1986.01.01. születtem, Maine-ben. Tőlem lett család Apám és Anya párosa. Örültek nekem, főleg, Apám, hogy fiú lettem, így folytatódhatott a családi hagyomány. Vagyis, hogy részéről szeretet nélküli, és elvárásokkal teli gyerekkor elé néztem. Folyamatos célokat tűzött ki elém, amint elértem, bólintott, és adott másikat. Nehéz volt, de Anyámtól megkaptam mindent, amit tőle nem, így jó kapcsolatot sikerült kialakítanom velük. Még a féltékenység is elmúlt pár éven belül, amit a húgom születése után éreztem, mert ő lett Apám féltett hercegnője.
De nekem más utat szánt, mint a család elkényeztetett kisfia. Én folyamatos szigor alatt voltam. Karatéra jártam, judora, nyaranta katonai táborba küldött. Így hát elég hamar megtanultam, mi az a rend, és a fegyelem.
Volt egy kisebb mosolyszünetem Apámmal, mikor felnőttem. Értsd: csajoztam, bulikba jártam, haverokkal lógtam, és többször is megszegtem a szabályait. Ilyenkor rendszerint büntetést szabott ki rám, én pedig leróttam, és folytatódott minden. Ebből az időszakból egyetlen egy pozitívum származott: látta, hogy vállalom a tetteimért a felelősséget.
Pár év alatt kinőttem a lázadást, közeledett a gimnázium vége, és egyértelmű volt, hogy a Rendőr Akadémiára megyek, ahova a család férfi tagjai mind. Kemény volt, szenvedtem elég sokat miatta, de azért Apám elég rendesen felkészített erre a pályára. Azért arra nem tudott, hogy az egyetem elvégzése alatt sok másra nem maradt időm. Mégis megismerkedtem Samantha-val, akibe beleszerettem, elvettem, és három éven belül el is veszítettem. Baleset volt, azt mondták. Ekkor már az FBI-nál dolgoztam, Apám jóvoltából, és hiába kutattam az üggyel kapcsolatos papírok után, fel kellett adnom a keresgélést.
Belevetettem hát magam a munkába. A sokévnyi szenvedés ellenére természetesen aktatologatással kezdtem, de a hamar kialakuló munkamániámnak köszönhetően hamar előléptettek. Kaptam egy társat, és még több munkát. Sok időm nem jutott szórakozásra, pedig úgy hiszem, lassan készen állt rá a lelkem.
Sok szabad időm továbbra sem volt, de legalább elköltözhettem otthonról, hogy a saját lábamra állhassak. Alig, hogy megvettem a lakást az államban, új küldetést kaptam. Hollywood-ba küldtek. Elterjedt a bűnözés, és fiatal ügynököt szerettek volna. Így újdonsült lakásomat egy hónap után el kellett hagynom, hogy egyetemi tanárként beépüljek a fiatalok közé. Nem lesz könnyű, még csak nem is teljes értékű tanár lettem, lévén, hogy nincs képesítésem, de ez már a főnökeim gondja. Megoldották, és ugyan fakultatív keretek között, de harcművészetet fogok tanítani a bátraknak, akik vállalják. Persze, akad, akinek kötelező lesz, de engem ez sem érint. Bejutottam az egyetemre, innen már csak dolgoznom kell az ügyön.
Addig pedig lakást bérelek egy átlagos környéken, és igyekszem beépülni.

Shine on me