It's my secret place... or yours? - David & April a 'Stúdió' tetején

Nincs jobb dolog annál, ami tilos, márpedig a Stúdió tetején tartózkodni csak a munkások szoktak, ha valami dolguk van. Talán épp ezért szeretem annyira, főleg, mikor óráról lógok.
Persze, a kijelölt dohányzóhelyen is dekkolhatnék olyankor, de az túl szem előtt van, szóóóval... még két fok és máris a tetőn vagyok a tűzlétrának hála.
Elégedett macskamosollyal lépdelek, zsebemben az öngyújtó és a cigi után kutatva. Komolyan, mintha középiskolában lennénk még mindig... chh!
Valójában, talán tényleg szeretnék inkább ott lenni és az egyetem se sokban különbözik tőle. Itt is túlcsöpög minden, mint valami rossz Disney-csatornás sorozatban.
Elégedetten pislákol fel a cigi vége, ahogy rágyújtok. Könnyed mozdulattal ejtem zsebembe az öngyújtót, majd ráérősen a tető közepe felé ballagok. Még egy-két utolsó napsugár kijutott a mai délutánra, szóval csak vagyok és élvezem az engem körülölelő csendet.
Élvezném, ha az egyik napkollektor állványa mögül nem hallanék valami mozgást...

Muszáj elkövetni valami szabályhágást, hiába vagyok egyetemista egyszerűen még mindig bennem van a lázadás kora. Ezért is másztam fel a stúdió tetejére, hogy egy kicsit körülnézzek az egyetem területén és még a város fényeit is lássam. Hatalmasat szippantok a levegőbe, nagyon is kellemes idefent a légáramlat. Zsebeimbe dugom a kezeimet, majd továbbra is a fényeket figyelem. Nekem is be kéne odamennem, hogy bulizzak egy jót, esetleg még egy lányt is felszedjek, aki annyira részeg, hogy fogalma sincs, hogy hol van. Épp ezeken gondolkozok, mikor kattogást hallok. Kikerekednek a szemeim, hogy talán felszoktak ide jönni a tanárok, hogy körülnézzenek. Megfordulok szép lassan, majd elbújva az előttem lévő tárgy mögé, óvatosan kipillantok. Csak egy lány, amire a szíve is megnyugszik, bár nem annyira, hogy az előbbi izgalmat teljesen "elfelejtse", így még mindig rohamosan dobog. Felállok, majd kilépek, hogy tisztán lásson.
- Helló. - Köszönök oda, majd közelebb megyek hozzá. Látom, ahogy dohányzik, de nem szólok érte semmit. Végig nézek rajta, kicsit furcsának találom, hogy egy lány ide felmerészkedett.
- Mit csinálsz? Te is szabályszegő vagy? - Döntöm oldalra a fejemet, egy apró mosollyal az arcomon. Kíváncsi vagyok és ezt a hangomból is érzékelheti. Kezeimet visszadugom a helyére. Nem mondom egy kicsit hideg van itt fent, de még nem vészes.

Érdeklődőn húzom össze szemem, lesve, mi - vagy inkább ki - is lehet az, aki a búvóhelyemet "bitorolja". Még akkor is hunyorgok kétkedőn, amikor David előlép a napkollektor rejtekéből.
- Szia! - bökök feléje fejemmel valami üdvözlés szerűen, miközben eregetem kifelé a füstöt magamból. Megkínálnám, ha lenne a homlokomon szeretetszolgálat felirat, de sajnos nincs és az igazat megvallva ő sem igazán tűnik valami nagy dohányosnak.
- Öhm... cigizek? - mutatom fel a kezemben levő szálat, majd elmosolyodom én is a második kérdése hallatán. - Valami olyasmi. Te milyen óráról lógsz? - lépdelek közelebb, persze, igyekezve úgy, hogy ne felé szálljon a füst, hisz nem vagyok bunkó, legfeljebb határozott.

Nem kell sok, hogy megmutassam magam, mivel most már teljes biztonságban érzem magam, mikor rájövök, hogy nem tanár az illető. Ahogy még rá is gyújt pontosan tudom, hogy azért van itt, amiért én, így rossz ember már nem lehet. A rosszt viszont csak képletesen értem, mert már azzal szimpatikussá vált, hogy lóg az óráról.
- És azon kívül? Miért lógsz? - Érdeklődök tovább, mert már a füst felhőt kiszúrtam, hogy nem csak nézelődni van itt. Halvány mosoly ül ki az arcomra, ahogy meghallom, hogy szabályszegő. Imádok benne lenni mindenbe, így jó ezt hallani, hogy valakivel meg tudom valósítani az őrült terveimet. Amik még nem tudom, hogy mi, de majd közösen kitalálunk valamit.
- Nincs kedved egy kis őrültséghez? Megviccelhetnénk egy tanárt. - Ajánlom fel titokzatosan mosolyogva. Szemeimben is felcsillannak a sejtelmesség jelei.
- Csak egy unalmasról. Nincs kedvem Mr. Teggert óráin bent ülni, mert nem igazán szívlel, de nem tudom, hogy miért. - Rántom meg a vállaimat, nem vettem a szívemre, hogy nem kedvel azért, mert a lányok inkább rám figyelnek, mint rá.

- Mert az az óra a halál maga, miért lógnék?! - nevetek fel, mert kérem ez teljesen egyértelmű. Miért lógok? Hogy lehet ilyet kérdezni... mi másért lehetne még lógni, minthogy béna az óra és az ember hat oldalnyi lapot telefirkál másfél óra alatt. Oké... ha valakivel nem akar összefutni, az is bejátszik. Nála. Nálam nem, de ez a srác tipikusan sármőrnek tetszik, biztos zabálják a plázacsajok. Abból pedig a filmek tanulsága szerint csak baj van, ha sokkal kavar az ember egyszerre. Lazán kinézem a helyes kis képéből, hogy van ekkora májer.
Az ötletére lassan fújom ki a füstöt, majd elmosolyodom.
- Hallgatlak, öcsi! - Fogalmam sincs, mi a neve, de ha mondaná is, nekem már öcsi marad. Pedig nem is tűnik fiatalabbnak nálam sokkal.
Teggert említésén felkacagok, az egyik fémkorláton pedig elnyomom a csikket és visszateszem a dobozba, ha kellően kihűlt és nem égeti ki az alját. Nem szemetelek idefenn, nem akarom lebuktatni a helyemet, ahol béke és nyugalom van. Meg egyébként sem szokásom eldobálni mindenfélét.
- Teggert nyilván féltékeny a babapopsi képedre, meg a nőidre! - vigyorgok, kedvem lenne meg is paskolni a képét a srácnak, na de annyira nem vagyunk mi itt jóban, hogy személyeskedjünk.
- Állítólag a neje valami katonás perszóna, aki állandóan parancsolgat neki és nincs tőle egy perc nyugta sem. Valami nagydarab, orosz maca, reggelente mindig kiteszi a sulinál, délután meg érte jön, nehogy "elcsavarogjon", ha érted, mire gondolok... - szélesedik ki vigyorom, szemöldököm jelzés értékűen emelem meg. Bizony, az öreg Teggertre lehet, tényleg ráférne némi kufirc, ha a neje hagyná.
- Én mondom, elképesztő, milyen emberek vannak... - fejcsóválok, mert tényleg nem semmi Tank Aranka, ahogy mi becézzük Mrs. Teggert-et.

Elgondolkozok, igaz amit mond erre nem is gondoltam, de azt hittem, hogy valami érdekesebb miatt van itt, nem pedig ilyen miatt. Sóhajtok egyet, majd bólintok.
- Hogy drogozz! Mit tudom én. De valami izgalmasabbra gondoltam, mint ennyi. - Válaszolom, azért elmondom a véleményemet. Legfeljebb faképnél hagy, de azt nem hiszem, mert jó társaság vagyok, legalábbis annak tartom magam, csak valahogy most nem megy gördülékenyen a beszélgetés a részemről. Megrántom a vállaimat, nem tudok semmit sem mondani, azt hittem, hogy közösen összedugjuk a fejünket és akkor kitalálunk valamit.
- Ragasszuk oda valakit az ajtóhoz, vagy a székhez. Igazából nem tudom, hogy mi lenne a legjobb. Bomba riadó? Azért viszont kicsaphatnak. - Gondolkozok hangosan, hátha Aprilnek eszébe jut valami. A tanárom említésére elkezd nevetni, bár azt nem értem, hogy miért. Ennyire azért nem vicces, hogy állandóan engem vesz elő minden hülyeségnél. Kezdem unni, de amit mond, az meg nagyon is kiveri a biztosítékot, viszont uralkodok magamon.
- Nincs babapopsi képem! A nőkre meg aztán lehet féltékeny... Kinek kéne egy ilyen vénhedt idióta? - Rántom meg a vállaimat, hangomon hallatszódik, hogy mennyire haragos vagyok, ahogy felcsattantam. Hallgatom a sztorit, hogy miért is ilyen, de nem nagyon hat meg. Attól, hogy a felesége egy idióta, nem rajtam kéne levezetnie.
- Hát dugja meg a feleségét. Attól még nem rajtam kell levezetnie a feszültségét. - Morgom magam elé, mert én így gondolom, hogy teljesen igazságtalan. Bár nem tudom, hogyha elválnának, hogy ki feküdne le vele. Még a hideg is kiráz a gondolattól.
- Igen, de ez ellen nem tehetünk semmit. Egyszerűen ilyenek is kellenek, mert különben unalmas lenne az élet. - Jegyzem meg, majd nézek le a tetőről, hogy lássam valaki érkezik-e. De egyelőre sehol senki.
- Neked van pasid? - Fordulok vissza Aprilhez, mert azt hiszem ezt a részét még nem tárgyaltuk meg.

- Nos, sajnálatos, hogy én leszek az ünneprontó, akitől meg kell tudnod, de… Az élet nem akciófilm, sem tini dráma. Sorry! – Kuncogom el a végét már, mert sosem ment igazán a fapofa. Egyébként meg nem rajta nevetek, igyekeznék vele, de lehet, nem vágja le, hogy csak ugratom. Az eddigiek alapján legalábbis eléggé nem úgy fest. Főleg, hogy Taggert-en is ennyire görcsöl. Tuti ez a kölyök is csak egy megfelelési kényszeres, újgazdag ficsúr, aki végre egyetemista lett és azt hiszi, ettől kifordul a világ a négy sarkából és itt minden úgy megy, mint a Tuti Gimiben vagy hasonló sorozatokban.
- Bár egy füves most jól jönne… - Jegyzem meg elmerengve kissé. Kár, hogy Richie beteget jelent már vagy egy hete, így nincs a szekrényemben.
- A bombariadóért igen, de egy tűzriadót egyszerűbb véletlen balesetnek beállítani. – vonom fel szemöldökömet rá sandítva kíváncsian, hogy ehhez vajon mit szól.
De ő csak tovább kuffog Taggerten, szóval unott fintorral nyomom el az egyik napelem fémjén a csikket és teszem vissza a dobozba. Nem szemetelek, mert feltűnő lenne, hogy feljárok ide.
- Az idősebb pasik tudhatnak dolgokat, amiket a tacskók nem… - vonok vállat arra, hogy kinek kéne Taggert. Nekem aztán nem!
Kérdésére apró mosoly villan képemen. Ez vicces lesz, érzem.
- Nincs. És neked? Esetleg barátnőd? – kedvem lenne újra rágyújtani. – Bemutatsz neki? – spékelem meg a dolgot gyorsan, elvigyorodva; a doboz pedig a zsebemben marad.

Megrántom a vállaimat, tudtam mindig is, hogy nem egy akció dús életbe csöppentem bele, de azért vártam valami izgalmasabbra, ami úgy látszik, nem fog eljönni, ami egy kicsit elszomorít. A kuncogásra, felhúzom az egyik szemöldökömet, muszáj, mert valahogy egészen más a felfogásunk, ahogy elnézem. Nekem igen is jó lenne, ha akciófilm lenne az életem, az biztos, hogy nem lenne unalmas, hogy ide a tetőre meneküljek.
- Tudom. A tini dráma nem is hiányozna. De egy bombariadó vagy terror támadás jöhetne. Túszejtés, valami izgalom. Legalább ebbe az unalmas napban is történne valami. - Sóhajtok egyet, ahogy elhúzom a számat, csak egy kicsit lenne izgalmas a nap, akkor már megérte felkelnem ma. Úgy tűnik, hogy be kell érnem April társaságával, ami nem is tűnik, olyan rossznak. Megforgatom a szemeimet, majd közelebb lépek a tető széléhez, hogy lenézzek. Még most is lézeng lent pár diák, biztos, hogy nincs órájuk vagy előbb elengedték őket. Visszafordulok felé, ahogy a tűzriadót megemlíti. Gonoszság ül ki az arcomra, és elindulok felé.
- Tűzriadó, egy kis vízzel. A sok r!b@nc örülni fog annak, ha elkenődik a sminkje. Jókat lehet röhögni, ahogy ki fognak nézni. - Vigyorgok továbbra is, és elképzelem milyen arcuk lesz, ha elázik a szemspirál. Reményeim szerint nem fog gondot okozni nekünk egy kis füst, hogy aztán mindenki elázzon. Épp álmodozok, mikor Taggert szóba kerül megint. Elhúzom a számat, azért ha lány lennék, lehet nem kezdenék vele, mert elég taszító a külseje. Az más, hogy én mint fiú, idősebb nőkkel is élvezem az esti órákat, de egy lánynál mégis csak furább.
- Nincs. Csak a baj van vele. - Rántom meg a vállaimat, majd közelebb menve hozzá, elkapom a derekát és közelebb húzom magamhoz, hogy mélyen a szemeibe tudjak nézni.
- De akár közelebbről is megismerhetnénk egymást, itt a tetőn... - Ahogy elnéztem, nem lenne ellenére egy kis kaland, de persze lehet, hogy erről máshogy vélekedik, ami engem szomorúvá tenne. Azért megpróbáltam, ha mégsem a B terv, mint tűzriadó is szórakoztató lehet.

- Látom, vágod a dörgést. - Szélesedik ki mosolyom a plázap*csák említésére és mintegy a kettőnk szövetségét megpecsételve nyúlok zsebembe, hogy felé nyújtsam az öngyújtómat. Valahogy elő is kell azt a tűzriadót idézni, hé! Azt pedig mindenki tudja, hogy kevés alkalmasabb hely van erre, mint a női/férfi wécé!
Bár lehet, egy mezei terem is megtenné, de ezeket úgy védik, mintha az elnököt őriznék bennük... na meg, lefogadom, hogy ott nincs is vízsugár, tekintettel az elektromos berendezésekre.
Ha hallanám David okfejtését Taggertről, felnevetnék. De mivel nem hallom, így marad a boldog tudatlanság és megtartom a véleményemet is magamnak, mi szerint vannak csajok, akik nem válogathatnak. Éééés vannak ribancok, akik nem válogatnak! Az élet néha bosszantóan egyszerű, csak az ember nehezíti meg magának.
- Ááá... mondjuk, megértem. Kinek kellenek a kötöttségek, na meg... sok a szép csaj errefelé, mi? Túl sok is, alig győz az ember válogatni. - kuncogom, noha biztos vagyok benne, hogy David azért előbb találna párt magának, mint én. Kevesen olyan felfogásúak nyíltan a csajok közül, mint én. Nem tudják, mi a jó...
Ahogy David közelebb von magához, azért meglepetten elkerekedik tekintetem egy pillanatra. Tenyereim a mellkasán pihennek, miközben elenyésző a közelség kettőnk között.
- Úgy gondolod? - súgom, hisz minek kiabáljak alig két centire a képétől? Szórakozottan hajolok előre, hogy csókot hintsek szórakozottan az ajkaira. Játékosat, aprót, szerintem semmitmondót.
- Nem szokásom fiúkkal közelebbről ismerkedni, mert a csajok valahogy jobban beindítanak, de semmi kifogásom egy kis szórakozás ellen. - szélesedik ki a mosolyom, noha lehet, most fog ellökni magától. Megszoktam már és élvezem a srácok reakcióit e téren. Persze, nem is én lennék, ha ne tennék rá még egy lapáttal:
- Csináltad már tetőn?

Bólogatok, mert nekem az a lényeg, hogyha már valamit csinálunk, akkor legyen szomorkodás benne. A pláza cicák meg nem kellenek senkinek, elismerem, jó őket meghúzni, de többre nem tartom őket. Szükség kielégítésre elegek, de többet úgy sem akarok tőlük, így nem számít, ha egy kicsit elmosódnak a sminkjeik. Elveszem tőle az öngyújtót, majd a zsebembe csúsztatom. Mire leérnénk, hogy a wc-be eljussunk, tuti, hogy kicsöngetnek, így még várhatunk egy kicsit, amit el is tölthetünk máshogy is. A gondolataim ezen járnak, amikor April egyetért velem a kapcsolatokkal.
- Igazából, akivel még el is képzelném magam, abból kevés van. De az ilyen pláza cicák meg csak arra valók. Egyszerűen nem többet a szememben, egyszerű játékszereknél. Némelyik, hogy tud már felöltözni? És az a kiló vakolat? Zacskó a fejre, azt rá a f@rk@mra. - Rántom meg a vállaimat, ahogy erről beszélünk. Őszinte ember vagyok ilyen téren, tehát egyáltalán nem érdekel, ha ezzel bárkit is megsértenék, de szerintem ők olyan buták, hogy azt hinnék ez is bók. Nem szeretnék ezen idegeskedni, így magamhoz vonom, hogy töltsük ki azt a kis időt valami jóval, amíg el nem kezdjük az akciót. Letekintek a kezeire, majd bele a szemeibe.
- Igen. - Ajkam egyik oldalán egy apró mosoly jelenik meg, majd viszonozom a csókját. Összevonom a homlokomat, majd felvonom az egyik szemöldökömet. Azt hiszem lehet, hogy pont egy más gondolkodású lánnyal sodort össze a sors, de ha benne van a szexben, akkor nem érdekel a felfogása.
- Velem jó lesz. Határozottan élvezni fogod. - Elvigyorodok, majd elkezdem puszilni a nyakát. Újból a szemeibe nézek, majd úgy teszek, mintha gondolkoznék.
- Még nem, de itt az ideje kipróbálni. - Döntöm oldalra egy picit a fejemet, majd ajkaimat az ajkaira tapasztom és hátrálni kényszerítem. Mindezt addig, amíg meg nem érkezünk egy kisebb fal részhez. A testem és a fal közé préselem a lányt, miközben vadul csókolom, ha eddig még nem állított le.

[16+]

Azt hiszi, lehet, hogy...?! Mikor épp az előbb közöltem vele burkoltan, hogy nem bukok az olyanokra, akik farkat hordanak a lábuk között? Én ezek után biztos lennék a leszbikusságomban, de hát ő tudja...
A szavaira, melyeket nyakamba súg, felhorkanok nevetősen.
- A felől nincsenek kétségeim, bár sajnos ki kell ábrándítsalak... - szalad szemtelen, kacér vigyor ajkaimra, miközben nyakamat ízlelgeti.
Bizony, egy percig sem kételkedem abban, hogy én élvezni fogom ezt, ellenben vele. Nem árulok olcsó, megjátszott érzelmeket, nem játszok meg pornószínésznőket megszégyenítő gyönyört és ami a legfontosabb: nagyon kevés az a férfi, akit igazán tisztelni tudok. Őket sem a testükért, ami azt illeti.
A további szavaira nem reagálok - én is így gondoltam -, inkább hátrálok engedelmesen a feljáró ajtaja melletti falrészig. Szép lenne, most esne fel ide valaki... de éppenséggel teszek rá magasról!
Ajkaim el-elszakadnak a másikétól.
- Vedd le a felsőd! - utasítom, noha ezzel együtt ujjaim már bele is akadtak a pólójába és felfelé kezdem húzni, hogy remélhetőleg megszabadítsam a pólótól és azt valahova száműzzem a tetőn. Ha mákja van, nem viszi el a szél semerre majd.
Ha engedelmeskedik kérésemnek, akkor mihelyst a póló lekerül, tenyereim végigszaladnak mellkasán, testén és az övét megoldva szabadítják meg a nadrágjától is, sietős mozdulatok keretében.

Tisztában vagyok vele, hogy a lányokhoz vonzódik, de szerintem van annyi nőiesség még benne, hogy a fiúkat is szeresse egy nagyon kicsit. Ha nem így lenne, akkor egyből ellökne, hogy inkább a tervünket valósítsuk meg és ne feküdjünk le a tetőn. Igaz ebbe se egyezett bele, de ha már elkezdtük akkor úgy hiszem, hogy el is jutunk addig, mert ha nem akkor lehet bosszús leszek, mert utálom, hogyha áltatnak.
- Vagyok annyira jó, mint egy lány. - A nyak puszilgatás közben felnézek a szemeibe, mert tartom magam annyira jónak, mint egy lányt. Igaz, hogy nincsenek melleim, de attól még élvezetes lehet és ezt szem előtt fogom tartani, így mindkettőnknek jó lesz, ha April is belemegy. Csókot folytatok vele, ahogy hátráltatom, hogy valami biztos legyen, aminél neki kezdhessünk. Azért izgató az, hogy a tetőn lehet csinálni, főleg egy olyan lánnyal, aki nem igazán vonzódik a fiúkhoz, de persze ha még most leállít, akkor nem leszek morcos. Csókok csak úgy egymás után elcsattannak, ahogy meghallom az utasítást, kicsit lefagyok, de aztán segítek leszedni a pólómat, ami a földre kerül. Hideg van azért így félmeztelenül, így remélem, hogy mielőbb felfog melegíteni az együttlét. Imádom, ahogy végig szánt a mellkasomon, közben az ő pólójától is megszabadítom, hogy lássam a felső testét. Ha ez megtörtént, akkor a melltartót is elhagyjuk, mire megpróbálok nem hozzásimulni, ha már a nadrágommal szórakozik. Kezeim lecsúsznak a fenekére, miközben egy hosszú és vad csókot adok neki.

[18+]

A kis megjegyzésén kedvem lenne felröhögni. Ó drága, ha te tudnád, hányan vágtak így neki a dolognak... Na de inkább meghagyom a hitében, addig se fortyog magában, mint valami fazék, aminek a tartalma bármelyik percben kifuthat.
Nem csoda, hogy a csajokkal jobban megvagyok, a pasik egyszerűen túl... bonyolultak! És érzelmileg kevésbé fejlettek, inkább ösztönlények velünk, nőkkel ellentétben. Valahol olvastam, nem hülyeség, tényleg így van.
Ahogy a srác lefagy, játékosan gonosz vigyor szalad képemre.
- Csak nem berezeltél? - kuncogom bele ajkaiba, miközben mohó csókot váltunk ki tudja, hanyadszorra. A póló meg közben lekerül, fantasztikus, hogy nem kell nógatni érte a kölyköt!
Melltartómtól és pólómtól is könnyedén válok meg, magam mellé ejtve le azokat, s a hidegtől fázós testtel, feszes keblekkel simulok David mellkasához, mintha csak onnét szeretném elszívni a hőt, amit teste kibocsát, hogy abba burkolózva "vészeljem át" a télies időjárást.
És voilá! Megy az öv is, vele a nadrág, ujjaim pedig egyelőre a boxeron keresztül markolnak lágy, vágyébresztő mozdulattal férfiasságára, miközben elmélyült csókcsatát vívnak ajkaink, nyelveink ebben az eszméletlen közelségben.

// Elnézést, hogy csak most...! O.O //

18

Próbálom leolvasni az arcáról, hogy mire gondol, de ez szinte lehetetlen, mert fel vagyok pörögve attól a tudattól, hogy lefekszünk itt a tetőn. Még nem volt ilyen, így természetes, hogy izgulok is közben. Arra, hogy mire kér egyből lefagyok, mert azt hittem, hogy ezt azért mégis csak a lánynak kell, de azért nem ellenkezek, leveszem. A kérdését meg figyelmen kívül hagyom, végül is ne ezen múljon már. Vadul csókolózunk, szinte már megfulladok, de akkor is akarom őt érezni, fogalmam sincs, hogy miért ilyen fontos ez nekem, elvégre nem is a fiúkhoz vonzódik. Olyan lenne, mintha egy másik fiúval feküdnék le? Egyből abbahagyom a csókot és a szemeibe nézek, de sokáig nem bírok koncentrálni, mert a keze bevándorol a nadrágomba és még ha csak a boxeren keresztül is, de élvezem. Sóhajok törnek fel az ajkaim közül, miközben a szívem gyorsabb ütemet diktál, ahogy a légzésem is kezd szaporább lenni. Homlokomat a vállába hajtom, míg az egyik kezem lecsúszik a fenekére, amibe belemarkolok, majd előre vándorol, hogy kigomboljam a nadrágját. Kezem be is férkőzik, de én nem érem be a fehérneműn keresztül, így oda is bedugom a kezem és elkezdem simogatni, aztán végül két ujjal be is csússzanok, majd ki-be kezdem húzogatni.

[18+]

Ahogy elhajol, megszakítva csókunkat, kissé kérdőn-kétkedőn pillantok rá. Most már megint mi a franc baja van? Szerencsére nem szólal meg, nem is igazán tud, ahogy elnézem, de nem hibáztatom érte, hisz ujjaim, kezem épp most szaladt be a nadrágjába, kis kedvencét becézgetvén.
Ajkaim az övéi után kapnak, s most én hátrálok, amíg egy ottfelejtett fém ládának nem ütődik hátsóm. Kissé ellépek, erre David tenyerei belemarnak. Nem a ládába, hanem a fenekembe, s érzem, a farmerom is enged. Ahogy hűvös ujjai a bugyimba furakodnak, ösztönösen markolok vigyázva, mégis kissé erőteljesebben kicsiDavidre. Vajon becézi? A pasik mindig kitalálnak valami idióta nevet a farkuknak.
Nyakába csókolok, bár ténykedése nyomán a csókokból sóhajok, halk kis nyögések lesznek idővel, én pedig egyszerűen úgy érzem, nem bírok magammal.
A boxer ugyan maradhat - ha már a többitől megszabadítottam szerencsétlent - de kicsomagolom férfiasságát, s némileg érdemibb izgatásba kezdek, de tényleg nem hoz lázba, hogy "mekkora pasi" is David.
Újfenn a ládához hátrálok és gondolok egyet, felhuppanok rá, nadrágom, bugyim némileg letolva. Hát ez a fém szutyok aztán cseszettül hideg!
Annyi baj legyen, remélem a srác veszi a lapot, ugyanis így pont megfelelő magasságba kerülök számára. Ha közelebb lép újfenn, - remélhetőleg némi óvszerrel felszerelkezve, melynek felhúzásában szívesen nyújtok segítő kezet - ágaskodó férfiassága köré kulcsolom lágyan ujjaimat, hogy a megfelelő helyre vezessem, miközben ő belém hatol...

Fogalmam sincs, mennyi idő az egész, de nem tarthat sokáig. Miközben férfiassága ki-be jár testemben, gerincébe, hátába marok ujjaimal, nem hagyva azért maradandó nyomot, miközben édes kínok közt vonaglik testem az övével egy ritmusra mozdulva.
Aztán mintha minden megszűnne egy pillanatra, de mégsem. Csillogó tekintetét keresi az enyém, miközben veszettül pihegve kapkodom a levegőt alatta, nyakába, fedetlen vállába lihegve az erőbbi iram ritmusának visszhangját.
- Szóval... mi lesz azzal a tűzriadóval? - szusszanok elvigyorodva, miközben kicsusszan.
Kell pár pillanat, míg összeszedem magam, talán neki is. Az viszont biztos, hogy ezzel együtt a bugyim és a nadrágom is felkerül rám, majd szórakozottan lépek közelebb hozzá és nyomok csókot a képére.
- Ez jó volt. - Közlöm szusszanva, még el is somolyodva szúrakozottan, hogy lehajoljak és felszedjem a földről pólómat, melltartómat... és David nadrágját valamint pólóját is. Azokat magamhoz szorítva, takarva felsőtestemet indulok meg lefelé, épp csak hátravetve egy "Szia és sok sikert a tűzriadóhoz!"-ot.
Ha nagyon kardoskodna a ruháiért, egészen véééletlenül leejtem azokat a tetőről az iskola udvarára, majd igyekszem sietősen távozni. (Ha nem harcolna, akkor is az iskola udvarán kötnek ki, mégsem vagyok annyira szemét, hogy hazáig ruha, pénz és telefon nélkül, egy szál boxerben rohangáljon.)

// Köszöntem. ^.^ //

Az aktus után, amit én személy szerint nagyon élveztem, Aprilre pillantok. Kezd hűvös lenni, azért érezni, hogy nincs nyár, de még tavasz sincs, így szeretném mielőtt visszaöltözni. A tűzriadó még várhat, elvégre most egy jó kis együttléten vagyunk túl. Szemeimmel beletekintek az övéibe, majd a tetőn kutatok a ruháim után, merre is lett elhagyva. Meg is találom a nadrágomat, de nem jutok messzire, mert egy csókot kapok. Elégedett mosoly jelenik meg az ajkaimon, elvégre akkor jó volt neki is, ha már megdícsért. Igaz nem láttam a szemeit, hogy komolyan gondolja-e, de én megmaradok ennél a hitnél. Már épp mennék a ruháimért, mire April megelőz és felveszi őket. Megköszönném, mire legnagyobb döbbenetemben ledobjak őket a tetőről. Köpni-nyelni nem tudok, hogy most ez mire volt jó. Megforgatom dühösen a szemeimet, ahogy utána nézek, majd kimegyek a tető szélére, megnézem merre estek le, majd lemászok. Egyáltalán nem érzem kellemetlennek, hogy egy szál boxerban mászkáljak, teljesen természetesen viselkedek. Mikor leérek, felhúzom a gatyámat és a pólómat is felkapom. Elég hideg lett, így kissé libabőrös lettem, de ha most megfázok, April tuti meg fog ezért fizetni. Visszamegyek az egyetembe, hogy a maradék cuccaimat is magamhoz vegyem, majd elindulok haza.

karakterinformáció

» Gym place - David and Lio training
» Hey, I need you! - Anne & April (kantin)
» Tv-stúdió - Derek és Elaine
» In a hopless place - IzZin
» A place to hide -Library- Yvonne&Zin

It's my secret place... or yours? - David & April a 'Stúdió' tetején

It's my secret place... or yours? - David & April a 'Stúdió' tetején

Similar topics

Similar topics