Ha azt hittem, a legrosszabb, ami ma történhet, hogy nem kapok kávét a kávéautomatából akkor tévedtem. Persze tudom, hogy én tehetek róla, hogy a telefonomba bújva mászkálok a folyosón, de az a csaj sem jobb, aki a ketchupos, mustáros hot dogjával nekem jött. Miután rendesen elküldtem őt oda, ahova gondolom, amiért nem néz előre, és csak úgy nekem nyomta - a szép világoskék ingemnek a hot dogját. Természetes hát, hogy tök idegesen törtetek be az első mosdóba, de pechemre egy csepp szappan sincs a férfi részlegen, így nem törődve a szabályokkal átcsörtetek a nőibe. A lányok ha pisilnek úgyis zárt ajtók mögött teszik, engem meg tök hidegen hagynak amúgy is. Csak az ingem szeretném, minél előbb tisztán, szárazon.
A lányoknál természetesen van szappan. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert kevesebbet használják vagy mert a takarítók ide gyakrabban járnak? Igazából mindegy. Egy darabig azért még tétovázom, de mivel nincs bent senki, és mert a mellkasom szappanos vízzel való simogatása nem éppen bizonyul kellően hatásosnak, végül egy nagy sóhajjal elkezdem kigombolni az ingem.
Erről persze a régi szép idők jutnak eszembe Isabellával, aminek köszönhetően kicsit elmerengek és persze, hogy jobban eláztatom az inget, mint kéne.
- Ah! Miért? - teszem fel ma már sokadjára a kérdést, ahogy felemelem az ingem. Még mindig picit piros, így újabb adag szappant nyomok rá, aztán megpróbálkozom megint, kisikálni belőle. Ha nem az egyetem egyik női mosdójában lennék, még talán élvezném is ezt, de azért kicsit még is csak frusztrál, hogy bármikor beléphet egy lány. Idegesen pislantok az órámra, elvileg, még tartanak az előadások jó 30 percig, addig nem kéne, hogy bárki is benyisson, de a mai nap után már nem lep meg, ha mégis.
Ismét felemelem a fény felé az inget, hogy szemrevételezzem. Némi gondolkodás után, már épp jónak gondolnám, amikor is kattan a zár és nyílik az ajtó, én meg ijedten kapom magam elé az ingem.
- Khm... Helló... ööö... Lizzy, ugye? - pislogok rá a lányra, aki nagyon ismerős és hamar beugrik az is, hogy hogy honnan illetve, hogy hívják. Még szerencse így talán annyira nem kínos a helyzet - Nem mennél ki egy kicsit? - nézek rá kérdőn, mintha mi sem lenne természetesebb. De még meg kéne szárítanom az ingem a kéz szárítóval, hogy vissza tudjam venni. Tök egyértelmű nem? Meg az is, hogy szégyellős vagyok. Még mindig.

Nem elég, hogy ez a nap alapból rossz, még a hot dogos lányka is keresztbe tesz. Ráadásul a férfi mosdóban szokás szerint nincs szappan, így kénytelen vagyok a női wc-ben kimosni az ingem. Valahogy meg vagyok róla győződve, hogy nincs bent senki. Nem hallok viháncolást, nincsenek lépések, se pisilés hang. Nyugodtan kezdek hát bele az ingem kitisztításába, hiszen az előadásoknak is csak jó fél óra múlva lesz vége. Kicsi hát az esély, hogy bárki belép. S ez így is van. Nem lép be senki. Kilép. Az egyik fülkéből, s a frászt hozza rám. Magam elé kapom az inget mert hát mégis csak hülyén venné ki magát, hogy állok - nem úgy! - a lány mellékhelyiségben félmeztelenül.
- Mi? Nem dehogy! - akadok ki, ahogy megkérdőjelezi a férfiasságom. Ez nagyon fáj, egy kis hang a fejemben még azt is kiabálja, hogy mutassam meg neki, de persze ki van csukva, hogy ilyesmit csináljak.
Hiába kérem, nem megy ki, helyette kezet mos. Ami nagyon helyes, bár a wc-t nem húzta le, szóval elég vegyes érzéseim vannak most a dologgal kapcsolatban. Persze nem tudom nagyon belelovalni magam a témába mert rákérdez, hogy mi lett az ingemmel, én meg kapok az alkalmon, hogy panaszkodjak egy sort.
- Nekem jött egy hot dog. Tiszta sárga meg piros, simán vízzel meg nem akart kijönni, és a jó ég tudja miért a férfi mosdóban sosincs szappan. Mintha a takarítók spórolnának vele, vagy feltételezik, hogy nekünk nincs rá szükségünk? Franc se tudja, de hát ki kellett valahogy mosnom...
Magyarázom és közben az ingem is úgy fordítom, hogy lássa, azt valójában nagyon apró foltot, ahol összekentek. Mostanra egész jól kijött ugyebár, csak nagyon halványan látszik még egy kicsit a piros rész. Azt viszont már kénytelen leszek a koliban kiszedni belőle. De legalább addig sem kell úgy végig mennem az egyetemen, hogy igénytelennek látszom. Az pedig, hogy a mutogatás közben már nem is takarom magam fel sem tűnik.

Felhúzom a szemöldököm. Milyen fajta diszkrimináció ez? És miért gondolja, hogy a férfi mosdót kevesebben használják? A sor miatt? Hagyjon már! Mindenki tudja, hogy azért nincs sor, mert nincs hatezer táskánk, amit fel kell akasztani és mert csak letolom a sliccem, míg ők elég sokat ügyködnek... De nem is akarok erre gondolni. Megrázom a fejem, aztán válaszolok neki.
- Szerintem, te még nem jártál férfi mosdóban. Amilyen szagok ott tudnak lenni, egyértelmű, hogy sokkal sűrűbb takarítást igényel, mint a női mosdó. Főleg, hogy egyesek képtelenek célozni, ami egyszerűen gusztustalan, és abszolút nem higiénikus! Nagyon nagy vészhelyzetnek kell lennie, hogy egyáltalán betegyem a lábam... - és ez nem is akkora túlzás. Bár tény és való, amióta Isabellát ismerem, gyakrabban vagyok hajlamos erre is. De azért most kifejezetten örülök, hogy nem a férfi mosdóban vagyok, még akkor is, ha ez a szituáció kissé kellemetlen.
- Sosem vagyok mufurc - közlöm vele úgy, hogy az valószínűleg megcáfolja ezt az állítást,, de aztán veszek egy levegőt és folytatom - a hot dog elhagyta a szemeit valahol a telefonjában, így nem ért rá szétnézni, hogy merre megy.
Az, hogy én sem vettem őt észre jelen esetben mellékes. Bár nyilván egy értelmesebb ember megkérdezné, hogy vajon miért nem kerültem én ki a két lábon járó szerencsétlenséget.
De mostanra elég jól kijött a folt, neki is épp ezt mutatom, az ötlete pedig nem rossz, csak amit utána mond, hoz zavarba, rögtön magam elé is kapom újra az ingem.
- Nem! Dehogy! Megszárítom! - biccentek a kézszárító felé, hiszen egyértelmű, de közben érzem, hogy az arcomba fut a vér egy része. Vetek egy pillantást Elizabethre, de a szavak, hogy menjen már ki valahogy mégsem jönnek. Vajon a férfiaknak is lehetnek hullámvölgyeik a terhesség miatt?

Hahaha. Röhög a vakbelem. Na jó nem. Nem vagyok vicces kedvemben, és ahogy tovább ecsetelem a férfi mosdót szerencsére az ő kedve is elmegy a viccektől. Na igen. A férfi lét árnyoldalai. Ez még könyvcímnek is jó lenne, el kéne adni valami írónak...
- Nem hiszem, hogy próbálkoztok a nevetek falra írásával... - húzom el a számat, mert bizony emlékszem még rá, hogy egy csapat focista ezzel az értelmes feladattal bízta meg az új csapattagokat. Területmegjelölés címen. Undorító.
- Te is a lennél, ha neked jönne egy hot dog és tönkre tenné az in... blúzod - vagy akármit, amit hord. Nekem mindegy. Az pedig hogy ezek után a női mosdóban vagyok kénytelen kimosni az említett ruhaneműt nem javít a kedvemen. Ez szerintem teljesen érthető.
- Akkor fizethenté a kocsim szervízét... - felelem könnyedén úttesten nem szoktam közlekedni, ha mégis akkor ott nagyon figyelek. Főleg mióta Isabella majdnem elütette magát. Komolyan az nő életveszély, de ennek ellenére is szeretem szóval vigyázom rá. Na de, én még nem adtam ki magamból mindent a férfi mosdó kapcsán és igenis késztetésem van rá.
- Visszatérve: igazán nem értem, miért nem takarítanak sűrűbben, vagy miért nem tesznek több szappant be nekünk. Elvégre nem nyúlkálhatok a nadrágomba koszos kézzel, arról nem is beszélve, hogy az egyetemi ifjúságot elnézve, akármilyen fertőzést összeszedhet ott az ember... A többség arra sem képes, hogy naponta fürödjön vagy fogat mosson! Én azt sem értem, hogy maradnak életben az ilyenek...
Magyarázom tök lelkesen, miközben valamelyest megkönnyebbülve tovább sikálom a foltot, elvégre nem engem néz, vagy mégis?
- Nem szoktam strandra járni... - motyogom ismét zavarban, mert ezek szerint mégis csak néz, de ne nézzen. Nincs itt semmi látnivaló. - Egyszer is elég volt, hogy megnézzenek...
Fűzöm még hozzá, immár szerintem tök vörösen, bár ebbe már némi bosszúság is vegyül, ahogy eszembe jut, amikor Isabella ellopta az ingem, egy hasonló - igaz makarónis, nem hot dogos - eset alkalmával.
Vizes vagy sem, belebújok, ahogy a hideg anyag a mellkasomhoz ér felszisszenek, de igyekszem gyorsan begombolni az ingem, aztán a szárító alá állok, ami meglehetősen alacsony, és nem a dolog lassúsága miatt adom fel, hanem mert esélytelen, hogy ilyen hülye pózban megszárítom magam.
- Ah, hülye liba! - fakadok ki a szárítónak a hot dogosra célozva, aztán Lizzyhez fordulok.
- Egyáltalán nincsenek óráim, csak a szakdogám adtam le, meg a HÖKben intéztem pár dolgot. Miért? - nézek rá kérdőn, de remélem nem akarja, hogy most álljak neki intézkendi valamilyen ügyben.

- Inkább kiábrándító és gusztustalan - sajnos ehhez nincs humorom. A falra pisilés minden formában gusztustalan és sehogy sem vicces, még akkor sem, ha néhány idióta váltig állítja, hogy de. Szerencsére abban kiegyezünk, hogy érthető a jelenlegi viselkedésem, az pedig, hogy ő rosszabb lenne-e nem tudhatom, ezt a megjegyzését szó nélkül hagyom. Az viszont már kevésbé tetszik, hogy autóbalesetekre célozgat, mert bár hiszem, hogy velem ilyesmi nem történhet meg, mégis eszembe jutnak a szüleim akikkel nyilván soha nem történhetett volna ilyesmi mégis: apám meghalt, anya meg... Hát ő az anyám.
- Beszéljünk másról - kérem nem éppen finoman, majd a higiéniáról kezdek magyarázni a reakciója pedig megint olyan, hogy majdnem rosszul leszek tőle.
- De... az... pfuj! - foglalom össze tömören a véleményem és megborzongok a gondoaltra. Beszlnék még tovább a higiéniáról //de remélem ez egynek elég már XD//, de untatni nem akarom, márpedig szerintem annyira nem érdekli a téma. Ejtem hát, főleg hogy zavarba hoz de folyamatosan. Miért kell báulni, de tényleg?
- Nem volt rá időm - közlöm tömören a strandos kérdésére, az meg megint más kérdés, hogy egyedül menni sem lett volna túl izgalmas, és lássuk be a barátaim számát tekintve nem sok esélyem volt rá, hogy társaságom is legyen. Persze Izzievel mehetnénk, de nekem terhesen ő csak ne mászkáljon a vízbe.
- Az - vágom rá, amennyiben a saját elképzeléseim (a szégyellősségem) bizonyos dolgokról vallásnak számíthatnak. Inkább belebújok, be is gombolom és részemről a dolog letudva, de tök fura dolgokat mond.
- 27°C van odakint, már hogy fáznék meg? És nem. Továbbra sem mutogatom magam, még ha szeretnéd se! - közlöm vele, ezt viszont már mogorván. Mert ugye ez már tök egyértelmű. Ilyen melegben megfázni! Ez az év vicce. Azért persze válaszolok neki, és őszintén szólva meglep. Az első gondoltaom, hogy visszautasítom, de végül egy kis hang bíztatására belemegyek.
- Hmm. Jó, velem jöhetsz... - egyezem bele nagy kegyesen, aztán intek neki, menjen előre a mosdóból kifelé. Remélhetőleg van annyi esze, hogy csekkolja nekem a terepet, ne szeretném, ha bárki félreértené a helyzetet. Elvégre hogy veszi ki magát, hogy a lány mosdóból megyek ki? Hogy a lány mosdóból megyek ki egy lánnyal? Egy lánnyal, aki nem a barátnőm! Az élet kegyetlen.
- Egyelőre én vagyok a HÖK-elnök és ez így is marad a félév végéig. Utána kicsit elfoglalt leszek... - felelem, remélhetőleg már a wc-n kívül, megindulva a koli felé.

- Viszont szükséges - ebből kifolyólag pedig nem elhanyagolható, hogyan teszi az ember. Sajnos a társadalom egy része, az állatokat is megszégyeníti benne. Pont ezért nem is állok még le a témáról csak miután a leglényegesebb dolgokat is elmondtam. Mondjuk én még tudnék róla beszélni, de őt sem akarom untatni.
- Ki van zárva! Még a végén elkapok tőlük valami nyavalyát vagy szimplán szagmérgezést kapok - és elájulok aztán még amilyen részegek... Na ezt inkább nem is gondolom végig. Mindenhogy szörnyű. Ahogy az is, hogy kötekedik, amikor semmit sem tud.
- Az időjárás nem függ össze a személyes időbeosztásommal - nézek rá úgy, mintha szőke lenne, mert most nagyon annak látszik - Dolgoztam.
Mármint nyáron, amikor ő meg a barátai nyilván strandoltak. Nekem ez kimaradt, de nem is hiányzik annyira. Egyébként sem értem, miért lovagolunk ezen a témán, na meg, hogy miért aggódik, hogy megfázom, amikor épp most állapította meg ő is, hogy hétágra süt a nap. Utána viszont mond valami olyat, amitől lemerevedek. A szobatársa. Nem kell sokat agyalnom, hogy ki lehet az, mert Usui az én szobatársam, a szőke nem kolis így csak is egy személy lehet az, rá meg még illik is, a leírása. Anderson. Hogy tud valaki együtt élni Andersonnal? Mármint... Tudom Izzie is... Nehem!!! A gondolataimba merülve lépek ki uzána a mosdóból fel sem fogva, hogy miről beszél.
- Semmi sincs rendben és fogalmam sincs - felelem, aztán mivel Andersontól úgyis csak még idegesebb lennék épp csak odavetem - Mégsincs kedvem beszélgetni. Szia!
Azzal pedig meg is fordulok és elindulok az ellenkező irányba. Kell keresnem egy kukát, vagy valami hasonlót, amibe jól belerúghatok...