Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szer. Jún. 11 2014, 21:52



- A kocsmák mindenhol zajosak! - horkan fel, hát egy várost, élőt és elevent szabad ilyen egyszerűen jellemezni?
- Aaazt, rossz fiús beütést - a jókedvét palástolni sem tudná, ahogy végignéz Sebastianon, az "rossz fiún". - De minden csoda csak a megszólalásodig tart, vagy amíg meg nem váltod a világot, és újabb sebhelyeket nem szerzel ezáltal - csóválja meg a fejét elnézőbb mosollyal.
- És mit nyertél? - hunyorítja össze a szemét némi pajkos éllel, aztán ártatlanul megforgatja.
- Például a tied. De ezt úgysem fogod elhinni. Viszont az elég nagy baj, ha a szexuális beállítottság bárkit is megzavar. Az olyan ... átlagos - finnyál, bár ezzel aligha aratna osztatlan népszerűséget a szomszédos asztalok vegyes nemű, tehát minden bizonnyal jórészt szexuálisan kirekesztő társaságaiban.
- Ah, egy lány csapodársága olyan természetes, hogy amiatt szerintem nem érdemes szent háborút indítani - derül a puszta feltételezésen. - Ha pedig el tudsz csábítani tőlem valakit, akkor az meg is érdemli a sorsát veled együtt.
Megmosolyogja a rigolyákat és megvillantja széles körű ismereteinek újabb szegletét. Alig van dolog, amit ne próbált volna ebben az életben, még ha nem is látszik rajta minden.
- De, kipróbáltam, de az ámokfutás szabadságeszménye helyett én mindig jobb szerettem a hajlékonyságom földibb dolgokban kamatoztatni - egészen elmélyül a mosolya a szája sarkában, igyekszik elnyomni valamiképpen.
- Naa, egy burger azért nem ennyire keverék. De azért tényleg sajátos bája van. Az olaszok túl izgágák az én ízlésemnek, még a végén megkéselnének egy buta fintor miatt - nevet, mielőtt rákattanna az ajándék falatra.
- A húsok mentik a helyzetet. Bár mintha a tiednek ez a fele egy kicsit odaégett volna. Nyugodtan küldd vissza - a luxusvilágban így szokás, visszazökken a helyére, leöblíti egy korttyal a falatot, aztán a sajátjából vág újabbat, egynek jó, késsel-villával tereli a nyúlós sajtot, ügyesen felcsavarintva a késére a szálait, aztán rákenve az aktuális falatra.
- Szóval a pizza nem a kedvenced. Akkor mit szokott a világmegváltónk eszegetni a gondolom kulturált időben, hat óra előtt elfogyasztott vacsorái alkalmából? Kissé komolytalannak érzem, hogy előbb tudtuk, milyen szeszt kedvelsz, mint azt, mivel táplálod törődött szervezeted.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szer. Jún. 11 2014, 22:47

-Nem láttál még finn férfit inni! - Kuncogok, na az vicces dolog tényleg.
-De neeeem? - Vigyorgok rá, tudom, anyukák kedvence vagyok, esélyem sincs. De van. Aztán eltátom a szám és hüledezek. Ez fájt. - Azt mondod üres fejű szépfiú vagyok? Hú Phoenix... Ez fájt. Ezt még tőled sem vártam. A világot meg már csak dacból is megváltom. Ha kell, elvállalok egy szuperhős szerepet valami filmben. - Nézek rá szúrósan, de nem haragszom. Amíg nem gondolja komolyan hogy ostoba vagyok, addig nem.
-A verekedés kimenetelét. Már látszatra. Az hogy mi tudjuk az igazat az mellékes. Ők nem tudják. - Mondom hanyagul, de vigyorgok.
-Miért, olyan hihetetlen, hogy érdekeljen neked mi felel meg és mi nem? - Lepődök meg, mert amúgy érdekel.
-Nem mindenki gondolkodik liberálisan, sajnos. - Eszembe jut Kilian, mennyi kínom volt nekem is. Na meg Lionel. Komolyan ezért nekem esett, mert azt hitte lebuziztam.
-Húúú de fellengzősen hangzik. Amúgy a trójaiak megtették. - Vigyorgok. - Mert? Annyira jó veled, hogy egy férfi sem ér a nyomodba? - Meglehet, de azért érdekel.
-Például? - Kérdezek rá, remélem nem zavarja. Érdekel mire gondol. Meg amúgy is, keveset tudok róla, mert keveset mesél.
-Háááát, nem is tudom... de azon érezni hogy mű, jobban mint a pizzán. - Nem is tudom, azt meg sem eszem, kezdjük ott. - Az olaszok viccesek és hangosak, én folyton azt hittem kiabálnak velem. - Kuncogok.
-Áh... egy kis kozmált tészta, legalább nem tészta íze van. - Kuncogok, majd nem eszem meg. Az egészet úgy sem bírom.
Vigyorgok, nézzenek oda, mintha én tehetnék róla.
-Talán ha nem mindig éjnek évadján futnál össze velem... - Somolygok rá míg eszem. - Mikor mit főzök. Szeretem a húst, általában valami ilyesmi van terítéken. Csirke, sertésborda, steak, nyúl, bárány... amúgy ott a neten egy csomó szakácskönyv, kipróbálok mindenfélét. Bár inkább sütök, az könnyebb. Gondolom te nem főzöl. Vagy szoktál? - Meglepne vele de mulattatna. Ahogy ott tüsténkedik a méreg drága konyhában és lapozza a szakácskönyvet. Egész szórakoztató lenne még nézni is. Biztos mindent precízen mérne ki.
-Amúgy sok munkaebéded meg vacsorád van? Vagy már annyira nem divat, mert mindent elektronikusan akarnak elintézni? - Ez érdekel, annyira nem láttam be soha a színfalak mögé, hogy is megy ez.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szer. Jún. 11 2014, 23:56



- Nem hiszem, hogy rosszabbak az oroszoknál. Ezek az északiak mind nagyon kedvelik az italt, túl sok a sötétség az életükben. Állítólag depressziósak lesznek tőle - a kis jólértesült.
Elmosolyodik, aztán vigyorrá hízik, ahogy a fiú hüledezik, merevre röbben, őszintén szólva hihetetlenül szórakoztató látvány.
- Nem azt mondtam, csak olyan félig üres - ártatlanul pislant - de hiszen erről már beszéltünk, hogy sokkal okosabb is lehetnél, ha mernél, és nem akarnád személyesen megváltani az összes önsorsrontó idétlent, aki az utcán szembejön veled. És az öcséd lesz a dublőröd? - érdeklődik, ha már filmes témában vannak.
- Annál nincs fontosabb, hogyha te vagy én, vagy mindenkinek a saját énje tudja az igazságot.
Alaposan megnézi a fiút, egy kissé gondterhelten összeráncolja a homlokát, de gyorsan illan a ború felhője róla.
- Kicsit hihetetlen, tekintve a vitáink és a nézőpontunk már megismert különbözőségeit - feleli kellő megfontolás után, átgondolva a kérdést, és a rá adandó választ. Érdekes téma, de nem keseredik el a konklúziótól igazából.
- Tudom, de attól még nem lesz dicséretesebb. A liberalizmusból a legtöbben csak a saját szabadságukat veszik ki, másokéra már nem ügyelnek. De ne hallgass rám, én is elég képmutató vagyok ebben a témában - vigyorodik, már ami a személyes szabadságokat illeti. Kifejezetten kedveli, hogyha másokat megfoszthat a személyes szabadságuktól.
- Csúnyán bele is buktak a dologba, nem mondhatnám, hogy egy pozitív példa volt. Nyilvánvalóan igen - félmosoly a szája sarkában - de ha még mondjuk jobb is akad nálam, olyan, aki egyszerre gazdag, sikeres, jóképű, és még a nyomába se érhetnek.
És magabiztossága is van, sőt, a magabiztossága a sármja szerves része.
- Például az ágygimnasztika. Itt beszélünk a nőkről, te pedig nem vágod a célzást? Na? Na? Na mit mondtam szentlélek? - forgatja meg a szemét.
- Szegény burger, milyen igazságtalanul elbántál vele - sóhajtja patetikusan, lenyel néhány falatot megint, bár ez a pizza téma annyira nem fekszik neki, egynek jó lesz alapon egészen jóllakik belőle.
- Mindig kiabálnak, csak ők barátságosan is kiabálnak. Mi kifogásod van az éjnek évadjával szemben? Nem jellemző, hogy magamnak főznék, miért ne fizetnék másnak, aki ebből él? - tiszta szívjóságból kényelmes, csak hogy fenntartsa a gazdaságot.
- Ez mindig divatos marad. Nagyon sok, sőt, én kifejezetten kedvelem ezt a fajta meetinget. Sokkal őszintébb, mint egynémely irodai meghallgatások. Ez a mai konferencia csak a térbeli távolságok miatt volt gyorsabb és egyszerűbb. Gondolom nálatok egyszerűen csak kiosztják a feladatot, a megbízást?



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 12 2014, 00:27

-Igen, sajnos előfordul. - Húzom el a szám, sok a kisebbség ott. Főleg náluk, de igazából mindegy is.
-Félig... Félig? - Felszívom magam, de lenyelem. Huh... - Ahh... - Inkább nem mondok erre semmit. Többre vihetném, okosabb lehetnék... Phoenix nem az apám, nem is akarom hozzá hasonlítani, még ha később ezzel piszkálom is. - Ki tudja, jó a csapatjátékunk. - Mondom dacos felhanggal, mert kicsit az lettem. Nem tartom magam ostobának és nem szeretem ha ezzel húzzák az agyam. Ennél az is jobb, ha szűznek néznek, pedig az is gáz. Jodiet mai napig nem értem, honnan szedte. Bár ahogy néha elnézem Phoenixet, ő is azt hiszi, hogy nem láttam még meztelen nőt és magamhoz is félve nyúltam... ah.
-Persze, de most amúgy is pózolásról beszéltünk. A pózolás önmagában hazugság, tehát nem értem miért lovagolsz jelen esetben az igazság fontosságán. - Nézek rá mosolyogva.
-Már miért lenne hihetetlen? Attól, hogy nem értek veled mindenben egyet, még nem jelenti azt, hogy nem adok a véleményedre, vagy nem érdekel. - Ütközöm meg ezen tovább.
-Igen? - Nem értem miben lenne képmutató. Tüntet a női elnyomás ellen meg a melegekért? Pffff, nem hiszem. - Amúgy ez igaz, kivéve aki valami kisebbség része vagy úgymond túllép attól mi az elvárt norma. - Elég szomorú dolog, de sajnos a világ már csak ilyen. Rothad, ez tény. Csak már nyíltan teszi.
-Nem kellett pozitívnak lennie, elvégre nem arra mondtam hogy okos döntés volt, csak hogy volt aki emellett döntött, hogy ez legyen a cél. - Mosolygok. - Óóh, megszólalt a sárkány. - Vigyorgok, legalább akkora az egoja. De én ezt kedvelem benne, határozottság kérdése minden manapság.
-De, de gondoltam van más mint a szex, mert az alap. Meg sem kell említeni, adja magát a kérdésben. - Vigyorgok. Főleg hogy szentléleknek hív. - Szerintem a lányok nem így nyilatkoznak rólam Európa szerte. - Kuncogok. Huhh, nem hiszem.
-Hát ha szar... - Mondom ki nyersen, unom szépíteni.
-Tudom, aztán rájöttünk. - Vonok vállat. Szeretem az olaszokat, bár vezetni nem tudnak...
-Semmi... - Sóhajtom, meg sem szólaltam.
-Ó, milyen figyelmes valaki, beleírom a listába a jó tulajdonságaid közé. Törődsz a munkanélküliséggel! - Félig viccelek, van benne realitás. - Amúgy meg mert akkor kipróbálod magad, mindent saját ízed kedvére alakíthatsz, ilyesmi. - Szerintem néha egész kikapcsoló dolog a főzés.
Érdeklődve hallgatom míg próbálom kizárni az ízvilág javát a számban.
-Az biztos hogy sokkal személyesebb és hangulatosabb. Igen, bár szabadúszóként is tevékenykedem, de akkor az ügyfél a főnök úgymond. Mi csak közvetítők vagyunk, de ez nem zavar. Szeretem ahogy a kezem alatt formálódik a szöveg szavakból, mondatokból koherens egységgé. - Mesélem mosolyogva, na ezzzzzel tuti nem váltom meg a világot, de szeretem csinálni. Alkotok valamit, olyan érzés. Vagy csak más formában teszem maradandóvá. Jó érzés.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 12 2014, 12:36



Puhán üti fel a fejét odabent egy kis bestiaszerű jelenlét, amelyik gondosan feljegyzi magának, hogy mik voltak a varázsszavak, amik bosszantani, hergelni kezdték Sebastiant. Ó, mások felháborodásának mindig van valami íze és illata, amit velük beszélgetve úgy lélegez be, mint a korai emberi időkben a varásztársadalmak kiváló szaglású tagjai. Csak éppen ez egy más kor, más kihívások, másfajta nyomát kell keresni a prédánk. Például ilyesfélét.
Csak elmosolyodik. Két kör lenne egy vitában, hogy teljesen a végletekig fokozza ezt a hangulatot, megválogatva a szavait örökre elvágja azt a törékeny szimpátia-szálat, ami Sebastiant hozzá fűzi. Milyen gyarló is az ember, dacból és büszkeségből, mindent képes volna lerombolni maga körül, és ez alól nincs kivétel. De Phoenix született manipulátor, és most, hogy mentheti a helyzetet, el is menti a kényes terepről.
- Csak az tud igazán jól pózolni, aki tudja a teljes igazságot, különben kikerülhetnek részletek a póz alól, ha nem illeszkedik tökéletesen - általános érvényű jó tanács, csak talán túlságosan homályos ahhoz, hogy biztos lehessen abban a fiú, hogy mennyire sok mindenre vonatkozik.
- Mi mást jelentene? Aki ad a véleményre, az egyet is ért vele, ezért tud adni rá, azaz a dolgokat a másik véleményének szempontjából értékelni, aki nincs egy véleményen, az nem ad rá, hiszen nem ért egyet vele, tehát nem profitál a másik véleményéből - emeli meg a szemöldökét tanácstalanul.
- Igen. Kevéssé érdekel az egyén szabadsága, ha gátja a terveimnek - biccent rá, és a folytatásra is, hiszen ezen sajnos nincs mit vitatni, aztán kissé elvigyorodik. A sárkányok már csak ilyen megszólalósak.
- Akkoriban nemigen kellett "más". Tudod, az embereknek pár évtizede alacsonyabb volt az ingerküszöbük, nem kellett ennyi minden, hogy lefoglalják magukat, a szexszel elég jól el lehetett lenni évekig - kritizálja finoman a mai ifjúságot.
- Remélhetőleg főleg úgy nem, hogy megszállta őket a szentlélek, mert akkor nem csoda, ha ide menekültél a kis megváltók sírása elől - derül.
Ő azért olyan messzire nem menne, hogy szarnak nevezze, sóhajt csak, aztán mosolyog, pár falat után végül összecsukja a villát a késsel és szabályosan félrefordítja, jelezve, hogy nem eszik többet.
- Ez a társadalmi elvárás. Mi törődjünk vele, amikor a legmesszebb állunk tőlük. Különös, nem? A társadalmi felelősség érzését a középréteg mindig a felsőréteg nyakába akarja áttolni, merthogy mi vagyunk a világ megrontói, pedig ők vannak többen - tűnődve belenéz a tonik mélyére, annak is van pohárfeneke.
- Nem igazán vonz a saját ízvilágomnak megfeleltetés gondolata. Inkább másokat veszek rá, hogy úgy főzzenek, ahogy nekem tetszik. Kisebb a kudarc lehetősége, és ha mégse jó, akkor van kit hibáztatnom magamon kívül - a kényelem mindenek felett.
- De tolmácsként biztos vacsoráknál is közvetítesz. Mondjuk mások munkavacsoráinál, azt végül is, veheted a sajátodnak is.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 12 2014, 18:39

-De én tudom, szerintem ez elég. Na nem mintha ilyen lennék. A standon amúgy is a fiatal lányok kötnek le, nem a házas asszonyok. - Mosolygok, hogy hagyjuk inkább.
-Ez nem teljesen igaz. Én például sokszor értem a te álláspontodat, el is fogadom, de nem értek vele egyet. Mert én másik oldalról közelítem meg. Tehát adok a véleményedre és a tanácsaidra, maximum nem fogadom meg őket. De ettől még érdekel nagyon is, hogy mit mondasz. Ha nem érdekelne, nem mondtam volna, hogy ebédeljünk együtt. - Mondom nemes egyszerűséggel. - De csak hogy jobban értsd: Apám mindig azt mondja, hogy valami nagy vállalathoz menjek el állandó tolmácsnak és fordítónak, vagy a politikában vegyek részt, bármi ami nagyobb karrierlehetőség. Én értem az álláspontját, el is fogadom, hogy ezt mondja, de ettől még az én életem és nem értek vele egyet. Ha többet akarok keresni, más jellegben akarok dolgozni, akkor majd váltok. Addig nem. Bár lehet te másképp fogod ezt fel, de én így, ezért mondom, számomra ezt jelenti. Sok mindenben nem értek egyet az apámmal, elég sok mindenben, de attól még érdekel a véleménye. - Szegény, megint apámmal állítom párhuzamba, de ő a legmarkánsabb példám erre a szituációra.
-Ó. Érdekes... rabszolga minden alkalmazottad? Szabadságot úgy vehet ki ha neked is jó? - Kérdezem mosolyogva, bár lehet nem erre érti. Pontosan nem tudom mire érti az az igazság.
-A szex ma is leköt bárkit, hidd el. De azért nem csak szex az élet. - Mosolygok, lehet én nem bánnám, ha minden este és reggel lenne kivel elleni, de nem lenne egy magas életcél.
-Ki tudja, lehet imába foglalják a nevem és zsoltárokat írnak mennyei szeretőjükhöz. - Vigyorgok, hagyjon már a szentlélekkel.
-Nem tudom, szerintem ezt nem a felső rétegtől várják el. Főleg hogy a középréteg a felső réteget utánozva, hozzá közeledve cselekszik néha túl markánsan képviselve vagy utánozva dolgokat, amiket a felső réteg nem csinálna. Ez megnyilvánul a beszédben, stílusban, vásárlásban, akármiben. Ezt inkább az alsó réteg gondolná, de ha engem kérdezel ők inkább azt hiszik a felső réteg bármit megtehet, tehát nem remélnek semmit. Így mivel mindenki azt gondolja , hogy nem neki kell ezt helyretenni, hanem másoknak, senki nem csinál semmit. Semmi ellen. És ez társadalmi rétegtől független. Kiállni valamiért sokkal macerásabb, mint hagyni úgy rohadni ahogy van. - Mondom el a véleményem, tömören: mindenki hibás. Kész.
-Ó, mert te nem bírod elviselni a kudarcot, igaz? Vagy nincs is a szótáradban ez a szó? - Piszkálom kicsit, de mosolygok. Én is kényelmes valaki vagyok, nem vetem meg érte.
-Igen szoktam. Voltam már városnézésen is, mindenfélén. De velem akkor nem beszélgetnek. - Mosolygok, hogy akkor én ott egy személy vagyok aki azt mondja amit ők, nem azt amit maga gondol. - De elvagyok, főleg ha humorosak az ügyfeleim, a brit humort általában nehéz átadni egy franciának, de az esetek javában megoldom, szórakoztató. - Mosolygok szórakozottan, hajam a fülem mögé igazítom, én még eszem pár falatot.
-Amúgy azt mondtad műgyűjtő is vagy, vagy legalábbis érdekel. Galériákba is jársz meg árverésekre? - Kérdezem, majd én is iszom kicsit, a tonikban nem csalódtam még. Most sem teszem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 12 2014, 20:31



- Téged igen, de téged is megfigyelnek, és nem csak a fiatal lányok. Mindig tudd, hogy mindenkinek a szeme előtt vagy, nem csak annak, akinek szeretnél ott lenni - paranoia, kedves, drága, édes paranoia.
- Ez elég ellentmondásosnak hangzik ez az egyetértés - meg ez a mondatka is, elvigyorodik rajta. - Ha nem fogadod meg őket, akkor miért adsz rá? Felesleges tiszteletnyilvánítás, nem értem - sóhajt. Igazából érti, amit a fiú mond, de általánosságban ezt az érzést, hangulatot nem tudja megemészteni, nem látja túl sok értelmét annak, hogy így szemlélődjenek a dolgok.
- Hogy jön ehhez az ebédünk? Még csak ebédidő van? - azt hitte már legalábbis benne járnak a délutánból. Korán volt az a koránkelés.
Apai jó tanácsok. Megkomolyodik kék pillantása, kissé meg is keseredik, ahogy ezt az apai intelmet hallja, kesernyés megértéssel könyveli el az elkönyelnivalót.
- Valószínűleg te meg én más jelentést társítunk az "érdekel a véleménye" kifejezéshez, pedig az átlagember azt gondolná, hogy ebben nem nagyon lehetnek különbségek - mosolyodik el végül, fel sem véve az apával való összehasonlítást. VÉgül is, az nem konkrétan a korára vonatkozik, és az "apaszerep" önmagában nem derogál, még ha nyilvánvaló is, hogy ő nem tudja jól felnevelni, emberré nevelni egy gyereket. Részleteiben attól még lehetnek rá alkalmas vonásai, és ezt nem bánja.
- Nem, dehogy! - nevet fel derűsen. - Mindenki a rabszolgám, az alkalmazottaim pedig a kiváltságos rabszolgák - derül. - Ne aggódj, szép hercegnődnek nincs oka munkajogi panasszal élni - kis mosollyal hárít, mielőtt kihívják rá a munkaügyi felügyelőket.
- Az élet nem, de hobbynak abban az időszakban nekem pont megfelelt, nem kellett hozzá parkour, vagy más. Amúgy se nagyon engedhettem meg magamnak a foltokat, még a szexet is úgy kellett volna csinálni, nehogy nyoma maradjon, ami aztán látszik a fotókon. Modell voltam - dobja el csak úgy mellékesen az információmagot.
Alaposan megnézi magának a zsoltárba írt mennyei szeretőt, és nevet megint, halkan.
- Azt hiszem ki kell terjeszteni a nyomozást irányát a mostanában született zsoltárok irányába is - valahogy, elhihető, hogy megteszi.
- Mégis, legalább mindenki mutogat valakire, rajtunk kívül. A legkevésbé se izgatja az ilyesmi az enyéimet. Engem is csak véletlenül és érintőlegesen fogott meg a téma.
Ártatlanul nagyra nyitja a szemét.
- Miért kellene elfogadnom a kudarcot, ha egyszer van mód a kikerülésére? - egyáltalán hogy merül fel az ilyesmi kérdésként.
- Tényleg nem. Mondjuk el tudok képzelni egy jelenetet, amiben egy dúsgazdag üzletasszony munkavacsorán próbálja végig a francia tolmácsok képességeit, akiket aztán elvisz a francia bikájával közös vacsorára, hogy közvetítsenek kellő érzékkel és hozzáértéssel - egyszer meg kéne játszani. Csak úgy mókából.
- Sajátos munkának sajátos kihívásai - emeli rá a tonikját is, nem vonja kétségbe, hogy nehéz lehet, teljesen máshogy beszél franciául mint angolul, máshogy is gondolkodik olyankor. Hajlamosabb visszagyerekesedni.
- Azt mondtam gyűjtő vagyok, de ha műgyűjtőt is mondtam, akkor szemérmetlenül félrebeszéltem. Egyébiránt gyakran járok galériába, hiszen nemritkán mi támogatjuk azt, hogy egy-egy kiállítás létrejöhessen. Az árverések nem érdekelnek, leszámítva a hozzájuk kapcsolható bankett, bár néha ilyenre is el kell mennem. Miért, keresel valami művet? Eluntad a kandallód felettit?



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 12 2014, 21:05

-És miért kéne zavarjon hogy más is megbámul? Szabad országban élünk. Amíg nem zaklat, felőlem nézhet. - Mosolygok, én nem vagyok paranoiás, de miért is lennék. Nem vagyok híres, hogy minden mozdulatom paparazzik lessék. De rá elnézőn mosolygok, neki más a helyzete.
-Szeretem a paradoxont. - Mondom mosolyogva, lehet ellentmondásos, de nekem nem az. Inkább amolyan kompromisszum. Aztán kuncogok.- Szerintem nem felesleges. Egyszerűen csak éreztetem hogy nekem fontos a másik. Na meg, mindenki változik. Változhat ő is, én is, így a véleményünk is változhat. Lehet később emiatt értjük meg jobban a másikat. - Vonom meg a vállam.
-Nekem ez még ebéd idő... - Mondom ártatlan. - Amúgy úgy, hogyha hidegen hagynának a gondolataid, akkor te is hidegen hagynál és a fene akarna veled órákon át diskurálni. - Vigyorgok rá e halkan nevetek is.
-Igen, valószínű. Engem még érdekel mit mondanak a szüleink, az öcsémet szerintem már nem. És meg is értem. Sejtem te hogy értelmezed... - Sóhajtom, de ha én sem foglalkoznék velük, akkor szétesne a család. Lehet csak nekem fájna, de talán Henry sem örülne ha ki nem mondaná.
-Ó, mindenki? Én is? Ez új. - Kuncogok. - Ó, gondolom nem is tenné. - Vigyorgok, csóválom a fejem, a törtető mindenit.
-Igen? - Lepődöm meg, aztán látszik hogy annyira mégsem lepődöm meg. Elvégre jó vágású most is Phoenix, régebben is ilyen lehetett, csak fiatalabb kiszerelésben. - A modell élet nehéz, én csak negatívumot hallottam róla. Milyen modell voltál? Ruha? - Persze a szex miatt az akt jutott eszembe, de hát kétlem hogy az lett volna.
-Hajrá, ha találsz dobd át, engem is érdekel! - Vigyorgok.
-Így szokott működni. Kapcsolatba kerülsz valakivel, aki miatt hajlandó vagy átgondolni a dolgot. Addig minek tennéd. - Ó édes érdektelenség. Gyűlölöm. Mindig is gyűlöltem.
-Ez is remek tulajdonság, előrelátó vagy! - Kuncogok, feljegyzem a fejemben lévő noteszba. Készül az a könyv, készül.
-Hááát, valahogy úgy sejtem nem csak átvitt értelemben gondolod a nyelvi képességek kiaknázást. Mert amúgy ha tolmácsra szorul, nem fogja tudni megítélni ki a jobb. Mert úgy sem érti. - Vigyorgok.
Kissé oldalvást biccentek felé, hogy úgy van. Megemelem én is a poharam, iszok is egy kortyot, ahogy illik.
-Lehet nem mondtad, kissé este volt már. - Mosolygok, kétlem hogy ő beszélt félre, nem szokása. - Nem, nem untam el, csak érdekelt a dolog. Nem igazán beszélsz arról mit csinálsz szabadidődben, már a szexen kívül, hogy a kocsis élményt ne emlegessem - teszem hozzá mosolyogva, érezni, hogy már egyáltalán nem haragszom, hogy elütött - így gondoltam ez lehet az egyik elfoglaltságod. Meg a galériákat én is szeretem, főleg a festőkét, azok szerintem a legelgondolkodtatóbbak. Főleg ha olyannal beszélgetsz közben, aki maga is fest, vagy rajzol. Sok mindent elmagyaráztak már régebben, ha el tudtam menni múzeumi körbevezetésre, vagy kiállításra, érdekel. Amúgy ki az aki meg tudná unni Van Gogh-ot? - Mondom komisz mosollyal, szeretem őt, nem cserélném le.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 12 2014, 22:28



- Mert nem biztos, hogy olyan szándékkal teszi, amire feljogosítják a szabadságjogai. "Amíg" - pont a nem híresek szokták szétdarabolva végezni egy parkban egy később nagyon is híressé váló kéjenc keze nyomán.
- Szerintem ezzel nem érezteted. Hiába kéred ki a véleményét, ha aztán nem aszerint cselekszel, hiszen ezzel azt mutatod, hogy mondhat bármit, a végeredményt tekintve nem számít, de te rányomod a pecsétet, hogy kikérted a véleményét, tehát adtál rá. Ez ugyanolyan rosszul esik, sőt, még rosszabbul is, ha őszintén nem kérdeztél volna semmit, csak mentél volna a fejed után - pontosítja, hogy mire gondolt.
- Mégis meddig tart neked az ebéd idő, ha fél tizenkettőkor már álmon akartál halni? - kérdezi egészen szónokian.
- Ez nem kapcsolódik így össze - hunyorítja össze a szemét fájdalmasan. - Attól még lehet szórakoztató egy diskurzus, hogy hidegen hagy a másik fél. Erről szól a tévénézés, amikor a tévé beszéddel és képekkel szórakoztat. Mint most jelen esetben én téged - mutatja is, ő az, a tévé. Jól tessék megnézni, ilyen buta hasonlat nem terem minden bokorban.
- Ilyenek ezek az öcs-szülő-báty háromszögek - hunyorít, hiszen ő is egy ilyennek a része, és ő sem igazán foglalkozik már a szüleikkel, ellenben a bátyjával.
- Te is. Nagyon jól el tudlak képzelni egy nyakörvvel a nyakadon láncon - kék fény izzik fel a szemében, a fogához koccintja a poharat, hűvös üvegoldalát forró mosolyú szájához simítja. De még mennyire!
- Nem való mindenkinek. Meg persze manapság már az is nagyipar. Mindenféle voltam, ruha, kifutómodell, aktmodell, művész-modell, nem nagyon voltam válogatós, szeretek szerepelni - mosolyog komolyan, és nem véletlen a múlt idő hiánya, még mindig szeret.
- Okvetlenül, eléneklem majd az ablakod alatt a játszótéren. Egyébként azután is kár gondolkodni az ilyen dolgokon - köti össze a két választ könnyedén és nemtörődöm módon.
Őszintén felnevet, ahogy dicsérik, nem cáfolja meg, hiszen tényleg előrelátónak mondható bizonyos körülmények között.
- Miért kéen csak úgy átvinni az értelmet? Az a jobb, akihez jobban van gusztusa, szebb a hangja, bujább a megjelenése, alkalmasabb egy pásztoróra gyertyatartójának - pontosítja megint, hogy mire gondol mosolyogva.
- Hát van nekem szabadidőm? -vág álszenvedő arcot. - Miért gondolod, hogy bármit csinálok azokon kívül? Egyébként a munkám tényleg összefonódik az egyéb életemmel. A művészek ritkán ismerik a nyolc órás munkaidő fogalmát, és a múzsák éjszakai állatok, olyankor lopják be maguknak a fogékonyakat. Egyébként bárki megunhatja, túl sok pepecselős ecsetvonás, káprázat. A moderneknek nem mindig jön be. Én se akasztanám a szobámba - mosolyint, bár gy, hogy közben elismeri a művész értékeket.
- És manapság már nem jársz el ilyen helyekre?



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 12 2014, 23:07

-Értem, de ennyi erővel mindenki közveszélyes és potenciális őrült lehetne. Aki így él, rövid távon búcsút inthet a józan eszének. - Mondom száj elhúzva. Ez azért túlzás, még szerintem is.
-Értem. Ezt is csináltam, hogy ne mondja el mert nem érdekel mit és hogyan gondolja, sosem fogok úgy érezni és tenni ahogy ők, erre a válasz az volt, hogy legalább hallgassam meg, ne legyek hálátlan, a fia vagyok. - Mondom, de kiérezni valami keserű élt, mintha a tonik túlontúl keserű lenne. De nem Phoenixnek szól, a szüleimnek.
-Ó, nem akartam én meghalni a fáradtságtól, csak van egy napi rutinom. - Kuncogok. - Megszoktam hogy a rádiózás ideje alatt nem eszem, így az ebédidőm mindig délutánra esik. Vacsorázni meg korábban szoktam, de így kevesebbet eszem, hogy bőven és nem olyan rég ettem ebédet. Könnyebb elmenni futni, vagy edzeni. - Magyarázom, hátha jobban megérti miért nem veszem magamra hogy furcsáll.
-Dehogyis, egy tévé halál unalmas, veled meg nagyon is jól érzem magam! - Csóválom a fejem, miket beszél, kiérezheti nekem szentségtörés az ő társaságát egy tévéhez hasonlítani. - De maradjunk annyiban, hogy ha én barátokat keresek, akkor nem olyannal beszélgetek, akik nem is érdekelnek. - Szerintem nem lepem meg, hogy barátfélémnek tekintem. Azért a haver itt kissé furán vette volna ki magát.
-Gondolod? Mert szerintem nagyon nem ez lenne a normális. Attól hogy valaki elsőszülött vagy másodszülött nem kéne máshogy tekinteni rá... - Mondom, de intek hogy bocsánat, érzékeny téma, mint nálam az ilyesmik mindig.
-Hmmm, mint mondtam nem lennék jó házőrző. Szexrabszolgaságot meg csak nőknél vállalok, bocs! - Vigyorgok rá, nem vagyok egy rabszolga típus. Nekem kell a saját tér, papucs típus sem vagyok.
-Akt is? - Kérdezem meg reflexből, mert... kiszalad. - A családod nem... nehezményezte? - Próbálok finoman kérdezni, szerintem nincs semmi egy meztelen testben, de sokan nagyon viszolyognak ettől, hogy mennyire magamutogató és ördögi... Legalábbis egy férfinél.
-Ó, romantikus lesz, dobok majd cserébe egy csókot az ablakból... - Somolygok.
-Szerintem nem. Mindenkinek el kéne gondolkodnia, de mivel az lehetetlen, legalább a nagyja tegye meg. Már meg volt a felvilágosodás kora, ne sötétedjünk el megint.
Nah, ki hitte volna hogy így szórakoztatja ha képes vagyok kiszúrni az erényeit. Pedig nem nehéz, adja magát.
-Esetleg, ebben látok rációt. Elvégre senki sem szereti ha rontva van az összképen. - Mosolygok, a külsőségek fontosak, hiba mondják hogy nem. Frászt nem.
-Remélem... - Mosolygok. - Mert sokoldalúnak tűnsz. - Vallom meg könnyedén. - Szerintem a festészet egyike azon kreatív ágaknak, amik megunhatatlanok. Aki megunja, az kiégett vagy éppen nem találja amit keres. - Nem hiába vádoltak azzal, hogy művészlélek vagyok, bár tehetségem... az nincs. - Én láttam olyan modern festményt, ami igazán impozáns volt. Csak épp keretem nem volt rá anno. - Mosolygok, majd vállat vonok finoman.
-Nem. Jó ideje nem voltam. Itt Los Angelesbe ritkán járok el csak úgy, egymagam kiállításokra, galériákba pláne nem. Szeretem, de annyira nem vagyok szakértő, hogy releváns eszmecserét folytathassak bárkivel ismerkedés céljából. Legalábbis egy ideje kiestem belőle, nem tudom mennyire lenne sikerem vagy néznének ki. - Magyarázom el némileg csalódva magamban is, de azt annyira nem érezni ki. Inkább csak szomorú hogy magamra maradtam szenvedélyeim egyikével, mint sok mással is hogy idejöttem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Vas. Jún. 15 2014, 16:15



- Mintha már említettem volna, hogy a statisztikák szerint minden amerikai mellé alapvetően kellene egy pszichológus vagy pszichiáter. Azaz, mind potenciális őrültek vagyunk, jobb, rosszabb önkontrollal és józan ésszel - mosolyog olyan magabiztossággal, mint akit egyáltalán nem zavar, hogy a társadalmat időzített bombák építik fel.
A homlokát összeráncolja ennyi keserűség hallatán, kissé elhúzza a szája sarkát.
- Képmutatásra neveltek - állapítja meg tényszerűen, semleges hangon. A legtöbbekkel így van ez, őt is arra nevelték, mégis milyen szomorú, hogy azt is erre szorították, akiben potenciálisan ennyi lehetőség van arra, hogy egy tisztességes jó szándékú ember legyen.
- Elég betáblázott vagy a mindennapokban - rázkódik össze, nem szereti, ha bekorlátozzák, a legrosszabb napjai festenek ilyen zárt időintervallumokban szorított cselekvésekkel, mint amilyen Sebastiannál egy mindennap.
- Na, szegény tévé, nem mindenkinek unalmas, sokan élnek belőle, sokan függenek tőle, több tisztelettel modern világunk harmadik legnagyobb zsarnokáról - derül csendesen a szentségtörésen, kissé összehunyorítja a szemét, és nem kommentálja a barát-dolgot. Naiv ifjúság, de a naivitásuk hízelgő a lelkének.
- Nem azt mondom, hogy normális, csak azt, hogy általános. Viszont akkor elgondolkodtató, hogy nem az általános elterjed teszi-e a normálisat normálissá? - nyugtalanító társadalmi kérdés.
- A szexrabszolga-tartó nők általában kifejezetten kedvelik, ha a kiskedvencüket esetleg nem nők is megérintik - nevet halkan, ő már csak tudja, aztán megkomolyodik, iszik egy kortyot, a pillantása a fiú arcára rebben, és sóhajt.
- Hogy ez mennyire elterjedt vélekedés... de. Természetesen nehezményezték, és minden lehetséges módon megakadályozták, hogy munkát kapjak, amíg le nem maradtak a gátlástalansági versenyben - karcolgatja szórakozottan a pohár oldalát a körmével. Régi szép idők.
- Esetleg leengedhetnéd a hajad, hogy felmásszak...- csak a vállát vonja a felvilágosodás korán, őt valójában annyira nem vonzza a közjó eszménye, csak játszik azzal is.
- Nem bizony, nem is szabad rontani rajta. Félelmetesen sokoldalú vagyok - széles mosolyában fehér fogai is részt vesznek.
- A festészet maga nem is megunható, de egy-egy festmény igen. Főleg, ha annak üzenete nem igazodik a modern kor elvárásaihoz, holott a saját korában valóban páratlan jelentést hordozott.
Egy kissé félrehajtja a fejét, hogy figyel.
- Ez elég komoly hiba, hiszen az ilyen kiállítások, galériák pont hogy arra jók, hogy az ember kapcsolatokat teremtsen laikusként is. Okvetlenül be kell iktatnod a heti és havi rendedbe néhányat, mielőtt eltemet a depresszió. Minek élsz a leglátványosabb városban, ha nem nézel körül rendesen? Amúgy meg vidd el az öcséd. Nem árthat meg neki.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Vas. Jún. 15 2014, 18:12

-Hát akkor remélem valami szexi szőke szúr ki magának és nimfomán lesz. A többi elől meg elfutok, megfogadom a tanácsod. - Somolygok, de csóválom a fejem, nem ennyire borzasztó a helyzet, hiába mondja. Ha mégis akkor meg mázlista vagyok nem peches, hogy még élek.
-Nem, a bájolgást magamtól tanultam. Tiszteletre neveltek, de van amikor már nincs mit tisztelni. - Mondom olyan közönnyel, amit eddig nem produkáltam. De csak fellángolás, nem kell sok és mosolygok már. Nem akarok azokra a szavakra gondolni, amik Henryt érték a háta mögött.
-Csak elfoglalom magam. - Lepődöm meg, hát pont hogy teljesen szabadon osztom be, csak vannak fix pontok. Azok nekem kellenek.
Látom a barát megjegyzésre nem reagál, nem is kell. Tudom én hogy kedvel, én is őt, ennyi. Kár túlragozni.
-A televízió egy agymosó. Nem zsarnok, hanem egy alamuszi manipulátor. És még unalmas is. Még a híradók is. - Vigyorgok, csak azért is, nem szeretem a tv-t.
-Érdekes kérdés. Szerintem van alapja. Mint annak is hogy az elvált szülők lassan a normálisak, nem a negyven éve házasok. - Vonok vállat. Az én szüleim együtt vannak, nálunk más a baj.
-Uuu, durva dolgokat mondasz. - Nevetek, hogy engem egy pasi betörjön egy nő kedvéért? Abszurd.
Mondjuk a következő téma már nem ilyen elrugaszkodott, maga a szomorú valóság. Azért elsomolyodom, úgy fest a kisebb fiúk már csak ilyen lázadók.
-Szerintem örülniük kéne, hogy olyan művész szakmában voltál sikeres, ami igazából az ő génjeiknek köszönhető. Szépséget és karizmát nem lehet magánórás tanulással vásárolni. Talán azért is olyan nehéz szakma. - Legalábbis szerintem a modellég teljesen adottság kérdése. És Phoenixnek szerintem ezek az adottságai megvannak, látni a nőkön hogy néznek rá. De talán nők nélkül is látni.
-Nem elég hosszú és amúgy is... össze vissza húznád, baromi kényelmetlen lenne... Akkor már inkább lemegyek a kapuba, örülj. - Vigyorgok rá, idióta az a mese is.
-Na látod. Mondom én! Olyan sokoldalú vagy hogy már szinte gömb? - Vigyorgok rá, kinézem belőle. Vagy az egojából? Egyre megy.
-Ez igaz. De olyat alkotni ami minden korban globálisan hordoz valami üzenetet, na azt tényleg művészet megfesteni! - Nevetek halkan.
-Depresszióóóó? - Hüledezem. - Előbb megvádolsz hogy túl sokat vigyorgok, most meg depressziós vagyok? Döntsd már el! - Nevetek. - Nem, őt ezek nem kötik le. Szerinte unalmas a sok színes kriksz-krakszot bámulni és belemagyarázni a világegyetemet. - Kuncogok. - Szóval őt nem. De majd akkor lehet elnézek, miért ne. - Vonok vállat. Amúgy sem ártana rájönni, még mindig ugyan olyan hévvel le köt-e egy egy festmény, mint hajdanán.
-Te a bátyáddal tartod a kapcsolatot? - Kérdezek rá, nem tudom nekik milyen a viszonyuk, találkoznak-e legalább néha.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 16 2014, 21:18



- Nocsak-nocsak, éppen ideje, de nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között kerül sor a megfogadás megfogadására - és a szexi szőke opció sem tetszik neki annyira, de hangot nem emel ellene.
- Ha tiszteletre nevelnek, amikor nincs mit tisztelni, akkor az képmutatás, nem? - kérdez vissza szelíden, mintha ő nem tudná, hogy igaza van. Holott nagyon jól tudja, a közönyösséget megfigyeli, még egy érdekes, kapargatni való seb a fiú lelkén, amit csak ésszel érdemes molesztálni, mert ki tudja hogyan fekélyesedik el.
- Szép definíció, megpróbálhatnád megpályáztatni valamelyik reklámszlogen kiíráskor, hátha nem veszik észre, hogy voltaképpen mit is jelent - nevet, mert bár a médiával összenőve él és dolgozik, ő sem kedveli különösebben a tévé világát. Nem véletlenül, hogy a fiú nála se láthatott, amikor az otthonában vendégeskedett. Egyszerűen nem tart porfogónak egy készüléket, amikor a laptopon keresztül már a műsorok is elérhetőek, ha szükségesek.
- Tehát normális lesz az elvált szülő, mert általános, amikor elméletben ha már egyszer összekötötték magukat, akkor lehetett volna annyi eszük, hogy tudják, örökre kötnek egyezséget egymással és önmagukkal. Ha már ilyesmire adták a fejüket feleslegesen - csóválja meg a fejét, aztán a pillantása megcirógatja a fiú arcélét, szürkéskék szeme kedvtelő fénnyel telik.
- Annyira nem is durva.
Felemeli a szemöldökét, kissé savanykássá válik a mosolya, lassan megcsóválja a fejét.
- Bizonyos típusú szülők nem annak örülnek, ami van, hanem arra vágynak, amilyen lehettem volna, de nem lettem, nyilván az ő hibájuk miatt is. Egyébiránt, nem hibáztatom őket, nem feltétlenül arra törekedtem, hogy a d'Abo nevet elismerő csendüléssel ejtsék, az pedig, hogy akinek tetszettem a fotón elismerően beszélt róla sovány vigasz csak - rossz gyerek volt, de még mennyire, ha nem is a klasszikus rosszalkodás értelmében.
- Állítólag a hajszál nagyon erős. Legalábbis ezt mondják a samponreklámok, csak kibírsz egy kis húzást - könnyedkedik, kellemkedik, gömbölyödik, ha már gömbbé válik.
- Szinte lehetetlen. Legalábbis valaki mindig lesz, akinek semmit nem jelent a mű. Tudod ezt az állapotot hívják mániás depressziónak - kaccantja, hiszen ebben a témában is otthon van. - Mániás, lelkes, vigyorgós és depressziós periódusok gyors változása jellemzi. Persze, hogy unalmas, ha nem éli bele magát, de csak mondom, neked még lehet jó. Egyébként nyílnak már interaktív kiállítások is, amin nem csak nézni, de fogni is lehet, vagy éppen sötétben bolyongja végig az ember a műcsarnokot, és a többi látogató éppen úgy az alkotás részét képezi, mint ő maga. Egészen futurisztikus dolgok is vannak - zavarában egészen fecseg, hátha akkor a kérdésre se kell válaszolnia. Végül mégis megteszi, sóhajtva, miért is ne.
- Persze, gyakorlatilag az övé minden, ami d'Abo, ő foglalkoztat engem.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Hétf. Jún. 16 2014, 22:05

-Mindenre lehet szituációt találni, tessék, találtunk egyet. - Vigyorgok.
-Eredetileg volt. Sosem vesztem velük össze, csak pár éve, de akkor nagyon. És persze én voltam az aki nem érti meg... na persze. - Utalok már nyíltan a szüleimre. De kellemetlen a téma, bosszant a dolog, inkább témát is váltok.
-Szerintem alig fogná fel valaki aki nézi... - Vágok egy kiábrándult fejet, de mosolygok.
-Az örökre akkor nyerte el értelmetlenségét a házasságban, amikor megengedett lett a válás. Semmi értelme, amúgy sem értem minek a gyűrű, meg a felhajtás... éljenek együtt és kész. Általában akkor megy tönkre a kapcsolat ha összeházasodnak a felek... - Sóhajtom, annyi értelmetlen dolog van a világban, főleg az ilyen kötelezőnek beállított dolgok a párkapcsolatokban.
-Hááát... - nevetek, szerintem az. Nem bírom elképzelni hogy én bepucsítsak egy férfinak. Nagyon nem. És szerintem ez benne lenne...
-Szerintem egy szülőnek támogatni kéne a gyerekét nem elvárásokkal bombázni, hogy újraélhesse gyermeteg vágyait. Mindenkinek más az alkata és máshoz van érzéke, nem kéne beleszólni, ki mit szeretne kezdeni az életével. Már ha nem olyanba fog, amibe nagy eséllyel belehal nagyon hamar vagy hasonló, kivételek azért akadnak. - Finomítom a véleményem.
-Lionel megtépett, akár a lányok tépik meg egymást... 'kellemetlen. - Nyomom meg az utolsó szót, de mosolygok. Főleg mert komolyan... megtépett?! Aahhaha... na az meleges húzás volt tőle, még ha fájt is.
-Itt nem azon van a lényeg akad-e akinek nem tetszik, hanem hogy akad-e olyan, akinek igen. Mindig utóbbi a kérdés.
Aztán csak nézek rá, nem érzem magam lelki betegnek, jobb is hogy kifejti, mert rákérdeznék mit takar a fogalom.
-Jó, nem vagyok az. Csak örülök hogy az öcsém megkeresett, hogy letudtam a hülye orvost és hogy jobban vagyok. Amúgy sem voltam annyira magam alatt. Voltam sokkal boldogtalanabb is. - Mondom könnyedén, mert elmúlt. Meg mindenkinek vannak lejtői, semmi újdonságot nem mondtam.
-Tudom, voltam olyanokon. Mentem én vakon végig kiállításon. De Henryt nem kínzom ilyenekkel. Akkor már inkább elmegyek vele csajozni vagy sörözni, akármi. Vagy színházba, ha kulturális szórakozásra vágyunk. - Nem vagyok olyan önző, hogy a magam kedvéért elrángassam. Ez alól csak a kórház a kivétel. De az nem is szórakozás.
Már-már azt hiszem nem is válaszol, de mégis megteszi.
-Értem. Ez... zavar téged? - Hú, gyáva vagyok, nem merek nagyon kérdezni, de nem tudom hova tenni a dolgokat. Remélem nem veszi zokon a kérdést. - Nem kell válaszolnod ha nem akarsz. - Teszem hozzá gyorsan, nem akarom elüldözni vagy hasonló. Csak szeretném megismerni, a bátyja a családja, szerintem fontos a testvér kapcsolat, szóval érdekelne. De végül is csak párszor találkoztunk, lehet van amiről csak nagy sokára lehet könnyeden beszélni. Valószínű én se beszéltem volna neki Henryről, ha nem néz utánam. Vagy legalábbis csak most tettem volna meg, hogy újra láttam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Kedd. Jún. 17 2014, 23:41



- Aki keres, talál - örök krédó, ha lenne pajzsa ezt felvésetné rá, de csak akkor, ha mindenki egy kicsit félreérti a dolgot, különben fabatkát sem ér.
- Pont olyan engedelmes kölyök voltál, mint amilyennek látszol, és egy kicsit mégis lázadó... mint amilyennek látszol - nevet - A hozzád hasonlók tényleg mártírok voltak a középkorban, hidd el nekem.
Szomorú konklúzió, jóváhagyólag biccent, bár azért kritikus emberek is nézik, mégis a televízió a tömegbutaság legikonikusabb jelképe.
- De igazából a házasságnak eleve nincs értelme, mert az ember nem feltétlenül arra van programozva, hogy ugyanazt az embert nézze élete végéig - na meg nem csak a kapcsolat meg tönkre, hanem a házasodó felek kapcsolata mondjuk másokkal, de csak a poharába fintorog a kellemetlen gondolat ólmos súlyától. Annyi baj legyen.
- "Szerinted". De a világ nem ideális elvek szerint működik, mint ahogy te gondolkodsz. Ahhoz, hogy a szülő támogatni tudja a gyermekét, jó embernek kéne lennie. De ha csak a jó emberek szaporodnának, hamar kihalna az emberiség. Egyébként ez nem igaz. A legtöbben úgy élnek hosszú és tartalmas életet, hogy kanyarban sem azt teszik, amit ők választottak volna maguknak. A legnagyobb tudósok pl. soha nem akartak volna felfedezni valamit.
Majdnem tátva marad az az úri szája.
- "Megtépett"? - visszahangozza nem enyhén hitetlenkedve, ezt meg kell emésztenie, belevigyorog a poharába, képtelen leplezni, még a fogai is mosolyognak.
- Ahogy olyan van mindig, akinek nem tetszik, úgy olyan is van mindig, akinek tetszik.
Azért így bemondásra csak nem hiszi el, hogy nincs a fiúnak némi idült kedélyingadozása, mindenesetre a poharát emeli az orvosletudásra, nagyon helyesli, hogy megtartotta a szavát.
- Vele csajozni? És még én vagyok perverz - kaccant komoly mélységgel, körbeforgatja a poharában a maradék tonikot, mintha legalábbis whiskey volna, szürkéssé fakuló pillantása elpihen Sebastian arcán.
- Ne tedd hozzá, ez természetes, ha nem akarok, csak a vallatáson muszáj válaszolnom, de így olyan, mintha te nem akarnád hallani... de hadd kérdezzek valamit. Miért gondolod, hogy zavar engem? - hajol előre kissé, érdeklődve, olyan makacs kérlelhetetlenséggel akasztja a pillantását a fiúéba, hogy ne nézhessen félre.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szer. Jún. 18 2014, 00:38

Bosszús-makacsan nézek rá, hogy mártírnak titulál, de ez a nézés egy száj elhúzással átmegy félszeg mosolygásba.
-Lehet. Találtál egy igaz-mártír barátot, mit szólsz? Fantasztikus titulus, beleírom az önéletrajzomba... - "Morgok", mert amúgy csak vigyorgok az egészen.
-Na igen, ez a másik... nem hiszem hogy tényleg lenne olyan ember, főleg férfi, aki csak egy nőre vágyik, halála pillanatáig... - Húzom a szám, sosem voltam szerelmes se, meg amúgy is. Szeretem a nőket, egyet értek mélységesen Phoenix-szel.
-Ahhh... nem tom. Lehet, de azért a választás legyen meg. Meg a törődés. Szerintem az kéne. Amúgy tudom, hogy attól hogy én szeretném még nem lesz úgy, de... bosszant a szülői vakság és sznobság. - Sóhajtom. Sok helyen látom...
-Úúú, megleptelek! - Verem finoman vállba oldalról, de röhögök. Na igen, a hajat húzgáló Lionel képe közröhej. - Jah, durva mi? Én is meglepődtem. - Kacagok némán.
Csak mosolygok, hogy ez amolyan "egyetértünk" mondat, vagy mi a szösz akar lenni, de Phoenixtől annak veszem.
-Mondom hogy betartom az adott szavam, lassan elhiheted. - Mosolygok rá, hogy rám emeli a poharát.
-Nem mondtam hogy az vagy! - Kacagok, kacsintok, nem tudom ki mondta, biztos valami nő. - Amúgy meg mi abban a fura? Nem úgy végződik hogy hármas menet, hanem mindketten találunk csajt éjszakára. Jó esti program. Te még nem mentél a haverjaiddal nőket felszedni? - Kérdezem, bár lehet neki ez nem megoldható, tekintve hogy híres.
Bólintok, jó, nem teszem hozzá.
-Ha nem érdekelne a válasz nem kérdeznék, ha kérdezek mindig érdekel a válasz... - Aztán csak nézem, hú... nagyon szuggesztívan néz rám, de nem ijesztő, csak meglepő.
-Nem tudom. Így elvégre ki vagy szolgáltatva neki... plusz ott a szülői nyomás, hogy a saját neved viselő cégnél dolgozz, a családi vállalkozásban. Na meg... azt kérdeztem tartod-e vele a kapcsolatot és nem azt felelted, hogy néha felhívod, együtt vacsoráztok, vagy sűrűn, mivel a bátyád... Azt mondtad persze, mert ő foglalkoztat téged... ő adja a munkát. Ez inkább hangzik zavaró dolognak, mint olyannak, amitől az embert megelégedettség tölti el. - Nézek továbbra is a szemébe, de a hangom nem sértő, csupán érdeklődő. Igazából nehéz eldöntenem szereti-e a bátyját vagy neheztel rá valami miatt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 19 2014, 02:52



- Sajnos a mártíroknak nincsenek barátaik. Csak követőik és ellenségeik vannak. Az ellenséged még nem vagyok, de nem vagyok egy követő alkat - játszik a mosolyánál a pohárral könnyed kézzel, tartózkodik az elhamarkodott barát-kijelentéstől, bár nem is áll neki ellen igazán.
- Jó, manapság kedvelik a marketingfogásokkal teli önéletrajzot. Egyébként miért akarod frissíteni, készülsz munkahelyváltásra? - érdeklődő pillantással eljátszik a gondolattal, hogy esetleg foglalkoztathatnál Sebastiant. Valami módján biztos hasznát vehetnék a képességeinek úgy, hogy a szakmai ambíciói is kiteljesedjenek. Kifejezetten izgalmasnak ígérkezik a gondolat.
- A nagy számok törvénye alapján biztos létezik, de nyilvánvalóan nem jellemző - ért egyet elegánsan, aztán tovább figyelve egy kissé összeráncolja a homlokát.
- Választás és törődés, ugyan már. Háborúk se lennének, ha ez volna az alapvető állapot. Egy szülőtől csak annyit várhatsz el, mint bárki mástól. Ők ugyanúgy nem szentek, ahogy a legtöbben. Úgyhogy ha szülő leszel te, és elszúrod, akkor viszont neked nem lesz mentséged szentke - vigyorog gonoszan, ha már sikerült tényleg meglepni, legalább valamit ő is mondhasson, ami nem csak szájtátás ahogy elképzeli Lionelt hajtépés közben.
Bár Sebastian fürtjein van mit húzni, tépkedni, megfogni, beletúrni, egészen más jelleggel, mint azt a mondottak a lelki szemei elég vetítik, de szerencséjére, vagy éppen pechjére kész monitorfal áll a lelki szemek rendelkezésére.
- Majd lassan elhiszem. Egyébként nem. A hármas menet még megbocsátható lenne, de hogy mindenki fogja a maga nőjét, miután EGYÜTT indultak el lányt keresni, nem, ez elég betegesen és kórosan hangzik. Semmilyen körülmények között sem. Haverok között alapszabály, aki valakit fel akar szedni, az egyedül szedi fel, nincs pajtásság. MIlyen kellemetlen volna, ha valakit én fűznék, de a haver jobban bejönne neki - fintorog kelletlenül. Nem annyira erkölcsi, mint gyakorlati gátlásai volnának.
- Elméletben igen, gyakorlatban ki tudja - akad össze a pillantásuk, tényleg nincs semmi bántás ebben a nézésben, egyszerűen csak elemezgeti a válaszára adott szempillaránduló reakciókat is.
- Azt kérdezted, hogy tartom-e vele a kapcsolatot. Azért mondtam, amit mondtam, mert ha azt mondom, hogy el sem tudnék szakadni tőle, újabb kérdéseket vet fel. Ez ilyen kettő az egyben megoldás - vágyakozva elmosolyodik, ritka, közös vacsoráik hetekre összedöntik, de mégis jók.
- Nem vagyok elégedett a viszonyommal a bátyámmal - jelenti nyersen, felveszi a szalvétát, megtörli vele a száját, szemét nem veszi le a fiúról. - A felesége gyűlöl, így ő is kényszerpályán mozog.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 19 2014, 13:53

-Hmm... akkor mégsem lehetek mártír, bocs. - Mosolygok félszegen. - Nem is olyannak tűnsz. Ellenségek meg kétlem hogy leszünk, azt nehezebb elképzelnem mint hogy kövess... - Kuncogok, nem hiszem hogy olyat tenne ő vagy én ami gyűlöletet szülne. Direkt biztos nem, de ez erős véletlen lenne.
-Hah, az tuti hogy elsőre is megjegyeznék a nevem! - Csóválom a fejem mosolyogva. - Csak úgy mondtam, egyelőre nem váltok. - Kivéve ha Jodie kirúgat mikor beviszem a rádióba. Az az esély még fenn áll, bár talán azért annyira nem tenne nekem keresztbe.
-Najah... - Miért jut eszembe Joshua? Ő tuti kivétel.
-Szent... Ahhhh, Phoenix. - Nézek rá sóhajtva, de szórakozottan mosolygok rá. - Nem akarok olyan szülő lenne mint az apám vagy az anyám. De az tuti én csak akkor akarok gyereket ha 'valóban akarom, onnantól meg csak szeretnem és figyelnem kell rá, akkor kétlem hogy elszúrom. Mert ez nem olyan bonyolult dolog, mint ahogy beállítod. Mindig az apróságok a fontosak, az határozza meg az életünk. A háborúk sosem két emberről szólnak, sőt, nem is emberekről szólnak, tehát azok mindig lesznek. Azt nem venném ide. - Vonok vállat és iszok egy kicsit.
-Hmm, hát anno egy lakásra mentünk, mert együtt laktunk, csak a szoba különbözött. Most nyílván másképp lenne. De amúgy is... nem komoly kapcsolatot keresünk csak egy estére valót. Velünk is volt, hogy Henry tetszett mindkét lánynak, nem dőlt össze a világ! Csak nőtt a kihívás mértéke! - Kacagok, látszik nekem ez inkább játék és szórakozás mint komoly dolog. De én meg a komoly párkapcsolatok...
-Itt a kettő ugyan az, hidd el. Nálam ugyan az. - Mondom, ebből később se legyen gondja.
Aztán hallgatom, valóban kuszál beszél.
-Jól van. - Ettől csak kicsit lettem okosabb, de mivel mosolyog, arra következtetek, kedveli a bátyját. Aztán kicsit megfeszül az állkapcsom, hogy nyersen szólal meg, de nem emelem el a tekintetem róla. Ki hitte volna hogy ugyan az a gyengénk... a testvérünk. Néha rá kell döbbenjek, hogy semmit sem tudok arról szinte aki előttem ül, ellenben ő megért és látszólag újat nem tudnék neki mutatni, amit ne tudna vagy sejtene rólam.
-Attól hogy a felesége nem kedvel a bátyád a bátyád marad, nem tilthat el tőle... A házassággal nem lemondott rólad a javára, nem értem, miért befolyásolja ez a ti kapcsolatotokat. - Pislogok párat, ezt tényleg nem értem. Hát ha lesz feleségem és nem kedveli Henryt... kezdjük ott szerintem el sem veszem, de ha mégis, ne szóljon bele mikor látom az öcsém...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Csüt. Jún. 19 2014, 23:23



- Nem te választod a sorsod - vág egy kissé szenteskedő fejet, de kissé elmosolyodik. Az ellenség téma olyan képlékeny és folyós, hogy abban nem akarja még eláztatni Sebastiant. Túlságosan nem illene a délutáni ebéd hangulatának kellemes, dús fellegeihez.
- Az a legjobb. A megjegyzett név hatalom. Néhány fantasztikus történetben is a kimondott név hatalmat ad a teremtmények felett, ez valami ősi ösztönösségből táplálkozik, amit nem árt ember és ember között manipuláló eszköznek venni - adja itt a jobbnál jobb tanácsokat ingyen és bérmentve, és még csak nem is szabad a fiú munkaereje. Nagy kár, de csak egyet sóhajt.
- Ettől vagy te megint csak szent. Hogy átgondolod, aztán cselekszel. Persze idővel felnősz majd, és úgyis elszúrod, de figyelemreméltó az igyekvésed és a próbálkodásod. Üdítő, hogy legalább a szándék megvan - ha a keserűségével, amit amúgy mosollyal tálal mindig virágokat lehetne öntözni, akkor alighanem új biológiai fegyverre tenne szert az emberiség. Mindazonáltal könnyed érdektelenségbe csúszik a téma iránt, hiszen a fiú nem venné ide az érvet, amit felsorakoztatott, így nem is akar igazából belemenni.
- Én se komoly kapcsolatokról beszélek, kevés kapcsolat "komoly". Egy nő a ti köreitek felett valószínűleg kiröhögne, ha úgy közelítenétek hozzá, mintha valami vad volna, amit lehet cserkészni, vagy hal, ahol egy tóból kettő horgásznak is lehet kapása, ha ügyes a kis kukaca - kétkedő fejjel ingatja a fejét, ez a közös csajozás egy bizonyos szint felett nem igazán létező dolog, éppen ezért úgy tanulmányozza, mint egy különös bogarat, amit valami őrült tudós tűzött tűhegyre. Leszámítva, hogy ő nem kedveli a bogarakat.
Mentségére legyen mondva, van némi korelőnye a megértéshez.
- Nem tilt el. Mit számít, ha megkeseríti a bátyám életét a mindennapokban? Ha ideges és frusztrált miattam, ha a puszta létezésem olyan idegösszeroppanásba sodorja, ami a gyerekekkel szembeni magaviseletére is kitered? Mit számít akkor az a megnyugtató tudat, hogy nem tilthat el? - halkan beszél, előrehajolva, átható mélyen formálva a szavakat, és ragadóként lesve Sebastian reakcióit.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Pént. Jún. 20 2014, 00:25

-Ez látod egy roppant érdekes filozófia és vallási kérdés, ne is menjünk bele! - Vigyorgok, Josh-sal is feszegettük ezt, amúgy sincs rá válasz.
A mosolyát félreértem, azt hiszem ő is azon mosolyog mekkora baromság a kettőnk között fellépő ellenséges viszony.
-Ez természetesen így van, szerintem a névadás is fontos dolog, például hogy te Phoenix vagy, nem véletlen. Tényleg olyannak tűnsz mint a legendás madár. - Mosolygok rá félszegen. - Ettől függetlenül ha beleírnám az önéletrajzomba hogy "mártír" biztosra vehetném hogy vagy túlórába pusztulok meg, vagy mindenki gondját és felelősségét az én nyakamba varrják, hát kell ez nekem? - Kuncogok.
-Ez nem szenteskedő magatartás, ez pusztán tervezés. Amúgy sem hiszem hogy tökéletes apa leszek, olyan nincs, de szerethető apa még lehetek. - Teszem hozzá amolyan zárásképp, nem vagyok maximalista.
-Jó, ez igaz, más körökben mozgunk, bocs. - Vettem a lapot, nála ez nem játszik, megértem. - De hidd el, alsóbb körökben működik teljesen, még élvezik is a csajok hogy tetszeleghetnek. - Somolygok. Kicsit sajnálom hogy nála minden pálya nehezített. Persze ebben nőtt fel, nem kéne sajnálni, de valahol olyan mintha a szabadságától lenne megfosztatott valahol.
Aztán kemény témába tenyerelek, de nem riaszt el. Összeszalad a szemöldököm, fáj hallani amit mond. Én is automatikusan csendesebben válaszolok, hogy ő is halkított a hangján.
-Számít. - Nyelek egyet. - És hidd el, nem a létezésed taszítja le a lejtőn, hanem a tudat, hogy esetleg cserben hagy téged. Hogy elveszít. Olaj a tűzre ha valaki kijelenti, mondj le róla, mert nem menthető, eltévelyedett és csak leránt magával téged is. Ostobaság. - Hajolok én is közelebb, elszánt a tekintetem, én tudom milyen bátynak lenni, aggódni egy jóra való öcsért. - Azon meg a felesége nem segít ha gyűlölködik, pont hogy támogatnia kéne őt, bele kéne gondolnia, milyen rossz lehet a bátyádnak, hogy ő ilyen ellenséges. Hogy olyan mintha két fele kéne szakadnia, hogy megfeleljen mint báty, férj és apa... A létezésed nem lehet probléma neki. - Mondom a végét olyan mereven, olyan rendíthetetlen meggyőződéssel hogy sóhajtanom kell. Nem látom át mi a helyzet velük, de kétlem hogy a bátyját valóban az zavarná, hogy Phoenix létezik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Pént. Jún. 20 2014, 22:46



Félrehajtja a fejét, kissé elmosolyodik, aztán helyeslőn biccent. Amilyen hebehurgyának mutatkozik Sebastian egyes kérdésekben, olyan komoly és megfontolt másokban. Való igaz, nem jó mindig egymásnak feszíteni a filozófiai kérdéseket, nem okos dolog a másik ember hitébe gázolni, még ha alapvetően a kommunikatív konfliktus is viszi előre a világot.
- A nevem az egyetlen dolog, amit a szüleim eltaláltak... mondhatnám, de mi van, ha én nőttem fel a névhez, mert a név kötelez? - kis, hálás vigyor, bár szavakkal most nem mondja, hízelgőnek találja a megállapítás. Talán ezért nem mondja. Így komolyabb marad a dolog, bekebelezheti minden hangjában és rezdülésében azt.
- Első benyomást csak egyszer tehet az ember, de néha érdemes a jövőben várható változtatásokat bevállalva igen ütősen indítani - és most nem a belőtt elütésre gondol, bár az szó szerint ütős volt.
- Minden szülő tökéletes, csak nem a saját gyerekének, ez egy elég kiegyező megoldás, nem?
Csak újra a fejét csóválja, jelezve, hogy ez a nőzési módszer nem lopta magát bársonyborítású szívének ékszeresdobozába, pedig ő mindent megtett azért, hogy ez megtörténjen, a lehető legalaposabban körbekérdezte a dolgot, de ami nem az nem.
- Félreértetted. A bátyám a nyugalom szobra, a felesége adja elő a hattyú halálát miattam. Az a nő a kígyó a Bibliából - mosolyog fanyarul.
- Nem igazán érdekli, hogy Griffin nem örül annak, hogy ez van, mert Griffin szereti, és a gyerekeiket is szereti, és én csak a testvére vagyok, nem velem kell leélnie az életét - bársonyos hangjának valahogy szúrós, fegyelmezett éle van.
- Azért gondold át ez a probléma dolgot, miattam elmaradt a nászéjszakájuk - büszke kis vigyor. - A jó és rossz fogalma nem olyan egyszerű, mint elképzeled.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Pént. Jún. 20 2014, 23:38

-Abban is lehet igazság, de a végeredmény a lényeg, nem? - Somolygok, igen, találó rá a Phoenix név, nem is tudnék mást mondani ami illene rá, azt hiszem.
-Hát az meglehet, de lehet akkor már inkább más jelzőt választanék... A pótolhatatlan, vagy hasonló, szerintem jobb. - Mosolygok, csak szerényen.
-Nem feltétlen. Sokan szeretik a saját szülőjük, mert kapnak elég figyelmet és szeretetet. - Vonok vállat, ezzel nem értek egyet. - Meg vannak akik abszolút nem tudják mit jelent szülőnek lenni, ők senkinek sem lennének tökéletesek...
Nőzés terén különbözünk, de valljuk be, ő sokkal kifinomultabb mint én, nincs min meglepődni.
-Vettem észre... - Suttogom, ahogy leírja igencsak ellenszenves, nem is értem a bátyja miért vette el. Biztos beleszeretett... akkor az emberek annyi hülyeséget csinálnak. Vagy csak az érdek kívánta, ez esetben jobban szánnám, mint eddig bármikor a szemben ülő partnerem bátyját.
Griffin. Először mondta ki a nevet, bizonyára a bátyja, a kontextus ezt követeli meg.
-De mindig te maradsz az elsődleges családja. Legalábbis szerintem. - Sóhajtok egy aprót, kicsit elfog a félsz, mi lesz ha Henry talál valakit aki utálni fog engem? Szörnyű lenne.
-Miattad? - Döbbenek le, hát ugyan miért? - Talán kikezdtél a menyasszonnyal? - Joggal utálná, ha Griffin félreértette volna. Bár érezheti a hangomból, hogy a saját kérdésemben is erősen kételkedem. Aztán eszembe jut lehet pont akkor lőtte be magát, Griffin helyében én is lemondtam volna a nászutat.
-Persze hogy nem az, de egy család mindig is komplikált dolognak számít, csak az érti meg rendesen, aki benne él, egy kívül álló sosem fogja megérteni egészen, de talán részleteiben sem. - Mondom nyugodtan, nem voltak illúzióim, de nem is gondolok olyan vad dolgokra, ami igazából az igazság itt, szunnyadva Phoenix szavai mögött.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szomb. Jún. 21 2014, 02:21



- Ezt a hozzáállást manapság már nem lehet eladni, amikor szentté magasztalták az "odavezető" út fontosságát, és az eredeteket, holott látszólag a rendszert az eredmény tartja egyben - hunyorít derűsen. Egy jó marketinges mindig megvizsgálja a komoly gondolatokat üzleti szempontból is.
- Mindenki pótolható - szigorú és kőkemény igazság, akár egy vasmacskába is belevéshetnék, onnan csak a beolvasztás távolíthatná el.
- Szeretik, de az nem jelenti azt, hogy az volna a tökéletes - vajon milyen fura, perverz kapcsolat van Sebastian és a végletesen középértekek között.
- Nem egyszerű nőnek lenni - neveti halkan, leginkább Sebastian arckifejezését látva, egészen közelről nézi előrekönyökölve, még a tányért is félretolta, hogy átható figyelmének reflektora elől ne legyen kibúvó.
- Szerinted. De ez semmilyen korban nem helytálló megállapítás, mert az elsődleges család azt a genetikában belénk ültetett kódok szerint a gyerekek jelenítik meg. Utána következik nyilvánvalóan a gyerekek szülőanyja, mint a létezésük pótolható, de azért jó ha van kelléke. Ezek után következik csak a forrás-család - milyen személytelen, milyen szinte gonosz, de ez az igazság. Nem véletlenül ha egy férj megsérül, nem a testvérét, hanem a feleségét hívják fel először a mentők, mert az a család.
Felnevet halkan a kérdésre.
- Hihetetlen, hogy annyit beszéltünk a hírnevemről, és még egyszer sem ütötted be a nevem a googleba. Tudod, szinte fáj - kellemetlen zöngéje a hangjának megmarad, miközben pedig olyan folyékonysággal tár fel undorító, apró részleteket, amikkel talán nem lenne szabad.
- Ebben teljesen igazad van, de nem csak a családra értendő. Az emberi viszonyok mind komplikáltak, egy kívülálló nem dönthet a helyes és helytelen mivoltról. Egyébként részeg voltam, és meg akartam ölni magam. Húsz éves voltam - hát nem tegnap történt.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Szomb. Jún. 21 2014, 12:39

-Lehet, de mindenki a jelenben él és azt tapasztalja, ha csak azt nézzük mi miből ered és hasonló akkor lehet okosabbak leszünk de beljebb nem... - Mosolygok, nekem a most számít leginkább, amúgy sem szeretek azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha és hasonlók. Belerokkan az ember.
-És nem léteznek mártírok. Szóval... - Vetem oda mosolyogva, mert szerintem ez a mártírság is sántít.
-Nincs olyan hogy tökéletes. Maximum rövidebb intervallumokra érthető. De ha ebből a rövid időszakokból sok van, akkor már az emberek könnyen rámondják hogy az és mi is érthetjük úgy. Számára tökéletes, ennyi elég. - Tartok ki az igazam mellett.
-Pfff.. - Forgatok szemet, édes közhely, főleg egy férfi szájából. - Élni sem könnyű, ez nem kifogás. - Mondom halkan, engem a dolog ezen része nem hat meg. Az sem zavar hogy közelebb hajol, gondolom nem akarja hogy avatatlan fülek is hallják a beszélgetést, én is előrébb dőlök valamivel, hogy ne legyek túl halk neki.
-Akkor úgy mondom kinek mi. De megértem ha a gyerekei az elsők, mondom, szerintem az a normális. - Nem akarok vitába szállni vele, főleg mert nincs rá okom. De nekem az öcsém mindig elsőbbséget fog élvezni a feleségemmel szemben, van egy olyan gyanúm. Ha ezt nem bírja elfogadni a nő, kalap kabát köszönöm.
-Phoenix. - Jelentem ki teljesen komoly hangon, most semmi poénkodás nincs benne, és még némi erély is szorul belé. - Én nem mások bugyuta rágalmazása és tollforgató fitogtatása révén akarlak megismerni, hanem csakis rajtad keresztül, veled. Annyit megtudni amennyit akarsz hogy tudjak, és olyanokat és úgy ahogy te mondod el. K.rvára nem érdekel a google szerint milyen a világ rólad. Engem hidegen hagy. Én téged akarlak megismerni, nem valami hamis képet, amit úgy csúfolnak Phoenix d'Abo. Úgyhogy csak ne fájjon ez neked. Fájjon az hogy valakit őszintén érdekelsz, nem csak a neved vonzza. - Vetem oda kissé talán nyersen, de nem hiába nem szeretem a hírességeket. Van bennük valami ferde kép az ismerkedés fogalmáról és nem vagyok holmi tini rajongó, hogy lájkoljam a bejegyzéseit és a képeit...
De hallgatom tovább, nem haragszom én rá, el sem húzódom. Bár látszik hogy meglep amit mond, kissé el is nyílik a szám.
-Oh... - Hát igen, van amikor cserben hagynak a szavak. Inkább csak becsukom a szám és nézek rá tovább. - Pláne nincs joga utálni téged annak a nőnek. - Mondok csak ennyit, milyen ember az aki utál valakit, aki ennyire szeretne egy kis törődést? Kegyetlen. - De nem próbálkoztál meg vele, ugye? - Kérdezem meg finom hangon az öngyilkosságot. Remélem csak mondta, hangoztatta, de nem tette.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Vas. Jún. 22 2014, 13:19



- Megint ezek a középérték-vélemények - kevéssé arisztokratikus szájhúzással jelzi, hogy mi is a véleménye erről.
- Hé! - jelzi a felháborodását a mártírság intézményének elvetésére, hiszen itt ül előtte A mártírt, de hát nem mindenki tudja elfogadni a sorsát rögtön. Gondterhelt sóhaj, pátoszjelzés.
- "Számára" tökéletes, "rövid" időszak, mentség, mentség, mentség arra, hogy miét elfogadható a középszerűség.
Megvigyorogja a a szemforgatást könnyedén, komolytalan a nők nehéz sorsáról beszélni, milliószor szétkapott bulvárcsont. Ellenben valami más egészen jobban érdekli, még ha a zsigerei mélyén érzi is, hogy csalódni fog az elvárt reakciókban. Mert általában ez történik. Annyi baj legyen, általában van ideje és energiája arra, hogy a csalódásait helyretegye.
- A gyerekek elsőbbségét támogatod, a nőét pedig, akitől azok a gyerekek származnak nem? Nem "fura" ez egy kicsit? - emeli a szemöldökét lomha kérdőjellé, mielőtt összerázkódna a neve hallatán. Sok körülmény között kedveli elbúgva, elsúgva, rákiáltva a misztikusan hangzó szót, de a jelen komolyság annyira nincs az ínyére.
- Lárifári - legalább olyan komolysággal, de rosszallással, az odavetett szónoklat nem viseli meg, de engedi az arcán tükröződni, hogy minden szavát marhaságnak tartja. Mentségére szóljon, hogy el is magyarázza, hogy miért.
- Úgy beszélsz, mint a pszichiáterem, és ugyanott tévedsz, ahol ő. Túl arrogánsak vagytok mindketten, holott a gőgösség az én asztalom. Az, amit ti bugyuta rágalmazásnak neveztek hír. Nyers, valóságos, őszinte, persze, bulvárnyállal lefújt tények halmaza, amiknek az ismerete sokkal árnyaltabb képet ad, mint az a hazugság, amit én, mint ember a szemetekben festek, mint amilyennek előadom magam akkor, amikor láttok. Ez nem őszinte érdeklődés Sebastian, téged egyszerűen nem érdekel az, ami amögött a paraván mögött van, amit én adok elő neked.
Felnevet halkan, mélyen csendülőn, mégis elég élénken ahhoz, hogy néhány pillantást magukra vonjon.
- Minden joga megvan rá, kultúrember nem állít be a bátyja esküvőjére részegen, nem csinál botrányt, és rontja el a menyasszony életének elméletbeli legszebb napját - kihúzza magát, pincért int az asztalokhoz.
- Mit gondolsz, igen, vagy nem? Mehetünk? -kérdezi, hiszen ahogy haladnak a délutánban egyre nagyobb az egyetemista forgalom, ők pedig rég nem esznek.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix   Today at 12:57

Vissza az elejére Go down
 

Szidj le máskor is, mosoly a jutalom ~ Phoenix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-