Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Szomb. Szept. 27 2014, 21:24



- Akkor lehetsz szabadkőműves, akiről senki nem tudja, hogy irányítja a világot - vonja meg a vállát egy kicsit, bár őt az effélék nem érdeklik.
Kissé elvigyorodik. Tudja magáról jól, hogy gonosz, még ha ő nem is ezt a szót használná.
- Politikus blabla - mered a fiúra az okfestésre, kékesszürke szemeit nagyra nyitva.
- Már megint itt tartunk, az, amit én tudok rólad, nem tartalmazza a véleményed pontos felmérését, abból csak én tudok következtetni a te reakcióid alapján. Ha félrevezető jeleket adsz, nem fogsz olyannak tűnni, mint amit érdekel a véleményem. Például most is papagájjá tettél, pedig az a véleményem, hogy ezt én nem is szeretem.
Ezt komolyan mondja, de a következő megdöbbenésén Sebastiannak annyira nevet, hogy félre kell fordulnia.
- Nem néha jut eszembe a kérdés, hogy mégis melyik világban élsz te. Ez nem morbid. Vagyis, nem ez a morbid - megcsóválja a fejét, helyrerázza magát, mielőtt visszatérne a bizalom kérdéshez. Komor és sötét hangulat ül ettől a vállára, a fiúra néz.
- Mit ér a hazug, képmutató aljas és család jó érzés, ami később csak keserűséget hoz és kiszolgáltatottá teszi az embert? - őszinte undor a hangjában. Semmit, semmit, semmit nem ér. Egy kis hallgatásba merül, hogy ezt az epésséget lerázza magáról.
- Messze vagy te attól, hogy egészséges legyél - de ebben nincs semmi leíró, ez egyszerű és mezítelen tény.
- Bvah - kommentálja az optimista csillámkitörést szemforgatva, inkább a félig üres poharába kortyol, miközben bólint. Az embernek meg kell tanulnia a saját korlátozó tényezőit kezelni, bizony-bizony, erről ő is tudna mesélni.
- Egy tündér vagy - mosolyog a sóhaj hallatán, ha már lekenyerezik, muszáj mosolyogni, de a figyelme már azon, hogyan indítja a fiú a golyókat, vagy éppen mit fog válaszolni a gondosan díszcsomagolt gonoszságra.
Milyen ártatlan és szende.
- Jaj. Komolyan azt gondolod, hogy megbízhatsz bennem annyira, hogy nem élek vissza ezzel a bizalommal? Kár - csóválja meg a fejét játékosan, rosszallóan.
- Majd szólok a háziaknak, hogy a szellőztetés bekavar a játékélménynek - bólint komoly képpel, ami alig észrevehetően olvad át elégedettbe, ahogy a helyén a golyó.
- Persze, hagyok. Hagyjuk a klasszikus szabályokat, egyet te, egyet én. Kivéve persze, ha luftot ütsz. Megengedem, hogy gyakorolj - vigyorog, nekitámaszkodik az asztalnak háttal, onnan nézi melyik golyót választja Sebastian. Talán véletlenül, talán sem, de jó szerencsétlen helyen állt meg az a fehér, nem fogja erősíti egy gyakorló játékos önbizalmát a következő lépés.
Milyen aljas is, ejnye.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Szomb. Szept. 27 2014, 23:42

-Ó, ilyen megalománnak tűnök? Jó tudni! - Vigyorgok rá, mert hát nem akarok én irányítani senkit sem. Tudtommal.
-Jaj te... Akkor most meg mondom, ha úgy is érzed, nem úgy van. Ha engem nem érdekelne a véleményed egyszerűen bólogatnék és rád hagynám. Udvariasan esetleg visszakérdeznék némileg semlegesen és ennyi. Mert konfliktust nem akarnék. Én ilyen vagyok, úgy tűnhet neked nem figyelek vagy nem érdekel, pedig csak piszkálódom. Igenis figyelek rád és igyekszem megfogadni a tanácsaid például, mert úgy érzem, hasznosak és tudok fejlődni általuk. Amiért igencsak hálás vagyok, de mint látod még nem jöttem rá, hogyan is tudnám meghálálni. Szóval ha megint arra a következtetésre óhajtasz jutni, hogy nem érdekelsz, jusson eszedbe amit most mondtam. Okés? - Mosolygok rá, talán ebből kicsit jobban megismert, vagy legalábbis a reakcióim és indíttatásaim.
Aztán rendesen kinevet, de komolyan, szerintem morbid hogy valaki megy az utcán és mittom én.. vagy bemegy a meleg bárba és beleköt valami kemény csávóba hátha jól s*ggbeteszi, már elnézést. Ez nagyon beteg. Jah, csak mert hát ugye az erőszakolás kapcsán beszéltük és hát így belegondolva. Juj.
-Ad némi reményt arra, hogy valaki mástól is meg lehet ezt kapni. Aki nem árul el és... nem tudom. Ijesztő engedni az érzésnek, de néha próbálkozni kell szerintem. Különben olyan magányos az egész. - Mondom némileg bocsánatkérően, mert felzaklatni nem akartam. Én is csalódtam a szüleimben, nem is kicsit, valamint Henry is úgy érzem, mintha eltávolodott volna tőlem kissé. Pedig nekem csak ő volt, aki feltétel nélkül elfogadott, akivel bármit, de tényleg bármit megbeszélhettem volna ha akarok és most... nem tudom. Van bennem félsz. Josh-sal azért próbálkozom, mert... fura dolog, de azt érzem, mintha ezer éve ismerném és ez akaratlan is sok dolgot felgyorsít, így a bizalom kérdését is.
-Manapság ki egészséges? - Vonok vállat, szerintem ilyen sosem volt és sosem lesz.
Vigyorgok aztán már, feledve a bosszantó és kiábrándító tényeket, sokkal jobb szórakozni és heccelni a partneremet.
-Nah, nem csak királylány, de tündér is. Teljesen elvarázsoltalak mi? - Röhögök, kétlem, d jól szórakozom.
-Gondolom hogy visszaélsz, de sok hülyeséget megcsináltam már, általában röhögés a vége így semmi jó elrontója nem vagyok. - Tény ami tény, sokszor szívattak már meg, mert úgymond hagytam, vagy belementem. Meg hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy Phoenix olyat kér, ami ártana nekem vagy vérig sértene, esetleg totálisan lealázni (eszembe sem jut semmi amivel elérhetné hirtelen) így ha naiv is vagyok nem veszem észre hogy az lennék. Ez is egy fajta bizalom Phoenix felé. Meg érdekel mire is célozgat, komolyan. Bár van egy kis félsz is bennem, de csak ösztönöz arra, hogy vegyem kicsit komolyabban a játékot.
-Jó, jól teszed. - Vigyorgok, igazából így is el lehet arról diskurálni hogy béna vagyok.
-Kössz... - Mondom félig hálásan, félig durcásan, érdekes egyveleg, de ha egyszer bosszant és mulattat?
De huh. Öhm. Izé. Alig látom a golyókat és erre még hogy is mondjam csak, nem egyszerű a helyzet, mint az előbb. Nézegetem, de egyik sem az igazi. Ha másik kézzel lövök nem kell áthajolnom az asztalon, az jó, amilyen peches vagyok ráesem az asztalra. Na jó ez túlzás, de ittam is, sosem tudhatjuk. Szóval most kezet váltok, próbálkozom, de esélyem sincs belőni a golyót, inkább arra megyek, hogy legalább eltaláljam. Meglesz, de elég gyengén koccolja. Tény, így Phoenixnek sem lesz annyira egyszerű dolga, bár jó célzással biztos megold bármit.
-Hát... az erősségen is javíthatok, ami azt illeti. De igazából csak azt akarom hogy elbízd magad és utána lenyűgözhesselek, milyen profi is vagyok! - Nevetek, gyengén blöffölök, valóban csak kaparom elő az emlékeim tinédzser korom zugaiból, még rám fér pár lövés majd.
-De ha nyernek, akkor mondjuk kaphatnék valami jutalmat tőled, mit szólsz? Benne vagy? - Kérdezem, mert hát így dupla motiváció, meg kicsit tovább színezi a játékot.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Szer. Okt. 01 2014, 18:08



- Sajnos nem, a megalománia kifejezetten hiányzó jó tulajdonság lenne. Amit mondtam, abból viszont nem feltételezni - sőt, inkább a titkos, bújós, háttérből irányító hajlamot lehet feltételezni belőle.
A szózuhatagban egészen megfürdik, hunyorítva hallgat, mintha a szemébe hullanának az egyes mondatok, finoman porként, durvább szemcsékként, összességében valami átható, csendes erőszakkal telepedve csak italkába agyára, ami ha ki is józanodott, szikkadtnak mondható.
- Ha hálás akarsz lenni, légyszíves ne csináld azt velem, hogy nekem kelljen gondolkodnom. Adj olyan jelzéseket magadból, amiről én nem köveztethetek másra, minthogy teljes odaadással figyelsz rám - csillantja elő a mosolyát, ha egy kicsit alja is egy ilyen vallomás után ezt kérnie, ez ő világa már csak ilyen. Aljas. Sajnos Sebastian legfeljebb csak mint előétel szerepel az étlapon, még ha vigyáz is arra, hogy ne fogyassza el rögvest.
Hiszen Sebastian annyira üdítően hétköznapi. A megbotránkozása, az egyszerűsége, ahogy képtelen megérteni, mennyire nem olyan a világ, mint amilyennek mutatja magát. Már-már ellágyul felé. Már-már.
- Dehogy ad reményt. Arra ad bizonyítékot, méghozzá kézzelfoghatót, hogyha akiben bízol, hogy nem árul el, az el fog. És mindig el fog, nekem elhiheted - hogy az ő traumája is volna? A hangjából nem tűnik így, üresen forgatja a szavakat, átható általános cinizmussal, de nincs benne semmi megrendülés vagy gyengeség. Nem, az ilyesmit a pszichiáter kanapéján szokta előadni, minden héten 60 perc fizetett kiborulási lehetőség. A téma zaklatott, de a saját zaklatottságán Phoenix úgy lép át, mintha ott sem volna. Ebben mondjuk mindig is remekelt, ha meg is ijedt attól, hogy elütött valakit, sokkot azért nem kapott, ugye-ugye.
- Ugye, hogy mindenki rászorul az orvosságos emberekre - bólint rá kegyetlenül Sebastian visszakérdésésre, a kör bezárult, még soha nem mosakszik ki abból, hogy ő maga is elismerte, pszichológushoz kéne mennie.
- Tündérkirálylány! - mert tudja még fokozni, mosolyog, nem válaszol a kérdésre, mert ez így diplomatikus.
- Annyira naiv vagy, és a humorunk egészen másból táplálkozik. Te szeretsz együtt nevetni, nevetni pedig én is szeretek, másokon - dorombolja csendesen, jól passzoló zakóként húzza a pólója fölé önnön rossz tulajdonságainak kikeményített vásznát.
- Széép, legalább meggurítottad - vigasztalja az alapos helyezkedés után Sebastiant, bár nem szorul nagyon vigaszra, és a saját körét pedig pofátlanul könnyedén lezavarja. Ő sem gurít be golyót, de az erőteljesen megküldött fehér golyóbis több golyóról és a falról is visszapattanva ad új arculatot a pályának, talán élhetőbbet és kellemesebbet. Még görögnek a gurulós lurkók, amikor újra megszólal.
- Ez egy kifejezetten jó terv, még ha nem is igaz - nevet csendesen és kellemes dallammal.
- Őszintén szólva Sebastian, még a hallgatásodért cserébe se hajtottad be a jutalmad, amivel azért fizettem, hogy ne dobj fel, amiért elütöttelek, gondolod, hogy azóta van jobb ötleted arra, hogy mit kívánsz tőlem, ha nyernél? - konyakízű ékesszólás.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Szer. Okt. 01 2014, 19:04

-Ha már a világ irányítását emlegetted, miért ne? De szerintem megalománnak lenni kemény dió és több a hátrány mint az előny. - Mosolygok. Nem érzem magam irányító hajlamúnak, hacsak azt nem akarom elérni hogy mindenki szeretgessen és éreztesse de jó velem. De hát ezt ki nem akarja elérni?
Ha nem mosolyogna lehet meglepődnék, így csak vigyorgok a reakcióján. Ilyen ha valaki megszokja hogy folyton a figyelem középpontjában van? Lehet.
-Rendben, nem késztetlek gondolkozásra! - Vigyorgok rá, mert a kijelentése kicsit vicces nekem, tekintve nem tartom műveletlennek vagy butának, hogy nehezére essen megcsikorgatni azokat az agytekervényeket. - Akkor igyekszem egyértelműbb lenni! - Szalutálok, mint aki vette a parancsot, ezentúl majd gyakrabban mondogatom. Vagy ilyesmi, majd menet közben rájövök hogy is valósítsam ezt meg.
//Üdítően hétköznapi xDDDD Ez tetszett xD//
-Azért szerintem akad olyan személy, aki nem tenné meg. - Nekem Henry ilyen. Josht még annyira nem ismerem, noha belőle sem nézném ki. Bár az ember a saját szüleiből sem nézne ki ilyesmit, de az más lapra tartozik. Azt pedig nem nehéz kisakkozni, hogy nem más kárán tanulta meg ezt a keserű tanulságot, hanem a saját bőrén. Minden esetre én igyekszem nem elárulni őt, remélve ez kölcsönös szóval... én a próbálkozó kategória vagyok, de hát aki álomvilágban élő titulust zsebel be folyton a környezetétől milyen legyen, ha nem ilyen?
-Ahh... Utálom amikor ilyen vagy... - Na jó, nem utálom, csak üresben morgok, mert nekem is leesik a fájó felismerés, elismertem hogy kéne valami agyhurkász. De mindegy, maradok sérült, eddig még nem volt belőle olyan állapot, hogy nem bírtam volna egyedül megoldani.
-Ó, igazad van, ez így sokkal gyönyörűségesebb! - Vigyorgok rá csóválva a fejem, micsoda jelző... Nem tudom sírjak vagy röhögjek miatta, egyelőre röhögök.
-Hah, te megy könyörtelenül őszinte. - Vigyorgok elképedve, milyen már ezt így a pofámba vágni hogy naiv vagyok? - Ritka az a helyzet, mikor csak mások nevetnek rajtam, én viszont nem nevetek magamon. - Mondom kihívóan, mert nehogy már azt higgye olyan könnyű engem zavarba hozni!
Megszenvedek a játékkal, közben megtapasztalom, hogy Phoenixnek meg sem kottyan az egész. Na szépen vagyunk, hol itt az esélyegyenlőség? Azért kecsegtető a gondolat, hogy van esélyem ellene, el is játszom a gondolattal, de kéne valami jutalom érte. Már ha belemegy.
-Nem igaz? Mely része nem igaz, hmm? - Talán hogy van esélyem? Naaa, legyen már szíve, legalább az illúziót adja már meg nyomorult fejemnek!
Aztán hallgatom hogy kifejti, de elvigyorodom.
-Van! Képzeld, van. - Mondom somolyogva, ez csak apróság de érdekelne a válasza, főleg hogy a szabály értelmében eleget kéne tennie a kérésemnek. - Amúgy nem akarlak feldobni érte, senki sem tudja mi történt, a Lios estére fogtam az egészet, szóval tárgytalan. - Legyintek. - Na meg arra valami nagyobbat kéne kérnem, különben megint elhajtasz, hogy ne valami ostobaságra pazaroljam a páratlan lehetőséget, hogy kihasználhassalak büntetlen. - Vigyorgok játékosan, de tényleg nem kívánom a szívózást a rendőrökkel neki, amiért belém jött.
-Na szóval? - Áh, nem ússza meg! Bár kevés esélyt látok a dologra, de azért próbálkozom.
Ahogy a lövéssel is. Na jó az előbb túl gyenge lett, most erősebbet fogok lőni. Van is egy golyó, amit ha most nem szúrom el a célzást és az erőt, be is megy! Nosza rajta, lássunk neki!
Kicsit bedőlök, koncentrálok, csak egyenes vonalban kell ellőnöm, menni fog az. Erőt is viszek bele, szalad is a pályán a fehér golyó, hogy diadalittasan elrakja az egyik színeset, csak épp túl erős és követi a fehér is hiába motyogom hogy "nonononono" nem hatja meg.
-Hát... de lőttem be színeset is, szóval igazából ez siker! - Magyarázom intőleg mutogatva az ujjammal, hogy nem teljes a kudarc, nem csak a fehér ment be, szóval nem tudom mi van ilyenkor de láthatja kezdek visszarázódni. Az alap "adja magát" helyzetek eztán már menni fognak, fontolja meg, hogy komolyabban vesz. Csak egy irinyó-pirinyót legalább.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Kedd. Okt. 14 2014, 16:16



- Megint szubjektív vagy az objektív témában. Ejnye - szigorú figyelmeztetésének nincs igazán éle, ha objektív beszélgetést akar, akkor majd valaki mást választ ki az ismerősei közül, nem pedig az éretlen fiút, bár mit tagadja, jól esik ezzel egzecíroztatni szerencsétlen. Hjam, az előző pszichiátere arra intené, hogy tagadja meg ezeket a vágyait. A jelenlegi álláspontját az ügyben nem tudná behatárolni.
- Háromszoros hurrá a Drayton-féle egyszerűsítési törekvéseknek - mosolyog, és minden mosoly ellenére ez egy komoly téma. Nem fog úgy tenni, mintha a fiú hízelegne neki, amikor egyszer nem úgy tűnik adott helyzetben, és elég diktátori hajlamú ahhoz, hogy kénytelen legyen Sebastian odafigyelni arra, hogy mit mond.
//Csak itt, csak most, csak neked Very Happy //
- Egész addig ezt fogod hinni, amíg meg nem történik mégis, hiába mondok akármit. Ezt hívják éppen naivitásnak - bólint komolyan, Sebastian szépen leigazolja a saját kórképét. Ez voltaképpen végtelenül bájos. Elképesztő lelkiterrorista rövidfilmeket lehetne forgatni arról, hogy egy Sebastianhoz hasonló lelkületű, végtelenül romantikus megjelenésű fiú a különböző élethelyzetekben hogyan válik áldozatává önnön emberi értékeinek. Majd lehet valamelyik ihletválságos mentoráltjának javasolja az ötletet, és ha ez sem billenti ki a válságból, akkor nem érdemes vele többet foglalkoznia sem.
- Utálod, amikor következetes és logikus vagyok? - gonosz mosoly a szája szélén, kifejezetten olyan ez az utálat, mintha hájjal kenegetnék, szabályosan csillog tőle a sötétben.
- Ezzel egy időre kimerítettük a cukiság kreativitásom arany szívemnek egyetlen mézes levélkéje, úgyhogy ne provokálj tovább - ingatja a fejét lassú méltósággal. Olyan simán vágja a fiú arcába, mintha ő sérthetetlen és érinthetetlen volna.
- Az őszinteség nem cukorka. Pedig a másoknak, akik másokon szeretnek nevetni, akkor szórakoztató igazán - antagonista. De olyan velősen, lehet, hogy a sötétség hozta ki belőle.
Valószínűleg még nem volt tízéves, amikor már billiárdot és hasonlót játszott a dúsgazdag szülők sznob gyermekeivel, nincs olyan felállás, amiben egy dákó és néhány golyó közreműködésével ne tudna jól szórakozni (jaj).
- Nem fogom elbízni magam. Nem szoktam - a negyvenhez közel az ember már nem bízik annyira vakon a saját képességeiben sem.
- Nocsak-nocsak. Lásd be, ez még mindig olyasvalami, amit az ember józan ésszel fel nem foghat, hogy miért csinálod haszon nélkül, szóval nem várhatod tőlem, hogy megszűnjek gyanakodni. De tárd elő a jobb ötleteid, ha már egyszer eldicsekedtél vele... ne pazarold ostobaságra a lehetőséget. Szerintem ez nem egy olyan szörnyű kérdés - mosolyog vissza, bár a sötétben úgysem látszik.
- Én már igent mondtam, csak észre sem vetted - ahogy azt sem, ahogy puha cipőjében a tapintatosan vastag szőnyegen megkerüli a fiút. Ha éppen nem beszél, elég halkan létezik, kifejezetten cserkésző alkat. Felnevet, együttérzőn meglapogatja Sebastian lapockáját, ahogy elmegy mögötte, kiveszi a fehér golyót az ékezési pontról.
- Persze, mondhatjuk, hogy a fehérrel csak ellenőrizni akartad, hogy az asztalban rendesen eljut-e a színes a helyére. Szóval egy pont neked, és egy büntetőpont a fehér miatt - a kiindulás alapra rakja a fehéret, és mindenféle trükközés nélkül ő is elpasszint egy színes golyóbist a lukba, de a fehér vidáman tovább gurul a fal mellett. Csak semmi extra, a legkönnyebben megjátszható golyóra ment, amit Sebastian is belőhetett volna. Mintha tényleg nem becsülné le. Vagy csak hű akar lenni ahhoz, amit mondott.
Vagy csak unná üres fölényeskedéssel elrontani az amúgy szórakoztató játékot.
- No mester, mutasd mit tudsz - biztatja, a fogai közé koccintva a konyakot újra.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Szer. Okt. 15 2014, 01:17

-Na most aztán miért? Komolyan, mindenre ráaggatod! Ha jobban belegondolsz, nincs is olyan hogy objektív, csak szubjektív van. Az objektív az az általános szubjektív normák egybeöntve. Mert minden ember szubjektív, semmi sem objektív igazából. - Mondom amolyan "tuti csak belém akartál kötni teee" fejjel, de mosolygok.
-Hmm, szavaztassuk meg, írjunk hozzá matekképletet, bizonyítással, szerintem sikere lenne. - Mondom komoly fejjel bólogatva, számat összepréselve, tök olyan hangzása volt a dolognak, mint egyfajta jelenségre adott megnevezés. De nem kell sok és újra elnevetem magam, főleg hogy én nem vagyok tudós alkat.
//*.*//
-Hah... lehet. De belekeserednék ha nem ragaszkodnék ehhez a "naiv" elgondoláshoz és kiváltképpen nem barátkoznék veled. Már bocs. - Mert hát ha nem hinnék a bizalomban, vagy hasonló dolgokban akkor nem találnék reális észérvet, miért is bulizunk mi épp együtt Phoenix-szel. Bizonyára mindig azt lesném, mit is akar tőlem, hol a haszon neki, de mivel szerintem belőlem sok hasznot nem húz, legalábbis anynit nem, ami ellensúlyozná a sok hülyeségemet ami tudom hogy fárasztja, így azt mondanám köszönöm Mr. d'Abo, kalap-kabát, menjen Isten hírével.
Aztán úúúúúúúú erre nincs szó, csak a kép a fejemben ahogy valamit szorongatok mert odaképzelem a helyébe drága jó barátom a szuszt nyomkodva ki belőle. Nem hiszem el, hogy ennyire élvezi ha rohadék, de csak bosszankodva nevetek rajta. Mert amúgy vicces is, meg kell hagyni. Ilyenkor ha megveregetném a vállát szerintem még biccentene is hogy "kösz, tudom".
-Inkább mikor ilyen önelégült a mosolyod! - Vigyorgok, mert nem tudok haragudni rá. Bár nem tudom miért nem... mondjuk én kire tudok? Már úgy... hosszútávon.
-Úh... hát... most először érzem azt, hogy neked lehet megártott a munka... - Képedek el a mézes-levélkés cifrán csiricsáré jelzőkön.
-Nem, valóban, de az természetes és kevésbé egészségromboló, mint az édesítőszer, ami csak próbál cukor lenni és a sok mű dologtól visszatetszést nyer. - Mint mondtam párszor, én szeretem hogy őszinte. - Lehet, ha te is ilyen vagy és rajtam akarsz nevetni, fel kell kötnöd azt a lezser farmert, mert nem lesz könnyű dolgod. - Somolygok, ellenkezzen csak, én is fogok. Kevésbé vagyok dackirály mint ő, de dackirályfi lehetek!
(Ez nekem is fájt xD)
-Tényleg? Az jó tulajdonság. - De nekem nem jön jól, mert akkor végig megfontolt marad és kiegyensúlyozott és esélyem sem lesz. De nem baj, a játék a lényeg. Phoenixnek meg gondolom nem a győzelem lesz, hanem hogy én veszítsek. Ha-ha.
-De most komolyan, teljesen őszintén. - Mondom valóban komolyabb hangon. - Ha fel is akarnálak jelenteni, komolyan, jelezni nyolc napon túl gyógyultam és esetleg hozzátenném, megfenyegettél, adnál bármi esélyt is, hogy a bíróságon nekem ítéljék a győztes posztot? Nincs szemtanú, a kocsidon semmi kár, az én bordám bárki összetörhette, tekintsd Lionellt, aki valószínű neked tanúskodna, mert van az a pénz. Ahogy a rendőröknek is van az a pénz. Én nem fizetnék rendőröknek, de te megtennéd ha szükségesnek éreznéd és tudod kinek kell utalni a pénzt, hogy hamar felejtős legyen az ügyem. Teljesen felesleges azt az illúziót dédelgetni, hogy ha akarnám is, legyen bármi esélyem. Ellenben hálás vagyok hogy aggódtál értem, mikor semmi okod nem volt rá, sőt, még ápoltál is bizonyos szempontból, mert egyszer be is kentél, szóval... ez tőled gratis, hogy segítenél. Értelmes dolgot akarok kérni rajta, vagy ami mondjuk nyugodalmat hoz... nyugodalmat hozott volna ha nem ittasan vezetsz haza, de ilyeneket nem hagysz az értelmesen meg gondolkodnom kell, mert most nem kell semmi és csak úgy mit kérjek? - Mosolygok, de már könnyedebb, hálásabb a hangom.
-Óh, valóban nem. De te mindig olyan sejtelmes vagy! - Nevetek kicsit.
Célzok és lövök, vegyes siker-kudarc kombinációt, majd meglep hogy a hátamon érzem az érintését. Olyan halkan közlekedik, nem is értem, mondjuk nem zavar.
-Hm, hát na jó. - Sóhajtok, félsiker. De talán innen egy fokkal könnyebb lesz, jó lenne meglepni őt hogy elteszek még párat (a fehér nélkül).
-Haha, jól van ifjú padawanom, aztán ha zavart érzel az erőben előbb csekkold a telód, lehet csak sms-ed jött... - Vigyorgok, beszélek neki össze vissza, de amúgy figyelek. Csak ellazított a konyak és a sok nevetés. Játszok a számmal, ide-oda mozgatom, míg gondolkodom, hogy melyik lenne előnyös. Nincs olyan sima szög, ami könnyű lenne. De olyan helyre tudom lőni, ami neki előnytelen. Ha már elrakni nem tudok, legalább nem fog unatkozni, csinálok neki kihívást. Talán. Szóval az egyik kupacba nagyon finoman lövöm a golyót, hogy érintse a másikat, de az asztal azon szakaszába kerüljön, hogy Phoenixnek nyújtóznia kelljen át az asztalon, valamint mivel takarnak a golyók, nehéz legyen a lövést is leadni. Persze ártatlan fejet vágok, csak nem látja, de a hangom hallja.
-Hoppácska. - Nevetem el magam, persze hogy direkt genyózom vele, kivételesen nem félrement. Úgy is ő vezet, legalább meglátom milyen ha nehezebb lövést kell produkálnia.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Szer. Okt. 15 2014, 15:47

//husi a gifecskéd az avatar alatt ő.ő //



- Dehogy nincs és igen élesen meghúzható a határ. Majd ha józanabb leszek, elmagyarázom a különbséget, amit valószínűleg a nem túl elhivatott szüleidnek kellett volna, de ezt a gondolatot ne folytasd, mert megbotránkozom. És az csúnya látvány - sóhajt árnyalatnyi fáradtsággal a hangjában. Sebastian alkoholizmusba akarja dönteni, tiszta sor.
- Milyen szerencse, hogy a te törekvésed, és nem nekem kell a matematikával bajlódnom - a számokat amúgy is csak pénzben szereti.
- Dehogynem, éppen azért barátkoznál velem, mert látnád a hasznom, nem csak valami naiv "kedvelem" érzés alapján döntenél a barátságról - okosítja a fiút megörvendve, hogy a számítás témájánál vannak, méghozzá egy igen tekervényes, naiv ösvényen keresztül odajutva.
- Pedig ez a legszebb mosolyom - önrajongó mosollyal igazol: igen, tényleg a "kösz, tudom" lenne a reakciója a dicséretre.
- Nem a munka ártott meg. Ott nem mondok ilyeneket. A fordítói munkád mozgatta meg ebbe a szerfelett káros irányba a fantáziám. Meg az, hogy kötöd a művészet-karóhoz. Akarod, hogy elmondjam franciául is? Olyan lenne, mintha búgni hívnálak - félvigyor. Lehet meg kéne játszani.
- Nagyon buta vagy most. Mármint olyan kedvesen buta, de az őszinteség egészségességében hinni olyan, mint a tévés telejósdának telefonálni. Én is ilyen vagyok. És sokat nevetek rajtad - de azért megigazgatja a világos farmerét, ha már felkötésről van szó.
Esetleg dackirálylány \o/
- Gyűjtöm az olyan tulajdonságokat, amikből előny származik - és fontos, hogy egy kicsit sem felvágós.
Komolyan felpillant a fiúra, ahogy belevág a nagyobb lélegzetbe, még ha a sötétben nem is látszik, érezni lehet a komolyságát.
- Biztos lehetsz benne. Sebastian, a közmédia, a bíróságok, az emberjogiak, a többi gazdag faszkalap alig várja, hogy egy gazdag valamit vétkezzen. Drogozzon, kurvázzon, vagy éppen elüssön egy állampolgárt, ha börtönbe nem is küldik, de darabokra szedik a létezésének alapjait. Nem neked lesz hasznod abból konkrétan, ha feldobsz, hanem mindenki másnak, aki imádná, ha egy ilyen sztori jelenne meg rólam, és hidd el, szemtanú bármikor hamisítható. Mert van az a pénz. És lenne, aki felkarolna, ha ilyesmit akarnál feldobni rólam. Így működik ez a gyönyörű világ - alig cinikus.
- Az tényleg nem értelmes kérés - ebből a szempontból hajthatatlan.
- Szegény George Lucas forog a sírjában... vagyis, még meg sem halt.
Fájdalmasan sziszeg, ahogy a nagyon finom lökést látja, megcsóválja a fejét.
- Szívesen azt mondanám, hogy ez csak gyakorló lövés volt kedves Sebastian - dorombolja finom rosszallással a hangjában, majd óvatosan helyet keres magának, a zöld posztóra támaszkodik, szabályosan, semmit nem lök meg. Hosszú kezeit előrenyújtja, a sötétben óvatosan fókuszál, az asztalnak dől, kellemesen ingatag helyzet, szinte fájdalmas veszteség, hogy senki nem használja ki a pillanatnyi kiszolgáltatottságát, amíg a fehér golyót új útjára indítja. Megfontolt és kimért, képes koncentrálni, nem csak könnyű győzelmeket szerezni.
- Naaa... hát csak nem begurul.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Szer. Okt. 15 2014, 16:37

//Nem is tudom honnan van :Rolling Eyes: //

Felnevetek, hogy elhomályosult elméjűnek tart az alkoholtól és még atyáskodna is felettem egy sort.
-Megvonnád tőlem hogy minden oldalad és arcod lássam? - Kérdezem ál-felháborodva, de lehet valóban kicsit becsiccsentettem, mert nem ettem valami sokat és azt is mikor ellenben az alkohol nem volt gyenge. A pezsgő amúgy is szénsavas... A konyak meg finom. Ohó!
-Hát majd megpályáztatom, valaki okos biztos örülni fog, hogy számolhat és bűvészkedhet a számokkal! - Vigyorgok, én nem vagyok egy matekzseni, nem hiába vagyok humán vonalon.
-Hah, annál azért okosabb vagyok, hogy tudom ez a kapcsolatokról szól, nekem nincs, vagy nem olyan feszes szálakon mint neked és a tűzzel játszanék ha téged próbálnálak meg kihasználni. - Legalábbis én ilyen megfontolásból nem vele kezdeném, túl nagy falat lenne, főleg mert nem vagyok intrikás. Bájologni tudok, mert a szüleim elvárták, de ennyi.
-Nem hiszem, tuti van szebb is! - Mondjuk mikor őszintén nevet. Jah, mint a pizzázóban, hát nekem az jobban tetszett mint ez az alamuszi mosoly, de nem kötöm a fitos kis orrárra úgy is vitába szállna velem.
-Ha azt akarod búgva beszéljek egész este hajrá! - Tudja hogy imádom elhallgatni a francia beszédet, az övét kiváltképp mert folyékonyan beszéli. De legalább nem látja a kaján vigyorom a sötétben, hogy én hoztam ki belőle. Elrontom szegény párát, ez fix.
A butára összepréselem az ajkaim, de megenyhülök a kedvesen buta kiegészítésre.
-A jóslás eleve baromság, mint a horoszkóp, de az őszinteség lehet építőjellegű és ha normálisan áll hozzá az ember akkor előrébb kerül általa. Szerintem legalábbis. - Jó, sokszor fáj és elviselhetetlen, de ha feldolgozzuk jobb lesz. Kevésbé dédelgetünk illúziókat és az én esetemben ez valóban nem hátrány.
(XDD Sosem mosom le xD)
-Ha nem mondod sosem jövök rá! - Nevetek aztán már, hogy gyűjti az előnyös tulajdonságokat.
Én is sóhajtok, lehet igaza van. De sosem tudjuk meg, szóval végül is meddő a vita.
-Mindegy, már megkaptam, hogy a jóindulatúságom visz majd a sírba, szóval addig meg érezhetem jól is magam veled nem? - Mondom könnyedebben, hogy inkább játszunk, lehet nem tudom meggyőzni hogy higgyen nekem, de amíg jól kijövünk nem is olyan nagy baj ez.
-Mondom én... - Pedig értelmes kérés, tekintve mennyire túl tudom aggodalmaskodni a dolgokat.
-Áh, ő már rég megbánta hogy eladta a jogokat. Vagyis nem, a dédunokái sem tudnák elkölteni a vagyonát, annyija van. - Mosolygok.
Aztán lövök, de érzem hogy erre nem számított, nevetek egy kicsit.
-Azért vegyük éles lövésnek kedves Phoenix! - Vigyorgok, majd meresztem a szemem mit hoz ki ebből.
Rendesen be kell hajolnia, valóban nem egyszerű a helyzet de... simán lerendezi, kemény menet előtt állok.
-Jah látom, veszélyes egy fickó vagy te Phoenix! - Vigyorgok, nem zavar, a jobbaktól lehet csak tanulni. - Vagy ha a fehérre érted tuti nincs olyan szerencsém, akkor tényleg huzat van benn! - Nevetek, mert nem hiszem hogy elrontaná. Maximum ha mondjuk az utolsót csak úgy tudná elrakni, akkor bevállalná. De ennyi.
Én is behajolok, így jön ki. Aztán inkább kezet cserélek, de gyorsan meggondolom magam és behajolok megint. Fő a határozottság. Nem megy be, de legalább normális lövés volt, olyan átlagos, nem bénáztam, amiért örül a fejem.
-Nah, látod, ez már nem gyakorló lövés volt! Jah... hát nem igen látod, sebaj! -  Tekintve, hogy sötét van... Nevetek, iszok egy kicsit, remélve én magam nem válok ettől túl lazává mert az bajos lenne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Csüt. Okt. 16 2014, 13:35



//Random oda született Very Happy //

- Te vagy a megszállott könnyűdrog-inkvizítor, nem én vagyok itt kettőnk közül, aki komolyabb dolgokat von meg - játszik gonoszul a kifejezésekkel.
A konyak tényleg elsőrangú, nem hiába szereti Phoenix annyira. Lerészegedik tőle, mielőtt elunná.
- És majd jól az arcodba mászik, hogy milyen hülye munkákat adsz neki - csóválja meg a fejét enyhe derűvel.
- De nem vagy elég okos ahhoz, hogy felismerd, a kapcsolatok csak eszközök, közel egy óra alatt létrejönne köréd a szükséges kapcsolati háló, amivel hatásos fegyvered lehetne ellenem, és valaki ellen mindig szívesen felsorakozik a nép - mosolyog elnézőn. Hát igen, egy-személyes háborúhoz egy kicsit tényleg erős boss volna, de sok ellensége van.
Csak a fejét csóválja. Nem osztályozza a saját mosolyait típus szerint, annyira azért nem hiú. Vagyis de, de nem kell ezt mindig fitogtatni.
- Egész jó terv - de azért mértékletességet mutat, nem áll át a bujaság nyelvére. Ahhoz már eleget ivott, hogy akkor egészen elszabaduljanak az ötletei. Ejnye-ejnye.
- Ebben van valami, de mintha egy kicsit eltértél volna a tárgytól - töpreng el a jósolós dolgon, bár ő hozta be, jól össze is zavarta magát vele. Van ilyen.
(Nem bizony Very Happy)
- Hát nincs benned semmi küzdőszellem az ellen a sírbatétel ellen? - forgatja meg a szemét alig-rosszallással. - Ez színtiszta lustaság, hogy elkerült az önvizsgálatot - mint egy szigorú bíró, alaposan ítélkezik, de nem vaktába, és amúgy önmaga felett is gyakran és szigorú tort ül.
- Áh, minden pénzt el lehet költeni, ha nagyon igyekszik az ember - nevet halkan, aztán az asztalra tekint, mégiscsak ott fekszik a játék, amit játszanak.
- Hát vegyük annak, csak meg ne bánd - nevet halkan. Elég sokat játszott ahhoz, hogy ha meg is követel tőle nagyobb odafigyelést és óvatosságot, a kacifántos lövések ne hozzák zavarba. Valahol a homályos emlékei között motoszkál, hogy milyen egyéb zavaró körülmények történtek még vele, miközben így az asztalra hasalt valamikor régebben... indokolatlan vidámsággal nyeli félre a konyakot, nevető fuldoklással rendezi a lélegzését.
- El se tudod képzelni, hogy mennyire - nem gurította be a fehéret, ahhoz sokkal részegebbnek kéne lennie, és valószínűleg még akkor is készakarva tudná csak belőni.
- Nononononooooo - vinnyog fel, lecsap a fiú vállára, miután többször kezet cserél, és végül ellövi a labdát. - Jah, de azért engedd meg, hogy inkább úgy tegyek, hogy ezt nem láttam... édes húsom. Ha kezet váltasz, akkor lába és testtartást is kell. Anatómia. Első osztály. És mielőtt tiltakoznál, ennyi önismeret egy nő kielégítéséhez is kell. Szóval... figyelj. Jobb kezes lövés - áll a fehérhez, mutatja. - Gyere ide, mert arról az oldalról nem látod a lábam. Ez a fehér itt ni - meg is lengeti az egyiket, hátha a mozgás javít az észlelésen. - Szóval jobb kéz, láb elől, stabil állás. Ha így váltasz bal kézben - mutatja azt is. - a váll és a derék szöge változik, tehát az egész testtartás más lesz, mi több, a golyót is máshova indítod el, tehát az egész konstrukció, behajlás lövés más. Az indítás irányától függ, hogy melyik kezet praktikusabb használni, nem pedig a te ügyességedtől. Ugyanez igaz azokra a jó kis filmes hát-mögül indított golyólökésekre. Csak akkor érdekesek, ha tényleg csak úgy lehet hozzáférni a választott színeshez - azt nem mutatja be, inkább csak ellövi a lasztit, hadd guruljon és taroljon.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Csüt. Okt. 16 2014, 20:07

//Nincsenek véletleneeeek xDDDD//

-Hékás, azért ez a kettő nem kicsit más! Vagy azt mondod ha megmutatod akkor Rád szokom? - Azért sem hagyom hogy felhúzzon ezzel, főleg hogy kétlem függőjévé válnék.
-Ő baja, minek tanult matekot. - Vonok vállat, nem izgat, főleg mert úgy sem fog még csak hasonló sem megesni velem. Annál én egyszerűbb jellem és elme vagyok.
-Jah, azt rám unnak és ki tudja mi lesz velem... nem szeretem az intrikát. - Rázom meg a fejem, szerepjátékokban is gyenge voltam belőle, pedig az még tét nélküli és komolytalan "gyakorlás" lett volna.
Nevetek halkan, hogy jó terv lenne hogy én itt leplezetlen szenvedéllyel használjam a francia tudásom, de hát vele még lehet is folyékonyan beszélni, meg szeretem is ahogy beszél franciául... tényleg ki kéne mennem kicsit Párizsba.
-Nem tom, csak azt hogy szerintem nem baj ha őszinte vagy, szeretem az őszinte embereket. - Legyintek, a hangom is könnyed, hogy ez a lényeg, nem szeretem a humbug dolgokat.
(frenetikus xD)
-Akkor mivel bosszantanálak? A sajátommal ásom a tied is, milyen romantikus! - Röhögök fel, na jó, lehet tényleg kicsit beütött a pia, mert ez morbid volt tőlem de sebaj.
-Jaj, minek ha itt vagy nekem és minden hibám az orrom alá dörgölöd? Nem is tudom bármit megdicsértél-e már bennem... - Merengek el egy picit, nem emlékszem, de mosolygok megint, nem szomorított el a tény. Ha egyszer megdicsér, akkor életem végéig ezt fogom neki emlegetni meg magamnak hogy húúú ez már valami Seby!
-Van benne valami, de nehéz! Nekik nehéz, ez életük kihívása, elkölteni minden pénzt George bácsitól! - Nevetek.
-Óh, hát ha megbánom nincs bennem játékosság! - Vigyorgok, hát ez csak játék.
Közlöm vele, hogy veszélyes fickó, erre félrenyel, úgy nevet, ez engem is megnevettet, odalépek hozzá, óvatosan kitapogatom hol a háta és kicsit megveregetem.
-Héj, jól vagy? Szétmaratod a torkod... Vagy ez amolyan megfélemlítés tőled hogy meg se kottyan egy kis szesz a tüdődbe? Úúú! - Nevetek, de remélem jobban lesz.
Közlöm végre normálisan lőttem, de nagyon kiröhög, én meg röhögök hogy vinnyog és nonono-zik, hát ez haláli! Édes hús? Majdnem megkérdezem mikor kóstolt meg, de nem tudom, mert nevetek.
-De én váltottaaaaaam, de sötét van, nem láttad, drágám! - Nevetek, ha én a húsa vagyok én is becézem, de röhögök, nem láttam még ennyire szórakozottnak őt, de tetszik.
-Ahh, jó. - Megyek oda, vigyorgok, nézem mit csinál, de szerintem csak okoskodik, hát teljesen jó lövés volt már az előbb.
-Áhm, értem, jól van, jól van, a végére túl jól kitanítasz és akkor mi lesz veled? Még a végén nyerek! - Nevetek, esélytelen, de vicces.
-Na jó, akkor nézzed, javítsad ha akarod, taníts mester! - Nevetek, hogy ez kész, de megnézem a golyókat, ki is nézek egyet, felveszem a testtartást amit mutatott, és a golyót is becélzom, de ha akar belejavíthat ha akar, ha nem, akkor lövök, de nem volt egyszerű lövés szokás szerint csak eltalálom de nem fog bemenni. Valószínű a golyót lövöm meg rossz szögben, de hát sötétben, ittasan és rutintalanul haha... egyéb kérés?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Pént. Okt. 17 2014, 21:22



- Ez egy... egészen szórakoztató gondolat - kék szemének szürkéje feloldódik, ahogy elveszik a fantáziálásban, ez persze a sötétben úgyse látszik, csak a hangjának lágyabb mellékzöngéje sugallja avatott fülek számára a perverz, pajzán, mocskos gondolatokat.
- Nem is az örök szerelem és hűség kedvéért lépnél velük kapcsolatba - sóhajt. A kölyök enyhén szóval reménytelen mindenben, amit ezt a mocskos nagyvárost többé teszi egy átlagos, unalmas európai falucskánál.
- Reménytelen vagy - ad hangot is a gondolatnak, még ha egy kicsit más is a téma, azért lényegében még mindig helyben vannak.
- Ne temessetek, ne sirassatok, nem halok meg... fogalmam sincs ki mondta ezt, de valaki híres - kicsit eltöpreng, körbekergeti az italát a poharában. - Vagy egyáltalán nem is híres- valószínűleg valamelyik sajátos humorú fiúja. Legalábbis arra emlékeztet.
- Mert hiába dörgölök én bármit, ha nincs rád fogékonyság benne... megdicsértem a királylányos hajad. Meg a sebhelyed is. Meeeg a franciád - szedi össze gyorsan az említésre méltó pontokat. Ha valamelyiket nem is dicsérte meg, legalább elismeréssel gondolt rá.
- Ugyan már - mosolyint elnézően, a játékossági kérdés komoly, lehet, hogy nem itt kéne próbára tenni, és megfulladnia se itt kéne.
- Nem a torkom, a tüdőmre nyeltem... de ne aggódj, meg se kottyan - hördül fel néhányat, széles háta jól kitapogatható, meleg felület a vékony póló alatt.
- Mindent látok, az eszemet változtattad ki a józan skáláról legfeljebb - dorombolja megint, az italtól egészen szelíd lesz, még ha okoskodik is, a mozdulatai puhák és mégis hatékonyak, ha valaki akarja, elhiheti, amit lát, vagy sejt a sötétben.
- Még a végén nyersz. Egyrészt nem félek, hogy ilyen hamar annyira jó leszel, másrészt, gondolod van félnivalóm az ötleteidtől? Már pizzát is ettem, mi jöhetne még? - komolyan veszi a hivatását, a fiú mellé kerül az asztal mellett, onnan lesi a választását melléhajolva.
- Biztos vagy ebben? Melyik lyukba akarod? Nem lenne jobb az a másik lyuk egy másik kézzel az én másik oldalamról? - konyakízű hangján nehéz eldönteni, hogy az összezavarást célozza-e. Mindenesetre kuncog a mellélövés láttán. - Oda se neki, sok golyó úszkál még ebben a medencében.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Pént. Okt. 17 2014, 22:44

Felszalad a szemöldököm, hogy szórakoztató lenne a gondolat hogy rászokjak.
-Igazán? Csak nehogy intravénásan kapjalak hogy megint elütsz és kell a vércsere, te... - Vigyorgok, valószínű nem adhatna nekem vért, de nekem nem jut eszembe pajzán dolog. Inkább csak annyi hogy nem tudok már nélküle szórakozni. Igazából el bírnám viselni, ha hosszútávon jóban lennénk, de szerintem ezt sejti. Csak én nem sejtem az ő kis mocskos fantáziálását.
-Hát igen, az elég morbid lenne. De attól még simán elhallgattathatnak és nem arra gondolok hogy csinos kis summa landol a bankszámlámon.
-Ezért kedvelsz nem? - Vigyorgok, bár fogalmam sincs mit kedvel bennem. Lehet ezt a reménytelenséget, mindig ki tud oktatni, mint egy kisiskolást, aki csak most lép be az Élet egyetemére.
Aztán idéz a nem tudom kitől.
-Szerintem Jézus mondta.... vagy Elton John, ki tudja! - Röhögök, tényleg ittam ha így egymás mellé rakom a két palit, de sebaj.
-Ó a királylányos hajam, ami nem elég hosszú, de nem is elég rövid, arra gondolsz? Meg... a sebhelyem? Azt megdicsérted volna? - Na ezen elképedem, utálom magamon, erre azt mondja, az dicsérendő rajtam? - A franciám valóban jó. - Mondom némileg megsemmisülten, de csak diszkréten hangot adva neki egy aprócska sóhajjal, mert hát a frizura szerintem nem számít, ha igen Violet érdeme, a sebhely a saját baromságom, de az hogy normálisan gyógyult a dokiké, a franciám meg adott, ott nevelkedtem, a gyerekeknek nem érdeme hogy elsajátítják az anyanyelvet. Tehát következtetésképp semmi dicsérhető nincs bennem szerinte, ami... hát nem esik jól, de nagy fiú vagyok nem vonulok el a sarokba emózni és nem húzom a királylányos hajam a szemem elé sem.
-De nem? - Nevetek, hát nem veszem véresen komolyan a játékot, akkor nem lenne játék.
-Áh értem, és jó volt ez neked mondd? Ott gyorsabban hat, hmm? Nagyon be akarsz rúgni! - Nevetek halkan, paskolgatva a hátát, szerencsétlen ördög.
-Jaj már, nem én itatlak, ha meg megrészegít a látvány hááát... - Nevetek, mert az elgondolás is vicces.
-Hmm, hát igen, igen, vétek volt az egészséged ellen a pizza, belátom. - Vigyorgok szélesen, hangomból is csak úgy sugárzik a jókedv, mert tény, eljött velem és még meg is ette.
Felszalad a szemöldököm, hogy ő valami teljesen mást ajánlana, elhúzom és lövök, de persze nem talál, a következő bármi áron bemegy! Na jó, ezt inkább hagyjuk, a bármi durva szó.
-Ne gyere azzal hogy rossz a lyukérzékem jó? A golyó nem akart bemenni, más pályára állt mint valami rakoncátlan bolygó, ennyi történt. - Vigyorgok, mert hát tényleg már, ne mindig csak velem legyen a baj, a gravitáció is szórakozhatna nem?
-Ha úszkálnának még annyi esélyem sem lenne... Vízilabdában is roppant gyenge vagyok, szóval jó hogy nem medencében játszunk, úszni tudok, de ennyi! - Nevetek, közben nézem hogy ő mit alkot, nem lepődnék meg ha megint belőne egyet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Hétf. Okt. 20 2014, 12:09



- Nem-nem, szerintem az intravénás mivolt minden dolog élvezhetőségét elrontja. Még a morfiumét is - mosolyog. - Elég ritka a vércsoportom, sajnos nem hiszem, hogy ilyen bizarr, testi kontaktusba léphetnénk, mint a vércsere kedves Sebastian - félig komoly, félig szórakozott, ő se tudja, hogy melyik részén szórakozik igazából, talána "sajnos" kitételen.
- Hát mire gondolsz? - csillan némi pajzán fény a sötétben a szemében, ha már elhallgattatás...
- Mindig ez a kedvelés téma. Ez neked szívügyed? - tér ki az egyenes válasz elől rutinosan.
//kisiskolás helyett kiscicát olvastam Very Happy Itt flesseltem azon, hogy kiscica az egyetemen és erre...//
- Szerintem mindkettő túl öreg hozzám, úgyhogy nem hinném - ő pedig tovább rendezi a palikat, méghozzá a vele való kapcsolattartás díszletébe, ami több, mint érdekes.
- Hé, amit megdicsérünk, arról nem feltétlenül nincs építő jellegű kritikánk - húzza fel az orrát már-már sértetten egy kósza pillanatra. - Aham. Szerintem jó dolog, hogy nem plasztikáztattad el. Az én köreimben az a természetes, pedig csak a képmutatást erősíti - teszi hozzá szelíden. Arra ő se biztatná, hogy szeresse a körülményeket, amik között szerezte, mert nincs abban semmi szerenivaló.
Mondja is gyakran, hogy van még mit fejleszteni, de nem akarná elkeseríteni a fiút. Tényleg.
- Miilyen gonoszok egyesek - nyivákol kicsit, egészen élethű.
- Ugye? Kész csoda, hogy túléltem - terrortámadás egy pizzaszelet képében.
- Tééényleg! Ezt a viccet kerestem már percek óta - ragyog fel a szeme. - De nem a lyukérzéked rossz technikailag, hanem a golyó és dákóhasználatod, ami ugye... - köhint vidáman. Most nem ő be semmit, nem akar nagyon elhúzni, de azért több golyót is megmozgat a fehér labda, hogy legalább az asztalt átrendezze.
- Medencében csak inni tudok. Még akkor is, ha nem ér le a lábam. A vízi sportokat ha ki is próbáltam, sokkal jobban leköt a vízben történő egyszerű lebegés, úszkálás, mint a játékszenvedély.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Hétf. Okt. 20 2014, 16:22

-Hah... - Forgatok szemet a morfiumos poénra, ha-ha. - Az enyém is az. Jöhetsz a mártír vagy szöveggel, mert én mindenkinek adhatok de nekem csak kevesen. De ha adhatnál, vértestvérek lehetnénk. - Vigyorgok, gondolom valami AB- vagy ilyesmi, nem értek én ehhez. Annyit tudok, hogy a családomban, meg úgy általában bárkinek adhatok, ami jó, nekem elég.
-Mittom én... tönkreteszik a hírem és az megbízhatóságom a munkámban, jönnek Henryvel, hogy őt teszik tönkre, akármi. De lehet egyszerűen lenullázzák a bankszámlám, akkor nincs pénzem ügyvédre sem és nem hogy Henry nem költözik hozzám, hanem én költözök mellé a lakókocsiba... - Csóválom a fejem, az emberi gonoszság és kreativitás nem lebecsülendő. Arra nem gondolok hogy megölnek, az túl nagy macera.
-Naháááát, van olyan dolog ami neked is csak nehezen esik le? - Nevetek fel, azt hittem egyértelmű, hogy nekem ez szívügyem. Lehet tényleg szentimentális vagyok, de egye fene.
//xDDDD nagyon fáradt lehettél xD De legalább nevettél egy jót xD Szeretnéd ha bújnék mint egy kiscica mi? XD//
-De lökött vagy... - Nevetek, hogy öreg hozzá a két említett, úgy fest ő mindenben a fiatal dolgokat szereti.
-Ahm, hát ez igaz. - Akkor a hajam mint olyan lehet jó. Mondjuk nekem sincs vele bajom igazából, szóval... hát, jó. De aztán fel kell nevetnem, úgy nagyon hogy elplasztikáztatnám. ÉN. KÓRHÁZBAN. DOKIKKAL. AHAHHAAHHA... khm. - Úúúúú, hááááát amennyire imáááádom a dokikat, naná hogy önként befekszem a kés alá, hogyneeee! - Röhögök, irt szórakoztató dolgot mondott. - Phoenix, hidd el, ez a veszély soha nem fenyeget, ezért nem műtettem a szemem sem... pedig azzal elhagyhatnám a lencsét! - Törlöm az említett testrészem, mert megkönnyeztem az ötletet a nevetéstől. De aztán összeszedem magam. - Értem, szóval legalább képmutató nem vagyok. - Mosolygok, ennek tényleg örülök.
Csak nevetek aztán megint hogy nyüszmög egy kicsit, egészen vicces ilyennek tapasztalni a másikat.
-Ne magadból indulj ki... - Vigyorgok, dehogy vagyok én gonosz.
-Azért nem vagy te olyan esendő, hogy egy kis pizza megártson, hmmm? - Vigyorgok, remekül elszórakozom.
-Tényleg? Hát akkor tessék! - Nevetek, csóválom a fejem, hogy ez a lyukérzékes poén ott kapargatta már az elméjét csak nem jutott még felszínre. - Héj! Miről is beszélgetünk? - Röhögök, mert a lenti dákóhasználatom rendben van, ez a fadarab meg... nos, na jó, ezzel valóban nem bánok mesterien és akkor most finom voltam.
-Megértelek, van valami kellemesen megnyugtató abban hogy lebegsz a vízen. Ki szoktál járni a tengerpartra úszni? - Kérdezem csak úgy, ki tudja megteheti-e, vagy van e valami elit partszakasz amit néha meglátogat.
De most nagyon odakoncentrálok, lopva figyelem Phoenix reakcióit jó lesz e a lövés, aztán meglódítom finoman a fehéret és ha nem is csont nélkül de elteszek egy golyót.
-Hahahaha! Most már retteghetsz! Majdnem utolértelek! - Nevetek, látszik jól szórakozom a saját bénaságomon, de valóban örülök hogy így... harmadszorra vagy hanyadszorra sikerült is a dolog.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Kedd. Okt. 21 2014, 15:54



- Valamelyik nullás? Nem is tudom ki a mártír kettőnk közül - csóválja meg a fejét enyhe szarkazmussal, ha már a mártírságot is a dologba keverték.
- Nagyon egocentrikus vagy ebben a kérdésben, bár én is az vagyok, mert igazából ki akarna téged tönkretenni, ha ellenem vallanál? Legfeljebb én, de volnának támogatóid. Erről beszéltünk, hogy miért nem élsz velük. Henry lakókocsiban lakik? - kérdezi már-már érdeklődve. A drogos kistestvérek kérdése mindig izgalmas.
- Nem, már rég gyanítom, de őszintén szólva annyira irreális, hogy hagyom, hátha a józan ész elsöprő diadalt arat majd... nem fog, ugye? - sóhaj, nem is igzai kérdés ez.
- De hát tényleg - védi ártatlan pofával a fiatalság élvezetét.
- Na igen, ez egy módosító körülmény, természetellenes irtózás az orvosságos emberféléktől. Így sajnos ez az erényed lekerül a listáról - szomorodik eki. Nem szeret dolgokat lehúzni. - Szóval a jelen állás szerint inkább képmutató vagy, mert elhiteted a hozzám hasonló szegény emberekkel, hogy nem vagy az, miközben egyszerűen csak irtózol orvoshoz menni. Ez szomor-szomorú.
Kortyol a pohárból, és mosolyog, nem magából indul ki. Akkor egyszerűen senkivel se beszélhetne. Nagyon-nagyon ijesztő lenne a világ.
- Még nem döntöttem el - a pizzakérdésbe, hogy beleomlik-e.
- Miről szeretnél beszélni? - dorombolja dallamos baritonján mindenféle szégyenérzet nélkül. Vajon miért nevezték el az elegáns úri játék kellékeit a férfi nemi szervekről? Ez őt nem zavarja, de kifejezetten élvezi, ha egy szinte kamaszfiú félreérti a témakört.
- Igen, nincs is jobb hely a fülledt strandoknál, amikor a napmeleg és az embertestek melege együtt folyósítják el a józan észt, de már előre felíratom magamnak az antibiotikumot. Az orvostanhallgatók mikroszkóppal szaladgálva figyelhetik meg ott az egyes nemi betegségek gyors mutációját bikinialsóról gatyára és tovább.
Látványosan ugyan nem tud rettegni, de kissé előrehajol, hogy jobban lássa az asztal állását.
- Érj utol... ha mersz - bemutatja a bal kezes lövés technikáját és optimális irányát, és szépen, szabályosan elrak egy újabb golyót a helyére.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Kedd. Okt. 21 2014, 18:40

-Jah, nulla negatív. Áh, te is mártír vagy, hidd el, bajlódsz velem, ez már az emberiségért tett érdem! - Kacagok fel, bírom mikor szarkasztikus, bár jobb ha inkább csak cinikus, de nem baj.
-Igen, de én meg azt mondtam, ha tönkretettünk akkor az a tuti ha én nem gondolom meg magam, mert te vagy valaki más megoldaná. Nem az ilyen ügyekbe belefolyni. Amúgy a te haragodtól félnék. - Vallom meg nyugodtan, veheti bóknak is nekem nyolc, de tény, nem akarnék az ellensége lenni. - Igen, forgatják a filmet és jelenleg abban lakik amit adtak neki arra az időre. Mondtam neki hogy költözzön hozzám, mert mégiscsak kényelmesebb lenne de úgy fest jobb szeret külön lenni. Persze megértem csak... azok a lakókocsik csak aludni jók, vagy talán még arra sem. - Sóhajtok, voltam benne de engem nem győzött meg.
Aztán újra nevetek, mert valahogy aranyos ahogy reménykedik hogy reálisabb leszek vagy milyen.
-Szerintem tudod a választ, felesleges felkeresned az Orákulumot. - Vigyorgok, hülyülök, de tény, én vagyok olyan egyszerű hogy a szimpátia mozgasson.
Csóválom a fejem a fiatal dumán, kész.
-Mintha te öregnél lennél... - Vigyorgok a sötétbe, mert kábé úgy hangzik így.
-Amúgy se mennék el. Legalább emlékeztet arra, ne legyek vakmerő. És ne gyere Lioval, arra értem üresbe ne legyek vakmerő. - Mosolygok de ha kihúzza szerintem akkor sem leszek kevesebb, én sehogy se tudom erényemnek betudni azt a heget.
-Hidd azt, ha úgy jobban esik. Ha nem félnék a kórháztól mondom, csak a szemem csináltatnám meg. Nem tudom elképzelni sem milyen úgy felébredni hogy kinyitom a szemem és... látok élesen. Azaz látok bármit is ami nem paca. Sose romoljon el a szemed... - Mondom aztán már vidámabban, mert sosem fogom megtudni, beletörődtem már.
-Ejj, ilyen gyönge lennél Phoenix? Egy szelet pizza és oda a haza? - Nevetek.
-Ó, beszélgessünk a világbékéről vagy arról mi történik ha menthost dobsz a kólába. - Vigyorgok, nem bírtam kihagyni. A szex téma sem zavart soha, de most nem érzek ingerenciát arra, hogy bármilyen formán vitassuk a dákókat és a golyókat.
-Húúú, ez vegyem nemnek? Vagy épp a dolog perverzitása vonzz és 'kőkémény igennek... - Nyomom meg a szót keményebben a hatás kedvéért, de csak nevetek. Nem kéne innom de ürül a pohár. Bár szerintem én pia nélkül sem vagyok százas, szóval... édes mindegy.
Aztán elrak megint egy golyót, csóválom a fejem lemondóan, megtáncoltatva királylányosnak titulált hajam.
-Ez nem merés kérdése, én mernélek utolérek, csak nem tudlak... de nem baj, ügyes leszek. - Felszívom magam és alaposabban végigmérem a posztón lévő pozíciókat. A fejem is vakarom pótcselekvésnek, hogy hogy is kéne, mit is kéne. Ütögetem a szám aztán arra jutok, a választásomnak van esélye. Szóval meg is célzom, kicsit szöszölök vele, de a végeredmény csak egy majdnem, mert megáll a lyuk előtt. Eltaláltam a golyót ami meglökte a lyuk irányába a kiszemeltet, de kevés ereje volt a lövésnek. De ha sok lett volna akkor kipattan a lyukból van egy olyan sanda gyanúm szóval így jártam.
-Hmm. - Vonok vállat kitárva a kezeim. - Látod, nem a meréssel a gond. - Mosolygok, bár nem látja, de érezheti a hangomon.
Kiiszom a poharam és leteszem a másik asztalra, ne legyen útban, így talán nem verjük le. Nem lenne szerencsés.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Csüt. Okt. 23 2014, 14:37


- Már megint ez a jatégedolyannehézelviselni... - lassan a hideg is kirázza ettől a témától még a vérről is elfeledkezik, pedig a vér mindig jó téma. Főleg, ha folyik. Bár nem az ő köreiben. Ott inkább a vérfertőzés a divaros.
- Ez az első logikus érved ebben a témában. Az én haragom. Legközelebb kezd ezzel - mosolyint csendesen. És valahogy alattomosan. Annyi féle mosoly van, miért pont így rándul az arca, rejtély. Bár nem annyira titokzatos, mint inkább tudatos gesztus.
- Azt hittem már rég kiment a lakókocsi a divatból, amikor ennyi szálloda és kollégium üzemel - tűnődik el. - Kedves ajánlat, de egyértelmű volt, hogy nem fogadja el, azok után ami közöttetek történt. Büszkeség, szégyen, nyomasztó együttélés lett volna neki - ő már csak tudja. Vagyis nem, de vannak róla elképzelései.
Sóhajt csak, és nem keresi fel az Orákulumot. Tényleg tudja, hogy mennyi az esélye, nincsenek nagyon a valóságtól elrugaszkodott gondolatai semmilyen témában sem, nemhogy Sebastian ügyében.
- Öreg vagyok. Maholnap negyven. Húsz évvel ezelőtt még azt hittem, negyven felett nincs semmi, csak kapuzárási pánik, ez azóta sokat finomult, de ne legyél telhetetlen, öreg vagyok  - bár mindenki annyi, amennyinek érzi magát állítólag, ez az igazság a középrétegnek szól.
- Ez ostobaság. Azért nem kezeltetni a sérüléseid, hogy legyen emlékeztető - szelíden mondja. Elgondolkodik Lionel példázatán. Két ennyire különböző kölyök. Megcsóválja a fejét. Már-már botrányos gondolatok fordulnak meg szeszpárás elméjében.
- Előbb-utóbb úgyis elromlik az ember szeme - nem vallja be, hogy néha már rászorul az olvasószemüvegre, az olyan méltóságán aluli volna, bár inkább az életmódja, semmint a kora végett romlik a látása.
- A pizzaszelet a hátán hordja az amerikanizálódás minden káros korcsulását egy eredetileg európai gasztronómiai fogásnak. Teszi ezt bűnös élvezhetőséggel - mert rossznak tényleg nem volt rossz.
- Beszélgessünk, mi történik akkor? Gondolom, már kipróbáltad. Hozzátartozik a szerény kamasz vagyok, de csinálok vad dolgokat szindrómához - őszintén kineveti a témaválasztást, egy kicsit talán gonoszan.
- Ez egy kőkemény igen, nem tudnám ilyen részletesen, ha nem áldoznék gyakran ennek a sötét szokásnak, mint a tengerpartozás - a megnyomott szónak engedve hajlékony, már-már kéjelgő dallamot kapnak a szavai.
- Dehogynem merés kérdése. Mi büntetést szabnál nekem, hm? Biztos nem érdekel téged sem eléggé, így nem ad szárnyakat az, hogy behajtsd - piszkálgatja meg azt a bizonyos felszívódást, hátha tényleg eredményesebb lesz tőle, és... és majdnem. Megveregeti a fiú hátát.
- Ez egyáltalán nem volt merész lövés, de legalább pontos volt. - fél dicséret. A sötétben nehezebb felmérni a távolságot, így nem csoda, ha rövid lett az a lövés, nem baj... ő azt a golyót segíti be a helyére a fiú helyett, nehogy parlagon maradjon. - Na jó, most már tényleg visszafogom magam - ígéri hazugul.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Csüt. Okt. 23 2014, 22:06

Nevetek, komolyan, ahogy előadja vicces. Igaza lehet, de most tényleg csak vicceltem.
-Csak vicceltem, te szeretsz velem lenni én is veled, nincs itt gond! Most nem azért mondtam, különben is mondtam hogy semmi ilyet nem mondok komolyan, most csak poénkodtam, na! - Vigyorgok, most valahogy úgy hozzáérnék, nem tom miért, csak hogy érezze hogy jól esik mikor ilyenért nevet ki vagy adja a fáradtat. De megállom, nem fogdosom, az emberek mindig félreértenek ezzel.
Aztán megint felnevetek, istenem, kedvelem ezt az embert. Ha nem lenne ki kéne találni!
-Jól van, veled kezdek ezentúl! - Vigyorgok, hát ez kész. Sajnos a sötétben nem látom a kis sunyiságát, de ha látnám is elhinném, hogy elég kreatívan áll bosszút. A gazdag embereknek is kell élniük valahogy a kreativitásuk, nem?
-Áh, dehogy. Divatos az még. - Legyintek noha nem látja. - Igen... tudom... de ha azt mondom segítek fenntartani egy albérletet szerintem az rosszabb. Inkább áthívtam rendszeres ebédelésre, akkor legalább eszik rendes kaját. - Sóhajtom.
-Jaj már én maholnap harminc, és? Nem vagy nő hogy sírnod kelljen a korod miatt! Negyven felett is sok minden van, ráadásul te is simán letagadhatsz jó pár évet, szóval ha én nem jöhetek azzal hogy nehéz velem, mert mindenki csak úgy felszívódik, akkor te sem jöhetsz azzal, hogy öreg vagy, mikor messze vagy attól még nagyon, hmm? Nézzél tükörbe néha Phoenix, az újságok néha csalnak a képekkel. - Mondom vigyorogva, úgy fest neki ez a keresztje.
-Nem az. Meg mások is jobban hisznek nekem ha azt mondom óvatosan. De tényleg kissé lehiggadtam utána, de nem bánom. - Mondom könnyeden.
-Tudom... de akkor is. - Valahogy ösztönözni kell az embereket hogy vigyázzannak a látásukra.
-Húúúhaaaa, és miért zavar ez téged mondd? Mindennel ez történik, de mióta ennyire könnyű beutazni a világot azóta minden mosódik össze mindennel. Amúgy az olasz pizza nem is olyan jó, még ennyire se, szerintem az amerikai ehetőbb. - Vallom meg, mert nekem az olasz annyira nem ízlett hogy pár falat után Henry elé toltam elegánsan.
-Hááát én minden voltam de szerény kamasz nem. A menthosos trükk meg nem is vad, csak látványos, mint a szépségkirálynők akik ha kapnának egy dzsinnt reflexből világbékét kérnének mert beléjük lett nevelve. Amúgy miből veszed hogy szerény kamasz voltam? Hogy lettem volna menő a suliban, hogyha nem vagyok vagány? - Nevetek, mert jártam én iskolába, néha ha épp otthon voltunk.
-Húúú, szóval még téged is látni ilyen helyeken! Akkor a rossz tapasztalat beszélt belőled? Ejj! - Nevetek. - Nehezen képzellek el kinn, ahogy egy székben valami alkoholt iszogatsz és valami magazint olvasol... - Nevetek halkan, mert valahol mókás, főleg mert szerintem a viháncoló gyerekek és öreg mamikák látványa folyamatos szemforgatást és panaszos sóhajokat vált ki belőle. Főleg amilyen hangon közölte, külön vicces volt.
-Áh, azért a kérésért megérné nyernem, mert nem szaladhatnál el előlem, de mint mondtam a labdajátékok, ebbe értsd a billiárdot is nem az erősségem. Mintha egy sántát ösztönöznél futásra, ha mindent belead se veheti fel a versenyt egy olyan egészséges ellenféllel aki ráadásul szokott is futni! - Csóválom a fejem, hát én próbálkozom, csak ő nem látja és értékeli!
-Most mondd hogy nem adok minden szavadra! - Mosolygok hogy megveregeti a hátam.
-Jaj de kegyeeeees vaaaagy! - Röhögök, főleg hogy eltette a kiszemelt kis golyómat. Kereshetek másikat... De találok egy könnyebbet, hosszút kell lőni de amúgy egyenesen, szóval ez most relatív könnyen be is megy, annyi hogy nem tudok trükközni hogy neki nehezebb legyen vagy valami, de legalább eltettem még egyet.
-Hmm, megdicsérhetsz! Buksi simit is érdemlek! - Röhögök, én tényleg tudok örülni hogy sikerült, rá kéne venni hogy ő is ennek örüljön, mekkora közös örömködések lennének már!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Csüt. Okt. 30 2014, 13:12



- A humorodon még dolgozni kell - egyáltalán semmi vicceset nem látott ebben, de a hangja elveszíti a szemrehányó élt, ahogy elfogadja a fiú állítását, hogy viccnek szánta.
- Okvetlenül - dorombol elégedetten és jóváhagyóan arra, hogy a fiú legközelebb vele kezd, ez így van rendjén.
- Látod ezzel a "legalább" kitétellel van baj. Ha egy kicsit is büszke, irtózatosan karcolja a büszkeségét, hogy a testvére úgy véli magáról, hogy az a megfelelő életminőség, amit ő adni tud, még ha ez igaz is - ő ne tudná? Elmosolyodik, Franciaországba réved a gondolataiban, ahonnan mindennél fájdalmasabb volt hazajönni, és tetézni a gondjait a testvéri gondoskodással.
- A nőknek kevesebb okuk van sírni, a kozmetikai cégek mind őrájuk vadásznak, hogy fitten tartsák őket, de ha egy férfi nem spontán marad fiatalosan, akkor ciki. Igazságtalan társadalomban élünk - de azért elmosolyodik a vélemény hallatán, szerinte is letagadhat párat, és éppen ez a célja. Manapság csak az marad életben a piacon, aki a valódi korát egyáltalán nem mutatja meg, csak egy megdöbbentő adat róla a wikipedián. - Jut eszembe, az a bajod, hogy mindenki felszívódik? Sebastian, ez a fiatalsággal jár, akkor kezdj el szomorkodni, ha éveken keresztül ugyanazokat az arcokat látod magad körül - nevet csendesen. Nem adja szóbeli áldását az öreg-témára, elvégre ez mégiscsak hitelesebb! Vagy legalábbis nézőpont kérdése.
- Nem vagy hiteles - csóválja meg a fejét lassan. - Nem zavar, az, hogy érveket állítok valami ellen nem jelenti feltétlenül azt, hogy zavar is, csak megvédem azokat, akiket tényleg zavar, de nem elég okosak érveket kitalálni - elbűvölő mosollyal hülyéz le mindenkit, ha már egyszer feladták neki a magas labdát, billiárdozás közben úgyis mindig egy sznob arisztokratának érzi magát.
- Mert a szerény srácok jobban bejönnek az angol és francia nőknek látványosan, így őket emelik piedesztálra, a vagányokat pedig szeretőnek tartják titokban - gonoszkodik egy kicsit, nem mintha feltétlenül le akarná törni a másik éledező önérzetét.
- Rossz tapasztalat, de manapság már gyógyítható. Történnek a partokon jó dolgok is. Gyakrabban kellene odajárnod, és akkor tudnád, hogy ezek az alternatívák csak a háziasszony-férj jellegű embereket elégítik ki - kacagja csendesen. - Én inkább az a típus vagyok, aki éjszaka élvezi az óceán melegét, és a napozóágy helyett jobban szereti a nyitott bárok koktélválasztékát - és lélegeztető leckét ad a víziőr fiúknak.
- Az egész társadalmunk az egyenjogúságért küzd, masszívan állítva, hogy a sánták nem kisebb rendű sportolók, mint az egészségesek, szóval nosza, bizonyítsd - hergel finoman és udvariatlanul.
- Nooo, látod, meg ez a sánta-futás - ha már úgyis a közelben jár, hát foganatosítja azt a bizonyos buksisimit, hosszú ujjai magától értetődő természetességgel futnak a középhosszú tincsek közé, azok kelekótya hullámzása nem zavarja össze, túrta már göndibb hölgy és úr haját is úgy, hogy ne húzza meg a tiszta tincseket, az italtól fűtött ujjacskái puhán megdögönyözik tarkótájt a sikeres kölyköt.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Csüt. Okt. 30 2014, 21:05

-Vagy téged kell nyitottabbá tenni! - Vigyorgok pofátlanul rá, nem bírtam kihagyni.
Csóválom a fejem, hogy okvetlen vele kezdjek bármit is veszek számításba. De persze vigyorgok is, mert ahogy előadja... kész.
-Hát de... igazából ő is kereshetne albérletet, hát gondolom megfizetik a munkáját. És tudom róla hogy hajlamos nem figyelni arra mit eszik, én csak... - Aggódom érte, tudom, tudom, nem kéne. - Jól van, megpróbálom valahogy... visszafogni magam. Henry elég büszke alkat. - Sóhajtom, de érezni baromi tanácstalan vagyok.
-Hát a férfiaknak is vannak kencék már, ne mond már! Meg nincs olyan krém ami eltünteti a ráncokat, meg újra hússzá varázsol, akkora hülyeség. Egy nő is akkor szép ha boldog, akkor sugárzik, de ez mindenkire igaz. - Jó én vagyok híve a mű dolgoknak, így a szépítkező szerek garmadájának sem.
-De én szeretnék némi állandó társaságot az életembe! - Ütközöm meg, hát szerintem a fiatalság meg a felszívódás nem ugyan az a kategória. És minél idősebb az ember, annál nehezebben talál olyan személyeket, akik nem csak kihasználni akarják és érdekből vannak vele. Az önzetlen együttlét az inkább a fiatalok jellemvonása.
-Áh értem, ilyen szamaritánus lelkületű vagy, megvéded szóban a gyöngéket, aham! - Vigyorgok, kész. De ezért kedvelem, mindig mindenről van véleménye és képes is kifejteni, miért úgy gondolja amit. Ritka jó tulajdonság.
-Amennyit én egy helyen tartózkodtam egyszerre, másra sem voltam jó, mint titkos szeretőnek... vagy épp nyilvánosnak, kinek hogy tetszett, hogy kavar velem. - Nem tagadom, valóban a nők ha meg mertek szólítani ez volt a lényeg. Én voltam az új srác, aki elég hülye volt hogy bármibe benne legyen ami mókás vagy szórakoztató, de nem bántó élű. De ha tovább álltunk senkinek sem hiányoztam. Mondjuk nekem sem mindenki, ez tény.
-Hát valahogy jobban is illik hozzád! - Nevetek. - Amúgy tény, rég voltam, de én strandolni társasággal szeretek, szóval. - Vonok vállat. Josh-sal mondjuk voltam, mi is este fürödtünk az vicces volt.
-Hogy te milyen vagy, nem én állítom, akkor miért én bizonyítsam? - Nevetek, nézzenek oda.
Aztán csak elrakok egy golyót, de nevetek, hogy közli megy ez. Én meg jutalmul kérek buksi simogatást, a vicces hogy kapok is. Érzem a kezét a hajamba fésülődni, ami megmosolyogtat, szeretem ha birizgálják a hajam. Mikor a tarkómat simogatja és érinti, na akkor vagyok gondban, azzal nem számoltam hogy kapok, nevetgélve húzom fel a vállaim és valami elégedett nyögés-szerűség is kicsúszik, a tarkóm érzékeny. Egyszerre csikis és bizsergető ha valaki érinti így a reakcióm is inkább vicces. Na meg attól függ hogy érnek hozzá (általában tudatosan) abba az irányba dől el a mérce hogy nevessek vagy élvezkedve nyögjek.
-Héj, így nem tudok koncentrálni. - Nevetem, mert hát így valóban félre fogok lőni, ha elnevetgélem, mint holmi kamaszlányok a napi témát. - Te jössz, pucold tovább a pályát! - Nevetek még mindig halkan, gondolom gyorsan elrak megint egyet és nézi az én lövésem hogy sikeredik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Vas. Nov. 02 2014, 13:01



- Aligha hiszem - a képtelenség hallatán alig tud megfelelő választ
- Miért keresne, ha a lakókocsizással kifejezi önmagát? Attól, hogy nem él albérletben malmozó tisztes kispolgári életet még nem kell lehúzni. Illetve de, ezt teszi minden közmédia, leminősíti, úgyhogy így lázad ellene, de gonosz dolog, hogy még a testévre is azt sugallja, az életmódja nem megfelelő... bár mit érdekel engem, nem vagyok én pszichológus - nevet csendesen, öröm és káröröm mentes, de nem vidám nevetéssel. A tanácstalanság mindig azt hozza ki belőle, hogy nekiáll tanácsolni, szörnyű tulajdonság.
- Vannak, de élve megeszik azt, aki használja is őket - csak a fejét ingatja. Nem akkora nagy hülyeség, csak a köznéphez a jó anyagok nem jutnak el, túl drágák, és egyáltalán. - A boldogság nem szépít, de a szépség boldogíthat - veti ellen a felszínesség legigazabb filozófiáját.
- Majd hatvan évesen, amikor már nem tudsz új neveket és arcokat megjegyezni - inti fejcsóválja és egy kicsit rosszallóan. Az állandóságot túlértékelik, ez nyilvánvaló.
- Az orvosom előírta a minden napra egy jócselekedetet, és nem akarlak mindig téged istápolni, úgyhogy most előredolgozom - árnyalatnyi kajánság a hangjában.
- Szerény titkos szerető, sajátos ízlésű harisnyás lányoknak - bólint akkorát, hogy éppen csak a szemüveg hiányzik az orráról ahhoz, hogy ez tudományos kategóriának számítson, ne csak egy titulusnak.
- A legjobb társaságok a strandon alakulnak ki. Komolyan, miért várnál bevárosi emberekre, ha egyszer a strandon eleve azok vannak kint, akik szeretnek ott lenni? Szinte érthetetlen - somolyít.
- Mert te vagy a fiatalabb - orbitális közhely, de ilyen kérdésre ilyen válasz jár, elvégre csak azt kellett volna bizonyítania fiúnak, hogy sántán is jó, márpedig ez büszkeségi kérdés is.
Ó, ezek az ujjak elég tudatosak. Könyve van a fej erogén zónáiról, és nem fél kihasználni azokat, a simogatása kemény és lágy egyszerre, jócskán túllép a buksisimi hatáskörét, de hát erre csak egyet tud mondani: vigyázz mit kívánsz! Önelégült kis mosollyal húzza vissza a kezét.
- Nem is neked kell koncentrálni - bólint, de azért újra az asztalra hajol, hogy engedelmeskedjen a keresetlen felszólításnak, és tényleg a helyére küldi a következőt. Már nem sok maradt az asztalon szegény reszkető golyóbisokból.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Vas. Nov. 02 2014, 17:15

-Óh! Én hiszem! - Nevetek, cukkolom, de jót szórakozom a reakcióján. Különben is, lehet pont ebben nem nyitott, akkor meg miért ne lehetne hogy áterezze eme poénok mulattató élét.
-De az a lakókocsi kicsi, neki sem tetszik, hát csak egy nagy gy van benne meg egy olyan apró konyha hát... ó Phoenix vannak nagyobb lakókocsik, amik élhetőek, azzal nem lenne semmi bajom, de ebben Henry maga is alig fér el, kizárt hosszútávon élvezze, főleg ha itt akar lakni a városban. És én azt szeretném ha jól érezné magát, nem lesajnálom, szó sincs ilyenről. - Rosszul látja, nem leminősítem az öcsém döntését, csak én hosszabb távban gondolkodom, ennyi.
-Na látod ebben nem kételkedem. - Mondom némileg cinikusabb hangon, hogy a kenceficék megeszik az embert. De aztán teljesen ellentmondok vele. - A szépség csak ideig óráig boldogíthat, de a boldog emberek, főleg a nők, azok ragyognak! Öröm rájuk nézni, annyi pozitív energiát sugároznak és ó, Phoenix, ha nem voltál még igazán boldog nővel tényleg nem tudhatod, de akkor kivirulnak és gyönyörűbben, mint amúgy! - Vigyorgok, de nem látja, ellenben süt a hangomból is, nekem ez szent meggyőződésem. Nem hiába szeretek a hölgyek kedvében járni, szeretem ha ragyognak.
-Én akkor is tudni fogok szerintem ez nem korhoz kötött! - Mondom aztán sóhajtva, hogy nem, én szeretnék egy kis állandóságot és pont.
-Áh, értem, önzőség lenne részemről kisajátítani téged, belátom! - Vigyorgok, ne már. Bár tény, tényleg önzőség lenne tőlem.
-Sajátos ízlésű, menj már a fenébe, nem vagyok én annyira rossz parti! - Nevetek, tudom, hogy szerinte sehogy se nézek ki, de a nők nem így gondolják szóval vegye számba őket is.
-Jah, ez tény, de eleve társasággal mennek oda is az emberek, nem magányosan kóborolva. Anno elmentem egyedül is fürdeni, de... nem tom... de majd megpróbálok nyitni megint, ígérem. A strandra is kimegyek bár jön a tél szépen lassan, akkor nem fogok. - Vigyorgok.
-De az idősebb a tapasztaltabb, ez is alap! - Nevetek, komolyan ezzel jön? Hogy fiatalabb vagyok, hát bizonyítsak? De csak nevetek, felőlem, szeretem a kihívást.
Aztán matatnak az ujjai a hajamban, majd a tarkómon, de a szavaira még mosolygok.
-De mindjárt nekem kell megint! - Vigyorgok, hát ő olyan gyorsa lerendezi a dolgokat (és még jól is) hogy felocsúdni sincs időm sokszor.
De hát nem csalódok, megint eltesz egy golyót... alig maradt. Khm.
-Hah... mondom én, mondom én. - Motyogom, hogy simogatom az állam és nézem melyiket tegyem el. Így hogy kevesebb van nekem sincs sok választásom, de talán így könnyebb is, szóval némileg belelendülve el tudok rakni még egyet, örül is a fejem.
-Áh, vagy te vagy jó tanár vagy mellém állt picit a szerencse, de nem alázol le teljesen, juhú! - Nevetek, csak hülyülök, ha nem raktam volna el egy golyót sem, sem lenne semmi sem. (Sem sem sem XD)
-Amúgy lesz kedved még egyhez, vagy inkább csináljunk mást? - Kérdezem, mert lehet így unja. Nem szeretném ha unatkozna. Bár még meg is fog "büntetni" amiért bénáztam a fehér golyóval, gondolom azt behajtja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Hétf. Nov. 03 2014, 16:43



Megforgatja a kis szemeit a cukkolásra, és inkább továbbfókuszál.
- Na és, ha kicsi? Ha majd annyira nem tetszik neki, akkor változtat rajta, de minél többször rámutatsz hogy helytelen ez az életmód, annál inkább ragaszkodni fog hozzá. Lehet, hogy szó sincs róla, de nem egyenrangú a kommunikációd felé, még ha a szándékod jobbító is. A szándék a közhiedelemmel ellentétben bitangul nem elég - és ezt elég komolyan mondja ahhoz, hogy ne csak játék legyen a pajkos szavakkal.
- Nem tudom Sebastian, nagyon sok nagyon boldog, de falrepesztően csúnya nőt láttam már életemben ahhoz, hogy azt kívánjam, bár ne ragyognának - fintorog, elég egyértelműen nem hisz ebben az energia-humbugban. Kicsit olyan, mint egy sajátos urban legenda, aminek még annyi valóságalapja sincs, mint... akármelyiknek. Most egy sem jut az eszébe.
- Kis optimista - csóválja meg a fejét.
- Ugye? Meg hát több nap, mint Sebastian, kellenek az efféle pluszmunka-jótétemények - mégiscsak hülyén nézne ki, ha kétségbeesett vakokat akarna átkísérni az úton, amin azok nem is akarnak átmenni.
- A sajátos nem a rossz parti szinonimája pongyola pajtásom, hát ezért járattak a gondos szüleid iskolába, hogy összemosd a fogalmakat? - háborog berzenkedve, de igazán tét nélkül.
- Én mindig magányosan megyek le. Nem hiányzik, hogy valaki a fülembe nyafogjon, hogy vele jöttem, foglalkozzak vele, ha akad odalent jobb parti is - a mosolyába belefehérlenek a fogai is.- Helyes-helyes, csak ne felejtsd az antibiotikum kúrát... Milyen tél? A 15 fokos középhőmérséklet a téli időszakban nem nevezném fürdésellenes időnek - csóválja meg a fejét.
//Los Angeles mediterrán klímájú város, utoljára a wikipedia szerint 1949-ben havazott ott XD//
- Tehát pontosan tudom, hogy mikor kell a saját tanulásod érdekében neked bizonyítani valamit - ha már tekintélyelvűség, akkor köti az ebet a karóhoz, ehhez is nagyon ért.
- Szerintem csak jót tehet a képességeidnek egy kis cirógatás - duruzsolja legalább olyan édesen, mint ahogy az ujjait mozdította, mielőtt újra kézbe vette volna az irányítást és a dákót.
- A király érintése gyógyít - igen, olvasta a Gyűrűk urát, és nem átallott a magáévá tenni ezt az örökbecsű gondolatot, hogy ezzel feleljen a képességei méltatására.
(semsem <3)
- Ha itt végeztünk belöklek a medencébe... aah, most nézd meg mit tett velem ez a gondolat - nem sikerült begurítania a megcélzott golyót, nekiment a lyuk mellett a falnak, lendületét veszítette, és a luk elé gördülve kínálgatja most domború oldalát Sebastiannak.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Hétf. Nov. 03 2014, 17:19

-Hát de ha nem mondok semmi hanem ráhagyom, nem olyan mintha nem is érdekelne? - Pislogok rá, bár nem látja, de a hangom tükrözi, hogy rászorulok a tanácsára.
-Jó hát... ha valaki nagyon csúnya menthetetlen, de azért a többség ad magára. - Magyarázom a bizonyítványom, mert attól még továbbra is így gondolom.
-Muszáj, a pesszimista szerep depresszívvé tesz. - Nevetek.
-Szomorú tény, jobban tetszene a több Sebastian mint nap felállás, milyen kellemesen hangzik! - Nevetek, igazából nem, de attól még vicces. Vagy csak megártott a pezsgő és rá a konyak.
-Amennyit azok járattak... érdekli is őket... - Legyintek, de mosolygok. - Akkor nálad mit takar, mert elég negatív kicsengése van így önmagában drága precíz pajtásom. - Ha már én pongyola vagyok...
-Áh, értem. - Nevetek kicsit, kész. Nem is tudom mit gondoltam, Phoenixről beszélünk, aki nm szereti az állandóságot, talán egy estére sem. Most félnem kéne hirtelen kimegy és nem szól hozzám ma már? Hah... talán nem.
-Mindig elfelejtem hogy itt várhatom a havat meg a fagyot... - Csóválom a fejem, talán hiányzik egy kis kellemes hófödte táj... hm.
//Olyan vagyok mint Seb, elfelejtem XD//
-Áh értem, szóval illene bizonyítanom, hmm? - Mosolygok, végtére is ne érezze feleslegesen pazarolta rám a szavakat.
-Mm. Lehet. - Hagyom rá, mert amúgy tényleg lehet...
-Amíg nem arannyá változtatsz, nem bánom hogy gyógyítasz. Agybajt is kezelsz kézrátétellel? - Nevetek, hátha kikúrál, milyen szép is lenne már.
(: D)
-Miééé' löksz be a medencébe? - Nevetek fel, főleg hogy mellé lő "emiatt" a gondolat miatt. - Látod, látod, míg csíntalanságon jár az eszed nem figyelsz! - Kinézem belőle hogy direkt csinálta, de úgy is ő nyer, nem bánom, kiérdemelte. De azért elteszem ezt helyette ha már volt ilyen előzékeny és otthagyta nekem.
-Amúgy ha belöksz berántalak, ez evidens. - Nevetek, kétlem hogy belökne. Én naiv.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Kedd. Nov. 04 2014, 18:23



- Öhm... szerinted az öcséd iránti érdeklődésedet csak a lakhelye kritizálásával tudod kifejezni? Ne legyél már teljesen zöld. Attól, hogy nem akarod megváltoztatni az életét, még tudsz törődni vele - csodálkozik rá. Igazából egy kicsit meglepetésként éri, hogy tényleg rászorulnak a tanácsára, még kell egy pillanat, egy megerősítés, hogy ezt realizálja magában, de hát az emberek azért járnak be más tapasztalati és életutakat, hogy a hátrahagyott dolgokból tanulhassanak.
- Attól tartok Monsieur Drayton, hogy egészn másfajta szépséget nézünk a nőkben. Az életöröm és kisugárzás az én világomban olyannyira elcsépelt és művi kellék, hogy már csak a hús szépségét bírom értékelni - csóválja meg a fejét lassan.
- Vannak emberek, akik úgy tartják, hogy a pesszimizmus mutatja meg a valóság igazi arca... ah, eszményi volna, bár a pajzán felhangtól nem tudok eltekinteni ebbe a vonatkozásban - derül szélesen a sok-sok-sok Sebastianos vízión.
- Sajátos az, ami egy szűkebb néprétegnek tetszik, nem pedig általános imádat tárgya, mint mondjuk a csokoládé. Micsoda példa - nevet magán a szócikkszerű definíció után.
No igen, jogos a felvetés, de ő hozta idegen farkasok közé a bárányt, csak nem lenne szíve magára hagyni ebek harmincadjára, hogy megegyék a többiek. Bár igazából mókás lenne.
- Hát... végül is néhány épület tetején látszanak keletnek a Sziklás hegység havas csúcsai, szóval... nem kell várni, de itt nem nagyon lesz. Komolyan... realitásérzék szívem szottya? - ezek a mai fiatalok!
- Illene bizony, erről beszéltünk eddig. Szóval... nem változtatlak arannyá, bár elgondolkodtató. Olyat a pszichiáterem tudja, bár ő inkább a frigiditást gyógyítja kézrátétellel... értelem szerűen nem az enyémet - mert már érezte, hogy a túl alacsony humor-labda meglebbentette a haját.
- Mert szerintem kifejezetten mókás látvány leszel, ahogy megpróbálsz kilátni a hajad mögül csapzottan... az én eszem mindig csintalaságon jár - szenteskedik.
- Ha löklek nem tudsz rántani, mert hátulról csinálnám... vagy ki tudja. Mindegy, nekem jól áll a víz - derűs mosoly, elpakolt golyó. Alighanem az utolsó jön, bár ki számolta!



_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian   Today at 15:39

Vissza az elejére Go down
 

azért jöttem, mert senki nem várt ~ Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-