Giselle Veriott

Neme:nő
Kor: 19
Kar és Szakirány:Klasszikus kommunikáció-fotográfia
Évfolyam: 1.

Előtörténet:
*gazdag, előkelő család, Franciaország
*burokban nevelt kicsi lány
*Amerikába jött tanulni, próbál beilleszkedni.
*Világ életében jó tanuló volt, könnyen bejutott az egyetemre, bár szülei pénze amúgy is bejuttatták volna.
*Sosem volt még igazán szerelmes, majd talán most.
*Szenvedélye a fotózás, amikor csak teheti, magával viszi gépét.

A karakter jelleme:
Burokban nevelt kishölgy voltam, így természetesen nagy változást hozott az életembe, amikor elkerültem a szülői háztól egy teljesen más kontinensre, ahol csak magamra számíthatok. Mindig is szerettem a társaságot, szerettem emberek közt lenni, bár itt egy kissé kívülállónak érzem magam, azért majd csak jobb lesz, csak még meg kell szoknom itt mindent. Imádom a fotózást, így ha tehetem és van egy kis szabadidőm, rögtön keresek valami jó helyet egy új fotósorozatnak. Mások szerint naiv vagyok, könnyen megbízom az emberekben… talán igaz, de akiről nem tapasztaltam még rosszat, annak könnyen hiszek, de aki egyszer átvert, annak nem tudok többé hinni, bármennyire is szeretnék. Imádom a könyveket és imádok csak feküdni a fűben és álmodozni az életről, hogy egyszer rám is rámtalál a szerelem. Optimizmusom sokakat feltölt, mindig bízom a jobban, és ezt másokkal is próbálom elfogadtatni.

Szerepjátékos példa:
Még mindig meg vagyok róla győződve, hogy nem egy hétköznapi fazonnal van dolgom, Fabian valóban nehéz eset, de valahogy most örülök, hogy nem valami önelégült macsóval ülök itt, ha már választanom kéne, inkább őt választanám, vele legalább jól szórakozom. Arra a mondatára, miszerint kifejezetten büszke magára önkénytelenül is mosoly terül el az arcomon, jól szórakozom vele, csak valami más helyszínnek jobban örülnék.. még mindig nyomasztó ez a váróterem.
-Néha meg kell tenni, még ha annyira nem is tetszik... bár kezdem úgy érezni, szívesen megszabadulnék innen. -Fejtem ki egy biztató mosoly kíséretében, bár van egy olyan érzésem, nem fogja megérteni, ahhoz túlságosan is makacs és önfejű, lehet neki van igaza, őt legalább nem irányíthatja senki, olyan, amilyen lenni akar.
-Börtön.. ott legalább adnak kaját és békén hagynak. -Fintorodom el ismét, bár azért nem vágyom a börtönkosztra, de mégis csak kezdem úgy érezni, még egy börtön is jobb hely. -Ja és ha leteszed az óvadékot, szabadon távozhatsz. Ezeknek aztán adhatsz egy platinakártyát tele pénzzel, akkor sem engednek ki. -Egyre gúnyosabb fintor jelenik meg az arcomon, miközben keresztbe fonom a karjaimat magam előtt és kényelmesebben elhelyezkedem ezen a szar széken.. borzasztóan kényelmetlen. Ha ennyit kell várni, legalább tehetnének ide egy jobb, kényelmesebb széket. Hamarosan aztán meghallom a fiút, és rögtön felcsillan a szemem. Fel is ülök rendesen, és úgy hallgatom a tervét csillogó szemekkel.
-Remek. -Mondom halkan. -Akkor te lefoglalod, addig én kinyitom az ajtót, majd pedig távozunk elegánsan. Nah akkor hajrá. -Mosolygok rá, majd a fejemmel a gyakorlatos csajszi felé intek, jelezvén most mehetünk, nincs itt hármunkon kívül senki. Amint odamegy és lefoglalja a lányt, én is szépen, mindenféle feltűnés nélkül odasétálok a pulthoz, majd mikor háttal van az irányításnak gyorsan megnyomom az ajtót nyitó gombot. Még szerencse, hogy múltkor megfigyeltem, melyik mit nyit. Amint kinyílik az ajtó, elindulok felé, majd mikor odaértem, intek a fiúnak és már mehetünk is, pontosabban mehetnénk, ha nem vett volna észre a doktornő. De most már nem akadályozhat meg, egy pillanatra összenézünk a fiúval.
-Futás. -Mondom, majd már futunk is ki az ajtón, gondosan becsapva azt magunk mögött, ezzel is időt nyerve, hiszen időzár van rajta, csak két percenként egyszer nyitható. Mikor aztán már kiérünk a folyosókra, háttal nekidőlök az egyik szekrénynek, egyik lábamat felhúzva.
-Megcsináltuk. Nem is vagyunk olyan rossz csapat. És most, hogyan tovább? -Kérdem, bár nem tudom, ő is úgy tervezte-e, hogy megyünk még valahova, vagy inkább hazamenne, vagy a haverjaihoz, amit persze teljesen megértenék.

Nos, elég jó kis szerepjátékos példát hoztál össze, bár sajnálom, hogy a életedről nem tudtunk meg többet, azért a személyiséged leírása megfelelő.
Nincs más hátra, mint ELFOGADVA!

Remélem, a canonleírásban említett éjszakai báros dolgot szeretnéd kijátszani!

Foglalj avatart, iratkozz (vissza) a rendszerbe, lépj be a HÖK-be, ha kedved tartja, és költözz a kollégiumba, ha apuci nem fizeti az albit.