Jarek egyszer egy szép nyárias tavaszi napon látta meg a nagyvilágot. Nem ő volt az első a családban, s mint az két évvel később kiderült, nem is az utolsó. Ám ő az egyetlen fiú, így nem csak a kivételezés, de a teher is az ő vállát nyomta. Meg kellett felelnie, főként apja elvárásainak, aki már fiatalon elkezdte bevezetni egy ismeretlen, de érdekes világba. Anyja amerikai származású színésznő, apja lengyel rendező. Elég sokszor megfordult színpadok és kamerák között, a díszletekben bújt el vagy épp a stáb tagjait szórakoztatta történeteivel, amikor már megtanult beszélni persze. Ahogy rájött, milyen szép szavakká lehet alakítani az addig önkéntelenül adott hangokat, kinyílt előtte a világ. Igazi kis csibész volt, akinek nem kellett a tv, sem az újságok, ő könyveket bújt, amint felismerte a betűket és számtalan füzetet írt tele velük, amikhez rajzokat is kreált. Már egészen fiatalon eldöntötte, ő is a filmek világát fogja életcélul választani. A nővére az orvoslás felé nyitott, húgát a zene kötötte le, egyedül Jarek volt az, akit a filmes szakma érdekelt. Nem, nem vágyott a rivalda fénybe, bár többször megkapta apja mellett ücsörögve a széken, hogy ezzel a csinos kis pofikával ott lenne a helye. Ő ahhoz túl félénk és visszahúzódó, neki az iskolában is a könyvek voltak a barátai, a füzete és a ceruzája, majd tolla, ahogy nőtt és nőtt.
Sosem lakott Lengyelországban, pusztán a nyarakat töltötte a nagyszüleinél, rokonoknál. Az apja elvárta tőle a lengyel nyelv használatát, ezért is van az angol beszédében valami furcsa, megmagyarázhatatlan, kivéve, ha valaki rájön, mi az a rejtett akcentus, amivel beszél.
Mikor elég idős lett hozzá, szülei elé állt a nagy ötlettel, ő bizony megpróbálná egyetemi szintekre emelni írói tehetségét. Először félt, nem fogják támogatni, aztán szülei beletörődtek, nem őket követi, de legalább hasonló pályán marad. Így került az egyetemre és jár ide jelenleg is…

Shine on me