Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Szomb. Máj. 17 2014, 10:58

Végre van annyira jó idő, hogy tényleg ki lehessen feküdni a partra, és ne csak a hűvös szellő fújdogáljon. Persze a sok turistának az is jó volt, én azért fáztam... azt hiszem nagyon sikerült hozzászoknom az itteni klímához, Walesben már megfagynék halálra.
Nagyon nehezen vettem rá magam a mai programra, még ha egyébként szeretek is napozni. A környezet csöppet ingerszegény, nem úgy, mint mondjuk egy moziba, vagy más mozgalmas helyen, így muszáj lesz beszélgetnünk, és a beszélgetésnek óhatatlanul is rossz vége lehet... azt pedig nem szeretném, nem akarom bántani, de mégis megteszem újra, és újra. Pontosabban nem, mert nem tud róla, de ha kiderülne, szörnyet halnék.
Már vagy egy hónapja tart, és nem tudom megállítani. Azt hiszem, már nem is annyira akarom... csak arra nem volt még érkezésem, hogy leüljek, és kitaláljam a hogyan tovább kérdésre adandó választ. Nem vagyok jó a felelős döntések meghizatalában, azt hiszem, ezt borítékolhatjuk, de ez persze nem mentség.
Leheveredek a törölközőre bikiniben, a napszemüveg meg az arcomon, ami egy áldás jelenleg, mert úgy érzem, elbújhatok így.

-Bekented Domut?-
Kérdezem az elszaladó kölyköt figyelve, mert sokan esnek abba a hibába, hogy a jó időre kiszaladnak a strandra, és nem tudják, milyen erős már ilyenkor is a nap, aztán jól leégnek.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Vas. Jún. 01 2014, 17:41

Bár rengeteg dolgom lenne, - nyakamon az adóév vége, elszámolás, fizetés, stb- Izabella ötletére, hogy menjünk ki a tengerpartra kicsit hármasban, Domival, nem tudok nemet mondani. Igaza van, szükségem van lazításra, ahogy neki is. Érzem, hogy túlvállaltam magam; az étteremben az újítások több energiámat emésztették fel, mint gondoltam; a könyvem nehezebben és lassabban halad, mert ihletem még lenne, de erőm már nincs monitor mögé ülni, amikor késő éjjel hazaérek... Izabella, Izabella csendesen tűri elhanyagoltságát, egyre kevesebbszer alszik nálam, és nem róvom fel neki, hisz nem veszi sok hasznomat.
Keveset beszélgettünk az utóbbi időben, és mintha igénye sem lenne már rá... (Nem őt hibáztatom. Úgy érzem, nekem sincs sokszor mit mondanom). Domi már felszabadultan szaladgálna sirályokat kergetni vagy kagylót gyűjtögetni, mi még mindig feszengünk egy kicsit. Izabella napszemüvegben és bikiniben egy törölközőre heveredve néz fel rám.
- Igen, persze, Gwen is a lelkemre kötötte, hogy negyedóránként kenjem be- Kezemben még ott a naptej, én is bekentem az arcom és a vállam (mindig ezeket kapja meg leghamarabb a nap)- Szeretnéd, hogy téged is lekenjelek?- kérdem udvariasan.
Végignézek rajta, és meg sem tudom mondani, mikor láttam utoljára ennyi (vagy kevesebb) ruhában. Izabella semmit sem vesztett a vonzalmából, sőt, mióta rendesen eszik, és felkapott néhány kilót (a vizsgaidőszakos fogyása után), jobban néz ki, mint valaha. Bár most is közeledik a tanév vége, kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Csodálom, hogy van ennyi energiája.


A hozzászólást Daryl Brooke összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 16 2014, 16:34-kor.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Szomb. Jún. 14 2014, 22:36

Gwen. Ahogy kimondja a nevet, figyelem az arcát. Megváltozik. Vagy csak én látom így? Féltékeny vagyok rá? Van okom féltékenynek lenni rá? Derílium vajon féltékeny Zinre, és Liora, és az összes volt exemre? És vajon neki kikre van oka a felsoroltak közül? Csak Zinre lenne? Vagy másra is?
Száz a kérdés, egy válasz sincs... mégis, ahogy itt fekszem a törölközőn, miután kimondta a volt barátnője nevét, Domi anyjának a nevét, az agyam nyughatatlanul kezd pörögni.
Mint derült égből a villámcsapás, úgy taglóz le ez a komoly téma. Egy könnyed strandolást akartam, és az agyam máris egész máshol jár, más dolgokon gondolkozom. Ránézek, és mintha csak most látnám azt is, mennyire eltávolodtunk. Van bennem egy kérdés... amit nagyon szeretnék neki feltenni, de nem tudom, mit kezdenék a válasszal. Nem tudom, tudnék-e egyáltalán kezdeni vele valamit.
-Akkor jó.-
Mondom végül, majd oldalra nézek.
-Ott is van Gwen!-
Mondom, miközben mutatok egy távolabbi pontra, de arccal visszafordulok Daryl felé, még a napszemüveget is feltolom a fejem tetejére, hogy jobban lássam az arcát.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Hétf. Jún. 16 2014, 16:31

Izabella ötlete, hogy a tengerpartra jöjjünk, először nem hozott különösebb lázba. De most, hogy már kint vagyunk, örülök neki. Ahogy ülök a homokban, élvezem, hogy a lágy szellő simogatja a bőröm és borzolja a hajam. Domi után magamat is lekenem, ezer éve nem voltam napozni, nem akarok rákvörösre pirulni. Izabella pakolászik. Törölközőt fektet a puha homokra, arra fekszik.
Az utóbbi időben keveset beszélgettünk. Eljárni valahova szinte lehetetlen, valahogy mindig van kifogás, miért nem tudunk közös programot csinálni. Bevallom, néha olyan fáradt vagyok, hogy alig éri a fejem a párnát, már alszom is. Kicsit tompa vagyok. Ritkán vagyunk már együtt. Mondhatni, a fiam gyakrabban van nálam, mint a barátnőm, pedig őt is csak hetente két-háromszor látom (jobb esetben). A suliba még mindig én viszem reggelenként, bár Gwen otthagyta az egyetemet.
Izabella oldalra néz, és azt mondja, Gwent látja. Elnézek abba az irányba, amerre ő, de én nem látom őt.
- Félelmetesen jók a szemeid. Hol?- kérdezem könnyedén. Továbbra is a távolba meredek. - Említetted neki, hogy ide jövünk?
Fogalmam sincs, mit keresne itt Gwen. Én csak annyit mondtam neki, hogy a partra jövünk, hármasban. Nem hiszem, hogy - hacsak nincs valami oltári nagy gáz- megzavarná a programunkat. És ha így van: miért nem hív fel? Tudnia kéne, hogy pár percen belül felszabadítom magam, és ott vagyok. Évek óta nálam Dominic az első, és ezen még az sem változtatott, hogy közben étteremtulajdonos lettem. Ha szükség volt rám, otthagytam csapot-papot, és szaladtam hozzá. Hozzájuk. Legutóbb, amikor eltörte a kezét...
Kicsit szorongva gondolok arra az estére. Szájon csókoltam Gwent, és ezt azóta sem sikerült kivernem a fejemből. Ösztönös csók volt, védelmező, vigasztaló... Nem kellene neki jelentőséget tulajdonítani, de éppen azért van neki, mert lelkiismert-furdalásom van miatta. Izabellának nem szóltam róla. Mintha titkolnám. Pedig...  És Gwennel sem beszéltünk róla azóta. Nem úgy tűnt, mint akit felvillanyoz a dolog. Nem számítok már neki. Nem úgy, mint férfi. Kijövünk, mint barátok, kijövünk, mint Dominic szülei. De ennyi. Ennyi?
- Nem látom... Gondolod, hogy minket keres?
Nincs kifejezetten tömeg a parton, de azért vannak néhányan. Aztán ahelyett, hogy Gwent kutatnám a szememmel, inkább Dominicot vadászom le. Közvetlenül a víz partján szedegeti a kavicsokat, kagylókat... Ő elérhető távolságban van. Megbízható gyerek. Ismeri a határait. Éppen felénk néz, integet. Visszaintek neki. Odavagyok érte.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Vas. Jún. 22 2014, 23:30

Nem tudom, hogy beképzelem-e, vagy valóban látok valamit a tekintetében, az arcán, amit kerestem ahhoz, hogy bizonyos legyen a döntésemben, vagy csak beképzelem, vagy igazából nem is volt szükségem rá, hogy megerősítsen, és ez csak egy közjáték a részemről, de... a tény, az tény. Meghoztam a döntésemet, már csak prezentálnom kéne neki valahogy úgy, hogy ne utáljon meg örökre.
-Áh, csak azt hittem, hogy ő az, de már látom, hogy nem.-
Könnyeden cseng a válaszom, de felülök a törölközőn, és felé fordulok. Most kell megtennem, nem teketóriázhatok, nem húzhatom-halaszthatom a dolgot.
-Daryl...-
Kezdek bele, de itt elakadok a mondanivalómban, mert nem gondoltam át azt, mit is kéne neki pontosan mondanom. Hülyének fog nézni, hogy pont itt, pont most hozom ezt fel, és teszem ezt meg. És minden bizonnyal tökéletesen igaza is van.
-Az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk, ami biztos mindkettőnk hibája, vagy csak az enyém, de... azt hiszem, hogy ezt nem szeretném így tovább folytatni.-
Próbálom kerülni a frázisokat, mint hogy nincs értelme ezt így tovább folytatni, és vállalni a véleményem, és azt, amit várok, amit akarok. A terápián is erről volt szó... legyünk tisztában azzal, mit akarunk, és ne szégyelljük magunkat miatta.
-Nagyon jó barát vagy, de én azt érzem, hogy nekem ez kevés. Tudom, hogy többet adsz és végig többet adtál, mint egy barát, de... én még ennél is többet szeretnék. Azt, amit nem tudsz megadni, mert már odaadtad valaki másnak.-
A tekintetét figyelem, miközben beszélek, és érzem, ahogy a vénáimba hatol a szomorúság, majd Domura nézek mindent megmagyarázva ezzel, szerintem. Nem a gyerekre gondolok elsősorban, nem csak rá, az anyjára is. Nem haragszom én senkire, remélem, ő sem fog rám, de úgy érzem, őszintének kell lennem magamhoz, és hozzá is.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Hétf. Jún. 23 2014, 01:35

Kihasználva a jó időt, a közös szabadnapot, hármasban vagyunk a parton. Dominic elfoglalja magát, játszik a víz szélén, szedegeti a kavicsokat, kagylókat, épít... Izabellával maradok kettesben. Bár rengeteg dolgom lenne, nem tudok neki nemet mondani. Nagyon régen voltunk már kettesben (hármasban), régen beszélgettünk, régen... csináltunk bármit is együtt. Úgy tűnik, kissé eltávolodtunk egymástól, de nem kezdem keresgélni, ki a hibás, egyszerűen így hozta az életünk. Ami megdöbbent, hogy nem is éreztem égető hiányát a társaságának. Mindig elfoglaltam magam valamivel (vagy azok engem), és amikor egyedül voltam, és nem kellett semmi mást csinálnom, másra sem vágytam, csak aludni. Ki vagyok merülve, utoljára év elején kapcsolódtam ki, éppen Izabellával, a Kanári-szigeteken...
Izabella azt hiszi, Gwent látja a parton, aztán rájön, hogy téved. Csak akkor kezdek gyanakodni, hogy ez egyfajta "próba" volt, amikor már majdnem befejezte a mondókáját. Gyanútlanul nézek hát rá megint, amikor megszólít.
- Tessék-ahogy felém fordul, látom, hogy beszélgetni szeretne. Ez a hanghordozás... Kérni akar valamit. Vagy közölni. Mindig karakán csaj volt, ezt (is) csípem benne. Izabella az a lány, aki tudja, mit akar. A legelső alkalommal is, amikor találkoztunk, ezt a benyomást tette rám. Az a fajta lány (kész nő), aki nem szokott hozzá, hogy visszautasítsák. Aki tudja, mit akar, és ki is mondja, meg is tesz érte mindent... Céltudatos. Példát lehet venni róla.
Ahogy az első szavait kiejti, már tudom, mire megy ki a játék. Szakítani akar. Azonnal érzem, mégis meghallgatom. Így tisztességes. Ismerni szeretném az indokait, bár vannak feltételezéseim. Ismerem a hibáim, a képességeim, az érzéseim... És azt hiszem, Izabelláét is. Mostanában jó hallgató lettem, nem szólok közbe, ha valamivel nem értek egyet, csak "széljegyzeteket" készítek magamnak, és abból építkezek, hogy ha majd rám kerül a sor, ha majd én beszélhetek, ha egyáltalán erre sor kerül, ha egyáltalán szükséges... elmondhassam. Bár úgysincsen semmi értelme.
Követem a pillantását. Dominicra nézek. Most is elönt iránta a szeretet. Izabellának igaza van. Az első hely, a megingathatatlan hely a szívemben a családomé: Gwen, Dominic és Lio szinte fej-fej mellett állnak a dobogón. Hogy éppen ki áll a dobogó legmagasabb fokán, a helyzet dönti el. Amikor Lio volt kórházban, ő volt a legfontosabb, amikor Domi, akkor ő, és amikor egyik sráccal sem volt semmi baj... Akkor éppen Gwen. Minden, és mindenki más csak utánuk következhetett. Ez így volt ősidők óta, és így lesz, amíg élek. És ezt tudta. Tudta jól, akkor is, amikor elkezdtünk barátkozni, járni, amikor először csókolt meg, aludt nálam, vagy adta magát nekem. Tudta jól, hogyan érzek.
És ami őt illeti... Hányan mondták, én is csak egy leszek a három hónapos pasik közül, mert Izabella nem jár tovább senkivel... Soha nem vetettem szemére, hány pasija volt. Az ő dolga, hogyan éli az életét. Egyszer él, ki akarja használni a testét, az adottságait, tegye. Ki vagyok én, hogy bíráljam? Ő csinálja jól, nem? Ő legalább egy percre sem unatkozott...
Szemét vagyok. Ugyanolyan szemét vagyok, amilyennek most őt gondolom, de nem mondom ki. Ha kimondanám, amit valójában gondolok erről az egészről, soha sem lehetnénk barátok. Így is kétséges, hogy azok maradhatunk. Inkább esélyt akarok adni, hogy beszéljen a VALÓDI okokról. Azokról, amik változtak az elmúlt hónapokban.
- Ismerem?- csak ennyit kérdezek. Halkan. Nyugodtan. Vádló hangnem nélkül. Nem mintha számítana. Szinte biztos vagyok benne, hogy van valakije (ezek szerint megadja neki azt, "amit én már másnak adtam").
Ó, igen, szeretném, ha boldog lenne. Mindenkinek jár a boldogság. Lionak és Gwennek is. Dominak is.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Hétf. Jún. 23 2014, 20:20

Egy valamiben óriásit téved fejben, mégpedig abban, hogy tudtam, hogy én sosem lehetek az elsők között. Egy nagy büdös fenét. Ez olyan kamu, amivel magát akarja igazolni... mert nem tudtam. Honnan tudtam volna?! Az én családom nem ilyen... bár anyám is, apám is nagyon szeret, de nálunk ennél nagyobb a távolság. Amikor ideköltöztem apuhoz, semmit nem változtatott az életén, ezért volt, hogy már tinédzser koromban is sokszor egyedül maradtam hetekre. Mert újságíróként nem tehette meg, hogy lemond az információról, és ez így van rendjén. Soha nem róttam fel neki, soha nem is tenném, mindig mellettem volt, amikor szükségem volt rá, de egyéb esetekben a munkájával osztoztam a figyelmen. Nem tudom, milyen elsőnek lenni, nem úgy, ahogy nála első a családja, de persze mit tudhat ő erről? Soha nem kérdezett... soha nem merült fel benne az igény, hogy ilyeneket megtudjon rólam. Ez a kapcsolat már kezdettől fogva halálra volt ítélve, csak én nem láttam, ő meg hülye lett volna láttatni velem...
Csak a szavait várom, hogy mondjon valamit, de ahogy sok más esetben is, amikor vitatkoztunk, most is hallgat, és most is az őrületbe kerget vele. De most, hogy már véget akarok ennek szakítani, türelemre intem magam, és önmegtartóztatásra. Nem eshetek neki, mert mivel én mondom ki, hogy vége, így ő van áldozat szerepben, még akkor is, ha én vagyok, akit nem tudtak ebben a kapcsolatban eléggé szeretni.
Végre megszólal, és szívem szerint torkom szakadtából üvöltenék rá, hogy szedje már össze magát, és az Isten szerelmére, egyszer az életben legyen férfi, és ne kombináljon! Persze igaza van, tényleg viszonyom van, csakhogy annak az ég adta világon semmi köze nincs ehhez. Nem akarok Zinnel lenni. Nem akarok Greggel lenni. Nem akarok Lioval lenni, vagy Natetel, egyikükkel sem... de ettől eltekintve csak a szavakat visszanyelve, a számat szorosra zárva bólintok neki. Ismeri. A válasz a kérdésére igen, és amikor már érzem, hogy ki tudom mondani a teljes választ anélkül, hogy ordítani kezdenék, akkor megteszem.
-Gwen és Dominic.-
Őszinte tekintettel nézek a szemébe. Tudom, hogy nem ezt várta, talán kicsit meg is döbbent, nyilván elkönyvelte, hogy azt fogom elmondani, ki van a dologban, de nem. A nevek, akik miatt szakítok vele, a volt barátnője, a gyereke anyja, és a gyerekének a neve, ha már nevén akarunk nevezni valakiket. Tudom, tudom, szörnyű ember vagyok, már ezért se éri meg velem lenni...
-De tudod mit? A valódi név Isabella Williams. Én vagyok az oka... mert tudom, hogy egy önző liba vagyok, de ennek az önző libának joga van ahhoz, hogy megadja a lehetőséget magának legalább, hogy valaki egyszer úgy szeresse, ahogy talán nem érdemli... hogy valaki életében egyszer végre ÉN legyek az első. És ez az ember te sosem leszel, mert bár talán hosszú évek gyötrelmes munkájával egy szintre kerülhetnék velük, és én IS első lehetnék, de soha nem AZ első. Ha végül választanod kell, mindig őket fogod előtérbe helyezni, nem így van?!-
Dühös vagyok, amiért nem bírom ki, amiért nem bírom visszatartani a könnyeimet. Dühös vagyok, amiért ezt váltja ki belőlem, amiért már megint nem mond semmit, amiért hagytam idáig fajulni a dolgokat, amiért nem jöttem rá hamarabb arra, hogy nem illünk össze, akkor nem kellett volna megcsalnom.
De ettől függetlenül rengeteg dolgot köszönhetek neki. Megtanított nem elsőnek lenni, és ráébresztett, hogy én nem ezt akarom magamnak. Megtanított arra, milyen egy idősebb emberrel párkapcsolatban élni, akinek mások a hétköznapjai, az életritmusa, az értékei, és ezért hálás vagyok. Minden bizonnyal ez tart vissza attól, hogy nekiessek.
-Mondj valamit.-
Nyögöm ki, és bár a könny áztatja az arcom, az igazi sírást visszatartom, ahogy a könnyeket is próbálom minden cseppel visszafogni, csak nem vagyok túl sikeres benne.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Kedd. Jún. 24 2014, 18:45

Izabellának nehéz ellenállni. Lehengerlő személyisége van. Tud lenni nagyon kedves, és olykor durcás is, ha el akar érni valamit. Sokszor megnevettet, igazi energiabomba, és legalább olyan elfoglalt, mint én. Az együtt töltött idő vagy bohóckodásról és nevetésről szólt, vagy csendes együttlétekről (vagy ő tanult, vagy én voltam belemerülve valamibe), és olykor szexről (bár elég rögös út vezetett a beteljesülésig, egy pillanatát sem bánom).
Emlékszem arra az estére, amikor először csókolt meg, aztán nálam aludt, emlékszem arra a napra is, amikor elhatározás született bennem, megpróbálok Izabellával új életet kezdeni, hátrahagyva a múltamat, a hiábavaló érzelmeimet. Rengeteg jót kaptam tőle. Az állandó vibrálása, nyughatatlansága felrázott engem is, a vidámsága átragadt rám. Kapcsolatunk eleje inkább a nevetésről szólt, semmint a lelkizésről, mintha pontosan tudta volna, hogy nem azzal segít rajtam. A szeme előtt zajlott a magánéletem: Domi és Gwen szerepe az életemben számára sosem volt titok. Nem egyszer fordult elő, hogy Domi miatt hiúsult meg randevúnk (vagy együttlétünk), de úgy tűnt, ezt el tudja fogadni, ezzel együtt tud élni. Becsültem és csodáltam érte.
Amikor rájövök a szavai értelmére, tudom, hogy nem fogok tiltakozni a döntése ellen. Nem akarom megakadályozni, hogy elhagyjon, nem fogok harcolni a szerelméért. Lényegében kezdettől fogva fel voltam erre készülve, olykor Lio is oltogatott, de nem Izabella hibája az egész. Az enyém. Mégsem tetszik, ahogy felvezeti a mondandóját, ennek olyan szaga van, mintha azt mondaná: "igazából miattad csinálom, a te érdekedben, hogy neked legyen jobb"... Szeretném végig hallgatni, mert igaz, ami igaz, ritkán beszélgettünk, érzelmekről szinte soha, mert ha ilyesmit hoztam fel, olybá tűnt, visszahúzódik.
Szorult belém annyi empátia, hogy átérezzem, ő hogyan érezheti magát a kapcsolatunkban. Amit mégis nehezen viselek el, az az, hogy ezt vágja a fejemhez. Én nem lettem másmilyen. Az érzéseim nem változtak meg (legalábbis nem feltűnő mértékben) az együtt töltött idő alatt. Beleszerettem..., megszédített a vidámságával, a nevetésével, az állandó pörgésével, a vibrálásával, és mindezen tulajdonságait most is szeretem, szeretném... de egyre kevesebbszer tapasztalom. Hiszen alig vagyunk együtt.
Az viszont, hogy mindezt annak számlájára írja, hogy hogyan érzek a "családom" iránt, nem esik jól. Tisztességtelennek tűnik. Ismeri Gwent. Ismeri Domit. Sosem veszélyeztették a kapcsolatom Izabellával! Ebben a dologban egyedül az én érzéseimre lehet féltékeny, amit irántuk érzek. De ez... Ez... igazságtalan. Ami telt tőlem, amire képes voltam, azt megadtam neki. Figyelmes voltam és mindig türelmes. Igazán szerettem volna boldognak látni, ezért is raboltam el egy hétre. Az összes figyelmem neki akartam szentelni. Az összes időm. A teljes énem... Hogyan mutathattam volna ki jobban, hogy szeretem, ha nem így?
Hiába ismétli meg, hogy Gwen és Domi az okai a szakításunknak, nem hiszek neki. A szemembe néz. Hitetlenkedve nézek vissza rá. Igazából nem erre számítottam. Arra számítottam, egyenes lesz, és elmondja, ÉN voltam kevés, neki több kell, és talált valakit. Sosem állnék a boldogsága útjába. Aztán ismét beszélni kezd, és úgy érzem, most tört meg a jég.
- Látod, Izabella, nem kellett messzire menni. Nem az számít, hol áll ebben a kapcsolatban Gwen  és Dominic- mondom neki nyugodtan-. Te számítasz. És ez így van jól. Mindenki a saját boldogságát keresi. De ha magadba nézel, és kérlek, tedd meg... Te sem gondolod komolyan, hogy valaki olyan töltheti be ezt a kívánságod, akinek már családja van? - Azt hiszem, gondterheltnek tűnhetek. Pedig csak aggódom Izabelláért. Én sosem ringattam magam abban a hitben, hogy Izabella életében az első leszek. Sosem voltam az. Sosem lehettem volna az. Az ismereteim szerint ez az ember Lio vagy Zin lehetne, de olyan ember nem lehet, aki már el van kötelezve valaki más iránt. Egy gyerek elkötelezettség. Ha pedig nem lennék olyan, amilyen, Izabella nem is áll velem szóba talán soha.
Egy valamiben azonban téved; vagy rosszul magyaráz magának. Nem igazán értem, milyen kérdésekre gondol, de a család szeretete nem azt jelenti, hogy őt háttérbe helyezném miattuk. A szeretetem sosem múlik el irántuk, de nem befolyásolhatná az életem, ha azt valakivel újra akarnám kezdeni. Bár (vele) nem jutottunk el arra a pontra, nem tartom kizártnak, hogy egyszer megnősülök, lesz még gyerekem... kettő, három... akár több is. És a jelen (meg a jövő) sokkal fontosabb, mint a múlt. Nem a múltban élünk. Nem élhetünk abban.
Izabella szemeiben könny csillog. Vajon minek szól ez? A csalódottságának? A fájdalmának? Nekem? A kapcsolatunknak? Mit is mondhatnék még? Ambivalens érzésekkel vagyok tele, de ha ez az utolsó beszélgetésünk, semmiféleképpen sem szeretném, ha rossz szájízzel emlékezne rám.
- Sokat köszönhetek neked, Izabella. Az életemnek egy olyan szakaszában léptél az életembe, amikor minden kilátástalannak tűnt, és te meg Lio hatalmas lökést adtatok ebből kilábalni. Tele vagy energiával, igazi bohóc vagy, gyakran megnevettettél és megmutattad, hogyan lehet színesben látni az életet. - Ha engedi, a keze után nyúlok, megszorítom egy pillanatra, de aztán el is engedem- Sajnálom, hogy úgy érzed, versenyezni kell a szeretetemért. Sajnálom, ha úgy érzed, kevés neked, amit adni tudok. De ez nem Gwen és Domi hibája, csak az enyém... Megpróbáltam, esküszöm, megpróbáltam... - (új életet kezdeni)- Csak azt mondhatom, legyél nagyon boldog! Legyél valaki életében te az első, ahogy ő is az, a te életedben.
Figyelmesen nézem őt. Szédületesen vonzó lány, nem csoda, hogy a pasik bomlanak utána. Amikor összejöttünk, azt hittem, éppen a tartásom tetszik neki bennem. Sosem voltam csapodár. Hűséges vagyok, mint egy eb, és ha nem lép ki ebből a kapcsolatból, én sem hagytam volna el soha. De nem erre van szüksége. És nem rám.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Szomb. Jún. 28 2014, 19:24

Igazságtalan vagyok, és tisztességtelen. De ez én vagyok... ha vele maradnék azért, hogy ne legyek igazságtalan, és tisztességtelen, az milyen lenne? Önmagamhoz lennék az, az pedig sokkal nagyobb gond, mert hát... mégis csak kénytelen vagyok magammal összezárva élni, ha tetszik, ha nem.
Nem tudom pontosan, milyen gondolatok lehetnek a fejében, mit érezhet. Fura, de ennyi idő után is csak tippelgetni tudnék, ami szerintem egy strigulát húz amellé, hogy jól döntöttem.
Igazat mondok neki. Az okaim Gwen, és Dominic. Ha nem lennének, lehetnék az első az életében, de eszem ágában sincs, hogy arra gondoljanak, bár ne lennének. Azonban a szavaiból azonnal rájövök, hogy hitetlenkedett, vagy csak jól esik neki megint kiforgatni a szavaimat, megkérdőjelezni az érzéseimet, és ettől csak dühös leszek, amitől szintén folynak a könnyeim, épp ezért inkább nem is mondok semmit. Nem. Nekem nem kell olyan férfi, aki minden egyes rohadt válaszomat megkérdőjelezi, mindenben többet akar látni, analizálni, és kikutatni minden egyes kis gondolatomat és érzésemet... és megmagyarázni, hogy én mit gondolok, és mit érzek, azok után, hogy már elmondtam neki.
Kezemmel inkább az arcomat törlöm le, mielőtt még elszabadulna, és felpofoznám, mert iszonyatosan dühít, hogy nem hajlandó felfogni, amit mondok neki, pedig az értelmi képességeinek semmi baja. Egyszerűen csak megint úgy dönt, kiforgatja a szavaimat és nem szavaimat, és a maga javára fordítja. Már hogy ne számítana, hol van Domi és Gwen?!?!?!
Aztán elismétli, amit mondtam neki, mintha hülyegyerek lennék... mintha nem épp ezzel érveltem volna. Hogy nem, nem töltheti be ezt a szerepet... nagyon közel állok egy sikítófrászhoz, mégis visszafojtom, és elnézek másfelé, csak akkor fordítom vissza rá a tekintetem, amikor megint beszélni kezd. Tetszik a lezáró szövege, és azt kívánom, bár én is képes lennék megszólalni de túl feszült, és zaklatott vagyok ahhoz, hogy elmondjam neki, mit gondolok, és érzek, hogy ő mennyit jelentett nekem, így csak bólogatok, ezzel jelezve, hogy én is hasonlóképpen gondolom, és érzem.
A végén csak még erősebb a késztetés, hogy kitörjön belőlem a zokogás, így már ezért sem tudok beszélni. Nagy levegőt veszek, és nem hagyom kibuggyanni belőlem, nem lenne fair, ha elkezdene vígasztalni, nem akarom ezt megvárni, mert ennyire már ismerem, így csak újabb terhet veszek a vállaimra amellett, hogy megcsaltam, azt, hogy nem tudom neki elmondani, mennyit jelentett nekem, majd felkelek a törölközőről, és a cuccaimat fogva nézek le rá.
-Szia Daryl!-
Ennyire tellett tőlem. Egy kib*szott sziára... szánalmas vagyok. Nem érdemlek én semmit, és senkit, nem hogy egy ilyen jó embert... és ennek biztos tudatában sétálok el a partról, majd amikor már biztos távolságban vagyok, akkor engedem ki a könnyeket, de akkor meg már nem jön a megkönnyebbülést jelentő zokogás, nyilván azért, mert nem érdemlem meg.

//Köszönöm a játékot, meg mindent! Smile //

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Vas. Jún. 29 2014, 22:54

Ritka pillanatok egyike, amikor úgy érzem, tisztábban látom a másik gondolatait, mint ő maga. Meglehet, hogy nincs igazam. Meglehet, saját magam kivetülését látom a másikban, vagy csak önigazolást keresek... Én sem vagyok hibátlan. De nem akarom elfogadni, hogy ami kettőnket illet, másokat keverjen bele. Ha nagyon akarom, ha nagyon akarja, a mi kapcsolatunk is eljutott volna arra a szintre, hogy nélkülözhetetlenek legyünk egymásnak. Más kérdés, ez mennyire jó, van-e haszna, és egyáltalán...
Valamiképpen én is nélkülözhetetlen szerettem volna lenni. Gwen viszont tökéletesen két lábon áll, minden nehézség ellenére, és nemhogy rám, más férfira sem volt szüksége ehhez. Izabella pedig leginkább a független, de boldog jelzőt ragasztotta magára, az első pillanattól kezdve, ahogy először megláttam a pizzázóban. Neki nem egy olyan pasi kell, aki tapad rá, mint egy pióca, aki lesi minden kívánságát.
Nem akarok vitatkozni vele, csupán a lényegre irányítani a figyelmét. Nem kell más okot (és más személyeket) keresnie abban, hogy a kapcsolatunk -szerinte- nem működik. Kimondja ő is, hogy önmagára gondol, (és ettől nem válik önzővé), de ez a lényeg. Neki nem elég az, amit ebből a kapcsolatból nyert. Neki van szüksége többre, amit én nem adhatok meg neki. És azért hiszem, hogy ebben a családom nem játszik szerepet, mert érzésem szerint nélkülük sem lenne másképp.
Könnyeket látok a szemében, és nem tudom, minek szólnak ezek. Félek bármit feltételezni, félek bármit tenni. Ha vigasztalnám, azt bizonyítanám, gyengének tartom (pedig nem az!), ha távol tartom magam tőle, érzéketlennek tűnhetek (nem vagyok az!). Csak a kezét szorítom meg egy pillanatra, azt sugallva vele: tegye, amit érzése szerint tenni kell, és tulajdonképpen köszönetet mondok az elmúlt hónapokért.
Egy ideig elfordította a fejét (haragból?), aztán rám néz, és egy pillanatra megint érzem a közöttünk húzódó harmóniát. Ha vannak ilyen pillanatok, ha ilyen erős tud lenni közöttünk az összhang, nem kellene mégis küzdenem érte? Többet próbálni? Mindenkinek jár még egy esély. Talán ő is mondta. Talán más mondta... Én ugyan egyszer már megpróbáltam, és az nagyon nem jött be. Éppen úgy, mint egy éve, megint a fejembe vettem valamit, (meglehet, nem igaz), és időt akarok adni. Neki. Magamnak. Az idő úgyis mindent megold. Én pedig éppen eléggé türelmes vagyok, hogy kivárjam a fejleményeket.
- Viszlát, Szélvész kisasszony- búcsúzom tőle barátságosan. Másképpen el sem tudnám neki mondani, hogy számíthat rám. Barátként jól kijöttünk, nagyon remélem, annak az énemnek nem fordított hátat.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium   Today at 12:49

Vissza az elejére Go down
 

Tengerparti lazítás - Izzie & Derílium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-