Agyfaszt kapok, olyan mértékben, hogy az sem segít rajtam, ha engedélyt kapok a fél világ romba döntéséhez. Azistenbasszatelibe.
Péntek délután van, én meg itt baszom az anyám, és nem szó szerint, egy telibekurt bútorboltban. A drága jó, nemzőapám nőjével, aki a nevelőanyám és egyben a szextársam is.
Az ideg meg belülről rág, félek olyan hangosan,hogy Stephen King Lángolierei megirigyelnék.
Már az ötödik ágyat nézzük meg, szerintem csak a matrac eltérő, meg az istenbaszta színe.
Ha nem lennék önuralomból 10-es, már zokogva hullanék a földre, anyám lábaihoz, hogy húzzunk innen a retkes gecibe.
Kigombolom a második gombot is az ingemen, hogy kapjak levegőt, ne pukkadjon szét az agyam a méregtől.
Faszom már, komolyan. Király, hogy anyám nekem vesz ágyat, mert szerinte az enyém nem kényelmes.
Leválok róla, valakinek csak magyaráz  helyettem is, nem annyira féltem.
Azt sem látom, hogy milyen bútorokat nézegetek, mert igazából semmilyent sem, csak vagyok. A fejem tele van gondolatokkal. A düh meg forr a lelkemben, hogy itt kell lennem. Annyi dolgom lenne.
Mégis elmosolyodom, amikor megpillantom az ismerős sziluettet. Milyen rég láttam a csajt, ami azt illeti, a seggéből ítélve túl rég. Mögé lépek, lepillantok az éjjeliszekrényre, amit tanulmányoz.
- Vibrátornak kicsi a fiókja – súgom a fülébe, olyan diszkrét hangosan, hogy csak a mellettünk lévők hallják meg.

A lány kisugárzása azonnal átjön, vannak dolgok amik soha nem múlnak el és ezek szerint a lány ragyogása sem. Ma igyekszem nem összetörni, pedig abban zseniálisan jó vagyok.
- Azt mondod? – mellé állok, tanulmányozom a fiókot, kezemmel megtámasztom az állam, mint aki nagy dolgot próbál felfedezni. Elgondolkodva intek az egyik eladónak, elmutogatom, hogy centit szeretnék.
- Lássuk be, hogy lehet ez egy téves felvetés, azonban hajlok egy fogadásra. – legalább nem unatkozom annyira ebben a leprás boltban. Engem mondjuk az árak nem hoznak lázba, de hallom, hogy a mostohám csiripel valakivel a háttérben, nem nagyon hatja meg, hogy nem vagyok jelen.
A kezemben csattan a centi. Kihívón pislogok a lányra. Lesz fogadás vagy nem lesz? Remélem, hogy jó a szemmértékem és a fiók olyan kicsi, hogy pár gyógyszeres fiola, meg néhány óvszer és vége a befogadó képességének. Persze, ha vesztek is kerülhetek ki győztesen a fogadásból. Sőt csakis úgy, okosan kell ezt forgatni. Most nem vagyok olyan hangulatban, hogy kibelezzem, már nem is emlékszem arra, milyen amikor gecire felbasz. Pedig szokott, nem kicsit, de az emlékek idővel szépülnek. Igazából nem félek tőle, hogy sokáig fog ez tartani. A jókedvemnek mindig a lábára lép, erősen ajánlom, hogy ma ne tegye, vagy becsomagolom a fiókba.
- No? – vajon emlékszik még arra minek kéne ütnie a mércét, vagy fel kéne ezt az emléket is eleveníteni?

A csajról elég annyit tudni, hogy totál zakkant, de a melókat nem baszta el mostanában, vagy talált valakit, aki kisegítette és az nem én voltam.  Igaz az életem, most nem is erről szólt. Változik a világ, erről nem lehet nem nyilatkozni.
A csaj felé pillantok, és biccentek, de sejtem, hogy megint olyan balfasz, hogy nem tud fogadni. Kérni is faszságot tudott. Olyat, amit nem adhattam neki. Most is talányos, nem fogad, fostos.
- Judith. Ha ezt elbukom, akkor valakinek nagyon rossz az emlékezete.-  És… lássuk be, hogy nem hiszem, hogy az enyém lenne az. Én mondjuk kicsit többet látom a farkam, mint Ő.
A fogadást kezdem elengedni, nem úgy néz ki, mintha lenne valami ötlete.
Rápillantok a kezében a mérőszalagra, felvonom a szemöldököm, odaállok a fiókhoz? Hagyom, hogy méretet vegyen képzeletben. Nem lennék szomorú, ha nem emlékezne a méretemre, de lehet akkor fel kéne eleveníteni. Azonban kezdek bemorcolni a szívatásra. Most jön a meggyőzésem, hogy nem vagyok elég nagy a fióknak is. Akkor lássuk, hogy győz meg. Tekintete ugrál a nadrágom és a fiók között.
- Most emléket elevenítesz fel? – azért ezt jó lenen tudni, meg egy kissé tisztáznám is a dolgot. Tényleg nem emlékszik? Karba fonom a kezeimet, állok ás várok. És nem, nem úgy állok, ahogy szeretné. Az azonban izgatna, hogy ilyenkor is csupaszra van borotválva?
Várom, hogy a fiókba tenyereljen.
- Szóval…. – közelebb hajolok, komoly arccal a fülébe súgok.
- Azt mondod, nem vagyok egy tenyérnyi? – a fogadást már el is bukta, ebből az nem lesz.  
Azt hiszem ezt fel kell eleveníteni. A válla fölött körbe pillantok, várom, hogy vágja ki magát, azonban nekem már van ötletem. Félre biccentem a fejem, a fülére fújok és várom, hogy beismerje a tévedését. Ámvagy….be kéne bizonyítani. Szívesen játszom a tűzzel, engem valahogy ez a része izgat a dolognak, a szex maga nem egy olyan pakli, amit mindig ugyanolyan lapokból osztanánk le, csak jól kell keverni. Én igyekszem úgy kavarintani a lapokat, hogy mindig izgalmas legyen a leosztás. Ami azt illeti, most tudnék mit kezdeni egy kínálkozó lehetőséggel. De pont Judith az, aki ezeket merőben el tudja kefélni.

Valahogy kezdem azt hinnie, hogy nem annyira kéne fogadásokba bocsátkoznunk, ha arra sem emlékszik, hogy nem 14 centis a farkam. Teszem hozzá úriember nem méregeti. tehát ő fogja, erről nem is nyitunk vitát.
Felszalad a szemöldököm, komolyan szívat, meg akar győzni arról, hogy Ő maga is komolyan gondolja, pedig nem kéne.
Mégis, hogyan segítsek? Töltsem bele a farkam a fiókba, vagy mivel tudok én ebben segíteni neki? Az emlékeire hagyatkoznék,de ahogy látom az pont olyan rövid, mint arra emlékeztem.
- Bemutató lakás? - nem tellenetek ellene, hogy ne mosolyodjak el, mert nekem szerintem nagyon más jár a fejlében, mint neki, tény, hogy ott sokkal kevesebb ember van, mint itt, szóval tudok vele mit kezdeni.
Kézjellel mutatom, hogy haladjon előre és legyen szíves mutassa meg mit is szeretne, mielőtt ketté harapom a torkánt és megnézem az arca belefér-e a fiókba?
Figyelem, ahogy tipeg előttem, izgatottan, zsiszegve, már előre mosolygok, mert elképzeléseim szerint nagyon másban gondolkodunk. Sietősen halad, nehogy meggondoljam magam, és ez engem is eléggé feszélyez.
Belépünk a viszonylag jól kialakított lakás részbe. ami egy háló és elnagyzolt konyha, nem értem, hogy függ össze de én férfi vagyok, nekem nyolc.
Az éjjeli szekrény felé indul. én pedig másik irányba.
- Gyere! - körbe nézek és kinyitom az akasztós szekrény egyik oldalát, hogy mehetünk, az út készen áll Narniába. Tekintetem azt üzeni, vitának nincs helye, bár valószínűleg nem lesz ínyére a dolog.

Nem is tudom, hogy kéne megoldani. Lássuk be, engem nem annyira izgat már a fiók, sokkal jobban egy jó szopás lehetősége. Amennyire emlékszem abban nem rossz bár a torka nem túl mély, de ezt eddig nem is kértük tőle. Majd most. Igaz a hely nem a legalkalmasabb erre, de ez engem nem szokott sokszor zavarba hozni. A csajból meg ezerrel árad az akarás. Ha tehetné menten letépné a ruhám és szobrot faragna belőlem. Ez soha nem volt titok eddig sem. S talán ezután sem lesz. Azonban gyermekies rajongásában van valami izgató, míg nem követi el az első faszsságát, félek nem kell erre sokáig  várnom, ahogy ismerem.
Döbbenten pillant hátra. Komolyan azt hitte, hogy fiókokat fogunk huzigálni? Nem ismer eléggé, vagy csak nincs eléggé kiéhezve, de engem momentán egyik sem zavar. valahogy sosem érdekelt, hogy mit akar a másik, a lényeg én vagyok.
Előre engedem a szekrénybe, majd én is besétálok, nekem pedig nem annyira méretem.
- Majd emlékezetből. – vagy leharapod, ami nem kell, hol érdekel engem. Még mondjuk a centiről gondolkodom.
A szemem lassan szokik a sötéthez, először semmit sem látok, aztán sem többet, de kezdem érezni, hol érnek véget a falak és hol kezdődik a csaj.
-  Gyere ide! – felé nyúlok, találomra. Az mellkasába ütközik a kezem, de lassan már látom a körvonalait. Közelebb húzom, tenyerem a vállára szalad, onnan a hátára, beszívom a fa és a lány kusza keverékének illatát.
Hát a helyzet elég érdekes, de én bukom az ilyen szarságokra. Odakint emberek járnak kelnek, akármikor a szekrénybe nézhetnek, de tapasztalatból tudom, hogy nem fognak, mindenki csak a nagy összességet nézi, egy ilyen szekrénybe polcokat tesznek, akasztókat, belül csak tér van és jelenleg mi.
- Kell kérnem, vagy tudod, mit szeretnék? – súgom a fülébe, nem kéne hangoskodni. Hát remélem nem hitte, hogy meghitt csókcsatába kezdünk és a centiből sem fog masnit kötni a szerszámomra, de a szájába mondjuk vehetné. Felzúg a vérem, ahogy a vágy gondolata dolgozni kezd a fejemben. A seggére markolok, aztán ráütök, magam felé húzom, a csípőmnek szorítom, majd engedek a fogáson. Tegye a dolgát. Persze nem baj, ha rá kell vezetnem, az sem, ha kicsit ellenáll, nagyon hangosan nem fog, neki elég cinkes lenne innen előkerülni egy gőgösen mosolygó férfival a nyomában. Kezdek egyre többet látni, bár nem nézni akarok, csupáncsak érzékelni.

Édes kettes a szekrény belsejében, nem mondom erre ma nem számítottam. Illetve nem akarok hazudni a mostohámból kinézem, hogy bárhol elcsábít egy gyors menetre, hogy aztán beüljön az apám mellé a kocsiba és boldogan lökje át a nyelvét a szájába. Kinek mi? Engem már nem izgat ez a játék ezer éve, de egy jóféle dugás mindig el tud csábítani, főleg, hogy a kurva tudja, mivel húzom az egekig.
A csaj pedig nekem préselődik és egyszerre rájövök, hogy ez egy kurva szar ötlet, sosem teszi, amit kérek, mindig azt hiszi szeretkezni fogunk, mint a csillámporos álmaiban. Valakivel, aki az én testemben van, de érte zeng imádó ódákat. Nos, ez nem én leszek.
Csókja gyors, puhatolódzó, nem válaszolok rá. Megint félreértés van köztünk.
Tudja, mit szeretnék, de nem teszi, mit is vagyok meglepve? Ujjai a mellkasomon szántanak, érzem, hogy zizeg a vágytól, azt is tudom, hogy jellemtelen visszaélnem vele. Aztán mindig ráébredek, hogy tulajdonképpen mindent el kell tőle venni, mert semmit nem ad önként.
Sóhajtva fogok a kezére a mellkasomon, már a szájában kéne, hogy legyen a farkam, de megint befosott, vagy egyszerűen csak nem erre vágyik, ez meg engem fél percig sem érdekel. Hiába tudja, mégsem teszi.
Azt hiszi valami gyerek táborban vagyunk, egyszerre megrohan minden emlék vele kapcsolatban, ahogy lerángattam az asztalról, amikor bedrogozott, az első találkozás, amikor az asztalról az ölembe csúszott….
Most is csak cirógat. Szerintem neki az kéne, hogy lefekszem az ágyára, ő meg élvezkedik rajtam, csak hagynom kéne, de talán abba is beleunna.
- Gyáva vagy! – közlöm és eltolom magamtól. Nem heccelem, egyszerűen csak nincs türelmem a dedóhoz, ez van. Kezem a szekrény ajtajának feszítem és meglököm kifelé az ajtót.

Igen, lehet, hogy nem értjük egymást, ő sem engem, és én sem Őt. A nagy különbség annyira, hogy engem, nem is érdekel semmilyen kínja.
A rohajdmegre, fenyegetően felmorgok, a következő ilyenre, kicsattog a szekrényből és az egyik fotelban fogom mindenki szeme láttára elverni a seggét. Azért tegyük helyre a gyerek fekvését.
- Mikor lettünk ennyire komák? – hangom a sötétben, ha lehet még fenyegetőbb, mint amilyenek szánom. Lerázom magamról a kezét, fogdossa a faszomat,de az meg nem kell neki. Ez a csaj gecihülye és ez nem is fog megváltozni. Még mindig nem érti, hogy köztünk nincs semmi olyan, amit Ő annak hisz.
- Már kértelek, hogy ne szeress belém! – a jelek arra utalnak, hogy az hiszi babázgatni fogok vele, még lett is volna rá esély, ha felhúz, ha megérti, hogy nekem nem kell ez a simulás. Egyszerűen ilyen téren nem hoz lázba, de megkaphatta volna, csak előbb adnia kell. Vannak dolgok, amik soha nem változnak. Egyszerűen nem érdekel, hogy Ő mit akar, most sem, holnap sem és a geci világon semmikor. Faszkivan, hogy folyton el kell neki mondanom.
Kilököm a szekrényajtót, nem foglalkozva vele, hogy ki láthat és ki nem, jelenleg senki. Nem vitázom, nem vívok szellemi párbajt fegyvertelennel.
Amúgy sincs kedvem csatározni, eleget teszem az üzletfelekkel, a szopástól is elillan a kedvem, ha meg úgy alakul, hogy mégis, akkor megkeresem a nevelőanyámat és lepippant a bolt közepén, úgy szarja telibe, ahogy van. És tuti ziher, hogy a csajnál jobban csinálja.
Részemről ennyi volt a buliban.