Tudom mit tettél tavaly nyáron! - Reeven&Suzy

Éppen a folyosókon sétálgat, el van merülve a saját kis gondolatvilágában. Úgy érzi hogy kicsit össze kéne szednie magát és ismerkednie, mert oké, hogy a kollégáival elvan, meg a festőtársakkal, meg jól elvan a művészlelkekkel (szinte csak velük, mert nem lóg ki) de azért jó lenne... vagy legalább a régi embereket felkeresni. Igen, ez az! Ez egy remek ötlet, mert végül is pk már újak lesznek, de van kapocs, meg minden egyéb, ürügy, mi a fenéért áll le beszélgetni. Bár Suzy akár a metrón is leáll, csak úgy, minden gond nélkül, de egy idő után megkérdezik melyik vallásnak a fanatista tagja, vagy hogy nem vesznek könyvet... De pont ezeken agyal, amikor meglátja A srácot. Igen, igen, ő neki szent meggyőződése, hogy tavaly előtti nyáron a sráccal beszélgetett sokat még Mike céges buliján és ő vele futott össze egyszer a szupermarketben is. Hát mi sem egyértelműbb, nem is kell sok, már lohol, szalad, mint valami dinka aki a buszt próbálja elkeseredetten elérni.
-Jaaaaaames! James állj már meg!
Kiabálja, majd mivel valószínű ha meg is fordul a srác nem áll meg (tekinve mi tudjuk, hogy nem James a becsületes neve) így hát megragadja a vállánál, hogy megfordítsa, de amiatt, hogy hirtelen csimpaszkodik és fékez a csúszós padlón, kábé ráesik, de már tápászkodik és szedi ki az arcaikból a saját fekete haját.
-Hupszika bocs, de mi a fenéért nem állsz meg? Hééééj, ezer éve nem láttalak, hát miért nem állsz meg? Egészen megférfiasodtál, mi történt? Már nem az hogy eddig nem lettél volna, mert fiús voltál, nem lányos, ez alap, mert nincs lányos arcod, meg hát látni hogy fiú vagy, csak érted! Naaa, mesélj, ne izélj már!
Vigyorog a másik képébe, majd a sarkaira ül.
-Jó rég nem láttalak, de komolyan, hogy hogy itt? Beiratkoztál? Úúú, ebédelhetnénk együtt!
Alig hagyja szóhoz jutni a másikat, nem akarja hogy a másik elszaladjon, mint a múltkor "Rick".

Megint kávéautomatát keresek. A kedvencem üzemzavaros, a fentiből viszont mindig kispórolják a cukrot. Van egy a másik épületben, elég messze, nem nagyon van kedvem átcaplatni. Végigpillantok néhány egyetemista arcon, köztük sincs kedvem lézengni, legyen a másik épület. Ráérősen sántikálok egy viszonylag népes folyosón. A lábam kicsit még húzom, de egyre jobb, már nem olyan, mintha nyálkát vonszolnék magam után, mint egy csiga. Valakinek kiabálnak a folyosón, ezt nem veszem tudomásul, a nevet se nagyon jegyzem meg, el vagyok gondolkodva. Merengek az élet nagy kérdésein: kávéautomata. Ezt továbbgondolnám, mikor valaki megragadja a vállam. Reflexből hátrapördülök, nagyon sok hajat tapintok és egy éppen elbotló lányt. Igyekszem megtartani, mert szegény, ne már, nem mindenki viseli jól a baleseteket, de menet közben kiakaszt, engedem is el.
- Ö
Kis o-ö formájúra kerekedik az ajkam, a szélütés akkora, hogy nem rakom össze, hogy nem James vagyok. Nem figyeltem ki-kinek, miért kiabál, ráadásul sokkol a tudat, megint valaki, akit nem ismerek, de aki velem tökéletesen képben van. Minden stimmel! Iskola, helyes lány, nagyon helyes lány, én, ő, balbla.
- Megférfiasodtam?
Ez az első döbbent kérdésem. Én és férfias? Oké, belül dongok bazzeg, belül atomágyú megatesztoszeron vagyok, ha olyan a szitu, de első ránézésre, hát…előbb török ketté.
- Kösz, örülök, hogy azért látni. Ha nem lehetne látni elég gáz lenne, feltűnő helyen kellene hordom a micsodám, mert érted, én fiúnak érzem magam, ezt is akarom láttatni.
Annyira megdöbbenek, hogy én is baromságokat beszélek.
- Ohh bocs, nem ismerlek, de ez nem a te hibád, kómában voltam másfél évig és memóriazavaraim vannak, amnézia. Szóval biztos ismerlek. Ugye...nem jártunk, nem bántottalak, meg nem tettem veled semmit?
Kérdezem gyorsan, nem ez derül ki a kontextusból, de…jobb tisztázni, ha mégis ahhoz most nem biztos, hogy lenne lelkierőm.
- Hát be, kiderült, hogy érdekel a fényképezés. Ebédeljünk, meghívlak! De nem tudom a neved, meg semmit…
Közlöm előre, hogy nekem teljesen homály a csaj. Mindenesetre kinyújtom felé a kezem és ha elfogadja felsegítem. Beszarás, tudom, hogy kis körökben rock sztár voltam, de azért ő már a harmadik ismerős, aki a régi Reevet fogja keresni.

Simán lerohanja a srácot akit Jamesnek vél, kiabál, de semmi, majd ráesik, hoppá, nem baj, legalább nem fut el a másik! Bombabiztos hirtelen terv!
-Ahaaaa, hát nem is tudom hogy mondjam, de a hangod, jaaa a hangod, meg az arcod, az arcéled, meg ilyenek! Tudod te azt, hát látod a tükörben!
Nevet, mert aranyos hogy így visszakérdez a másik, reméli nem sértődött meg. Aztán csak nevet tovább
-Az rég rossz ha azzal akarod hangoztatni srác vagy, amúgy az ádámcsutkád elárul simán, ne izgulj, de a hangod is, csak hangoztasd!
Kuncog, buzdítja a másikat, mert miért ne. Közben fel is ült, húzza a másikat is, ne heverésszen, nem a tengerparton vagyunk! A következő kis monológ viszont ledöbbenti kissé.
-Ú, tényleg? Mármint nem azt mondom hazudsz, meg ki hazudna ilyet, csak durva, vágod, mert másfél év öntudatlanság! De amúgy nem jártunk, a volt fiúm haverja voltál, aztán egyszer dumálgattunk sokat, meg ilyenek, gondoltam megint dumálhatnánk, mert kedveltelek és szeretném felvenni a régi emberkékkel a kapcsolatot meg hasonlók, hát na és mikor megláttalak tudtam hogy nem szabad kicsusszanni hagyni az ujjaim közül, szóval letepertelek. Már nem szó szerint, azaz de, de az véletlen volt, inkább csak szóban, nah!
Nevet kínosabban, megint fecseg, mert az esés miatt idegesebb lett, meg feszélyezett, ilyenkor semmi értelmes nem hagyja el a száját.
-Téééényleg? Ez tök szupi! Nem is mondtad anno, pedig hát én ugye festek meg minden, ó, ez nagyon jó!
Lelkendezik, majd elfogadja a felé nyújtott kezet, feláll, leporolja magát.
-Hupszika, bocs, Suzy vagyok, Mike se ugrik be? Na sebaj, de kössz az ebédet, legközelebb majd akkor én hívlak meg mit szólsz? Na és akkor most hányad éves vagy? Végzel? Bár kiesett másfél év... Gondolom te nem is érzed mi?
Mered rá kicsit döbbenten, tapintatot még tanulhatna, de... mindegy, a lényeg hogy elindul a másik oldalán a menza fele, vagy amerre vezeti a másik.

Biztos ismer, kezd ez már mindennapossá válni (enyhe túlzás) Megtapogatom az arcélem, bólintok.
- Elég mély hangom van.
Látom, régebben rövidebb hajam volt és babább arcom, még ennél is, tiszta nyálas style, ki tudja milyen régről ismer. Habár 16 éves koromtól régebbről biztos nem.
- Miért lenne rossz? Nem az a férfiasság szimbóluma? Oké, azért nem vagyok lányos… ezzel ne vicceljünk
Kezd ez kínos lenni. Nem csak a hangomon meg az ádámcsutkámon látszik! Felsegítem inkább és kinyögöm, hogy nekem viszont fogalmam sincs kicsoda ő, ne lepődjön meg, annyi az egész, hogy amnéziám van.
- Annyira nem durva. Ahha, értem, semmi gond, én bírom a strapát és úgy tűnik te is.
Megkönnyebbülök, hogy hozzá olyan értelemben nem volt közöm. Bár fura, nem hiszem, hogy akadály lett volna, hogy történetesen az egyik no name haverom csaja. Persze nemtom követni az akkori logikám. Felsegítem inkább, bólogatok, ilyesmit ki hazudna, nem hazudok. Szerencsére ő első nekifutásra elhiszi és nem kell orvosi papírokat mutogatnom. Már hordhatnám is őket magammal, de kész mennyire kicsi a világ, hisz New York nincs olyan közel.
- Nem, mert ez új keletű dolog, vagyis régi, de…hát bonyolult. Festesz? Mármint nem szobát, hanem képeket? Vagy sminkelsz?
Sokféle képen lehet érteni.
- Nincs mit Suzy, rendben, megjegyzem. Hát, ha ragaszkodsz hozzá, bár igazán nem kell, nem eszem sokat.
Nem nagyon számít.
- Igazából még csak elsős, most kezdtem. Egyáltalán nem érzem, néha fura, de egyébként nekem nem gáz, meg semmi, sőt örülök neki. Nem is tudtam, hogy lehet itt festést tanulni.
Nézek rá elgondolkodva, mert ez nem egy művész suli. Habár amennyit beszél a lány bármelyik kommunikációs szakon lehet és csak hobbija a festés, na majd kiderül. Közben akkor az étterem felé irányítom lépteinket, ráncolom a homlokom, de semmilyen Mike nem ugrik be.
- Szóval én jóban voltam ezzel a Mike sráccal és te…velünk lógtál? Kb mikor?
Próbálom összeszedegetni az információmorzsákat, lehet, hogy már olyan régen is volt jó barátom? Áh, nem hiszem… Viszont nem dugtam meg a nőjét, ez biztos jelent valamit!

-Hát mert nem vagy egy f.szfej, hupsz kicsúszott, szóval ne hord túl látványos helyen, jó vagy így ez a lényeg, nem? Több sem kell és igen, mély a hangod, jah!
Pirul el kicsit, neki ez ugrott be, de nem szerencsés, maradjunk annyiban. De közlik az amnéziát, az eléggé meglepi.
-Jah, strapabírók vagyunk, alap! De majd igyekszem vigyázni a fejedre, hogy még egyszer ne felejts el!
Nevet kicsit, amilyen katasztrófa néha tényleg ügyelni fog erre.
-Most új vagy régi? Vagy kiújult? Ahaaaa, festesz, tudod, jah bocs, már nem tudod, szóval jah, festek, meg grafikázom, gépen is. Azt oktatom.
Bólogat sok aprót, hogy igen, igen, ez helyzet.
-Sminkelni max magam, szerintem a csajok nem örülnének ha én nekik esnék...
Nevet kínosabban, abból nem sülne ki semmi jó, úgy érzi.
-Miért nem? A fiúk sokat esznek nem? Én csak szimplán elfelejtek enni, tudod az alkotói hév, meg a rohanás, meg a hasonlók, az embernek eszébe jut, de mire odajutna, már reggeliből ebéd lesz és hasonlók, macera!
Neki mindig csak a gondja van vele, ami azt illeti. Meg társaságban szívesebben eszik, akkor nem az a lényeg, de legalább eszik is.
-Tényleg? De fura, bár lehet később is kezdeni az egyetemet, nem az a lényeg! örülsz? Miért örülsz?
Csodálkozik rá, mert elég fura neki a tény, hogy lehet másfél év kiesésnek örülni. Ő jelen helyzetben megkattanna, hogy annyit elvesztett még pluszba.
-Hát rajszakkör van, de én számítógépes grafikát tanítok. Tudod rajzpad és hasonlók.
Mosolyog szélesen, szereti a szakmáját.
-Jajaja, Jó haverod volt Mike. Hááát... nem tudom. Tavaly előtti nyáron? Amúgy ez ilyen sulis parti volt asszem, nem nagyon emlékszem, csak kísértem Mike-ot, általában nem nagyon élveztem ezeket, nem is igen emlékszem, uncsik voltak, meg nem ismertem senkit, azért is beszélgettem veled, mert te is egyedül voltál, Mike meg tudod milyen, mindenkivel beszélget, nem ragad le egy embernél, mint én vagy te...
Nevet, legyint, nehezen jut el a tudatáig, hogy nem, "már" nem tudja a másik, szóval mondhatja. Közben halad a másikkal, bár lassabban megy, hogy látja kicsit sántít.
-Mi történt a lábaddal?
Kérdezi hirtelennek mondhatóan.

Hát ezen nevetek egy sort. Megrázom a fejem, hogy nem, nem vagyok f*fej, mély a hangom és minden rendben van etéren.
- Kár is ragozni, fő hogy én elégedett vagyok.
Húzom ki magam rájátszva az egomán baromra, ami valahol egyrészt az is vagyok, merthát nem állítok semmi valótlant. Az tény, hogy csenevész, kamaszos alkatnak mondanak, de nem az a lényeg, hogy ne hányjam le magam a tükörben?
- Jól van, többet nem foglak! Rád bízom a fejem.
Nevetek, jó fej csajszi, biztos elvoltunk.
- Kiújult, a gimiben érdekelt és visszatért.
Vonok vállat, valószínűleg a józanság jótékony hatása. A lányból leginkább a sminkelést szűröm le, de kellemesen meglepődöm.
- Hú ez komolyan hangzik. Oktatod? De hát…baromi fiatal vagy!
Mármint biztos nem felsőoktatásban csinálja, még tanuló lehet. Tanárin. Mosolygom, hogy ha nekimenne a lányokat nem járnának jól. De ha fest max. absztraktak lennének, az némelyiknek jól áll.
- Ritka kivétel vagyok, főleg a betegség miatt, de amúgy nem is élvezem. Ahogy te is mondod, jelentéktelen, unalmas dolog, az ember megfeledkezik róla.
Nekem olyan, mint a szükséges rossz, ahogy mosdóba is azért megy az ember, mert muszáj. De végre valaki macerának nevezi az evést! Fel is csillantak a szemeim, ha egyszer vannak fontosabb dolgok? Az alkotás pl előbbrevaló.
Kicsit meglepem ezzel az elsős dologgal, de hát vannak, akik tök öregen kezdik, én még mindig csak 20, basszus nem 22 vagyok!
- Hát eddig tudod…nem nagyon értem rá.
Célzok finoman.
- Igazából rohadt nagy mázlim van vele, egyébként nem hagytam volna abba…így meg, csomó mindent elfelejtettem és tiszta lappal kezdhettem. Gondolom te nem örülnél, de ez a normális, nyugi.
Vigyorgok, nem hiszem, hogy sok olyan lenne, amit ez a lány megbánt volna.
- De hát itt, itt nem taníthatsz.
Mosolygom fejrázva, az ki van zárva! Nem lehet sokkal idősebb nálam, még diák. Bólogatok aztán, hogy tavaly előtti nyár simán lehet, de a sulis dolog nem áll össze.
- Milyen sulis dolog? Mike nem zenész volt?
Nem, mi az iskolát elkerültük. Fura, hogy lehetett velem beszélgetni, de nincs kizárva, bár fogalmam sincs ki az a Mike.
Elindulunk az étkezde felé, kicsit még sántítok, de nem annyira vészes.
- Ja, ez csak a baleset mellékhatása, majd elmúlik. Már jobb, év elején mankóm volt, aztán botom. Sőt, amikor felébredtem kerekes székem. Na az pocsék volt. Úgy vicces, hogy benne vagy és tolnak, például szívesen legurulnék így egy dombról, lenne kedved?
Hirtelen hülye ötlet, néha rám tör az ilyesmi, ő meg pont az a belevaló típus, akikkel anno lóghattam.

-Jajaja, nagyon határozottan mondod, gyakorlod a tükörben minden nap? Wúw!
Pimaszkodik, de nevet, főleg zavarában.
-Bátor vagy, bátor! Óvom majd mint valami hímes tojást, csak ki ne pingáljam!/b]
Nevet, kifestené ő, úú, az se lenne megköszönős állapot.
[b]-Ááá, akkor sem mondtad, te kis titkolózós!
Vigyorog, nem zavarja, amúgy így legalább lesz még plusz téma beszélgetni.
-Jajaja, tanár vagyok. Eh, annyira már nem, de jah, oktatom, az új programok egyikét eléggé kitanította nekem az egyik pali aki részt vett a kidolgozásában, így jó hát szelem is volt meg hát tényleg jó az a program, minden funkcióját ismerem, nem tudnak zavarba hozni órán! Nekem nincs lehetetlen! Már ami a rajzolást illeti...
Nevet kicsit, imádja az alkotás folyamatát, bár hogy mennyire jó tanár, azt nem tudja.
-Hát... de túl vagy rajta, az a lényeg, most már élheted az életed, nem? Ez a fontos!
Mosolyog, az a fontos, hogy most már élhet, vigadhat, ilyenek.
-Jó, de előtte... igaz, ahh, ez tök izé, nem baj, pótlod, kattintgass füstölésig!Bár nem jó, akkor oda lennének a képek, hah semmi sem jó!
Nevet kicsit, de biztos belejön a másik, hát most a helyében mindig fényképezővel járna mindenhova, még a budira is. Pardon, illemhelyiség.
-Hmm... a kiesett idő kiesett, nekem ez a bajom, ha emlékszem ha nem. Ezért kell pótolni ami kimaradt, nem?
Ő legalább is így van vele.
-Már miért nem? Megtiltod? Teeee, amúgy dedede, itt tanítok, nézd csak meg a nevem a tanárok listáján a honlapon!
Húzza ki magát, élvezi nagyon, bár inkább az alkotás részét, a közös munkákat amik születnek.
-Mike? Zenész?
Neveti el magát.
-Neeeeem, nem nem, ingatlanos. Az ingatlanos suliból ismeritek egymást.
Mondja mély meggyőződéssel.
-Uhh, sajnálom, de nem maradandó, a többi nem számít!
Mosolyog együtt érzőbben, ő megkattanna ha bénáznia kéne valami mankóval, nem valami ügyes ezekkel.
-Hogy mi? De honnan szerezzünk kerekesszéket? Akkor már inkább valami más kéne nem? Bevásárló kocsi vagy ilyesmi, amiért annyira nem kár. Vagy szánkó! Ú, az is jó lenne, bár az nem csúszna, fene...

- Dehogy, ennyire nem vagyok önbizalomhiányos.
Nevet, de jobb tisztázni.
- Igen, az biztos, bátor vagyok, úgyhogy jelképesen itt a fejem nem disznóláb, vagy disznófej.
Úgy teszek, mintha leemelnék valamit a nyakamról és ünnepélyesen neki adom át.
- A rúzs szerintem nem állna jól és megenném. Ti hogy bírjátok?
Lehet csak én rágdosom gyakrabban a számat.
Vállat vonok, nem nagyon szoktam magamtól magamról beszélni, régen meg még ennyire sem. De hát ezt már nem titkolhatom tovább, ha fotózást tanulok az Egyetemen.
- Azta! Akkor te olyan zseni-féle vagy.
Állapítom meg hunyorogva. Olyan típus lenne, mint Sebastian, hogy nem látszik rajta a kor? Nem lehet túl idős, ha ismertem régen, bár egy lángész nemtom mit keresett volna a mi csoportunkban. Bólogatok, hogy milyen eltökélt, kis lökött, simán lehet, hogy zseni.
Azon is csak mosolygom, hogy élhetem az életem (még én is így gondolom) megintcsak kap egy egyetértő biccentést.
- De, azt teszem, kösz.
A tök izével meggyőződésem, hogy a drogozásra akar célozni, ismét bólintást kap, sokat sejtetőt, aztán csak nevetek, hogy hogy meghasonlik a füstöléssel.
- Majd próbálom ezt az iskolát nem felgyújtani.
A kiesett időt aztán nem értem, a rá vonatkozó részt legalábbis.
- Neked miért van kiesett időd?
Nem áll össze így hirtelen mire gondol.
- Nem, dehogy tiltom, csak ha belegondolok, hogy engem tanítanál…hisz olyan fiatal vagy! Szóval nehéz elhinni, de oké nem kételkedem, az egyik kollégád, Drayton szintén ilyen, szóval ideje lenne napirendre térnem a dolog felett.
Túrom meg a hajam hátul, mint amikor hezitálós, kissé zavart állapotokban leledzem.
Mennék is tovább, beleélem magam a nem ebéd ebédbe, amikor… Én tuti, hogy nem jártam ingatlanos suliba!
- De hát én nem jártam ingatlanos suliba! Ennyire nincs amnéziám. Nem értek az ingatlanokhoz.
Hacsak nem robbantani kell őket, köhm.
Úgy nézek rá, mintha megint először látnám.
- Azért gondoltam arra, mert össze akarom törni, nekem ugye van egy… Nem szerettem, úgyhogy…
De ingatlanos suli?
Ez annyira abszurd, hogy a világ is megfordul velem.

-Akkor jó, bár vicces lenne elképzelni ahogy pózolsz előtte. Bár kiábrándító is, szóval jobb hogy nem!
Neveti el magát, mert jobb ez így.
-Úúúú, korlátlan hatalooooom!
"Veszi el" a másik fejét, "gonoszan" mondja az előbbit mint a Sith nagyúr, elvégre kipingálja ő a másikat, nem kell félni hogy nem.
-Már hogy ennéd meg? Elrágcsálnád? Nem finom! Amúgy könnyen, bár én ritkán használok, az az igazság, lehet többet kéne...
Mereng el ezen, mert lehet jót tenne neki egy kis profilváltás, de reggel mindig kapkod.
-Miért lennék az? Nem vagyok, csak mióta az eszemet tudom ezt tanulom.
Nevet, mert hát egyáltalán nem zseni, ő nem tartja magát annak. Max valami szórakozott professzornak.
-Hát ne is, nem tudnék hol dolgozni, gondolj a megélhetésemre!
Nevet, mert hát valóban ez is benne van, de nem egy piromán alkat amúgy sem, hogy élvezetet leljen a nagy tüzekben.
-Háát... túl sokat dolgoztam, meg úgy... elszaladt az idő és nem csináltam szinte semmit csak dolgoztam, meg... áh mindegy is!
Nem akarom előtte azt mondani, hogy Mike mellett elszaladtak a napok és az évek és alig szórakoztam meg éreztem úgy, nem csak festve alkotok, hanem amúgy is... hogy sok maradandó emléket szereztem volna.
-Drayton? A franciatanár? Nem is hasonlítunk, ne hasonlíts hozzá! Amúgy felveheted az órám a rendszer nem tiltja! Hajrá! Drayton amúgy idősebb nálam, ha nem is sokkal, lecsekkoltam a honlapon...
Súgja oda szinte, hogy nyomozott a pasi után, de hát ő nem titkolja, hogy fura neki a pasi. Olyan... behízelgő, már Joshnak is kifejtette.
-Nem? Dedede, szerintem tuti, hát honnan máshonnan ismernéd Mike-ot?
Néz rá megszeppenve, mert tuti nem téved (csak az esetek 70%-kában, khm).
-Jah... Mike ingatlanozik. A legtöbb haverja valami ilyen érdekeltségű. Te... nem? James, komolyan...
Néz amolyan, ne szívass már fejjel, de elbizonytalanodik.
-James?
Pillog rá, de nagy eséllyel nem azt a választ fogja kapni, hogy "igen". Szóva fél percre csak mered a srácra, aztán nagyon elkezd nevetni. nagyon nagyon, mert hát már mióta úgy fecseg vele, hogy ő Mike haverja, erre nem is. nevet még, mikor kérdez, teljesen elvörösödött, látszik kínos a szitu, de ez van, már nem lehet visszacsinálni.
-Azért... ahh... azért eszünk? Mit mondtál, hogy hívnak? Bocsi!

//Hát... nem ígérem hogy minőségi darab lett, mert mondatonként meg lettem szakítva xD Bocs xD//

Kiábrándító, hahh! Ezen kicsit felnevetek, nemtok pózolni, szóval ebből a szempontból tutira nem vagyok kiábrándító.
- Bezony, az én fejemmel leigázhatod a világot!
Nevetek fel olyan gonosz-muhahásan.
- Lenyalnám a számról, nem próbálkoztam szőlőrúzzsal, de tudod vannak azok a szőlőrúzsos pasik, akik télen, ha olyan az idő bekenik. Csajok szájáról már nyaltam le, nem baj, hogyha keveset, igazából nem mindnek van jó íze, ha érted…
Engem csókolózás közben volt, hogy kifejezetten zavart, persze hamar túltettem magam, a nő volt a lényeg, de vannak egész fura ízű darabok és akkor nehezebb elvonatkoztatni.
Szóval a csaj zseni, legalábbis én tök fiatalnak nézem, nemhogy a tanárnőmnek, barátnőnek is elfogadnám, ehhh, szóval fiatal, na… Aztán lehet csak benézem, mint Sebastiannál.
- Jah értem… de akkor is, tök fiatal vagy.
Nem, nem tudok ezen túllépni, gyorsan hozzáteszem:
- Vedd bóknak!
Felnevetek, hogy ha felgyújtanám a sulit nem tudna hol dolgozni, úgy teszek, mintha ez lenne az egyetlen jó érv ellene és bólintok.
- Hm…és sokat tanultál gondolom. Ez a munkamánia őrültség, valami tanár betegség lehet…
Zökkenek ki egy pillanatra, visszagondolva Sebastianra.
- Szóval szórakoznod kéne, többet, sokat.
Nézek rá biztatóbban, ezeknek a nőknek, Liával az élen alapítaniuk kéne egy „hogyan lazulj el” önsegítőkört.
- Aha, nem kedveled?
Kérdem bujkáló vigyorral.
- Miért? Hát az igazat megvallva nem nagyon értek a rajzokhoz és pont azok a szakon vagy, amit marhára nem vágok, a francia is elég érvágás nekem
Hehegek, több tárgyból már nem kéne bukni, az övé biztos olyan, aminek több köze van a számítógépekhez, mint a papírhoz. Az olyanokban nem bízom.
Bólogatok, hogy ő azért fiatalabb, mint Sebastian, inkább nem találgatok mennyi.
Pár perc múlva meg már pislogok rá, mert összefüggésbe hoz az ingatlanokkal, márpedig én tuti ilyesmit még álmomban sem csináltam! Megrázom a fejem és nagy szemekkel, elképedve bámulok rá. Keverne? Na ne már…
Egyre kerekedik a szemem, James…
- Nem, nem James vagyok.
Ráncolom a szemöldököm, asszem ezt benézte. Velem könnyű az emlékezetkiesés miatt. Elkezd nevetni, de én valahogy nem tudom követni, mégis az amnéziámmal szórakozik, még akkor is, ha nem veszem komolyan. Persze aztán fejet rázva, hetykén mosolyodom el, végülis nem gáz, csak szeles, nagyon-nagyon és brutálisan szeles.
- Nagyon lökött vagy. Ennyire hasonlítok Jamesre? Nem mondtam, de Reeven, örvendek
Nyújtom felé a kezem, ha már, akkor gondolom, most ismerkedünk meg.
- Persze, csak annyi változott, hogy nem ismersz.
Vonok vállat, nálam nem sokban fordult a helyzet, max. hogy most már tudom nem fognak visszatérni a vele kapcsolatos emlékek.
- Vagyis azt már tudod, hogy sokat ér a fejem, nem rúzsozom magam, fényképezést tanulok és sosem ingatlanoztam, fiatal tanárnő, akinek antipatikus Sebastian, különben először nekem is az volt és sokat tanult és lazítania kéne.
Igyekszem egy levegővétellel összefoglalni a dolgokat.

// ne aggódj, nekem is szokott ilyen problémám lenni, de nem venni észre, sztem nagyon jó volt a reag XD//

-Úúúúúú, én leszek a világ ura, ezután hívj fenséges Suzy császár istennőnek!
Röhög, mert hát nem is kéne neki a világuralom, meg amúgy is. Ha valóban így lenne szólítva, hosszútávon frusztráló lenne.
-Nem, nem tudom, de nem is akarom tudni... Milyen pasi keni a száját? Kenje be krémmel... De az nem azért van, hogy lenyalogasd! Az igazi rúzs amúgy sem arra van, hogy jó íze legyen, csak hogy finoman kiemelje a szájat!
Nevetek, mert elképzelem, hogy nyalogatja a csaj rúzsát, az meg nem érti mi a fenét csinál a másik, mikor azt hitte megcsókolja vagy valami. Nagyon nevetek.
-Annak veszem, csak ne hidd, hogy nem értek hozzá a dolgokhoz. Amúgy nem vagyok idős, ez tény, tiszta szerencse!
Akkor valóban úgy érezné, hogy csomó időt elvesztegetett.
-Nem tom, de ha elkap az ihlet, érted... muszáj lefesteni, meg megrendelésre is volt jó pár dolog, meg ott volt a galéria is... áh mindegy. Ez a tanárkodás új és izgalmas.
Elvégre eddig nem tanárkodott, csak ezt a programot jól tudja oktatni is.
-Hát... szeretnék egy csomó mindent kipróbálni. Enni olyat amit eddig nem, elmenni olyan helyekre, ahova eddig nem... ilyesmi.
Szeretné, ha kinyílna kicsit a világ neki, de most már tesz is érte.
-Nem. Na jó, ez túlzás, de olyan... nem is tudom, mintha túl nyájas lenne, fura. De már megkaptam, hogy ne ítéljem már el, hanem ismerjem meg, bár a srác a barátja volt, szóval elfogult.
Vigyorog, de mit csináljon, ha nagyon szoknyapecérnek tűnik a másik?
-Akkor minek vetted fel? Amúgy itt segítek, azért vagyok, csomó trükk van, csak kis kézügyesség kell és a kezed alá dolgozik a program. Max gyere be és nézd meg, nem kell felvenned.
Mosolyog, a franciával nem vitatkozik, nem vonzza valahogy. Nem is tudja melyik nyelv tetszik neki, ami jól hangzik. Talán az északiak, azok olyan egzotikusak!
-Ó...
Többet nem is bír kinyögni hirtelen arra, hogy nem James a másik, mert akkor... ki a fene? És honnan volt neki ismerős? És hogy keverte össze? Ooopsz és hoppá, hát ezt beszívta, mint a liftbe szorultak a babot evő szellentését. Aztán csak nevet, hogy ez kínos, de nincs mit tenni, már megesett, talán nem küldik el melegebb éghajlatra. Főleg hogy ennél melegebb éghajlaton már kidöglene a melegtől.
-Bocsi, de kiköpött olyan volt az arcod, meg mertem volna esküdni! komolyan!
Tényleg komolyan gondolja, elfogadja paradicsom vörös fejjel a másik kezét.
-Reeven, aham, jól van. Ezt megjegyzem, szerintem egy életre!
Vigyorog kínosan, igazgatja a haját a füle mögé.
-Hát... végül is... jah.
Nevet még kicsit.
-Legalább benned sem lesz a frusztráló érzés, hogy emlékezned kéne rám.
Csak les a sűrű összefoglalásra, majd nevet megint kicsit, kezd visszatérni a fehér színe.
-Hááááát valami ilyesmi. Ezek szerint figyelsz, nagy vagy és dicső! Kihagytad, hogy nem vagy oda a franciáért! Amúgy már nem antipatikus a csávó?
Utal Sebastianra.
-Mi volt a legdurvább kaja amit valaha ettél?
Kérdezi hirtelen, ha már kajálni mennek, meg amúgy is mondta hogy mindenfélét ki akar próbálni, talán a srác érteni fogja miért kérdez ilyen sületlenségeket random.
// Akkor jó, mert detto ez van xD Matt alatt is hallgattam Pál történetét, ha már pünkösd van xD Oda még odavágott, de ide?! XDDD//

- Fenséges Suzy császár istennő fejjel a kezében.
Röhögök, elképzelem, hülyén nézhet ki a fejem levágva, mondjuk lógó nyelvvel.
- A szőke a Shrekből!
Vágom rá azonnal, aztán csak vigyorgok.
- Igen, krémmel. Mondjuk azt is lenyalom és nagyon nincs jó íze. Hm, szóval nem eszitek meg, érdekes, érdekes.
Bólogatok, nem sértődött meg, király. Fiatal, de túlteszem magam rajta, van ilyen. Sebastian pl.
- Az ihlettel nehéz ellenkezni. Na és élvezed a tanárkodást?
Ezt pont megértem, mondjuk az én nyakamon is lesz hamarosan galéria – remélem a legjobbakat. Bólogatok a kipróbálásra, ezt nyílt fejbiccentésekkel csak támogatni tudom.
- Helyes, nagyon jó! Akkor együnk a menzán olyasmit, amit még soha nem ettél, mit szólsz?
Az ilyen dolgokat én is nagyon szeretem, talán majd eszembe is jut néhány ötlet, mi mindent nem csinált még.
Érdekes, hogy másnak is negatív volt róla az első benyomása, ha barátja, akkor tény, hogy lehet elfogultabb.
- Én nem vagyok a barátja //sírós játék előtt XD// hidd el és nem olyan gáz.
Védem, mert tényleg elég értelmes volt. Sajnos…mert így égtem.
- Nem én vettem fel, hanem anyám. Szerinte rámfér az ettikett tanulás. Hát jó, de tényleg béna vagyok a gépekhez. Esetleg, ha papíron kéne alkotni…
Megnézni meg lehet, én is híve vagyok a próbáljuk ki a dolgokat szerű célkitűzéseknek. A kézügyességemről szavaltak már verseket, de a gitározásnál edződtek sokat az ujjaim.

Kiderül, hogy összekevert valami Jamessel, csak pislogok rá először, aztán nekem is eljut, hogy James még nagyon beállva, poénból sem voltam. Ennyire nem létezik durva anyag.
- Hát, ezek szerint van egy hasonmásom. De tuti biztos Reeven vagyok kóma ide, vagy oda.
Rázom meg a kezét vigyorogva.
- Ohh igen, az viszont tök jó, mert jártam már így. Egyszer csak felbukkant egy lány és kiderült, hogy ismer. Elég vicces volt, mert mondott dolgokat, amiket tényleg csak úgy tudhat. Nekem viszont még csak nem is dereng.
Más szóval simán bevettem volna…mert volt már ilyen és Suzy is elég magabiztosnak tűnt. De ez így jobb,legalábbis nekem.
- Nagy vagyok és dicső? Persze, egyébként miért ne, csak ezt most nem értem.
Vallom be, hogy nem tudom már mi kapcsán beszéltük…talán hogy a levágott, vagy nem is annyira levágott fejem erőt ad?
- Nem, már nem, elmegy. Négyszemközt aranyos.
Vannak fura dolgai, hogy etetni akar, ezt nem tudom hová tenni, de nem annyira gáz, mint gondoltam.
Mi volt a legdurvább kaja?
- Hm… hát a homok, a gyurma, a papír, a műanyag, de kaja? Szerintem minden kaja finom. Bár vannak a húsban ilyen állati nyúlványok, fuj, azok szarok… Neked? És mi a kedvenc kajád,édességed, fagyid?
Kérdezem, közben lassan az étkezdébe érünk.

-Pontosan! Isteni lenne, nem?
Nevet, mert túl abszurd a kép, ami azt illeti.
-Uhh, jó a piperkőcöket hagyjuk!
Nevet Szőkére, ő tényleg kente, durva is volt látnia.
-De nem arra van hogy lenyald... meg kell állnod!
Nevet, hogy itt korlátozná a másikat, de tényleg nem jó ha lenyalogatja a krémet a szájáról.
-Ahaaa, tök jó, szórakoztató, meg csomó tök jó ötlete van a diákoknak, kipróbálgatjuk őket, meg olyan szép alkotások születnek, élvezet nézni őket!
Bólogat, hogy élvezi, jó, eddig tetszik neki.
-Hm, jó már ha van olyan. A menzán mindig ugyan azok a kaják vannak, tudod.
Kuncog, mert hát nem olyan hatalmas a választék általában, hanem van egy fix menü és az van.
-Hm, na jó... majd beszélgetek vele, tényleg, megígértem a barátjának is szóval majd megejtem egyszer.
Sóhajt beletörődően, megadólag.
-Igen? Miért, bunkónak gondol?
Ő nem úgy emlékszik Jamesre, mintha bunkó lenne. (xD)
-Papíron is lehet, de ez itt kimondottan rajzpados óra, a papíros munka csak egy része.
sajnálva hallja, mert akkor erre az órára valószínű nem csábítja be a másikat.

-Bocs, Reeven, tényleg, csak reméljük James nem ügyködik csúnyaságokat a hátad mögött és fogja rád!
Nevetgél kínosan még, próbálja elviccelni a saját beégését valami futurisztikus történettel.
-Uhh, az biztos fura volt. De talán ez jó is, mert segít emlékezni, lehet így hamarabb visszatérnek az emlékeid, nem?
Ez szokott segíteni, ezt hallotta, mert amúgy nem ért hozzá.
-Hát hogy figyelsz! Nem mindenki figyel és jegyzetel fejben!
Nevet, hogy nem érti a másik miért lett nagy és dicső.
-Aranyos?
Kuncog, fiútól fiúra utalva viccesnek találja a szóhasználatot, arra asszociál Sebastian lányos.
-Ettél műanyagot? De az kemény, a többit én is megkóstoltam, ha nem is direktbe!
Nevet, mert gyerekként bevállalósabb az ember. Újra kicsit gyerek akar lenni, az olyan izgalmas!
-Igen? De pl a kakashere meg a marhanyelv is? Vagy a tücsök? Ó vagy a csótány... olyanokat összeesznek az emberek, ne mondd már hogy azok is finomak!
Ámulok, de nevetek.
-Húúúú sok van. Kajából nem is tudom mi a kedvencem. Talán a szendvics mert az mindig változatosan variálható, meg a gofri. Nagyon szeretem a gofrit! Főleg juharsziruppal! Fagyiból meg... hmm... talán a puncs. De ott nem vagyok válogatós! Abból volt olyan neked ami nem ízlett vagy nem annyira?
Kérdezgeti, majd megérkeznek és nézi a menüt, van-e olyan amit még nem evett. Vannak ilyen egészséges kaják is terítéken, de elég bizarul néz ki. Olyan mintha pépesítve lenne az almapüré és az lenne ízesítve. Vagy az is? Durva.
-Szerinted meg merjem azt kóstolni?
Mutat rá az egyik ilyen kajára, mert biztos egészséges, de nem minden finom ami az. Na olyat még nem evett mondjuk.

Nevetek, inkább nem mondok semmit. A piperkőcöket tényleg jobb lenne hagyni, nem jó, ha az ember gyomra felfordul evés előtt. Vagyis majd úgy csinálok, mintha ennék.
Nade a krém-száj lenyalásnál tartottunk.
- A legjobb az, ha semmivel sem kenem be a szám. A lányoknak meg le kell koptatni.
Mosolygom hamiskásan.
Lelkes fiatal tanárnak tűnik, meg felsőoktatásban már nem kell annyira fegyelmezni.
- Biztos ügyesek.
Belegondolva, igen, ez nem valami kínai, vagy tai étterem.
- Esetleg, ha kombinálod őket, bár akkor esélyes a hasmenés, azt meg gondolom, nem akarod.
Én sem akarom.
Megint Sebastian a téma, jó lenne terelni már, gáz, hogy minden nővel (Lia) róla beszélgetek.
- Próbáld ki, négyszemközt rendesebb.
Bólogatok, aztán hajrá! Nem csinálok neki rossz reklámot, amíg Liával rendesen bánik.
- Anyám? Hogyne! De még mekkora bunkónak!
Közlöm vigyorogva. Nem emlékszem olyan szituációra, amikor szerinte helyesen, vagy az illemnek megfelelően viselkedtem volna. Nade anyám elég kevés szituban volt velem, ami azt illeti.
- Na egen, hidd el, jobb ha én nem nyúlok ahhoz a padhoz. De ha csinálsz valami szépet és meg lehet nézni, érdekelne.
Bocsátom előre, mert mint művészet érdekel, csak az nem, ahogyan készül.

Nagyon kész a csaj, mert valami tök ismeretlen figurával kever össze. Micsoda feltételezés, lehet nem is én követtem el azokat a dolgokat, hanem James. Bujkáló mosollyal csóválom a fejem.
- Ha hasonít rám, az inkább neki gáz, bár elvileg voltak lányrajongóim
Ráncolom a szemöldököm, sajnos csak homályosan dereng, visítozás, hogy páran lekapták a pólóikat és szerettem mellekre dedikálni. Basszus, néha a legjobb részek maradnak ki!
Bólogatok, igen, bár… nem tudom, hogy jó-e nekem emlékezni, nem vagyok benne biztos, hogy akarok, valahogy rossz érzésem van.
- De azért teljesen újra kezdeni sem rossz, tudod? Tiszta lappal és ahhoz jó ez az amnézia dolog
Próbálom megint pozitív megvilágításba helyezni ezt az egészet.
Nevetgélve bólogatok aztán, ez mégiscsak dicséret. Kicsit zavartan bele is túrok a hajamba.
- Köszi, hát igazából nem nagy ügy
Valahogy feltűnően sok a hehe egyazon megnyilvánulásomban. Megint Sebastian, ráadásul furcsa kontextusban, megtorpanok.
- Nem úgy! Hanem mittom én, nem vészes
Hadarom furcsa kézmozdulattal. Bólintok, hogy ettem már műanyagot.
- Persze, tollvéget például. Lerágom és lenyelem, semmi különös íze nincs. Azt néha még most is csinálom, rágás közben, valahogy jobban tudok koncentrálni. Bevállalós gyerek voltál te is.
Féloldalasan mosolygok rá, belegondolva azért kell nekem annyi toll! De hát egyszerűen könnyebb úgy!
- Kakashere, uh nem, ilyeneket nem ettem. Hát…ilyen bátorságpróbán esetleg, vagy lehet van rá mód, hogy finomra lehessen főzni. Kivéve, ha nyers hernyóról van szó.
Jut eszembe.
- Nem az a lényeg, hogy finomak, hanem, hogy kipróbáld és ha nincs más, esetleg akkor is.
Trinityvel örültünk volna lédús kukacoknak a sivatagban.
Hallgatom a kedvenc kajáit, a gofrin bólogatok.
- Az tényleg nagyon finom.!
Ki tudja hány év múlva szabad nekem olyat (-.-)
- Nem szeretem a vaníliát.
Tudom, fura, de fagyiban valahogy nem megy. Közben odaérünk a kaját pulthoz és épp a pépes izével szemezek, mert nekem kb csak azt lehet.
- Rendelek nagyobb adagot és megkóstolod az enyémet, mit szólsz? Nekem úgyis muszáj ezt
Sóhajtok lemondóan. Na egen, nem vagyok oda ezért az evés dologért.

-Hah, na igen... gondolom.
Vigyorog a másikra, nem is emlékezett hogy ilyen hamis a másik (xD Olyan jó hogy másnak hisz xD)
-Nagyoooon, teh, nagyon ügyesek! Egymástól tanulunk, olyan jó!
Valahogy inkább kalandnak fogja fel, mint munkának. De nem is ez a főállása úgymond, talán érthető.
-Hát nem... maximum ha bepuszilok egy tábla ét csokit, akkor kell az egyensúly miatt!
Kuncog, viccelődik, bár szívta már meg a sötét csoki erejét. (Dark side power xD)
-Ha te mondod...
Von vállat, mindenkitől ezt hallja, kénytelen lesz elhinni. Sebastiannak szerencséje van, hogy ilyen ismerősei vannak.
-Komoly? Nem tűnsz bunkónak... Vagy csak előtte játszod meg magad?
Elképzelhető, mert valahogy neki fura az egész. Vagy viccelődik? Ajajaj, akkor nem vette a lapot, új leosztást kér!
-Jó, majd mutatok valamit.
Itt a suliban van pár rajza, "műve", majd azokat megmutogatja. Vagy rajzol újat, az már mindegy.

-Miért lenne gáz? Jól nézel ki. Csak kicsit le vagy fogyva.
Von vállat mosolyogva, bár hirtelen elgondolkozik ez vajon munkahelyi zaklatásnak minősül-e. Az nem lenne jó, bár talán nem zaklatódik fel a srác, hogy közölte, helyes.
-Hm... Végül is minden új, minden érdekes. Van jó oldala, kinyílik a világ. Rájöhetsz hogy olyan dolgokat is szeretsz amiket anno elvből kerültél, vagy bármi ilyesmi! Ez jó!
Hamar meggyőzte magát hogy ez nem tragédia, érezteti is, hogy ki lehet ebből hozni az előnyöket.
-Jó dolog, ha neked alap. Ezen ne változtass!
Nevetgél, majd folytatja a másik zavarán Draytont illetően.
-Ahaaaa, aranyos. Hmmm....
Húzza a másikat, de vigyorog, nevet is.
-Hát de... azt nem is lehet megemészteni... Inkább egyél cukorkát.
Nem árt egy kis kalória a másiknak, szóval bátran ajánlja.
-Olyasmi, inkább csak nem zavartattam magam, anya meg mindig kiakadt!
Nevetgél, az anyja mindig óvta a széltől is.
-Nyers hernyó?! De az undi... szőrös és mocorog... juj.
Szörnyed el kicsit, a hernyók ijesztőek.
-De a kajában az a lényeg, hogy finom legyen... amúgy is össze vissza eszem, ha véletlen eszembe jut legalább csináljon már kedvet a következő étkezéshez, ne vegye már el a lelkesedésem!
Csóválja a fejét tagadólag, hogy de, kell a finomság neki!
-Ugye? van egy jó gofris a Saint James avenuen! ott mindenfélét kérhetsz rá, még fagyit is!
Lelkesedik, azt nagyon szereti azt a helyet, de vigyáznia kell az alakjára... könnyen rákapna, ami azt illeti. (Ha Sebyn múlik hamar xD)
-Tényleg? Mondjuk vannak akik nem szeretik, inkább a csoki lett volna fura. A tojáslikőrt sem szereted?
A vaníliáról jutott eszébe.
-Muszáj? Uhh... jó. De ha nem ízlik akkor őőő... én kérek neked őőő... zselét meg... grill zöldséget sült hússal. Csirke. Hm?
Ajánlja, ő ezt szereti, meg elég diétásnak gondolja. Ha belemegy a másik, ki is kéri ezeket. Ha megkapják és leülnek, kábé szuggerálva nézi a srácot, hogy kóstolja meg és mondja meg milyen. Állítólag finomak, mint a bébikaja, csak külalakra ocsmányak.

Aranyos, ahogy lelkendezik a buzgó diákjairól, bólogatok, többet nem tudok hozzászólni, valahogy a csaj olyan fiatal, hogy nem tudom elképzelni kortársak gyűrűjében.
- Végülis a csoki sose jön rosszul. Vagy nem szereted a túl sötétet?
Kérdezem kicsit nevetve, aztán vizslat, elég bunkó vagyok-e. Szerintem megbukom a teszten.
- Anyám elvárásai nagyok, úgy csinál, mintha valami royal family lennénk. Mintha baba csere lett volna és valójában Vilmos herceg lennék
Néha elég szabad szájú vagyok, de a hagyományos értelemben nem bunkó.
Biccentek, majd mutathatna valamit, érdekel miket alkot.

Kicsit megütközöm, nem a külső dolgokra gondoltam, bár azt mondja helyes vagyok. Jobb lenne csak nélkül…
- Hát köszi, de amúgy am blokk az egész lényemre gondoltam.
Összekevert a csaj valami egészen más figurával.
Kicsit megrázom a fejem.
- Annyira nem új, inkább ugyan az, csak más szemszögből. Hát egyelőre még nem jöttem rá, hogy amiket utáltam eddig, azokat most szeretném, de ja, azt pl nem tudtam eddig, hogy utáltam a franciát.
Megy ez, csak fordítva. Szerintem Suzy elmélete inkább rá vonatkozik, neki új és érdekes minden, amit még nem próbált.
- Kösz, nem fogok…
Kicsit zavartan hehegek még a bókon, mindent megjegyzek, ami fontos, Sebastian akaratlanul is elrontja a dolgokat, fényezhettünk volna tovább engem.
- Sebastian nem az esetem, mert túl franciás
Hülyéskedek röhögve, aztán megtorpanok, mintha most jönnék rá:
- És férfi! Mellesleg az unokatesómmal jár.
Nemtom mondtam-e már.
Simán megemésztem a tollvéget, hamiskásan vigyorgok rá, kicsit szívózva mondom:
- Nem mondod. Persze, eszem, most vettem magamnak Yodás pez cukorka adagolót. Imádom Yodát.
Pillantok rá milyen hatással van rá a hír.
- Ha neked lenne adagolód milyet szeretnél?
Film, mese, akármihős.
- Az anyák már csak ilyenek. Nem vállalnád be a szőrös hernyót?
Nézek rá vigyorogva, undik, azért kell leharapni a fejüket!
- Jó, ha így gondolod, nyilván egyél finomságokat. Te mondtad, hogy újdonságokat akarsz kipróbálni, lehet, hogy a kakashere is jó, csak nem tudod, mert még nem próbáltad.
Pirítva nem kizárt, hogy ehető.
- Ohh, kösz a tippet, majd ha már ehetek ilyesmit, elnézek.
Még egy ideig nem hiszem…
- Igen és ezen mindenki meglepődik, ugye? A csokit szeretem. Hát abban van alkohol, jobban megiszom, de sima likőr helyett inkább tetszik a csokis.
Vallom meg.
Közben a kajapulthoz érünk, rá is bök a legpépesebb undormányra, amit szabad is ennem.
- Nem kösz, nekem marad ez, nagyon durván szét van cseszve a gyomrom, max. kóstolok a zöldségedből, te meg az én fosszerű izémből.
Ajánlom vigyorogva. Ez van, ezt kell szeretni, már rég nem vonz úgy az ételek íze…próbálok a dologra ügyet sem vetni. Én mindenképp a pépesből kérek, úgy ülök le mellé.

-A csoki az csoki, az mindig jó. Nekem nincs olyan hogy nem finom csoki. A sötéttel csak az a baj hogy... őőő...
Nem akar belemenni, így csak mutatja a kezeivel mintha függőlegesen megcsavarna egy ruhát és úgy tartaná, jelezve szorulást okoz. Persze nevet, de úgy sejti tudja a másik miért mutatja ezt.
-Óóóóó, üdvözlöm felség, ha tudom koktélruhát veszek!
Kuncog, de csak viccelődik.
-Beszélj otthon modorosan, hidd el hamar visszasírja a lazább éned.
Vigyorog, szerinte az idegesítőbb ha valaki olyan "műen" beszél.

-Jaaaa... hát annyira nem ismerlek de szerintem nincs gond azzal sem.
Nevetgél, félreértette.
-Látod, felfedezed magad újra! Bár talán jobb arra rájönni mit szeretsz nem arra mit utálsz de... attól függetlenül a felfedezés felfedezés!
Mutat rá a tényre büszkén úgymond, hogy ez jó dolog.
-Jaaa, csak ezért értem, meg bongyori a haja, mi? Meg baba képe van!
Nevetgél, érezhető neki sem esete Drayton. A férfin hangosan röhög, csúnyán kinevetve szerencsétlen kollégáját, pedig annyira nem is lányos. De valahogy ez most tetszett neki. Akkor csillapszik le, mikor közlik jár valakivel.
-Komoly? Olyan hízelgő stílusa van, azt hittem nincs komoly kapcsolata. Tényleg nem ismerem jól az embereket...
Mondja kínos mosollyal, de legalább bátrabban szólítja meg, akkor nem kell félnie hogy nyomulni fog, vagy tudja is ő. Akkor valószínű tényleg ilyen az a pasas.
-Téééényleg? De cuki lehet!
Hát... ilyen hatással van rá a Yodás cukorka adagoló, olyan fejet is vág mellé, hogy az aranyos lehet.
-Én annyira nem vágom a Star Warst, de a pattogó zöld manó még megvan!
Vigyorog lelkesen, hogy vágja ám a témát veszettül.
-Hmm, nem is tudom... Elzásat! Bár az nem tudom hogyan nézhetne ki szépen... De Elza olyan jó!
Utal a jégvarázsra, nagyon szereti azt a mesét valahogy.
-Fúj nem... bottal sem piszkálnám meg. Megvárnám míg pillangó lesz, az nem undi.
Neveti el magát, hát nem egy hernyó szerető valaki.
-Na igen... de ha te is vevő vagy ilyenekre elmehetnénk valahova, megkóstolgatni!
Elmenne szívesen a másikkal, szerinte vicces lenne, egymást licitálnák túl újra és újra.
-Jah tényleg még nem... mikor?
Kérdezi a fincsi dolgok evésére, ő ebben nagyon gyenge jellem. Valamit nem szabad, ő csak azt kívánná, ismeri magát.
-Hááát... szokatlan, mert hát olyan... alapíz. Meg nem is erős az íze. Már úgy alapból én egyszer csináltam vaníliás krémet rendes vanília rúdból, de hát olyan kicsi jött belőle, raktam bele többet mint írta a könyv és... huh.. az tömény lett.
Kerekedik ki a szeme az emlékre, hogy már-már ijesztő volt, de aztán nevet.
-Hát jó. De nincs valami gyógycucc rá hogy jobban legyél?
Kérdezi meglepődve a másik gyomrára. Aztán meg lesi hogy kóstolja meg azt az izét, érdekli jó-e. Látványra undi.
-Kóstold meg... milyen?
Közben a sajátjából emel a szája felé, de annyira nézi a másik arcát, hogy nem teljesen találja el merre a szája, kicsit összekeni magát, megzavarodva, hogy hopp, majd bepuszilja a falatot gyorsan és megtörli magát, de közben is figyel a másikra, kóstolja már meg, nagyon kíváncsi.

Mosolyogva veszem az adást és elhúzott szájjal biccentek a csavarodásra.
- Ha anyámnál akarnál bevágódni, biztos megnyernéd! Egyébként jól állna
Mondom kissé viccesen szemrevételezve, csinos darab meg kell hagyni. Kicsit elfintorodom aztán. Így is hányós vagyok, aztán még magamtól is okádnom kéne.
- Á, hidd el nem unnák meg, szeretik a mesterkéltet, ők is olyanok
Vágom rá legyintve, őszintén, őket így kellett elfogadni.
- A te szüleid?
Az enyémeket hagyjuk is, de ha már szülő téma…

A lényemmel? Van gond, de…jobb ha most ugrik pár akkordot az agyam, mosolygom és megnézem a földet. De még mennyi gond.
- Tudom mit szeretek
Csak azt nem kéne szeretnem, mindegy is, ezt jobb lenne annyiban hagyni és inkább mondjuk rá koncentrálni. Miért nem jut az eszembe semmi?
- És te szereted a nyarat? Vagy inkább az őszt, tavaszt?
Miért nem jut az eszembe semmi jobb?
Csodálkozom Sebastian mennyire nem jön be a másiknak, kiröhögi, atyám, ilyen is van!
- Pedig sok nő szereti, ki tudja, lehet pont ezért. Áh hidd el, tud nagyon rendes lenni és komoly
Remélem… ami Liát illeti.
Yoda kerül szóba, bólogatok, hogy a pattogó zöld izé.
- Nagyon. Úgy értem Yoda nagyon menő, minden szava szent, de tényleg. A régi filmek elején egy kicsit gagyi, elszokott a civilizációtól, de amúgy
Rövidet füttyentek, én elég kocka vagyok ebből a szempontból. Viszont foglamam sincs ki az az Elza
-Új mese? Mert akkor még nem láttam. Egy kutyus?
Nézek rá, meséljen, le vagyok maradva új filmek, mesék terén. A filmeket még csak-csak pótolom,de a mesékre az én koromban már kicsivel kevesebb idő jut.
- Jól van, akkor hernyót ne is egyél, de pillangót se szerintem, az is csak hernyó alapjában véve.
A faj nem válik vízzé…Kaja? Kicsit elhúzom a szám.
- Igazság szerint én nem nagyon ehetek, tudod a kóma…
Emlékeztetem röviden, hagy ne kelljen ebbe belemennem. De az egzotikus kaják tuti ki vannak zárva! Elgondolkodom mikor, de nem tudnám megmondani.
- Hát…ha az orvos azt mondja?
El kéne menni a gyomrommal. Összeráncolt szemöldökkel nézem mit akar kihozni a vaníliából, nehezen bírom követni most. A lényeg persze megvan.
- Akkor azzal kikergethetnél a világból. Ajjajj tudod a gyenge pontomat
Pillantok rá oldalvást „ijedten”
A gyógycuccon elmosolyodok
- Nagyon aranyos vagy… Szerintem csak az idő, vagy sok gyógytea.
Kéne innom sűrűbben…
Leülünk, eljön a nagy pillanat, számhoz emelem a pépet. Kicsit sóhajtok, aztán betolok egy kanállal. Kicsit fintorgom, de alapvetően nekem nem nagy trauma.
- Ettem már rosszabbat. Szereted a spenótot? Ez valami olyasmi akart lenni szerintem, vízízű zöldségkeverékekkel.
Elé tolom a tálat, ebből is vehet, nem biztos, hogy meg bírom enni. Közben mosolygom azon mennyire koncentrál. Valami teátrálisabb hapsin jobban látná

-Gondolod? Ritkán hordok ilyesmit, csak megnyitókra...
Mosolyog, nem nagyon szeret kiöltözni valahogy. Néha jó, de sokszor inkább megterhelő, vigyázni a ruhára, meg azért komoly maradni, hogy ne legyen egy vicc benne.
-Igen? De az olyan fárasztó lehet...
Képed el, neki ez olyan... idegen.
-Anya nagyon könnyed, sokat nevet. John meg szintén, kicsit olyan mint egy nagy gyerek, de nagyon szerethető.
Mosolyog, szereti a szüleit, jó a kapcsolata velük.

-Akkor meg nincs is gond!
Már ha eddig volt, de úgy érezte mintha lenne, de akkor csak beképzelte.
-Hmmm, Mindet szeretem, mind szép, az ősz mert színes, a nyár mert meleg, a tavasz jó illatú a tél meg... hát itt nem havazik, szóval az olyan semmilyen, de szeretem a havat! Te szereted?
Nem mindenki szereti, egyébiránt meg Suzynak bármilyen téma megfelel, nem válogatós.
-Lehet, nem tudom, nem vagyok jó emberismerő, nekem idő míg tényleg megtetszik valaki. De okés, okés, nem bántom Draytont, fogok beszélgetni is vele, ígérem!
Mondja mosolyogva, Joshnak is megígérte.
-Háááát azért nem szent minden szava szerintem, de jó karakter, jellegzetes.
Bólogat, ő nem nagy fan, de legalább látta a filmet.
-Elza? Neeeeem, ő a jégkirálynő! Testvérekről szól a mese, annnnnnyira jó, majd nézd meg! Már ha szereted a meséket persze!
Kuncog, de nagyon szereti azt az animációs filmet, annyi szent.
-Nem eszem meg, szép, azt nézegetem!
Nevet, nem akart lepkét enni. Nem is lenne finom, úgy sejti.
-Ohh... gondolom nehéz kaját nem, nem? De a többit... gyümiket, zöldségeket?
Pislog a másikra, azokat csak eheti!
-Jó! Ha az orvos megengedi majd elmegyünk!
Igaz, most látta először a srácot mint utóbb kiderült, de erről meg is feledkezett.
-Hmmm... egy istencsászárnőtől ez a minimum nem?
Nevet fel, csak hülyéskedik. De nem fogja vaníliával tömni a másikat, nem kell félni.
-De a gyógytea keserű...
Biggyeszti le a száját, szomorú a hangja, utálja őket. Néha megiszik ezt-azt, de a legtöbb nem jó.
-Uhhh... de a spenótnak nincs is íze... egyszer ettem, mintha ízetlen massza lett volna. Elgondolkodtam náthás vagyok -e komolyan.
Magyarázza de belekóstol. Nyammog rajta, de látszik nem valami nagy szám szerinte se.
-Hát... az enyémből is ehetsz tudod. Ez úgy is kicsit sok.
Mosolyog a másikra, közelebb is tolja a tálját, ott is hagyja, szóval közelebb ül a másikhoz ha nem szemben ülnek.
-Na és mesélj, van olyan dolog amire régóta vágysz és még nem teljesült be? Akármi. Én például ki akarom próbálni milyen vitorlázni. Az olyan klassz lehet! Te irányítod a hajót meg minden! Meg egyszer szeretnék úgy felöltözni mint a viktoriánus kori nők. Tuti nem fogok levegőt kapni, de csak kíváncsiságból!
Mond párat, ártatlan dolgok, semmi extra, de azért ezek tényleg érdeklik. Kíváncsian néz a másikra, neki vajon milyen kimaradt élményei vannak.

Gyors oldalpillantást vetek rá, aztán röviden és gyorsan bólogatok, beharapott ajkakkal. Anyámat és megnyerné és a Miss megnyitó versenyt is.
- Huh, de még mennyire, én is csak 16 évig bírtam.
Most se soká. Kis belső infó, de ebben a kontexusban talán nem annyira furcsa, mintha csak úgy, mártírarccal adtam volna elő a szüleim sznobok című siratódalt.
- Jó neked, John a nevelőapád, vagy a bátyád?
Remélem nem gázolok nagyon bele, de ezt egyelőre nem értem, John bárki lehet, mint ahogy rám is rámaggatták a Jamest.

Ezt a gondos dolgot jobb, ha hanyagoljuk.Az évszakokról kérdezem, a hó tényleg jó, biccentek.
- Igen, hogyne, az nagyon jó tud lenni. És mit szeretsz? Síelni?
Valami olyasmi, amihez tudok egy elég érthető dolgot kérdezni. Kicsit felnevetek azon, hogy nem jó emberismerő, eszembe jut, hogy összekevert, aztán bólintok.
- Pont ezért ne írd le rögtön. Én pozitívan csalódtam benne, hagyd magad meglepni.
Sebastian biztos kedves lesz, hacsak nem megy neki azzal a csaj mennyire visszatetsző a modora. Yodán viszont megrázom a fejem.
- De, dehogynem, csak figyelni kell rá rendesen.
Yoda fan vagyok, erről nem beszél le. Jégkirálynő. Bólogatok, próbálok felidézni valami jó mesét, amit láttam.
- Olyasmi, mint a Némó? Azt láttam. De a Jégkirálynősdi nekem valahogy lányosnak tűnik.
Ráncolom a szemöldököm, mert ha ilyen barbie babás, vagy ilyesmi...
A pillangót csak nézegeti, addig jó annak a lepkének, biccentek mosolyogva.
- Igen, zöldséget és gyümölcsöt lehet, mértékkel.
Teszem hozzá, multkor behánytam a sok kivitől és a számnak sem tett jót. Miértis üldöz ez a kaja karma? Csak megfordul a fejemben, de aztán gyorsan biccentek. Ez izgalmas, max fosok egyet.
- Oké, megkérdezem.
Nekem először nem is fura, hogy csak most ismertem meg és már programot szervezünk, én is fura vagyok. Az istencsászárnőn nevetek én is.
- Igaz, elfelejtettem, hogy te simán ki tudnál nyírni, amikor csak akarsz. Táp vagy, mint Yoda
Röhögcsélek, vicces pont őket vonni párhuzamba. Kiderül, nem szereti a gyógyteát.
- Vannak finomak is, például a gyömbéres. Na majd iszunk. Cukor nélkül a legjobb. De megszokja az ember.
Sajnos nekem sok kamillát és veseteát kellett innom, amik ízesítés nélkül tényleg elég szar ízűek. A spenóton bólogatok.
- Jah, az olyan, mint valami büntetés.
Persze ő nem tudja, hogy ez nekem az is, a drogról szoktam le, úgyhogy tulajdonképpen az. Megkóstolja, nincs tőle elájulva, felnevetek.
- Nem, nekem tényleg nem lehet, szerintem ezt sem bírom majd megenni.
Pillantok a tányérra, annyira nem is bánom. A kérdése meglepő, de nagyon jó, már Liával is felmerült //csak még nem játszottuk ki// Amikor kemény voltam azt mondogattam az örödöggel akarok a pokolban gitározni, de ma már...
- Huh nehéz kérdés...búvárkodni! Azt még nem csináltam és érdekel, csinálnék néhány képet is ééés vadvizi evezni például. A vizes dolgok kimaradtak az életemből, mindig tüzes voltam. Szóval a vitorla engem is érdekel. A ruhák nem annyira
Súgom meg bizalmaskodva, somlyogva.

-John a nevelőapám, egy féltestvérem van, a húgom, Rachel.
Magyarázza ki az a John, és hogy nincs bátyja. De neki nem kényes téma a család, ez látszik rajta.
-Áh, tuti kitörném a nyakam, ahogy lebukdácsolok. Egyszerűen szép, szeretem nézni ahogy havazik.
Semmi extra, ő csak a fehérséget kedveli benne, hogy minden puha és hűvös. Kissé törékeny.
Drayton kapcsán megadóan sóhajt, jó, hagyja hogy kellemesen meglepje és elbűvölja Sebastian tenyérbemászó kedvessége... De hátha tényleg nem szörnyű fazon.
-Túl elfogult vagy a kis zöld lénnyel szemben, az is csak Lucas találta ki, ő meg nem 700 éves!
Kuncog, szerinte nem olyan hiteles hogy az a karakter annyira bölcs lenne. Főleg a ne próbáld effekt bosszantja, hát neki lételeme hogy próbálgat!
-Nem lányos, klasszak a fiú karakterek is meg a hóember, jaj meg a rénszarvas! A Némó ms volt, nem volt rossz, de... szerintem ez jobb!
Ez a saját véleménye, nem egy Némó fan.
-Khm, Khm... tápABB mint Yoda jóóóó, ő csak Jedimester, én annál több vagyok!
Kacarászik, mert csak viccel persze, egyáltalán nem egos valaki.
-Gyömbéres? A gyömbér csíp... nem vagyok oda érte.
Rázza picit a fejét, ráadásul gyógyteába... igencsak kellemetlen kombináció.
-Cukor nélkül én nem iszom teát, az kell bele! Édesen a finom!
Hűl el kissé, hogy ő úgy meg nem issza, cukormentes gyömbéres gyógytea! Mamma mia! Lehet ezt még fokozni?
-O, hát amennyi jól esik, tudod, mint az állatok!
Kuncog, otthon John mindig ezt mondja, elvégre az állatok nem zabálják tele magukat, csak mert miért ne.
-Úúú, az is milyen jó lehet! A sok színes halacska között úszkálni! Az evezés ijesztő, ha kiborulsz?
Nevetgél, majd jobban, hogy Reeven közli a ruhák nem kötik le.
-Pedig egy olyan rizsporos paróka milyen menő lenne már a fejeden, csipkés ujjú ing, naaa, nem?
Nevetgél, szerinte nagyon vicces lenne. Még szépségpöttyöt is adna a másiknak!

Családi helyzetjelentés, nevelőapa, fura lehet, de nem nyilatkozik negatívan, nem dobom be a szidjuk a szülőket kártyát.
- Ugyan! Sosem tudod meg, ha nem próbálod. Síelni jó lehet
Nézek rá rábeszélően kicsit, ha megteheti miért ne? Én szívesen kipróbálnám. Nyaktörés, nyammi. A havazás tényleg szép, azok a vicces kis hógömbök is jópofák tudnak lenni.
Sebastiant majd átéli, ha akarja, Yodából viszont nem engedek.
- Nézd végig még egyszer őket és figyelj csakis rá! Előre tudott mindent! Azt is kb csak ő ellenezte, hogy Anakin jedi legyen. Igenis tök bölcs, mintha 700 lenni, nemtom Lucas honnan szedte, de engem meggyőzött.
A Jégvarázs nekem akkor is lányosnak tűnik //Frozen, bocsi// A hóember és a szarvas sem fogott meg.
- Talán elkezdem valamikor
Ha nagyon sokat nyávogva énekelnének max. beteszek valami fiúsabbat. Nekem a kinézetük elég barbies, tele vannak velük a boltok, azzal képben vagyok hogy néznek ki, ha mást nem is tudok róluk.
Nevetek a viccen, hogy ő több lenne, végül rábólintok, most mit csináljak vele?
A gyömbércsípésen viszont csak lesek.
- Dehogy csíp, az finom.
Nekem nem csíp, de hogy csípne már? Butaságot beszél.
- Attól függ, van amelyik tea cukor nélkül jobb.
Mást szeretünk, ez van, nem lehet mindenkivel mindig egyezni. Suzy klasszikus lány, hála istennek, hogy eltérnek a véleményeink a dolgokkal kapcsolatban. Ezt az állatos viccet nem nagyon értem, ezért nem reagálok rá...
A lényeg, hogy a kajámnak meghagyom a felét, éppen jókor, még egy falattól már rosszul lennék.
- Biztos jó a búvárkodás, még nem eveztem, tudod a vizes dolgok kimaradtak, de szerintem...nem
Mondom, dehát nekem nincs veszélyérzetem, nem vagyok megbízható forrás.
- De durva,neeem, szörnyű lenne, ne ijesztgess.
Elkacarászom ezen, aztán talán ő is befejezi a kajálást lassan. Ha így van, nekem kezdődik a következő órám,úgyhogy lassan elköszönök a tanárnénitől. Nagyon durva, egyáltalán nem olyan, mint egy tanár. Sokkal kevésbé, mint Sebastian

//zárósra írtam, ahogy beszéltük//

karakterinformáció