Emmeline Sarnabus Bryson

Neme: nő
Kor: 24
Kar és Szakirány: -
Évfolyam: -

Előtörténet:
*Elvált szülők gyerekeinek sosem könnyű. Főleg a kisebbnek, aki jelenleg nem én voltam és vagyok. Rachel, a húgom, miatt maradtam erős, hogy valahogy ő is átvészelje ezt az egészet és ne azt lássa, hogy engem is milyen érzékenyen érint. Esténként, mikor ő már aludt, megengedtem magamnak egy-két könnycseppet, de sosem többet.
*Nehéz volt, egy olyan nevelőapával, mint amilyen nekünk volt. Nem is csoda, hogy hamar estem át bizonyos dolgokon.
*Csak 14 éves voltam, mikor belekezdtem egy hosszabb kapcsolatba, egy akkor 16 éves sráccal. Egy évig tartott talán, bíztam benne és szerettem annyira, hogy szakításunk után elmenjek hozzá és visszaszerezzem egy ellenállhatatlan módszerrel: odaadtam magam neki, 15 évesen, amivel nyertem magunknak még három kerek hónapot.
*Tudom milyennek tűnök. Mindenki azt hiszi a gimiben csak úgy döglöttek utánam a pasik én meg kihasználtam a helyzetet. Nos, ez nem így volt. Mondhatni stréber voltam, adj rám egy kis felesleg plusz kilót, egy szemüveget és máris látod, hogy ki voltam akkor. Olyan lány, akivel senki sem akar lenni.
*Érettségi után elhagytam ezeket a dolgokat, sportoltam, edzettem, kontaktlencsét kezdtem hordani.
*19 éves voltam, mikor nyaralni mentem egy-két barátnőmmel a Manhattan Beach-re, megismertem egy embert... egy férfit. Aki, mint kiderült L.A.-ben lakik, akárcsak én. Tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk sokat, míg végül fél év múlva össze nem jöttünk. Mára már egy három hónapos közös gyermekkel büszkélkedhetünk és az ujjamon máris egy gyűrű csillog. A boldogító igen-t még nem mondtuk ki, de közeleg az esküvő napja.
*Rajztanárként dolgozom, mindenem a művészet, a családom mellett.

A karakter jelleme: Hirtelen érzelemkitöréseim és hangulatváltozásaim kicsit nyugtalanítóak lehetnek mások számára. Mostanában nem alszom túl jól, ami érthető egy csöppség mellett, aki nem hajlandó éjszakánként aludni, csak a karjaimban.
Akármi történjen is, az iskolában mindig mosolyogva fogadom a gyerekeket, segítőkész vagyok, és szeretem, mikor látom az arcukon, hogy figyelnek és érdekli őket, amit magyarázok. Boldog vagyok, mikor velük lehetek.
Szeretem elérni a céljaimat, ebben hasonlít rám a húgom, mindketten bármit megteszünk, hogy a miénk legyen, amit akarunk. Ha már a húgomnál tartunk, tudnod kell, hogy minden elé helyezem a családomat. A húgomat, a férjemet és a gyerekemet: ők a mindeneim, értük még a kezemet is tűzbe tenném.
Sokszor jellemeznek engem a kedves, megértő és hasonló jelzőkkel. Egoistával sosem, de azt hiszem ezek tényleg igazak rám. Mosolygós vagyok, de néha nekem is vannak rossz napjaim, mikor elszomorodok, vagy csak könnyen felhúzom magam dolgon, és türelmetlen leszek. De megértitek, nem?

Szerepjátékos példa:
//Our Deal - Emilie Conrad előtörténet.\\

- Boldog vagy Emilie? - a tükörképem bámul vissza rám. Szemei vörösek, egészen biztosan sírt a közelmúltban. Haja kócos, sminkje elkenődött, körmeiről lepattogzott már a körömlakk. Pizsamája lóg rajta, a felsőjén van egy kisebb folt: leöntötte magát a reggeli kakaójával. Én lennék ez a személy? Biztos, hogy ez nem egy egyszerű üveglap és mögüle valaki utánozza a mozdulataimat? Magamra sem ismerek.
Próbálom megigazítani a hajamat, de annyira kócos, hogy csak egy fésű segíthet rajta. Jól esne egy forró fürdő, csak én és egy pohár pezsgő, ahogy mindig szoktam. Szipogok, természetesen nincs nálam papír zsebkendő, és bámulom magamat. Nem sietek sehova, nem dolgozok, Daniel meg csak hajnalban jön haza. Szinte minden egyes éjszaka egyedül fekszek le, órákig forgolódok, mire sikerül elaludnom, majd felkelek, mikor szerelmem hazajön és mellém bújik.
Jobb kezem hasamra teszem, végigsimítok rajta. Talán nincs is ott senki, talán csak átvert az az átkozott teszt. Viszont ma reggel rosszul voltam, egész nap csak eszek és mindennél jobban vágyom arra, hogy Dan itthon legyen és ágyba bújhassunk kielégítve mocskos fantáziámat. Minden jel arra utal, de lehet csak beképzelem. Rettegek, hogy apám kiborul, anyám kitagad, a bátyám nekiesik Dan-nek, a húgom sír... és hogy Dan-nek baja esik. Mi van, ha egyszer, csak egyszer nem figyel oda eléggé, esetleg futás közben elbotlik? Elkaphatják, lecsukhatják, hisz ő is rajta van a körözöttek névtelen listáján. Night creeper. A banda, akit átkozok, utálok... utálnám őket? Már a gyűlölet határát súrolják az érzelmeim, amik előbújnak, ha szóba kerülnek vagy csak simán rájuk gondolok. Bevonták Dan-t a mocskos kis világukba, bajba sodorják és kínoznak engem ezzel. Ha igaz, amit remélek, hogy nem, és elkapják... nem akarom, hogy a gyermekünk apa nélkül nőjön fel, mert én ugyan tovább nem lépek az egészen biztos.
- Terhes vagyok. - suttogásomat egy sóhaj követi. - Gyerünk, Em... bátrabban. - biztatom magamat, a csap felé nyúlok és a szélén lévő tesztet veszem a kezembe, rajta a felirattal: TERHES. Újra a tükörbe nézek, miközben ujjaimmal egyre erősebben szorongatom a tesztet.
- Dan... el kell mondanom valamit... - egy kis szünet a drámai hatás kedvéért. - Azt hiszem terhes vagyok!
- Dan, terhes vagyok. Ugye megtartjuk és ott hagyod a night creeper-t? - ezen elvigyorodok, olyan... gyerekes vagyok. A tükör előtt gyakorlom, hogy hogyan valljam be páromnak, gyerekünk lesz. Most már mosolyogva pillantok magamra, oldalra fordulok és felhúzom a felsőmet. Még nem látszik, de csak napok kérdése és már legalább egy kilóval nehezebb leszek. Csípőmet előre tolom, így pocakom nagyobbnak tűnik, végigsimítok rajta.
- Igen, boldog vagyok. - hangom elcsuklik, magamhoz beszélek. Igen, most már teljesen megőrültem. - Apu is boldog lesz és felhagy a veszélyes szórakozásával.
Ajtócsapódást hallok, összerezzenek. Készen állok bevallani neki, készen állok, hogy megtudja az igazságot. Megmosom az arcomat és mosolyogva kimegyek hozzá, szinte futok, hogy megöleljem és megcsókolhassam. De a bátorságomat mintha a fürdőszobában hagytam volna, csak ennyit mondok neki:
- Hogyhogy itthon vagy? Csinálok valami ebédet, mit szeretnél?

Szia Gyönyörűm!

Tudom ám, hogy visszaélsz a férfiúi mivoltommal, és ezzel a képpel akarsz levenni a lábamról. Nos... azt hiszem sikerült, mert bár elolvastam, amit a kép alá pötöygötél visszagörgettem párszor. Biztos férjhez akarsz menni?
És mondd csak, hány éves gyerekeket tanítasz? *megy lop egyet, csakhogy bejárhasson az iskolába*

khm... komolyra fordítva a szót:




Foglalj avatart, iratkozz a rendszerbe. Valamint keress magadnak egy jó kis skatulyát a karaktertablóba, vagy ha nincs olyan, ami tetszik, találj ki magadnak egyet!

Jó játékot!

Z

ui: majd téged is elkaplak egy körre. ^^