Késésben vagyok, mint mindig. Nem tudom mi ütött belém, de egyszerűen nem tudok arra figyelni, hogy mindig, mindenhová pontosan megérkezzek. Általában elkések az előadásaimról is, amelyeken ott kellene lennem, már ha ráveszem magam, hogy egyáltalán bemenjek. Nem lesz így jó vége és ha Louis is erről tudomást szerez biztosan kinyír. Nem kellett volna erre az egyetemre jönnöm, ahol a bátyám is tanul, félek, hogy mindig figyel engem, minden lépésemet nyilvántartja, de ez beteges gondolat, mert jól tudom, hogy nincs így.
Sietős léptekkel rohanok a kijelölt kávézó felé és dobok egy gyors sms- t Sarah- nak, miszerint késni fogok.
Sarah az első ember, akivel itt megismerkedtem és fura, de rögtön jól kijöttünk egymással. És hogy ez miért nem megszokott? Mert rólam van szó, nehezen jövök ki más emberekkel, de próbálom lerombolni a korlátaim, hogy minden jó legyen a jövőben.
Percek telnek el, mire már menni is alig bírok, fáj a lábam, a könyvek súlya húzza le a vállam és alig kapok levegőt. Hihetetlenül rosszul érzem magam, de már nem sok van hátra, hogy megérkezzem az úti célomhoz.
Mikor beérek a kávézóba megpillantom Sarah- t, aki már Isten tudja mióta várakozik rám. Megkerülöm az asztalokat és leülök mellé.
- Szia, annyira sajnálom... megint! - mondom neki bűnbánó arccal és közben előveszem a könyveim a táskámból, aminek az alján egy doboz cigi díszeleg. Remélem kicsit később lesz alkalmam kimenni rágyújtani két lecke átvétele között. Már most nincs kedvem tanulni. Akkor mi lesz még ezután?

Biztosra veszem, hogy Sarah már megszokta, hogy általában elkések. Sajnos az utóbbi időben egyre jobban igaz rám az, hogy mindenhova figyelek csak arra nem, amire kell. Szeretném, ha ez nem így lenne, mert hiába gondolom úgy, hogy meg kell változnom ezt a tulajdonságom nem szeretném eltorzítani. Anyám szerint teljesen kikeltem magamból, habár nem sűrűn találkoztunk, mióta idejárok és ennyi idő alatt szerintem ezt korai lenne így kikiáltani. Aztán meg Lui az, akivel napi szinten tartom a kapcsolatot a családból Ő meg még nem állt nekem emiatt és szerintem nem is fog. Mondjuk, ha jobban belegondolok talán mégis édesanyánknak van igaza.
- Igazából csak elnéztem az időt, fogalmam sincs mi van velem - nevetem el magam. Szeretném, ha egy helyes srác tartott volna fel. Konkrétan egy helyes srácra gondolok, de ezúttal nem vele voltam. Nem nagyon akarom Sarah előtt felemlegetni Jamest, mert tudom, hogy nem bírja és ismerem már annyira újdonsült legjobb barátnőmet, hogy tudjam, hogyan áll a pasikhoz.
- Milyen rémhírt hallottál róla? - kérdezem mosolyogva kissé előre dőlve a székben. Könyökömet nem túl illő módon az asztalnak támasztom és kíváncsian fülelek, hátha hallok valami szaftos pletykát, ami felkelti az érdeklődésemet.
- Hallod majd menjünk már ki cigizni - mondom neki szinte már könyörgő hangon. Majd' kiszakad a tüdőm, már vagy két napja nem gyújtottam rá, mert a koliban nem merek. Félek, hogy a bátyám meg tudja és biztosan nem örülne neki.

Régebben senki sem szólított a második nevemen, amit mindig is jobban szerettem, mint a Norát, de mióta itt vagyok mániám lett mindenkinek Zoeyként bemutatkozni. Ha már az is a nevem, miért ne használhatnám, főleg ha még tetszik is?
- Ne is mondd, hallod, de utálom én a tavaszt - nevetek fel. - Nem tudod eldönteni, hogy jó- e az idő, vagy nem, mit vegyél fel meg ilyenek, sosem szerettem - forgatom meg a szemeim. A múltkor is mikor a bátyámmal találkoztam rám erőltetett egy kardigánt, mikor én nem éreztem úgy, hogy szükségem lenne rá. A derekamra kötötte és úgy kellett járkálnom a városban. Nem éppen ez volt a legkényelmesebb megoldás számomra.
- Nagyszerű, szólhattál volna hamarabb is. Tudod Sarah, ez a Mona a szobatársam. Igazából nekem teljesen mindegy is volt, hogy kihez kerülök, de egy ilyen méhkirálynőt még nekem is nehéz lesz kibírnom - húzom el a számat féloldalasan, de most már mindegy. Egy olyan lánnyal kerültem egy szobába, akit valószínűleg minimum annyira fogok utálni, mint a tavaszt. - De még rajtunk kívül van ott egy másik csaj is, Michelle. Hosszú szőke haj, vastag szemöldök... - kezdem el magyarázni és teljes személyleírást adok a csajról, hátha róla is tud pár infóval szolgálni nekem.
- Igazából nem a késés miatt nem gyújtottam rá, hanem mert ott van bennem a félelem, hogy Lui meglát és akkor kiherél, még ha az biológiailag lehetetlen is - rántom meg a vállam és már olyan szinten pang a tüdőm, hogy alig várom, hogy kimehessek rágyújtani. Kiveszem a táskám mélyéről a doboz cigarettát és kiteszem az asztalra.
- Beszélgetünk persze, de nem lógunk együtt sülve - főve - rántom meg a vállam. Semmi bajom Luluval, de már nem függök úgy tőle, mint az általánosban és főként a gimiben is tettem.

- Jaj ezek a fiúk! - mondom nevetve. Talán nem ismerem olyan régóta Sarah- t, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek a fiúk terén eléggé válogatós. Talán nem is a legjobb szó rá, de egyszerűen nem tudom, hogy mivel is kellene jellemeznem. Ő tipikusan az a lány az én szememben, akit nem tekintek jó kislánynak, de rossznak sem, Ő az a párhuzam, amilyenné válnom kellene, de nem sikerül.
- Igen - sóhajtok lemondóan. Nem vagyok túl boldog amiatt, hogy Monát kaptam, főleg, hogy megtudom ezeket az információkat róla, amiket Sarah közöl velem. - Nagyon remélem, hogy lelép és kapok valaki normálisat, eddig igazából csak örültem neki, hogy nem kell egyedül aludnom, de a hallottak alapján inkább pusztulnék bele a saját gondolataimba - húzom el a számat. Nagyon reménykedem, hogy legalább velem normális lesz Mona. Elvégre nem kellene megkeseríteni a még együtt töltött időnket, nemde?
- Hát biztos - rántom meg a vállam. - Még nem ismerem.
- Nem tudom, Sarah, félek, hogy csalódna bennem, már nem az a kislány vagyok, amilyennek a családom megismert. Változtam és ráadásul rengeteget, illetve drasztikusan is mondhatni - húzom el a számat a mai napon már sokadjára. Nem szeretem ezt a témát és nem is akarok erről beszélni akármennyire is megbízom az újdonsült legjobb barátnőmben. - Valamennyire meg. Apropó David, üdvözlöm, majd add át neki - mondom mosolyogva. Még nem ismerem Sarah testvérét, de már rengeteget hallottam róla, de biztosra veszem, hogy Ő is ugyanígy van Luival.

- Egyik srác sem tökéletes, mind csak dugni akar – mondom ki őszintén. Mostanában, ami a szívemen, az a számon. Egyáltalán nem bízom meg James- ben sem, azt sem tudom, hogy őszinték- e a szándékai és szaladnom sem kellene utána, de mindig én vagyok az, aki felkeresi. Szánalmas.
- Ebben teljesen igazad van – mosolyodom el mindent tudóan. – Az előnyömre fog válni, ebben már most biztos vagyok. Mondjuk, nem szeretek kihasználni embereket, de ezt még a későbbiekben majd az előnyömre is fordíthatom.
- Te leszel az első, akinek mesélni fogok, tudod jól – mosolygok rá Sarah- ra.
- Lehet, de attól még félek elmondani neki sok dolgot, amiket csináltam eddig. Te nem félnél a helyemben? Oké, mondjuk, vannak dolgok, amiket tényleg nem kell tudnia, de azért nem bánnám, ha rá tudnék gyújtani előtte – mondom kissé elgondolkozva. Elmélyülve a gondolataimban megannyi emlékkép cikázik előttem az elmúlt egy hónapból és ezeknek a nagy részének köze van egy James nevű fiúhoz.
- Biztos megjött neki – intem le ennyivel a dolgot. Igazából az fizikailag lehetetlen, mivel egy felnőtt férfiről van szó, de sokszor könnyebb elviccelni, mint foglalkozni a komoly problémákkal. – Éppenséggel függő még nem vagyok, de egy ilyen ajánlatot vétek lenne visszautasítani – nevetem el magam, majd megfogom a doboz cigit és elindulok ki az ajtón. Kiérve megkínálom Sarah- t, míg a számba veszek egy szálat.

- Én azt utálom, ha valaki már pár évvel idősebb és állandóan azt kell hallgatnom, ha valamit vétek ellene, hogy ’hát igen, mást sem vártam egy tizennyolc évestől’. A fiúk nagy része meg tényleg éretlen és nem tudunk velük mit kezdeni. Jaj Sarah, úgysem lesz jó nekünk senki ezekkel az elvárásokkal – nevetek fel hangosan kínomban. Már – már szinte lemondóan beszélek, ha a férfiakról van szó, pedig nem kellene.
- Igazad van! Lehet, még én fogok a legjobban járni így. Neked ki is a szobatársad? Tudom, hogy már százszor elmondtad, de mindig elfelejtem, annyi nevet kellett megjegyeznem az elmúlt egy hónapban, hogy mindet elfelejtem – mentegetőzök, majd kínosan nevetek fel.
- Volt egy tanárom a gimiben, bírtam nagyon a nőcit és ez kölcsönös volt. Szünetekben is mindig jött oda magyarázni nekem, de basszus olyan büdös cigi szagú volt mindig a szája, hogy a mai napig kísért az emlékkép, mindenegyes alkalommal azt hittem, hogy ott helyben kidőlök – magyarázok erősen gesztikulálva. Sok emlékem van a középiskolából, amik viccesek, de némely szomorú is. Általában egyedül róttam a suli folyosóit, de az egyetemen ez már kezd másként lenni. Vátozott a hely és én is, az idő meg egyre csak múlik.
- Mi legalább sokszor hisztizünk keveset, ami szerintem tökre kibírható, de ha a fiúkra rájön, nem lehet a közelükben meglenni, valami szörnyűek. Ezt már csak tudom, van egy bátyám és egy öcsém is, nem a legszerencsésebb kombináció, de imádom őket. – Sarah közelében mindig lepcsesebb vagyok, mint egyébként. Bírnék neki magyarázni a nap mind a huszonnégy órájában, ha lehetne.
- Aha, egy buliban, aztán másnap egész nap pangott a tüdőm egy szál cigaretta után – nevetek fel kínosan, majd odagyújtom a gyújtót Sarah- nak, elvégre cigizni jöttünk ki, nem akarok, hogy Augustus Watersöset játszunk. Ez nem metafora, ez dohányzás.

- Teljesen igazad van, Sarah. Mondjuk én nagyon örülnék, ha szőke lenne és kék a szeme! – nevetek fel hangosan. - De tényleg amúgy nem a külső számít, ám azért nézzen ki valahogy azaz illető, akivel már összeállok. A lényeg, hogy lehessen vele beszélni, vitázni, legyen önálló véleménye és ne legyen papucs. Hű, nagyok az elvárásaim, mi? - húzom el a számat féloldalasan.
- Ezek szerint nemcsak nekem van ilyen szar névmemóriám. A legtöbbször már csak kínosan nézelődöm jobbra- balra, mikor nem jut eszembe annak a neve, akivel éppen beszélek. A múltkor is simán Desiree- nek szólítottam egy Destiny nevű csajt. A lényeg, hogy hasonlít egymáshoz a két név, így gyorsba kivágtam magam– magyarázom bőszen. Szeretek mindent megosztani Sarah- val, ami velem történik. Ugyan nemrég ismertem meg, de máris úgy érzem, hogy úgy ismer, mint a saját tenyerét.
- Az undi dolgokról jut eszembe, majd mikor rendelünk juttasd eszembe, hogy ne rendeljek semmit, mert jelen pillanatban egy korty valamitől is rosszul leszek. Nem tudom mi van velem mostanában ilyen téren.– Rántom meg a vállam lazán.
- A férfiak annyira képmutatóak tudnak lenni, hogy az valami hihetetlen! Most csak gondolj bele, hogy mit le nem művelnek, mikor betegek vagy van valami aprócska bajuk. Bezzeg, mikor velünk van valami! Még akkor is ugyanúgy meg kell állnunk két lábon és nem lazsálni, mert nem lesz jó vége – sóhajtozok. Három fiúval nőttem fel, én már csak tudom milyen ez az egész. Nehéz egyedüli lánygyermeknek lenni, de azért egy szavam sem lehet panaszra.
- Hát még biztos fogsz vele találkozni – gyújtom meg a cigim, majd beleszívok, miután Sarah visszaadta a gyújtóm. Mélyeket szívok a gyilkos tárgyból és nagyon évezem. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire pangott már a tüdőm. Szükségem volt már erre.
/Semmi baj /

- Meg amúgy már nem azért, de nem lehet belőlük kimenni és még ők mondják azt, hogy minden nőhöz külön kézikönyv kell. Sokszor nem tudom hova rakni, amikor egy pasi nyávog nekem, szerintem az nagyon gáz – húzom el a számat, s folytatom mondandómat. – Sarah, neked mikor volt utoljára barátod? Itt nem vagyok kíváncsi a futókapcsolatokra meg az együtt voltunk, de nem érdekelt a srác félékre. Akit tényleg szerettél.
Hangosan felnevetek Sarah legutóbbi mondatára. Talán még rosszabb ennek a lánynak a névmemóriája, mint nekem, pedig szerény véleményem szerint azon nehéz túltenni. Hát úgy tűnik, hogy neki mégiscsak sikerült.
- Úúúú, az nagyon ciki lehetett – húzom el a számat, s igen fájdalmas képet vágok mellé. – Mondjuk, ez nem tudom mennyire tartozik ebbe a kategóriába, de régebben bele voltam zúgva egy Chris nevű srácba és ugyebár van egy öcsém, Adam. Na igen, szóval előszeretettel szólítottam Adamet Chrisnek csak úgy random, akaratomon kívül – magyarázom, így hátha tűnik kevésbé gáznak a sztorija, még ha az enyém nem is ér fel hozzá, mivel az nem a névmemóriához köthető.
- Nem hiszem, hogy terhes lennék, mivel a szexuális életem nagyon is lappang, szóval ez a probléma nem merült fel. Lehet, hogy szimplán valami front van. Te jó ég, úgy beszélek, mint nagyapám! – nevetek fel és eszembe jut az öreg Tagliavini, akit nagyon szeretek.
- Igazad van teljes mértékben – bólogatok, s nem kívánok többet hozzáfűzni a témához, mivel mindent elmondott ezzel kapcsolatban, ami az én nyelvem hegyén is ott volt. Helyette inkább beleszívok a cigarettámba, és szinte már szentimentálisan fújom ki a füstöt.
- Rendben, akkor csak órán – nevetek fel halkan.

- Most, hogy így belegondolok, fogalmam sincs, hogy a tesóim melyik kategóriába tartoznak, hogy hisztisek- e vagy sem. Persze ők is kitörnek néha napján, de a család előtt mindenki másabb, mint a haveri körben. Nézz csak rám. Itt füstöl a kezemben a cigaretta, otthon meg már a fejem vették volna érte – nevetek fel kínosan. Ugyan kissé eltértem a tárgytól, de egyáltalán nem bánom. Örülök, hogy van valaki olyan ember az életemben, mint Sarah. Egy lány, akitől semmit sem kell eltitkolnom és önmagam lehetek a közelében.
- Ó, értem. Eleinte biztosan nagyon hiányozhatott a srác – mondom együtt érzően, beleszívva a cigimbe. A füstöt már komótosan fújom ki ajkaim közül.
- Hűűűű, húzós kérdés – húzom el a számat és bevágom a gondolkodófejet, amit elég gyakran szeretek alkalmazni, amikor ilyen témához érünk. – Volt pár srác, akik tetszettek, de a gimiben általában a fiúk átnéztek rajtam. Oké, volt barátom, de egyik sem tartós, komoly, amilyet én szerettem volna. Talán nem a megfelelő srácot találtam meg csak egy utánzatot, akiről azt hittem, hogy na igen, Ő az – magyarázom belemélyülve a témába. Hogy így belegondolok, elég gáz az egész, de még soha életemben nem volt igazi kapcsolatom. Két fiútestvérem van, és mégsem tudom, hogyan kellene bánnom a fiúkkal, hogy jó legyen és még ők is jöjjenek utánam. Remélem, minél hamarabb megtanulom, mert ez így nem lesz rendjén.
- Éjjel- nappal Chrisre gondoltam, így lényegében nem csodálkozom, hogy Adamből is Chris lett. Még az a szerencse, hogy nem fordítva, mert akkor magyarázkodhattam volna és a leggyakoribb és legrosszabb hazugság, mikor azt mondod valakiről, hogy a tesód vagy unokatesód, még ha ez jelen esetben igaz is lenne. Mondjuk, nem mintha annyit beszéltem volna Chrisszel – nevetek fel, majd elnyomom a cigarettám. Összefont kezekkel dőlök a falnak, s várom, hogy Sarah is végezzen.
- Jó, vitamin, felírom – mosolyodom el.
- Nem titokban találkozom vele, hanem nyíltan. Még ha nem is emlegetem, mert tudom, hogy nem szereted, attól megtörténik – mondom kimérten. Senki sem kedveli Jamest, akinek eddig meséltem róla, még ha ezek az emberek száma egy kezemen megszámolható.

- Igazad van. Ha másnak nem, legalább Luinak elmondhatnám, mindig is megértő volt velem és mindig Ő volt az első, akihez rohantam bármi is történt. Nem ez az a dolog, amitől örökre megromolhatna a kapcsolatunk, viszont anyáékkal még szívesen várnék – nevetem el magam kissé kínosan, ámde őszintén. Sok mindent átgondolok, amit eddig jónak tartottam az olyan alkalmakkor, amikor Sarah – val vagyok. Rávilágít a dolgok lényegére és merőben befolyásolja ez a tetteim, a helyes útra terel.
- Egy év hosszú idő, de nem hiszem, hogy megérné ennyi ideig várni a csodára, amiről tudod, hogy nem fog bekövetkezni – rántom meg a vállam, míg eloltom a cigimet. – Menjünk vissza be és rendeljünk valamit – ajánlom fel, mivel már azt sem tudom milyen régen ácsorgunk itt kint.
Csak elnevetem azon, amit Sarah mond, nemigen kommentálom a dolgot, éppen ennyi is elég volt.
- Jaj Sarah, nem akarok James- ről beszélni, jó? Hanyagoljuk a témát, bármi is van mindig kínos helyzetbe kerülünk, amikor szóba hozzuk és én ezt nem akarom. Tekintsünk rá mostantól úgy, mint egy nem létező személyre – magyarázom minden vérmérsékletem beleadva. Tényleg nem akarom, hogy szóba kerüljön még köztünk egy jó ideig és azért vagyok most itt, hogy ne rá gondoljak, hanem eltöltsek egy kellemes délutánt a legjobb barátnőmmel.

- Lehet megpuhítaná, de előtte majd hallgathatom egy órán keresztül a prédikációját, de lényegében megéri, nemde? – kérdezem mosolyogva és már készen is érzem magam. Amint alkalmam nyílik rá, majd elmondom Luinak és nem lesz gond.
- Ismerős érzés, ezzel mindenki találkozott már az életében, nem te vagy az egyetlen – mondom halványan mosolyogva. A remény sokszor hiú ábrándokkal táplál és eléri, hogy kitarts valami olyan mellett, ami már rég halott és szóra sem érdemes.
- Jól van, Sarah, megjegyeztem, de több szót nem akarok róla hallani. – Tartom fel a két kezem. Néha még Sarah előtt is zárkózottnak érzem magam, főleg, ha Jamesről van szó. Most már örülök, hogy kijelentettük, hogy tabu téma az egész és reményeim szerint nem fogja felhozni, ahogy én sem fogom.
- Nem, de gondolkoztam rajta. Egyszer el kellene kísérjelek azokra a szakkörökre, ahová jársz és úgy legalább meglátnám, hogy milyenek. Jelenleg csak tengődök jobbra- balra és ismerkedem az egyetemmel – rántom meg a vállam. Tényleg jó lenne elkísérni Sarah- t, így ezt majd meg is ejtem a közeljövőben.
Intek a pincérnőnek és rendelek magamnak egy jeges kávét, majd Sarah- ra nézek kérdő tekintettel, hogy Ő mit kér.