Édes négyes - J-S-R-F

Csak eljött a nap, hogy menni kell megismerni az imádott Sebastiant és az utált Joshuát. Végre összeszedte magát ez a kettő, hogy ebédet tartson. Őszinte leszek, Joshua látatlanban is nagyobb bizalmam élvezi, mint Amelia, mert az a nő egyszerűen irritált, a puszta létezése zavarta a gondolataimat és a nyugalmamat. Joshuát nem ismerem, reményeim szerint, ha nem egy elcseszett balek, nem lesz gondom vele. Noha nem tudom miért is gyűlöli annyira Reeven ezt a férfit, annyi könnyen lejött, hogy megvetéssel emlegeti a kiscserkész. Mindig megmosolygom a dolgot.
Mielőtt átmennénk előtte még pakolok, Eric megint el fog utazni és megkértem segítsen kiválogatni a képeket, miket óhajt megtartani, miket eladni és miket összekészíteni nekem, hogy áthozhassam Reevenhez. Teljesen ki akarok költözni, már csak a festményeim maradtak. Áthozni is segített a kocsijával, így fenn már csak rendezgetem, az egyik sarokba pakolom a fal mellé őket, hogy ne zavarják majd Reevent a munkában. A többségét eladtam szerencsére, csak olyan harminc maradt, vegyes méretekben. Mikor megjön Reeven akkor is pakolok még, átnézegetek pár régebbi képet, amik egy-egy sorozat elemei lettek volna, de valahogy félbemaradtak. Az egyik ilyenen lapul Joshua is, ülve hanyag lezserséggel Eric foteljában, felnézve egy könyvből aggódó-merengő arccal, mély érzésekkel és azokkal a jellegzetes kék szemeivel. Ez egy nagyobb festmény, A2-es méret.
-Szervusz, csak hogy megjöttél. Egy óra és indulhatunk bájcsevegni. Mennyire akarod, hogy kiöltözzek? Vettem bort és cukrász süteményt, nem emlékeztem, hogy mennyire édesszájúak a többiek, de képzeld, volt barack-habos, szóval olyat vettem. Édességben is szereted a barackot szépségem?
Cseverészem, ha közel jön fél kézzel közelebb húzom a pólójánál és szenvedélyesen lekapom, megharapdálom a nyakát is. Nem is tudom merre csavargott hirtelen, de hiányoltam magam mellől.

Rohadtul nincs kedvem ehhez az egészhez! Vacsorák... ahol enni kell és megjátszani, mennyire örülök nekik.
Egyetlen jó ebben a napban, hogy Felix hajlandó áthozni a festményeit. Megpróbálok nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani a dolognak, kombinálni, reménykedni, hogy ez jelent-e valamit, legyűrni a késztetést, hogy megbeszéljem vele, hogy ne menjek végtelenül és totálisan mínusz kedélyállapotban örülni más boldogságának. Amíg Felix pakol, én elmegyek fotózni, hétköznapi dolgokat helyezek új megvilágításba.
Mire visszaérek ő már a képeit pakolja. Imádom nézegetni Felix képeit, mosolyogva megyek közelebb, óvatosan megérintem a festék által keletkezett gócokat, végigjáratom ujjaim a festékvonal mentén. Mintha őt simítanám.
- Imádom őket, szinte lélegeznek. Nocsak, portré is van.
Megpiszkálom az egyiket, valakit ábrázol...ez....
Az arcot, amit vágok le kellene fényképezni. Beszél hozzám, de csak tompán érzékelem a hangját, egyáltalán nem fogom fel mit mond.
Ránézek, még mindig merev görcsbe rándult kifejezéssel, egy kérdést tesz fel nekem, biccentek. Nem jut el, hogy nekem akart kedveskedni.
- Ez itt a képen Joshua. Az a Joshua
Megfagy a levegő, legalábbis én így érzem.
- Mit keres itt a ronda, álszent képe????
Érzem, hogy felvittem a hangsúlyt, ne, ne mondja nekem, hogy a szeretője, mert esküszöm szó szerint falnak megyek!

Nagy kegyesen nem válaszol, így vállat vonok, azt veszek majd fel amit gondolok, tehát egy világos háromnegyedes farmert és egy fehér inget, alatta fehét atlétával. Közben nézegeti a képeket, legalább azok nem zavarják, főleg, hogy csak útban lesznek Neki. De majd kerítek nekik valami fix helyet...
-Persze, hogy van, portrékat is festek.
A tájképek és csendéletek sokszor már unalmasnak hatnak, nem elég kifejezőek és dinamikusak egy-egy gondolathoz. Közben kérdezem másról is, de arra sem figyel, már kezdek megsértődni, mire megszólal. Nem értem, ez látszik is.
-Milyen Joshua?
Én nem kötöm össze, hogy ugyan arról a Joshuáról beszélünk, végtére is, nem mesélt nekem róla sokat.
-Melyik? Ez? Hmmm... tényleg, Joshua, a neve már nem volt meg, csak az arca, a srác szemét száz közül is felismerném, vagy öt percig néztem festés előtt.
Simogatom az állam, aztán leesik, hogy Ő lesz az utált Joshua.
-Ó, ezt a jómadarat utálod ennyire? Pont Őt? De milyen jó, hogy találkozom Vele, fel akartam kérni megint, mert ez egy sorozat első képe. De azt mondod nem adtam vissza a sármját? ez szomorú... szomorú...
Mondom sunyi mosollyal, mert a ronda ebben az esetben így is érthető, bár én pontosan tudom, nem a festménnyel a baj. De viccet félretéve, őszintén megörültem, hogy Hozzá megyünk, mert való igaz, fel akarom kérni újra modellnek.

//hát ez nagyon kész XD nem terveztem, de írnom kell rá! imádlak te szarházi! Very Happy

//
Jól néz ki, illik hozzá ez a fehér atléta, szívesebben csalnám ágyba, minthogy bárhová is menjek vele, főleg mert nemtom milyen hatással lesz rám az álompáros. Van egy tippem: behányok, mint állat! Nade a festményei rögtön magukra vonják a tekintetem, szeretem őket, bár eddig nem figyeltem fel a portréira.
Kész, vége, elvágták a vezetéket, meredek előre teljesen lesokkolva. Úgy nézek rá, mintha felpofozott volna. HOgyhogy milyen Joshua?
Kiguvvadnak látószerveim, az én semmilyenkék szemeim, mert hogyne, tökéletes, szent Joshuáéhoz képest, akibe Seby is beleszeretett, oké, kurvára nem tettem túl magam rajta, hogy az a farok mindenkinek mindennél fontosabb, de hogy Felix is ezzel jöjjön??? A szemeivel? Úgy vörösödöm el a dühtől, hogy ha kancsó lennék gőz jönne a fülemből bazzeg, tüzet fogok okádni mindjárt!
- Mi a fa*om olyan szép azon a ronda gülükék szemén?
Egyszer valaha elismertem, hogy szép szemei vannak, bár nekem Joshua soha nem jött be, egyszer régen hittem, hogy csak Felix képes megmozgatni, de ma már tudom, hogy biszex vagyok, mint állat, mert Sebastian is. És nézte a szemét festés előtt??? Nézteee?
- Igen? Baszódj meg akkor! Nézzed! Fessed őt, a kibaszott szent Joshuát!
Eléggé kiakadok, ez sok, eez kész, egyszerűen nem hiszem el, hogy Joshnak bármi köze van hozzá! Hát nem elég, hogy totál lenyúlta Sebastiant? Hogy hirtelen egyik napról a másikra bejelentik, bocs ők szerelmesek??? Totál dugába dőlt az összes tervem?! Méééég Felix is? Nézte a szemeit???
- MIIIi? Mi van? Megint a SZEMEIT AKAROD BÁMULNI? Igen bazdmeg? Neked is ő kell? Milyen sármját? Hol van ennek sármja? Mi a francot esztek rajta???? Megáll az eszem!
Üvöltözök, tényleg megáll, le kell ülnöm, ezt nem hiszem el!

((Muhahahaha Very Happy

Amúgy nem zöld szemed van, hm? Tudom színváltós, de inkább zöldes mint kékes nem? Tudod, az élet nagy kérdései xD))
Megtalálja az egyik tavalyi portrém, rajta - mint utóbb kidül - az utált Joshuával, közlöm is, hogy a szeméről felismerném ezt a férfit szinte bárhol, mert sokáig néztem, hogy vissza tudjam adni a képen. Persze erre annyira dühbe gurul, hogy el kell fojtanom a nevetést, még az ajkaim is beszívom, mert ha kiröhögöm, kész, elvágom magam egy életre. Nehéz... kurvára nehéz.
-Nincs gülü szeme és ha egyszer is megnézted volna közelebbről, látnád mennyi féle-fajta kék és szürke árnyalat van a szemében, a barázdák az íriszében teszik egyedi színezetűvé a szemét.
Próbálok nem röhögni, de a vigyorom megmarad, gonoszan tudálékos élt csempészek a hangomba.
-Azt tervezem, nem hallottad, hogy azt mondtam, ez egy sorozat első képe? Még legalább kettő kéne.
Morfondírozok, simogatom tovább az állam, bámulva a festményt, de lopva nézem Őt, majd nem bírom tovább, röhögni kezdek. Még a térdemre is rácsapok, mert annyira nevetséges az egész. Ez nem ismeri azt a szerencsétlen szentfazekat, vagy mi van? Bár de, attól szent a mi Joshuánk, áldassék a neve!
-Igen bazdmeg... hahaha... a szemét, sőt, a hátát, a válla ívét, a csípővonalát, az arcélét, bámulni fogom, mert lefestem bazdmeg, ahhoz bámulnom kell!
Aztán nevetek megint, alig bírtam elmondani amit akartam, majd a sárm dolog is eljut és az is nevettet.
-Mit nem eszünk rajta, ahm, rajongó tábora van, nem tudtad? Az imádott Bastianod nem szólt?
Röhögök, mert én aztán senki rajongó nem vagyok. Bár Schopenhauert kedvelem, de még neki sincs esélye.
-Ahm, de tudod, a múltkor masszázst adtam Neki a modellkedésért cserébe, ahh hogy nyögött! Most... nem is tudom mit adjak... egyéb természetbelit? Végtére is mint kiderült ez a szexuális beállítottság dolog....
Meredek rá nyílt gonosz tekintettel, enyhén közelebb hajolva Hozzá, mintha bizalmas kérdés lenne, de egyértelműen ütöm a vasat, mely a dühe tüzében hevül.
De ha kitombolta magát, vagy túlzottan kezdene belejönni, de az én rekeszizmaim már nem bírják, akkor veszek pár mélyebb levegőt és komolyabban szólok felé.
-Reeven, ismered ezt a fazont? Beszéltél vele két szónál is többet?
Mert ha igen, akkor tisztában kellene lennie vele, hogy Joshua a megrontani való szerencsétlen kategória nálam. Azaz láttam benne potenciált, tehát van esélye, hogy jó tanácsokkal elássam amellett, hogy az életre nevelem kegyetlen módon.

((Alapvetően kék, ha dühös, akkor zöld, most zöld kérlek szépen, nagyon zöld!!!!!!!!!))
Először le sem esik, hogy szórakozik rajtam, annyira elborít a féktelen harag, amit ő szépen táplál, bő lánggal égjen. Lélegezni is alig tudok és forrónak érzem, ami bejut a tüdőmbe, kezdek gúnyosan kacagó fejecskéket látni Felix képe előtt, nyilván lehet annyira kétségbeesetten dühbe gurulni, hogy rosszul legyen az ember, de ez totál nem fer!!!! Nem bírom...ha Josh elvette Felixet is?! És mi másra gondolnék egy ilyen szöveg után? És ő még árnyalatokról áradozik??? Haaa? Tehetetlenül felmordulok, miközben szorosan összeszorítom a fogam. Ilyen fejet vágatok székrekedéskor. Szó szerint....mindjárt megpukkadok!
- Neked is ő kell? Mi...a mi a...
Meg sem tudom fogalmazni! festegeti itt! Festegeti! Őt! Miért mindig őőő??? HOgy lehet, hogy mindig MINDEN Joshua mellett köt ki? És rólam nem akar sorozatot? Rá is gyűlölködve nézek, nem tudom eldönteni üvöltsek-e rá, buggyanjak meg, vagy elbőgjem magam tehetetlen dühömben, nem bírom választani, olyan, mintha minden egyszerre történne!
- Akkor fessed te is őt! Nyald neki ki te is, mert szebb szeme van, vagy tudjam is én mi mindene jobb neki!
Acsargok gyűlölködve, a legmélyebb félelmem, hogy ez tényleg igaz, már elveszítettem Sebastiant is ilyen szempontból, olyan mintha félig belelöktek volna valami kibaszott lyukba és ha most Felix, ha kiderül, hogy Josh is a szeretője, ha még ő is itt van, mert ŐŐŐŐ van itt én... Elkezd röhögni, én meg majdnem sírok, hát ez kész.
- HOgy mijét?
Esküszöm úgy nyilatkozik róla, mintha tetszene neki, még akkor is, ha logikus, ha lefesti, bámulni fogja, miért kell lefestenie?
- Az imádott Bastianom közölte, hogy Josh élete szerelme, csak ő Kizárólagosan, mindent vele akar, MINDENT!!!! Baszni, gyereket, hozzámenni, vagy mi a tököm, rám meg végig úgy nézett, mint a kistesójára és csak azért csókolt meg és stb, mert ő így fejezi ki, ha szeret valakit testvéri szeretettel!
Bukik ki belőlem, úgyhogy ez marhára nem vicces!
- Mi? Nyögött?
Kérdezem fájdalmasan és lerogyok a földre. Akkor most ráhajt mert buzi? Ezt nem hiszem el! Nem megyek sehova! Meg akarok halni bazdmeg!
- Hogyne ismerném baszod?! Állítólag a barátom volt, legalábbis közölte, hogy az, aztán meg azt mondta, hogy ja mégsem... a barátságunk amúgy még nem fejlődött ki, egy álszent fasz, aki azt se tudja mi a francot keres ezen a kurva bolygón! És még töketlen is!!!!
Fakadok ki, ezt akarja ő masszírozni???
- Kell neked egy csicska, ahogy Eric mondta?
Merthisz Josh tökéletes csicska lenne. Belém mar a rettegés.

((Az jó, Rav szereti, ha zöld Razz

))
-Fel ne robbanj, vagy te akarsz lenni a paprika az ebéden?
Cukkolom, de nevetek, kinevetem, ami nem szép, de én ilyen vagyok. Ha látná magát Ő is röhögne, talán jobban is mint én teszem.
-Óh, Joshua... igen, ah, kell!
Röhögök tovább, mi az, hogy nekem is Ő kell? Kicsit kakukkol a kiscserkész, de annyi baj legyen. Én a röhögéstől vörösödöm, Ő a dühtől.
-Nem rossz ötlet, lehet ezzel fizetek, jól kinyalom a seggét, még el is élvezne tőle! A kis kedvenc Sebastianod biztos nem nyal olyan jól, mint én.
Adom alá a lovat még meg is nyalom erotikusan a szám.
-Hát ez az szépségem, mijét is? Mindenét megbámulom, centiről centire, mert ez kell ahhoz hogy lefessem bazdmeg. Pedig még csak nem is aktot festek róla, de lehet lesz egy negyedik, bónusz kép, hm?
Már törlöm a könnyem, mintha nem tudná, hogy ilyenkor nem Joshuát látom, hanem... részenként egészbe a modellt, de ebben semmi erotikus nincs. Az kő kemény munka, ahogy minden apró ráncot és árnyékot vissza próbálok adni, akkor nagyon nem figyelek a modellre, nem is az a dolgom.
-Vagy beteg vagy hazudott, mert ilyen ferde ember nincs. Jobban ismered, döntsd el. Persze ha szerelmes akkor elvileg igaz, hogy beszűkül a világ és egy darabig mindent csak az imádott emberrel akar csinálni. De a gyerek miatt mi bajod? Te nem is akarsz!
Még, teszem hozzá, pár év és majd nem fogja utálni a gyerekeket, még rá pár és akarni is akar majd.
-Szerinted? Rólam beszélünk, alap és természetes dolog, hogy nyögött.
Vigyorgok kíméletlenül, mert nonszensz, hogy ennyire kiborul egy mezei jótét lélektől, akinek még saját határozott véleménye sincs, aki még keresi magát. Le is rogy a földre, sóhajtok, megszánom.
-Nah, hát akkor ismered, akkor kérdem én, szerinted mi a p@csát ennék rajta?
Előáll egy verzióval, összeszűkül a szemem.
-Csicska? Nem lenne jó csicska, ahhoz nem elég buta és nem rajong értem. Egy jó agymosott csicskához ezek a feltételek kellenek. Nem, ha kicsit is figyelnél, tudnád, mert mondtam mire kell nekem... le akarom festeni. Modell. Azt akarom, hogy a lélegző bútorom legyen fél napig. Ahh, így szánalmas vagy, ülj a kanapéra.
Parancsolok rá, bár a hangom inkább türelmetlen, mint dühös, a karjai alatt benyúlva felhúzom a kanapéra, nincs messze, mellé is ülök.
-Kitomboltad magad? Végre bírsz logikusan is gondolkodni? Elég megalázó volt, hogy odavetettél Neki, mint egy koncot, hogy ilyen az ízlésem. Eléggé sértő is, ami azt illeti. Egyszer megbasznám, de csak hogy megtudja, nem csak habos torta van a világon, de ennyi. Az erkölcsi rózsaszínsége irritáló. Próbáltam valami életszerűre nevelni, kevés sikerrel. Ha azt hiszed, nekem ilyen az ízlésem, sürgősen gondold át, mert nem bírom elviselni az ostoba embereket magam körül, még a végén el kéne költöznöm, holott, most már végleg ideköltöztem. Ne fárassz. Eléggé megterhelő volt kigondolni mit is hozzak és mit dobjak ki.
Rázom a fejem és nézek rá, vajon már beszámítható-e, vagy még mindig az önsajnálat mocsarában dagonyázik kéjes depresszióval és apátiával.
-Miért pikkelsz rá ennyire? Hát egy kis szerencsétlen kezdő a szakmájában is, a melegségben is, a csajokhoz is béna, azt se tudja mit akar... színésznek nem rossz, de ennyi. Nem értem a féltékenységed alapját.
Mert értem, hogy Sebastianért odavan, de... ez karcsú indok arra, hogy ennyire utálja, hát Ericet nem utálja ennyire!

Egyáltalán semmi nem akarok lenni azon az ebéden. Füstölgök ezerrel és kinevet, ez is dühít, mi a francot szórakozik velem? Utálom, ahogy ezt kimondja, még ha érzek is mögötte iróniát, Joshua azzal a szóval párosítva "kell" és hozzáadva egy nyögést, forrongva nézek rá, már mordulnék valami epés megjegyzéssel, amikor ezzel a seggnyalással végképp kihoz a sodromból!
- Akkor csináljatok hármast együtt!
Ordítom a képébe, mi van ha csak azt akarom, hogy úgy tűnjön szórakozik, de valójában halál komoly? Sebastiannál is ezt hittem, vicc volt az egész, mégis igaz. Most itt ez a kép, itt ez a kép! Fel kellene gyújtani.
- Aktot? Aktot?
Visszhangzom, mint egy papagáj, csak én dühöngve. Ez a terve? Jól van, csak bámulja! Nyírja ki Joshua minden eddigi kapcsolatom, aztán álljon elém a bamba, álszent képével, hogy ő csak barátkozni akar mindenkivel és esküszöm helyből letépem a fejét.
Mert Felixnek minden olyan egyszerű! Tudja, hogy nem hazudhat, látta, amikor az egyik fő becsapásom kiterített és megígérte! Bár ki tudja mit ér ez?
- Nem hazudott, ő ilyen, van ilyen ember, én meg azt hittem a szeretőm és hogy ez több, erre bejelenti, hogy nem! Hiába rágtam a fülét ezzel, közölte, hogy nem, csak Josh van. A tökéletes, a szent az egekig magasztalva, ő az atyaúristen, nem tudtad?
Csoda, ha ki vagyok rá akadva?
- Nekem is abszurd volt, el se hittem, azt gondoltam viccel, olyan volt, mint egy rossz álom, erre megtalálom a képét nálad és elvárod, hogy csináljak úgy, mint akinek az élete nem egy kibaszott szürrealitás?! Egyik napról a másikra közölte, hogy szerelmes Joshba és én egyáltalán nem vagyok az neki, mint hittem, úgyhogy ja, miért is ne lenne az élet abszurd és baszna ki velem megint?
Komolyan magyaráznom kell???? Miért bazdmeg? Miért kell mindent megértetnem, ennyire felfoghatatlan vagyok? A gyerekre csak morgok, nem ez a lényeg!
Megrázom a fejem gyűlölködve, ahogy elképzelem a jelenetet.
- Fogalmam sincs mit eszik rajta bárki is! Sebastiant se értem!
Csattanok fel és köszönöm szépen a földön tökéletesen jó nekem!
- Ki nem rajong érted? Hogyne lenne, elég buta hozzá!
Igenis lehetne a csicskája! Elborul a tekintetem, amikor szánalmasnak nevez és bizonygatja "csak lélegző bútordarab" rohadtul nem hagyom emelgetni magam, megmakacsolva maradok a földön és összeszedem minden akaraterőmet, hogy démoni tűzzel rá tudjak rivallni és a lehető legkevesebb fájdalom érződjön a hangomban. Akármilyen mélyen is vagyok, nem akarok szánalmasnak tűnni...és az akaraterő mindenre képes, még az időt is meg tudja állítani!
- Ne nevezz szánalmasnak!
Ordítok rá, maradok ahol vagyok, átkarolom a térdem és nekitámasztom az állam.
- Neked minden sértő!
Horkantok fel gúnyosan, aztán felkapom a fejem. Ostoba vagyok neki és el akar költözni? Egy percre úgy belém nyilall a fájdalom, hogy biztosan látszik, aztán eszembe jut ez a szánalom dolog és minden eltűnik, hihetetlen az emberi agy, nem igaz? A szemem is besötétedik, kékeszöld lesz és nekivetem a hátam a falnak.
- Azt csinálsz, amit akarsz
Jelentem ki színtelen hangon elhatározva, hogy ezentúl ha összetörök, mindig akkor teszem, ha nem látja senki.
- Ja, nekem az is fura volt, hogy ő egyáltalán szóba jött, mint szerető Sebastiannak, annyira abszurd, hogy azt hittem...megint megtörténik, a valóság kifordul önmagából, minden Josh-sal függ össze és tőled is elszakít
Hadarom, de mit vár egy zakkant depressziós agyától?
Összeszorítom a fogam.
- Ő a szánalmas! Halálosan szerelmesek belé, miközben én megint azt kaptam, hogy aranyos tesócskás érzéseket táplálnak irántam és akárhogy is szidtam, Sebastian mégis mindig úgy csinált, mintha Joshua
Ejtem ki gúnnyal a nevét
- Aranyat szarna.
Megrázom a fejem, nem akarok ennyire féltékeny lenni rá.
- Elmúlik, majd nem leszek
Visszatérek a színtelen, apatikus hangomhoz, hogy távol tartsam magamtól az érzelmeket.

-Nem is rossz ötlet! Azt állítod Sebastian jó az ágyban, igazi édes-hármas lenne!
Gondolom, hogy azzal vetnék keresztet rá, ha az imádottjával és a gyűlöltjével dugnék egy isteneset úgy, hogy Ő nincs ott. Sebastian tabu, mindig is az volt, az is marad, csak Ő ezt nem vette még észre.
-Kitűnő, A+, igen kiscserkész, azt úgy hívják, jól ismétled, meztelen testet ábrázoló kép!
Nevetek, hogy kiakadt, pedig abban sincs semmi, olyankor nem azon a hangsúly. De jelenleg teljesen mindegy.
-Ó dehogynem tudtam, neki gyóntam meg bűneim.
Forgatok szemet Joshuára, de Sebastianra is.
-Nincs ilyen, akkor beteg. Gratulálok, van egy beteg szeretőd. De ha jó az ágyban igazából apróság.
Nem kímélem, de nem szokásom, a kis kedvence miatt sem fogom. Nekem ne adja be senki, hogy ez normális, mikor én az abnormálisban nőttem fel!
-Azért be kéne látnod, nem a kibaszott Sebastianod vagyok... vagy ha csak ennyit látsz bennem, akkor búcsút is mondhatunk egymásnak. Ebédelj Vele.
Vetem oda foghegyről, mert ez sérti az egomat, nem kis mértékben. Utálom, amikor más hibáit olvassák az én fejemre.
-Nem, nem az. Na gyere!
Dehogy rajong értem és nem, nem olyan ostoba, mint hiszi, de inkább felrántanám a kanapéra egy ügyes mozdulattal, fájdalmat ilyenformán nem okozok neki, de nem hagyja. Idegesít.
-De az vagy így a földön duzzogva mint egy gyerek, taknyos kölyök, hol a férfi, aki tetszik nekem? Nyaral?
Nem érdekel a hisztije, akkor is szánalmasan fest így.
-Csak ami szánalmasan ostoba kijelentés rám nézve.
Acsargok kissé, mert túloz, de ez a drámai túlzás már kezd sok lenni.
-Eddig is azt csináltam amit akartam, nem tűnt fel?
Mondom könnyedén, nem vagyok befolyásolható személy, azt csinálok amit jónak látok.
-Tőled... egy Joshua... Te vagy nem ismersz engem vagy a féltékenység elvette az eszed.
Horkanok fel, nekidőlök a falnak mellette, de én állva. A mondandója fintorba rendezi az arcom.
-Hah. Miért, mit akartál, beléd szeressen? Hogy boldogan élhess Sebastiannal míg világ a világ? Fáj, hogy másba szerelmes? Akkor miért nem hozzá költöztél vagy egyáltalán minek hajtogatod nekem, mit érzel, holott, azt sem tudod, mit akarsz... ha őt akarod, mond azt. És leszarom a McBridge fiút, ha akarnék Tőle valamit, felkerestem volna már rég, mert tudod ez tavalyi történet, de nem fogok bizonygatni valamit, aminek egyértelműnek kellene lennie. Neked sem kéne hajtogarnod dolgokat, ha kurvára más iránt érzed azokat. De nem baj, nem számít. Igazad van, elmúlik.
Kivételesen én leszek visszafogott. Nem szokásom, de ha igazán bánt valami, akkor nem mutatom ki, legalább is elfojtom. Szóval Sebastiant imádja, Ő a nagy szerelme, én meg a kis kurva, akivel féltékennyé teheti. Köszönöm, igazán szívmelengető. Pedig kezdtem elhinni, hogy tényleg komolyan gondolja, de be kell látnom, én is naiv vagyok. El is lököm magam a faltól és kimegyek a konyhába valami töményért. Nem vagyok ostoba, ha csak a szeretője akart volna lenni, vagy a barátja, leszarná, hogy testvérien szeretik, még örült is volna. Bele van zúgva ebbe a Sebastianba, azért utálja Joshuát, aki mellesleg semmit sem csinál, egy végtelenül egyszerű ember, aki naiv és teszi amit jónak lát. Ilyen embert nem lehet irigyelni, a magunkfajtának nem. Nem elég célratörő személyiség ahhoz. De mindegy is. Ha Reeven ezt akarja, majd leszek a kirakati dísz, ezt csinálom, ez a munkám, nem lesz nehéz dolgom... nevetséges vagyok én is.

Nem mintha én szexeltem volna Sebastiannal valaha is, de ha pillantással ölni lehetne, akármennyire is szeretem, most kinyírnám és igen...akkor valószínűleg végleg eltűnnék ebből az életből. Hogyne fordulna meg a fejemben, hogy az lenne a legjobb, nem azért, mert azt gondolom mások életét megkönnyíteném, cseppet sem vagyok ennyire önzetlen. Egyszerűen...csak nekem véget érne, nekem lenne jobb.
Nem tudok neki ezekre olyat mondani, ami...eléggé kifejezné mennyire dühös vagyok rá, hogy spanol és mellesleg rosszul is esik.
- Talán beteg, de nem a szeretőm és ő ezt leszögezte.
Nem, még mindig nem érti min vagyok kiakadva? Nem azt hittük mindketten, hogy az?
- Nem fog velem lefeküdni Felix, nem tudom megrontani, minden tervem dugába döntötte az a szent pöcs. Mert vele akarja csinálni, vágod már miért rugdosnám addig, amíg nem mozog?
Ez kicsit lesarkított példa, de ja, elvette, totálisan elrabolta! Bár...igazából talán csak a hirtelen harag, Sebastian sosem volt úgy az enyém, ahogyan én képzeltem, hogy az.
- Tudom, hogy nem Ő vagy! Csak azt mondom...az is elég nagy szürrealitásként ért, hogy ők együtt, megláttam a képét, mennyi esély volt rá? Képzelheted! Baszod, hogy nem érted?
Kurvára rosszul esik, hogy ezzel fenyeget, akkor mondjunk búcsút egymásnak és nem tetszik az érzés, amit ezzel okoz bennem.
- Jól van Felix, ha így akarod, akkor mond meg. Akkor menj el!
Nem ebédelnék én utána már soha senkivel.
- De ne fenyegess ezzel! Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!
Úristen Yodát idézek bazdmeg! Nem hagyom magam felrántani és nem tetszik, hogy okosnak nézi!
- Mert a földön ülök? Az nem tetszik?
Felállok, de nem vele, nem vagyok neki elég férfias? Jaaa, igen, kurvára elcsesztem megint, soha többé nem kellene megmutatnom, bármi is van velem, semmilyen érzelmet! Bebuktam bazdmeg! Ezt is bebuktam! A kóma előtti életet és a kóma utánit is.
- És ki baszogatott végig? Edd meg, amit főztél, ezzel csesztettél és ismersz már annyira, hogy tudd el tud vakítani a harag!
Hülye, hülye hülye!!!!
- Remek, akkor hajrá Felix, csináld!
Kiabálom oda neki a faltól, csinálja!
- Elvette, képzeld! És te csak szítottad a tüzet, hogy még jobban elvegye és még te vagy megsértődve? Meg vagy húzatva???
Megkapom, azt akartam-e.
- Képzeld, ja, el bírtam volna viselni, ha szeret valaki, hogy vajon milyen az, hiszen tudtommal te még csak nem is hiszel ilyesmiben. Nem akartam vele élni, veled akartam! Tudom, önző geci vagyok, tudom elbasztam, hogy a kóma után beengedtem az életembe az érzelmeket, majd megpróbálom megint kiirtani, oké? Egy percig sem kételkedtem abban mit akarok! Most te miről beszélsz? Féltékeny vagy? Neked talán nincs szeretőd bazdmeg? Neked kettő is vaan!
Ezt most komolyan eljátssza? Akkor ő meg Sebastianra féltékeny? Úgy, hogy kurva és két szeretőt tart, nekem meg egy se jött össze?
Utána megyek a konyhába, elkapom a kezét és erőszakosan magam felé fordítom.
- Téged szeretlek! Te idióta...
Lefogom a karját, talán kissé erősebben is szorítom (de nem annyira, hogy nyomot hagyjon, csak az érzelmi töltés miatt van)
- De Sebastian iránt is érzek valamit, ami több, mint barátság, ahogy neki nem az, ahogy te sem vagy szerelmes belém...szerinted ez milyen? Nem tudom szeretem-e, de azt igen, hogy Téged szeretlek...
Nézek a szemébe elszántan, még ha annyira...fáj is, hogy ez csak úgy lóg a levegőben, mint egy röhejes lajhár. Nem akarok egyik sem lenni... Meg kell oldanom, hogy ne szeressek soha többé senkit igazán... viszont, ha el akar menni, most tegye, mert akkor megszabadulok néhány dologtól, mert akkor lerombolok néhány szabályt, aminek nélküle nincs semmi értelme.

-Ha meg leszögezte, miért hitted annak?
Vagy mert az vagy mert csak azt akarta és nem látta a nyilvánvalót.
-Jah, hogy csak a szex miatt kellett volna Sebastian? Keress mást, mit számít? Annyi megrontani való férfi van...
Nem, engem nem ver át, nem az az oka.
-Úgy hogy, azt hiszed bárki a szeretőm? Ha lefeküdtem is volna vele egy éjszaka lett volna. Megalázó, hogy azt hiszed, komolyan együtt bírnék lenni egy szentfazékkal!
Mert Joshua a jófiúk sorába tartozik, mit akarnék egy olyantól? Reeven pedig régóta tudja, hogy Ő sosem volt jó fiú, ezért vonzó a magamfajtának.
-Ah, a szokásos szöveg, hogy nem tudsz jobbat, elkeserítő!
Mondott volna valami frappánsabbat, de jön a sablonnal, hogy akkor menjek, ha menni akarok. Felcsesz vele.
-Yoda egy kitalált személy én a helyedben nem idézném a faszságait, mert annak a mondatnak qvára nincs értelme ám!
Rossz idézetet választott, hogy az Ő szavaival éljek: 10 pont a Griffendéltől...
-Hogy szánalmasan ülsz a földön, az nem tetszik! Szexeltünk már a padlón is, ha kiment volna a fejedből!
((Ezek már kb mindenhol, így logikusan szerintem ott is)) Förmedek rá, mert makacs.
-De egy ilyen kis senki miatt?! Ő nem akar ártani Neked, nem is tudna, ha annyira akarnád a hülye Sebastianánod, simán elszakíthatnád Őket...
Nem vicc, komolyan gondolom. Ahogy azt is, hogy ha ennyire akarja az a francia tanárt menjen hozzá... de nekem ne tegye a szépet közben. Hazudjon mást, legyen akkor őszinte, de ez a kirakatszerep, hogy igazából másért van oda és mégis velem tollaskodik köszönöm nem kell. Ki is megyek, innom kell. Le se reagálom, hogy két szeretőm van. Lehet hogy a barátaim és dugunk, de én egyikbe sem vagyok szerelmes mint egy hülye és nem akadok ki, ha találnak valakit. Ez az élet rendje, de ha akarnám magamnak őket, akkor bizony így reagálnék mint Ő, kiakadnék és tombolnék. Szerelmes Sebastianba, elsöprően, de akkor én mire kellek?
-Ah, talán úgy viselkedtem mint Ő? Már azt hallucinálod Ő vagyok? Az ágyban is Őt kúrod minden alkalommal?
Nézek mereven a szemébe és elrántom a kezem, inni akarok, töltök is és lehajtom, marja a torkom és meglátszik sajnos, hogy nincs rutinom, de leszarom.
-Hogyne... Annyian mondták már nekem Reeven. Ez egy szó. Olyan könnyű kimondani.... szeretlek! De miattam nem csinálsz cirkuszt, nem csinálsz bolondot magadból, nem égsz a pokol tüzével, csak mert valaki elvette a játékszered, nem utálod a puszta lényét, csak mert van. Nem kicsit érzel többet mint barátság, Te idióta, vedd már észre, hogy teljesen belezúgtál... magadnak akarod, mert minden szerelmes ilyen, nem bírod elviselni a tudatot, hogy mással van. De Te Joshuát annyira megveted, hogy az már nekem is feltűnik. Zavar, hogy van két barátom, hogy a szeretőim... de ennyi. Sebastian partnere viszont annyira elveszi az eszed, hogy nekem esel, azt vágod a fejemhez hobbiból dugok vele sőt mi több, körülötte forog a világom, pedig csak a saját bajaid vetíted ki rám, annyira utálod Őt, hogy a rögeszméd tárgya lett. Mert elvette Tőled Sebastiant, hogy nem fog lefeküdni Veled, hogy nem lesz a Tiedé, ó az édes gyötrelem, az elérhetetlen Sebastian... a tiszta és szent... egy kurvának a legnemesebb azt mondani, hogy jaj, szeretlek te buta, nem a testedért vagyok veled édes... mit ér a szerelem, ha lelki társat keresek? Ha egy életre keresek, nem két évre amennyit a kémia enged?! Cseszd meg a szerelmed azzal a tanárral, meg a színész pasijával! Az Ő elutasítása, hogy nem mondja hogy szerelmes megvisel, az enyém mellékes... mert csak egy kurva vagyok mi? Mert ha festek is csak kurválkodom igából mi? Hogy minden modellem megdugom, mert azon a hangsúly! De tudod mit? Leszek a kirakati bábud, ez a szakmám, úgy leszek az oldaladon, hogy a kis kedvenced féltékeny legyen, ezt akartad nem? Gratulálok, állás elfogadva! Mr Kaleolani vállalja az ügyet, nem kell tovább hajtogatnod a szót, amit másnak szánsz... nem leszek többet próbababa... Hmpf.
Töltök még egyet, inni akarok. Persze többet nem ihatok, akkor nem bírnám játszani a szerepem amit elvár... helyette csak megverném az imádott szeplőtlen szeretőjét. Még hogy engem szeret... nézzen már tükörbe az istenit neki!

- Rákérdeztem egy párszor, hogy ez több-e mint barátság és tesóság és mindig azt mondta igen...ezért mertem hinni benne, de Josh óta...mást mond.
Szegezem le a pillantásom, szerintem azóta változott ez nagyon meg.
- Hülye vagy? Nem csak a szex miatt! Nem keresek! Nem kell...
Mondom kelletlen, mert kéne. Neki is kell...
- Vagy neked csak a szexre kell Eric és Seth?
Hogy mondhat ilyet? Ha meg szex, akkor nőt keresnék, ha a személyisége tök mindegy...
- Nem, nem logikus...deh...mérges lettem jó? Josh már tönkrezúzott valami fontosat és féltem, hogy megint ez történik! És pont ezért, az is felcseszett volna, ha dugtál volna vele!
Vágom a képébe, nem érti, miért nem ért soha senki? Tényleg ufonyelvet beszélek?
- Mert azt mondjam, könyörgök maradj, ha nem is akarsz? Igenis rád bízom! Érezd magad megtisztelve és te mondtad, hogy nem akarsz egy szánalmas férget, a könyörgő énem ide tartozna!
Merthisz lenne rá ingerenciám...megtehetném...
- Hogyne lenne ennek értelme? Mi a fasz bajod van ezzel az idézettel?
Most csak úgy csuklóból beleköt mindenbe? És a magyarázat, hogy miért nem jó hol marad?
- Nem vagyok szánalmas!
Kiabálom már vissza állva, remegve. Jó, akkor soha nem leszek mellette összetörve többet, akkor majd játszom az eszem és az a kibaszott kompromisszum, hogy elfogadjuk a másikat semmivé válik!
- Tudom!
Mármint, hogy Josh nem árthatna...
- Nem akarom, igyekszem elfogadni, csak idő kell és jött ez a kép és begurultam!
Magyarázom már vagy századszorra.
- Mi a fasz bajod van?
Méghogy azt hallucinálok, hogy ő???
- Soha nem tévesztettelek össze benneteket!
Hogy mondhat ilyeneket? És elfordul és iszik. Mi a fasz baja van, mit művel? Mintha...féltékeny lenne, mint én Joshra! Nézek rá elszörnyedve miket beszél!
- Mi az Felix, hova az a kurva nagy önbizalmad? Miattad csinálok csak igazán! Dehát...minden körülötted forog, nem vetted még észre? Sebastian iránt is csak azért engedtem meg magamnak többet érezni, mert te kijelentetted, hogy úgysem hiszel a szerelemben, nem bántad őt sem és van két másik szeretőd, én csak egy vagyok közülük...akkor miért zavar, ha ő is több lett? Nem zúgtam bele teljesen...nem gondolok folyton rá, csak egy kis bizsergést érzek a gyomromban, de... Te vagy aki igazán...megértesz, kivéve most, Sebastian még csak nem is látja mennyire romlott vagyok. És miért? Mert azt hittem te is kavarsz vele és az már sok volt! Tudod mit? Most te is úgy viselkedsz, mintha fontos lennék neked, most te hisztizel Sebastian miatt! Te mi az istent képzelsz? HOgy hazudok? Hogy hazudok neked?
Kiveszem a kezéből az üveget és keményem magam felé fordítom, nekiszorítom a konyhapultnak, igyekszem lefogni, most már nem fukarkodok az erőmmel, habár... nincs sok, én...nem az erőmből éltem, sosem abból, azt viszont nem csinálhatom vele, amit másokkal csináltam, sosem bántanám...
- De... de én sem a kémiáról beszélek!!! Nem azért szeretlek, mert jó veled dugni és jól nézel ki! Hogy lenne mellékes??? Tudod mennyire szar? Van fogalmad róla mennyire kiaszottul szar??? De tudod miért nem mondtam soha amellett, hogy nem akarok a rinyaribancod lenni? Azért mert azt mondtad, ha nem fogadom el, hogy ilyen vagy semmi keresnivalónk egymás mellett és én el akarom fogadni, de azért még szar, sokkal szarabb, mint amit Sebastiantól valaha is kaptam, úgyhogy ne nevezd mellékesnek
Fúrom haragoszöld tekintetem az övébe vadul. Mert ő kurvára tuja mit érzek, mi?
- Nem! Te hiszed azt, hogy csak egy kurva vagy! Nem! Pont fordítva akartam! Azt akartam, hogy te legyél féltékeny Sebastianra és azért nyitottam felé, mert...neked ott volt a másik kettő! Arra gondoltam, akkor nekem is kell egy szerető, akkor miért ne? Te hiszed magad annak, Felix és nekem nem is kellenél úgy, hogy csak szerepet játszol... Nekem nem a kurva kell! De te mondtad mennyire szereted ezt hát most már látom, hogy valójában nem! Ha hagyod...megszabadítalak tőle, esküszöm, hogy többé nem kell ezt csinálnod...Felix
Elveszem tőle az italt, ha hagyja, azt hiszem...kurvára szenved tőle, hogy kurva.
- Nekem nem vagy kurva...soha nem is voltál, csak mindig szar volt, hogy a tested meghaphatja más is, mert akármennyire is elfogadlak...mindig magamnak akarlak, de...éppen az bizonyítja számomra, hogy szeretlek, bármennyire szar, elcsépelt is ez a szó és nem adja vissza a lelki társ fogalmát, hogy elfogadtam a döntésed. Nem érdekelt, ha neked rossz. Nem tudott érdekelni, hogy sosem szeretsz belém... akkor nem szeretlek? Mindent fölülírtam magamban...Mert azt hittem jó neked...
Teszem hozzá csendesebben, ha hagyja átölelem.

-Ó, szóval Josh óta kevesebb lettél... ha több lettél volna, ha úgy lettél volna több Joshnak esélye sem lett volna. Elvégre voltatok együtt, mindenféle értelemben, és látod az unokanővéred is dobta mikor eljött az ideje. Vagy félreértetted, vagy Ő sem tudja mit akar. Szerintem utóbbi.
Mert Reeven okosabb, úgy sejtem.
-Tudom, hogy nem csak a szex miatt.
Mondom már gúnyosan, ez a lényeg. Sebastiannal a szex nem csak szex lett volna... több lett volna. Mert Ő Sebastian... ha most nem gyűlölöm meg azt az alakot akkor soha.
-Ők a barátoknak csúfolt közeli ismerőseim. Természetesen szexelek velük, mert jók az ágyban. De egyikükbe sem vagyok szerelmes és nem akadok ki, ha közlik, másért vannak oda.
Vetem oda kurtán, Ericnél hányszor kívántam már, találjon valakit... mert magányos. Tudom, hogy az. Seth pedig bármikor elhagyhatna, de túl gyáva hozzá. Ki is használom érte.
-Mit számított volna? Tudod Te hány emberrel dugtam már pénzért vagy anélkül?
Joshua sem lett volna több. Kevesen többek.
-Ez igaz.
Nem, valóban nem tetszene ha könyörögne. De attól még bármi mást is mondhatott volna, bármi Reevenesebbet, mint ezt a sok f.szságot.
-Mert ha így működne a világ, itt sem lennél.
Bővebben nem fejtem ki, mert a végén tényleg kinyírja magát. És ez csak egy dolog.
-Bizonyítsd!
Sziszegem, ha felállna, lenne egy jó pontja. Megteszi, de hirtelen egész más gondom akad.
-Jó tudni...
Nézek félre, én ebben már nem vagyok olyan biztos. Hogy nem kevert néha össze minket. Vagy nem vetítené ki rám Bastian dolgait. Hallgatom, de inkább csak a poharat nézem.
-Vagy magadnak... magadnak hazudsz, nekem nem tudsz.
Metszően villantom rá a szemeim, aztán a poharat választom megint. De persze nem hagyja, acsargok Rá, hogy nekinyom a pultnak, haragosan nézem őt és a zöld szemeit. Dühös... mintha én nem lennék az!
-Aha...
Kezd kényelmetlen lenni a szituáció nekem. Nem is nézek rá, mert ideges vagyok magamra is. Cirkuszt csinálok, pedig ha neki Sebastian kell hát hajrá! Hát nem ez a természetes? Akkor is mellékes... aztán még össze is zavar...
-Mi?
Megszabadít a kurvaságtól? Kicsinál? Másképp elég nehéz lenne...
-Ne légy nevetséges...
Bújok most ki én az ölelésből, de látszik összezavart.
-Csak ne mondj olyat ami nem igaz... lehet miattam kezdtél ki Sebastiannal, de nem miattam érzed iránta amit! Igen, én sok mindenkivel dugok, de nem érzelemmel. Azért bánt Téged Joshua, mert Ő érzelemmel keféli a Te Sebastiánod. Nem érdekelt, hogy hány pasid vagy nőd van, de idegesít, hogy dobálózol a szerelem dologgal, holott más iránt érzed és Őt akarod. Nem veszed észre? Bizonygatod magadnak, hogy én kellek, de én nem kellek... vagy mire kellek? Ideköltöztem, mert meg akartam tudni, milyen vagy igazából, lakva ismerszik meg az ember... de... nézd meg magad. Joshua miatt kifordultál önmagadból. Nekem estél.... nekem. Mintha a szelíd kutya abba a kézbe harapna, ami eteti. Nevetséges a gondolat, hogy én meg az a férfi. De az nem nevetséges, hogy Te meg Sebastian.
Hajtom le a fejem, Ő azt állítja rosszabb, amit én teszek vele, lehet hogy így van, de miatta akkor is hevesebben reagál. Végtére is...
-Nem várom el hogy szeress. Csak azt, hogy ne mond, ha nem igaz. Én már kezdtem elhinni... de minek? Hagyjuk... Hülye voltam, tessék, ezt akartad hallani. Ellenben el fogunk késni. Nem akarok rohanva sétálni...
Fonom magam előtt keresztbe a kezem, ezekkel most nem tudok mit kezdeni azt hiszem. Van még idő, meg taxit is lehet hívni, de... erre mit kéne mondanom neki? Látnom kell Sebastiannal, azt hiszem. Ha nekem van igazam, úgy sem bírja letagadni. De ritka pillanatok egyike, hogy nem tudom mit is kéne mondanom, hogy jól jöjjek ki belőle. Bölcsebb hallgatni, azt hiszem.

- Ez igaz... sosem voltam több.
De tény, hogy összezavart, amikor azt mondta és éreztette igen.
- Felix nem tudom miért veszed te annyira készpénznek, hogy lefeküdtem vele, mert nem, nem voltunk együtt mindenféle értelemben. Tökéletesen biztos benne mit akar, de hagyjuk
Rájövök, hogy nem Sebastian szerelmi életét most a leglényegesebb megdumálni, hanem éppen a miénket. Felix egyre hülyébben viselkedik és ez fura...én szoktam. Vállat rántok, ha tudta, minek hozta fel?
- Na ne mond, nem a barátaid? A drágalátos Eric akit ikszmillió éve ismersz? Oké, tudom, de azért elég közeliek, hisz mennyit izéltünk már, hogy de ugyanolyan fontosak vagyunk csak másképp, vagy én se vagyok a barátod, velem is csak dugsz, mert jó vagyok az ágyban, semmi több?
Jobb, ha tisztázzuk, komolyan... Hozzám költözött, de Ericnél is lakott. Rossz, hogy ezt mondja, mit számított volna. Talán csak azért, mert ők ennyire összejöttek, de nekem...számít mindenki, akivel csinálja, csak a legtöbb embernek nincs neve és arca és igen, így elviselhetőbb.
- Ja, számított volna és ja, képzelem...
Fonom keresztbe a karom a mellkasom előtt. Rondán nézek rá, neki semmi se jó!
- Miii? Nem értem Felix, leszel szíves elmagyarázni? Csak próbálkozok, de nem teszek semmit?
Kurvára nem értem hogy érti. Merően nézek rá, most mindent hozzám vág, ami valaha is fájt tőle. Hogy nem lát elég férfiasnak, vagy túl érzékenynek, esetleg szánalmasnak gondol...megdug mindenkit, sorolhatnám. Direkt csinálja, Sebastian miatt?
- Te hülye vagy.
Állapítom meg, nem hazudok magamnak, hiszen...biztos vagyok benne, hogy...szeretem vagy mi. Hiszen...Sebastian is szeretett egyszerre két embert, de nem egyformán...és én Sebiastiant csak...nem is tudom szeretem-e, talán tényleg csak idő kell feldolgozni, hogy Joshsal van. Jézusom és egy éve még hetero voltam. Kómás hetero, de hetero!
- Aha? Egen, ez minden, amit mondani tudsz?
Mindarra, amit mondtam? Aha...ez neki semmit sem jelent? És meddig fogom tudni erővel itt tartani, mielőtt végleg feladnám?
- Azt mondtam, nem kell ezt csinálnod, festhetnél, csak festenél...és szüzeket ronthatnál kedvtelésből, fiúkat is, vagy ami neked jó
Mondom zavartan, hisz annyira nem reagál az egészre semmit...
- Nem mondok semmit, ami nem igaz! Elmúlik, ő Joshsal van, de miért zavar ez téged ennyire? Tudod...megemészteném, de épp megtaláltam a festményed és pont miattad akadtam ki megint, míg te szédítettél, mintha tényleg tetszene! Nem gondolsz bele, hogy most nem Sebastian miatt haraptam le majdnem a fejed?
Jajj miért nem veszi észre? És miért siklik el ilyen egyszerűen a vallomásom mellett? Dobálózom. Megrendülten meredek magam elé, jó, akkor nem fogom mondani! Úgyse hiszi el, úgyse viszonozza, nem teljesen mindegy? Akkor inkább kiirtok tényleg mindent! Megint. Kezdem elölről...
- Nem, nem ő kell. Az emberek nem csak úgy valamire kellenek, hiszen...elfogadtam, hogy ez nem kölcsönös és én csak...
Megzárom a fejem, egyszerűen érzem. Ezt úgy mondja, mintha csalódott volna, nem olyan vagyok lakva, mint amilyennel képzelt. Talán így is van.
- Hergeltél. Azt mondtad szelíd kutya? Annak tartasz bazdmeg? A szelíd kutyádnak? Nem, az nem nevetséges! Nem hiszel nekem...
Mondom ki a nyilvánvalót, azt sem értem minek.
- Elhihetted volna... hiszen tudod...nem akarok menni. Nem fogok elmenni így veled Felix, míg meg nem beszéljük. Ez fontosabb...érted? Te fontosabb vagy. Igaz, hogy ő is az, de...mégis Te vagy a fontosabb, azt akarom, hogy tisztán lássunk!
Minek mondanék ilyeneket, hogy nélküle semmi értelme? Klisés lenne, nyálas és...igaz. Minden megváltozik, ha megváltozik köztünk minden, Sebastian nem elég és nem csak Josh miatt...egyébként se lett volna elég, ha nincs Felix. Tudom, hogy sosem szeretett úgy és eleinte én sem, azért indult, mert NEKI két szeretője volt.
- Te tehetsz róla...te tehetsz róla, hogy azt akartam a szeretőm legyen, emlékszel, hogy az elején tiltakoztam is? Beszéljük meg Felix...
Rázom meg a fejem, nem tudok elindulni, amíg nem tiszta, márpedig most semmi sem az és nélküle kurvára nem lesz értelme semminek. Semminek. De akkor sem ha kurva lesz és nem önmaga... Igen, na most van veszélyben minden és átérzem...érzem, hogy nagyon közel vagyok az összeomláshoz, persze nem látszik és nem is fogja látni. És nem is fogja érdekelni, ha megtörténik.

-Ó, mert a szopás, hogy kivered a f.rkát, hogy enyelegsz vele az nem szex, az csak gyermeteg játék?
Hmpf, hova gondol.
-Nekem nincsenek barátaim, tudod mit gondolok a fogalomról...
Forgatok szemet, ha barátot kéne mondani, igen, ők hárman. Ennyi.
-Ez most mellékes, tényleg az, jobb, hogy az emberek nem végletekben gondolkodnak, csak ennyi. F@szság lenne így gondolkodni.
Legyintek, hagyjuk már!
-Mi vagyok én tükör? Abban mondd bele...
Én nem vagyok hülye! Bár lehet mégis, ha azt hittem, komolyan gondolja ezt a szerelmesdit. Aztán csak megmakacsolom magam.
-Igen.
Mi mást mondhatnék? Hurrá? Jaj de jó? Vagy épp ajjaj? Hagyjuk.
-Ez nem így megy.
Nézek rá, kissé fáradtan. Akkor éhen döglünk.
-Mert annyira röhejes volt maga a feltételezés is. Nem mondom, hogy ronda, mert szeretem a szépet, benne is van ami szép, mint művész megláttam, de mint magánszemély hagyjál már! Mikor utolára beszéltem vele olyan volt mint egy kamasz aki keresi önmagát. Mit kezdjek egy olyan emberrel, aki azt sem tudja mi a jó neki?
Különösebb bajom nem volt vele, átlagos volt, így megrontani sem pécéztem ki magamnak. Modellként érdekelt, ahogy most is csak modellként érdekel.
-Ostoba vagy.
Nem, ennél többet nem mondok. Szerinte nem kölcsönös? Mi a f.szomért költöztem ide? Ennyi erővel bárkivel lakhatnék... teremtőm.
-Az egy hasonlat volt Reeven... akinek nem inge, ne vegye magára, tartja a mondás. Ha annak érzed magad mellettem, arról nem tehetek.
Nézek megint máshova.
-Persze, hogy hergeltelek, szeretem ha ideges vagy és féktelen.
Mondom kissé sóhajtva, nem vette még észre?
-Már nem. Hát látom, hogy odavagy érte.
Igen, határozottan megmakacsoltam magam, mint egy gyerek.
-Megbeszélni? Mit kell ezen megbeszélni? Elfogadom. Nem vagyok egy kompromisszumra nem képes ember. Mondom, ha kéred még bájolgok is Neki, vagyunk ennyire jóban.
Bár kiérezni, ha megkér, csúnyán fogok nézni rá.
-Mit? Nem vagyok fontosabb, rám se figyeltél, mikor megjöttél, mit mondtam, csak Joshra tudtál meg a Sebastianodra.
Húzom a szám, nem akarom elhinni, hogy fontosabb vagyok, ostobaság lenne. Látom, hogy nem.
-Mert minden az én hibám mi? Aha, hát hogyne. Tehetek én róla, hogy még előttem nem volt férfi az életedben vagy ha volt is nem emlékszel és frusztrált Téged ez a tény? Hogy nincs elég tapasztalatod? Gondoltam, ha lesz, akkor megnyugszol, hogy lényegtelen... erre beleszeretsz. Az is az én hibám? Hajtogatod mennyire szeretsz, ha de kérdem én, ha ennyire szeretsz miért tudsz mást is? Aki igazán szerelmes olyan mint a drága Sebastianod... csak a másik érdekli. Én tudtam, hogy nem vagy az, mert Sebastian is nagyon fontos Neked, de... azt nem gondoltam, ennyire. Hát így aztán már tényleg ne mondjad, hogy szeretsz, hát nagyon könnyen találtál mást, hogy nem mondtam igent! De hogy mondanék?! A magamfajta nem szerelmes, még csak nem is kötődik igazán... Ezt kissé elcsesztem, de nekem kell némi állandósság. De attól még bánthat, ha hitegetnek, ember vagyok én is, bármennyire is fáj beismerni...
Hördülök fel, kényelmetlen ez a beszélgetés, inkább bájcsevegnék az utált Joshuával valami semmiségről...

Vállat rántok, kimérten biccentek. Felsóhajtok, mert neki minden fogalmat át kell értelmeznie! De jobb, ha néha mégis nevén nevezzük őket és nem filózzuk agyon.
Jó alaposan belémvág azzal, hogy ez mellékes, neki mellékes, csak dugásra tart-e? Mert ha egy szinten vagyok velük, nem is a barátai és csak dugásra kellenek, ebbe a kategóriába sorol. Ezt még akkor is végig tudom gondolni, ha ilyen állapotban vagyok (idegállapotban, Móni)
- Mellékes? Nekem ez nem mellékes, ennyi vagyok neked?
Kérdezem még egyszer, mi az, hogy végletekben gondolkodni, ha ő mondta az előbb? "Ők a barátoknak csúfolt közeli ismerőseim. Természetesen szexelek velük, mert jók az ágyban. De egyikükbe sem vagyok szerelmes és nem akadok ki, ha közlik, másért vannak oda. "
Idézem vissza, valami nem stimmel...
- De miattam kiakadsz. Akkor én más vagyok?
Kérdezem halkabban, zavarodottan, tőle, mégis magam elé zihálva a szavakat.
- Úgy gondolod nem teszek semmit? Akkor kurvára nem ismersz, kicsit se, és nem ismertél soha!
Vágom neki a szavakat gonosz fájdalommal átitatva. Olyanokat mond, hogy esküszöm...
- Minden úgy megy, ahogy MI akarjuk! Nem lehetsz olyan szánalmas, hogy ne legyél képes a kezedbe venni a sorsod. Főleg, mert segítek!
Mondom elkeseredetten, nem bírok...lassan már nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Semmire nem válaszol normálisan!
- Jó, jó, beszoptam, hogy érdekel téged és ez kurvára felzaklatott, nem voltam logikus, mert miattad gyakran elvesztem az eszem! Saj-ná-lom
Mondom tagoltan, mérgesen és kiakadva, egyre nehezebb tartani magam.
- Miért? Nem megmondtad, hogy még barátaid sincsenek, csak dugsz mindenkivel, Erickel is laktál, de belé se szerettél, nem hiszel benne...
Nyögöm zavarodottan.
- Szar hasonlat volt! Nem tartom és soha nem is leszek a kibaszott kutyád!
Ordítom le a fejét, miért ilyeneket használ? Mintha nem is ő lenne...
- De akkor miért nem viseled a következményét, átkattant az agyam és beszoptam, jó? Sajnálom
Mondom megint.
- De nem annyira, mint érted! Nézd, nálam nem úgy működik, mint nála, hogy megosztok vele dolgokat, közel kerülünk és csókolózunk is, de mindez nekem nem jelent semmit csak tesós érzéseket...nem egészen, mert a tesóm nem csókolnám meg. Neked mit jelent Eric? Ha azt mondod, Sebastian beteg, hogy így fejezi ki a szeretetét, akkor mi volt neked Eric? Valaki, akivel együtt éltél, mert jó volt a szex? Azt mondtad egyformák vagyunk Erickel, vagy csak velem is ezért laksz együtt? Vagy érzel valamit irántunk egyformán? Én érzek Sebastian iránt, de nem egyformán, nem vagy logikus, azt mondod nem normális, ha azért vagy valakivel, mert így mutatod ki a szeretetet, de ha már több, ami elvileg normális lenne, azonnal kiakadsz. Ráadásul nekem nem vagytok egyformák. Akkor nem nekem kéne hisztiznem?
Gyengülök, érzem...
- Én nem fogadom el. Nem megyek sehová
Ellépek tőle, nem tudok bájologni, most nem lennék rá képes.
- A képeidre figyeltem, te ostoba hülye fasz! Aztán ja, nem rád, ez egyszer, mert kisütötted az agyam azzal a portréval, miattad sült ki te idióta!
Még egy utolsó haragos, leordítom a fejét, de ez...sokkal mélyebben belém váj igazából.
- Mert...neked volt más is, mindig volt más. Csak annyit mondtam, valamit érzek... Jó, nem mondom akkor neked
Mondom lesütött szemmel, próbálok nem sírni, összecsuklani és szánalmas lenni, hisz ezt soha többé nem tehetem.
- Nem azt mondtam, hogy mást találtam, sosem helyettesíthet téged... Még csak nem is kötődsz és neked van pofád szarul érezni magad? Tudod a magamfajta se! Tudod csak a kóma után kezdtem el és nagyon rossz és nehéz döntés volt! Csak állandóság vagyok... "némi" állandóság. Sosem hitegettelek, csak ostoba módon kötődtem...Sebastian önmagában nem lenne elég, hogy éljek, ő nem ért meg teljesen, de veled...veled más, te lenyűgözöl minden mozdulatoddal, azzal, ha levegőt veszel, ő csak összezavart volna, de veled biztos voltam benne, hogy a melegséget választom, mert kellettél...te vagy az egyetlen aki bárhogy, bármikor össze tud szedni...a legnagyobb hatással vagy rám...én bármire hajlandó voltam miattad és vagyok érted...hiszen belém gázolsz és Sebastiant és mindenki mást már rég otthagytam volna, ha azt mondja, nem kötődik, nem tud..hozzám se és csak az állandóság miatt kellek neki
Nézek rá zihálva, égő szemekkel, nem látszik, de minden izmom, mintha gumiból volna, nem bírom ezt...inkább verne, kötözne ki, de ezeket a lelki dolgokat nagyon nehezen viselem, úgy érzem, v.végletesen, ahogy szoktam, minden ráomlott, hogy nem kapok levegőt és végem, megírják nekem a befejezést, túl sok egyszerre, nem fogom tudni folytatni nélküle, vagy a színjátékaival, túlságosan fáj, ez megint elviselhetetlenül rossz.

-Ha azt sem tudod mennyi vagy nekem, akkor a Te hibád, rengetegszer elmondtam, de ha nem figyelsz, akkor nincs miről beszélgetni, mert hiába mondok vagy teszek akármit!
De komolyan, hát rengetegszer elmondtam, hozzám öt ember áll közel, ebből az egyik ő. Az hogy nem degradálom a köztünk lévő viszonyt a barátság elcsépelt fogalmává, nem jelenti, hogy ne lenne fontosabb mint az összes többi ember. De ha nem figyel rám az az Ő baja. Nem vagyok papagáj.
-Hát... mert Te... ah a fenébe is, zavar, hogy hajtogatod mennyire szeretsz közben nem is, mert azt a Bastiant szereted! Sérti az egom.
Vetem oda kurtán, mert összezavar ezzel is. Mert logikus következtetés, amit együtt szűrtünk le. Valóban fontosabb volna? Áh, inkább csak az egom sérti a tudat, igen.
-Bizonyos dolgokat, ha csak ezzel a végletes felfogással csinálnál már réges régen nem élnél. Erre utaltam, hogy faszság ez a mondás és aki megfogadja, hülye.
Mert akkor nem túladagolja magát, hanem felvágja a torkát vagy lelöveti magát vagy akármi. És ez csak egy példa.
-Ez nem így megy... nem szánalmasság kérdése... de ki tart el Téged most hm? Hogy lenne tandíjra pénz, drága gépre, hangszerre, kajára, ha nem dolgoznék? Mert a festészetből nem élnék meg. Ez nem így megy Reeven, a pénz kell.
Sziszegem neki, ne én legyek már a gyenge, hogy nem a nyomort választom!
-Tudhatnád, milyen az ízlésem. Elég magadra nézned.
Fújom ki a levegőt, hogy bocsánatot kért.
-Próbáltam jó? Nem ment... Nem véletlenül laktam vele... nem... nem ment. Én nem bírnék utazni, Ő nem bír egy helyben maradni, Ő... én sosem szerettem bele, míg Ő már az eleje óta szeret, de én próbáltam. Nem... Eric hibája.
Sütöm le a szemem, nem akartam elmondani, mert csak bántani fogja érte Ericet, de nem szeretem, ha amiatt bántják, mert én nem voltam képes megragadni a jót. Eric-kel jó lehetett volna. De nem elég jó...
-Nem is kellenél. És nem szar hasonlat, pont ez a lényeg, olyanba nem rúgnál bele, akit állítólag szeretsz.
Felhorkanok, következmények...
-Viseltem, egészen addig míg ki nem bökted, mi az igazi bajod.
Hol érdekelt volna, elmagyaráztam volna ugyanezt és kiengesztelem, de a tudat, hogy dísznek vagyok elvette a kedvem az enyelgéstől.
-Áh...
Ez a kis monológ... mióta lett ennyire logikus?! Én meg mióta nem tudom elmondani amit akarok? Talán csak megijeszt a végeredmény?
-Eric nekem sosem volt testvér... hogy az elcsépelt hasonlattal éljek, ő a legjobb barátom. Seth pedig a tanítványom és barátom. Én azt mondom az a nem normális, hogy testvéri színezetet ad neki, mert nagyon ritka, hogy valaki a testvére iránt szexuális vágyat tudjon érezni. Mondaná azt jó veled a szex és ennyi, élni nem tudna veled, akármi, logikusabb lenne, mint ez a fivéri faszság.
Próbálom összeszedni magam, nem egyszerű. Felszegem az orrom.
-Egy festőnek vannak festményei, hát modell kellett, Őt találtam, mit magyarázkodjak ezen? Fessek csak nőket? Vagy csak kutyákat? Sosem tiltottad meg, hogy férfiakat fessek.
Erre mit mondjak... nekem Joshua csak egy modell, akivel beszélgettem is. Nem mondom, hogy kedvelem, olyan nagyon, de nem is utálom. Semleges, kétszer találkoztunk. Honnan tudtam volna, hogy így kiakad egy festménytől?
-Akkor mond ha komolyan gondolod. Akkor mondhatod. Amúgy ne mondjad.
Makacskodom.
-De nekem ők csak barátok, nem többek. Neked Sebastian nem csak barát. Különbség.
Minek hajtogatom? Nekem is el kéne gondolkodni rajta.
-Ha nem kötődnék itt lennék? Ha nem kötődnék itt laknék? Ha csak dugásra kellenél Veled laknék? Elmennék a programokra? Vennék Neked süteményt, hogy feldobjalak? Minden szart, hogy kicsit mosolyogj? Beléd gázolok, mert Te ugyan ezt teszed... elhiheted velem, több vagyok, de aztán kiderül nem... van más, aki miatt jobban kiakadsz, aki többet ér, mert elérhetetlen, hogy versengjek valakivel, aki elérhetetlen? Hm? Észre sem veszed, hogy mennyi mindent teszek érted, hogy kimutassam, jó veled lenni, te csak azt látod amit nem kapsz meg! Telhetetlen elkényeztetett kis ficsúr vagy, ha nem látod, hogy miket meg em csinálok a kedvedért... de neked csak az számít hogy kimondjak egy szót bazdmeg! De az csak egy kurva szó! Amit utálok! Utálom kimondani! Mert hazug... mert nem hiszek benne, mert üres, mert elcsépelt, mint a barátság, én a tettekben hiszek, az állandóságban, abban hiszek... könnyű hozzád kötődni bazdmeg, nem vetted még észre? Egy alkalom elég volt... egyetlen. Mert egy hülye adrenalinfüggő merész fasz vagy és imádom benned ezt. Semmi sem érdekelt, hogy depressziós vagy, hogy beteg testalkatú, hogy fiatal... nem érdekel. De téged csak az érdekel, hogy mindenki szerelemmel égjen érted és hajtogassa mennyire szeret, de utóbbit megkaptad, hát nem hazug volt az a kurva picsa?! Ajnározott, aztán jól otthagyott. Én nem vagyok olyan... nem hajtogatom, ellenben figyelek Rád. Igazán figyelek. Vagy nem?
Már magam sem tudom, lehet tényleg hülye vagyok és ostoba, mert Reevennek nem ez kell, ez csak nekem kell és kivetítem rá, feleslegesen.

- De figyelek, csak most...hülyén fogalmazol.
Pusmogom, hát persze, csak az egoját zavarja. Megrázom a fejem, koncentrálva feszülten.
- Nem szoktam sokszor mondani...azt pedig nem mondtam, hogy szeretem, hanem, hogy többet érzek iránta, mint barátság, ezt mondtam el százszor.
Nagyon rosszul esik, hogy nem vagyok fontosabb és elég nehéz úgy csinálni, mintha nem lenne probléma semmi, már megint megerőszakolom az akaraterőmet.
- Kösz, hogy elmagyaráztad mire értetted
Közlöm kurtán túl sokat beszéltem, kiszáradt a szám. Aztán a szememre veti, hogy ő tart el. Erősen ökölbe szorítom a kezem, hogy ne remegjen a kezem.
- Eladom a dalaim és... megoldom, nem kell más sokáig fizetned, nemsokára fordul a kocka és én tarthatlak el téged. Mindig is ezt akartam
Próbálom úgy alakítani a hangom, hogy ne remegjen. Vállat rántok, igenis messzire ment a húzásommal. Próbálta? Azt nem tudtam, hogy akarta is... Talán nálam is ez a helyzet, elvégre belém eleve lehetetlen.
- Értem, nem ment.
Konstatálom, nem tudok erre többet mondani. Talán azt hiszi senkibe nem tud, képes beleszeretni?
- Miért rúgtam beléd? Mivel?
Csattanok fel, de nem már nem fogom ismételgetni, hogy szeretem, nem elég és felesleges. Az igazi bajom... Nézem a földet és igyekszem nyugodton maradni, egyenesen állni, nem szánalmasnak lenni. Folyton ez jár a fejemben.
- Te is érzel szexuális vonzalmat irántuk, Seth iránt, Eric iránt, nem jó velem neki a szex, ő csak a szeretetét fejezi így ki, te érzel valami többet irántuk is, nem csak heccből dugod őket, nekem miért nem szabad? A fene nagy egód miatt?
Csattanok fel,nekem se logikus a fivéri dolog, de nem kell ezen lamentálnom most, nem lényeg.
- Nem is tiltanám, de nem úgy beszéltél róla, mint csak egy modellről.
Igyekszem belekapaszkodni valamibe. A fal is jó lesz.
- Sosem mondok semmit, amit nem gondolok komolyan, ha ismernél ezt is tudnád.
Mikor mondtam? Nem én szoktam hülyéskedni vele, összekuszálni az érzelmeit, hanem fordítva. Hiszen...mindig őszinte voltam!
- Szeretők, különbség! És én se akartam többnek soha Sebastiant, csak szeretőnek.
Úgy érzem csak magamat ismételem, körbe-körbe.
- Ha Erichez se tudtál...miért laktál nála évekig? Nem...
Hajtom le a fejem, próbálok nem sírni, nagyon koncentrálok.
- Nem...nem hitettem el...Josh miatt is a te vonatkozásodban akadtam ki. Pont azt mondtam, hogy te érsz többet...te is az voltál, sokkalta hamarabb elérhetetlenebb, gondolod, ha annyira szeretném, nem tudnám megszerezni Sebastiant? Pont őt, akit olyan könnyű érzelmi zsarolással befolyásolni? De...én nálad próbáltam elérni, hogy velem lakj. Nem igaz... tudom, hogy sok mindent megteszel...de én nem? Az nem számít, nem bizonyít semmit?
Kapkodom a levegőt elvörösödve.
- Nem...én csak... Tudod, hogy mennyire nehezen hiszem el, mert mindig gyűlöltek, Lia is átvágott, Sebastiannal úgy éreztem ebből a szerető szempontból ő is, ne haragudj, elbaszott vagyok, tudom, hogy sokat teszel, én csak...mivel azt mondtad...mivel a többiek, próbállak úgy szeretni, hogy nem baj, ha te nem... csak nem akartam
Érzem, hogy össze-vissza beszélek, ráncolom a szemöldököm, hogy értelmet nyerjek. Összerezzenek, depressziós és gyenge és...igazából evészavaros, piromániás is - nem teszem hozzá, lehunyom a szemem. Nem vagyok elég jó neki, erről van szó.
- Nem...én csak
Nyögöm elhaló hangon, de érzem, hogy egy szánalmas, ezért megköszörülöm a torkom.
- De, de igen, csak én olyan hülye vagyok, nem merem elhinni...
Kifogások, vagy nem is tudom. Most én vagyok összezavarodva, akkor ez egy hülye vallomás akart lenni a részéről? Talán eltűnik az elmúlt egy óra, ha a szemem így tartom lehunyva, vissza tudok menni az időben és soha nem venni észre azt a festményt és vissza tudok tartani mindent és megakadályozni mindent.

-Meglehet.
Én magam is realizáltam, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán jelenleg valamiért.
-De ha látnád magad, egyértelmű, hogy szereted...
Most, hogy mondja, valóban nem mondta ki, de nem is kellett, süt róla, mennyire akarná azt a férfit.
-De ha elkapkodod nem fogod élvezni! Azt akarom úgy csinálhasd ahogy akarod! Nem összecsapva, mert kell a pénz. Nem kell a pénz, mert megoldom. Ah!
Túrok a hajamba. Nekem nem volt választásom, Neki akarok adni. De amiatt nem hagyhatom abba csak úgy a szakmám.
-Nem.
Hagyom ennyiben, de legalább nem kezd kárörvendeni. Remélem Eric-ken sem fog.
-Azzal, hogy simán beleestél abba a fazonba, csak mert hajtogatja mennyire szeret és több vagy neki és mert összefekszik veled! Itt érezteted, hogy Ő Neked több, hát köszönöm, vagy könnyen el lehet csavarni a fejed, vagy ez a Sebastian ennyivel különlegesebb. Egyremegy, azt hittem Te ilyet nem érzel könnyen, azt hajtogattad nekem, erre tessék!
Kezdek hülyét csinálni magamból, mérges is lettem magamra.
-Seth kurva mint én, persze hogy jó az ágyban, Eric meg évek óta velem van, kitanítottam... szexuális vonzalmat nem nehéz érezni, Sebastian is érez irántad, csak más köntösbe csomagolja, hogy elbírja a törékeny lelke.
Vetem oda neki.
-Mert rögtön felcsattantál, azt se tudtam ki az, míg nem mondtad... nonszensz!
Ugyan már királylány, ha ismerne tudná, hogy csak hecceltem, mert abszurd volt a kiakadása.
-Akkor maradjunk annyiban, fel se fogod mit érzel az iránt a férfi iránt...
Hát kiéreztem mennyire akarja magának, mint egy megveszekedett szerelmes.
-Akkor nem akadnál ki ennyire, csak mert komoly kapcsolata van, hogy ez a Joshua vele van! Akármikor találsz magadnak szeretőt, mert megvan benned a potenciál, jó vagy az ágyban és kreatív vagy.
Nem meséli be, hogy csak szeretőnek akarta azt a férfit.
-Mert nem szeretek egyedül lakni... Kedvelem Ericet. Éljek anyámmal? Vagy Seth-tel? Uh, hagyjuk már!
Egyedül nem szeretek, ez nyílt titok. Nem jó a tudat, senkit se várhatok és senki sem vár. Kell... valaki. És akkor már olyannal akarok lakni, akivel élvezem is az együtt élést.
-De igen, mit gondolsz miért maradok?
Persze, hogy számít, amit csinál, csak a tudat, ez csak ideiglenes, mert neki más kell... megrohasztja az egészet. Aztán már csak össze-vissza beszél, nem is értem, a végére megenyhít.
-Tudom. Pedig annyiszor mondtam, hogy elhihetnéd... úgy szeretsz ahogy akarsz. Csak nem akartam pótlék lenni... nekem Te sosem voltál az. Ezért rosszul esett, esetleg csak azért kellek, hogy Sebastiant megszerezd... idegeneknek megcsinálni nem zavar, de Neked... Tőled rosszul esett volna.
Megyek oda, hogy felemeljem a fejét. Nem csak Ő szánalmas, hanem én is, rossz emlékeim nekem is vannak, ember vagyok, mindketten kiborultunk, azt hiszem.
-Nem tetszik Joshua. Csak le akarom festeni. Nem akarok semmit Sebastiantól, nem fogom megverni. Kivéve, ha faszságokat mond neked, akkor nem biztos hogy nem. Eric-et nem szeretem, de a barátom. Tudja és elfogadta, hogy ennyi lesz míg világ a világ. Seth... kedvelem, régóta ismerem, de a mi kapcsolatunk főként szakmai, így jellemezném. Tanulunk egymástól és szórakoztat a köztünk lévő különbség minden szempontból. De vele nem akarnék együtt élni, például. Én Veled szeretnék, mint látod. Téged akarlak Reeven. Elhihetnéd, ha azt mondom, ennyi idő után. Te akarsz engem?
Mert lehet ezután nem akar, vagy rájött Sebastiant akarja, már nem tudom, de érdemes lenne tisztázni.

Nem értem mi neki olyan egyértelmű. Nem szoktam áradozni Sebastianról! Megcsóválom a fejem. Nekem nem az, csak felhergeltem magam Josh miatt, ennyi.
- Az a legfontosabb, hogy Te boldog legyél és fogom tudni élvezni a pörgés ellenére, mindig az adott pillanatot szoktam élvezni, azzal nem lesz gond akkor sem, ha az események felgyorsulnak. Mindent meg akarok tenni, most hogy...látom, nem jó neked.
Nézek rá elszántan, eddig is biztos voltam benne, de most már semmi sem tántoríthat el ettől és az odáig vezető utat is le fogom rövidíteni, hacsak nem hagy el ugye. Persze megint kezdi, vagy különlegesebb, vagy könnyen csábulok, rázom a fejem magam előtt.
- De...ez a testiséggel jött, hogy el kezdtem hozzá kötődni, azt hiszem nekem...amúgy semmilyen kapcsolat sem megy anélkül, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez szerelem, talán csak makacsság, hogy nem kaphatom meg, mondtam már...mondtam már, hogy ahhoz képest összehasonlíthatatlan, ami irántad van
Fakadok ki, nem bírom már hangoztatni, elfáradtam, nagyon, mintha ezer menetet végigszexeltünk volna, csak az a baj, mind az ezer végéről elmaradt a megkönnyebbülés. Megint érezteti, milyen szar vagyok.
- Talán...nekem új volt, hogy valaki kedvel...
Hebegem, elvesztem a fonalat, kezdenek a dolgok összekuszálódni az agyamban. Még jó, hogy ott a fal, ami tart és emlékeztetem magam, nehogy szánalmas legyek.
- Nem, nem hiszem....nem tudom
Veszek gyorsan, mély levegőket, de abbahagyom, mert rájövök, hogy ez nem az erős legyőzhetetlenség egyik mellékhatása.
- Mert nehezen viseltem volna még egy Sethtet és Ericet
Nyögöm.
- Tudom, hogy sok mindent nem fogok fel, többek között azt sem, mit érzek Sebastian iránt, de...de azt tudom, hogy Te más vagy, talán ez nála csak fellángolás, de nem akarom őt úgy, mint téged...Felix nekem te vagy "az" mikor...mikor esik már le?
Francba, hallom a kétségbeesést a hangomon, erősen a számra harapok. Csessze meg, hogy ez ennyire nehéz!
- Igen...én is ezért gondoltam, hogy talán érzek iránta valamit... Ha ezt akarod nem fogok, én is ezt akarom!
Elvégre minek? Hát ez Ericre nézve elég szomorú, bár nem tudom sajnálni. Azért lakott vele, mert nem volt jobb.
- Mert kedvelsz és azért akadsz ki, mert kedvelsz
Nem merem kimondani, mert "szeretsz" azt hiszem kerülni fogom ezt a szót.
- De nem voltál az...ha valaki pótlék volt, akkor esetleg ő...mármint nem emberileg, hanem, ami a szerelm-féle dolgokat illeti
Igen, elég nehéz elviselni Sethet és Ericet, a kuncsaftokat... örültem, hogy nekem is van valaki.
- De én...nem akartam megszerezni, hát Liával volt! Én csak... azért is akadtam ki, mert boldogok és én is arra vágytam, azért akadtam ki Joshra. Hogy...ők így...érted? Azt hittem te nem, hogy csak a szeretőd vagyok, hisz ezt már megbeszéltük...és neki minden összejött, új családja van, kapott egy apát és egy tesót és nem is tart a barátjának és Sebastian folyton úgy beszél róla, mint valaki kibaszott szentről, védi, állandóan és ez sok volt, hogy még most ez is...ők is, hogy nekik minden olyan szuper!
Lehet, hogy ezzel is meg fogom bántani? De nekem kurvára nem egyértelmű Felix mit érez irántam! Felemeli a fejem, igyekszem normálisan lélegezni és nem sírni, még kitartok. Nagyon nehéz, húúú iszonyúan nehéz.
- Igen...engem? Én is, perszehogy téged! Végig ezt mondtam! Akarlak!
Ha hagyja összeszorított szemmel magamhoz húzom, a hosszabb ölelés esne most jól, csak szorítani magamhoz, mint egyetlen tulajdonom. Nem adom, nem adom!

-Ah... jó ez nekem. Szeretem a szexet. Én azt akarom olyat válassz elsőre is ami tetszik.
Én már beletörődtem a sorsomba, és nem utálom annyira mint hiszi, csak most nem válogatok, ennyi. Most kell a pénz.
Aztán ráncolom a homlokom, hogy ennyi lenne? Csak ennyi? Önzőbb mint én? Nagy szó... de akár lehet is benne valami. Arra forgatom a szemem, hogy valaki kedveli.
-Nem az volt az új, hanem hogy miért kedvel.
Javítom ki, mert mindig is kedvelték, ha mást nem azért, mert megállíthatatlan volt, mint egy kilőtt golyó.
-Mert dúskálok a hozzám közelállókban...
Hosszú idő óta Ő az első akit megpróbálok állandósítani, Mira óta. Annak is három éve.
-Ezt nem lehet irányítani akarod-e vagy sem... Ez olyan mint kedvelni valakit. Vagy kedveled, vagy nem. Ha zsigerből taszít csinálhat amit akar.
Aztán kelletlen mondom ki a konklúziót, mert igaza van.
-Kedvellek.
Ez tény. Kiakasztott, hogy Ő engem annyira mégsem, csak hallatta amit hallani akartam.
-Ezt talán Neki inkább ne mondd...
Vetem fel mint jó tanács, az emberek ezt nehezen emésztik meg. Aztán közli hogy nekik minden szuper, neki meg semmi sem az. Ez valóban rosszul esik, de elnyomom.
-Hát... Sebastian a testvéred akar lenni, apát nem tudok szerezni Neked, de szerintem nem is kell. Ha a barátja akarsz lenni Joshuának, szerezd meg. Egyebet nem tudok, mert ha ami van nem jó... én sokkal többet nem tudok nyújtani. Látod hogyan élek... milyen vagyok. Ha olyan életet szeretnél, mint Sebastiáné és Joshuáé, csendeset és nyálasat, akkor...
Nem én vagyok az embere. Maradjunk ennyiben. Azért is kérdezek rá, akar-e engem, mert ha nem... nos akkor ennek nem látom sok értelmét, mármint annyi lesz mint előtte és kész. Keresek tovább.
-Hmpf. Jó.
Megölel, eléggé szorosan, de nem bánom, szorítom magamhoz. Én választottam Őt nem igaz? Ha csendesebb életet szeretne, átlagosabbat... talán azt is megoldom. Elvégre nem leszek örökké fiatal, egyszer mind elcsitulunk.
-Jobb? Ha átmegyünk, ajánlom azért ne a gyűlölködésről szóljon az ebéd, mert feleslegesen vettem desszertet akkor. Gyere. Hadd nézzem meg magamnak azt a szuper családot, hm? Mert szerintem csak Te látod annak Őket.
Somolygok, ha hagyja megcsókolom, aztán noszogatom, induljunk, csak szedje össze magát. Például Ő is igyon egy pohár konyakot. Kelleni fog a szíverősítő.

- Ez nem volt túl meggyőző, de bízd csak rám, nem nyitok újabb vitát erről
Közlöm kimérten, mert nem! Akar tovább veszekedni? Nem hiszem, ha csak nem ment el teljesen az esze.
- A zenélés tetszik, a körülményektől függetlenül
Teszem hozzá nyugtatólag.
Ezt annyiban hagyom, nincs erőm veszekedni, igazából annyi erőm sincs, hogy éljek, amíg támaszt a fal nincsen baj.
- Eggyel több, mint nekem
Emlékeztetem egyeseknek, még annyi sincs, eszébe se jusson panaszkodni.
- Én mindent tudok irányítani, akaraterő kérdése, el lehet nyomni, de ez a vonzódás hozzá egyáltalán nem vészes, te fújtad fel
Viszont...minek?
- Igyekszem majd átalakítani azzá, ami, testvéri szeretetté, ez nem ugyan az, mint a kedveléssel, ráadásul abban sincs igazad. Lehet találni olyan tulajdonságot, amiért kedvelhető lehet valaki, még Joshban is tudnék
De nem tudom akkor mennyire menne a csók és társai így Sebastiannal, ráadásul bele is sajdulok belül, mintha valami belső fekete lyuk akarna felzabálni.
A konklúziójánál kissé felengedek, már a fejem sem konyul le annyira vészesen. Kedvel... Felpislantok rá, minden hullasápadtságom ellenére belepirulok. Talán nem szerelem, talán hiba így nevén nevezni a dolgot, de kedvel...
Önmagában kevés lenne, mert...tudom kegyetlenség ezt mondani, de... Ha csak Sebastian akarna életben tartani, akihez kötődöm, aki fontos, de akinek most már ott van Joshua nem lenne elég ahhoz, hogy tovább akarjak létezni, hiszen cseppet sem dőlne össze a világa a hiányommal, sőt jobb lenne neki.
Élne tovább Joshsal, meg az ezer többi jó barátjával, hamar elfelejtene, régi rossz emlékké változnék. Szerintem Felixt se rázná meg annyira, de ha ketten vannak, vagyok olyan őrült, idióta és önző, hogy tovább menjek.
- Nem akarok semmit, főleg nem megszerezni! Nem arról van szó, hogy ami van nem jó, de azt hittem nem...kedvelsz, vagyis nem annyira kedvelsz, az hiányzott,hogy ők egymást nagyon... Az érzés, érted? Vágyom rá, mert soha nem kaptam meg, ilyen fos az emberi természet.
Ő nagyon jól tudja, hogy engem soha senki nem szeretett.
- Nem akarok se csendes, se nyálas életet, Veled akarom és ami van tökéletes, nekem csak...az érzés, hát érted...
Bámulom a cipőm orrát, aztán megölelem, még mindig nagyon reszketek.
- Jó, majd elnyomom és megeszem a sütidet. Csak Sebastiant...illetve
Félrenézek. Fogadjunk ezt is félreérti
Megcsókol, még mindig reszketősen, de viszonozom, aztán felhajtok egy pohárral a töményből, ha kínálja, de elég sápadt vagyok, ha azt akarja, hogy elinduljak, vagy a képembe tolja, vagy kitaszigál az ajtón.
Mindenesetre elindulunk, vezetni még tudok, szerencsésen oda is érünk. Én is voltam boltban, vettem pár hozzávalót a sütögetéshez, néhány ropogtatni valót.
Ha ajtót nyitnak azzal kezdem:
- Bocs a késésért
Nagyjából fél órával később érkezünk. Végülis már nem remegek annyira, ami új lehet, hogy be van kötözve mindkét karom és a térdem, ez még a long board óta és mivel szürke halásznadrágot viselek kilátszik a kötés.

// írj, vagy szólhatsz a fiúknak, hogy ők következnek. Köszi//

-Még mindig én vagyok az idősebb, hallgass rám.
Mondom, de teljesen nyugodtan, jelezve nem kell kapkodnia. Csinálja amit kell, majd pár év múlva Ő tart el engem, nem fog degradálni a kitartott szerep.
-Nekem sincs bajom a szexel.
Igen, élvezzük alapjáratom amit csinálunk, ez a lényeg. De mindketten élvezhetnénk jobban. Ha sínbe jön, majd én is válogathatok, addig meg ne vállaljon el minden nyomorékságot, hát feleslegesen kúrok a fél várossal akkor.
-Csak eggyel?
Szerintem anyámat lehagyja ráadásul apámmal is jóban vagyok. Nem panaszkodtam, csak nem akartam, hogy a ló túloldalára essen, hogy én nekem annyi bizalmasom lenne, hogy megszámolni sem lehet.
-Persze. Te meg azt, hogy megdugtam Josht, csak mert lefestettem.
Vagy épp belezúgtam az Ő Joshuájába, részletkérdés.
-Nocsak? Csak nem? Joshban is van kedvelhető?
Somolygok, én tudom, szerintem vannak jó tulajdonságai a srácnak, de ha ezt benyögném egy életig hallgathatnám, hogy odavagyok érte.
-Áh. Szóval nem érzed mennyire kedvellek? Hmpf.
Ez egyre rosszabb... de akkor csak nem akarja elhinni, igen, mert keveseknek teszek ennyire a kedvére mint az Övére... komolyan mondom.
-Sejtem...
Mert az túlzás lenne, hogy értem mi kell Neki, rejtély egyelőre, de valószínű azért mert Ő maga sem tudja pontosan. De azért majd igyekszem "lopni" ebből a nyálas idilli páros sztájlból valami elviselhetően nyálasat.
-Hm? Azért ne edd meg, hogy meg legyen éve, csak jeleztem két fogást sem bírunk ki, ha végig puffogod az ebédet. Főleg mert az Joshua háza, Neki a legrosszabb. El sem mehet "haza" valami ürüggyel... mert kidobni nem fog minket.
Most hogy tudom kiről van szó, merek ilyen megállapításokat tenni.
Eléggé kivan, de legalább nem dühöng már, talán nyugodtan végigüli majd a kajálást is, bár enni nem fog, ide látom. Azt hiszem Sebastian fog kapni tőlem jó pár ronda nézést, ha tömni meri... Minden esetre itatok vele egy pohár töményet, majd rendbeszedem és kisétálok vele az ajtón, hívok taxit, úgy gyorsabb - vezetni nem engedem mondván ha még ott is elfogad egy pohár italt, ami elkellhet, akkor nem ülhet már a volán mögé. Meg így ne vezessen...

A vett cuccokkal elindulunk, annyi minden van, lassan ha elégett az ebéd sem lesz probléma... minden esetre a bor és a sütemény talán nem túlzás.
-Szervusz Joshua.
Somolygok ha meglátom az ajtóban vagy a nappaliban, mert ha minden igaz, Ő még nem jött rá, hogy ismerjük egymást. Sebastiant is végre megnézhetem magamnak. A házigazdáknak kezet nyújtok, erős kézfogással, meg követem Őket oda ahova mondják, hagyom Reevent meg Őket érvényesülni.

Nem mondom, hogy nem volt bennem némi szorongás, vajon valóban eljönnek-e, Reev és Felix. És amikor a megbeszélt időpontban nem jelentek meg, kérdőn néztem Sebyre, de igyekeztem elrejteni, aggódom, hogy ez az egész miattam van. Hogy talán Reev mégsem akarja ezt az egészet... Olyan sokszor mondta azt, hogy ÉN nem akarok a barátja lenni, hogy most én érzem úgy, Ő nem akar...
Az előkészületek élelmi részét nagyban Sebyre bíztam, bár együtt vásároltunk: bőven vettünk húst, zöldséget, gyümölcsöt, krumplit, kukoricát, nasit... Abban állapodtunk meg, lazára vesszük a figurát, mondhatni, önkiszolgálósra, mindent felhalmoztunk a sütőrács köré, és csak begyújtottunk, hogy majd kinek-kinek kívánsága szerint tudjunk ételt készíteni (bár ha kedvet kapnak hozzá, csinálhatják maguk is)
Lassan már fél órája ülök tűkön, éppen Sebyhez bújok egy pusziért, amikor hallom, hogy autó fékez a házunk előtt.
- Talán végre ők azok- sóhajtok megkönnyebbülve.
Eléjük megyünk, már az előtt szélesre tárom az ajtót, hogy ők jeleznének. Olyan sok csomaggal jönnek, hogy önmagában az elég volna.
- Szervusztok- köszönök nekik, aztán először Reevre pillantok, aki szabadkozik a késés miatt- El van felejtve. Lényeg, hogy itt vagytok.
Meghallom a barátja, Felix hangját, aki a nevemen nevez. Van abban valami ismerős, ahogy mondja, és amikor felé fordulok, már semmi nem takarja az arcát.
- Szervusz.... Micsoda meglepetés...- megragadom a felém nyújtott kezet, majd Seby felé fordulok.
- Sebastian Drayton... - és vissza, Reeven barátja felé- Felix Kaleolani... Ismét bebizonyosodott, kicsi a világ!- mosolygok, miközben bemutatom őket egymásnak, és nagyon remélem, jól emlékszem a férfi nevére. Míg ők is kezet adnak egymásnak, én Reevenhez fordulok:
- Segíthetek, Reev? Ha valamit be kell tennünk a hűtőbe, itt van a konyha, balról. Egyébként az udvarra készítettem frissítőket, oda mehetnénk... Sportbaleset? - megkönnyebbült csevelyemet az töri meg, hogy meglátom Revv kötését (egyenlőre a karján), de gyanakodva végigmérem, és a lábán lévő kötéseit is észreveszem. Seby mesélte, hogy parkürözni tanítja Reevent, az jut eszembe először, ennek kapcsán sérült meg. Sápadtsága az előtér félhomályában nem szúr még szemet.

Mi tagadás, korábbra vártuk őket, de ez nem jelenti azt, hogy ne késhetnének. Szóval nyugtatom az én Joshom, hogy nem kell aggódni, jönnek, csak lehet elugrottak még valamiért, vagy gyalog jönnek, elvégre nem laknak messze, vagy ki tudja.
Szóval inkább eltereltem a figyelmünk azzal, hogy előkészítsük a kaját meg a piákat.
Simogatom édesem lábát kinn ücsörögve, hogy fél óra nem a világ, max egy óra múlva felhívom Reevent. Már épp lopnék egy csókot, mikor felpattan, hogy megjöttek, nevetve temetem az arcom a kezembe, hogy ilyen nincs. Jobban izgul mint én! Kis édesem, imádom érte. Mivel szinte az összes közös ebéd katasztrofális volt én inkább nem élem bele magam, de ezt Joshomnak nem mondom. Most lelkes lehet helyettem is.
Ahogy megy ajtót nyitni lustán követem, Reeven láttán megörülök, tárom is a karjaimat, öleljen meg, ha hagyja csókot is lopok, nem szégyellem. Josh tud róla, Felix... nos szerintem Felix is tisztában van vele.
Joshua bemutat minket, de meglepetten pislogok, hogy ennyire jól tájékozott Felixet illetően, honnan tudja a teljes nevét... még én sem tudtam!
-Örülök Felix! Hívj csak Sebnek. - Mosolygok rá, Joshomra kissé furán nézek de nevetek, ha ismerik egymást... honnan ismerik egymást? Remélem a festői oldalról...
Aztán meghallom a vészjósló szavakat.
-Baleset? - Fordulok vissza, hogy jobban megnézzem ezt a kölyköt, nem be van kötve?! Rögtön ott is termek, leteszem a kezéből amit tudok, hogy elvegyem a karját és megnézzem.
-Mi történt? Fáj? Miért nem szóltál? Vettem volna kenőcsöt még. Már csak egy fél tubussal van... otthon tartotok? Ne kössem be újra? Mit csináltál? Olyan sápadt vagy... a fejed is beverted? Jaj édesem... - Simogatom és nézem a fejét is, remélem nincs komoly baja... eddig nem is néztem, én ostoba!

karakterinformáció

» Édes kis randevú ~ Nanaia&Sebastian
» Édes alkotások - Quentin és Suzy
» Édes véletlenek ~ Shinoda család és Seby

Édes négyes - J-S-R-F

Édes négyes - J-S-R-F

Similar topics

Similar topics