Micsoda megfontolások vezérlik őket!
- Mindent lehet, csak akarni kell, mert a meggyőződései irányítják az embert, de ha neked az az álláspontod, nem lehet meggyőzni és Sethtet sem tudtad eltávolítani...ja, hajlok arra, hogy ne lássak rémeket az árnyékodban
Hunyorom rá azért elég rendesen.
- Tényleg rondán tud nézni, ha valami nem úgy alakul, ahogy eltervezte
Mosoly kanyarodik ajkaimra, jó, hogy ki tudom dumálni valakivel.
- Jaaa, hát igen. Azt hitted beteg? Ő? Én el nem tudom képzelni, hogy bármi baja legyen. Milyen, amikor beteg? Még nyűgösebb?
Ezt tudom elképzelni, de Eric elmondása alapján lehet, hogy hősködő típus? Ha több ideje fogunk együtt élni, talán majd tapasztalom, bár ha nagyon vigyáz magára, akkor nem egyhamar.
- Tudom, különleges...lény
Más, mint az emberek, úgyhogy nem akaródzik ezt a szót használni rá.
- Valamennyire biztos élvezi! Aha, biztos ez is benne van, hogy megjelenhetnek mellette, meg odavannak érte, magát az aktust is szereti, ezek tutira közrejátszanak. Azt mondod?
Látványosan elgondolkodom, de nehéz elképzelnem a szituációt, én nem vennék magamnak kurvát.
- De nem látszik rajta, ő az örökké fiatal marad-típus, tíz évről beszélsz ráadásul, hol van az még? Én akkor is kiráncigálom a grabancánál fogva ebből az egész kényszerű szarból, nem jobb lenne, ha ő fizetne értük? Ha ennyire szereti a változatosságot, megoldható...
Kicsit fintorgok, szar érzés, hogy nekem ő tökéletesen elég lenne, én neki nem. Megérné neki, mert a többit ráhagynám, lehetne festő, hiszen...ezek a bizonyos, megkapható dolgok nem okoznak gondot, tudom, hogy csak idő kérdése.
Úgy tűnik Eric nincs oda a mellekért, de fura! Kinevetem
- A tejeszacskóra gondolsz? Látszik nem nyünyürgetted eleget. Jó fogdosni, baszki nem vagy semmi, én kézzé változnék alatta, csak hogy tartsam, ahogy lötyög
Nevetek, dehát ezért ő a meleg, én meg a nem teljesen, ez van.
Azt mondja eléggé uni, szóval mázlim van, biccentek, kurva nagy bajban lennék, ha nem fogadna magába.
- Udvarolni kell neki, beszarás. A manipuláció a nők ismertetőjegye, de majd igyekszem.
Mert ez olyan. A csajok szokták megfűzni a palijukat ilyesféle praktikákkal: úúúú de izmos voltál azon a képen tavaly nyáron és képesek elmenni kondizni bazdmeg.
- Ennyi bele, ha már kifogott egy másik dominánsat
Bakker, nem hiszem el, hogy ezeket a szavakat használom egy diskurzusban. Az általános dolgon biccentek, viszont úgy tűnik, ami Felixen keresztül megy Ericnél köt ki.
- Ezeket is elmondja? Mivel lepem meg, vagy mit gondolok? Akkor...beszél rólam?
Ez viszont kellemes meglepetésként ér, meg is üt, olyan, mint a Felix ad az egyik oldalon, s elvesz a másikon, mert elég izé, hogy nem bírja megőrizni a dolgaim, de...én is elmondtam Sebastiannak róla sok mindent, ha szere...izé vagy, valahogy ki kell mondani. Felix viszont nem az...ezen kurvára el kell gondolkodni, mert akkor Eric mindent tud? A 13 évest, hogy én izé...és basszus! Megismerni?
Nem sokan akarnak megismerni, utoljára Josh utasított vissza.
- Ezt gondolt át, én sem ismertelek téged és el kell ismerem...sokkal jobb fej vagy, mint amire számítottam.
Vallom be szájelhúzva, de bevallom!
- Hm...nem félek, mert azt nem tudok, mint bizonyára hallottad. Igazából csak bosszantó "ne már" hogy tudsz rólam mindent érzést, pedig nem is ismersz, eddig Seth számba vettelek, ne haragudj, nekem az kevés, ha valaki azt mondja jó fej vagy, meg kell róla győződnöm.
Vigyázni Sebastianra...
- Ő valahogy más, nem szorul rá, most iszonyat szerelmes egy hapsiba, aki vallásos, ezzel szerintem mindent el is mondtam, de sikeres a munkájában, ha meg átbasszák szerintem nem veszi észre és nem veszi magára.
Gondolok itt ilyenekre, hogy diákok a jobb jegyért, merthogy a munkájában is sikeres. Igaz, Liával megszívta, de én vetem rá ezért az utolsó követ. Mindenesetre szemmel tartom, ha bárki kihasználná, kicsinálom, tiltó listára kerülne az illető, a hallálistát sem úszná meg könnyebben. Bár eddig Seby istápolt engem, ezt nem teszem hozzá.
Összeráncolom a szemöldököm.
- Én nem hittem neki, kevés emberrel jövök ki
Vallom be, mostanában Leo az, akivel jól elvagyok még mint haverral, talán Luival (Sebyn és Felixen kívül)
- Igen, tudom, de valahogy...
Nem, nem tud kiábrándítani, hogy Felix manipulatív...
Kicsit elmosolyodom, nem hinném, hogy Kale féltékeny lenne ránk.
- Örülne neki, ha jóban lennénk, bár aztán érezné a hátrányait és igen... azt az arckifejezést, mikor rájön, milyen veszélyes ez, megörökíteném!
Röhögök fel. Már épp beleélném magam, hogy na, az jó, mikor kér érte valamit. Hátrébb hőkölök és döbbenten pislogok rá. Ez a valóság, az üzlet, az üzlet.
- A helyet és a pózt te választhatod meg
És igen, sikerül magam kurvának éreznem! Főleg ahogy végignéz rajtam...basszus. Igyekszem nem zavarba jönni, ha már eladom magam, közben pörög az agyam rendben van-e így. Felix biztosan azt mondaná ez a természetes útja a dolgoknak, vagy hogy igazából ez is volt a célja. Eric szimpatikus figura, az ágyban találkoztunk először... más vagyok, mint ők. Más, mint Sebastian és JOsh, ez inkább az én világom, mint az ártatlanság...mégis, valahol hülyén érzem magam. Szerencsére ez nem látszik. Ilyesmi lehet neki... Tudnám kívánni a másikat, mégis ezzel fizetnék, hát... ez ilyen. Ilyen. Nem tudom megmagyarázni. Felnevetek, haza vitt-e volna.
- Ha kellően elkápráztatsz, megtarthattál volna, de amúgy igen, kifosztottalak volna, vagy legalábbis a kp-d viszem, mert túl hosszú távra sosem terveztem.
Feelinges, amit mond, értem miért szereti és ha nem lenne a közös ismerősünk.
- Ja, hosszú lenne, de kösz
Felix miatt nem, talán tudja anélkül is, hogy kimondanám, viszont, ha nem kérdez rá annyiban hagyom.
Hallgatom az ízlését, a frizurán kacagok, mert milyen már...frizura. A mosoly és a segg legalább, de frizura. Kész, én leragadok itt. Nem vagyok túl magas, teljesen közepes.
- Nem gondolkodtál a fodrászaton?
Igen, én leragadtam. Megpróbálok nem nagyon röhögni a nőgyűlöletén és hogy ennyire nem bírja a vezetési stílusomat.
- Ja nem, ez agybaj, semmit nem érzékelek, simán beleugranék egy szakadékba, ha nem tudnám, hogy nem tudok repülni
Magyarázom, tudom, fura, de élő orvosi csoda vagyok. Azért figyelek rá, de ennyitől csak nem hány be egy tengerész! Kivezet az "elsőhöz" kicsit meglep, mert nem a megszokott, könnyed, vidám-Felix kép.
- Hát ez tényleg nem semmi. Van benne valami borzasztóan letaglózó és misztikusan magával ragadó. Reményt, érdekes, mindenesetre tök jó, hogy így fel tudtad fogni és rendbe hoztad a dolgaid.
Futó mosoly rá, érdekes és érthető
- Rögtön sikerült megvenni ezt a lakást, vagy nyomorogtál?
Mert nem tudom elképzelni a nyomorgó Ericet. Közben megyek, amerre vezet, ha már festmények mutathatna tőle többet.
- Csak Felix képei vannak, vagy más festő képeit is megvetted?

Érdekes elgondolás, hogy túl egyszerű lenne, ha éppen benne látnék ellenséget, úgy tűnik Eric nem szereti a klisét, éppen olyan válogatós, mint Felix. Biccentek
- Úgy tűnik te szereted becsapni, szebben megtéveszteni az embereket
Ezt nem azért mondom, mert negatív, sokan megérdemlik.
- Valamennyien betegek vagyunk egy kicsit. Kedves? Ezt milyen kontextusban érted? Mondjuk ha vírusos fertőzése van kedvesen nyomja az ágyat, vagy a wc csészét?
Felröhögök, tud kedves lenni én tudom, de betegnek fizikailag még nem pipáltam. Erre is fel kell készülni.
A lénnyel egyetért, megmosolygom, az.
Ezt a kiöregedést nem bírom átérezni.
- Azért vagyok én, aki majd megteremti neki az anyagi biztonságot. Vén rockerek is vannak, én nem öregszek ki, de egyébként szerintem nem is leszek vén.
Rázom meg a fejem. Néha nem tudom mi tartja még egyben a testem... Még ha vigyázok is...
- Ja, kösz a tippet. Elég kusza nekem ahogy ehhez az egészhez áll
Vallom meg, nehéz kibogarászni most akkor mi a franc van.
Eric mellundorát csúnyán kikacagom és megkapom, hogy nem érti. Vállat rántok, nekem bejön, lehet fogdosni és az jó.
- Ők se értenek téged, gondolj arra, hogy ez kölcsönös.
Vállat rántok
- Attól, hogy valaki nem manipulál, mondjuk tudatosan, még lehet intelligens. Tudod pl én naivan azt gondolom lehet kedvelni szimplán a személyiségemért is.
minek ide annyi manipuláció?
- Vigyázni kell ezzel, mert ha elkapatod, az sem jó.
Mutatok rá, főleg, ha nem elég neki.
Érzem, hogy ez jól esik és valamennyire zavarba hoz, próbálok nem túl lelkesnek és izgatottnak tűnni.
- Az újdonság varázsa
Ő is mindig ezt mondta, érdekes voltam neki, mert új "voltam" Viszont felkapom a fejem és vágok egy fintort
- Fura a humorom?
A fejem visszatér a normális kifejezésbe
- Vedd is
Több bókot egyelőre nem kap.
- Olyasmi, bár ebben te vagy a profi, te szeretsz ismerkedni állítólag. Bármi? Optimista vagy
Eresztek meg felé egy gonosz mosolyt.
- Tudom, senki sem mondta, hogy kedves, illedelmes és visszafogott vagyok.Azért remélem nem tiportam beléd, rakd te is múlt időbe a dolgot
Lépjen túl, már nem gondolom, hogy olyan, mint Seth.
- Játszhatunk olyat, hogy állítunk magunkról egy dolgot és ki kell találni igaz-e, vagy hamis. De nem csak én, te is részt fogsz benne venni!
Figyelmeztetem, az ismerkedés kétélű dolog. Ha benne van, majd jelzi, vagy elkezdi.
- Talán
Rántok vállat a Sebyről lepergő dolgokra. Minden azért történik, mert szerelmes. Én ugye ennek nem örülök.
Megkapom a "makacs" és "tüzes" jelzőt, erre is megvonom a vállam.
- És ez ijesztő?
Ne vegyem magamra? Felvonom a szemöldököm, megrázom a fejem. Nem veszem.
- Te se vedd, de én is.Rájönne, hogy néha nem megkapni, amit akarunk csodálatos szerencse
Kis vigyor, aztán ajánlat, élvezkedve figyelem, ahogy zavarba jön.
- Igen, tudom, hülyeség, bocs
Egy pillanattal tovább felejtem rajta a tekintetem, aztán elkapom.
- Azt mégsem mondhattam, hogy írok hozzád egy dalt!
Nevetek fel.
- Mit szólnál először inkább egy csókhoz? Úgy vettem észre azt szereted... és becsszó, nem haraplak meg
Lehet elhamarkodott és túl rámenős ajánlat volt a durr bele dugás
Eric a tartós kapcsolatok híve...akkor jól beletrafált Felixbe.
- Akkor még nem voltam kész ilyesmire.
Nem voltam a tartós dolgok híve, az a kóma után jött és ahhoz is idő kellett, hogy beváljon.
Vele tartok-e a tengerre?
- Végülis nem lehet tudni
Felix egyszer ha felcsesz és lelépek tőle egy hónapra, muhahaha
- Akkor ebben is hasonlítunk, én is szeretek hajakat túrni, meg alapból a hosszú haj jön be.
Teszem hozzá nem mellékesen, de úgy tűnik neki is, már csak Felixből kiindulva.
Beérve aztán nézzük a képeit, megsimogat, de aranyos.
- Nahát milyen rendes vagy, ja, én is megoldom. Mostanában inkább azt gondolom csak a nem a megfelelő embereket találtam meg.
Rántok vállat. Az idő amúgyis sok gondot megold.
- Micsoda gyűjtő vagy. Hát valamit valamiért ugye, most már meg tudnád venni a saját céged is, nem? Vagy annyira gazdag nem vagy?
Tudom, hogy van mit a tejbe aprítania, de nemtom mennyire veti fel a pénz. Mindenesetre én is megsimogatom a hátát biztatóan.
Megyek közben vele, megnézem ezt a Gilbertet is.
- Nahát mennyire másképp fest! Sokkal jobban kiemeli a dolgokat, Felix festményei meg sejtetőbbek, elmosódottabbak, egész más a hangulatuk. Érdekes, hogy az emberábrázolásai mennyire másak, mint a tájképei...realisztikusabbak, van bennük valami álomszerű, mint az egész művészetében, mégis jobban ragaszkodik az élesebb vonalakhoz
Rápillantok, ő egyetért-e, vagy belém köt. A vásznakat is megnézem, aggódva vonom össze a szemöldököm.
- Szeretném, ha többet festene...Szerinted mit csináljak?

Néma "o"-t formálok ajkaimmal, költői kérdés, vaj'én kivívom-e majd, ráadásul Eric aggodalomra ad okot, mert befolyással van Felixre, ráncolom a szemöldököm, végül úgy döntök, nem válaszolok, hanem megjegyzem magamnak, nem árt vigyázni vele, annak ellenére, hogy kiderült, sokkal érdekesebb, mint amire számítottam.
(kell egy Felix betegen játék!)
Nevetve megcsóválom a fejem, nagyon kééész.
- Nem akarom, hogy beteg legyen, de rohadtul érdekel.
harapok ajkamba, érdekes ilyen infókhoz jutni Felixszel kapcsolatban.
- Igazad van, azon leszek
Futó mosolyt kap, majd adok neki témát, ösztönzöm, ahogy tudom, nem jó ez az én vehemens hozzáállásom, hogy szakítsuk el a munkájától, valahogy az Ericé kifinomultabb, logikus lenne, ha én is ezt a gondolatmenetet követném.
- Jól van, megintcsak ott a pont
Feltartott hüvelykujjammal "lelövöm", aztán elfújom képzelt fegyveremről a nem létező füstöt, ajándékba kap egy sármos kacsintást a cawboytól.
Ericen és a nőkön felröhögök, na erről kéne dal! Rezgő csöcsök, hányalom - micsoda cím, már költöm is fejben.
- Tényekkel, nevekkel tudom alátámasztani mekkora fába vágod a fejszéd, ha kedvelni akarsz.
Bár ő máris túl sokat tud rólam, de hogy pontosan mennyit...Jó lenne kideríteni.
Erre is jó lesz a játék.
- Jaj már, nincs lehetetlen, tuti van olyan szirupos baromság, amivel ki lehetne akasztani. Te félistenkegyelmű, orcád, mint a pillecukorfalat, mannát eszel, bársonyt kakálsz, illata akár a százszorszépeké!
Röhögök és még én ütközöm meg a fura humoromon.
- Őőőő eléggé zavarba tudott hozni, néha még mindig képes rá
Ismerem el szégyellősebb félmosollyal, kicsit mintha bazsalyognék.
- Meglátjuk Eric... Felix mindig azt mondta nekem, várjuk ki a végét és tényleg akkor kaptam teljesebb képet, mikor hátravonszolta a lányt...
Megborzongok és elharapom a mondatot, nem akarok erről beszélni, erre gondolni, ehhez képest felhozom, na gratulálok magamnak. Vissza kéne térnem az érdekes humorú részhez.
- Hamarabb ki lehet engesztelni, mint Felixet
Állapítom meg vigyorogva, aztán lekapom róla átható pillantásom, direkt úgy csináltam, mintha most belé néznék, a megismerkedés kölcsönös ugyanis.
- Kezdem én. El kell döntened, igaz-e, a következő állítás: Szeretem a kakaót
Valami egyszerűt mondok, terveim szerint úgyis hosszúra nyúlik még ez a fajta ismerkedés és idővel majd bekeményítünk. Most már sehová sem sietek.
- Te nem vagy szolid lélek?
lehet csak ez a baj, csak a szolidak nem bírnak elviselni... Nem is értem minek próbálkoztam náluk.
- De helyes, a szenvedély jó
Dicsérem szenvedélyes suttogással, ha már témánál vagyunk.
Aranyos, hogy zavarba jön, élvezettel figyelem.
- Igen, értem, mire gondolsz, bennem is ilyesmi van, de tény, hogy ő még örülne is neki...
Téged soha nem bosszantott ez? Hogy bármit csináltál, nem volt féltékeny? Bár...nálam az volt, Sebastiannál. Meg sem mondtam még neki, hogy nem szeretem.
Kezd elpárologni, most hogy ilyen boldog Joshsal és kezdem emberként, többletek nélkül szeretni, mint egy tesót, persze a csók belefér...
valahol jól esik ez az egész, hogy ennyire kiakadt, még ha kockázatos is volt.
- Eric és a nők! hetero ellenes lenne
Nem hagyhattam ki, ha már szóba került ez a kitalált ének.
- Igyekszem majd visszafogni magam.
Félmosoly, de minek dumálunk róla? Hirtelen elé lépek, s puhán ajkaira simulok, nyelvem, ha hagyja óvatosan bebocsátást kér, de mielőtt még elkapna a szenvedély, ajkára csókolok, s hátralépek tőle. Csak éppen megízleltem, pont annyira, hogy felizgassam vele.
- Ez volt az előleg
Siklanak le simogató ujjaim az acán.
- A Kóma óta úgy gondolom tartalmasabb lenne az életem, ha kötődnék, csak az első ilyet rohadtul bebuktam.Pont beleestem a saját csapdámba.
Fújok ki egy kis, feszült levegőt.
- Érted, az volt, hogy 20 év kellett, mire elhatároztam, nyitok, plusz egy kóma másfél évig, és az unkatesóm hogy reagált az eredeti énemre? Aki kötődni akart volna hozzá lelkileg? Hogy neki az kell, aki régen voltam, aki csak énem egy megjátszott, legyőzhetetlen része volt. Ja és, hogy neki túl sok a nyomorom.
Most már kevésbé dühösen, de még mindig zaklatottan beszélek róla.
- De biztos ezt is tudtad
Rántok vállat.
Mintha zavarba jönne, hogy a dús haj tetszik neki, nem értem miért, megtúrom a sajátom.
- Teljesen érthető, nekem is az tetszik
kalandozik tekintetem az övére.
- Hm, ez rendes tőled. Melletted is ott van amúgy
Közlöm lazának tűnve. Most már nem bánom annyira, csak kezd furcsa lenni...

- Azta, saját helyük van? Szóval üzemeltetsz egy modern kincstárat?
Nézek rá "wooow" fejjel.
- Én arra a cégre gondoltam, amit örökölnél, hogy most már meg is tudnád venni és eladni, vagy annyira nem vagy gazdag?
Kérdem, remélem nem túl személyes kérdés.
- Hm...igen, nekem tetszenek az emberábrázolásai is. Rólad van képe? Azt is szeretném látni.
Ülünk az ágyán, paskolgatja a térdem, megint jó tanácsot mond.
- Kösz, igen, az lesz... Tudod múltkor kicsit úgy mondta, mintha miattam lenne, hogy el kell tartania. Nem akarom... Úgyhogy! Mutass be, akinek csak tudsz!
Adok neki még egy kis előleget, most a szájára egy cuppanósat, hogy aztán vigyorogva fürödjek a reakcióiban.

(igen, akarom, nem is kérdés XD)
Kísértő dolgokat mond, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy szándékosan rányitom az ablakot, hogy megfázzon. Bár van az a magatartás, ami fel tud cseszni, elgondolkodom.
- Meglátjuk.Nem akarom kínozni, csak egy kicsit...éppenhogy
Sunyulok, reménykedhetek a hideg időben, elvégre nem vagyok Sebastian, hogy sálat erőltessek rá, meg ilyen baromságok.
Kedvel, na baszki! Jó, nekem sem antipatikus... sőt, de a zavart vigyor most az én arcomra telepszik, pírral, mindennel, ami kell.
- Én sem utállak már...
Nézek félre egyre vörösebben, Felixen élcelődni könnyebb.
- Hihetetlen, nem? Pedig egy ilyentől simán falra lehetne mászni...
Felsóhajtok, kissé széttárom a karom.
- Igen, ez az egyik kedvenc hobbija.
De nem zavar...valahogy Felixben kevés dolog zavar, hiába röhögünk rajta.
Kissé elkomorodom, ahogy kényes szokásnak nevezi, amit gondolom kikövetkeztet.
- De mind betegek vagyunk valahol...ő is elfogadta az én baromságaim
Motyogom magam elé, talán csak nyugtatom magam, nem akarok erre gondolni. Rávigyorgom az engesztelésénél, legalább Erickel nem kell vért izzadni, jó hír.
A játéknál betalál, döbbent mosollyal csóválom meg fejem.
- Te tényleg sokat tudsz rólam...elég félelmetes
És új is a helyzet, bár félni nem tudok és magamban - valahol egyáltalán nem bánom a dolgot, ez pedig...meglepő.
Azt viszont véletlenül épp tudom, hogy baromi jó a mozgása, agyon lett ajnározva a hajlékonysága.
- Nem egész jól, hanem kurva jól, állítólag.
Velem nem fogja kipróbálni, az tuti, mert én falábú vagyok, rühellek táncolni. Az ágy jut eszembe, de próbálom elhessegetni, elvégre milyen lenne már Felix szeretőjéről fantáziálni, francba...nem segít, hogy voltunk már együtt, beharapom alsó ajkam, ahogy rápillantok. Lerí rólam mire gondolok...
Különben a következő kör meg az enyém.
- Kleptomániás vagyok.
Na ez nehezebb, pillantásom sunyibb lesz.
- Csak latolgatom, mennyire engedjem meg magamnak, hogy kedveljelek, ha már a szolidok nem bírják a búrám
Mondom karba font kézzel, mustrálgatva.
- Igen...én se direkt akartam féltékennyé tenni, egy féltékeny Felix nem vicces történet. Szóval küzdöttél, hogy ne legyél az? Veled is közölte, hogy ő nem lesz?
Kérdezem óvatosan, azt mondja elmúlt, kutatólag nézek rá, ha még szereti, miért múlt volna el?
- Rám sem vagy féltékeny?
Kérdezem könnyednek szánt hangon, vigyorogva, ezek a műmosolyok nagyon jól mennek nekem, tiszta élethűek.
- Aha, biztos ez lehet benne, hogy azt hitte csak neki jár, hogy szerelmesek legyenek belé.
Értek egyet legyintve, nem kell ennek akkora jelentőséget tulajdonítani. Aztán a daltól elveszem a kedvét, nevetek kicsit.
Próbálom húzni az agyát, megcsókolni, de úgy, hogy épphogy csak felkeltsem az érdeklődését. Zavarba jön és ez jól áll neki, egész kifejező. Kicsit felvonom a szemöldököm ezen a "megfelelten" mintha adott volna egy kettest.
- Egen, majd jól lenne leülni vele dumálni erről, de nem miattam. Hm...milyen kis költői vagy. Tudom, a fellegekbe repít, de ugyanakkor, semminek sincs akkora befolyása, mint annak a személynek, akihez kötődsz, s a leglátványosabb magaslatokból a legsekélyesebb mélységekbe tud taszítani, szóval azért kétélű a dolog.
De ezt biztos tudja ő is.
Megborzongok, hogy a tarkóm simogatja, kicsit hozzábújok, valahogy automatikusan...
- Hülyék voltak a szüleid és csak még jobban meggyűlölted a lányokat, mert erőltették. De tökös legény vagy, mert nemet tudtál nekik mondani és igenis bemelegedni. Tényleg divathajhász vagy?
Kérdezem kötekedős félmosollyal.
- Háh, kezdem én is megutálni a nőket. Persze ez nálam nem azt jelenti, hogy nem feküdnék le néhánnyal, de hogy többet akarjak, arra nem látok esélyt.
Biccentek, valamennyire osztom a nőgyűlöletét, mert rohadtul pofára estem minddel.
- Hahh, ugye milyen idegesítő? Nem létezik barátság, sem semmiféle érzééés, csak dugjuuunk.
Mondom drakulaszerű hangon hörögve, Felixet parodizálva. Barátok...extrákkal.

Meglepődik, hogy ez nekem meglepő, csak mosolygom.
- Olyan, mintha lenne egy kincstárad és ez menő.
Közelebb hajolok, nézem, miközben a kis vállalkozásáról beszél. Érdekes, én sosem vágytam gazdagságra, csak amióta Felixszel vagyok.
- Az szép. Ahá, értem, Eric Hotel, te tudod, én nem értek a cégekhez, szóval ja, biztos több értelme van.
Biccentek, róla kell kép, igen...hallottam róla, hogy a legtöbb alvó állapotban készült. Kíváncsi vagyok rájuk. Hozza is, alaposan megnézem az aktokat, jó alakja van, a rajzok is nagyon jók. Pillantásom el elkalandozik a vonalaim.
- Hát ez nem semmi...
Átfut az agyamon, hogy rólam tutira nincs ennyi. Ezzel nem győz meg, hogy megszokásból morog, akkor sem, ha ő jobban ismeri.
- Nem hiszem, hogy tetszik neki...de változtatok ezen, hamarosan.
Még akkor is rengeteg dobásom van, ha a zenészkarrier nem jön be. Eltökélten morranom ezt magam elé, aztán kap egy szárjapuszit, olyan jó kizökkenteni. Viszont...megsimogatja az arcom és igazán perverz a tekintete, olyan...izgató-félén, elnyílnak ajkaim, ahogy kiderül, mire készül, s a következő pillanatban már lágyan ringatózom vele a végtelen tengeren. Hűs és édes, inkább a Sebastianéra emlékeztet, mint a Felixére, az tetszik, ahogy a nyakam simogatja, ujjaim felkúsznak a vállán, s belegabalyodnak a hajába, tarkójánál simogatom. Nyelvem hullámzó, finom táncra kér az övével, nem zavar, hogy ez ringató, szeretem a gyengédséget, éppen annyira, mint a szenvedélyt, nem probléma lelassulnom, elmélyülnöm. Simulok, még ha érezhetően dominánsabb is vagyok, hiszen szeretem a csókok végét ajaksimulássá, csókolássá kanyarítani, de nem lesz gond, neki is hagyok teret, közelebb simulok hozzá, másik kezem derekára vándorol, érintéseim összhangban a csókkal lágyan ringatóznak rajta, bőre melegére vágyva.

+16

Kissé megvonom a vállam, ilyen és ilyennek kell elfogadni, én bele vagyok zúgva szóval....
- Ez egy érdekes kérdés, mi a tökéletes, vagy létezik-e tökéletes, ha az ember maga sem az. Néha én is...aztán meg eszembe jut, hogy ő tanította, milyen fontos az, hogy elfogadjuk az adott esetben szeretett személy személyiségét olyannak, amilyen valójában. Bár akkor még nem gondoltam, hogy ez nem mindig lesz egyszerű...
A lánynál nehéz volt, különben nem lennének rémálmaim, nem igaz? Persze erről nem szólok, még a végén Felix fülébe jutna.
- Mihiii? Nem mondod, hogy ilyeneket csinál?
Röhögök, közben meglepődöm. Hihetetlenkedve meredek magam elé.
- De várj, várj, ő tényleg azon izél, hogy nem szeretem a vaníliát, vagyis hogy nem eszem...?
Nehezen esik le, meredek magam elé és rázom a fejem.
- Biztos mert nem akarja, hogy túl vékony legyek, az nem tetszik neki.
Hülye kis mosollyal az arcomon próbálok találni valamiféle magyarázatot.
- Egyébként biztos nem csak szerinte, nem szokott túlozni. Én meg a tánc? Nálam botlábúbb sáskával még tutira nem találkoztál.
Rázom meg a fejem, kizárt
- Max. ha leitatsz előtte
Kiskapuk mindig vannak, de én nem vagyok táncos lábú teremtés, még ha a bár sokat is sejtet...
- Hajlékony vagy és jó a csípőmozgásod, egen
Jelentem ki feszülő orrlyukakkal, belevörösödve. Csak kicsikarja...
Fogós kérdést teszek fel, hunyorgok rá, aztán biccentek.
- Igazából nem vagyok kleptomániás, de az orvosi papírokban nem ez áll. Elvileg diagnosztizálták nálam, igazából csak fel akartam hívni magamra a figyelmet a lopással, vagy mókából csináltam, szükségből, de végül is mániásnak nem mondanám magam.
A pirot hagyjuk, a kleptot most kizárom és elég kimerítő választ kapott ezzel kapcsolatban.
Ezen elgondolkodom, mintha Felix említette volna, hogy nem eszi meg a húst, de soha?
- Igaz...?
Mondom bizonytalanul.
- Rémlik, hogy nem szereted, de túlzás, hogy soha nem etted meg, úgyhogy ebben nem vagyok biztos, gyerekkorodban még biztos nem voltál vega. Amúgy én se különösebben szeretem
Jegyzem meg mellesleg, mintegy jelezve, nincs bajom ezzel. Nem mintha én olyan sok dolgot szeretnék enni, s azt sem jelenti, hogy vega vagyok, egyszerűen nem hoz lázba az íze és nehéz is a gyomromnak.
Hát ez rohadt aranyos, hogy őt ne zárjam ki, közelebb hajolok, még mindig szórakozottan méregetve, aztán suttogósabban lehelem az ajkaira
- Rendben
Rohadtul élvezem, hogy tetszem neki, az sem jön rosszul, hogy közel akar kerülni, ha tényleg akar, nem bővelkedem közeli ismerősökben, főleg, hogy Josh is megbukott, de igyekszem nem kimutatni, mennyire lelkessé izzít a hozzáállása.
- Ja, engem is buzdított
Mondom fitymálóan, majd megemelem a szemöldököm, hogy nem csak úgy megy neki, mert velem végülis csak úgy volt.
- Szerintem ezzel az emberek nagy többsége így van, hogy nem megy, ha nem tetszik az illető, ne erőltesd magadra Felix miatt.
Kicsit vállat rántok, szerintem ez teljesen rendben van így, random emberekkel összeszűrni a levet nekem se felemelő, nem vagyunk szakmabeliek, ennyi. Nálam nem tudom mi lehetett
- Rólam gondolom láttál képet előtte
Keresem a tekintetét. Aztán kiderül, hogy kicsit az, ettől mosolyoghatnékom támad. Bár ez a tehetségért annak lenni idegenebb nekem, nem érzem különlegesebbnek magam a fotók, vagy a dalszövegek miatt.
- Az érdekes megintcsak kétélű fogalom, mázli, hogy Felix értékeli bennem, rosszabb körökben a fura szót szokták rám használni és félnek. Nem is értem, cseppet sem vagyok ijesztő.
Forgatom meg a szemem, de érzem, hogy az arcom vörösödni kezd.
- Igen...és én mindig magaslatokba vágytam
Motyogom a földnek, talán nem is hallja. Nincs veszélyérzetem, csak akkor volt rossz, amikor már lezuhantam és megütöttem magam.
- Dombocskákkal te sem éred be, igaz?
Mert érdekel, ő mit mond erről. Fürdök a zavarában, de nem ragadtatom el magam, csak kóstolót kap, egyelőre. Az nagyon tetszik, ahogy a tarkómnál érint, el tudnám még viselni...
- Mert szűklátókörű sznobok, tipikus, nem számítanak, utólag örülhetünk, hogy megszabadultunk tőlük, mint béklyóktól
Mutatok rá, csak hátráltattak
- De azért sosem felejtem el apám arcát, amikor meglátott Felixszel
Röhögök fel.
- Neked megvan a tiédé, amikor elmondtad?
Mert az viszont felbecsülhetetlen volt, hiába ütött meg, vigyorogtam, legalábbis egy ideig biztos.
Najó, ennyire nem vagyok elvetemült, ami a nőket illeti, őt is megmosolygom eme heves gyűlölet örvényében.
- Másképp gondolkodnak, na meg a hiszti, igen, tök mások...egyszerűen nem vágom őket. De férfiban is van, aki nőiesen gondolkodik, Sebastian élete szerelme, Josh! Apám...mintha nő lenne! Egyik tagmondatában állít, a másikban cáfol
Csóválom meg a fejem puffogva, a nők és Josh, szidjuk őket egy szinten.
- Na ezt én sem vágom, mintha a lelki kapcsolat nem ugyan az lenne. Felix is tud elég elvont lenni.
nyugtázom, tök jó valakivel megvitatni a hülyeségeit.

Látom ez a menő idegen neki, néha olyan mintha ő is Felix nyugdíjasok lennének. Vállat rántok
- Nekem tetszik a Hotel Eric is. Háh, ez a terv? Végülis...ja
Biccentem oldalra a fejem, ha az jobban ülne neki.
- Majd meglátod mihez lesz kedved.
Atyaég, milyen lehet olyan gazdagnak lenni?
Nézegetem a képeit, most én vagyok irigy... Egyébként jól néznek ki.
- Hát...helyes vagy
Bököm ki, főleg a mosolya tetszik és mert félhosszú, sötét hajú, az nagyon gyengém...
- Ezt ő mondta? Vagy csak ismered?
Nem leplezem jól a hangomból kicsendülő reménykedést.
Magával ragad Eric csókjának hűs áramlata, olyan gyengéd, ritmusos, ringató, hogy egészen belepezsdülök.
Simogató, andalító, jóleső, hozzásimulok, egy hajóban vagyunk...
Nem enged el, mikor ujjaim a derekára siklanak, s simogatni kezdem, mélyebben kapom be ajkait, mikor megérzem hűs sóhaját. Hevesebb lesz a táncom, mintha dupla fokozatra kapcsolnék, borzongok, ahogy mellkasom, s combom érinti, közelebb húzom, szinte az ölembe, keményedő lágyékomra.
A piszézésen meglepődöm, a lélegzetem is elakad, mert csak Sebastian szokta. Aztán folytatjuk, levegőt veszek, kissé zihálósan, majd megpróbálok újra lassabb tempóra kapcsolni, bár egyre jobban hevülök, ujjaim hajába túrom, ajkára nyögve ráharapok, talán most kéne leállni, vagy lehiggadni, de csak egyre több vér pumpálódik elfelé az agyamból...