Liam Wright
Életkor : 38
Foglalkozás : Sportoktató, önvédelmi oktató - (FBI-ügynök)
Hozzászólások száma : 4
| Tárgy: Liam Wright Vas. Aug. 03 2014, 22:42 | |
| Liam Wright
1986.01.01. születtem, Maine-ben. Tőlem lett család Apám és Anya párosa. Örültek nekem, főleg, Apám, hogy fiú lettem, így folytatódhatott a családi hagyomány. Vagyis, hogy részéről szeretet nélküli, és elvárásokkal teli gyerekkor elé néztem. Folyamatos célokat tűzött ki elém, amint elértem, bólintott, és adott másikat. Nehéz volt, de Anyámtól megkaptam mindent, amit tőle nem, így jó kapcsolatot sikerült kialakítanom velük. Még a féltékenység is elmúlt pár éven belül, amit a húgom születése után éreztem, mert ő lett Apám féltett hercegnője. De nekem más utat szánt, mint a család elkényeztetett kisfia. Én folyamatos szigor alatt voltam. Karatéra jártam, judora, nyaranta katonai táborba küldött. Így hát elég hamar megtanultam, mi az a rend, és a fegyelem. Volt egy kisebb mosolyszünetem Apámmal, mikor felnőttem. Értsd: csajoztam, bulikba jártam, haverokkal lógtam, és többször is megszegtem a szabályait. Ilyenkor rendszerint büntetést szabott ki rám, én pedig leróttam, és folytatódott minden. Ebből az időszakból egyetlen egy pozitívum származott: látta, hogy vállalom a tetteimért a felelősséget. Pár év alatt kinőttem a lázadást, közeledett a gimnázium vége, és egyértelmű volt, hogy a Rendőr Akadémiára megyek, ahova a család férfi tagjai mind. Kemény volt, szenvedtem elég sokat miatta, de azért Apám elég rendesen felkészített erre a pályára. Azért arra nem tudott, hogy az egyetem elvégzése alatt sok másra nem maradt időm. Mégis megismerkedtem Samantha-val, akibe beleszerettem, elvettem, és három éven belül el is veszítettem. Baleset volt, azt mondták. Ekkor már az FBI-nál dolgoztam, Apám jóvoltából, és hiába kutattam az üggyel kapcsolatos papírok után, fel kellett adnom a keresgélést. Belevetettem hát magam a munkába. A sokévnyi szenvedés ellenére természetesen aktatologatással kezdtem, de a hamar kialakuló munkamániámnak köszönhetően hamar előléptettek. Kaptam egy társat, és még több munkát. Sok időm nem jutott szórakozásra, pedig úgy hiszem, lassan készen állt rá a lelkem. Sok szabad időm továbbra sem volt, de legalább elköltözhettem otthonról, hogy a saját lábamra állhassak. Alig, hogy megvettem a lakást az államban, új küldetést kaptam. Hollywood-ba küldtek. Elterjedt a bűnözés, és fiatal ügynököt szerettek volna. Így újdonsült lakásomat egy hónap után el kellett hagynom, hogy egyetemi tanárként beépüljek a fiatalok közé. Nem lesz könnyű, még csak nem is teljes értékű tanár lettem, lévén, hogy nincs képesítésem, de ez már a főnökeim gondja. Megoldották, és ugyan fakultatív keretek között, de harcművészetet fogok tanítani a bátraknak, akik vállalják. Persze, akad, akinek kötelező lesz, de engem ez sem érint. Bejutottam az egyetemre, innen már csak dolgoznom kell az ügyön. Addig pedig lakást bérelek egy átlagos környéken, és igyekszem beépülni.
Igényesen öltözködöm, ápolt, jómódú férfi benyomását keltem. Jól keresek, de nem élek kirívó életet. Hála Apámnak talpraesett, és találékony vagyok. Átgondolom a dolgokat, mielőtt cselekszem, így török a céljaim felé. Szeretnék minél feljebb jutni, és ezért majdnem mindent megteszek. Ennek ellenére igyekszem becsületes lenni, általában sikerül is, persze vannak csúszások, mint mindenki életében. Igyekszem minden helyzetben higgadt maradni, és hideg fejjel végig gondolni a dolgokat, de nem mindig sikerül. Próbálom elnyomni a lobbanékonyságot, ami bennem él, és mélyre kényszeríteni, de van, hogy előtör, olyankor pedig szükség lesz az eszemre, hogy helyre hozzam, amit esetleg nagy hirtelenjében elrontottam.
Leállítom az autót az iskola előtt. A szélvédő mögül nézem az épületet egy darabig. Rossz szokásom, de muszáj, hogy felmérjem a terepet. Holott már megtettem az interneten, térképen, és kevésbé publikus formákban is. Végül csak kiszállok, és bezárom a járművet. Megigazítom a ruhám, ingben és farmerben vagyok, nem akartam túlöltözni. Az órámra nézek, még van majdnem tíz percem a találkozóig az igazgatóval. Nem szoktam ideges lenni a melók miatt, főleg, ha fegyvert is kell használni, rajtaütés, vagy valami hasonló van. De most mégis teszem. Ilyen feladatot még nem kaptam, ez hosszú távú, és az életmódomon kell változtatnom, ami nem lesz egyszerű. Lazának kell majd lennem, és kevésbé megfigyelőnek, nehogy bárkinek is feltűnjön a dolog. De első körben majd természetesen be kell tetetnem a célszemélyeket a szakkörömbe. Körbenézek, ismerős arcot nem látok, még akkor sem, ha egy halom fényképet kaptam. Ha idetelepülnénk, rengeteg melónk lenne. Talán azért is nem teszi a vezetőség, de ez nem az én gondom. Járom a folyosókat, még tervrajzot is kaptam, bár arra sok szükségem nincsen. Minden pont olyan, mint ahogy le volt írva, részletesen az iszonyatosan hosszú leírásban, amit az asztalomra tett a Főnök, mielőtt bármit is mondhattam volna. Újra az órámra pillantok, idő van. Hamar odaérek az igazgató irodájához, lehet mégsem volt hülyeség az a térkép ebben a hatalmas épületben. Kettőt kopogok, és benyitok az ajtón. Ideges vagyok, az arcomon rángó izmon kívül ennek mégsem adom semmi jelét. Higgadtan, határozottan lépek be az ajtón, és biccentek az Igazgatónak. Nehezemre esik elfogadnom, hogy mostantól a Főnököm, pedig nem az. De legalább be van avatva a részletekbe, így bízom benne, hogy sok dologba nem fog beleszólni. - Liam Wright! A Főnökömmel már beszélt tegnap. - Nyújtom neki a kezem. Silány kézfogása van, nem lesz itt gond. Azt hiszem, hogy bármit meg fog engedni, amivel csak elé fogok állni. Főleg, ha még a jelvényem is felvillantom. Mert persze megteszem, hogy igazoljam a kilétem, és megbeszéljük a részleteket, az órarendet, mint munkaidőmet.
Néhány éve játszom, de kiestem szerepjátékból egy időre. Reméljük sikerül a visszatérés.
TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0 |
|