Nadia Antonov ~ elkészült.

Nadia Antonov

nő; 23; városlakó;

A művész

'Dum spiro, spero. Ad vitam aeternam...'

This is me

Édesanyám csupán egy gyönyörű, naiv hajadon volt még kerek huszonöt évvel ezelőtt. Tudomása sem volt róla, ahogy azon a bizonyos őszi napon Moszkvában, a pontban 14:30kor landolt New York-i járatról leszállt egy férfi. A férfi. Akitől 5 évre az legelső találkozásuk után megszületett első és egyetlen gyermeke. Az igazi ok, amiért apám kontinenseket utazott át, s várt órákat hogy Orosz földre tehesse a lábát számomra mái napig sem tiszta. Ahogy az sem, hogy a fővárostól kilométerekre, Antonovkában élő anyám mit is keresett aznap házon kívül. Azonban annyi bizonyos, minden ami aznap történt csupán a véletlennek köszönhető. Vagy ahogy mások hívni szeretik, sorsnak. Én csupán azért nem vagyok kibékülve ezen kifejezés használatával, mert velem eddig nem volt ilyen kegyes...
Az őszi románcból téli lett, s majd lassan nyári, miközben apám ingázott a kontinensek között, de ez mit sem számított a kettejük dolgát illetően. Már két éve is volt, hogy így éldegéltek szépen, amikor is ez elkezdte szúrni a nagyszüleim szemét. Kezdett komollyá válni a dolog és ez nekik is feltűnt, nem kívántak egy elkényeztetett New York-it az ő egyszem gyönyörű lányuknak. A hónapokig elhúzó viták, és a rengeteg konfliktus azt eredményezte hogy anyám betöltve a 20. életévét végleg elköltözött az államokba, vissza sem nézve. Én már ide születtem, a nyüzsgő nagyvárosba úgy hogy sosem jártam Orosz földön. Ez pedig mindennél jobban hiányzik. A kultúránk, melyről anya olyan elmélyülten, s élvezettel képes mesélni akár hosszú órákon keresztül. A nagyszüleim, dédszüleim ismerete. Minden. Sokat költöztünk, de sosem fordult meg opcióként anya szülőföldje a lehetséges helyek listáján.
Születésem utáni első pár év gondtalanul telt, legalábbis számomra annak tűnt. Legnagyobb problémám az volt, hogy reggel a még friss álomtól összeszűkült szememen alig kilátva, hirtelen nem tudtam eldönteni milyen nyelven szóljak az ovis barátaimhoz. Aztán amikor az otthon megszokott orosz szavakkal köszöntöttem őket, csak kíváncsiskodó tekinteteket kaptam válaszul.
A dupla anyanyelvem azonban hamarosan inkább előnyt jelentett a tanulmányaimat illetően. Különlegesnek számítottam, hisz a kevés gyereknek adatott meg hogy 6 évesen már két nyelven tudjon folyékonyan beszélni. Az általánost utáltam. Mindenki meg akarta mondani, hogy mit csináljak.
Jelenleg Los Angelesben élek immár 4 éve. Ahogy annak is hogy elvégeztem a középiskolát. Nem arról van szó, hogy olyanok lettek volna az otthoni körülmények, hogy el kellet jönnöm, de szükségem volt erre a lépésre. A saját magam életét kívántam élni.
Hivatásos életművész vagyok, csak az a szomorú, hogy ezt az önéletrajzomban nem fogadják el munkatapasztalatként, pedig beszédesebb, mint egy-két volt munkahelyem. Jelenleg asszisztensként dolgozom egy magánirodában, azonban sokkal többre vágyom. Imádnám, ha azzal foglalkozhatnék, amit szeretek művelni, ilyen a festészet illetve a tetoválás. Azonban a mai világban festőként már semmibe néznek...ezért kellet más kenyérkereseti forrást találnom, mielőtt felkopik az állam. Néha azt érzem, hogy nagyon rossz helyen vagyok ezen a Földön.

Shine on me

Meglehetősen erős jellemű, orosz vonásokkal megáldott lány vagyok. A belülről fakadó határozottságom külső stílusjegyekkel erősítettem meg. Ezért a rengeteg tetoválás és piercing. Sokan lenéznek, sajnálnak. Azt hiszik ez az álcám, hogy a kivarrt testem mögött valaki olyan él aki nem lenne képes felvállalni a valódi énjét de ez nem igaz. Nincs mit takargatnom és akik ezt hiszik a végtelenségig képesek felbosszantani. Alapvetően nagyon türelmes vagyok, tudom kezelni az embereket, ritkán emelem fel a hangom. Ez irányban történt jellemfejlődésem nagyrészt édesanyám segítette elő. Részletesen lefestette elém egy magabiztos, független nő képét én pedig tökéletesen beleillettem abba. Bosszant ha első látásra ítélnek meg. Ha az anyuka aki kézen fogva vezeti a kislányát óvodába, engem meglátva inkább áthúzza a gyermekét a szemközti járdaszegélyre, ami közben neki még ott lebeg a feje fölött a csupán pár perce elszívott cigarettájának a füstje. Mindenki azt képzeli magáról, hogy ő annyival jobb, s szebb bárki másnál. Nincs párja. Éppen ezért rosszul vagyok az emberiségtől. Próbálnának csak meg egy napig is annak az embernek a bőrében élni akit reggel a buszon lenéztek, mert fésületlen volt a haja.
Persze tisztelet a kivételnek, hiszen vannak olyanok akikért bármit megtennék, de ők csak elenyésző mennyiségben vannak jelen az életemben sajnos.

Show a little more

Vérfagyasztó hangot hallat a távolban valahol egy fa, mely utolsó kétségbeesett földi szava jogán felnyög, ahogy egy villám kettétöri törzsét. Nincs is olyan messzi. Ha egy bizonyos szögben állok, akár az ablakomból is látható a földre döntött, meggyalázott, immáron életét vesztett növény teste.
Magamban teszek egy apró megjegyzést arra vonatkozóan, hogy holnap a zöldségeshez indulva ne felejtsem el magammal vinni a fényképezőm. Meg kell örökítsem ezt a nem mindennapi, megrázó látványt. Egy nap még papírra vetem. Ez a legkevesebb amit megérdemel, annyi évnyi türelmes várakozás után.
Visszafordulok az előttem még üresen tátongó 'összefirkált' fal felé. Eddig én is vártam akárcsak a fa. De mire? Hogy aztán egy nem várt pillanatban kettétörje az életem egy alattomos ménkű? Azt már nem.
Már a fa szomorú halála előtt pár órával elhatároztam, hogy végre kezdek valamit az ágyam mögött elterülő szürke, csupasz falfelülettel ez azonban csak még jobban megerősítette az elhatározásom. Többé nincsenek mondvacsinált kifogások mint; a főbérlőm véleménye. Oké, ez talán annyira nem is mondva csinált. Mert valóban benne van a pakliban, hogy ezért még megfizetek, azonban most ez is hidegen hagy. Mert nem mondhatja hogy megrongálom a tulajdonát. Ez művészet. Amennyiben nem értékeli, megfizetem a kárát, de azt mégsem várhatja, hogy majd 4 szürke fal közt boldogan élek.
Két lépést hátrálok, s a szemközti falhoz simulva vizslatom eddigi munkám. Megbizonyosodván, hogy a minta nem ferde, vagy borzasztó aránytalan bátran nyúlok, a már bekészített ecset után, s a falhoz érintve csak hagyom hogy vezessen a kezem. Azt túlzás volna kijelentenem, hogy szinte behunyt szemekkel, az ösztöneimre hagyatkozva mázolom a falat közben valami béna aláfestőzenére rángatózva, hisz olyan maximum elcsépelt filmjelenetekben van.
Én mindössze élvezem a kintről beszűrődő vihar zaját, s elgondolkodva formálom a madarat, mely szó szerint a hamvaiból éledezik. Vörössel dolgozom, vakító pirossal, lágy narancsokkal. Mindegy csak meleg, intenzív hatást keltsen.
Imádom a vihart. Az esőt, az illatát. Mindig szerettem volna olyan helyen élni, ahol mindennap esik akár csak egy minimális csapadék is. Az esőerdőben, vagy az Egyesült Királyságokban. De az igazat megvallva olyan helyen is szívesen élnék, ahol egész évben csak a melengető nap sugarait érezni. Mondjuk Ausztriában, vagy valamelyik Európai félszigeten, talán Görögországban. Azonban, ha már itt tartunk mégis egy hely van ahová nagyon elkívánkozok. Oroszország, Antonovka. Bosszant, hogy semmit nem tudok a valódi származásom helyéről, és most nem az iskolai tankönyvek anyagára gondolok elsősorban.
Mély sóhaj szakad fel a mellkasom mélyéről. Miért kívánkozom el innen annyira?
A már majdnem elkészült madaramra pillantok a falon. Nem valami kis dologra kell gondolni, beteríti az egész felületet szinte. Az egyiptomi mítoszok Főnix madara. A reinkarnálódni képes csodalény.
Oldalra billentem a fejem.
-'Én nem fogok várni.' Ha el nem is áll módomban menni, akkor megváltoztatom az életem. Mint a madár. Nem vehetem fel a fa szerepét aki csak várt, hogy mehessen, aztán örökre elment. Én a főnix leszek, akit nem változtathat meg külvilág. Az leszek aki megváltoztatja a saját maga külvilágát.

Show a little less

Eme fantasztikus oldalra, más frpg-kre kirakott hirdetéseken keresztül jutottam el. Becses nevem Réka és jövő hónap idusától kedve büszkén mondhatom magamról, hogy immáron 2 éve erősítem a szerepjátékosok táborát. Ha megszeretek egy helyet, ott nagyon tartós maradásom van. Volt, már rá példa; remélem ezzel az oldallal kapcsolatban is szerencsém lesz.

TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0

Javíts!

Mielőtt nagyon megutálsz, hadd mondjam el, hogy imádok minden egyes betűt, amit leírtál. Tetszik a karakter jelleme, a szerepjátékos példád, ahogy fogalmazol, ahogy írsz. Akkor mégis mi bajom? Az ET-d, ami nem rólad szól. Sokkal inkább a szüleidről - ami feltételezem igen meghatározó volt - de engem tényleg érdekelne a Te életed (is). Mi az, ami miatt szükséged volt rá, hogy elköltözz? És hogy lettél életművész? Mióta érdekelnek a művészetek? Honnan jött a tetoválás, a piercing? Bármi, ami rólad információ, amivel kicsit többet megtudunk rólad... Csak egy kis falatnyi információmorzsa. Ennyire lenne szükségem, és már játszhatsz is. Köszönöm!