Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 New York,New York - Gis&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: New York,New York - Gis&Nick   Szer. Máj. 14 2014, 21:12

Ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a new yorki gépre várva, nem imádott szülővárosom viszontlátása miatt leszek olyan izgatott, mint holmi ötéves óvodás karácsony éjszakáján, hanem valaki egészen más miatt, lelkiismeret furdalás nélkül képen röhögtem volna. Most meg csak non-stop mosolygok és kilométerekről süt rólam a boldogság.  Elképesztő egyébként, mi minden történhet az emberrel pár nap leforgása alatt. Nekem például a feje tetejére állt az életem és, amióta kikerült facebookra az a remekbe szabott selfie, amin Hale éppen a nyakamat karolva nyom puszit az arcomra. Az idővonalam igencsak bepörgött és még most is kapom a döbbent hangú üzeneteket. Hol? Mikor? Hogyan? Miért fészen kell megtudnom? Most akkor ti..? NICHOLAS! Most is van vagy tizenhárom bejövőm, kétszer annyi értesítőm, pedig nem ma tettük ki a képet, de tuti, hogy felállítottunk vele valami új lájk rekordot. Éljen a népszerűség.  Vajon már fent lehet vagy még alszik? Nem, megfogadtam, hogy ma nem fogok annyit elmélkedni rajta ma Gissel foglalkozom meg New Yorkkal. Érdekes beszélgetés lesz, ha ő is látta a fotót és rákérdez. Már ha egyáltalán ideér. Direkt korábban jöttem, nem akartam megváratni ha már én ráncigáltam el erre az útra. Az általános zakó-ing-farmer összeállítás, kezemben szokás szerint kávé, meglepő lenne, ha nem szorongatnám a papírpoharat, és mivel múltkor panaszkodott, hogy nem vagy kellőképpen lovag vele, vettem neki is egyet, ezért reménykedem, hogy mielőbb ideér.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Csüt. Máj. 15 2014, 19:15

New York. A legtöbb ember, ha Amerikába jön, rögtön becélozza eme hőn áhított várost. Én is így terveztem és tessék, már évek óta itt vagyok és még mindig nem jutottam el a nagy almába. De majd ma. Mondjuk, ha rajtam múlna, még mindig nem készülnék repülőre ülni, de Nick addig erősködött, míg már nem maradt több ellenérvem, így kénytelen vagyok ma városnézésre indulni.
Reggel korán kellett kelnem, illetve korábban, mint amire a biológiai órám beállt, így álmos fejjel csoszogok ki a fürdőszobába, de sietnem kell, mert nem lenne előnyös lekésni a repülőt, így hát útközben bekapcsolom a hifit, hátha pörgős zenére nekem is jobban megy a készülődés. Egy frissítő zuhany után máris jobban elememben vagyok, így felkapom az előző este kikészített ruhám, majd kezdek valamit az arcommal és a hajammal is. Nem viszem túlzásba, egy egyszerű lófarok tökéletes, különben is szépen mutat a hullámos hajam így. Még gyorsan belefér egy reggelizés is, majd kapom a táskám és indulás. Az órámra pillantok, pont időben vagyok, nem kell rohannom. És meg is érkezett a taxi, amit még tegnap elintéztem. Életemben nem voltam ennyire előrelátó, de gáz lenne elkésni, lévén, hogy a repülő nem vár meg. Így hát felkapom a dzsekim, majd irány a taxi, onnan pedig a reptér.
Megérkezve kifizetem az utat, majd a váróterem felé veszem az irányt. Szerencsém van, alig tengődik pár ember, úgyhogy könnyen megtalálom Nicket, két papírpohárral a kezében. Ezek szerint vagy nagyon fáradt, vagy nekem vette vagy még akadt egy útitársunk, például az a Hale vagy ki, akivel azon a képen vannak. Mindjárt kiderül.
-Jó reggelt! -köszöntöm mosolyogva. Egész felébredtem, mire ideértem. Lehet a friss levegő volt rám jó hatással. Levágódok a fiú melletti helyre, a táskámat pedig ledobom magam mellé. Nincs benne sok cucc, de ki tudja nem-e megyünk valami jó bolt felé, legyen helye a szuveníreknek.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Csüt. Máj. 15 2014, 21:07

Elnyomok egy tompa ásítást, pedig ez már a második kávém. Hiába, a szervezetem nem szokott a koránkeléshez. Csekkolom még egyszer a fészemet, de ilyen hajnalban lusta vagyok reagálni bármire is, szóval bölcsebbnek látom kiikszelni az ablakot és helyette 2048-al kockulni. Addiktív játék. Aztán már a mobilom sem köt le, helyette szorgalmasan szorongatom a két poharat miközben Gis levágódik mellém. Ettől könyörtelenül felébredek, mert még ha magát Gisellet nem is vettem volna észre, a táskája minimum a szememet szúrta volna ki. Inkább nem is reagálok rá semmit, egy fáradt pillantáson kívül.
- Szép jó reggelt! Parancsolj! Latte, két cukorral sok habbal.- nyújtom át neki, indokolatlan lelkesedéssel. Jó, pár napja nem tehetek róla, de még kómásan is vigyorgok.
- Na, hogy ment az ébredés? - köztudott, hogy pont olyan hétalvó, mint én, talán még nálam is nagyobb.
- És hogy vagy? Mellesleg büszke vagyok rád, hogy nem abba az embert próbáló cipőbe jöttél, így máris nem kell a hátamon cipelnem téged. - elégedetten utalok a lábbelire és bár így lehet lemaradok a masszázsról...de elintézem én, hogy ettől függetlenül még megkapjam. Kijár az nekem.
- Lassan bekell csekkolni. - fejemmel a szabványkosztümös hölgyikék felé bökök, kevesen kószálnak most erre fele, de akkor se lenne jó lemaradni a gépről.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Pént. Máj. 16 2014, 14:04

Fáradt vagyok, nem való nekem ez a korai kelés. Pedig én tényleg igyekeztem tegnap időben lefeküdni, de nem jött össze. Mindegy, majd felébredek, Nick úgysem hagy punnyadni. Megérkezve mosolyogva konstatálom, hogy vagy többen megyünk vagy a fiú egy életmentő kávéval vár. Le is vágódok mellé, miközben továbbra is mosolyogva köszöntöm.
-Életmentő vagy. Pont, ahogy szeretem. -elveszem a papírpoharat, majd óvatosan belekortyolok a még javában gőzölgő italba. Ezek szerint nem sokkal előttem érkezhetett.
-Nehezen. Még jó, hogy öt szundit állítottam be. Mindet felhasználtam. De itt vagyok. -húzom ki magam elégedetten az utolsó mondatnál. Nem kis teljesítmény tőlem, hogy képes voltam ilyen korán felkelni. Ha lehet még a vizsgáimat is úgy időzítem, hogy ne kelljen 8 előtt semmiképp felkelnem. De ma erőt vettem magamon és csak sikerült búcsút vennem a pihepuha ágyikómtól.
-Még nem érzem magam teljesen ébernek, de remélem a kávé már dolgozik rajta. Reggel még elgondolkoztam, hogy mégiscsak abba jövök, de aztán rájöttem, hogy megígértem, otthon hagyom a drágát. -nem tudom miért van oda ennyire azzal a cipővel, hiszen nem mondhatni, hogy sűrűn és indokolatlan helyeken hordom. Az egy dolog, hogy elfelejtette múltkor közölni a tengerparti helyszínt. Ha tudom nyilván nem tűsarkúban megyek.
-Mellesleg a háton cipelésről nem mondok le ettől függetlenül. -teszem hozzá meggyőzőnek szánt pillantásokkal, majd ismét nagyot kortyolok a forró italból. Tényleg tud néha lovagias is lenni Nick, csak ritkán mutatja meg.
-Igen, már nincs túl sok idő a gép indulásáig. -kezdek felkászálódni. Najó, az indulásig még rengeteg idő van, de reptéri időszámításban már ideje indulni, mert mire átérünk az összes kapun, ellenőrzésen és kilukadunk a helyünkön, az még beletelik egy kis időbe.
-Mikor voltál utoljára New Yorkban? -kérdezem menet közben, hogy ne úgy sétáljunk, mint két kuka. Meg különben is kíváncsi vagyok rá.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Pént. Máj. 16 2014, 19:19

Egy biccentéssel konstatálom, hogy betaláltam a kávéval. Ehhez tudom, hogy értek, szégyen lenne ha holmi keserű löttyel szúrtam volna ki a szemét. Ébredésének kálváriáján felnevetek. Ismerős a helyzet, noha ma reggel meglepően hamar sikerült elindulnom otthonról. A taxiban viszont kíméletlenül arcon csapott a fáradtság, hálát is adtam az egeknek, hogy a sofőr egy rövid ám annál velősebb párbeszéd, mely szerint: "Hosszú éjszaka? Éppen, hogy rövid" után békén hagyott és nem akart mindenáron az utca sárga autóban járó pszichológusa lenni.
- Azért szurkoltam egy sort, hogy ne aludj be. Úgy voltam vele, ha húsz percen belül nem érsz ide, addig csörgetlek, amíg életjelet nem adsz. De hős vagy. - poharamat az övének koccintom ünnepélyesen, mintha minimum a olimpiát nyertük volna meg, pedig csak nem henyéltünk délig. Ide a babérkoszorút, meg az érmeket.
- Hidd el, hogy jól tetted. Szét tapostak volna. - borostás őrangyal énem ismét elbukik a koffeinködből.
- Köhömm...masszázs...köhömm. - emlékeztetem a még meg nem köttetett üzletünkre. Cipelem én egy darabon ha azon múlik a boldogsága, de akkor én is kíméletlenül behajtom az árát, azért ezt jó ha tudja.
- Hosszabb időre még az ünnepekkor, azóta meg egyszer-kétszer ugortam át. Aztán majd ha sikerül lediplomáznom megint lecuccolok egy darabig otthon. Te mikor voltál franciaföldön utoljára? - nem akarom nagyon felbolygatni ezt a témát, de kíváncsi vagyok nem javult-e a helyzet nálunk, utána nem fogom firtatni. Ami meg az én hazaköltözésemet illeti, na az nem mostanában lesz, lévén, hogy, amióta képtelen vagyok a szobámban a villogó Wordre koncentrálni még annyit se haladok a szakdogámmal, mint eddig.
Az előzékeny hölgyikéknek bemutatom a papírjaimat, a biztonsági kapun és fennakadás nélkül továbbengednek. Azt nem tudom Giselle táskájában mit fognak találni, abba egy Shotgun is kényelmesen elférne.

Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Pént. Máj. 16 2014, 20:16

Kezdek szép lassan magamhoz térni, legalább már vágom hol vagyok és nem úgy járkálok, mint valami zombi. Lehet a kávé van rám jó hatással vagy csak a friss levegő tett jót.
-Az lett volna ám a jó ébredés. -nevetek fel. Rémálmaimba sem szeretném, hogy Nick agresszív telefonhívására kelljen felébrednem, nem még a való életben.
-Ez pillanatnyilag rólad is elmondható, hiszen te sem vagy épp a koránkelés mintapéldánya. A hősiességünkre!-koccintok vissza ünnepélyesen a papírpoharammal, majd bele is kortyolok, hiszen így teljes a dolog. Legalább annyira büszkék vagyunk magunkra, mintha most nyertük volna meg az Oscart, de hát na, tőlünk ez igenis nagy teljesítmény.
-Ráléptek volna a cipőmre. -kerekedik ki a szemem. Ha már ennyire divatmániásnak gondol, bár nem tudom honnan szedte, akkor legyen teljes az öröme. Remélem azért nem gondolja, hogy annyira hülye is vagyok, mint azok a csajok, akikkel gondolatban összemosott.
-Masszázs csak a háton cipeléssel jár kombóban. És nem, nem én kaplak fel a hátamra téged. -alkudozom tovább, miközben ideje lenne indulnunk, úgyhogy felkászálódok, karomra kapom a táskám és mehetünk. A kapuhoz menet előtúrom a papírjaimat és oda is adom a kedves hölgyeknek, akik nagy meglepetésemre egyáltalán nem tűnnek fáradtnak. Nem értem hogy csinálják. Még mielőtt tovább haladhatnék, átvilágítják a táskámat, de természetesen nem találnak semmit, tegnap direkt rágugliztam a repülőre felvihető tárgyak listájára és ennek megfelelően pakoltam be. Határozottan továbbhaladunk a kisbusz felé, ami majd kifuvaroz végre minket a géphez.
-Lediplomázni? Ha ilyen tempóban haladsz, hamarabb mész nyugdíjba. -jegyzem meg és nem is járok nagyon messze az igazságtól. Kb mióta ismerem, azóta a diplomamunkájával szenved. Fogalmam sincs, mennyit haladt vele, de nem hiszem, hogy már a könyvkötőnél lenne vagy akár csak az utolsó simításokat végezné rajta.
-Franciaföldön? Nyáron. Azóta sem mentem haza és nem is nagyon tervezek még egy ideig. Belefáradtam, hogy állandóan én szeretnék a szüleimmel lenni, de őket nem hatja meg túlzottan a hiányom. Nekik ugyanannyiba telne felpattanni egy repülőre, ha hiányzom nekik. De maguktól még fel se hívnak, csak ha valami rendkívül fontos dolog van, de akkor is rögtön a társaságról kezdenek beszélni. Elegem van belőlük. Nem is én érdeklem őket, igazából az, hogy mit gondolnak róluk az emberek.. és ehhez kell nekik egy tökéletes gyerek. Tök mindegy, hogy igazából boldog-e.-öntöm ki a szívem a fiúnak. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy nem a mi családunk ihlette a klasszikus családi filmeket és ez így is van jól. Nem szeretném, ha mindenki tudná, mert akkor csak meg akarnak hívni családi ebédekre, meg hasonlók. Mintha legalábbis halálos beteg lennék. Pedig csak egyszerűen leszarják a szüleim a létezésemet, egész addig, amíg nem találnak majd valami olyan srácot, aki alkalmas lenne a családi üzletek továbbvitelére, azaz férjjelöltnek is tökéletes. Na azt aztán leshetik.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Pént. Máj. 16 2014, 21:14

- Héé, én most tök fitt vagyok! - háborognék, ami hatásos is lenne ha utolsó két szó nem halna bele egy óriási ásításba. A telefonomon megnézem mennyi az idő aztán döbbenve meglátom az értesítők hadát, így jobbnak látom egyúttal kikapcsolni a Wifit, meg a mobilnetet, mielőtt egész úton pittyegne a zsebem.
-Megbeszéltük! - csapok le rögtön az ajánlatra.
 - De nem ilyen Thai háton gyaloglós, hentesbárddal csapkodós fajta, hanem a hagyományos! - kötöm ki az elején. Fizettem már be olyanra, ami minden extra szart magában foglalt, utána egy hétig járni alig bírtam.
- Nem az én hibám! - védekezem rögtön, amint a diplomamunkám hogylétét kritizálja. Jó, tény, hogy senki nem kényszerített arra, hogy nőt vigyek a szobámba, sőt direkt ezért hoztam meg még azt az ominózus szabályt, amit sikeresen megszegtem, aminek hála valószínű tényleg előbb vonulok be valamelyik idősek otthonába, mint fel az egyetemi pulpitusra átvenni a nemes iratot.
Aggódva hallgatom, ahogy a családjáról beszél, közben kihajítom a szemetesbe az immár üres poharamat.

- És ez a tökéletes gyerek igazából boldog? - oké, lehet hülye kérdés, de annak egy cseppet sem örülnék ha kiderülne, hogy igazából mély depresszióban szenved és csak megjátssza magát. Bár azt talán észrevenném, ismerem annyira.
- Minden esetre ma elérjük, hogy az legyél. A tetőpont az lesz, amikor teljesül féltve őrzött álmod, még megmasszírozhatsz. - az utolsó mondat fontos, hogy érezze nem szánalomból akarom végigbumlizni vele a várost.
Bekászálódom a kisbuszba, amiben üvölt az Avicci, ezen fejcsóválva felnevetek.

-De komolyan csak L.A.-ben voltál egész amerikai tartózkodásod alatt? - ezt az információt azóta sem sikerült feldolgoznom, bízom benne, hogy félreértettem és járt azért még itt-ott, legalább valamerre Kanadában, ha már francia. Páran még préselődnek az ülésekre, az egyik csaj nagyokat pislog hol rám, hol a kezében tartott újságra, aminél dolgozom, és amiben ott vigyorgok az egyik oldalon. Tíz ujjamon megtudom számolni hányszor ismertek fel, pontosabban, hogy hányszor állítottak meg megkérdezvén, hogy én az vagyok-e, akire gondolnak. Hiába nézeget felém percenként, nem könnyítem meg a lány dolgát, szólítson le, ha akar valamit.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Vas. Máj. 18 2014, 11:05

-Persze. Teljesen hihető. -nevetek fel, miközben kudarcba fullad fittségének bemutatása. De nem szólhatok egy rossz szót sem, hiszen én pillanatnyilag még ennyire sem vagyok éber, bár én ezt minden kérés nélkül be is vallom.
-Kár, pedig olyat terveztem. Már a hentesbárdot is beszereztem. -görbül le a szám a kikötései hallatán. Nem értem mi baja a thai masszázzsal egyébként, ne nem mintha én tudnék olyat. Még a sima is meghaladja a képességeimet, de az most mellékes, úgyis először ő fog cipelni, nem bízom meg benne, hogy megtartaná az egyességet.
-Nyilván nem. A világegyetem esküdött össze ellened és fellázadt a laptopod. Ez teljesen mindennapos. -nevetek fel. Naná, hogy az ő hiába az, ha nem halad a diplomamunkájával. Nem nagyon lenne más dolga, de mégis képtelen egy dologra koncentrálni huzamosabb ideig. Pedig ha jól tudom, lassan itt a leadási határidő, ha még idén szándékozik megkapni a papírfecnijét.
Következő kérdése hallatán elgondolkozom. Nem mondhatnám, hogy kicsattanok a boldogságtól és a réten pillangókat fogdosok szabadidőmben, de azt sem, hogy depressziósan átsírnám az életem. Inkább valahol a kettő között vagyok.
-Elvileg. -foglalom össze röviden, ami épp végigpörgött az agyamon. Tényleg nem tudom, hogy boldog vagyok-e. Nem szoktam ilyeneken gondolkozni. De az biztos, hogy nem tudnám rávágni nyugodt szívvel az igent.
-Ezaz. Végre teljesül, amire oly régóta várok. Azért te sem panaszkodhatsz, tudom, hogy egész életedben azt vártad, mikor cipelhetsz már végig New Yorkon a hátadon. -húzódik szélesre a mosolyom. Azt hiszem, az utóbbi időben kezdem jól érezni magam a fiú társaságában, pont mikor készül elköltözni. Na mindegy, ez az én formám, megint lelép egy haver, mire megkedvelném. Felcsüccsenve a buszra, rögtön megüti a fülemet Avicii, de nem zavar, jól elvagyok vele. Az viszont kellően zavar, hogy egy csaj csak bámul felénk. Ha akar valamit, jöjjön oda vagy ha nem mer, akkor ne bámuljon, mert mindig szerencsétlenkedek, ha néznek. Nem tehetek róla.
-Dehogyis. Azért ennyire nem vagyok szobanövény. Fél évig voltam fent a kanadai határnál, de nem szerettem, mert hideg volt. Úgyhogy visszajöttem inkább. -fejtem ki a fiúnak, miközben lekászálódunk a buszról és megindul a versenyfutás az életért, pontosabban a helyért. Mintha nem pontosan annyi hely lenne, ahányan vagyunk. Na mindegy, mi is foglalunk egy helyet, bevágódok az ablak mellé és ezúttal még a szárny sem takarja ki a képet. Látni akarom a nagy almát felülnézetből is.
-Van már valami terved, hogy mit nézünk meg, vagy majd ami hirtelen eszedbe jut? -érdeklődök a programról, miközben megiszom a maradék kávémat is és a poharat leteszem az előttem lévő tálcára, majd ha jön a stewardess, odaadom neki.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Vas. Máj. 18 2014, 11:49

Elnyomok még egy lusta ásítást. Hiába terveztem, hogy időben elalszom csak más valaki nem ezt a programot gondolta ki nekem...és ha őszinte akarok lenni, akkor igazából én sem.
- Pontosan, nincs ezen semmi csodálkozni való. Tiszta Terminátor. Lázadnak a gépek. De egyébként már finisben vagyok, utolsó napos lesz, de leadom a határidőre, ha addig élek is. Ámen! - kell nekem a diploma, ha másért nem is, akkor azért, hogy ne szekáljanak vele. Amy is folyton ezzel szívat, anyáék meg már elkönyvelték, hogy munkanélküli életművész lesz a gyerekből. Azt szeretik elfelejteni, hogy jelenleg is dolgozom, de mindegy.
- Ez rettentő meggyőző volt...- reagálok az életkedvmentes elvilegre. Színész nem lesz belőle, de nem is ő akar az lenni...A francba is csak öt perc nyugalmat kérek, amikor nem máson kattogok!
- Nem is tudtam nyugodtan aludni emiatt. - némi irónia bújik meg a hangomban. Szépen fogunk mutatni a Time squeren, ha a cipelnem a tömegbe. A "rajongóm" ( hú, de menő vagyok már rajongóim vannak ) átszellemülten bámul, mintha minimum valami hollywoodi DiCaprio lennék. Olyan kis szerencsétlen és nem tudja, hogy én ezt mennyire élvezem. El is folytok egy elégedett mosolyt, amit félő, hogy flörtölési szándéknak hitt, mert bátortalan pillantásai kezdenek kacérkodásba átcsapni, ezért inkább Giselle felé fordulok neki pedig meghagyom a színes papírlapokra nyomott képmásom nézegetését.
- Jó is, hogy mondod, vennem kell juharszirupot! - fel is jegyzem magamban a konyhai hiánycikket.
- Pedig ott nagyon jó telek vannak. Szétfagysz és medve, de sok-sok hó! - igen, meglepetés, imádom a havat és épp ez az egyik ok, hogy szívből utálom L.A.-t. Nevetve nézem, ahogy megindul a tömeg, amiben mi is ott kevergünk valahol. A stewardess műmosolya mindig hányingert kelt bennem meg némi szánalmat. Biztos, hogy nem őszinte az a vigyor, de reggel együtt fel kell kennie a szolid sminkjével együtt, különben ki lészen rúgva.
- Megnézzük a naaagy nevezetességeket meg, hogy lásd milyen önfeláldozó, hős lovag vagyok, talán elviszlek az Upper East Sidera. Amy mindig tesz ott egy tisztelet kört, az idióta sorozatotok miatt.. - Ez a hátránya, ha egy lány testvéreddel élsz együtt. Akkor is az arcodba tolják ezeket a szarokat, ha te hermetikusan elzárkóznál előle.
- Vagy van valami speciális óhaj-sóhaj, hogy hova vigyelek?-A gép különösebb probléma nélkül felszáll, előtte megkérik, hogy csatoljuk be az öveket, meg jó utat kívánnak stb stb. Aztán egy idő múlva megint feltűnik egy kiskosztümös, hogy kérünk-e valamit.
- Egy koffeinmentes kávét, legyen szíves. - és tessék ezt is megéltük, hogy én ilyet akarok inni.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Szer. Jún. 11 2014, 18:21

Korán van még, nem is ment annyira tökéletesen a felébredés, bár Nick meglepi kávéja sokat lendített a helyzeten. Talán mire New Yorkba érünk és túl leszek egy újabb kávén, sikerül éberré változtatnom magam.
-Úgy legyen, én szurkolok. -mosolyodom el, bár nem tudom mennyit lendít a helyzeten a szurkolásom, de hátha ér valamit, na meg persze nem fogom túlzásba vinni, de jól hangzott. Szépen átjutunk az összes biztonsági állomáson, mennyivel egyszerűbb volt 2001 előtt, sokkal gyorsabban át lehetett jutni a reptereken. Azok a régi szép idők, na nem a gyerekkorom, sokkal inkább az, hogy egyszerű volt repülni össze-vissza. És nem nekem kellett vigyáznom az irataimra.. meghaladja a képességeimet, de szerencsére mindig van valaki, aki utánam hozza. Megjegyzését, miszerint rettentő meggyőző voltam, inkább figyelmen kívül hagyom és a busz felé veszem az irányt.
-Tudtam én. Ezért is teszem meg a szívességet, hogy elvihetsz.. így végre nyugodtan fogsz tudni aludni. Még hálás is lehetsz nekem. -kacsintok egy elégedett mosollyal a szám sarkában, úgysem ússza meg, a hátán fog cipelni New York közepén. Már csak azért is, mert ennyivel tartozik az elszenvedett időért, amit vele kellett töltenem az elmúlt egy évben. Ennyi jár nekem. Elmosolyodom, hogy csak a juharszirupot sikerült leszűrnie az egész mondandómból. Élmény ilyen emberekkel beszélni. Na, azért csak leesett neki a többi rész is. Haladunk.
-Hát ezaz. Hó, hideg és medve.. nem az én világom. Jobban szeretem a homokvár, meleg, tenger kombinációt. Az az én világom. -mosolyodom el, fáradtan állandóan mosolygok, még többet, mint mikor éber vagyok. Ebből is látszik, nem úgy működöm, mint a többi, normális ember, de hát ez van.
-Szuper. Igen, önfeláldozó lovag leszel, oda mindig el akartam jutni. Sőt, vásárolni is el akartam menni, de nem foglak elrángatni. Majd legközelebb, hiszen most már meglesz a kellő helyismeretem New Yorkban. -jelentem ki elégedetten, bár ezt még én sem gondolhattam komolyan. LA-ben 2 hónapba telt, mire eltaláltam a fontosabb helyekre. Lehetetlen, hogy egy városnézés alatt bármit is megjegyezzek.
-Egyelőre nincs, de mire odaérünk kitalálok valamit. -mosolyodom el, majd bekapcsolom az övemet, hiszen végre elhagyjuk eme bolygónkat egy rövid időre, legalábbis nem érünk hozzá... az már elhagyásnak számít, nem? Miután megérkezik a stewardess és Nick leadja a rendelését, csodálkozó pillantást vetek rá, de nem akarom megváratni a hölgyet, így gyorsan rendelek is.
-Egy extracsokis muffint kérek és egy koffeines kávét... mert a koffeinmentes a gyengéknek való. -nézek utolsó szavaim alatt a fiúra, majd mosollyal jelzem a hölgynek, hogy más nem lesz, nyugodtan mehet tovább, én pedig kikapcsolom az övem és elégedetten hátradőlök.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Szer. Jún. 11 2014, 19:00

Hősnek érzem magam, a legnagyobbnak a világon, több okból is. Felébredten, nem késtem, kávét vettem. Jó, ez utóbbi nem tartozik az értékelendő erényeim közé, de azért na, nem csak magamnak és ennyit megérdemlek a rózsalugason való lemászásom után. A tenyeremben még itt-ott látszanak a tüskenyomok.
- Igen, természetesen. Hálám üldözni fog…- fáradtan forgatom a szemein, el is nyomok egy újabb állkapcsos leszakítós ásítást. Kevés lesz mára az a tervezetett három koffeinlöket.
- Saaand castle in the saand – kezdtem reggeli rekedtes hangomon rögvest énekelni a homokváras megjegyzésére, megboldogult Robin Sparkles dalát. Annak a sorozatnak is vége, mindennek vége. Öregszem.
- Az egészen biztos, hogy nem fogsz elrángatni. Nincs az az isten, se az a pénz, aki miatt én akár csak egy alkalommal is többször menjek vásárolni, mint az létszükségek. Esetleg karácsonykor, akkor viszont én foglak elcipelni téged, kellenek az ajándékötletek! – főleg most, hogy már nem csak a húgom az egyetlen nő az életemben, akinek borostás angyalkává kell változnom. Megint az órámra nézek. Talán dobnom kéne Halenek, egy SMS-t, hogy ne keressen ma, mert városon kívül leszek…majd New Yorkban ráér, a repülőn úgysem használhatom a telefont.
- Várj, várj, várj, várj! Komolyan azt mondat, hogy kellő helyismereted lesz? – kitör belőlem egy tétova nevetés.
- Gis, én magam sem igazodok ki mindig az utcákon, pedig tősgyökeres vagyok. Te pedig még LA-ben is eltévedsz! New Yorkban egy perc alatt elvesznél– viccelt, egészen biztosan csak viccelt.  Egy biccentéssel jelzem, hogy jó, ha eszébe jut valami kihagyhatatlan, akkor szóljon.  
- Hahh. Nem, hogy értékelnéd! – hörrenek fel azonnal, hogy legyengéz. Tessék meg dícsérni, hogy menteset iszok!
- Amúgy meg, gyereket szeretnék. – közlöm, mint valami egyszerű hétköznapi tényt. Aztán leesik, hogy túl sok logikai kapcsolatot nem vezettem fel a két mondatom között és simán félreérheti az egészet.
- Mármint nem most,  de majd egyszer szóval jó lenne nem elhalálozni idő előtt… - hadarom le gyorsan, azt kifelejtve a nagy igyekezetben, hogy nem csakhogy, nem most, de nem is tőle szeretnék utódot. Jesszusom, hogy a francba van az, hogy kicsivel több, mint egy hete élek kapcsolatban és már családalapításon gondolkozom? A haveroknak, igazuk van. Tényleg hülye vagyok.  Időközben megérkezik a rendelés. Fintorogva szagolok bele a löttybe, és bizalmatlankodva kóstolom meg, de kis híján vissza is köpöm a pohára.
- B*szki, ez szar! – elhúzva a számat le is rakom, én ezt meg nem iszom annyi szent.
- Olyan íze van, mint az olvasztott guminak…nem, nem ettem még olvasztott gumit, de lefogadom, hogy az is hasonló csak talán valamivel finomabb. Nem akarsz cserélni? – nyújtom  feléje, hátha sikerül meggyőznöm róla.
- Igazából, annyira nem rossz. Ha jobban belegondolok, olyan mint aaaa….nutella. Igen, pont olyan! – semmi köze hozzá természetesen, de nekem normális ital kell, nem ilyen lé. Elkell kunyernom tőle a koffeinest.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Hétf. Jún. 16 2014, 11:32

Már ébren vagyok pár órája, ám még mindig nem sikerült teljesen éberré válnom. Egyszerűen nem vagyok biológiailag bekódolva a korai kelésre, nekem minimum nyolcig kell aludnom ahhoz, hogy aznap használható lehessek. De ma bebizonyítom, hogy így is képes vagyok az emberi tevékenységekre. Nick válaszát hallva, miszerint hálája üldözni fog, elégedetten húzom ki magam. Jobb, ha beletörődik, hogy nem ússza meg a hátán cipelésemet, addig fogom szekálni.
-Neee, még mindig nincs jó hangod. -próbálom abbahagyatni vele az éneklést, amint elkezdte, de nyomatékosításképp még a kezemet is a szája elé helyezem, hátha így már egyértelművé válik számára, hogy az éneklés nem az ő szakterülete.
-És miből gondolod, hogy hajlandó leszek veled menni a karácsonyi bevásárlásodra? -nézek kérdőn a fiúra, hiszen nem kötelességem elkísérni, sőt jobb is, ha nem töltök sok időt a fiúval, hiszen egy idő után rendkívül idegesítő tud lenni. És nem is kell hozzá sok idő. Nem is tudom, hogy tudott rábeszélni, hogy eljöjjek vele egészen New Yorkig. Rejtély. Helyismeretem kifejtése után pontosan ilyen reakcióra számítottam.
-Nem vesznék el, éljen a GoogleMap csodás találmánya. És már LA-ben is tökéletesen tudok közlekedni. Eltalálok a lakásomtól a kávésig, onnan a sulihoz, sőt a parkba is. És ezek között bármelyik irányba hibátlanul közlekedek. -húzódik elégedett mosolyra a szám. Sosem voltam a közlekedés mestere, de azért szép lassan csak sikerül megismernem LA-t, bár biztos vagyok benne, hogy tudna mutatni olyan helyet, ahonnan nem találok haza. Következő mondatai hallatán köpni-nyelni nem tudok. Fogalmam sincs, hogy tett ilyen éles fordulatot az agya és egyáltalán honnan jött ez az egész. A magyarázkodása is elég bénára sikerült, így hát eléggé kikerekedett szemekkel nézek rá.
-Najó, ez fura volt, ugye te is tudod. És én még azt hittem, hogy az, hogy erotikus álmaim vannak veled, az valamilyen agyi problémámra vezethető vissza. De ezek után már az sem annyira fura. Egyáltalán honnan jött ez az egész? -értetlenkedek, hiszen nem gondoltam volna, hogy Nick szájából valaha is hallok ilyet. Nem tudom  ki lehet a jelölt, de remélem még várnak vele, mert a fiú egyértelműen képtelen lenne egy gyerekről gondoskodni. Kényelmesen elhelyezkedek az ülésemben és igyekszem inkább elfelejteni az előbbi információkat. Fogalmam sincs, milyen hosszú lehet az út, természetesen nem sikerült utánanéznem, de legalább gondoltam rá, hogy meg kéne tudakolnom. Mindegy, valószínűleg nem 20 perc lesz. Mire végre sikerül kényelembe helyeznem magam, megérkezik a stewardess, így kárba vész minden eddigi igyekezetem. Megköszönöm, és elveszem a gőzölgő italom, és lehajtom az előttem lévő ülés hátán lévő italtartót, majd belehelyezem a poharat. Nevetve figyelem, ahogy Nick szitkozódik. Nem tudom mit várt egy koffeinmentes kávétól.
-Nincs esélyed, nem cserélek veled. Nekem legalább jó íze van. -kortyolok bele bizonyításképp és valóban egész kellemes, bár ittam már jobbat, de nyilván ezerszer finomabb, mint a fiúé.
-Szóval nutella íze van? Remek, akkor miért akarsz cserélni? -mosolyodom el, majd ismét megpróbálok elhelyezkedni az ülésben.
-Kb mennyi idő alatt érünk oda? -érdeklődöm meg a fiút, majd végül sikerül megtalálnom egy kényelmes pozíciót, így elégedett mosolyra húzódik a szám.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Vas. Jún. 22 2014, 12:49

Jól hallhatóan kornyikálok, páran felénk is néznek, tegyék csak nyugodtan, szívesen osztok autogramot továbbra is. Elvigyorodom, ahogy a szent erőszak eszközével próbálja belém fojtani a kibuggyanó dallamcsokrot.
- Mi az hogy nincs jó hangom! – hörrenek fel, lehámozva a kezét rólam.
- Viszont ez esetben gyakorolnom kell, te leszel a hallgatóság! lelkesedve felé kacsintok, nyilván értékelni fogja ezt a soha vissza nem térő kitűntetést.
- Meeert jó fej vagy és kedves és angyali természeted nem venné a lelkére, ha azért tévednék el a pláza féktelen forgatagában, mert nem jöttél segíteni nekem. A végén pedig megint elviszlek moziba. ajánlom fel nagyvonalúan, elvégre a legutóbbi shoppingot is egy laza filmmel zártuk és milyen jó is volt. Én legalábbis élveztem és bár, be nem vallaná magának, de talán ő is.
- Ez így két-három év után egészen parádés teljesítmény! Fogadd őszinte szívből jövő gratulációmat! - némi irónia cseng ki szavaim közül, de éppen csak egy leheletnyi.
- De légy nyugodt, múltkor én is majdnem eltévedtem. – nem tehetek róla, hogy a Salisbury rezidencia a világ vége mögött van hatvankét méterrel vagyis a város másik végén.
- Viszont annak a tömegközlekedés volt az oka. Eszembe jutatta miért is nem járok soha busszal. – legalábbis eddig nem tettem ilyet vagy nagyon nagyon ritkán. Most meg…hagyjuk is.
A gyerekvállalásos kijelentéssel saját magamat is meglepem, így természetes, hogy Gis is kis híján kiesik a repülőből.

- Azaz igazság, hogy bár ezt sem nézted volna ki belőlem de…- kezdenék bele a hosszú levezetésbe, miszerint komolyabbnak nevezhető kapcsolatban élek és teljesen meghülyülök, de ekkor esnek le iménti szavai.
- Mi? Hogy micsoda? Erotikus álmaid? Velem? – széles mosolyra húzódik a szám miközben emésztgetem a hirtelen jött információt. Nem mondom, hogy én nem fantáziáltam róla egyszer, kétszer, sokszor…
- És és azóta? Vagy…komolyan? – pislogok még pár döbbentett. Ha ezt előbb mondja még simán a tettek mezejére vihettük volna a dolgot….
Időközben terelvén az egyre érdekesebb beszélgetést megérkeznek az kávék…pontosabban az ő kávéja és az én híg lém.

- Naaaa, légysziiii, akkor nem énekelek vagy ha már úgyis a Roxfortba akartál menni, akkor simán elvarázsollak, hogy meg akard inni ezt!– lelkesen nyújtom felé a poharam, hátha sikerült rávennem, noha tudom, hogy az esélytelenek békés, boldog nyugalmával indulok.
- Azért, mert tudom, hogy te jobban szereted a Nutellat, mint én, így neked adom! Parancsolj! – elé helyezem a koffeinmentes löttyöt, jelezvén, hogy a csere ezennel megköttetett. Törődjön bele.
- Három óra – válaszolom gyorsan, de gondolataim ismét az előbbi mondatai felé terelődnek. Erotikus álmai vannak velem. Hahh. Tudtam, annyira tudtam!
- Na de Gis, mesélj, mi van veled mostanság? Bosszantóan keveset láttalak az utóbbi időben…- én is hátradőlök az ülésben, kényelmet keresve, de feladom. Ezeket a székeket nem rám tervezték.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Vas. Jún. 22 2014, 18:20

Kellően hosszúnak ígérkezik ez a repülőút, főleg, ha Nick végig tervezi kornyikálni az egészet. Hiába, nincs jó hangja, de még megpróbálom megakadályozni, hogy kisebb-nagyobb tárgyak repüljenek felénk a gép másik végéből. Hiába, nem hagyja magát.
-Gyakorolj egy karaoke bárban, vagy otthon. De ne egy repülőn, kérlek. -mosolyodom el, remélve, hogy sikerült végre elhallgattatnom, vagy legalább az énekléssel felhagy egy pár órára. Következő kijelentése hallatán elkerekedik a szemem. Még, hogy nem hagynám eltévedni a plázában? Hányszor reméltem, hogy eltűnik valahol és elő se kerül többet...
-Azért az én jófejségemnek is van határa. Veled nem épp egy élmény vásárolni, ezt ugye te is tudod? És különben is, ki mondta, hogy akarok veled megint moziba menni? Vigyél mást! -mondom továbbra is egy halvány mosollyal az arcomon, de van igazságtartalma mindennek. Igaz, hogy azután a mozizás után kezdtünk viszonylag jóban lenni, ami annyit jelentett, hogy el tudtam viselni a közelemben. Ennyi, nem több. De akkor sem tervezek vele újabb mozizást és karácsonyi shoppingot sem. Különben sem szeretem a karácsonyt. Ott az a rengeteg ember mindenhol és a nyálas karácsonyi zenék... katasztrófa. És mindenki fát díszít, karácsonyi vacsorát ül a család, ebből pedig mind kimaradok, nekem marad a Last Christmas egyszeri meghallgatása.
-Azt hiszem én idén karácsonykor is inkább otthon maradok, Bad boyst nézek és majd éneklem, hogy "Last Christmas I gave you my heart...", csak a karácsonyi feeling kedvéért -Hagyom abba az éneklést, úgy tűnik ragályos a hülyeség és túl közel ülök a vírusgazdához.
-Ó köszönöm, drága Nick. Végre valaki felfedezte dicséretre méltó közlekedési képességem. -mosolyodom el elégedetten, majd egyre szélesebbre húzódik a mosoly, amikor elmeséli, ő sem mindig jobb nálam. Hát igen, a tömegközlekedés számomra is rejtély. Ezért járok inkább taxival mindenhová, a sofőr általában tudja merre kell menni. Hirtelen jött vallomását hallva leesik az állam, nem számítottam rá, hogy ilyeneket hallok tőle, és ebben a nagy meglepettségben kicsúszik olyasmi is a számon, amit nem pont Nicknek kellett volna elmondanom. Basszus. De talán nem fogta fel. Igen, másról kezd beszélni, ezaz. Nem, mégis csak leesett neki. Francba.
-Olykor. A rosszabb napjaimon. És ez csak tovább ront rajtuk. -jegyzem meg csípősen, a széles mosolya pedig egyszerűen kiakasztó. Miért nem tudom egyszer befogni a szám? És persze fel is hozza a pontos időt, hogy mióta.
-Hát, úgy nagyjából... -kezdenék bele a mondandómba, de valami isteni segítségképp megérkezik a kávénk, amit kedvesen megköszönök, remélve, hogy ez elterelte a fiú figyelmét az előző témánkról. Inkább a repülőútról kezdek érdeklődni, hátha vissza sem térünk már az előbb említettekhez.
-Nem, nem kell elvarázsolnod, akkor sem adom neked a kávém. Sajnálom. -mosolyodom el elégedetten, majd megpróbálok elhelyezkedni és újabb próbálkozását elhárítani.
-Igazán nagylelkű részedről, de megleszek én a saját kávémmal is. Jó sok koffeinnel. -húzódik még szélesebbre a mosolyom, majd elégedetten szorongatom, még ha akarná se tudná elvenni tőlem.
-Három óra? -kérdezek vissza hitetlenkedve. Tudtam, hogy messze van, de hogy ennyire. Egek, hogy én mire vállalkoztam. Egy nap 6 óra repülőút, és mindez Nickkel. Tuti, hogy nem vagyok normális.
-Borzasztó keveset látsz? Hála az égnek. -nem hagyhatom ki a csípős megjegyzéseimet, ezt ő is tudja. Pont mint azt, hogy egyszerűen már csak azért sem fogom soha igazán megkedvelni, kész, ilyenek a franciák.
-Igazából semmi nagy dolog nem történik velem. Járok edzésekre, készültem a vizsgákra és éltem az egyetemisták átlagos életét. Nem tettem semmi nagy dolgot, nem várok Oscar vagy Nobel-díjra és semmi hasonlóra és még a tévébe sem fogok bekerülni. -válaszolok végül normálisan is, miközben ismét belekapaszkodok a kávémba, de hirtelen megszáll a jófejség. Biztosan az oxigénhiány az oka.
-Tudod mit? Tessék, idd meg. Amúgy sincs szükségem ennyi koffeinre, mert tuti túlpörgök. -nyújtom át a papírpoharat, majd elégedetten hátradőlök, így már legalább nincs mit magamra öntenem.
-Na és veled miújság? Te biztosan több izgi infóval tudsz szolgálni. -kérdezem magamhoz képest meglepően kedvesen, miközben kipillantok az ablakon és az alattunk lévő tájat figyelem.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Kedd. Jún. 24 2014, 18:01

Nem vagyok hülye, nem, tényleg nem, na jó egy kicsit talán, de annyira azért mégsem, hogy köztéren kornyikáljak hosszú órákig így bölcs előrelátással pár hang után elhallgatok még mielőtt elvinnének a hekusok.
- Komolyan olyan leszel, mint a grumpy cat. Ne mondd, hogy az utóbbi időben nem élvezted a társaságomat…. – nem feltétlenül arra az estére gondolok, amikor ezt több értelemben is tette, hanem általánosságban. Minden esetre idén muszáj lesz elcibálnom magammal és nem csak azért, hogy a szekáljam és az idegeire menjek, ezt most is teszem, nem kell ehhez különleges alkalom, hanem, hogy segítsen ajándékötletekben.
A dalszöveget egy pillanatra félreértem, mert ha belegondolunk a giccses mondat most nagyon és fájdalmasan igaz is lehetne, főleg, hogy talán nem is múlt olyan sokon, hogy George Micheal sorai a valóságba vetüljenek. Mondjuk a folytatása miszerint: „but the very next day you gave it away” – már annyira nem lenne helytálló.

- Látom gyorsan tanulsz! vigyorgok az éneklésre, de közben egészen máson kattogok. Utálatos a kérdés, de mi lett volna ha..? Mi lett volna ha akkor összejövünk? Akkor is szétrobbantottunk volna azt az ominózus tantermet Halel, és most a New Yorki út helyett elfogadható magyarázaton és/vagy szakító szövegen elmélkednék? Vagy akkor semlegesen hatott volna rám a lapok után hajolgató miniszoknyás és érdektelenül, unottan elsétáltam volna el mellette? Ez utóbbin halványan elmosolyodom, igen roppant valószínű, mert nem vonzott volna úgy, mint egy taliga mágnes. Persze.
- Ah, ez fájt! – színpadiasan a szívemhez kapok, amikor becsmérli a velem való szexjelenetek vizionálást.
- Vaaagy várj, csak. Azért ront a napodon, mert úgy gondolod, ezek csak álmok maradnak? – elvigyorodom. Ezek után lehet kilök a repülőből, de tudnom kell ha tényleg így van. Mondjuk úgysem merné bevallani…
Küzdök a kávéért, közben elterelődik a szó, de nem kell aggódni visszafogom én még hajtani, mint ahogy z eltévedett juhot szokás.

- Edzésekre? – ez az info eddig kimaradt. Ha ő is lovagol nem kell lökni, magamtól fogok ugrani. De lássuk be, Gis ön és közveszélyes. Maximum a sakkot tudnám elképzelni neki.
Hitetlenkedve pillogok felé, amikor kezembe nyomja a teli poharat. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen megvehető, nyilván azokban az álmokban nagggyon jó lehettem hozzá. Csak, mint mindig.

- Köszönöm! – mosolygok nagyokat meg kortyolok is, élvezem, ahogy a koffein lassan felébreszt. Kész szerencse, hogy én már nem ettől pörgök túl.
- Szóval ott tartottunk, hogy „úgy nagyjából”.... megmondtam vagy megmondtam? Nem hagyom elveszni ezt a dolgot, mert meglehetősen kíváncsivá tett. Az álmok a legféltettebb vágyainknak kivetülései, legalábbis egy bölcs ember egyszer valami hasonlót mondott. De tény, hogy valami valóságalapja van a tézisnek.
- Velem? – kérdezek vissza élből, ezzel is nyerve egy pillanat gondolkodási időt,hogy, hogy is adjam elő magam.
- Velem. Hátööh, ja, szóval, izéé, mármint tudod…ami azt illeti. – a „minél több töltelékszót egy mondatba" verseny eheti nyertese: Nicholas Hill. Taps.
- Megvagyok. – igen, roppant valószínű, hogy ennyi zavart hablaty után elég lesz neki ez az egy kis szó és nem kezd faggatni.
-A diplomamunkám finisben, több álláslehetőség  is van előttem, összejöttem valakivel, megkerestek egy kiadótól és utálom a főszerkesztőm. – hadarom le gyorsan. Nem tudom honnan érkezett hirtelen pánikom és miért érzem mérhetetlenül kínosnak azt, hogy Haleről beszéljek neki, pedig…pedig érdekelne a véleménye, a húgom után talán az övé legjobban és ez aggaszt.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Szomb. Jún. 28 2014, 18:33

Nem volt egy díjnyertes ötlet, amikor beleegyeztem, hogy Nick elkísérhet New Yorkba, de azt hiszem egész eddig fel sem fogtam, mit tettem. Ha így folytatja tovább, nem jutunk el a nagy almáig, mert tuti megkísérlem kilökni vagy én ugrom. Szerencsére mielőtt tettlegességig fajulnának előbbi gondolataim, abbahagyja a kornyikálást és rögtön be is szól. Kész, kilököm.
-Héé, nem is igaz. Kellett volna? -nem fogja azt hallani tőlem soha, hogy valaha is élveztem az együtt töltött időt. Egyszerűen csak elviseltem. Mert úgy sem volt semmi esélyem megszabadulni tőle és ezt ő is tudja. Tudnia kell. Ennyi idő alatt igazán rájöhetett volna. Miért nem talál már mást, akit nyúzhat?
Hogy honnan jött rám az éneklés, na azt én sem tudom, de valahogy ragadós a hülyesége. Tudtam, hogy nem szabad huzamosabb időt eltöltenem vele. Főleg így, hogy menekülési útvonal sincs, hacsak ki nem ugrom egy ejtőernyővel, amit fogalmam sincs, hogy kell használni. Kész öngyilkosság lenne, habár, ha jobban meggondolom, eltölteni egy egész napot Nickkel sem épp egy életbiztosítás. Vagy a sitten, vagy egy hullaházban fogom végezni. Hogy melyik a rosszabb, arról pedig hosszan vitatkozhatnánk.
-Persze, hogy csak álmok maradnak. Már csak te hiányoznál az életemből! -jegyzem meg, majd ismét az ablak felé fordítom tekintetem. Minden olyan mozdulatlan, nyugodt. Csak az én életemet kavarja meg mindig valaki egy kicsit, hogy ne legyen annyira unalmas. Pedig nekem semmi bajom nem lenne vele.
-Igen, edzések. Miért? Nem nézed ki belőlem, hogy bármit is sportoljak? Ez fájt. -vetek néhány szomorú pillantást a fiúra, miközben megérkeznek a kávék és el is kezdem szorongatni a meleg papírpoharat. Hideg van itt fenn, bár van nálam pulcsi, de úgysem érem fel rendesen a csomagtartót, szóval mindegy is.
-Úgy nagyjából... fogalmam sincs mióta. Egy ideje, de nem túl régóta. Most elégedett vagy? -mosolyodom el, majd megpróbálom befészkelni magam az ülésbe, hátha találok valami kényelmesebb helyet, mert így eléggé nyomja a fenekemet és ez nem esik jól. Szemöldökömet felvonva figyelem a nyökögését, mely egyáltalán nem várt Nicktől, aki valahogy mindig tudja mit kell mondania, sőt néha túl sokat is beszél. Vajon mit nem akarhat elmondani?
-Na állj! Csak szépen sorban. Szóval, diplomamunkád a finishben, szuper, itt volt már az ideje. Álláslehetőségek? Még jobb, de tessék kiválasztani a legjobbat. Megkerestek egy kiadótól? Tényleg kezd felívelni a még nem létező karriered. Gratulálok, csak így tovább! Ééés mit is hagytam ki? Ja igen.. Összejöttél valakivel? -nézek kérdőn a fiúra és talán némi kérdőre vonás is megbújik a hangomban. Na nem mintha zavarna, sőt végre leakad rólam, de akkor mi a fenéért ülünk ezen a repülőn? Ez nekem túl sok egyszerre.
-Szóval mi? Mikor?? És miért nem meséltél róla? És most miért nem vele vagy... elvileg így kéne működnie a dolognak, nem? -dőlnek belőlem a kérdések. Hirtelen jött új információ, mely talán még nekem is jól jöhet, hiszen ezentúl nem kell félnem, hogy egyszer csak megjelenik egy újabb üveg borral a lakásomon. De azért mégis kicsit fura érzés ez az egész, nem tudom miért, de hirtelen olyan, mintha.., nem is tudom milyen lett hirtelen. Más.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Hétf. Jún. 30 2014, 15:05

Válaszán csak fejcsóválva elnevetem magam. Kellett volna vagy sem, tudom, hogy tette és azt is, hogy menthetetlenül önfejű, lévén francia, és soha a büdös életben be nem vallaná.  Éppen ezért lep meg rettenetesen az, amikor vágyálmait, mert nyilván valóan azok, ecseteli nekem.
- Azt nem mondtam, hogy nem nézném ki belőled. Sokan, már a Xboxos Fifázásokat is sportnak veszik, abban például hibátlanul el tudnálak képzelni, vagy a rövidtávú gyaloglásban, még talán ott is. – húzom még egy kicsit, bár félő, hogy nem sokára tényleg szárnya kapva fogok repülni a lágy nyári fuvallatban. De az is lehet, hogy bedarálna a hajtómű, ahogy a köpenyes szuperhősöket szokta.
- Fogjuk rá… - nem erőltetem, így is már többet hallottam, mint, amennyit valaha is remélhettem volna, ugyan még mindig nem tudom hova tenni a dolgot. Mert ha nem teljesen vak, bőven leeshetett neki, hogy  volt egy idő, amikor részemről nyitott volt a dolog, jobban is tanácsos lett volna. Az megint más kérdés, hogy a HH-s találkozáskor azzal a magamnak felállított céllal mentem haza, hogy megkell fektetnem és ez végül is sikerült, bár az is igaz, hogy, akkor ez eszembe se jutott.
Hebegek egy kicsit mielőtt kinyögném a lehadart monológot, remélve, hogy középre beszúrt információ morzsa felett lazán átsiklik a figyelme. Én naiv.

- Mi az, hogy még nem létező karrierem! Igenis van karrierem! – hörrenek fel. Ez mindig is érzékeny pontom volt, elvégre már egész jól kiépítettem a hírnevem a szakmában, bár, mint reményteljes zöldfülű, de akkor is. A büszkeségem sértetten tombol ilyenkor.
A székbe nyomódva várom, amíg kiszakadnak belőle a kérdések. Valahol várható volt, hogy letámad nekem pedig hosszas beszámolóba kellene bocsátkoznom.  

- Nem olyan rég óta tart és… - miért nem meséltem róla? Mégis, hogy a francba tettem volna? Hé, hello Gis, képzeld mi történt? Tudod, pár napja még téged akartalak mindenáron meghódítani, de ne aggódj, már nem ez a tervem. És veled mi a helyzet?
-..és még elég új ez az egész helyzet nekem, mármint, ezt most jól akarom csinálni. – következő kérdésén halkan felnevetek.
- Így is működik, de nem vagyunk összenőve…- másrészt pedig ma is nála ébredtem és nagy valószínűséggel este se a saját szobámba fogok bemászni. Kinézek az ablakon, hátha a az alattunk fekvő tájtól okosabb leszek, majd hirtelen ötlettől vezérelve előbányászom a mobilom meg a fülesem, aminek az egyik felét odanyújtom neki.
-Ezt mindig meghallgatom, amikor LA-ből utazom! – benyomom a rongyossá játszott slágert, aminek a szövegét oda-vissza tudom, de most, lássa milyen veszettül jó fej vagyok, nem éneklem csak csukott szemmel élvezem, hogy most először nem akarok örökre búcsút mondani a Hollywoodi domboktól.
- Na és te visszahívtad Georget? utalok a Mr. PerfectandtotalyboringguyfromUSA-re, akinek még múltkor a karaoke bárba a számot küldte. Atyaisten, mennyire féltékeny voltam akkor arra a nyomorékra, pont, majdnem, mint a pincér srácra, a házam alatt levő kocsmában.



// https://www.youtube.com/watch?v=jIzEEhZkthY //
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Szomb. Júl. 12 2014, 12:50

Gondoltam, hogy nehezen fogja elhinni, tényleg sportolok, de hogy ennyire nehéz dolgom lesz vele, arra még én sem számítottam. Tudom, nem vagyok egy tipikus atléta típus, de azért nem teljesen lehetetlen, hogy én is sportoljak. Sőt, lényegében kiskorom óta sportolok valamit.. a szüleim úgy gondolták, nem lehet belőlem tökéletes gyerek testmozgás nélkül. Na meg így legalább apa ráfoghatta, hogy apa-lánya programot szervezett, amikor lejött velem villogni egy-egy üzletfelének a teniszpályára.
-És mi a helyzet a tenisszel? Azt el tudnád képzelni? Vagy esetleg a lovaglást? -nézek érdeklődve a fiúra. Most már tényleg kíváncsi vagyok, mennyit néz ki belőlem. A lovaglás az egyetlen olyan sport, amit én választottam és valóban szeretem is, bár itt LA-ben valamiért nehézkesebb. Talán, ha Texasba költöztem volna, könnyebb lenne jó lovardát találni. De egy fél órányi kocsiútra LA-től azért van egy egész kellemes hely, ha időm engedi, néha kimegyek oda és olyankor minden problémám az angyalok városában hagyom.
Karrierjéről tett megjegyzésem elég nagy hatással van a fiúra, nekem pedig akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Valljuk be, nem igazán nevezhető még karriernek a jelenlegi helyzete, de ha ő így gondolja, hát nem zökkentem ki a kis álomvilágából. Egyszer úgyis híres újságíró lesz. Érdeklődve figyelem a részleteket a rejtélyes lánnyal kapcsolatban. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan nőnemű egyed, akinek valaha is komoly szándékai lesznek Nicckel és fordítva. Mindig vannak meglepetések.
-Ajánlom is, hogy jól csináld. Ha már egyszer valaki egy komoly kapcsolat lehetőségét látja benned. -mosolyodom el és tényleg őszintén mondom mindezt. Szeretném, hogy ne szúrja el, nem csak az ő, de a lány érdekében is.  Arról nem is beszélve, hogy amíg dúl a love, addig nekem is több időm van magamra, meg a saját életemre és nem kell attól tartanom, hogy váratlanul beállít. Elveszem a hirtelen felém nyújtott fülest és a szám hallatán rögtön mosolyra húzódik a szám.
-Imádom ezt a számot. -dőlök hátra az ülésben és csak élvezem a zenét. Isten tudja, hányszor hallgattam már meg, de egyszerűen képtelen vagyok megunni.
-Nem éreztem szükségesnek. Vissza kellett volna? Nem te mondtad, hogy nem illik hozzám? Akkor meg minek hívogassam? -nevetek fel. Rájöttem, hogy tényleg unatkoznék mellette, akkor pedig kár az egész. Inkább keresek valakit, aki Georgenál kicsit több, de Nicknél jóval kevesebb izgulnivalót tartogat. Az arany középút a kulcsa a boldog életnek.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: New York,New York - Gis&Nick   Today at 20:53

Vissza az elejére Go down
 

New York,New York - Gis&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ötödik Sugárút (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-