Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Yesterday at 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Jár egy második esély... Jodie & Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Pént. Jún. 13 2014, 21:07

Nem láttam már lassan két hete. Jó, ez így nem igaz, mert láttam, csak ő nem engem. Igazából még mindig meg vagyok sértődve rá. Az estély utáni napon is behívott az irodába. Alig vártam, hogy lássam, nagyon rossz volt úgy felkelni reggel, hogy rájöttem, csak akkor konfrontálódunk, ha ő keres. Bementem az irodába, és a titkárnője... hát basszus az olyan rohadt jól néz ki... kedvem lett volna megtépni. Már éppen a tervet készítettem, hogy hogy ugrom át az asztalán, hogy átharapjam a torkán, mikor kilépett az irodából. És hiába köszöntem neki hangosan, mintha meg sem hallotta volna. Nyakigmell meg kiröhögött. Legközelebb tényleg megütöm.
Az óta nem is láttam. Pedig az sms-e... az alapján feljött volna hozzám.
Két hét alatt viszonylag sikerült túltennem magam a témán. Kit hülyítek? Egyáltalán nem, csak most már nem bosszant annyira. Csinálom a melót, ha mondja, akad azért rendesen. De még csak a hangját sem hallottam, mert írásban kommunikál. Ahogy ma is. Csak két címet ad meg, és ennyi. Idegrohamot kapok tőle.
Elég későn végzek a suliban, így is kocsiba vágódom, rohanok, hogy elérjem még az irodát. Elég messze van, sokat kell autóznom, nem nagyon akarom túllépni a sebesség határt, igyekszem normális tempóban vezetni. Pont elérem még, minden gond nélkül megkapom a borítékot. Komolyan... nem tudnak valami jobbat kitalálni? De legalább ez kicsi, egy negyed A4-es lap. A kocsiba visszaülve megforgatom, persze kinyitni eszembe nem jut, de szerintem iratok vannak benne. Az anyós ülésre dobom, és beállítom a gps-t, bepötyögve a célállomást. Remek. Egy óra nyolc perc. Remek. Az a rohadt bolt vagy mi a frász meg háromnegyed óra múlva bezár.
Indítok, és igyekszem sietni, el is megyek a helyre, de persze zárva van, mire odaérek. Mély levegő, nyugi. Holnap reggel az első dolgom lesz elhozni. Beteszem a táskámba, és hazamegyek. Leparkolok, és felmegyek a lakásba. Addigra múlik a gyomorgörcs is, nem lesz baj. Mégis mi lenne? Holnap reggel beviszem. Vincent meg sem fogja tudni. Vagy ha mégis, majd megmondom neki, hogy nem értem oda. Úgyis már vagy 8-10 melót megcsináltam neki a két hét alatt. Apróságokat, de ez is az. Nem lesz gáz.
Nem öltözöm át, a hűtőben kutatok valami kaja után, amit gyorsan meg tudok csinálni, és csak a mikróba kell bedobnom. Veszélyesen kevés kaját tartok itthon.


A hozzászólást Judith Moody összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 15 2014, 16:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Pént. Jún. 13 2014, 22:10

Unottan veszem fel a telefont, mi a fasznak hív ez a köcsög? Miért nem a papírokkal foglalkozik? Írogatja alá, töltögeti, olvasgatja, színezgeti? Fasztudja, de megtehetné és akkor most nem húzná az időmet azzal, hogy engem hívogat.
- Mit szórakozol velem? Hol a futárod? Majd a jövő hónapban előveszem az ügyet, ha ugyan…. – és ezzel ki is nyom. Jó, az biztos, hogy már holnap előszedi az ügyet, mert sok más választása nem lehet. De… mi az, hogy a picsa nem ért oda? Eddig semmi bajom nem volt vele, vitte, hozta amit kértem. Itt visongatott a folyosón, mint egy ötéves, most meg… Mi az, hogy nem ért oda? Azistenbasszameg! Vicsorogva tolom hátra a bőrszéket és felpattanok. Kisüvítek az irodából.
- Mond le az esti megbeszélést. Ma már nem jövök vissza. Holnap reggel várom a ma esti ügyfeleket és nem, nincs semmilyen kifogás. – hangom pattogós, határozott, indulatos. Eléggé felbasz ez a dolog, Köszönés nélkül lépek le. Nem ráérősen nyomkodom a lift hívó gombját. Jöhetne már.
Kibelezem a hülye ribancot. Mi a faszt képzel magáról? Ha holnapra nem tudom összehozni ezt az üzletet, megölöm a kurvát. Márpedig az ürgét nem fogom elérni. Lévén péntek este van. Holnap meg holnapután nem lesz, a hétfő nekem nem jó, a kedd meg későn van, addigra ügyvédnél kéne, hogy legyen a papír. A hülye picsa…..
A parkolóba sietek, bevágom magam a kormány mögé, itt sajnos nem lehet repülő starttal indulni.
Gyűlik a dühöm. A hülye, buta picsa mégis mi a faszt hisz? Letépem a kezét és felnyomom a seggébe. Ki a gecivel szórakozik? Kifizeti a kiesett lóvét? Kiontom a belét.
Kiérve az utcára a gázra taposok, fél kézzel oldom ki a nyakkendőm, kigombolok két gombot az ingemen, de ennék jobban nem, érdekel a dolog.
Idióta szuka, mi a faszt művel? Dühömben idegesen tologatom az autósokat, a seggükbe mászok, láthatóan jövök, tolom, terelem, kényszerítem őket. Haladjatok már valamerre a kurvaistenit.
Mi a geci miatt vagyok láthatatlan? Az egyik faszgeci a zöldet is pirosnak látja és már jóval azelőtt beáll a lámpa mögé, hogy arra bárki kérné. Rácsúszok a lökhárítójára, látom, hogy látja. A kis cingár görény, a visszapillantóba pislog, alig lóg ki a feje az ülés támlája felett. Látom, hogy pattog a túlsúlyos nejének, aki támogatja tutira, hogy szálljon ki és verje le a tolakodó görényt. Gyere faszikám. Alig várom, hogy valaki orrába belemártsam az öklöm, az lehiggasztana, mire a picsához érek.
Amint zöldre villant a lámpa megtolom a szürke kisautót, hogy lépjen a gázra retekgenya. Ha megkarcolta a kocsim, a liba fejével fogom kipolrizozni. Végre kilép előlem, a pedálra lépek és elhúzva mellettük még látom, hogy a tar fejű bemutat, nah ez az a pillanat, amikor bevetek egy meseien kivitelezett farolást és szembe pördítem a kocsim az övékével, jó, hogy szinte lépnek. Alig áll meg a kocsi, már lököm ki az ajtót és kipattanok az ülésről.
- Mi van töki? Játszunk? – olyan sebesen engedi fel az ablakot, hogy félek leszakad a kocsi teteje. Mire odaérek mukkantan ülnek és engem pislognak. Ököllel koppintok be az ablakon.
- Baj van fatus? – persze, hogy nincs, sosem semmi. Addig van pofázás, míg oda nem lép valaki mellé és be nem ijeszti. Fasszszopó féreg. Én meg nem is rá vagyok ilyen ideges.
Visszamászok a kormány mögé és tolatva lelépek, majd a forgalommal mit sem törődve lazán megfordulok és döngetek tovább az úton.
Kibelezem a kiscsajt. Remélem, hogy éppen a körmét festi otthon, mert akkor lenyomom a torkán a körömlakkos üveget. Túl finom voltam vele, ez a baj. Nem fél és nem is tart tőlem, de most majd fog.
A hülye picsa, azt hiszi neki pörög a körhinta. Majd mindjárt levajazzuk újra a szabályokat. Remélem, hogy el nem hagyta a cuccom, akkor… megfeszítem egy kereszten és még csak szex sem lesz benne.
Amint a lakásához érek, pofátlanul benyomulok egy magán parkoló helyre. Ki a gecit érdekel? Bevágom a kocsi ajtót, laza vagyok, mint a rigalánc. Megölöm. Ziher, hogy megcsapkodom. Megint csak szexmentesen, Pedig pont valamelyik nap néztem, hogy milyen kulturáltan tud kinézni. Erre Szia Vincent! Majdnem felsírtam. Beleköt a titkárnőmbe… a hülye pina. A portás elém libben.
Némi megbeszélés és pénzcsere után enged fel. A jogsim számát felírja a nevem is, a kocsi rendszámát is, meg kellett neki, hogy látott itt kétszer, amikor vittem és hoztam a szukát. Igaz ez a dolga, nem is lenne baj, ha nem a hajam túrnám idegességemben.
Odafent megállom, hogy ne tenyereljek a csengőre. Kétszer megnyomom és az ajtófélfának támaszkodva várakozásba kezdek. Persze megvárat… a buta kurva. Csak legyek a közelében, adok neki leckét szoptatásból és nem, nem úgy, ahogy ő szeretné.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Pént. Jún. 13 2014, 22:47

Eléggé bosszant a dolog, hogy nem tudtam elintézni, de egy másfél óra alatt sikerült elérnem azt, hogy ne görcsöljön a gyomrom. Hívni fog, biztos, hogy felhív, tuti nem lesz boldog, de majd elmagyarázom neki. Nagyon bánom, hogy nem tudom én hívni, jobb lenne, ha szólni tudnék neki, de esélyem sincs. Mondjuk az irodájába bemehetnék, de nem hiszem, hogy ilyenkor bent van még. Meg aztán, szerintem hívni fog. Biztos, hogy hívni fog.
Lassan megnyugszom, bár kaját nem találok, és rohadt éhes vagyok. Rendelnem kell valami kaját. Leállok kutatni a konyhafiókban a szórólapok után, most nem a szokásostól szeretnék kaját kérni, csak valami édességet ennék. Ahhoz, hogy benyomjak egy pizzát azért még ideges vagyok. Majd ha elmúlik, legfeljebb éjfélkor is repetázok.
Át is kéne lassan öltöznöm. Mezítláb vagyok, addig rendben van, de valami játszós ruha kéne a drapp, térközépig érő szoknyám, meg a fehér topp helyett. Meg aztán, itthon a tv előtt dögölve az sem lesz előnyös, hogy a nyakláncom majdnem a köldökömig ér. Téptem már el így láncomat, meg a nővéremét is. Nem volt boldog.
A konyhapultnak dőlve, a könyökömön támaszkodva olvasgatom az étlapot, nem tudom, hogy mit egyek, igazából nincs is kedvem semmihez. Percenként a telefonomra pislogok, csak megnyomom a gombot, hogy lássam, nem csörgött-e az elmúlt 10 másodpercben úgy, hogy nem vettem észre. De nem. És ez is nagyon idegesít. Miért nem hív? Lehet, hogy felesleges aggódnom, hogy ráér a hétvége után? Ha megkeres megígérem neki, hogy nem nyitom ki, nem nézek bele, hozzá sem érek, meg semmi. Jaj, annyira jó lenne, ha nem lenne baj, és felhívna, és elmagyaráznám neki.
Már tollal rajzolok a papírra, a számat rágom. Ebből nem lesz rendelés. Ellököm magam a pulttól, magamhoz kapom a telefonom, és a nappaliba indulok tévézni, mikor megszólal a csengő. Nem várok semmit, a mobilom a kanapéra dobom, és kibaktatok ajtót nyitni. Embernyi távolságra nyitom az ajtót, és Vincenttel találom magam szemben.
- Szia! - Megörülök neki, arcomra mosoly ül ki, automatikus engedek az ajtón, és szélesebbre engedem az ajtót, de másfél másodperc alatt leolvasom az arcáról, hogy nem örömében jött ide, és rám szakad, amit elfelejtettem, hogy igazából kurva nagy bajban vagyok. És ezt nem fogom tudni kidumálni.
- Vincent, figyelj... - Egyik kezem mentegetőzve teszem ki magam elé, nyugtató mozdulatokat téve, hátrébb is lépek egy fél lépést, és beljebb húzom az ajtót, hogy ne legyen akkora a rés, hátha leordítja a fejem, és nem jön be, és... jaj istenem!
- Én nem így akartam! Megcsúszott az órám. Még a vizsgák előtt, tudod... bent kellett maradnom, épp csak, hogy odaértem, és... nagyon siettem, szerintem el is kaptak gyorshajtásért, de késtem, és nem értem oda, pedig megpróbáltam bejutni, de Vincent, nem sikerült. De... esküszöm, minden rendben. Vincent, véletlen volt, az első dolgom lesz... - Kezdek egyből hadarva magyarázatba, és próbálok nem pánikba esni. Most nem olyan a kisugárzása, mint az első napon volt, vagy amikor összefutottunk, és levegőnek nézett. Istenem, bár levegőnek nézne! De azt hiszem erre nem sok esélyem van. Pedig most is milyen jól néz ki... annyira lazára vette, jól áll neki ez az ing, a nyakkendővel így, kombóban, ahogy az ajtófélfának dől... istenem, azt hiszem tartok tőle. Jah, eléggé tartok tőle.


A hozzászólást Judith Moody összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 15 2014, 16:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Szomb. Jún. 14 2014, 16:17

Szét basz az ideg. A hülye, idióta picsa nem is tudja milyen kurva nagy gázt csinált. Legszívesebben a fejébe verném, mondjuk a kezemmel. Hogy lehet valaki ennyire fogyatékos? Ha nem akarnám, hogy minden szinte azonnal célba érjen, a telibe vert postát használnám. Sokkal olcsóbb, mint ez a kurva. Mélyeket lélegzek a liftben, hogy higgadjak. Nem akarok neki esni a végén rálehelek és össze esik. Igaz, hogy két hete kerülöm, de bazdmeg... ez a dolga, hogy hozza- vigye a cuccokat, ahogy azt megbeszéltük.
Türelmetlenül nyomom a csengőt, majd még egyszer. Pár másodpercet várok, amikor kinyílik az ajtó.
Első körben megörül nekem, de azt hiszem az arcom segít neki eldönteni, hogy nem csacsorászni jöttem, meg nem is jókedvemben. Olyan dühös vagyok, hogy legszívesebben ráordítanék, de csak dühösen bámulok rá. 1,2,3... 10-ig meg sem állok, addig hallgatom, hogy a mentegetőzik és egyre jobban csukja be az ajtót, másik kezemmel rátenyerelek és tolom befelé, hogy ne meneküljön. Megtolom az ajtót és hátralököm őt is, ahogy erősen megnyomom.
- Mitől félsz? - morgok rá, és beljebb lépek. Eszem ágában nincs kedveskedni vele. Határozottan betolom az ajtót, és ha nem lép el az útból besodrom a lakásba, majd ellépek mellette.
- Te normális vagy? Mi a kurva istenért szopasz bazd meg? - leszarom minden egyes indokát, minden szavát, meg sem hallom és nem is érdekel. Mit mentegetőzik? Miért nem szólt, hogy nem tud érte jönni, felhívja a telibekurt irodát, azt még egy hülye is kiderít, mi a száma. Ennyire nem lehet fogyatékos. Olyan dühös vagyok, majd felrobbanok.
- Véletlen? - közelebb lépek hozzá, főlé magasodok, testi fölényemmel ijesztgetem. Közben legszívesebben megütném. Azt hiszi ennyivel elintézi, hogy majd az lesz az első dolga. MIKOR?
- Véletlen... - igyekszem higgadt maradni, mert nem akarok kiabálni vele, a végén elbőgi magát. Mégis muszáj valamivel elérnem, hogy figyeljen rám teljesen. Ujjaim közé fogom az arcát, megemelem és közelebb hajolok, hogy jól halljon és lásson. Tudom, hogy ez képtelenség, mert érzem, ahogy dobol a szíve, szalad a vére, halálosan meg van rémülve, kurvára jól is teszi. Megszorítom az állát. Ujjaim puha bőrébe mélyednek.
- Te tényleg ilyen kurva hülye vagy? Megmondtam, hogy mi a dolgod vagy nem mondtam meg? - miért nem érti meg? Miért nem fogja fel? Mi a faszom baja van, hogy nem normális? A szemeibe pislogok, látom, hogy megijedt és ez a célom. Idegesen fújom ki a levegőt és szívom be a mellkasom tombol, tuti a szívem teszi a sok kávé. És nem szeretem ha nem teljesítik amit parancsolok. A buta picsa, mit szívózik velem?

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Szomb. Jún. 14 2014, 18:53

Meglep és megijeszt, hogy megjelenik nálam. Valahogy így sokkal jobban örültem volna, ha inkább felhív, és valami másért jön fel. De komolyan, ennyire nem gáz. Egyből beljebb hajtom az ajtót, ő pedig rátenyerel. Azért kezdek magyarázkodásba, mert ahogy az lenni szokott, a másik közbevág, és nem kell végigmondanom. De persze ő más, és belesülök az egészbe. Csak hadarva próbálok mentegetőzni, ő meg hallgatja. És persze úgy szólal meg, mintha nem is beszéltem volna.
- Semmitől. Nem félek, én csak... - Belöki az ajtót, én meg hátrálok vagy két lépést, mert ha nem teszem, letipor. Kilépek előle, becsukom az ajtót mögöttünk. Elég hangosan csattan, mikor a lendülettől a helyére kerül, nem igazán használom a kilincset. Mély levegőt veszek, próbálok nyugodt maradni, de rég veszett ötlet. Vincent után indulok, aki a nappaliban fordul újra felém.
- De Vincent! Nem direkt csináltam, ez az egész véletlen volt. Félreértés csak. Engedd meg, hogy megmagyarázzam! - Kérlelem még, bízom benne, hogy tudok rá hatni, bár elég kevés esély van rá. Sokkal mélyebb a hangja, mint eddig, mikor hallottam. Feszült a teste, látom, hogy magában számol, hogy igyekszik visszafogni magát, a gyomorgörcs visszatér, el kéne ájulni.
- Véletlen. - Bólintok a kérdésére, de körülbelül egy tizedmásodperc alatt tornyosul fölém, nekem meg hirtelen hányingerem lesz. Automatikusan behúzom a nyakam, mintha tényleg összemennék. Jóval magasabb nálam. És milyen jó illata van, nagyon finom, tetszik a parfümje, meg kéne tudni, hogy mi az. A másodperc tört része alatt suhan át egy félmosoly az arcomon, és bár idegesen verdes a szívem, most mégis kihagy egy ütemet.
- Nem direkt csináltam! Esküszöm! - Bizonygatom tovább, de ő előre nyúl, és ujjai az államba vájnak. Lemerevedek az érintésére, és a szituáció ellenére is kiráz a hideg tőle. Azt nem tudom eldönteni, hogy jóleső értelemben vagy sem. Levegőt nem kapok, és mintha a bőröm is érzéketlen lenne, megszűnik minden. Örülök, hogy itt van. És félek tőle, nagyon ijesztő, ahogy fölém tornyosul, ahogy erősíti az érzést bennem, hogy bármit megtehet. És nem is fog habozni megtenni.
- Megmondtad. De nem tehetek róla! Elhúzódott az órám. Vincent, kérlek, én nem... nem akartam... jóvá teszem, bármivel jóvá teszem! - Kicsit megrogy a térdem, Vincent csuklójára fogok, megszorítom, hogy elengedjen, próbálom kifordítani a fejem is a szorításából. Vagy közelebb, vagy távolabb akarok lenni tőle. Jelenleg lehet, hogy egy kicsit távolabb. Félek tőle, remeg a kezem, és tényleg levert a víz.
- Vincent! - Szorítok még erősebben a kezére, a szemébe nézek, bár nem nagyon tudom tartani a szemkontaktus. Egy kicsit olyan, mintha valami transzban lenne. Úgy zihál a mellkasa, mintha a maratont futotta volna le.
- Engedj el! Elég volt! Hallod? - Komolyan szorítok a csuklójára, hogy eltoljam magamtól, és kiszabaduljak ebből az iszonyú helyzetből. Fizikailag, lelkileg és mentálisan is megterhel, amit művel, és nagyon úgy látszik, hogy egy vékony határon egyensúlyoz. Ijesztő, megfordul a fejemben, hogy elborul az agya.


A hozzászólást Judith Moody összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 15 2014, 16:22-kor.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Szomb. Jún. 14 2014, 19:36

Mintha bazdmeg a Coca-cola receptjét kérte volna el tőle. A kurva istenért nem képes megtenni egy ilyen egyszerű dolgot? Valamit felveszel és leteszed valahol.... Mi lehetne ennél egyszerűbbe? Könyörgöm az égre. Milyen meló kell ennek a picsának, ami ennél is egyszerűbb?
Magyarázata csak olaj a tűzre. Hülye picsa. Mit hitt? Hogy idejövök bájcsevegni? Kedvem lenne egy józanító pofonnal reagálni, de nem ütök meg nőt, akkor sem ha dedós.
Látom, hogy nem fél tőlem, minek is tenné? Nem remeg a szája sem és nem üvölti azt a teste, hogy be van fosva. Minidig azt hiszem vannak egyszerű dolgok, épelméjűeknek.
Csak nagyon futólag veszem szemügyre a nappaliit, a borítékot keresem a tekintetemmel. A suta kurva meg magyarázkodik. Annak is hülye lenne, fizetnének egy szopásért és ki tudja mit tenne, lehet nem is érti.
Széttárom kissé a karom, hogy magyarázza. Ez minden vágyam. Hallgatni a faszságait, ahogy csicsereg, kamuzik, hadar elakad a szavak között. Jaj Vincent, had magyarázzam meg, az nem úgy volt... Kussolhatna, azzal többet érne, mert hidegen hagy a telibevert kamuja. Leszarom, hogy miért nem ért oda, az sem érdekel, ha közben a lábát amputálják. A kurva életbe, hogy ez ilyen barom. Ki hitte volna, pedig szép lány, értelmesnek is tűnt. Már éppen azon agyaltam, hogy magamhoz hívom, kicsit játszom vele, de így....
A véletlenre elborul az elmém, elé lépek, fölé tornyosulok, a félmosolya megerősíti azon béli hitemet, hogy szopat. Ez a csaj szórakozik velem, ki akarja húzni a gyufát, de akkor kibelezem, miért is jó az neki? Vicsorral ragálok. Folytatja baszod, minek? MINEK? Kussolj el!! Miért kell mindig annyit beszélni? Szófosása van? Úgy nézek ki, mint, akit érdekelnek a szavai? Komolyan úgy nézek ki? Tényleg azt hiszi, hogy meg tudja ezt magyarázni? Miből? Miből a kurva életbe?
Ujjaim az állába vájnak és a jó adag félelmen felül még azt érzem, hogy zsizseg a bőre. Mi baja ennek? Mi ebben az erotikus? A tekintetet ígéreteke zeng, hogy mi mindennel tenné jóvá. Lenne még ötletem is, mondjuk elém térdelhetne és megtehetné nekem, hogy lehiggaszt. Ha menne. Ha nem robbannék fel menten. Az ideg rágja az agyam. Muszáj a nyelvembe harapnom, hogy megálljam a szidalmakat, amiket neki szánok. Retkes ribanc. Mit szopat már? Mit élvez ebben?
- Kuss! - ragálok arra, hogy elhúzódott az órája. A buta liba, miért nem hívta fel az irodát, nem érek oda, old meg nélkülem. Akkor megoldom bazdmeg. Nincs most ez. Nem érzek késztetést, hogy széjjel tépjem. Mert most teszem. Közelebb lépek, hadakozni kezd. A csuklómra markolászik és próbálja az ujjaimat lefeszegetni. Megint morgok, valahonnan a gyomrom mélyéből. Menekülése mulattat, olyan gyenge,mint a harmat. Edzenie kéne, akkor nem lenne ilyen puhány. Minden próbálkozása enyhe vicc. Végül még közelebb hajolok hozzá, direkt az ajkára pillantok, tudom, hogy ha agyban direkt nem is, de a teste megküldi a hazug jelet.
Ellököm magamtól, mélyen beszívom a levegőt és elszámolok háromig, mielőtt hátra lépek egyet.
- Add ide! - és már itt sem vagyok, és ezt a buta kurvát is elfelejtem egy életre, mert nekem ép emberek kellenek. Attól, hogy szép és izgató még lehetne esze is. Az idegességtől kiszárad a szám, a gyomrom. Jó, hogy a remegés nem az én asztalom. Utána indulok bármerre tart, szorosan a háta mögött lépkedek bárhol van a cuccom, hogy minél előbb a kezembe legyen és rácsapjam az ajtót, mielőtt olyat teszek....

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Vas. Jún. 15 2014, 00:35

Látom rajta, hogy nagyon ideges. Tudom, hogy hiba volt, hogy nem szóltam neki, elcsesztem. De annyira igyekeztem, hogy odaérjek, hogy meg tudjam csinálni a rám bízott feladatot. Olyan nagyon akartam jó benyomást tenni rá,  elmesélni neki, hogy örüljön.  Talán tud. És mellé eszembe sem jutott, hogy ilyenkor még nyitva van az irodája.  Mégis honnan kellett volna tudnom? Még csak egy kibaszott névjegykártyát sem vágott hozzám két bunkózás között. Pedig lett volna rá alkalma. Neki is, és annak a nagymellű picsának is. Akkor tudtam volna szólni neki.
- Ha tudnám a számod, mondtam volna, hogy elkéstem. De nem tudtam előre. Iszonyúan siettem, komolyan. Szerintem büntetést is kapok majd gyorshajtásért. Megpróbáltam odaérni, Vincent! Esküszöm! - Most komolyan... Úgy csinál,  mintha csak az én hibám lenne, közben pedig nagyon nem. Komolyan, ha nem lenne ennyire idegbeteg, megosztanám vele, hogy bassza meg, az ő hibája,  mert nem hagyott lehetőséget,  hogy ha bármi van, hívjam.
Már éppen merlegelek, hogy mégis hozzá vágom,  mikor fölém tornyosul és az államra fog. Durva. Fáj,  ahogy at ujjai a bőrömbe vájnak. Félelmetes,  hogy annyival erősebb nálam.  Bejön,  amit akar, tartok tőle,  megfélemlít. Egyből sokkal inkább mentegetőzés lesz a magyarázkodásomból. Próbálok elhúzódni, de erősen tart, és néz!  Sokkal idegesebb leszek tőle én is. Félelmetes.  És milyen szép szeme van!
Elhallgatok, ahogy rámförmed. Ha nem ver meg, lehet beajánlom az illemtanáromnak. De utáltam! És mégis muszáj volt járnom hozzá.
Gondolataimból az állatias morgása zökkent ki. Úristen,  mennyire férfi!  És még közelebb lép.  Nem látja,  hogy így is félek tőle?  Nem kell már jobban mutatnia, hogy bármit megtehet. Határozottabban próbálom lefejteni a kezét magamról,  egyre inkább vergődésbe kezdek. Szabadon akarok mozogni, akkor nem félnék tőle! Gyűlölöm ezt az érzést! Mégis elfelejtem egy pillanat alatt, ahogy közelebb hajol. Érezni vélem rajta a düh szagát., de még így sem tudja elnyomni az illatát.
Lemerevedek egy pillanatra, a szemébe nézek,  persze állja a tekintetem, majd lejjebb pillant a számra,  én meg olyan nagyot nyelek, szerintem  meghallja a feszült csendben. Mielőtt eldönthetném, előre hajolok, az ajka felé közelítve. Már éppen elfelejteném, hogy miért van itt, hogy éppen lebasz. Tehetné máskor is, ha így csinálja.  
Mégis sikerül megállítanom a mozdulatot, mielőtt megcsókolnám. Szeretném hinni, hogy nem vette észre,  de nagyjából annyi esélyem van rá, mint halnak ellenni két órát a parton. Ekkor lök el magától,  mire hátratántorodom, és egyből összefonom magam előtt a karjaimat, megmasszírozom az állam,  az arcom, most már zavarban is vagyok. Fantasztikus. Haragszom Vincentre, dühös vagyok rá,  amiért ilyen helyzetbe hoz. Bezzeg, mikor bent voltam az irodában! Nem hogy nem köszönt,  de még csak észre sem vett. Úgy csinál.  Rohadjonmeg!
Távolabb lépek tőle,  makacsul a szemébe nézek,  de azért zárkózom erősen. Nem csak a karjaimmal, de a lábaim is keresztbe teszem egymás előtt.
- Nem! - Közlöm vele egyszerűen.  Erőszakosan kényszerítem magam, hogy ne nézzek a táskám felé,  szerintem elég jól sikerül.  Elvégre bárhol lehet.
Kicsit hátrébb araszolok, egészen a kanapé háttámlájáig. Mint ahogy a vadállatoknál mondják, igyekszem tartani a szemkontaktust, hogy ne vesse rám magát,  ne lássa,  hogy félek. Pedig eléggé tartok tőle.
- Melót adtál,  megcsinálom. Elcsúsztam vele, de megoldom! Vincent,  rám bíztad. Megcsinálom. - Markolom a karom, remeg a kezem. Ideges vagyok, és kiszolgáltatottnak érzem magam. Gyűlölöm ezt. Dühös leszek tőle.  Még ő se csinálja ezt velem! Igyekszem ezért higgadt benyomást kelteni. Nehezen megy; félek is tőle,  haragszom is rá.  Csak nekem ne essen!
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Vas. Jún. 15 2014, 16:56

Ostoba, hülye picsa. Miért élvezi, hogy baszogat? Annyit beszél mellé, mint akinek kötelezettsége. Forrongva dühöng a gyomrom, legszívesebben tényleg megtépném, vagy lekevernék egy kurva nagy maflást. Miért nem nevelik az ilyen nulla IQ-s tyúkokat? A faszom kivan a hülyeségeivel, kibaszott fogyatékos bringa. Mit kéne tennem, hogy gondolkozzon is végre? Agyat nem adhatok neki, bazdmeg. Az csak van valamennyi. Kezdem mondjuk kétleni.
Nem is reagálok a nyilvánvaló provokációra. Az irodám számát nem tudja? Miért nem hívott ott? Mellé, ha megadom a számom félő, hogy teletűzdel fárasztó smsekkel. Mi garantálja, hogy nem lesz így?
A fejem eldurran. Még Ő van megsértve. Komolyan mondom, ezt nem hiszem el. Minden szava sértett kislányra utal. Mi a geci....
Úgy tornyosulok főlé, hogy pontosan értse meg, egyetlen mozdulattal kitekerem a nyakát, mint egy kurva nyúlnak, most kedvem is lenne hozzá. Összeszűkül a pupillája ilyen közelről pontosan látom, a teste merev lesz, ellenkezésbe torkollik minden kis apró moccanása. Megrémül, és ez a célom, de szeretném, ha jobban félne, ha tudná, hogy nem szórakozni akarok vele, most sem és máskor sem. Úgy vergődik az ujjaim alatt, mint egy reszketeg kismadár. De senki nem szólt neki, hogy baszod megeszik a macskák? Minek kell ez neki?
Miért élvezi, hogy idegesen zúg a fülem? Feszülten hajolok közelebb, akarom, hogy érezze bármikor bánthatom, ha azt szeretném. A nagymenő szüleitől sem félek. Most először érzem, hogy tényleg tudnám bántani, mégha teljesen más értelemben is, mint klasszikusan. Máshogy ütném meg, máshol....
Közben a hülye kurva úgy méreget, mint egy szelet süteményt, ízlelget, kóstolgat... meg fogok akadni a torkán és megfullad. Remélem, hogy nem szó szerint, az olyan ügyeke nem szeretem.
Szíve lüktetése, mellkasa dobolása látszik a szemeiben, sokkal pirosabb lesz a fehér rész, ha valaki fél. Most Ő ezt teszi.
Az ostoba picsa persze ezt a jelet azonnal veszi, majdnem a számra tapad. Időben állítja meg a mozdulatot, pedig ha tudná, hogy hagytam volna sőt.... Biztosan széttépem, de megdugom, ha ezt most megteszi, mert az egyik legjobb orvosság a dühre a szex. Akár Ő is kikezelhetett volna a fojtogató bajomból.
A tekintetem meg azt üzeni, hogy meg ne próbálja még egyszer, mert megölöm. Nem vagyok a kutyája, hogy irányítgasson. Majd én megcsókolom, ha erre éhezem. Addig meg viselkedjen, mert a falba döngölöm.
Ahogy ellököm bezárkózik, de meg vagyok lepve. Gyáva ribanc. Ahhoz értenek, hogy csókolgassanak, pofázzanak, amikor a szájukat sokkal jobb dologra is használhatnák.
Tekintettem vonom fel, hogy TESSÉK? Mi az, hogy nem adja ide? Mit szopat megint? Fáradtan megmasszírozom az orrnyergem, mélyeket lélegzem. Megverem! Isten az atyám, megverem! Azt szeretné, látom, hogy szomjazik az érintésemre, ez is annak az egyik válfaja, nemdebár?
Menekül a kanapé mögé. mennyire meg tudna tényleg akadályozni abban, hogy rávessem magam és... olyat tegyek, ami megbánok. Legyen jó pont számára, hogy nagyon szexivé teszi a félelem eme kellemes árnyalata. Az ajka ég, vélhetőleg a csók gondolatától, látom, ahogy mélyeket lélegzik, nem akadok el a melleinek megtekintésénél, lévén ott a keze.
- Igen? - mordulok fel a hírre, hogy megcsinálja. Akkor mégis mi a tökömre vár? Papíron nyújtsam be a kérvényt, hogy mozgassa meg magát?
- Oké. - hátra lépek, két kezemet kissé megemelve jelzem, hogy minden oké. A vállam felett hátra nézve belövöm a fotel távolságát, elhátrálok, kényelmesen, ráérősen helyet foglalok. Előveszem a mobilom, hogy elfoglaljam magam. Már nem nézek felé, nem is szólok. Várom, hogy felfogja, itt fogom megvárni. Amilyen hülye picsa, biztos vagyok benne, hogy eltelik vagy 20 perc. Rányomok a küldés gombra és azonnal felpettyent a mobilja, üzenetet kapott, tőlem. Az ügyfelem otthoni címével.
Juss be kisanyám, írasd alá és érted el, hogy a fószer kimozduljon a családi vacsora asztaltól és a neje se tépjen meg.
- Tipli! - Adom ki az újabb utasítást, úgyis van egy halom emailom, amit szeretnék átolvasni. De dolgom is lenne bőven, ha ez a hülye kurva nem csal ide és rabolja el sok értékes percemet. Remélem, hogy nem órák alatt járja meg, mert akkor kibelezem.
Remélem fosik, hogy valami perverz geci vagyok és az ágyába recskázom.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Vas. Jún. 15 2014, 19:00

Mennyire jó lenne megcsókolni! Nem kellett volna kihagynom, talán nem lesz rá több lehetőségem. De mégis érzem, hogy nem szabadott volna. És a szeme is ezt mondja. Hogy a büdös életbe még egyszer meg ne merjem próbálni, vagy lehet, hogy legközelebb tényleg gyilkolni fog egy motel szobájában.
Összeugrik a gyomrom, persze egyből zavarba jövök, most nem bánom, hogy elenged. Oké, átszalad az agyamon, hogy milyen jó lenne, ha én ugyan nem mertem, de ő megtenné. Ebben az esetben is bármit megadnék neki cserébe, hogy megháláljam. De persze nem kerül rá sor.
Egy pillanatra újra belém fagy a szó, azt hiszem, majdnem nekem ugrik, és a torkomat szorongatva nyomott volna le legszívesebben a földre. Nem akarok meghalni. De nem adom neki vissza, amit kér. Komolyan meg akarom csinálni, képes vagyok rá. Ugyan holnap szombat, de szerintem az is jó lesz. Csak nem kell megvárnom a hétfőt. Ráveszem őt is, az ürgét is, akihez mennem kellett. Annyira nem lehet nehéz.
Látom, ahogy az orrnyergét masszírozza, feszült az egész teste, csak árad belőle a düh, a harag, meg az erő. És nagyon, nagyon jól néz ki tőle. Pattognak az izmok a bőre alatt, miközben összefüggéstelenül győzködöm, végig-végig nézek rajta, mikor egy pár másodpercre becsukja a szemét, hogy egy picit nyugodjon. Legalább is sejtem, hogy ezt akarja. Ha odamehetnék... megölelném, és megcsókolnám. Igen, feltétlenül megcsókolnám, megsimogatnám az arcát, a nyakát, csak ha rámosolyognék, talán...
Megint a hangja ránt vissza a valóságba. Nem tudom, hogy folyamatosan beszéltem-e, vagy el-el akadtam? Dunsztom nincs, de mindegy is, mert rábólint, hogy megoldhatom. Én meg úgy érzem, hogy végre eltűnik a gyomromból a hatalmas szikla, ami nyomta. Egészen három másodpercig élvezhetem, mert leül a fotelembe. Egy pillanatig döbbentek meredek rá, figyelem, ahogy előveszi a mobilját, és pötyög, majd elteszi. Ez most valami rossz vicc...
Pittyeg a telóm, áthajolok a kanapé támláján, előkotrom az egyik párna alól, majd a bútornak dőlve megnyitom az sms-t, hogy utána hitetlenkedőn nézzek Vincentre.
- Ezt nem gondolod komolyan... - Rekord ideig bírom, hogy nem történik semmi, csak nézem, ő meg néz, vagy pötyög, bármi. Mégis én veszítem el ezt a csatát is, milyen meglepő... Fújtatva vonulok be a szobámba, nyitva hagyom az ajtót, és nekiállok ruhát keresni. Sötét színű ruhát veszek, mezítlább slattyogok ki, ez a paraszt még mindig itt ül. Nyakláncot akasztok a nyakamba, megnézem magam az előszoba tükrében, majd enyhén magas sarkú cipőbe lépek. Felkapom a kulcsom, és megállok a nappali ajtajában.
- Nem maradhatsz itt, a lakásomban! - Közlöm vele, és újabb percek telnek el, én fél órának is érzem, végül mély levegőt veszek, a táskámat felkapva csapom be a bejárati ajtót. Tombolva sietek le a lépcsőn, nincs türelmem a lifthez. Mégis mi a frászt képzel magáról? Most hova menjek? Mégis mit csináljak vele? Basszus, nem tudom... és mi az, hogy a lakásomban marad? Én meg hagyom. Hozzá kellett volna vágnom ezt a kibaszott borítékot, és lelépett volna. Dühös vagyok rá, haragszom.
Kocsiba vágódom, hagyok magamnak pár percet, hogy lenyugodjak, és végig gondoljam a dolgokat, az órámra nézek. Kilenc. Esélyem nincs. Mégis indulok. Nem fogok úgy vezetni, ahogy ő szokott, időbe telik, mire odaérek. Addigra már alig tudok az útra figyelni, és hányingerem van. Hova mehetnék, ha nem sikerül? Mert miért is tenné... innen látom, hogy családi buli van. Minek van ezeknek földtől plafonig érő ablakuk a nappalijukon?
Úgy döntök, hogy felesleges agyalnom, terveznem és az időt húznom. Kiszállok, és becsengetek. Amint ajtót nyit az ürge, tudom, hogy túlöltöztem, de ezt fogom kihasználni.
Győzködöm, kérlelem, hízelgek neki, végül könyörgök is, és megmondom neki, hogy Vincent megfenyegetett, bármit bevetek, és nagyon nehezen, és inog a léc, de megszerzem azt a kibaszott aláírást. Ha tudom, hogy ennyi, akkor hamisítom, és elmegyek vacsorázni.
Magamra vágom az ajtót, ráérősen vezetek hazafelé. Az órára pillantok, 11:23-at mutat. Mondjuk legalább negyven perc az út oda és vissza. Mégis ideges vagyok. Látom a kocsiját, tehát tényleg itt ül az óta. Meg fog ölni, ha csak úgy felmegyek, és hozzá vágom a borítékot. De jó lenne! szó szerint. Elképzelem, ahogy megteszem, és ennyi. Utána képszakadás. Gondolom lekevert egy kurva nagyot és elájultam.
A táskámat a kocsiban hagyom, majd a Bentleyhez megyek. A múltkor nem vitte magával a kulcsot, bízom benne, hogy most is így van, és nem zárta be. Szerencsém van, úgy látszik nagyon magabiztos magában. Beülök, nyitva hagyom az ajtót, benézek a kesztyűtartóba. Oda úgyis engedte már, hogy benyúljak, de felesleges. Végül az ülés alatt találok egy pisztolyt. A kezembe fogom, kiráz a hideg tőle. Ez állati veszélyes, lehet megöl.
Mindent úgy hagyok, ahogy volt, majd bemegyek a kapun. Az udvarban beledörgölőzöm az egyik bokorba, majd nagy levegőt véve megmártózom kicsit a rózsában is. Összekócolom a hajam, egy ággal is rásegítek, hogy maradjon némi törmelék benne, majd megtépem a ruhám is, úgysem szerettem, nem baj. Az egyik cipőm berúgom a bokor alá, és lifttel megyek fel. Vérzik a karom, király. És még a portást, is megúsztam, úgy látszik, szerencsém van. Legalább is, amíg az ajtóig érek.
Belépek az ajtón, sziszegve csukom be magam után. A nappaliba megyek, és az ölébe dobom a kissé viharvert borítékot.
- Örülsz? Most jó? Megcsináltam! Alig jutottam be, és... a kretén... szivatott, azt hitte, hogy szórakozom... - Meglóbálom a pisztolyt a kezemben, és dühösen adom elő a történetet, ahogy artikulálok, újból fel-fel szisszenek, mintha fájnának a sebeim. Pont úgy nézek ki, mintha betörtem volna valahova, vagy menekülnöm kellett volna. Ideges vagyok a fegyvertől, nem tudom használni, még sosem volt a kezemben, félek, hogy baj lesz belőle, de szeretném, ha legalább egy kicsit megijedne. Nekem az is jó, ha azért, mert azt hiszi, hogy elcsesztem.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Vas. Jún. 15 2014, 19:33

hogy lelép, még elküldök egy emailt és felállok a fotelből. Lassú léptekkel indulok el felfedezni a nappalit. Könyves polcok, virágok, ahogy annak lennie kell. Elidőzők egy-egy érdekesebb könyv előtt és nem tudom eldönteni, hogy sokat olvas, vagy dekoráció. A makulátlan tisztaság sem hiszem, hogy az ő érdeme, biztosan takarítónő jár hozzá. Díjazom. Akkurátusan megnézem a könyveket, képeket, nem kutakodom semmilyen intim helyen. Csak olyan dologra esik a tekintetem, amit amúgy is kitett, amúgy is láthatnék. Ami nem legbelsője, nem szégyelli és nem olyan titok, ami nem érdekel. Így is túl sokat tudok róla. Azt is tudom, hogy kurva lassan fog vezetni, direkt igyekszik felbaszni, vagy megvárni, hogy lelépjek. Na arra ugyan várhat.
A nappaliból az előszobába megyek, onnan a konyhába. A hűtő szánalmasan üres. Ez riaszt egy nőben, a hűtő mindig legyen tele. Bármikor tudjon valamit összedobni, egy éhes pasinak, vagy nem is tudom... tudjon adni valamit. Biztos semmilyen piája sincs itthon.
Végül megnézem a hálóját is naná, hogy a szekrényeihez nem nyúlok, semmilyen fiókba nem nézek be, nem kutakodom, nem szaglászom a használt bugyiját. A fürdőt, mint olyat ki is hagyom. Nekem az a legintimebb helyem, szerintem nagyjából mindenkinek.
Visszatérek a nappaliba, benyomom a tévét és azzal szórakoztatom magam, hogy ugrálok a csatornák között. leragadok VB-nél. Jó lenne egy sör hozzá, de ennek a picsának tuti nincs.
A meccs után filmet nézek. Tiszta mázli, hogy éjszakai bagoly vagyok, mert milyen jól nézne ki, ha elalszom. Félek rámugrana és alvó állapotban megerőszakolna.
Nem sokára kapok egy hívást, amiben 5 mondatban elmondja a fószer, hogy a csaj jó fej volt, szépen kér, aláír, küldjem megint, megdugná. Jó apám nem vagy ezzel egyedül. A vén kéjenc. A kis köcsög, naná, hogy a friss pipire bukna. Ami azt illeti sokkal jobb lesz a kedvem. Egészen lázba hoz, hogy ilyen találékony. Besírta magát. Ügyes. Derűsen ülök vissza a tévé elé. Addig váltogatom a csatornákat, míg meghallom a lépteit a folyosóról. Kinyomom a tvt és vissza helyezkedem a fotelba, mintha kőszoborként vártam volna. Még eszembe jut az a poén, ahogy ki akart rakni. Atyámfasza. Ez milyen fogyatékos. Mégis derűs vagyok, lehet meghívom egy italra és mesélhet, hogy kunyizta be magát. Jó ezt nem hiszem, de valamit azért hagyok neki jutalmul, hogy legyen miről álmodnia.
A nyugalmam azonnal elillan, hogy belép az ajtón. Szerencsétlen. Egész megsajnálom, ahogy kinéz. Már majdnem felpattanok, amikor felé biceg és az ölembe bassza a borítékot.
- Mi van veled? - bemászott baszki, ez tényleg nem normális. Le is csukhatták volna. A következő képsoron fennakad a szemem. Csak azért nem vettem eddig észre a fegyvert, mert olyan kurva hihetetlen az ottléte, hogy nem jut el az agyamig.
- Mi a.... - fasz van nálad? Te ostoba, hülye picsa. A borítékot az asztalkára dobom és felállok, kezem előre nyújtom. Anyám prizniclej. Mi a retkes faszt csinál? Ez most komoly? Lelő, vagy mi a geci lesz?
- Ne hadonássz vele felém....- igyekszem nyugis maradni nem is nagyon hallom a sztorit, de azt vágom, hogy bemászott és valakit fegyverrel megfenyegetett. Közelebb lépek és nicsak mit mutat a sors, meg vagyok döbbenve.... Ez a hülye picsa az én fegyveremmel babrál.
- Kibaszott gyorsan add ide! - bassza meg. remélem nem lót le senkit útközben, de akkor csak idegesebb lenne. Mondjuk ennél? Felé lépek, kezemmel mutatom, hogy ne fogja rám a pisztolyt. Meg kellett volna csapkodni, ez a csaj geci hülye. Hogy a faszba fogtam, ki egy fogyatékos fapinát? Mi a baja bassza meg? Tényleg sokkos?
Mindegy, hogy a fegyverhez érek-e, mert ez a szép darab a nevemen van. Ha lelőtt valakit, akkor megyek a sittre, de ő meg a hullaházba az is biztos. Mi a gecit keresek én itt? Ez a csaj örök részeg, vagy tényleg drogos. Kezdtem megsajnálni ahogy kinéz, talán egy kis jutalmat is kiosztottam volna, de most csak azon agyalok merre is tudnék elhúzni innen. Lehet bassza meg még engem is le akar lőni. Abnormális. nem nézettem jól meg, hogy agyilag okés- e a csaj? Bassza meg.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Vas. Jún. 15 2014, 20:07

Sikerül eléggé felspanolnom magam. Nehéz ez nagyon. Ideges vagyok még mindig, amiért oda küldött, féltem. És előtte tőle is. Ijesztő nagyon, és mindenképpen meg akarom bosszulni, hogy kicsit érezze ő is, amiket én is érzek ma este. Neki olyan rohadt könnyű, ő az isten. Azért, mert jól néz ki, és mert iszonyú szexi még nem tehet meg bármit. És sajnos de. Felmorranok, a lift pedig megáll. Király, az alaphangulatom meg van, bár nehéz lesz tartani mellette.
- Mi az, hogy mi van velem? Mi van velem? Neked kéne tudnod, de küldtél oda! Éjszaka, egyedül, hogy menjek, és szerezzem meg azt a szart. Én odamentem, jó? Az a pöcs meg, az a kiéhezett bálna... - És elmesélem neki a sztorit, kikelve önmagamból, ahogy nem történt meg. Hogy meg kellett fenyegetnem, zsarolnom, hiszti volt, őrző-védők voltak a lakás előtt, átmásztam a kerteken, stb. Több helyen nem stimmel a sztori, de látom rajta, hogy nem is nagyon érdekli. Ez hülyeség volt. Csak haza kellett volna jönnöm, az ölébe dobni, és behúzni a szobámba.
- Jó, nem foglak lelőni, ne aggódjál, de basszus, hogy küldhettél oda? - Próbálom számon kérni, de eléggé higgadok, ahogy telik az idő. Én nem bírok ellene menni. Félek tőle, bár nem szeretném elhinni. Hiszen csak egy pasi! De a főnököm, és kurvára hibáztam.
Inkább úgy teszek, mintha nem hallanám, amit mond, hadarom a sajátomat, de egyre kevesebb értelem van benne. Fantasztikus, pedig a fejemben jónak tűnt, ez az egész nem sült volna el ennyire szarul.
Úgy, ahogy fogom, oldalra mutatok a csövével, és felé nyújtom, közben azért még el-el mondok ezt-azt, néhány infot a tündérmesémből.
- Én csak féltem. Ma. - Húzom vissza a kezem, ahogy a fegyverért nyúl, hogy közöm ne legyen hozzá. Egyből sokkal higgadtabb leszek, hogy nincs nálam. Nem tudom használni, nem tudok róla semmit, úgyhogy örülök, hogy megszabadultam tőle.
Az ajtófélfának dőlök, egyik kezemmel átfogom a másik vállam, és lehajtom a fejem. Veszek pár mély levegőt. Nagyon, nagyon rosszul érzem magam, szánalmasnak, és hogy jutott eszemben így kinézve elé jönni? Hozzá a tökéletes smink is kevés, a legszebb ruhám sem elég jó, ha vele találkozom. Az ajkamat rágom, tényleg, mintha a fegyverrel együtt eltűnt volna a harciasságom. Már amennyire eddig meg tudtam tartani.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Vas. Jún. 15 2014, 22:19

Idegbajt kapok. A béna kurva le fog lőni, vagy direkt vagy teljesen véletlen. Csak nagyon remélem, hogy nem lő lábon, sem a farkam nem lövi el. Mondjuk azt értem valamiből, hogy eme testrészemre vágyik még.
A sztori olyan vicces, hogy már én is majdnem nevetnék, ha nem lóbálná a fegyverem. Hogy a kurva anyjába került hozzá? Most komolyan? Kivette a kocsimból? Minek? Mi a francnak? Most ez megint mi? Ez a csaj echte fogyatékos, már nem kétség. Tökre örültem, hogy ügyes volt, elintézte a dolgot így vagy úgy, gondoltam megjutalmazom valamivel, de... most megint a béna kislány képe rémilk fel előttem, hiába szép és nőies....
- Én is pont így hallottam. - búgom felé mély hangomon, nem akarom, hogy ideges legyen. A pisztolyom akarom, a borítékom és elhúzok a picsába. EZ a nő nem normális.
Remélem hangsúlyomból kihallja, hogy pontosan tudom mi történt. Legalábbis ott és ő azt meséli, hogy ott történit valami. Nem is nagyon hallom a szavait, az arcát figyelem, hogy lássam hol tart az őrületben.
Már megint próbál arról meggyőzni, hogy az én hibám, még ő van megsértve. De könyörgöm az égre... csak odament, rít kicsit és megkapta, amit akarta. Mi ebben a kurva veszélyes dolog? Nem mer sötétben vezetni?
Az meg, hogy a pisztolyom nála van.... ezért lenne kedvem megrángatni. Hogy merte? Milyen jogon? Mi van akkor ha most azt a fegyvert két ember lelövéséért keresik, most rajta hagyj a az ujjlenyomatait, gyilkossá válik? Ostoba kurva. Az a baj, hogy tényleg az. A sztori kezd összeesni, már én sem nagyon értem, de ő is kezdi elveszteni a színezős készletét.
Mi baja van? Miért csinálja ezt? Nekem azt mondták tök normális. Elég jó átlaggal kerül be az egyetemre. Mi van vele? Pszichómókus látta már vajon?
A kezembe csapja a fegyvert, én meg majd összeroppanok. Rám jön a vizelhetnék is. Ahogy megválik a gyilokeszköztől, összemegy testeben, de a sztori alatt végig tette. Megkönnyebbül, elveszti harcias szirén jellegét. Az orromhoz emelem a Phantomot, ezzel nem lőtt senki és semmit, de a biztonság kedvéért lepattintom a tárat, ellenőrzöm a golyók számát.
Attól, hogy félt kissé lehiggadok. A pisztoly a vesémnek feszül, megnyugtató hidegsége most idegességgel tölt el. Felé pillantok.
- Mi van veled? Faszért vagy hülye? - egyre jobban megy össze, nekem meg higgad a gyomrom.
Felé lépek.
- Felejtsük el egymást? - természetesen mint alkalmazottamra gondolok máshogy az eszembe sem jut, de... valami nagy baj van a csajjal. Ha miattam van ez, akkor nem lesz gyümölcsöző az együtt működésünk. A szívem riadtan dobol. Ez a csaj nem normális. Kár, hogy valamiért mégis velem dolgozik még.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Hétf. Jún. 16 2014, 13:33

Olyan érzés, mintha részeg lennék, pedig nem vagyok az. És hiába stumfoltam fel magam, folyamatosan, míg jöttem, utána a liftben, ahogy itt van, minden borul, és nem bírom végig vinni a tervemet. Én csak dühös vagyok rá, amiért ilyen helyzetbe hoz. Hiába nem megy, kitartok egyelőre a sztori mellett, hadarva magyarázom neki, hogy mi történt, szerintem. De kezdek eléggé belekavarodni.
Igazából már csak azt akarom, hogy ne legyen itt, és ne lásson ennyire szánalmasnak. Hogy tarthattam jó ötletnek ezt az egészet? Hogy gondolhattam, hogy majd én ráijesztek?
Hallom a hangján, hogy nem hisz nekem, de azért még erősen próbálkozom, bár fogy a kreativitásom, főleg, mert olyan ellentéteket fedezek fel a sztoriban, amikre megvolt a megoldásom. Igen, még a liftben, meg a kocsiban, de mintha a bejárati ajtón kívül hagytam volna. Mégis miért van ez? Feladom. A kezébe csapom a pisztolyát, és befejezem.
Végig nézem, ahogy leellenőrzi a fegyvert. Pedig sikerült volna! Látom, hogy megkönnyebbül, hogy már nála van, leellenőrzi a golyókat, kinézi belőlem, hogy lövök vele? Ez hülye! Komolyan kinézi belőlem? Nem hiszem, még csak fogni sem tudom, mégis kinek ártanék vele? Direkt meg pláne!
- Nem vagyok hülye. Nincs semmi. Nem lőttem vele le senkit, nem kell aggódnod, hogy esetleg le akarnak csukni. És még hétvége előtt megkaptad az aláírást is attól a kopasz görénytől. De téged ne érdekeljen, hogy éjszaka kellett mennem! Hogy családi vacsorája volt, hogy nem volt elragadtatva, és tök bunkó volt, nekem meg hízelegnem kellett annak a disznónak! - Bár nem teljesen válasz arra, hogy miért vagyok hülye, azért valamennyire csak képet kap róla. Közelebb lép, nekem meg felver a szívem. A kurva életbe! Miért? Mégis mit vétettem, hogy ezt érdemlem? Nehezebben kapok levegőt is, és elhallgatok.
- Ne! Dolgozom neked. Igyekszem. Szeretnék mindent megcsinálni, látod, hogy meg tudom! Komolyan. Ne rúgj ki! Nem késem el többet. Megcsinálom, ami feladatot adsz. - És nagyon szeretnék még látni, azt akarom, hogy te adj munkát, és akár jelentéseket is viszek hozzád! Az ajkamba harapok. Félek attól, hogy kirúg. És most, hogy közelebb áll hozzám, hiába nem erőfitoktatásból teszi, mégis érzem, hogy mennyivel erősebb, és igazából ő az atyaúristen, bármit megtehet. És velem is megtehetne, mennyire jó lenne! De hülye vagyok szerinte. Pedig nem, csak ha itt van! Mi az isten van? Nem akarok az idióta picsa lenni!
Egyik lábamról a másikra állok, fel-felnézek rá, de nem nagyon bírok szemkontaktust tartani vele, nagyon ég a fejem, zavarban vagyok, idiótának érzem magam, amiért hülyét csináltam magamból, és ráadásul itt van, alig karnyújtásnyira, és annyira szeretném megérinteni, mindezek ellenére is!
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Hétf. Jún. 16 2014, 20:09

Tipikusan azt érzem vele kapcsolatban, hogy akármihez ér az összeomlik. Bakit bakira halmoz, olyan faszságokért, amit nem is értek. Itt ez a szitu.. most ezt minek baszta el? Tökre jól megoldotta. Végre azt éreztem nem teljesen gyerek erre beállít ezzel a hülyeséggel. MINEK? Baszod, te hülye picsa, minek? Miért is nem látja, hogy saját magát szopatja ezzel? Hogy nem tűnik fel neki?
Hallgatom sértett kutyaugatásra emlékeztető vádjait és kettőt pislogok. Most síri fog, hogy oda kellett mennie? Éjszaka? Aztakurvafaszom. Mitől fél, bzadmeg a denevérektől? A holdtól? Az éjszaka olyan napszak, mint a nappal, csak sötét van és az emberek alszanak? És? Milliónyi üzletet kötök este. És? A 24 óra része. Beszari hülye picsa. Mindjárt elkérem a személyiét, hogy lecsekkoljam tényleg nem 15 éves-e? Mi a rák van ezzel a nővel?
- Bántott valaki? - a kérdés maga miatt teszem fel, mert engem nem érdekel, tudom a választ. Csak mi a faszért picsog itt nekem? Megszállott ez a nő, az is biztos.
A nadrágom derekába tűzöm a fegyvert, úgy lépek felé. Komolyan gondolom, hogy nem kell együtt dolgoznunk, ha nem tud normális lenni a közelemben, akkor nagy bajok érhetik. Érzem én, hogy megveszik a közelemben, hogy az illata is más lesz, minden tette hívogató, mégis, ha adnék neki valamit, akkor elbassza. Jesszus remélem nem valami örök balszerencsés alkat, olyat nem alkalmazok.
Fel is ajánlom, hogy váljunk el egymástól.
Megbasz az ideg a csajtól, de tényleg. Nehezem maradok higgadt a közelében.
- Nem baszod el többet?! - kérdezem, hogy érte és kijelentem, hogy értse. Ez az utolsó előtti esélye volt, a következőnél repül.
Mégsem tudom, hogy én hatok rá így vagy a meló csinálja ki idegileg, esetleg full sikzó, vagy fasztudja. Még közelebb lépek. Akarom tudni, hogy ez miattam van? Faszhiánya van? Az a probléma? Akkor kéne kezeltetnie és nem biztos, hogy velem. Félnék, hogy leharapja, eltöri, elrontja... Mit tudom én.
- Szedd magad össze! - tenyerem a nyakára csúsztatom, hüvelyk ujjammal megbillentem a fejét és olyan közel hajolok, hogy elhiggye az ajkára pályázom.
- Megértettél? - súgom halkan, lehet nem is hallja. Mert én idáig hallom a sürgető tamtatmot, amit a szíve dobol.
Nabazd van egy rajongóm? Akkor nagyon, de nagyon sokféle képen a kedvemre tehet még a jövőben.
A mozdulatot persze nem fejezem be, olyan távolságban maradok, amit még ráfoghatok, hogy nem is neki csóknak szántam.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Hétf. Jún. 16 2014, 21:29

Annyira utálom, hogy csak figyel, és hagyja, hogy végig mondjam amit akarok. Egyszer úgy érzem, hogy sík ideg, és utána hirtelen, mintha változna. Kevésbé tűnik dühösnek is. Persze a vádjaim egyáltalán nem érdeklik. Miért nem lep meg? Azért végig mondom, de még arra sem reagál semmit, hogy őt hibáztatom. Rendben, már elég vérszegény a magyarázatom, még az is elég hülyén hangzik, ahogy őt okolom, nem megy túl jól, tekintve, hogy tudom, nem ő a ludas, de valahol meg mégis. Miért kell ilyen helyzetekbe hoznia? Idősebb faszikkal kell smárolnom, meg elcsábítani őket, mikor sokkal szívesebben tennék bármi mást inkább vele.
- Nem. Nem úgy, de miért nem érted ezt az egészet? Miért nem fogod fel, mi bajom? - Hogy miatta vagyok ideges, és ez is az ő hibája, hogy dühös vagyok, amiért kivetkőzök magamból, mert én nem ilyen vagyok. Nem baszok el mindent, ez csak és kizárólag miatta van. Már az elején így volt, mikor megkérdezte, hogy miért vagyok ideges. Nah, mégis miért? Miattad, bazd meg!
Ezt így mégsem mondom a szemébe, leginkább azért, mert közelebb jön. A mozdulat, ahogy a nadrágjába tűzi a fegyvert... annyira... menő, annyira felnőtt, úgy tetszik. Kár, hogy nem húzza fel eléggé az ingét, hogy láthassam a hasát, így meg kell elégednem a mellkasa felső részével, és még oda is belóg a lazára engedett nyakkendő. Viharvert, és mégis annyira dögös. Visszaülhetne a fotelembe, az ölébe ülnék.
- Eddig sem basztam el. Mindent megcsináltam, amit rám bírtál. Most késtem, de végül ezt is megkaptad. Nem rontom el többet, ahogy eddig sem tettem! - Duzzogok egy kicsit, a homlokom összeráncolva nézek rá. Ez most tényleg nem igaz, mert minden meló kész tényleg, amit rám bízott. Összekever valami béna picsával. Én teljesítem a megbízásait.
Szívesen folytatnám, de még közelebb jön. Mit akar, jézusom?
És közben még beszél is, amit meg sem hallok, mert felém nyúl. Mintha konnektorba nyúlnék, olyan érzés. Feláll tőle a tarkómon a szőr, és libabőrös lesz az egész testem. Felemeli a fejem, én pedig az arcába nézek. Olyan közel van, majdnem összeér az orrunk. És még csak levegőt sem veszek, annyira feszült vagyok, és annyira nagyon szeretnék még közelebb kerülni hozzá. És ugyan nem szívom be, de az illata így is beszivárog az orromba, és megint olyan érzésem van, mintha részeg lennék. Megremeg a gyomrom, és olyan hevesen ver a szívem, biztos vagyok benne, hogy hallja.
Látom, hogy beszél, mozog a szája, úristen milyen szép szája van! Aprót bólintok, és nyelek egyet, hogy válaszoljak, bár gőzöm nincs a kérdésről, mondani kéne valamit, de annyira ki van száradva a szám, hogy képtelen vagyok megszólalni.
Felemelem a kezem, ujjaimmal végigsimítok az arccsontján a füle tövétől, másikkal ugyan akkor a csuklójától simítok végig a tenyeremmel az alkarján, feltúrva kicsit az ingét, és közelebb hajolok. Remeg a szám, annyira meg akarom csókolni, mégsem bírom levenni róla a szemem, el szeretnék veszni a szemében, még akkor is, ha ezt nem engedi, ezért csak az utolsó pillanatban csukom be a szemem.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Kedd. Jún. 17 2014, 21:06

Az a baj, hogy szerintem meg ő nem érti, mi is az én bajom. Kurvára nem nagy dolgot kértem tőle, nem veszélyes helyre küldtem, nem drogot vett, nem verő legényekkel hadakozott, hanem egy vén gecivel. Nagyon nem látom át, hogy ebben mi volt olyan veszélyes, hogy Ő ezért hisztis rohamot kapjon és kapálódznom, mint egy elmebeteg. Hisztis picsa és ez nem tetszik. Rühellem, ha valaki gyenge, nem nekem való, lehet tényleg nem kéne együtt dolgoznunk.
- Értem! - nem vagyok hülye, vágom, hogy miattam pattog, de mi a faszt tegyek vele? Akkor nem kell a közelembe jönnie, majd kerülöm a buta picsát, aztán lehet boldog. Nem tudom, hogy segítsek rajta és mellé nem is érdekel. Küzdjön meg a saját démonaival, nekem semmi közöm a kínjához és nem is érdekel. Annyi számít, hogy ne basszon el több melót, mert kitépem a szívét és lenyomom a torkán, hogy teljes legyen a kör. Azt viszont kurvára unom, hogy nekem duzzog és engem tart felelősnek. Nem tehetek róla, hogy gyenge akaratilag. Vagy kezdjen el küzdeni ellene, vagy takarodjon a közelemből, mert nekem nem kell ez a bénaság.
Mélyet sóhajtok, míg azon agyalok, hogy nem is kéne együtt dolgoznunk, mert egyszerűen nem hasznos. Márpedig a munka akkor ér valamit, ha hasznos, ennek ellenére neki rendre elszáll az agya.
Vágom, hogy eddig nem baszott el semmit, de most ez a műsor kicsit elvette a kedvem attól, hogy vele akarjak melózni. Mi van, ha megint elgurul a gyógyszere? Akkor nekiugrik az ügyfelemnek?
Az ostoba tyúk nem is érti, hogy milyen fontos a bizalom, mert nem értheti, hiszen nem normális. Mindig erre a következtetésre jutok.
Hozzá lépek, kezem a nyakára csúsztatom, megemelem a fejét és látom, hogy vége is. Már nem igazán fogja, hogy miről beszélek, már csak engem lát és ez baj, kivéve ha azt szeretné, hogy basszam meg, akkor jó a terv, de akkor tegyen érte és ennél többet, meg jobban. Nem kefélek kislányokkal. Ha erre vágyik kibaszott gyorsan szedje magát össze.
Érzem a testéből áradó hőt, a légzése akadását, azt, hogy elkerül egy másik dimenzióba. Nem teljesen újdonság nekem ez a dolog, szoktak a kis ribancok így reagálni a jelenlétemre, a közelségemre, szinte sosem lobbantanak lángra. Mind olyan kis egyszerű, mint Ő is. Csettintek és elém térdel, még örömöm is lelném benne. Biztos vagyok benne, hogy nem tudja mire bólint rá. Mi a fasznak jártatom a számat? Leszarja. A hülye buta picsa.
Érintésére halkan felmorranok, még nem tudom, hogy helyeslő vagy figyelmeztető, hogy inkább ne tegye. Tényleg kurva hülye. Nemrég jeleztem, hogy ne csókoljon meg és erre tessék, már a kezemhez is hozzá ér, és felém hajol. Látom, hogy beissza a látványom, raktároz, ajka reszket a vágytól. Kedvet érzek, hogy lecsapjak, vadul megcsókoljam, az ajkába mélyeszteném a fogam, közben magamhoz húznám, hogy érezzem vékony testét az enyémnek feszülni, feszes melleit a tenyerembe fognám.... Összepréselődik a gyomrom a hirtelen vágytól. Ajkammal egyetlen pillanatra érintem az övét, mázli, hogy farok vezényeltségemet kinőttem.
- Ne! - súgom az ajkára, nem kérem, utasítom, elég határozottan. Durván a hajába markolok, hátra húzom a fejét,
- Azt mondtam, ne! - nem vagyok benne biztos, hogy megértette. Képtelen vagyok ellépni, a tekintetem meg levenni az arcáról. Végül mégis győz a józan ész, elengedem a haját és ellépek tőle, a borítékomért sietek. Laza mozdulattal felkapom, zavar a vágy, amit kiváltott belőlem, de ez csak szex, megdugnám, ez nyilvánvaló.
- Zuhanyozz le! - nem megyek már a közelébe, láthatóan távozni készülök.
- Még valami. Ha még egyetlen egyszer a dolgaimhoz nyúlsz.. nem leszek hálás. - remélem, hogy kemény szavaim, durva hangsúlyommal egybe kötve megértetik vele, hogy amikor legközelebb a kocsimhoz nyúl, vagy fegyveremhez, azt nagyon megbánja. Sietős léptekkel szelem át az elő szobát, majd behúzom magam után az ajtót és indulok a dolgomra.
Elgondolkodom rajta, hogy megadom neki a számom, de amilyen fanatikus lehet hívogatna, smseket küldene....

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Pént. Jún. 20 2014, 13:11

Hiába tombolok, hibáztatom őt, még így sem reagál semmit. És ez még jobban felbosszant. Miért nem tud egyszer válaszolni? Normális, legalább négy szavas mondatban hozzám szólni? Még a melókat is sms-ben küldi, cím és időpont megjelölésével. ,,Szia!" nélkül. Még csak vissza sem tudok neki írni, meg semmi. Annyira szeretném, ha kapcsolatba lépne velem, ha bármit mutatna felém! Persze, miért is tenné? Ő a felfuvalkodott atyaúristen, akié a világ, és bármit megtehet. Hát rohadjon meg, ott ahol van, egyből helyben, mert engem ez nem fog érdekelni. És ha nem fogja elmondani normálisan, hogy mit akar, akkor ne várja el, hogy megcsináljam.
És megint... értem. Ezzel is felbasz, így mondom tovább. Kár, hogy nem merem az egészet az arcába mondani, mégis mi van benne? Semmi. Jól néz ki, de ennyi. Amúgy egy tapló. Rohadtul össze fogom szedni magam, és legközelebb nem így lesz, az biztos. Nem fogom hagyni, hogy bunkózzon.
Ő meg sóhajtozik. Annyira szeretném tudni, hogy mi jár a fejében. Rossz, hogy semmit nem lehet leolvasni az arcáról, pedig tényleg! Ha elmondaná, hogy mit szeretne, megkapná.
Lehet ő olvas az én gondolataimban, mert közelebb lép, és egyből minden dühöm és haragom elszáll, amit iránta érzek. Annyira jól esik az érintése, egyből végiggondolom, hol tudnám még elképzelni, és hát... többek között attól sem nagyon kapok levegőt.
Figyelem a száját, ahogy beszél. Annyira szépen formálja a szavakat, egyből meg akarom csókolni, és nem csak a száját, mindenét. Annyira jó illata van, és puha a bőre, és biztos, hogy nagyon jól csókol. Meg mindenben jó, úgyhogy bármit kipróbálnék vele. De egyelőre bólogatok, mert azt hiszem, kérdez valamit. Mégis csak a hangját hallom, mintha dorombolna, olyan jó mély hangja van, illik a Bentley-hez. Jó párost alkotnak.
Végigsimítok az arcán és a karján, mire felmorran, nekem meg egyből összeugrik a gyomrom. Ha szex közben is így morog, haza sem akarom engedni! El is határozom egyből, hogy nem fogom. Mennyire jó lenne, ha itt tudnám marasztalni, ha itt aludna annyira a kedvére tennék, mindenhogy és bárhogy!
Csak egy pillanatra ér az ajkamhoz, de az pont elég, hogy beszédüljek, mintha fejbe vágott volna. Olyan erővel szakad rám a vágy iránta, csodálom, hogy nem esek egyből a karjaiba, pedig azt kéne. Én hiába szeretnék tovább lépni, mert ő tiltakozik. És még az is jóleső borzongással tölt el, ahogy a hajamba markol, és hátrahúzza a fejem, pedig nem óvatos mozdulattal teszi.
Nem is engedem el a karját, visszanézek rá, az arcát tanulmányozom, úristen, hogy én mennyire szeretném ezt a pasit! De ő nem engem, a szavai legalább is ezt mondják. Mégis viszonozza a tekintetem, nézi az arcom, és tartja a kontaktust, még akkor is, ha az csak a hajam markolása. Ő még ezt is jól csinálja, mert felhúz vele. Mint mindennel.
Én újra felé hajolnék, hogy megcsókoljam, de elenged, és ellép. Persze egyből a boríték után megy, ezzel elvéve az indokom, hogy mondjuk még ma este valahogy megkeressem. Figyelem a mozdulatait, három lépéssel halad át a nappalimon. Milyen jó mozgása van, biztos, hogy az ágyban is csodákat tud művelni. Újra az ajtófélfának dőlök, és figyelem. Beiszom minden egyes mozdulatát, a gyomrom meg folyamatosan remeg, és követeli, hogy menjek utána, és érintsem meg, ugorjak rá, és rángassam be a hálószobámba. De nem, jó lesz itt is, akár a földön, mindegy hol.
Kerül. Mégis miért kerül? Nem tudok róla, hogy rosszul csókolnék. Frászt kapok egy pillanatra. Aztán leesik, hogy hogy nézek ki. Mint aki a dzsungelből jött. Egyből elvörösödöm, minek kellett ezt a faszságot kitalálnom? Ha most szépen fel lennék öltözve, akkor biztos maradna, ha kérném, így meg zuhanyozni küld. Már éppen nyitnám a számat, hogy megkérdezzem, velem jön-e, de szerencsére megszólal, és így már jobbnak látom, hogy nem szóltam egy szót sem.
- De hozzád nyúlhatok? - Kérdezem, nem tudom, hogy még hallja-e, minden esetre nem reagál, biztos nem hallotta. Utána kéne szaladni, és megkérni, hogy maradjon. De figyelem, amíg tudom, majd még az ablakból is megnézem, ahogy a Bently-hez siet. Annyira tetszik a mozgása!
Bezárom végül az ajtót, és nagyon mosolyogva veszem célba a fürdőt, hogy eleget tegyek a kérésének. Még akkor is, ha nem fogja érezni majd milyen finom illata van az új tusfürdőmnek. Bekapcsolom a telefonomon a kedvenc számom, meg gyorslistára teszem a toplistásokat, úgy állok be a zuhany alá. Persze a ruhám kuka, de majdnem csók volt ez Vincenttel, így semmi sem szegheti kedvemet. Még ez az ordítós, borzalmas zene, amit, mivel gőzöm nincs milyen nyelven van, meg úgyis csak ordítás, lelkesen végigmekegek, közben táncolva és ugrálva a zuhany alatt. És csak egyszer törik be majdnem a fejem közben. De akkor is tuti, hogy Vincentről fogok álmodni.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Jár egy második esély... Jodie & Vincent   Today at 07:46

Vissza az elejére Go down
 

Jár egy második esély... Jodie & Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-