-Miii csak esélyese? Hát most sértődtem meg, abszolút győztese kéne legyek, milyen hősszerelmes vagy Te?! - Röhögök, anyám, csak esélyes vagyok egy ötvenes prűd nővel szemben... bár ami azt illeti van egy nagy előnye velem szemben a szomszédnak: Nő.
-Ugyan, nem teher, miket mondasz. - Mosolygok rá, hát tényleg nem az, szeretek vezetni.
-Áh tudtam én hogy nincs esélye a szomszédnak! - Kacagok, hogy tovább leszek vele a ruháim miatt.
Megmosakszik, azt nekem is kéne majd, de már megkeresem a ruhákat.
-Óh, van benne valami. - Mosolygok rá, jól esik, hogy azt mondja velem mindig jól érzi magát.
A ruha jó rá, külön öröm, mert van némi bűntudatom hogy miattam ugrott egy szett ruhája.
-Jaa. - Hú de fura. Sosem volt munkaruhám, hacsak az öltönyt nem vesszük annak. - Jól van, amikor akarsz jössz, tudod hogy sosem zavarsz. - Mosolygok, nem nagy dolog, de mégis jó érzés mondani, hogy mozoghat otthonosan. Elvégre ez az én lakásom, jó érzés ez a tudat. Bár ez a pajzán mosoly a szája sarkában megnevettet, olyan hülye. De ezért kedvelem.
-Szerintem most valami sötét sarokban dolgozza fel az élményt... Na várj... - Veszem elő a másik tárcám, kettő van, abban van még némi készpénz. Adok neki pénzt taxira, bőven, hogy bármi van elég legyen. - Ezt tedd el. Amúgy a drága időm bármikor veled töltöm, munkát találok míg barátot már nehezebben. - Mosolygok, hát nálam a prioritás inkább felé hajlik. Mondjuk a kötelességtudat dolgozik csak a dolog ellen, mert nem szeretem a félbehagyott dolgokat.
Kiengedem és remélem elrakott mindent, holnap fel bír kelni és Ms. Blackwood nem támadja le. Vagy rántja be a lakásba... ú.
Ha elment neki is állok dolgozni, csak előbb még lefürdök, rendbe szedem magam és kissé kitakarítom a lakást hogy összejárkáltuk.

//Köszi a játékot *.* //