Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "A szökés" Phoenix és Lionel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Hétf. Júl. 07 2014, 19:03



- Azért némi elképzelésed biztosan van - sóhajt szinte unottan a hetvenkedő szövegelés hallatán, kék szemeit kissé összehunyorítja, mintha fájna neki pusztán csak hallani ezeket a szavakat. Aztán látványosan megváltozik az arckifejezése, lassan átolvad egy könnyű mosolyba, a hunyorítása tetszővé válik, és azt üzeni a pillantása, hogy így is játszhatnak, ha Lionel így akar.
- Ez azért nagyban megkönnyíti a dolgainkat - állapítja meg szinte örömmel, gyanús kis dorombolással a hangjában.
- Nem nagyon vagy vevő az emberséges bánásmódra - felel meg a pillantásra, amik szavak nélküli kurvaanyázást közvetített felé, kissé félrehajtva a fejét. Tudja, hogy szinte bármit megtehet Lionellel. De ha volna némi ellenállás, akkor egészen emberivé is fajulhatna ez a "bármit" megtevés. Nem egy szörnyeteg ő, de tényleg nem, például a szüzeket sem szereti, sok velük a macera, de ha Lionel szándékosan kihívja maga ellen a sorsot, akkor idomul hozzá. Hiszen fantáziája, elképzelései és perverz kis vágyai neki is vannak, ha olyan partnert talál, aki erre provokálja, miért is fogná vissza magát.
Persze, erkölcs és közrend. Ahogy korábban is gondolta. De nehéz magát tartani bizonyos szabályokhoz, hogy egyszer Lionel maga is azzal kérkedik, mennyire felette áll a szabályoknak. Akkor valószínűleg a törvények védelméből sem kér, a bántatlansághoz, fizikai szabadsághoz való jogból, ha a kötelezettségeit nem ismeri el.
- A tusé vívókifejezés a visszaütésre - érti félre a haragos rámeredést kissé szándékosan tudálékosan megmagyarázva a jelentést.
- Egy ideig. Minden szerencsevadász azt képzeli, hogyha elrendez egy állás, egy otthont, akkor az majd kitart élete végéig. Nem tart ki. Ha a szerencséd pártfogolna téged, pártfogolna ebben a városban is, nem valami másik helyen - arisztokratikusan unott, vontatott szóhordozás kissé, mielőtt megélénkülnek újra.
- Ez már jól hangzik. És mit csinálnál még meg hangsúlyozottan nekem? - incseleg, látszólag ismételve a kérdést, de a nüansznyi változások adják meg igazán, hogy merrefelé puhatolózik is. A sötétített üvegen keresztül Lionel a sűrűsödő belvárosi épületeket láthatja, tempósan haladnak a céljuk felé, az egyetem környékén magasodó irodaházhoz.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Szer. Júl. 09 2014, 21:20

Az elképzeléseim már vázoltam és nem tetszett neki. Lohasztanám a seggem a Bahamákon kapásból két szőkével egy-egy térdemen. Kezem a seggükön, farkam a szájukban, lenne mondjuk egy kopaszra nyírt rabszolgám, úgy hívnák Phoenix és a talpamat nyalná mindeközben. Elhagyom a fülem mellett a kérdést, irritál az elégedetlen képe, pedig franc se akar neki megfelelni! Ez össze fog ereszteni valami állattal! Sebaj, úgyis a kutyája lennék és jobb mintha én nyalnám a talpát. Mi nem megalázó ennek a pasasnak a közelében? Talán még jól járok...
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen barbár vagy...
Emelem meg szemöldököm álnokul hazudva, látszik a pofáján, hogy perverz! Való igaz, nem nagyon vagyok vevő semmiféle emberségre. De talán csak nagyon ideges vagyok, jobb lenne nyugodtan lopkodni mint szétütni valaki fejét hobbiból.
- Lehet, hogy találtunk közös nevezőt?
Nézek rá provokálóan, tömérdek gúnnyal, kissé előrehajolva tetetett csodálkozást mímelve. Nem hiszem, hogy komolyan gondolja, ha ennyit akadékoskodik és próbál engem beállítani szemétnek. Csakhogy nekem mindig pontosan arra ment ki, hogy minél szemetebb legyek és az az igazság, hogy mostanában sokat puhultam. Az a ... is csak azért lehetett rám hatással. Kéne egy kis akció, valamilyen formában.
Igen, percenkét feszíti a húrt, húzza az idegem pattanásig. Most a tuséjával! Rondán meredek rá, állatiasan.
- Még mindig a liftbéli szerencsétlenkedésedért vagy ilyen haragos?
Kérdem dühtől remegő hangon.
- Mintha tehetnék róla, hogy nem bírod a strapát!
Vetek rá gúnyos vigyort, ez némiképp lanyhít a haragomon, de tudom, hogy újra és újra fel fog húzni, még mindig a történtek hatása alatt állok, így fel tud.
Ki akar leélni egy életet? Engem csak a pillanat érdekel!
- Én a jelennek élek és nem akartam ebben a városban lenni, de ez az én magánügyem
Vetek rá szúrós pillantás, mi köze lenne bármihez is? Értse meg, hogy jogtalanul gázolta el az összes szépen felépített és gondosan kigondolt tervem! A kérdése arra enged következtetni, ami miatt lángba borul az egész képem, lélegeznem kell, de mintha lávát nyelnék minden próbálkozással.
- Hangsúlyozottan tépném le a golyóid és etetném meg veled
Nem, nem bírom visszafogni...

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Hétf. Júl. 14 2014, 16:13



Ha ezt hallhatná megint megállapíthatná, hogy méltóság csak bizonyos szint felett létezik. Elnevezni egy alantas teremtményt egy utálatos emberről a gyengék kompenzációs fegyvere. Ő soha nem nyalatná magát egy engedelmes, Lionel nevű bérfiúval. Sokkal inkább az eredetivel, elvégre az a diadal igazán.
- Nem vagyok barbár - ártatlanul félrehajtja a fejét, átható pillantást vet a férfire, aztán sóhajt. De, egy kicsit talán mégis az, már ha a barbárok selymes kesztyűben intézik a maguk ügyeit.
- Lehetőséget kínálok, és vállalkozót keresek rá. Az erőszakos körítést te hoztad ebbe a tranzakcióba, én pedig hozott anyagból dolgozom - és ügyvéd is lehetett volna, ha valaha is akart volna tanulni, hiszen könnyed lélekkel hárítja másra az összes lehetséges felelősséget.
- Lehet, hogy nem érted meg egészen a helyzetet, ha azt gondolod, ez lesz a közös nevező - mosolyodik el tisztán, megejtő őszinteséggel, bárki más Lionelen kívül tudná értékelni az arcán elömlő derűt. Nincs ebben semmi romlott, semmi kötekedő, csak magabiztosság.
- Nem vagyok haragos - csodálkozva mereszti a szemét. - Úgy látom az ominózus liftbaleset után benned maradt káros frusztráció. Akár beszélgethetünk is róla - kenetteljes, puha hang, a visszautasítás tökéletes tudatában van már akkor, amikor kimondja ezeket a szavakat, de kifejezetten jól szórakozik a lehetőségen.
- Hadd ne emlékeztesselek rá, hogy mostantól, illetve majd fél órával ezelőttől kezdve már nem a te magánügyed, hanem az én ügyem is, amit jobb szem előtt tartani. Egy alkalmazott - mintha a rabszolga helyett használná a kifejezést - idealista vágyálmainak valóságosra való felcserélése a mindenkori főnökség legkomolyabb kihívása - a mosolya a macskáé, aki tudja, hogy nyílik a kanári kalickája. Még ha ez a képletes kanári momentán bitangul agresszív. De vajon miért? Ennyire rossz ember volna ő? Ha képes lenne, talán magába szállna a feltételezés miatt.
Elgondolkodva nézi az arcpírt.
- Indokolatlanul sokat foglalkozol a nemi szerveimmel ahhoz képest, hogy a magad részéről megveted az ismerkedés lehetőségét. Kiszállás - sóhajt, elvégre végszóra megérkeztek, a kocsi megáll. Az ajtót nyitja, ő a maga részéről fürgén kilép, aztán egy mágneskártyával egy mellékajtón keresztül engedi magukat az épületbe.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Kedd. Júl. 15 2014, 12:59

Nem hiszek neki.
- Nem kínáltál lehetőséget, rám hagytál mindent, de akkor hagy kérdezzem meg Te milyen munkát szánsz nekem?
Erről még nem esett szó, az én pánikban izzó gondolataim hátán lovagolt, csessze meg a barnamedve vazze, elismerem beszartam ettől a Phoenix egyeduralomtól az életem felett.
- Képmutatás, te csak ebben vagy jó
Mérem végig futó, undorodó pillantással, a haragom nem fog a semmitől kámforrá válni, az is külön bosszant, hogy ő jól szórakozik.
Felnyársalom dühös tekintetemmel, mikor a közös nevezőt sem találja velem, érezteti a nyomorult dögje, hogy ő van fölényben és a közös szónak semmi köze nincs kettőnkhöz. Homlokomhoz simítom a fejem, lassan és magamban elszámolok legalább tízig. Sem ütnöm nem szabad, sem olyasmit mondanom, amit ellenem fordíthat. Már a helyzettől dobnám ki a taccsot. Nem haragos? Hihetetlenkedő fintorra húzom a szám, lelkizni akarsz szemétláda? Lelkizni? Te? Velem?
- Flusztráló volt a buzi kis jelenléted a liftben, de az azt követő szánalmas nyöglődésed
Közelebb hajolok hozzá és lassan, puhán ejtem ki:
- Nevetséges
Elmosolyodom és gyorsan hátradőlök, nem fogok szégyellni magam, mindenről ő tehet!
- Talán magánügyeim sem lehetnek? Mi ez, egy rossz terror? Jogom van a semmihez?!
Csattanok fel ismét hangosabban egy pár oktávval mint szabad lenne. De mi ez a Phoenix bazzeg? Náci kiképző őrnagy? Én vagyok a személyes zsidója?
Indokolatlanul mi? Elvörösödöm, a torkomra forr egy szitokszó, összeszűkítem a szemeim.
- Nem a fasz*od abajgatásáról beszéltem d ' Abo, ha nem tűnt volna fel azt akartam eltüntetni, aminek különben is híján vagy.
Semmi mást nem akarok még mindig, csak sérteni, bántani. Kivetem magam a kocsiból a friss levegő és a lépcsőzés, vagy ajtókon be-ki majd biztos lehiggaszt. Nem, már ebben sem hiszek, Phoenix bizonyára továbbra is játszadozni fog a vérnyomásommal, teljesen kész vagyok.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Pént. Júl. 18 2014, 15:57



- Azt meg fogod tudni, amint aktuális lesz. Mint mondtam, azért kérdezlek téged, mert amíg nem vagyunk az irodában, addig felesleges azt részletezni, mi az én elvárásom. És mert nem árt, ha ismerem a kívánságaid, persze mereven elutasítod az együttműködést - és ez neki azért eléggé "fáj". Már a maga fura, embertelen módján, amibe belefér az is, hogy nagyon jól szórakozik Lionel kínjain, és egyelőre nem is akar véget vetni nekik.
- Nem csak ebben, de az még senkinek nem ártott meg, ha képmutatásban is jó. Neked magyarázzam el, hogy a társadalmunkban az él jól, alig elég okos ahhoz, hogy képmutató legyen? - nevet lágyan, pontosan tudja, hogy ezt Lionelnek nem kell magyarázni.
Tényleg nem válik semmivé, kifejezetten tömören valóságos a jelenléte, vizuális, nazális és hangeffektekkel bőségesen ellátva. Lehet rá csúnyán nézni, acélkék pillantásának kaján tükrén szétfröccsen minden harag, még csak hunyorognia kell zavarában, ahogy a szemébe merednek. Pedig a legtöbb állatnál ez a kihívás jelen, de ha már a fiú megengedi magának a fogvillogtatást, a maga hűvös módján viszonozza azt.
- Tudod, sokat gondolkodom azon, hogy miért volt frusztráló az a jelenlét neked. Gondolod, hogy bármelyik melegnek kellenél? Aki meleg az, tudod, nem jelenti azt, hogy hülye is, vagy nincs saját ízlése - ártatlan kis piszkálódás, a súgott szóra elmosolyodik. Nos, valóban szétesett a liftben, tagadhatatlan. Lionel meg kihasználta a helyzetet a maga módján. Vajon nevetségesebb rosszul lenni, mint egy gyenge, kábult, védekezésre képtelen embert abajgatni?
- Nem lehetnek magánügyeid - nem árul zsákbamacskát.
- Jogod? Lionel, miféle jogod lehetne neked, aki kivonod magad a jogállamiság szabályai alól, és gyakorlatilag bűnöző vagy? A törvényekből csak a téged védőket tartod követendőnek? Ez a nevetséges igazából - dorombolja lágy, csendes bosszúval.
- Híján vagyok? - kérdez vissza, átható tekintetével hosszan fúródik a másik lélektükreibe, ha az állja a pillantását, és csak utána engedi kilépni.
Az épületbe lépve egy karbantartóknak/takaróknak fenntartott folyosón haladnak végig, néhány iroda van csak itt, emberrel nem nagyon találkoztak. Aztán szállnak egy másik liftbe, mint amit a múltkor megjártak, hogy a megfelelő emeletre vitessék magukat.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Pént. Júl. 18 2014, 19:46

Titokzatos f*. Méltatlankodva ciccenek és morogva félrenézek, érezze az okvetetlenkedést. Mindig neki kell igaza legyen, minden rohadt mondattal muszáj éreztetnie ki vagyok én hozzá képest, ki diktálja szabályokat, nagy d' Abo mindennek a tudója és ismerője.
- Együttműködöm, a kocsidban ülök, nyugodtan ülök benne, nem ordítok veled, nem tanúsítok ellenállást, sőt még gondolkodom is
Úristen de nagy szó!
- Mi a fa*om melót csinálhatnék én Neked, akinek mindened van, mi olyanom van, ami senkinek, amiért érdemes nem kinyíratnod például, az esélyeim lássuk be a nullával egyelőek. Maximum vakmerőség.
Játszunk nyílt lapokkal, tudom hol a helyem, nem véletlen vagyok idegbeteg. A lehető leghiggadtabb hangot igyekszem megütni, a keserű önirónia elfojtva bujkál benne, de ez kiérzi, ez mindent ki-be meg érez, ez nyomorult, ennek mindent szabad, ez...
Levegőt veszek, elkapott, a markában vagyok, a tökét is lenyomhatná a torkomon, ha úgy akarja. Nem! Nem fogok hányni, nem b*hatom fel az agyam még jobban, ez sebezhetővé tesz, ez a mindenfajta érzelem. Nem jó, vissza kell nyernem a higgadtságom, mintha csak egy ügyfél lenne, azt akarja elhitetni velem ez egyszerű tárgyalás, miért ne lehetne...
Mert d' Aboról van szó ba*ssza meg! Megint levegőt veszek. Igen, tudom, hogy képmutatónak kell lennem, magamra erőltetek egy mosolyt. Vicsornak is beillene, de mellékes.
- Igyekszem én látod, tanulok a mestertől.
A behízelgésnek mennie kell, ebben a helyzetben, bármelyikben. A belem kifordul, de akkor is, nincs más mód, megszoksz, megszöksz kategória ez. Sehogysem tudok ártani neki, nem hat rá állatias morgás, ronda szemrebegtetés, átokfejek, semmi. Megmasszírozom a halántékom. Buzi téma, ez kell, ez...
- Persze, jól nézek ki.
Tisztában vagyok vele, hogy nálam nem jobb senki. Ő. Ő még kinéz valahogy, Dé egész jóképű, de fele annyira sem kidolgozott a teste mint nekem, én, Bárkinek.
- Akinek én nem jövök be, annak redva az ízlése
Vonok vállat egyszerűen. Ebből a tényből sosem csináltam problémát, néztem már tükörbe. Elsötétedik a tekintetem.
- Ezt hogy érted?
Jeges gombóc kúszik fel a torkomba, fejtse ki! Mi az, hogy nem lehet magánéletem, mi lesz velem? Se pénzem, se lakásom, olyan megkötött és kiszolgáltatott vagyok ennek a kreténnek mint egy ma született, meztelen seggű csecsemő. A csúnya nézés szó nem fejezi ki, ahogy meredek rá. Mindenféle jelző kevés.
- Azért szarni nem fogsz elkísérni?!
Vetem oda dühtől torzuló hangeffektekkel. Állom a tekintetét, a gyengeség jele lenne, ha nem tenném, megacélozom haragvó tekintetem, nem pislogok, ha belegebedek se! A végére kissé beszúr a szemem, pislognom kell, bekönnyezik.
- Jah, nem is kell letépnem mert nem hiszem, hogy van olyanod.
Fogalmazok egyszerűbben, de hagyjuk már a tökét bazzeg! Ez tényleg félreérthető színben tüntet fel, Abot valahogy máshogy kell kikészítenem, mindent ellenem fordít.
Egyelőre csak követem, azt se nézem merre, nem hiszem, hogy innen valaha is szabadulok. Beszállunk a liftbe, megforgatom vérben forgó szemeim.
- Az alma mater! Micsoda noszalgia
Ütődik gúnyom liftfalaknak.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Szomb. Júl. 19 2014, 18:17



- Nem okoskodj, tudod, hogy ez nem együttműködés. Korlátok közé szorítottalak, és magadnak ártanál az ellenszegüléssel, de egyáltalán nem működsz együtt. Nem vagyok hülye, mint azt hinni szeretnéd, felismerem az ilyesmit. A gondolkodásod értékelése még függőben van.- semmit nem adnak ingyen, kissé elmosolyodik.
- Ahhoz, hogy nekem mindenem legyen, nagyon sok embernek kell dolgoznia. És persze, elég jól megélnek abból, hogy nekem mindenem van, mert ha nekem van, nekik is jut. De valószínűleg nem erre voltál kíváncsi - csak demonstrálja, milyen jól tud a témába vágva látszólag körül-félrebeszélni.
- A vakmerőség nem ritka tulajdonság. Nem gondoltál még arra, hogy felhívtad magadra a figyelmem, emiatt hobbi szinten foglalkozom veled, hátha lehet belőled nevelni valamit, ami értékes és hasznos, nem pedig a jelenlegi félig-senki, de utcai viszonylatok között aránylag elfogadott alak? - kérdezi csevegő hangon, ha már ilyen nyíltan nekiszegezték a kérdést. Az ő kérdésében valójában benne rejlik a válasz, leplezetlenül kínálgatva magát, szemérmetlen romlottsággal. Csak éppen nem biztos, hogy Lionelnek van szeme az efféle úri huncutságokra.
Mindazonáltal éles figyelemmel fürkészi a fiút, és úgy találja, hogy momentán valóban gondolkodik. Nem háborog, a haragja csendesen izzik, féken tartja magát, tolerálható mennyiségben káromkodik.
Kis mosollyal értékeli a mester-mivoltot, tudod ő úgy is mosolyogni, hogy azzal ne herélni lehessen, hanem íze legyen. Ki ne szeretné, ha behízelegnek neki, még ha tudja is, hogy az.
- Na és? Nagyon sok heteroszexuális jól néz ki, mégis annyira egyedül van, hogy fejbe lövi magát. A külsőd édeskevés. A spanyolos megjelenés amúgy se jön be sokaknak - neki mondjuk pont igen. - Uncsi - minősíti a redvaság-bélyegzést nem túl szofisztikáltan.
- Hogy érteném? Nincs szükségem arra, hogy magánéleted legyen, tehát miért lenne? - élvezettel figyeli a mikrorezdüléseket, a zsigerelő pillantást.
- A szarást magánéletnek tekinted? Ez esetben nincs miért aggódnod, csodálatos, szabad magánéleted lesz - gúnyolódik egy kicsit. Ő nem néz farkasszemet, kellemkedve pislog, élvezettel mosva végig a szemét a szemhéjával, de ettől egy cseppet sem hunyászkodik meg.
- Miért nem hiszed? - nem ő kezdte a tökei témát, de most már nem engedi el. A lift halkan búgva fogadja őket, Phoenix benyomja az emeletet, az ajtó becsukódik és a magasba rugaszkodnak baj nélkül.
- Nosztalgikus alkat vagy? - szkeptikussággal öli meg a gúnyt



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Kedd. Júl. 22 2014, 18:08

Mit cicázik ez velem? Eszem faszom eldobom, most magyaráztam: k*vára együttműködöm, mert még egyben van az orra! Hülye vagy-e arccal bámulok d 'Abora, még egyszer nem fogom elmondani, amit közöl azzal tökéletesen tisztában vagyok. A saját érdekemben nem most kapok dührohamot, de az agyfasz elkerülhetetlen. Mit ismer föl? Hogy indulatos vagyok? Elmagyaráztam már neki, hogy úszott miatta a zélandi életem, verkli nem vagyok, á, csesztet! Nagyon is képben van, az idegeim akarja próbára tenni és élvez minden egyes acsarkodó kirohanásra! Nagy levegőt veszek, nyugalmat erőltetek vonásaimra.
- Tűkön ülve várom az eredményt.
Hangszínemből a gúnyt eltüntetni képtelen vagyok. Nem káromkodom, illetem durva jelzőkkel, nyelek, tűrök és kitartok, még csak felrobbanni sem fogok, de az iróniát nem tudom eltüntetni.
- Valószínűleg
Ez logikus, biccentek. Ha neki jól megy az alkalmazottainak is jól megy. Hónapokkal ezelőtt még nem loptam, még benne volt a pakliban, hogy belőle próbálok meg megélni, csak épp a gyomrom fordult fel. Most hiába teszek bármit, az van, hogy belőle KELL megélnem. Nem vagyok ideges, á, ez volt álmaim netovábbja! d' Abo talpnyalójának lenni! Pónit kacagok a boldogságtól!
- De, gondolom kevés olyan őrült van, mint én, akinek nem számít mit kockáztat, mert nincs mit veszítenie.
Összeszűkülnek szemeim a félig-senki titulusra, az alvilág néminemű elismerésére. Nevelni, hasznos, mintha ő maga lenne a törvény, hát beszarok! Veszek egy levegőt mert kell, mert csak robbanni fogok.
- Meglátjuk mire jutunk Mr d' Abo
Kicsikar egy vicsort, ez a tag kicsikar belőlem egyet. Minden színjátszó tehetségemre szükség van hozzá, de a belátás győz, egyszerűen nincs választásom.
Megingathatatlan magabiztosággal állítom, amit.
- Nekem van karizmám.
Közlöm tényszerűen, nem egyszerűen jól nézek ki. Daryl mondta mindig a kisugárzást, gondolom a tartásra és meggyőzőképességre utalt. Hogy buzikat nem szeretek győzködni az egy dolog, egy másik meg hogy képesnek érzem magam bármire. A spanyolos kinézetre pislantok.
- Egzotikum
Legyintek és egy másodpercre rá megint elkomorodok, szeretném lezárni már ezt, olyan mintha kínálnám magam neki. Nem a szeretője leszek, nem a kurvája, nem mindegy hogy milyen a külsőm?
- Számodra nem is lesz
Egyezek bele. Nekem meg arra nincs szükségem, hogy beszéljek neki róla. Igaz, ami igaz jelenleg nincs magánéletem, mindent felszámoltam. Lefagy képemről az önelégültség és ismét plusz húszezer akaraterőre van szükségem.
- A szarás fontos rituálé, aki megzavar benne nem éli túl.
Hülyeség ezzel visszavágni, de nincsenek fegyverek a kezemben. Jól mondta a féreg nem vagyok senki, csak alvilági körökben és ott sem közkedvelt figura mostanában. Figyelem, hogy pislog, utálom ezért is, minek csukogatja a szemét? Megint a töke a téma! Szállnék le a dologról, de forszírozza és mindegy mit mondok, minden rajtam csattan. Le kell higgadnom, de ultragyorsan!
- Hatalmaskodó vagy, biztos kompenzálsz ezzel valamit.
Nézem a liftnek a falát, ironikusan megjegyzek valamit, beleköt.
- Rohadtul, mindjárt sírok
Ciccenek fel, érkezzünk már meg! Ki akarok szállni innen, valami fülletlenebb helyre jutni, történnie kell egy csodának!

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Hétf. Aug. 04 2014, 18:56



Nagyon is képben van. Kifejezetten csesztet. Kis mosoly görbed a szája sarkában, vitathatlanul élvezi, ahogy a fiú acsarog. És persze élvezné, ha elbukna, ha használhatatlan rongy volna, az emberiség szemete, aminek d'Abo leírja, bár egy kis része reménykedik abban, hogy formálhatja. Rajta hagyhatja a keze nyomát. Átvitt és szó szerinti értelemben is, tudna helyet az ujjlenyomatának a kreol bőrön.
Sajnos Lionel indulatossága pont olyasmi, ami Phoenix világából fájón hiányzik. Eleven inger, képmutatás nélküli valóságosság. Kell neki. Mert ő ilyen, minden kell neki.
- Meghiszem - hunyorít kedvtelve, lusta elégedettség fénylik a szemében, a gúnyt nem veszi fel, a sort nem folytatja, a játék adok-kapok része lassan lezárul, és újfajta mulatságba fognak. Nem lehet állandóan csak baszogatni a másikat.
- Nincs kevés. Ezt teszi a társadalmunk a hozzád hasonlókkal. A kilátástalanság olyan embereket szül, akiknek nincs veszíteni valójuk - hogy szomorú lenne emiatt? Nem. Nem jótékonysági intézmény, de attól még tisztán lát. Nincs kedve ellen a látvány, de nincs is a kedvére, kéklő pillantása kissé unott, csendes, figyelő, méregető, a gesztusainak ura most, a mosoly a szája szélén észrevétlenül fakul át egy sajátos kifejezésbe, ami leginkább arroganciát költöztet a vonásaira. Ő maga a törvény egy bizonyos zárt burkon belül, és a fiú bekerült ebbe a burokba. Majd meglátják mire jutnak, valóban.
- Van karizmád, különben nem volnál itt. De önmagában ettől nem dől eléd a fél világ - ad és elvesz, kétes szó ajándékokat. Igen, vitathatatlanul van benne valami. Ezerszer is elátkozhatja a pillanatot, amiért ez feltűnt Pheonixnek is, és lám, végül csak megszerezte magának.
Fölényes kis mosolya felel helyette: azt még nem tudhatja Lionel, kinek a számára lesz magánélete, ha lesz.
- Valahol mélyen elképesztően bájos az, mi mocskot a szádra veszel azért, hogy megszabadulj bizonyos kérdésektől és témáktól.
Kiszállás és haladás, a lift csendesen és józanul kúszik felfelé velük, piros számok villantják az elpergő emeleteket.
- Élvezetből is lehet hatalmaskodni, nem gondoltam, hogy ezzel újdonságot mondott - halk csilingelés, nyílik az ajtó, néptelen folyosóra érkeznek, csendesek a csukott ajtók, ízlésesen harmonizál a falak és a szőnyeg színe, nincs itt semmi fülledtség. Sajnos. Az iroda is kicsi, komoly, de barátságos. Hellyel kínál az asztal egyik oldalán, ő a másik mögé lép be, kissé oldalról, de nincsenek nagyon különválasztva, a teret úgy képezték ki, hogy az asztal "két oldalán" tárgyalók között ne legyen rangkülönbséget erősítő akadály. Az egyik szekrény aljából egészen bíborsárga whiskeyt tartalmazó üvegpalackot vesz elő, és két poharat. Könnyed mozdulatokkal tölt, odafigyelnie sem kell ahhoz, hogy tökéletesen egyformán mérje ki a dupla adagot. Jeget nem kínál, nem vizezi a jó itókát.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Kedd. Aug. 05 2014, 19:23

Már erőm sincs fikázni ezt a szar helyzetet, itt vagyok, elbaszta az életem, kész. Majd megfizet így vagy úgy. Minden, amit tehetek, hogy úgy teszek mintha nem számítana, különben ő fog győzni. Vesztésre állok így is, összehúzott szemmel vizslatom az undorító szemmozgását. Erre nem reagálok, kötélen rángat, de a pillantásom el-el kell kapnom róla, hogy ne robbanjak fel.
Ha nem tette volna ezt velem szinte elismerően pillantanék rá. Hogy az imádott társadalma hogy köp a közember levesébe, mennyire moslék, hogy el kell taposni, ő is felfogja! Kiderül ebben sem vagyok különleges, akkor csessze meg miért vagyok itt?
- Aha, de én voltam olyan elkúrt barom, hogy épp a te liftedbe szambáztam és engem szúrtál ki.

Nem fogom neki bizonygatni az egyediségemet, minél előbb leszáll rólam annál jobb. Előbb szabadulok, ha kiderül unalmas gettómilliomos vagyok. Voltam.
Még most sem kívánom, bár csúnya lennék, de arcom azért megrándul fájdalmasan. Pökhendi pöcsnek gondol, mert eljátszom és jól játszom és szeretem azt hinni, hogy de, pont ettől omlik a világ a lábaim elé. Tök mindegy mitől csak omoljon. Viszont rühellem azért a sajnálatos tényért, hogy az ő lábai előtt viszont ott hever. Elátkozom a sorsot, hogy ilyen rohadt tréfát űz velem.
- Te mégis elém dőltél d' Abo. Én kellek neked, pedig bárhol összeszedhetsz egy szerencsétlen, lázadó kis buzit, ha olyan kegyetlen a világ, hogy gyártsa az ilyeneket
Villantok rá szemtelen vigyort. Ez a vigyor ismét leapad, aggódó megvetésbe fordul át az ő kifejezése láttán. Megint a bizonytalanság, fingom nincs mi a franc lesz velem. Megtördelem az ujjaim és stresszesen másik irányba nézek. Bájos? Fintorogva nézek rá. De jól látja, túl okos ez az ember. Bájos a legutolsó, ami akarok lenni.
- Bájos az anyád...
Morgom.
- Na ezt elhiszem neked.
Élvezetből csinálja.
- Tudod mit? Én is ezt tenném. Tetszene egy nő elraboltatnám, rabszolga lenne.
Hatásszünet, majd rá nézek, elcsuklik a hangom a haragtól, de jók nekibaszom a pofájának a kérdésem.
- Ennyire tetszem neked d' Abo?
Kiszállunk a liftből, bilincsbe verve érzem magam, követem mint egy zombi. Bemegyünk valahová, nem nézek körül csak levágódom a székre. Hamarosan rövidet kapok, azonnal megragadom és felhajtom. Olyan hangosan rakom az asztalra az üres poharat, hogy egy percre azt hiszem széttörik az asztal is meg az üveg is. Ez rám fért, nem fogok józan agyat produkálni ebben a menetben.
- Még
Közlöm. Ha már tönkrevágta az életem ez a legkevesebb.



_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Vas. Aug. 10 2014, 15:20



Ahhoz, hogy valaki különleges legyen, manapság már olyan felfoghatatlanul lehetetlen feltételek kellenek, hogy elég, ha egy-egy részlet megragadja a másik figyelmét. De hogy ezt elismerjék különlegességnek? Nem, Phoenix soha nem táplálná a fiatal férfi látszólag túlbuzgó, valójában elég beteges egóját az elismeréssel. Most és itt még soha nem, hiszen a soha csak addig az időpontig jellemző, amíg meg nem változnak a körülmények. Nincs értelme, hogy kapaszkodót adjon neki, amikor éppen le akar vetkőztetni mindent róla, amit magára vett, hogy nyersen és tisztán legyen előtte, a tapasztalatokból és lehetőségekből gyúrt képletként.
- Ez durva sarkítás, miután a liftembe is úgy kerültél, hogy segítséget, azaz pénzt kértél. Te tőlem, nem pedig én kértelek arra, hogy ezt tedd meg. Voltaképpen, te szúrtál ki engem - magának viszont nagyon közvetlenül és rohadékmódon tud hízelegni. Mintha cukorkát kapott volna, elégedettség hízik benne, a szeme kajánul villog, Lionel megint egy fegyvert rakott az értő kézbe, és különösebben meg sem kellett erőltetnie magát érte.
- Magadra hivatkozol kis buziként? - Freud olyan durván szól közbe a társaságba, hogy egyszerűen nem is méltatja figyelemre a mellékes körítést, miszerint hova is dőlt. A saját gyengeségét már elkönyvelte, Lionel akármennyit lovagolhat a dolgon, nem gerjeszt benne több frusztrációt. Így kell átlépni a dolgon, itt van az iskolapélda, de az a kis buzi kitétel! A végtelenségig felcsigázza a fantáziáját, rókamosoly állandósul az arcán, mély, elégedett lélegzettel szívja magába ezt az elszólást. Vajon ha ő ezen elkezd lovagolni, nem szó szerint, akkor lesz-e annyi állhatatossága, kitartása és önbecsülése a másiknak, mint neki?
- Ha ismernéd, nem tartanád annak - felel szórakozottan, hogy azért ne hagyjon lecsapatlanul minden labdát.
- Te ezt tennéd, viszont ez bűncselekmény. Én nem raboltalak el, és... még rabszolga se lett belőle. Mi szerződést fogunk írni, amiben az adósságod miatt lemondasz a jogaid egy részéről. Teljesen korrekt, kihagyjuk belőle a vesztegetős részt, de ugye tudjuk, amit tudunk mi ketten, és ez a lényeg - az italok kitöltése és elosztása után valóban az egyik fiókba nyúl, és a megfelelő nyomtatványt előhúzza egy dossziéból. Készült ő is.
- Tetszeni akarsz nekem? - kérdez vissza egy kis tűnődés után válasz helyett. Sóhajtva néz, újratölti a fiú poharát, aztán elrakja az üveget, a sajátjába kortyolva kisimítja maga előtt a néhány oldalas papirost. Már csak alá kell írni, de minek rohanni.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Kedd. Aug. 19 2014, 19:06

A tehetetlen dühtől egyszer ki fogok gyulladni. Vehemensen bámulok a képébe, mint akit arcon csaptak, bárhogy is vetem magam d' Abora, sérthetetlen. Visszanyal, akárhogy is rúgok bele, ez nagyobbat üt. Mérhetetlenül bassza az agyam. Kivörösödöm, mintha pofán vágott volna, ma már éreztem magam mindennek, aminek nem kellett volna. Próbálok visszakézből reagálni, de fújtató levegő hagyja el a torkom, valahogy úgy hangzik pffsz"
Mintha leeresztettek volna egy gumit.
- Azt hittem menő vagy
Vetem oda végül durván.
- Franc se néz utána buzzancs modelleknek.
A találkozás után megtettem, a belem kifordult a rohadék seggfejtől. Idegesen meredek szanaszét, mindenhová, csak nem őrá. Én szúrtam ki bazzeg, én tehetek erről az egészről. Módjával csesztem el az életem, rögtön a maffiához kellett volna rohannom, nem ide.
Kattan az agyamban valami, szinte hallom. Elszakad. A húr amin d' Abo egész nap ugrál, az idegeim. A forróság olyan hevesen önt el, mintha lenyeltem volna egy vulkánt.
- Mi van?
Okádom. Nyál és hang kerül a másikra. Bő nyál, ahogy fröcsögöm és hangos, mély dübörgés tüdőből. A ku**anyját! Elönt a pulykaméreg, a pofám, az agyam, a mindenem, még a f*om is! Nem emlékszem az előző mondatra az elvakult dühtől, de én biztos nem magamra mondtam, hogy buzi! Franc se fog ennek magyarázkodni. Hozzálépek, elkapom a gallérját, olyan erősen ragadom meg, hogy remélem kettészakad.
- Mondd még egyszer!
Sziszegem az arcába forró lehelettel. Momentán leszarom az anyját.
- Nem is fogom megismerni
Vetem oda félszegen, de továbbra is meredek a képbe, készen arra, hogy letépjem a fejét.
A szerződéses résznél viszont bármi van elengedem, persze rajta múlik hogyan kerül ki a karmaim közül. A jogaim egy része kérdéskört még mindig nem értem. Sebaj, ha itt a szerződés benne kell lennie. Villámló tekintetem a sarkába tapasztom, követem minden lépését.
Felvonom a szemöldököm, micsoda hülye kérdés.
- Nem.
Vetem oda kurtán, aztán felkortyolom a második pohárkát. Ez sem elég ahhoz, hogy jobban érezzem magam, bár elkezdődik a sajgás, ami jót tesz.
- Kérem
Nyúlok a papír felé, alaposan át fogom olvasni mielőtt bármit is firkantanék rá. A mellkasom idegesen emelkedik és süllyed, a halántékomban lüktetnek az erek és a kezem is remeg a dühtől, de azért nyúlok a nyomorék papírja felé, ha megkapom jó erősen lebaszom az asztalra és falni kezdem a betűket.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Hétf. Aug. 25 2014, 17:08



Komoly önuralomra van szüksége ahhoz, hogy ne vigyorogjon a rábámuló képébe. Ez egy igazi farkasszemezés, vagy inkább farkasvigyorgás. Ha elvigyorodik, azzal sokat veszt a saját tekintélyéből, és átmegy egy fölényes seggfejbe az értékelése, ami felé amúgy is tendál Anderson szemében. De ennél egy kicsit többre van szüksége, ügyel minden metakommunikációs rezdülésére.
A pszichiátere se csinálhatná jobban. Bár lehet, hogy azért meg nem dicsérné, amit most művel. A saját hatalommániáját táplálja, méghozzá igen alantas módon, ahelyett, hogy kigyógyulni igyekezne belőle. Szörnyelem és borzalom.
- Menő vagyok - középmély baritonja doromboló elégedettséggel csendül, a menőséget egészen más mértékegységben mérik.
- Pedig az információ hatalom. De ezt te is nagyon jól tudod - hunyorít kétes elismeréssel. Elvégre a fiú hackernek vallja magát, és a referenciái is erre utalnak, szóval nálánál jobban ki tudhatná... mégis elvakult haragjában olyanokat mond, amik felérnek az öngóllal.
Igazából egy kicsit kezdi megsajnálni. Túlságosan zsigeri reflexből baszogatja, ahogy egy vele egyenrangúval tenné, márpedig Lionel egyáltalán nem is rendelkezhet hasonló eszközökkel, mint ő, amikkel megvédhetné az álláspontják. Ha nem volna ilyen pofátlanul arrogáns a fiú a semmire, akkor megkönyörülne rajta.
De igazából nem bánja, hogy nem az. Szórakoztatja. Az is, ahogy rátámad. Ahogy megragadja erővel, kék szemeinek acélhidege végigpillant a megfeszített karon, a fölé magasodó alakra. Jó minőségű gallérja nem szakad, erős, szilárd anyag az, nem hiába kerül többe, mint Lionel minden mozgó ingó vagyona.
- Ülj le Lionel - keresztnév használat, magabiztosság, harag nélküli nyílt érdeklődés az arcon. Ha a fiú megütné az egy nagyon érdekes forgatókönyvet eredményezne az események alakulásában. Ha feljelentené, és ő maga vesztegetne meg néhány rendőrt, vajon el tudná intézni, hogy hozzá küldjék közmunkára? Valószínűleg igen.
- Dehogynem. Ha nem tetszel, sokkal rosszabbá válik minden - ez bizonyíték, nem ígéret, a szerződést habozás nélkül a fiú elé fordítja, amikor kéri. Ügyvéd fogalmazta meg, nem pedig ő, igazából még ő sem érti egészen, hogy mi van benne, de hát azért fizetett, hogy az legyen benne, amit ő akar, és ez általában így is történik. Amiért fizetnek, azt kapják.
A szövegezés érthető része egy alkalmazotti jogviszonyt létesít. Lionel az álnevén keresztül kerül Phoenix személyi állományába a d'Abo vállalat alegységébe. Konkrét feladatköre a személyi "asszisztens" és a titkár között helyezkedik el, de konkrét megkötés és feladatkijelölés nélkül. A többi része roppant bonyolultan megfogalmazva tartalmazza a Phoenix által említett személyi szabadságok korlátozását, viszont lényeges pont, hogy Phoenix maga vállal felelősséget Lionelért. Így minden jelen és múltbéli vétségével kapcsolatban, ha valaki jogilag akarná elérni, Phoenixen keresztül teheti (testileg természetesen szintén, már ha az aranyifjú akarata érvényesül) meg, viszont ha Lionel szándékosan bajba keveri magát, úgy Phoenix rendelkezik azzal, hogy milyen büntetést kapjon, feljogosítja a fogalmazvány arra, hogy a véteknek megfelelő módon szabadon rendelkezzen az emberi jogaival. Nem, ember és szervkereskedőknek nem adhatja el. Kifejezetten nem is akarná.
Amíg Lionel olvas, ő maga a whiskeyt nyalogatja. Csak érzéssel.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Szer. Aug. 27 2014, 15:36

Hozzá fogok b@ni egy zongorát a pofájához! Mély levegőket kell vennem folyamatosan, hogy szinten tudjam tartani az indulataimat. Könnyebb lenne részegen, beállva, ha nők szopdosnának alulról, de csak egy nagyképű, barom, köcsög vigyorom rám a trónjáról. És még van képe menőnek nevezni magát.
- A f@szt...
Sziszegem, de próbálom úgy, hogy ne hallja. Elpattanna a húr, ha megint azzal jönne "fúj, hogy beszélsz, szégyelld magad"
Fújtatva felciccenek és az asztalra csapok tenyérrel, erősen. Minden más helyzetben már ököllel szépítettem volna rajta.
- Chá, mondtam már, nem fogok szabadidőmben buzikat nézegetni
Rondán nézek rá mert megint hibázok, miatta! Aztán fogja, rábaromkodik az idegeim kötelére és addig ugrál rajta, míg a cérna el nem pattan. Az arcába fröcsögök, tépem azt a kurva gallért de az istennek meg sem reped, márványból csinálták ezt is. A csontja viszont nem lehet ennyire törhetetlen. Villámló szemekkel nézek rá, kiszivattyúzom belőle, hogy féljen, de nem egyszerű. Nyársalok és pusztítok ezzel a nézéssel, de nem érhetek hozzá a mocskos szemétládához mert a fát még mindig magam alatt vágnám. Hangos zihálásom az ő pofája falának ütődik és vérben forgó szemeim egyre csak merednek rá. Szorításom a galléron összeszorul, vájom pillantásommal az övét, egyre jobban felbasz mennyire nem hatom meg semmivel. Megrebben a szempillám azon, hogy leLionelez és ellököm magam tőle. Elég erősen ahhoz, hogy megtántorodjon, vagy visszaessen a székébe. A földre meredek, olyan erősen vágom vissza magam a saját helyemre, hogy sír alattam a nyomorék szék. Combomon a tenyerem erősen ökölbe szorul. Bámulom a térdem és az arcom nagyon vörös. Önelemzés: nem bírom a kiszolgáltatottságot, ki hitte volna?
Felpillantok rá, mikor végre vall, durván elkapom azt a szemetet, hogy elolvassam.
- Rohadt szerencsésnek érzem magam
Vicsorgom rá, aztán dühösen ráncolva a szemöldököm olvasom mi a francot firkáltak ebbe. Úgy kell kód fejtenem, pedig most nem igazán vagyok koncentrálós kedvemben. Mi a fasz? A felét nem értem, jogi blabla...
- Titkár? A titkárod leszek? Ezt a megtiszteltetést...
Röhögök fel ennél a résznél gúnyosan, aztán tovább olvasok. A korlátozásoknál barátságtalanul ráncolom a szemöldököm, aztán hogy ő vállal felelősséget gyanakodva felpillantok. Van más választásom?
Tollért nyúlok, biztos van az asztalon és álnévaláírást firkantok alá (mármint azt, ami a szerződésen szerepel, ha az igazi, akkor azt írja oda) A tollat aztán visszalököm neki, másik kezemmel a kiürült poharat is.
- Erre innom kell, ünnepélyesen a csicskásod lettem.
Hiába van gúny a hangomban a tény tény marad, úgyhogy ma alaposan be fogok rúgni. Arra nem gondolok, hogy joga lenne nem megengedni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Szer. Aug. 27 2014, 20:09



Tetszik ez a szusszanó elégedetlenség. Kéjes örömmel tölti el, legyen akármilyen kicsinyes öröm is ez, nagy elégedettségére szolgál, hogy Lionelnek féken kell tartania magát. És hogy féken is tudja. Utálná, ha állandóan az arcából kéne levakarni a másikat, akkor nem volnának határai, korlátai, amit egy más alkalommal átléphet.
Szereti okosan játszani az ilyen játékokat. Hall mindent, kicsi ez az iroda a hallhatatlansághoz, pajkos fény villog a szemébe kicsit. Lehet anyázni. Csak nem érdemes.
- Milyen szabadidőd? - veti oda a kérdést azonos stílusban, mint ahogy Lionel hozzávágta a közlendőt, egy kicsit gúnyos mosoly rándul a szája szélén.
Ha az kell, hogy csak a teljes munkaidejében nézegessen melegeket ez a szerencsétlen hülye, akkor minden ideje varázslatos módon munkaidővé változik majd. De mintha valami ilyesmiről már témáztak volna a kocsiban, egyszerűen csak nem mondja el újra.
Világos lélektükrein vízszerű fények csillannak a visszaverődésben, a tekintetében nincs semmi. Nincs ott a megfélemlített, civilizált közegéből kiragadott férfiállatok unalomig ismert haraggal vegyes félelme. Ez az alak belerúghatott, megüthette mellette a liftet, megijedt a pillanatnyi impulzustól, de a feje tetejére is állhat, egyszerűen azon az alacsony ranglétrán, ahol momentán áll, soha nem lesz Phoenix számára félelmetes jelenség. Talán egy nap majd, de akkor is d'Abo által felnő arra a szintre, hogy féljen tőle, de a leghalványabb megrendültség nem vonaglik fekete pupillájában, ahogy makacsul állja a haragvó tekintetet. Még a kedvére is van ez a közelség, erőszakos testmeleg, az arcába zihált indulat élet-szagú.
Visszaesik a székébe, mégis, bár nyekken, győzedelmes kis mosoly a szája sarkán, hiszen a fiú jött indulatba a nevétől, nem pedig ő. Jól van, így vannak a helyén a dolgok.
- Kifejezetten egyszerű és szórakoztató elgondolás, hovatovább nem is követel meg semmi speciálisat - bár a lelki szemei előtt mindegyre a klasszikus titkárnős pornók képi világa jelenik meg, de jobb nem tovább feszíteni a húrt. Nincs választást. Ezt meg sem kell kérdezni.
Az eredeti néven kell aláírni, hogy később ne lehessen eltagadni, hogy kiként él most a fiú.
- Nem én leszek az, aki eltagadja a jogot az ünneplésre - nevet halkan, elveszi a papírost, az ő aláírása már rajta volt, páncéldobozba teszi, be is kódolja, majd később átviszi egy megfelelő helyre egy megfelelő széfbe az iroda nem nagyon alkalmas ilyesmik tárolására. Előveszi az üveget újra, tölt a férfinek, s magának is, emeli aztán, és koccintja hozzá.
- Becsüld meg magad, hogy én is becsülni tudjalak. Akkor lesz ez az együttműködés hathatós. Most pedig avass be egy kicsit részleteiben, hogy mennyire nem szabad szem előtt lenned, és hol, azért, hogy ne rögtön halálozási statisztikával kezdjük a hónapot.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Pént. Aug. 29 2014, 21:18

Némán acsargok erre a... Kifogyok az undorító szavakból. A kérdése jogos, mert kurvára nincs szemernyi szabadidőm se. Idegesen megvonaglik a szemöldököm, acsargok, de fojtott, visszatartott dühvel.
- Ennyire el leszek foglalva titkárként?
A kávéját is velem fogja megfőzetni, habár ha van esze nem bíz rám ehető, iható dolgokat. Hetekig tartó hasmenéssel cukroznám a kívánságait, lehet méreg sem kell, magától kiszárad. Csinálok én magamnak szabadidőt, ha akarok. Vad dacot vetek a szemeibe, nincs ínyemre, hogy bármit is ne hagyjanak nekem. Mindig volt bizonyos szabadságom, még ha tulajdonképp mindig is alárendelt szerepben voltam. Kiskapuk, mindenhol. Phoenixen is ott van a rosta, vagyis d' Abo, francba!
Hiába esek neki ennek az idiótának, fel sem fogja. Zombi tekintete van, nincs ebben semmi sem. Kicsit sajnálom, azt hittem marhanagy valaki és tudna kb olyan veszélyes lenni mint én, de hová lenne a nagy hatalma nélkül? Kiüresedett porcelánbaba kislányoknak, chá!
Ez a tekintete is felcsesz. Ebben van valami csapda, amit mond, valami istenesen buzis. Lélegzem, próbálok nem erre gondolni, haragvó gyanakvással figyelem a szemét, meg hogy hogyan rezdül. Semmi. Nem tudok vele kapcsolatban rájönni abszolút ló*ra se! Azt is külön fejteni kell bazzeg mire gondol, mit akar ezzel, de van benne csapda, biztos vagyok benne és gyanakvásom nem is lankad, hiába mondja.
- Szórakoztató, neked...
Emlékeztetem.
- Erre nem számítok, nem vagyok naiv.
Vetem el sötéten, ne akarjon becsapni, szívni fogok ezt mindketten tudjuk. Minek reménykedjek, szar reálisan látni, de van választásom?
Eredeti néven írom hát alá, bár megkavartak az álneves dolgok.
- Akkor ünnepelj...
Sziszegem oda gúnyosan, erőteljesen nekikoccintom az üveget az övének és még iszom is a saját nyomoromra. Ez a helyzet nem normális... Mindegy, ha legurul, már jobban leszek, kezdem én is érezni a pozitív hatást, nem vagyok vasból. A becsüld meg magadra felvonom a szemöldököm, mi ez a tata duma?! Mintha a nagyapámtól hallottam volna valaha ilyesmit.
- Pff, magamtól is tudom, sok nagy kutyának dolgoztam már, de te most alaposan fölbasztál, hogy képes voltál leszedni a repülőről.
Fenyegetem meg a mutatóujjammal gonoszul hunyorogva rá. Repülőtérről, tudom, de ez jobban hangzott.
- Van egy pár alvilági figura, akik pikkelnek rám. Soroljam a bandaneveket? Aztán gondolom a rendőrség... Meg most azok, akiktől felszedtem az előleget Zélandon, de egy bizonyos illető miatt nem tudok ellenszolgáltatni.
Mesélek. Na hogy oldod meg faszikám? Tényleg ez kell neked? Az én szaros ügyeim intézgetni? Nagyon unhatja magát...

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Szomb. Szept. 06 2014, 16:20



- Még ennél sokkal jobban is - mintha mérget préselne a szájpadlásáról a fogaiba, szívesen beleharapna Lionelbe, ahogy teszi azt az öntudatával, egójával újra és újra.
Voltaképpen alig várja, hogy próbára tegye az új titkárát élesben. Hogy összecsiszolja mindennapos apróságok során keresztül tökéletesre, mint egy elfajzott gyémántot, amiben fémszagú, izzadt zárványok fészkelnek. Kár, hogy semmit nem szabad elkapkodni. Semmit és senkit, az élet sajátos dinamikája megköveteli az óvatosságot, aminek még neki is engednie kell, ha a teljességre vágyik.
Hiszen egyáltalán nem bízik Lionelben. Éppen ezért olyan érdekes. Nem olyan ostoba, hogy meg lehessen bízni a megtörtségében. Belső ellenséget vesz maga mellé, és idomítja majd, mint egy vérebet szokás. Talán még egy pálcát is elővesz hozzá. Buján gomolygó gondolat a hüllőhideg tekintet mögött. Volt ideje és lehetősége a leglelombozóbb reakciót kifejleszteni az ilyen forró és vad támadásokra, mint amilyen a fiúé is. Az ő módszere egyértelműen más. Nem szemtől szembe ugrik a másiknak, aljasul, hátulról vet gáncsot neki, de akkor a legmélyebb utálatosságig rántja magával. A hatalma másként mutatkozik meg, nem nagynak, és nem látványosnak, de ha tudomást sem vesz róla Anderson, attól még körülveszi, és kész arra, hogy a megfelelőnek ítélt pillanatban érte nyúljon.
MInt egy szörnyeteg az ágy alól.
- Azt hiszem, nem is számít más, mint az én szórakozásom. Nemde? - van valami passzív, kölyök-kutyát a helyére rakó agresszió a hangjában arra, ahogy rosszallást érez Lionel szavai mögött. Még nem szokta meg teljesen az új helyét képletesen a lába mellett. Nem baj, majd megszokja, kifejezetten gúnyos mosoly biggyed a szája sarkában, ahogy a férfi odavetett szavakkal próbál szemétből halmot építeni a saját önbizalmának romjaiból, hogy aztán arra hágjon fel, mint valami sötét kiskakas.
Nem is felel, csak iszik erre a paktumra csendes kis kortyot, nem gurítja olyan hévvel az italt magába, mint Lionel, egészen mással fűti és tüzeli magamagát, mint a férfi.
- Észben tartom - játszik a pohárban a borostyán itallal elmosolyodva, aztán hozzákomolyodik a következő felvonáshoz.
- Sorold - biccent, a biztonsági kamera úgyis felveszi a hangot, nem kell leírnia. - A rendőrség most nem számít, a megkenési ügyed révén értesültem a hollétedről, így azt a számlád rendeztük egyelőre. Persze, bármikor tehetnek ellened új feljelentést - és Lionel pont olyan típusnak látszik, aki ellen tesznek majd.
Megvonaglik egy izom az arcán.
- Mióta szokás előleget felszedni végre nem hajtott munkák után? - sóhajtja egy világ fájdalmával a hangjában.
- Szolgáltasd vissza - az egyszerű megoldások híve, és nem is gondol arra, hogy Lionel máris elverte volna valamire az összeget. Vagy ha gondol is, fenntartja a naiv látszatot.
De ez még nagyon kevés ahhoz, hogy elálljon a terveitől.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Hétf. Szept. 15 2014, 14:18

Közölném vele "faszfej" de megint elkezdene vakkogni a vulgaritásomról, azt meg nincs kedvem hallgatni.
- Alig várom
Morgom oda annyi iróniával, amennyivel egy tehenet lehetne megtölteni. Elindul a fogaskerék, mi a szart kérhet ez tőlem mint titkártól? Itt ez a nagyon beteg, röhejes szitu, majd kimosogatom a rózsaszín pöttyös bögrécskéjét? A mérge a vérembe ivódott, ezt soha nem felejtem, arcom mégis sima, kedvem is inkább marcona mint ellenséges, mintha "lenyugodtam volna" az egy teljesen más kérdés, hogy narancspréselőbe nyomnám a fejét, vagy hogyan vágnám le az ujjait,ilyen apróságok. Most, hogy meg van a szerződés, kiderült mi lesz a "munkám" és rohadtul nem tehetek semmit legalább hagy álmodozzam. Pl arról hogyan fogom megölni álmában, mit keverek a teájába, ha lesz akkora barom, hogy rám bízza. A legszörnyűbb az egészben - a kíntól már majdnem nevetek, hogy ha papírt ad még hamisítani se nagyon tudok, kiad a rendőröknek. Kérdés persze mi a rosszabb, de a lehető legszorosabban fogja a golyóimat. Nyomorult féreg. Puffogva felnevetek ezen, hogy csak neki kell jól szórakoznia.
- Te is tudod, hogy leszarom a szórakoztatásod. Nem a bohócod leszek, arra keress egy fogyatékost
Acsargom, hiába fölényeskedik velem, faszfej, ha megunom...Áh, bassza meg! Elnézek, hogy ne is lássam az elégedett kifejezést a pofáján. Egyetlen jó dolog ebben a szarban az ital, nem fékezem magam, mivel az életemnek ígyis-úgyis befellegzett, gurítom rendesen, amennyi van, egymás után. Ilyenkor bánom, hogy erős meg hogy férfi vagyok, ennek a nyápic idiótának fogadok néhány pohár elég ahhoz, hogy keresztbe álljon a szeme. Ha elég részeg leszek talán másnap nem is fogok emlékezni semmire, olyan lesz mint egy rossz álom. Mi van, ha ez meg sem történt? Ha csak nagyon berúgtam, lekéstem a gépem, de semmi vész szerzek jegyet másik járatra?
- Miért, mi lesz velük?
Pillantok fel, legnagyobb bánatomra reménykedve. Mi van, ha ez az idióta van akkora barom, hogy kinyíratja őket? Tegyük fel elintézi az összes ellenségemet...
Lerakom a poharat, azt érzem ehhez mégis megéri józannak maradni, sőt egész kedélyes leszek.
- Van egy pár kínai, akiknek nem tetszik a pofája, Tigris, vagy ilyesmi szervezetben tevékenykednek. Ott csak két Mr Csennel vagyok rosszban, verekedés. Aztán van Oliver Meyer, Tomas Hudge, Günter Strauss, Ulrich Lihchtemberg, ezek akarnak kinyírni, különböző bandákban vannak benne, főleg Cripsesek.
Ez híres, ha d' Abo hallott a bandákról //wikipédia "crips"// képben lesz.
- Ezek régen a haverjaim voltak, mert én is benne voltam, de aztán támadt egy kis nézeteltérésem, szóval ez az egyesület most nem kedvel.
Fűzöm össze ujjaim finoman a hasamon. Nem hiszem, hogy a fickó kikezdene a cripsesekkel, de elintézhetné ezt a pár figurát és közölhetné a vezetőkkel, hogy tessék rólam leszállni és akkor egyelőre a kávéjába se teszek a hashajtót. Bár azt még meglátjuk.
- Ja, tudom, ha rossz kisfiú leszek átadsz a zsaruknak, világos fenyegetés Mr d' Abo
Felfogtam bazzeg!
- Csak annyit adtak, hogy lakást tudjak venni, dolgoztam már nekik ezelőtt és mondtam csak így vállalom, meg loptam nekik "előlegbe" valamennyit.
Magyarázom, ezt is meg akarja oldani? Mondjuuk ezt ő baszta el, de így elég drága leszek neki.
- Jó, a ház visszamehet mert nem tudok beköltözni, hanem hagysz elmenni, de a repülőjegyem fizesd vissza nekik. Amúgy meddig akarsz sakkban tartani? Hónapok, évek, amíg meg nem unsz?
Ha ettől függ majdúgy keverem a lapjaim, hogy kurva gyorsan akarjon szabadulni tőlem. De ha már, előbb intézze el, akiket nem szeretek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Csüt. Szept. 25 2014, 18:02



Mosolyint. Csendes, gyilkos élvezettel, holott nincs ebben semmi halálos vagy életveszélyes, mégis, valahol vadászik ő is. Csak éppen nem a húsba vágja a fogait, sokkal inkább mások öntudatának a vérében fürdőzik, a büszkeségből présel ki vért és verítéket.
És mégis, milyen ártatlan gondolatok fogalmazódnak meg a férfinyi fiú fejében. Méghogy rózsaszín pöttyös bögrécske... Egy nyomorult féregnek ennél sokkal kifinomultabb eszközei vannak.
- Nagy kár - minél szűkebbre szabja a mondanivalóját, az annál aljasabb és baljóslatúbb, a pillantása elpihen a spanyolos arcélen, de nem meríti ki egy kurta értekezéssel arról, hogy miért is téved. Majd belátja idővel, most nem terheli, most nem sokkalja a tudattal, hogy máris szórakozik rajta, hiszen ő az a "fogyatékos" akit a "bohócául" megvett, még ha másként is értékeli ezeket a dolgokat. Fájdalom, más szórakoztatja, mint az átlagembert, ami neki kedves, annak őszinte, romlott felvállalása utoljára a római időkben volt divatos.
- Mi lenne velük? Amennyire lehet, hatástalaníttatom őket - ó nem, a haláluk egyáltalán nem érdeke. Ha esetleg Lionel meglógna, ők lennének a vadászebek, akiket utána küldene, és ha nagyon megharagítaná őt Andersen, úgy koncként vetné eléjük, mert a történetek ott zárulnak, ahol elkezdődnek. Kellenek az ellenségek, hogy lánc legyen belőlük a férfi nyakán.
Rezignált nyugalommal hallgat, a beszélgetésükről hangfelvétel készül, így nem kell felírnia a neveket. Különösebben el sem borzad tőlük, vagy jól uralja az arcizmait. Egyik sem hazugság.
- Miért támadt nézeteltérésetek? Biztos nem az elveid változtak meg, azaz hirtelen elindultál a javulás útján. Halljam, nő van a dologban? Megerőszakolt kislány, akiért a szíved dobban? - bár ez a lehetőség elég undorral fordul le a nyelvéről. Hősszerelmesek!
Mosolyog. Nem a zsaruknak. Sokkal fájdalmasabb lenne, ha az egykori haverjainak postázná vissza Lionelt, és ő szereti a fájdalmas megoldásokat, ha másoknak fáj.
Sajnos kénytelen megoldani, ha nem akar túl sok kést a hátába.
- Nem hagylak elmenni. Hogy tudom velük felvenni a kapcsolatot? - persze nem ő fogja személyesen intézni, de az ő vagyonából megy rá Lionel ügyének elsimítása. Nem baj, ledolgozza majd azt a fiú.
-A szerződésed határozatlan időre szól. Ne akarj megszabadulni tőle, ez a sakkban tartás neked lehetőség, hogy élj. Mára itt maradsz az irodaházban, van itt egy vendégfogadásra alkalmas szoba, aztán meglátjuk. Ne adja isten, hogy megunjalak.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Pént. Okt. 10 2014, 22:03

Aljaskás szemforgatással sóhajtok fel, aztán vetek rá alulról egy "ez komoly?" pillantást. Fogyatékos bohócot akar? Akkor nagyon rossz lóra tett, mindenesetre nyíltan kiröhögöm érte.
- Fogyatékos fétised van! Mindig láttam, hogy nem stimmel nálad valami
A melegsége csak hab a tortán, mi? Egyébként ott kötök belé, ahol tudok, nem vagyok olyan helyzetben, hogy válogatni tudnék az eszközökben. A bandák halálát valahogy bánom. Nem tudom miért képzeltem d' Abot istennek, hirtelen beleéltem magam abba, hogy nekem is hasznos lesz a "kapcsolatunk" A hatástalanítás is elmegy, bár automatikusan közöm nem lett volna hozzájuk, ha életet váltok Zélandon.
A kérdése természetesen ostobaság, nekem nincs szívem, ami dobbanna. A feltételezésen rezignált mosollyal rázok fejet.
- Nem vagyok az az érzelgős fajta, sem a megtérős kategória. Volt, hogy beugattam a főnöknek, vagy rossz embert vertem meg, habár ha teljesen őszinte akarok lenni, volt egy csaj, akit megvédtem és mit ad isten, te egy médium is vagy, pont meg akarták erőszakolni. Nem dobban érte semmim, de van egy kölyke, úgyhogy nem vettem részt a buliban, miért érdekel? Nincs elég romantika az életedben?
Vonok szemöldököt az egészen. Lehet csak lustaságból kérdez, végülis tökmindegy.
Fintorgok "nem hagylak elmenni" mégis mi a tökömért? Levegőt veszek, ez kell ahhoz, hogy mosolyogni tudjak ezen a szomorú tényen. Megbántam már azt a kibaszott liftes poént, amilyen kecseg állat képes volt visszanézni a jelenetet, biztos felvette valami buzi kamera. Agyhőre működő tökömtudja, ami akkor is működött, ha minden más leállt.
- Milyen jó nekem!
Horkantok választ, na meg odahajítom az orra elé a telefonomat. Ettől úgyis meg akartam szabadulni az új világban. Lehet elhamarkodott döntés, de most ütősebb választ nemtok. Adok névjegykártyát, bazzeg. Tessék, ott megvan, mivel üzleteltem velük benne van a számuk én az a fazon vagyok, aki nem fog névjegyet törölni fura lelki indíttatásokból, hogy mert mondjuk ki akarnak nyírni.
- Mert nélküled már nem élnék?!
Ha megkérdezné őt vagy a halált választanám-e egyértelmű lenne a válaszom, inkább ne tegye.
- Remek, akkor ha nincs rám szükséged... Hm, igazi gusztustalan köcsög vagy, ez a lépésed király volt, megérdemelnéd, hogy kitüntessenek
Tapsolom meg gúnyosan, majd unalmas leszek, ha már ez lett a cél. Most megyek és falba verem a fejem, szó szerint. Kíváncsi vagyok mihez akar majd velem kezdeni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Kedd. Okt. 14 2014, 17:30



- Hogy kerültél az egyetemre, ha az alapvető mondatrészeket nem tudod elkülöníteni egymástól? - unottan arrogáns fintor ráncolódik szép arcára.
- Értsd, amit mondok, ha nem akarsz fogyatékosnak tűnni: az én szórakoztatásom nem értelmi és testi csonkítottságot kíván meg, ellenben neked nagyon is kívánatos, hogy jól szórakozzam. Ha ennek a bitang egyszerű összefüggésnek a logikáját nem fogod fel akkor előbb-utóbb tényleg papírod lesz arról, hogy legfeljebb fogyatékos-fétis kielégítésére vagy alkalmas. Bár manapság már az elmeotthonokban sem történnek érdekes dolgok, váltóáram kezelések, lobotómia, ilyesmi, de feltétlenül gondoskodni fogok róla, hogy a megfelelő ilyen elfekvőben helyezzenek el, ha ezt az ostoba magatartást továbbra is a magadénak akarod vallani - most nem szórakozik jól. Ha pedig nem szórakozik jól, akkor hajlamos magát szórakoztatni a puszta gondolattal, hogy valakivel nagyon kibaszott. Mondjuk a magatehetetlenre gyógyszerezett Anderson néhány ferde hajlamú, börtönőr-kegyetlenségű markos ápolóval egy jelenetben kifejezetten szórakoztatná.
- Van egyáltalán neked bármilyen realitásérzéked, vagy szándékosan akarod megöletni magad minden egyes alkalommal? - tűnődik el a válasz hallatán, kék szeme egészen elszürkül. Továbbra se szórakozik jól, a színváltozás az unalom és kelletlenség jele egyszerre. - Csak érdekel a nyers logikája, hogy minek mentesz meg valakit, akiért nem dobban semmid. Tudod, te magad mondtad, hogy érdekelnek a fogyatékosok ... - érzékelteti egyértelműen, hogy ezzel a lépéssel Lionel azt csinál magából.
Romantika, ugyan már.
A telefont egy elégedett biccentéssel, fehér zsebkendővel húzza közelebb magához, ez éppen megteszi, ha valóban benne van minden szükséges információ, de ha nincs is, lehet vele dolgozni, és a megfelelő emberek dolgozni is fognak vele.
- Lionel, őszintén kérdezem megint: hülyének születtél, vagy az apád vert meg annyira, hogy fellágyult a koponyád? A mai világban fillérekért lehet repülőjegyet venni. Nem utaztál volna egyedül, de csak Új-Zélandon fogják leültetni az egyik kísérőd, akit sikerült leleplezni, mert ott most a belpolitikai helyzet miatt kiadatási tilalom van. Azt gondolod, hogy kurva zseniálisan eltervezted, de te egy közepes méretű, ám rohadtul magányos halacska vagy ebben a medencében. Akikhez mentél volna dolgozni, azok adták volna meg az új identitásod leghamarabb azoknak, akik szívesen rádlépnének - megdörzsöli az orrnyergét. Mindegy és mindegy.
- Közvetlenül az irodámmal szemközti ajtó, meg fogod találni. Van fürdő és konyha rész is, enni majd küldtek neked. Maradj ott, amíg nem megyek érted - az élcelődésre nem reagál, hadd menjen Anderson. Majd holnap sokkal szórakoztatóbb lesz.
Egyébként a szoba kényelmes. Egyszerű berendezésű, semmi személyes, a falak pasztellszínekkel festettek, a bútorok tiszták, az ágyon összehajtogatott ágynemű. Kis fürdő tartozik hozzá zuhanyzóval kád nélkül, és egy konyharész egy hűtővel, rövid szekrénnyel, mikróval. A hűtőben tartós tej, a szekrényben néhány edény és pár melegíthető, jobb minőségű konzerv. Szokatlan étkek Phoenix társadalmi rangján, de hát nem lehet mindig csak kaviárt enni, főleg, ha kijön rajta az elmebaj.
Tévé is van, közepes adóválaszték, és wifi is, de mivel Lionelnél se telefon, se gép, ez egy felesleges információ. Mindazonáltal vacsora hétkor érkezik, futárral, persze nem Lionelnek kell fizetnie, csak átvennie, az éjszaka pedig zavartalan. Milyen csalódás lehet.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Hétf. Okt. 20 2014, 22:16

Nem értem mi a faszt akar a mondatrészekkel, hol csesztem volna el? Kötekszik, de szarul csinálja. Dühösen nézek rá, értem én, hogy azt akarja szórakoztassam, nem vagyok hülye. Sajnos. Ha az lennék lehet leszállna rólam. Majd megjátszom az idiótát. Lesajnálóan pillantok rá, hogy a fogyatékos fétisség így felcseszte az agyát.
- Lobotómia az anyádba
Vetem oda morogva.
- Nem Te vagy az atyaúristen, hogy diliházba küldj és nem leszek az udvaribolodnod se, úgyhogy ne seggfejkedj.
Naná, majd úgy táncolok, ahogy ő fütyül? Elmentek neki otthonról? Akkor inkább tényleg a börtön, vagy a halál. Nem tetszik a kis pöcsnek, hogy untatni akarom, hogy oda ne rohanjak bazzeg! Közelebb húzódom hozzá, széles vigyorral megviselt vonásaimon - kikészített és táncol az idegeimen, ugrál, amíg el nem pattintja! Pedig boldog lehetne, hogy már nem őrjöngök.
- Tudod ez egy nagyon költői kérés. Ha a kiherélt buzi bohócod leszek inkább halok meg férfiként, amíg még megvannak a golyóim
Kár, hogy nincs itt valami nassolnivaló, szeretnék bogyókat közvetlen a pofája előtt szétrágni. Látom, hogy szarul van, úgyhogy kicsit vidámabb leszek. Ó csak nem elkedvetlenítem a nagy d' Abot?
- Akkor kövesd a nyers logikám, szerinted miért?
Most én teszem fel a költői kérdést. Igaz, hogy hazudok, de ez most nem számít. Szinte dalolva mondom a választ, ami háromnegyed részben még igaz is.
- Mert meg akartam dugni. A legjobb barátom szerelme, úgyhogy...
Íme a baromarc. Nem mondom ki, de arra célzok megérte és azt megint nem kell tudnia, hogy nem történt semmi, vagy hogy felfordultam volna magamtól. Tudom, hogy nem rajtam múlt, Gwen pont az esetem elég szép és tüzes.
A fogyatékos jelzőn összehúzódnak elsötétülő szemeim és komorabb fitorba torzul a pofám, hátra is lököm magam a széken, feszülten, flegmán máshová nézek. Még jó, a következő mondatára ugrok, hirtelen, ököllel vágok le az asztalra.
- Mi van?
A többit nem is hallom meg, lila köd ereszkedik az agyamra. Zordul szívom be a levegőt, morogva reccsenek rá, mélyről jövő, állatias bődüléssel
- MÉG EGYSZER NE HOZD SZÓBA AZ ISTENVERTE APÁMAT!
Dong a saját dobhártyám a fájdalmas üvöltésemtől, mint puskagolyó, ha vadkant sebez. Abban a pillanatban úgy pattanok fel, hogy majdnem rádöntöm a kurva asztalt.
Ha nem állít meg, lesokkol, vagy tudom is én, köszönés meg minden nélkül rontok ki, csak el tőle, olyan helyre, szobába, ahol kapok levegőt. Akkor az első utam majd az erkélyre, vagy ablakhoz fog vezetni levegőért. Nagyokat és öblöseket fogok szívni. Próbálok majd nagyon nem gondolkodni, vacsoráig szerintem meg sem mozdulok. Az ételt olyan stílusban veszem át, hogy majdnem a felszolgálón köt ki az egész, belekötök és zsigerből elküldöm a picsába. Nem vagyok éhes, keveset eszem és a tv agymosó, gépies, médiahangján alszom el. Addig sem üvöltik szét fejem a gondolatok, amíg kényszerítem magam, hogy bámuljak valami szart és még fel is fogjam. Utóbbi nem sikerül, de előbbi összejön, mert túlélem az éjszakát a bútorokkal együtt.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Kedd. Okt. 21 2014, 12:57



Sóhajt, a pillantása fürkészhetetlen, de aztán néhány gondolat, mint párnyi gonosz démon ott kucorog a szivárványhártyáján. Elég hangosan kell súgni onnan a fülébe, hogy meghallja a tippjüket, de valóban kedve támadt többször is megleckéztetni a fiút hatalom dolgában, noha akkor elmaradna a mulatság és a lehetséges együttműködés kétes ígérete. Fanyar mosolyt von szép arcára.
- Van fogalmad róla melyik században élsz? A fogalom, hogy "meghalni férfiként" már rég elvesztette minden valóságalapját - lehet, hogy jó ügyvéd lehetett volna belőle, a hangját hidegen tartja, mint a jó pezsgőt.
- Ez nem logikus, ahhoz, hogy te is megdughasd nem kell összekülönbözni másokkal, csak sorszámot tépni - pirossal, vastagon és kétszer húzza alá az állítást, mint értelmetlent, sajnos egyelőre még mindig a "hős vagyok, hero vagyok, megmentem a legjobb barátom szerelmét, mert a kemény külső alatt van szívem" opció van életbe, ami szemmel láthatóan derogál Lionelnek. Valószínűleg, mert igaz.
De ez édesmindegy.
Nem mondhatni, hogy a szeme se rebben, mert kissé hátrafeszül a székében, ahogy Lionel felugrik, a kajánság és a rémület egyszerre rántja meg az idegrendszer ajzott húrjait. Sikerült. Belenyúlt a kényes pontba. Sokáig tapogatta, de megvan a bomba biztosítéka, ám a robbanásnak nem most van itt az ideje. Bölcs hallgatással tartja meg az asztalt, ami fájdalmasan kocog végig a térdén, minden holmija meginog rajta, de szerencsére semmi nem esik le. Nem elég gyors, hogy a helyéről kiszökkenve elfogja a szökevényt, de mire Lionel a folyosó túlsó végére ér már az ajtóban áll, onnan lesi, ahogy megtalálja a megfelelő ajtót, és a neki kijelölt helyre megy, az ajtó csak úgy csapódik utána, bántó éles csattanása végigjárja a szintet. Erkély nincs, de az ablakok nyithatóak, túl magasan vannak a kiugráshoz, és a modern épület sima oldala kapaszkodót sem ad, így nincsenek berácsozva sem. Ennek ellenére ez egy biztos hely.
Phoenix pedig írásba adja a megfelelő embernek: mindent tudni akarok az apjáról.

//ééés köszönöm a játékot itt, mindjárt nyitok egy új kezdőt, ha van kedved ő.ő //



_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: "A szökés" Phoenix és Lionel   Today at 00:56

Vissza az elejére Go down
 

"A szökés" Phoenix és Lionel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-