Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Vas. Jún. 22 2014, 15:07

-Nem lehet mindent feketén és fehéren látni, nem is tudom ki utalt erre nekem a múltkor... - Somolygok rá kicsit.
Ú ez a kirohanás, ez a hé, hát teljesen megmosolyogtat, Phoenixtől ezek számomra viccesek.
-Meglehet. De talán ezért vagy olyan elégedetlen mindennel, mert azt akarod hogy minden ilyen mentség mentes legyen, de olyan nincs. Amit te akarsz az az idealizmus és szentimentalizmus, nem amit én. - Vigyorgok, piszkálom kissé. Úgy is belém köt, már várom.
-Nem. A feleségem nem a vérem, őt szeretem, tisztelem, de a válás okán bármikor elhagyhat, nem függ tőlem. Kissé sarkalatosan látom a világot, meglehet, de ez van. - Vallom meg neki, nem titkolom ezt csak nem hangoztatom. Nem bírom elképzelni hogy egy nő érdekeit előrébb vegyem az öcséménél vagy ha lesz gyermekem, akkor az ő érdekeinél.
-Hmpf... Tudom hogy nem hiszel nekem, kezdem megszokni. - Fel sem veszem. Érdekes kapcsolat a mienk, de annyi baj legyen. De akkor sem valami hamis képet akarok összerakni a fejemben róla. Hagyományosan akarom megismerni és kész. Ha ez neki nem tetszik, így járt.
Aztán csak láthatóan megdöbbenek hogy egy pszichiáterhez hasonlít, az csak mélyen kelt ellenszenvet hogy egy doktorhoz. De erről ő nem tehet.
-Én egyszerűen azt mondom, ha sosem osztod meg velem, akkor nem tartasz rá méltónak, mi jogon vájkáljak az életedben? Na meg... ha tényleg megkedvelsz úgy is elmondod nem? Egyszer eljöhet az idő hogy rákérdezek és nem félrefordulsz hanem a szemembe mondod. Ez inkább türelem mint gőg. De felőlem vedd úgy arrogáns vagyok, szoktak annak is titulálni, nem idegen a poszt. - Szalad fel az én szemöldököm is, rettentő furcsán áll a dologhoz szerintem. - És komolyan azt várod el hogy én is magánnyomozót fogadjak és olvassam a cikkeket rólad tíz évre visszamenően? Már ne is haragudj, de van jobb dolgom is és a pénzem másra is költhetem... - Közlöm kiábrándult hangon, azért ehhez, amit ő vár, különösen nagy érdeklődés kéne. De ha lenne, akkor is inkább tőle akarnám hallani, annak van személyes jellege. De lehet ő ezt nem érti meg. Más világ, úgy fest. Főleg hogy kinevet, érzem ez igazi gúnyos kacaj, nem lopta be magát a szívembe vele.
-Egészséges ember nem akar a halálba menekülni. Csak az kacérkodik a gondolattal, aki már egyedül nem bírja el az élet terhét. Beteg embert hibáztatni pedig lehet, de el kell gondolkodni jó ötlet-e és nem miattunk is jutott oda, ahova. A gyűlölködésével csak jobban belelök a szakadékba és ha nem talál a beteg célt, annyi neki. - Mondom komolyan, nekem más a véleményem.
-Persze, gyere. - Állok fel és fizetek, szeretném én meghívni, tudom, hogy neki nem tétel, de mégis. Igazából nekem se, itt inkább csak nekem az érzet kell.
-Merre menjünk? Nem vagy nagyon fáradt? - Nem akarom feltartani ha lepihenne, elég régen talpon van.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 23 2014, 00:00


- Mindent nem, de az a baj, hogy egyáltalán nem vagy következetes. Nem tartasz ki a középérték vélemény mellett - mintha csak látnoka lenne a beszélgetés további alakulásának. Pedig egyáltalán nem tervezett az egész, tudatosan, de a spontán beszélgetésekben is akad valami tervezés, hogyha az ember más okat csinált ilyesmit.
- Bah, az idealizmusról beszélgettünk, ne ródd fel nekem -
ráncolja az orrát finoman a piszkálásra, viszont legalább a bőre eredeti, nem gyűrődik fel a sminkje.
- A szeretet szerintem erősebb a vérségnél - ha a kettő összefekszik az pedig perverz és vérfertőző, de hát a világ kegyetlen és igazságtalan. -A szeretet, mint olyan elvileg kizárná a válást, szóval az embereknek okosabban kellene szeretniük - de nem lovagol a témán. Sebastian még fiatal, az öccse drogos, a családja nehezen élhető, elnézi neki a hozzáállást.
Mondjuk csapatban nőzik. Ez azért elég bizarr. Viszont mindig is vevő volt a bizarr hobbikat űző emberekre.
- A saját jogodon. Mindenkinek joga van a legteljesebben megismerni azt, aki lehet, hogy átveri. Miért gondolod, hogy kedvellek? Mert ezt sugallom. Miből tudod, hogy ez őszinte érzés, ha nem látsz semmit abból, milyen vagyok másokkal? Minden ember csak úgy nyeri el a teljes formáját, ha látod nála alacsonyabb helyzetben, és magasabbakkal szemben is. De úgy gondolod elég következtetést tudsz levonni egy irányból érkező információ alapján. Ez nem türelem - magyarázza meg alaposabban, és türelmesen.
- Dehogy. A nyomozás undok szokás, olyanoknak való, akiknek kevés az ingyen elérhető minimális információ. És nem is tíz évre visszamenőleg, jézusom, miről beszélsz? Mitől leszel az egyik pillanatról a másikra ilyen szélsőséges? Tessék kérlek visszamenni a középérték felé, mert én, ha figyeltél volna rám, nem ezt mondtam - ingatja meg a fejét derűsen igazából. A kiábrándultság hangjait mohón magába szívja.
- Egészséges ember nem, de manapság már minden egészséges ember a föld alá került így vagy úgy, a beteg emberke pedig beteg emberek életét rontják el, mindenképpen egál, mert én is löktem rajta egyet a rosszindulatúság, kígyónyelvűség, haragtartás, gyűlölködés szakadéka felé - biccenti félre a fejét egy kicsit, egészen kölykösen.
- Most komolyan, te akarsz fizetni? - kérdezi meg látva az előkészületeket, nem tudva, hogy sírva-e vagy nevessen.
- Nem tudom, mennyi az idő? Mész rádiózni? Elvihetlek. Ugyan, még csak most kezdődik az este, majd kipihenem magam holnap.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 23 2014, 00:35

-Az ember nem valami robot hogy beprogramozod hogy csak egyféleképpen állhat a dolgokhoz. Valamiben látok realitást a közép értékre, valamiben csak szélsőségekben gondolkodom. Az ember nem olyan kiszámítható. És hidd el következetes vagyok, tartom magam a véleményemhez. - közlöm könnyeden, nem hiszem hogy bonyolult személyiség lennék.
-Ó, miért is ne? - Vigyorgok rá, tetszik hogy elutasítóan fintorog, valamivel őt is lehet piszkálni, mulattat. Azért túlzásba nem viszem a dolgot.
-Szerintem csak azt tudod teljes szívből szeretni akit gyerekkorod óta ismersz, és hacsak nem kisiskolás korod óta vagytok egymásba zúgva a csajjal, olyan nagyon úgy sem szeretheted meg, mint amiről te beszélsz Phoenix. - Csóválom finoman a fejem, jelezve, én ebben nem hiszek kicsit sem. Biológiailag ki van mutatva hogy a szerelem is max két évig tart, aztán sima szeretetté alakul, ami vagy kitart halálig vagy nem.
-Az emberek nem tudják mit jelent szeretni. - Jó, én sem. Én maximum az öcsém szeretem, a szüleimhez sosem kötődtem annyira mint hozzá. Más meg... nincs senki.
-De igazából számít másokkal milyen vagy és hogy viselkedsz? Az ember önző, engem az érdekel velem hogy viselkedsz, és ahhoz pedig bőven elég ez az egyirányú ismeretszerzés. És folyton jössz azzal hogy átversz. Oké, tegyük fel átversz, a bolondját járatod velem, mert lenézel, utálsz, csak meg akarsz alázni... De most mondd, komolyan megér neked ennyi fáradtságot, hogy több alkalmat rám szánsz, végigbájolgod a napot velem, holott tőlem anyagi javat, potenciát, akármit nem igen nyersz? Roppant kimerítő és kevés haszonnal járó hobbinak titulálnám. Főleg hogy előtte sok energiát belefektetsz, hogy segíts, hogy megkedveljelek. És ha fogom magam és nem foglalkozom veled ha kiderül hogy becsaptál, hamar túllépek a dolgon, akkor pláne mit nyertél? Phoenix... - Sóhajtom a nevét. - Valamiért elviselsz, ez kölcsönös, minek magyarázzak bele vad dolgokat? - Érezni hogy ilyentől nem tartok, mert nem látom értelmét. Nincsenek szoros kapcsolataim, hogy a szívemre vegyem, ha egyszer megun. Szomorú leszek, mert kedvelem, de nem roppanok bele.
Ahh... aztán magyaráz.
-Akkor kapnék teljes képet rólad nem? Hát az hogy pár éve mit csinálsz nem takarja az egész szaftos sztorit nem? - Mondom kicsit gúnyosan. - A bátyád sem most házasodott gondolom. Azt mondtad húsz voltál. - Ha már felemlegettük a dolgot.
Aztán csak veszek egy mély levegőt és elhúzom a szám.
-Haragra haraggal a legkönnyebb válaszolni, nem meglepő. De ha feléd nem is de a férje iránt lehetne megértőbb, ha már szerelem, szeretet, tudod... - Ő mondta hogy van ilyen, reméljük a bátyja "okosan" szeret, tudja kit kellett elvenni. Bár lehet nem, sőt, én azt mondanám nem.
-Durva mi? - Heccelem. - Meghívtalak egy pizzára és egy tonikra, ne is mondd... Túlóráznom kell... - Vigyorgok de nevetek, nem bírom megállni hogy ne, pedig elég nyomott volt a hangulatom nem rég. - Egyszer kibírod. Ilyenért te amúgy sem fizetnél, valld be. - Vigyorgok. Ha hagyja akkor valóban meghívtam.
-Öt óra múlt tíz perce. Nem, a héten most nem én vagyok. Kivettem szabadságba pár napot, van egy két határidős fordításom. - Munka az van, az mindig van, de legalább nem vagyok napirendhez kötve.
-Jól van, igazából csak be akartam ugrani a papírokért, én is kocsival vagyok, de kössz. - Rendes hogy elvinne. - Szóval ahogy gondolod, én még egy-két órát ráérek de többet most nem, ne haragudj. - Szívesen beszélgetek még vele, ha akad még kedve, de sajnos aztán haza kell mennem. - Ha gondolod még sétálhatunk egy darabon. - Ajánlom fel, hátha van kedve mozogni evés után, én szeretek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 23 2014, 15:51



- Nem egyféleképpen, de "véleménynek" éppen azt nevezzük, amikor az ember következtesen formálja egy irányba a nézőpontját. Neked igazából nincs véleményed, csak vélekedsz egyszer így, egyszer úgy, ellentmondásosan témák szerint. Mert nem volna értelme - hárítja a piszkálódást.
- Ez így... öhm, fura. Össze akarod mosni a "szeretet" érzését a gyerekkor óta tartó ismeretség tudásanyagával? Nyilván a legjobban a testvéred ismered, akinek a fejlődésében magad is részt vettél, de mitől szeretnéd őt jobban érzéssel valakinél? A kettő egyáltalán nem ugyanazt az elme és hormonterületet mozdítja meg úgy általában -értetlenkedik kissé.
- Tényleg nem nagyon - bólint rá elég komolyan.
- Persze, hogy számít - nyitja nagyobbra szürke szemeit rácsodálkozva. - Éppen az önzőség végett, a másokkal való viselkedés adja meg azt, mire számíthatsz egyes szituációkban az adott embertől, miket kell elkerülnöd, hogy harmonikus maradjon az adott emberi kapcsolat.
Halkan felnevet.
- Neked ez a fix ideád, hogy fáradtság veled foglalkozni. Egyáltalán nem az. A veled való foglalkozással én csak nyerek, elég minimális energiabefektetéssel. Nincs igazán realitásérzéked, ha azt gondolod, hogy ez a "bájolgás" energiát vesz ki belőlem, vagy az elviselésed olyan nagy áldozat volna. De ha már itt tartunk, igazán érdekelne, hogy miért van ez a tévképzeted, hogy bárkinek is a terhére lehet egy alapvetően társas jellegű kapcsolattartás veled? - ráncol egy kicsit a homlokán, a nevének elhangzását most ignorálja. Pedig kifejezetten kedveli a sóhajba ágyazottságát úgy alapvetően.
- Leragadsz lényegtelen részleteken. Gondolod, hogy mondanék ilyesmit, ha csak tíz évvel ezelőtt történek volna dolgok? Vagy tizenhét? Vagy egyáltalán?
Értőn bólint.
- Nem csak a legkönnyebb, de a legtermészetesebb, legemberibb is. A férjével szemben teljesen megértő. Pontosan jól látja, hogy nem vagyok jó hatással Griffinre. Egy drogos kisöccs nem éppen a jó hatások példaképe - megigazítja a gallérját, miközben felkel.
- Azért mégiscsak elég fura, nem a túlóravállalás szükségessége vagy szükségtelensége miatt. Szabadság? Történt valami még a verekedés után? - némi gondterheltség mozdul át a vonásain csendes gomolygással. - Ne haragszom, de ez egy elég felesleges bocsánatkérés volt. Min dolgozol? Átmehetünk a parkba, még nincs sötét - gonoszkodik egy kicsit csak.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 23 2014, 22:27

-Ha te mondod, elhiszem neked. Szerintem csak a témáknak nálam más a súlyuk, így van amiben engedékenyebb a véleményem, van amiben meg sarkalatosabb. - Vonok vállat, magamat nehéz megítélnem reálisan, ő jobban "rám" lát.
-Nem értek a biológiához ennyire. Sőt, semennyire. - Javítom ki magam, mert ez a hormonos blabla nekem mindig kínai volt. - A szeretet szerintem bizalom. Minél régebb óta ismerek valakit, feltehetőleg annál jobban bízom benne. Persze van akit gyorsabban megkedvel az ember, megszeret, de a gyorsabb szeretet nem biztos hogy tartósabb lesz. Nem tudom értesz-e, de velem szeretetről meg szerelemről beszélni nem biztos hogy releváns. - Teszem hozzá őszintén, mert hát szerelmes sem voltam és mély kapcsolatokat, igazi ragaszkodós szeretet csak az öcsém iránt éreztem életemben, senki másért soha. Főleg nem nő iránt.
-Velem nem úgy szoktak viselkedni mint másokkal... - Mondom megvilágosodva mire céloz. - Én az alapján ítélek velem hogy viselkednek. És lehet azt látom valakit megalázol, levonom a következtetést milyen kegyetlen vagy, aztán kiderül, hogy a gyerekkorod végigzaklatta, meg aztán is és most végre visszaszóltál, mert találtál fogódzót. Az ember sosem tudhatja ki miért viselkedik úgy a másikkal ahogy. Hogy velem hogy viselkedsz az teljesen más lap, arról lehet sejtésem. - Mosolygok.
-Lehet... - Sóhajtom, elvégre a szüleim se szántak erre időt, oldjam meg magam. Henryvel kapcsolatban is oldjam meg, egyedül. Megszoktam hogy csak elvárások vannak felém, de egyéb visszajelzés nem sok. Megtámasztom az állam ahogy könyökölök, kicsit félrenézek, neki nem lennék fárasztó? Előbb utóbb úgy is csalódik és akkor fárasztani fogom... hosszútávon nehéz velem... de azért szeretném neki elhinni, hogy kikapcsolódás neki a velem töltött idő, nem fáradtság.
-Nem tudom. - Mondom kicsit sarokba szorított hangon. - Csak úgy. - Mondom ezt a semmis mondatot, nem szeretném kifejteni. Lehet tényleg butaság, de lehet nem. Nem tudom.
-Ha már "beléd" ásnám magam, nem állnék meg a friss híreknél. - Mosolyodom el kicsit, hogy rólam van szó, akkor már alapos lennék.
-Nekem is egy volt drogfüggő az öcsém, mégis jó hatással van rám. Ez nem ettől függ. Attól még ugyan olyan ember vagy tisztán, csak a drog miatt vagytok... nehezebben elviselhetőek, hogy úgy mondjam. De már leszoktál, azaz majdnem, szóval tovább kéne lépnie. Mert leszoktál ugye? - Döntöm félre a fejem, a baleset óta mindig tiszta volt, szóval nem is piszkáltam vele.
-Igen, sokat aludtam és kevesebbet fordítottam. - Vigyorgok, kicsit elmaradtam a karakterszámokkal. - Mostanában nem voltam sok időre elutazva, szabadságra is így mentem. Szóval megtehetem. - Vonok vállat, remélem nem aggasztja rám a munkamániás szerepet is, mert nem vagyok az. Csak egyedül hova csavarogjak a nagyvilágba?
-Meg átjön ebédre az öcsém meg a színész barátom. Szeretnék egy teljes napot nyugodtan rájuk szánni, meg a másnapot is akár. Így kényelmesebb. - Mondom még, mert ez is az egyik ok.
-Bah... - Forgatok szemet. - Te majd megvédesz, ha meg besötétedik majd megfogom a kezed. - Bosszankodom kicsit, de inkább Lionelnek szól. Vagy inkább a szituációnak, tudja a fene.
-Most épp szerződéseket fordítok, munkakör leírásokat. Elég száraz, ezért is haladtam vele lassabban. - Mesélem el, ha már megkérdezte.
-El tudtad intézni a dolgokat Lionellel amúgy? - Kérdezem, azt hiszem mintha lett volna valami ügyük. Kíváncsi vagyok valóban elutazott-e a srác.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Kedd. Jún. 24 2014, 14:30



A fejét félrehajtva mézszín pilláinak egy rebbentésével jelzi az egyetértését és a feddését. Már a súlyuk. Igen, jól fejezi ki Sebastiant, csakhogy a gyakorlat azt mutatja, hogy igen súlyos témákra nem helyez súlyt, kezeli őket meglepően komolytalanul. De ezt nem foglalja szavakba, a fiú magától is rájön erre a konklúzióra.
- A szeretet nem bizalom - ráncolja a homlokát egy kissé értetlenül, ahogy emészti az elhangzottakat tűnődve. - Igen, minél jobban ismersz valakit, annál jobban bízol benne, ha megbízható, mert nyilván hiába ismersz nagyon régóta egy korhejt, attól az még nem lesz bizalomraméltó ember. Ahogy a bizalom szeretetreméltóvá sem tesz, mert egy megbízhatatlan embert éppen úgy lehet szeretni, mint egy megbízhatót. Nem értelek igazából, de nagyon figyelek - hunyorítja össze a szemét a kisé visszakérdezésre, egészen bájosnak tűnik.
- De az kevés. Édeskevés Sebastian. Például, mi van, ha veled elbűvölő vagyok, de közben egy másik lakásomon 8-10 éves fiatal fiúkat és kislányokat kényszerítek pornóforgatásra. Két hete lecsukták az egyik ismerősömet ezért - szomorkodik kicsit. Senkinek nem öröm, ha lecsukják az ismerőseit. - Pontosan felsorolod azt, hogy miért kell a többletinformáció. Mert sosem tudhatod, miért viselkedik úgy, ahogy, de mindent megtehetsz azért, hogy többet megtudj a dologról - ártalmatlan kijelentés, elveszítette minden offenzív élét. Ki ő, hogy visszatartsa az ártatlanság vak bárányát, ha egyszer elvek miatt nem akar többet látni? Kissé elmosolyodik. Milyen volna elvinni ezt a fiút egy buliba, aztán csak pisloghatna a pletykákon, amik elindulnak róla, és csak utólag tudna meg mindent, hiszen az ő körei védettek ettől a magas színvonalú romlottságtól. Undorító, biztos a pizza teszi hogy ilyenekre gondol.
- Semmi sincs "csak úgy". Fogalmazd meg, miért véled így - szigorú, nem enged még elmenekülni ez elől. - Ha már egyszer ahhoz volt eszed, hogy azt feltételezd rólam, fárasztasz engem, legyen ahhoz is merszed, hogy elmondd miért. Valld be bátran, diagnosztizált energiavámpír vagy, mert a skorpió csillagjegy ikrek transzcendensében születtél, ami skizofréniát okoz és misztikusságra való hajlamot - forgatja meg a szemét némi komolytalansággal.
- Ha már belém ásnád magad, nem is hagynám - villantja a szemét kéken a fiúra, csak a miheztartás végett.
- Nem mondaná, hogy jó hatással volt rád. Kiszámíthatatlan vagy, zaklatott, ritmustalan. Hiányzik belőled a korosztályodra jellemző dinamizmus. Magányos vagy, és ezen nem is akarsz változtatni, mondván jó neked így, pedig a saját kedvteléseid, hobbijaid hanyagolod, mert félni kezdtél az emberektől szerintem. Csak az öcséd létezik, az összetört, aki összetört, ő a minden, mindenki más csak utána jön, felborult a természetes értékrended. Munkának élsz, ritka szórakozás, unalmasnak, fárasztónak látod önmagad, ezt nem nevezném éppen jó hatásnak - csak úgy kiszaladt.
- Butákat beszélsz. Nem a drog miatt vagyunk elviselhetetlenek. Tudod miért vesszük be? Mert magunkat se tudjuk elviselni. Leszokott drogos nincs - hajtja félre a fejét ő is, aranyosan.
Rábólint, nagyon helyes, hogy fektette a bordáit, nem pedig a gépnél görnyedt velük, úgy látszik sikerült elégszer kimosniuk a fejét ahhoz, hogy megpróbálja nem súlyosbítani a fizikai állapotát.
- Ebédre? Inkább már vacsorára, nem? Vagy holnap? Színészek, kaszkadőrök, még a végén jól egymásra találnak, te meg ott maradsz magnak - kissé elmosolyodik, ahogy kifelé lépked, a már ismert elektromos cigarettát veszi elő az utcára érve, bekattintja.
- Meg én, bár a múltkor még nem akartál királylány lenni - ah, micsoda boldogság, hogy megint előveheti ezt a témát, szinte felragyog.
- Ó, az veszélyes meló. Mármint, a szerződő feleknek. Egy félrefordítás és olyan per kerekedhet belőle, hogy örök életre elveszel benne.
A kérdés meglepi, sőt. Féloldalasan Sebastianra hunyorog és nagyon titokzatosan nem válaszol. Elvégre Lionel hozzáállását tekintve nem biztos, hogy jobb sorsa lesz, mintha pornóztatná.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Kedd. Jún. 24 2014, 22:24

-Na látod, ezért nem vagyok jó vitapartnered ebben. Nekem az. - Legalábbis magamon eddig így tapasztaltam. - Kedves hogy nagyon figyelsz, de azt hiszem kifejtettem. A szeretet olyan ragaszkodós érzés, én ilyet nem szoktam érezni. - Egészítem ki, de hát tényleg elég alul művelt, tapasztalatlan vagyok vagy hogy mondjam. Legalábbis a tartós kapcsolatok terén.
Elkerekednek a szemeim, hogy miket mond az ismerőséről.
-Erősen kétlem hogy ilyet csinálnál. - Aztán megrázom a fejem kicsit, hogy tudom, pont erről van szó, hogy úgy sem jönnék rá. - Ilyeneket nem mond el az ember, ha mással látlak se jövök rá. Max ha feltűnően megbámulsz egy kislányt, de akkor szintén elég hogy velem vagy. Te jó ég... - Fogom meg a homlokom, abszurd feltételezés. - Meglehet, de... ahh. - Sóhajtok. Nincs olyan ismerősöm akiről akár egy oldalnyi dolgot fel tudnék sorolni, hogy na ez XY. Csak a családom. Szóval... - Mindegy. Majd akkor odafigyelek de nehéz lesz levetkőznöm hogy más elmondására vagy hasonlóra adjak bármi hitelt. - Szalad össze a szemöldököm, engem ezek tényleg hidegen hagynak.
Valami morgás szerű sóhaj jön ki belőlem, nem nézek rá. Jól esne gyerekesen vállat vonni, de jobban kedvelem Phoenixet, hogy ilyen gesztussal éljek.
Aztán csak rápislogok, próbálom elviccelni, de gyérül sikerül.
-Ikrek a transzizém? Jó tudni... - Érzem nem úszom meg. - Hah. Nem tudom. Csak... - Nem tudom miért, de feszélyez hangosan kimondani, ilyenekről sosem beszéltem, Henrynek sem, főleg nem neki. - Egyszerűen megszoktam. A szüleim nem nagyon foglalkoztak velem, fárasztó Sebastian... Jaj Seby szívem, ne fárassz, nem megyünk el... Jaj Seb fiam ne mond fel a leckét, fáradt vagyok ezzel foglalkozni old meg... Játsz Henryvel... Ne fárassz az öcséddel... Ne fárassz hogy megint el kell mondanom... Ne fárassz hogy akármi, old meg.- Forgatok szemet. - A barátaim is... egy idő után nem válaszoltak a levelekre, hívásokra, fárasztó napjuk volt, fárasztó ez, az... Sok vesződség velem foglalkozni, megunnak, találnak jobbat. Henry is talált. Mindenki talál csak én nem. - Mondom a végét már egész csendesen, de továbbra is támasztom az állam és nézem ahogy kiszolgál a pultban a lány. Nem értem miért mondtam a végét ki hangosan. Rezignált lett a hangom és beletörődött.
Persze mikor róla beszélünk már visszafordulok, mosolygok a szavain. Még a végén tényleg olvasgatni fogok róla. Fura lenne.
Aztán amiket mond, kicsit bele is sápadok, már nyitom a szám hogy tiltakozzak de mégsem teszem csak becsukom.
-Nem az ő hibája. - Mondom csendesen. Sosem tudnék haragudni Henryre. Az mondjuk meglep hogy félnék az emberektől. Lehetséges volna? Hm, nem az emberektől félek. A kötődéstől félek maximum. De attól ugyan miért félnék?
-De van. - Mondom dacosan, szinte gyerekesen, nem adok igazat se a szüleimnek, se neki. Henry leszokott. Kész. - De miért nem bírnád elviselni magad? Szellemesek vagytok, rendesek, figyelmeseket, ötletesek, jó veletek beszélgetni, sikeresek vagytok, dinamikusak, humorosak... - Ezek mind igazak Phoenixre és Henryre egyaránt. Nehéz megértenem mit nem szeretnek magukon. - Van aki elvisel titeket, sőt. Én mindkettőtöket nagyon kedvelem, nekem öröm veletek lenni. Ez már csak valami nem? És neked gondolom sok ilyen ember van az életedben, a bátyád biztosan. - Pislogok rá.
-Holnap után. - Mosolygok, nem titkolom, hogy örülök a programnak. - Nem fogom bánni ha így alakul. Szeretném ha megismernék egymást, szerintem jól kijönnek majd. - Én elhallgatom őket, ha nagyon belemélyednek, nem zavar, a hangulat ettől nem lesz nekem nyomott.
-Bah, most sem akarok, segítségre szoruló királyfi vagyok, ennyi. A mesékben is kapnak segítséget, belefér. - Sandítok rá, nem, nem leszek hercegnő. De látom roppant mód örülne neki.
-Mi van meg akarsz enni hogy ennyire azt akarod királylány legyek, hmm? - Szalad fel az egyik szemöldököm úgy mosolygok rá. Elvégre ő a sárkány, ezen nem változtatunk.
-Lehet, de nem szokásom félrefordítani. - Vigyorgok, csak szerényen. - Meg vagyok fizetve, gondosan csinálom, nem félvállról. - Mosolygok aztán már csak hogy komolyabb a hangom.
Kérdezek, de nem válaszol, kicsit fürkészem az arcát, de semmi, hát feladom.
-Oké, meg sem szólaltam. - Mosolygok, nem erőltetem, igazából mindegy, nem hiszem hogy látom a srácot megint.
Közben rákanyarodom az útra ami a parkba visz, hajj, hiányzott...
-Kicsit neheztelek Lionelre. Ha újra futhatok is majd nem lenne célszerű erre jönnöm, mehet a boltok alá... hah. - Húzom el a szám.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Pént. Jún. 27 2014, 17:34



- A vitapartnerség valami egészen más kapcsolati viszony, ne keverjük ide - mosolyint fanyarul.
- Erősen kételkedtem én is, amikor kiderült Herbertől, mindig azon vitatkoztunk, hogy szerintem miért ostobaság adományokkal támogatni a segítő-szervezeteket, ő meg csak azért is kitartott mellettük - sóhajt szomorúan. Nincs több vita egy pohár martini mellé az olajbogyó gömbölyű hátára lehelve. - Jó, ez nyilván szélsőséges példa volt, de például egy másik ismerősömet kifigyeltem, és megszakítottam vele a kapcsolatot, mielőtt adócsalásba keveredett. Légy rugalmas, sok minden kiderül. Egyébként megnyugodhatsz, a kislányok nem izgatnak, kivéve, ha őrülten tehetségesek valamiben, ami azért elég ritka. Bár tudom-tudom, manapság a csoda-gyerek a menő - megvan a véleménye a semmiből előkerülő tökéletesen trenírozott csodagyerekekről.
- Nem biztos, hogy ikrek - vallja meg, hogy ezt csak úgy bekamuzta különösebb átgondolás nélkül, néha ilyet is kell. - Nem azt mondtad, hogy túllépted a szüleid hatását? Éppen csak ebben az öntudat-értékelésben kéne túllépned rajtuk, semmi más nem olyan fontos, minthogy magadat ne két másik ember szemében értékeld. A barátaid ugyanúgy. Ha nem foglalkoznak veled, nem szakítanak rád időd, az ugyanúgy az ő hibájuk is, ahogy a tied, de miért érdeklődne irántad bárki is, ha elkönyveled magad fárasztónak? - ismeretlen probléma az ő világában, ám nyílt figyelemmel és szinte együttérzéssel kezeli.
- Ne magasztald már szentté - sóhajt unottan a csendes tiltakozás hallatán, megforgatja a szemét.
- A szellemesség, a rendesség, figyelmesség kifelé exponál. Szerepeket játszunk, míg belül ugyanúgy lehetünk boldogtalanok és szerencsétlenek, csak ezt nem mutatjuk a környezetnek. Miért adnánk esélyt arra, hogy valaki felhasználja ellenünk a sebezhetőségeinket? De egy idő után megutáljuk ezt a képmutatást, és olyankor valamivel meg kell vigasztalnunk magunkat. És mert az emberek bitangul nem vigasztalóak, akkor se, ha szeretnek velem lenni, maradnak a szerek - emelinti a fél vállát, de nem igazi vállvonás, csak megemeli.
- Ki segít a királyfinak? Nem a sárkány. Vagy az egy nagyon bizarr mese volna - tűnődik el. Hercegnőnek lenni sokkal egyszerűbb volna. - A sárkány nem eszi meg a királylányt, szerinted, ha megenné, akkor hogyan tudná a herceg megmenteni? A sárkány más célokra tartja a királylányt - kacag fel a feltevésen.
- Helyes, szükség is van alapos fordításokra, elképesztően sok dilettáns dolgozik a szakmában, pedig jól megfizetik őket.
Fúj néhány jól sikerült füstkarikát azzal a kis hallgatag mosolyával, aztán bólint.
- Vannak futópályák az egyetemeken, biztonságosabb lenne kiváltanod egy bérletet. Bár amiatt a banda miatt egy pár hétig nem kell aggódnod. Talán hónapig, attól függ, kivásárolja-e őket egy nagyobb banda-csoportosulás.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Pént. Jún. 27 2014, 18:06

-Ahogy gondolod. Akkor úgy mondom, lehet nem az én véleményemre kéne adnod. - Vonok hanyagul vállat.
-Már miért lenne ostobaság? - Ez nekem sem világos, de jelzem ne menjünk bele.
Elmosolyodom, hasonlóan vélekedtem volna magam is róla. Az adócsalás azonban elgondolkodtat.
-De az üzlet. Ott azért az más. Bár ki tudja lehet nem. - Elbizonytalanított, lehet jobban kéne mások körmére nézni. De eddig feleslegesnek éreztem az ilyesmit, bajom sem lett belőle...
Aztán csak elmosolyodom egy pillanatra, okés, akkor nem biztos. Nem mintha hinnék a horoszkópban.
De csak kinyögöm amit hallani akar, de csak sóhajtok, lehet.
-Igaz. - Mondom csüggedten. Lehet bebeszélem magamnak. Ki tudja. Phoenix mindig elgondolkodtat, szinte már meglepő.
-Nem magasztalom szentté, de ami tény az tény. - Makacskodom.
Félredöntöm a fejem és úgy hallgatom amit mond. Aggódni kezdek Hanryért... Lehet csak a saját bajom láttam és az övét nem. Megint önző voltam, lehet belül nagyon szenved csak nem veszem észre? Ijesztő elgondolás. De az is hogy a velem szemben ülő is szenved én meg nem veszem észre és azt sem tudom hogy tudnám felvidítani. Tényleg, hogy tudtam eddig felvidítani? Elég frusztráló ezekbe belegondolni, de nem akarom becsukni a szemem és elfordulni.
-Értem... valahol igazából tudom milyen. Majdnem alkoholista lettem. De aztán úgy voltam vele ha én is elvonóra kényszerülök ki vigyáz Henryre? Akkor kezdtem el futni. - Sóhajtok egyet. - Igaz, annál jobban meg kell szenvedni az eufóriáért, de tiszta marad a fejem. Szerintem neked is olyan hobbit kéne találnod ami örömet okoz és tudod egyedül csinálni. Festeni, táncolni járni, akármi. Vagy téged fárasztana? - Kérdezem érdeklődve, egészen őszinte vagyok vele, magam is meglepődöm mennyi mindent elmondok neki magamtól, amiről senkinek sem beszéltem.
-Nem láttad a Sárkányszívet? Az pont erről szól! - Vigyorgok rá aztán már a park fele menet.
-Hát... gondoltam mégsem akarod hogy a körmöd reszeljem, míg megjön a legyilkolni való herceglegény. Nem járnál velem jól! - Kuncogok.
-Annak mindig nehezebb akinek nem anyanyelve. - Nekem azért könnyebb. Bár sok szakszót én is úgy tanultam meg, e akkor is.
Csóválom vigyorogva a fejem hogy milyen elégedetten pöfékel, elképesztő.
-Hah... még a végén odaszokom az egyetemre. Így is folyton azt hiszik odajárok. - Mosolygok, igazából nem zavar, csak fárasztó mondani, hogy már rég van diplomám, köszönöm a kérdést.
-Kivásárolja? - Hú, nagyon nem vagyok képben az alvilág dolgaival. De ha nem megy bele sem zavar, csak szeretném érteni amit mond.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szomb. Jún. 28 2014, 00:56



- Ne aggódj, elég nagy vagyok már ahhoz, hogy ne más mondja meg nekem, hogy kinek a véleményére adok - mosolyog ártatlanul, szép világ volna, ha Sebastian szabhatná meg, hogy a véleményére mennyire adnak. Valószínűleg akkor pont annyira senki nem foglalkozna vele, mint ahogy feltételezi, hogy senkinek sem érdekes a lénye.
- Mert ezek a szervezetek hihetetlenül korruptak velül. Hidd el ezt nekem, jó rálátásom van, utánajártam, mert bizonyos vagyonszint felett elvárás az adakozás, de tudod, az állatmenhelyeken százalékos arányban több jut a befolyt adományokból az állatoknak, mint az emberi-segélyszervezeteknél - mániákusan válaszol az olyan kérdésekre, amiket költőiként tesznek fel.
- Ne hidd, nem üzleti jelekből következtettem ki, hogy valami bajba fog keveredni, hanem abból, ahogy viselkedett, az embereket kezelte. Nem tudtam persze, hogy pont adót fog csalni, nem vagyok orákulum - bár ha az lenne, az neki nagyon-nagyon tetszene.
- Attól, hogy elmondod újra és újra, nem válik valósággá. Sajnos nem egy mesében élünk - mutat rá a körülményekhez képest agresszív szelídséggel.
A vele szemben ülő remek színjátékos, többször bevallotta már. Nem azért mondja, amit mond, hogy vigasztalják, és nem azért, mert a saját nyűgéről akarna beszélni, csakis Sebastian tisztánlátásáért az öccsével és általában a hozzá hasonlókkal szemben. Mert miért kéne felvidítani? Valójában vidám, momentán, szórakoztatja ez a helyzet, valószínűleg ezért van türelme Sebastianhoz.
- Ah! Majdnem alkoholista! MAJDNEM! - már-már felkiált. - De megtagadtad magadtól a drogos kisöcsédért. Büszke vagyok rá szent sebestyén, de azért ne hidd, hogy mindenki számára van más járható/futható út. Elhiheted, a hobby nem mindenkinek egyetemes megoldás - biccent rá egy kicsit arra, hogy fárasztaná. Nem igazán illik hozzá az ilyesmi.
- Valahogy kimaradt - lép a melegtől susogó lombok közé. - Miről szól igazából? Szerintem a körömreszelés egy hasznos és szórakoztató elfoglaltságunk lenne kedves királylány. Esetleg varrhatnál nekem inget. Azt olvastam, hogy a középkorban úgy varrák azokat kézzel a háztartásbeliek. Rémes, és az volt a luxus, hogy milyen anyagból rabszolgázhatták össze.
Elfele fújja a füstöt.
- Ha nehéz, ne vállalja el - szigorú főnök.
- Senki nem nézné ki belőled a 27-et. Amúgy sok független felnőtt jár. Néha én is lenézek - valahol formában kell tartania magát, kedveli az izmos külsőt magán.
- Japp, a rendőrség korrupt, ez ellen én se tehetek semmit, legfeljebb annyit, hogy többet ajánlok a benntartásukért, de előbb-utóbb akkor is elszabadulnak.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szomb. Jún. 28 2014, 01:50

-Jól van azt gondoltam csak úgy mondtam. - Mosolygok, tudom én hogy nagyon nem befolyásolnám őt.
-Igen igen és Afrikába sem segélycsomagot kéne küldeni hanem megtanítani őket a fejlődésre hogy el bírják látni magukat... de attól még ideiglenesen jobb megosztani. Elképesztő hogy míg mások tejben fürdenek megint mások az utcán fagynak halálra... akkora a szakadék és annyira szétnyílt a gazdasági olló hogy ha ennyivel is de kicsit korrigálni kell.... - Csóválom a fejem, én nem tartom felesleges vagy ostoba dolognak. - Az ostobaság megint az emberekben rejlik, hogy kinek vagy minek adományoznak. Nem az adományozás a hülyeség.
-Áh értem. Hát... bizonyára oka volt rá, főleg ha ilyen könnyen lebukott, valószínű nem megfontolt és higgadt elmére vall, ahogy illene. - Mert aki bűnözik csinálja jól, vagy ne csinálja. Ennyi.
-Nem kell azzá válnia mert már az. - Ebből nem akarok engedni, olyan mintha nem hinnék Henryben.
-Halkabban már könyörgöm. - Önt el a pír, elmondom neki erre kikiabálja a világba?! Aztán a méreg önt el mint holmi ostoba pulykát. - SOHA nem löktem el. Soha. Ha még egyszer ezt mered mondani itt hagylak. - Nézek rá metszően, érezheti nem viccelek. Ez számomra komoly sértés, főleg hogy nem volt ott és pont hogy nem hagytam ott. Én sosem hagytam magára. Az hogy eljöttem érte volt, nem miatta.
-Akkor nem az. De ha nem próbálod honnan tudod mond? Egyszerűbb keseregni, a drogra fogni, és aztán közölni, nekem nincs más megoldás. Kényelmes ember vagy Phoenix de ez nem jelenti azt hogy mindenben igazad is van. Egyszer majd belátod. - Mondom nyersen, eltűnt a kedvesség belőlem egy pillanatra, mert vérig sértett. De veszek egy mély levegőt és lehiggadok, idegesebben a hajamba túrok és hátrafésülöm.
-Kár, jó film. - Mondom később hogy lenyugtattam magam. Amúgy sem tudok komolyan haragudni erre a pasira, megkedveltem. Nem ismeri a részleteket, engem sem, Henryt sem, innentől fogva hova haragudjak?- Arról hogy van egy lovag aki pénzért kiírt szinte minden sárkányt, de megismeri az utolsót, és miután beszélgetnek összefognak, mert hát ha megöli akkor nem lesz keresete. De barátok lesznek és kiderül nem minden sárkány gonosz. Meg a másik szál hogy a sárkányok meg tudják osztani a szívüket és akkor a halandó aki megkapja együtt sérül a sárkánnyal de meghalni nem tud, csak ha a sárkány meghal. A probléma pedig hogy az uralkodóé a sárkány fél szíve és gonosz. A többit kilogikázod. - Mosolygok, hát nagyon velősen és csupaszon erről szól. - De szép film, kellemes zenékkel, érdemes megnézni. Az egyik legjobb sárkányos szerintem, nézegesd a rokonaid. - Mosolygok.
-Öh, ha én varrok neked úúúú... hát te azt fel nem vennéd! - Kacagok fel, mint aki élete egyik legjobb poénját hallotta. - Akkor már inkább reszelem a körmöd. Fordítottam varrógép leírást, varrókönyvet, de varrni nem tudok. Folyton az ujjamba szúrom a tűt és hozzávarrom valamihez az anyagot, tiszta csomó lesz... antitalentum vagyok varrásból! - Kacarászom, nem akarja hogy én legyek a szabója. - Amúgy a minta is számított, onnan tudták honnan jöttél.- Mosolygok, hát igen. Mára az számít milyen márkát nyomtatnak rá és kész.
-Valamiből meg kell élni aki nem kockáztat nem is nyerhet. - Vonok vállat. Szerintem ez általánosan igaz.
-Tudom, miért dörgölöd mindig az orrom alá? - Vigyorgok. - Tényleg? Belőled kinéztem volna hogy saját futópadod van... - Én is gondolkodtam rajta hogy veszek, de van valami szabadságérzete az embernek ha a természetben fut, vagy legalább egy parkban.
"Japp". Esküszöm, tőle ezek a megnyilvánulások csalják a legszélesebb vigyorokat az arcomra.
-Á értem. - Világosodom meg. - Hát... ehhez nem értek. De ha megtalálod a bandavezért és őt fizeted le lehet jobban jársz. Nem? - Nem tom hogy megy, de ha a rendőrségbe kár feccőlni a pénzt a nyugalomért akkor már a gond forrását is kiiktathatja így nem?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szomb. Jún. 28 2014, 16:00



- Jobban gondold meg mit mondasz, "csak úgy" - hunyorítja gonoszkásan.
- Igen, és bár volt ilyen kezdeményezés, mivel munkával jár, csírájában elhunyt. Viszont aki tejben fürdik, az nem tudja korrigálni, mert a gazdaságot az államok felsőbb vezetése szabályozza, nem mi. Az adományozás pedig össszeforr az emberi tényezőkkel, nem elválasztathatlan - sóhajtja puhán, kedvetlenül. Kicsit embergyűlölőre pizzázta magát, nem komolyan, csak éppen egy kicsit.
- "Ilyen könnyen"? Mit tudsz az esetről? - ráncolja a homlokát rosszallón.
Szélesen elvigyorodik, felnevet Sebastian kitörésén.
- Az is egy érdekes játék volna, amiben te hagysz ott engem, de figyelj már arra, amit mondok, mielőtt ilyen dőreségbe keveredsz. Látod milyen jót tesz neked a kisöcséd szentesítése, képtelen vagy figyelni a mondatra, ami tartalmazza őt nyomokban: én az alkoholizmusról beszéltem, amit ellöktél magadtól, nem az öcsédről. Bár azért elgondolkodtató - a metsző pillantást hűvös, józan tárgyilagossal viszonozza, hiszen Sebastian ezt tényleg és tökéletesen félrehallotta, az alkoholizmus megtagadásáról volt szó az öccs kedvéért, nem fordítva.
- Miért gondolod, hogy nem próbálom? Megint ezek az előfeltevések, tudod, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy kipróbáljak valamit, mielőtt rámondom, hogy nem szeretem és nem érdekel, veled ellentétben, akiknek úgy látszik az az alapvető, hogy az ember csak úgy rámondja kipróbálás nélkül. Ez nem engem minősít - játszik a szavakkal, hiszen Sebastian olyasmin sértődött vérig, ami sértés meg sem történt, így könnyed marad minden szó.
- Hát, jókor derül ki, hogy nem minden sárkány gonosz, amikor már csak egy maradt. Mi lett volna, ha az éppen gonosz, és korábban ölte meg a nem gonosz sárkányokat? - nem tetszik neki ez a mese, egy kicsit feláll a haj a tarkóján a szívmegosztáson.
- Majd kerítek valami alkalmas lovagot, hogy elvigyem rá, hogy megtudja, nem érdemes a torkomba szúrni a levélbontó kést - mosolyint.
- Miért, zakó alatt egynek elmegy. Már ha ... sikerül anatómiailag pontos inget varrnod. Egyébként akkoriban kézzel varrtak nem géppel. Biztos hamar belejönnél egy kis fércelésbe. Oké, azért nem várom el, mint mintába foglald a d'Abo címert - emeli a lomboknak a szemét álszentül.
- Mert jó dörgölni - frivol kis mosoly. - Lehetne, de semmi élvezet abban, ha egyedül futópadozik az ember. Sokkal szórakoztatóbb ott, ahol többen is ugyanúgy szenvednek azért, hogy a saját egójuknak megfelelő edzett testet, erőnlétet megszerezzék maguknak. Tudod, társasági elfoglaltságok. Olyasmik, amiknek neked is részt kellene venned, nem pont az izzadós részében.
Komoly pillantás vet a fiúra.
- Nem éri meg. Az túl komoly tétel, már ügyészi ügy is lehet belőle, ilyesmibe nem keverem magam, amíg nem kényszerítenek. A bandavezérek jobbára hasonló magasságban mozognak, mint én. Jobb, ha nem tudjuk egymásról ki kicsoda.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szomb. Jún. 28 2014, 16:40

-Mert előtted annyi titkom van, hogy komolyan át kelljen gondoljam. Főleg mennyire veszel komolyan néha.. - Mosolygom, hát lassan jobban ismeri a sötét oldalam mint én magam.
-Azzal nem igen lehet mit tenni. De elmehetsz politikusnak. - Ajánlom somolyogva, kampányolhatna, az hogy címlapon van gondolom nem zavarná, rajongókat is találna, ki tudja. Itt Amerikában a politikus inkább sztárok, mint komoly emberek valahogy.
-Semmit, de mivel nem gondolom hogy hónapok óta figyeltetted, valószínű elszólhatta magát vagy hasonló felesleges dolgot tett. - Helyesbítek mert ha okosan csinálta volna nem szúrják ki, főleg hogy nem is pont ezzel keltette fel a szemben ülő úriember figyelmét.
-Hah... - Jó ezt akkor lehet félreértetem, de akkor is úgy hangzott és mindig Henryvel zrekál. Bár némi zavar kiül a szemembe. - Ellöktem... azt igen. - Mondom lenyugtatva magam, az ilyen témák tényleg érzékenyen érintenek, nem tehetek róla. Harapós leszek tőle. De lenyugszom, makacsságból nem kérek elnézést.
-Én ki szoktam próbálni a dolgokat, bár nem mindent, ez tény. - A drogot például nem próbáltam de nem is akarom. - De nem tűnsz olyannak aki veszi a fáradtságot ezekre. És nem rosszból mondom, csak valahogy mindent feketén és fehére állítasz be valahogy. - Sóhajtom, még a végén összekapunk. Na jó, nem, nekem ahhoz több kéne. Jóval több. Róla viszont ezt nem tudom elmondani, mert nem ismerem. De lehet az előbbi hirtelen érzés beszél még belőlem, harapdálom az ajkam, mondogatva magamnak, hogy nem is kellett volna felpaprikázódnom és baromságokat beszélek. Sóhajtok is egy nagyot kifújva a belső sötétnek érzett levegőt.
-Senki sem vette a fáradtságot hogy megismerje a sárkány igazi énjét, csak azt látták tüzet fúj és ijesztő. - Magyarázom mosolyogva.
-Hmm, milyen rögtönzött életlen, bugyuta fegyver lenne ellened! - Kuncogok, komolyan, ki tart levélbontó kést manapság? Bár Phoenixből kinézem, nála valahogy elegáns hatást keltene.
-Hát komolyan, ha hordod varrok egyet. De hordanod kell! - Kacagok, szegény mondjon nemet mert bajban lesz. - Ó köszi... igazán rendes gyerek vagy te! Amúgy van címeretek? - Nekünk is volt de hát apa nem tartotta fontosnak utána nézni, én meg azóta hatszor elfelejtettem. Pedig ezek jó dolgok.
-Áh értem , jól áll ha bosszús vagyok? - Szalad fel a szemöldökömkérdően és minimálisan rosszallóan, erősen kétlem amúgy csak viccelek, szóval mosolygok is. Aztán csak szemforgatok. - Futni pont egyedül szoktam, és szoktam találkozgatni másokkal... mostanság főleg. - Teszem hozzá csendben. - De elmehetünk ha gondolod, csak legyek jobban. - Mosolygok azért nálam az még játszik sajnos, hogy még nem szabad. Én mennék, de mennék, szaladnék, de mikor az orvos megfenyegetett hogy benn tart ha megerőltetem magam, nyuszi mód lemondtam még erről is.
-Tényleg? - Látszik ezen meglepődöm de mosolygok is. - Szóval te amolyan fő jó fiú vagy? Vagy inkább rossz? - Mosolygok nehéz eldönteni nála azért, néha elég kétesen fogalmaz. Bár nekem abszolút jó fiú, még ha el is ütött és hasonló nyalánkságok.
Közben élvezettel sétálok a hűs árnyékban, élvezem hogy a bőröm cirógatja a feltámadó egy-egy kellemesebb szellő. Jól esik sétálni és kimozdulni, az hogy nem egyedül vagyok meg csak cseresznye a tetejére.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 30 2014, 16:28



- Milyen titkok? Nem arról volt szó, hogy ne beszélj összevissza random dolgokat, ezt kéne átgondolnod? - ráncolja a homlokát kissé összezavartan, talán fáradt a fiú, és nem figyel rá igazán.
- Szeretek hazudni, de ha politikus volnék, és muszáj volna, elunnám hamar, nem nekem való szakma - hessenti el a lehetőséget.
- Nem figyeltettem, megfigyeltem, és odafigyeltem rá. És az egyáltalán nem "könnyű", hiszen neked se megy - a szabad kezét lazán a zsebébe süllyeszit, féloldalasan pillant a fiúra.
- Nyugodtan bocsánatot kérhetsz, nem fogok olyan fölényesen visszaélni vele, mint ahogy kinézném magamból - ajálja hűvösen, kissé talán arrogánsan, de az ígéretéhez híven, nem annyira seggfejül, mint ahogy tehetné.
- Miért nem tűnök olyannak? - csodálkozik rá, kizökkenve a szigorúságból. - Azért állítom be őket feketén és fehéren, mert már láttam, kipróbáltam, csakis olyasmiről beszélek, amiről vannak pontos információm, amik ilyenné teszik a képet. Eléggé zavar, ha tévedek, ezért csak olyan dolgokról van véleményem, amiket már megismerhettem - fejti ki egy kissé alaposabban.
- Szegény sárkány. Ilyen szomorú filmeket nem nézek, kivéve, ha pályázati művek - kissé elmosolyodik.
- A puhabőrű sárkányok alfajába tartozom, egy levélbontó kés simán átmegy rajtam, és jobb helyeken irodai alapfelszereltség. Nem szeretem, ha össze-vissza tépkedve kerül elém a posta, a kis kiszemelted is elhiheted, remekül bánik az ilyen életlen, bugyuta fegyverekkel - némi gonosz kis célzás, aztán felnevet.
- Ha varssz egyet, elviszlek valahova benne - nem mond nemet, nem az a típus.
- Sajnos nincs, az őseim nemtelen, rangtalan, de okos emberek voltak, akik jól forgatták a pénzt. Úgyhogy ha szeretnék egyet, akkor vennem kéne, de az meg nem az igazi megfelelő történelmi múlt nélkül.
- Az esetedben nehéz releváns véleményt alkotni a mi áll jól kategóriából, ha mindig úgy festesz, mint egy eltévedt időutazó, aki csak magára kapta az első szembejövő ruhadarabot a szekrényből - áh, nem kritizál, csak éppen hogy.
- Legyél jobban, de magadtól is elmehetsz, vagy fogjam a kezed? - derül egy kicsit.
- Nem, én fő rosszfiú vagyok, de a rosszfiúknak se mindegy, hogy kikkel hozzák hírbe őket, ha nem akarnak lebukott rosszfiúk lenni - vigyorodik el a feltételezésen, elégedetten szemléli az élet apró, ám nem jelentéktelen örömébe feledkezett kölyök arcát.
- Na merre parkolsz? Leszek ünneprontó, és elkísérlek addig.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 30 2014, 17:12

-Átgondolom Phoenix, ilyen vagyok. Ami a szívemen a számon, még ha neked ez össze-visszának is tűnhet. - Mosolygok rá. Szórakozott vagyok, ez tény, de azért figyelek rá.
-Igazán? - Döntöm félre a fejem mosolyogva, hogy szeret hazudni. - Pedig nem szép dolog, ejj ejj! - Dorgálom meg mosolyogva, kis füllentős.
-Nem, ahogy elnézem nekem tényleg nem erősségem sajnos. - Húzom el a szám, elég kellemetlen. - Nekem beszélgetni kell hozzá, a gesztusok nekem nem egyértelműek. - Sóhajtok, szomorú de ez van. - De azért akinek feltűnhet annak fel is tűnt, ez a lényeg. - Nem magamból indultam ki.
-Bah.... - De pofátlan. Nah de pont azt kedvelem benne hogy magabiztos. Szóval kissé kelletlen de ránézek és komolyan gondolva megadom neki amit szeretne. Bár sokszor piszkál. Na mindegy. - Sajnálom, félreértettem.
-Nehéz lenne megmondani. - Felelem őszintén. - Értem, de akkor is erős a fekete-fehéret mindenre ráhúzni, mivel attól hogy neked valami nem felelt meg másnak lehet még jó és fordítva. Olyan mintha sarkítanál. - Csücsörítem kicsit a szám ahogy gondolkodom.
-Ritka mikor a sárkányok nem járnak pórul. - Mondom amolyan együtt érző hangon. - De pályázati műben kétlem lenne ilyen, ma már nem divat a sárkányos történet, vagy igen? - Ehhez nem értek, csak nem látni. Jó volt az a rajzfilm amikor a srác neveli de ennyi.
-Áh engem nem akarna nyakon szúrni, szerintem már most jobban kedvel ennél. - Kuncogok. - De amúgy is... ha nem fordítasz hátat szerintem nincs esélyük. De nekem eszembe nem jutna életlen tárggyal neki esni valakinek... amúgy sem, de ha bántani akarnám valami alkalmasabbat keresnék. - Bár ha nincs más kéznél lehet, de akkor azt az illető is pontosan látja és simán reagálhat.
-Hát akkor meglátjuk. - Lehet szülinapjára kap egyet. Nah, most jónak látom hogy őt ismeri a net, simán kiderítem mikorra kell varrnom egyet. Már ha valóba sikerül mert... hát... lehet nem büntetem vele, annál jobban kedvelem.
-Igen, úgy nem az igazi... De ma már nem is mérvadó. - Mosolygok rá, fura azt hittem van nekik. Annyira illene hozzá.
-Ha-ha... tegyük hozzá először futó cuccban láttál, aztán pizsamában, most meg valóban csak leszaladtam. Szóval... nem tudom mi alapján törsz felettem pálcát, de legyen. Szerinted mi tükrözné elbűvölő személyiségem? - Somolygok rá, hogy na mondja, mondja mit kéne hordanom hogy ne legyen ciki velem mutatkoznia. Bár nem értem mi baja a mostani ruhámmal, hát szerintem teljesen jó...
-Hah, te... nélküled is elmegyek, ettől nem kell tartanod, csak felajánlottam elmegyek veled, ha egyedül nem akarnál menni... - Forgatok szemet, kiforgatja a szavaimat.
-Ó értem. Szóval lett egy igazi kemény rossz fiú ismerősöm, hmm. Aki lóg egy szívességgel, micsoda fordulat! - Mosolygok szélesen, nem tűnik annyira rossz fiúnak, de valahogy nem érzem hogy viccelne így... megjegyzem hogy így jellemezte magát.
-Két sarok. Gyere. - Intek a fejemmel, nincs már messze. Hamar ott is leszünk, egy szürke alfa-romeo 156-os felé veszem az irányt. Szeretem ezt a kocsit, látszik vigyázok rá. Na meg otthoni, bal oldali forgalom szerint, nem lehet eltéveszteni hoyg az enyém.
-Nos, kössz az ebédet, szerintem majd még összefutunk. - Szalutálok az iratokkal a kezemben, amiket elhoztam tőlük. - Remélem nem bántad meg a pizzát! - Kuncogok, adom a kezem kézfogásra, aztán beszállok a kocsiba. Nem vagyok egy nagy búcsúzkodós, meg kell hagyni, szeretek angolosan távozni ha tehetem. Na meg remélem hamarosan látjuk még egymást.
Ha nem kopogtat be hogy mondjon még valamit, akkor el is hajtok haza fele véve az irányt mosolyogva.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Kedd. Júl. 01 2014, 23:27



- Gondold át jobban, mindig lehet jobban csinálni a dolgokat - sóhajtja kissé.
- Jaj már, ne nézz így. Mintha most téptem volna le a szűzhártyát a szemedről, hogy vannak bizony a világban olyan emberek, akik szeretnek hazudni, és jól is csinálják, mert élvezik - vigyorodik el egy árnyalatnyi zavarban talán, de ez igazából nem látszik rajta különösebben, holott ilyet az ember ritkán mond. Méghogy nem szép dolog! Az egyik legszebb, már a hazudó félnek, nem annak, akit átvernek.
- Ennyire nem? - igazából ez egy kicsit sajnálatraméltó. Valószínűleg sokan át fogják még verni életében ezt a szerencsétlen fiút, amíg végül a vidám huszonéves helyett olyan keserű negyvenes lesz, hogy még ötvenéves kora előtt fejbe lövi magát. Vagy nem. Mindenesetre az biztos, hogyha lesz valaha felesége, az orrba-szájba csalni fogja, mert aki nem veszi észre a jeleket, azt általában ki is használják.
Lehet meg kéne mentenie? Áh, a napi jócselekedétét már letudta, elteszi ezt holnapra.
- Megbocsátom, bár remélem belátod a veszélyes butaságát annak, ha minden mondatért verbálisan ölre mennél, amiben szerepel az öcséd - szinte függővé teszi tőle a megbocsátást, de igazából mégsem, nem haragtartó ebben az esetben, nincs mire, nincs miért.
- Megint középen maszatolsz. Egyébként túlzásnak érzem én a "fekete-fehéret" ráhúzni az én jól körülhatárolt véleményeimre, csak azért, mert jól körül vannak határolva. Nem beszédet tartok neked Sebastian, ahol figyelembe kell venni a közönség soraiban ülő összes sekélyes gyökeret, akinek a megfelelhetőségét számba kell vennem. Neked beszélek, magamról, miért ne lenne határozott véleményem, fekete-fehér? Ki a faszt érdekel, hogy másnak még lehet jó? Nincsenek itt, nem számítanak - olyan szinten rezignáltan elhelyezett minden szó, mintha nem is indulatszavakat használna.
- Ebből is látszik, hogy a mesék se nem igazságosak, de még csak realitásérzékük sincs. El nem tudnám képzelni mennyi marhaság jön pályázatban. Tudod, ezek a srácok, lányok, művészek, pont azért trendi a sárkány, mert nem divat, ez a hipszter lényege - vigyorodik el szélesen, aztán komolykodóra húzza a vonásait.
- Majd rábeszélem, nemhogy elaludjon az éberséged. Egyébként nem kell, hogy éle legyen. Elég, ha hegyes. Tudod, ezt hívják szúrófegyvernek. Bár erről elég fura egy korodbeli fiúval beszélni, a te gyerekkorodban már nem a fegyverek érdeklik a srácokat?
Felnevet, elképzeli magát a fiú varrta ingben, és igazából alig várja. Szórakozás. Minden szórakozás.
- Nem mérvadó, de szép. Sajnálom Sebastian, rangodon alul helyezkedem el - egy fél világ pátoszát belezsúfolja a hangjába.
- A most alapján. Ebben a cuccban jöttél el csajozni hozzám. Ez szörnyű! - felviszi a végét, erős nyomaték. - Hát mondjuk egy egyszínű ing kiemelné a sokszínűséged - nagyon ártatlan pofával mondja.
- Egyedül járok rendszeresen oda, miért ne akarnék egyedül menni? Te vagy az, akit rá kell beszélni, hogy egyetemisták közé tegye a Lord-lábát - csóválja meg a fejét.
- Az igazi kemény rossz fiú Lionel. Én a fehérgalléros, tiszta kezű rossz fiú vagyok, és a szívességed úgyis valami marhaságra tékozlod majd el - ragyogó mosoly, megy, ha már ilyen szépen hívják, megnézi magának a kocsit alaposan, megforgatja a szemét és nem áll hozzá túl közel.
- Ó abban biztos vagyok, és nem bánom, de legközelebb szarvasgombát eszünk. Vagy grillezett sajtot - mosolyogja meg a pozőrködést, kezet fog a fiúval, aztán engedi távozni, a könnyes búcsúnak most nem is volna ideje, helye és tere.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szer. Júl. 02 2014, 00:07

-Tudom. Majd jobban odafigyelek. - Mosolygok, majd tényleg odafigyelek a kedvéért, legalább akkor mikor vele vagyok.
Aztán csak felkacagok.
-Tudom hogy vannak de ez attól még továbbra sem szép dolog. - Öltök rá némileg hanyagul nyelvet, mert épphogy kidugom a számból, incselkedve.
-Nem tudom, elbizonytalanítottál... azt hittem kellően odafigyelek a körülöttem lévőkre de most már nem tudom. - Felelem őszintén elgondolkodva, mert hát... Ha valóban se ő se Henry nincs jól... Kilian elszólta magát ezért fokozottan figyeltem rá, Josh detto... Szóval fogalmam sincs lassan.
-Khm. - Több válaszom nincs arra, hogy ugrom Henry miatt. Inkább csak félrepillantok. Egymásnak maradtunk és kész, ha én nem védem és szeretem ki fogja még? Ha lesz barátnője ő, de addig is figyelni szeretnék rá és igenis zavar ha valaki akár egy rossz szót is mond róla. Ez van. Még ha Phoenix teszi is akit amúgy nagyon megkedveltem.
Hallgatom a monológját a végén meg csak nevetek. Nem őt nevetem ki, hanem a szóhasználat és a közte lévő kontrasztot.
-Ezért kedvellek! - Mondok csak ennyit nevetve és vidoran.
-Hát... a sárkányok szerintem örökkön divatosak szóval... - Vonok vállat, túl mitikusak ahhoz hogy ne legyenek.
-Óh, de kedves vagy... - Somolygok rá sandán, hát ellenem fordítani a kedves hölgyeményt. - Tudom de nem is hegyes. Baromi tompa az egész és jól kell célozni hogy rendesen a nyakadba álljon. Már bocs... - Kuncogok, én nem akarnám őt bántani csak pont róla beszéltünk. - De mindegy is. - Hanyagolható téma, nem tervezek senkit eltenni láb alól. - Dehogynem. Legalábbis én szerettem őket. Bár én távol harcos típus vagyok a rossz szemem ellenében is. - Mosolygok, nem vagyok valami jó közelharcban, ugye.
Nah, ez az ing igazán szórakoztatja Phoenixet, lehet tényleg kap.
Aztán csak pislogok és felnevetek, harsányan.
-Menj már! - Nem is bírok mást mondani, abszurd.
Aztán kacagok tovább.
-Mi bajod van a ruhámmal?! - Hüledezem. - Áh... kicsit unalmas lenne nem? - Vigyorgok rá fél szemem lehunyva. - De megnyugodhatsz, az ingeim java egyszínű kék, fekete vagy fehér. Van egy bordó és slussz. Ez a nyári ingem, még úgy kaptam. Én szeretem... - Ecsetelem vigyorogva.
-Hah... ez nem igaz. Én csak nem néztem hogy ott lehet hol futni, minek néztem volna ha a parkba járok, hmm? - Forgatok szemet, akkor megint félreértettem, hogy egyedül nem szívesen jár le. Mindegy, kezdek hozzászokni hogy "aláz".
-Úúú, félig-meddig ő is jön eggyel, na erre varrj gombot, micsoda jó dolgom van! - Kuncogok. - Majd meglátjuk, majd meglátjuk! - Kacsintok rá, mittom én mit fogok kérni, lehet valóban valami hülyeséget, de lehet nem. Egyelőre nem kell semmi, de lehet nem is fog kelleni eztán sem. Amin változtatni szeretnék azon Phoenix sem tud.
-Vagy egy jó libamáj pástétomot! - Vigyorgok, bár a sajtokat imádom, azzal megfogott. Aztán el is hajtok haza.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Today at 01:46

Vissza az elejére Go down
 

Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-