Derek A. Conroy

Neme: férfi
Kor: 26
Kar és Szakirány: Klasszikus Kommunikáció, újságírás
Évfolyam: 5. évfolyam (mesterképzés)

Előtörténet:
X Ohio-ban született, szülei egy lovarda tulajdonosai. (Grace és Matthew Conroy)
X Gyerekként évekig tanult szaxofonon és persze kiválóan lovagol. A hangszer még valahol mindig megvan, bár már régóta nem vette kézbe.
X Általános iskolában kifejezetten jó tanuló, szorgalmas kölyök volt. A fantáziáját és írási készségét, már akkoriban méltatták. Még az is felmerült, hogy csodagyerek, lévén nem sokan írnak egy komplett mesét 8 évesen. (A gyerekkönyvek részlegén a könyvesboltokban tessék keresni.)
X A gimiben alapvetően a tápláléklánc legalján leledzett mindig is. Nem sportolt és jó tanuló volt, plusz az iskolazenekar sem éppen a népszerűség alapja. Viszont voltak barátai, csak éppen nem a menő srácok között. Nem is kereste a társaságukat különösebben. 8 éves kori sikere óta pedig nem sikerült egyetlen történetet sem írnia. Mindig abbahagyta.
X Lehet, hogy jó író volt, de nem vették fel sem a Yale-re, sem a Harward-ra. Talán túlzott magabiztosságból, de nem jelölt többet, ami annyit jelentett, hogy munkát kellett keresnie. A szakma viszont szóba sem jöhetett, úgy érezte volna, hogy teljesen lemond a felsőoktatásról akkor.
X Egy újságnál volt lóti-futi, az ottani ismeretség ajánlotta be a következő felvételi időszakban újságírás szakra a Yale-re. Végül csak felvették.
X Két év alatt többször is megkísérelt átkerülni angol szakra, de jelentkezéseit mindannyiszor visszadobták. Ezidőtájt viszont a családi kassza is kiürülni látszott, nem tudta folytatni e miatt az egyetemet. Ismét munkába állt, ezúttal humán erőforrás menedzser lett egy diákszövetkezettnél.
X Két év után úgy döntött folytatja tanulmányait, persze a Yale-re nem vették vissza, viszont a Berkeley-re igen. Ott immár albérletben lakott és a szövetkezet ottani kirendeltségénél még állását is folytathatta. Újságírás, ezúttal meg sem próbálta az angol szakot.
X Innen viszont a negyedik éve végén kellett távoznia. Az egyik tanár elég világosan a tudtára adta, hogy megsértette őt a kritikájával. Ami egyébként nem volt egyedi eset, de ennek ellenére a legtöbb olvasó imádta ezeket. Mindig jó másról negatívat hallani ugyebár. Derek meg akkor azzal foglalkozott, amiben tehetségesnek bizonyult, kritikákat írt.
X A mesterképzése keretében érkezett meg végül a Frances-be és úgy egyáltalán a városba. Új albérlet, semmi munka. Most már persze kapott munkát az iskola szerkesztőségében… minő véletlen, kritikákat ír szinte minden témában és a célközönség szereti…
X Meg szokott fordulni kiadóknál, irodalomtanárokkal beszél… ugyanis évek óta verseket ír. Kisebb terjedelem, tetszetősebb formátum. Az más kérdés, hogy mindenhonnan elutasító kritikákat kap, eddig a legtalálóbb megjegyzés az volt, hogy a versei lelketlenek és unalmasak. (Ezzel szemben a kritikáiról ez nem mondható el.)

A karakter jelleme:
Ha hallottál már róla, akkor minden bizonnyal semmi jót, állítólag borzasztó kritikákat ír. (Nem minőségileg, tartalmilag.) Ha tényleg egy-egy ilyen kritikája alapján akarod megismerni, akkor valóban szívtelennek és bunkónak tetszik, akinek minden bizonnyal nincs senkihez sem egy kedves szava.
Aztán esetleg összefutsz vele, minden bizonnyal nem fog megszólítani, ha nem muszáj. De tegyük fel beszélgetésbe elegyedtek… és tök normális. Többnyire. Vannak azért furcsa dolgai, mint például, hogy előszeretettel skatulyázza be az embereket. Ha valaki elsőre nem szimpatikus, akkor bizony hajlamos ezt a másik tudtára adni. Felettébb őszinte és nem csak az újság hasábjain. E mellett nagyon úgy fest, hogy előbb fulladna vízbe, mint sem, hogy magáról akár valami apró információt is a tudtodra adjon. Egész egyszerűen nem szeret beszélni magáról, inkább terel.
Eddigi nem túl számottevő mennyiségű barátnője állítása szerint érzelmi analfabéta. Mindegyikkel ő szakított. Nem is szívesen megy bele hosszabb kapcsolatba, gyanús, hogy számára nem létezik az „igazi”.

Szerepjátékos példa:
//A példa előző oldalról való, előző karakterrel. Köszönet Izzie-nek, hogy előbányászta nekem. (://

Egy normális kis stúdió ez is, mint a többi, sőt! Én eddig ennél csak profibb helyen dolgoztam, bár tény, hogy ez sem kutya, de mégis csak az iskolai rádióról beszélünk. Mindenesetre van itt mikrofon, elektronikai kütyük, asztal, szék, minden, ami kell a nyugodt munkához. Jah, meg persze már én is itt vagyok. Ez egy fontos momentum, főleg ha azt nézem, hogy kivel is fogok együtt dolgozni, csak azt nem értem, hogy minek sózták rám azt a tehetségtelen libát. Na igen, Lizzie-vel nekünk már van közös múltunk és meg is van róla a véleményem. Mindegy is. De már az is árulkodik róla, hogy még itt sincs, persze, hogy nekem kell rá várni. Tény, korábban jöttem, de hát istenem… tessék hozzám alkalmazkodni. Pedig gondoltam adok neki egy esélyt, hogy befusson, még rá is gyújtottam lent, aztán még így se ért be. Mindenesetre fogom magam és letelepszek a székbe, reggel van még ahhoz, hogy emiatt a nő miatt idegeskedjek. Nem mintha annyira stresszelnék miatta. Állítólag egész jól dolgozik a tv-ben, nem igazán szoktam követni a munkásságát, tv-t se nagyon nézek. Tehát kényelmesen hátradőlök a székben, lehet nem ártana még egy kávé, mert az lesz a vége, hogy bealszok. Két kezemmel beletúrva a hajamba, végül a tarkómnál összefonva ujjaimat helyezkedek el és jobb híján bámulom a plafont. Nem szeretem, amikor megváratnak. Halkan egy Queen számot dúdolgatok, lévén úgyse hall senki, a csendért meg alapvetően nem rajongok. Meg már úgyis úgy megszoktam a hangom, még a végén elvonási tüneteim lesznek. Szeretem a rádiózást, mert a kutya se nézi, hogy hogy vagyok felöltözve. Csak a hangomat hallják. Most is csak reggel magamra kaptam egy kissé koptatott kék farmert, azt hiszem ez az, amit múlt héten vettem. Hozzá egy sötétlila pulóvert vettem magamra és mivel a fehér mindennel jól mutat, kötöttem egy fehér sálat a nyakamba. Elég végzetes lenne, ha elmenne a hangom, így muszáj ilyen óvintézkedéseket tennem. A forró teára meg úgyse fogok ráfanyalodni, szóval marad a sál, ami egyébként még jól is áll. Szóval tényleg nem vittem túlzásba a kiöltözést. Lehet kicsit tényleg korán érkeztem, úgy meg nem sok értelme van, hogyha nem csinálok az égvilágon semmit. Hagy higgye azt Lizzie, hogy késett, vagy mit tudom én. Ezért be is nyomom a számítógépet, nem igazán változtatva a helyzetemen. Addig is bekapcsol, betölt, én meg tovább fixírozom a plafont dudorászva. Végül is egész jó kedvem van, nem kötött belém senki. Nem mintha általában olyan nagy lelki traumaként érne, hogy valaki belém köt. Főleg, hogy ez a hírnévvel jár. A hangulatom inkább függ attól, hogy hogyan aludtam múlt éjszaka. Most éppenséggel egész jól, bár tény, hogy egyedül, de egye fene, nem kell minden este „ágybetét”. Letettem magam éjfél után nem sokkal és reggel, mint akit felhúztak, pattantam ki az ágyból. Na, ilyen is ritkán van. Pedig tényleg nem doppingolt semmi a mai napra. Most ez a kis közös munka Lizzie-vel csak a szükséges rossz, nem egy ember van bent a rádióban – mármint ahol alapból dolgozok -, akiket a hátam közepére sem kívánok. Mindegyik tehetségtelen, szerencsétlenek is mellé, szörnyű egy bagázs. Lizzie is pont ez a kategória. Attól, hogy elvégezte a Frances-t és a csinos pofira kapnak a tv-sek, még nem lesz hirtelen tehetséges is. Azt hiszem anno versenyezni is próbált velem, de nem igazán érdekelt, hiszen mindig fényévekkel előtte jártam. Kellemetlen.

Kedves Complicated Barátom!

Örülök, hogy itt vagy. Melletted én igazán nem fogok senkinek sem szemet szúrni már. Ugyan kit izgat, ha én egy kicsit bunkó vagyok hozzá, ha te kegyetlenül papírra veted a véleményedet? Minden elismerésem! Sok sikert az életben!
Nem is bonyolítom tovább a dolgokat... egyszerűen:


Foglalj avatart, írd be magad a nyílvántartásba és kezdődhet a játék!