Be my twin at the roller coaster - Kili & Trin

Ki kell, hogy mozduljak, mert az se lesz jó, ha állandóan a zenekarral próbálgatok és belekeveredek velük a balhékba, és az se jó, ha állandóan a kávézóban lécolok, mert nincs időm arra, hogy magamnak kaját csináljak. Pedig tudok főzni. És at jól csinálom, pláne hogy apámra is nekem kell főzni. Csoda, hogy a főzés, takarítás mellett van időm a barátaimra. Ha nem lenne, halott ember lennék.

Szóval összepakoltam, rengeteg pénzt vittem magammal, azt még nem tudom mire, de mindig jól jön. Nem egyszer volt olyan alkalom, hogy összefutottam pár ismerőssel, és mindig is jól jött, ha volt nálam pénz, mert randomba gondoltunk egyet, hogy csináljunk egy bulit. Valamiből meg be kellett rúgni, még ha nem is nekem, hanem a többieknek. Ha náluk nem volt, nálam volt. Igen, ilyen hülyeségre költöm azt is, amim van.

Egy laza ruhát vettem fel, egy farmer rövidnadrágot, és egy fehér ujjatlan pólót, mert fülledt meleg volt, így felkészültem mindenre. Szokásos napi teendőim első állomása a kondi volt, ahol általában fél órát töltöttem el annak érdekében, hogy felébredjek, persze előtte megvolt a napi adag csésze kávém, hogy hatásosabb legyen. Pláne, hogy hozzászoktam ahhoz, hogy reggel hatkor kelek fel és későn fekszem, bár ez attól függ, hogy éppen van e valami dolgom. A reggeli edzés után fél liter víz két kortyra lement a bendőmbe, ami nem csoda, ha meleg van. Lezuhanyoztam, majd átöltöztem vissza és elindultam a...hát a nappalba. Itt az éjszakába jobban hangzana, de nem volt még sötét, ez így korai bánat.

Ahogy lassan sétáltam a headset-tel a fülemben bömbölő zenével, megláttam egy ismerős arcot, akit az őrsön ismertem meg. Nos, igen, azóta már nem láttam sűrűn, de ott elég gyakran megfordult a sok koksz meg egyéb miatt. Engem nem venne rá a lélek, hogy drogozzak... bár lehet, hogy kipróbáltam, csak nem emlékszem rá - mellékhatás. Én egyszerűen csak egy megszállott alkesz vagyok, aki nem iszik egyedül.

- Nocsak, Kilian, téged ott látni, ahol a madár is jár! - szólítom meg, hiszen névről ismerem, aztán leállok, hogy beszélgetést kezdeményezzek vele.

- Merre visz a lábad ebben a hőségben? - célzom rögtön felé, mert a meleg következményeképp nem sok ember lófrál az utcákon, ilyenkor inkább a hűs vizek és fák árnyékát keresik, ahol védettek lehetnek a nap melegétől.

Rám férne valami. Valami, ami nyilvánvalóan nem egy ork, vagy bosszús szobatárs, anyám, a masszőre és a stylistom. Még nem tudom mi az, de sem otthon, sem Eddel nem viselem ma jól és arra tippelek nincs szükségem rá, hogy Zin is éreztesse húzzak már a sunyiba. Úgyhogy elindulok csak úgy a vak világba.
Meleget mondtak és az is van, nemtom hol lenne most jó, a vízhez sincs igazán kedvem. Valami olyasmi kéne, ami feldob. Rákerestem a neten viccoldalakra, de csak sírni lett volna tőlük kedvem, a bohócoktól meg félek. Baktatok az utcán, az orrom a cipőmre szegezve, erre mondják, hogy lóg, vagy fityeg, vagy valami.
Fekete pólóban nyomom, ez ujjatlan, úgyhogy nem vészes és kockás kék/fehér halásznadrágban. Legalább alul nincs melegem. Megállok egy random szakaszon, mert több dolog is kell. Először is napszemüveg, kiég a retinám, másodszor nikotin! Próbálok leszokni, eddig a drogokról ment, a xanaxról nem igazán, a pia úgy ahogy, a cigivel állok ramatyul. Főleg ez a mentolos, amire ráfogták, hogy ízes... Megállok, hogy előhalásszam a dolgokat a zsebemből, a szemüveg nincsen, de aztán elkezdem tapogatni a fejemet és ráakadok a hajamban. Az orromra tolom, máris nem idegesítő és fényes a világ, hanem legalább sötét. Szerintem naptejet is szereznem kellett volnam nem szeretem, ha hámlik az orrom. Tovább kutatok a szebemben, nagy nehezen ráakadok a cigisdoozomra, előveszem, kibogarászok egy szálat, amit a számba dugok. Öngyujtó pont ezért mindig van nálam, úgyhogy azzal vacakolok. Nem veszem észre a lányt, csak mikor megszólít, majdnem kiköpöm a cigit.
Hátrafordulok, a rendőr lánya az! Gyorsan kiveszem a szálat a számból, az egész felülete nyálas lett.
- Huh, szia. Szeretnék vidám lenni
Vallom be rögvest.
- Gyere el velem, akárhova! Szerinted hol lehetne boldogulni?
Ez a szó egy kicsavart értelmében megfelelő most, de nem baj, majd biztos azt hiszi drogozok.
- Trinity, igaz? Te merre mész? Például lufik! Azok jók, vegyünk lufit! Héliumosat.
Biztosan azt hiszi be vagyok állva, de ez sokkal menőbb, mintha tudná, hogy csak nem vagyok ép.

Ahogy jobban végigpásztázok rajta a tekintetemmel, feltűnik, hogy már nem annyira drogos a kinézete, de annál inkább rászokott a cigire. Ez még nem is baj, még mindig jobb, mint a drogok, abba később lehet meghalni. Tényleg elég régen láttam, ez biztos azt jelenti, hogy mostanság nem kapták el a rendőrök és senki sem gyanúsítgatta azzal, hogy illegálisan tart magánál drogot. Legalább azokban az egy-kétnapos cellákban is volt társasága, mert egy züllött napomon, sőt még józanon is azzal szórakoztam, hogy bementem a bent tartottakhoz, hogy beszélgessek velük. Persze csak azokkal, akikről tudtam, hogy nem veszélyesek. Így akadt egy nem kis ismeretségem, és akár még védelmem is annak reményében, hogy akkor többször nem fogják őket behozni az őrsre.

És persze bizonyos szinten így lett Kilian is az ismerőseim közé sorolandó. Meglepődök a hirtelen tett reakciótól, vagy inkább a megjegyzéstől, hogy vidám szeretne lenni. Én nem látom őt szomorúnak ebben a pillanatban. A következő mondatán nevetek, mert úgy hangzott, mintha a mesékben lennék, amikor egy hős el akarja vinni magával a rabságban tartott királylányt a világ végére, hogy ott boldogok legyenek.

- Kili! Ez nagyon disney-s volt - jegyzem meg, persze még én magam sem tudom, hogy mit mondok. Gyermekkoromban is ritkán néztem disney-s meséket, oda-vissza voltam viszont a japán animációkért, még mai napig nagy kedvencem a Vándorló palota.

- Igen, még mindig Trin - mutatkozok be megint, ha ez annak nevezhető, de inkább csak emlékeztetem a nevemre.

- Héliumos lufi! Miért is ne? Az vicces! Legalább kipróbálhatom magam egérvékony hanggal - gondolkodom el, meg közben azon is, hogy merre lehet itt a közelben lufit venni. Egy ideig csak töprengek rajta, mert ilyen kis boltokban manapság csak úgy nem lehet kapni, mindent be kell járni érte, meg felforgatni az egész várost. Ekkor bevillant valami.

- Van kedved eljönni velem a vidámparkba? Ott van héliumos lufi, hullámvasút meg mindenek - utolsó szavam már megszokottá vált, bár nem mindenki körében. Az én baráti köröm nagyjából hozzászokott, ebbe benne van minden, ami a témához tartozik. Ha vidámparkról van szó és azt mondom, hogy mindenek, akkor abban benne van a hullámvasút, a lufi, a kaja, és minden egyéb más.

- Mivel nem indultam sehova és egyébként is van nálam rengeteg pénz, valahova költeni is kell. Ruhát nem szeretek vásárolni. Inkább szórakozom. Ha pedig megtehetem valaki mással, akkor miért ne? Na! - fellelkesedtem, meg is ragadtam Kili kezét, hogy jöjjön velem, és persze gyorsabb tempóban indultam meg a kelleténél, de nem futva. Azt persze nem is vártam meg, hogy válaszoljon. De reméltem, hogy igent mond és örülni fog neki. Látom rajta.

Nem szoktam kedvelni a csajokat, mert nyafognak, mert lányok, mert nem értem őket, de ezzel a példánnyal tök jól elvoltam! Ha mindegyik ilyen lenne szép világban élnénk! A cellában is sokat hagyatkoztam rá, ha nincs lehet megőrülök, lássuk be bármilyen kemény is lettem az utóbbi időben a börtön még mindig nem nekem való hely. A többiekkel nem volt bajom, bejönnek a tetovált fazonok, csak a szag készített ki és a mocsok. Beállva semmi sem annyira gáz, de józanul nem bírnám.
Meredek Trinre, aztán kirobban belőlem a nevetés. Disneys! Basszus tényleg, pedig tök rég láttam már Arielt a kis habfilét és a többi baromságot.
- Húúú, de gáz, nem így akartam. De a mi mesénk jó kis paródia lenne.
A vagány hercegnő rendőrsapival a fején meg az exdrogos meleg herceg. Jóég, lehet írnom kéne belőle forgatókönyvet, ütősebb lenne mint a Shrek. Bár a gyerekeket talán nem kéne szembesíteni a szomorú valóság hideg tényeivel. Trinnel még nincs gond, az apja se lenne durva öreg király helyett, de közölni a kiscsajokkal, hogy a legjobb pasik homokosak, ajj-ajj.

Jól emlékszem a nevére, de nagyon pocsék a memóriám, inkább rákérdezek. Amikor mondja megkönnyebbülök, ez nem egy Sandy, vagy KendyBell, mégiscsak különleges név.
- Az is disneys lenne?
Nézek rá ajkamba harapva, amit aztán vigyorra váltok le, mert bejön neki a lufi. Engem is érdekelne az egérvékony hangja meg a sajátom is, az nem tudom milyen lenne. Nincsen magas hangom.
- Szuper ötlet!
Csillannak fel szemeim rögtön a vidámparkra, valami ilyesmire gondoltam, csak ő előbb mondta ki.
- Tök rég jártam már arrafelé, valahogy kimaradt az életemből, mindent ki kell próbálnunk! Beszari kisgyerek voltam, most kell pótolnom.
A hullámvasúton ha jól emlékszem konkrétan bepisiltem. Pislogok, hogy eltüntessem az emlékeimben szitkozódó hintaindítót.

Hagyom magam húzni, legalább olyan lelkes vagyok mint ő.
- Rengeteg pénz? Komolyan? Honnan?
Bámulok rá, az embereknél nem szokott csak úgy pénz lenni. Különben nekem is van, de nem készpénz, azt elveszteném, úgyhogy kártyán, de azt le lehet venni nem lehet gond.
- Jah, tök jó, hogy te nem vagy átlagos lány, én is előbb megyek moziba, meg mostanában egyhangú lett a stílusom fekete feketével
Vigyorgok rá bólogatva, hogy ebben is hasonlítunk. Régen pl, amikor tetszeni akartam Ednek sokat költöttem ruhára, többet mint egy átlag pasi tenné. Dehát változnak az idők, most már szarom le a dolgokat, szeressenek olyannak, amilyen vagyok. Rohanok Trinnel kéz a kézben és hát persze héliumlufik röpködnek a belsőmben, vidámpark! Ez csúcs!

- Az nem lenne ennyire Disney-s - válaszolom és vigyorgok én is, mint a tejbetök. Örülök, hogy tetszik neki az ötlet és szinte húznom sem kell, hanem magától jön a saját lábán. Hála az égnek nem olyan, mint egyes unokatestvéreim. Jó, cukiknak cukik meg minden, de amikor rángatni kell őket egyik helyről a másikra, vagy ők rángatnak el engem oda, ahova nem akarok menni, akkor már kész vagyok. Pláne, ha vásárolni kell. Jó, gyerekek, elvagyok velük, mert csak a rokonaim és szeretem a gyerekeket, de néha sok a gyerekzsivajgás.

Amikor arról mesél, hogy beszari kis gyerek volt, bólogatok, hogy tényleg sok mindenről lemaradt és irtó sokat kell bepótolnia.

- Legelső emlékem a vidámparkban, hogy a hullámvasútra ültem fel legelőször. Szerencsére nem volt bennem se innivaló, se ennivaló, de mivel legelőször ültem rajta, körülbelül a fejem a lábam között volt - még visszaemlékezni is kicsit kiábrándító, hogy nem bírtam megülni a seggemen, de erre gondolva rögtön elkezdek nevetni. De rossz! Neki nem meséltem a zenész karrieremről?

- Ne mond, hogy neked nem meséltem! Pedig ha jól emlékszem, majdnem az egész életem kiterítettem neked anno, mikor rosszalkodtál. Ja persze szerencsére a szexuális életem még nem - kacagás következik -, de lehet, hogy idővel tesók leszünk, ki tudja, és mindenem rád tartozik majd... szinte. Na szóval... az hagyján, hogy a fater rendőr, de én zenélek. Vagyis van egy zenekarom, ahol énekelek és a koncertjeinkből vannak bevételek. Pénz pedig mindig van nálam, mert vagyok olyan szerencsés, hogy összefutok olyan emberekkel, akikre szívesen költök. Többet költök a barátaimra, mint magamra. Másrészről meg előre megveszem az edzőterembe a havi bérletem. De az mellékes - mesélem, hogy miért van nálam ennyi pénz.

- A fekete feketével nem gond, tök menő. Most gondold el, hogy tarkán hogy néznél már ki, mint egy virágoskert. Vagy sárgában... rózsaszínben. Na azt már elképzelni sem tudom rajtad - és reménykedem, hogy nem hordott rózsaszínt. - Meg mint látod, általában én is feketét hordok attól függetlenül, hogy meleg van. Na persze igyekszem megválogatni, hogy mikor lezser és mikor legyen olyan, mint a dunyha. Inkább legyen melegem, mint fázzak, mert ha melegem van, akkor tudok lentebb öltözni, de ha fázok, akkor mit veszek fel? Nem csövelek - nem mintha szituációba illő szöveg lenne, de úgy érzem, hogy mégis.

Röhejes disney mesét hoznánk össze, vigyorgok az ötleten és szaladok utána vidáman. Ma mégis jó napom lesz, a csaj eleve elemfeltöltő és tényleg sok minden kimaradt a gyávaságom miatt.
Vigyorogva hallgatom legelső emlékét. Én arra emlékszem, hogy kicsiként sírtam ettől az egésztől. Sokszor sírtam, úgyhogy kussban maradok és nem égetem magam a múlttal.
- Legyen az az első, amire felülünk
Találgatok, az központi helyen van biztosan.

Kicsit bizonytalanul pislogok rá, rémlik valami, de nem az én memóriám a legjobb a világon.
- Hát...be voltam állva, nem emlékszem mindenre. Még?
Nézek rá rosszalkodva és sejtelmesen is azt hiszem. Nagyon bizarr lenne, de tök szívesen elbeszélgetnék vele róla melyik pasi hogy nyomja az ágyban.
- Mikor vesztetted el a szüzességed?
Firtatom rögtön vigyorogva, max. le leszek csapva. Bólogatok aztán, hogy idővel tartozhat rám minden titkos dolga. Homlokráncolva hallgatom a pénzének útját, lassulok is, de igyekszem kocogva behozni, főleg hogy egy kondis csaj mellett rohanok. Zihálok és nehezebb gondolkodnom, de nagyon próbálom.
- Hűha, ez tök jótékony!
Én asszem még mindig magamra költök a legtöbbet, habár...
- Jah, mostanában én is Zinre költök a legtöbbet. Ő a szobatársam és elcsesztem a tabletét, megvetette velem. Meg általában a bulikat is én fizetem a többieknek.
Kiderül, hogy még több közös van bennünk mint gondoltam. Habár az apám nem tudom micsoda, a rockot szeretem és még edzőterembe is elmennék.
- Elmehetek veled egyszer egy koncertetekre és az edzőtermedbe?
Kérdem, közben nevetek a rózsaszínen, nem, azt sosem szerettem. Bólogatok, hogy milyen rétegesen öltözik, én is így vagyok vele, nem szeretek fázni.
- A fekete a legjobb és illik nekünk.
Bólogatok, hogy egyetértek és szerintem meg is érkezünk a vidámparkhoz. Egy lufit osztogató bohóc a képembe hajol, én megugrom tőle és automatikusan belekapaszkodom Trin karjába. Becsukom a szemem és kicsit mögé húzódom.
- Jááááj, elment már?
A sok irracionális dologban, amitől félek a bohócok és lufik is ott vannak.

karakterinformáció