Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua    Kedd. Jún. 03 2014, 15:39

Ahogy ott állok előtte… Magam sem értem, mi zajlik benne. Itt állok egy hihetetlenül jóképű férfi előtt, aki szemmel láthatóan nem közömbös irányomban, hiszen itt állok az istenverte nappalijában, és én bizonytalankodom. Kedves, helyes, gondoskodó. Minden lány álma. És itt el is jutok egy pontra, ahova már sokszor eljutottam. Én mindig a határozott, kemény, csibészes pasikat vonzottam magamhoz. Joshua más típus és nem vagyok biztos benne, hogy ezért a helyzetért nem a kiéhezettségem a felelős. Vajon tudna tartós lenni? Tudnék szeretni egy ennyire különböző karakterű férfit? Egy visszafogott férfit, aki inkább nem kezdeményez? Egy srácot, aki szöges ellentéte az eddigi pasijaimnak? Apának biztos tetszene az ötlet, de nem ő randizik vele…
Bizonytalanság, ó, mennyire utállak! És a fejemben folyamatosan ott motoszkál, hogy barátnője van. Bár korábban mindenre képes lettem volna, hogy elcsábítsam, most nem érzem ezt a késztetést. Persze nem mondhatok ítéletet, amíg nem tudom, hogyan csókol. Ha jól csinálja, nos, akkor még bármi lehet.
Felkínálja a lehetőséget, de mégsem ő az, aki megcsókol engem. Nem tudom eldönteni, hogy én voltam türelmetlen, vagy tényleg azt akarta elérni, hogy én tegyem meg ezt a lépést. Furcsa, mert sosem voltam ebben a szerepben; mindig a pasik nyomultak rám, és nem érzem jól magam, ha nekem kell ezt megtennem. Olyan ez, mintha rátukmálnám magam. Nem nekem kéne udvarolnom. Vagy nem vagyok elég modern?
Csókja lágy, romantikus, míg az enyém vad és követelőző. Várjunk csak, ennek nem fordítva kéne lennie? Atyaég… Gondolkodnom kell, időre van szükségem. Megszakítom a csókot, és bár a derekamra tette a kezét, még az előtt ellépek, hogy magához ölelne. Egyszerűen nem érzem helyesnek, bármennyire is vágytam rá korábban.
- Nem tudom. Esküszöm, megmondanám, ha tudnám, de úgy érzem, át kell gondolnom, hogy tudjak válaszolni. – ismét előtte állok, immáron indulásra készen és szabadkozom. Nem hazudok, tényleg nem tudnám neki megmondani, miért gyújtották be a rakétáimat… - Kérlek, ne haragudj rám!
Nyomok egy puszit az arcára és elsuhanok mellette. Úgy érzem, Apának lesz egy kellemetlen estéje…


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Jún. 10 2014, 22:49-kor.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua    Kedd. Jún. 03 2014, 16:08

Nagyon szeretném megcsókolni, mégis meghagyom a lehetőséget neki. Bár ma nem beszéltünk még a barátnőmről, az még létezik, bár már nem egészen úgy, mint ahogy a koncerten gondoltam rá. Úgy gondolom, nem lehet egyszerre két nőt szeretni. Párhuzamosan nem is tudnám fenntartani a két kapcsolatot, beleőrülnék, ha ilyen módon kellene megjátszanom magam. De még nem szakítottam Heilyvel. Talán éppen a mai randevútól várok megerősítést, hogy megtegyem, hiszen a szívem Eleonore felé húz.
És megcsókol. Erőteljesen és vadul tapasztja számra az ajkát, aztán olyan gyorsan lép el tőlem, hogy időm sincs rendesen átölelni. Rögtön az fut át a fejemen, hogy elrontottam, rosszul csináltam valamit, hogy megbánta..., mert megint búcsúzkodni kezd. Szomorúan nézek rá, vonom csendesen kérdőre.
- Nem akarom, hogy elmenj...- sóhajtom utána, tudva, hogy az ajtónál meg kell állnia. Mindig bezárom. Hallani fogja, hallania kell, amit mondtam.
Annyira örültem, hogy eljött a találkozóra! Csalódott voltam, hogy nem állt meg mellettem, hogy nem érezte meg, én vagyok a fura ruha mögött. Aztán mégis visszajött, és amikor sírva a nyakamba borult, úgy éreztem, ő legalább annyira szenvedett az elmúlt napokban, ahogy én.
Kívántam. Kívántam vele lenni, de le akartam mosni magamról a lisztet, hogy azt a Joshuát lássa, akit legelőször. Hogy újra úgy nézzen rám.. És az hittem, sikerült. Kívánt megcsókolni, mert megtette. De nem azt kapta, amire számított. Ó, bár visszajátszhatnánk! De ez nem egy átkozott film, nem egy átkozott jelenet, bár én el vagyok átkozva.
- Maradj!- szólok hangosabban, amikor már a kilincsen van a finom kis keze. A keze... Milyen puha kezei vannak! Egész nap tudnám simogatni, cirógatni...
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua    Kedd. Jún. 03 2014, 17:01

Zavarban vagyok, ezer meg ezer gondolat cikázik keresztül a fejemen és nekem levegőre van szükségem. Az ajtó zárva van, és meghallom, ahogy csendesen utánam szól… Nem is utánam, szinte csak magának mondja. Az ajtó előtt állok, fejemet lehajtom, kezem a hideg kilincsen. Mikor zárta be az ajtót?
A csókja… Égeti az ajkam a helye, de másra számítottam. Nem, korántsem volt rossz, csak… más. Ha olyan lenne, mit az eddigi pasijaim… De nem olyan! Így most nem terem mögöttem néhány lépéssel, nem ragadja meg a vállam, nem fordít meg és nem nyom az ajtóhoz, hogy egy olyan csókban forrjunk össze, amitől felforr a vérem, amivel egyértelműen jelzi, az övé vagyok.
És mi van, ha csak azért ilyen, mert ő sem biztos a dolgában? Ha a barátnője miatt távolságot akar tartani, nehogy kötődjön hozzám. Távolság… Nekem most arra lennem szükségem. Távolságra, levegőre, időre. Apára.
Hangosabban szól utánam. Maradjak? De miért? Nem olyan típusnak tűnik, aki most azonnal nekem esne. Viszont nekem most nem menne a csendes ismerkedés. Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem tudnék válaszolni a kérdéseire. Bármit tesz is, vagy mondd, nem fogok tudni válaszolni neki. Mire számít? Vagy mit tervez?
Elengedem a kilincset és megfordulok. Megkeményítem bizonytalankodó lelkemet és ismét előtte állok.
- Nézd… - ennyit a megkeményedésről. Lágy vagyok, gyenge, mint már oly sokszor… - Nagyon örülök, hogy újra láthattalak, de… Saját magamban sem vagyok biztos. Nem tudom neked megígérni, hogy én vagyok az a lány, akit keresel. És… Nem akarom, hogy miattam, egy ilyen bizonytalan dolog miatt feladj valamit, ami már elkezdődött. Ezért most arra kérlek, hogy engedj hazamenni, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Kérlek. – az utolsó szót szinte csak lehelem.  Nem ellenkeznék egy gyors menet ellen, de ő más. Ő nem ez a típus. És ha meg is tenné, nem tudnám neki garantálni, hogy ez nem söpörné el a vágyat, amit most érzek… Mert ez az, puszta vágy.


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Jún. 10 2014, 22:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua    Kedd. Jún. 03 2014, 17:44

Tudom, hogy tudja. Tudom, hogy tisztában vele, a dolog nem sokat változott, én most sem vagyok szabad, nekem még mindig barátnőm van. Amit nem tudhat, hogyan változtak meg az érzéseim miatta...  Nem voltam benne biztos, nem csak egy múló szeszély, egy kis varázs csapdájába estem-e akkor este. Hajlamos vagyok magam mindenbe könnyedén beleélni, ahogy előnye van a dolognak, úgy hátránya is.
Újra meg akartam tapasztalni. És nem csak a régi élményt kaptam. Úgy érzem, többet is. Megerősítést, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. De a csók nem oldott meg semmit, sőt, mintha mindent elrontott volna.
Eleonore elmenni készül, és hiába szólok utána, úgy tűnik, ő már eldöntötte. Ismét kérem, maradjon, és egy pillanatra megáll. Habozni látszik, aztán megfordul, és beszélni kezd. Némán figyelem. És nem teszek semmit. Éppen olyan bénult vagyok, mint amikor először hagyott magamra. Akkor sem értettem, de most még inkább zavarodottnak érzem magam.
Színpadias lenne odalépni hozzá, beledugni az ujjaim a hajába és szerelmet vallani - pedig vallani, az aztán jól megy, még Sebastian is belepirult!- és bármennyire is szeretném maradásra bírni, nem erőlködöm. Ha a szó, a kérés nem volt elég, nem lépem túl a határaimat. Eleonore okos nő, tudja, mit akar. Én lehettem az, aki többre számított.
Fáj, amit mond. Hideg kéz markolja a mellkasom. Magában sem biztos? Eddig nagyon magabiztosnak tűnt. Hogy nem akarja, miatta kockáztassak? Hát az élet nem kockázat önmagában is? A döntések egy része nem előre kidolgozott, megfontolt esemény, csupán szerencse kérdése. Mint a pókerben. Hozunk jó döntéseket és hozunk rosszakat. A felelősség érte minket terhel, mi ezzel a baj? Én bevállalnám... Ő pedig nem biztos benne. Ezzel csak az a baj, hogy ettől nem áll helyre Heilyvel a kapcsolatom. Már nem tudok úgy nézni rá, már nem tudom úgy szeretni. Becsapnám, ha azzal áltatnám, nem változott semmi.
Ha Eleonore kimegy az ajtón, másodjára is (ha szigorúan vesszük, harmadjára is) magamra hagy. Bemegyek a fürdőbe, anélkül, hogy bezárnám utána az ajtót. Kitörlöm a utolsó sms-t, aztán az előtte lévőt... A számhoz emelem a telefont, és kis gondolkozás után valami mást is: a számát a névjegyzékből.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua    Kedd. Jún. 03 2014, 19:38

Zúg a fejem, úgy érzem, szívem kettészakad. Egyik felem itt maradna és megvárná, mi sül ki a helyzetből, a másik nem akarja hiú ábrándokba kergetni egyikünket sem, és haza húz. Amíg meg nem fordulok, és tekintetünk nem találkozik, egészen határozottnak érzem magam. Aztán persze elgyengülök. Magyarázkodok. De miért? Miért mentegetőzm, talán valami rosszat tettem? Miért nem érti meg, hogy időre, levegőre, távolságra van szükségem, mert igen, összezavarodtam. Azt mondják, hihetetlen erő kell ahhoz, hogy elismerd a hibáidat. De ha azt sem tudom, hogy mit hibáztam, akkor hogy ismerhetném el?
Csak áll ott az ajtóban és néz a szomorú kiskutya szemeivel. Komolyan, úgy érzem, felcserélődtek a szerepek. A pasik szoktak csak úgy lelépni, igaz, általában szex után és baromira nem magyarázkodnak miatta. Most pedig itt állok előtte, és magam sem tudom miért, úgy érzem, vizsgázom. És eléggé bukó gyanús a helyzet. De ha annyira azt akarja, hogy maradjak, miért nem tesz valamit? Teszem azt, felkap és becipel a szobába. Mondjuk a hálóba… Ehelyett néz, és szemében a lemondást látom.
Elegem van, nem fogok magyarázkodni. Ha érdekli, majd felhív, bár ezek után… Nem tűnik annak a típusnak, aki szeret küzdeni valamiért. Vagy valakiért. Hát én meg úgy érzem, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, akkor már nem is lesz az, hogy mit is akarok.
- Sajnálom. – mondom, aztán megfordulok és kimegyek. Beülök a kocsiba és elhajtok. Lassan megyek, hátha még utánam jön, de aztán befordulok a sarkon. Rálépek a gázra. Dühösen vezetek. Milyen pasi az olyan, aki képtelen kicsit kilépni a komfortzónájából. Én kiléptem, de minek? Annyi tanulsága volt a dolognak, hogy most már pontosan tudom, hogy a romantikus srácok nem az eseteim.
Menet közben felhívom Apát, bejelentkezem  vacsorára.


//Köszönöm a játékot!//


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Jún. 10 2014, 22:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua    Szer. Jún. 04 2014, 12:47

Egyszerre kapok meleget és hideget. Mikor már úgy érzem, megtört a jég, és mindketten megléptük a magunk utolsónak hitt biztonságos lépését, azonnal kirántja alólam a talajt, és koppanok nagyot, mert ismét magamra akar hagyni. Mire észbe kapok, már meg is tette, pedig a csókja még a számon perzsel. Rosszul esik, de a nagyi nem abból a fából faragott, hogy kuncsorogjak valamiért, ami nem lehet az enyém.
Eleonore időt akar. Ha idő kell neki, hát megkapja, tudom én, milyen érzés ez, én is jártam már hasonló cipőben. Lehetséges, hogy alaptalanul érzem, búcsúzkodik, és talán soha sem láthatom többé, adná az ég, hogy így legyen, de aztán harmadszor is elmondja, mennyire sajnálja, és ezzel - számomra legalábbis- önkéntelen árulja el magát, és aztán már hagyom, hogy megtegye.
Elmegy. Ő azt mondja, csak gondolkodnia kell, én úgy értem, meggondolta magát, mégsem kér belőlem, aztán becsukódik mögötte az ajtó, és felbőg az autó motorja. Talán büszke vagyok, talán csak önfejű, talán csak hülye. De amikor elmegy, kitörlöm az sms-it a telefonomból (nem csak az utolsót), aztán kis habozás után a telefonszámát is. Ha igaz, amit mondott, előbb-utóbb úgyis megjelenik újra, talán rendeznie kell olyan dolgokat, amikről eddig nem beszéltünk, ha nem...
Megrázom magam. Mint a macska, aki most nyújtózkodik a fotelben, nagyot ásítva. Volt egy reményteli napom, amikor azt hittem, végre rám kacsint a szerencse. De ez mégsem az a nap volt. A nap tanulsága, hogy nem bízhatok az érzéseimben. Többet kell tapasztalnom. Kevesebbet elárulnom magamról. Kissé bezárkózni, a magányt már úgyis ismerem; hogy ne sebezhessek és engem se sebezhessenek.
Nem vagyok egyedül. Tagadásból jeles vagyok. A macskához lépek, felemelem, magamhoz húzom, megvakargatom a füle tövét:
- Leo vagy Nora, hát kettesben maradtunk. Mit gondolsz, vissza fog még jönni?- Kérdem tőle, mintha beszélni tudna. Aztán az orrocskáját az arcomhoz dugom, hogy abból az utolsó pusziból jusson nekem is valamennyi, utólag is, aztán a macska bundájába suttogom.- Hát, remélem.

// Köszönöm én is, annak reményében, hogy nem ez volt az utolsó. Smile //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua    Today at 09:01

Vissza az elejére Go down
 

Ez már nem véletlen... Eleonor és Joshua

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-