Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Játszadozás - Judith- Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Játszadozás - Judith- Vincent   Hétf. Jún. 23 2014, 16:34

A helyzet az, hogy a tököm tele van az egésszel. Mikor is láttam a csikaszt utoljára? Ha minden igaz, akkor pénteken, amikor azzal szopatott, hogy haza furikáztam, amikor kocsival volt. Persze lebukott, mert fullra fogyatékos.
Nemrég kaptam egy hívást, hogy a kis csaj jelenetet rendezett és ezért beszállították a szernyákok. Már rég kiengedték volna, ha nem szólok oda, hogy kicsit hagyják szopni. Tudom, hogy geci vagyok, de megérdemelte, mert olyan hülyeséget csinált már megint. Összeakaszkodni egy nagykutya lányával, verekedni nyílt területen… Jó, igazából semmi gond nem lett volna, ha nem áll neki a kiscsaj pattogni és a kiérkező rendfenntartó erők, nem kurva morcosak, vagy éppen lehet el akarták szedni csak nem hagyta magát. Az egyik rendőr már egyszer segített, amikor összejött egy gyors numera a mocissal. Most meg rám telefonált, hogy a kiscsaj ül a priccsen és meglehetősen idegesen követeli apamackót.
A faszit egyszer ráállítottam a kiscsajra egy fontos szállítmánnyal és emlékezett rá, hogy van hozzám valami köze. Ez az egyszerű indok, ami miatt jelenleg az őrsre caplatok befelé.
Azonnal hozzá vezetnek, mégha közlik is, hogy vihetem. Még kérek neki pár percet, szórakozni jöttem.
- Harap? – fordulok a kíséretem felé, miközben a csitrasz felé pislogok. Már csak azt kéne eltolni, hogy hoztam banánt és nagyon cinkes lenne. Nem is sikeredett viccesre a dolog, de azért szeretném látni, hogy milyen igazán dühösen.
- Jól áll a rács. – még egy gúnyos mosolyt is megeresztek felé. Intek a fiatal zsernyáknak, hogy leléphet és közbe intézkedtem, hogy apamackó ne értesüljön a dolgokról, főleg, mert neki is én kavartam mint a moccantosnak. Az is jól sült el, tuti ez is nagyon jól fog. Ahha, ahogy azt sejtem.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Hétf. Jún. 23 2014, 21:56

El nem tudom képzelni, hogy hogy sikerült ezt kihozni ebből a napból. Igazából nem csináltam semmit, hogy kapja be a kis ribanc. Még ő jön nekem! Időm ugyan nem volt megnézni, hogy hozzáért-e tényleg a kocsimhoz, vagy csak majdnem, mert eldurrant az agyam, és egyből nekiugrottam. De komolyan mit kell rám dudálni, meg minden. Én akartam beállni a parkolóba, és kész. Mit nem lehetett ezen megérteni? Komolyan, azzal a kis rózsaszín kocsijával mégis mit akar? Hogy hiszi, hogy komolyan fogják venni? Persze még én vagyok a geci, és nem engedem parkolni. Pedig nem is tud. Végül az én kocsim segge, meg az övének az orra kerül a szabad helyre. Idegrohamot kapok, mennék, dolgom van. Ha megint elkések, Vincent tuti kinyír. Bár még van időm, de basszus.
Ő lök meg először, és a végén én vagyok a szemét, aki megtámadta. Hogy is van ez? Minek jön egyáltalán erre rendőr éppen? El sem hiszem. Csak egy kicsit téptem meg a haját, meg letört egy körme. Oké, lehet, hogy bele is rúgtam párszor, de mit kell felfújni a dolgot?
Végül a rend őre szétszed minket, nekem marad a hajamból a kezében, ettől még idegesebb leszek. Hogy meri, a rohadt szuka! A másik meg elmegy telefonálni. Én meg mennék tényleg a dolgomra, mert le leszek cseszve, de kegyetlenül. Kettő perc múlva viszont kiderül, hogy nagyon nem megyek sehova, mert a kis liba persze a rendőrségi fejes kislánya. Oh, én ezt nem hiszem el. Miért vagyok az utóbbi két hétben ennyire peches? Bevisznek. Mi az, hogy bevisznek?
Persze egyből kimagyarázásba kezdek. Nem pánikolok be, teljesen logikus érveim vannak, és igazából nagyon nem kéne bevinniük, mert mire fel? Nem történt semmi? Ő is ugyan úgy bántott mellesleg engem, de ezt nem teszem hozzá. Azért apu mellett tanultam valamit, nem kezdem a másikat savazni, inkább magamat szeretném kimenteni. Persze nem sikerül. Szerintem ez visszaélés, de nem nagyon tudok mit tenni, elfutni mégsem futhatok.
Komolyan! A büdös életben még nem voltam cellába zárva, akkor sem, ha csak pár órát mondanak, vagyis sejtek, mert ezek a buzik nem mondanak semmit. Azért a hatodik percben elszakad a cérna, és kezdek hisztériás rohamot kapni. Egy. Mi a frászért kell becsukniuk? Kettő. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, és rohadtul nem is akarok. Három. Szóljanak Apának. De oldják meg, hogy valahogy ne tudjon meg semmit. Négy. És ez is elég jelentős. Vincent meg fog ölni.
És persze az emlegetett szamár meg is jelenik. Egyből elhallgatok. Noha nem tomboltam, azért mondtam a magamét. Igyekeztem mindezt viszonylag nyugodtan előadni, hogy ne diliházba küldjenek. Minden esetre most befejezem a szitkozódást és fenyegetőzést, hogy majd apu. Meg majd Vincent. Igen, ezt is bevetettem, remélem eléggé eltérve az időben, hogy ne hallja.
Magam előtt összefonom a karjaimat, összehúzott szemmel nézek rá.
- Köcsög vagy. - Közlöm vele. Az fel sem merül így hirtelen bennem, hogy mégis mi a frászt keres itt. De egyből szégyellem magam, hogy ilyen helyzetben vagyok. Végigsimítok a halvány korall színű, ujjatlan ruhámon, kezem persze megakad az övben a derekamon. Mély levegőt veszek, és próbálok nem elsüllyedni és vörösödni.
- Gyere közelebb, és a te arcodon is tuti jól fog mutatni. - Morgok rá, de azért én közelebb lépek. A gyomrom meg egyből táncot jár. Érdekes, eddig halálosan ideges voltam, mégis eltörpül a mellett az érzés mellett, amit a megjelenése vált ki belőlem.
- Úgy értem... jó, hogy erre jársz. Mondd meg nekik, hogy nem én vagyok a hülye liba, hanem az a ribanc. És én álltam ott előtt, ő meg utána jött, és még leállt sipákolni, hogy megkarcoltam. Hozzá sem értem, de ha csinál valamit a kocsimmal, én kibelezem. Azért, mert ő a franc tudja kinek a lánya, attól még miért engem kell megszopatni? Komolyan Vincent, kérlek, mondd meg nekik, hogy én normális vagyok, soha nem karamboloztam, meg semmi. - Bizonygatom neki, és tényleg nem nagyon voltak balhéim. Gimiben egyszer volt egy verekedésem, de az csak nem számít ide, még csak felfüggesztést sem kaptam érte, úgyhogy nem tudom, hogy mire fel ez a faszverés. Azért csak hadarom a mondandómat, és automatikus közelebb lépek a rácshoz, belekapaszkodok, úgy nézek Vincentre.
- És dolgom is van. Eskü, nem fogok elkésni! Megcsinálom, nem rontok el többet mást! - Jut eszembe a meló is, ami a kocsiban vár. És mikor legutóbb elkéstem... majdnem megcsókolt... mégsem merem bejátszani, hogy esetleg elbliccelem. Asszem megölne. De igazából már nem nagyon érdekel, hiszen itt van, és még a gúnyos mosolya is jól áll neki, félrever tőle a szívem. Csak mert nekem szól, és más, mint a márványarca.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Jún. 24 2014, 09:37

http://iv1.lisimg.com/image/117178/600full-channing-tatum.jpg


Kirohanása nem meglepő, mint inkább szánalmas. Hallgatom a szavait, még kintről is, ahogy lázong, dúl-ful, összeomlik, akár egy kártyavár. Azt a végkövetkeztetést vonom le, hogy valamiért a csaj ideggyenge. Pedig stabil a családi háttere, reméltem, hogy ember tud maradni. De látom,  hogy nagyon sok dologra nincs még kész és talán nem is lesz soha, nem tudom, hogy valamikor kész lesz-e egy komolyabb életre?! Persze, nagyon cuki, de én is nem túl sok hasznát fogom venni, ha idegzsába, minden apróság kibillenti a lelki egyensúlyából, még akkor is ha most kissé jogos. Miért nem tud ember maradni? Mi a faszom van ezzel az őrülttel?
A köcsög vagy kijelentésre azonnal felszalad a szemöldököm, ajkai keskeny vonallá préselődnek. Oda kéne lépni, a rácsnak húzni, arcát nekipréselni és a szájára sziszegni, hogy a tetve kurva életbe még egyszer ne merjen így beszélni velem, mert olyat teszek, amit én is megbánok.
- Nagyon vigyázz a szádra! – nem a szó zavar, hogy köcsög, leszarom a buzikat, mindenki oda teszi a farkát ahova éppen nem szégyelli. De azistenbasszameg! Ha még egyszer így szól hozzám… Nagyon nagy bajban lesz.
- Fenyegetsz? – szúrom oda, noha tudom, hogy nem teszi, de kurvára agyzsibbasztó, hogy nem bírja soha megőrizni a méltóságát egyetlen percre sem. Olyan idegesítő, hogy legszívesebben a szájára tapasztanám a kezem, hogy kussoljon be, mert geci idegesítő, hogy hadar és pofázik. Elveszi a kedvem a játék minden egyes részétől. Megint azt érzem, hogy kár volt ide jönnöm.
- Kussolj már el! – morgok rá kicsit idegesebben, mint azt szerettem volna, de nagyon zavar, hogy pofázik egyfolytában. Hátrébb lépek a cellával szemközti falnak dőlök és onnan figyelem az idegbaját. Vajon lesz olyan pillanat, amikor majd normális tud lenni? Amikor majd egyszer… kicsit felnő? Nem, ezt nem nagyon hiszem. Amúgy meg pontosan tudom, hogy semmi olyat nem csinált, ami miatt itt kéne lennie. Meg azt is, hogy apamackó mindjárt kirángatná a bajból, ha szólna neki, de mivel miattam van itt, nem is telefonálhatott és apus nem is fog tudni a bajról, mert nem akarom komolyan bajba keverni a kis hülyét. De mint az látszik mégis teszem, akaratomon kívül, azt hittem jó poén lesz, kicsit megnézem komoly helyzetbe, erre tessék.
Az meg eszembe sem jut,  hogy nem adta még le a cuccot, bár nem ártott volna, ha megteszi, akkor most nem lenen az is csúszásban, de ezt majd megoldom, végül is az én hibám, hogy itt dekkol. A kis csitri, komolytalan, hogy azt hittem megnézem egy kicsit élesebb helyzetben, de jelenleg elbukta a próba ezen részét.
A falnak dőlve figyelem, próbálok sugározni felé valami kis nyugalmat, de az a baj, hogy csak idegességet érzek, valószínűleg annyit sikerül levennie, hogy kussoljon be.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"


A hozzászólást Vincent Sparks összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Jún. 24 2014, 16:56-kor.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Jún. 24 2014, 12:03

Az igazság az, hogy elég ideges vagyok, hogy itt kell lennem, de szerencsére a tombolástól még messze állok. Az bosszant sokkal inkább, hogy a meló a kocsimban figyel, és teljesen tuti, hogy nem kéne itt lennem. Oké, gőzöm nincs, hogy mi van, de szerintem ez édes kevés ahhoz, hogy bent tartsanak. Vagy akkor már a picsát is. Mondjuk, jobban járok, ha nincs itt. Addig sem idegesít.
Helyette itt terem Vincent, akitől meg aztán tényleg teljesen ideges leszek. Kezdve azzal, hogy mit keres itt? Honnan tudja, hogy itt vagyok? Vagy egyáltalán nem is értem jött, hanem valami másért, és nekem van ilyen rohadt mázlim mégis? Huuu, lehet azért jött nekem a ribanc, hogy találkozzak Vincenttel? Mert akkor megkeresem és megköszönöm neki.
De persze első körben nem tudok uralkodni magamon. Igaz, jóformán soha, mégis muszáj beszólnom neki. Mi az, hogy harap? Hát kapja be. Kicsit le is lohasztja az örömöm, amit iránta érzek. Összeszorítom a szám, az arcomon pattognak az izmok. Keresztbe fonom magam előtt mind a két karom. Még én vigyázzak, ő meg gecizhet!?
- Nem. De nem hallottál még arról, hogy más nyomorán illetlenség szórakozni? Nekem megtanították. De komolyan, van egy tanár, szívesen megadom a számát. Csak légyszíves, ezt ne most. - Közelebb lépek a rácshoz, ráfogok, tényleg mint valami szar vígjátékban. Vagy horrorban. Ki tudja, hogy mi lesz belőle. Remélem, hogy az előbbi. Idegesen toporgok, szeretnék kint lenni a rendőrség épületéből, és olyan jó lenne, ha Vincent is velem jönne. Csak első körben ebből a rohadt cellából kéne kijutnom, mert nagyon ideges vagyok tőle. De mondjuk itt van Ő is. Ettől jobb. Nem, ettől csak mégidegesebb vagyok. Miért kell ilyen helyzetben látnia? Ez annyira gáz. Gyorsan el is magyarázom neki, hogy mi történt, és eléggé hadarok, lévén szeretnék minél hamarabb túl lenni az egészen.
- De... - Elhallgatok, ahogy rám morog. Érzem, hogy megbántódom, az ajkamra harapok. A gyomrom görcsbe rándul. Olyan jó hangja van, ilyenkor még jobb is, mint csak úgy amúgy. Amikor ideges. Még nem is láttam igazán idegesnek. Akkor vajon milyen lehet? Nem, nem érdekel. Haragszom rá. Még a múltkori miatt haragszom, amiért elutasított. Persze, szép vagyok, persze, kíván. Akkor nem vitt volna haza. Vagy legalább is feljött volna. Úristen, lehet feljött volna, csak én duzzogtam! Egyből elönti a vér az arcom, ezt nem hiszem el. Lehet feljött volna, én meg úgy viselkedtem, mint egy óvodás!?
Ráadásul most így lát, nem úgy, ahogy elterveztem, mégsincs velem a szerencse. Ettől eléggé elszomorodok.
Attól térek kicsit magamhoz, hogy néz. Elmerengtem, nem tudom, hogy két másodpercre, vagy két percre, de ő a falnak dőlve néz. Annyira jól néz ki! Visszanézek rá, tényleg komikus, ahogy markolom a rácsot.
- Vigyél ki innen, Vincent! Kérlek! - Nézek rá esdeklően. Ha már úgyis szánalmas vagyok a szemében, akkor nem teljesen mindegy? Lehet, hogy ha kivisz elszaladok, és eltűnök a föld színéről két hónapra. Hátha addigra elfelejti ezt az egészet, és lesz esélyem nála. Nem hiszem el, biztos, hogy feljött volna hozzám pénteken, és elcsesztem! Rohadt, idióta picsa! Belefejelek egyet a rácsba, mire felszisszenek. Jó lesz ez, de komolyan... legalább remélem, nyoma nem marad.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Jún. 24 2014, 20:36

Megint eljön az a pillanat, hogy megfordul a fejemben a kérdés, hogy mi a retkes gecit keresek itt? A csaj full abnormális. Egyrészt apuci nincs itt, jelenleg én vagyok itt. Az a baj, hogy szeretné elérni, nézzem nőnek, de mellette meg olyan mint egy idióta kisóvodás. Pattogni kezd egy ér az államon, ahogy erősen igyekszem összeszorítani a fogaimat. Le akarom gyűrni a késztetést, hogy megfélemlítsem, pedig kezd elkanászodni. Na ez az oka, ami miatt kerülöm. Azt hiszi az ember köp neki két szép szót és övé a világ? Ostoba ribanc.
Kicsit kezdek máris besokallni aztán most jöttem, mi a faszomat művel ez a csaj? Amikor távol van tőlem, néha elhiszem, hogy tud normális is lenni, erre tessék.
Én bazdmeg tudok emberien viselkedni, nem Ő az akinek sürgősen vissza kéne futnia a tanárjához? Látom, hogy kezd higgadni, vagy csak próbálja de nem megy túl jól.
- Nő? - fájón felsóhajtok, mint aki ezer éve nem kufircolt és már az is jó neki, ha egy illemtanár szopja le. Igazából meg csak fel akarom baszni, tudom, hogy erre rosszul reagál nagyon. Közelebb sétálok hozzá, rákoppintok a rácsot szorongató ujjaira.
Igazából alig várják, hogy kiengedjék, mert nem akarnak bajt belőle, hogy behozták, elég jól fenyeget, hogy apus, meg fasztudja. Noha nem ismeri senki, apuci nem a városban élő legenda. Mélyet sóhajtva higgasztom magam. Nem elég, hogy full kész vagyok? Ki vagyok éhezve, mint valami vadállat és erre ez a csaj itt szopat, nemhogy én szopatnám őt, de... most valahogy megint sincs kedvem.
Rámorgok és megint felveszi a duzzogó pózt, ilyenkor látszik az arcán, hogy be van fordulva, sértett. Pedig már megint Ő hadarta el az egész életét, mellé idáig érzem, hogy süt belőle az idegesség. Már az egész játéknak nincs értelme, elhiszem, hogy felkúrta magát, de egyedül van, senki sem bántja, nem voltak vele gecik, egy órája sincs bent. Látom, hogy nagyon nehezen bír mindenféle ilyen dolgot. Minden tesztemen elbukik valahogy. Hiába kér így nem fog melót kapni. A baj az, hogy bármikor lehet ilyen helyzetben a meló miatt.
- Tudod, hogy kiviszlek! - közlöm halkan, hiszen ezért vagyok itt, mégsem moccanok. Állok két lépésre tőle, érzem idegességét, az illatát, még emlékszem a csókja ízére, de most megint azt érzem, hogy ebből sosem lenne semmi, mert ez a lány nem bírja a gyűrődést. Az nem zavar ha a közelemben omlik össze, mert mégis tud teljesíteni, de muszáj lenne neki akkor is, ha nem vagyok vele.
Meghökkent, hogy a rácsba fejel, mi a faszomat csinál? Mondjuk hülyébb úgysem lesz, de remélem, hogy kárt nem tenne magában. Össze fog omlani, én ezt látom. Tényleg ki kéne vinni. Pedig egy kis börtön szex milyen izgalmas lett volna....
Mondjuk ha egy kicsit mazó... az emelne az élvezeti értéken.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Jún. 24 2014, 21:12

Ideges voltam az előtt is, hogy idejött, naná, soha nem dugtak még a rácsok mögé, mégis elvoltam. Nem tomboltam, nem ordítottam, nem sírtam, vagy könyörögtem. Közöltem dolgokat, amiket apától hallottam, meg olyanokat is, amiket kitaláltam. De kezdtem úgy érezni, hogy talán bejön. Erre megjelent, én meg nem bírok meglenni a közelében. Ideges vagyok, és ezért, amit kivált belőlem, dühös vagyok tőle. Miért nem tudok gondolkodni a közelében, miért esik ki egyből minden a kezemből?
Mégis mindig rátesz még egy lapáttal, a féltékenység úgy lángol fel bennem, komolyan csodálom, hogy nem gyullad meg a hajam tőle. Még akkor is, ha semmi jogom nincs hozzá, mégis így érzek, hányingerem lesz egyből. Nem is számít már, hogy éppen a rácsok mögött állok, mit akar ez egy nőtől? Itt vagyok én, én miért nem vagyok neki jó? Mikor olyan szívesen a kedvére tennék.
- Nem. Nem nő. Férfi, tudd meg. És ötven éves. És nem nő. Nem. Érted? - Összeszorítom a szám, de előtte is csak sziszegem a szavakat. Kurvára ne repüljön rá senkire, idegrohamot kapok tőle. Vigyen ki engem, vigyen haza! Olyan szívesen vele mennék, bármikor. Adja meg a számát, vagy csak hívjon fel. Nem tudom, miért nem képes észrevenni. Tudom, hogy hülye leszek a közelében, hogy megkattanok, és nem is olyan vagyok, mint amúgy, de akkor is...
Figyelem az alakját, ahogy közelebb sétál, összeugrik a gyomrom, mikor megáll tőlem nem messze. Ujjaim szorosabban markolják a rácsokat, ő pedig az ujjamra koppint, mire mégjobban megszorítom. Máshol is hozzám érhetne, bárhol, ahol csak akar! Beharapom az ajkam, és már ennyitől is nem veszek levegőt pár másodpercig. Figyelem az arcát, látom, hogy ideges. Mégis mitől ideges? Nem őt dugták a rácsok mögé!
Gyűlölöm, hogy ilyen leszek a közelében, hogy nem bírok magammal. És megsért a bunkó beszólásaival. Milyen lenne, ha kedves lenne! Akkor lehet, hogy nem is tetszene? Dehogynem! Akkor is ilyen veszettül jól nézne ki, és finom illata lenne. Még most is azon agyalok, hogy kerülhetnék a közelébe, pedig jobb dolgokon is járhatna az eszem.
- Akkor? Miért nem teszed meg? - Nézek rá kérdőn, nem értem, hogy miért álldogál két lépésre tőlem, mikor úgyis kivisz. Vigyen, aztán vigyen valahova máshova, bárhova, és én meghálálom neki, bárhogy, ahogy csak szeretné, csak vigyen már!
- Tudod Vincent, hogy mennyire kínos itt lenni? És ezek tök hülyének néznek. Vincent, nem csináltam semmit. Komolyan mondom, hogy az a ribanc volt. Még csak nem is én kötöttem bele, de majdnem megkarcolta a kocsimat, és leállt sipákolni. Tudod, hogy az mennyire idegesítő? - Annyira szeretném, ha kivinne már! Ha elsírnám magam, akkor lehet, hogy megölelne? Vagy megvigasztalna? Úristen, hogy mennyire tudnám élvezni, ha megvigasztalna, ha izmos karjaival megölelne...
- Kérlek, Vincent! - Mondom ki a nevét persze, mert nagyon szeretem. A hangzása is tetszik, ezt soha nem fogom neki bevallani, de leírva is nagyon jól néz ki. Kipróbáltam. És tök őszintén, a felesége neve is jól mutatna. Ízlelgetem, nagyon szeretem kimondani. Meg még sok mindent szeretnék vele, azokat is elképzeltem, a gondolatra pedig össze ugrál a gyomrom még jobban. Megfejelem a rácsot, megmasszírozom az arcom, remélem nem ég nagyon. Egyik kezemmel újra a rácsra fogok, esdeklő tekintettel nézek rá.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Jún. 24 2014, 21:44

részemről leszarom, hogy mennyire ideges vagy sem, a meló meg áll, ha minden igaz a kocsijában figyel a borítékom, aminek lassan célba kéne érnie és nem lesz egyszerű bejutni az irodába sem. Majd megoldja valahogy, vagy tudja a faszom.
Lehet tényleg elég volt neki itt ennyi, nagyon el van szontyolodva, látszik, hogy nagyon kész van, de legalább nem toporzékol.
Bírom, hogy mindig nekem ajánlgat illemtanárt, de igazából neki sem ártana egy, aki megtanítaná, hogy néha megéri kussban maradni.
- Tényleg? Nőnemű nincs? - hevítem tovább a tüzet, pedig szemmel láthatóan nem örül a témának, meg azt sem hiszem, hogy nem nő.
- Érett ötvenes? - teszem fel az újabb felbaszó kérdést, hogy kihozzam a sodrából, de mellesleg egy érett puma.... az nem lenne rossz. Lehet ötvenes, ha nem szottyadt, akkor inkább kihagyom, vagy meghagyom másnak. Amúgy is jól jönne egy idősebb nő végre, aki tudna mit kezdeni a vágyaimmal, kikötözhetném az ágyamhoz, teljesítené a kívánságom, végig kóstolnám a testét...... Ah valóban egy kissé ki vagyok éhezve, Végig futtatom a tekintetem rajta. Na jó, ha nem lenne ilyen hebrencs, még ő is jöhetne, csak baszki nem tudom, lehet összerogyna a teher alatt. Köhöm.
Az nem zavar, hogy kész van a közelségemtől, lehet azt kellett volna megkérdeznem hátha ismer egy olyan nőt, aki szívesen lenne a szolgám szexuálisan, de félek, hogy bejelentkezne és akkor baszhatom, minden értelemben. Csak lehet közben is megmagyarázná, hogy nem jól csinálom.. fasztudja. Volt már egyáltalán pasija? Hagyjuk. Lassan higgadok le, ahogy Ő is teszi. Most valahogy elég normálisnak tűnik.
Milyen türelmetlen, nem hiszem el, nemhogy örülne, hogy velem lehet. Mondjuk én is bemehetnék, leülnék a priccsre Ő pedig az ölembe ülhetne...Jesszus nagyon ki vagyok éhezve, ha már így méregetem. Biztos vagyok benne, hogy érzi tekintetem tüzét, de eléggé kész vagyok. A szexhiány nagy úr. Ma este be kell ütemeznem valami jó kis játszótársat, aki feljön a különleges szobámba és szívesen kipróbálja az új lovaglópálcámat.... Azt hiszem ez nem Ő lesz. Tuti szeretkezős fajta, akit még igazán nem basztak meg, keményen, vadul, birtoklóan. Én sem fogom, figyelmeztetni kell magam. Hiányom sugárzik rólam, ez valami betegség.
Belekezd a monológba én meg lemondóan sóhajtok. Tudom, hogy szar itt bent ülni, de nem nyugtatja meg a közelségem? Esküszöm pedig kezdtem megkívánni, de akkor azt a jellegű kötöttséget sem bírná, amit én szeretnék mára. Sajnos. Ahhh, pedig biztos nagyon feszes a bőre, kipirulna csapásaim alatt, végig csókolnám, harapnám... Inkább ellépek előle és kinyitom az ajtót, intek az őrnek.
- Engedd ki, hazaviszem! - az, hogy a nevem próbálgatja nem is olyan meglepő, a kis hülye. Gondolom végig a fülembe suttogná, miközben vadul dugnám. Az őr kulccsal babrál és végül kinyílik a cella ajtó, félre áll, hogy a lány kiléphessen. Meg sem várom megindulok kifelé, majd csak a nyomomba szegődik. Fognom kell egy prostit, valamelyiket a luxisaim közül, vagy össze kéne szednem a mocis csajt... Vagy vigyem haza? Dalolva tenné, amit kérek? Nem hiszem. Fuck!

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Jún. 24 2014, 23:03

Tényleg borzalmasan rossz érzés egy cellában dekkolni. Ugye a sztorik, amiket hallottam mind bűnözőkről szóltak, akik rosszabbnál rosszabb dolgokat követtek el. Nem csoda, hogy rosszul érzem magam. Semmit nem csináltam. Ráadásul idejön, és még szórakozik rajtam. Vagy ha nem tudom, hogy miért, de itt van, és nem az az első dolga, hogy engem kivigyen. És még én vigyázzak magamra!
- Nincs. Nem nő. Pasi. Férfi. Ha tudni akarod. Egy igazi férfi, és nagyon jóképű. És érti a dolgát. És Férfi, érted? Férfi. Igazi! - Ismétlem saját magam, inkább sziszegve a szavakat, mint mondva. Nem érdekel, hogy lehet, hogy itt hagy, hogy nem visz ki, és várnom kell, talán egész éjszaka, bár ezt nem hiszem. Mégis mit képzel? Ne az én illemtanáromat akarja kúrogatni. Akarjon engem! Vagy csak engedjen, ha nem is akar. Mit akar egy öregasszonytól? Én itt vagyok, fiatal vagyok, és bármit megadok neki, amit csak szeretne. Miért nem látja? Miért nem akarja? Azt mondta, hogy szép vagyok, hogy kíván, akkor mi van vele?
- Nem az! És ronda! Hagyd békén, érted!? - A rácsra csapok, felidegesít, hogy egy vén kurvára gerjed, meg ő jár az eszében, mikor sokkal jobb dolgokon is agyalhatna. De őt ezt a képzeletbeli ribanc húzza fel. Érzem az illatán, hogy megkívánta, hogy őt akarja. Miért őt? Miért nem engem? Ez olyan rohadtul igazságtalan!
Nézem az alakját, nagyon jól néz ki, az a dzseki, az fantasztikusan mutat rajta! És a nadrágja... és milyen jól mutathat nélküle. Kicsit elidőzik a tekintetem rajta, az illata az orromba kúszik, de felbasz, hogy nem miattam. Nem baj, azt mondta, hogy dolgozzak még az ügyön. Hát teszem, meg fog engem is kívánni, majd teszek érte! Kár, hogy nem így terveztem, a következő találkánkat. Sokkal, de sokkal másabb ruhában például. Nem pedig rácsok mögött, álló melóval. Ettől tuti nincs elragadtatva, nem csodálom. Én sem lennék.
Nem értem, mit sóhajtozik, hát nem magyarázatot akar? Mert én adok neki, komolyan úgy történt, nem is nagyon zavar, akkor is végig mondom. De komolyan, el sem hiszem, hogy untatom. Mit vág fejeket, és sóhajtozik? Más miatt kéne. Hozzám meg persze egy szót sem szól. Az őrhöz bezzeg igen. Nekem miért nincs két jó szava? Volt, de persze elvette. És kikosarazott, pedig a kisujját nem kellett volna mozdítania, mégsem engedte.
Ő már el is indul, mire én egyáltalán kilépek a cellából. Gyorsan szedve a lábaimat megyek utána.
- Csak így? Engedd ki, hazaviszem? Ez most komoly? Ki vagy te, Vincent? Nem kell valamit fizetni? Magyarázat? Papírmunka? Ez nem így működik! - Magyarázom neki, és még tovább is, meg kérdezgetem, hogy ezt hogy csinálja? Ő neki hogy van meg minden? Nyilván, nem fog beavatni a számlájának a részletébe, de basszus! Komolyan, ki ő, és mi az a világ, amit felépített maga köré? Egyre jobban érdekel. Ha egyáltalán lehetséges. Hamar felzárkózom, végig beszélek, amíg a kocsihoz érünk. Persze abban benne van a kulcs. Hozzám hozzám vágták a saját táskámat kifelé menet. Meglepően kedvesen tették mindezt, nem is értettem, de nem is számít.
Végigsimítok a kocsin újfent, annyira szép... milyen lehet a hátsóülés? Sejtem, nem hagyná, hogy hátra üljek, az olyan, mintha a sofőröm lenne, és nem hiszem, hogy díjazná. Azért a táskámat a hátsó ülésre teszem, és gyorsan beülök mellé, az anyósülésre. Nem akarok itt maradni, és tudom, hogy nem simán indul. Alig, hogy becsukom az ajtót, megint rám szakad a jóleső bizsergető érzés, amit ő vált ki. Most, hogy nincs cellarács közöttünk, sem zsaruk, akik figyelnek minden teljesen más. Itt vagyok tőle egy karnyújtásnyira. Idegesen mocorgok az ülésen. Olyan jó lenne, ha nem haza vinne. Az első háromnegyed percben nem szólok egy szót sem, megvárom, hogy merre indul el. De azért nem az utat figyelem, ahogy őt. Jól ismert helyzet, ahogy nézem a kezét, a combját, ahogy vezet. Az arcára is ránézek, annyira jó illata van... szeretnék ráugrani, és megcsókolni, újra. Olyan jó volt az a csók, és amit utána mondott... miért küldött el?
Azt várja, hogy én kezdeményezzek, hogy én tegyek valamit? Nem akarom, hogy rám várjon, hogy miattam ne legyen semmi. Figyelem egy darabig, majd a kezem felé indul, de végül visszahúzom. Legalább 7-8 másodpercre, mert összeszedem a bátorságom, bár mondjuk levegőt azt nem veszek, elraktározom az illatát, ami betölti az egész kocsit, és kezdem átvenni a hangulatát, nem sokat kéne tennie értem. Viszont nekem tényleg kell érte. Átnyúlok a kettőnket elválasztó téren, és valamivel a térde fölé fektetem a tenyerem, majd végighúzom a kezem combján, a közepén kicsit megszorítom, majd még feljebb csúsztatom. Lélegzetvisszafojtva figyelem, a combját és a kezemet, majd az arcára pillantok. Ha jól veszem le a jeleit, akkor nem fog visszakézből leütni. Olyan ideges, és izgatott vagyok, jó, hogy nem én vezetek, meghalnánk. Így pedig csak én fogok, fulladásban.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Szer. Jún. 25 2014, 12:09

Nem hittem, hogy ennyire kikészíti a cella, vagy lehet ez máris én vagyok. Zúg a vérem, sokat nem tehetek ellenem az a baj a szexel, hogy felrobbant bennem valamit, nem igazán tudok másra gondolni, csak, hogy kéne egy jó numera.
- Csitulj. Vágom! – hogyne lenne pasi, mi sem természetesebb ennél. Persze egyre biztosabb vagyok benne, hogy nő. Valami csuda jó is lehet, tuti, hogy valami 50-es bombanő. Tudom, hogy jó lenne a célnak, amire én vágyom, egy vad dugásra. Konkrétan ennyi kell nekem és nem több, de akkor miért is nem ugrom rá a rüfkére? Mert egy faszom kis csitri. Lehet közben is beszélne és örökre impotens lennék.
Mennék már kifelé, nem jó móka, pedig egy kis börtön szex feldobott volna, de nem jutok hozzá, így kihagyom. Vele, majd valaki mással. A hülye kis picsa meg itt pörög. Mélyet sóhajtva szólók az őrnek, hogy léphessünk, be sem várom a hülyegyereket, lelépek előre. Hallom, ahogy a nyomomban kopog, elégedetten elmosolyodom, legalább nem marad itt, bár az őr lejelelte, hogy tudna mit kezdeni vele. Ami azt illeti én is, az istenbasszameg! Normálisnak kéne lennem, el kéne felejteni, hogy ez a hülye picsa itt caplat mögöttem és pontosan tudna nekem olyat adni, amire szükségem van.
Mi az, hogy ki vagyok? Az aki most kiviszi és persze az is, aki miatt itt van. Kiviharzom az épület elé, a tilosban parkoló Bentlyhez. Bevágódom a vezető ülésre, mázlija a picsának, hogy siet, különben itt hagyom a faszba. Nem várok senkire sem. Főleg nem rá. Jó pont, hogy végig simít a kocsimon, legalább valaki élvezkedik. A hátsó ülést meg csak akkor méregesse, ha hátra ül és ad valami külön számot. Kedvem lenne a hajamba túrni és idegesen megtépni. Csitulhatnának a vágyaim.
Ahogy mellém vetődik a kocsit betölti az illata vagy csak én érzem, mert ki vagyok élezve rá.
Az alhasam is lázasan bizsereg, nagyon be vagyok indulva. Jól teszi, ha nem szórakozik velem, mert menten átrántom az ülésen és olyat teszek vele, amit magam is megbánok.
Repülő starttal indulok a járda mellől, csodálom, hogy nem büntettem meg. Mondjuk mertek volna. Igazság szerint, rám itt szoktak számítani, főleg, hogy szóltam, hogy jövök. Ha más nem a kiscsaj ledolgozta volna az őrrel, akinek meglehetősen bejött. Így nézve nekem is bejön, csak….ah bassza meg. A faszom kivan, már azt sem tudom mit kéne csinálni, hogy ne préselődjön itt mellettem, mindjárt kibaszom. Már nem úgy… leszarom.
Mi a faszomat csinál? Felém nyúl, és vissza, vár egy kicsit, aztán forró ujjait a combomra fekteti. Felmorranok, ami nem biztos, hogy helyeslően jön le. Mélyen szívom be a levegőt, erősebben nyomom a pedált, hogy érezzem a tenyerét, de jó lenne, ha nem baszogatna, mert nem állok jót magamért.
Az utat figyelem, hogy ne csapjak el senkit, e közben ezerrel felé rezgek. A hülye kurva, felbasz és mellé meg sem fogom dugni, azt hiszem nem. Nem kéne, mert a végén azt hiszi feleségül veszem. Másrészt meg amennyire odáig van értem lehet profitálhatnék belőle.
Rezeg a levegő, zúg a lelkem, a farkam pedig idegesen lüktet.
- Judith! – szólok rá idegesen. Mert nem akarom, hogy felhúzzon, már amúgy is fel vagyok nem is kicsit, lángol a vérem. Cseng a fülem. Mégis rámorgok, de nem mozdulok ellene. A neve úgy hangzik a számból, mintha éppen lecseszném. Pedig csak könyörgök, hogy ne tegye. Mégis ellent mozdul a testem, besimulok a tenyere alá, de tudom, hogy nem fogok hozzá nyúlni. Fél kezem a combomon landol, azon gondolkodok, hogy eltolom a kezét, de nem visz rá a lélek,most még.
Benyúlhatna a nadrágomba és…. Meg át is hajolhatna az ölembe és a szájával kényeztethetne… megveszek.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Szer. Jún. 25 2014, 16:23

Halálosan idegesít, hogy a tanárról kérdez. Ne kérdezzen, és utána meg ne csitítgasson, mikor válaszolok. Végre kérdez, hát had örüljek neki, hogy kommunikál velem. Ritka pillanatok, ki kell élvezni, minden egyes cseppjét. Csak ne lennének ezek a rohadt rácsok, olyan jó lenne, ha... de nem, ha nem lennének sem tudnék közelebb kerülni hozzá. Pedig hogy szeretném! Isten bizony, bármit megadnék. De ma is olyannak tűnik, mint egy kőszobor. Lehet igazából életre kelt vízköpő. Bár azok rondák. Ő meg szép. Nagyon szép. Vajon milyen lehet meztelenül? A gondolattól is vér tolul az arcomba, idegesen a hajamba túrok, és inkább mondom tovább a teljesen érdektelen tanárról szóló sztorimat.
- De nem, mert nem hiszed el. Pedig komolyan. Nagyon szép kék szemei vannak, és nagyon édes a mosolya. Meg ahogy magyaráz, az is valami csodás. És szőke. Tudd meg, hogy szőke, és nagyon jól néz ki annak ellenére, hogy ilyen öreg. Csak van felesége. - Bizonygatom neki továbbra is, hogy a női illemtanárom férfi. Titkon bízom benne, hogy zavarja, hogy látszólag bejön nekem. Jó érzés lenne, az biztos. Még akkor is, ha én hülye módon éppen egy cellában dekkolok. Elképesztő... annyira vágyom rá, hogy akarjon, hogy kelljek neki, csak egy kicsit nézzen meg úgy, mint egy nőt. Tényleg nem ilyen szerkóban akartam vele találkozni, de ez sem rossz. Elég jól nézek ki benne, sokat mutat a combomból is, meg ugyan nem tudom kitenni a melleimet, de azért látszik, hogy vannak. Míg ő elfordul, és én szabad leszek, le is ellenőrzöm, és igen, igenis látszanak, és elég jól mutatnak, úgyhogy megnézhetné...
Közben utána caplatok, és persze nem válaszol. Ettől eldurran az agyam, de komolyan, hogy mindenre úgy csinál, mintha meg sem hallaná, pedig tudom, hogy hallja. Nem tűnik süketnek. Igazából kicsit bánt is a dolog, de nem adom fel. Néha hozzám szól, azért megéri. Minél többet beszélek hozzá, annál többször fog válaszolni valamit. Jó terv, mostantól e szerint nyomom.
- Hahó! De komolyan, hallod? Nem kell óvadékot fizetned? Mennyibe kerülök? Vincent! Válaszolj, légyszi! Mennyit kértek értem? Ugye kértek pénzt? Ez már szabályszegésnek számít, vagy lesz valami belőle? Hallod, ezzel már büntetett előéletű lettem? Így már jobban kellek? - Elhallgatok, annyira próbálom felkelteni a figyelmét, hogy arra meg nem is figyelek arra, amit mondok. Gyorsan mellé csatlakozom, felpillantok az arcára, milyen jó lenne megint nekisimulni a karjának, valami rohadtul vonz felé. Ő maga, persze, de jobban, mint szokott.
- Csak úgy értem, akkor... nem tudom... több munkát adsz? Vagy megtanítasz pár dologra? Mi lenne, ha segítenél!? Ez tök jó ötlet, figyelj, de komolyan! Melléd szegődöm, és figyelek, és tanulok, és utána tök sok dolgot rám bízhatsz. Most úgysincs suli, tökre van időm, bármikor, amikor csak akarod. De tényleg. - Bizonygatom neki, közben meg megérkezünk a kocsihoz. Minden találkozáskor lenyűgöz. Nagyon szeretnék elfeküdni a hátsó ülésén, a tulajdonosa alatt.
Sietek, ismerem az indulását, mindig összeugrik tőle a gyomrom, és úgy érzem magam, mint egy rakétakilövésen. Csoda, hogy van még jogsija. Nem is értem, hogy hogyan, de nem is érdekel, mert jó, ahogy vezet, szeretem, mikor száguld. Csak jelenleg nem érdekel, mert inkább a közelsége foglalkoztat. De az nagyon. Ami sugárzik belőle, árasztja azt a jó illatát, az energiáiról már nem is beszélve! Teljesen oda vagyok, lezsibbad tőle az agyam.
Felmorran, mire egy pillanatra megállítom a mozdulatot, de ismerem annyira, hogy tudjam, van olyan határozott, hogy akkor eltolja a kezem, ha ez a nemtetszése jele. Úristen, az a morgás, amit a múltkor is hallatott, én azt akarom hallani! Egész éjszaka, ahogy a fülembe visszhangzik.
Mélyebbre nyomja a gázpedált, érzem, ahogy megfeszülnek combjában az izmok, mire önkéntelenül is szorosabban markolok rá. Szent ég, milyen izmos combja van! Milyen lehet nadrág nélkül? Úristen, biztos tök sokáig bírja, nem sokat volt alkalmam nézni, de a feneke is ugyan ilyen izmosnak ígérkezik.
Árad belőle a forróság, szinte érezni vélem, ahogy felborzolja a hajam, ahogy hullámokban ontja felém. Vagy én hiszem, de nem hiszem, mert egyből csendben vagyok, és nagyon melegem van, pedig alig van rajtam valami. És még a gyomrom is citerázik, muszáj vagyok kicsit mocorogni az ülésen, sehogy sem jó. De azt hiszem, nem is lesz.
Megremeg a gyomrom, és mégjobban a combjára markolok, ahogy a nevemet mondja ki. Senki nem hív így, mert annyira nem szeretem, de az ő szájából, valami fantasztikusan hangzik. Még akkor is, ha figyelmeztetés, és tudom, hogy az, de továbbra sem tesz semmit ellene, így nem húzom vissza a kezem, bár kiszárad a szám, és elég ideges vagyok. Az arcát figyelem, és hol kapkodva veszem a levegőt, utána pedig még csak kifújni sem merem, mert tudom, hogy nem menne simán. Pedig milyen jó lenne, ha lazának látna, és nyugodtnak, de erre semmi esélyem. Bár a feszültség egyre inkább kezdi átadni magát a vágynak, azzal ostromlom.
- Most kérd! Vincent, most mondd, hogy másszak át hozzád! - Mondom meglehetősen halkan, így talán nem hallja annyira, hogy rekedt a hangom. De sivatagi torokkal nehéz egyáltalán bárhogy is beszélni. A szívem a torkomban dobog, ahogy még feljebb csúsztatom a kezem a combján, egészen addig, ahol a csípőjével találkozik, és továbbra is erősen fogom, de olyan jó kemény, és izmos, hogy nem bírom ki, hogy csak pihentessem rajta a kezem. Hüvelykujjammal így is cirógatom. Kár, hogy nadrágon keresztül, mennyire jó bőre lehet! El sem merem képzelni, mert mentem felgyulladok.
El sem engedve fordulok kicsit felé, a bal lábam felhúzom az ülése a térdem belóg a két ülés közötti térbe. Másik lábam a bokámon pihen, szabad kezemmel az ülés szélét markolom. Úgy érzem magam, mint az ugrásra kész macska, minden idegszálam őt figyeli, most mégsem érzem magam nagymacskának, inkább valami szobacicának, de dörgölőzni az is tud.
Ő is a combjára teszi a kezét, én meg előrébb hajolok, közelebb felé, rettentő ideges vagyok, hogy mit fog szólni hozzá, de mégis átnyúlok a köztünk lévő hatalmas téren, és a kezére teszem a sajátomat, a lábára nyomva ezzel a tenyerét. Kicsit ráfogok, ujjaimmal cirógatom a kezét, próbálom minden vágyamat felé sugározni, ami nem nehéz, mert úgy érzem, hogy okádja a testem. De valamiért azt érzem, hogy benne is hasonló energiák vannak bezárva, csak ki kéne szabadítani őket.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Szer. Jún. 25 2014, 20:39

A kis mulya, csak nem hiszi, hogy féltékeny leszek, mert az nagyon nem az én asztalom. engem nem érdekel, hogy ki milyen jól néz ki meg milyen kék zöld szemű. leszarom az egész ember egy az egyben, nem is nagyon értem, hogy minek ez a duma. Most jön az és nagyobb farka van, mint neked? Vagy mire kell még számítanom? Vagy most ezzel mit akar elérni? Nagyon remélem, hogy tényleg nem arra utazik, engem ezzel összezavar.
Hallom, hogy hablatyol, de nem igazán érdekel, a kocsiban ülve agyalok azon, miért akar felbaszni? Élvezi? Neki az jön be ha én ideges vagyok? Mert akkor nagyon nem jó úton halad, ez nem fog felbaszni.
Amúgy is csak a szexuális vágyaimra tudok koncentrálni. Teljesen kicsinálnak a hormonjaim, amiben az a jó, hogy az övé meg idáig süt. Ilyesmin agyalgatok, amikor fogja magát és elkezd teketóriázni.
Megfogni a lábam vagy nem megfogni? A kurvaistenit, a farkam fogd meg! Rosszul vagyok a hiánytól, forró részek lakoznak bennem, amitől a mellkasom kiüresedik és forrongva lázad.
Az a baj, hogy csak kérnem kéne, ezt nagyon jól tudom, de mégsem teszem, mert nem tűnik úgy, mint aki képes is rá, lehet itt halnánk meg.
Előre nyúlok, hogy hidegebbre állítsam a légkondit, olyan hőt termelünk beledöglök. El kéne menni úszni.  Amúgy is nagyon jót tenne egy kis mozgás, lehet lelohasztaná a vágyaimat is, ja. Jeges kút, Samarával, az lohasztaná le. Mondjuk a kis csajnak van szája? Az másik kérdés, hogy gyerek még, de mióta is bomlik a kútban... natessék. Na ez már nagyon beteg gondolat.
Ujjai a combomra simulnak, alig bírom megállni, hogy felsóhajtsak, de muszáj, mert nem akarom, hogy tudja, hogyan hat rám.
Zsibbad a véremtől a kezem, a fülem pattogva dobol, így alig hallom meg a szavait. Már majdnem visszakérdezek, hogy; tessék? Mi tart vissza, de neki az engedélyem kell és azt nem adom meg. Kínlódjon, szenvedjen, ahogy én is teszem. Úgy csinálok, mint aki nem hallotta meg. Pedig....
Bassza meg de jó lenne. Félre állni, hátratolni az ülésem és az ölembe ülve jól meglovagolna, Könnyíthetnék magamon. Talán még neki is jó lenne, sőt biztosan.
A hülye kis picsa, a tenyere lángokból áll, leégeti a nadrágot a lábamról, alig bírom nyomni a pedálokat úgy koncentrálok felé.
El kéne tolni a kezét, hogy ebbe bele is kezdjek, lecsúsztatom a kezem a kormányról, a combomra fogok, de még bizonytalan vagyok.
Meg akarom dugni és ez tény, de csak mert kurvára kanos vagyok. Ő meg nő, lyukkal a lábai között, amit ki tudnék használni. Kurvaélet.
Még az ülésen is felém fordul, lábát felhúzza, tekintetem levándorol hosszú combjára, és azonnal kiszúrom a szabad rálátást a bugyijára. Rövidke szoknya, üdv neked. Nem csinálja rosszul a picsa, azonnal megugrik a vérnyomásom, a szívem hatszázra gyorsít.
óhogybasszameg! Már meg sem tudok szólalni, mert hallaná, hogy a hangom kezd elakadni.
Azzal ránt ki a vágyakozó gondolatok közül, hogy keze a kezemre vándoroló, a lábamra nyomja és cirógatni kezdni.
Mi a faszom?
Nem vagyunk mi barátok, sem dedósok, ne fogdossa már a kezem... Olyan idegesen lököm le a kezét, ami engem is meglep. Ne cirógasson, vagy akkor ha utána meg is dug, vagy én őt, de legalább leszopna... Semmire ne cirógasson.
Megint oda pillantok, hogy feltérképezzem a bugyiját. Faszomfaszomfaszom!
- Ne fogdoss! - morgok még rá de valahol mélyen remélem, hogy nem hallgat rám, pedig olyan hangsúllyal vetem oda, magam is lehökkenek.
- Hol lakik a jóképű tanárod? - mert biztosra veheti, hogy arra megyünk. Mutassa meg nekem kitől tanulta azt, hogy kanos felnőtt férfiaknak mutogasd a bugyid, aztán lepődj meg ha maga alá gyűri és keményen a magáévá tesz.
A hülye kurva itt zsizseg mellettem, de közben fosik megtenni amire vágyik. Befékezek egy sorompónál. Nem hiszem el, hogy jön a telibevert vonat. Itt fogunk dekkolni vagy öt percet....Leállítom a motort, hátra dőlök, a hajamba túrok is kifújom a levegőt. Isten mentse meg, hogy neki ugorjak.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Szer. Jún. 25 2014, 21:44

Jó, ez nagyon nem jön be, de valahogy muszáj leszek kiprovokálnom, hogy beszéljen hozzám, hogy mondjon valamit. Meg fogom találni a módját, tudom jól, majd kitalálok valami taktikát.
Vagy arra, hogy tényleg sikerüljön most már rendesen felidegesíteni, mert igenis szeretném látni dühösen, vagy mikor elborul az agya. Hogy egy kicsit elveszítse az önkontrollját, és végre megtapasztaljam, hogy milyen. Rettentően izgat ez a része. Oké, nagyrészt véletlenül vagyok idióta a közelében, mert nem tudok gondolkodni, de azért ritkán még magam teszek rá egy lapáttal. Ha tényleg tudom uralni a testem. De ez is a lényeg, hogy nem tudom, hogy elveszek a közelében, hogy nem tudok gondolkodni és nem tudom irányítani a mozdulataimat. Mint valami extrém sport, vagy egy újfajta drog. Nekem KELL Vincent. És nem csak ezért, de meg akarom kapni. Mert vonz, mint molylepkét az éjjelifény.
És bezárva lenni vele egy kocsiban... imádom, nem véletlenül kamuztam múltkor sem, hogy kocsi nélkül vagyok. Naná, hiszen szeretem nézni, akkor is, amikor vezet, a combját, a karját, az arcát, most is ezt teszem. Nézem őt. De azon kívül, hogy néha egy-egy ideg végigpattog az arcán, ahogy összeszorítja a fogait, semmit nem tudok leolvasni. Ez pedig bosszant, ki akarok provokálni belőle valami reakciót. Kezem a combjára csúszik, én meg levegőt sem merek venni., de hiába szól rám, a teste mást mond, így most én játszom a süketet. A tekintete pedig végig szalad a combomon, látom, hogy látja a lényeget, félrever a szívem, és összerándul a gyomrom, nem csak néznie kéne! Látom, ahogy nyel egyet, hiába nem mutat semmit, a teste azért őt is elárulja kicsit, mintha a füle hegye is kezdene kipirosodni. Ettől meg egyből vérszemet kapok, hiszen ezek szerint jó úton járok, vagy valami nagyon nagy gond van, és mentőt kell hívni.
Alig, hogy a kezére teszem a kezem, még csak éppen hogy megérzem a bőrét a tenyerem alatt, olyan hirtelen és durván löki el a kezem, hogy ahogy visszakapom, a sebességváltóba is beverem. Kicsit összehúzott szemmel nézek rá, szorosabban markolom a combját.
A szavai késként fúrnak belém, a józan eszem azt mondja, hogy húzzam vissza a másik kezem is, és maradjak veszteg, de képtelen vagyok megtenni, még fokozom a szorítást, már fehérednek az ujjbegyeim, de nem akarom elengedni. Alig merek levegőt venni, mikor megszólalok. Lehet leüt, és elás valahol. De hát nem ezt akarom? Kiprovokálni? Akkor pedig nem szabad félnem tőle. Mégis teszem, de ez olyan hihetetlen izgalommal tölt el, hogy egyből ráugranék. Ezért is.
- Miért? Mit csinálsz? Visszaviszel? - Már a börtönbe, zaklatásért. Remélem, hogy nem. Minden esetre többet a kezéhez nem érek, az is biztos, legalább is egyelőre. Most az ő szabályai szerint kell játszanom, márpedig én AKAROM őt, úgyhogy muszáj leszek kibírni. És hiába a tiltás, nem engedem el.
- A kim? Jah, San Pedro-ban. - Felelem, de nem is rá figyelek, sokkal inkább arra, hogy a combját markolászom éppen, és lassan ő sem tud uralkodni magán, és látszik az arcán, hogy kezd kikészülni. Most vagy jól csinálom, és vágyik rám, és akar engem, vagy pedig azért igyekszik visszafogni magát, hogy meg ne fojtson. Pedig abban is benne lennék, belenyomhatna az ülésbe, nem lenne ellenemre. Most nem hiszem, hogy tudna nekem ártani. A gondolatra is felnevetek, pontosan tudom, hogy bármikor bármit megtehetne, csak az a baj, hogy én meg bármiben benne lennék. Annak a lehetőségét pedig, hogy megfélemlítsen, jelenleg nem veszem figyelembe.
Közben megállunk a sorompónál, és míg én örülök, hogy pont előttünk engedték le, ő kiborul tőle, és leállítja a kocsit. Örömmel fedezem fel, hogy kezd repedezni a márvány borítás, és kezdi elveszíteni az önuralmát. Egyelőre továbbra sem tudom, hogy milyen irányba, és hogy ez jó-e nekem, de minden esetre örülök neki.
Feltérdelek az ülésen, most örülök, hogy nem kötöttem be magam, ő meg kivételesen nem vette észre, pedig eddig mindig szólt. De annyira részlet kérdés. A testsúlyom nagy részét az őt markoló kezemre helyezem, majd félig áthajolok előtte, és másik kezemmel a másik combjára támaszkodom, közel hajolok az arcához.
- De tudod... odáig nagyon, nagyon sokat kell még utaznunk... - Mondom suttogva. Így pont a hátamat éri a légkondi, kiráz a hideg, úgyhogy remélem, hogy élvezni fogja a kilátást. Ha nem lök le egyből magáról közelebb hajolok hozzá, a mondat végét egészen a fülébe suttogva fejezem be. Bár közel sincs vége, én még folytatnám, hogy mennyi minden van még addig. De nem nagyon kéne beszélnem, mert remegne a hangom, és ki van száradva a szám. Torokköszörülés nélkül tuti nem tudnám elsorolni az összeset, ezt is nehezemre esett ilyen hangon elmondanom, amivel remélem, hogy kicsit felhúzom. Nagyon izgatott vagyok, és ideges, ezerrel száguld az ereimben a vér, a fülem pattog tőle, és nagyon kéne figyelnem, hogy normálisan lélegezzek, de mivel erre már nem jut energiám, í]y össze-vissza kapkodom a levegőt, ami mellesleg tök felesleges. Szerintem ő maga életben tudna tartani a puszta létezésével, mert amit kivált belőlem... remélem érzi, mert akaratlanul és szánt szándékkal is ezt sugallom felé.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Pént. Jún. 27 2014, 23:31

Kezdek egyre biztosabb lenni benne, hogy ma kár volt szórakoztatni a nagyérdeműt de főleg magam. Azt gondoltam, hogy bemegyek a dutyiba érte nagyon hálás lesz, és mit tudom én történik valami a kibaszott rácsok között, de nem. Persze, hogy a buta kurva kiakadt, hogy a faszt keres a rácsok között? Nem igazán vette, hogy ebbe rejlik némi játék lehetőség. Pedig full egyedül volt a kurva őrsön, hogy lehet, hogy ez nem tűnt fel neki? Máskor prostikkal nyomják tele, hogy ne unatkozzon. Persze, hogy naná, csak azért. A jóistenbasszameg!
Kikészülök.
Most meg itt ül mellette a kocsiba, vágyakozással teli illata betölti az egész teret. Le kéne húzni az ablakokat, hogy kiröppenjen minden. Az agyamból meg Ő. A hülye kis picsa, mégis mit hisz? Hogy itt fog szórakoztatni engem? Kurva nehezen összpontosítok a vezetésre, mert nem igazán hiszek benne, hogy oda kéne figyelnem. Leszorítok egy Nissanost az útról, mert gecire zavar, pedig taposta, mint a veszett. A Bentley úgy süvít az úton, mintha erre született volna. A picsa mozdulatai megzavarnak. Mindjárt kinyitom az ajtót és kibaszom, hogy húzzon haza egyedül, mert minek húz fel? Aztán úgysem mer tenni semmit. Itt fog nekem reszketni én meg kurvázhatok. A múltkori kis ribanc számát kellett volna elmenteni, az mondjuk más, hogy a moci rendszáma alapján most is bekopoghatnék hozzá.
Akurvafaszom, ez meg itt mutogatja a bugyiját... Agyoncsapom. Mindjárt átugrom az ülések között és megfojtogatom, azt amúgy is szeretem, mert szórakoztasson valaki mást. A dzseki is meleg, a légkondi sem segít. A vérem úgy izzik, majd beledöglök a hőbe. Lehet ez nem is a levegő, hanem a hülye picsa itt mellettem? Zúgva ellenkezik a fülem, meg sem hallanám a szavait, ha nem beszélne olyan hangosan, hogy átüt a páncélom.
- Még az is lehet! - tényleg azt kéne. Visszavinni a rácsok mögé, ott nem zavar össze jóravaló férfiakat. Mindjárt keresek is egyet, mert az nem én vagyok az is ziher. Az ócska kurva, kicsinál. Ha nem lennék olyan kanos, mint a tavaszi kiskutya, az agyam is működne nem csak a farkamon járna az eszem. Ujjaim a kormányra kulcsolódnak. Kedvet érzek előre hajol és megfelelgetni a kormányt, de lehet azt nem pont kilónyolcvannál kéne. Meghalni a köcsög ribanc miatt sem akarok. Csak kicsit lenne tramplibb, a combja rövidebb, vagy a húsa puhább, vagy csak ne akarnám végig harapdálni... Meggyilkolom, vagy kibaszom az út szélére.
Lelököm a kezét magamról, mert félő, hogy menten átrántom és az ölembe nyomom a fejét. Istenem, tuti forró, puha a szája és mély a torka, ha nem az sem baj, majd azzá tesszük, bár azt hiszem ez adottság, de tanuljon bassza meg!
Játszik a tűzzel, mert ebben leli örömét. Ha nem a kocsiban ülnénk, most a falnak basznám, hogy a levegő kifusson a tüdejéből, szemébe rémület költözzön és ne felhúzzon, hanem rettegjen.
Igazából nem is őt kiívnom, hanem magát a dugást. Attól még kibelezem.
Majdnem elbaszok egy gyalogost. Faszt kóricál? Senki nem mondta még neki, hogy zebra csak festék az úton, hogy jobban lássuk, hol kell elbaszni a fasszopókat?
Újra felé pillantok. Estenem, meg kéne szopatni minden szemszögből.
Már meg sem lep a sorompó. Minek is tenné? Ha nem sorompó akkor dugó jött volna, vagy úttorlasz esetleg zombik, vagy fasztudja. Az idő ma neki dolgozik, de minden egyes köcsög húzást le fogom verni rajta. Azt hiszi cicózhat velem?
Megadom magam és hátradőlök az ülésen, míg a motor leáll és a kunra vonat sosem fog ideérni. Biztos van vagy 10 perc szenvedésem.
- Judith! - szólok rá megint, mer a tűzzel játszik és esküszöm, hogy máglyára küldöm, ha sokat szívózik. Megölöm. Mindjárt kiszállok, kirángatom az ülésről és a csomagtartóba rángatom a hajánál fogva, ott majd tüzelhet, mint valami bagzó macska. Ha a lábai közé nyúlnék egész kis óceánba futnék, ebben biztos vagyok.
Oh, hogy rohadj meg! Oda sem nézek, míg feltérdel, unottan kopogok a kormányon.
A lábujjaim is zizegnek a cipőmben. Az izmaim külön táncot járnak a tenyere alatt. Az egyetlen dolog, amit nem tudok uralni az a szexuális vágy. Minden más olyan jól megy, miért pont ezzel szívat? Az engedelmes ribanc meg szórakoztat. De közben tuti fosik, hogy mit is kezdene velem.
Hol van már a telibekúrt vonat? Induljunk már.
San Pedro, aha. Nincs is messze. Olyan 45 perc, nekem 30 vagy 25 és bemutathat az okostojás tanárnak, aki erre kiképezte. Meggyilkolom, azt is, meg őt is, de előtte nyomhatnának egy pornót nekem, a kis hülye amúgy is rá van indulva.
A légkondi sem kedvez nekem, nem hűt le, sőt eléri, hogy a kiscsaj mellbimbói előre merednek és szinte a szememet szúrják ki, még akkor is ha viszonylag messze van. Alig bírok felé pislogni. Oh jesszus. Tuti kőkemény a húsa, izmos, hajlékony, dugni való minden porcikája, de NEM!
Egy keze is kicsinált, mert elégetett, de kettő.....
A nyakamra lehelészi a szavait, és ezzel feltüzel sokkal jobban. Istenem. Hol a vonat már? Kedvem lenne megleckéztetni. Ha járna a motor, most egy gyors gáz-fék váltással az ülések elé passzíroznám, leomlana a műszerfalról, mint egy muslinca. De erre esélyem sincs.
Autózni? Hova? Jah, hogy az über szexi tanárnénihez? Lehet előtte baszom meg, hogy sírva könyörögjön a testemért, de azt megteszi így is.
Basszameg!
Kínomban a haja után kapok, beletúrok erősen megrántom, hogy elveszítse az egyensúlyát, arca a tenyerembe fekszik.
- Mit akarsz elérni? - súgom a levegőbe, de olyan közel van, beledöglök. Az ajka felé fordulok. Testem azt jelzik kibaszott gyorsan hagyja abba, mert megbüntetem. Dühöt sugárzok, mert az is vagyok. Magamra jószerivel. Mióta nem tudok ellenállni egy kis buta ribancnak? Ha más nem kitépem a szívét és lenyomom a torkán, míg lélegzik. A légkondi meg hőt sugároz, tuti elromlott, izzik a bőröm.
Megrántom a fejét de megtartom és közelebb hajolok.
- Ne szórakozz velem! - sziszegem a szájára idegbajosan. Vagy geci gyorsan hajoljon az ölembe húzza le a cipzárom és elégítsen ki. Az sem baj, ha az ölembe ül és meglovagol, csak élvezzek el, mert így... kiszámíthatatlan vagyok. Kurva szex.. az basz el mindent.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Hétf. Jún. 30 2014, 16:23

Ha tudnám, hogy mit szeretett volna a börtönben elérni, tuti, hogy visszavitetném magam, és felkínálkoznék neki, de azt legalább így is megteszem. Annyira vágyok a testére, úgy szeretnék neki simulni, hozzá érni, végigcsókolni tűz forró testét. Mert hiába játsza az elérhetetlent, a vámpírt, érzem, hogy az ő teste is szexért kiált.
Az illata, amit áraszt magából, és amit most, így bezárva érezhetek is elpattintja az agyamat. Nem autókáznunk kéne, hanem felmenni hozzám, vagy őhozzá, vagy bárhova, csak had simuljak már neki!
A szám ki van száradva, egész testem bizsereg a vágytól, és az idegtől, mivel megint egy kocsiban vagyunk. Mindig itt kötök ki, de végül soha nincs semmi. Most mégis veszem a bátorságot, és hozzá érek. Az izmok pedig pattognak a kezem alatt.
Hallom a hangján, hogy ő is ideges, és tudom, hogy én idegesítem. Azért bízom benne, hogy mégsem visz vissza, azt hiszem, hogy ott is hagyna, azt pedig annyira nem értékelném. De mégsem fordulunk, így megnyugszom, nem fogok újra az idióta szexhiányos zsaru mellett kikötni. Vincent miért nem szexhiányos? Ő miért nem ugrik már rám, és teper le, és csinál velem bármit? Ő az, aki megtehetné, akinek bármit megadnék, csak kérje, és nem. Neki nem kell semmi. Csak morog azon a selymesen simogató mély hangján, amitől végigszalad a hideg a gerincem mentén, és mégsem hagyom abba, hiába tudom, hogy figyelmeztet.
Összeugrik a gyomrom, ahogy kimondja a nevemet. Annyira jól hangzik a szájából, egyből megszeretem, pedig jobban kedvelem a becenevem, de ő ki ne mondja azt! Úristen, mennyire jó lenne, ha szex közben mondaná, ha a fülembe suttogná, tőlem azt csinál közben, amit akar, csak halljam a hangját, meg érezzem a testét, és... nagyot nyelek, kezdek teljesen kikészülni. Tuti, hogy direkt csinálja, hogy ki akarja provokálni, hogy rámásszak. Más különben miért lenne ilyen őrülten vonzó minden egyes porcikája?
Rátenyerelek a másik combjára is, levegőt sem veszek. Megnézi a mellem, mire újabb nyelés a válasz. Látom az arcán, hogy nem akarja, mégis megtette, én meg sikongatva ugrálnék legszívesebben, hogy végre rám nézett!
Közelebb hajolok hozzá, tenyeremből forróság árad, de ugyan ezt érzem a nadrágon át az ő testéből is, pedig még csak a combjánál járok. Mintha tüzelne felém, ontja magából a forróságot. Hát az övében elvesznék, még el is égnék!
Egy csók gondolatával kacérkodom, mikor feladja, és nem bírja tovább a... gőzöm nincs mit, szerintem olyan veszettül izgalmas, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz, hogy a combját markolászom... durván markol bele a hajamba, egy pillanatra, mintha megfagyna minden, de utána a tűz úgyis felolvasztja, nekem meg hevesen ver a szívem, biztos vagyok benne, hogy hallja, meg ahogy kissé kapkodom a levegőt is. Elveszítem az egyensúlyom, ahogy megránt, ha nem tartaná a hajam tuti beesnék a két ülés közé, így viszont a tenyerébe simul az arcom, és sejtem egyből kipirosodik, mert én úgy érzem. Az érintése csinálja, perzseli a bőrömet.
- Téged. - Krákogok neki valamit, hogy őt akarom elérni, csak és kizárólag őt magát! De annyira be van rekedve a torkom a levegőhiánytól, meg az idegtől, hogy csak torokköszörülés után tudnék bármit mondani, akkor viszont már nem mondom ki érthetően, azt hiszem, hogy hülyeség lenne, remélem, hogy elsőre sem értette.
Úgy érzem, hogy megváltozik, hogy dühös, és haragos. Eddig nem ez áradt belőle, eddig szexuális kisugárzása volt, de most változik, ettől kicsit összeszorul a torkom újfent, nehogy beszélni tudjak. De lehet, hogy ez most nekem kedvez.
Újból megránt, én pedig felszisszenek, ahogy beletép a hajamba, behajlított kézzel már nem bírom tartani magam tenyerem lecsúszik a combjáról, próbálok az alkarommal letámaszkodni rá, de úgy meg nem érem el, mert tartja a fejem. Viszont a kezemmel valamit kezdeni kell, és lehet, hogy le fogja vágni, de én azt akarom, hogy újra előjöjjön az a szex után vágyásos illata, mert megveszek tőle.
Tenyerem befut a lábai közé, és csak egy pillanatra markolok rá a férfiasságára, hogy utána újra a combján próbáljam meg feltolni magam.
Ő meg majdhogynem a számra morog. És megint olyan a hangja! Ha lenne egy szabad kezem a tarkójára fognék, és megcsókolnám, ugyanakkor félelem kúszik végig a gerincemen, mert fogom, hogy dühös, és szakadni fog nála a cérna. Mégis reménykedem abban, hogy úgy, ahogy én szeretném. Csak ne itt, a kibaszott kocsiban! Hanem jöjjön a vonat, és menjünk már!
Az sem lenne utolsó, ha nem tépné a hajam, mert bár minden hajtüszőm az ő nevét skandálja, így kicsit kicsavarodva tuti nem nézek ki olyan jól, mint szeretnék. És mégis... ahogy a tenyere az arcomnak simul... lehet el fogok ájulni, annyira hevesen ver a szívem, talán már a bőrömön is átlátszik. De egyre kevésbé tudom eldönteni, hogy a Vincent utáni vágy vagy a tőle való félelem dolgozik-e az ereimben.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Júl. 01 2014, 14:17

Kurvára unom, hogy szórakozik velem. Nem igazán tudom, hogy mikor lettünk mókatetvérek?! Nem emlékszem arra a pillanatra, amikor átcsaptunk a játszadozós részébe a mi kis kapcsolatunknak. A hülye picsa meg úgy szórakozik velem, mintha kötelező lenne, vagy legalábbis valaki élvezné. Nem mondom, lett volna mit élveznem, ha nem szarik ba rácsok mögött és áll le könyörögni, hogy jaj vigyél ki. Nem bírom. Puhány kurva. Most meg a bugyiját mutogatja, szexet lehel felém, jószerivel széttárt lábakkal kínálja fel magát. Mérhetetlenül vicces. Ócska ribanc, bezzeg meglepődne, ha a haját tépve rongyosra kefélném.
Sejtem, hogy nem lenne ellenne hosszan tartó kifogása, magam sem hiszem, hogy nekem akadna. És ez baj, nagyon nagy baj!
Mégsem mozdulok felé, még akkor sem, amikor a testem ezerrel jelez. Az álló autó nem csillapítja a vágyaimat még csak a vezetés sem köt le, így érzem, ahogy sóhajt, mert hallani már nem sokat hallok. Pattog a fülem, rikolt a vérem. Persze áttolakszik az aurámba, mert bátor a kis ribanc, amíg eléri a tűrőképességem határait és letépem a fejét. Kedvem lenne megfélemlíteni. Most úgy döntök, azt sem hozom fel, hogy nem fejezte be a melót, mert akarom, hogy elfelejtse, majd megbüntetem érte. Legszívesebben most is megtenném, idegesít, hogy a vágyaimon lovagol. Mégis mi a faszt akar elérni? Lüktet a combom az érintése alatt.
Hol az a retkes vonat? Remélem elfoglalták a zombik és soha nem jön, itt fogunk vesztegelni a kibaszott sorompó előtt én meg agyfaszt kapok.
Inkább csak az zavar, hogy hatással van rám, hogy tud hatással lenni, mert valahogy sokkal jobban szeretném észre sem venni a jelenlétét. Ahhoz az kéne, hogy maradjon a helyén, kussoljon és ne a bugyiját mutogassa, meg markolásszon, mintha valami rohadt haverja lennék. Mi a faszért nem vágja, hogy nem vagyunk egy súlycsoport?
Hogy engem? Hát ezen majdnem felnevetek. Ha nem izzana a levegő és rendesen lejutna a tüdőmbe még talán tényleg vicces is lenne.
Mégis mi a faszt kezdene velem? Mit gondol, hogy valami kiscsira haverja vagyok, akivel eljátssza a kisded dedós játékait? Feszegeteti a határaimat és nem garantálom, hogy nem nyúzom meg. Válaszul szinte rávicsorgok. Tekintetem lesiklik az ajkára. A fogam kéne belemélyeszteni, véresre harapni, amíg nem sikít a fájdalomtól és könyörög, hogy ne bántsam. Ujjaim erősebben szorítanak a hajára, újra meghúzom.
Rohadék szuka. Mit szórakoztat? A vágyaim meg úgy tombolnak, hogy menten fogást váltok, lehúzom a sliccem és a fejét az ölembe tolom, akkor értelmes dologra használhatná a száját. Ha nem fosnék, hogy leharapja, eltöri, elbassza nekem és impotens leszek, amilyen kibaszott béna.
Úristen mennyire szeretném megütni. A baj az, hogy ugyanannyira szeretném megcsókolni is, letépni a ruháit, a már sokat látott bugyit és olyan keményen megbaszni, hogy visítson.
Rátenyerel a farkamra, és meg is markol, az agyam elszáll. Most mértet vesz, vagy mi a kurvaanyját csinál? Felhördülök, már koránt sem kedvesen. Ne tapogasson, mert széttépem. Ugrálnak az izmok az álkapcsomon, ahogy próbálom magam visszafogni. Szétvet az ideg hogy nem bírom a vágyaimat uralni. Az egyetlen dolog, ami nagyon felkúr az az, hogy valami nem úgy történik, ahogy szeretném.
Hirtelen engedem el, hallom, hogy pengve kitépek pár hajszálát, de örüljön, hogy ennyi, dobbantva tolom el magam, ahogy kilököm az ajtót és kiszállok. Be sem csukom, megkerülöm a kocsit elölről és felrántom az ajtaját.
- Szállj ki! – utasítom ellentmondást nem tűrően, remélem, hogy kiszáll és nem kell kirángatnom. Mert istenazatyám megteszem. Hangom olyan nyugodt, ami engem is meglep. Nahát nem is vagyok síkideg? Lüktet az alhasam a vágytól, úgy de annyira….
Ostoba ribanc. Hol van már a vonat, hogy alá lökhessem? Héj, feküdj a sínekre baszod.. szopasd azt. Vagy nekem kéne…. Megfojtom a buta picsát. Mit szopózik? Engem akar? Mit kezdene velem? Mégis? Mégis mit kezdene velem? Türelmetlenül csettintek, hogy pattogjon kifelé.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Júl. 01 2014, 19:55

Semennyire nem reagál semmire, és ez kezd már bosszantani. De talán egyszer megszokom, hogy ilyen, most legalább is sikerül eltekinteni tőle. Ebben az segít, hogy érzem a belőle áradó energiákat, a tenyerem alatt, még a nadrágon át is sugárzik a bőre, fel tudnék gyulladni tőle, annyira tűz forrónak érzem a tenyerem. Szeretnék elégni alatta, mellette, bárhol, csak érjen hozzám, csókoljon meg, komolyan csináljon velem bármit, csak tegye már!
Ezt azért így mégsem mondhatom meg neki, úgyhogy csendben maradok, pedig szeretnék könyörögni, hogy álljunk félre, vagy ne, mert az sem kell, csak legalább had másszak át az ölébe, vagy jöjjön velem hátra az ülésre, vagy oda, ahova csak szeretné, meg amit. Rémisztő, hogy mennyire bármiben benne lennék ennek az undok és nagyképű férfinak a kedvéért. Nem szól hozzám, csak morog, vagy parancsol, és én mégis akarom. Szeretném, hogy hozzám szóljon, hogy kommunikáljon velem, ne csak mindig maga elé nézzen, és a maximum reakciója egy szemöldökfelvonás legyen.
Sikerül is elérnem valamit, bár nem erre gondoltam, de legalább hozzám ér, a tenyere az arcomhoz simul. A tekintete pedig az ajkamra siklik, amitől félrever a szívem, és elfelejtek levegőt venni, a szám is elnyílik, úristen, milyen fergetegesen jó lenne, ha megcsókolna! Egy pillanatra el is felejtem, hogy éppen a hajamat markolja, de újra rászorít, és a fejbőröm sikoltva tiltakozik a mozdulat ellen. Lejjebb engedem magam egyből, hogy kevésbé húzza. De akkor is az ajkamat nézte! A combjára markolok még egyszer, erősebben, majd a farkára, amitől olyan mélyről jövő morgás a válasz, hogy egy pillanatra lefagyok tőle.
Ő pedig ellök, felszisszenek, ahogy néhány hajszálammal együtt a keze is eltávolodik tőlem. Ennek nem így kéne lennie. Nem ezt kéne csinálnia. Visszazuttyanok az ülésre, megigazítom magam a ruhám, a hajamba túrok, nagyot sóhajtok. Részemről iszonyatosan fel vagyok húzva, nagyon vágyom rá, olyannyira, hogy levegőt sem kapok normálisan, és a fülemben dobol a vérem, de valahogy kezd átalakulni ez a dolog, mert rajta egyre kevésbé érzem azt a vágyat, amit akkor árasztott magából, mikor először a combjára tettem a kezem.
Nézem, ahogy a kilincs után nyúl, a szívem egyből felugrik a torkomba, rossz érzésem van.
- Vincent! Mit csinálsz? Figyelj, ez tök felesleges, bocs, oké? Nem kellett volna, de annyira... tényleg bocs. Oké? Nem fordul elő máskor. - Kezdek egyből mentegetőzésbe, de persze elő fog fordulni még jó sokszor, ahányszor csak alkalmam nyílik rá, de neki erről nem kell tudnia. Viszont bármit is mondok, nem nagyon hatja meg, mert végül csak kiszáll a kocsiból, és megkerüli. Én pedig figyelem a mozdulatait, ideges leszek, ahogy pár lépéssel megkerüli a kocsit, és kinyitja az én ajtómat. Ha nem éreztem volna az előbb a dühöt, ami árad belőle, reménykednék benne, hogy letámad, de most tudom, hogy nem fog. Alig hogy meghallom a hangját, összefonom a melleim előtt a karjaimat, még a lábaimat is keresztbe teszem, és megrázom a fejem.
- Nem. - Nem nézek rá, a sínt nézem a szélvédőn át. Ide érzem az illatát, amit nagyon szeretek, de valami mással is keveredik, amitől viszont tényleg nagyon ideges leszek, most kicsit tartok tőle, hogy mit fog csinálni. Mégsem mozdulok.
- Nem fogok kiszállni, Vincent. Mondtam már, sajnálom, ne haragudj. Ülj vissza, kérlek! - Még mindig nem nagyon akarok rá nézni, mégis megteszem, és látom rajta, hogy dühös, ahogy pattognak az izmai. De akkor is, gőzöm nincs, hol vagyunk, a kocsim a világ másik végén van, meg különben is basszus, eszébe ne jusson már kitenni valahol!
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Júl. 01 2014, 21:25

Kurvára idegesít a hülye kis picsa. Nem értem, hogy mit szórakozik velem? Mikor adtam én neki olyan jeleket, hogy szabadon rám mászhat? Most akkor valaki nagyon hülye és lévén, hogy nem én vagyok az, csak Ő lehet.
Kivan a tököm vele. Már nagyon unom, nemrég még sírt, hogy vigyem ki a rácsok mögül, most meg a farkam markolássza, mi vagyok én valami kibaszott máltai szeretetszolgálat? Mégis, hogy gondolja, hogy így nekem esik? Aztán meg áll, mint a fasz, hogy történjen valami. Egész egyszerűen azt hiszem tényleg csak fel akar baszni, de azt jól csinálja. Nem tudom mit akar elérni. Mert hogy nem engem az ziher. A mocskos szajha.
Bocs, mi? Az ülésbe huppan, de eddigre mozgásban vagyok, menekülök, jól tudom én is, de nem hagyom meg neki azt az élvezetet, hogy ezt Ő is tudja. Mire az ő ajtajához érek, már higgadok, csak nem tudom miből.
Első tervem, hogy a kocsinak nyomom és kicsit megijesztem, akkor befogja a száját. Visszaviszek a kocsijához és takarodhat a dolgára.
Felrántom az ajtót és persze nemet mond, amitől felszalad a vérnyomásom. Még Ő duzzog.
- Azt mondtam, szállj ki! - közlöm halkabban, de olyan hangom, aminél az is jobb lenne, ha ordítanék, mert kezdek nagyon ideges lenni. Semmit nem tehetek ellene, hogy rezeg a léc. Elvicsorodom. Még vissza is beszél. Rámarkolok a karjára, erősen megrántom. Jobb ha jön magától, mert húzom kifelé a kocsiból. Gecire nem fog nekem ellent mondani és aztán megmagyarázni a dolgokat. Kibaszottul elegem van a buta picsából.
Szinte kitépem az ülésről, semennyire nem zavar, ha fájdalmat okozok, vagy nyoma marad, vagy bármi más. Ki fog szállni, mert azt mondtam. Ki a retkes picsának képzeli magát, hogy felül bírálja a döntésem? Akurvaéletbe! Kihúzom az ülésről, ellököm magamtól és megpördítem, újra a karjára markolok. Magamhoz húzom, fölé tornyosulok és szinte morgom a szavakat.
- Ne játssz velem. Ócska, buta kurva vagy, keress valakit a saját súlycsoportodból, akivel szórakozhatsz! Megértetted?! - dühösen pattognak az izmaim, ujjaim a húsába mélyednek. Most nem kívánom már. Zavar, hogy a tisztelet jelét sem mutatja és még csak nem is fél tőlem, mert a büdös kis picsa, azt hiszi elér nálam valamit. Ostoba kurva. Átnyúlok mellette és becsapom a kocsiajtót. Biztos, hogy nem jön velem. Húzzon a gecibe, hívjon egy taxit vagy ugorjon a vonat elé és stoppolja le.
Nem hagyok kétséget afelől, hogy bántani fogom. Tudom, hogy a düh vibrál belőlem, mert olyan mérges vagyok, legszívesebben meg is ütném, vagy megráznám, hogy kapjon észbe. A faszkivan vele.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Júl. 01 2014, 22:17

Sírni és sikítani lenne kedvem, amiért minden rosszra fordul. Én annyira nagyon máshogy képzeltem el ezt az egészet. Úgy örültem neki, hogy megint egy kocsiban lehetek vele, hogy érezhetem az illatát, és a közelében lehetek. És akkor semmi más nem számít, és most mégis minden tönkremegy, tudom, ahogy visszalök az ülésre. Persze egyből megfagy minden, de nincs időm a jégcsapok között vergődni, mert ki is száll a kocsiból, annak ellenére, hogy beszélek hozzá. Persze, tudom, hogy nem érdekli, mert soha sem tette, de mégis, basszus... végighallgathatna, én nem akartam neki rosszat. Szerettem volna felhúzni, és igen, szeretnék vele sok dolgot csinálni. Nagyon sok dolgot. Nem csak szívatni akarom, tényleg meg szeretném adni neki, amit akar, és én is nagyon sok mindent szeretnék tőle, amit igazán megtehetne, csakhogy ő ezt nem így fogja fel, én meg akkorát nyelek míg átér a kocsi ezen oldalára, szerintem még így is hallania kéne. A rohadt életbe!
Ijesztő a hangja, tudom, hogy kurva nagy gázban vagyok, hogy tenni kéne, amit mond, mégis inkább magyarázatba fogok, de közben a hangja átszúrja a dobhártyámat, annyira rossz, hogy így beszél hozzám. Velem. És nem utolsó sorban elég ijesztő. Ez más, mint amikor gyomorból morog, és olyan rettentően megkívánom tőle, mert férfias. Most nem, ez más. Ez állatias és fenyegető morgás, amitől frászt kapok.
A karom után nyúl, én meg persze automatikusan ki akarom rántani a kezéből, de ahhoz túl erősen fog.
- Vincent! Ne csináld! Ez fáj! - Tiltakozom persze, ahogy kirángat az ülésről, próbálom kiszabadítani a karom, a másikkal eltolni magamtól, de csak erősebben fog, biztos vagyok benne, hogy nyoma marad a bőrömön. Kedvem lenne sírni, én rohadtul lefeküdni akartam vele, és nem pedig ezt!
Jóformán kiesek a kocsiból, ő meg elenged, és szerintem még lehet, hogy hasra is esnék, mikor újra erősen a kezemre fog, és maga felé ránt. Én meg úgy érzem magam, mint valami kibaszott rongybaba, ahogy botladozom. Kénytelen vagyok benne megtámaszkodni, de egyből kinyitott tenyérrel el is kapom tőle a kezem, felemelve, hogy lássa, nem taperolni tervezem. Fölém magasodik, most sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában, lehet, hogy azért, mert én annyira kicsinek és esetlennek meg bénának érzem magam.
Alig hallom a hangját, mintha tényleg valami állat lenne, és telepatikusan hallanám a fejemben a szavait. Az arcát nézem, ami mérhetetlen dühről árulkodik. De ezt kezd bennem is éledni, amiért megfélemlít. Mégis összeszorítom a számat, és az arcába nézek. Egy pillanatra összeszorítom a szemem, és összerezzenek, mikor becsapja mellettem a kocsiajtót.
Újra az arcába nézek, majd kis hatásszünet után bólintok. Halálosan megsért, haragszom rá, és bánt, amiket mond. Ez igazságtalan, hogy ilyeneket vág a fejemhez, és én őt akarom. Válaszra nyitom a szám, majd mégis becsukom. Márpedig bocsánatot kérni nem fogok tőle. Megadóan összegörnyedek, megadva magam neki, közben pedig rettentően haragszom rá, és az arcába ordítanám, hogy kinek képzeli magát, hogy így beszél rólam?!
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Kedd. Júl. 01 2014, 22:43

Úgy rángatom elő, mint csigát a házikójából, és valahol sejtem, hogy ez is történik. Mert valamiért azt hiszi lehet velem játszani, de nem igazán lenne tanácsos. Igazából meg nem is Ő bosszant, hanem a tény, hogy megkívántam. Főleg, mert nem akarom, hogy egy balfasz szűzpicsa másszon rám. A múltkor is úgy remegett a keze, mint aki nem fogott még faszt. Akkor minek vesztegessem rá a drága időm? Akkor leszorítok még egy mocist, vagy ugyanazt, legalább tudta mi a dolga.
Naná, hogy fáj, azért csinálom, akarom, hogy fájjon neki, hogy tudja bármit megtehetek vele, mert ez így is van. Ha akarom most kibelezem és a kutya nem keresi rajtam. Hülye picsa.
Tiltakozólag felemet keze is jó ötlet, mert már megkértem, hogy ne nyúljon hozzám, de valamiért minden szavam süket fülekre talál nála. Fogyatékos? Vagy mi a faszom van a hülyével? Fölé tornyosulok, látom, hogy megbántom. Olyan gyerek még. Mégis kívánom, ami baj. Nagyon nagy baj, el kell érnem, hogy távolságot tartson velem, vagy köztünk, különben felrobbanok és őt fogom szanaszéjjel szaggatni.
- Visszaülsz a kocsiba és kussolsz, nem, nyúlsz hozzám! Érted? - milyen kurva nyelven kéne beszélnem vele, hogy megértsen, latin, vagy japán vagy mi a geci kéne neki? Ostoba picsa. Legközelebb olyat teszek vele, amit meg fog bánni és még élvezni is fogom. Az sem érdekel, ha vesztek egy futárt, sőt lehet jobb is lenne nélküle, mit szórakozik velem?
Eltolom magamtól. A vonat előzékenyen megérkezik és hangosan tova robog. Mire a kormány mögé ülök, már el is illan, a sorompó is felemelkedik, de ez engem már nem érdekel. Mivel senki nincs az úton sürgetően indulok, és remélem, hogy meg sem állunk míg kiteszem a kocsijánál. A melót meg adja le, különben letépem a fejét.
Nyugisan vezetek, ami nem azt jelenti, hogy lassan vagy nem rángatósan. A továbbiakban nem veszem figyelembe, hogy mellettem ül, lebonyolítok egy telefon beszélgetést az egyik csajjal, akit nemrég szedtem fel, de csak meghúzni akarom, ezt nem rejtem véka alá. Mivel igent mond, kirakom a csitrit és húzok hozzá.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Játszadozás - Judith- Vincent   Today at 00:53

Vissza az elejére Go down
 

Játszadozás - Judith- Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-