Vívódtam egy kicsit, mit csináljak apámmal. Ez furán hangzik, de igaz. Itt vagyok, alig múltam 25 éves, és amikor már lemondtam róla, egyszer csak szembetalálom magam Vele. Ennél nagyobb sokk már csak akkor érne, ha anyám is betoppanna egy szép napon: "Itt vagyok kisfiam, kezdjünk új életet!"
Szóval, Mattel megbeszéltem, nekem idő kell ehhez, ha fura, ha nem. Reevennek is az volt a véleménye, örülni kéne a dolgok ilyentén való alakulásának, neki pl. családja sincs. (Azaz van, de talán jobb lenne, ha nem volna. Érdekes, Liát is oda sorolta, de aztán nem tértünk ki rá. A szüleire annál inkább. Hát azok... Hű, bakker!)
Matt rendes figura. Elsőre is jó benyomást tett rám, mégiscsak kihúztuk egymást a sz*rból, amikor az a kutya nekünk ugrott. És ha bevallja, ha nem, nélküle nem ment volna. Tán még a fogam is otthagyom. Büszke vagyok rá, hogy ilyen tesóm van. És ha ő ilyen, az apja is jó fej lehet, hiszen ő nevelte ilyennek. (Az anyákról most ne essék szó) Aznap, amikor náluk kajáltam, és kiderült, az ő apja az én apám is... Hát nem semmi, amit végig csinált velem. Lényegében nyertünk az ügyön, egymást biztosan, mert mindketten kiváncsiak és nyitottak vagyunk a másikra. (És valószínűleg így leszek az ősünkkel is, csak ne legyek ennyire... izé)
- Helló! Bújj be, ismered a járást!- már vártam, hűtöttem be sört, csináltam szendvicset, van ropi...
- Köszi, jól vagyok! És te? Hogy állsz a vizsgákkal?- bár rengeteg mesélnivalóm van, nem az ajtóban esek neki  a hírekkel.
- Uh, nem gondoltam mindjárt nekiesni, inkább csak átbeszélni, a tervekből mi valósítható meg és mi nem, költségvetést csinálni, hasonlók... - igaz, azóta, hogy beszéltünk, Sebastiannak is volt beleszólása; noha majdnem mindent rám bízott, a kerti bútorokat és a kert elrendezését közösen választottuk, terveztük. A miénk lesz, így helyes, nem?
- Persze, itt hagyhatod, találunk neki helyet... Legalább gyakrabban jössz át, nem igaz?- mosolygok. Ha szeret játszani, és nálam lesz a felszerelése, gyakrabban fgom látni. Örülök, hogy ő is ezt szeretné.
Ha észrevenném, hogy pillog körbe, vagy lassan közelítené meg a nappalit, megbököm a könyökömmel.
- Csak nem Norát hiányolod?

Matt pár alkalom után közelkerült hozzám. És úgy vélem, általa majd az apja is közelebb kerül, kevésbé lesz idegen az érzés, hogy valaki apaszerepben tetszelegjen előttem ennyi idő után. Nehéz így alkalmazkodni. Örülnöm kéne, de mivel csak a papa halála után éreztem az "apa" hiányát, nem iránta érzem, amit. Mintha egy idegent kéne hirtelen megszeretnem, csak azért, mert az apám. Nekem kell az idő a megismeréshez, és még így sem biztos, hogy szeretni fogom. Vagy ő engem. (Nagy valószínűséggel mégis; hiszen jól kijöttünk eddig.)
- Na jól van; ha neked jó, nekem is- paskolom meg a vállát finoman.
Ahogy veti a cipőjét, máris a melóról beszél.
- Meglehet, a lelkesedés ragadott el, egy csomó mindent kifundáltam, kerti sütögetős hely, meg sziesztás sarok, meg macskaköves járatok a fűben, a fák között...- nevetek. Ha megint nyernék egy nagyobb összeget, még egy medencébe is befektetnék, nem lenne rossz!- szóval, ma felmérjük a terepet, megmutatok mindent, at is, miket tervezgettünk, aztán te megmondod, ebből mennyi reális...- Na igen, az egész kerti bútoráruházat nem sikerül ide átköltöztetni. nem is mutatna jól...
- Oké, oké, tudom, csak húzom az agyad. Nagyfiúk vagyunk már, nem csak a játék a lényeg. Bár az is nagyon szórakoztató!- nevetek. Imádok játszani, majd rájön!
Látom, ahogy körbeles, húzom Norával,erre nem megjelenik a kis csöppség? Ismerősként dörgölődik Matthez és hozzám, aztán lustán és kecsesen kivonul a konyhába, kettesben hagyva minket.
- Ezt megúsztad...- öltök Mattre nyelvet, aztán tessékelem beljebb, ne az előszobában ácsorogjunk. Arra inkább nem mondok semmit, mi az ijesztő.
- Kérsz enni, inni? Készítettem szendvicset, van hűtött söröm...- ezekkel csak nem lövök mellé. Csak Seby nem kenyeres, tudtommal.
Kimegyünk a teraszon át a kertbe, és közben máris tele van kérdéssel.
- Na, akkor foglalj nálam helyet...- pléd a füvön, a félárnyékban.
Bár kint van a kerti asztal, meg a két szék, a plédre mindent kipakoltam, klaszul szét lehet teríteni mindent. Ha kért enni, inni, hozom tálcán. Jól elvagyunk, mint az urak!
- Unalmas? Ember! Hát elfelejtetted, hogy közben megjártam Alaszkát? - simogatom meg a fejét; ész, hová mész, ha elmentél, miért nem hagytál magad után egy noteszt? - Hű, körülöttem zajlott az élet, mindjárt be is avatlak...- mondom sejtelmesen, és ha kért, nyitok neki sört, eszek vele, ha falatozik.

- Azt ne hidd, én IQ bajnok vagyok. Szóval csak szerényen az elvárásokkal!- kacsintok rá. Visszafelé se legyenek nagy elvárásai, csalódni lenne kénytelen!
Szerencsére elneveti. Nekem aztán édes mindegy, milyen jegyeket visz haza, ha neki jó. Ő tudja, mit akar kezdeni magával. (Meg a sulival, amit végez)
- Nem, nem szándékoztam telezsúfolni...-- majd megmutatom neki az újságot is, amit Sebyvel átnyálaztunk, és a terveket is, amiket kifundáltunk. Aztán rázom a fejem- Nem, ilyesmiben nem gondolkodtam. A teraszt majd meg kell világítani, de a kerti sütögetéshez ott lesz az élő tűz...- jelentem ki előre.
- Hát... erről egy kicsit később- mondom sejtelmesen, de vidáman. Nem fogok titkolózni előtte, de szeretném, ha előbb leülne. Már kiakadtak néhányan a bejelentésemtől.
- Olyan veszélyes?nevetek. Nem hiszem, hogy vonzóbb lenne számomra, mint a kaszinók világa, és annak sem csábulok el túl gyakran. Ami azt illeti, nagyon régen voltam. És annak az alkalomnak köszönhetem, hogy ismerem Suzyt.
- Hát hogyne mászna? Főleg, ha úgy érzi, el van hanyagolva... Szóval, időnként hajolj le, simogasd meg a kisasszonyt!- nevetek. hihetetlen, hogy fél a cicámtól. Tényleg cica, még macskának is túlzó nevezni, olyan pöttöm. (Nem kell firtatni, hogy gyáva nyuszi vagy. Látszik!)
- Oks, egy sör rendel!- magamnak is veszek ki egyet, és némi ropit öntök ki mellé, legyen mit rágcsálni, míg meg nem éhezik a szendvicsre. De biztonságból teszek azt is néhányat tányérra, biztos, ami biztos alapon.
Kivezetem a kertbe, letelepszünk a plédre, amit már rendszeresen kihordunk. Sebyvel szeretünk kint lenni.
- Semmi gond. Fura is lett volna, ha folyton csak rám gondolsz!- nevetek. Csuda mókás; nagyon kedvelem.
- Hú, hát Alaszka....- kezdek bele a mesébe, és onnantól, hogyan jutottunk el éppen oda, egészen addig, hogy még a sarki fényt is láttuk, nagy vonalakban, de mindenről beszámolok neki. Sebastian nevét többször is említem.
- Nos, ő a másik, aki részt vett a kert tervezésében- mondom, kisé hangsúlyozva, ennek azért van jelentősége. de ha nem kérdez rá, csak néz, mintha nem értené, hozzáteszem.
- Azt tervezzük, hosszú távon költözik ide. Hozzám. Szóval, ahogy ilyenkor szokás: ami az enyém, az az övé is. Szóval... Beleszólási joga van, mi hogyan legyen...- magyarázom egyszerűen, hogy rájöhessen, ez nem csak lakótársi viszony.
- Nos, akkor megmutathatom, mit találtunk ki?- nem hagyom, hogy kínos csönd legyen közöttünk, de ha akarja, van menekülési útvonala. Ha viszont érdekli a téma, válaszolok a kérdéseire. Az lenne a legtisztább.

- Na, ez is igaz- simítok a tarkómra- Látod, ezért is jó, ha többen beszélünk róla...
Noha eddig, ha kimentünk este, elég volt egy mécses (vagy az se), hosszú távon lehet tényleg célszerűbb lenne arról is gondoskodni, hogyan világítsuk meg a kertet. Ha lesznek nálunk baráti társaságok (márpedig lesznek, ez már többször felmerült), nem árt, ha nem csak a Hold világítja meg a helyet, ahol összegyűlünk.
Somolygok magamban, hogy azt feltételezi, ne találnám fel magam a sötétben; néha épp a sötétség a legjobb az egészben. Elég zárt a kert, a tuják élő kerítésként funkcionálnak; a város fényei elég messze vannak, így olykor-olykor csak kiülök, és szemlélem a csillagokat. Nem annyira fényesek, és mintha nem is lenne olyan sok, mint Alaszkában, de gyakran nosztalgiázok, ha egymagam vagyok.
- Uh, ne is mondd, a függőségektől mentsen meg a Jóisten!- van millióféle. A játékszenvedély is ezek közé tartozik, sokat olvastam a témával kapcsolatban, amikor kaszinózni kezdtem. De azért nevetek; azt hiszem, vagyok annyira erős személyiség, hogy ne hagyjam, hogy valami így uralja az életem.
Norával kapcsolatban még mindig vannak félelmei, pedig én aztán megtettem mindent, hogy össehozzam őket. Nora vevő lenne rá. Nora mindenkit szeret, akit "bemutattam" neki. Bár a szomszédomat nem csípi, a gyerekeit igen. Ki tudja, mi alapján válogat? Matt ölében jól elvolt. Nevetgélek, ahogy Matt reagál a szavaimra.
- De most komolyan, mi van abban, ha megsimogatsz egy cicát? - bököm neki egy kicsit a könyököm. Nem azt kértem, nyúzza egész nap.
Kiterelem a kertbe, ott a pléd, úgy gondoltam, Mattet is ráveszem, üljön ki velem a fűbe, egészen más, mint széken ülve bámulni ki a fejünkből. (Pláne, hogy panelben lakik. Meg nem tudnám szokni). Viszek neki sört, némi kaját és rágcsát. Matt otthonosan mozog, és nincs ellene, hogy nomád mód kempingezzen velem.
Beszélgetünk. Kicsit zavarba jön attól, hogy gondolt rám. Láthatja, nekem sem idegen a gondolat, foglalkoztatta, ami történt. Én is agyaltam egy csomót, bár Alaszka alatt eldődleges célom az volt, hogy rendezzem a kapcsolatomat Sebyvel.
- Ah, igen, persze, csináltunk egy csomó képet, feltöltöttem már a számítógépre, majd megmutatom mindegyiket!- bólogatok nevetve. Olyan jó, hogy van kivel megosztani ezeket az élményeket! Matt nevet rajtam, ahogy mesélek, de ha egyszer vicces volt! Még mindig átjár az az izgalom, amikor ismerkedtem a hóval. Imádtam a hóesést, borulni a szánkóval vagy kinyitni a szám, hogy beleessen a hó!
Beszélek neki Sebastianról, óvatosan bevezetve, ki ő nekem. Valahogy nagyon lazán kezeli a helyzetet. Nem mutat semmi meglepődést az összeköltözés kapcsán, aztán rájövök arra is, miért.
- Szerintem kedvelni fogod. Nagyon jó természete van, abszolút extovertált...-mesélem lelkesen. Nem hinném, hogy gondot jelentene, ha hármasban találkoznánk- Szóval, az ajánlat áll, gyere nyugodtan. Amúgy is szeretném bemutatni neked
Egy kicsit megállok, mert most jön a vízválasztó. Általában itt szokták eldobni a kanalat az ismerőseim.
- Matt..., Sebastian nem csak a haverom. Szeretem őt, ő szeret engem... Mi egy pár vagyunk, mióta hazajöttünk Alaszkából- mondom gyengéden. Kell hogy értse, nehogy váratlanul érje, ha meglátja, mennyire közvetlenek vagyunk egymással. Hiszen lerí rólunk, hogy egymásba vagyunk zúgva.
Az újságot ugyan előkészítettem, de -ahogy sejtem- várat még magára, hogy átböngésszük.

Matt újabb ötlettel áll elő a kert megvilágításával kapcsolatban. Ezt még meg kell beszélnem Sebyvel, de az ötlet nem elvetendő. Tényleg kell majd világítás.
- Hehe, nagggyon vicces!- nyújtom ki egy kicsit a nyelvem. Szentfazéknak néz? Amúgy nevetek vele.
Aztán nevetek megint, Nora kapcsán. Matt és az állatok... Pedig a macskám nem hasonlít egy csöppet sem arra, amelyik megtámadott bennünket. Nos, attól én is be voltam rezelve, ha nem is látszott.
- Nora kedvel téged. Nem mindenkihez bújik oda...- próbálom megmagyarázni, a macskám részéről már egyértelmű a szimpátia. Akkor is, ha érzi, a másikban még vannak fenntartások. De ha nem kap visszajelzést, valószínűleg fel fogja adni, és közömbös lesz. Okos macska.
Alaszkáról és Sebyről mesélek aztán neki.
- Akkor először talán kicsit soknak fogod érezni, ahogy megközelít, de biztosítalak, ő mindenkivel nagyon közvetlen, nem is tud másmilyen lenni- készítem fel előre. Suzy is furcsállta elsőre, most meg kedveli. Nekem meg teljesen természetes, hogy ilyen. Ahogy Mattel kapcsolatban is elfogadtam, hogy zárkózottabb, mint az átlag. Sebyt majd erre készítem fel. Amúgy szerintem jól kijönnek majd.
- Helyes! Én is szeretném, ha megismernének téged!- mondom nevetősen. Mattre is ráfér a társaság, ahogy elképzelem. És ő is színesítené a társaságunkat. Talán a csajokkal is könnyebb dolga lesz, ha Suzyt és Liát megismeri. Egyik sem harapós tudtommal. Csak nem most fogják kezdeni?
Tisztába kell tennem egy dolgot, és Mattnek nehezen esik le, Seby hogy is a barátom. De hagyok neki időt. Legalább nem mutatott ellenérzést. Ez is valami. //Az a gif HATALMAS! //
Bólogatok. Igen, Sebastian fiú. Bevallom, kicsit mulattat is a dolog, hogy így közelíti meg. A kérdésére lazán vállat vonok. Minek magyarázkodjak?
- Mondd csak, számít? - Amúgy sem hiszem, ezzel kéne kezdeni egy bemutatkozást. Más kérdés, hogy amikor megismerkedtünk, még én sem tudtam, meleg vagyok. A melegekről más elképzelésem volt, és valójában még most sem sorolom magam közéjük, de vágom, a heterokhoz sem tartozok. Szóval... elfogadtam, hogy melegnek tartanak. Meleg vagyok. Nem dől miatta össze a világ. Ki vagyok én ahhoz?
Aztán felnevetek.
- Miért zavarná? Gondolod, engem zavar?- nézek rá, kíváncsian. Szerintem tök jól alakul a kapcsolatunk; legalábbis én egyre inkább örülök, hogy ismerem, hogy közöm van hozzá, és hogy ő így viszonyul hozzám. Lehetne ellenséges is, példának okáért.
- Ez is csak egy információ. Mint az is, hogy Angliában született, vagy hogy Franciaországban élt gyerekkorában, és kiválóan beszéli a nyelvet, vagy hogy van egy öccse... Nem kell ennek különösebb jelentőséget tulajdonítani. Ismerkedj vele, önmagáért fogod kedvelni vagy se, köze nem lesz ennek ahhoz, milyen beállítottságú. Seby rendes srác, látni fogod magad is!- mondom nyugodtan és vidáman. Ha engem kedvel, kedvelni fogja Sebastiant is.
És ha már letudtuk ezt a témát, előszedem az újságokat. Megmutatom neki, milyen kerti sütögetőhelyet találnánk legalkalmasabbnak, illetve, hogy milyen kerti bútorokat szeretnénk beszerezni. Kb. azt is meghatároztuk, mi hol legyen. Lényegében Matt véleményére vagyok kíváncsi, illetve arra, neki milyen ötletei vannak arra nézve, hogy a különböző kis "szigeteket" hogyan kössük össze (vagy rendezzük el másképp, ésszerűbben) Belemerülünk a tervezgetésbe. Van nálam toll, papír, rajzolhat is, ha kedve tartja, hogy aztán az ő elképzeléseit könnyebben tolmácsolhassam Sebynek. Közben gondoskodom kajáról, piáról. A vendéglátás is egyre könnyebben megy már.

- Melyik cicának álcázott vadmacska karmolt téged össze, mondd csak?- kérdem nevetve. Tartok tőle, nem konkrét macskára gondol, de ráhúzza ezt a fajta viselkedést az én Norámra is.
Beszélek neki Sebyről is. Nos, ő aztán közvetlenebb, mint a macskám. Nehogy azt higgye, majd ő is karmolászni fogja!
- Oké...- nevetek. Hihetetlen. És azt hiszi, nincs humora?
És ha már elsőre nem érti, pontosan elmondom, kim is nekem Sebastian. Kitárgyaljuk hát ezt a kérdéskört is. Bevallom, ő az első, aki előtt nem feszengek. Mégiscsak rokonom, mégiscsak ezerszer mondtam el magamnak tükör előtt, hogy meleg vagyok. Már nem is ellenkezek a kifejezés hallatán. Legbelül se. Vagycsak alig.
- A nőknél,... értem- bólintok nagyot. Értem, mire gondol- Nos... Sosem vetítettem. Érdekelt az a két lány... De Sebastian az, aki boldoggá akart tenni. Ha bátrabb vagyok, talán most Suzyval járnék, de lehet, hogy nem lennék ennyire szeretve...- biccentem oldalra a fejem. Elmosolyodok, ahogy eszembe jut a "fiúm" és a hév, ahogy szeret és ahogy ezt képes kimutatni. Felülmúlhatatlan, véleményem szerint.
- Nem, nem zavar. Gondolod, csak melegekkel barátkozunk?- nevetek, ez önmagában is abszurd- Téged zavar, hogy meleg vagyok? - kérdezek vissza. Ha netán igent mondana, rá kell jönni, miért, és ha tudok, változtatni rajta. Ha már kezdtett megkedvelni, nem akarom elrontani.
Megforgatom a szemem, akaratlan, ahogy reagál a szavaimra.
- Bocs, Matt. Te kezdted azzal, hogy semmit sem tudsz a melegekről. Az az igazság, én is keveset. Sebyről mondtam néhány tényt, általános jellemzőket, ami akárkire is igaz lehetne. És nem hinném, hogy rád akarná vetni magát, tudod, ez nem így működik; amúgy is mindenhez két ember kell, szóval...- kacsintok- ne is reménykedj!- elnevetem magam.
- Amúgy nem lányos. Hosszabb a haja, mint most az enyém, de te már láttál engem hosszabb hajjal, mint amilyen most az övé- Jobb, ha nem mondom el, mindketten beöltöztünk már csajnak. (Majd őt is beöltöztetem; szerintem tök jól nézne ki! )Manapság már nem ritka, hogy fiúknak is hosszabb a hajuk. Függetlenül a nemi identitástól.
- Az öccse...Nos, ha ő hozza fel, beszélgess vele róla, de ne ezzel nyiss, oké? - vakarom meg a homlokom. Lehet, nekem sem kellett volna szóba hoznom- Seby nagy dumás, nyugi, lesz miről beszélgetnetek.
Egy percig sem félek, hogy a csend megöli majd a hangulatot. Nem lesz csend. Kizárt! (De lesz B  terv is, biztos, ai biztos. Játék, zene, akármi...)

Rátérünk a kertre is. Mattnek vannak ötletei, az újságban is találun egy-két megvalósítható dolgot, be is jelölöm azokat, hogy majd megbeszélhessük Sebyvel is.
- Aha, nekünk is nagyon tetszik!- nyugtázom egyszerűen. Nem nyugtalanít, hogy felhozta a faterját. A faterunkat.
Talán érzi is, mert rákérdez, mire jutottam vele kapcsolatban.
- Nem tudom, Matt. Alapjáraton lassú és megfontolt vagyok, és valamikor tavaly tavasszal felhagytam a szüleim keresésével...- mondom neki, kissé leszegett fejjel- Ezek után váratlanul ért, hogy szembetaláltam magam vele. Ennél váratlanabb már csak az lenne, ha anyám is beállítana, érted...- lassan ingatom a fejem- Bevallom, még nem mertem igazán beleélni magam... - Ennyire merem bevallani, hogy félek.
Felé fordulok, elgondolkodva nézek rá.
- Komolyan, örülök, hogy itt vagy kapocsként közöttünk, nekem. Jól elvagyok veled, kedvelem a társaságod, kedvellek téged is, és általad közelebb kerülök hozzá is. Szóval... - halvány mosoly szalad át az arcomon. Minden lehetséges, nem igaz?
- Hogy van? Kérdezett rólam? Beszéltetek azóta.... erről az egészről?- kérdezek én is. Úgy látszik, van rá igényem, hogy halljak róla; az apámról.

-Ah, értem már...- nevetek, hogy beigazolódtak a sejtéseim; egy valódi lány igézte meg, majd karmolta össze. Matt is mosolyog, tuti már túl van a dolgon.
- Nem is jöhettek volna... Sose voltak...- mondom kissé visszafogottabban. Férfiakról sosem tudtam volna mesélni neki, Sebyről meg szinte mindekinek meséltem már.  Csak más megközelítésben. Mint barátomról. Meglehet, hasonlóan nagy szeretettel, csak ez senkinek sem tűnt fel.
Beszélek neki arról, miért alakulhatott így, és meglepetésemre nem kérdésekkel halmoz el. Tágra nyílt szemekkel nézek rá:
- Matt, köszönöm! Kedves tőled ez a megvilágítás; így még sosem gondoltam rá!- mondom őszinte örömmel. Bár elfordultam a Bibliai alapelvektől Seby miatt, Matt képes egyetlen mondattal elhitetni velem, hogy Isten nem fordult el tőlem. A szeretet a legfontosabb alapelv, és ezt nem szabad elfelejteni.
(Ha kimondaná a benne megfogalmazódott kérdéseket, hajlandó lennék válaszolni is. )
Aztán elvarázsol és megint megnevettet.
- Kétlem, hogy ilyennek teremtett volna; a homoszexualitás nem pozitívum a Bibliában, de a szeretetvágyam tőle való, és ha azt összekapcsoljuk Sebyvel, talán mondjuk azt, minket egymásnak teremtett, és ezzel ki is lennék békülve- mondom vidáman. Merthát valahogy úgy illünk egymáshoz, mint két kicsi legó, és ez nem lehet véletlen, akkor se, ha másokhoz is illenénk.
Nevetgélve rázom a fejem.
- Megígérem, se fiút, se lányt nem keresek neked. De ha észreveszem, hogy valaki tetszik neked, nem leszek rest szólni neki, ha te nem mersz!- fenyegetem meg játékosan, ugratva őt. Nincs szándékomban beleszólni az életébe.
Aztán nevet egy kicsit (és zavartan is), ahogy őt is Sebastiant fűzöm egy mondatba.
- Oké, jól van!- Örülök, hogy nem riasztja el egy meleg családtag meleg barátja. Én is ölelgettem már őt, mégse értette félre; valószínűleg ennek is van egyfajta jelrendszere, ami miatt a melegek jól megértik egymást. Én se ismerem ezeket, mivelhogy csak Sebastian érdekel.
Matt azt is "kifejti", esélytelennek látja, hogy tetszen neki egy fiú. Nos, nem vitatkozom vele.
Biccentek. Sejtem, miért érezné magát zavarban Matt, de Sebastian miatt nem kell aggódnia. Nem olyan férfi, aki lánynak érzi magát. Biztos vagyok abban is, jól elbeszélgetnek majd. Bár a témaválasztással lehetnek gondok.
- A családja, úgymint a szülei, a tesója érzékeny témák. Mondjuk úgy, az ő élete sem volt egyszerű, szóval...hagyjuk csak az alvó oroszlánt...- vonok finoman vállat. Mindenki életében lehetnek tabuk, nem? Matt érti, ha nem is mondok többet.

Apánkról egészen bensőségesen beszélgetünk. Lényegében kettőnk között Matt a szócső, és szerintem ő nagyon is levágja, kinek, mikor, mennyit mondhat. Feleslegesen nem járatja róla a száját, legalábbis előttem nem; megvárja, hogy kérdezzek de akkor nyíltan válaszol mindenre, és abból kiderül, a másik oldalról is van egyfajta finom tapogatózás.
- Nos, nem dobnám ki, de ... Jobb, ha még nem jön ide- révedek el egy kicsit- El kéne neki azt is mondanom, egy férfivel élek együtt, nem is akárhogy, szóval, ezt a meleg dolgot. Mit gondolsz, ő hogy fogadja majd?
Nem mintha joga lenne megszólni az életemet, vagy beleszólni... Bőven lehetne kritizálni azt is, amit ő tett anyámmal. De ha így állok hozzá, az ellenségeskedés, én pedig azt kerülni szeretném.
- Ne mondj neki semmi konkrétat. Vagyok, jól vagyok, fontolgatom, mennyire engedjem be őt az életembe...- Vagyok, aki vagyok, idő kell nekem is, hogy hozzászokjak, tartozom valakihez (illetve tartozhatnék). Csak fura, hogy a semmiből hirtelen lett egy apám és egy batyóm. Amennyi öröm van bennem, annyi félelem is: mi van, ha tévedünk? Ha mégsem igaz? Ha... újra elveszítem őket?
- Ha feszegeti a kérdést, kérlek, mondd meg neki, enyém a következő lépés. Várja ki türelemmel, vagy küldjön el a sunyiba- azt is megértem, ha neki lesz tele a pohár.
Nyitok egy újabb sört Mattnek, nyitok magamnak is.
- Igyunk!- javaslom. És aztán- Na, megmutatod azt a híres játékot, amit hoztál? - mosolygok rá.

- Sebastian volt az első igazi barátom- mondom megilletődve- nem csak Los Angelesben, hanem úgy mindent beleszámítva. Régóta ismerem, régóta tekintem barátomnak, de több csak most lett, az idén...- finoman vállat vonok. Hogyan tudnám elmagyarázni, amikor én sem tudom pontosan, mikor is szerettem bele? Abban sem vagyok biztos, Seby pontosan tudja-e. Fontos talán? Lényeges? Számomra nem a mikortól a lényeg, hanem az, hogy most igen, és működik a "megváltozott" kapcsolatunk. Boldog vagyok vele.
- Igen, ahogy mondod, egyértelmű!- Most érzem úgy először, hogy kevesebbet adok, mint amennyit kapok. Így aztán folyton inspirálva érzem magam és sosem úgy, hogy visszafogni kell magam.
Matt mosolyog, és kedvesen néz rám, magyaráz tovább, megerősítve, hogy helyes döntést hoztam, ő nem ítél el.
- Nos, erről ne nyissunk vitát, mert nem tartom magam kereszténynek, noha valamilyen szinten ismerem az Írást. De nekem úgy rémlik, akár a házasságtörés, akár az azonos neműek közötti szerelmi kapcsolat utálatos Isten előtt. Örülök, ha te másként tudod, ez csorbítja a ... lelkiismeretfurdalásomat, mert ezzel nehéz volt szembemenni; tudod, amikor ilyen szellemben neveltek fel, határokat húztam magam köré, és Sebastian miatt ezeket a vonalakat jócskán elmozdítottam...- lehajtom a fejem. Hiába nincs vallásom, a nevelésem nem írtható ki könnyedén, annak mély gyökerei vannak- És nem Isten hibáztatható a tökéletlenségekért...- teszem hozzá, mintegy mellékesen, bár ezzel nem a szüleimet hibáztatom a saját "korcsságomért". Nem is így gondolok magamra. Valóban a lélek az elsődleges, bólintok is, amikor ezt mondja.
Megerősítem, hogy Sebyt társamnak érzem a szeretetben, és ha Matt úgy gondolkodik, ahogy mondja, akkor szerencsés embernek tarthat, hogy megtaláltam a társam. Őt is biztattam már, legyen lazább, ismerkedjen bátrabban, és ne rejtse véka alá a tetszését... (mert megteszem helyette). Elneveti magát, de látom, hogy zavarba hoztam. Nem is szívom most tovább a vérét. Majd legközelebb!

Aztán apáról beszélgetünk, és magam is meglepődöm, milyen egyszerűen gondolok rá így, és nem úgy: Jonathan. Matt meg teljesen kitárulkozik, és ezzel belopja magát a szívembe. Látni és érezni, mennyire szereti az apját, képviseli az érdekeit. Ez sokat jelent, annak fényében, hogy Seby családjában csalódást és kitagadást eredményezett a mi együttélésünk.
- Ohm, hát...- elpirulok. Örülök annak, amit hallok, ez egy újabb igen amellett, hogy végre felkeressem őt és megint beszéljek vele. De a levegőben van egy kérdés, és erre még válaszolni illene- El sem tudom képzelni a jövőmet gyerekek nélkül. Igen, szeretnénk, ha lenne...
Mosolygok Mattre.
- Csak képzeld el: a te kölykeid meg az enyémek itt szaladgálnának a hátsó kertben, rúgnák a bőrt, vagy dobálnák palánkra, a nagyfater pedig békésen nézné őket, ahogy játszanak.. Mellesleg mi is... Nem lenne jó?- kérdem, kissé az ajkamba harapva. Együtt az egész család... Hm!
Aztán egyértelművé teszi, hogy a másságomat rám bízza, hogy közlöm a faterral. Bólintok. Nem akarok azonnal ajtóstól rohanni a házba, majd lépcsőről-lépcsőre. Amit tudnom kell, azt már Matt úgyis közölte. Nem emiatt tagad meg megint. (Megint? Igazságtalan szóhasználat)
- Ah, ez csak egy szófordulat. amikor már túl van feszítve a dolog, és inkább hagyod a fenébe. Tudod, ezért olyan nehéz. Én már eljutottam erre a szintre, én már feladtam, épp ezért ért olyan váratlanul, hogy mégis megismerhetem az apámat...- mondom, kissé elgondolkodva; vajon érti-e, hogy a túlfeszített várakozás is visszacsaphat ellenállássá?
Mindegy, érti-e, a lényeg úgyis az, ez az ellenállás kezd lohadni bennem, és hajlok arra, hogy felvegyem vele a kapcsolatot; csak én lassú vagyok bármiféle döntést hozni, így ehhez is idő kell.
Aztán bemegyünk a nappaliba, hogy olyan élvezeteknek adjuk át magunkat, mint a számítógépes játék. Nem vagyok a technika ördöge, de ha ráérzek valami ízére, könnyen elsajátítom az ismereteket, így hamarosan ádáz csatákat vívunk egymással, nagyokat nevetve. Elszalad velünk gyorsan az idő.

16+

Bólintok, bár kissé bizonytalanul. Nem azért, mert nem vagyok biztos benne, Sebastian az, akit kerestem, hanem mert a fejemben már a kérdés többi része jár, és erre nem tudok konkrétan válaszolni.
- Ezt nem tudom neked megmagyarázni, Matt. Tudod..., alig ismertük még egymást, de úgy éreztem, mindig is közöm volt hozzá. Ha hinnék a reinkarnációban, azt mondanám, valaha közös életünk volt- mosolyodok el- De akkor még nem hittem, hogy közöttünk ilyen szoros kapcsolat lesz, érted? Nem úgy gondoltam rá, mint lehetséges partneremre. Barátot láttam benne, és ő is így gondolt rám, bár viszonylag hamar elmondta, hogy ő biszexuális, és hogy tetszem neki. És valójában én is mindig úgy éreztem, ideális lenne számomra, ha lány lenne. Ha az lenne, udvarolnék neki...
Sóhajtok.
- És a kémia is működik, de hidd el, nem ez számít - vállat vonok. Miért ne lehetnék teljesen nyílt Mattel?- "Úgy" még nem voltunk együtt- a homoszexuális férfiakra nem jellemző módon mi nem ismerkedtünk meg egymás végbélnyílásával.
Matt szavai arról, mit ír a Biblia, és hogy gondolkodik Isten, nem csekély vigaszt jelent. Bár én ezt már elrendeztem magamban, hiszen függetlenítettem magam azoktól a tanoktól, amik erre vonatkoztak. Úgy voltam vele, Eleevel már felrúgtam az erkölcsi tilalmakat. És nem tehetek róla, hogy férfi testbe bújt, akibe szerelmes lettem!
- Örülök, ha így van, de gondolod, számít nekem, ha mégse? Nem vagyok keresztény, bár tisztelem a Bibliát. Próbáltam mást keresni, egy lányt páromul, és másképp magyarázni a vonzalmamat Sebastian iránt, de... - mosolygok, mert valóban hálás vagyok, hogy ilyen módon foglal állást mellettem- nem bánom, hogy így döntöttem. Ahogy mondtam, Sebastian többet ér számomra, mint hogy kordában tartsam az érzéseimet iránta
- Ó, így már értem, mire gondoltál. És ezen már túl vagyok...- bólintok; bár szerintem ezzel már ő is tisztában van, hiszen ha tagadnám, nem is tudna róla.

Beszélünk aztán a jövőről, családról, azon belül is a gyerekekről, és az apánkról. Míg az előbbi bizonyosan várat magára néhány évet, apámat nem fogom ennyit váratni, noha úgy tűnik, nem türelmetlenkedik.
- És abban mi a gáz, ha focizni én tanítom meg őket, barkácsolni meg szerelni meg te?- kacsintok; ugyan, ne érezze már, hogy neki semmilye sincs, amit továbbadhatna a gyerekeinknek- Számítok rád, nagybácsi is leszel, a gyerekeink meg polihisztorok!- nevetek.
Bemegyünk játszani, zombikat gyilkolni, ritka rusnya népség, de jó móka, sokat is nevetünk közben. Elszalad felettünk az idő. Matt gyomra is megkordul, épp amikor azt mondja, nem akar zavarni. Az órámra lesek, meg is lepődök, mennyi az idő.
- Nem zavarsz! Maradj vacsira! Seby is hamarosan hazér. De addig ehetsz szendvicset, biztos van még...- tápászkodok fel, nyújtom neki a kezem is (ha hason játszottunk volna, ahogy a gyerekek szoktak, felhúzom).
Elpakoljuk a játékot, aztán kimegyünk a konyhába (kihívom magammal, ha úgy dönt, marad), és kajával kínálom. Míg eszik, szétnézek a hűtőben, mit dobjak össze vacsira. Nem vásároltam délután, így abból kell választani valamit, ami itthon van.

- Lényegében... igen- tagadhatatlan, szimpi volt. Tetszett? Nem a külseje fogott meg, de igen, tetszett. És ott volt az a fura érzés, ezer éve ismerem.
Matt kedvessége és zavara nevetésre sarkall. Olyan esetlenül kérdez rá dolgokra! Én viszont igyekszem válaszolni, egyértelműen tudtára adva, nem kell szégyenkeznie a kérdései miatt.
Látszólag az sem lepi meg, hogy mit nem csinálunk.
- Wow, mint 16 éves koromban, mikor a mama mondta ugyanezt... Kisfiam, ráérsz még!- kacsintok, nevetve, aztán válaszolok- Ez nem okoz gondot... vagy mire is vagy kíváncsi? Ezt most nem értem...- Nem tudom, arra kíváncsi-e, hogy mióta ölelkezünk, csókolózunk? Vagy hogy kattant-e az agyam, mert fiúval csinálom?
- Ha számítana a keresztény mivoltom, nem lehetnék Sebastiannal. Mint mondtam, nekem úgy tanították, a homoszexualitás, a házasságon kívüli nemi élet bűn. Tehát már akkor is vétettem a "törvények" ellen, amikor Eleevel volt viszonyom. Azonban az senkit nem érdekel, ha egy férfi és egy nő viszonyt folytat. Ha két férfi csinálja ugyanezt, beszédtéma lesz. Megmondom neked őszintén, akkor is, ha nem csinálják. Megelőlegezik...- vállat vonok; a pletyka hidegen hagy. Mint ahogy az is, ki mit gondol, mi van közöttünk testileg vagy lelkileg, vagy akárhogyan.
- Hinni Istenben kellene- a hit jelentése lagalábbis őt fedi le elsőként. De igaza van Mattnek, mert én hiszek Sebyben, illetve neki, bennünk. Meglep, hogy megpaskolgatja a vállam, de nem tiltakozom. Olyan, mintha biztatna, csak így tovább.

Aztán jókat fantáziálunk, hogyan neveljük majd a gyerekeinket közös erőbedobással.
- Gondolj csak bele; Seby megtanítja őket kapásból franciául... És gitározni is!- jut eszembe. tanulsz a gyerekkel. Vagy lesz annyira intelligens, hogy megválogassa a szavait, ha te is ott vagy!- nyúltok Mattre kedvesen nyelvet. Na, nehogy azt gondolja már magáról, nem ért majd szót a saját gyerekével!
Játszunk és csak akkor hagyjuk abba, amikor már csontvázak vagyunk mi is az éhségtől. Gyorsan feledtetem vele hiányosságaimat és meghívom vacsira,és miközben összedobjuk és feldaraboljuk, amit a hűtőben találtunk, Seby is befut. (Sem idő, sem túl sok alapanyag nincs főzni) Matt egyébként segédkezik, és inkább koplal még, csak hogy velünk ehessen //vagy nem, mert erről nem szólt a fáma//
Seby a szokott, közvetlen módján üdvözli Mattet, noha most látja először. Fura mód, kissé zavarba is jön; látom, ahogy rám néz, nem tudja, mit mondhat. Szerencsére Mattet lefoglalja az, hogy rám bámul, valószínűleg a Seby által emlegetett hasonlóságot kutatva. Én addig odalépek hozzájuk, közelebb Sebyhez, és egyszerűen megpuszilom az arcát, miközben az egyik kezem átvezetem a derekán. A másikat kettejük összefont kezére teszem.
- Matt, ő Sebastian, aki nem tudja, hogy elmondtam neked, kik vagyunk egymásnak...- nevetek Mattre, aztán Sebyre.
- Meglepően jól fogadta a hírt- nézek Sebyre. Aztán hozzáteszem- Hideg vacsora lesz, nem bánod? Kissé eljátszottuk az időt. Zombikat öltünk...
Leültetem őket az asztal köré, ha már Seby is kezet mosott, és nekiláthatunk csemegézni (maradékokat, hideg menüt vacsorázni)
- Hogy telt a napod?- kérdem Sebastiant, bár azt hiszem, ha belelendül, ő is szóval tartja majd Mattet.

//Jól van, na... XD//

- Valóban, alig...- mondom, kissé irónikusan, de elnevetve az egészet. Ha hallgatok a mamára, még mindig szűz volnék. És valószínű egyedül, mint az ujjam.
Aztán megint nevetek, hiszen ahoz képest, mikről beszélgetünk, Matt tagadja.
- Ó, bocs, ez már sok infó volt? - cukkolom egy kicsit. De az érdeklődése az iránt, hogy lett más a szememben Sebastain, nem változott.
- Nem lett más a szememben. Mindig vonzott a személyisége. Mondtam is, ha lány lenne, már régóta udvaroltam volna neki...- Nem, nem furcsa, hogy így van. Talán itt a kézzel fogható magyarázat, meleg vagyok? Sebastiant kezdettől fogva szeretem. Nem tehetek róla, hogy férfi. Utóbbi tényt kellett csak elfogadnom ahhoz, hogy ott tartsak, ahol most. Azaz a két dolgot összetenni: szeretem, férfi.
- Nos, értem én... de attól, mert mindennaposak a gyilkosságok, azok mégsem lettek "megszokottak", vagy tévedek? Ugyanúgy bűn. Nem a Biblia változott meg, hanem az emberek álláspontja a bibliai alapelvek iránt. Megpróbálják a saját képükre formázni...- vitatkozom vele, nem nagy elánnal, de azért érezhetően, nem teljesen értünk egyet.
- Amúgy ezért is mondtam, ne nyissunk vitát, hiszen tudomást sem venni valamiről kb ugyanaz a kategória, mint megmásítani. Szóval én éppen olyan gyarló vagyok, ha elfogadod, a Biblia (és így Isten) soha nem másítja meg a szavát- teszem hozzá higgadtan.
Nem tudom, engem befolyásolna-e, ha a homoszexualitás büntetendő lenne. Az érzéseimet sokáig tartottam fogva, nem csak Seby miatt, hanem korábban, Elee vagy Suzy kapcsán; nekem ebből elegem volt, én élni akarok, boldog lenni, és Sebastian mellett mindez megvalósul. Csak ez számít. meg is halnék érte, ha kell.
- Mindenkinek megvan a maga boldogsága. Valakinek Isten az- a boldogságnak sok értelmezése van. Önmagában Isten nem tett boldoggá soha.

-Jaj, Matt, ne már....- nevetek. Olyannyira ijesztő neki a jövő a gyerekekkel, hogy félek, ez lesz az oka, amiért nem vállalja majd be őket.
- Nekem nincs nyelvérzékem. Sebastian anyanyelvi szinten beszéli, és lehet, hogy meg tudna tanítani, de így is tökéletesen értjük egymást, köszi...- na ne, én sem fogok franciául tanulni.
Mattnek sem szívügye a tanulás.
- Nem is új anyagokról lenne szó, hanem arról, leülsz mellé, amikor írni vagy olvasni tanul. Tudod, segítesz neki, befejezed, amit a tanár elkezdett a suliban...- mondom kedvesen. Én erről már számtalanszor álmodtam.

Hiába noszogatom, nem nasizik, míg nem vacsizunk közösen. Így hát az előkészítésben segít, és bevárjuk Sebastiant, aki hamarosan be is fut. Utóbbi van zavarban, hogyan is titulálja magát Matt előtt.
- Éppen ezért siettem a segítségére...- pillantok Mattre, nevetek Sebyre, hát ő nem mondta volna ki az én rokonom előtt, hogy a fiúm, az biztos.
Nem a szokott módon kapom le, ahogy hazaér, mert itt van Matt, és neki elsőre biztos furcsa volna. Amúgy sem szokásom mások előtt csókolózni. Nem mondom, előfordulhat, de nem célom cukkolni senkit.
Aztán meglepetten nézek Mattre.
- Nem, azt azért nem- nézek Mattre, rázva a fejem, de közben Sebyre is figyelek. Kissé nyúzottnak tűnik.
Közlöm, hogy telt a nap, hogy csak hideg vacsora van. Seby elpoénkodja a dolgot, Matt meg mentségeket keres. Én magamban nevetgélek. Úgy hiszem, Matt nem fog tartani Sebytől.
Míg Seby elszalad kezet mosni, Matt tesz fel egy érdekes kérdést.
- Meglepően jól, fogalmazzuk így. Tudod, olyan emberek is kiakadtak rajtunk, akik régóta ismernek minket...- vonok vállat. Noha látványosan nem csüggünk egymáson, és korábban is volt közöttünk testi kontakt (ölelés, puszi) mások előtt, ez a dolog valahogy mégsem fér a fejükbe: szeretjük egymást.
- Nyugi Matt, ezzel csak nőttél a szememben!- mosolygok rá hálásan.
Aztán ha már mind együtt vagyunk, beszélgetünk vacsorálás közben.
- Hát jah, a technika...- ámulattal nézek Sebymre, hogy "puska" nélkül is elő tudta adni, amit akart, aztán mosolyogva nézek Matt felé is, aki a mai napom szerves része volt.
- Nem, na nem... Matt megnézte a terveinket a kertre vonatkozóan, tett néhány kiegészítő javaslatot, és azt mondta, meg lehet valósítani, amit elképzeltünk...Ugye, Matt?
Hamarosan élénk társalgás kezdődik közöttünk. Szó esik a kertről, a zombikról, még apáról is.Úgy vagyunk együtt, mint egy család, és ha igaz, Matt kezdeti feszültsége is eloszlik lassacskán. Ez is "csak" egy békés otthon, szokott esti rutinnal. Nem is érzem, kilógna közülünk.

//Csak a vége rész zárós hangulatú. Nem kell belemenni itt a részletekbe, ha nem akarsz. Viszont beszélgethetnek még kettesben, ha van kedved...//

Összenevetünk, hogy egy véleményen van a nagyimmal, aztán komolyabb témába is belemerülünk. Meglepően könnyedén beszélgetünk a kapcsolatomról. Úgy érzem, semmi takargatnivalóm nincsen Matt előtt. Hogy ez az érzés honnan jön, nem tudom; nem a tesóságunknak tudom be, de valami van...
- Jó kérdések! Én meg voltam győződve róla, hogy hetero vagyok. Futottam először Elee után, aztán megismerkedtem Suzyval, és igazából már jócskán ismertem Sebyt, amikor rájöttem, hogy ő valahogy a két lány ötvözete. Mindkét lányból éppen az erősségeiket hordozza- mosolygok, az ajkamba harapok. Boldognak érzem magam most is, ha csak őrá gondolok.
- Amikor Alaszkában voltunk, sokmindenről volt időnk és alkalmunk beszélgetni. És tulajdonképpen ott hozta felszínre, hogyan érez ő. Én meg... - hát mit is mondhattam volna mást? Hiszen egyértelmű volt, hogyan érzek iránta- tudtam, hogy ő számomra ideális társ lenne. És elsiklottam afelett, hogy férfi. Többé nem érdekelt. Mindent megtestesít, amire vágytam, és mindent elfogad, amit adok neki.
- Eltelt közel 2000 év, mióta a Biblia íródott. Akkor még egyformán bűn volt mindkettő. Sőt, mondhattam volna a lopást vagy a tiszteletet is. Érzed, mennyit romlott a morál az idők során? - Nézhetjük feketén-fehéren az írásokat, és akkor nem lenne egyetlen teremtett lélek sem a Földön, aki megállna Isten ítélete előtt. Persze, éreztetem, én sem vagyok begyöpösödve.
- Nos, ha csak a szeretetről lenne szó, valószínűleg nem lenne gond. A (feltételezett) testi kapcsolat veri ki a biztosítékot- nem ragozom tovább, valószínűleg érti. És ha érti, tudja, hogy itt nem csak a homoszexualitásról van szó, hanem a paráznaságról is. (Utóbbi ismét egy olyan téma, amelyben sokat módosult a közvélemény).
Óvatosan rázom a fejem. Nem lehet Istentől, amit elítél a Biblia, hiszen a Bibliáról azt állítják, Isten szent szava. De távol áll tőlem, hogy vitatkozzak, főleg azért, mert nincs miért ellent mondani. Nekem az számít, hogy ő nem ítél el. Én meg meg tudok küzdeni saját démonaimmal.

Érintőlegesen beszélgetünk a jövőről, a gyerekeinkről, és hogy hogyan és mire tanítgatjuk majd őket. Kedves gondolat, hogy mindenki ad magából valamit. A gyerekeinknek így nem csak jó apjuk, hanem remek nagybácsijai lesznek. Nagy család... Tényleg megvalósulhat? Egyre biztosabbnak látszik. Boldoggá tesz a tudat.

Sebastian megérkezik, és sikerül feloldani az első (egészen apró) feszültséget. Az egész csak abból adódott, hogy Seby nem tudhatta, mennyit mondtam el Mattnek kettőnkről. Ezután már fesztelen(ebb) a társalgás. Matt néha megszeppentnek látszik, de ő is oldódik, aztán ugyanúgy nevetgél Sebastian jelenlétében, mint velem, és ezt jó jelnek veszem. Seby meg úgy viselkedik, mint máskor, felszabadultan és lazán, könnyedén társalgásba vonva Mattet.
Én néha csa figyelem őket. Míg Seby kezet mosott, még váltottunk néhány szót Mattel, és meglepődött, hogy hálás vagyok neki. Valóban az vagyok...
- Na igen. Sokszor elfelejtem, hogy nem másoknak kell megfelelnem, hanem saját magamnak. De tudod, ha lehet, el akarom kerülni az összetűzéseket. A véleményemet nem mindig hangoztatom, de az érzéseimben nem engedek beleszólni. Senki sem tudja rajtam kívül, hogy nekem mi a jó...
Visszatérve hármunk vacsorájára, jó hangulatban telik. Eltelik velünk megint az idő, Seby jelzi, hogy menne fürdeni, Matt is búcsúzkodik. Kikísérem az ajtóhoz. Jó nap volt, de kissé elfáradtam én is, el kell nyomnom egy ásítást. De felélénkülök attól, amit búcsúzóul mond. Felnézek rá.
- Kösz Matt, tényleg, mindent. Kereslek majd... nem csak a kert miatt...- félre billentem a fejem- Kérlek, mondd meg neki, hogy üdvözlöm.
Ha engedi, finoman átölelem, megpaskolom a vállát, aztán elengedem.
- Kikísérjelek a buszhoz?
Ha igent mond, gyorsan belebújok a cipőmbe és elkísérem. Ha már ott vagyok, meg is várom vele a buszt. Ha viszont nemet, nem erőltetem magam rá; bezárom utána az ajtót, és Sebyt boldogítom a zuhany alatt...[/color]