Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Csüt. Máj. 29 2014, 21:18

Az élet rohad, le kell vezetnem a feszkót, egyszerűen nem igaz, hogy nem tudok eltűzni innen a f@ba, mindig közbejön valami. A sulisok tányérképét már nem bírom elviselni, a saját csapatomtól is szélütés kerülget, el akartam párologni a kondiból. Régen szerettem ezt, csak úgy futkorászni, hát egy szál rövidgatyában és sztreotip izombólóban vágtam neki ennek a ki@ott parknak! Este van, kilenc körül, csak a lámpaoszlopok világítanak, még nincs egészen nyár. Zenét hallgatok, mint régen, ha futni mentem, általában a tengerparton kocogtam, egyszer nem vettem észre és a lemenő nap fényében csináltam, nagyon gáz volt. Főleg, hogy megizzad az ember aszt csillog mint a vámpírok.
Szóval a park bejön, kihalt, sötét, a többi futót elkerülöm, olyan helyen szaladok, ami rejtettebb részen van. Erre kevesebben lesznek az tuti. Futok, valami erősebb metált hallgatok, fura hogy az embert kikapcsolja, ha a fülébe ordítanak. Szóval meg sem hallom, hogy valaki vonyít mögöttem egy bődületes Liot, csak arra eszmélek fel, amikor egy kinyújtott karnak ütközöm. Akkorát káromkodom, hogy ha még élnek a fákon madarak megdöglenek. Mögöttem kocogott valami sejhajú valaki nemtom nő-e vagy férfi, hirtelen azt hiszem az előzött be, aztán észreveszem, hogy nem és pasi az illető és körbevettek minket. Ha minden igaz őt is. Persze ha van esze kikerült valamikor, vagy most kerül ki, de hosszú haj, rövid ész, nem biztos. Nagydarab fickók állják el a futó terepet, basszus ezek azok, akik megtámadták Gwent!

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Csüt. Máj. 29 2014, 22:48

Hát, Phoenixtól is hazakeveredtem. Igaz, az oldalam még sajog, de mivel nem érzem hogy durva bajom lenne, hát nem mentem el kórházba, amúgy sem szívesen hazudnám, hogy egy biciklis jött belém, nem egy Audi... De van ami nem bír levetkőzni az ember fia, ez pedig a mozgás kényszeres igénye. Ma igazából erősítés lett volna betervezve estére, de azért az fájt volna, így kihagytam. De egy laza kis kocogás az belefér, a lábamnak nincs baja. Igaz, kicsit sajog, ha mélyen szívom be a levegőt, de szükségem van rá, kell és kész. Annyi rossz emlék kavarodott fel bennem, hogy ki kell adnom magamból, ha törik ha szakad, én pedig csak így tudom már kiengedni a gőzt már évek óta.
El is megyek a parkba, mint mindig, kissé meglepve tapasztalom hogy az én elhagyatottabb útvonalamon is szokott más is futni. Mögötte kocogok, most nem erőltetem meg magam, az én fülemben is szól a zene, bár én mindent hallok mellette, nekem csak az ütemet adja, aláfestés.
Aggódva konstatálom, hogy körbevesznek minket, igen, engem is, de hogy miért, azt nem is sejtem. Na meg ezt a Liot, remélem jól hallottam, nem is ismerem, nem is vagyunk egy súlycsoport. De hülye emberséges énem előjön és lassítok, komolyan ennyien akarnak nekiesni egy srácnak? Hívni kéne a zsarukat, de mire ideérnek, ennek a srácnak annyi.
-Hhhh... hhhh... Héj, gond van fiúk? - Mondom míg rendezem a légzésem, maximum elfutok, ha komoly a baj és hívok segítséget, de hátha elmennek ha látják, nem kéne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Pént. Máj. 30 2014, 16:39

Lehetnek vagy hatan, akárhogy számolom ez gáz. Nem látszik rajtam, hogy megijednék, inkább csak meglepődöm, olyanok ezek mint a legyek, ha nem csapod le egyszer őket rendesen tovább fognak körülötted zümmögni. Felmorranok
- Mi van te köcsög?!
Taszítok annak a karján, akibe beleütköztem, a pumpa máris százasra megy fel bennem, idióta rohadék hogy jön ahhoz, hogy faágnak képzelje magát (mert egy futó max annak tud nekirohanni futás közben. Ha ember miatt esik el kötelessége megtorolni.)
Persze lökdösni kezdenek, egyik nekilök a másiknak. De még a hülye dumájuk is lökik nem csak engem.
- Most pofázzá! Most nem fogsz meglógni, azt a nőt mi meg akartuk dugni köcsög
Ez több helyről is megcsapja a fülem, de pontosan nem tudom melyikük vakkantja.
Közben a sejhaj fickó van elég idióta ahhoz, hogy beleavatkozzon. Meg kell hagyni golyói azért vannak, a legtöbb ilyen kis vakarcs már elrohant volna. Szóval még egy sötét pillantással is adózom neki.
- Emmeg ki-e? A barátnőd?
Kötnek belé is.
- Te vagy a gond köcsög
Áll a fiú fölé egy nagy darab izomagyú példány, a mellkasával akarja lecsöcsözni vagy mi van?
- Mást nem tudtok mondani csak köcsög... Idióták. Na húzzatok a f@ba!
Közben küldök egy figyelmeztető pillantást a sejhaj felé.
- Azt akarod, hogy szétverjenek? Menj már!
Szólok rá, közben az egyik hátulról megragadja a srác csuklóját és megpróbálnak lefogni engem is, de én elhajolok.


//Zinnel úgy szoktuk, hogy 1-3-ig balsiker 3-6-ig siker. Ötöt dobtam, vagyis sikerült kibújnom alóluk. Itt a link és vissza is tudod nézni Smile
http://www.lanawin.hu/kocka.php?do=eredmenyek
és itt tudsz dobni te is
http://www.lanawin.hu/kocka.php//

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Pént. Máj. 30 2014, 23:29

Hú... a kultúra szinte arcon csap, de ez nem tántorít el attól, hogy helytelen és erkölcstelen ami előttem zajlik, ki kell állni emellett a srác mellett. Mert egyedül van.
Igyekszem a sráchoz közelíteni, remélve nem üt le engem is végtelen intelligenciájával, közben elkerülni hogy a tagok megfogjanak, mert hát úgy nehéz elfutni.
A párbeszéd nívós, bár szótárt nem igényel, de ami inkább megbotránkoztat, az a tartalom. Ez most komoly? Erőszaktevőkkel keveredtem össze?!
-Nem. Nem vagyok senkije, de rendőrséget én is tudok hívni, ha kötözködtök. - Mondom csak némileg remegve, basszus, ezek nagydarabok. Én meg nem is vagyok teljesen ép, se testileg, és ezek szerint agyilag sem. A hátam mögé tornyosul az egyik, kéne két centi a 180-hoz, meg plusz tíz kiló izom és akkor talán tartana tőlem. Így nem hiszem hogy elijesztem őket, de... de... tenni kell valamit, mert halálra verik ezt a srácot.
-Nem hagylak itt... - Szalad ki, érzem hogy elkapják a csuklóm, hát... sportszerűtlen, de én reflexből a tökére megyek, ekkora súlykülönbséget csak egy jó térdelés egyenlíthet ki. Azonban a támadó sem hülye, rácsavar a kezemre és behúz egyet a szabad öklével, ettől a rúgás félre megy, az orrom meg érzem, forrhat össze újra.
Asszem ezt az egész jótékonyságos baromságot ma hagyom abba, tegnap elütöttek, ma meg megvernek... És akkor most mondjam azt hogy peches vagyok? Minden esetre próbálom összeszedni magam és elhajolni a következők elől, az adrenalin hajt, nem akarok a kórházban kikötni, csak futni, messzire... Na jó, a srácnak kéne segíteni, de max elrángatom őt is.

//Epicfail! XDDDDDDDD 1-est dobtam xDDD Sebastian tényleg peches basszus XD Phoenix, üzenem, ha olvasod: Rohadék!!!! Te voltál!!!! xDDD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Vas. Jún. 01 2014, 17:41

Szar helyzet, de nem bánom, hogy ma megint kiverhetek néhány fogat, csak a fegyvert felejtették volna otthon! Amúgy is el akartam intézni ezeket a patkányokat, igaz nem ilyen segítséggel terveztem. Nyápic pöcsi sejhaj rögtön dobálózik a zsarukkal, na ehhez nekem is lenne egykét szavam, de csak rondán nézek, ha volt akkora iq bajnok maradni ez sem fog neki elárulni sokkal többet. A hős nem akar itt hagyni, esküszöm mindjárt meghatódom, felvonom a szemöldököm, úgy dumál mint valami karatebajnok. De nem az. Kap is a pofájába, ezzel ki vagyok segítve, nagyszerű. Megint egy pancser, akinek én tehetek szívességet. De ez legalább próbál hős lenni és nem mindenki születhet Lionelnek.
Magyarán nem hagyom megdögleni, elhivatott fickókról van szó, esélyes.
- Megint a gyengét bántjátok, töketlen hulladék bagázs. Nem látod, hogy kisfiú, pöcsfej?!
Legalábbis én nem nézem húsztól többnek a srácot, meg a kamaszok szoktak ilyen esztelenül merészek lenni.
Nekimegyek annak, aki beverte az orrát szerencsétlennek, a fejét kapom el és verem a térdembe, ordít és már ő is vérzik. Ennyit erről. El is hajítom, jöhet a következő, random rúgok egyet, ha még a gyerekre másznának és tök jó vagyok mert körülöttem megint vonyítanak, vagy gyomron találtam valakit, vagy tökön.
Közben rámjönnek ketten, az egyik öklel felém, a másik próbál lefogni, hogy betaláljon, ez összejön nekik, mert ketten vannak és alaposan gyomron vágnak. Kicsit meggörnyedek, de nem nagyon ordítok, csak vérben forgó szemmel meredek a társaságra, akiket elintéztem úgy tűnik unják, mert az egyikük kést vesz elő.
- Heréljük ki őket fiúk.
- Na most van tripli!
Nézek figyelmeztetően a fiúra, el kéne szaladni, ezt még én is tudom, a kés gyerek kezébe nem való, van aki itt tényleg meg fog sérülni és én ragaszkodom a golyóimhoz.


// nézd meg a dobásokat lol //

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Vas. Jún. 01 2014, 18:21

Úú, ez odab.szott, megint eltört az orrom, éreztem hogy reccsent. Erre még lekisfiúz az izomagyú "társam". Fantasztikus, komolyan, a nap csúcspontja. De tény, olyan vagyok mint valami lázadó kölyök, aki pókembernek hiszi magát. Pedig kvára nem az, ahhh, de fáj!
Kicsit összeszedem magam, hát mikor lefogják akkor erőből nekimegyek annak aki adta a gyomrost a srácnak és próbálom fellökni így. Hát az nem megy, nagyon gyorsan megveti a lábát, de ez hol zavar? Nyúlok a szeméhez, nah az fáj, ha késsel hadonászik, akkor viselje ezt el, mert fájni fog.
Hát nem megy, ellöki a kezem és kapok egy gyönyörű jobb horgot, felreped a szám, na jó. Kvára nem vagyok hős és verekedős, ez tény. De már kezd felmenni a pumpa bennem is.
-Maintenant, je suis vraiment en colere... - Mondom köpve egy adag vért, közöltem hogy felidegesített. Ha ideges vagyok sajnos nem azt nézem melyik nyelven teszem, csak jön.
Megpróbálom izomból megütni egy balossal, erre az én csontom reccsen. Komolyan... most komolyan... ilyen van?
-Hát bassza meg te betonból vagy, vagy mi a jó isten?! - Oké, elpattant a cérna, teljesen. Aggódva nézek a srác felé, velem tényleg nem megy sokra, de jelzem neki hogy ha kiszabadul én futok vele, abban nem lesz hiány, már keresem az egérutat, de csak akkor indulok el, ha ő is tud jönni. Itt tuti nem hagyom.
Hát... szóval próbálok segíteni, úgy gondolom ha valahogy leszedem a "srácomról" azt aki fogja, akkor talán van esély. Szóval hogy tudjunk futni odaugrom a lefogó pasi oldalához és belerúgok, na az végre ér valamit, úgy fest a lábamban az erő. El is engedi a srácot, közben közel érnek a késesek, de húznám a csíkot.
-Gyere, tudom merre fussunk! - A környéket legalább jól ismerem, remélem jön a srác, látom hogy ő erős, de én nagyon nem és ennyivel ő sem bír el.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Vas. Jún. 01 2014, 21:48

Sejhaj bénább mint gondoltam, aztán kiderült, hogy még UFO is, nem csak engem zavar össze a francia gagyogásával. Legalább én felismerem a nyelvet, de a támadó parasztok csak lesnek mint amikor a kínai megszólal angolul. Így is beverik a hajasbaba képét, ki tudja lehet káromkodik a tag. Röhögnék esküszöm, pedig nem értem, ha olyan lenne a szitu, de az epém köpködöm kifele, szóval most valahogy nincsen ehhez nagy kedvem. Kész, addig bírtam míg jó istenez, aztán kibukik a száraz kacaj. Mindenki nézi a kis franciát, engem ütnének, ha nem hősködne a tag, mert tulajdonképpen megment. Nem, nem, nem, ez rossz szó! Segít, vagy valami ilyesmi. Pontosan nem tudom mit művel, talán letolta a nadrágját? Mindenesetre, mikor felnézek még rajta van és ahogy tisztul az elhomályosodó kép a kés is szépen megcsillan a lámpafényben. Hogy ezeknél mindig van valami illegális!
- Akkor fuss, követlek
Sziszegem neki vissza, felegyenesedni még teljesen nem tudok, de köpök egyet az egyik tagra, eltalálom, meg nem is, mert közben félreugrik és káromkodik. Lendül felém, valószínűleg nem sejti, hogy ÉN most megfutamodom, de tény és való, hogy követem a sejhajút.
- Tököm fog veletek hancúrozni! Szúrjátok fel magatoknak azt a szart!
Vetem oda rohanás, zihálás és búcsúzás képen, görnyedve rohanok a titkos út felé - na persze- de ezek sem restek, hallom, hogy jönnek mögöttünk.
- Tudsz valami bokrot?
Morranom előre, ez szarul hangzik, meg is bánom a kérdést, de nem igazán bírok most futni és le kéne rázni őket.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Vas. Jún. 01 2014, 22:18

-Oké, gyere! - Nem kell kétszer mondani, basszus, ennyire szerencsétlen csak én lehetek. Nem baj, ha elviszem a srácot a biztos részre, akkor nem lesz gond. Akkor már megérte!
Ámen, mondom aztán magamban, nem bánnám ha szót fogadnának a futóbajnok új haveromnak, igazán magukba szúrhatnák a kést helyettünk. Pedig én nem szoktam ilyet kívánni, de most eléggé megijedtem, fáj az arcom, a kezem, a bordám...
-Jobbat! - Mondom, bokor... mi ez dzsungel, hogy érjen valamit? Ez egy park bakker... na szóval rohanok, néha köhögök, de visz az élni akarás és lekanyarodok egy sikátor fele. Igen, az zsákutca, magas fakerítéssel, de nem állok meg, nekirohanok és felfutok rajta, majd megkapaszkodom a tetején, eleget gyakoroltam anno hogy menjen. Igaz, fájnak a sérüléseim, de nem akarok hátramaradni. Fenn átvetem a lábam és lekiáltok.
-Fuss neki, áthúzlak, siess!! - Intem a karommal, nem biztos hogy felfut magától, ha mégis, akkor próbálom segíteni, ha rászorul. Ha hagyja át is lendítem, erősen tartva a karját és felrántva, hogy kapaszkodjon meg. Itt azok az idióták nem másznak át, ahhoz magas, nekem is azért megy, mert több évig baromkodtam ezzel. A velem lévő srácot meg húztam fel, ide nem jönnek át, csak ha megkerülik.
A túloldalt gurulva esem el, de a bordám akkor is felsikolt hogy nem kéne haver. Aztán felnézek, tűzlétra, tűzlétra, látom is, arra is felugrom, az nincs annyira fenn, majd a súlyomtól lejjebb jön és mondom másszon fel. Nem megyek fel a tetejére, meglapulok hősiesen és figyelem hol vannak azok a barmok.
Ha tiszta a terep terülünk el ültömben és szenvedek hangtalan, mert tudom mi jön... belemarkolok a korlátba és megfogom az ép kezemmel a nem ép orrom és visszaroppantom a helyére. A könnytől elhomályosul a világ, ez nagyon fáj.
-Ez már nem forr össze rendesen megint... - Motyogom, aztán őt nézem, hogy van. - Hogy vagy? Jól vagy? - Mi is lenne első kérdésem, ha nem ez... Phoenixszel is megjártam ezzel, de nem érdekel, nekem ez a fontosabb most. A többi ráér utána is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Vas. Jún. 01 2014, 23:43

Jobbat? A franciák nem hülyék, erre alapozom minden bizalmam, bár a félelem távol áll tőlem ebben a szent pillanatban is. A legrosszabb eset még mindig a halál lehet, azt meg ki lehet bírni, főleg hogy aztán már tök mindegy. De követem a jobb mint bokorba. Mi lehet jobb a bokornál basszus? Sziklakiugás? Vízesés? Mi a szar?
A falra nem számítok, nekem ez nem jobb a bokornál, zsákutca. Sejhaj felfedi, hogy ő pókember, rátapad a falra én meg csak lesek.
- Aha, mert szerinted én is mutáns vagyok
Nézek rá szkeptikusan
-Nem vagy valami kövér, lerántalak
Nem hittem volna, hogy valaha egy mondatba fog velem kerülni a szó: bizonytalanság, de most kimondottan úgy nézek rá. Aztán meghallom mögöttem az állatias ordítást, hátrafordulok, épp a késes alak rohan felénk őrjöngve.
Üsse kő... Elrugaszkodom és ugrok, ha megtart hülye, én nem segítenék, ki a tökömet érdekelné egy idegen? Főleg, ha francia vagyok.
Sikerül. Meg is lep a dolog, lemaradok a monodrámájáról a szenvedését illetően, amit némán csinál és átadom a helyet a csodálkozásnak. Annyiból áll: jéééé, ilyen is van?!
Úgy tűnik nincs jól, de mászik, én közben már alig érzem a gyomrom, mert erős, hozzászokott a terheléshez. Mászom utána én is gyorsabban, közben a fal tényleg elállja az útjukat és dörmögve vonyítgatnak merre kerülhetnének.
Az orrát baszkurálja, szerintem sír.
- Legalább férfias leszel.
Mondok valami hülyeséget, szerintem ronda lesz, de ezt nem mondom csak a kérdésen lepődöm meg. A srác biztos, hogy hülye.
- Ezt csak azért kérded mert még nem láttad a tükörképed.
Állapítom meg. Persze a hulláját elállíttatnám, de remélem nem döglik meg.
- Hívok mentőt, attól biztos megijednek. Tudod a házszámot?
Vetek fel egy ötletet, persze a mentő neki szól. Én így kérdezem meg jól van-e.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Hétf. Jún. 02 2014, 00:07

-Baszdmeg, gyere már! - Mondom siettetve, méghogy mutáns... akkor nem vernek szét, nem?
-Dehogy, egy rándítás, bízz bennem! - Tényleg nagyon elszánt vagyok, nyújtom a karom, feszül rajta valami izom, ha szálkásan is.
De csak hallgat rám, igaz kellett némi késes ösztönzés hátulról. Jó helyen megragadom, kihasználom a lendületét és felsegítem, szerencsére megkapaszkodik, fizikai erőnek nincs híján.
Aztán megpihenünk, de csak elképedve nézek rá.
-Eddig se volt férfias a törött orrom... - Legalábbis egy nő se jött így oda: Ó, te adonisz, egyem a rosszul összefort orrcsontod, mutasd mi van a gatyádban! Hú... ideges vagyok és fáj mindenem, senki nem hinné el hogy amúgy higgadt és udvarias vagyok, azt hiszem.
-Ahh... nem is akarom. Nagyon rám jár a rúd... - Szisszenek fel, hogy az ajkamhoz érek, ami felrepedt, asszem feldagadt. A kezem meg fáj ahogy mozgatom, öröm lesz gépelni, ó je.
-Mentőt? - Látszik nem örülök. Túléltem hogy elütött egy kocsi, hogy eltört az orrom és miegyéb, erre menjek be az átkozott kórházba? Inkább haza akarok menni. - Nem kell. Inkább a rendőröket hívd. Az jobb, gyorsabb és ijesztőbb. Öhm... asszem ez a 135. - Gondolkozom el, az utcát is mondom, ha nem tudja.
-Amúgy mi a jó fenéért akartak megkéselni? Hatan? - A számon is ki vagyok akadva, biztosra mentek. Vagy nagyon sokan utálják.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Hétf. Jún. 02 2014, 14:43

Fura egy bizalomjáték, de hát van választásom? Valahogyan ki kéne csináltatnom ezt a kellemetlen bandát - fordul meg a fejemben, csak a kapcsolataim vesztem sorra el.
Fölcseszte az agyát a kis francia, igazából szórakoztat, még ha nem is én csináltam.
- Hát nem.
Mondom ezt az egész lényére, nem valami férfias.
- Miért más is betörte már?
Kérdezem kis vigyorral, ez esetben csak büszke lehet magára. Azt hogy rájár a rúd nem firtatom, az ő dolga és nem vagyunk haverok. Mit ad isten jót akarok, kezdek kijönni a formámból, bár én a kórháznak a közelébe sem megyek többet az biztos. A fél nővér kar a fejemet akarja, kettő különösen. De a rendőröknek meg én nem örülök, ez is látszik is, ahogy elsötétedik a tekintetem. Még csak az kéne, hogy lecsukjanak!
- Nem, akkor inkább taxit. Te is hazamehetsz, én is, mindenki jól jár.
Kotrok bele a zsebembe telefonért, a környéket ismerem, a házszámmal meg könnyű lesz. Bár a taxistól nem biztos, hogy megijednek, nem baj, egyszer le kell jutnunk és ha se ez se az nem jó ez jut eszembe.
Ártatlan képet vágok.
- Lökött egy banda mi? A múltkor megtámadták egy...
Keresek szavakat Gwenre.
- Gyerekkori haverom, nőt. Megvédtem.
Hős vagyok, na igen.
- Amúgy meg aki nincs velünk az ellenünk alapon működnek az ilyenek, szóval a kérdésedre a válasz: biztosan veszélyesnek tartanak.
Villantok rá egy vicsort hülyéskedve.
- Szólj ha rosszul vagy.
Csak mert totál véres a srác és gondolom nem bír sokáig csüngni, de lehet alábecsülöm. Mindenesetre ha benne van hívok egy taxit.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Hétf. Jún. 02 2014, 18:48

Fel sem veszem, hogy nőiesnek ítél, nem lehet mindenki olyan izomagyú macsó mint ő... hah...
-Jah... - Nem kívánom kifejteni ki és miért, ez érezhető, bár lehet betudja az a most eluralkodott alap rossz hangulatomnak a stílusom. Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy szereztem.
-Várj még vele... húzódjunk meg kicsit még. Lehet figyelik az utcát, akkor meg taxi ide vagy oda, baj lesz. - Teszem a kezem a mobiljára, ne tárcsázzon még.
Kissé összeszalad a szemöldököm, micsoda egy huligánt fogtam ki. Én sem voltam angyal, de sosem akartak megkéselni.
-Aha... Jól tetted. - Kissé kételkedem a dolog valós voltában, szerintem több van itt. - Miért támadták meg? - Lehet semmi közöm nem lenne hozzá, de már van, szeretném tudni.
-Én is annak tartalak. - Mondom neki őszintén, mit tagadjam? Igazából azért tudták leszerelni könnyen, mondhatni könnyen, mert ennyien voltak.
-Jó, de a testi dolgokat jól bírom. - Masszív vagyok, nem látszik, felkapaszkodom magasabbra, hogy körülnézzek, valami pihenőféleségbe, ahova le lehet ülni. - Mássz fel. - Mondom neki.
-De most mi lesz? Ha nem először gyűlik meg velük a bajod, akkor később is megkereshetnek. Márpedig ez így nem járja... - Szerintem fel kéne adni a rendőrségen ezeket a késelős vadbarmokat, de láttam hogy nincs oda a zsarukért. Ha mást nem, majd én megteszem, bár ki tudja, lehet annak sem örülne ezért kérdezem van-e terve a jövőre nézve.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Kedd. Jún. 03 2014, 19:43

A szerencsétlen hülye! Vetek rá egy lesajnáló vigyort, aztán túlteszem magam a dolgon, nem vagyok sem kíváncsi sem ismerkedős típus és bármily fura nem jövök izgalomba, ha arról hallok kit hogyan, miért vertek össze.
- Ja. Lehet, ráadásul már a múltkor ezt eljátszottam velük.
Biccentek, várjunk. Amíg meg nem találnak minket bent.
- Vagy be is törhetünk egy lakásba
Nézek rá, fogalmam sincs mennyire bevállalós, de nekem katolikus franciának tűnik, aki most, ettől az ötlettől fog sikítófrászt kapni. De esküszöm akkor a fülét is letépem!
- Különben ezzel az orral tök olyan lettél mint Michael Jakson
Biztatom vigyorogva, igen, szeretem bántani az embereket. Miért támadták meg, micsoda hülye kérdés ez? Nézek rá felvont szemöldökkel.
- Mert jó nő, meg akarták erőszakolni, meg elvenni a táskáját.
Ez a fiú sosem nézett tvt? Jah, nem úgy tűnik, általános klisé, hogy a nőktől ezt akarják, de nem bírom az ilyet. Ha a nő nem akarja mire jó a dugás? Veszélyesnek tart? Kissé felröhögöm, de nem túl hangosan, meg ne hallják.
- Jól teszed, az is vagyok.
Egyértelmű. A testi dolgokat.
- Miért a nem testi dolgokat rosszul bírod?
Ez de fura válasz, milyen dolog van még? Ha azt mondja lelki sírni fogok...
Biccentek és fel is mászom, így logikusabb, bár szerintem tényleg be kéne törni valahová. Ha gyanúsat észlelek nem fogok habozni. Aggódik? Kicsit mosolygom ezen, remélem nem buzi, aggódni olyan csajos dolog.
- Terveztem, hogy lelépek a városból, az lenne a legjobb, nem az én terepem ez. Max. kinyírnak
Vonok kicsit vállat, egyszer meg kell halni.
- De te hidegen hagyod őket, szóval nem kell betojni, bár ezentúl a helyedben más környéken szaladoznék, hátha. A maratonra készülsz vagy ilyesmi?
Simán kinézem Jackóból.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Kedd. Jún. 03 2014, 20:14

-Sűrűek a napjaid mi? - Nézek rá és megcsóválom a fejem, micsoda életszínvonal.
-Nem jó ötlet, akkor szerintem rögtön hívják a zsarukat a szomszédok. Márpedig szerintem annak nem örülnél. - Nem lenne hülyeség, ha nem lopunk el semmit és hasonló, de sok a szomszéd, meg szerintem erre a zsibongásra fel is figyeltek.
-Nekem nem leesik az orrom, csak nem maradt egyenes. Hah.. - Forgatok szemet, már csak ez hiányzott.
-Már azt hittem miattad. Szerintem az sem lett volna meglepő. - Sóhajtok, de így valamivel szimpatikusabb az alak, úgy fest segítőkészebb, mint mutatja.
Aztán felnevet, elmosolyodom, bár kissé fáj.
-Jól van, fantasztikus. - Nem túlzottan izgat a dolog, jelen állapotomban legalábbis nem. Nincs oka megverni, legalábbis szerintem nincs.
-Nehezebben. - Nyögöm kicsit, lelkileg könnyebb fájdalmat okozni. Mondjuk ez a verés most határeset.
-Óh, milyen pozitív hozzáállás. Valami terv, ötlet, semmi? Ennyi, elköltözöl? Pfff.. És mi lesz a barátnőddel? Őt meg itt hagyod, lesz vele ami lesz? - Nézek rá rosszallóan, ez se képes másra használni a fejét csak fejelésre.
Elhúzom a szám, hogy futhatok máshol, remek.
-Nem. Egyszerűen jól esik futni. Na és te? Edzed magad, hogyha sokan jönnek rád ne érjenek utol? Sokszor van ilyen, mert akkor javaslom, nehezebb terepen is gyakorolj. - Mondom epésebben, mert nem csak magam miatt aggódtam, de komolyan le kell szoknom erről. Baromi egészségtelen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Szer. Jún. 04 2014, 12:56

Nem mondanám sűrűnek a napjaim, hanyagul rántok vállat. Sokat piálok pl egyedül, pornóra és a sulit se nevezném nagy kihívásnak. Ez a tag egyik ötletemmel sem ért egyet, nagyszerű, akkor kövesedjünk itt meg.
- Ha megkötözzük őket és betömjük a szájukat nem
Mutatok rá kelletlenül, pedig vicces amit mondtam, én röhögnék. Igazából leütni őket egyszerűbb volna, hátulról, akkor később sem ismernének fel.
Látom a bók is tetszik neki.
- Neki se esett le rögtön, ennek az orrnak sem kell már sok.
Suhan át kósza vigyor az ajkaimon.
- Jajj, elég a bókokból, még elpirulok!
Hogy miattam?! Akár azt is lehetett volna, de Gwent kivételesen csípem, azon kevés emberek egyike, akiknek nem akarom a halálát.
A lelki dolgaiba nem megyek bele, még csak az hiányzik, hogy elkezdjen itt nekem rinyálni.
- Barátnő? Úgy nézek ki mint akinek barátnője van?
Vonom fel a szemöldököm szemtelen.
- Milyen terv? Sokan ki akarnak nyírni, ez most nem lepett vagy ijesztett meg. Nem egyszer voltam már szarban. Talán most egy kicsit nagyobban vagyok, ennyi.
Mit szívbajoskodjon az ember? Megoldana az bármit? Majd megúszom azt kész, ha meg, akkor nem így jártam. Nem hagyok hátra senkit, akinek hiányoznék, esetleg Dét...Na igen, őt megviselné, de neki ott vannak a csajai, annyira nem féltem.
- Nocsak. Van humorod is
Nézek rá meglepetten, kicsit elmosolyodom, ki sem néztem volna belőle.
- Azért futok, hogy jól nézzek ki
Mondok egy baromi szar klisét, hagy tűnjek még nagyobb barom állatnak.
- Azt én is javaslom neked, bár ha elég gyors vagy akkor most már ez a terep is lehet kihívás neked.
Amennyiben késsel fogják kergetni, nem kell ennél nagyobb motiváló erő.
- Hát falramászni hol tanultál meg? A cirkuszban?
Kérdezem kedvesen.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Szer. Jún. 04 2014, 13:29

-Hah... remek ötlet, komolyan. És mégis mi a jó istennel akarod csinálni? Főleg ha hamarabb lőnek le mint hogy találj bármit a lakásban. - Csóválom a fejem, hülye ötlet, én aztán nem csinálom.
-Haha. - Mondom örömtelenül, epésen. - Az a folt a nadrágodon izzadtság, vagy magad alá vizeltél mikor kaptad a gyomrost? - Pillantok a gatyájára majd vissza rá, nem érdekel van e ott valami folt, úgy adom elő mintha lenne. Nyasgem, de legalább mondhatom majd azt hogy verekedés közben tört el, nem kell hazudnom, meg hallgatnom honnan van az eredeti.
-Csak azt ne, még a végén a pirulásod valami kiscsajos, lányos zavart imitáló röhögcsélésed követné, amiből nem kérek. - Mondom negédesen.
-Hát... nem tűntél buzinak, bocs, de semmi bajom a homokosokkal, neked kell tudni mi a vonzó neked... - Basszus... Remélem én nem jövök be neki. Vagy legalább boldog meleg párkapcsolatban él.
-Te sem fogsz szívinfartusban elpatkolni az tuti. És nem gondoltál még arra, hogy talán... oka van, hogy mindeki ki akar nyírni? - Jó, nem akarom nagyon baszogatni, csak kicsit. Finoman, nem túlzottan papolva, Phoenix, légy büszke... ah.
-Hmm, meglepő mi? - Igazából sokan nem tudják, fel sem veszem amit mond.
Aztán rámeredek, majd bólintok egy kurtát.
-A futás eléggé szálkásít, ha súlyzózol vagy úszol szerintem neked látványra hatásosabb lenne. - Mondom csak úgy mellékesen, abszolút nem bántásból, de szerintem neki számít hogy nagy darabnak tűnjön.
-Ez a terep még nem kihívás, de ahogy elnézem szobafogságra kell ítéljem magam. Ilyen bordával nem futhatok. - Morgok az orrom alatt, be fogok csavarodni. De a morgás kivételesen nem neki szól.
-Nem, ott max kötélmászást lehet tanulni zsenikém. - Nézek rá. - Hol máshol, az utcán baromkodva. Ez egy sport stílus, jobban bejöttek mint a hagyományosok. - Nézegetem, vérzik-e még a szám. Talán nem.
-Na és te? Verekedni gondolom az élet tanított meg. - Ha ennyire zűrös srác, gondolom sokszor megverték már.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Csüt. Jún. 05 2014, 22:04

Nézek rá felvont szemöldökkel, ki a franc lőne le?
- Parasztok nem tarthatnak csak úgy fegyvert, arra törvény van. Hátulról kell őket elkapni, hangtalan ájulnak el, csak egy pillanat.
Magyarázom mint egy hülye-gyereknek, persze az már nem tetszik, hogy szívózik, neki ehhez még nincs joga. Összeszűkül a szemem és lepillantok a gatyámra, száraz, igaz ha lenne rajta folt az max az izzadságtól lehetne, még sosem hugyoztam magam össze, Daryl megakadályozta, de azért ellenőriztem és egy pillanatra holtra vált az arcom.
- Szerintem lehet még mit törni azon az orron
Kapok felé az öklömmel, direkt olyan gyorsan és közel mozdulok, hogy súroljam az orrát és ráhozzam a frászt, bár ahhoz külön nagy mázli kéne, hogy össze is hugyozza magát. Igyekeztem kedvesnek lenni, a mai hülyepöcsfejek ezt nem tudják értékelni, nem ártana beletörődnöm.
- De azt is simán el tudom intézni, hogy összehugyozd magad
Vetek rá egy kihívó vicsort, nekem nem jött be a poén. Rossz irányt kezd venni ez a sajátos ismerkedés, egyre rondábban nézek rá.
- Meguntad az életed, hajcifranci?! Mit köcsögösködsz hirtelen?
Magasodok fölé és meredek rá tipikus rosszarc fejjel, rondán, mint aki bármelyik pillanatban a fejét téphetné le. Meg is tenném, de nem koszolom a pofám. A buzisság üti ki végleg a biztosítékot, rátapintott a lényegre, megragadom a pólóját, alaposan rászorítok és fölemelem. Max. ha hetven kiló lehet? Azt simán kinyomom ez a nyápic kiskakas is menni fog. Alattunk közben kezdenek zúgolódni, a hangokból felismerem, hogy késes barátaink azok. Sebastiant erősen a korlátnak lököm. Igen, úgy, hogy fájjon neki. Kitérni kitérhet, de nem nagyon van hova, szóval esélyes, hogy az lesz, amit tervezek, kinyomom a seggét azon a redvás korláton.
- Hallod? Éhesek a kutyák, lehet veled is jól laknának.
Közlöm lassú mosolyra húzva a szám, mint aki épp most képzeli el, hogy ezernyi tőrrel aprítják darabokba. Aztán egy gyors, kíméletlen mozdulattal visszahajítom a ficsúrt a biztonságba.
- Ezzel soha többet ne viccelődj, vagy személyesen foglak kinyírni
Kiáltok rá, vészjósló tekintetem sötétebb a legdurvább napfogyatkozásnál, ez jelzi mennyire komolyan beszélek.
- Mindenki utál, ez ilyen egyszerű, faszfej vagyok, biztos észrevetted.
Lépek "véletlenül" a lábára. Ezt is úgy intézem "véletlenül" hogy fájjon.
- Így is elég szálkás vagyok, vagy nem jövök be?
Nézek rá furcsálkodva, izmos vagyok, de szálkás is, magas, de nem egy böhöm állat, szóval tökre nem vágom hogy jön ide az "alakom" főleg, ha baszogat. Meg is bánom azonnal, hogy a humorát dicsértem. Nyugtával dicsért a napot bazzeg! Aztán meg elkezd rinyálni, na nagyszerű
- Milyen szörnyű neked, szobafogság!
Gúnyolódom
- Kis nebántsvirág nem szaladozhat, hova szarjak?
Először jó fejnek tűnt, mindig elfelejtem az első számú szabályom: Ne ítélj elsőre, mindenkit egyformán utálok! Utcán baromkodva
- Jah, gazdag ficsúr voltál, aki az utcakölykökkel haverkodott, mi?
Rühellem a fajtáját, le kellett volna hajítanom nekik.
- Az
Morgom a kérdésére a választ, eztán nincs nagy kedvem kaffantgatni neki. Főleg, hogy hallom motoszkálnak alattunk.
A zsenikének, vagyis nekem jó reflexei vannak, hirtelen észreveszem, hogy tőlem jobbra nyitva egy ablak. Sebastiant villámgyorsan ragadom meg és hajítom be rajta. Remélem tetszeni a fog a bordájának.
Én kicsivel utána mászom, ha nem elég gyors talán rálépek. Mindenesetre nem nagyon zavartatom magam. Ez a jó az ilyen vékony kis majmokban, könnyű dobálgatni őket, ha sarokba vannak szorítva.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Csüt. Jún. 05 2014, 22:44

-Már ha nem vesznek hamarabb észre, elvégre most felzavartuk a környéket. És Zsaruk és elvetemült bandatagok mindenhol lakhatnak. - Fújom ki kissé szaggatottan a levegőt.
Hah, csak odanéz, ráfért, hogy vegyen vissza. Bár aztán csak nézek rá, most mi van?! össze nem csinálom magam, csak hátrahúztam a fejem, kissé koccant a fémen.
-Figyelj, ha szemét poénokat köpködsz, törődj bele hogy visszahullik, oké? - Sóhajtok párat hogy lemenjen a pulzusom, még meg is verne mert ő a hülye. Nem tudom mit várt...
Aztán fölém tornyosul, ingerülten kapok a pólójához hogy húzzam vissza lefele.
-Miattad találnak meg minket, mert nyomatod az izomagyú figurát... És nem vagyok meleg. - Teszem hozzá, én nem harapok érte annyira mint ő, de azért csak hűtse le magát. Különben is, jön nekem eggyel, csak nem ver meg és öl meg itt. Én bízom ebben. De csak megragad, pislogok rá értetlen. Aztán csak dühös leszek, megragadom a kezét, bár sok értelme nincs csak hogy kapaszkodom.
-Hah... segítek és ez a hála... azt csodálkozol ha senki nem sír utánad? Ennyire gerinctelen lennél? Azt hittem ennél jobb vagy... - Nézek végig rajta undorodva, ráadásul nagyon fáj amit csinál, de lenyelem a nyögést, muszáj. Nem adom meg neki a fájdalmam okozta örömöt. Legszívesebben leköpném, érezheti, de sajnálom rá pazarolni a nyálam.
-Nem viccelődtem. És ha ennyire bosszant a dolog, fogalmazz kevésbé félreérthetően. Mert pont úgy nézel ki, mint akinek egyszerre több csaja is van... - Nyögöm és szorítom az oldalam, ez egy vadbarom. Visszasírom hogy Phoenix elütött. Komolyan, én nem hittem hogy valaha ezt fogom mondani, de visszasírom.
-És ne ordibálj f.szfej... érted te azt a fogalmat, hogy taktikai visszavonulás, CSENDBEN?! - Nyomom meg a szót, itt kéne hagyni és hazamenni. De ha így elkapnak, nem sok esélyem van bassza meg.
-Jah, nem volt nehéz dolgom. - Aztán nyögök, hogy rám lép, elegem van, megragadom most én a pólóját. - Na idefigyelj Lio haver! - Remélem ez volt a neve. - Értem én hogy hatalmas a világfájdalmad, hogy mindenki szarik az önző és végtelenül ostoba fejedre amire persze dacból te is szarsz, de ne köcsögösködjél velem, megértetted? Miattam nem szellőznek a beleid a járdán és van meg a nagyra becsült farkad, szóval mutass némi tiszteletet. Semmi közöm hozzád, de adtam egy esélyt, hogy élj még egy napot, úgyhogy ha továbbra is játszod a sértett hercegnőt hagylak a gecibe és felőlem felakaszthatnak a varjaknak lakomának! Értve vagyok?! - Sziszegem a képébe, remegek a dühtől, nem tudom kezelni a haragom. Mert nem tudom kiadni. Eltolom magam tőle, mert hát a súlyom és állapotom a fordítottját nem teszi lehetővé.
-Gondolod érdekel? De a magadfajta a több izom híve. Komolyabban vesznek. - Vetem oda fintorral, ideges vagyok és ő az oka már, nem is a késelős banda.
-Mondjuk egy emelettel lejjebb, vagy egy másik utcába, fasz kíváncsi a bűzödre, amit hagysz. Más maradandót amúgy se hiszem hogy alkotsz. - Mondom fröcsögve, érezni hogy nem lopta a szívembe magát.
-Barátkoztam azzal aki akadt, szart se tudsz rólam. - Mondom némi fájdalmas éllel, de hogy ez az oldalam vagy a szavai miatt van, az kérdéses. Henry... remélem te jól vagy!
-Mi a?! - Érzem hogy elkap és beránt valahova, alig tudom tompítani az esést. - Gyűlöllek... - Nyögöm, de nem hazudok. Persze gördülök arrébb, fáj mint állat, szerintem ő töri el nekem. Vagy már eltört? F.szom tudja, de nagyon fáj...
-Hah.. - Tápászkodom fel. - Jó ennyi volt. - Suttogom. - Takarodj a redvás p.csába, remélem bevégzik amit elkezdtek! - Most lett totál elegem. Ha meghalok, hát nem bánom, de ne az ő fejét lássam utoljára, ennyit kérek. El is indulok kifele, nem érdekel jön-e, komolyan nem. Phoenixnek olyan szinte igaza van, hogy felpofozom érte, csak fussak vele még egyszer össze.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Pént. Jún. 06 2014, 12:23

- Nem hiszem, hogy akkora pechünk lenne.
Talán magából indul ki, nekem általában mákom van. Van kurázsi a kis sz*háziban, ez tetszik, Zinen kívül nem sokan mernek nekem visszapattogni.
- Sz*r poén és sz*r poén közt is van különbség.
Fröcsögöm vissza, lehet csak tréfálkozott, de két dolgot nem igazán csípek, a buzikat és a húgyt, mindkettőhöz volt elég szerencsém. A kórházas, Liás, csöves eset óta a pisiről sem szeretek idegenekkel hülyülni, főleg, ha ők szívatnak és nem fordítva, másrészt a homokosság tud még kikészíteni, ez a tag mindkettőt bejátszotta, vesznie kell. Látom ellenáll, de nem nagyon törődöm vele, hamar elengedem, hogy miattam találnak meg minket az enyhe túlzás.
- Végig erre rohangáltak, előbb utóbb eljutott nekik, hogy nem csak jobbra és balra létezik, hanem van fent is. Ez a legnagyobb szerencséd.
Ha nem buzi hajlandó vagyok emberszámba venni és pl elengedi, úgy tűnik Mauglinak is vannak jó tulajdonságai.
- Ki csodálkozik? Utánam ne is sírjon senki!
Morranok rá, lehet neki erre megy ki az élet játéka, mind mások vagyunk.
- Amúgy én is segítettem, szóval kvittek vagyunk, nem tartozom neked.
Rég összeverték volna, ha én nem vagyok, mondjuk akkor bele se kötnek, de az mindegy.
- Nem vagyok jó és nem vagyok gerinctelen, őszintén megmondom, ha valami nem tetszik.
A tudtára adtam, nem? Akkor mit sikítozik?
- Egyszerre több is van
De mi köze hozzá? Az ordibálást tényleg nem kellett volna, de nem fogok elnézést kérni, olyat nem tudok, csak gyorsan elhallgatok és erre nem is válaszolok, csak csúnyán nézek. Akkor jön ez a monológ, ami tetszik, akkor is ha sok mindenben téved a kis köcsög.
- Te milyen világfájdalomról ugatsz? A sajátodról? Úgy tűnik mégsem bírod valami jól a testi fájdalmat, gyenge vagy
Állapítom meg lassú mosolyra gördülő szájjal, most, hogy szenved itt nekem kezdem élvezni a helyzetet és érzem azért csinálja, mert biztos abban is, hogy most már utánunk jönnek és neki talán befellegzett egy olyan f*szfej miatt mint szerény személyem.
- Hé, ne hagyd már mindig ki, hogy én sem hagytalak ott rohadni, jó? A hercegnőkhöz meg inkább neked van közöd, Pocahontas.
Egy nap ide vagy oda az életemből, ugyan kit érdekel? Biccentek, hogy komolyabban vesznek, engem biztosan jobban mint őt.
- Nem is akarok mást alkotni, de azt legalább rendesen csinálom.
Fogadjunk ő még a sz*rást is elk*rja. Ki akar vele barátkozni? Ez nem tudom, hogy jött ide, de kicsit felnevetek.
- Senki sem akar veled barátkozni
Még a nevét sem tudom és nem is vettem a fáradtságot megkérdezni. Mikor behajítom az ablakon nagyon kiakad, igaz rá is lépek, ahogy utána mászom. Csak vigyorgok arra, hogy gyűlöl, helyes.
- Tépj sorszámot és állj be hátulra.
Nem nagyon hat meg, engem mindenki gyűlöl, az a fura, ha nem, ez is csak olyan mint a többiek.
A szobában, ahová behajítottam csend van és sötét, de motoszkálás hallatszik a szomszéd szobából, nyilván felébredtek a zajra. Elindulok a fiú után, de ajtónyílás jellegzetes zörejét hallom oldalról, úgyhogy elkapom a karját és berántom a konyhapult mögé. Pont úgy van megcsinálva, hogy középen van a pult és be lehet mögé mászni. Ez egyszer megkegyelmezek neki és nem keményen rángatom, sőt hagyom, hogy rám essen. Flebaráti szeretetből, na persze... Mert nem akarom, hogy megint ordítson, úgyhogy a biztonság kedvéért a száját is befogom. Megölni sem kéne, úgyhogy az orrát szabadon hagyom.
- Ha szerencséd lesz biztos megölnek egyszer, de elég peches vagy. Egyelőre jussunk ki innen. Nézd, nem kell kedvelned, nem is akarom, de nem akarom a halálodat. Tökös gyerek vagy, kellenek az ilyenek.
Suttogom a fülébe, túl közel vagyok hozzá, ami zavar, de csak a helyzet ilyen, amint elhaltak a zajok elengedem. Szerintem csak megnézték mi van és a hangokból ítélve becsukták az ablakot, lehet azt hiszik kintről jött a zaj.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Pént. Jún. 06 2014, 13:34

-Én már nem akarom a véletlenre bízni. - Mondom halkabban, rám jár a rúd, lehet én vonzom be a bajt.
-Attól hogy az egód kifényezi a poénod a számodra, még szar marad. Én csak úgy szólok vissza ahogy hozzám szólnak. - Fejtem ki neki elutasítóan, Joshuához a büdös életbe nem mondanék ilyeneket.
-Akkor húzd fel a tűzlétrát és kész. - Mondom, ő mégiscsak jobban van, meg amúgy is. Az égnek emelem a tekintetem, mi baja a buzikkal ennyire? Lehet a börtönben párszor meghágták, talán át is fut rajtam némi együttérzés.
-A magány rossz társ. - Nyögöm kicsit hogy elengedett.
-Hiszed... - Ezen vitatkozhatnánk, de annyira nem érdekel. Amúgy sem az a fajta vagyok, aki hálát vár bármi jó cselekedetért.
-Akkor ketten vagyunk izomagyúkám. - Mondom arra hogy őszintén kimondjuk mi nem tetszik. Csak én előbb gondolkozom is, vele ellentétben. De sokat ne várjak már egy parasztól, igaz-e?
-Pff... - Hol érdekel? Istenem, lassú az agya. nem buzi ez a lényeg, már neki, nekem meg nyolc.
De nagyon felhúz, próbálom is a tudtára adni, hogy nem ő az ász, kussoljon és hagyjon.
-Ne magadból indulj ki. Nem én kötök bele mindenkibe és verek meg mindenkit, mert nem bírom elviselni, hogy nem vagyok egymagam... Nem áll jól neked a magányos farkas szerep és még bele is fogsz dögleni amennyi eszed van... - Sziszegem neki vissza, nekem nincs világfájdalmam. Jó, nem vagyok a legnormálisabb, de ki az ebben a rothadó világban? Senki.
-Indiánnak nézel vagy mi van veled? Ha már poénkodsz értelmesen tedd... - Pochahontas... anyám. - Igen, ez tény, bár miattad van az egész. Ezt se feledd. - Nem hagyom magam, bár kevésbé utálatos a hangom, ha egy percig is tart.
-Na látod, ezt elhiszem neked feltétel nélkül... - Te jó ég. Micsoda életcél micsoda élet színvonal. Kész gettó a csávó.
-Tévedsz. Az te vagy, fogadjunk mindenki azt kívánja bár alaposan összevernének, aki meg mégis körülötted lődörög csak akar tőled valamit... szexet, pénzt, cigit... ennyi. - Mondom tömény undorral, némileg szánakozva.
Aztán teljesen kihúzza a kib.szott gyufát, meg is gyújtja, elég, nem érdekel.
-F.szom áll be a sorba, szerinted érdekelsz ennyire? Felvilágosítalak: kib.szottul nem. - Na persze, gondolja érdekel a baja. Vagy veszem a fáradtságot hogy rendesen utáljam? Intenzíven? Van jobb dolgom is.
Haladok kifele, érzem a vérem dobolni a fülemben, így nem kapom fel a fejem a kiszűrődö zajokra. El is rántanak megint, de most kivételesen érzem, hogy nem arra hajt hogy eltörjön még egy bordám. Az kissé feszélyez hogy befogja a szám, de igyekszem tompítani a zihálásom.
Hallom mit suttog a fülembe, de habár nagyon fel vagyok csesződve és gyűlölöm a tagot, de megenyhít. Bólintok párat, hogy érezze felfogtam. Bár az oldalam eléggé lüktet, a kezére szorítom a sajátom, mert érzem köhögnöm kell és fáj ahogy visszanyelem, de a köhögés is nagyon fájna. Másik kezemmel szüntelen szorítom az oldalam, sejtheti hogy nem vagyok valami fényesen, amihez neki is köze van. Nem tudhatta hogy elütöttek, én meg nem kötöttem az orrára, de nagyon nem volt jó húzás tőle az előbbi pár.
Aztán elenged, elhúzódom, amúgy is a hányinger kerülgetett a rozsdás vas szagától amit a keze árasztott.
-Menjünk... - Suttogom, összeszedem magam és felállok, ha ezt túlélem akkor elmondhatom hogy tényleg tökös legény vagyok. Igyekszem halkan kinyitni az ajtót, szerencsére a kulcs a zárban van, megvárom míg odaér mögém, együtt lessünk ki, vannak-e a folyosón, vagy tiszta és mehessünk. Ha mehetünk kiveszem a kulcsot a zárból, kint is bezárom újra majd visszadobom a leveles ládán keresztül a lakásba a kulcsot. Tudni fogják hogy benn voltunk, de legalább nem aludnak nyitott ajtónál.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Kedd. Jún. 10 2014, 18:07

Ugrabugrál a kiskakas, de egyebet nem teszek csak rondán nézek.
- Szar és szar között is van különbség. Hogyne, csak akkor ne csodálkozz, ha meg akarlak tanítani cserébe repülni.
Tettek következményeket vonnak maguk után, ez ilyen egyszerű. A tűzlétra nem rossz ötlet, de mert ő mondja momentán nem teszem.
- Örülj, hogy nem téged eresztelek le, lehet békénhagynának és beérnék Mauglival.
Viccelek, ennyire kecseg még nem vagyok, vagyis most nincs kedvem, lehet a srác vagy hetven kiló, fene akarja azt most kinyomni, még ha viszonylag könnyen is menne. Az izomaggyal fején találta a szöget, marha elégedett vagyok, hogy jól játszom a szerepem.
- Ez meg egy rossz idézet
Mondom arra, hogy a magány rossz társsal jön. Csak lelkizni ne kezdjen el, vagy jojózni fogok vele tényleg.
- Most akkor magányos vagyok, vagy nem vagyok egymagam? Eldönthetnéd mi bajom, engem is érdekelne. Mert a mentsük meg a világot szerep sokkal egészségesebb!
Ki akar soká élni, miért jön mindneki ezzel a hülyeséggel, öregnek lenni nyilvánvalóan rossz, akkor már fogom, megragadom és felfalom ezt a nyomorú életet, olyan intenzíven megélem, hogy a harmincat se legyen esélyem betölteni. Mi várna rám? Család? Nagyon vicces, impotencia? Rothadó szervek? Ki akar megöregedni?
- Inkább döglök most mint hetven év múlva, van nekem eszem ne félj, ha én belekötök valakibe, tudom, hogy az illető fogja megszívni, de ha te csinálod ugyan ezt...
Nézek végig rajta lesajnálón, aztán még gúnyosan ki is röhögöm. Érezze, béna volt, lenézem.
- Néztél már tükörbe? Csak egy pávatoll hiányzik a hajadból
Tökolyan mint eg indián, az én megjegyzéseim sosem alaptalanok.
- Igen, miattam, nem tagadom, de senki sem kért meg rá, hogy segíts. Önként voltál ennyire hülye
Emlékezetetem "finoman" Aztán igyekszik megsérteni, de nem igazán tud, hisz nálam minden játék pont erre megy ki, soha senkinek nem akartam jelenteni többet, ha véletlen mégis az vagy Daryl, vagy elnyomtam.
- Hát ez nagyon fájt Sebastian, most egy életre megsértettél, ha innen kijutunk biztos, hogy főbe lövöm magam. Szebb lenne a világ nélkülem
Gúnyolódom, bár az utóbbi mondatba teszek valami furcsa - így igaz - élt, amitől furcsán életszerűvé válik ez a mondat. De inkább megráncigálom a haját, nem annyira, hogy fájjon neki, de azért legyen kellemetlen.
- Ne gondold, hogy ismersz és ne akarj ennyire kategorizálni, fogalmad sincs semmiről.
Bosszantó, hogy pszichológust játszik, semmi mással nem tudnak visszavágni ezek a férgek, csak azzal a rossz személyiséggel, amit éppen én építettem fel, hogy nekem legyen a legjobb, így nincs joguk bármibe is beleugatni. Egyetlen embernek lenne, aki pont nem teszi, így is szeret, úgy is ha rossz vagyok. Darylt kéne feleségül vennem, komolyan mondom.
- Nem úgy tűnik. Ha nem érdekellek ne zavarjon a halálom és a magányom.
Hülye kis genny, ennyi. De azért nem akarom, hogy lebukjon, főleg magam miatt, így berántom a "bokorba"
Ott is baja van, lehet túl erősen szorítom, mikor fogdossa a kezem engedek a szorításon, bár még bevallom neki, hogy értékelem a tökösségét. Aztán gyorsan elengedem, mielőtt még jobban összenyalja a kezem. Meg is törlöm a nadrágom szárában, aztán követem. Annak ellenére, hogy kínlódik egész jól csinálja, kijutunk. Csak akkor vágok fájdalmas pofát, amikor a visszarakja a postaládába a kulcsot.
- Te becsületrendet akarsz vagy mi a farok?
Morranom, aztán elindulok előre, bár óvatosabban mert zajt hallok, sőt szirénaszó üti meg a fülem. Francba, zsaruk! Egy percre teljesen elfeledkezem magamról és ijedten bámulok Sebastianra, mintha ő lenne a halál és most látnám először.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Kedd. Jún. 10 2014, 18:54

-Ha így beszélsz másokkal ne várjad hogy úriemberek legyenek veled... - Tudnék, de vele nem. Már nem.
-Kétlem. És mondanám merre keressenek, ennyi bosszú nekem is kijárna, főleg hogy én jobban ismerem a környéket mint te. - Mondom undorral, ne fenyegetőzzön, olyat én is tudok. Bár nem tenném meg, de ne okoskodjon nekem.
-Inkább szólás, hagyjuk. - Keveri a fogalmakat, de elnézem neki. Kegyesen.
-Szerintem k.rvára nem tudod milyen az nem vagy magányos. Hogy éreznéd kedvel valaki... Nekem legalább van családom, rendes otthonom és igen, jobb szerep, hidd el. Én nem köpöm le a tükörben magam minden reggel! - Acsargok neki vissza.
-Sokra mennél vele, elmondhatnád hogy meg tudtál verni valakit akinek eltört a bordája és amúgy sem tud verekedni... hmm, szerintem rögtön valami bandavezér lennél tőle, hogy mennyi vér szorult a pucádba, komolyan. - Mondom lesajnálón, de vegyítve bele némi ál-elismerő tekintetet.
Összeszalad a szemöldököm, indián sem voltam még, lehet még tetszene is a megjegyzés és nevetnék rajta, de mivel ő mondta, sértő és utálatos, nem is kérdés.
-Bocs, legközelebb hagylak megdögleni. Komolyan. - Nehogy már én kérjek elnézést!
(Bemutatkoztam? XD)
-Bah, még csak az kéne. Ezért segítettem, hogy lelődd magad? Hálátlan kutya... - Forgatok szemet, jelezve, nem akarom én a halálát, csak hogy gondolkozzon már el kicsit.
De megragadja a hajam, egyetlen hátránya hogy hosszú. De komolyan, azt hittem ezt csak a lányok csinálják egymással.
-Ahogy neked sem rólam, ezen gondolkozz el! - Próbálom éreztetni, hogy fogja már fel a dolgokat.
-Ahh... zavarna. - Mondom ki fájón, mert ez az igazság. Már nem arctalan, névtelen valaki, nem örülnék ha elpatkolna.
-Áh, jah. Eltaláltad. Na gyere. - Nem veszem fel amit mond, nem izgat.
-Segáz. Legalább kijutunk. Csak maradj higgadt, ha franciául beszélek elengednek, mert nem tudnak velünk mit kezdeni. Te csak vigyorogj és szard le őket, az szerintem menni fog. Ugye nem vagy kiplakátolva? Mert akkor más terv kell. - Nem akarom most lesittelni, elvégre nem azért mentettem meg. De ha nem ismerik az arcát, könnyedén kijuthatunk a zsaruk mellett, csináltam már ilyet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Szer. Jún. 11 2014, 16:53

Ez is ugyan azt vakkantja mindig, már az agyamra megy, lezárnám ezt a témát.
- Jó
A tanácsát meg úgysem fogadom meg, főleg kis senkikkel úgy beszélek, ahogy kedvem tartja. Most is csak azért fogatom be a száját mert kényszerhelyzet van, egymásra vagyunk utalva.
- Bíznék benne, hogy hamarabb kinyírnának mintsemhogy be tudjál köpni
Kedveskedem, szórakoztat az utálata, miért is hagynám csillapodni, de kifejezetten irritál is, hogy vakkantgat. Jobbnak érzem magam tőle, mert ő béna, bár szája az van, azt elismerem. Ez kijavít? Komolyan kijavít? Vágok egy fájdalmas képet, hülye kis dzsentri okostojás lehet. Most megy fel bennem a pumpa megint, hogy erről kattog egyfolytában. Nekem legalább van családom, te magányos vagy, esküszöm ezt vagy az elmegyogyóból, vagy az oviból szabadította rám a balsors.
- Hú, de irigyellek, képzelem milyen családod van. Sznobék a szüleid, vagy egyke vagy vagy valami beképzelt idősebb mindent tudó okostojás báty, akit utálnak a testvérei.
Ha már ő elemezget én is megengedem magamnak és szerintem egyke. Ha lenne tesója nem volna akkora pofája. Max. kishuga, ha lehet.
Leköpöm magam?
- Miért köpném, nekem nincs bajom magammal, te keresed a hibát rögtön másokban. Akkor nyaldosd a tükörképed, szépfiú.
- Mitől tört el a bordád, porcelánból vagy?
Ha sírni fog megütöm. Bár azt tenné... Bandavezér? Ez most bók akar lenni? Akkor most hízelegni akar hirtelen? Értetlenül nézek rá, még mosolyog is.
- Te hülye vagy?
Nem értem.
- Remélem nem lesz legközelebb
Nem fogom keresni és ajánlom neki, hogy ő se tegye. Jó, ezen nevetek már tényleg.
- Egyébként köszönöm
Biztos ez az annyira abszurd és idióta megjegyzés borította el az agyam hirtelen, hogy ilyet mondjak. Nem tudok kiigazodni rajta, ha valakit utálok én halálát kívánom minimum ez meg itt izélget.
- Te kezdted, hogy ilyen meg olyan vagyok és senki se szeret. Rohadt hülyén hangzott.
Figyelmeztetem, hogy más is megverheti még ezért az okoskodásért. Zavarná? Bámulok rá elhűlve. Ez tényleg bolond...
- Nem értelek.
Mindegy is, mert jönnek a zsaruk és én kicsit lesokkolok, szerintem szerepelek a nyilvántartásukban. Azonnal leütöm a fejem nem kell mondani, de ha már így előre gondolkodik.
- Jó...beszélj, nem vagyok.
Mélyre hajolok és meggörnyedek, csak menjünk el mellettük, borzasztó megalázó ez a testtartás. Olyanok vagyunk mint két idétlen buzi, főleg ha ez még meg is szólal franciául.
Én nem állnék meg, de azok megállítanak, kérdeznek. Fel sem fogom mit, csak idétlen közelebb húzódom a másikhoz és zavartan nézek lefelé. Lehet értelmi fogyatékosnak néznek, nagyszerű. Ma is köphetem szembe a tükörképemet, ahogy ez a kis sz*/rcsimbók mondta.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Szer. Jún. 11 2014, 17:38

-Az vajmi kevés. Inkább tudj magad mellett. - Zárom le ennyivel.
-Az én öcsém nem utál, és a szüleim... nos... abban lehet igazad van. - Jó, erre nem tudok mit visszavágni szerintem is sznobok. Bár azt csak remélni tudom, hogy Henry nem utál.
-Bocs hogy azt feltételeztem, ismered a lelkifurdalást, mint olyant. - Forgatok szemet. Lehet nem értette a szóképet. Szegény.
-Nem de ha... mindegy, hosszú. Amúgy ha eltört, miattad volt, eddig csak meg volt repedve. - Sóhajtom, van annyi lélekjelenlétem hogy ne szóljam el magam.
-Nem, te vagy ha nem érzed az iróniád. Azt mondtam szánalmas ha valaki olyat versz meg, akinek láthatóan nincs esélye. Márpedig nekem most így nincs. Ettől nem leszel ijesztő, csak szánni való, mert valószínű a saját súlycsoportodban mindig vesztesz. - Világosítom fel negédesen mosolyogva tovább, majd fintorgok.
-Én is. Bár legközelebb már kiverem valamelyik fogát annak a nagydarabnak. - Hú de bosszant hogy az is nekem fájt.
Aztán csak elképedve nézek rá. Komolyan azt mondta köszönöm?!
-Nincs mit. - Még szívózni is elfelejtek, lehet csak heccelt, bár nem hinném.
-Ahh... felidegesítettél. Amúgy az a csaj biztos kedvel, akinek segítettél, szóval... - Vonok vállat, ha normálisan szól hozzám én csak örülök.
-Én se magam... De ha már így megismertük egymást, ne halj meg. - Ez nem érv, de nem mondhatom hogy kedvelem vagy hasonló és azért zavarna.
Óh, ki hitte volna, ad a véleményemre és még szót is fogad. De mivel ilyen testtartást vesz fel, inkább olyanokat mondok franciául, mintha egy csajon veszekednék vele, ki tudja, hátha értik. Persze megállítanak, de én lazán kezelem, tovább magyarázok franciául, hogy értem mit mond, de válaszolni nem tudok, és mi az hogy nem beszél franciául egy amerikai rendőr. Szeretek tipikus arrogáns francia lenni. Aztán látom a fején hogy nem ért, én magyarázom hogy a szépséges barátnőm meg ő, intek a fejemmel, talán a belle szót kiérti, de lehet nem. Ha félreérti külön vicces. Aztán csak legyintek és megyek el, tovább fecsegve franciául, méltatlankodva hogy nem érti ezt a szép nyelvet. Elengednek, mert most mihez is kezdhetne velem? Hív egy tolmácsot? Annyit nem ér neki a dolog. Főleg hogy többek között én előadtam semmi bajom, csak megorroltam a mellettem állóra.
Ha elmentünk mellettük kimegyek vele egy forgalmasabb útszakaszra, majd sóhajtok egyet.
-Hah, imádom hogy a rendőrök ostobák. - Vigyorodom el, arra értem bevették meg hogy nem tanulnak nyelveket. - Nah... kvittek vagyunk. Ne ölesd meg magad. A csajra meg vigyázz. - Mondom amolyan búcsúként, szeretnék angolosan távozni. Mára azt hiszem ennyi elég volt. Bár ha nem mutatkoztam be akkor azért mondom hogy Sebastian vagyok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Szer. Jún. 11 2014, 23:50

Ezzel nem vitatkozom, amilyen szája van a hercegnőnek, a legjobb leláncolni.
Jesszusom ennél babábbat! Az én öcsikém nem utál! Majdnem beoltom, de aztán a szüleivel megtorpant, így nem mondok semmit, csak wtf fejet vágok és higgye nem értem mit nyafog, vagy ilyesmi. Chö, kislány.
A mennyezetnek emelem tekintetem, ez a vádaskodás ez Daryl kettő! Basszus, megsértem a barátomat!
- Ami nem öl meg az megerősít
Vetem oda, nehogy már ettől kezdjen rinyálni! Eltört, na és? Ebcsont beforr! Dehát nem vagyok az apja, hogy ilyeneket mondjak, jöjjön rá egyedül, nagyfiú. Ó, ha tudnám hány éves...
Ez a hülye monológ megint egy pofon verésért kiált, de most megállom, van azért önuralmam, rejtetten.
- Dehogy vesztek és téged sem bántottalak, a dobálást kibírod, ne legyél ennyire gyenge mert az a szánalmas.
Igaz Kiliant megvertem. Hagyjuk. Felcse*ett. Legközelebb...még mosolygom is, még a végén nyomok egy tockos a homlokára. Végülis miért ne, kis hülye.
- Akkor erősödjél, aztán lepj meg
Cukkolom. Pff, elég egy köszönöm, hogy meglágyuljon, biztos gyenge. Gwen? Vágok egy fintort, de játékosat.
- Ő utált a legjobban. De mára talán nem annyira.
Mindegy, hagyom, kár erről beszélni. Anyám...ez még aranyos próbál lenni. Ne haljak meg... Megint az égnek emelem a tekintetem, puffogok
- Jó-jó
Ingatom meg a fejem is, mint akinek nehezére esik elismernie valamit. Rendes gyerek...
Ez a rendőrös dolog nem tetszik, végig hajtva marad a fejem és artikulálatlanul morgok, mert úgy tűnik lecsesz, ezzel is aláz a kis barom. Mindegy, csak húzzunk már, úgyis lelépek erről a szemétdombról.
- Azt én is
Morranom és mosoly játszik a szám szélén, egy dologban egyetértünk: rendőrök.
- Azok. Jó, csá! Te is...vigyázz magadra és erősödj
Közlöm esetlenül, nem szoktam idegeneknek ilyet tanácsolni, de ez valahogy jó befejezés, a legjobb, amit a helyzetből ki lehetett hozni. Amint köszöntünk megfordulok és futni kezdek. Fejben tervezni kezdem az utazásomat.

// köszi Smile//

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel   Today at 15:36

Vissza az elejére Go down
 

Fuss, ha kedves az életed Sebastian&Lionel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Dallamos zenék régen és mostanság. "Hangjait egy kedves dalnak napközben dudolom. Színeit sok régi napnak elfeledni nem tudom."
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-