Elisabeth Miranda Perkins

Neme:nő
Kor: 27
Kar és Szakirány: Oktató
Évfolyam:

Előtörténet:
Los Angelesben születtem az oroszlán jegyében, annak minden derűjével és borújával, de ezen már túltettem magam. A szüleim a középosztály tagjai mondhatni, átlagemberek, és nagyon szeretik egymást, aminek kifejezetten örülök. Mondogatja is sűrűn anyám, hogy követhetném az ő példáját, és szerezhetnék már magamnak végre egy férjet, akinek majd gyereket szülhetek, mert ő már az én koromban, és különben is, egyedül fogok maradni, blablabla. Két testvérem van, egy öcsém, és egy húgom, az öcsém 22 éves, a húgom pedig 17. Anyámék azt mondják, szándékos volt ez az "5 éves ütemterv", mert így mindig megvolt a felügyelet... na igen, ezt biztosíthatom. Ugyanis én voltam a felügyelet legtöbbször, amikor már elég idős voltam a megítélésük szerint.
Édesapám könyvelő egy jól menő multinacionális cégnél, édesanyámnak pedig van egy alkalmiruha üzlete, ahol az általa készített ruhákkal kereskedik, és az évek folyamán elég jól fel is futott a kis boltja, hiszen a ruhák nem olcsó darabok, viszont aki garantáltan egyedi darabot szeretne, és nincs valami elvetemült márkaigénye, az nála vásárol.
Már óvodában elkezdtem hódolni egyik szenvedélyemnek: a szereplésnek. Minden mesemondó és versmondó versenyen részt vettem, és ezt a jó szokásomat az iskolába is vittem magammal. Beléptem a színjátszó szakkörbe, és elkezdtem játszani, nagyon élveztem, de aztán elkezdett érdekelni a mechanizmusa is a dolognak, ahogy láttam, hogy a tanítónénik hogy dolgoznak, hogyan rendezik a színdarabunkat. Átmentem egy hatosztályos művészeti gimibe, ahol is színészetet tanultam főként, de persze a színészek is tanulnak nagyon sok olyat, ami a rendezéshez kell, szóval nagyjából szinkronban folytak a tanulmányaim. Az egyik vidéki színházban, ami közel van LA-hez (viszonylag) sikerült elérnem, hogy rendezősegéd lehessek, rengeteget tanultam ott, és hamar a saját utamat kezdtem járni. Leérettségiztem, aztán egyenes út vezetett tovább a színjátszás és rendezés rögös útján.
Hamar felkaptak, mint női rendezőt, mert tetszettek a munkáim az embereknek. Kaptam is innen-onnan ajánlatokat, hogy legyek színházi rendező, de egy darabig inkább szabadúszóként tevékenykedtem egy vándorszínházzal: rendeztem, és játszottam is a darabjaimban is, meg mások által rendezett darabokban is.
Egyszer aztán utolért a Frances, és olyan ajánlatot kaptam, amit lehetetlen volt elutasítani, így visszajöttem LA-be, és leszerződtem.

A karakter jelleme: Hogy mi a legfontosabb, amit tudni lehet rólam? Az, hogy imádok játszani, és imádok játékot rendezni. Igen, a Frances Universityn oktatok, méghozzá a Filmművészet karon, méghozzá Filmrendező és Filmszínész szakirányon, ugyanis mindkettő vagyok. Jobban elismernek rendezőként, ami nekem, mint nőnek nagyon hízelgő, de játszani jobban szeretek, szóval az a cél, hogy ebben is sikeres legyek, legalább annyira, mint a rendezésben.
Nagyon szeretem a természetet, és az állatokat, főként a kutyákat, és nem, ez most nem a következő szépségversenyre gyakorolt szövegem, mert én teszek is értük. A természetért is, mert szelektíven gyűjtöm a hulladékot, nem dohányzom, hibrid autót vezetek, és az állatokért is, mert több menhelyet is támogatni szoktam kisebb-nagyobb összegekkel, vagy adományokkal, amire szükségük van, sőt, reklámarcként is voltam már szóvivőjük, ami szintén nem csak azért volt, mert jól mutat majd életem regényében. Egyszerűen szeretek ezekkel foglalkozni, és szeretek így élni, kell ennél több?
Hát igazából bevallom, hogy ha nem is kell, de jó lenne. Azt hiszem, jó lenne például lassan megállapodni (brr kiráz a hideg a szótól, akkor miért is lenne jó?!) Anyám állandóan ezen a témán lovagol, megállás nélkül csak azt várja, mikor lesz már unokája... pedig még csak egy alkalmas hím egyed sincs a közelemben, akiről beszélhetnénk, mint apajelölt. Nem érzem úgy, hogy túl idős lennék, és jó lenne már egy férj, meg a visító kölykök, de azért néha, amikor anyámmal túl sok időt töltök, akkor valami furcsa, nyomasztó érzés kerít hatalmába, mintha vesztésre állnék egy versenyben, de szerencsére a munkám kárpótol mindenért, és kiveri a fejemből az ostobaságokat.
Reggeli kávé nélkül halott vagyok, és abból is minél több kell. Az éltető, mennyei koffeinmanna, ez az egy káros szenvedélyem van. Viszont minden reggel szoktam futni a kutyáimmal, és jógázom is rendszeresen, szóval a testem csak fogja be, és érezze magát rettentően kárpótolva!
Egyébként bármilyen meglepő, egy átlagos 27 éves karrierista nő vagyok, aki arra esküszik, hogy amíg fiatal, addig kell hajtani. Ráérek majd lassítani, amikor már nem bírom a tempót, de jelenleg úgy érzem, az erőm teljében vagyok, szóval csak ne akarjanak megállítani, mert akkor nagyon morcos leszek. És higgye el mindenki, hogy ezt nem akarhatják... a női hisztéria csodákra képes, pláne, ha valaki tudja is manipuláló célokra használni anélkül, hogy ezt észrevennék.

Szerepjátékos példa:
Isabella Williams reagjai megtekinthetők bátran

Miss Rendezőnő!

Bevallom első körben sikerült jól rám ijesztened a 'director'-ral. Egy pillanatig azt hittem, szeretett keresztszülém jön majd most szembe velem.
Persze, ha az lennél is, remekül felépített történettel és jellemmel bírsz, így nem igen tudnék/tudok beléd kötni. A lényeg tehát: ELFOGADLAK!

Iratkozz fel ahova kell, majd rendezz, rendezd a diákságot és az életed!

Éééés.... ennyi.