Igaz barátság! Daryl és Lio

Nekem egy idő után minden vicc, amit hallok, és igyekszem rákontrázni. Ez akkor megy a legjobban, vagy inkább legkönnyebben, amikor iszok. És már nem keveset ittam. A dolog egyik része (replikázni) könnyebb, mint megvalósítani (kimondani). Néha már nem megy minden elsőre, el-elakad a nyelvem, beleröhögcsélek. Lionak tudnia kell, hogy húzom, vele lehet ezt csinálni, és vele szeretem is csinálni.
- Ki más, ha nem én, ha már én vagyok a legjobb haverod? - kacsintok rá- Amúgy csak azért van ez, mert legtöbbször túl jól titkolod...
Az álmok kapcsán valami hülye gondolattársításként egy vénemberhez csatolom, és Lioból ki is nézné, hogy egész életében elviselné azt az életformát. Mindig újabbnál újabb csajok vennék körül, keresnék a kegyeit. Bár az a pasi, - hogyafrancbahívják, nem jut eszembe- tuti nem a szépsége miatt a nők bálványa. Inkább a pénz az, ami vonzerő. Lio vénemberként is sokkal jobb pasi lesz nála. És a vonzereje ezerszer jobb a mostaninál.
- Totál biztos, Haverom!- értek egyet vele. Ő is éppen úgy gondolja, ahogy én.
Aztán arra vetemedem, hogy engem is hívjon el, de ezt is csak elpoénkodni lehet.
- Majd viszem őt is... lehet, ő sem unatkozna- Mit tudom én? Gwen egy álom, de sosem lehet tudni, vajon hozzám jönne-e, valaha is. Majd elveszek egy vörös bögyöst, vagy tán senkit se, minek? És szabadon élhetek, mint egy madár. Mindennek vannak előnyei.
És ha már álmok, a jövőképbe a munka is beletartozik, így kerül szóba az újságírás, no meg a libanevelő tipusú förmedvények. Lio elsőtör félre ért, és amikor felvilágosítom, úgy röhög, azt hiszem, rosszul lesz. Teljesen össze van görnyedve.
-Klassz, legalább már egy rajongóm akad...- nevetek én is. Jó ez a barátság, akármilyen hülye ötletem van, Lio mindenben a támogatóm. Legalább sohasem érzem magam elhagyatottnak. Az jut eszembe, miért nem lehetett nekem egy ilyen tesóm... Sose unatkoztunk volna! De mindegy, a múlt már az enyészeté. Liot megtartjuk. "Mert megérdemlem." Ezen megint nevetnem kell.
Lio egyre jobban röhög, és közben szorongatja magát, az az érzésem, ki kéne eresztenie, ami a hólyagjában van, mielőtt... Én már nem félek, túl vagyok a dolgon, röhöghetek kedvemre. Még a farkam méretét is hajlandó vagyok kibeszélni, pedig az még előttem is tabu. Hehe.
Viaskodunk az üvegért, van ebben minden a fültépéstől a bunyóig minden, szelíd keretek között, kevésbé fájdalmasan, mintha egy másik bandataggal csaptunk volna össze. Meggyepálok én bárkit, ha rákényszerítenek! Aztán kibillent az egyensúlyomból, eldőlök, mint a fa, kiterülök, az eget nézem, a kismillió Hold táncával.
Lio röhög, keresztbe tett lábakkal áll, most már egyértelmű, hogy pisálnia kell, de mintha nem boldogulna. Lio begőzölt. Egyrész amiatt nyűszít, mennyire kell neki, másrészt dől belőle a hülyeség és röhögtet engem is, magát is. Na, így tuti be fog pisálni.
- Ha behugyálsz, ő összeszarja magát, azt garantálom!- már nem tudom, mit mondhatnék, csak dől belőlem a hülyeség. Most mégis mire számít? Én segítsek neki?
- Lio, gombold már ki a slicced!- fasza, hogy markolássza, de attól nem lesz könnyebb. Ki kell szabadítania a gatyájából...
Ő meg csak nyűszít. Fasza, ha nem csinálja azonnal, tényleg a nadrágjába fog beleereszteni. Ezt meg már csak nem hagyhatom!
-Bakker, segítsek? - megszánom. Ha kell, megcsinálom helyette, de aztán kussoljon, mert leverem, hiába a legjobb haverom.
Hogy honnan szedem össze magam, nem tudom, hirtelen csak egy Hold van az égen, és én tettre kész vagyok. De kezdeményezni nem fogok. Kérnie kell. Ez a minimum.

Röhögök, na ja. Legalább valaki nem fél beolvasni nekem. Aha, még egyet odamond, ezen már fancsalibban vigyorodom el. Eszembe jut, hogy Dé valószínűleg álmaiban sem tartana ásznak azok után amit ma itt leműveltem: és újra megjelenik a belé kapaszkodó, zokogó kisfiú a képzeletemben és most azt hiszem soha nem leszek menő Dé szemében. Most először gondolok arra, hogy bármire képes lennék azért, hogy elismerjen. Ez a szeretet, azt hiszem. El akarom nyerni az elismerését, lehet azért van mert fiatalabb vagyok, de fizetnék érte, rengeteget. Talán még pár évet a barátságunkból is. Hogy igazán menővé és legyőzhetetlenné váljak. Nőkkel, pénzzel, nagy vigyorral az arcomon pia nélkül is. Nem figyelek most ara amit mond, csak elmotyogok egy "ahát" és még részeg is vagyok, csak vihogok magam elé.
Na jó az a vénember nem menő, de legalább annak örülök, hogy nála többre tart. Kacsintok rá, a fél nőállományom neki adom, de neki nem lesz rá szüksége úgy érzem.
Gwen a szőkék között! Asszem ő is szőke, vigyorgom.
- Elfér ő is, nagyon laza lesz.
Eléggé be kéne nyomni ehhez asszem.
A libanevelést totál félreértem, majd össze hugyozom magam a nevetéstől, hát Dé nem mezőgazdasági újságot fog írni, hanem homokzsák kisfiúknak ad majd tanácsot. (hogy használjanak óvszert)
- Én leszek az első számú rajongód.
Valahogyan, nem tudom hogyan megúszom szárazon a dolgot. El is indulok a libanevelő után, hogy ledöntsem és elvegyem a piát, mer ezazenyém, én loptam és akartam berúgni, az anyja seggberúg ha így viszem haza. Fekszünk, kifekszünk, én segget képzelek a holdnak, ő meg csak röhög. Aztán elkezdek beszélni, ettől csak rosszabb, szédülök mint állat és nagyooon kell már. Oké, tuti beeresztek, perceken belül, ha nem csinálok valamit és még a hold is rámszarik
- Déééhééé
Röhögőgörcs megint, úgy nyúzom azt a szerencsétlen szervem, mintha hurka lenne, tuuti le fog fogyni. Vagy elvékonyodik! Összesírás után már csak összehugyozás kéne megint, elég, hogy apám elérte a dolgot, úgy látom Dé is erre hajt, van bennük valami közös. Asszem egy pár csepp be is csúszik, de nem biztos, azt sem tudom hol vagyok, csak a szar érzés van. Különben meg repülnéééék! De nem bazzeg mert hugyozok befele, mindjárt.
- Okéééé, akartam írni én is valamit, de...
Elveszem a jobb kezem, de totál másfelé nyúlok, a ballal viszont szorítanom kell, mert tuti nem bírom ki. Tapogatni kezdem a semmit, nem találom, beletelik néhány másodpercbe, mire ráakadok a sliccre. Hát nem beragadt? Eskü, nem találom és kész vége, hacsak nem történik csoda, pl Dé hirtelen lesz annyira józan, hogy kivegye a farkam és elintézze nekem, amit hehhehhe eléggé nem hiszek, és akkor megúszom, de amúgy meg egy másodperc és jön, aminek jönnie kell.

Lio a legjobb barátom. Nem érdekel, hogy fiatalabb, nem érdekel, hogy néhány tekintetben éretlenebb, őt a saját értékei miatt szeretem, különben nem lennénk ilyen jóban. Sok tekintetben felnézek rá, csodálom őt, még ha ez hülyén is hangzik. Nem tudom, valaha színt fogok-e vallani neki, mert szerintem tudja, hogy érzek iránta. Szeretem. Ilyen egyszerű. Szeretem és ragaszkodom hozzá, és ... elfelejtettem.
Mindegy, már úgyis más témán lovagol. Éppen egy gazdag pasinak képzeli magát, aki szédíti a buta szőkéket, és azt mondja, ebben is osztozik velem. Na, ilyen egy igazi barát! Erről beszélek! Én a véremet adnám érte, ő meg megosztja velem a csajokat. Hiába no, más az értékrendünk. De értem én! Vele nevetek.
- Ebbe inkább nem akarok belegondolni- kapok a fejemhez, amikor kirajzolódik előttem, milyen is lenne, ha Gwen is részt venne az "orgiában"...Őrajta nem osztoznék. Sem Lioval, sem a szőkékkel.
-Rajongóból sosem árt. Majd dedikálok neked, el ne felejtsek írni!- belefér ebbe egy kis cinizmus is. Nem hinném, hogy valaha is híres író lennék. Ha egyvalaki rajong értem, azt meg ki kell használni.
Piálunk, belém már újra sok fér, mert közben könnyítettem magamon, de Lio nehezen adja magát, és még nehezebben a piát, úgy kell érte megküzdeni, és kiterülés lesz a vége. No meg az, hogy Lionál ürül ki az üveg, így azt elhajítja.
Nézzük a Holdat, amiről tudom, hogy csak egy van, mégis többet látok, összemosódnak, és erről a tánc jut eszembe. Lio meg egy nagy segget lát (biztos oda rúgna, ha tehetné) és úgy röhögünk, hogy szinte fáj. Lionak jobban, mert segítségért kiabál. A nevemet nyüszíti, de abban benne van minden. Én meg még mindig nem vagyok teljesen biztos, ugrat-e, vagy komoly gondban van.
Végül csak megmozdulok, mert látom, hogy Lio vadul rángatja a nadrágját, mégsem jön le. Az már biztos, hogy nem zsebhokizik, túl durvák a mozdulatai, az tuti fájna.
-Nyugi már...- Kezdetben csak megnyugtatni szeretném, ha ideges, tuti nem fog sikerülni, amit csinálni akar, de túl összerendezetlenek a mozdulatai. - Ó, bakker...
Megadóan csúszok közelebb. Ha nem segítek, még bepisál. Akkor aztán elmondhatja rólam, milyen jó haverja vagyok, hogy ezt hagytam...
- Van rajtad alsógatya? - csak hogy felkészüljek rá, mivel találom "szembe" magam, ha sikerül lehúzni azt a szart. Remélem, hogy nem a fanszőrzetébe akadt be, mert akkor ordítás is lesz. Felállok, hogy el tudjak ugrani, ha kell, és úgy ragadom meg a gatyáját, hogy kicsit elhúzom a testétől. Még jó, hogy nem passzentos nadrágot hord.
A zippzár így könnyedén lehúzható, és ha azt hittem, ennyivel megúsztam, tévedtem. Lio csuklana össze, a lába akadt össze, vagy nem tudom. Mögé lépek, így megtámasztva őt. Fingom nincs, honnan szedve az energiát, hogy kettőnket megtartsam, amikor magam is szédülök.
-Lio, fogdd már meg...- de mintha a falnak beszélnék. Ezt most szándékosan csinálja? Lejjebb húzom az alsónadrágját, és mintha az enyém lenne, megfogom a ... - Na, pisálj, te, hülyegyerek!- egyrészt marha mérges vagyok, hogy ilyen helyzetbe hozott. Másrészről meg... a fene bánja. Csak remélem, hogy ő is megtenné értem. Nem, ez így nem helyes. Tudom, hogy megtenné. Azt csak titokban jegyzem fel magamnak, hogy a Super Marios alsó van rajta. Ha eljár a szája, lesz mivel visszavágnom... Nagy sugárban tör elő belőle a vizelet, inkább magasra irányítom, mint lefelé, mert félek, összerondítanám magunkat. És azon fohászkodom, senki ne jöjjön most erre...

Hehe, kiakasztom. A Gwen grupi nem jön be neki. Próbálok nem hangosan röhögni (meg nem kínozni tovább) ez zárójeles utóbbi komoly kísértést jelent.
Nekem jó lesz, Dének is, mások vagyunk, mindenkinek más a jó.
A libanevelésen kiakadok kicsit, röhögök, majd be pisilek közben. Dedikál! Ki olyan ciki?
- Majd aláírod nekem Jusin Timberlake képét.
Lehet Dé nem hiszi el, hogy tehetséges. Most biztos csak viccel, tudom, hogy nem adná fel és majd híres író lesz. Nem csak libákat fog etetni, hanem tyúkokat is. Sőt, kakast!
Néhány perc múlva elér a majdbepisilek, rohangászunk, leesünk és nevetjük a holdat. A kiürült üveget eldobom, a combom összeszorítom, érzem, hogy nagyon kész vagyok. Piaügyben is, szarni látom a holdat vagy mi a fene, pisiügyben is, mert kb eddig bírtam. Dének nyüszítek, de minek, ő nem hugyálhat helyettem. Rángatom a nadrágom, beragad ez a szar, hát legfeljebb vizes leszek, sőt ha Dé nem ugrik el akkora szökőkút lesz, hogy ő is megszívja. Miért nem jön le ez a vacak? Ez is csóró, ócska szar! Nem jön le, pedig egyre jobban kéne, azon agyalok el kéne szakítani, vagy letépni, verejtékcseppek indulnak útjukra a homlokom felől a gatyám felé. Összepisilem és összeizzadom majd magam. Még jó, hogy szarnom nem kell. Azt majd a hold fog. Hehhe, jajj ne, megint rájön a röhögés, egész testemben remegek, rángatja izmaim az inger, elengedem, mert kész vége, így járok megint.
Dé közelebb csúszik én már majdnem feladom, nem jön le. Kínosan vigyorgom, nem tudok mit csinálni. Megkérdezi van-e rajtam alsógatya. Aha van, az is húgyos lesz.
- Van
Nyögöm a kíntól elhaló hangon. Erre Dé meg segít! Segít, de hiába, nem találom az egyensúlyt, dőlök, neki kell megfognia. Kb azzal egy időben tör elő a sugár - a Niagara ehhez képest lópikula - mikor megmarkolja a botkormányt. Azta! Dé megpisiltet. Most már röhöghetek, minden a homokba folyik.
Kábán a kormányom felé kapok, de nem találom el, különben Dé már markolja. Szar helyzet, hehe. El sem hiszem, hogy megtörténik.
- Szerinted ez hány marok?
Támaszkodok rá, tök jól irányít, mintha az övé lenne. Elég soká pisilek, várnunk kell egy kicsit. Közben valahol szégyellem magam, én vagyok a férfi nem csúfja, olyan részeg, hogy a f* sem tudom megfogni. Dé a jobb kezem, szó szerint.
- Haverom, szeretlek!
Borulok a vállára röhögve, mert ilyen nincsen!

Valamiért a fejembe veszi, hogy nekem írnom kell, ő majd a rajongóm lesz, én meg ugratom, hogy akkor majd dedikálok neki. Ja, mint a nagymenők. Csakhogy nekem egyetlen egy személynek kell majd aláírnom (neki), szóval gyakorolnom kell, nehogy elfelejtsek írni.
-Jaj, hagyjál már azzal a nyálgéppel!- azt sem tudom, hogy jön ide az a Timberlake gyerek. Nem igazán csipázom a zenéjét. Olyan biztos nem akarnék lenni, mint ő, fusson utána akárhány nő. Fúj.
Röhögcsélünk, szerintem már mindenen. Hat az ital, nevetséges a fogócska, az ivászat, az eldőlés, a Hold(ak), de még az ürítés is. Főleg, ha nem a miénkről van szó, felhúzott nadrág ill. slicc mellett.
Lionak ezzel gondja támad, és kezdetben azt hiszem, bohóckodik, a dolog egyre sürgetőbb és komolyabb. Már kínlódik, látom, amikor leesik az ötcentes, itt bizony gáz van, szar lesz a palacsintában, ha közbe nem lépek. naná, hogy vagyok olyan jó barát, hogy segítek!
Lio egyre idegesebben tépné magáról a gúnyát, inkább akadályoz, mint segít a vetkőztetésében, aztán bárhogy hadakozik, mégis sikerül kibújtatni a szöget a zsákból. Jöhet a megkönnyebbülés.
Bármennyire kínos a helyzet, még ezt is képesek vagyunk elviccelni.
- Éppen csak megtaláltam, te, pisis... - röhögöm el magam. Neki vajon miért nem sikerült? Mert olyan kézenfekvő? - Ne aggódj, majd megnő...- ugratom. Szerencse, hogy mögötte állok, és kezemben van az irányítás, különben bosszúból lepisálna, azt hiszem.
Aztán, amikor már vége a nagy öntözésnek, - kb 2 cm-rel emelkedett a vízszint ennek a tevékenységnek köszönhetően- megnyugtatom.
-Nyugi, elég méretes a az a szerszám. - Kicsit megrázom, hogy az utolsó cseppektől is megszabaduljon, majd óvatosan visszahúzom rá a cuccot. Ő meg közben "szerelmet" vall.
-Na jól van, most már, elég lesz a jóból... - rám borul, ettől elvesztem az egyensúlyom, és a homokba huppanunk, szerencsére puhára és hátrafelé. De azért zökkenünk egy kicsit.
El kéne másznom a vízig, hogy leöblítsem a kezem, de túl fáradt vagyok, azt hiszem, nem vagyok rá képes, így némi homokot dörgölök össze a kezeim között.
-Gyere, te fattyú- mondom Lionak szelíden, átkarolom a vállát, és úgy nézek a Holdra.
-Na, most már te is összeszarhatod magad!- mondom felfelé, és nyomok egy puszit Lio arcára. Ha minden igaz, ebből már úgysem érez semmit... Elnyomhatta a buzgóság.

Dé majd aláír nekem mindenfélét! Kuncogok, hogy nyálgép, röhögni nem merek, mert baleset lesz. A baleset jön, rángatom a nadrágom, beragad, fel is adom mert egyszerűn nem bírom tovább, de jön Superman. Néhány másodperc és már a markában tartja. Görnyedezve röhögök és csurgatok, Dé meg kormányoz. Dé most már tuti egész életemben ezzel fog szívatni!
- Hagyjál már, nem is kicsi.
Összevissza oltogat, kihasználja, hogy ő tartja kézben a dolgokat. Nem nagyon ellenkezhetek mert tartozom neki, egyszer majd visszapisiltetem, ha szarban lesz. Ezen elröhögünk egy darabig, a farkamon, aztán azt mondja nem is olyan kicsi. Meg is rázogatja nekem, nagyon profi, le kéne fényképezni.
- Valld csak be, hogy ez volt életed legkirályabb élménye
Szívatom most én egy kicsit, aztán benyögöm, hogy szeretem, erre hátraesünk. Nem elég a jóból, de legalább hátraesünk, rögtön el is tudom tenni a cerkát. Nem mutogatom, rázárom a cipzárt is, aztán felhúzom magam, előttünk folyik a Niagara, tovább kéne kúszni. Látom, hogy izélgeti a kezét én még bevágok neki egy szar viccet vihogva:
- Homokos akarsz lenni? Még egy vallomást nem kapsz
Így érezheti magát a macska, aki homokba pisál (azoknak nem segít senki) Megragadom Dé vállát, hogy tovább vonszoljam, de csak rántani tudok rajta egyet. Lefattyúz, mire én felhorkanok.
- Mit mondtál te zabi gyerek?!
Kérdem összeakadó nyelvvel, az állam rá-rábiccen a vállára.
- Én nem, most hugyoztam, nem fogok szarni is. De a hold tényleg olyan mint egy nagy segg
Magyarázom, erre megpuszilja az arcom, de erre már nem nagyon emlékszem, a fejem egyre hosszabb ideig marad kókadt és végül teljesen Dé vállára bukik.

Milyen hülyék vagyunk: Lio és én. A legszarabb helyzetekben is tudunk hülyülni. Most is. A helyzet több, mint kínos, ő majdnem bepisál, én fogom a szerszámot... És megint be kell szólnom. Ha már szóba kerültek a méreteim, most vegyük górcső alá az övét...
Ugratom, persze, hogy ugratom, hülye lennék kihagyni egy ilyen helyzetet. Ő az egyetlen akivel ezt meg merem tenni, és most nem csak arról van szó, hogy mit csinálok. Először megbántódik, de aztán vissza mondogat, olt ő is engem, elég rendesen.
-Te, fel fogom írni a naptáramba, és piros szívecskéket rajzolok majd köré... - Életem legszebb napja vagy életem legszebb élménye címen fogja megtudni az utókor, mi is történt ezen a csodálatos napon. Klassz lesz. Főleg, ha híres leszek. Dögleni fognak érte a szennylapok!- Gazdagok leszünk, Lio! A te farkad és én... - ez lesz a könyvem címe. Hű, ez nem is rossz! de akkor női álnév alatt kell írnom, különben már a borítón lelőném a poént.
Nekem dől, megkönnyebbülésében meggondolatlanságokat locsog. No persze, értem én, hisz én is szeretem. ha ez nem volt rá bizonyíték, az életem se lenne az. Eldőlünk, a zökkenéstől egy kicsit magához tér, mert begombolja magát (hál'Istennek ezzel nem nekem kell szarakodnom, biztos lassabban is menne), én meg dörgölöm a kezem a homokkal, hogy ne érezzem magam "nedvesnek" (nem vagyok az. Tökéletes pisáltató lennék).
Szeretetem jeléül lefattyúzom, miközben magamhoz húzom. Vele akarom bámulni a Holdat. Ha már a pisálás megvolt, most jöjjön az, hogy csinálja magát össze a Hold. Valahol itt tartottunk. Ugye? Válaszul én is szép jelzőt kapok. Összekapaszkodunk. neki a nyelve is összekapaszkodna, ha tudna olyat csinálni, de már nem forog valami jól. Az enyém sem. Még elmond egy utolsó, szép, kerek mondatot, aztán a vállamra dől, és elszenderedik.
Megpuszilom. Naná. Ki kell használjam a lehetőséget, Lio nem egy nyálgép. Én bennem viszont biztos elromlott valami, mert én ezt nem szégyenlem csinálni. No, azért túlzásokba nem esek!
- Aludj csak, majd álmodom én helyetted is- szavaimat neki szánom, de már nem biztos, hogy hallja. Én meg a Holdra nézek, és azon tűnödöm, vajon mekkora csoda kell ahhoz, hogy a barátságunk örökké tartson.

karakterinformáció