A mai napom nem volt túl hosszú, de annál fárasztóbb és idegesítőbb. Szar dolog, mikor az ember hétvégéjét kettévágják egy projekttel és esélye nincs, hogy kibújjon alóla...
Némiképp fel is bosszantottam magam, lévén nem lehet úgy, ahogy én akarom, és még a pihenőidőmet is valami másra kell áldoznom, így roham léptekkel igyekszem elhagyni az iskola területét, valamint egy szál cigit magamhoz venni. Ritkán dohányzom, de megesik... Ez a nap pedig épp az ilyen pillanatok egyikét hivatott magába építeni, mert valamivel le kell foglalnom magam, a rágózás pedig erre kevés...
Kiérve az iskola épület elé, a számban már ott vigyorog a cigaretta, és az öngyújtómat kutatom, amit valahogy hirtelen egyik zsebemben sem találok... Forgatom a szemem, hogy ez tényleg nem az én napom, és már kezdeném feladni és a rágózásba folytani a bánatom, amikor feltűnik tőlem nem messze egy nagyjából velem egy korúnak tűnő srác. Épp szívja, amit én is szeretnék, és az nem a foga...
-Bocs, van tüzed? - Lépek oda hozzá, a cigimet mutogatva és szinte már esdeklő a tekintetem, hogy szánj meg öreg, vagy itt patkolok el az idegtől...

Mázlim van, mert úgy tűnik a srác nem olyan béna ma, mint én. Megáld a szent öngyújtóval, amit nagy bólintás közepette el is fogadok és elteszek, ha már neki ennyire nem kell. Nekem viszont annál inkább, mert ha úgy folytatom, ahogy elkezdtem, a gyárkémény hozzám képest semmiség lesz.
Pöfögök nagy puffogásom közepette, s közben csak a szemem forgatom a kérdésre.
-Az nem kifejezés! Bazd, vágom én, hogy én akarok suliba járni, de rohadtul nem arról volt szó, hogy a hét hét napján ezzel kell foglalkoznom! - Osztom az igét kérdés nélkül.
-Pénteken közli, hogy hétfőre add be? Na persze nem 2 oldalról van szó, nehogy már jó legyen... - Panaszolom a másiknak, akinek még a nevét sem tudom, de egye fene. Ki tudja látom-e még, viszont az első adandó embernek ki kellett önteni a szívem. Hát hogy bánnak itt a tisztességes diákkal? Pocsékul. Főleg, ha még nem is tisztességes, ahogy én... Erős túlzás, hogy a hét hét napján a sulival foglalkozom, mert hétköznaponként is hajlamos vagyok lógni, és mást csinálni, mint kéne, de időre megvagyok mindennel. Átlátom a káoszt, és a halogatás a mesterségem. Na de azért ez így sok. Még csak időm sem volt arra, hogy kifogásokat gyártsak, hogy miért nem állok neki azonnal, vagy valami... Ráadásul még az sem jöhet közbe, hogy beteget jelentek. Aki megteszi, élből elvágja a félévét. Hát remek...
Csak szívom tovább a bagót, és fix, hogy bőven verném a füstgépe effektet bármelyik filmben.

Csak bólogatok a másik szavaira, miközben úgy szívom a cigit, mintha ártott volna. Jobban mondva árt ő, csak más értelemben.
-Én nem tudom milyen begyöpösödött tanárok ezek, te! Full hülyének nézik az embert... - Morgok tovább. Arra persze nem reagálok, hogy fizetni is kell valamiből a sulit, mert ez esetemben aztán nem játszik, lényegében ez a legkisebb gondom az összes közül. Talán nem is gond, hiszen sosem okozott problémát...
-Annyi se! - Bólintok a másiknak. A végzős év szívás. Én meg még azon agyalok, hogy lehet, elvégeznék még egy szakot, ha sikerülne bejutni. Hát normális vagyok?
Elpöccintem a hirtelenjében elszívott cigaretta csikkjét, majd a másikra vigyorgok.
-Hát barátom, jól kifogtad akkor! - Le mertem volna fogadni, hogy végzős környékén lehet ő is korban, de ezek szerint tévedtem. Megesik, hogy egyesek túl érett, mások túl fiatalos külsővel rendelkeznek. Nem bűn ez.
-Jó, persze függ ez attól is, hogy milyen szakon vagy... Van néhány tanár, aki tényleg elmebeteg, de éppen hol nincs? Nézz rá! Úgy nézek ki, mint aki minden idejét a könyvtárban és a jegyzetei fölött tölti? Mégis eljutottam idáig... - Kérdéses persze, hogy tovább jutok-e, de tény, ami tény, egy kis odafigyeléssel és nagyon minimális erőlködéssel át lehet csúszni mindig. Csak ügyesen kell csinálni. Ha Matty fiú nem egy elveszett fajta, akkor nem lesz gondja.
-Egyébként Mark vagyok! - Nyújtom a jobbom, ha már így társalgunk, ne csak egy senki legyek a többi közül...
-Na, és honnan fújt ide a szél? - Ha már új fiú, jó tudni, honnan jött. Talán azt is magától elmeséli, mire fel a váltás... Persze kivívom magam ellen a sorsot, mert az esetek 99%-ában jön a vissza kérdés nem sokkal később, hogy na és én? Erre meg persze utálok válaszolni, de hát az ember fia kíváncsi, no...

-Felőlem buddhisták is lehetnek, akkor is szomorodjanak meg! Mind valami könyvbuzi gyík volt, és most éli ki a beteges perverzióit! - Persze nem annyira vészes a helyzet, mint amennyire most itt sajnáltatom magam Mattnek, de hirtelen felindulásból az ember hajlamos elkövetni ilyesmit.
Majd, ha sikerül egy kicsit elnyugtatnom magam, biztosan másképp fogom látni. Bár a legnemesebb szervem így is a szájukba vehetnék...
-Az még közel sem biztos, sőt még elüthet a kamion is... - Megeshet, hogy valamelyik nyomorult még azért meghúz az egyik vizsgán, csak hogy nekem ne legyen jó, de ki tudja még mi lesz addig?
Rögtönzött élménybeszámolómat persze csendesen tűri a másik, ami ez esetben nagyon hasznos tulajdonsága. Tényleg egy kicsit olyan lehet az aurája, ami vonz, hogy gyere, mondd el nekem, én meghallgatlak! Jelen esetben pont kapóra jött, ahogy az öngyújtója is. Fejemben persze azonnal a nyomorult Usui kezd visszhangozni, hogy mennyire egy picsogós kislány vagyok, fel kéne nőnöm és tököt növesztenem, de hol érdekel az a nyomorult kis gólya? Azt hiszi ő a világ bölcse... Mindegy is. Nekem jó siránkozni és kész.
-Hát te sem a szomszédból kerültél ide akkor! - Majdnem van olyan távolság, mint ahonnan én jöttem. Legalábbis a két város nagyjábóli helyzetét a fejemben elképzelve simán, de ki tudja, nem vagyok földrajztudós...
A tél említésére csak vigyorgok, nem aztán ne mondja. Oroszország fele tél. Persze nem mindenhol, mint ahogy az átlag képzeli, amikor megemlíted neki a lakhelyed. Ebbe szerencsére nem merülünk bele és hamar témát is vált a másik.
-Nem, van egy lakásom a városban! - Külváros az, de úgyis csak az a lényeg, hogy nem a koleszban lakom.
-De sokat lógok a haveroknál a koliban! - Meg egy két sulisévek alatt megismert leánykánál. Mondjuk Maisey-nél, akiről már jó ideje nem hallottam megint. Biztos megint begyalulta az egyetem és a szobatársai, aztán majd hónapok múlva nekiront a torkomnak, hogy már megint hagytam, hogy összetörje a világ súlya. Pedig nem vagyok senkije...
A felém nyújtott dobozból kihúzok egy szál cigarettát és rá is gyújtok!
-Én csak ritkán... - De akkor nagyon. Hogy a másik éppen láncdohányos, ahhoz senkinek semmi köze. Neki így jó, és kész. Én olyan vagyok cigi terén, mint a "menő csajok" többsége. Csak akkor dohányzom, ha iszok, bulizok, vagy ha ideges vagyok...
-Most még bezzeg azzal sem dobhatom fel magam, hogy lemegyek a sportpájára csajokat lesni... - Beteges egy szokás, de meg szoktam nézni a lány edzéseket. Viszont ma pont nincs ott senki. Szívás.

-Azt még el tudom hinni, hogy nem szereti a melóját és kicsinyesen bosszút áll, de hogy unaloműzés céljából szívasson... Az már azért elég beteges. - Vallom meg a másik feltevésére kialakult véleményem. Végülis lehet benne valami, de ha valaki nem szeret tanítani, mi a halálnak van még itt? A lóvé... Naná... Szomorodna meg!
Nevetni kezdek a megjegyzésén, hogy bevonzanám a rosszat. Igazából amilyen paranoiás és pesszimista tudok lenni az esetek nagy többségében, simán előfordulhatna, de még mindig itt vagyok...
-Hát, igazából én elmelegszem még egy darabig. Magukkal b*sznak ki, ha még itt tartanak... - Vigyorodom el. Nem vagyok egy minta tanuló, csak ösztönből jön az, amit eddig elértem. Ennek ellenére néha megmoccan a fejecskémben, hogy itt kéne még maradnom egy másik szak erejéig is... Nem is tudom ki szívna jobban? Én, vagy a tanáraim?
-Pálmafákat. Inkább bikinis csajokat akartál mondani a parton, nem? - Vigyorgok rá, miközben még mindig szívom a cigarettát, amit kaptam tőle. Meglep, hogy valakinek a pálmafák hamarabb ugranak be az itt tartózkodásról, de hát szíve joga. Végülis... Moszkvában sincs túl sok pálmafa, vagy én jártam rossz részén.
-Összefuthatunk koli nélkül is... - Vonom meg a vállam. Értem én a nyomorát, de nem kell ahhoz összefutni, ha lógni akar valakivel. Van telefon, e-mail, meg minden egyéb...
-Hát, a fekete tüdőd maximum a boncasztalon lesz hátrány... Addig kétlem, hogy gátolná a szexuális kisugárzásod. - Nem, nem tartom szexinek a srácot. A köhögést sem. De ki tudja, hogy a mai perverz lányoknak mi jön be? Teszek én rá. De a bagózás valahogy nem az én műfajom, csak ritkán. Még szenvedélybeteg sem tudnék lenni, mert azt is elunnám... Monoton.
-Jaja, ma elmarad. De amúgy nem szoktam bemenni. Lazulni szoktam egy közeli padon. Mások kukkolásnak hívják... - Sunyi a vigyorom. Nem. Nem kukkolok. Az akkor lenne, ha az öltöző falára fúrnék lukat. Vagy valami ilyesmi. Én csak ártatlanul leheveredek egy padra az egyik fa árnyékában, és mit tehetek én arról, hogy pont közel van a sportpálya?

-Mondasz valamit! - Bólogatok vigyorogva. Az egyetlen baj, hogy a nyamvadt tanárok nyeregben vannak és ezt ők is tudják...
Hogy éppen mennyire keresztényi, amit csinálnak, vagy mennyire nem, ahhoz persze nem tudok hozzászólni. Sisteregne a Biblia, ha csak hozzáérnék...
-Lehet, hogy nem ijeszteném meg őket. Talán jobban élvezik a szenvedésem, mint amekkora bosszúságot tudok nekik okozni... - Le kéne lőni őket és kész.
-Nem egészen erre gondoltam, de pl ha futni szeretsz, jöhetsz velem atlétika edzésre. Úgyis halálra unom a sok fajta gyakorlatot és max futni szoktam... Úgyis kötelező valami szart választani... - Rántom meg a vállam. Szerencsémre James már visszatért, mint edzőm, és nem kell a nyomorult kis Usui ugráltatásainak élnem. Ha nem lett volna rendőr és nem lennének olyan kapcsolatai, amilyenek, már szerintem rég elföldeltem volna a srácot...
-Kajával? Állítólag, aki leteszi, az sokat zabál... - De hát mit tudok én erről? Sosem tettem le, és ennyire sosem szoktam rá. Azt is hallottam, hogy aki ennyi idő után leteszi, idegbeteg lesz. Viszont nekem aztán kutya bajom nem lesz attól, hogy Matt szívja, vagy sem. Valamiben úgyis meg kell halni és jobb előbb, mint utóbb. Ki akar aggastyánként a hetvenedik bajával szenvedni és két maroknyi pirulát tömni magába, hogy egyáltalán még levegőt tudjon venni?
-Hát nem kimondottan vagyok szakkörös. De sok minden van. Gondolom fotózáson, táncon sok csaj lehet. De ne hidd, hogy szakkör kéne hozzájuk... - Sokat sejtető a vigyorom, miközben az újabb szál cigarettát is csonkig szívtam, így kénytelen vagyok elnyomni a maradékot.

-Persze, a jegy a kutyát sem érdekli. De elindulva a kezdeti gondolatfolyamodon, lehet, hogy csak halálra unják magukat. Lehet, hogy nem azért szívatnak folyton, mert rohadékok, csak baromira unalmas az életük. Ilyen alapon szórakoztatják megukat a kínzásunkkal, és ha nem rendelnek be UV-ra, akkor lehet otthon kéne tölteniük a napot a naftalin szagú pormacskás otthonukban... - Rendkívül drámai képet festek korunk öreg tanárairól. Ettől függetlenül lehet, hogy igaz. Bár kicsinek látom a valószínűségét. Minden esetre jól esik fikázni egy kicsit, s már lassan el is feledem a hétvégén esedékes beadandó elkészítését.
-Áhh. Értem. Az számomra túl nyugott sport. Kb mint a sakkozás... - Mosolygok a másikra. Az, hogy ide-oda himbálózzak, meg ilyenek. Áh. Kizárt. A sakk meg szerintem nem is sport, de hát amekkora sportember vagyok én is, hát lényegében mindegy. Az a fontos, hogy elfogadják a diplomámhoz a részvételem, aztán szarok én bele...
-Nézd, biztos van valami főzőkör is. Utána kell nézni. Akkor olcsón megpakolhatod a hasad. Na meg vannak rendes csajok is, akik a pajtizásodért cserébe etetnek is akár, csak jó fejnek kell lenni! - Vannak itt kedves csajok, gonsokodók, és rámenősek is... Minden, ami férfi szemének szájának ingere.
-Akármilyennel! El se hinnéd, hogy hány csaj beszélget veled simán. Valahogy a koli kihozza belőlük a vágyódást valaki után, aki meghallgatja őket, figyel rájuk. Te meg pont ilyennek tűnsz. Szerintem nagyon kajálni fognak! Én sem vagyok az az ügyesen csajozós fajta, mégis horogra akad egy kettő. Meg aztán vannak, akik a barátaim is lettek. Nem kell ezt erőltetni. Jönni fog.

-Nem hiszem, hogy minden tanár így élné az iskolán kívüli életét, de szerintem tutira vannak azok a gyík fajták! Tudod... Na azok fix, hogy ilyen megkeseredett módon szenvednek. De, ha te szeretnél tanár lenni, az rajtad áll, hogy milyen lennél... - Próbálom megmagyarázni a gondolatmenetem, mert szerintem hülyeség lenne csak azért nem választani a tanári pályát, ha valaki szeretné, mert egyesek gyökerek. Azok, akik fiatalon is mindig kiközösítődtek, mindig csak tanultak, nem tanultak meg rendesen szocializálódni és így lesznek tanárok, na azok véleményem szerint fix, hogy ezek a naftalinos-macskás kombók. De vannak jó tanárok, és ők biztosan nem unalmasak a magánéletükben sem. Akik szeretik a hivatásukat, azokkal tök jól el lehet lenni... Szűrni kéne az ilyesmit és nem minden nyominak diplomát adni, aki képes benyalni a kötelező tananyagot...
-A sakk engem megőrítene. Túl sokat kell gondolkodni... - Van elég bajom. Hamarabb készítene ki, hogy nem tudom, mit akar a másik és gondolkodjak előrébb mindig nála is, minden verziót, ami csak lehetséges... Hát kinek van erre kapacitása? Tuti nem annak, aki vizsgákkal küzd. Nincs az az isten.
-Szerintem sok csaj lenne, aki kapna az esetlenségeden és felajánlaná a segítségét! - Sokat sejtető vigyort eresztek meg a másik felé. Igen. Pont úgy értem, ahogy gondolja!
-Úgy érted, hogy a liszten kívül? - Felnevetek. Elképzeltem, ahogy ott szerencsétlenkedik. Végtére is plusz krediteket szerezne, csajok között lehetne, és talán még valami vacsora is kerülne a hasába ingyen és bérmentve... Kivéve, ha neki kell főzni és mindenki éhen marad.
-Mondjuk nem tudhatod előre, hogy béna lennél. Lehet, hogy otthon most nem megy, de talán nem is vagy rákényszerítve! - Vállat vonok. Nekem aztán mindegy, hogy mit csinál. Én sem vagyok egy konyhatündér, és nem is szeretek főzni, de néha muszáj... Bár általában megoldom éttermekkel, vagy valamelyik lány ismerősöm zaklatásával. Szeretnek megsajnálni és etetni, én meg nem tiltakozom! ^^
-Hát... van olyan csaj, akihez nem is kell közös hang! Elég, ha lóg valami a lábad között és hajlandó vagy a szolgálatára bocsátani! - Hát igen. Nem mindenki erkölcsös, és a legtöbb férfitársam ezeket a lehetőségeket ki is használja. Én személy szerint nem vagyok oda érte, de nem vetem meg azokat, akik igen. Ha pedig Matt csak egy kósza menetre vágyik, biztosan arra is lel megfelelőt, ha meg komoly kapcsolatra, na azt is megtalálhatja. Mindenhol lehetne hasonlóan szerény lányok is, mint ő fiúban. Legalábbis nem tűnik egy harsány srácnak, és talán kicsit félénk is...
-Őszintén? Semmi... Lényegében el akarok csak húzni, minél messzebb a pokoltól! - Bökök a hátam mögötti iskolaépületre. Na igen. Még előttem áll egy húzós hétvége. Nem kell, hogy péntekem is megkeserítsem, így hát beleegyezem és csatlakozom Matthez. Felajánlom, hogy akár el is fuvarozom, mert a kocsim itt áll a suli előtt, feltéve, ha nem gyújt rá benne.
-Egyébként mi a frászt barkácsolsz? - Meresztem a szemem. Barkácsboltba olyanok járnak, akik ilyen otthon bütykölősek, vagy követik a trendet és kötelet vesznek Kriszcsön Gréj módra, amivel kikötözhetik a csajukat. Nekem az ilyesmi sosem ment és ingerem sem volt rá, így furcsának tartom, ha valaki képes otthon megszerelni magának egy szekrényt, vagy polcot... Frásznak vagdossak, meg méregessek, ha készen is kaphatok a boltba. Elég meló van azzal, hogy felfúrjam, meg telepakoljam a holmimmal, minek még tervezgetni, meg egyebek? Bahh. Kidobott idő!

Bólintok, elvégre nem akarom rábeszélni, hogy tanár legyen, ha nem akarja. Szerintem nem is jó a rábeszélőkém. Viszont arról már tudnék vitatkozni, hogy nem feltételenül kell fegyelmezni. Ha szereted a tantárgyad és érdekesen tudod elmesélni és átadni a diákoknak, szeretni fogják a stílusod, és nem akarnak majd olyat tenni, amivel fegyelmezni kell őket. Ilyen erénye azonban kevés tanítónak van.
-Minek készülsz? Ha már azt tudom, hogy tanárnak nem... - Igazából kíváncsiság, de ha nem tudja, nem osztja meg azzal sincs baj. Az is lehet, hogy az én agyam lukas és már elmondta. Én viszont annyira heves vagyok és szétszórt, meg önző, hogy simán elfelejtem, ha így van.
-Lényegében a csajozás is ilyen. Mindig újra kell tervezni! Lehet, hogy ha tudnánk sakkozni, a csajok felszedése és könnyebben menne?! - Megragadom én a lényeget... Bár ennyit egy csaj sem érne meg jelenleg...
-Hát, öregem! Baromi kishitű vagy... - Csóválom meg a fejem vigyorogva. Nem rendelkezem erős referenciával a hölgyek terén, de azért ennyire nem adnám le magam. Tény, hogy Matt teljesen más stílus, mint én, de abban is biztos vagyok, hogy ennyi csaj között megtalálja majd a magának valót. Még az is lehet, hogy jobban kinyílik, ha ad rá esélyt. Sok hozzá hasonlóan zárkózottabb egyénből jön elő az "állat" az egyetemi szféra hatására.
-Szerintem próbáld ki! Max elmegyek veled. Úgysem voltam még ilyesmin. A rántotta még megy, de a többihez már tuti szakácskönyv kéne. - Max mindketten Caspert alakítunk aznap. Lesz egy beugrós szellem...
-Hát. Hamarabb ülök be a valahova kajálni, mint állnék neki... Vagy vennék előre csomagolt szendvicset, vagy nem tudom... - Ha éppen nem lenne pénzem, akkor is valami okosabb megoldást találnék ki, mint a főzés. Valóban csak bólogatni tudok, hogy baromi unalmas, és sokáig tart...
-Ha éhes vagyok, akkor enni akarok, nem még egy fél órát vagdalni, meg egy órát főzni... - Forgatom a szemem. Türelmetlen vagyok, ha a hasamról van szó... Ez van!
-Nem azt mondtam, hogy szúrd ki a suli legdögösebb pompom lányát és szedd fel! Sok kedves lány van
- Nem nagyon tudom, hogy lendíthetném előre a karrierjét ilyen téren, mert én sem vagyok jó az ilyesmiben, maximum szerencsém van...
-Adj fel hirdetést! - Vigyorgok, ahogy látom magam előtt a titkos hódoló, vagy éppen Don Quijote néven feladott ködösített kis szösszenetet és özönlenének rá a lányok válaszai! Mekkora móka lenne válogatni a válaszok között? Bár gyanítom, hogy Matt barátom nem menne ebbe bele... Tény, hogy elkeseredettebbnek hatna, mint amilyen a helyzet valójában. Ettől függetlenül szerintem jó ötlet, és akár a rádióban is megejteném neki...
-Vagy úgy! - Bólintok neki. Elektronikában én is otthon vagyok. Bár jobb, ha nem tudja, hogy mifélékkel szórakozom néha napján.
-Egyébként van karbantartó, miért nem ahhoz fordulsz, ahelyett, hogy megveszed magad? - Az elmondása alapján nem áll túl jó anyagilag, így beruházni a koliszobára meg nem túl jó ötlet. Vagy már útközben megint lemaradhattam a nagy gondolkodás közepette és már az otthon otthonról beszél?
Bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a karbantartó csak egy dísztitulus és igazából a vénember nem csinál semmit, vagy valóban lehet rá számítani? Lehet, hogy éppen Matt azért ugrik neki egyedül, mert a fazon magasról tesz rájuk. Majd elmeséli úgyis.
-Ez mindig, mindenkit érdekel, de mindig csak vállat vonok. Igazából sok minden érdekel, sok mindenbe belefogok, de szinte semmi nem köt le hosszabb ideig... Néha forgatókönyveket írok a magam kedvtelésére... - Gondolkodom a szakváltáson is, vagy annak elvégzésén is, de még ki tudja, mit hoz a jövő. Őszintén szólva tényleg csak sodródom, ami nem a legjobb dolog az életben, de ha az embernek kb semmire nincs gondja, akkor könnyen járhat úgy, mint én... Nem kezdek bele, hogy rendszeres program apám ugráltatása alapján kétes hírnevű egyedekkel tárgyalnom, vagy éppen megbízásokat teljesíteni... Gáz ez a része az életemnek és igyekszem kizárni. Már amikor lehet...

-És miért nem magad valósítod meg apuci tervei helyett? - Számomra legalábbis fura, mert nem 15-nek néz ki a másik, hanem egy jó tízessel többnek, így pedig nem igazán értem, hogy valaki miért apu nadrágszárán lóg. Jó, persze én is apám elvárásainak megfelelően kell cselekedjek időnként, de az én helyzetem azért merőben más. Kétlem, hogy Mattnek kötelessége lenne időnként az alvilági szervek szolgálatára bocsátania magát. Bár igazából sosem lehet tudni.
-Pont ez bennük a bosszantó. Szerintem direkt csinálnak mindig mást, mint amit vársz! Nők... - Forgatom a szemem vigyorogva.
-Ezen mondjuk csak te tudsz változtatni. Rá kéne jönnöd, hogy ez miből fakad. Biztos ez is valami pszicho dolog... - Vállat vonok és jobban nem megyek bele, mert nem vagyok egy Freud. Csak mindig azt szokták mondani, hogy mindennek van valami lelki, pszichológiai oka. Lehet, hogy Mattnek is van rossz tapasztalata, azért lett ilyen kishitű. Pedig egész egyben van, de ha ezt kijelentem, még a végén megint buzinak hisznek.
-Akkor a főzőszakkör rémei ezennel akcióba lépnek! - Nevetek fel. Már kezdem is elfelejteni, hogy pár perce milyen iszonyatos dühvel tudtam kirobbanni az iskolaajtón.
-Valószínű, de honnan a gyíkból kéne tudnom, hogy mikor álljak neki? Be kéne tábláznom, hogy na akkor másfél óra múlva akarok éhes lenni, szóval most állok neki a kajagyártásnak? Nem tudom a nők ezt hogy csinálják! - Azt azért nem tudom, hogy egy rántott hús krumplipüré kombónál mit tudnék nyersen összeenni, de hevesen bólogatok a másiknak.
-Látszik, hogy kevés filmet nézel... - Vigyorgok. Vagy én nézek túl sokat. Legalábbis én tutira vettem világ életemben, hogy mindenkinek rendeltetett valaki, csak balga meglátni. Tuti Matt is össze tudna jönni egy kedves lánnyal, csak annyira parázik, hogy neki ez nem megy, hogy tényleg nem fog. Észre sem venné, mert annyira a saját kínját erősíti magában... Na de sebaj, alakul majd ez!
-Persze, hogy fontos, de valahol el kell kezdeni... Bár az internetes társkereső szerintem baromság. 10-ből 9 férfi és a farkát fogja elküldeni privát fotóként... - Ez olyasmi, mint a chatroulette... Ott is csak f*szverőket találsz 90%-ban.
-De mondjuk a sulirádióban adhatok fel neked egyet. Szerintem még poénnak is jó. Nem muszáj komolyan venni, hiszen aki jelentkezik lány, az vagy nagyon elkeseredett, akinek már úgyis mindegy, vagy veszi a poént, ami meg esetünkben pont kapóra jönne. Hm? - Jó, ez így elég sarkított volt, és talán kicsit gonosz is, de hát nem menthetjük meg a világ összes sanyarú sorsú hölgyét. Na meg aztán lehet, hogy pont egy sanyarú sorsú lesz az, aki Mattnek tetszik... Már meg is lódul a fantáziám, de hát Mattból kiindulva nem sok lesz belőle.
-Hát, végül is jogos! - Rántom meg a vállam. Elég erős érv, nincs mit felhoznom ellene. Ha szereti csinálni, ám legyen. A karbantartó meg valószínűleg tényleg elég gány munkát végezhet. Amikor Hale telefonját egy rács alól akartuk kiszedni, akkor sem nagyon vonszolta elő a seggét, csak adott szerszámot segítségnek...
-Igazából ráérek még megtalálni magam... - Vigyorgok a másikra. Bár már ideje lenne eldönteni végre, hogy mi is érdekel igazán a filmeken kívül. Lehet, hogy csak a filmek. Azzal sincs baj.
-Inkább a filmek. Mármint a képregényekből is a filmváltozat!

Egy hümmögéssel bólintok a másiknak. Szóval igazából elvan azzal, ha mások megmondják, mit csináljon. Elég beletörődő fajtának tűnik.
-Ki tudja, megeshet! - A legtöbb dolognak van valami lelkinyomorra visszavezethető része. De persze, ha Matt hangosan kimondaná, lehet egyetértenék vele abban, hogy csak belemagyarázás. Manapság úgyis az élet minden szakaszára van valami magyarázkodás... Azért vagy rákos, mert nem mozogsz, mert ezt eszed, mert ezt csinálod... Száz éve nem is volt rák, ez a modern ember betegsége a stressz és a környezeti hatások miatt. Na persze. 100 éve még diagnosztizálni sem tudták... Ki tudja, mibe döglünk meg és mikor... De valamibe úgyis muszáj lesz, és ha az éppen pszicho nyavaja, hát akkor így jártunk...
Felnevetek a főzőtanár kikészítésén.
-Fogalmam sincs, hogy ki tartja! Az is lehet, hogy valami túlbuzgó stréber. Na azokat is ki lehet készíteni ilyennel. De hát az élet kemény, nem? - Én aztán semmi lelkifurdalást nem érzek, ha egy kicsit kukacoskodunk másokkal. Mindenkit szívat valaki... Mindenkinek ki kell élnie valakin.
-Vagy jóllaknak a folytonos kóstolgatással... Harapjunk egy kis répát, mert meg kell tudni mennyire édes, meg egy kis krumplit, hogy mennyire kemény, de akkor már kóstoljuk meg a levét is a kajának, hogy mennyire fűszeres... Így én is kibírom, ha útközben felzabálom a nyers hozzávalók felét... - Lehet a csajok így csinálják. Vagy pingpong labda méretű a gyomruk...
-Persze! - Biztatom. Nézzen csak filmet. Jó lesz az! Csak ne pornót, mert azzal nem lesz előrébb. Kivéve, ha jól megáldották...
-A szextelefonok nagy részénél is pasik dolgoznak... Sz'al... - Szegény Matt. Még nem döbbent rá az élet nagy igazságtalanságaira...
-Mi veszíteni valód van, öreg? - Azzal, hogy feladjuk azt a hirdetést és nem jelentkezik senki, pont ugyanott lennénk, mint most...
-Jaja! Valahogy nem szeretek ücsörögni és olvasgatni. - Nem mintha a moziban nem kéne ülni, de én már csak ez a csökevényes agyú, modern kölyök vagyok, aki megelégszik azzal, hogy elé pakolják és nézi, nem pedig el kéne képzelnie... Lényegében egy kicsit olyan lehetek mint Matt, aki elfogadja, amit elterveznek/adnak neki. Ki tudja.
-Aha! Minden újdonságot megnézek. Te? - Még szép! Rendezőtanoncként, meg aztán kötelező is... Bár többször fordul elő, hogy a filmes körrel nézünk meg valamit és nem moziban...

Matt-el az oldalamon még hosszasan eltársalgunk mindenféle botor témáról, aztán nagy valószínűséggel valamikor kézfogással válunk el. Ideje kiszellőztetnem magam, mert a másik gyárkémény mivolta egy kicsit kifüstölte az agyam...

//Régóta húzzuk, remélem nem baj, hogy záródósra vettem a figurát. *.*//

Hah, na igen, ő vállalta a melót, a tanári állás hivatás, legyen elhivatott!
Nevetek, hogy kikészítenénk valami strébert. Igazából nem direkt, de hát ha nekem tényleg nem megy és türelem kell hozzám, fogadja el. Én is elfogadom majd ha esetleg idegbeteg lesz tőlem. Meg Markkal valószínű így is- úgy is jól érezném magam míg kotyvasztunk.
Ahh nyers krumpli... azzal még mindig rosszat álmodok néha...
Mondom nevetve, de a részletekbe nem mennék bele, mit tett velem az az álnok zöldség roppanósan.
Tényleg?
Igyekszem nem teljesen ledöbbenni arra, hogy a szextelefonoknál inkább pasik dolgoznak. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy csajok... ez így durva, eddig sem akartam betelefonálni, de ezután pláne nem.
Igazából... semmi.
Vonok vállat, ha elmondja a rádióba a kis hirdetést, semmi nem történik. Ennél lejjebb úgy sem kerülhetek, úgy sejtem.
Az olvasás unalmas voltára bólogatok, ebben egyetértünk és nem fogunk a másiknak kardoskodni, hogy de olvasni igenis jó! Mikor nem is...
Jah, nem szoktam kihagyni, max ha nagyon le vagyok égve, de akkor meg letöltöm.
Vonok vállat vigyorogva, semmi sem akadály, ha akar valamit az ember. Aztán még eszmecserét folytatunk pár filmről, színészről, meg mindenféléről, ami kikanyarodik keresztül kasul a témából, ahogy ez egy kötetlen beszélgetésnél lenni szokott. Ha megvettem mindent a kolinál elválunk, elköszönünk. Remélem még összefutok vele, ha mást nem valamelyik órán, vizsgán.

//Nem, dehogy, köszi a játékot //