Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Lacey Rose Evans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lacey Evans
Filmművészet
Életkor : 20
Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTéma: Lacey Rose Evans    Pént. Jún. 27 2014, 21:44


Lacey Rose Evans


NŐ; 18; FILMMŰVÉSZET; FILMES DESIGN; 1. ÉVFOLYAM



Nyuszilány

"Láttam már szép, fiatal lányokat, ártatlan gyermekeket mosolyogni, de így, ilyen romlatlan jósággal, félénk csodálkozással soha senkit. Ez a mosoly maga volt a hibátlan emberi jóság."


This is me


Cause when the summer's done,
We might not be so young, and beautiful.
Két évvel ez előtt...
A réten ülünk a térdig érő fűben, Nina a hajamat fonja újra, mert az egyik copfom kibomlott a nagy sietségben. A lovakat kikötöttük, békésen legelnek a szemközti fák árnyékában, míg mi beszélgetéssel váltjuk meg a világot.
A barátnőm a terveimről beszél, hogy hamarosan elköltözik, amint beköszönt az ősz. Egyetemre megy, nagyvárosba! - Habár örülök a sikerének, tiszta szívből, valahol mégis irigylem érte.
Világéletemben itt éltem, ebben a poros kis városkában, aminek a lélekszáma ezer fő sincs. A városba nem igazán jártam be. Eleinte hívtak a többiek, menjek moziba, bulizni velük, de nem az a fajta lány voltam, aki ilyen helyzetekkel tudna mit kezdeni. Így hát kedvesen visszautasítottam őket, ők pedig egy idő után már nem is gondoltak arra, hogy hívjanak.
Most, hogy a nagyváros elrabolja tőlem néhány hónap múlva az egyetlen embert, aki mellett igazán önmagam lehetek, menthetetlenül fellobban bennem a vágy, hogy én is egyetemre menjek az érettségit követően és ne John bácsi lovasfarmján legyek kisegítő.
Két év... még semmi nincs veszve, csak egy cél kell, egy egyetem és egy város, amibe bele tudnék szeretni...

This is my temporary home, it's not where I belong
Windows and rooms that I'm passing through
Idén nyáron
Dacosan vágom be magam után a szobám ajtaját. Még hallom, ahogy anya utánam kiált, de nem érdekel. Most nem... Miért nem tud velem örülni legalább egyszer az életben?! Bezzeg én sosem hagytam cserben sem őt, sem pedig apát! Éveken át birkóztam meg egyszerre a ház körüli teendőkkel, - a kerttel, a lovakkal - és a gimivel. Mindez mellett pedig rajzórákat is vettem Mrs. Loveday-től, hogy felvegyenek az álomegyetemre, amit még két éve, az után az ominózus beszélgetés  után néztünk ki Ninával az egyik prospektusából. Most, hogy célt értem, hogy mindez megtörténik, miért nem tudnak velem örülni és támogatni?
Megadó fújtatással vetődöm az ágyamra, vörös tincseim szerte-szét terülnek a pasztellszín paplanon. Megemeltem a hangomat odalent, kiabáltam a szüleimmel... Még egy "a rohadt életben" is elhagyta a számat, pedig sosem szoktam káromkodni. Anya sírva fakadt, apa kiabált. Visszacsinálnám, de bocsánatot kérni túlságosan büszke vagyok.
Kinőttem Atwood-ot, úgy érzem. Kicsi ez a város, egyetlen igaz barátom pedig két éve fejezte be a gimit és le is lépett Nashville-be. - Azóta az életem üres egyhangúság ebben a porfészekben, s csak a képekkel vigasztalódom, meg a levelekkel, amit Nina küld. Eszméletlen, mennyi minden történt vele két év alatt! Már nem az a lány, akinek ismertem, de a határozottsága, a magabiztossága és észveszejtően kalandos történetei hívogatóak számomra. Az egyetlen támogatóm rajta kívül, itt, a városban a rajztanárnőm, de... ő csak egy tanár. Hogyan is pótolhatna egy barátnőt, akivel együtt nőttünk fel?
Szóval most én is meglépek innét, ahogy Nina tette. Végre.



Shine on me

Soha ne ítélj meg egy könyvet a borító alapján. – Tartja a mondás, holott vannak esetek, mikor a tartalom éppen annyit ad, mint amit a borító már sejtetni engedett. Valahogy így van ez esetemben is.
Az ártatlan, kedvesnek tetsző külső ugyan ilyen lelket takar. Anyámra ütöttem e téren mindenki szerint, s folyton megkapom mellé, hogy apám ezért a naiv, tiszta külső-belső szépségéért szeretett annak idején bele és vette el. Ő állatorvos, marcona egy ember arany szívvel, akit a város nagy tisztelettel övez. Nem fél odalépni a legszilajabb lóhoz vagy a legdölyfösebb bikához sem, ha arról van szó… - Azt hiszem, egyedül azt örököltem tőle, hogy nem elégedek meg a kisvárosi léttel és az érettségivel: ő is többre vágyott, igaz, utána mégis visszatért szülővárosába, ott kamatoztatni tudását.

Szóval azt kapod esetemben, amit látsz: egy okos, csinos fiatal leánykát, aki ösztöndíjasként tengeti napjait az egyetem campuszán.  Egy félénk kis nyulat, akit bánt a zaj, a nyüzsgés, a harsányan forgó városi világ… ugyanakkor érdeklődik is iránta.
Vonz, még ha tartok is tőle – talán nem véletlen igyekszem olyan emberekkel „körülbástyázni” magamat, akik határozottabbak és magabiztosabbak nálam. Mint amilyenné Nina is lett és amilyen én is szeretnék lenni titkon. Mert az olyan menő! A félénkségben semmi menő nincs, még csak nem is cuki. Egyszerűen… ciki.



Show a little more

Kollégiumi beiratkozás. A gyomrom egy öklömnyi csomó, márpedig nekem elég picike öklöm van… Vajon kik lesznek a szobatársak? Mit fognak rólam gondolni és egyáltalán jófejek lesznek majd?
Tegnap érkeztünk, anyáék hoztak el kocsival és este még egy olcsó kis motelben húztuk meg magunkat. Apu alatt össze is tört a rozoga, kinyitható ágy, ami belőlünk nevetést, a folyosón a szobánk előtt elhaladókból pedig értetlen pillantásokat váltott ki.
Magát az egyetem épületét is megnéztük, s anyun láttam, hogy kissé megnyugszik, hiszen a rengeteg modern épületet és a csodás pázsitot, kiülőket valahol mégis a tudás szelleme lengi be, ha végigtekint rajta az ember…

A kolesz épülete elé érkezve persze már ezerrel lelkesedik anyu. „Igazítsd meg a ruhádat, kilátszik a hasad! Először a nagy bőröndöt vigyük csak be, aztán majd, ha megvan a szobád, lejövünk apáddal a többiért… menjek be veled elintézni a papírokat, drágám?” – Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket hagytam magam mögött, mondván, tizennyolc vagyok! Csak el tudok intézni pár papírt! Aki egyedül látja el a lovakat is évek óta, annak nem jelenthez az ilyesmi gondot! (Le merem fogadni, az itteniek lovat se láttak még közelről, nemhogy csutakolják őket.)
Belépve az épületbe azért kissé meginog hirtelen összekapart bátorságom. Egyáltalán… merre kellene indulnom?!
- Öhm… bocsi, hogy megzavarlak, merre találom a diákbiztosok irodáját? Beköltözés miatt keresem őket és… - A piercinges lány végigmér – egyszerű farmert és pasztell zöld kockás inget viselek, alatta fehér pántos felsővel; egyik sem márkás és mai darab – majd minden szó nélkül mutat el az egyik folyosó felé, majd le is lép.
- K-köszi… ? – Tekintek utána értetlen, kissé furcsálló tekintettel, de mit lehet tenni? Annak számlájára írom, hogy ez itt a városban teljesen normális. Elvégre egy idegen voltam a számára, nem igaz? Bahh, inkább megindulok a mutatott irányba…



Show a little less

Lacey / 20+ / Régóta játszom.



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Lacey Rose Evans    Szomb. Jún. 28 2014, 14:53

Elfogadva

Frissnyuszihusi! *.* Pöri lesz belőled... vagy sült. Talán hagyni fognak választani, de a legvalószínűbb, hogy bedarálnak. Talán nem fog fájni. Very Happy
Tényleg azt adtad, amit az elején jeleztél a titulusoddal, semmi többet. Ez lehetne kevés is akár, mégis teljes képnek tűnik a számomra, és az, hogy sehol sem találtam egyetlen egy kitekintést se a farmaholélünk-lánykában, csak kíváncsiságra ad okot, és nem érzem unalmasnak. Még az elvágyódásod a világ háta mögül is annyira jellemző! ^^
Újabb színfoltot jelentesz ezzel az oldal életében, aminek nagyon örülök, kevés az aktív ölelgetni való puha kisállatkánk, csak vigyázz, mert a nagyvadak tuti le akarnak majd vadászni, de ahelyett, hogy egyszerűen elfogyasztanának, majd szépen génmanipulálnak, hogy te is olyan veszett léhy, és aztán... de nem írom meg előre a horror sztoridat, rád bízom! Very Happy Szaladj, foglalj, játssz! ^^



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló
Kollégiumi házirend és beosztás
Felelős tisztségek


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Lacey Rose Evans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-