Pierre de Rouvroy

Neme: férfi
Kor: 27
Csoport: modell, fotós, művész,filmművészet szak (remélhetőleg)

Előtörténet:
Kezdhetném a születésemmel a történetet, akár  egy elnyűtt évszámmal, de teljesen fesleges lenne. Tulajdonképpen a mód ahogyan ülök mindent elárul rólam: Félmeztelenül görnyedve cigaretta ajkaim között, a szobában vágható a füst, s mindent émelyítően kerít be. Asztalomon öreg francia bor szülőhazámban szedhettem még 16 évesen a kis szőlőszemeket nagyapám pincészeténél. A kérdés, hogy abból az egyszerű falusi állapotból miként jutottam el idáig… Mikor szívtam bele először egy jointba? Mikor feküdtem le először idősebb gazdag asszonnyal? Mikor pózoltam őszinteséget megvető merev pózokban több száz fotósnak? Mikor kerültem ki alsónadrágban egy egy ház falára? A divat sosem tartozott a szókészletemhez mégis most minden napomat az teszi ki. Ám ha szerződni szeretnél velem nem ajánlom ugyanis  problémás alak vagyok. Elképzelhető, hogy delíriumi állapotba érkezem egy egy drog kedvező hatásának köszönhetően, vagy csak elalszom a másnaposság miatt. Az életem ezelőtti pontos részletei csak boldog családi képekben maradtak meg. Aztán egy óriási vágás és 18 évesen már lányok pólóján pózolok és divatházak kirakatába nézek farkasszemet magammal…Nyomasztó állapot. Főként, hogy mindenki csak a külsőmért akar és nem veszi észre, hogy festek, fotózok és írok. Így a művészetet gyakorta sutba vágom és marad a jól ismert csillogó Pierre vigyor, És már megint csak megjátszás az egész. „Bravo Pierre, szeresd a kamerát.”

A karakter jelleme: Megbotránkoztató,kívülről erős ám belülről miszlikekre tört szív, érzékeny,önbizalom hiányos, kívülről egoista. Látszólag egy divat robot, ám az egész hazugság. Legfőbb ismertető jegyei: egy szál cigaretta, kusza fekete tincsek, rendezetlen borosta, fáradt mély tekintet.
Bő fekete, szürkés cuccok hozzá színes sál.

Szerepjátékos példa:
A szemhéjamon át láttam a nap narancsos fényeit és a kék süppedt árnyalatait. Kinyitni ugyan nem volt erőm a mázsás súly és bűntudat kedélyesen nyomta a mélybe, ám eltolta tőlem az alvás lehetőségét. Finom kissé eres női kezek simítottak végig rajtam egészen nyakam kulcs csontjától hasam kockáin át emelkedő nemi szervemig. Untam. És így félig még delíriumban fogalmam sem volt kivel feküdtem össze. A tapintásából és méla lassúságából ítélve negyvenöt lehet és kedvesen tapasztalatlan az ágyban. Most a hajamba túr és anyai puszit nyomott az állvonalam aljára. Félig kinyitom a szemem óvatosan a pillám alól kitekintve. Számomra ismeretlen szőkés nő alvó pózban idősen. Mi történhetett este? Óvatosan az órámra nézek: egy óra… Te jó ég a fotózás! Ránézve a telefonomra észre veszem a millió nem fogadott hívást a managementtől, kurva jó. Halkan felülök forog velem a világ, minden fakó és unalmas. Bekapok egy algo pirint mánaposság ellen, de ez is csak elkábít és tompítja az ideg végződéseimet. Felkapom lomha mozdulatokkal tegnapi farmerom és nézek magamnak valami felsőt a férje szekrényében miután hűsítő fürdőt vettem az idegen üvegajtós óriás zuhanyzóban. Rágyújtok egy cigire és már arrébb is állok magam után hagyva a zűrt az ismeretlen asszony életében. A fekete sötétített ablakos limuzin már ott áll türelmetlenül az ajtó előtt, hogy fotózásra vigyen ám én inkább sétálva vágok neki a pár utcányival arrébb található fotó műterembe. Megint kiakadás lesz, de nem tehetnek semmit. Az emberek valamilyen okból kifolyólag rám kíváncsiak. Jut eszembe meg kell néznem a levelet, hogy bejutottam e filmművészet szakra. Ha ez sem sikerül még ötven évesen is mohó kamasz lányok falán fogok díszelegni.