Hátulról rohanok neki a srácnak, mert már innen felismerem, hogy ki várakozik - és valószínűleg nem rám - a parkosított részén az egyetemnek. Ahelyett, hogy a padon üldögélne, miért is tenné? Meg valószínűleg nem napozik épp a zöld fűben. Nem is értem akkor, hogy minek van még itt, ha nem azért, mert mondjuk vár valakit. Bár párszor már láthattuk egy elsős gidával, lehet őt várja? Hehh, szegény pára, így járt...
Szóval hátulról döntöm meg és előre felé a nyakába csimpaszkodom és közben ha nem is visítok, de nevetve ismételgetem a nevét. Kicsit gyereknek érzem magam, de Markkal nem lehet másképp... gólyakorunk óta ismerjük egymást és hát igen, ez azért négy kemény év. Akárhogy nézzük.
- Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj. -Duruzsolom csak úgy, valahogy nekünk mindig az egyenes nyíltság volt a stílusunk, és hát ha nem mondtunk valamit, az nem volt, és ha utalgattunk is valaha, azt nem tudtuk megfejteni, úgyhogy őszintén meg kellett mondani, hogy mi a szitu. De hát ami nincs, az nem fáj.
- Mi a helyzet szépfiú? -Teszem fel a kérdés és miután kiszorongattam belőle a szuflát is, kényelembe helyezem magam mellette. Vége a mai óráimnak, éljen a péntek! Kéne valamit este csinálni, de... hol van az még?! Egyedül meg nincs hozzá affinitásom...
- Te figyelj én most megzavartalak valamiben? -Lehet stíröli a lánykákat? Ahogy látom szemben pont tesiórát tartanak. Vagy pompom edzést... vagy külön edzést, tudja a fene, hogy mit. De szerencsére Markkal lehet poénkodni, ha zavarnék se tágítanék, sőt, akkor daffke maradnék még egy kicsit.

A napsütéses péntek délutánt mivel mással is lehetne tölteni a tanítás végével, mint egy kis bámészkodással a suli sportpályája mellett? Történetesen tényleg van ott valami csaj edzés, és jó felmérni, hogy kik a harciasabb csajok, akikkel nem érdemes kezdeni.
Nem, igazából egy valakit keresek, de azt sem találom... Ettől függetlenül bámulni lehet, itt úgyse nagyon vesz észre senki. Kivéve az, aki ugyanilyen szándékkal jön ide, vagy csak véletlenül erre akad kóborolnivalója. Ez utóbbi lesz Aubrey.
Szó szerint frászt kapok, mikor belém csapódik hátulról és úgy érzem magam, mint a cigizésen kapott kisdiák. Mintha szégyenkeznék? Pedig még azt sem tudom ki az. Persze a hangja hamar elér a fülemhez, és némi megnyugvás lesz urrá rajtam, amikor beazonosítom, hogy kié. Négy éve nem tudom levakarni magamról és nem is akarom. Élő példáját próbáljuk előadni annak, hogy van férfi és nő között barátság. Hogyne. Fenntartom a látszatot, hiszen úgy érzem, hogy sosem lenne nála esélyem. Az elején persze próbálkoztam, utalgattam, de sosem értettük, hogy mi van, és a barátsága tényleg fontos volt számomra. Így történt meg az, hogy egyszer tényleg "őszintén" kitálaltunk és alakult ki a szlogenünk... "Ha nem mondod az nincsen, nincs utalás, nem tudom, nem fáj..." Persze, hogy ő találta ki, nekem ilyen hangzatos mondatok sosem jutnának eszembe... A lényeg, hogy annak ellenére, hogy őrítően jól néz ki, imádom a humorát, a személyiségét, mégis csak barátkozunk. Sokszor összehoztak minket az évek alatt, de csak nevettünk legyintve. Pedig bírtam volna a dolgot, de, ha mégsem működne, azzal örökre elveszíteném. Jobb ez így...
Elmosolyodom végül, mikor beazonosítom az első mondatot, és nem küzdök ellene, hogy a nyakamon függjön. Még a bőre illata is tök jó. Miért is akarnám lehámozni magamról?
-Aubrey. - Jelzem, hogy beazonosítottam. Háhá. Nincs menekvés. Még akkor sem, ha rajtakapott?!
-Semmi különös! Breet kerestem, de felszívódott! - Meg kéne kérdeznem tőle pár dolgot a rádióval kapcsolatban, de sehol sem találtam. Lehet, hogy menekül előlem. Mindig olyan nyíltan dicsérgettem, hogy lehet már teljesen elege van belőlem, és míg lezavartam a pénteki rádióműsorom, addig meglógott, hogy esélyem se legyen... Vagy éppen felszedett valakit és a suliszertárba cipelte. Ki tudja? Nem terjed róla, hogy ekkora kiéhezett nőszemély lenne, de az én fantáziám élénk... Afelől is, hogy Aubrey kivel múlatja ilyen jellegű időtöltését... Brr...
-És te? Hogyhogy erre? - Nem, nem zavart meg, ez látszik is, csak rajtakapott, hogy csajokat kukkolok. Nem meglepő ez... Egy beteg állat vagyok sokszor, nálam semmi sem furcsa. Ellenben az, hogy Au itt ólálkodik ahelyett, hogy élvezné a rövid péntekjét, az fura... Dobta az aktuális pasija, vagy kedvtelése, vagy minek nevezzem? Áh nem. Biztos csak hiányzott neki a kedves kiskutya pofim, amit úgy imád. Ez lesz az!

- Ahh, hihetetlen tehetséged van ahhoz, hogy felismerj embereket... kézrátételt követően. Vagy beépített hangazonosítód van? -Persze nem volt nehéz rájönni, ezerből felismerem Mark hangját én is, nem beszélve az illatáról, mert igen, a pasik is lehetnek illatosak, amikor nem büdösek. Hahaha. Mark még sose volt az utóbbi, mindig az a kellemes, jellegzetes pasi "szaga" van, amiért bomlanak a nők. Hát igen... én is bomolhatnék, de az évek bebizonyították, hogy nem a mi pályánk a randizás meg együttlevés. Így remekül kiegészítjük egymást, de úgy elég fura volt minden. Próbáltuk, tudom miről beszélek. De így tényleg jobb.
- Nemrég láttam elhúzni egy sráccal... -Mutatok valahova magunk mögé. A kis geek gyerekkel van, aki egyébként jó arc, csak kicsit fura. Persze nem úgy értettem, hogy Bree lelépett hegyegni, bár ezt meg pont mi nem tudhatjuk, hogy végülis, hogy is van ez.
- De szerintem ha írsz neki egy sms-t vagy emailt akkor lereagálja... csak nem olyan elfoglalt. -De lehet, hogy Marknak meg nem olyan fontos, hogy emiatt több erőt is beleöljön, mint most teszi. Meg tudnám érteni.
- Volt még egy órám, és pont láttalak fentről, hogy itt lógatod a lábad, reméltem még lent leszel, mert meg akartalak ijeszteni. -Megvonom a vállam, különösebb indokom nincs, de talán nekünk nem is kell. Ő is bármikor meglephet csak úgy. Még karácsonyi ajándékot is szokott tőlem kapni, szóval ez egy olyan kapcsolat, amiben mindent lehet, csak pont azt nem. Már apuéknak is bemutattam, mint legjobb barátomat, szóval már-már családtag. Ijesztő kimondani, vagy úgy gondolni rám, hogy: a bátyám.
- De lassan majd úgy is megyek, még akartam délután úszni egyet. Valamitől nagyon be van állva a combom. -Teszem hozzá miközben kicsit masszírozni kezdem a kezemmel a bal combom. Nem emlékszem mostanság olyasmire, ami miatt így kéne sajognia, de az úszás majd segít.
- Te nem akarsz jönni? -Gondolok arra, hogy most már megvárja míg Bree visszatér, ami lehet csak hétfőn lenne, lévén jön a hétvége, vagy még nézi a csajokat a focipályán futkosni... - Mármint, úszni. Aztán meghívlak egy jó kis ... ebédre. Tegnap isteni mexikói csirkét csináltam. -Igazából dobozban vettem az egyik hipermarketben, de úgy felmelegítettem, hogy azt hittem most lett kész. Van még belőle pár dobozzal, mert jó volt, úgyhogy akár meghívhatom.

-Ez csak a hétköznapi mentalista képességem! - Vigyorgok a másikra. Naná, hogy a hangjából ismertem meg, meg persze nyújtogattam a nyakam is, míg nem láttam meg, hogy ki az, és tutibiztosra nem tudom, hogy mi van. Viszont az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy annyi időt töltöttem már vele, hogy talán a keze érintéséből is simán felismerném. Ismerem az illatát, az érintését, a hangját... Csukott szemmel is ezer közül...
-Tényleg? Megint lemaradtam... - Kicsit elfintorodom, mintha én akartam volna ma Bree-t kisajátítani, pedig sokkal elégedettebb vagyok azzal a nőszeméllyel, akit jelenleg rám ruházott a sors, itt és most.
-Abban azért nem vagyok biztos, hogy hajlandó velem chatelni! - No igen. Bree nincs oda érte, hogy minden adandó alkalommal előveszem a csajozós énem, amikor vele találkozom, és béna poénok és bókok hadával illetem. Persze mindenki tudja, hogy nem komolyak a szándékaim, és valszeg a lány is tudja, hogy csak bohóckodom, de azért rendkívüli módon elege tud belőlem lenni. Gondolom én. Nem is foglalkozom a dologgal, úgy is háromszor elfelejtettem már, hogy mit akarok, mióta megjelent Aubrey.
-Sikerült! - Nevetem el magam. Lényegében azért tényleg a frászt hozta rám, annak ellenére, hogy tényleg szoros a kötelék közöttünk. Őszintén szólva az utóbbi időben egy kicsit keserű gondolataim támadtak felé, ami úton útfélen eszembe jut, így gyakran látnak elmerengve és könnyedén hozza rám a frászt bárki. Végülis ez az utolsó évünk, és nagy valószínűséggel mindkettőnknek másfelé vezet majd az útja a diploma után. Egyrészt öröm, hogy végre nem kell a bátyót játszani, miközben odavagyok érte, másrészt viszont szomorú lenne, ha nem látnám ilyen sokat, mint ahogy eddig. Nehéz... Persze, mint mondtam, jobb, hogy van, mintha nem lenne egyáltalán, de tényleg szar egy helyzet. Anno én sem tudtam mit kezdeni a kapcsolatnak nevezett maszlaggal, és szerintem ő sem, így aztán meghagytuk ezt másoknak az életünkben. Lehet, hogy hiba volt. Azóta is nagyon közel áll hozzám, de tudom, miként gondol rám, hiszen megbeszéltük, mindig őszinték leszünk egymáshoz. Kár, hogy ezt már az első héten simán megszegtem és azóta is tartom, de már nincs visszaút. Ha bevallom, valószínűleg elevenen nyúzna meg...
-De, szívesen! Meg is masszírozhatlak! - Gondolataimból persze hamar felvernek szavai, és szívesen veszem az invitálást, ráadásul kajás is vagyok, szóval a csirke is bőven jó lesz. Bezzeg, ha tudnám, hogy nem ő csinálta, biztosan szívnám érte a vérét, de amiről nem tudok, nem fáj...
Pillantok még egy utolsót a pálya felé, így teljesen úgy tűnik, mintha a lányok vették volna el a figyelmem mindenről, majd a másikra nézek. Ha kapna a masszázs ötletemen, még jól is járok így péntekre való tekintettel. Hát ki ne örülne, ha tapogathatná, ráadásul tök legálisan? Mondjuk, ha nincs benne a dologban, még akkor is jól járok, mert úszódresszben is jó teste van, és legalább a szemem jóllakik. Férfiből vagyok, no...
Reményeim szerint meg is indulunk, és szívesen el is szállítom kocsival, ha éppen igényli. ^^[/b]