A mai első órámat letudva, nyugisan ballagok ki az udvarra, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Út közben jót nevetek a büfé előtt tolongó éhező ember tömegen. Lassan már vérre menő harcot fognak folytatni az utolsó extra sonkás bagettért. Ha tehetem, én inkább hazai kosztot hozok ebédre magammal, anya világ klasszis szendvicseinél semmi se lehet jobb. Van benne sonka, majonéz, saláta, tojás és a titkos adalék, nagyi paprika krémje. Uh, csak legyek már kint, mindjárt éhen pusztulok.  Az udvaron kinézek magamnak egy csendesebb helyet, majd nekiállok elpusztítani finoman, nőiesen a napi ebédemet. Egy kis tea után, épp elő bogarásznám a cigim, mikor meghallok egy női hangot. Első pillantásra fel ismerem a csajszit, egy két óránk közös.  
- Szia, Ariana vagyok, a haveroknak csak Risa. Igen, nekem is ismerős vagy, reggel együtt szenvedtünk az 5. előadóban, nem? – kérdezem kedves mosollyal, miközben meggyújtom a cigimet.  Szimpi a csaj, kedves arca van és első ránézésre azt mondanám, hogy apuci pici jó kislánya, de a szeme az mindent elárul róla, na meg a pofás hozzászólásai órán.
- Megkínálhatlak egy cigivel? Ne csak én pöfékeljek itt, amúgy is a passzív dohányzás sokkal károsabb. – Jó lenne, ha ő is cigizne, mert akkor végre lenne egy bagó társam. De ha nem is cigizik, akkor se lenne rossz összehaverkodni, elég okosnak tűnik, de mégsem egy elvetemült kocka.  A kezében tartott csomagra pillantva elönt a tisztelet.
- Csak nem te is részt vettél a büfé előtt vívott harcokban? Elsősegélynyújtásra nincs szükséged?- kérdezem tőle megrettent arcot vágva, majd elnevetem magam.

És, igen! Ő is serényen károsítja a tüdejét, mint a legtöbb egyetemista. Tetszik a csaj humora. Vicces ahogy szabadkozva szét tárja a kezeit. Jót kacagok rajta. Abban pedig teljesen egyetértek, hogy a hadi zónában minden protekciót ki kell használni. Ó, és itt van a nagy kérdés is, mint minden kampuszon történő ismerkedésnél.
-Hát mivel elég gyakran van közös óránk, gondolom rájöttél, hogy vizuális komm.-on vagyok. Azon belül pedig webdesign és animációa szakterületem.- mondom, majd egy jóízűt slukkolok a cigimből.
-Figyu, tök jól nézel ki meg minden, és felnézek rád eskü. De nem szeretnél leülni? lassan kitörik a nyakam- a hatás kedvéért még meg is dörzsölöm az említett testrészt, és szenvedő fejetvágok mellé -Amúgy te mire specializálódsz ?- kérdezem meg én is. Mert hiába klisé ez, de életünk meghatározó idejét most itt töltjük. A fent említett kapcsolatok pedig, nem csak a büfében jönnek jól. Na persze nem számító szándékkal közeledem felé, csak hát legyen tisztában az ember a körülötte lévők alap beállítottságával.