Elee&Richard

Tárgy: Re: Elee&Richard Csüt. Feb. 18 2016, 21:45

Faszomat keres itt Vincent. Az hiányzik még, hogy ezt a retkes ribancot ismerje, nem csak a Salisbury picsát. Mért ver engem így az isten, de tényleg?! Lepereg előttem azért egy pillanatra az életem, Sparks bratyó oda tud baszni ha bemorcul és engem nem szokott szeretni. Nate sokkal jobb arc, nem ilyen faszpofa, mint ez itt. Vele simán lepacsiznám, hogy hagyjuk itt a csajt és menjünk igyunk meg egy sört. De ezzel…
Neki is látok elfutkozni messze messze, úgyis letagadom majd az egészet. Illetve csak rohannék elfele, de valami a bokámnak csapódik és még a lövést is hallom, én meg menten összecsuklom. Faszom ez lelőtt?? Ott fekszem a porban tőlük nem is olyan messze. A lábamhoz kapok. Nem vérzik, nem is fáj, akkor meg mvan? Faszért ültem seggre basszameg. Felhúzom a nadrágomat, közben hallom, hogy Vincent odaparancsol magához. Kedvem lenne odaköpni valamit, de inkább kussolok és nehézkesen feltápászkodom és elindulok feléjük.
- Majd ha megdugod szólj, addig elfordulok. – mi a szar? Ezek ismerik egymást? Honnan a picsából?
– Amúgy nem vágom mi történt, azt hittem te lőtted ne, nem akartam, hogy engem is kinyírjon az a görény. Durva környék baszod, fényes nappal már lövöldöznek. Hová jut a világ baszki. – előkotrok egy cigit a zsebemből és fejcsóválva rágyújtok. Hol élünk bakker. – Amúgy Richard vagyok, veled minden oké? – csináljunk úgy, mintha mise történt volna. Kis szerencsével Vincent bekajálja, bár nagyobb esélyét látom egy hirtelen jövő zombikurva támadásnak.

Tárgy: Re: Elee&Richard Szomb. Feb. 20 2016, 22:03

Mindent megteszek, hogy ne úgy viselkedjek, ahogy azt elvárhatja. Ezzel kizökkenthetem, és talán nem öl meg. Csak talán, de egyelőre hatásosnak tűnik. A kedve is elment, hogy rám fogja a stukit, mert nem könyörgök elég szépen. Ja, mivel sehogy sem teszem. De kapja is be, neki én nem fogok sírva fakadni!
Vincent lép a színre, és belőlem az utolsó csepp energiák is távozni készülnek az ujjaim között lassan csordogáló vérrel. Igyekszem leszorítani a sebet, de gyengülök, sok energiámba került, hogy tartsam magam, hogy feleseljek, és hogy reménykedjek. Alig hallom, ahogy eszmét cserélnek, tompul számomra a külvilág, de amikor a törpediktátor futásnak ered, reflexből utána vágok valamit. Dühös vagyok, és remélem, hogy eltalálom, mert rothadjon el, ne futkározzon már, mint valami sprinter! Összerezzenek az újabb lövésre, érzem, ahogy a szívem újult erővel kezdi el szétverni a bordáimat, mintha szabadulni akarna a testemből. Még csak az kéne, de tényleg. Plusz egy golyó, mínusz egy szív. Hallom a puffanást, de közben Vincentet nézem, hogy ugye Ő lőtt? Nem értem, a fegyver csöve mindenre mutat, csak emberre nem, az a rohadék mégis elesett. Szívroham, vagy mi? Nem igazán tudom már összerakni a képet. Elmosolyodom, ahogy Vincent mellettem terem, ha lenne még erőm ilyesmire, megremegnék az érintésétől, de csak annyira telik, hogy nagy erőlködve ránézzek.
- Papás-mamást. Beszállsz? – hangom rekedt, túl sokat kiabáltam ezzel a gyökérrel, de a humorom még mindig nem hagyott el teljesen. A kis futóbajnok ismét a látóterembe kerül, de nem szeretnék most vele foglalkozni. Nem is igazán értem, hogy miről beszél, hogy ki lőtt le kit, meg mivan?
- Majd kicsattanok. – mondom, aztán fájdalmasan felnyögök, ahogy megpróbálom megmozdítani a lábam. Nagyon szeretnék felállni, elmenni innen, de egyedül nem megy. A kezem tök véres, a nadrágomnak annyi, és isten tudja, hogy mi van a combommal. Kéne egy doki, de nem kórházi, azok azonnal bejelentik a lőtt sérültet, és én nem szeretnék Apával arról beszélgetni, hogy hogy kerültem tűzvonalba.
- Richard? Azt mondtad? – nézek a támadómra – Tedd hasznossá magad, és… - mély levegő Elenore, észnél kell maradnod, amíg befejezed a mondatot! – Ide adnád a döglött telefonomat? – nyújtom a kezem a telefon felé, vagy legalábbis arra, amerre sejtem, hogy hever. A szemem előtt színes pöttyök táncolnak, és homályos minden. Ez tuti nem normális!

Tárgy: Re: Elee&Richard Kedd Feb. 23 2016, 13:59

Hát ez valami vicc, ami itt zajlik. A csaja földön szenved, mint akit Alien támadt meg, a vére finom szaga idevonzaná a környék össze kóbor kutyáját, ha nem csapnánk zajt. Ricsi meg futásnak ered?! Mi a fasz? Komoly? Bazdmeg, komoly?
Az élelmes maffiózó tanonc felnyalja a betont, akárcsak ha kötelező lenne, ha olyan lenne a hangulatom felröhögnék. De jelenleg csak meggyilkolni tudnám. A pisztolyt a zsebembe süllyesztem és a lány mellé guggolok, ujjaim a combjára találnak, tudni akarom mennyire komoly a sérülés. Mivel az ájulás szélén ténfereg, sejtem, hogy sok vért vesztett.
- Hogyne, és mindkettőtöket a térdemre fektetem és elseggelem. – mondjuk a csajjal benne vagyok, de lassan Ricsinek is kijár egy ostorozás, meg néhány gyónás, mellé pár ima. Akkor tán senki nem gyilkolja le, mint egy veszett ebet.
- Kussolj, bazd meg! Mi lenne, ha te is kúrogatnád a csajokat és nem vadásznál rájuk, mint valami elmebeteg szociopata? – kibaszottul elegem van belőle, hogy egy arrogáns balfasz, aki elbaszik mindent és mások mossák a hülye fejét, mert arra is képtelen. A mostohámra kéne bízni pár napra, tuti benevelné. Mellé kezdek félni, hogy a kisgeci buzi, mert a nőket csak bántani tudja.
- Látom szivi, kicsattansz! – Ricsi agya fog egyszer a betonra, ha mellé nyúl és nem én érek ide, hanem valami nagykutya, aki nem a levegőbe lő, hanem a kibaszott agytalan fejébe.
Az idegeim kezdenek megfeszülni, ahogy felemelkedek és Ricsi felé lépek egyet. Az égő cigarettát kirántom a szájából és a háta mögé hajítom, remélem valamit fel is gyújtok.
- Szórakozol bazdmeg? Gyilkosságért lecsuknak a faszomba és ott döglesz meg, mert szétkurnak a sitten. Normális vagy? – mutató ujjammal erősen homlokon bököm.
A lány hangjára visszapillantok rá és látom, hogy a telefonért csápol, de szerintem mire megbillen arccal fog tompítani és ájulásba folytja bánatát.
A derekamhoz kapok, nincs övem, a tekintetem Ricsire siklik és csettintek az ujjaimmal.
- Add az öved, faszfej! Kinyírlak, ha a szuka feldobja a talpát. Faszért nem tudsz normális lenni? – intésekkel siettetem, hogy passzolja az övét, amíg nem veszem el magamtól, de akkor a tökét is letépem, ha ugyan van neki. Istene, lehet, hogy buzernyák.
Ha a kezembe nyomja az övét a lány mellé guggolok, megemel a lábát kicsit, hogy átcsúsztassam alatta az övet és elkössem a seb felett, mielőtt elvérzik tényleg.
- Agyfasz! – szólítom meg kedves rokonomat.
- El se képzeld, hogy lelécelsz. Kórházba visszük és te mellette maradsz, mint egy kibaszott pincsi, vagy letépem a hülye fejed. – magamban morgolódok, és csak remélem, hogy ez az egy sebe van, ebbe tán nem purcan bele.
- Hívjam fel a faterod? – a lány álla alá nyúlok és magam felé fordítom a fejét, hogy tudja hozzábeszélek.
- Na mi van okos? Felkapod? – vagy mi a picsa lesz? De már fordulok is el, hogy felizzítsam a Bentleyt, Ricsi manóka, lesz mit takarítanod az ziher.

Az atyaisten bassza keresztbe meg kasba az egészet. Ez a telibekúrt Sparks is csak akkor tud megjelenni, amikor kurvára nem hiányzik senkinek. Amúgy is honnan ismerik egymást ezzel a picsával? Játszom az ártatlan ördög angyalát, aki mit sem tud az egészről, magamtól hányok mindjárt ide.
- Parancsolj - a picsa kérésére odarúgom a telefont, remélem így már eléri, hajolgatni nem fogok, annyira azért nincs szánombánom.
- Anyád az elmebeteg szocipata baszod. Kétlem, hogy pont neked kéne kioktatnod erkölcstanból... - milyen szép, ha összegyűlik a család. Már csak Nate kéne vele lepacsiznám az egészet és elásnánk a csajt valami pöcegödör aljára. Ez meg csak prédikál.
- Mondom, hogy semmi közöm hozzá! Azt hittem Te lőttél, nekem meg nem volt kedvem ma meghalni és akkora kibaszott hős sem vagyok, mint te lettél mostanában. - hagyjon már lógva. Akkor se lenne köze hozzám ha fél Amerikát akarnám kivégezni atombombával. Ki Ő nekem? Baszottul senki. Leszart eddig is, én is őt, pont jó ez mindenkinek. Ennek a gyökérnek kellett volna tartogatnom még egy golyót, nem a picsogó ribancnak.
- Nesze, kösd a nyakad köré, aztán csatolj rá egy pórázt, passzolna hozzád, amekkora kutyuli lettél. Mesélj Sparks bácsi, ki a gazdi? - köcsög. Hozzávágom az övem, pedig frissen loptam, hogy rohadjon meg, még márkásnak is tűnt.
Lehet addig kéne futni, amíg az övvel baszakodik. Jobban ismerem a környéket, mint ez valaha fogja, de ha maradok, akkor egyszer úgyis hazavisz. A fasznak van kedve gyalogolni annyit, erre még köpőlégy se jár, nemhogy busz.
- Bazd meg már a betont! Semmi közöm nincs az egészhez! - karba font kézzel toporgok, idegesen dobolok a lábammal aztán, amikor az apámat említi előtör belőlem a röhögőgörcs.
- Légyszi! Érdekel, hogy épp börtönben van-e vagy valami elvonón rohad! De legalább a számát megadhatnád. - az apámat...hát ez az évezred poénja. - Öregszel Vincent! - komolyan ezzel akart rám hatni? Annak nagyon gáz, de mondjuk még poénnak is szarságos. A csajról meg alig veszek tudomást szépen elhalódik az itt magában. Akkor pillantok rá megint, amikor, a imádott unokabátyám szerint, cipelnem kéne. Hát ez hülye.
- Biztos, hogy nem. Nekem nem kell, hozd, ha akarod. - lazán elsétálok utána és, be is célzom a Bentleyt. Mondjuk, ha ezekkel megyek az mégsem jó. Egyáltalán nincs kedvem hallgatni az atyáskodó lebaszásait. Zsebre vágom a kezem és a falnak dőlök, csak szét ne essek a fene nagy lazaságtól.
- Nah, apuci, mehetek? - megint a ribire nézek, ez szökni nem fog, maximum Sparks engem megölni, de ahhoz meg nekem is lesz egykét szavam.

Az egész szitu úgy ahogy van egy kalap lószar. De tényleg, nekem itt sem kéne lennem, nem hogy még az életemért könyörögjek valami narkós seggfejnek. Igyekszem úgy tenni, mintha nem lenne semmi komoly, amikor Vincent faggat.
- Mindig is tudtam, hogy benne lennél egy jóféle hármasban… - próbálok mosolyogni, a nevetés nem megy, túl száraz hozzá a torkom. Halványan eljut hozzám, hogy a kis takonygombóc valami embervadászó őrült, de igazán nehezemre esik felfogni a körülöttem lévő világot. Csak ülök a falnak dőlve, és igyekszem életben maradni. Az bónusz, hogy ne ájuljak el, az egy kicsit kezd nehezemre esni. Richard a kezem ügyébe rúgja a viseltes telómat, és én köré fonom az ujjaim. Hátha nem halt meg, hátha csak karcos lett… A képernyő darabokra robbant, de halványan világít, szóval menthető, ha más nem, azok a pótolhatatlan cuccok, amik rajta vannak nem kerülnek illetéktelen kezekbe. Jó vicc… Apró üvegszilánkok állnak bele a tenyerembe, amikor erősebben markolom a telefont a fájdalomtól, ahogy elszorítja a lábam. Felnyögök, ahogy a színes pöttyök örvényleni kezdenek a szemem előtt. Faszom, hát tuti meghalok.
- Ne, nem akarok kórházat… - alig jön ki hanga torkomon, ahogy próbálok hevesen tiltakozni. Semmiképpen nem mehetek kórházba, akkor jönnek a zsaruk, meg apámat is felhívják meg… Nem, túl sok gáz lenne vele.
- Mi? Ne, ne, nem kell! – rázom a fejem, próbálok felállni, hogy bizonyítsam, semmi vész, nem kell itt szólni senkinek, Apának meg főleg nem. Valahogy feltornászom magam a falnak támaszkodva, de nem tudok ráállni a jobb lábamra, az most nem megy.
Megállok a kocsi mellett, pihegek, mert még ha segítenek is, nehéz fél lábon ugrálni. Zsebembe gyűröm a romos telefont, és homályos agyamba bekúszik a gondolat, hogy nem ülhetek be véresen a Bentleybe, a vaj puha bőrülésbe. Kezdem lehámozni magamról a pólót, hogy a lábam köré tekerjem, de marhára nincs egyszerű dolgom fél lábbal és némi vérveszteséggel. Amúgy sem vagyok éppen normális, de ez totál kicsinált agyilag, marhára nem gondolok bele, hogy félholtan nem éppen bölcs gondolat a gettó közepén vetkőzni.
- Persze menj csak, még a végén lelőnél valakit… - vetem oda a kispöcsnek, mert én már nagyon dobbantanék innen, és nem éppen tervezem, hogy sokáig bámuljam az arcát.

karakterinformáció