A történetem 1993. szeptember 10-én kezdődik az idaho-i Pocatellában. Ne, ne kezd keresni a térképen. Nem fontos.
Hároméves voltam amikor elköltöztünk onnan és az út Los Angelesbe vezetett, ahol pótnagyim /igazándiból valami távoli rokon apai ágról/ lakott.
Apám fogorvos, anyám gyerekorvos, ikerbátyáim, Brian és Zack frissen érettségizett. Na, ebből is látszik, hogy késői gyerek voltam ráadásul lány, úgyhogy rendesen elkényeztettek.
Az általános iskolában még a kitűnők közt voltam, de mire középiskolába kerültem egy hajszál választott el a szüleim szerint botrányos közepestől.
Érettségi után inkább dolgozni akartam, amit a szüleim nem fogadtak nagy örömmel. Szerencsére, pótnagyim, Rose kiállt mellettem, úgyhogy mostanra elmondhatom, remek műkörmöket tudok alkotni, emellett pincérnőnek sem vagyok utolsó.
Ja, hogy ez nem a csúcs? Oké, nem érdekel.
Rövid ideig dolgoztam a nagyi szépségszalonjában, de aztán elegem lett. Ne kérdezd miért. Nem mentem egyetemre és úgy érzem, egy gödör mélyén ülök, ahonnan nem akarok kimászni, mert nem is akarok.

Szüleim és bátyáim fél éve NewYorkba költöztek, én maradtam a nagyival. Azt mondta, megpróbál kezdeni velem valamit.
Ad nekem két évet arra, hogy eldöntsem mit akarok. Utána ajánlott küldeményként postáz a szüleimnek.

Pasi? Mióta leérettségiztem, nem nagyon volt. Nem hinném, hogy bárkinek én lennék az álma. Én pedig momentán senkiről sem álmodom...

Ezek után ejtenék pár szót Rose-ról is.
Táncosnő volt Vegasban. Ha nem is a leghíresebb, de azért ismerik a nevét.
Kiöregedvén szépségszalont nyitott, ami mostanra csinos kis hálózattá nőtt, szabadidejében pedig fest és engem szekál.  Ő úgy mondja, jót akar.
Na majd meglátjuk.
Azt biztosra veszem, hogy nem nyafka örökösnőt szándékozik faragni belőlem.

Shine on me