-Tudod, a legtöbben ezt eltitkolják. - Vigyorgok rá. Sokakról derül ki utólag, hogy büntetettek, mert nem azzal állítanak be, hogy "Nina Burke, fotós és exbűnöző". Na meg az is hozzátartozik, hogy egy csekélyebb összegért már simán módosíthatóak az ilyen jellegű adatok, és volt nincs. Azért persze tippeket nem fogok adni neki, mert még rájön, hogy nem vagyok annyira szent. Bár lehet, hogy csak arra gondolna, hogy élénk a fantáziám. Hm. Nem próbálkozom vele inkább...
-Ezen még soha nem gondolkodtam, de lényegében igen. - Felnevetek a bolond eszmefuttatáson. Mégis ki gondolkodik Ninán kívül azon, hogy egy szó aranyos-e, vagy sem? Talán Demi. Ő még ilyen hasonlóan lökött cukiság. Ettől függetlenül azért igaza van a lánynak, hiszen nem használsz huncut jelzőt olyanra, aki nem aranyosan pajkos. Hm. Még a végén kiderül, hogy bolondnak hitt, de igazából egy zseni!
-Igen, eléggé! - Meg kell tanuljak szörfözni. Tényleg képtelen vagyok normálisan csajozni, ez innen is világosan megmutatkozik. Kevesen buknak a szánalmas kiskutyára, amit nyújtani tudok, viszont már nem az első lányt szedhetném össze, ha tudnák uralkodni a hullámokon, meg egy falapon... Ideje szörfbajnokra váltanom.
Hogy épp mennyire vagyok nyitott és barátkozós, azt kellően túltárgyaltuk, ráadásul a két kis csirkefogó is megzavarja a kis légyottunkat, így aztán más irányba terelődünk. Lényegében pajzánabb vizekre evezünk a rögtönzött vízes pólóval. Nem mondom, hogy nincs ínyemre a dolog, főként, hogy Nina azért szép adottságokkal van megáldva, de nem kezdek ilyesmivel poénkodni az első találkozó alkalmával, mert még valami szexita bunkónak gondolna. Na meg aztán annak ellenére, hogy nagy a szám, nem vagyok az, aki csak úgy kap az alkalmakon, még ha fel is ajánlkozik. Így aztán mindent a szemnek és raktározzuk el az emléket, hogy kevesebb laptopkárosító felnőtt oldalt kelljen használni az unalmas és magányos estéken. Khm...
-Ejha! Nem semmi kiscsaj voltál. - És mindezek után még nem tartóztatom le itt helyben. Pedig, ha hátrabilincselném a kezét, még a kilátás is jobb lenne. Ájh... Rémes egy nap ez.
-Ó, hát én sosem voltam jó gyerek... - Kicsit meglódul a fantáziám, amiben több a negatív és szomorú emlék, mint a Ninaféle vicces.
-De mondjuk hasonlóképp nem díjazta apám, mikor elszedtem a pénztárcáját és kiszíneztem benne néhány nem éppen 10 dolcsis bankjegyet... - Vigyorgok a másikra. Ó igen. Apám nem az a spúr ember, akinél csak néhány fillér van, így aztán annak sem örült, mikor színesebbé tettem az anyagi helyzetét.