Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Minden kezdet.... Judith - Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyHétf. Jún. 09 2014, 21:35

Nem veszem át a hangulatát, szerencsére egyáltalán nem jön át, hogy milyen dzsungelt épít a lelkében. Vagyis legalább én nemfoglalkozom vele.
- Milyen szívességet? - Kérdezem egyből, mert ez annyira nem tetszik.
- Szívességről volt szó, nem pedig arról, hogy neked teljesül egy kívánságod. - Közlöm vele, jó, ha előre letisztázzuk. Remélem nem még egy meló lesz a jutalmam. Az elég gáz lenne, többet nem hinnék a szavában, az is biztos.
Figyelem, hogy terelgeti az autósokat, nem lennék a helyükben. Meg mindig idegrohamot kapok az ilyen beképzelt pöcsöktől. De ő más, neki ez kell, szüksége van rá, nem tetűségből csinálja. Felmentés elfogadva!
Ideges vagyok, hogy felém sem néz, hogy tényleg, egyetlen egy szempillarebbenéséből nem látom, hogy figyelne csak egy icipicit is rám. Elhúzom a számat, belesüppedek az ülésbe. Ezzel nyer legalább öt percet. Többet nem nagyon, úgy unalmas lenne az utunk.
- Tudod te, hogy az mennyire gáz? Olyan képmutató, és gusztustalan dolog. - Már a bájcsevegés. Ez tényleg egy olyan dolog, amit nagyon-nagyon rühellek. Morgok egy kicsit, mielőtt beletörődök abba, hogy tényleg ezt kell majd tennem. Pedig mennyire örültem, hogy elmenekülhetek ez elől a fertő elől. Hánynom kell.
Mennyivel jobb lenne egy kis időt vele tölteni tényleg az estélyen. Lehet ott beszélgetne velem egy kicsit, mondana pár szót, hallgathatnám. Jó lenne, ha beszélne.
És megint nem válaszol. Lassan csökkentem a mondataim közötti csendeket, amikben a válaszára várok, lévén, tudom, hogy úgysem fog válaszolni. Nem baj, legalább több dolgot tudok megosztani vele.
Olyan hirtelen tapos a gázra, hogy belepasszíroz az ülésbe. Zavar, ahogy vezet, félek tőle, hiába csinálja nagyon biztosan. Egyre sötétebb van, mi van, ha karambolozunk?
- Tudod... traffipaxok vannak az utakon. Aki gyorsan megy, azt lefotózzák. Meg fognak büntetni. - Nézek rá tök komolyan. Az arca megint kifejezéstelen, úgyhogy a kezét nézem. Az ízületeit, a kézfejét, a vállát. Meg a combját. Nagyon jó combja van, tetszik. És az ingből kilógó mellkasa is sok jót sejtet.
Egyből elkapcsolja a lejátszót, alig, hogy megnyomom a gombot. Az ujjunk összeér, mert lassú vagyok, de utána olyan gyorsan rántom vissza, mintha tűzbe nyúltam volna. Mennyire jó bőre van! Milyen jó lehet a tenyere az arcomon, a nyakamon... és lejjebb.
A gondolataimból az zökkent ki, hogy felém fordul, és először látok az arcán érzelmet. A szemöldökvonogatás nem számít bele. Először szól hozzám úgy, hogy nem utasít, nem parancsol, lebasz vagy közöl. Mosolyogva bólintok, másodszor is visszagondolva arra jutok, hogy nem meglepő.
- Nagyon jó volt. Egyszer kipróbálhatnál valami ilyet. - Ajánlom neki, hátha, talán megfogadná a tanácsomat. Nem fogja. Tudom jól, de jól állna neki a nevetés, a mosoly. Nem teljesen ezzel a célzattal, de énekelni kezdem a számot, izgatottan ficánkolva az ülésen. Végig is éneklem a számot, de elég visszafogottan adom elő, se nem hadonászok, se nem hangoskodom. Vagy kifele nézek az ablakon, a sötét tájra, vagy rá. Így dudorászok végig néhány számot, időnként valami érdekességet közbeszúrva, ami éppen eszembe jut.
Lassan megérkezünk, de tényleg nem hittem, hogy kinyitja nekem az ajtót. Bár, ha jobban belegondolok, ha ilyen ruhába öltöztetett, ez azért jár némi elkötelezettséggel. Kár, hogy nem érdekli, hogy fájdalmat okozott, és nagyon nem tetszik. Tuti élvezi a rohadék, nem véletlenül csinálta. Ennyire hülye nem vagyok.
De annyira mégsem lehet az. Hiszen a lehelete, ahogy az ajka majdnem a nyakamhoz és a fülemhez ér... nem is olyan paraszt... És nagyon jó illata van. Belebújnék a nyakába nagyon szívesen.
Teljesül a kívánsága, csendben vagyok, csak akkor szólok, ha kérdeznek. Tudom, hogy hogy kell viselkedni ilyen helyzetben, és mivel vele vagyok, neki megteszem. Illemtudó, csinos, kedves, bájos, minden ilyen hülye jelző jellemző rám. De bosszulom azért, hogy ebbe kényszerít. Jól esik hozzá érni, kétszer még azt is sikerül elérnem, hogy a csípőnk össze érjen. Rá figyelek, és őt figyelem. Olyan ez, mint egy tanulmányi kirándulás. Figyelem, próbálom kiismerni, kivel, milyen féle emberrel hogy viselkedik. A nyomában vagyok, kísérem. Ahogy ő szeretné. Meg egy kicsit közelebbről.
- Ne aggódj, Drágám! - Mosolygok rá neggédes mosollyal. Kihasználom, hogy most nem förmedhet rám, nem zsarolhat, hogy itt hagy, és hasonlók. Jó érzés. Hozzá pedig jönnek beszélgetni. A könyökénél fogok a kezére, és bele karolva végigsimítok az alkarján. Ha már így szólt, el ne felejtsem kiborítani...
Ő pedig közelebb hajol. Megint elfelejtek levegőt venno tőle. De bármi kedves helyett, naná, miért lenne kedves, megint csak egyetlen egy szót súg a fülembe. Az is hangzik inkább fenyegetésnek, mint tanácsnak. A hangja végig folyik a gerincemen, libabőrös leszek tőle. Csak remélem, hogy nem tűnik fel neki.
Túl hamar szabadul meg tőlem, de kénytelen vagyok apám kollégájával elcsevegni. Rossz érzés, túl sokat tud rólam, nem örülök, hogy van itt bárki, aki ismer. Jobb lenne, ha nem lenne olyan érzésem, mintha figyelnének. Basszus. Hiszen ő is figyel. És nem csak így, talán lehallgatót tett a ruhámra? Mikor a hátamat fogta meg?
Feltűnés mentesen próbálok végigsimítani a ruhámon valamit keresve, mikor mellém lép, én meg majd kiugrok a bőrömből, jó hogy nem sikoltok fel hirtelen. nem hiszem el!
Vincent elég hamar lerázza az ürgét, ahogy ellépünk tőle, felpillantok az arcába.
- Nem kedvelt. Mit csináltál? - Kérdezem egyből, hogy mégis mi lehet az oka a hirtelen lehűlő levegőnek. Újra belekarolok, de csak éppenhogy hozzáérjek, amennyire muszáj, ami a szerephez kell. Idegesít az előbb felfedezett tény.
Betol a táncparkettre, és hiába határozom el, hogy erősen ellenállok, és dühös maradok rá, ahogy a tenyerébe fektetem a kezem, jól eső bizsergés jár át. Ráadásul mosolyog! Oké, nem őszinte, de nosoly. És jól áll neki. Mondjuk kicsit furcsán néz ki tőle az arca, megszoktam a fapofát. Tényleg bejön... Belemélyesztem a körmeim végét a bőrébe, a vállán nyugodtan pihen a kezem. Nem akarom, hogy nyoma maradjon, vagy ilyenek, de érezze a törődést.
Kérdésére igyekszem feltűnésmentesen megkeresni a tekintetemmel. Közben változik a szám, én pedig közelebb lépek, hozzá simulok, az arcom a nyaka mellett, beszívom az illatát, megremeg tőle a térdem. Hagyom, hogy vezessen, igyekszem szemmel tartani a házigazdát.
-Hogy mi? - Csúszik ki a számon, más szemmel tekintek a férfire és a nőre. Jaj, ne! Kipördülök, szerencse, hogy a mozdulatok bennem vannak. A testem egyből megváltozik, ahogy visszaérek, és viszonzom a pillantását. Eddig lazán simultam hozzá, most megfeszül a testem, idegesen figyelem a táncoló párt.
- Lehallgatsz? - Húzódom el egy picit tőle, hogy az arcába nézzek, de nagyon közelről, majdnem összeér az orrunk. A tánc ezt a távolságot követeli. De a másik pártól tarthatnánk távolabb. Ehelyett nekik vezet, én meg sziszegve szorítok rá még egyszer a kezére. Majd vissza a szerephez. Mosolyogva kérek elnézést, ahogy a férfi végigpillant rajtam rámosolygok, de amikor komolyabban a szemembe nézne, lesütöm a szemem.
Illedelmes lány módjára lépek hozzá közelebb, ahogy Vincent lepasszol. Remek.
Kezem a vállán pihen, másikkal a kezét fogom. Érdes, ráncos már a bőre, nagyon nem tetszik, és az illata sem jó. Arról nem beszélve, hogy egyáltalán nem tetszik. Még csak a ruhája sem!
És mégis hozzá-hozzá simulok. Bókokat súgok a fülébe, amik természetesen a partynak szólnak, de először mindig kétértelműre sikerednek. Egy forgás után véletlenül a válla helyett a füle tövénél érek hozzá, onnan csúsztatom végig a tenyerem, visszafogottan ránevetek, és mintha zavarban lennék, folytatom a táncot. Érzem rajta, hogy kezdem érdekelni. Vincent meg eltűnt. Mégis hol van? Egy percre nem figyelek rá, és... basszus. Hol vagy?
Hiába keresem, nem találom. De Milicentet sem legalább. Nem úgy pár matuzsálem kollégát. Magamban káromkodom, és tudom, hogy már elbuktam. Lassulnak a mozdulatai, végül megállunk. A férfiak elnézésemet kérik, én pedig mosolyogva viszakozom. Rohadjanak meg.
Arrébb sétálok, Vincentet keresem, nem találom, így megállok a pult mellett. Egy koktélt kapok a mixertől. Kapóra jön, ahogy iszom, végig Many-t nézem. Elég hamar észreveszi. Tekintetemmel, és egész testemmel sugallom neki, hogy mennyire vágyok rá, és hogy mi mindent megadhatnék neki. Kap pár erotikusnak ható mozdulatot is a számra pillantva.
Látom már, hogy nem figyel a fószerekre, így leteszem a poharam, kicsit lábujjhegyre állva, magam megmutatva köszönöm meg, és lassú léptekkel megyek a folyosóra nyíló ajtó felé. Hányni tudnék. Ez undorító.
Ahogy kiérek a látóteréből, a falnak dőlök egy pillanatra. Úgy ver a szívem, alig hallok bármit, és nem tudok lenyugodni. De végül is kapóra fog jönni. Mit akar tőle Vincent? Meg akarja ölni?
Megjelenik az ajtóban, elmosolyodom. Felé lépek, direkt örülök, hogy úgy látja, rá vártam. Végigsimítok a mellkasán, legalább az öltönye drága és jó a tapintása. Lábujjhegyre állva súgok valamit a fülébe, ideges vagyok. Elindulok a lépcső felé, csak egy emeletet kell felmennünk, és már nincs messze. Finoman dobálom magam, hogy fent tartsam az érdeklődését, de ne tudjon igazából hozzám érni, egy másik pillanatban már szorosan hozzá simulok.
Lehet meg akarja ölni. Én is gyilkos leszek, ha segítek neki, hogy ott legyen, ahol kell? Basszus, ugye nem akarja bántani? Mit fog csinálni vele? Hol vagy? Hiába nézek körbe titokban, nem látom sehol.
Dobol a vérem, Vincent tehet róla, meg az idegesség, de nagyon jó hasznát veszem, azt hiszi, fel vagyok húzva. Talán kicsit így is van.
Befejezem a játékot az ajtó előtt, remélem jól számoltam, és itt vagyunk. Ő pedig kezd aggódni. Ugyan mitől? Már milliószor megcsalta a feleségét, az tuti. Miért pont velem nem akarná?
Gyorsan kell döntenem, így felé lépek, és legyőzve az ellenszenvem, hevesen megcsókolom, hogy a meglepődöttségtől az ajtóig hátráljon. Meg van lepve, csak ezért van esélyem komolyabb csókot váltani vele, és közben lenyomni a kilincset, így majdnem sikerül fekve megérkeznünk.
Ő hátratántorodik, én meg alig bírom megtartani az egyensúlyomat. Az ajtóba kapaszkodva állok meg, a házigazda pedig értetlenül, és már gyanakodva néz rám.
- Bocsásson meg! - Szabadkozom egyből. Nem hallok semmit, úgy ver a szívem. Körbe kell néznem, hogy Vincent itt van-e, pár pötty jelenik meg a látómezőmben, valószínűleg a stressz miatt. De próbálom elengedni az ajtót, viszonylag hamar sikerül visszanyernem az egyensúlyomat. Ha ezt elcsesztem, megöl. És az öreget is.


A hozzászólást Judith Moody összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 10 2014, 19:28-kor.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Vincent SparksVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 393

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyKedd Jún. 10 2014, 16:47

Ennek a csajnak semmi sem elég és ez kezd elbaszni, ami azt illeti nem is kicsit. Nem zavar, hogy nem hangolódik rám az ár igen, hogy azonnal kérdésekkel bombáz.
- A kívánságaidról beszélgetünk? – tegyük hozzá, hogy semmiről sem eszmecserélünk, mert a véleménye csók a döglött halnak, annyit ér kábé, de lehet annyit sem. Ha meg az lenne topp téma, hogy mit szeretnék, akkor a száját is betömhetné, még ahhoz is lenen ötletem, hogy mivel. Bírnám, ha befogná végre. Igaz, most mást is bírnék. Ezen sem akarok agyalni, előre kell figyelni, az útra, hagyom, hogy elraboljon mellőle ki a szabadba. A vezetés élvezete felülmúlhatatlan. A Bentley engedelmesen dorombol… Már a hangjától fel tudnék izgulni.
A megjegyzésre felé pillantok, még azt is megengedem magamnak, hogy megemeljem a szemöldököm. Ő tart nekem kiselőadást a képmutatásról? Az ilyen kis csitrik a legjobbak benne, biztos benne sem csalódnék.
A képmutatásról ódákat lehetne zengeni, ebben a kibaszott városban mindenki azt a képét mutatja, amit a legelőnyösebbnek talál. Nem hiszem, hogy kivétel lenne alóla Ő maga is. Különben mindenki eltiporja, de ez legyen az Ő sara, leszarom. Tőlem dagonyázhat mások hányadékában, ha neki az jó, a szart úgyis le lehet mosni. Csak mi a fasznak kéne belefeküdni? Az álca bemutatása mára teljesen hétköznapi lett. Valahogy beívódott az természetünkbe. Ha nem működne, senki sem beszélgetne senkivel… Milyen szépen is élnénk. Az egész világ elkurvult. Csak a ribancok és stricik élik túl meg a drogosok és alkeszek. Kár, hogy egyik sem fekszik nekem, kurva unalmasak. A drogok rabság taszítanak, márpedig engem még egy retkes fehér csík sem fog irányítani. Közben meg fasztudja miről csacsog a csaj mellettem…. De kezdem azt hinni, hogy tényleg randit remélt a kis naiv… Ahhoz kicsit oda kéne tennie magát, szívesen megdugnám, ha erről lenen szó, de félek azonnal belém zúgna, ha nem tette meg már így is, mondjuk az majd könnyíti a helyzetem.
Egyre többet beszél, én pedig egyre kevesebbet hallok belőle mert semennyire sem érdekelnek a sztorijai. Nem baj, duruzsol, mint valami bogár és nem is kell figyelnem, úgysem hallom. Nyomom a gázt, mint a veszett, de el nem hagyhatom. Nem is tudom minek mazozom vele? Ki kéne baszni a következő kanyarba és tipegjen haza a kis cipellőjében, szép ruhájában. Ha mázlist valaki felszedi és egy laza pipáért hazaviszi.
A traffipaxra megint unottan felröffenek, még felé sem pillantok, csak az útra figyelek, a kezem olyan lazán nyugszik a kormányon, mintha magától tenné meg az utat a kocsi. Lehet ezt is teszi. Robotpilótára kapcsolok, csak a vezetés érdekel, a csaj mellettem had csacsogjon. Szelektíven beengedek olyan sztorit, aminek hasznát vehetem.
Elégedetten látom, hogy engem vizsgálgat. Izgatottan zsizseg a vére, szinte hallom feldobbanó szívét.
Jaj kislány, rám ne ugorj. Félő megtenné és az is, hogy nem állnék ellen.
A rádió pedig nem rossz ötlet, majd alatta mesélget, de vágom, hogy az érdekli milyen zenét hallgatok, olyan mintha a farok méretem kérdezné… Kábé olyan intim. Érintésem elől sietve menekül. Eljátszom a gondolattal, hogy átnyúlok az ülések közötti kis téren és a combjára markolok… lehet frászt kapna és kiugrana a szélvédőn. Mitől fosik, már megint? Tőlem retteg, nem bántottam, még! Indokolatlan a félelme. A zene ritmusát a combomon dobolom le, míg egy kézzel rallyzok, de az üres úton nem olyan izgalmas. Beszívatom egy durva kanyarral. Anno eltöltöttem Tokióban fél évet. Ott a drifftnek hódolnak. Egyenértékes rendőr kocsik el sem indulnak utánad, ha a járgányod kilónyolcvannál többet tud. De, nem is tartottam. Bevágódom a hajtűkanyarba. Az utolsó pillanatban felrántom a kéziféket, puhán nyomom le a pedált, a kocsi segge kipörög hátra az eleje alig moccan el, az élmény felülmúlhatatlan. Kilencvennel száguldunk ki a kanyarból. Remélem most már nem fél annyira.
Az ötletre, hogy nyilvánosan pancsikoljak egy szökőkútba megint nem reagálok semmit. Valóban nagyon én lennék. Igen, látom magam előtt, ahogy valami bugyuta számot dalolva a fejem dobálva fetrengek a vízben. Oh igen! Légyszi, most. Csak te meg én. Istenem és még fogyatékos is.  Végig dalolt számai nem érdekelnek, amikor nagyon belelendül egyszer megjátszom vele, hogy hírtelen előre hajolok és csutkára lehalkítom a rádiót, had élvezze a hangját, majd három másodperc múlva vissza hangosítom. Úgy pislogok előre, mintha mi sem történt volna, hiszen nem történt semmi.

Az estélyen felveszi a partybuxa szerepet és ez annyira nem tetszik nekem. Nem szeretem, ha visszaélnek a helyezettel, másik is rajtam kivel, mellé olyan közönséges. Érintésem pillantásom, sóhajom tüzelik, mint kiszáradt ágat az eldobott csikk. Nem tudom eldönteni a vágyai nagyobbak, vagy a félelme? Kicsit húzom, hogy kipiruljon az arca, hagyom, hogy hozzám érjen, simuljon. Hője felgyújt, de erről neki semmit sem kell tudnia, így nem is avatom be, sem testileg sem sehogy. Jégcsap maradok mellette, ami tekintve a korát, nem is olyan nehéz. Minek is hozta ide?
Mindenféle fazonokkal csevegek, néha bemutatom, máskor nem. Rajta kapom, hogy valakivel dumálgat, felzárkózom mellé, nem szeretném, hogy fuccsba menjen a tervem. Nekem, nekem simul, koccan, érint. A kis hülye. Azt hiszi ezzel felhúzhat? Most hámozott le a kurva falvédőről vagy mi a fasz van? Olyan kis csajokkal, mint Ő már régen nem hetyegek, hiányzik belőlük a tűz, vagy engedelmes, unalmas szukák, vagy pofázós tinipicsák. A kettő közötti rész hiányzik még. A drágámra egy mosolyt sem dobok, de szájhúzást sem, semmit. Picsa. Szopózik, de ma még fogok én is vele.
- Kivel? Ja, meghúztam a nejét a konyhájukban. – most minek tagadjam a dolgokat? Tényleg így volt. Kosza menet volt sem jó, sem rossz, semmilyen. Pedig fűrészeltem vagy 20 percet de a nő nem izgatott fel, sem a sikolya, sem retkes szavai, sem jól karban tartott teste, mert nem éreztem a kéjt. Végül eldobtam, mint egy használt óvszert és nem zavart, hogy a férje ránk nyitott. Most se tenné.
A táncolok közé vezetem vázolom a szitut, látom, hogy lemerevedik. A hogymire, sem reagálok. Jól halotta, nem kell fülész, hogy megértse, vagy mégis? Teste megfeszül, a pupillája kitágul a félelem elkezd száguldani az ereiben adrenalint termelve, Jó lesz. Many majd azt hiszi neki szól, közben lófaszt.
- Nem! – nem hallgatom le és azt sem akarom, hogy ez gátolja. Ne nekem akarjon megfelelni az ürgének akarjon, Nem stresszelem ezzel, mert nem vagyok egy féreg. Azt akarom tegye a dolgát és ehhez nem kell a félelmeire hajaznom. Olyan közel hajol, hogy már-már azt hiszem ráveti magát a számra, de mázlijára nem teszi. Nem érzem az ellenállhatatlan vágyat sem, hogy én tegyem meg. Így,hogy oldjam a dolgot nekilököm Milicentnek, és bejátszom a párcserét.
15-20 percig tisztes távolból figyelem, hogy boldogul. Many teljesen rámozdul annak ellenére, hogy az elején azt hittem elbassza a fruska. Amint azt látom, hogy menni fog, lelépek és felsietek az elemeltre.
Beülök a hatalmas fotelba, egyik lábamat keresztbe vetem a másikon. Az előre beengedett emberem az ablakban áll a függöny mögött onnan tudósít. Amint a házba érnek a killerem az ajtó mögé lép. Olyan soká érnek fel, hogy kezdek aggódni. Ujjaimmal dobolok a fotel karfáján. Kibelezem a rüfkét ha nem hozza fel és valamit elbasz nekem. Hangokat hallok a folyosóról, meg némi nevetgélést.
Szuper.
Valaki az ajtónak esik. Óóó milyen heves a leányka. Egész meglep. Nyílik az ajtó és Many hátrál be, a szüzike meg az ajtóban kapaszkodva majdnem utána lebben.
- Kint vársz! – közlöm ellent mondást nem tűrően, de nem sok más választása van, mert az embere rácsukja az ajtót.
Nem sok mindent hallhat kint, ha csak nem hallgatózik az ajtón. Szavakkal és némi fenyítéssel érem el, hogy az öregecske kecske lemondjon némi szavazati jogról, nem utolsó sorban azzal, hogy az előbbi hölgy kiskorú, aki szívesen tanúsítja majd, hogy erőszakoskodott vele, meg at előző is, aki szintén az én emberem. Ez mondjuk nem igaz, de tuti volt valami fruska. 10 perc alatt levajazzuk, amit kell, kézzel írunk, pecsételünk.
A killerem meg azzal játszik, hogy kedvenc pillangó kését forgatja, kattogtatja, csapkodja és amint alá írunk mindent, sikeresen elvágja a kezét. A vér patakokban ömlik a kezéből, odakapok, sokkal inkább ösztön, mint bármi más, a tenyerem telefolyik vérrel, az alkaromra is jut, a ruhámra csak azért nem mert időben hátra lépek.
- Hülye vagy bazd meg? Mi a faszt csinálsz? - Many szemei elkerekednek, az egyik asztalhoz lép, törölközőt nyom a hülye kezébe és kínjában felnevet. Nem mintha boldog lenne, inkább beszarik a vértől. Lekapom az asztalról a hófehér vászon zsebkendőt és elkezdem törölgetni a kezem.
- Hátul menj ki, te fasz, varrasd össze. Hát bazd meg, te nem vagy normális. - ezzel sem dolgozom többet.
Many előtt lépek a folyosóra, még mindig a kezem törölgetem és semeddig sem érdekel, hogy jön le a dolog. Vállon ragadom a kint várakozó lányt, véres ujjlenyomatot hagyva a testén és megindítom lefelé.
- Ügyes voltál. Milyen jutalmat remélsz? – meglehetősen jó a kedvem sok zsozsot hozott nekem a kiscsaj ma este, még az is lehet jó leszek hozzá. A földszinten egy kukába dobom a zsebkendőt, a kezem még pár helyen véres, majd lemosom. Many nem sokkal utánunk lép ki a ház ajtaján, jó színész, nem tűnik úgy, mintha súlyos százezreket húztam volna ki a zsebéből… lehet fel sem tűnik neki, az fog, amikor elmegy az összeg. Az egyik pincértől elveszel egy flakon ásványvizet, a sötétben csak nem látja a vért.
- Tomboláztál? –remélem, hogy nem, mert egyenesen a kijárathoz vezetem, hogy intsek a boynak és előálljon a Bentleyvel. Míg várunk, letekerem a flakon kupakját és lemosom a kezeimet. Amint megjön a kocsi, a boy elém perdül, borravalót nyomok a kezébe, meg az üres üveget. Besegítem a lányt az anyós ülésre és mellé vágódva kulturáltan indulunk.
Nem rossz a mai nap átlaga, megvan a futárom, aki más melóra is jó lesz, ahogy látom, csak visszafelé ne beszélne annyit. Bár nagyon idegesnek tűnik, lehet hallgat egy kört.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptySzer. Jún. 11 2014, 14:11

El nem tudom képzelni, hogy hogy lehet, hogy nem hat rá, amit művel. Valami érzelmet szeretnék kicsikarni belőle, bármit. Jó, nem bármit, valami pasisat. Hiszen nem véletlenül simogatom, basszus. És még csak a szeme sem rebben. Ehhez nem vagyok hozzászokva, időről időre, pár percekre meg is sértődök. Aztán mindig rájövök, hogy egyáltalán nem számít, úgyhogy befejezem. De nagyon bosszant a dolog.
Ahogy az is, hogy arra sem reagál, ha mondok valamit. Néha próbálok egy kicsit kiszabadulni a bűvköre fogságából, de fél percnél több szabadságom nem jut, egyből ott terem. De hozzám nem szól, az érintések is a kötelezők.
Azért ezek mellett próbálok figyelni, felmérni a viszonyokat, hogy mégis ki ő ebben az elcseszett, belterjes méhkasban. Úgy látom, hogy elég jó helyen áll, de mintha tartanának tőle. Az emberek össze-össze súgnak, mikor elmegy, vagy éppen érkezik. Sokan tartják a távolságot, szinte látom, ahogy könyörögnek a sorsnak, Istennek, bárkinek, akiben hisznek, hogy meg ne szólítsa őket, pont, mint az iskolában feleléskor.
- Apunak is bejött. Láttam, ahogy rá nézett. De neked nem. - Az arcát figyelem, valamiért ezt érzem, hiába a fapofa. Hát, ő csinálja jól. Apám szemén látszott, hogy kicsit epekedik a nő után. Mondjuk nem csoda, elég jól karban van tartva. Mondjuk annyi pénzből, amennyi nekik van, elvárható. Bár nekem nem jön be, maradok Vincentnél. Ha becsalom a konyhába, lehet lesz esélyem?
- Ahha... - Valamiért nem hiszek neki, hogy nem hallgat le. Simán benne van, hogy nem mondaná meg. Mondjuk eddig nem nagyon kamuzott. Minden úgy volt, ahogy mondta. Mégis ideges vagyok, ahogy a másik fószerrel kell táncolnom, meg simulnom. Tudom, hogy figyel, hogy néz, és ez nagyon zavar. Nem azért, mert ne bízna bennem, azt így második alkalomra elnézem neki, de ne nézze már, ahogy egy matuzsálemmel flörtölök! Idegesít, de Many tényleg azt hiszi, neki szólnak a testi jelek. Undorító, vén kéjenc. El is felejtem a lehallgatós dolgot. Kiráz a hideg, ahogy hozzám ér, a derekamra csúsztatja a kezét, majd kicsit lejjebb. Hányni tudnék. Hüvelykujjával a kezem simogatja, rámosolygok, majd inkább az arcának döntöm a fejem, ne lássa, hogy okádnék.
Végül sikerül felcsalnom. Tudom, hogy a végén rájön, hogy mire megy ki a játék. Gondolom nem hülye, látta Vincentet korábban, kerülhette is, mert nem futottunk össze vele. De most már úgyis mindegy alapon letámadom. Majd hipóval szájat mosok, ha hazaértem.
Vincent meg úgy utasít ki a szobából, mint egy engedetlen kutyát. Összeszorul a torkom, nyelek egyet, és hátra lépek. Király, mert a fogdmegje meg majdnem rám bassza az ajtót. Úriember, és közben meg rohadtul nem. Nem tudom, hogy hova tegyem, hova tehetném. Átmegyek a folyosó túloldalára, a falnak döntöm a hátam, a fejem. Kicsit szétcsúszik tőle a hajam, de még szalon képes, így nem zavar. Fáj már a lábam a cipőben, egyik lábamról a másikra álldogálok. Kezdem unni is a várakozást, és nagyon ideges vagyok. A körmöm rágom, toporgok. Mit művelnek vele? Mibe rángatott bele? Van olyan dolog, amit Apu nem tud megoldani? Mi van, ha megöli? Ha lebukik, és engem is le akarnak csukni? Én nem tudok börtönbe menni! Egyre jobban hányingerem van. Már azon gondolkozom, hogy lemegyek valami elfoglaltság után nézni, mert nem bírom ezt az idegeskedést, mikor hangoskodás, kiabálás szűrődik ki az ajtón. Fantasztikus, most kéne futni. De hova? Azt sem tudom hol vagyok. Körbenézek a folyosón, nincs senki, talán eltűnhetnék...
És nyílik az ajtó, Vincent meg a kezét törölgetve lép ki. Vér. Úristen, véres a keze! Próbálok mögötte benézni a szobába, de nem látok semmit, nem ott vannak a többiek. Vagy lehet, hogy már csak egyedül van? Megölte egy estélyen? Lefehéredek, lebénulnak a tagjaim. Nem zavarja, a vállamra markol, és megtol lefelé.
Jó kedve van. Lehet, hogy tényleg megölte, és ez a szórakozása? Valami idióta pszichopata? Vagy sorozatgyilkos? Ég a bőröm, ahol hozzám ért, mintha szénné égne a bőröm, és lassan leolvadna a csontomról. És én még csak azt sem tudom, hol vagyunk!
Nem válaszolok a kérdésére, idegesen lépkedek mellette. A kukába dobja a rongyot. A kukába? Ennyire szarul nem csinálhatja, ezt még én is tudom, pedig semmi jártasságom nincs a témában. Nem teljesen áll össze a kép. Egy arra járó pincér tálcájáról lekapok egy pezsgős poharat, és úgy, ahogy van egy hajtásra megiszom. A következővel meg cserélek, és ezt megismétlem. Persze egyből beszédülök tőle, jó lesz ez...
Elvesz egy flakont, kezet mos, az én számat is öblíteni kéne, hányás íze van. Míg fürdik, felpillantok. Nem nagyon néznek felénk, de hát itt vannak. Ott van a házigazda is. Mi? Pedig tényleg ott van, vagy a pezsgő teszi. Nem, szerintem ott van. Összehúzom a szemem, becsukom az egyiket, majd a másikat, úgy nézem. Határozottan ő az. És felénk sem néz. És minden jel szerint eléggé él. Semmi vértócsa alatta.
Újra Vincentre nézek, végez, és kikéri a kocsit. Nem gyilkos hát. Ebben nem. Jó tudni, azt kevésbé, hogy ha az is lenne, ugyan úgy végigbizseregne a karom, amiért hozzám ér, és besegít a kocsiba.
Meglepő az indulásunk, a gyomrom nem ugrik hátra a gerincemre, ami elég jó hír, tekintve, hogy most a hirtelen pezsgőtől van hányingerem.
Amint távolodunk a gázra tapos, én pedig megint az ő alakját figyelem. Önkéntelenül is elmosolyodom.
- Örülök, hogy nem ölted meg. - Pillantok az arcára, az enyémen a megkönnyebbülés látszik. Tényleg örülök. Olyan jó pasi, aggódom érte. Meg nem utolsó sorban nem kell félnem hazafelé, hogy engem is eltesz láb alól. Mondjuk még lehet. De nem tudok semmit, hogy mi történt, így megúszhatom. Nem, nem eshet bajom, ezt tudom. Ezt érzem benne. Bármilyen tapló is.
Bekapcsolom a rádiót, csak éppen hogy halkan szóljon. Most nem játszom az idegein, nem próbálok a privát számaira kapcsolni, nem is dúdolgatok. Leveszem a cipőm inkább, fáj a lábam. Az ülésnek dőlök, és a tájat nézem, vagy ahogy vezet. Legalább öt percig békén hagyom.
- Szeretném vezetni egyszer. - Erre a jutalomra vágyom. Sejtem, hogy nemet fog mondani, mégis ezt szeretném. Kipróbálni a Bently-t, úgy, hogy ő is itt ül mellettem. Fura ez a pasi. Az előbb azt hittem, megölt valakit, most meg teljesen biztonságban, és nyugalomban érzem magam. Csak a szívem csapkod továbbra is, ha ránézek, vagy éppen bámulom. Annyira szeretnék hozzáérni. A combjához. Érezni a lábában az izmokat, mikor a pedálba tapos, vagy felengedi.
Elég csendben vagyok, nem pofázok folyamatosan. Figyelek, lehet a pezsgő miatt is, a fejembe szállt, de jól érzem magam. Titkon remélem, hogy nem ez az este vége, hogy lesz még valami folytatás, bármilyen. Nagyon szeretnék hozzá érni, az arcára simítani, végighúzni az ujjam a nyaka vonalán, a vállán...
Azon kapom magam, hogy felé nyúlok, gyorsan vissza is húzom a kezem. Örülök, hogy sötét van, rákvörös fejjel próbálok belesüppedni az ülésbe. Ezt nem hiszem el. Innom kell, mostantól sokat, hogy hozzászokjak.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Vincent SparksVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 393

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptySzer. Jún. 11 2014, 20:24

Ez a nő pont olyan hülye, mint az elsőre gondoltam. Mi a retkes fasznak öltem volna meg Manyt? A saját házában a vendégei előtt? Hozzá sem értem és ebben ez a jó, Pont úgy hódolt be, mint az összes többi kis mocsadék. A legtöbbjükről van valami a kezemben, ami miatt messzire kerülnek, vagy olyan illedelemesek, mint a kivert kutya. A lábaimhoz dörgölődnek, a tenyeremből lefetyelnek és aztán kérnek még, hogy kicsit a kedvemre tegyenek. Az asszonyaik meg kiéhezett párducok. Úgy vetik magukat a fiatal húsra, mintha kötelező lenne. Válogatok, kefélgetek, semmi izgalom.
Válaszra sem méltatom, ez nem normális. MI a gecinek öltem volna meg? Tényleg gyilkosnak néz? Mekkora egy gyerek. Tekintetétől izzik a bőröm, táncol a vérem, egész kedvet kaptam, hogy letépjem a csini kis ruháját és végig simítsak feszes testén. Biztos kemények a mellei, tenyérbe illőek. Kérésre felé pillantok.
- A Bentleyt? - olyan arcot vágok, mint aki agyal, illetve, hogy semmilyent, de nemet sem mondnak a vonásaim. Felé pillantok, megnézem magamnak, csupasz lábait, végig a lábszárán, a combjára siklik a tekintetem, onnan felfelé, majd a melleinél megállok, az útra pillantok újra.
- Nem! - ez milyen nagyon fogyatékos. Komolyan azt hitte fogja vezetni a kocsim? Előbb adom a kezébe a beleit, és aztán mosom le vele a szélvédőt minthogy a volán mögé engedjem. Sem Őt sem senki mást. Elmebeteg. Mi a faszt hisz, ki a faszom Ő? Sebesen távolodunk a házikótó a belváros felé. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a csaj nem normális. Látom, hogy be van csípve, nem is kicsit. Mi a büdös fasztól? A két pohár pezsgőtől? Ez agyfasz. Újra felé pillantok, látom, hogy engem néz, szinte le sem veszi a szemeit rólam. Issza a látványom, megszokott.
- Gyere bébi, mássz át hozzám! - Komolyan nézek magam elé, hogy elhiggye nem jól hallotta a szavaimat. Lazán duruzsol a rádió is, a kocsi is morog, Igyekszem nem vigyorogni a dologhoz, de látom, hogy erősen fejbe baszta a két pohár pezsgő. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy meg meri tenni. Egyrészt, mert százhússzal vezetek a vaksötétben. A reflektorok bekúsznak az útszéli fák törzsei közé, ugyan kitűnően látok, mégsem kockáztatnék. Másrészt nagyon félre ismerne, ha ezzel bepróbálkozna, de csak azért heccelem kicsit, mert kurvára feldobott, hogy az ürge ilyen könnyen megadta magát, még csak két pofon sem csattant el. Igaz a faszfej elvága a kezét, ma orvos, holnap munkanélküli. Mi a faszt csinálnék egy ilyen degenerálttal? Judit meg méreget, mintha valami kolbász lennék a rúdon s menten bekapja, a hasonlat meg tökéletes. Ahhoz még kedven is lenne, természetesen a kolbászt tudnám felkínálni.
Feszt stíröl, nem látott még férfi embert? Valami szűzkurva? Erősen leszarom, amíg szállítja nekem a papusokat és a többi kis kósza fütyit. Erre jók a nők egyes egyedül a szexre és arra, amit elhitetnek velünk. Mondjuk velem pont nem, mert ismerem az összes elbaszott ribancot. Vagy meg akarnak fejni és nem abban az értelemben, amiben én szeretném, vagy azt hiszik betörnek, mint valami vad musztángot és birtokba vesznek. Megnézem azt a nőt, aki erre képes lesz, ha ugyan megszületett. A szerelem hazugság. Gyereket sem akarok, jó nekem így szabadon. Az a baj, hogy már ahhoz sincs kedvem, hogy mindenkit magam alá gyűrjek, aki felkínálja magát, kéne egy kis kihívás. Egy igazi nő, nem ilyen kis csetreszek.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 12 2014, 11:01

Természetesen megint nem válaszol semmire, amit mondok, vagy kérdezek, de most nem baj. Eléggé kész vagyok. Azt hittem, hogy megöli Many-t. Vagy ha nem is ő, akkor megöleti. De legalább pár ujjperce ott marad az asztalon. Tényleg nem tudja elképzelni sem, hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy nem így történt. Azért az nagyon meredek lett volna. Én végig sem gondolom, hogy ha ezt tenné, akkor sem itt, rengeteg ember "szeme láttára", a saját házában. Vagy max mérgezné. Tudtam én, hogy valami volt a kávéban, amivel megkínált. Gondolom azért hamuzott bele. De ez már úgysem fog kiderülni, úgyhogy elengedem a témát.
Meglep, hogy el sem köszönünk. Senkitől. Legalább a házigazdától el kéne. Jah, hopp, ő, sejtem, hogy kapott egy viszont látásrát. Tuti nem örül neki. De ezen nem agyalok, nem az én dolgom, de azért felidegesít a dolog.
Vincent besegít a kocsiba, most megúszom az ujjmorzsolást. Kicsit ideges vagyok, várom, hogy beszálljon, és felkészülök az újabb repülő startra. Ami elmarad, helyette normálisan indulunk el, és csak később lép a gázra, de azt is csak fokozatosan. Alig vannak az úton, elvétve látni egy-egy autóst, aki velünk szembe jön, amúgy nyugi van. És sötét. De legalább ezekre tekintettel nem úgy vezet, mint egy őrült. Az ijesztő. Mondjuk eléggé élveztem.
Előre néz, és már azt hiszem, hogy tényleg meggondolja az ajánlatot, olyan az arca. Ez hülyeség, semmi nincs az arcán. Türelmetlenül várok, mikor kimondja, hogy nem. Sejtettem.
- Akkor legalább tanítsd meg azt a pörgést. Tudod, amit idefele csináltál. Az enyémmel. - De valamit csináljunk. Vagy a kocsi jó, vagy ő. De azt mégsem kívánhatom, hogy őt had próbáljam ki, azt hiszem még határozottabb nem lett volna a válasz rá. Már a gondolatra is kipirul az arcom. De azért ettől függetlenül lelkesen vizslatom az arcát, a karját, a combját, bármijét! Közben meg szól a zene, kicsit bebódít, még lehet, hogy el is tudnék aludni. Sok volt a stressz.
Az ujjairól kapom fel a tekintetem amikor megszólal. Ezt nem hiszem el, akkor kívánhattam volna azt, amit tényleg akartam! Azt meg kaptam volna, úristen, azt akarja, hogy másszak át hozzá.
Felé nyúlok, végigsimítok a felkarján. Már attól alig kapok levegőt, hogy az ujjam vége hozzá ér. Magam alá húzom a lábam, én tényleg átmásznék az ölébe, úristen, mennyire jó lenne hozzá simulni. Milyen lehet, mikor végigsimít a testemen? A tenyere a derekamon... persze egyből melegem lesz.
Már majdnem térdelek az ülésen, tényleg, komolyan gondolva, hogy átvetődöm őrá, mikor megint az arcára nézek. Nem. Csak hülyéskedik velem. Vagy ki sem mondta. De hát hallottam. A rádióra pillantok, nem, abban tuti nem mondták, az feltűnt volna. Ő mondta! Ez biztos. Direkt csinálja, istenem, ez szívat. Komolyan azt hiszi, hogy két pohár pezsgőtől ennyire k.o. leszek? De most komolyan. Kimondta, vagy nem?
Visszacsúszok a sarkaimra, visszahúzom a kezem, megköszörülöm a torkom. Idiótának fog nézni. Minek ittam meg azzal a két pohárral? Nem hiszem el.
- Vincent... - Kezdenék bele, kicsit rekedt a hangom, kiszáradt a szám, újra felé nyúlok. Annyira jól néz ki, ahogy mint valami szobor vezeti az arany Bently-t. Jézusom, én meghülyültem, és még levegőt sem kapok normálisan. Lehet a pezsgőkben is volt valami.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Vincent SparksVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 393

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 12 2014, 19:24

Ráérősen taposom a gázpedált, nem száguldok bele minden egyes kanyarba, kissé rosszabb a látási viszonyok mint nappal, noha nem sokkal. A szembe jövőt például messzebbről is kiszúrom, amennyiben nem kamikazét játszik, és söpör végig az utakon világítás nélkül. Volt már rá példa. A kis geci miatt majdnem kipurcant a járgányom, tuti megöltem volna. Főleg, ha már a kis csira gyilkosnak néz és mellé még hülyének is. Valóban azt hitte a kormány mögé engedem? Ahhoz minimum vesén kell, hogy lőjenek és ne tudjak vezetni, de akkor is inkább mentőt hívok, semmint oda engedjem. Tuti ripityára törné a kicsikémet. Én meg őt, fél kézzel és fél lábbal is. A buta picsa.
Látom, hogy üt a pezsgő, eléggé berezeg tőle.
Kérdőn nézek felé. Mit tanítsak meg? Driftelni akar? Többet ivott, mint hittem. Vajon mi a tököm miatt hiszi, hogy mi komák vagyunk, vagy leszünk? Mit nem lát? Mondom, hogy sík hülye. Kezdem kétleni, hogy jól járok vele. Válaszra sem méltatom, illetve.. nehogy azt higgye bele egyeztem.
- Aha, nem! - hogy tanítanám már meg? Minek? Ki? ÉN? Miért pont én? Valami kibaszott szamaritániusnak néz? A homlokomra van írva, hogy lúzer? Mit játszik már velem? Be van baszva nagyon.
Közben látom, hogy néz, szemlél, csodál, jó, hogy térdre nem borul előttem, mondjuk azt még meg is tehetné. Az ötlet érne nekem valamennyit. megtömném a száját, ha szeretné és ahogy látom szeretné. Kurvára felfal a szemével, legszívesebben leteperne. Nem hazudom azt magamnak, hogy nem dugnám meg. Fiatal, formás, feszes, tuti mozgékony, mi kell ennél több? Azt sem bánná, ha a haját tépném, vagy a nyakát harapnám közben, csak dolgozzam meg. Olyan típusnak tűnik, akit szét lehet tépni egy kiadós baszás közben.
Mielőtt megindítanám a felhívást, lekanyarodok a város felé, haza jóval rövidebb idő alatt viszem, mert nem számít a késés, mint idefelé. Szavaim ledöbbentik, tétovázik. Nem tudja, hogy jól hallotta-e? Geci vagyok és nem segítek. Hagyom szenvedni.
Ujjai jótékonyan felperzselik a bőröm érintése nyomán. Persze jelét nem adom, hogy jól esik, a jótékony sötét meg eltakarja a bőrömet. Az bezzeg egyből reagál.
Lenne kedvem felnevetni ahogy kínlódik. Mi legyen? Jöjjön, ne jöjjön? Merje, ne merje? Szívatom, nem szívatom? Akarja, vagy fél?
Meg kéne szopatni, lehúzódni és úgy tenni, mint aki rá vár, majd elővenni egy szál cigit és ráérősen elszívni, hogy érzékelje nincs tapera. Na jó, közben áthajolhatna az ölembe, megcuppogtathatna.
Felé pillantok, hogy tekereg az ülésen és kín szenved. Jönne is, meg fél is. Nem akarja eléggé, ez lehet az oka. Felgyorsítok 130ra és elagyalok rajta egy pillanatra, hogy egy hevesebb fékezéssel beépítem a műszerfalba. Milyen mókás lenne már, ahogy befeküdne az ülés elé, a lábai égnek állnának... Ajjaj, a gondolat kezd tetszeni. Mégsem bántom, a végén összetörik és vihetem kórházba, magányos lenne egész éjszaka egyedül a kórterembe. Meg amúgy is, holnap megdolgoztatnám. Sajna nem úgy, ahogy Ő szeretné.
Mérhetetlenül kislány még. Olyan kibaszott kezdő, hogy befosok tőle. El sem merem képzelni ahogy szenvedne, mi legyen? A kis béna. Több ilyen lehetősége nem lesz.
- Igen? - morgom, egyáltalán nem biztatóan. Nem kérdő a szócska valójában, hanem jelzés, hogy ne kérdezzen, hanem kussoljon el. Hangsúlyomból leveheti, hogy nem akarok bájcsevegni.
Lassítok a háza elé érve, tényleg nem szeretném, ha kifejelné a szélvédőt, kibaszott drága.
- Kifelé! - utasítom ellent mondást nem tűrően, remélem, hogy nem száll ki mezítláb, nagyon gané lenne. A cipőjét se hagyja itt, kibaszom az első kukába. Átnyúlok mellette a kesztyűtartóhoz, előhalászok egy borítékot, mellé dobom at ülésre. Ma jól szerepelt, Many meg jól tejelt. Akarom, hogy tudja, köztünk ez a dolog erről szól, nem nagyon kéne belém zúgnia, ha ugyan nem tette máris meg.
Türelmetlenül dobolok a kormányon, míg kikászálódik.
Ahogy becsapja az ajtót rátaposok a gáza, már el is húzok. Visítanak a gumik, ahogy beveszem az éles kanyart, amint a házak takarásba érek, előbányászom a mobilom és elégedetten vigyorogva dobok a beizgult hülye gyereknek egy smst:
Egy italra behívhattál volna. V.
Teszem mindezt annak a tudatában, hogy a következő két hétben csak olyan melót adok neki, aminek hála nem fogunk találkozni. Holnap délután például nálam kezd az irodában, de nem jut túl a dús keblű Elizabethen.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 12 2014, 22:15

Természetesen a kocsit nem vezethetem, nem meglepő, túl is lépek rajta, mert várható volt. Viszont tök jó ötlet szerintem, hogy tanítson meg úgy pörögni, meg valami ilyesmi. Elég jó lenne, bár szerintem a kocsimmal nem lehet ilyen extrákat csinálni. Vagy mondjuk versenyezni, vagy hasonlók. Nem is baj, majd igyekszem minél többet Vincenttel utazni, és akkor élvezhetem ezt. Csak úgy kell intézni, hogy inkább autóúton menjünk, mint a városban, mert az életveszély. Azt hittem délután, hogy megöl, ahogy szlalomozott az autók között, arról nem is beszélve, ahogy bevágott a járda mellé, hogy kitegyen a kocsiból.
- De miért? Most komolyan. Miért mondasz mindenre nemet? Tök jó lenne, gyorsan tanulok. De tényleg. - Próbálom győzködni, hogy nem is olyan rossz az ötletem. De mivel nem sikerül meggyőznöm, majd kitalálok mást. Úgyis kérek majd valami olyat, amire igent fog mondani. Bár egyelőre gőzöm nincs, hogy mi lehet az. Oké... lenne olyan ötletem, amire igent mondana, de azt meg nem merem.
És mégsem biztos, hogy rossz ötlet lenne. Legalább is az után, amit mond, nem tűnik annak. Egyből felpezseg a vérem, mint valami plusz-tabletta, és szívem szerint tényleg átpattannék az ölébe, de úgy csinál, mintha egy szót sem szólt volna.
Annyira szeretném megérinteni, nem csak a felkarján végig simítani, hanem végig a bőrén, az ujja hegyéig. Beleszagolni a nyaka hajlatába. Biztos, hogy jó illata van, innen csak a parfümjét érzem, az tetszik nagyon. Betölti a kocsit, legalább is a számomra.
- Hát... én szívesen... csak... semmi. Inkább semmi. - Az ajkamba harapok, megrázom a fejem, ezzel is jelezve, hogy tényleg nincs semmi. Nem is tudom, hogy mit szerettem volna mondani, csak szerettem volna kimondani a nevét. Kiejteni, és hallani. Amikor ő mondta, akkor is olyan jól hangzott. Szeretném kimondani még sokszor, milyen jó lenne a fülébe is belesuttogni. Vincent. Olyan jól hangzik.
Kicsit zavarba jövök a gondolatoktól is, így megint csendben ülök egy ideig. Nem tudom, hogy elbóbiskolok, vagy nem, szerintem nem, mert megvan az egész út, ahogy jöttünk, csak egy kicsit leültem, gondolom erre a negyed órára szállt a fejembe a pezsgő.
Túl hamar megérkezünk, rövid az út ahhoz, hogy eléggé meg tudjam nézni magamnak, és alig hogy megállunk, már megint felém nyúl. Egyből ledermedek, visszafojtom a levegőt, de csak a kesztyűtartót nyitja ki, és az ölembe dobja a borítékot.
- Kedvesebb is lehetnél. - Morgom oda, miközben a cipőmért nyúlok, hogy felvegyem. Ő meg nem hogy kedvesebb lenne, de még bunkóbb, és közli, hogy kifelé. Fantasztikus. Nem sietek becsatolni a pántot a cipőmön, végül kiszállok a kocsiból. Pont olyan távolságra állt meg a járdától, hogy majdnem pofára esek, mert belépek a kocsi és a járda közé. Fasza.
Visszafordulok, behajolok kicsit a kocsiba, a szívem olyan gyorsan ver, lehet elájulok.
- Figyelj... - Kezdek bele, igazából mit akarok? Normális vagyok? Hogy akarhatom felhívni? Ilyen nincs! Úgysem jönne fel. Rám néz, úgy látom, mintha várná, hogy mit mondok, hogy mit fogok mondani. Biztos nem várja. Végül rámosolygok.
- Jó éjt! - Kihajolok a kocsiból, és becsukom az ajtót, ő meg úgy tép el, ahogy szokott. Hátra sem pillantva, hangosan. A borítékomat szorongatva, nagy sóhajjal fordulok meg. Intek a portásnak, biztosítom, hogy semmi bajom. Magamban meg hozzá teszem, hogy egy beszari kis senki vagyok. Beállok a liftbe, felmegyek a lakásomba, alig várom, hogy levegyem ezt a hacukát. Pedig most nem is éreztem rosszul benne magam. Láttam, legalább egyszer megnézett, láttam! Tetszettem neki. Fel kellett volna hívnom.
Beállok a zuhany alá, folyatom magamra a meleg vizet, majd törölközőbe bugyolálom magam. Kilépve felkapom a mobilom, hogy írjak egy sms-t neki. Lehet, hogy ha írnék neki valami kedveset neki, akkor máshogy állna a dolgokhoz.
Jött egy üzim, előbb elolvasom, és majdnem eldobom a telefont. Vincent írt, ráadásul nem is akármit. Basszus! Fel kellett volna hívnom, muszáj lett volna. Istenem, hogy lehetek ekkora idióta? Miért nem hívtam? Tudtam! Ezt nem hiszem el!
A hajamba markolva tombolok egy kicsit, majd választ pötyögök neki. A száma pedig ismeretlen. Fantasztikus. Elmentem piszkozatba az sms-t, majd tárcsázok, és az ágyon hanyatt fekve számolok be a napomról a barátnőmnek. Persze úgy állítom be, hogy véletlen futottunk össze, aztán megint. Nem mondom, hogy meló, és hogy a főnököm. Szeretném azt remélni, hogy egy picit mégis érdeklem. De hát ezt írta nekem! Úgyhogy tuti!
Miután lerakom a telefont, elolvasom még egyszer az sms-ét, majd utána még egyszer, és még egyszer. És bosszankodva alszom el. Az álmaim viszont már nem ennek a jegyében telnek. Ott végül van bátorságom felhívni.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden kezdet.... Judith - Vincent   Minden kezdet.... Judith - Vincent - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Minden kezdet.... Judith - Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Minden kezdet.... Judith&Dommy
» The first... - Judith & Richard
» Minden végzet nehéz ~ Amelia és Sebastian
» Judith&Amy
» Találkozás ~ Judith & Vincent

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-