Bólintok egyetértésem jeléül. Nincs rossz életem, rengetegen irigyelhetik is, nem mintha adnék rá okot, nem szoktam hencegni vele, de ami tény, az tény. Ezen nem sokat lehet változtatni.
- Mondjuk ki egyszerűen; kegyetlenül berúgtál. - Az nem poén, akkor az embernek emlékezetkiesése van, meg teleportál, meg minden ilyen hülyeség. Szaltót ugrik a motorháztetőről, pedig bukfencezni sem tud. Aztán lehet nyomozni, hogy miért van a karján kórházi biléta. Ezt a fajta szórakozást annyira nem tartom jó ötletnek, de persze aki ezt élvezi, csinálja. Csak kocsiba ne üljön!
- Legjobb. Ha nem értenek meg, végül csövezhetsz. Nah látod, olyat még nem csináltam. Ahhoz úri lány vagyok. - Vigyorodom el, és egyből felveszem a hülye picsa pózt, dínós táskát imitálva, félretartott hüvelykujjal, kitolt fenékkel. Olyan kényelmetlen, abba is hagyom.
- Akkor összegzem. Tudjuk rólad, hogy rádiónál dolgozol, borzalmasan unalmas zenéket hallgatsz, és ami fontos, hogy élvezed! Sokat utaztál eddig, meg ezek szerint most is. Sokat emlegeted az öcséd, ergo jóban vagytok, szeretsz inni, és futni. És szűz vagy. Jah, az nem, előbb megbeszéltük. - Az ajkamba harapok, úgy vigyorodom el, húzom rendesen, remélem, hogy veszi a lapot. De ez olyan abszurd ötlet volt, a legjobb, hogy ki is néztem belőle. Ez ciki. Neki.
- Ugyan már, jó az. És nem egy életen át akarom hordani, csak éppen egy kicsit. Bár ebben az időben beledöglenék szerintem. Nem baj. Én bevállalnék egy másik kort átmenetileg. De tényleg, hercegnős ruhák, kastély, ló, herceg, vizes árok, mulatságnak álcázott párharcok, tudod... - Csak egy napra, vagy kettőre mennék oda. Bár lehet, hogy engem megégetnének boszorkányság vádjával. Úgy annyira nem lenne buli. Mondjuk... simán vállalnám úgy is, csak ha pislogok, had legyek máshol, és levan a gond.
- Rendben, elfogadom a magyarázatot, de tudd, hogy érvelésnek nem állja meg a helyét. - Felemelem mindkét kezem, magam elé tartom, hogy tőlem ugyan oké, és renden van. A sör habbal jó. Azt még mindig nem tudom, hogy miért, de majd lehet este kipróbálom.
- Persze. csak a foci szeretete motivált minket. Véletlenül sem a tombolás és szórakozás. Amúgy meg a szabályokat sem tudom, meg hogy hányan vannak egyszerre a pályán. Hülye egy sport szerintem. Felnőtt férfiak meggazdagszanak abból, hogy egy labdát rugdosnak. Ráadásul mindig leállítják őket valamilyen indokkal. - Nem szeretem a focit, azt hiszem, ez elég hamar esni fog Sebastiannak is. De vitába nem mennék érte, annyit sem ér.
- Hát... maga a hullámzás. Tudod... amikor látod, hogy elindul a stadion másik oldalán, és hozzád ér, akkor izgatottan felugrasz, és kiabálsz hozzá. Eszméletlen izgalmas. És nagyon jól néz ki. Helikopterből kéne megnézni egyszer egy ilyet fentről. Le kéne fizetni valakit... - Gondolkodom el rögtön az ötleten, és töprengésbe kezdek, hogy kit ismerek, aki ismer valakit, akinek van helikoptere. Azt hiszem ezt máskor derítem ki, mert éppen senki nem jut eszembe.
- Akkor mázlista vagy. Én szerintem nem fogom. Mondom, hogy uncsi. - Vállat vonok. Elvagyok a nővéremmel, de semmi extra. Képesek vagyunk megmaradni egymás mellett, beszélgetni is, de hosszabb időre köszönjük, nem kérünk a másikból.
- NEM volt családi program. - Hangsúlyozom ki a lényeget. Rendben, hazudok. Mindig együtt vacsoráztunk, mióta az eszemet tudom. Kötelező vacsi. Az elején kis bájcsevej, kinek milyen jó napja volt, majd csendben evés, a végén pedig dícséret, ha finom volt. Egy álom... egy rossz álom.
Találunk elég hamar egy nekünk tetsző bódét, kopasz, kövér bácsi szolgál ki minket, a saját italomat erősködöm én fizetni. Az úgy a tiszta.
- Szeretem, mikor kopaszok az eladók. Tuti nem lesz haj a kajában, vagy jelen esetben... - Felmutatom a szerzeményem, mikor már elég messze vagyunk, és beleiszok.
- Hát de, de az más. Ez tele van algával, meg hallal, meg békával, és békapetével is. Ki tudja, lehet a madarak is beletojnak. Vagy nem tudom... az emberek is. - Kiráz a hideg a gondolatra. Leginkább mégis az taszít, hogy hideg. Amúgy annyira nem vagyok finnyás, van jó kis szappanom, tusfürdőm, dörzsis szivacsom, bármilyen mocskot levakarok magamról, de azért nah... nem szeretek koszos lenni.
- Menjünk. - Nézek rá borúsan. Nem tudok róla, hogy ilyen lettem volna, de meg kell majd kérdeznem Anyát. Éppen végiggondolnám, hogy hogy kérdezem meg tőle, mikor Sebastian átkarolja a derekam. Eléggé meglep a dolog, de nem tolom el. Végül is, nem csinált semmi olyat. Egyelőre. Iszogatom a kásám, és a fák közé tartok az útra, elég volt a napból.

-Nem számoltam azzal, hogy ott magasabb az alkohol tartalom. Néha megesik. - Nem tagadom, de hát akkor jó poénnak tűnt. És az is volt, nem gondolok rá úgy vissza hogy megbántam volna.
Kuncogok, tetszik az imitálása, bár nagyon nem illik hozzá, örülök hogy nem ilyen.
-Lányoknak amúgy sem való ez. - Értek egyet azért, hát sok a ferde hajlamú, egy nő nem biztos hogy meg tudja védeni magát.
Aztán felszalad a szemöldököm, no, készül rólam kép, milyen is vagyok. Aztán egyre jobban vigyorgok, a szűznél felkacagok, nagyon nem vagyok szűz. De poénnak tetszik, amúgy sem vagyok sértődős. Nézzen szűznek, de ha úgy dönt, lefekszik velem, ne lepődjön meg hogy tudom mit csinálok.
-Hmmmm, nem valami díjnyertes jellemzés rólam, amúgy már nem iszom annyit, főleg hogy sokszor vagyok kocsival. - Ezt azért kijavítom, mert nem a kedvenc témám egy ideje. Az öcsém meg... azt nem tudom, de nem is akarok erről beszélni. - Amúgy kihagytad hogy fordítok, hogy charme-os vagyok és hogy szerény. - Kacagok halkan, inkább elhülyéskedem. - Jah, és hogy gitározom, és nem csak Schubertet tudok rajta játszani, minő meglepő fordulat! - Kacagok, görbe tükör elé vagyok állítva, de nem zavar.
-Tudom, de lovagolni nem olyan élvezet, a hercegek általában bunkók és léhák voltak, a párharcok meg túl véresek a törékeny asszonyi szívnek. - Szívatom kicsit, de tény, én is élvezném, ha lehetne időt utazni. Érdekelne engem is.
-Miért, érvelnem kéne mellette? Ez gusztus dolga! - Nézek rá vigyorogva.
Aztán csak némán rázkódom a röhögéstől, kész ez a lány.
-Tudod... mielőtt beültél megkérdezhettél volna valakit, vagy a google is válaszol, hogy mi is a foci és akkor nem kukán ülsz be, és értetlenkedsz mi a jó isten folyik odalenn. - Vigyorgok, ezen az állapoton könnyen segíthetett volna ha akar.
-Húha, neked ez tényleg nagyon tetszik! - Vigyorgok, nem tudom, nem voltam még hullámzáson, de valószínű ha mennék, engem a meccs érdekelne, szóval necces. De ha már sport tenisz, ott meg kuss van és feszült figyelem, ahol pattanásig feszülnek az idegek. Meg izgalmas is. - Amúgy szerintem elég ha magas helyre érsz fel, a helikopter lehet túl magasra menne. De egy jó kis pont fent, fixen, nem túl távol, az lehet tényleg érdekes lenne.
Mosolyogva csóválom a fejem.
-Igen, szerencsés vagyok hogy van egy ilyen öcsém. - Kiérződik a hála is a hangomból, bár hogy kinek szól, az mellékes.
-Uhh... sajnálom, pedig az kell. Kellett volna. - Húzom el a szám, sajnálom hogy a szülők nem vették erre a fáradtságot.
-Meghívlak, tényleg. - Mondom már a bódénál, mert nem akarja elfogadni, pedig ez úgy dukál. Meg egy jégkása, ne már... nem egy bőrönd ruhát akarok venni, csak egy kis hűsítőt. Persze ha nagyon makacskodik ráhagyom, ezen nem veszünk össze.
-Ki tudja, ha nem ő keverte ki? - Piszkálom, de amúgy sem hiszem, hogy haj kerülne bele.
Kuncogok, micsoda gondolat menet.
-Tudod... a strand hasonló, főleg az utolsó pontokban, csak annyi a különbség hoyg ott a klór kezdi ki a bőröd és a rengeteg tisztítószer. - Szerintem egyik sem jobb vagy rosszabb.
Látom nem vevő a hasonló "gyerekes" poénokra, de azért megnyugtat a tény, hogy nem húzódik el. Akkor annyira mégsem vagyok reménytelen, ahogy előszeretettel lefest. Igaz, csak addig karolom, míg oda nem érünk, akkor könnyeden elengedem és ha van pad oda ülök le vele, ha nincs, nekem a fű is tökéletes. Igazából imádok a fűben heverészni, de sok lány nem bírja mert: bogarak, koszos, mittom én. Katasztrófa, de ez legyen a legkisebb gond, akkor nem zavar.
Én is iszok, majdnem megiszom az egészet, hú, ez már kellett. Reggel ittam utoljára, ami azt illeti.
-Hah... ez most így nagyon jó. - Élvezkedem egy sort csendben, a napszemöveget is feltolom a homlokomra.
-Amúgy rólad még annyi dolog sem derült ki mint rólam. Csupán annyi, hogy sokat utazol, imádod járni a városok utcáit külhonban, van egy nővéred akivel elvagy, de szerinted unalmas, imádod a koncerteket és a pörgést, a komolyzene untat, a foci nem köt le, futni utálsz, szereted a kényelmet és a régi kori ruhákat és várakat, és vettél néhány gitárleckét. Hmmm. - Fordulok felé mosolyogva, vajon mit hagytam ki? Bár meglep hogy több a mit nem szeret mint az imád, de sebaj. Ami késik nem múlik.
Közben konstatálom hogy nekem még melegem van és azon gondolkozok mennyire hűvös a víz. Bár engem ritkán tart vissza ilyen apróság, ősszel is fürödtem már tengerben, hűvösebb időben.

Kinevetem, nem értek vele egyet, hogy a berúgás csak úgy megesik, de amúgy jól hangzik. Nem vagyok egy alkoholista típus, nem igazán vágom, hogy mi mennyire erős, hány százalékos. Jó, persze, azt tudom, hogy miből mennyit lehet inni, hogy ne álljon fejbe az ember, de az üvegeket nem nagyon nézegetem.
- Ezt most hogy kell értenem? - A homlokom ráncolva, csípőre tett kézzel nézek rá. Mi az, hogy lányoknak nem való? Igenis én is tudnék egy éjszakát egy padon tölteni, vagy részegen valami ismeretlen lakásán. Oké, nem úgy, de úgy... olyan turista módban. Ha kell, be is bizonyítom neki, bár tény, hogy mostanában nem nagyon terveztem nem puha ágyban aludni, azért mégis csak az az igazi.
- Akkor... össze kell futnunk egyik este, tábortüzet rakni, és ott megcsillogtatni a gitár tudásod. És ha már ott tartunk, egy kicsit énekelhetsz is franciául. Akkor még a fordítási képességedet is látni fogjuk. Addigra szerzek valami francia cserediákot, és meglátjuk, hogy mit tudsz. - Szerintem korrekt volt a jellemzés, arra pedig, hogy jóképű lenne, direkt nem reagálok. Hallgatás beleegyezés. Vagy mégsem?
- Dehogyis! Udvariasak voltak a hercegek. Vagy beképzeltek, de ugyan ez van most is. A jó hercegbe kell beleszeretni, egy kis akció pedig nem árt. Legalább nem lesz unalmas az egész. Gondolj bele, mozi helyett akasztás. - Rávigyorgok. Tudom, hogy nem vicces, és kegyetlen volt a középkor, de próbálom elviccelni, ennek most nem az a lényege, hogy szomorkodjunk, egészen egyszerűen nekem a hercegnős része kell belőle. Ami a mesékben van. A kastély, a szép ruhák, a tej és a vaj, a herceg és a szép ló. Én ezekre szeretnék gondolni.
Újból felnevetek, ez a srác nem érti a lényeget!
- De engem nem érdekel a foci, nem is akartam utána nézni, még akkor sem próbáltam megfogni a lényegét. Hát nem érted? A szórakozás volt a lényeg! Szerinted én tudok kukán ülni? - Jó, persze, biztos akad olyan, de neki nem hiszem, hogy ez lejön, főleg nem így elsőre. Nagyon vigyorgok azért, ott is volt, aki megpróbálta elmagyarázni a lényeget. Annyit ért el, hogy a barátnőmmel odébb álltunk. Szórakozni akartunk, nem hülyéket nézni, akik egy labdát kergetnek túl sok szabály között.
- Persze, hogy tetszik. A legjobb benne lenni. Tudod... nagyon várod, türelmetlen vagy, mikor ér hozzád, és egy pillanat alatt elmúlik. De nagyon jó. Ha egyszer esetleg elmegyünk egy meccsre, majd meglátod. De vagy benne kell ülni a közepében, vagy kívülről figyelni. Mondjuk mindegy hogy, én imádom. - Magam elé kitett karjaimat meg is hullámoztatom is, még a lábam is berogyasztom mellé, hogy tudja, miről beszélek. Persze, mintha eddig nem tudta volna, de nem az a lényeg. Kicsit bezsongtam.
- Igen, becsüld meg neki, és mondd is meg neki. De ne vidd túlzásba, néha nem árt, ha megszívatod. - Vigyorgok rá, csak hogy ne nyálasodjon el a kapcsolatuk. Az unalmas lenne, bár általában a kisebbek törnek borsot a nagyobb testvérek orra alá. Lehet az öccsének kéne ilyen tanácsokat adnom.
Vállat vonok, én annyira nem bánom, hogy nem volt sok családi programunk. Elégedett vagyok az életemmel, szabad is vagyok már, úgyhogy teljesen rendben van.
Végül hagyom, hogy meghívjon a jégkására, mert elég ciki lenne az árus előtt ott civakodni, hogy ki fizet. Dedós és gyerekes dolog. Pedig ezzel az emberek pont ezt akarják kikerülni.
- Reméljük. - Nevetek fel azért, tuti nem ő keverte ki, de ha igen is mindegy. A kása finom, és lezárt hűtőben volt, úgyhogy ilyen problémánk nem lesz. Vagy ha mégis, legalább meglesz az izgalom is, és a kopasz fejére boríthatom a lötyit. Úgyis piros, jól mutatnának.
- Sok ember úgyis belekoszol, úgyhogy végül is mindegy összességében. - Vállat vonok, de azért láthatja az arcomon, hogy egyetértek vele. Vagy a klór, vagy a sok szar kezdi ki az embert. Bár akkor már inkább a medence. Ott nem csavarodnak hínárok az emberek lábára.
Mivel az összes pad foglalt, vagy a napon van, a fűbe telepszünk le. Nem teljesen a kedvencem a dolog, de ezt most nem teszem szóvá. Fáradt vagyok azért ahhoz, hogy végig sétáljuk a délutánt. Bevállalom a hangyákat. Legalább is egy ideig tuti bírni fogom.
Figyelem, ahogy megissza az egész üdítőjét, én is elfogyasztom legalább a felét a sajátomnak, a többit a fűbe teszem, magam mellé, majd fel is veszem, mielőtt telemászik élősködőkkel. A térdemre teszem a poharat, felszisszenek, mert elég hideg, de igazából jól esik ebben a dög melegben.
- Amit te hagytál ki, az az, hogy simán leszólítok vadidegen faszikat az utcán, majd ráveszem őket, hogy negyven fokban jöjjenek sétálni. Meg... szeretnék bemenni egy stúdióba, és mondani valamit élő adásban. - Hagyom ki azt a néhány infot, amit kihagyott, de már eddig is tud rólam. Több hirtelen nem jut eszembe, de azt hiszem, most elég is. Nagyon mosolygok rá, és újra beleiszom a jégkásámba.
Követem a tekintetét, vágyakozva nézi a tavat, rossz érzésem támad, de elhessegetem.
- Szereted a vizet? Fürödtél már medencében, tóban gondolom. Folyóban? Patakban? Tengerben vagy óceánban? - Kérdezem félredöntött fejjel, egyik kezemre támaszkodom, kicsit hátradőlök, hogy kényelmesen üljek, ha már egyszer a fűben döglünk.

-Úgy hogy mi férfiak mocskosak vagyunk és csúnyán kihasználjuk a padon alvó hölgyeményeket. - Értem általánosra, bár én sosem csinálnék ilyet. Részegen sem.
Nevetek, micsoda estét szervez nekem, mint valami kiscserkész olyan lennék.
-Jól van, rajtam nem fog múlni. Ha megszervezed, bevállalom hogy énekelek neked. - Vigyorgok, majd meglátjuk hogy megy, nem vagyok zenész.
-Jó herceg... mesevilág! - Vigyorgok. - Mind elkényeztetett volt és érdekből házasodott. Aki tetszett nekik nő, azok ágyasok voltak csupán. - Ez a realitás, de mosolygok. - Hah, érdekes vágyaid vannak! - Nevetek, azért nem biztos hogy végig akarnám nézni egy ember kivégzését és haláltusáját. De csak nevetek. - Akkor már inkább a lakoma része fogjon meg, akkor még igazi ételek voltak, semmi ízfokozó és mű dolog nem volt benne! - Nah, az érdekelne vajon meg lehetne-e enni, vagy a mi modern gyomrunk kidobná.
Gonoszan nézek rá, hogy tud-e kukán ülni, nem tudom kihagyni. Aztán csak nevetek.
-Ha enélkül is átmegy a hangulat, akkor jó. - Értem a lényeget, csak én szeretem érteni mi folyik körülöttem. Mondjuk a foci engem sem érdekel, de emiatt el se mennék.
-Jól van. - Mosolygok, lehet ott és akkor elég nagy varázsa van a dolognak, hogy szórakoztasson. Így elmondva nem csigáz fel, de ettől még nem utasítom el hogy kipróbáljam.
Az viszont tetszik hogy bezsongott, mutogat lelkesen, csak mosolygok rá, tetszik hogy ilyen lelkes.
-Szívatjuk mi egymást eleget, abban nincs hiány. - Kuncogok, hát együtt elég idióták vagyunk. De ez a jó benne.
Aztán látszik nekem örömet okoz vele, hogy elfogadja a meghívásom. Aztán csak nevetek vele ha lesz benne hajszál, megszívtuk, de csak nem.
Mosolygok, megértük hogy igazat adott, ritka szórakoztató.
Aztán pad híján a fűbe telepszünk le, ennek én örülök, ő meg nem mutatja hoyg zavarná, ez jó jel.
Összegzem amit eddig tudni vélek róla, de csak vigyorgok a kiegészítésen.
-Hmm, igen, igen, igaz. - Vigyorgok, előre félek mit mond majd be, de bizonyára vagy engem éget be vagy valamelyik számot konferálja fel egészen modernen. Előre nevetek ha tényleg megcsinálja.
-Mindben fürödtem már. - Vigyorgok rá szélesen. - És igen szeretem. Jó dolog úszni meg elfeküdni a vízen. Remélem te is szereted! - Állok fel, kidobom az üveget a közeli kukába, mert megittam a tartalmát, majd ahogy visszasétálok leveszem a pólóm és tolom le a gatyám, az alsó marad, nem akarok rendőrt. - Gyere, egy tóhoz jöttünk, olyan nincs hogy nem mártózunk meg! - Vigyorgok és adom a kezem hogy jöjjön. Szégyellős sem vagyok, meg fürdeni is szeretek, ki nem hagynám. Azt hogy vele gyalogoljak bele a vízbe ha ódzkodna még fontolgatom, de a mosolyom elég pajkos, letesztelem mennyire bevállalós!
Amúgy testalkatra nem vagyok túl izmos, inkább csak szálkásan, mert sokat futok. Az oldalamon van egy hosszabb heg, de nem takargatom. És fekete alsó van rajtam, hosszabb szárú, tökéletes lesz fürdő nadrág helyett.
Úgy fest nem bírtam sokáig a fenekem megmaradni, de ha hiszi ha nem miatta is van. Elvégre ő is eléggé mocorgós.

- Akkor majd mindenképpen testőrt is viszek, ha egy padon támad kedvem aludni. Vagy rád küldök egyet, hogy tudjam, hol vagy. - Bár nem tűnik annak a fajtának, aki így szedi fel a csajokat, ezek után? Fő a biztonság. De azért jól szórakozom rajta, nem veszem komolyan, hogy tartanom kéne tőle.
- Megdumáltuk. - Bólintok rá a beleegyezésére, bár sok lehetősége nem lett volna. Már csak kéne valami hely, ami tábori feelinget ad az egésznek, és lehet tábortüzet gyújtani, és mondjuk nem csak ketten lennénk. Vagy pont az kéne, hogy csak ketten legyünk... Mondjuk végül is félnem kell tőle. Kár, hogy nem teszem, lehet tényleg ketten leszünk.
- Hidd el, hogy ők sem akartak házasodni, vagy szép volt a hercegnő, akit elvettek. És nem volt sok ágyasuk, legfeljebb a szultánoknak, meg ezeknek. Egy herceg és egy hercegnő. Egy kislány, a nép szereti őket, ők is szeretik egymást, béke van, és minden nagyon jó. - Festem le neki az idilli képet. Oké, hogy az Aranyhaj-ban ez így volt, de a valóságban nem, én mégis ilyen korba akarok visszamenni, és kész.
- Kizárt. Azt vinnék magammal. Nyers hús? Az gusztustalan. Meg naaagy, mócsingos minden. Ott forgatják előtted szegény malacot. Inkább kihagynám. Nem is tudom mit ettek még. A parasztok semmit. De én nem paraszt akarok lenni, hanem hercegnő. - Azért remélem, hogy azoknak volt normális élelmiszerük, és nem ugyan ezt kellett enniük, mert akkor már egyből nem akarok annyira időutazni. Éhen halnék. Kell az nekem?
- Igen? Mesélj, mit csináltatok legutóbb? - Már az öccsével, mivel szívatták egymást, ha sokat szokták, tuti van valami jó sztorija. Hátha még el is lopom az ötletet, ha jó, és kipróbálom valakin. Az lenne a legjobb. Mondjuk nem, van elég ötletem, gáz lenne csórni belőlük, de azért szívesen hallanék néhány jó történetet.
Elégedetten mosolyodom el, hogy igazat ad, ennyi. Biccentve veszem tudomásul, ezt a részét szeretem a dolognak. Mindig is szerettem.
- És mi a kedvenced, ha már mindet próbáltad? - Kérdezgetem akkor tovább, és lelkesen bólogatok, hogy szeretek én elfeküdni a vizen, de sokkal jobb az, mikor lemerülsz, és lebegsz a felszín alatt, vagy éppen addig úszol lefelé, amíg levegőd van, és utána hagyod, hogy a felszínre dobjon a víz, mikor már úgy érzed, hogy nem bírod tovább.
Kerek szemekkel pislogok rá, ahogy nekiáll vetkőzni. Ki is nevetem egyből, körbenézek, ki figyel. Igazából senkit nem nagyon érdekel. A fejem rázom, ahogy felém nyújtja a kezét, én ugyan nem fogok itt bugyira és melltartóra vetkőzni. Végül mégis elfogadom a segítséget, és felállok.
- Végig nézem, hogy mész bele, de hogy én kint maradok, az biztos. - Felelem neki vigyorogva, tényleg megnézném. De ez az évben az első ilyen meleg nap, nagyon hideg még a tó, kevesen is vannak benne.
Azért Sebastiant megnézem magamnak, kiszúrom a heget az oldalán, egyből megborzongok, tuti fájt, ha ilyen nyoma maradt. Kérdőn pillantok rá, nem akarok rákérdezni, a kíváncsiság nagy úr. De a vízbe nem megyek! Ezt a kihívást visszautasítom.

-Hah, jól van. - Nem, ha én le akarom támadni magánál lesz, úgy van benne kihívás.
-VIII Henrik? Ő csak egy példa, rengeteg ágyasa volt. - Mosolygok. - Ó, roppant bűbájos! Talán Vilmos herceg ilyen. Bár neki kisfia van. - Mosolygok, ó a modern kori hercegek. De talán neki nincs szeretője, őt én is kedvelem.
Kuncogok.
-Nyárson megsütötték a húst, csak az ősemberek ették nyersen. Vagy talán már ők sem. A parasztok meg ették ami a kertben volt meg a baromfi udvarban. - Vigyorgok, elképzelhetetlen tudom.
-Hát az kicsit régen volt... - Mondom mosolyogva, bár kicsit meg is keseredik ez a mosoly. Nem óhajtok erről beszélni. Sztorim lenne, sok is, csak akkor hatalmas hiányérzet uralkodna el rajtam és nem hiszem hogy vevő lenne a fancsali képemre.
-Hmm, a tenger. Élvezem hogy nem látom a végét. - Mosolygok rá, de gondolatban már az itteni tóban lubickolok.
Le is dobom a ruháim, azért nem akar hogy mindenem tiszta víz legyen, amúgy sem szeretem ha rám tapad a ruha. Ellenben a vízben megmártózni nagyon jó.
Szerencsére elfogja a kezem és feláll, áh, becsábítom én!
A válaszára mint egy ragadozó mosolyodom el és hirtelen felkapom a karjaimba.
-Jól van, de akkor testközelből tapasztalod meg milyen fejet vágok! - Kacagok, könnyedén elbírom a látszat ellenére. - Ha nem fogsz rúgkapálni akkor lehet szárazon megúszod! - Kacsintok rá és elkezdek sétálni a víz fele, biztosan tartva, feltett szándékom nem elengedni őt. Az meg hogy nézi a hegem nem zavar, mindenkinek odavonzza a tekintetét. Diszkréten nem kérdez semmit, de ha nem kérdezi nem állok le róla beszélni, inkább megnézem milyen hideg a víz!

-Mondhatnék még, sok volt. - Tárom szét a karjaim, ez a szomorú valóság, a történelem.
-Azért mondtam neked Vilmost. Ő még csinál ilyeneket, bár nem háborúz, de repülőket irányít. - Vigyorgok, nála hercegebb herceget nem fog találni.
Aztán csak nevetek, de finnyás valaki! Vicces, de mondjuk mindegy, megtudni úgy sem fogjuk. Ezért nem fog egyikünk sem krónikákat bújni.
-Láttam! Jó film. De ugye tudod hogy a cápák csak úgy nem támadnak meg, hmm? Előbb kapsz medúza csípést. ami nagyon fááj, mint hogy megegyen egy cápa! - Kacagok, könnyen felvidított, de nem is akartam most keseregni Henry miatt. Amúgy is reménykedő típus vagyok.
Aztán mivel ez egy tó, a cápáktól sem kell tartania, hát felkapom, ó, ez a tiltakozás! Dallamosan cseng a nevem a szájából, főleg így bosszúsan, de már megyek is vele elégedetten vigyorogva.
Vergődik mint egy hal a karjaimban, de azért kapaszkodik, ó tökéletes, jobban átkarolom a lábát, le ne ejtsem, vigyázok rá.
-Akkor ne ficánkolj Jodie drágám! - Kacagok, jól mulatok a zavarán. Tényleg nem akarom beledobni, de érezheti hogy tartom, fixen. Bár annyira kapál, hirtelen olyan erővel, hogy kirúg, de nem is a fejem kéne féltenem, inkább a férfiasságom, hirtelen szorítom össze a lábaim, ettől lehet elesünk mindketten. így is eltalált, de nem olyan erővel. Hú, én egyszer nem megyek kórházba miatta, védem magam, annyi szent. Inkább csak a meglepettség és ijedtség ül az arcomon, bár némi fájdalom is.
-Hát tudod... most érett meg hogy bedoblak. Pont most. Én nem akartam de a bosszú az bosszú. - Mondom komolyan, hogy megásta a saját sírját. De vigyorgok, nem hiszem el, hogy komolyan vette hogy bedobom. Na meg hogy megrúgott. Nem baj, most okosabb leszek, hátulról fogom meg, elszaladni úgy se tud, mert gyorsabb vagyok. Ugye aki kétnaponta fut... Szegény szegény Jodie...
De ha elkaptam csak somolygok, tuti ellenkezik majd.
-Ki kéne engesztelned! - Kuncogok a fülébe, nem vagyok haragtartó, lehet tényleg megijedt. - Nem gondolod? - Kérdezem, de ha nem kapálózik el is engedem, csak rá akartam ijeszteni.
-Azt hittem bevállalósabb vagy. - Vonok vállat, hogy hát tévedtem, majd vigyorogva elindulok a tó felé, én bemegyek, erről a célomról nem tettem le.

-Hah, jól van. - Vigyorgok aztán csak fájdalmasabban vigyorgok. - Tudok, de engem nem szeretnek a lovak. - Kuncogok kicsit, hogy eszembe jut, ha színész lennék, remekül illusztrálnám a hősi leesést a lóról. Az nagyon ment.
-Igen, az öcsém le is vizelt, kár hogy először a rossz lábamra célzott... - Vigyorgok, elbaromkodtuk azt is. A kórházfóbiám viszont sokat segített azon, hogy belemenjek hogy azt a bizonyos sárgát rám dobja, ne a porcelánistennek áldozza.
Csak kedvesen pislogok, mintha kínaiul beszélne legalább, aranyos ahogy parancsolgat. Kár hogy nem hat meg, bár meglesz a böjtje mindkettőnknek.
El is kapom, karolom, de nem ellenkezik, piros pont, úgy fest tényleg nem direkt csinálta és valóban megijesztettem.
De csak mosolygok, bántott is, de nem nagyon, volt sokkal rosszabb is már velem, hogy ilyenért harapjak.
-Sokkal jobban illene rám, mint az üres pózolás hercegnőm! És sajnálom, nem akartam rád hozni a szívbajt. - Adok egy puszit az arcára nagy bátran, de valóban sajnálom kicsit ha komolyan ráijesztettem, nem az volt a cél, elhiheti. Vagy csak egy egész kicsit volt.
-Óh, micsoda könyörtelen bánásmód! - Vigyorgok, de elengedem, kuncogok, hogy meglepem ezzel. Semmi poén nincs az egészben, ha fél, leejtem vagy hasonló. - Hmm, ha nem is érdemlem meg, de jól meg kell fontolnom, kigondolom! - Kacsintok rá, egy csókot elfogadnék, azzal kiengesztelne teljesen, de nem hiszem hogy kapnék. Bár miért ne? Látszik elgondolkodom, nézem az eget, de a vigyorom túl komisz.
-Egy engesztelő csók? - Kérdezem, mondhat nemet, bár szerintem abban nincs semmi. Fürkészőn nézek rá, mit reagál.
Aztán ha megcsókolt ha nem én elindulok a víz fele nevetve.
-Melltartó is maradhat. - Mondom nagy kegyesen. - Hát mi bevállalás lenne egy huszonnégy fokosban? Ez a kihívás, nem az! - Nevetek, hátrafordulva rákacsintok mielőtt belegázolnék a vízbe és lélekben felkészülök. Ha tudom hogy nagyon hideg lesz nem zavar. Belegyalogolok, huh, jah, hűvös, de mivel kinn meleg van nem zavar annyira, simán belemegyek, mikor a derekamig ér akkor le is merülök, majd élvezettel fésülöm hátra a vizes hajam ahogy feljövök a felszínre újra, szélesen vigyorogva keresem tekintettemmel Jodiet a parton.
-Nah? Bevállalósabb lennék mint te? - Cukkolom, törlöm ki a vizet az arcomból, de rég fürödtem tóban, tök jó!

-Én pont előtte mentem el mosóba. Meg én nekem ritkán van rá ingerem, várhattam volna jó pár órát ha nem egy fél napot. Meg ő kicsit könnyebben becélozta mint én! - Kacagok, hát magamnak most vagy odamegy vagy nem. Necces.
Aztán nevetek az elszólaláson, hogy villantsak, bólintok és lemegyek kézállásba, majd csak egy kézzel állok széles vigyorral, a hajam a szemebe megy, nem látom, de nem zavar.
-Elég lesz fenség vagy fejem véteted? - Kuncogok, majd felállok és leporolom a kezem, megrázom a fejem, hogy ne legyen az arcomban a hajam.
-Rendben, majd mondom egy igazi úri kisasszonyt leltem, még pukedlizett is a kézcsókomra! - És még nem is hazudnék, mástól ilyet nemigen kaptam.
Egyáltalán nem zavartatom magam hogy alsóban ácsorgok, meztelen se lennék feszélyezve, nem vagyok egyáltalán szégyellős. Szóval halál nyugodtan agyalok, majd bepróbálkozom.
-Nem is vagyok idegen. - Biggyesztem le az ajkam bánatosan, de mosolygok. - A nevem is tudod, ha el nem felejtetted, de akkor már igazán kiérdemelném azt az engesztelést. - Vigyorgok rá.
-Akkor hmmm, egy arcpuszi sem? - Velem lehet alkudni, bár esélyes hogy belefordulok, de mivel jó fiúnak néz, lehet nem gondol rá, haha.
-Cuki? Ahh... akkor inkább nem szóltam, nem akarok cuki lenni! - Kacagok, váh, de utálom ezt a szót.
-Voltam! - Mondom vigyorogva. - De én Helsinkiben is fürödtem, azt übereld! - Azért a finneknél volt cidri rendesen. Kva jó volt! Főleg a szauna utána, bár azt hittem megfullladok a gőzben. De mivel volt bennem némi szesz, nem számított.
Aztán masírozok befele, kiráz a hideg mondjuk, látszik a vállaim mozgásán, de élvezem, nem zavar.
Hívom befele a magam módján, erre csak letagad, vigyorgok és nevetek.
-Tényleg? Nofene. Úszok egy kicsit és megyek, ne félj, nem hagylak el! - Kuncogok, valóban felfekszem a vízre meg úszkálok egy sort, ha már belementem kihasználom.
Látom hogy beleáll, nekem ennyi elég.
-Döntetlen? - Kiálltok felé, de már úszok is hozzá, ne unatkozzon kinn. - Úú, köszi anyu, fejsimit is kapok, hogy ügyesen és egyedül úsztam? - Cukkolom, közben kisétálok mellé, kiráz a hideg ahogy a szellő megcirógatja a bőröm, de csak vigyorgok.
-Egy igazi bolond élvezi ha bolond, látod? Meg kéne tartanod! Amúgy is mindig a bolondok mondják meg a tutit minden drámában, nem hiába sír Hamlet szája a sajátja után. - Vigyorgok és söpröm le magamról a vizet, de őt nem fröcskölöm össze, erre figyelek.
Közben eszembe jut lehet megvan neki, azért heveskedett a vízbe menetel ellen ennyire. De ha ez igaz akkor nagyon bevágódik nálam hogy nem hisztizik. HmmHmm.
Nyújtózkodom, ez jól esett.
-Nah, egy nagy ölelés? - Tárom szét a karjaim még a bokáig érő vízben állva, csábos mosollyal, hogy akarja-e. Tudom hogy úgy sem, de azért jó piszkálni.

- Fúj! - Elhúzom a számat, de közben azért vigyorgok. Elég gusztustalan, hogy le kellett pisilnie a tesójának, az én fejem tuti égett volna. De persze, ha ez a megoldás a problémára, persze én is bevállalnám. Bár a fiúk ilyen téren előnyösebb helyzetben vannak.
- Számomra a megtiszteltetés, uram! - Bemutatok megint valami pukedli-félét, jól szórakozom, nem normális a srác, de ez nem baj. Ha egyszer tényleg sikerülne olyan világba kerülnünk, remélem megtalálom, és valóban felfogadhatom udvari bolondnak.
- A-a. Akkor max az apámtól kapsz jutalmat, tudod, én haragudni fogok rád, te végül csinálsz valami tök jó dolgot, és megbocsájtok. Ez így szokott lenni. - Bólogatok nagyon komolyan, láttam valami ilyen filmet, de már nem emlékszem rá. És amúgy is kezd sántítani a történet, úgyhogy nem mennék bele jobban, a végére égni fogok.
Mosolyogva oldalba bököm, naná, hogy tudom a nevét, de jó húzni olyanokkal, mintha úgy tennék, hogy nem. Pedig tudom ám, és még jobban is áll neki, mint a Sebastian. Lehet, sőt, valószínű, hogy ezen túl nevet változtat a szememben, de erről majd akkor szerez tudomást, ha megszólítom. Meg ha eszembe jut majd később is a dolog.
- Nem adhatok meg minden alattvalónak mindent, úgy túlságosan is jó lenne a népnek. - Mosolyodom el picit szégyellősen, de neeem, vadidegeneknek nem jár csók. Áááh, nem!
Kivárom, amíg gondolkozik, elfogadja-e a januári ajánlatom. Többek között ez egy ígéret minimum még egy találkozóra. Igyekszem nem mosolyogni az arcát figyelve, de mókás, ahogy mérlegel. Végül rábólint, és teszem én is. A kezem nyújtom felé, hogy megpecsételjük az egyezséget.
- Majd igyekszem aaa.... fizikumodnak megfelelőt kívánni. - Jófej vagyok, és még ígérek is, hogy nem fogok kiszúrni vele. De azért majd valami testhezálló feladatot fog kapni. Biztos vagyok benne, hogy én nyerem meg a kívánságot, eszembe sem jut, hogy tartanom kéne az övéitől. Bár, néhány húzását, mint pl ez a csókos dolog, lehet hogy nem ártana elgondolkodnom rajta.
- Te nagyon szeretnél póló nélkül látni. De neeem, nem adom oda. Majd esetleg valamikor máskor. - Ígérgetek neki, de muszáj leszek behajtani rajta majd azt is, hogy olvashassak a rádióban, úgyhogy nem gáz, ha húzom. Úgyis fogok én még ciki helyzetbe kerülni előtte, főleg, ha ilyen dolgokat csinál, mint a kézenállás majdnem meztelenül. Én meg ma kivételesen tök normális vagyok.
- Majd meglátjuk. Kard? Milyen kard? Két kezű balta, meg ilyenek. Lovaglás, tényleg, páncél, gyúrjál arra a fizikumra! - Mérem végig kihívóan, és finoman vállon bököm. Piszkálom, de veszi a lapot, és nem sértődik, úgyhogy örülök neki, mert lehet húzni az agyát. Sajnos igen ritka, úgyhogy tényleg meg kell majd becsülnöm a srácot.
- Teljesen jó a nap. Sok lóerő van a hintódban? Akkor tuti sokat takarítasz. - Szar poén, de muszáj bejátszanom. Bár tény, hogy eléggé imponáló lenne, hogyha igazi hintója lenne, és lovak lennének elé fogva, akkor tuti, hogy még sofőrnek is felfogadnám.
Kifekszik a napra, én is leheveredem mellé, amíg szárad. Talányosan mosolygok rá, és még a vállamat is megvonom, hogy ne ígérjek olyat, ami nem biztos, hogy bekövetekezik, de igen, eléggé vonz a dolog, hogy vízbe menjek vele. Csak ahhoz legjobb lenne inkább elmenni valami strandra vagy uszodába. Vagy egy aqua parkba. Ezt majd fel is fogom vetni neki, az tuti.
Elveszem a névjegykártyát, megforgatom a kezemben, majd ránézek, és kissé hitetlenkedve felnevetek.
- Te nem vagy semmi. - Nem ez a legszokványosabb, legalább is nekem fura. Valószínűleg elmentem a számát, és kidobom a névjegyet. De ezt nem árulom el neki. Lassan pedig megszárad, és elindulunk vissza a hintóhoz.
- Én nem hagyom itt neked az üvegcipőm. - Húzom egy kicsit az agyát, meg elbeszélgetünk még, amíg visszaérünk a sulihoz. Kiveszem a lapim a hátsó ülésről, előre örülök, hogy cipelhetem a melegben, de nem baj, megbírkózom vele. Végül a búcsúzó szavak után felé hajolok, hogy megkapja azt a puszit, amit annyira szeretett volna. De egy kicsivel sem többet, és utána le is lépek, gondosan elrakva a névjegyét, szükségem lesz még rá.
Jó érzésekkel érkezek haza, jól éreztem magam a délután, meg elég hamar el is ment, a nap meg kiszívott, meg ez a bolond pasi is. Vigyorogva tusolok le, és vacsival telepszem le a tévé elé eltölteni az estét.

Kuncogok, hogy fújjol, engem akkor sem zavart különösebben, mert enyhölt a csípés de utólag sem taszít, max megmosolyogtat.
-Áh, köszönöm kedvességét felség! - Vigyorgok hogy pukedlizik, ismét.
-Hmmm, hát egye fene így is jó! - Kacagok, csak megbékíteném. Nem tűnik kiengesztelhetetlen valakinek.
Oldalba bök, jól sejtettem hogy ugrat, nevetek csak.
-De én kiváltságos helyzetben vagyok, én vagyok az udvari bolond. - Vigyorgok rá szüntelen.
Kacagok, jól van, a fizikumnak megfelelő kívánságot kér, finoman megszorítom a kezét. De nem szeretek lányokkal kezet fogni, de ez most más. Ez egy egyesség megpecsételése.
-Csodálkozol? Van tükröd otthon? - Piszkálom, hát nagyon csinos, csakis szép és kellemes látványt nyújthat megérzéseim szerint.
Nevetek, izmosodásra int.
-Hosszú kard kéne, de ügyetlen vagyok vele... Jó, meglátom mit tehetek! - Nevetek, a futás erősen szálkásít, nem lesz olyan fizikumom mint Henrynek az biztos. De nem tudok kevesebbet futni... nem megy.
-Nem látta kegyed milyen tiszta? Folyton pucolom, durvább vagyok mint mikor Herkules kipucolta az az istállót! - Viccelődőm.
Csak vállat von, de a mosolya azt sejteti megfontolja hogy bejöjjön majd velem legközelebb. Addigra melegebb is lesz.
-Most miért? Egyszerűbb ezt adnom, minthogy egy cetlire felírom a számom. - Mosolygok, én nem érzem hogy olyan furcsa gesztus lett volna.
Lassan csak megszáradok, nem is fázom így a napom, éljen. Aztán magamra veszem a ruháim, még vizes az alsóm kicsit, vicces leszek, nem zavar.
-Kár... akkor nyomós ürüggyel csengethetnék be hozzád! - Kuncogok, de elkérem közben a számát én is, hogy tudjak szólni majd a rádió miatt.
Visszaviszem a sulihoz mert oda kéri, kinyitom neki az ajtót is ha hagyja. De meg is lesz a jutalom, kapok egy könnyed csókot, nem állok meg kissé belefordulni, kuncogok és nézem ahogy elmegy. Pár nap múlva van jelenésem a rádióba, csak azt nem sejtem hogy el fognak ütni, meg fognak verni és jobbnak látom majd hogy szabadságot vegyek ki, ezzel sajnos későbbre kényszerítve az újabb kis találkánk.

//Köszi a játékot, hős vagy hogy megírtad végül az uccsót //