- Ebben igaza van, Mr. Woo. Én sem akarom mentegetni azokat, akik ennyire felszínesek. Egyébként viszont ez a megkülönböztetés nálunk is él. Aki ausztrál vagy angol, azt itt is megkülönböztetik, és Angliában is az amerikaiakat. Mindig lesznek olyanok, akik ezt fontosnak tartják majd, mert ez az, amit még fel tudnak fogni. Ez is a filozófia része. Mindenkinek szüksége van arra, hogy meghatározza saját magát. Akinek belül nincs elég tartása, üres, felszínes, az csak másokhoz képest tudja ezt megtenni. Aki pedig tele van félelemmel, az a saját maga meghatározását csak másoktól való elkülönülésben tudja elképzelni. Ez az egyik alapja a rasszizmusnak.
Noha én nem gazán vagyok érintett nemzetiségi témában, engem a szemüvegem meg az esetlenségem miatt rekesztettek ki. Ez sem volt kellemes, és felnyitotta a szemem sok mindenre. Az egyik nagy megkönnyebbülést és felszabadulást hozta nekem az, amikor az olvasmányaim kapcsán megértettem, hogy azok, akik engem piszkálnak igazából saját gyengeségüket próbálják ezzel leplezni. Innentől könnyebb volt megvédenem magam valamivel.
- Ez engem is érdekel, és ajánlónak is jó lesz. Akkor várom e-amilban az ismertetőt. Nem kell hosszúnak lennie, csak egy kis könyvajánló. Akkor most már tényleg nem tartom fel tovább.
Újfent felkelek, és az előszoba felé tartok, hogy cipőbe bújjak.

Biccentek egy újabbat, egyetértek vele, részben. Jobban belemélyedni meg nem szeretnék. Nem látom értelmét. Egyébként is jobb lenne más témáról beszélni. Kezdünk megint számomra érzékeny területek köré evezni. Szerencsére azonban úgy látszik ő is elégnek érzi a témát s csak az ötösért kíván még tesztelni. El is buknék rajta, ha szigorúan venné, az ajánlott olvasmányokat. A magam részéről viszont úgy érzem, egész jól kivágom magam. A feladat is egyszerű néhány perc alatt elvégezhető. Szerintem nem lesz gond.
- Rendben. Meg lesz - felelem még egyszer utoljára. Aztán ahogy feláll, én Noah Joonra pillantok, aki a jelek szerint elaludt. Meglep, nem szokott ilyenkor még szundizni és valószínűleg teljesen felborítja majd a napirendem, mégsincs szívem felébreszteni. Megsimítom újra az arcát, aztán felállok én is, hogy kikísérjem a tanárt. Amint felveszi a cipőjét kezet nyújtok ismét.
- Köszönöm. Azt is, hogy idefáradt - mondom újra, mert hiába mondta, hogy ez a praktikus. Rajta kívül senki nem tenné ezt meg. Én is furcsálltam, de persze örültem is neki. S ha nem is indult tökéletesen, azt hiszem egész jól végződött. A félévem úgy mond, meg van, a kreditekkel együtt. Már csak a vizsgák vannak hátra és meg lesz a diploma is. Mind a kettő. Már épp ideje volt.
- Viszlát! - köszönök el, amikor kilép. Majd bezárom mögötte az ajtót és visszamegyek, hogy elpakoljak és folytassam a napot. Elsőnek megírom a könyvismertetőt és elküldöm neki, még mielőtt elfelejtődik.

//köszi //