Livi&David házi megbeszélés a stúdióban

Tárgy: Livi&David házi megbeszélés a stúdióban Vas. Nov. 25 2012, 00:47

Muszáj most egy kicsit "túlóráznom", mert kaptam egy nagyszerű feladatot, ami most nem hiányzott a hátamra. Össze kell raknom egy műsort, ahhoz pedig elengedhetetlen a kelléklet és a díszlet. Ezért is jövök a stúdióba, hátha találok itt valakit, aki nekem kell. Tudom, hogy direkt amolyan csapatépítőnek találta ki a tanár a feladatot, hogy együtt dolgozzunk olyanokkal is, akikkel a való életben is lesz feladatunk. Sétálva a folyosón azon gondolkozok, hogy vajon ilyen későn ki lehet az, aki itt van. Reménykedek benne, hogy legyen valaki, aki nem tud aludni, vagy épp nem szeretne és itt van dolga. Amint az ajtóhoz érek, sóhajtok egyet, ezzel kifújva belőlem a levegőt. Benyitok, bedugom a fejem, de nem látok senkit, viszont mégis valami arra ösztönöz, hogy belépjek és nézzek körül. Ég a villany, már csak ezért is volt nekem fura. Belépve becsukom az ajtót, majd körbe nézek, mikor meglátok egy lányt. Egyből mosoly keletkezik az arcomon.
- Szép estét! Nem tudsz aludni? - Döntöm oldalra a fejemet, hogy ne egyből a lényeggel kezdjem és ne tűnjön úgy, mintha kiakarnám használni. Mondjuk részben lehet ezt így is hívni, bár szerintem egy iskola házi még nem nevezhető annak. Veszem magam a bátorságra, hogy el is mondjam, mit is szeretnék.
- Kaptam egy házit, aminek az a lényege, hogy a műsoromnak kell díszlet, kellékek meg háttér. És arra gondoltam, mivel te filmművészeti szakra jársz, tudsz nekem ebben segíteni. Amúgy David vagyok. - Fejtem ki hosszasan, hogy mit is szeretnék, majd egy mosoly kíséretében nyújtom a kezemet, a bemutatkozás végett. Csak reménykedni tudok abban, hogy nem hagy itt és segíteni fog.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 41

Holnap egy nagyon komoly felvétel lesz a stúdióban, valami hírességgel készítenek majd interjút, vagy mi. És mikor közölték ezt? Tegnap... vagyis volt egy napom rá, hogy elkészítsem és előkészítsem rá a díszletet, mert holnap már csak a berendezés az, amivel foglalkozni akarok, amikor majd megérkezik az aktuális dirim, és háromszor átpakoltatja velem az egész stúdiót, mert sehogy se fog jól kinézni. Ahogy egyre jobban belemerülök ebbe a világba, egyre sűrűbben találkozom ezzel.
Sietek a stúdióba a kocsimmal, megpakolva, mint a málhás szamár az ezüst Volvóm. Hányszor megkaptam, hogy nem nekem való! És egyszer se érdekelt. Előhalászom a telefonomat, és tárcsázom Cornyt, szerencsére neki már van elég befolyása a cégnél.
-Szia csajszi! Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de... igen, kéne egy ruha holnapra. Valami hatalmas forgatás lesz a suliban, interjút ad valaki mittudoménki, de szeretnék jó benyomást kelteni rájuk. Igen, az az égszínkék? Lééééégyszi! Meghálálom, esküszöm, rajzolhatsz rólam aktot!-
Kicsit elhamarkodott a kijelentésem, de megteszi a hatását, és beleegyezik.
-Köszi, te vagy a legjobb!-
Le is teszem a telefont, és bekanyarodok a stúdió parkolójába. Kinyitom a hátsó ajtót, hogy gyorsabban be tudjak pakolni. Nagyjából fél óra alatt végzek is mindennel - ami most elfért. A többit holnap reggel kell elhoznom, ezek a kartonok, azok meg a nehezebb dolgok lesznek, szóval ahhoz már kértem ide srácokat pakolni. Szerencse, hogy ha leadom a számlát, akkor az egyetem ezt megtéríti... mondjuk, mernék nem megtéríteni! Ezeknek egy részére nincs szükségem, ami meg olyan, azt meg nem számlára, hanem magamnak vettem meg.
Elnyúlok az egyik kanapén, egyik kezemet kecses mozdulattal a homlokomra támasztom. Ekkor érkezik valaki.
Meghallgatom a mondanivalóját, bólogatok is. Ajkaim íve meg-megrándul egy-egy szónál, aztán végül megfordulok a kanapén ülő helyzetbe, lábaimat a padlóra teszem.
Furcsa, hogy tudja, hogy filmes vagyok, de a nevemet nem... mondjuk, biztos látott már bevetés közben.
Bólintok neki, amint befejezi, majd felállok könnyeden, légies mozdulattal, és felé nyújtom a kezem.
-LiVi.-
Mondom röviden, azután reagálok a többire is.
-Mikorra kell meglenned? Mikor akarod a forgatást? Mi a koncepció?-
Kérdezem, mert csak úgy nem ugrom ám fejest bármibe, azoknak az időknek vége.

Betérve a stúdióba, körbe nézek, mert nem véletlenül ég a lámpa. Azért egy kicsit megnyugodtam, mikor fény szűrődött ki az ajtónál, hogy jelezze van bent valaki. Amint megtalálom a keresett személyt, odalépek hozzá. Remélem, hogy nem alszik, de azért mondom a magamét, miután köszöntem. Ahogy megrándul a szája széle, már biztos vagyok benne, hogy nem alszik. Bemutatkozok, mert nem biztos, hogy ő ismer engem. Bólintok egyet a nevére, bár valahonnan rémlett, hogy így hívják.
- Igazából holnapra. Vagy is késő délutánra. De eddig nem találtam olyat, aki elvállalta volna, én meg úgy gondoltam, hogy elég egyszerű összedobni egy ilyet. - Válaszolok az első kérdésére, mert nem szeretném, ha azt hinné, hogy direkt az utolsó pillanatra hagytam a forgatást. Egy csomó osztálytársát megkérdeztem, de mind el volt foglalva és nem értek rá nekem segíteni. Épp csak abban tudok bízni, hogy Livi ráér erre.
- Most kéne elkezdeni, vagy holnap reggel. Minél előbb, hogy meg legyen. Ez a tanár pikkel rám, úgyhogy neki úgy sem lesz jó semmi se. - Rántom meg a vállaimat, miután sóhajtottam egyet. Nem értem, hogy mi baja van velem, de azt el kell ismernem, hogy jó tanár, csak egy nincs humorérzéke. A koncepcióra, elgondolkozok.
- Ezen még nem gondolkoztam. Gondoltam egy filmessel, ha leülök akkor együtt kitalálunk valamit. De én valami híradóra gondoltam elsőként, bár szerintem az már nagyon snassz. - Elhúzom a számat, ahogy hangosan gondolkozok, ilyenkor soha sem szoktak menni a jó ötletek. Azért bízok Livi kreatívságába, hogy összetudunk-e hozni valami jó kis anyagot.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 41

A fiúka elképzelése több sebből vérzik. A vérnyomásom vészesen megemelkedik, amikor azt mondja, egyszerű összedobni. Tulajdonképpen most bénázott le, hogy nekem mennyi energiámba és időmbe telik, de vagyok annyira jóhiszemű, hogy meghagyjam neki, biztos nem így gondolta, csak össze-vissza beszél.
Amikor azt mondja, másnapra kell neki, akkor csilingelő hangon felkacagok. Esélytelen, hogy találjon bárkit is, aki ennyi idő alatt minőségi munkát csináljon neki, főleg, mivel foglalt a stúdió holnap.
-Hamvában holt. Holnap a stúdió egész nap foglalt, valami nagy guru jön, akivel dolgoznak. Ezért van itt mindez.-
Mutatok körbe, és nem tudom, mennyire ismeri a stúdiót, de jelenleg sokkal több berendezés van itt, mint szokott. Spéci cuccok, díszlet, egyéb, amire szükség lesz, vagy csak lehet akár.
-Dumáld ki a tanárnál. Mondd neki, hogy foglalt a stúdió, nem tudsz forgatni. Ki a tanárod?-
Kérdezem, és gondolkozok, ki az, akit ismerek, és elítélné ezért, de közben már egy másik ötlet-válasz forog a fejemben.
-Ez szörnyen kevés. Talán a hétvégére meglehetünk vele, addig kérj haladékot. Mindent ki kell találni, gondosan megtervezni, és kivitelezni. Nem adom a nevem silány anyagokhoz.-
Finoman félrebillentem fejemet, szőke fürjeim oldalra hullanak fakó arcom mellett. Nem vagyok ellenséges, sem fennhéjázó kifejezetten, csak francia, bár ezt itt máshogy értékelik, de engem nem érdekel, nem fogok megváltozni holmi hülye elvárások miatt.

Amint elmondom, hogy mi is a problémám, valami megoldást várok a társamtól, akivel épp most kezdenék el dolgozni. Ahogy az arckifejezését látom, nem úgy tűnik, mint akinek nagyon tetszik, hogy ennyire sovány program tervvel ideálltam. Mivel nekem azonnal kell a dolog, ezért már azt is elmondom, hogy mikorra szeretném ezt az egészet elintézni, elvégre nem lehet olyan sok munka, összerakjuk, aztán már készen is van.
- Remek. Akkor most kellene valami rész anyagot megcsinálni, hogy legalább lássa, hogy dolgoztam vele, hátha megenyhül a szíve és ad egy nap haladékot a forgatás miatt. - Sóhajtok egyet, ahogy hangosan gondolkozok, bár ennél a tanárnál tuti, hogy nem lehet csak így elintézni, viszont a kettes is jegy, ha csak azt ad, nekem az is tökéletes. A lényeg, hogy görbüljön.
- Nem tudom kidumálni, mert utál. Mr. McWick. - Forgatom meg a szemeimet, mert őt biztos, hogy ismeri. Ebben a suliban még nem találkoztam olyannal, aki ne ismerné és ne félne tőle legalább egy kicsit. Idióta egy tanár, de tanítani azt tud, azt elismerem. Gondolkozok, hogy mi is lehetne a megoldás, de semmi sem jut az eszembe, csak az, hogy egy részletet most felveszünk és lesz, ami lesz alapon, megpróbálok haladékot kérni.
- Akkor nem segítesz? - Belenézek a szemeibe, valahogy sejtettem, hogy burkoltan hasonló választ kaphatok. Mivel a haladék kilőve, ezért valamit ki kell találnom. Körbe nézek a stúdióban, mi van itt, amiből lehetne valamit kezdeni, de a késői napszak miatt, már az agyam sem tud úgy forogni, ahogy frissen.
- Esetleg egy tudósítás belefér. Ahogy jön ez a guru, egy hírérték. Mit tudsz erről az emberről? - Nézek rá, ahogy szemeim visszatévednek a lányra. Ha valami információja lenne, akkor összedobom seperc alatt az anyagot és már itt sem vagyok.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 41

Az órámra pillantok a csuklómon kicsit türelmetlenül. Nekem holnap nagyon sok, és nagyon fontos dolgom lesz, ez a srác pedig akár milyen cuki, jelenleg hátráltat egy nagyon amatőr ötlettel. Eltöprengek, hogy mennyire kell nekem jó fejnek lennem, hogy segítsek neki, és egy sóhajjal nyugtázom, hogy túlzottan.
-Ő tényleg nehéz dió.-
Mondom együtt érzőn, de aztán ismét sóhajtok egyet, és megacélozom magam. Nem adhatom be mindenkinek a derekam, akár milyen ajánlata is van. Lehetetlen. Nem vagyok amatőr, és ha igazán sikeres akarok lenni, akkor nem is engedhetem meg magamnak, hogy valaki olyannak ugráljak, aki arra se vette a fáradtságot, hogy valami épkézláb tervvel álljon elő.
-Nem, sajnálom. Holnap nagyon nehéz, és fontos napom lesz. Ha összeszedsz egy jó ötletet, akkor van miről beszélnünk, addig nincs. Ne haragudj, de úgy látom, hogy totál érdektelen vagy a téma iránt... még el se gondolkoztál rajta, mit akarsz csinálni, csak most ötletelsz. Nekem ez túl kezdetleges, nincs benne semmi, nemhogy fantázia.-
Fejtem ki véleményemet csilingelő, kissé fennhéjázó hanghordozással, mert már kicsit felidegesít, hogy ezzel kell töltenem az értékes időmet. Összekapom magam induláshoz, de még válaszolok a kérdésére.
-Én a díszletes vagyok, nem sokat. Nézz utána a neten!-
Javaslom neki, majd elköszönök, és rövid úton távozom, kecsesen kivonulva, szinte táncolok a parkolóig légies lépteimmel.

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Látom rajta, hogy türelmetlen, de nekem muszáj egy díszletes, aki pikk-pakk összerakja a műsorom. Igaz, még nem is gondolkoztam ezen, de úgy hiszem, hogy talán egy közös ötleteléssel bármi jó kijöhet. Hiába mondom el, hogy ki a tanárom, és nem nagyon ad haladékot, Livit nem is érdekli. Sóhajtok egyet, ő az egyetlen egy lány, akivel találkoztam, aki nem ámulattal bólogat és próbál mindenben segíteni nekem. Kicsit azért kezdem rosszul érezni magam, talán a vonz erőm esett, ahogy a népszerűségem is.
- Az. Épp ezért kell valamivel előállnom holnapig. Csak egy kis részlet, és ennyi. - Rántom meg a vállaimat, tényleg nem akarok sokat, csak egy 5 perces részletet, amivel bebizonyíthatom, hogy haladtam a feladattal, csak közbe jött ez a nagy showman produkciója és nem tudom miatt befejezni. Ahogy kifejti a véleményét, hogy miért nem segít, összefonom a mellkasom előtt a kezeimet. Még ilyen bunkó és nagyképű lánnyal sem találkoztam még.
- Hát kössz. Remélem most boldog vagy. - Jegyzem meg morogva, amiért ennyire elutasító, pedig nem tettem ellene semmi rosszat, hogy így beszéljen velem. Azt hiszem, hogy jó messzire elfogom őt kerülni, de azért bízok abban, hogy egyszer kerül ilyen helyzetbe és majd elküldik messzire.
- Egy nagyképű díszletes. - Morgom magam elé, mikor már rég nincs a stúdióban. Sóhajtok egyet és mivel muszáj valamit kitalálnom, ezért díszlet nélkül kezdek neki a forgatásnak. Csak egy kamera kell és készen is vagyok. El is kezdem keresni, majd ha meg van a tökéletes beállítás egy kisebb riportot felveszek a suliban tanuló diákok segítőkészségeiről, majd amint megvagyok, visszanézem, és elintézem azzal, hogy kezdetnek jó, majd fejlesztem. Hajnal is lehet, így fogom a kazettát, és kilépek a stúdióból, hogy hazamehessek.

karakterinformáció