Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyKedd Jún. 03 2014, 12:48

.....


A hozzászólást Hale Salisbury összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 03 2014, 14:34-kor.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyKedd Jún. 03 2014, 14:26

A golf klub hatalmas terület. Inkább country klub ez, mint csak golf klub, a bejáratnál a táblán mégis ez virít. Túl sok a sznob körülöttem, nem szeretek itt lenni, és hamarosan véget ér ez az átmeneti időszak; már megvan a hely, ahova majd a lovakkal költözöm.
Django-t nyergelem, ma van az ugró napja és türelmetlenül ficánkol a bokszában. Okos ló, ismeri a heti programot. Megcsörren a telefonom és a fekete mén idegesen kapál, amikor magára hagyom. Üdítő Nick vérét szívni, még így, telefonon is, és hatalmas mosoly terül szét az arcomon, ahogy csapkodom a magas labdákat. Pont van időm Djangora, mielőtt ideérnének, de azért összekapom magam, és kissé kevesebbet babusgatom a 700 kilós „kisbabámat”, mint szoktam.
A pályáról gyönyörű kilátás nyílik a golf pályára, ahol megannyi apró hangya módjára mászkálnak a gazdagok és a magukat gazdagnak mutatók. Ugyan, mitől sport a golf? Még a labdáért is kisautóval mennek, nehogy megizzadjanak, vagy tönkremenjen a sérójuk! A bejáratot is szemmel tudom tartani, nem mintha tudnám, milyen autót kell keresnem. Figyelmemet elvonja az alattam ficánkoló csődör, nem szereti, ha nem koncentrálok. Megpaskolom hatalmas, izmos nyakát és dolgozni kezdek vele. Gondolataim azonban minduntalan visszatérnek Nickre, és a rejtélyes Hale-re; vajon milyen lesz? Melyik lovam fog hozzá passzolni? Az a típus, aki szerint a lovaglás nem is sport, mert akkor különösen kemény edzést fog kapni. Sokan jöttek már oda hozzám, hogy ugyan mitől sport a lovaglás. Mindig azt mondtam nekik, gyertek, próbáljátok ki, az első óra ingyenes. Tíz perc után sipítoztak, hogy köszi, elég volt. Hát ettől sport. Hogy olyan izmokat dolgoztat meg, amikről korábban nem is tudtad, hogy vannak. Imádom!
Bemelegítem Django-t és a korábban kirakott ugrásokat kezdem méregetni. A fiatal mén tudja, mi következik és türelmetlenül parádézik alattam; toporzékol, aprókat ágaskodik és játékosan dobálja a fejét. A kancáknak szokott így udvarolni, de ez engem csak arra késztet, hogy beugrassam vágtába és egy nagy kört leírva megkezdjem a munkát egy kisebb ugráson. A ló bomba formában van és hálát adok a megérzéseimnek, hogy kint hagytam egy 130 centis ugrást is a pályán. Eljött az ideje, hogy Django megmutassa, mit tud. Előtte azonban kicsit össze kell szednem magamat is és a lovat is. Sosem ugrottam még vele ekkorát, és bár tudom, hogy képesek vagyunk rá, száz százalékot kell teljesítenem, hogy ne rontsuk el; ez lesz ma az utolsó feladat.
A világ megszűnik létezni számomra, ha belemerülök a lovaglásba, és ez most különösen igaz. Összeszedem magam, mély levegőt veszek és a pályán lévő legmagasabb ugrás felé fordítom a lovam. Nyugodtan vágtázik, de érzem a benne tomboló erőt. Erősen kell tartanom, nehogy eszetlenül nekirongyoljon a nemzeti színekben pompázó akadálynak. Az utolsó pár méteren hagyom, hogy kicsit kinyújtsa a nyakát, tökéletes a távolság és vigyorogni kezdek, amikor eldobbant a talajtól. Repülünk, magasan a rudak felett járunk, Django végtelenül óvatos, a világért sem szeretné megütni magát. Kicsit keményebben fog talajt, mint szeretném, de ez az a rész, amire nincs befolyásom. Abban a pillanatban, hogy hátsó lábai földet érnek, hatalmas erővel ugrik előre, és már érzem, hogy ebből nagy ficánkolás lesz. Hátradőlök, pont jókor, hogy kiüljek egy hatalmas rúgást, de ezzel vége is a játéknak. Django elégedett, én is elégedett vagyok vele is, magammal is és az egész világgal. Ma már az sem rontaná el a kedvem, ha Hale a tipikus Hollywoodi barbi lenne.
Néhány méter után megfékezem a mént és hosszú száron lépek vele. Büszke vagyok rá, és ezt simogatásokkal és paskolásokkal mutatom ki felé, arcomat a sörényébe fúrom. Ahogy felegyenesedek a nyakáról, meglátom Nick-et a pálya mellett, és feltételezem, hogy Hale áll mellette. Ahogy közelebb érek, megnyugszom, mert a lány szemében azt a csillogást látom, amivel egykor én is néztem a lovasokat.
- Sziasztok! – intek oda nekik vidáman és feléjük irányítom hatalmas lovamat. – Pár perc és végzek is, aztán kitaláljuk, hogy mi legyen. Addig nyugodtan nézzetek szét, de akár maradhattok is.


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 10 2014, 21:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyKedd Jún. 03 2014, 17:15

A kocsiban ülve még elagyalok rajta, hogy megkérem ne hozzon kínos helyzetbe. Hiába jön be neki a csaj, hiába tart szebbnek, jobbnak, előttem flörtölni, vagy a hátam mögött, úgy hogy ott vagyok, azt mondja a másik csajnak: Itt a barátnőm, de leszarom, megdugnálak! Rettentően megalázó. Remélem, hogy Nick okos férfi és ezt tudja is. Nem kérem meg mégsem semmire, csak nem remélem, hogy nem teszi tönkre ezt a gyönyörű élményt egy ilyen hülyeséggel.
A lovaglás élményének lehetősége azonban elmos minden félelmet és féltés, ahogy közeledünk egyre izgatottabb vagyok. Minden pirosnál áthajolók egy csókra, vagy őt húzom magamhoz. Már csak minden második lejárónál kérdezem meg, hogy tuti nem melegítünk be? Nem kanyarodik le, és játszunk el egy kicsit egymással? Tutiziher? Mert nekem izgatottan zúg a vérem és nagyon szeretnék neki simulni, a csókjaiban elveszni. A tarkóját simogatom, vagy a combját. Néha kissé feljebb csúszik a kezem, de úgy teszek mintha véletlen lenne. Izzó katlan dolgozik a tüdőmben, a közelében minden pillanat fellángoltat. El fogok égni. Lelkem kicsinyke vulkánja folyton lávát okád a érembe, még sincs melegem, csak jólesően élvezem. Tenyerem a bőréhez érve elektromos szikrákat pattint, érzem, ahogy szétárad a testemben.
- Ahh! Lovas bolt. Állj meg! Nick, állj meg! Fordulj vissza! – sürgetően a combját paskolgatom, csak nem fogok rövidnaciban, meg harisnyában lovagolni? A magas szárú tornacipőm megfelelő lesz az biztos, de…..
A boltba rongyolva azonnal nadrágot keresgélek, egyből találok is olyat, ami tetszik, nem is túl drága, ha többet ló közelébe sem mennék, farmeros beütése van, kiválasztok egy drapp színű hosszú zoknit, megkérdezem, hogy tudok átöltözni és megejtem a dolgot, majd bemutatom új szerzeményeimet szívem választottjának, aki vélhetőleg a lovas dolgok között nézelődik, vagy az eladó lányok nagy örömére velük foglalkozik. Nem vagyok ám hülye, látom, hogy megadat a szemük rajta. Nem vagyok meglepve. Én is csak nézném. Mázli, hogy minden mást is megtehetek. A naci jól feszül, az elnyerheti tetszését, leginkább fenék fronton látom előnyösnek.
- Mit gondolsz? – az ajkamra harapva várom a reakciót, nem vagyok rest a nyakába kapaszkodva neki simulni, apró csókot csenni az ajkáról. Körbe ne pisiljem, hogy kopjanak le róla??? Bah. Mielőtt fizetnék, még felkapok egy lovagló pálcát és Nick felé kacsingatok. Mutatom, hogy megsuhogtatnám formás hátsóját és még élvezné is. Nah? Sejtem, hogy ezt nem vesszük meg. Viszont felmarkolok egy zacskó ló csemegét azt a számlához csapom és mehetünk is.
A kocsiban, újra és újra neki simulok, de közeledve a lovihoz érezhetően elkezdek mozgolódni, jobban, mint eddig. A golfklub!!
~ Bassza meg!~ – majdnem ki szalad a számon. Ezt a helyet ismerem, kegyetlenül sznob és apám törzshelye. Ha mázlink van össze is futunk vele. A mázli itt nem szó szerint értendő.
Idegesen pislogok körbe, nem hiszem el, hogy pont ide jövünk. Engem itt ismernek. Igyekszem lecsúszni az ülésen, ahogy áthajtunk a sorompón.
A gerilla gorilla, aki a kaput kezeli, a kocsiba pislant, ide idegenek nem nagyon jöhetnek be. Rövidke mosollyal jelzi, hogy azonnal megismer.
- Miss Salisbury örülök, hogy látom! – akkorát nyelek, tuti kiakad a tüdőm. Cink fokozat 10.
- Üdv Bastian! Hogy van mindig? – hiába a lapulás. Azonnal tovább engednek. Mi nem a klubhoz hajtunk, így csak a nyakam nyújtogatva keresem apám fekete Audi SUV-ját. Nem látom és ettől kezdek lehiggadni. Nickre vigyorgok, ujjaim a combján elfehérednek, ahogy szorítom. Biztos tudja, mitől kaptam szívrohamot. Bár azt nem fejtettem ki, hogy apám megöl, ha lovon lát.
- Nagyon izgulok! – hangom egy izgatott gyereké, magam is meglepem vele. Idegesen dobol a lábam, nem akarom most arról beszélni vele, hogy mitől kapok agyvérzést, talán sejti, hiszen az esze miatt is imádom. Meg tuti vágja, hogy Mr. Nagyfőnök sok időt tölt itt, ha kicsit is ránézett.
Még egyszer eszembe jut, hogy szóba hozzam félelmem, de nem hiszem, hogy kell. Azt sem, hogy sasszemekkel fogom figyelni a pasim és az edző viszonyát. Ha a csaj rámászik úgy Nickre, hogy ott vagyok, nem alkalmas a lovazásra, számomra. Jöttem, néztem, lovaztam, köszöntem. A dolog mégis ijeszt. Nem akarom elszúrni és gyerekes sem lenni, de a beszélgetés szerint elég bizalmas kapcsolatban vannak. No sebaj. Hagyom a dolgokat madárszárnyra kelni és csak élvezni a lehetőséget.
- Otthon meghálálom, hogy gondoltál rám. – súgom, amint a BMW beparkol a parkolóba és leáll a motor. Áthajolok egy csókra, hosszan, mélyen elnyújtom, ízlelem a nyelvét, ajkát. Petárdák robbannak a lelkemben, a gyomrom szaltókkal mulattatja a közönséget, mint szív, vesék, máj ésatöbbi. Egy pillanatig agyalok, hogy úrinő leszek és megvárom, míg kiszáll és ajtót nyit nekem, de nincs türelmem kivárni. Kicsatolom az övet és sietősen kipattanok.
- Mindjárt felnövök. – úgy szeretnék okos felnőtt nő lenni, aki bevonul a 10-ból 15 pontos pasijával egy sznob sportot űző helyre, de annyira nem én lennék. Amúgy is mérhetetlenül izgatott vagyok. A vonzó kisugárzással rendelkező pasim mellé sodródva, ujjaimat az ujjai közé fűzöm, talán, hogy visszatartson és ne rohanjak el az első nekem tetsző ló irányába. Én leszek az, aki beégeti őt. Izgatottan remeg a szám, meg talán félek is rendesen. A szemem is tuti türkiz csillagokat ereget a magasba. Mélyeket lélegezve várom, hogy megismerjük Eleet!
A lány a pályán dolgozik, mint azt vesszük egy lovász elirányításából, arra csattogunk. Még éppen látjuk az utolsó ugrást. Nem érzem, hogy ez lenne életem célja, de az állat gyönyörű és sajna a csaj is annak tűnik, bár így kobakkal a fején... Nekem sem az ugrás magassága sem kivitelezése nem szúr szemet, jó vagy sem, csak, hogy álomi az állat.
A pálya szélére sétálunk egyik kezemben Nickét szorongatom, másikban a csemegét.
Visszaköszönök, mert udvarias vagyok. Megvárom míg érintés közelbe ér a lóval és felé nyúlok, már lehet érzeni semmivel össze nem téveszthető ló illatát. Mások szerint ez büdös, de igazából meg mámorító. A mén nyugisan rágcsálja a zablát, a zacsit lepasszolom Nicknek és a ló felé nyúlok.
- Hogy te milyen gyönyörű vagy... - súgom felé elképedve. Bársonyos orrán ellazul a kezem, már csak az reszket amivel a másikét szorongatom.
Megvárom míg Nick bemutat minket és egyből a szaván fogom Eleet.
- Nézzünk szét! – indítványozom, nem mert bajom lenne a lánnyal, hanem mert a lovak érdekelnek. Ha Nick velem tart, akkor vele indulok meg a boxok felé, ha marad, egy gyors csókkal elköszönök és egyedül veszem célba az istállót.

Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyKedd Jún. 03 2014, 22:41

A vezetés természetesen továbbra is kihívás mellette. Ilyenkor jönne jól nekem is egy személyes kényem-kedvem szerint ugráltatható Ranjit féle sofőr. Csak máskor meg semmi hasznát nem venném, mert alapjáraton imádok a volán mögött ülni.
- Mi?! Hol?! Nee…arról, nem volt szó, hogy vásárolunk! – hörrennek fel zsigerből, persze közben engedelmesen csinálok egy hajtűkanyart, mert kétségem sincs afelől, hogy ő maga rántana el a kormányt ha tovább akarnék menni.
- De ígérd meg, hogy gyorsak és hatékonyak leszünk. Tudd, hogy gyűlölök boltokban császkálni! – plázába is csak mozizni járok és max nagyobb ünnepek előtt ajándék szerző körútra, de azokra is vagy egy hónapig spanolom magam lelkiekben. Azt se tudom mi van egy lovasboltban. Jó, nyílván minden féle ruházati termék, meg kiegészítők…de ugye, nem olyan hatalmas helyiség ez, ahol órákat tud bolyongani?! Könyörgöm, ne legyen az!
A pult mögül epekedő csajokat észre sem veszem, egy semleges „helóval” jólnevelten köszönök, próbálok minél fájdalmasabb képet vágni, hogy Haleben tudatosuljon: én tényleg utálok shoppingolni, ezért megkönnyebbülök, amikor gyakorlottan összeszed magának minden fontos cuccot.
Amint eltűnik, meglehetősen elveszettnek érzem magam. Tanácstalan téblábolok, pár beazonosíthatatlan tárgyat felemelek, megnézegetem, közben azon fantáziálva mi mindent lehetne a próbafülkében csinálni. Az eladó lányok persze menten a segítségemre sietnének, csicseregve érdeklődik meg, mit keresek pontosan. Unott tekintettel hátra felé biccentek, hozzáfűzve megjegyzem, hogy a barátnőmet várom, amire kissé alábbhagy heves lelkesedésük és beletörődve a ténybe visszacsoszognak a kassza mögé, serényen sutyorogva.
Ösztönösen felszökik a szemöldököm, amikor végre előkerül immáron lovagló ruhába öltözve.

- Tökéletes! – állapítom meg elégedetten mosolyogva, amikor belém kapaszkodik én a derekát karolom át és lelki szemeimmel látom, hogy a hátam mögött „Basszátok meg, ne itt cuppogjatok” tekintetek tömkelegét kapjuk. A legszebb, hogy pár hete még én is osztottam eme a nézetet.
- Kezdem érteni, miért alakult úgy, hogy nőket engedik előre…- utalok sejtelmesen a nadrágkedvező szabására. Legközelebb is ide jövünk, ha ruhatárat akar frissíteni.  A felém lendülő pálcáért küldök egy kacsintás, azért lehetséges, hogy be kéne majd ugranunk hazafele?
- A-a!  Én, viszlek lovagolni és különben meg ebédet is csináltál nekem, szóval ezt megnyertem! Ne is próbálkozz, ragaszkodom hozzá! – egyenlítem gyorsan helyette a számlát, még mielőtt ellenkezni tudna és irány az autó. Szerencse, hogy innen már nem kell sokat furikázni, mert ön és közveszélyesek vagyunk az utakon, ez tény.
- Valami baj van? Meggondoltad maga…ááá,golfklub.–  válaszom meg saját kérdésemet. Természetes lecsekkoltam, nem kellett túl sokat keresgetnem és különben, a helyi nagy kutyák ide járnak vagy pókereznek. De az értelmesebbek inkább itt szórják a pénzt, nem pedig a szerencse szárnyára rakják.
- Legrosszabb esetben majd megnyerően mosolygok, és kezet fogok vele- nyugtatom egy kicsit, bár tudom, hogy ez közel nem a legrosszabb. Sőt, ez jobban hajaz holmi naiv utópiára.
- Üdvözletem Uram! - könnyeden intek ki Bastiannak, mintha ezeréves cimbik lennék. Ha Hale feszeng, legalább nekem kell békét és harmóniát árasztanom. Mondom én, hogy kész zen mester leszek.
A csók elképesztően gonosz. Mert felhúz egy pillantás alatt, miközben fél lábbal, már szállna kifele. Halványan elmosolyodom azonban arra, hogy gondoltam rá?! Lassan azt kell jutalmazni, ha öt percig nem, jut eszembe.

- Remélem is…- de azért használjuk a felkínálkozó lehetőségeket. Annyira aranyos,hogy mennyire be van zsongva ettől az egésztől.
- Szivem, nekem 22 év alatt nem sikerült. Van még időd! – az meg, hogy különben épp ezért imádom egyértelmű. Összekulcsolt ujjakkal indulunk meg. Az távolban történő ugrástól ledöbbenek. Az ilyenek mindig nagyon tudtam csodálni, főleg, hogy ebben a sportban én abszolút laikusnak számítok.


- Igen, Ő lesz Elee…- biccentek a magasban szálló alak felé. Nem esett le, túlélte, még az állatnak sem lett semmi baja és ezzel máris kihívta a tiszteletemet. Több mint valószínű, hogy ha én is hasonló attrakcióba kezdenék olyasmi zuhanás lenne az eredmény, mint múltkor a vidámparkban.
Felmerül bennem a gondolat, hogy még egyszer nyomatékosítanom kellene benne, hogy nincs oka féltékenykedni, nem Ő kell, nem más. De nem akarom, hogy azt higgye nem bízom benne e téren így bölcsen magamba fojtom a dolgot, holott sejtem, hogy lesz egy-két pörgős oltogatásunk Eleevel, mert egyikőnk sem fogja hagyni a másikat, sőt kinézem belőle, hogy most még jobban odateszi magát. Nem baj, hős leszek, nem papucs, de hős.

- Hale, Elee, Elee, Hale. Miatta szuggeráltam a mobilom. – zárom rövidre a dolgot. Mindketten hallottak már a másikról. Bólintok, hogy vettem az adás, akkor szétnézünk, amíg rendbe szedi a dolgait. Készséggel átveszem a ló csemegét, miért érzem, hogy ma aktív csomagmegőrző leszek?
- Köszi, hogy máris jöhettünk! hálálkodom egyet, mert az illem megkívánja és mert Hale láthatólag átkerült egy másik univerzumba, és beleszerelmesedett a lóba.
- Nézzünk! – támogatom kapásból az ötletet, mert mégis mit kezdenék magammal addig, amíg az egyik pakol a másik pedig a boxok között kavarog? Így kéz a kézben, szinte húz az istállók felé. Pittyegni kezd a zsebem, SMS szeretett húgomtól. „ Siess Don Juan, mert mindjárt hazaérek!” Fejcsóválva mosolygok egy sort, és visszapötyögöm, hogy mehet, mert kiürült a lakás. Ha elmondom neki, hol voltunk ahelyett, hogy a szobámban végeztünk volna ritmikus sportgimnasztikát képen fog röhögni.
- Mikor is lovaztál utoljára? – direkt nem úgy kérdezem, hogy mikor volt az utolsó lovaglása, mert azt pontosan jól tudom, hogy pár éjszakával ezelőtt.
Beérve az állatokhoz elengedem a kezét had tapizzon le minden csődört, meg kancát én addig lazán a falnak dőlök, addig, amíg Elee meg nem érkezik, hogy neki kezdjen világmegváltó okításának.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzer. Jún. 04 2014, 01:10

A korlátnál álló vendégeim szinte az égből pottyantak ide. Legalábbis számomra. De ez jó, mert azt jelzi, sikerült száz százalékos koncentrációt produkálnom. Köszönök a távolból, majd közelebb léptetek Djangoval. Elfáradt, így nem kell tartanom attól, hogy csipkelődni fog, ahogy kipihenten tenné. Amikor Nick röviden, tömören bemutat bennünket egymásnak Hale-lel, tudom, hogy pontosan tudjuk egymásról, ki kicsoda. Örülök, hogy Hale nem kezd el birtoklóan viselkedni Nick-kel a jelenlétemben, kicsit féltem tőle, hogy Nick személyisége száznyolcvan fokos fordulatot vesz, ha mindketten ott vagyunk. A lányt azonban mintha megbabonázták volna, szinte szerelmet vall a lovamnak.
- Szerintem is helyes pasi… - előrehajolok és megpuszilom Django nyakát. Remélem, nem érti félre a mondatomat, és leveszi, hogy a lóról beszélek.
- Igazán nincs mit, örülök, hogy jöttetek. Kell a változatosság. – mosolygok le Nickre, ahogy felém biccent, miközben Hale a hatalmas mén orrát cirógatja.
- Sietek én is, aztán elkezdjük az órát. – szólok még utánuk, ahogy az istálló felé indulnak. Édesek együtt, meg kell hagyni.
Leugrom a nyeregből és nyomomban Django-val elkezdem a helyükre pakolni a rudakat és kitörőket, hiszen ma már nem használom őket. Nagyjából öt percig pakolászom, közben elszívok egy cigit, mert tudom, hogy Nick nem dohányzik, és nem akarok az orra alá füstölni. A még mindig izzadt mént bevezetem a jártató gépbe, hogy visszaálljon a légzése, nincs időm személyesen lesétáltatni, nem várathatom meg a vendégeimet ennél jobban. A nyerget a csípőmnek támasztom, másik vállamra vetem a kantárt és az istálló felé indulok.
Nick a hűvös falnak vetett háttal nézi Halet, aki boldogan simogatja a barátságosabb lovakat az istállóban. Megállok Nick mellett és nem állom meg kérdés nélkül a látványt: - Látom nem ma kezdte az ismerkedést ezzel a sporttal. Mennyire tapasztalt a lovaglás terén? - teljesen szándékosan fogalmazok így, muszáj letesztelnem, hogy visszavág-e a csipkelődéseimre.
Míg válaszol, a közeli szekrénybe akasztom a kantárt és Dajngo üres boksz ajtajára teszem a nyerget. Közben megállás nélkül pörög az agyam, hogy a négy lovam közül melyik lenne a legalkalmasabb ma egy kis kezdő huppogtatásra. Elég bevállalós csajnak tűnik, így nem félek attól, hogy az első fejdobálástól megijedne. Tekintetemmel Halet keresem az istállóban, és örömmel látom, hogy ha nem is tudja, de egy rugóra jár az agyunk. Principessa előtt állva hatalmas szerelem látszik kibontakozni.
- Azt hiszem, meg is találtuk a lovatokat. – Nickre nézek és rákacsintok – Te is lovagolsz, nem?
Kimelegedtem a lovaglásban és most hatalmas kortyokban iszom az ásványvizes palackból, amit a szekrényben tartok.
A fakó kancához lépek és egy gyors orr-puszi után – ami mindig jár neki – kivezetem az istálló elé, hogy a napfényben gyorstalpaló ló-órát tartsak.
- Bemutatom nektek Principessát. Kilenc éves, valódi hercegnő, imádja, ha szeretgetik. – ezt szinte nem is kell mondanom, Halet alig lehet elvontatni a ló mellől, szinte az egész zacskó jutalomfalatot kedves kancámnak ajándékozza.
Mivel minden nap azzal kezdem a munkát, hogy az összes lovamat lepucolom, így most csak egy puha rongyot hoztam ki, hogy áttörölgessem vele a kanca selymes szőrét. Miközben határozott mozdulatokkal fényesítem a kancát, magyarázok, hogy mi melyik része a lónak és mit tud vele csinálni.


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 10 2014, 21:53-kor.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzer. Jún. 04 2014, 13:58

Imádom, ahogy sztrájkol. Valóban nem volt róla szó, hogy vásárolunk. A hajtűkanyarban találok némi kivetni valót, egy kis halál közeli élménnyel egybekötve. Talán csak akarok sikítani, de lehet meg is teszem.
Nem tagadom, tetszik a dolog, hogy észre sem veszi a mellesleg sem rossz lányokat. Nem akarom kisajátítani, de az enyém és ezt jó, ha tudják. Csókja, ölelése eszembe juttat egy csomó dolgot, amit lehetne csinálni. Miért is nem maradtunk otthon?! Aj már. Odabent gyorsan végzünk, nem tervem húzni az időt, mennék lóhátra. Annak nagyon nem örülök, hogy Ő fizet, még a számat is erősen húzom, mert ez egy nadrág… ne már.  Majd a következő kör az enyém. Kifelé menet előre sietek és az ajtóban megriszálom a hátsóm, hogy lássa milyen jó is a naci.
- Látod? Milyen gyors és hatékony tudok lenni? – ez a mondat még elhangzik párszor míg leérünk a loviba. Igaz úgy, hogy: ha itt most lehajtasz, gyors és hatékony leszek!  Szinte szűkölök kínjaimban. Annyira szeretnék átmászni az ölébe és nem is kell szexelni, csak összebújni, csókolózni, simogatni, érinteni, ahh, nah igen ebből lesz a szex. Sajna ez nem esik meg. A golfklubra csak nyelek.
- Ahha. – nyekergem és persze a sorompónál egyből bukok. Csak abban bízom, hogy a nadrágom farmer benyomást kelti és nem lovagló nadrágét. Az ugatólánc itt is igaz rám. Itt sem ülhetek lóra. De Bastien csíp engem, régebben tanított billiárdozni, fog adni egy kis időt. Mosolyogva int Nicknek, felvésték az arcát a vendéglistára. Ez tiszta sor. Imádom Nick higgadtságát, meg úgy egyben. Ujjammal még a combját markolom. Fatus erről is tudni fog. Szép nap ez a mai. A csóktól felizzik a vérem. Kedvem lenne visszaülni a kocsiba és ööö, itt nem lehet… Nem kéne felhúzni magam. Lovat veszek a lábaim közé…
- Soha ne is tedd, ettől vagy különleges. – megállítom egy gyors puszira. Az egyetlen, aki nem akar megváltoztatni, aki hagyja, hogy gyerek legyek kirobbanó örömléptekkel.
Kéz a kézben állunk még akkor is, amikor bemutat a lánynak. Mosolyogva biccentek, majd egyből szerelembe esek a gigantikus ménnel. Egy pillanatra megzavar Elee kijelentése, naná, hogy félre értem, aztán esik, hogy nem kéne.
- Az enyém jobb! – vigyorodom el, és egyértelműen nem a lóra gondolok eközben. Az sem zavarna, ha Ő sem arra tenné, most tele vagyok önbizalommal. Valamiért elhiszem, hogy megbízhatok a páromban, teszem hát. Igyekszem.
- Köszi tényleg! – paraszt vagyok, de jó, hogy azonnal jöhettünk, bár ez a kékszemű barátomnak köszönhető, de ez most csak hizlalja a májam. Biccentek, hogy siet, és kezdünk, ellépünk az istálló felé.
- Mi az? – ahh semmi közöm az smséhez, de remélem, hogy Amy megtalálja a kis cetlim. Máris cinkos társak lettünk, de izgis. Tuti helyből beárul. Így lenne rendjén.
- Ahha, hát… - elhúzom a szám, nem szép emlék, de szívesen megosztom, mert tudom, hogy minden érdekli. Neki még szívesen is mesélek. Kezem forrósodik az övé alatt. Ez sem múlik soha?
- 7 éves lehetettem. Családi ünnepség lett volna este, én meg délelőtt lovaztam… a kis genya póni elragadott, mert a sétáltató csaj éppen ezerrel flörtölt az apámmal. Nah mindegy, állítólag nem így volt, de én így emlékszem. Bazi nagyot estem. Agyrázkódás, repedt borda került a számlámra és…. Aznap volt apámék 14. évfordulója. Apám persze hallani nem akart róla, hogy elmozduljon mellőlem… - ki meg nem engedtek, lévén, hogy megmoccant az agyam és senki sem vallattam volna be, hogy a hónapokat akkor sem tudtam volna visszafelé kapásból elsorolni, ha nem szédülök. Szóval közepesnek ítélték, egy éjszaka megfigyelés járt érte.
- Anyám szerint direkt volt, hogy így is csak az enyém legyen a fatus azon a napon is. – vállat rántok, még mosolyognom is sikerül, pedig a vád olyan arcpirító, hogy szavakat nem találtam rá. Nagyon fájt anyámtól. Apám meg persze azonnal letiltott a lovazásról egész életre. Itt sem nagyon ülhetnék lóra, addig van mázli míg a SUV nem fordul be a kapuhoz és Bastien köpi el, hogy erre járok…. De kell a kockázat. Könnyed hangon csevegek, de ez már ma a második utalásom arra, hogy anyuval nem felhőtlen a kapcsolatunk, kezd sok lenni, meg sokk is. Már gondoltam arra, hogy nem Ő az anyám…. Azért húzok az apámhoz és azért vagyok neki különleges, de felvetni nem merem.
Az istállóba érve a pasim kipányvázza magát. Hah de nagyon lószakértő lettem így félúton.
Nem zavar, hogy lecövekel a fal mellett, biztos azért támasztja, hogy el ne dőljön, de szíve joga. A csemegét nála hagyom, de azért kibontom, megtöltöm a markom és elindulok látogatóba. Az egyik ló, ugyan elveszi, amit adni akarok, de fülei egész lesimulnak. Szerintem nem akar barátkozni. Nem is erőltetem, nem hiányzik egy lóharapás. Marha nagy fogai vannak. Amint elfogy a csemegém, kénytelen vagyok vissza sorolni Nick mellé.
- Helló szépfiú, vársz valakit, vagy ismerkedünk? – nyögöm be a legszarabb ismerkedési dumát, ami eszembe jut. Még az istállóban is jól mutat, na nem mint ló, hanem, mint férfiállat. A nyál összeszalad a számba, ha csak felé pillantok. Kikunyizok egy csókot, közben a zacskóba markolok és újra lovazni indulok, most egy másik boxnál próbálkozom, ott kicsit jobb a fogadtatás, de nem az igazi. A szép sárga kanca ugyan el nem zavar, de nem is igazán vesz tudomást rólam. Elveszi a nasit, majd visszatér a szalma átkutatásához, biztos kincset keres.
Újra Nickhez somfordálok, agyalok még egy szar ismerkedős szövegen. Kibököm, ami eszembe jut. Megállok előtte, megringatom a felsőtestem, és nagyon mosolyogva előadom magam:
- Cukor ment a szemembe? Vagy tényleg ilyen édesen nézel ki? – passogok párat a szemeimmel, hogy lássa mennyire is a szemembe ment. Aztán persze csókkal az ajkamon, csemegével a markomban ismét távozom. Közben látom, hogy Elee közeleg így már nem lesz alkalmam elsütni a többi felszedős dumám, de majd a kocsiban hazafelé. Kicsit szexistábbakat tartogatok. Lecövekelek egy fakó lónál, azonnal rám höhhent egyet és csinos fejét nekem tolja.
- Oh, látom, te szeretsz enni. – markomból csemegézik, nem ideges, nem ijesztget, nem zavarom. Lágyan simogatom a homlokát, nekidöntöm a fejem, beszívom friss illatát. Ha felkapja a fejét lesz egy törött orrom, de nem tűnik olyannak, mint, aki ki akar belezni. Amint elfogy a kaja, akkurátusan megszaglássza a combom, a hasam, még a nyakamba is beleszuszog. A hideg végig borzongat, természete tartást érzek, nem tudhatom, mikor harap meg. Puha orra eljátszik a hajammal, keresgél.
- Tisztára, mint egy elefánt. – ha értené, most biztos megsértődne, de nem teszi, mert közben arra fordul, amerről érkezik szívem megdobogtatója és a csaj… Bassza meg! Hát így ló nélkül sokkal szebb, elég formás és a kobak nélkül az arca is látványosabb.
Nyugi! Nyugi! Semmi baj, minden oké.
Nick megjelenése, járása, ahogy közeleg lehiggaszt, mosolya mesél, és ez elég nekem.
- Ő jobb szereti a ló szerepét. – kacsintok Elee felé, hogy érezze miről is beszélek. Ahhh, abban nagyon jó, ma el ne felejtsem még letesztelni ezredszer. Nick felé csak egy huncut mosolyt küldök. Arrébb lépek, hogy kivezessék a lovat, nekisodródom a pasimnak, izgatottan a kezére markolok és el is engedem. Nem akarom, hogy azt érezze, nem kap levegőt, de akarom, hogy tudja, izgulok nagyon és sokat számít, hogy itt van. Mert így nem eshet bajom, vigyáz rám. Ezt érzem.
A ló neve találó, olyan is. Követjük kifelé, megcsodálom izmos hátsóját. Kikötve a napfényben még szebb. A fejéhez sétálok, hogy barátkozzunk.
Hallgatom Elee szavait, de már az elején lemaradok. Nekem csak annyi fontos jelenleg, hogy milyen szép és izmos, meg fényesen csillog a szőre, dehogy milyen testrészeknél tartunk… Hátő. Nick felé pislogok… Jegyzetel vajon? Még el is pantomimezem neki, hogy ki fogom kérdezni, jobb, ha figyel. Igaz ez nekem fontos, de ha egyszer Ő a ló…. Köhöm. Közben a Hercegnő akkurátusnak nekilát, hogy átkutasson. Orrával a tenyerem bökdösi, ajkával körbe kerít, nasit keres. Mivel ott nem talál, tapasztalt módón a zsebemnek esik.
- Nincs! Tényleg! – nem hisz nekem, miért is tenné? Nem messze tőlem van még egy csomó. Lelkesen szöszmötöl, egyre közvetlenebb a kapcsolatunk, ahogy feltolja a felsőm és az hasamon keresgél, majd vissza a zsebeimhez.
- Édes, kihívód akadt, máris vetkőztet, célratörő. – durván megböki az oldalam, visszafolytok egy nőies sikolyt. Jó lesz ez, nem csak kékül-zöldül, de kezd érzékeny is lenni. Pár óra és jegelhetem, vagy cseszhetem.
Egyfolytában Nick felé pislogok, vajon mindig ilyen idegesítő lesz ez? Mindig keresni fogom az érzékeimmel és akkor ver fel a szívem, ha tekintetet az enyémbe kulcsolódik? Habos babos rémálom lassan. De ha egyszer… Vááá. Figyelni kéne. Remélem Elee nem kérdez vissza. Ahogy hajlong, azt is szemrevételezem, hogy életem hősszerelme megnézi-e  magának, a szintén formás lovas naciba bujtatott hátsóját?
- Saját lovak? - szúrom közbe, hogy beszélgetést kezdeményezzek. Azt nem kérdezem mióta lovagol, sejtem, hogy hatmillió éve. Látszik.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyCsüt. Jún. 05 2014, 19:18

Még az elején muszáj lesz, tisztáznom vele, hogy bárhova elkísérem ahová akarja, de a vásárlással hagyjon. Arra az egyre nem voltam és soha nem is leszek nyitott. Sétálni a sorok között, hatezredszerre is felpróbálni valamit, közben fél füllel hallgatni a plázapicsák mély irodalmi beszélgetéseit, a legújabb trend haladásáról vagy valamelyik celebpasi istenítéséről. Gyomorforgató és utálatos.
- Egyszer elviszlek driftelni!– gyors elhatározás a felszökkenő fél sikoly hallatán. Egy szaktársamnak van kimondottan arra gyártott kocsija, ha jó fej kedvében van oda szokta adni, hogy megtúráztathassam én is. Azzal, sokkal élvezetesebben lehet kanyarokat bevenni!
Helyeslően hümmögök. Gyors és hatékony. Tényleg az. Vele talán kivételt teszek és mégis hajlandó leszek mellette szatyrokat cipelni, kiváltképp ha ilyen és ehhez hasonló ruhákba bújik.

Visszaülve a kocsiba máris nem tűnik annyira jó ötletnek, hogy extrém autósportokat űzzek vele, mert abba belehalnánk. Velem együtt a motor is túlpörögne és nekisodródnánk egy betonfalnak.
Fél kézzel elengedem a kormányt és ráfogok halálsápadtra fehéredett kezére, ami jéghideggé vált időközben.  Elég nagy költői túlzás lenne azt mondani, hogy tűkön ülve várom a találkozást az apjával, de egyszer úgyis elkerülhetetlen lesz. Addig meg szépen anyának is beadagolom a tényt, hogy annak az embernek a lányával járok, akit ő elszántan akar sittre küldeni. Az élet szép.
Eleenek szabad kezemmel odaintek üdvözlés képen miközben felénk léptet.
- Igen, ez tény. Te szerencsésebb vagy. . – bólintok elégedett mosollyal Hale megjegyzésére. Kész szerencse, hogy a szerénység fő erényeim közé tartozik.
- Meglepődnél mennyire!– aranyközépút. Most ezen kell valahogy kötél táncolnom. Nem akarok alulmaradni a piszkálódásokban, ugyanakkor azok perverz utózöngésükkel nem tervezem magam ellen haragítani a barátnőm. Még mindig furcsa ezt így kimondani vagy egyáltalán gondolni rá, de ne tessék aggódni már szokom.
- Amy engedélyt kért hazamenni. magyarázom vigyorogva miközben pötyögök. Örülök, hogy a húgom elfogadta, én vagy az úr a háznál. Ez így van rendjén, ő költözött be hozzám és nem fordítva. Fontos a hierarchia.  
Fokozódó döbbenttel hallgatom, ahogy nosztalgikus jelleggel mesél.

- Atyaisten Hale, remélem ki lett rúgva az a k*rva - a sétáltató csaj iránt a biciklishez hasonló gyilkos szándékú érzéseket táplálok. Mi az, hogy egy pónit vezet, akinek a hátán nem mellesleg egy gyerek ül és közben szarik az egészre? Mr. Salisbury meg máris barátságosabbnak hat. Eddig is sejtettem, hogy ölni tud…sőt talán már tudott is, a lányáért. Máris van bennünk közös pont, ezt már csak a nagyfőnöknek is észre kell venni.
Az anya témát hagyom egy kicsit. Nem felejtem el, sőt, egyre biztosabb vagyok benne, hogy este komoly lelkizések is lesznek. Zavar, hogy bántja belül az meg még jobban, hogy nem tudom hogyan segítsek neki. Otthon kifaggatom, most eszem ágában sincs lelombozni régi sebek feltépkedésével.
Mielőtt felfedező körútra indul magamhoz húzom egy jóó hosszúra elnyújtott csókra. Jelenleg még úgyis ketten vagyunk, meg persze a lovak, de ők nem zavarnak, Elee meg remélhetőleg nem kukkol.

- Még hazamehetünk…-   súgom homlokomat az övének koccantva. Nálam is tudna lovagolni és azt jobban is élvezném,  mert engem annyira kimondottan nem vonzanak ezen állatok. Szépek, okosak, különlegesek, de belőlem nem váltanak ki mindent felemésztő lelkesedést. Viszont nem csak ezért dobom fel a szökés lehetőségét. Ha meggondolta magát nyomás, még ki tudom menteni, sőt úgy forgatom a szavakat, hogy Elee rajtam élcelődjön helyette. Bár, legyünk őszinték, mindenképpen engem szekálna szét és én pedig élvezném is.
Mosolyogva figyelem, ahogy ismerkedik, közben újból pittyegni kezd a mobilom. Milyen keresett ember lettem hirtelen.
- Öhm, Kicsim…gyere ide egy percre. Szerintem a húgomnak valami agybaja lett, de tessék. – felé nyújtom az almást, hogy lássa a szöveget. „A számodat nem tudom, de üzenem, hogy jöhetnél hozzánk máskor is főzni. Ha kaját akartok rendelni akkor szombaton 3körül tegyétek  a Sturbucksból. ( Jó tanács, ezt a hülyegyereket ne engedd be a konyhába. Ha pedig pirítóst ajánl, fel menekülj! A. )
- Miért akarnánk mi szombaton kaját rendelni?! A SB különben se étterem! A pirítósomnak meg semmi baja!  Nézd el neki, nekem jutott a több ész a családban. értetlenül pislogok még párat a telefonra, nem tudom mi ütött a húgomba, mi ez az érthetetlen katyvasz, de nem lep meg. Nők. Ha Hale vissza akar írattatni velem valami reakciót erre a kategorizálhatatlan üzenetre készséggel elküldöm, máskülönben visszacsúsztatom a zsebembe a készüléket, remélve, hogy egy darabig nem fog zaklatni egyetelen tesókám.
- Láttam, hogy a lovakat nézegette, gondoltam felajánlom magam, mint tesztalanyt. – le kéne állni, legalábbis egy picit elvonatkoztatni a fülledt közös éjszakák emlékétől, de könyörgöm mégis hogyan, ha minden csókja előrobbantja bennem őket?!
- Ühmm. várj muszáj közelebbről megnéznem – felé lépek – nem, még mindig nem látom sajnos. Talán szemüveget kellene hordanom? Kitudja. – még egy lépés és, amikor már tényleg alig egy centi választ el minket forró csókban forrunk össze. Tessék erről beszéltem, ennyit arról, hogy másra terelem a figyelmemet.
Most már én is otthagyom a falat és inkább vele tartok a következő állomáshoz.

- Nincs vele egyedül – megsimogatom az éhenkórász ló nyakát. – Csak nekem jobb szakácsom van, mint neki valaha lesz.  – még egy gyors csókot szerválok magamnak mielőtt visszamennék az ajtótámaszba, és úgy tartanám szemmel Halet.
A távolból hallatszik, ahogy Elee felénk kopog, el is indulok irányába, ja, megteszek vagy két lépést. Mire válaszolnék a kérdésére máris beelőztek.

- Valahogy úgy. – egyet kell értenem az előttem szólóval. Engem az a fajta sport jobban izgat.
- Kész szerencse, hogy eddig sem voltak szőkeherceg fehér lovon illúzióid. – bököm oda Eleenek. -
A rögtönzött felvilágosítást próbálom figyelemmel kísérni, bár nekem japánul is mondhatná, akkor se értenék belőle többet, helyette inkább laza flörtbe kezdek Halelamikor mutogatja, hogy írjak, rögvest előveszem a telefonomat és úgy csinálok, mintha lázasan jegyzetelnék, amúgy meg 2048. Én csak a sofőr voltam és a közvetítő iroda, nem a lelkes varázslótanonc. Hátrálok is egy kicsit vissza immár öreg barátomhoz, a téglatákolmányhoz.

Amikor Elee hajolgat csak egy gyors pillantást engedek meg magamnak, de ezt akkor sem tudtam volna megakadályozni ha küzdöttem volna ellene. Vakságot nem fogadtam a szememet meg használom, ha egy már egyszer van. De nem bámulom meg, sőt a röpke arrafele pislantás után visszamélyedek az IPhoneba.
- Nekem el kell intéznem egy telefont! Sietek! – közlöm, inkább Hale felé. Tényleg fel kell hívnom a főnökömet, de ezzel burkoltan jelzem, hogy ismerkedjenek meg nélkülem is.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyPént. Jún. 06 2014, 21:42

Principessa
http://kepfeltoltes.hu/140606/Principessa_www.kepfeltoltes.hu_.jpg



Amikor elhangzik a számból a félreérthető megjegyzés, látom Hale arcán, hogy egy pillanatra nem tudja hova tenni, aztán megérti. Megnyugszom, de eszembe vésem, hogy óvatosabbnak kéne lennem. Búcsút intek nekik, hagyom, hadd nézzenek kicsit körül, amíg Django-t elrendezem.
Ahogy Hale-t nézem, hogy röppen egyik lótól a másikig, közben néha – na, jó, mindig – Nick-et is útba ejtve, mintha magamat látnám tizenhat évvel ezelőtt. Nem tudom elnyomni a mosolyomat, de nem is akarom. Jó ilyet látni. Hogy valaki ennyi idősen is tud még ennyire örülni.
Amikor Nick-et egy csípős megjegyzés keretein belül faggatom barátnője lovaglótudásáról, visszafogott választ kapok, és bele kell nyugodnom. Hale megerősít abban, hogy Nick nem fog lóra ülni.
- Szinte éreztem! – vigyorgok Hale-re.
Sebaj, így is jó buli lesz. Nick még hozzátesz egy laza megjegyzést az elméletemről a szőke hercegekről és önfeledten felkacagok. Pedig jól mutatna, igaz, nincs fehér lovam.
Kivezetem Principessát a Napfényre, és látom, hogy elnyeri a tetszésüket. Büszkeség önt el, mindig jólesik, ha a lovaimban gyönyörködnek – mintha a gyerekeim lennének.
Miközben bőszen magyarázok, érzem, hogy felesleges, mintha csak magamnak beszélnék. Nick és Hale csak egymással szemeznek, igaz a lány közben igyekszik elhárítani fakó kancám szorgos kunyerálási próbálkozásait. Lassan kezdem feladni, hogy némi elméleti tudást is átadjak még a földön, így csak gyorsan rendbe szedem a lovat. Mivel Nick-en keresztül beígértem, hogy Hale-nek izomláza lesz, így nem teszek nyerget a lóra, csak egy puha alátétet és egy hevedert kapaszkodókkal. Nem akarok én bunkó lenni, csak szeretném tesztelni, mennyire elhivatott a lányka. Ha ennyitől feladja, nincs is értelme az egésznek, bár így, első ránézésre inkább az a simogatós fajta lehet, aki néhányszor ugyan szívesen felül, de a komolyabb munkát szereti másra bízni. Persze értem én, egy ilyen pasi mellett én sem vonulnék el fél napokra egy ilyen magányos sportot űzni…
- Igen, van négy saját. – válaszolok Hale kérdésére, szinte meglep, hogy engem is észrevesz. Körülnézek és látom, hogy Nick elvonul, a telefonján pötyög. – Ő a legnyugisabb különben. A fekete, aki úgy megtetszett neked, nos, ő elég szeleburdi. De hatalmas képességek vannak benne, csak rengeteg türelemre van szükség, hogy elviseljem a hülyeségeit.
- Mikor lovagoltál utoljára? – kérdezem, őszinte kíváncsisággal, majd gyorsan hozzáteszem: - Mármint lovon…
Közben Principessát kantározom, és ellenőrzöm, hogy jól meg van-e húzva a heveder.
- Hölgyem, a lova előállt! – kacsintok Hale-re, és látom az arcán, hogy mióta kiszállt a kocsiból, erre várt. – Ha nem bánod, akkor majd a pályán ültetlek föl.
- Szeretnéd te vezetni? – láttam, mennyire összebarátkoztak és én semmi jónak nem vagyok az elrontója. Közben Nick-et keresi a szemem, de időközben elvesztettem a fonalat, hogy éppen merre mászkál és inkább Hale-re figyelek. Mégiscsak ő van rám bízva.





/Ne haragudjatok, ez most ilyenre sikeredett, de mivel holnap nem leszek, nem akartalk titeket kétségek között hagyni  Embarassed /


A hozzászólást Elenore O'Hara összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 10 2014, 21:55-kor.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptyPént. Jún. 06 2014, 22:37

Rólam elmondható, hogy különleges faj vagyok. Mert nem érdekelnek a tipise csajos dolgok. Nem mondom, hogy nem vagyok igazi nő, de nem érdekel a vásárlás a húszóra sminkelés, műhaj, műköröm, bár az már volt, és korrekt méretben nem zavar. Igazából jelenleg sok dolog nem érdekel, a rózsaszín ködben minden sokkal szebb, mint bárhol lenne a világon.
Nem vagyok elég rutinos sofőr, de szívesen tanulok, tőle, vele, nekik simulva. A bőréből áradó forróság, íze, illata úgy vonz felé, ami ellen semmit sem tehetek. Persze nem is akarok.
Tudom, hogy szívesen jön velem, vagyis kezdem elhinni, mert nem olyan egyszerű. Az ember fél, hogy nem elég jó, kevés, nem olyan… nem is tudom mitől. Ez megfelelési kényszer, neki akarok a legjobb lenni és könnyű dolgom van, mert szeret annak, aki vagyok. Emiatt és maga miatt is imádom. Már nem tudnám úgy kiirtani a lelkemből, hogy ne haljak bele egy mackóalvós időszakra. Amikor anno végig néztem a Bella & Edvard lávsztorit, nem értettem Bellát… mert akkor még nem tudtam milyen szerelmesnek lenni.
Tudom, hogy össze fogunk futni a fatussal. A legnagyobb baj, hogy szerintem még ma. Be fog esni, ha a gyors vonal jól működik.
A golfklubot amúgy szeretem, golfozni is szoktam, voltam itt már cudar szituban. Egy időben az összes pincérrel, őrrel flörtöltem, hogy apán felcsesszem és észrevegye felnőttem. Nem sikerült.
Időközben megismerem Eleet és egyből eldöntöm, hogy nem táplálok ellenszenvet irányába, mert Ncik az én ujjaimat szorongatja, velem van itt. Picit attól féltem, hogy eltávolodik a közelemből, rést hagy köztünk, ahova bárki beférhet. De nem így érzem és emiatt olyan hálás vagyok, hogy kedvem lenne a nyakába ugrani.
Aztán már csak azon kapom magam, hogy izgatott léptekkel sietünk az istálló felé.
- Aha. De édi. Ha éppen akcióban lennénk cink lenne az sms. – elnevetem magam, mert azt hiszem rólam, avagy éppen belőlem nem írna választ…Míg pötyög a lovaglásomról csacsogok, olyan hangnemben, mintha nem számítana, pedig anyával a kapcsolatunk nagyon… Csilivili külsőleg. Apu azt hiszi tökéletes… Ezért anya sokszor bevéd.
Válaszára elnevetem magam, szembe pördülök vele, karjaimat a nyakába csúsztatom és hosszan az ajkára csókolok. Megőrjít a tudat, hogy így aggódik értem. Olyan érzés, amit nem tudok máshogy kifejezni, csak csókokkal, simulással, tekintetem perzselő tüzével.
- Annyira szeretlek! – súgom válaszul, erősen magamhoz ölelem, egy pillanatra a nyakába fúrom az arcom, beszívom férfias illatát, menten meglódul a szívverésem, az ajkam lezsibbad a csóktól, én szívinfarktust fogok kapni. A hajam töve is szikrákat szór, úgy érzem égnek áll.
Bebaktatunk az istállóba, örülök, hogy nem kérdez vissza anyáról, most nem. Szétbontom az ujjainkat, de visszapördülök egy újabb hosszú csókra. Szeretem ahogy csókol, ha valaki nála jobban csinálja az hazudik. Kifejezetten díjazom, hogy a csók nála néha kimerül abba, hogy elkóstolgatjuk egymás ajkát, a nyelvét harcba sem küldi. Ajj, valaki majd elmondja neki, hogy ez így király. Talán én, naná. Feloldom a csókban kissé, ujjaimmal sűrű hajába túrok a tarkójánál, ráfogok, kapaszkodom. A belőle áradó megfoghatatlan energia erőt ad, összeérő homlokunk bizalmi pozíció.
- Semmiképpen, nagyon szeretnék már lovon lenni. – súgom a szájára a szavakat. Ez egy próba magamnak is. Ha elmondaná, hogy szívesen beég helyettem, hogy ő rezelt be és nem én… ha lehetne, csak jobban szeretném, de nem hiszem, hogy lehetséges. Belsőm miatta forrong, lázong, éledezik. Ellépek tőle egy mély sóhajtással, hogy lófelfedezőbe induljak. Az első boxnál közlik, hogy lépjek le. Meg is teszem, mert megyek olvasni.
- Hüm? – pislogok párat, hogy miről is lehet szó? Ártatlan vagyok. Én nem írtam semmit. Én? Hát most komolyan, nem vagyok én olyan családból származó, hogy éljek kissé kavartan Bendegúz szavaival.
- Biztos megkóstolta a főztöm és rájött, hogy te csak éget pirítóst tudsz alkotni, de ne keseredj, Élet, abban nincs párod. – meg hatszázmillió dologban sem, de nem mondom, hogy ne bízza el magát.
Én viszont feljegyzem, hogy szombat három SB., ha jól értem ott össze fogok futni a tiltott húggal. Hüüm. Tetszik. Kikapom a mobilt a kezéből, háttal neki simulok és bepöttyintem a választ: Ha jó a jutalom máskor is szívesen megyek, egészségedre Wink Mindenképpen fogunk rendelni, bízhatsz bennem. Én imádom a bátyád…. Pirítósát, IS. Bízd rám! ;)H. Elküldöm a választ és egy röpke csók kíséretében visszaadom az almást, elillanok lovazni, hogy visszatérjek egy gagyi dumával. Elnevetem magam a válaszon.
- Teccesz! Lehet róla szó, megmutatod aaaa lasszód? – kihagyhatatlan, mert nekem erről a bikagolás jut eszembe és áááá, ahogy röppent aztán meg együtt röpültünk a kéj óceánja feszülő vitorlákkal. Ahhh. Másra kell gondolni, mert ennyivel felhúzom magam. Újra lovazok, majd visszatérek, de nem tehetek ellene, úgy vonz, mint egy mágnes, egy nagyon, nagyon erős mágnes.
- Ott van az. – ahogy közelebb hajol összeugrik a gyomrom. Annyi csókot váltottunk már. Miért hat még mindig így? Megreszket az ajkam a vágytól, hogy összeérjen az övével, magamhoz ölelem a csókra, nyelvem az övéhez simul, el is felejtem hol vagyunk. A következő tesztállomásra velem tart, ettől sokkal vidámabb leszek és mellé bátrabb is. Ha velem van nem érhet baj, nemigaz?
- Igen, de neked szexért főzök. – csak nehogy azt higgye, hogy nem kell ellen szolgáltatnia. Cöh, még mit nem. Tetszik, hogy kontaktálódik a lóval, de velem is tehetné, nem szabad irigynek lennem. Aj már.
- Köszönöm! – kinek és mit? Egyértelműen neki, hogy itt van, elhozott, velem van, óv és véd. Mr. Tökély, minden rossz szándék nélkül, én mindig olyanról álmodtam, mint ő és tessék…. Az ajkára csókolok és hagyom lelépni, hogy játssza a szerepét, ami nem a macsóé, mint azt hittem, hanem egy olyan férfié, aki megér hatszáz imát. A megérkező Eleere kacsintok. Igen, Nick azt szereti, ha ő van alul, minek is tagadjuk?
Odakint okulunk lóból. De a szívem olyan ambivalens, az egyik pillanatban alig várom, hogy a hátára üljek, a másikban elfutnék. De inkább felülnék.
Percig sem hiszem, hogy jegyzetel és látva abból, hogy mennyire unja, külön hála önt el, hogy itt van. Mosolyokkal, mozdulatokkal terelem a figyelmét. Közben figyelek a lányra is csak… annyira nem érdekel ez most. Olyan, mint a karácsony előestéje. Erről jut eszembe, hogy nem kaptam meg még apustól a szülinapi ajándékom, ma este adja át. Szóval, gyönyörű a ló, de nekem minden átsimítás, áttörlés, időhúzás a csúcsra jutás előtt. Nem mert nem szívesen csinálnám, hanem mert nagyon szeretnék a tetején lenni. Minden perc ettől tart távol. Legközelebb tuti érdekel, hogy kell minden mást alkotni de most… könyörgöm. Attól is félek, hogy befut a fater. Akkor basztuk. Megvigyorgom, hogy fél pillanatra lesi csak meg Elee hátsóját, még én is megnézem és ha rám pillant felé kacsintok, hogy nem rossz. Mint egy rossz pasi. A következő pillanatban, meg Elee mellé állok és ugyanabban a pózban, amiben éppen a ló lábát babrálja és is bepucsítok. Lehet összehasonlítgatni. Hah. Pedig csak a lovat nézem, a hátsóm meg izgalomból rázom meg.
- Rendben Élet, de majd…- nem akarok nyafogni, tudom, hogy Elee nem hoz olyan lovat, ami ledob, csak… nyugisabb lennék, ha… ott lenne. Elkapni úgysem tud, ha repülök, de nah. Pár lépésig figyelem míg távozik, majd hagyom, hogy Elee lekössön a hercegnővel.
- Nagyon jó érzés lehet. úgy értem, nagyon szeretem a lovakat, de azt hiszem sajátom majd akkor lehet, ha negyven éves leszek és az apám megvakul és megsüketül. - csalódottan elhozom a szám, elfog egy kis irigység, jó lehet szabadnak lenni ilyen téren. IS.
- Nem nyerget teszel rá? - elfog a félelem, úgy veregetem a ló vastag nyakát, mintha éppen ő lenne ideges és nem én. Nem fogom soha feladni ez tény, de nagyon ijesztő így... mibe lesz a lábam? Mondjuk nem tud beakadni.
- Ez... nem fordul le? - igyekszem mosolyogni, de annak, akinek nem hétköznapi a lovas dolog, nagyon tud parázni. Kicsit meghúzom a kapaszkodós izét, elég stabilnak tűnik. Nick felé nézek, hogy merre bóklászik, szeretnék belekapaszkodni biztató tekintetébe. Úúúúristen, tényleg apuci kicsi lánya vagyok... Ez nagyon szánalmas. Mélyeket lélegzem, hogy nyugtassam magam.
- Ú, az nagyon szép, de nekem ő jobban tetszik. A fekete az olyan..... vram... -adom elő kicsit morogva, hogy olyan vad, tüzes, nagy és erős. Ez a ló pedig kecses, könnyed, gyönyörűséges. Kedvessége egyenesen lebilincsel.
- Jó lehet uralni egy ekkora állatot, úgy értem, hogy együtt dolgozni vele, szóval, hogy amikor megvan az összhang. - ahha. Kár volt belekezdenem. Tuti buta szőkének néz, aki még kifejezni sem tudja magát, de a gyomromban fortyog a félelem. Szinte alig tudom miről beszélgetünk. Ha Elee azt mondja nyugis, akkor az, én elhiszem el kell, hogy higgyem. Mégis megremeg a szám és nem sokat tehetek ellene.
- Mi? - felnevetek a helyesbítésen, mert sajnos nekem is ezen jár az eszem.
- Tegnap előtt. - közlöm, ha már vicc és sejtem, hogy Nick vérét majd megszívja vele, tessék hát lehetőség.
- Hát úgy nagyon rég és nem is nevezném lovaglásnak, csak... amolyan pónigolás. Tudod, mint a vidámparkban, amikor vezetnek, körbe körbe. De nagyon élveztem. Imádom a lovak illatát és a tekintetüket. Lehet, hogy ez kevés, de nem hiszem. - kitűnő terápia, hogy beszéltet, mert kezdek felengedni. Újra finoman simítok a ló sörényébe, ujjam a nyakán siklanak. Lassan higgadok.
- Sajnos elég nagyot estem, eltört egy bordám, agyrázkódásom is volt, a szemem is bedagadt, de semmi komoly, csak ilyesmik. - mesélem vidámkodva, mert a ló egyre jobban tetszik, illata eltölt bizalommal és reménnyel, meg Elee szerint jó fej.
Míg a lovat kantározza, én a homlokát simogatom, már a lóét, halkan elmesélem milyen szép.
- Viii. - halkan ujjongva lépek előre és már nyúlok is a felém nyújtott szárakért.
- Igen. Nem baj? Lehet? - megvárom, hogy elarányítsanak, és büszkén beállok a Hercegnő mellé.
- Figyi, te jó fej leszel, én túlélem és cserébe kapsz tőlem egy halom jutalom falatkát. Meg amúgy is, jó? Nem mintha félnék tőled, de azért picit nagyobb vagy, meg erősebb.. - kedélyesen csevegek az állattal egy keveset és baktatunk a pálya felé. Tekintettemmel Nicket figyelem, noha nem látom, tudom, hogy ő lát engem. Azt érzem, nem téveszt szem elől, talán jól érzem, talán csak szeretném.
- Ide? - bevezetem a lovat a pályára és izgatottan szusszantva adom át a szárakat, még egyszer a fejéhez lépek, végig simítom, és gyomromban türelmetlen bombákkal várom, hogy Elee lóra segítsen.  


A hozzászólást Hale Salisbury összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 11 2014, 14:19-kor.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzer. Jún. 11 2014, 12:18

A ló körül sürgölődöm, kerülgetem Hale-t és közben megállás nélkül csacsogok, bár magam sem tudom, kihez beszélek, hiszen egyikük sem figyel rám. Lassan kezdek kevesebbet beszélni, aztán elhallgatok; egyiküknek sem tűnik fel, hogy abbamaradt a magyarázat áradata. Amikor Principessa patáját pucolom, hirtelen megjelenik mellettem Hale és felveszi ezt a csodás fenék villogtató pózt. Ránézek és elismerőn pislog. Ránevetek és magam sem tudom miért, de egyszerre rázzuk meg kicsit a fenekünket. Kezdem azt hinni, hogy nagyon jól elleszünk mi ketten.
Hale megszólít, és a lovakról kezdünk beszélni. Miközben Principessára teszem fel a hevedert, elpanaszolja, hogy nem lehet saját lova.
- Az, hihetetlenül felszabadító érzés. És óriási felelősség. Mi van apáddal, hogy ennyire tilt a dologtól? Azért remélem, azt tudja, hogy most itt vagy… Nem hiányzik egy dühös apuka, nem szeretek magyarázkodni nekik. – rákacsintok, pusztán poénnak szánom a megjegyzést, remélem, nem érti félre. Ha beállít a papa, akkor sem lesz semmi baj. Milliószor nyugtattam már meg ideges szülőt, nem nagy kunszt.
Hale aggódni kezd, hogy miért nem teszek nyerget a lóra. Hát, ez az első teszt, és még lesz egy pár.
- Ne aggódj, ebben sokkal könnyebb kezdeni. Sokkal jobban érzed majd a ló hátának a mozgását és könnyebben ráérzel a mozdulatokra is. – látom, ahogy gyanakvóan megrángatja – Nem, nem fordul le. Bár tény, hogy nagyobb lesz az izomlázad.
Látszólag megnyugszik, de érzem, hogy feszült. Mindenesetre jó, ha beszél, igyekszem elterelni a figyelmét. Django-ról beszélgetünk és imádom, ahogy hangutánzó szavakkal magyarázza el nekem, hogy a mén mennyire vadóc. Csípem a csajt, jó lehet vele bulizni, biztos nem unnám el magam már éjfélkor.
- Igen, ő egy kicsit gengszter, de imádom a személyiségét. Mindig csak egy hajszállal feszíti tovább a határokat, soha nem csinálna olyat, ami veszélybe sodorna engem, vagy mást.
Kicsit nehezen fejezi ki magát, de ezt betudom annak, hogy izgul, Ugyanakkor pontosan ráérez arra, hogy miről is szól a lovaglás: együttműködés.
- Nagyon jól mondod – bíztatóan rámosolygok – Az együttműködés a kulcs. Az erőszakosságnak soha nincs jó vége.
Miközben ismerkedünk, csevegünk, felteszem Principessára az ínvédőket és felcsatolok mindkét oldalára egy-egy kikötőszárat. Majd a pályán beállítom a hosszát. Közben megkérdezem, mikor lovagolt utoljára, és egy kissé másképp értelmezzük a kérdést, de ezen is csak jót mosolygunk. Szóval tegnapelőtt lovagolta meg utoljára Nick-et. Ezt az infót elraktározom, még jó lesz valamire – mondjuk Nick vérét szívni… Aztán megkapom az infót. Kérdem én, hogy eshetett ekkorát, ha valaki vezette a pónit? Nem, inkább nem kérdezek rá, hogy mi történt, csak csendesen bólogatok.
- Hát, ez nem úgy hangzik, mint a semmi komoly. – kicsit elhúzom a számat – De nem kell aggódnod, ma nem fogsz leesni, és kapsz egy csodás kobakot is.
Nem azt adom neki, ami rajtam volt, hiszen eléggé beleizzadtam, de szerencsére kéznél van a másik, amit csak versenyekre szoktam felvenni. Csont száraz, hiszen már vagy két hete nem volt rajtam.
Kantározni kezdek és figyelem, ahogy Hale a kanca homlokát simogatja. Nagyon jól nyúl a lóhoz, bár kétségtelen, hogy egy kissé szeleburdi, gyerekes örömmel veti bele magát mindenbe. Jót mosolygok, amikor szinte ugrál örömében, hogy vezetheti Principessát. Megmutatom neki, hogyan fogja a szárakat, aztán felkapom az istálló oldalának támasztott ostort és futószárat, majd a pálya felé indulunk. Olyan édes, ahogy magyaráz a lónak, kicsit mintha izgulna…
A pályára érve megállnak és én elvégzem az utolsó simításokat; hevedert húzok és becsatolom a kikötőszárakat, beállítom a hosszukat. A kantárszárat a ló nyakára tekerem, erre ma nem lesz szükség, és felcsatolom a futószárat. Az ostort egyszerűen a homokba dobom és Hale felé fordulok.
- Fel foglak dobni. Nyugi, szarabbul hangzik, mint amilyen. – rámosolygok – Kapaszkodj meg a bal kezeddel itt – a heveder kapaszkodójára mutatok – és a bal lábadat emeld fel hátrafelé. Én megfogom a lábszáradat és háromra ugrasz. Oké?
Kissé mintha aggódna, de tényleg, szarabbul hangzik, mint amilyen érzés, ezt én is tudom. Bátorítóan mosolygok rá.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzer. Jún. 11 2014, 22:00

A húgom néha nem tudom, mit gondol, vagy egyáltalán mire számít? Oké, most szerencséje volt, mert nem zavart bele semmibe, és érzem én a mögöttes jó szándékot, de ha egyszer kijelentettem neki, hogy mára kell, a lakás az azt jelenti, hogy mára kell a lakás. Mi olyan felfoghatatlan ezen? Legközelebb írásba foglalom neki, két nyelvre lefordítva a biztonság kedvéért, hátha csak az angolt érti nehezen.
Arra, hogy szeret, a szívem kihagy egy ütemet, utána pedig, mintha pótolni akarná iménti elmaradását hatezres pulzust diktálva kezd kalimpálni rendszertelenül. Forrón megcsókolom, bele fogok pusztulni ebbe az egészbe, ha egyszer vége, lesz, de nem, ennek nem lesz vége. Egy beletörődő biccentéssel jelzem, hogy akkor maradunk, noha én továbbra is az ellenkezőjét támogatom. Elcsapta egy idióta biciklista, kék zöld mindenhol és ezek mellé nem rendelkezik kimondottan sok pozitív lovas élménnyel, de távol álljon tőlem, hogy erőnek erejével befolyásoljam.
- Már tudok palacsintát is! – helyesbítek rögtön, mert azért na, erre akkor is büszke vagyok, még ha rajtam kívül senki másnak fogalma nem volt arról, mit is raktam a tányérra éppen. Tétován tippeltek az égett szag alapján mindenre, az odakozmált omlettől egészen valami rejtélyes zöldségig.
- De annak kifejezetten örülök, hogy legalább te értékeled a pirítósomat! A többiek meg nem is érdekelnek! – hagyom, hogy elvegye a mobilt, a válaszra azért rálesnék, de kilépett belőle, én meg mégse leszek olyan pofátlan, hogy rögvest nekiállok olvasni. Majd ha lovazik, akkor bőven lesz időm ilyenekre is.
- Nagyon szívesen megteszem, de nem fél, hogy mások is kedvet kapnak a kipróbálásomhoz? -  mennyivel, de mennyivel jobb lett volna ha maradunk a szobám jótékony fogságában. Még, mindig menekülhetünk, még mindig magamra vállalok mindent, még mindig...képtelen vagyok másra gondolni.
- Ez esetben…mikor fizethetek? – lelkesedem rögtön. Remélem minél előbb rendezhetem a számlát, bőséges borravalóval. Le kéne állni, mondjuk most.
- Hm? – mit köszön? miért? minek?
Megérkezik Elee és felsejlik bennem a gondolat, hogy itt most égessük Nicket percek fognak következni. Jobb, ha meg se szólalok, félő, hogy minden szavamat kifordítja és fellövi a levegőbe egy ellenem irányított röppályára.
Visszafojtok magamban egy feltörő röhögést, amikor Hale felém kacsint. Helyette csak némán tátogom neki, fejcsóválva és széles vigyorral hogy „Hülye vagy!” .

- Egy perc az egész! – eszembe se jutna sokáig egyedül hagyni, nem lenne egy pillanatnyi nyugtom nekem sem, ha nem tudom, mit csinál éppen. Minden esetre gyors léptekkel hagyom el az istállót, kicsit távolabb sétálok. Bódítóan meleg van a napon így egy fa árnyékában kotrom elő a mobilom. Az Amynek küldött SMS-ét el is felejtettem már és különben is sietek így hamar tárcsázom a főnököt, hogy megbeszéljem vele a munkát. Természetesen ő is a diploma miatt rágja a fülem. A szokásos szentbeszéd, ami már a könyökömön jön ki és b*sszák meg, hogy nem bírnak békén hagyni vele. Meglesz, meglesz az a rohadt papír, csak szálljanak már le erről a témáról. Attól, hogy csesztetnek nem végzek hamarabb. A perceket magába nyelő monológ után végre a tárgyra térhetek, persze mindenbe beleköt és mindig az egyetem felé tereli a beszélgetést. Kérem vissza a régi a főszerkesztőmet, ez a pasi egy gyökér.  Jó, nem mindig az, de most utálom, mert feltart és mert én csak gyors infóközlést akartam lerendezni vele, erre tessék már lassan tíz perce beszélünk.  Mondvacsinált indokkal végül bontom a vonala és szinte futva indulok meg az karámok felé, ahol az a roppant megnyugtató kép fogad, hogy Halet próbálják felimádkozni a lóra.
- Mi a…- szökik ki belőlem az első döbbent és értetlenkedő reakcióm, és mivel jobbat nem tudok tenni, átmegyek az állat másik oldalára, ha netán zuhanna ott eltudjam kapni.
- Ezt biztos így kell? Nincs rá valami biztonságosabb megoldás? Mondjuk, valami daru vagy mit tudom én…- kell lennie, nem hiszem el, hogy mindenkit csak úgy hopp felhajítanak és vagy fent marad vagy nem. A XXI. században élünk, a telefonok lassan megcsinálnánk ezt!
- És hol a nyereg? – mint mondtam lovak terén menthetetlenül laikus vagyok, de ez még nekem is feltűnik. Ez olyan alapkellék, mint a kocsikban az üléshuzat, nem?
- Meg ő biztos barátságos? Nem fog megvadulni? gyanúsan méregetem a kancát. szerintem jobban izgulok mint ők ketten együttvéve. Telepatikusan, meg igyekvő szemkontaktussal sugallom, hogy még mindig leléphetünk, magamra vállalom az egészet és csak engem fognak a sírig szekálni vele.
- Még ebben az izében is elképesztő vagy!  - nézek, immár fel rá, közben a fején levő kobakra bökve. Azzal meg nem is törődöm, hogy ezt megint felhasználhatja ellenem Elee, majd visszavágok. Mert mindig vissza tudok vágni.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick EmptySzomb. Jún. 14 2014, 18:29

Az egész lova dologban az a legjobb, hogy tisztára be vagyok fosva. Az már csak jó hír, hogy Nick tud palacsintát sütni, lesz, amit hozzon a betegágyamhoz, ha összetöröm magam. Vele lenni olyan természetes, mint levegőt venni, mint a szív dobbanása. Ha a kettő megszűnik, már oly mindegy is, nemde? Nem tudom, hogy éltem eddig nélküle, azt mindig is vágtam, hogy hiányzik valami az életemből, csak nem tudtam, hogy mi az. Most pedig teljesen egyértelmű, hogy mindig csak rá vártam. Levajazzuk, hogy este megkezdi az előleg lecsengetését, a sok finomsága, amit neki tervezek főzni. Ümm, tiszta haszon, mert le is mozogjuk.
Aztán a szép szemű kedvesem lelép és Eleevel nekilátunk lovazni.
Csak biccentek, hogy tudom micsoda felelősséggel jár a lovak tartása, gondolom sok időt tölt velük, ha nem mindent. De megvan a maga szépsége is, talán emiatt megéri csinálni. Nem tudhatom, én nagyon szeretem őket, de más a kapcsolat velük. Egyelőre semmilyen.
- Ha a fatus beesik, biztos lehetsz benne, hogy nem kell magyarázkodni. - úgy hessentené el a lányt, mint egy dühítő legyet, a szavait meg sem hallaná, nemhogy a magyarázatát. Látom, hogy mosolyog rajta, de... bah.
- Értem, csak olyan... fura, még sosem ülten lovon ilyenbe, jó mindegy is a lovon ülés, csak... na.- bizonytalan vagyok a hevederben, azt látom, hogy lehet majd kapaszkodni, de akkor is. Jó, jobban érzem a lovat, rendben van. Reméljük.
- Ahhh, az lehet, már Nick beígért egy masszázst. - tiszta cink, hogy elég kiejtenem a nevét és libabőrös lesz a karom, automatikusan sután vigyorgok. De ha egyszer minden sejtemben, zsibbasztón utána vágyom? Mit tehetnék ellene?
- Mit vársz tőle, pasi! A pasi mind ilyenek, addig táncolnak a tűrőképesség határán, míg valaki szájba csapja őket. - igaz nekem most kivételes pasim van, téééma.
- Nagyon szép ló, egyszer majd talán vágyom egy olyan vulkán hátára is mint Ő. Most elég egy kis nyugalom és béke, meg a zene és a szerelem.- ahogy cozombolis barátunk énekli, bár neki csak zene meg szerelem.
- Erőszakosnak lenni egy állattal sosem éri meg, egy kutya sem hálás, ha erőszakos vagy- A lovak pedig olyan nagyok és erősek. - tuti bármikor kinyirhatnak ha ahhoz van kedvük. Jó lehet összhangban lenni velük. Arra pislogok, amerre Nick tűnt el, máris örülten hiányzik. Nem nagyon látom miket tesz fel a lóra, csak kancával foglalkozom, simogatom, perverz mód szagolgatom.
Fejembe nyomom a kobakot, becsatolom, beigazgatom alá a hajam, de csak, hogy ne zavarjon, legkevésbé sem érdekel, hogy áll a fejemen. Állítgatom a pántokat, majd a tulaj vissza állítja magának, de akarok látni.
Beérünk a pályára és Elle az utolsó simításokat végzi én pedig a lovat nyesztetem. Kérem, hogy ne bántson. Majd beállok, ahova mutatják, egyre idegesebb vagyok. Szinte remeg a kezem és végszóra beesik Nick. A testem indokolatlanul ellazul, a szívem is higgad, vagy más tempóra ver, más miatt.
- Szia? Élet! Nyugi menni fog. - átkerül a ló túl oldalára, én pedig megemelem a lábam, hogy mondták és elnevetem magam. remélem Nick nem elkapni akar a túloldalon, mert akkor bazi nagyot esünk, mondjuk én rá... Lehet megéri.
A darun újra felnyígok és elfelejtek ugrani háromra.
- Jesszus, bocsi, figyelek, csak elképzeltem egy darut. - madarat persze, ahogy éppen próbál felemelni, na nem mert hülye vagyok és nem tudom mi az a daru, hanem mert nagyon be vagyok fosva. Már csak azt hallom meg, hogy megvadul a ló és Elee nagyot lendít rajtam, a lábam elakad a ló farában, majdnem vissza csúszom, de még mindig a darun nevetgélek, meg a saját ügyetlenkedésemen. Kapaszkodok a fogantyúkban és áttornázom a lábam, nagy nehezen ülő helyzetbe tolom magam és büszkén kihúzom a hátam.
- Aztakutya! El is fáradtam. - a számra harapva pislogok Nickre, aki idegesebb, mint én, és ezért még jobban imádom, ha ez lehetséges. Amiért aggódik, majd nagyon hálás leszek neki, amúgy is az lennék, mert mérhetetlenül szeretem.
- Tudom. - sóhajtom a szemvillogtatásra, hogy léléphetünk, de már nem akarok. Bátran előre hajolok, ujjaim lefehérednek ahogy kapaszkodom, és puha csókot nyomok Nick szájára.
- Szeretlek! - súgom halkan, hogy csak mi halljuk, mert édes, hogy tetszem neki a kobakban is. Amúgy édes, mert az aki, és mert nagyon de nagyon szeretem.
Feltolom magam ülő helyzetbe, helyezkedek. Leengedem a lábaim, próbálgatom, hogy kényelmes, minden esetre így álló helyzetben tökjó.
Mélyeket lélegezve nyugtatom magam. Egy kézzel kapaszkodva másikkal a lovat simogatom, kiesik a világ, érzékelek, tapasztalok, érzem az izmait az izzasztó alatt, a nyakán a bőre alatt. Annyira más a tetejéről és nem a földről. A félelem a gyomromba költözik, ott marcangol.
- Ok.- lehet senkit sem érdekel és senki sem kérdezte de készen állok. Biztatóan lemosolygok a közönségre, az egyikre mert szeretem, a másikra mert élek, fent vagyok és mehetünk.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick   Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick Empty

Vissza az elejére Go down
 

Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elee&Nick
» Will you....? - Hale&Nick
» Flagstaff-Elee&Nick
» Hospital- Elee&Nick
» Where am I? ~ Hale&Nick

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-