Fáradtan zuhanok az ágyamra. Annyi munkánk van most, hogy kezdődik az új tanév, hogy az valami hihetetlen. Az összes támogatást, ösztöndíjat, kollégiumi szobát, meg minden mást újra kell igényelni, pályázni, kérvényezni és nekünk kell ezeket eljuttatni, ellenőrizni, elbírálni. Ma már annyira ki voltam, hogy még Izziet is elküldtem haza, pedig ilyet még sosem csináltam. Vagyis azóta nem, hogy van köztünk ez az... izé.
Becsukom a szemem és már alszom is. Vagyis csak aludnék, mert megcsörren a telefonom. Ránézek a kijelzőre, és megdörzsölöm a szemem. Lehet, hogy már álmodom? Kizárt, hogy Rena Lilian Fay más esetben is felhívna. Igen ez egész biztos egy álom. Akkor most nem ébredek fel. Akkor sem, amikor felveszem a telefont. Álmomban normális leszek, és nem küldöm el a francba, amiért nem hagy aludni. Igen, ez így lesz.
- Halló?

Lehet, hogy mégsem álmodom. Ha álmodnék, akkor egész biztos nem azt kérdezné, hogy segítek-e neki. Vannak még hibák.
- Az attól függ, mire lenne szükséged.
Válaszolom az igazságot, mert elég sok mindenben tudok segíteni, de azért nem terjed ki mindenre a hatásköröm, meg aztán nem is szabad nekem visszaélnem azzal, hogy hök-elnök vagyok.
Várom mit mond, mert tényleg kíváncsi lettem, hogy mi lehet az, ami miatt végül ő keresett meg engem.

- Gratulálok.
Mondom, ahogy közli felvették, mert nyilván ezt illik mondani ilyankor. Hogy az exe tanít az egyetemen, igen, azt is tudom, de azért hallgatom.
- Persze, sejtem.
Válaszolom, azt amit vár, mert fogalmam sincs, mit érez, vagy gondol. Sosem volt exem, most is csak Izzie van, de az meg nem kapcsolat. Még... és ki tudja lesz-e belőle egyáltalán valami. Szóval képzelem, hogy nem akar vele találkozni, de azért felnőttek között, ez nehogy gondot okozzon. A megoldási tervét hallva, hasra fordulok és felkönyöklök.
- Miért nem kérsz meg valakit, az évfolyamodból, hogy cseréljétek el az órát?
Hiszen ha csak az a baj, hogy más tanároknál betelt a limit, akkor ez egyszerűen megoldható. Szerintem, a srácok többsége boldogan megtenne bármit, amit kér.
- Egyébként nem kérek semmit, legutóbb is 8000 $-ba került a kérésem...
Emlékeztetem, hogy ennyit a szívességekről, mert lássuk be, úgy hívatkozni a dologra, mintha csupa szívjóságól tette volna, enyhén túlzás.

Jobb volt, amíg nem voltunk beszélő viszonyban, mert addig egyszerűen tökéletes volt. Amióta beszélünk egyre kevésbé az. Most leginkább egy hisztis liba, amit sosem gondoltam volna róla. bár még mindig elfogult vagyok vele kapcsolatban...
- Ez érdekes, az nem zavart, hogy engem sem ismertél...
Nem mintha most ismerne, de nyilván azt képzeli, hogy jobb tőlem kérni valamit, mint másoktól. Vagy egyszerűen csak próbál visszaélni a rajongásommal, amiről szerencsére csak ő tud.
- Ja, akinek van, annak biztos olcsó, de hidd el, nem mászkálok felesleges ezresekkel a zsebemben, ha meg még nagyobb dologról van szó, akkor nyugodtan tartsd meg magadnak, nincs rád több pénzem.
Nincs szükségem nagy dologkra, én csak egy csésze kávéra vágytam legutóbb is, ami mellett szépen elbeszélgetünk, aztán ha jól sikerült eselteg megismételhetjük, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem tudnánk egymást elviselni. Mielőtt azonban megsértődne, és lerakná, gyorsan folytatom.
- Meglátom mit tehetek... Amúgy mindegy melyik tanár, és melyik időpont? Vagy van olyan, amelyik ütközik más óráddal?