Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
To be continued-Hale&Nick EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
To be continued-Hale&Nick EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
To be continued-Hale&Nick EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
To be continued-Hale&Nick EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
To be continued-Hale&Nick EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
To be continued-Hale&Nick EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
To be continued-Hale&Nick EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
To be continued-Hale&Nick EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
To be continued-Hale&Nick EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 To be continued-Hale&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyHétf. Ápr. 28 2014, 21:27

Három nap. Eddig sosem hatott meg különösen, ez az idő-limit, lévén, hogy senkit nem akartam felhívni az után, hogy lefeküdtem vele. Jó, ez nem teljesen igaz, de az elmúlt pár évben nem volt ilyenre példa. Erre tessék, berobbant az életembe a miniszoknyájával meg a papírjaival együtt és egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből. Persze még ha akarnám, se tudnám, hiszem, a hátamon még mindig látszanak a karmolások halványuló nyomai, de ha nem is érezném őket, valamiért a rádiók, elszántan játsszák minden órában azt a számot, mintha a nélkül nem lenne teljes az amerikai polgárok élete vagy, hogy direkt ezzel is megnehezítsék amúgy sem könnyű dolgomat. Az első nap még számoltam, hányszor kezdem SMSbe, de a harmincadik után jobbnak láttam felhagyni vele. Tehetek én róla, hogy mindenről eszembe jutott? „Remélem, örülsz, mert képtelen vagyok a szobámban a szakdogámra koncentrálni” vagy „Már megint Avicci;)” vagy csak egész egyszerűen egyetlen szót, hogy „Hiányzol.” Mert ez az igazság, bár magamnak se akartam…akarom bevallani, de megkattantam nélküle. Mi a jó büdös francot csinált velem? Kikészülök, vagyis ennél jobban már aligha.
Ma letelt a három nap ennek örömére első dolgom volt írni neki. Sokadik nekifutásra, szeretem, ahogy az írói tehetségem ilyenkor cserben hagy, egy remekbe szabott mondatra futotta: „Este 8 fele az egyetem előtt?” Azóta folyamatosan a szerkesztőségben robotoltam, mintegy Canossát járva a múltkori késésért. Te jó ég mennyire megérte, ha csak belegondolok is…NEM! Most higgadt fejjel fogok találkozni vele. Ámen.
Farmer, fehér ing, vékony fekete nyakkendő és még rajtam maradt a zakóm. Tipikus újságírói uniformis. Abban bíztam korábban szabadulok és lesz időm hazamenni előtte, de így is rohannom kellet. Odaérve az ominózus épület bejáratához, neki támaszkodom a falnak, elmormolok még egy halk imát, hogy eljöjjön. Könyörgöm, gyere, mert bele pusztulok, ha nem.  Meg különben is érdekel mi volt az a kisebb CIA-s hadjárat, amikor elviharzott? Mert mire észbe kaptam már eltűnt a messzeségbe én meg ott maradtam egyedül, értetlenül magamban. Csak gyere máár, érkezz már meg, mert beleőrülök. Hale, az Isten szerelmére, hol vagy?

Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyHétf. Ápr. 28 2014, 22:59

Az első nap eltelt valahogy, az apámmal és tesómmal harcoltam mert nem tudták letörölni arcomról a magabiztos mosolyt. Hülyére hallgattam az Avicii számot, a fél napom pedig az egyetemen telt. Este a mobilom szorongattam húszezerszer néztem a kijelzőre. Semmi. Tiszta mázli, hogy nem adta meg nekem a számát, már felcsörögtem volna. Átnyálaztam a fészbuk profilját, és nem lettem okosabb. Másnap reggelre elkeseredtem. Akkor tényleg csak egy kaland voltam, dehisz meg is mondta, de azt is, hogy akar még? Egyre kevesebbszer pislogtam a mobil felé. Az óráim siralmasok voltak, egyfolytában a szünetekre vártam, hátha megpillantom a folyosón. Persze szakadatlan mosolyogtam, még a HVCS-vel, értsd Helyi Macsó Csávóval, is összefutottam. Szórakoztam vele egyet az udvaron, de végig Nicket kerestem. Persze sehol sem volt. A második estémen az ablakban ülve feladtam mindent. Nem fog keresni, egyszerűen nem fog, tudtam is. Már csak az asztalomon jutott hely a telónak. Minél messzebb annál jobb, úgysem keres. Sejtettem is, de olyan veszettül hiányzott minden egyes pillanatban. Alig aludtam.
A harmadik nap reggelén nyúzottan kelletem és már az Avicii szám sem vigasztalt, a jegyzeteim is oda, már az sem jó, hogy a pólójában alszom, már semmi, semmi sem jó. Ry persze blablázik, hogy megmondta. Meg basszus, meg!
Persze az első órám a "mi termünkben" volt, ahol a tanári asztalon estünk egymásnak, ez sem vidított sokat a hangulatomon. A csajok meg David így, David úgy és milyen volt vele lógni? Milyen volt, milyen volt? Randiztok?
Kussolj el!!! Kussolj már el! Legszívesebben ráordítottam volna. Mindegy is. Dél felé kezdtem magamhoz térni a révületből. Használtak már ki én is másikat. Nah bumm. Tanulmányi lecke, akinek egy menet vagy annak egy menet vagy és ennyi. Apám is lekurvázott, noha aztán bocsánatot kért, torínyórát ígért lánccal, ha nem haragszom. Csezd meg fater!
Éppen az egyik tanárral egyeztettem, amikor megérkezett az smsm. Meseszép, hogy hat szó és egy kérdőjel teljesen fel tud dobni. Szánalmas vagyok, de olyan lelkes lettem, hogy egyből minden jobban is ment.
Persze... simán lehet, hogy csak hiánya van. Oh basszus.
Tanácstalanul rohangáltam a türköt előtt egy órát, hogy jaj mit vegyek fel. Bleh!
Végül megtaláltam a megfelelőt, kiskabáttal, mellé még mosolyogni is sikerült. Nem akarok ennyire vágyni rá, mert nem szabad. Mert három napig az eszébe sem jutottam, milliónyi mentséget találtam magamban neki, de basszus, nem hiszem el....
Persze kések. Mivel mélydepibe estem kölcsön kaptam a bátyám kocsiját is, és mellé hússzere ígéretet lepakoltam, hogy 11-re otthon vagyok, oh igen. Oly jellemző lenne.
Leparkolok nem messze és sétálva indulok az egyetem felé. Direkt kések, azt írta 8 felé, szóval a fél kilenc az felé van, nem? Ha megvár megvár, ha nem, akkor nem, akkor sikítani fogok.
Már messziről látom a lámpák fényében, a szívem pedig indokolatlanul felzakatol, rohadék áruló. Olyan ráérősen sétálok, mint akinek semmi sem számít. Közben meg sietnék felé, magamhoz ölelném és az ajkára vetném magam, csak egy csók, de nem lehet. Három napot váratott. Az öltözéke is tetszik, ahogy Ő is, nah ez az amiből ki kéne kecmeregni.
- Helló szépfiú. Vársz valakire? - tiszta laza vagyok, elég jó, éljen, hogy színésznek tanulok. Hülyeség de gőzöm nincs, hogyan köszöntsem? Annyira, de annyira szeretném megcsókolni.



Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Ápr. 29 2014, 17:57

Hallgatnom kellett volna Amyre, amikor még aznap este nemes egyszerűséggel fogta és elém tolta a telefonomat, amit aktívan szuggeráltam. Pedig nem tudott semmiről, nem meséltem neki Haleről és mégis.  Az értetlenségemet látva közölte, hogy „Nem vagyok vak, te nyomorult”, majd lankadó magabiztossággal tájékoztattam a három napos szabályról, közben hivatkozva a Platina-szabályra meg a Citrom törvényre, mire lemondó szemforgatással egy, „Nicholas, te rohadt hülye vagy” kíséretében ott hagyott.  De győzködnie kellett volna még, vagy legalább feltörni a jelszavam, megkeresni az osztályidegen szívecskékkel ellátott nevet és írni neki a nevemben. Minimum.
Akkor most nem lennék ideges, hogy eljön-e vagy nem. Már bőven elmúlt nyolc és még mindig sehol. Ha több napot valahogy végig szenvedtem nélküle ezt pár percet kibírom. Az órámra nézek. Megint. Újból. Jó, még egyszer utoljára és többet nem fogok. 20:15…16…17…abba hagyom, beletörődtem, hogy elromlott vagy csak az idő pedig nem telik.  Kínomban megnyitom a Facebookot aztán azzal a mozdulattal be is zárom, elkezdek valami gagyi játékot, de nagyjából fél másodperc múlva megunom. 20:19. Bassza meg. Egy idióta marha vagyok. Mi a jó francért nem kerestem még aznap? Mi a szarért vártam ennyit? Mostanra már jól elfelejtett vagy jobb esetben idejön a papírokért, amiket nálam hagyott és pont. Legszívesebben erősen az épület oldalába verném a fejem és lehet meg is tenném, ha nem rántana ki önpusztító terveimből. Őszinte, széles mosolyra húzódik a szám, a megkönnyebbüléstől hirtelen meg sem tudok szólalni. Gyorsan ellököm magam a faltól és elé lépek. Túlságosan erős késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. Nem, még nem. Még hős vagyok és kibírom.

- Szia! Ami azt illeti éppen… – kezdek bele könnyeden köszönésbe, de amikor végigfuttatom gyorsan a tekintetem rajta konkrétan elakad a szavam. Baszki. Ennyit arról, hogy most higgadt leszek.
- Elképesztően…jól nézel ki...- állapítom meg halkan. Nem terveztem, hogy hangosan is kimondom, de terveztem mostanában én bármit is?
Még nem teljesen hiszem el, hogy tényleg itt van. Jézusom, de elszoktam én már ettől.  Időközben a normális szívverésem megszűnt és megint pont olyan rendszertelenséggel kalimpál össze vissza, mint legutóbb. Ennyit arról, hogy most higgadt leszek. Nyugalom Nick, szedd össze magad, csak három napja nem láttad, három kibaszott hosszú napja. Csupán három napja nem csókoltad meg, nem érintetted, nem…na eddig tartott a fene nagy önuralmam. Mire a következő gondolatig eljutnék már ajkam vadul az övére tapasztom. Legrosszabb esetbe eltol magától vagy felpofoz ellenkező esetben a derekát fogva magamhoz húzom és jó pár percig el sem engedem, mintha ezzel az egy csókkal akarnám leróni bűneimet, hogy három napig felé se néztem, pedig non-stop rajta kattogtam. Én akkora egy barom vagyok.

- Annyira hiányoztál. – súgom bele a csókba magamat is meglepve vele. Ezt sem terveztem bevallani, főleg magamnak nem, mert akkor megint oda jutok, hogy nem csak a szex hiányzott, hanem Ő. Utálom, hogy ilyen tehetetlen vagyok meg, hogy nem tudom mit kéne mondanom. Nem baj, a határozottság látszatát bármi áron is, de meg kell őrizni. Kicsit megköszörülöm a torkom, hátha ezzel visszanyerem a megfontolt viselkedésmódomat is, már ha valaha birtokában voltam én ilyennek, mert mellette biztos, hogy nem.
- Van okom félni attól a nagy fekete Mercitől vagy nem követett senki? – játékosan a parkolóban dekkoló kocsi felé mutatok. A múltkori távozása után, azért ezt nem árt tisztázni.

Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Ápr. 29 2014, 20:20

Három nap, nem is igazán három nap, mert reggel volt három nap, tehát három és fél. Az elején még elhittem, hogy sok a dolga, de aztán csak romlott a helyzet....
Most pedig ruganyos léptekkel felém siet, mint valami nagymacska. Láthatóan a vadász szerepben tetszeleg, de tuti megtúráztatom a több, mint 80 órányi kínzásért. Na jó párat levonok, mert az sms óta madárdalos a napom. De akkor is, Nick.... három nap? Majd bele gebedtem, annyira szenvedtem. Elkövettem vagy 5 gondolat öngyilkosságot, ezzel a gondolataim gyilkolásztam. Nem győztem kiverni a fejemből és persze nem ment. Miért is ment volna? Mindenről eszembe jutott, egy kocsiról, egy papírlapról, egy hülye teremről, egy csomag óvszerről, óh igen, beszereztem én is egy csomaggal.
A végére szabályosan dugdostam a mobilom, hogy nem lessem folyton a kijelzőt.
Megállok előtte, közeli ismerősként üdvözlöm a tachykardiát a légszomj fel sem tűnik, olyan jó barát.
Végig futtatom alakján a tekintetem, milliónyi emlék dereng fel a lelki szemeim előtt. A szájára pillantok, milyen jellemző. Persze, egyből a csókjára szomjazom. Jó lesz ez, majd jól megbüntetem....
Tetszik, ahogy végig tekint, ez az első alkalommal is felizgatott. Bókárja elnevetem magam, pedig azt terveztem, hogy morcos leszek, amiért megszívatott, de közelsége felzavarja a lelkem, hülye molyaim megint táncba kezdenek.
- Te is szuperül festesz! - legszívesebben hozzá lépnék, átölelném a nyakát és mélyen a szájára csókolnék, de nem lehet... akkor rájön, hogy 10 percet is alig bírtam ki nélküle, mint valami dedós. Milliószor megkérdeztem magam, hogy mi ez? Mi történik velem? Mitől vagyok ilyen hülyén boldog jelenleg?
Nagyon sokáig nem csókolom ma meg, ebben biztos lehet... véggondlatra felém lép, ajka az ajkamra simul. Persze, hogy fél másodpercig sem ellenkezem, máris ölelem magamhoz, vadul csókolom a száját, nyelvemmel az ajkára simítok, akkorát dobban a szívem, hogy megreszketi a lábam. Forrva zúg végig a vér az ereimben, mindez fájón ismerős. A tarkójáról a hajába túrok. A hosszan elnyúló csókban hagyom magam elveszni, íze betölti a szám, fellobbantja az érzékeim, neki simulok.
Ha azt hittem, hogy szenvedtem a hiányától, akkor az egy vicc volt... Az amit vágynak hittem, ami felé hajt csak egy játék volt ehhez képet. Légszomjig csókolom, akkor válok el az ajkától, amikor már nem elég a levegőm.
- Te is....~ rettentőn hiányoztál~ sokszor eszembe jutottál. - finomítok a vallomáson, mert nem érdemli meg. Azt sem vallom be soha, hogy a pólójában aludtam, kínlódva kerestem nap, mint nap a suli falai között, és hogy rohadtul gyűlölöm, amiért megkínzott, pedig olyan jó voltam hozzá. A kis hülye... már azt hittem elfelejtett.
Érintése elemi erővel hat rám, kicsinál, máris. Úúú, de nagyon utálom.... Jaj csak csókoljon még és simuljon hozzám, halljam a hangját. Kicsit hátrébb lépek, már majdnem elnevetem magam a poénon, míg a merci felé pillantok.
- Ja, hogy az? - veszem én a poént, hiszen erősen mosolygok, és ez neki köszönhető, hogy van, hogy megcsókolt, hogy hozzám ért. Aj már.
- Nem kell félni nem lesz semmi baj, de látod itt ezt a piros pöttyöt? - Elveszem a kezem a nyakából, hogy a szíve fölötti részre bökjek. Remélem beveszi, bár semmilyen pötty nincs, senki nem figyel, azt hiszem.
- Szóval úgy kötekedj velem, hogy lepuffantanak. - nah jó, még egy csókot légyszi. Újra felé hajolok, az ajkára csókolok, rémisztően hosszan ölelem magamhoz, szinte a mellkasára olvadok,érzem szíve zavaros lüktetését, de lehet ez az enyém? Tuti. Nem úgy volt, hogy a szívem ebből kimarad?
- Nagyon.... hiányoztam? - súgom a szájára, mert igenis mondja ki még egyszer, olyan jól esik hallani. Ma még valahogy megbüntetem, hogy nem hívott ilyen sokáig, csak jöjjön el az időm. Ha nem hatna így..., ha nem érezném, hogy összeesem a közelében.... Újra a szájára puszilok.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyCsüt. Május 01 2014, 01:24

Már eddig is idióta ötletnek tűnt a saját magam kínzása és önző módon reménykedem, hogy ő is szenvedett az időkorlát könyörtelen betartásával, de amikor visszacsókol rögvest elhatározom, hogy soha, de soha nem csinálok még egyszer ilyet. Ettől fosztottam meg magam?! Ezerszer jobb, mint amire emlékeztem, pedig...
Egy gyors levegővétel, ennyi fér csak bele, mielőtt újból mohón folytatnám. Van mit bepótolni. Sokszor eszébe jutottam? Helyes, nagyon helyes. Ne csak én váljak idegesítően izgatottá, ha egy az övéhez hasonló sziluett tűnik fel a távolban. Basszus, de mennyiszer jártam így az elmúlt napokban. Például tegnap, amikor sokadik kávémért álltam sorba, abban az ominózus pilóta napszemüvegben, amit azóta csak a legindokoltabb esetekben voltam hajlandó levenni és akkor is szigorúan az ingemre akasztva vagy a fejemre tolva hordtam. Megláttam kettővel előttem egy lányt, beleéltem magam, hogy Ő az, a szívem hatezerrel kezdett verni, széles mosollyal öleltem volna át hátulról és bamm. Hidegzuhany és mérhetetlen csalódottság, aminek igyekeztem nem nagy figyelmet szentelni. Az a csaj persze bájosan mosolygott meg kérlelőn pislogott, biztos vagyok benne ha csak rákacsintok már gond nélkül az ágyamba repült volna, de egy fikarcnyit sem érdekelt. Pedig nem volt ronda csak...CSAK.
Lenézek oda, ahová elvileg céloznak már a Salisbury klán által felbérelt bérgyilkos mesterlövészek.

-Eleve felesleges kötekednem veled, a végén úgyis engem hozol ki hibásnak. jegyzem meg mosolyogva. Én is épp felé hajolnék, amikor félúton találkozik az ajkunk. A csók és az ölelése, mint minden egyes alkalommal, kikészít. Olyan érzéseket robbant fel bennem, amiknek a létezésükről sem tudtam, legalàbbis, arról nem, hogy ennyire intenzívek is tudnak lenni. Kérdésén elmosolyodom.
- El sem tudom mondani mennyire. -életem talán egyik leghosszabb három napja volt. Direkt kerülöm a késedelmem miatti magyarázkodást, mivel nincs normális indokom rá, hogy miért is nem kerestem eddig. Talán kicsit benne volt az, hogy vártam hátha úgy ébredek reggel, hogy elmúlt, hogy nem vágyom utàna, hogy két nap alatt kikopik belőlem ez az egész. Kár, hogy fordítva sült el a dolog.
- És hogy tetszik LA meg a Frances? Kiismered már magad az egyetemen? -próbálok könnyed csevegő hangot megütni, észrevétlenül terelve a három napról. Közben teljes természeteséggel fogom meg a kezét, minthza ez magától értetődő lenne. Az a baj, hogy, annyira ösztönösen nyúlok utána, hogy utólag esik le, hogy ez lehet nem is annyira egyértelmű.
- Deee előbb...a legutóbbi elviharzásod... -kérdő hangsúlyból remélem levágja, hogy azt, azért megkéne magyaráznia. Így jár az, aki a maffia vezér szeme fényével kavar. Random, konyhaszekrény méretű izomkoloszusok törik rá az ajtót, és még így is megéri.
- Mit kaptál miattam otthon? -egy halvány elégedett vigyor jelenik meg az arcomon. Nem akartam én bajba keverni...kezdetben.
Céltalanul kezdek sétálni vele, nem nagyon tudom merre. Valahol majd kikötünk, ez legutóbb sem
okozott gondot.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyCsüt. Május 01 2014, 15:08

Csókjai meggyőznek arról, hogy volt értelme eljönnöm, a legnagyobb baj ezzel az, hogy meg sem fordult a fejemben az ellenkezője. Nagyon szeretek vele lenni, alig vártam, hogy újra lássam. Volt, amikor azt hittem, hogy nem is történt meg mindaz velem, amit megéltem, csak egy álom volt. Valahol tuti beálltam, valami illegális drogtól és az egészet álmodtam. De aztán a pólójában ébredtem és.... maradjunk annyiban, hogy kínlódtam minden percben, amikor nem keresett. Azt is elterveztem, hogy ráírok fészen, van is vagy húsz elmentett üzenetem, amit végül nem mertem elküldeni, mert gyáva vagyok. Féltem az elutasítástól. Ez a szánalmas tény.
- Nyilvánvaló. Minden a te hibád! - elnevetem magam, még akkor is mosolygok, amikor a száját csókolom, a nyelvemmel az övé után kutatok. Közeli barátként üdvözlöm a tarkó bizsergető érzést, ahogy a hajam tövének ég felé meredését is. Tényleg ezt teszi velem... ez sem csak egy éjszaka szülemény, a sejtelmes sötétségé az meretlené. Még ugyan mindig az, de.... sokkal több, mint hittem. Abban bíztam mostanra túl leszek rajta, ehelyett vadul csókolom a száját, a haját túrom, ízével, illatával eltelítődik mindenem. Libabőrös lesz a lábam, a hátam. Izgatottan felmordul a gyomrom.
Basszus, mennyire nagyon hiányzott nekem. Ez is az ő hibája, hogy ilyen jó illata van, a csókja finomsága, bőrének simítása. Ajjajjaj. Kezdődik minden elölről. Remek.
- Ajánlom is, mert különben nem kapod vissza a pólód. - kötekszem mosolyogva, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, márpedig vele kapcsolatban nem mindig szeretnék, akkor már tudom, hogy azt a pólót a büdös életben nem adom vissza.
Hálásan csókolom meg újra, sokadszor, de nem elégszer. Vajon be lehet telni az ajkával? Lesz elég valamikor? Érzem majd azt, hogy kibírom tíz percig és nem halok meg csókhiányban?
- Neked van a világon a legfinomabb csókod! - hangzik el a válaszom arra, hogy mennyire hiányolt, mert én is ezt tudnám mondani. Az őrülten, iszonyúan, rettentően, túlélehetetlenül, zsibbasztóan, fájón, borzalmasan, észveszejtően, kibírhatatlanul... egyik sem fejezi ki, hogy mennyire vágytam utána.
Zúgva száguld a vérem, élek, pezsdülök, lélegzem. Ez neki köszönhető, de amiért ennyit vártam ma még kinyuvasztom.
Szóra nyitnám a szám, hogy elmondjam milyen LA. De helyette másba kezdek bele. Tenyerébe csúsztatom a tenyerem, összefonom ujjainkat, laza léptekkel indulok meg mellette. Annyira nem szerettem eddig ezt, mindig is furán néztem másokat, most pedig.... büszkén vonulok a világ legjobb pasija mellette. Király.
Szegény, tuti meglepte az izomkolosszus az ajtóban, joggal kíváncsi rá, mit is keresett ott.
- Pf. - nem nagyon akarok mesélni róla, mert a helyzet az, hogy ha sokszor lesz velem, akkor tuti, hogy fog még találkozni a kijelölt bébiszitteremmel. Nem sokat tehetek ellene, tuti a telefonomban van valami GPS faszság.
- Ö, hát Ő Igor. Ami azért vicces, mert született kanadai, és gőzöm nincs a valódi nevéről, szóval van valami orosz fellelkesültsége, tud vagy négy mondatot oroszul, azokkal rémisztgeti a világban tévelygőket. - azok is tök nem helyzethez illő mondatok és nem könnyű neki az orosz akcentust visszahozni.
- Apám Őt szokta értem küldeni, amikor....nos amikor úgy gondolja olyan helyen vagyok, ahol nem kéne és Ő nem tud kellően figyelni rám. - ennél jobban nem fejteném ki, hogy milyen kellemes szitukból rángatott már ki, hányszor égetett porig.... De nem sokat tehetek ellene, még nagykorúnak sem számítok, szóval nyelek és próbálom kijátszani, ahogy csak lehet.
A következő kérdésen felnevetek, valahogy nagyon szolidan kéne előadni, amit kaptam.
- Na várj, vázolom a helyzetet! - már előre nagyon vigyorgok, közben a tenyerem szinte izzik a tenyerében, olyan jó fogni a kezét, hogy már ezért megérte eljönni. Olyanok vagyunk, mint két ötéves és én ezt mérhetetlenül élvezem.
- Szóval, apuci kicsi lánya hazaállított egy szál férfi pólóban, olyan vigyorral, amit letörölni sem lehetett, vizes hajjal, kócosan... - festem fel a képet, hogy érezze mit is kaphattam otthon.
- De csak, hogy tudd te vagy az ördög, aki megrontja a bennem lakó angyalt. - már megbeszéltük, ha van is angyal, az bizony mesésem elbukott. Még csak nem is vele első körben, de vele úgy, hogy lázassá vált a testem, ha részleteket idéztem magamban és nem is kifejezetten a szexre gondolok, na jó, de azért erősen arra is. De a csókok, ölelések, simulások, pont úgy sóhajtásra késztettek,mint minden más.
- Szóval, a te hibád. - láthatja, hogy ez nálunk családi vonás. Nyilván én estem áldozatául egy jóképű gazfickónak, aki csak kihasznált, többet nem találkozhatunk, meg Ry agyonveri és blablablba. Nem mondom a harmadik nap reggel tartottam ott, hogy Ry igenis verje agyon, sőt mi több ölje meg és tépje ki a szívét és a fejét meg tálalja elém egy ezüst tálcán, mert a rohadék..... De most meg itt van mellettem, és csak ölleni vágyom, csókolni, neki simulni, ennyitől bizsereg a bőröm, és még nem is mertem tovább gondolni. Neki döntöm a vállam, megállok, hagyom, hogy tovább lépjen, míg a kezünk engedi aztán fordítom magam felé, hogy visszahúzzam és csókot kunyeráljak.
- El vagyok tiltva tőled. Soha nem találkozhatunk és ha hozzám mersz érni, akkor neked véged, meg nekem is. - ez lett a vége. Na jó, nem teljesen. Igazából megkapok bármit csak ne találkozzak vele többet, szóba se hozza. Akkor mit is keresek itt? Ahha. Mindig is szófogadó voltam...
- Neked, hogy telt ez a pár nap? - cseles kérdés, mert én beleőrültem. Az egyik lámpa fényénél megérintem a nyakát, ahol összemarcangoltam. Már kicsit szebb, sárga, zöld és piros, de jelentősen javult.
- Még jó, hogy neked csak a csajaidnak kellett elszámolnod az éjszakával. - vágom én, hogy nincsenek csajai, bár azóta ki tudja? Amikor örülten jó pasi és tuti kapós is. Összeugrik a gyomrom a félelemtől, hogy már van valakije, aki nem én vagyok. De a csókjai persze nem erről mesélnek.... A féltékenységnek meg semmi joga jelen lenni.
Visszatérek az előző kérdés körhöz, ha már szóba került és mert akarom cseppet cseszegetni.
- Imádom LA-t, a Francest még jobban és összefutottam David White-tal, látom nem rossz a felhozatal. - pasi téren. Davidet meg csak azért említem meg, hogy megüsse a guta. Biztos ismeri a helyi menőmanót, majd mesélek bővebben, ha ez nem hatja meg. Azt tuti nem teszem majd hozzá, hogy a srác hasáról felhőt nézve is csak Ő járt az eszemben.
- Sok csajt vezettél körbe azóta? - nem mintha lenne közöm hozzá, de nah. Azért szeretném tudni, hogy egyet sem, mert menten agyon csapom, vagy elájulok, vagy megerőszakolom még nem tudom melyik opcionális megoldást fogom választani. Közelségétől elfelejtek gondolkodni, főleg racionálisan, ilyenkor csak az jár a fejemben, hogyan bújjak a karjai közé.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyHétf. Május 05 2014, 12:41

Nem az ijeszt meg, hogy minden nap meghaltam nélküle és beleőrültem a gondolatba, hogy éppen valaki mással hempereg, hanem az, hogy minden egyes csókja után biztosabb vagyok abban, hogy többet nem akarok három napot eltölteni nélküle. A probléma az, hogy nem is tudnék.
- Előbb utóbb vissza kell adnod, mert nem lesz mindig Nick illata.– vágok vissza közben magamhoz ölelve. A bók szíven üt, pedig nem szoktak különösen meghatni az efféle megjegyzések, de tőle még ez is máshogy hat rám. Kész vagyok teljesen. Válaszként újból megcsókolom, hosszan, elnyújtva mielőtt  kéz a kézben elindulunk, mint valami nyálas tini-pár. Nincs egy hete, hogy a hányinger kerülgetett, ha megláttam egy hozzánk hasonló párost, most meg boldog és elégedett, letörölhetetlen mosollyal andalgok az utcán. Nem tudom mennyire szerencsés dolog az, hogy apránként minden eddigi elvemet és íratlan szabályomat semmibe veszem miatta. Először a szobám hermetikus védelmi gátjának áttörése, most pedig ez.
- Minden testőrnek, kopasznak és orosznak kell lennie, de Ő legalább fehér! Sikerült egyszer belefutnom egy négerbe, akinek össz orosz szókincse a Da,Vodkában kimerült, viszont az Istenért se beszélt volna angolul. És ez a kedves és aranyos Igor sokszor fog még zaklatni minket? Jobban örülnék ha egy hústorony cipelne haza, hanem én. – és ezt el is fogom majd érni, c csak idő kérdése remélhetőleg.
- Ezek szerint el kell hitetnem jó apádnál, hogy nálam jó helyen vagy? Elfogadom a kihívást! – ez mondjuk azért enyhén szólva lesz lehetetlen. Még akkor is az esélytelenek nyugalmával indulnék, ha Mr. Salisbury szeme fényét az első alkalommal gyertyafényes vacsorára vittem volna nem pedig fél óra ismertség után megdugom. Így azonban csak még izgalmasabb lesz az egész.
Elképzelem a jelenetet meg a família arcát, amikor meglátták a pólómban. Rázkódni kezd a vállam a nevetéstől, pedig inkább félnem kéne, de először hálát adni a sorsnak, hogy még életben vagyok és nem lőttek le vagy öltek meg más válogatott kínzások közepette.
- Persze, fogd csak rám. Nem félsz, hogy előbb-utóbb fellázadok? – főleg ha már az egész Salisbury család jelszavává lett, az, hogy minden az én hibám. Bár jelenleg eszembe se jutna méltatlankodni semmi miatt sem. Széles mosollyal fordulok vissza a csókra, átfogom a derekát, magamhoz húzom.
- Örülök, hogy te is szereted megfogadni az atyai utasításokat! – azért remélem ők is sejtették, hogy elvi képtelenség, hogy soha ne találkozzak vele. Ha nem jött volna el, akkor most a háza előtt toporognék, kaviccsal dobálva az ablakát, mint valami über giccs hollywoodi celluloid csodában.
- Most csak a papírjaidért kerestél fel. Mindig találunk majd kifogást,aztán előbb utóbb úgyis kénytelenek lesznek megszokni. – homlokomat az övének döntöm, miközben lazán közlöm a tényt. Nem tervezek eltűnni az életéből, még akkor sem ha az ország összes maffia csapatai a nyomomba szegődve próbálják fejemet venni. Ezt a három napot is éppen elég volt túlélni. Mielőtt megint elindulnánk, még egyszer megcsókolom, hogy azért érezze is, nem csak légből kapva mondtam, amit mondtam.
Kérdésén egy pillanatig elgondolkozom.

- Érdekesen. – értsd: nyomorogva, féltékenykedve, beledögölve, gyötrődve. De ezeket nem kell tudnia.
- Miután, drága Igor barátunk hazacipelt bementem a szerkesztőségbe...sokkal hatásosabb lett volna, nélkülük... – jegyzem meg vigyorogva miközben a nyakamon lévő árulkodó jeleket méregeti.
- Aztán megpróbálkoztam haladni valamit a szakdogámmal…köhömm…a szándék az tényleg megvolt csak…- a mondat végét elengedem az éterbe. Egyszerűen képtelen voltam a legépelendő magnószalagot hallgatni, mert semmit nem fogtam fel belőle. Először a szobámban próbáltam, de minduntalan az ágyra terelődött a figyelmem, ami olyan emlékeket ébresztett fel bennem, amiktől nem is hallottam mit mormolnak a fejhallgatómban. Feladtam és lementem egy kávézóba, ahol pedig, ahogy megnyitottam a Wordot megszólalt a rádióból Avicci, nekem pedig végem volt és tehetetlenül ültem vissza a kocsiba, ami szintén nem segített sokat a helyzetemen.
- Szerencsére egyikőjük sem féltékenykedő típus, majd egyszer bemutatlak nekik. – rákacsintok. Tudja, hogy nincs senkim, de azért jó kicsit heccelni vele.
Mr.Húúdenagyonkirálycsávóvagyok megemlítésére egy pillanatra megtorpanok és vidám arcvonásaim megkeményednek, de igyekszem gyorsan rendbe szedni magam, hogy ne vegyen észre belőle semmit. Nem lehetek féltékeny, ettől függetlenül kibaszottul idegesít az a gyerek.

- Szóval David White…- próbálom a lehető legérdektelenebb hangon ismételni a nevet. Nem akarom tudni, hogy mint csináltak, nagyon nem.
- Csak, ahányat muszáj volt, tudod, nem hagyhatom, hogy felkészületlenül menjenek órára. – szélesen vigyorgok, mintha tényleg lányok tucatjait döntöttem volna meg, pedig azóta senkit, pedig nem a lehetőségek hiányával volt a baj, de szerintem ezt úgyis levágja a túljátszott mártír szerepemből vagy abból, ahogy játékosan meglököm a vállát. Addig sem kattogok azon, hogy Daviddel mennyire mélyültek el a dolgokban…vagy inkább David benne?. Bassza meg.

Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyHétf. Május 05 2014, 15:36

Megérte kibírnom a három napot és nem felnyiszálni az ereimet, meg megszervezni sem a levadászását. Apuci milyen boldog lett volna, ha zokogva bevallom, hogy tulajdonképpen bedrogozott és megerőszakolt. Apró pici cafatokban láttam volna viszont, egy halom disznó elé vetve. Igazából meg tuti nem és nem is tudom, hogy működik ez, de nekem semmi közöm hozzá. A bordáit és helyeske orrát azért összezúzathattam volna. Ha igazából nem úgy vágytam volna utána, mint ovis a karácsony reggelét.
- Csakis csereüzletben vagyok benne! – egyezkedek azonnal. Arra mit sem reagálok, hogy milyen rondán beéget ezzel. A pólót valóban azért őrizgetem, hogy érezzem az illatát és bekamuzzam magamnak az érintését. Jesszus, ilyen átlátszóak vagyunk mi csajok? Jobban kéne őrizni az ilyen kis apró titkainkat.  
- Az illatodat palackozni kéne és árulni a kevésbé szerencséseknek… egy szippantás és megkörnyékez a tökéletesség szele. – Úristen, ez de szarul hangzik. Kimondtam? Nem mondtam ki, igaz? Csak gondoltam! Zavartan elpillantok a kövér hold felé. Bennem valahol egy költő veszett el, de olyan mélyen, hogy egy képzett gyöngyhalász sem találna rá. Cikisen giccsesek vagyunk, az a baj az egésszel, hogy élvezem. Szívesen mondok neki bármit, ami a szívemben van, mert azt hiszem nem él vissza vele. Valamiért megnyílik előtte a lelkem eme szürreális része. A baj az, hogy eddig előttem sem voltak nyitott kapuk. Illetve nem is volt ez olyan baj.
A bók meg jött, mert rémisztően igaz. Úgy hat rám a csókja, mint valami függőre a vára várt löket. Hagyom, hogy a csókja elvarázsoljon, lila ködöt húzzon a látószerveim elé. Lőn, én így vagyok boldog, meg bolond és botor is. De majd szívok a következő három napban, vagy lehet feltolja négyre, esetleg ötre, de akkor adjon egy kötelet is, amire felhúzhatom magam a suli kapuja elé.
De most vidáman andalgok mellette a langyos estében, odafent vigyorog a Hold, én is folyamatosan teszem. Folyton neki simulok, ujjaim zsibbadnak az övé között, a lelkem is ledermed, élvezi a kocsonyás állapotot.
- Szerintem is ez valami felvételi követelmény. Kiskorukban orosz legót kapnak ajándékba, onnan meg egyenes az út. Tiszta cink. Még csak nem is szlopál vodkát. – nah tessék az Ő általa ismert Igorovics is vodkakedvelő volt. Bezzeg az enyém antialkesz. Mindig csőre töltve vár egy kis túszul ejtésre. Szerintem imád engem rángatni. Hazafelé azért parázott egy kört azon, hogyan tegyen le otthon egy száll pólóban. Ilyenkor rendszerint Ő kap. Vagy Ry, hogy nem vigyáz rám eléggé. Hah.
- Csak amíg kötelező, na jó, van egy kis mániája, azt képzeli hős lovag és mindig ki kell szabadítania. Nézd el neki, hiszen orosz. – elnevetem magam. Nem mondom, sokkal jobban tetszene, ha Nick vinne haza, mérföldes búcsúcsókok közepette válnánk el. Brrr.
- Te egy hős vagy.  Apámmal elhihetni, hogy jó helyen vagyok egy férfi mellett, aki nem ő…..- gondolkodva felciccenek. Merész, nagyon merész. De mint a mondás tartja semmi sem lehetetlen, talán ezt az egyet kivéve. Ez azért annak tűnik. Apám, meg aki elfogad egy pasit, akit nem ő csekkolt és mutatott be, meg valószínű félemlített meg…. Bátor elképzelés. Sose hagyjon el a remény, gyermekem.
Lassan lépkedek, nem sietünk sehova, kedvem lenne megint szembe fordulni vele és megcsókolni. Mi ez a csókfüggés?
Csak talányosan felnevetek azon, hogy lázadna. Biztosan fog, csak semmi alapja, mert ez egy játék. Ha lázad, majd küzdünk. Na jó, ezt megosztom vele.
- Akkor küzdeni fogunk. Testcsatázni! – és találat. Az én gyomrom azonnal megugrik a gondolatra, hogy meztelen összesimulunk. Ájjjjjjáááj. Ne agyalj ilyesmin. Neki simulok az ölelésben. Ajkam az ajkára tapad, nyelvem átszalad a szájába, hogy kicsit megkergessük egymásét. A tarkómon bizseregnek az apró pihék, meg másom is, máshol is.
- Igen. Híres vagyok róla…. – elnevetem magam, az ölelésében, a szavakat halkan súgom, diszkréten, mert olyan közel van, hogy nem lehet hangosabban beszélni. Ha sejtené, mennyire meg szokott hatni a fater…. Bólintok. Naná, hogy lesznek indokok. Abban jók vagyunk, merem hinni, hogy mindketten. Nem alaptalanul talán.
Homlokom az övének döntöm, beszívom finom illatát, hagyom, hogy feltöltsön. Megint veszettűl mosolygok, mint valami buta tini.
- Ajànlom is! - csak ne tervezzen lemondani rólam.
Érdekesen, aha. Pukkadj meg. Majdnem habot nyáladztam, úgy meg voltam veszve. Már a fagyi sem tett boldoggá. Aviciit meg majdnem megutáltam.
- Mert nem tudtad felhasználni. – közlöm okoskodó hangon, ami olyan idegen nekem, hogy alig hiteles. Ujjam végig szalad szívásim, harapásaim nyomán a nyakán.
- Azt kellett volna mondani, hogy lefogtak és megerőszakoltak, legalább hatan, és akkor a hátad is beveted. Abból tuti elhitték volna. Már lenne kirendelt pszichológusod, akinek mesélhetnél a nemi erőszak tényéről. – milyen jó is lenne neki. Biztosan roppant irigylésre méltó életet élne egy ilyen sztori után. De azért a megerőszakolós részben benne vagyok, csak játékilag persze. Na, ezt sem kötőm az orrára. Tovább sétálok, még mindig a kezét markolva. Ami azt illeti, nekem van tervem ma estére.
- Sejtem! – felnevetek. Én semmit sem haladtam. Még órám is volt a terműnkben, addigra vertem a mélydepresszió alsó lécét, átlimbózni sem lehetett alatta.
- Legyőzted a szándékot, mi? – biztos nagyon erős küzdelem volt. Nekem az sem jött össze, hogy vacsoránál megkülönböztessem a krumplipürét a salátától.
- Bah! Mázli. Akkor egyiket sem kell megtépnem. Sem páros lábbal ugrálnom rajtuk. – tudom, hogy nincs senkije, de a tudat, hogy simán lehetne, mindig vesén csapkod egy golfütővel. Mert persze, én rohadtul féltékeny vagyok, ami azért jó, mert eddig ezt az érzést sem ismertem túl közelről. Egyre jobb lesz ez. Annyira hülye vagyok, hogy folyton beszívom.
Örömmel konstatálom, hogy David üt. Már magam sem tudom, min mosolygok ilyen vadul, de érzem, hogy nem örül. Sálállléé.
- Aham Ő. Érdekes egy pasi. Elég jó kockás hasa van. – nehezen bírom ki, hogy ne nevessem el magam, mert szinte semmit sem láttam belőle. Folyton Nick lebegett a lelki szemeim előtt, ha David meztelenül helikopterezik sem biztos, hogy észreveszem. Na jó, azért azt de.
- Grrrr! – Ó ne már! Ne csajozzon már, nem bírom ki, belehalok. Öljön meg helyben, és akkor csajozhat. Lökjön a folyóba, van itt a közelben folyó?
- Nekik is van pólójuk tőled? – fogom én, hogy poén, de közben kivetődik a szívem a bordáim mögül, úgy zavar. Nem tilthatok meg neki semmit. Én meg Daviddal szopatom, pedig ha sejtené…..
Elé pördülők, gyorsan a szájára puszilok, azt tervezem, hogy lépek is tovább, de akkor mit keres szabad kezem a tarkóján és miért húzom magamhoz, hogy hosszan megcsókoljam? Talány. Nem is én csinálom, valami E.T. szórakozik velem.  Hosszan elnyúlt csók után lépek tovább.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Május 06 2014, 00:05

Felnevetek azon, hogy már kapásból alkudozni kezd. Bár sejtésem szerint merőben másra gondolt, de nem elfelejtendő, hogy nálam vannak még a papírjai és a ruhái. Ez utóbbit sajnos otthon felejtettem, pusztán véletlenül, semmi szándékosság nem volt benne, dehogyis. Következő mondatán elmosolyodom, habár mindkettőnket megfullasztja a rózsaszín nyáltengerben, de most kifejezetten élvezek úszkálni benne.
- De csak ha a tiéddel együtt dobjuk piacra…bár inkább ne, még a végén túl sok idióta környékezne meg téged epekedve. – így is elég bajom van attól, hogy kivel mit csinál az egyetem falain belül, mert még jogom sincs felháborodni azon, ha hirtelen lecserél és mással járja végig a termeket. Még a gondolattól is rosszul leszek.
- Ááh, pedig akkor leitathattuk volna. De nem baj majd kiiktatjuk máshogy. Mondjuk, akkor használjuk ki Don Quiote énjét. Ha megcsörgetnéd most, hogy elraboltak, az Empire State Building tetején tartanak fogva, fejedhez fegyvert szorítanak, de még egyetlen egy embert felhívhattál utolsó esélyt adva ezzel neked a meneküléshez, te pedig rögvest rágondoltál, de apádnak nem szólhat, mert akkor mindkettőtöknek vége. New York bő húsz óra kocsival, visszaúttal együtt minimum negyven szóval van közel két napunk. – vetem fel hülyéskedve az ötletet. Persze nem gondolom komolyan, hogy megcsinálja, de akkor két napig talán tényleg békénk lenne.
- Ha másnap pattogna, akkor megmondod neki, hogy hirtelen megmentett a szőke herceg fehér lovon. Addigra lopok valahonnan lovat. – simán elkötnék egyet, ha ezen múlna, ha ettől napokig nem kéne hazaszállítanom vagy engednem, hogy elcipeljék tőlem.
- Pedig kénytelen lesz beletörődnie a ténybe, hogy nem csak ő az egyetlen férfi az életben. – ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy én töröm majd meg az apai hegemóniát, ugyan meg kell hagyni, örülnék neki, jobban, mint kellene.
- Ez esetben máris lázadok. – vadul az ajkára hajolok a pulzusom megugrik és kell néhány pillanat, hogy visszatérjek a Földre, főleg, hogy mire normalizálnám magam már újból egy csókban találom magam. Nem tudom mennyire sikerül rendbe szedődnöm, de reménykedve tovább indulok, hátha nem nézek ki már messziről is  úgy, mint valami kamasz, aki élete első randiját éli át éppen.
Okoskodó hangján halkan felnevetek és hitetlenkedve hallgatom mit kellett volna mondanom. Sejtettem, hogy a fantáziája nem hétköznapi. Eddig, ha én mondtam valakinek hasonlókat egy fáradt sóhajjal megállapította, hogy nem vagyok normális. Erre tessék. Kifogtam a főnyereményt jackpottal együtt.

- Ha ezt előbb mondod megcsinálom! Gondolj, bele minden kolléganőm engem sajnálna és próbálná ápolni összetört lelkemet. – elgondolkodó fejet vágok, mintha elképzelném a jelenetet. Kár, hogy egyik munkatársnőm sem mozgat meg.
- Le én! Szépen leültem és megvártam, amíg elmúlik. Hosszú két perc volt. – büszkélkedem, az amúgy kétségbeejtő ténnyel, miszerint rettentő szarul állok diplomatéren. De ha kezembe lesz a nemes papír onnan egyenes út vezet a Nagy Almába, ami túlontúl messze van tőle.
- Kész szerencse, hogy nem érdekelnek. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha ne adj Isten féltékeny lennél…- nevetek fel fejcsóválva közben egy gyors csókot szerezve tőle még David White felhozása előtt. Már a neve is elegendő ahhoz, hogy a sárga szemű szörny befészkelje magát, nem még, amikor a hasáról is szó esik. Próbálok az „érdekes” szóba kapaszkodni. Ez lehet a béna, gáz, hülye, soha életben össze nem jönnék vele – szinonimája is? Ugye lehet?
- Hát…örülök ha tetszett a hasizma…- ez a mondat pont annyira őszinte, mint amennyire én vagyok nyugodt. Tömény szarkazmus, enyhe durcás óvodás hatás. Honnan tudja, hogy kockás hasa van? Ahhoz lekellett vennie a nyomorék pólóját, nem? Ezek szerint akkor..? NEM!...De azt mondta „elég jó” nem pedig, hogy nagyon jó. Nem is akarok rá gondolni. A józan eszem most bebújt a barlangjába.
- De ugye…nem, inkább nem akarom tudni. Én leszek a legboldogabb, ha sikerül beilleszkedned, David pedig…~ hülye, idióta, nem sokára halott~- közkedvelt figura. De azért ugye…nem inkább mégsem. – hebegem zavartan kétségek karmai közt. Mennyivel megkönnyebbülnék, ha közölné, hogy nem, nem feküdt le a magát nagyon menőnek képzelő csoda gyerekkel, de simán lehet, hogy olyan választ kapnék, ami hamar padlóra küldene.
- Nincs! – vágom rá kapásból, mivel közben még mindig közte és David között tévelyegnek pániktól részeg gondolataim, de aztán kapcsolok, hogy ha már ő felhozta Mr. Casanovát, én sem hagyom békében a babérjain ülni.
- Pólód csak neked van, de van, akinél a boxerem maradt ott. – húzom még egy kicsit. Egy ilyen már tényleg történt, meg volt, hogy az ingem felejtődött egy idegen hálószobában, de ezeket hamar visszakaptam.
A következő csóktól csak még jobban szenvedek. Ha tényleg kevert Daviddel én abba belepusztulok. Nem, nem fogok okokat fejtegetni miért. Kétségbeesetten magamhoz szorítom, amikor el akarna válni, visszahúzom, utána hajolok.

- Könyörgöm, mondd, hogy nem estél bele Davidbe. – szakad ki belőlem fájdalmasan. Az se baj, ha hazudja, csak mondja. Ismerem a srácot, tudnom, hogy gyorsabban csavarja el a lányok fejét, mint bárki más, és pont ilyen sebességgel unja is meg őket. Szememben őszinte félelemmel, tétován várok a megváltásra vagy a kárhozatra válaszától függően.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Május 06 2014, 14:19

Tényleg kezdünk nagyon ömlengeni, de nincs is ezzel semmi baj, lévén, hogy én még életemben nem tettem, csak merő gúnyból. Azzal is másokat akartam kiakasztani, több-kevesebb sikerrel. Inkább többel. De sosem hittem, hogy tényleg van olyan férfi, akinek az illata kicsinál szervezetileg. Boldog mosolyom tort ül az arcomon.
- Tiszta Parfüm! A végén valakit szétszaggatnak. – így már nekem sem jön be a dolog, főleg, hogy nem adnék mégsem másnak belőle. Kell nekem, enyém. A vad megvédi zsákmányát, vagy mi. Én meg nem vagyok féltékeny alkat. Hahha. Eddig nem voltam, ez is az Ő hibája, nanáhogy. Ki másé is lehetne? Lever a víz, ha arra gondolok, hogy körül dongják, mint méhek a bibét. Na neeeeem! El a kezekkel, hess!
Elnevetem magam a zseniális ötleten és annak kivitelezésére kiszámítható lehetőségek sokaságán.
- Az ötlet teljesen jó, csak vigyázni kell, le ne lőjenek, mint szerencsétlen godzillát. Mellesleg… ne felejtsd ki, hogy én helikopterrel mentem, az félúton lezuhant, ejtőernyővel éltem túl…. – merthogy most jöttem el otthonról, nem feltétlen volt 20 órám oda raboltatni magam. Kezd az ötlet nagyon tetszeni, vele 40 óra… Álom. Mellette ébredni megint, hozzá bújni, illatával takarózni. Akarom!
- Mindent bevállalok, ha kapok a reggeli kávédból, mert megvallom őszintén csak amiatt vagyok itt. – most én lököm meg a vállammal, megint elé perdülök, hogy ezredik csókot csenjek, így sehova sem fogunk haladni. Ez már örökre ilyen marad? Remélem. Ámen.
- Lótolvaj! Lovagolni tudsz? – orrommal megsimítom az arcát, majd tovább lépkedek. Milyen szexi lenne egy hófehér paripán, egy szál melegítő gatyóban, felül meztelen, mint a pasek a reklámban, kivéve, hogy Nick milliószor jobban néz ki. Szóval, ezt úgy kell megejteni, hogy más csajok ne lássák, a végén tényleg tömegmészárlok. Kell az nekem? Ki tudja, hány uzit hordok a harisnyatartómba tűzve? Következő megjegyzését természetesen félre értem, mert félre akarom. A szívem vadul felkalimpál. Édesded álmokat simogatok a lelkemben arról, hogy milyen jó lenne hozzá tartozni. De ezek olyan titkosak, hogy én is csak fél szemem befogva merek arra lesni, nehogy észrevegyem. Gyerek bújócska. Ami meg nincs kimondva még nem biztos. Az az egy biztos, hogy megőrülök, ha nincs a közelemben, hiánya fizikailag csapkod mellkason, mintha apró kövekkel dobálnának. Nem fáj, de zavaró mert kérlelhetetlenül jelen van. Zavaros rezgések nyugis lelki tavam minden szintjén. A felületes felső réteget zavarták már össze kosza férfiak, de ez, amit Ő kelt bennem… Ha jobban szemügyre venném riadva haza szaladnék és ezer évre a szobám egyik sötét zugába száműzném magam. Most pedig akarom…. A vallomást a csókba sűrítem. Szorosan ölelem, nem mert félek, hogy elfut, hanem mert szeretnék eggyé válni vele. Az egészben az a furcsa, hogy ez nem a múltkori szexuális vágy, bár az is van jócskán. Hagyjuk is, annak kell lennie, mert azt mondtam és slussz!
- Megszumozunk? Hagysz nyerni? Akkor leszek felül. – ajánlom olyan mosollyal, mintha éppen arról egyezkednék, ha jófiú lesz, veszek neki eperfagyit. Pedig tökmásról beszélek. Pillanatra elveszek a tekintetében, vágyakozva felsóhajtok és akaratlanul harapok a számra, hogy visszafogjam a nyögés, ami kikívánkozik a tüdőmből.
Mellette lépkedve minden olyan természetes, az ujjaim közé fonódó ujjai, vállamhoz érő válla, hangja, nevetése. Mintha mindig is így lett volna. Ráhazudtol, hogy folyton félrecsapkod a szívem, a pulzusom is több mint hullámvasutas. Boldogan feszítek a pasi mellett, aki megbabonáz. Imádom, hogy hülye tinik lettünk, még sosem voltam, nem vagyok tisztában a veszélyeivel, mert józanul megrágva, van neki jópár! Azon kapom magam, hogy megint szemben állok vele, ujjam végig szalad a gyötrésem nyomán a nyakán, majd egy csókkal is bocsánatot kérek érte, meg ez előleg is. Lesz még belőle pár, ha úgy felhúz, mint nemrég. A gondolattól is hideg futkos a hátamon, a szívem megint rakoncátlanul meglódul. Úgy szeretném simogatni. Jááj, remélem a vágy nem könyököl ki a szemem, közszemlére téve bűnös bensőm gondolatait.
- De ha meg is csinálod, akkor ne feledd, hogy én vagyok az ötletgazda, jár nekem a sok bonbonból. – kár, hogy elmegy az étvágyam a gondolattól, hogy körbe veszik betegágyát és simogatják, vigasztalják, a lelkére beszélnek, mind belézúgnak…. Le kéne állni. Mi közöm is van hozzá? SEMMI! Azzal esik szerelembe, akivel nem szégyell, főleg, hogy szerelem, mint olyan nem is létezik, illúzió. A világ legnagyobb kamuja a sok hülyeségé mentségeként.
Elnevetem magam, a híren, hogy két komoly perc alatt elszállt minden ihlete a diploma munka iránt. Nem csoda, engem is csak a biológia foglalkoztatott, kár, hogy nem tanulok…
- Ugye? Tök mázli, hogy liberális felfogásúak vagyunk és a féltékenységet, mint olyat nem ismerjük. – csakcsupán Ő azokat nyírja ki, akik hozzám érnek, én meg azt, aki hozzá. De ez nem féltékenység ez egyszerű…. ööö… üm…. ööö….. féltés. Ez lesz az, nehogy valakinek szívesebben mutasson termeket, mert akkor egyiket sem fogom megtalálni. Így lesz ez jó, erről van szó. Bah. Baszki.
David említése benne is felhúz egy kis játékfickót, aki egyből a gyomrába tolja a féltékenység bogarát. Ettől olyan boldog leszek, amiért gondolatban megfedem magam. Nem szép, de olyan jóóóó. Nem akarok nagyon látványosan vigyorogni. Markolom a kezét, a vállának simulok, lassan lépkedek, hogy folyton megálljunk csókolózni.
- Mit nem? – ráncolom össze a szemöldököm. Mit nem? Remélem, nem hiszi, hogy lefeküdtem vele?! Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy ha nem az elválásunk utáni napon találkozom a szőkével, hanem a harmadik nap délelőttjén… esélyes, hogy magamra húzom, hogy bizonyítsak. Magamnak, hogy nem vesztem el. Képes vagyok másokat meglátni és leszarom Nick-et! Szóval, lehetne jogos a kérdése, ha más időben futok össze a helyi hímoroszlánnal.
- Igen tudom, a csajok nagyon csípik. Egyfolytában azt hallgatom ki, hogy….- nem fejezem be a mondatot, pedig tényleg folynak utána, mint a taknyos zsepi. Pedig tucat jó pasi van, a legjobb, meg mellettem lépked. Na jó, azért Őt is kinézte vagy két csaj, én meg terelgetek, mint a jó kviddicses. Én aztán nem ismerem, nem is láttam, tuti nem is észbontó… Áááá nem.
- Mi? Mit? Mivan? – sejtem, hogy mire akar kérdezni, de játszom a hülyét. Kár, hogy erősen vigyorgok és szárnyalok a boldogság okozta eufóriában.
A nincsre majdnem vallok, hogy csak szívatom. A szőke a nyomába sem érhet. Na nem mondom van kisugárzása, meg nem rossz pasi, de engem tökmás vonz.
- Mi? – hörgök beteg mókusként. Boxere? A levegőm elfogy. Akkor… akkor, ahhoz le kellett vetkőznie teljesen. Alig bírom ki, hogy ne kapjak a szívemhez, olyan fájón dobban fel. Kicsit megszédülök, keserű epe íze kúszik a torkomba, a csalódottságtól. Akkor…. ezért nem keresett három napig. Mást kefélgetett. Erőltetetten elmosolyodok, reszket az ajkam, kénytelen vagyok megcsókolni, erőt kell merítenem belőle. Elpusztulok. Másvalakit ölelt, csókolt arra nem is merek gondolni, hogy megdugta, legyen az bárki.
Ellépnék, de magához húz, sajnos már nem mosolygok, ujjaim a tarkójába vájnak, ahogy kapaszkodom belé. Csípőm a csípőjéhez simul, elvesznék benne. Az arcát figyelem, a szemeit, ő is komoly én is az vagyok. Kínlódunk, szenvedünk.
- Csak, mint te a hülye buxába, akinél a boxered maradt. – vágom oda a szavakat. Elönt a harag. Bassza meg! Semmi közöm hozzá. Akkor meg neki sem hozzám. Persze, persze. A csaj, aki több pasival kefél egy kurva, a pasi aki több csajt dug, egy hős. Rohadj meg!
- Nem! – vallom be lehajtott fejjel. Homlokommal az övének koccanok, ilyen közelről próbálom a szemeit kutatni, olvasni belőlük.
- Jesszus Nick, ő csak David White. Mindenki ölebe, én, nem… nekem ő nem, nekem….- te kellenél baszki. A gondolat, hogy mással volt elviselhetetlenül fáj. De joga van hozzá. Én meg a helyi macsót is kihagyom, noha csak egy könnyű menet lett volna, de kell a kutyának.
Arcom a nyakába fúrom, finom bőre hívogatóan siklik az ajkam alá. Gyáva vagyok, én nem merem megkérdezni, hogy tényleg elhagyta a boxerét valakinél? Mellkasának simulok, biztosra veszem, hogy érzi bordáimat ostromló szívem zavart zakatolását.

Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Május 06 2014, 17:51

- Én alakítanám Jean-Baptiste Gr.,meg se próbálomot.  – Giselle párszor kiröhögött borzalmas francia kiejtésem miatt, ami bár lehet javult mellette valamit, de még mindig pocsék. De könyörgöm ez a nyelv tényleg olyan, mintha selymet hánynál!
- Komolyan Oscari babérokra fogunk törni. – múltkor a kétszereplős pornónk, most meg ez. Rettegj Hollywood.
- Sejtettem, hogy csak arra pályázol. De azt ki kell érdemelni, és csakis és kizárólag reggel adok belőle. – súgom bele a csókba. Szerencsétlen járókelők totál hülyének nézhetnek minket, percenként megállunk. Nem igazán hat meg az irigykedően méregető tekintetük sem. Vicces, hogy pár napja még én is az ő pártjukat fogtam és szívem szerint minden romantikusan ténfergő párra rámordultam volna, hogy menjenek szobára, ne kelljen már néznem őket.
- Sajnos nem nagyon, de adhatnál leckéket belőle. – sejtelmesen elmosolyodom. Kezdjünk ismét kétértelmű mondatokkal dobálózni, mert miért ne? Azt meg ugye már tudom, hogy Ő nagyon jól tud lovagolni. Az emlékre elvigyorodom. Egyik legjobb éjszakám volt, ehhez egy szemernyi kétség sem fér. Apró szépséghibája, hogy azóta folyamatosan, menthetetlen makacssággal keveregnek arra a gondolataim, ezáltal megakadályozván haldokló józan eszem működését.  Gyerekes naivság volt azt gondolnom, hogy még ki tudok szállni ebből, ha napokig megvonom magamtól. Be kell ismerni, hogy már akkor késő volt, amikor felszedtem a papírjait. Azóta pedig csak még jobban belegabalyodtam.
Ajánlatára úgy teszek, mintha komoly fejtörést okozna.

- Hagyjalak nyerni? Hol abban az izgalom? – nem lesz belőle hiány, ebben biztos vagyok, de akkor is.
Elhaladva egy kirakatüveg mellett meglátom visszatükröződő képünk, amin önkénytelen is elmosolyodom. Sugárzik rólam, hogy elképesztően boldog vagyok, különösebb okot nem is akarok keresni rá, még akkor se, ha elég kézenfekvő a magyarázat. Még utolsó erőmmel küzdök saját magam ellen, próbálom ráhúzni arra, hogy csak és kizárólag a szexre megyek és minden más csak könnyed játék. Tudom, hogy hülyeség, mert minden érdekel vele kapcsolatban. Mit gondol vagy gondolt az elmúlt három napban? Adjatok valami töményet, hogy ne kattogjak semmin. Nem akarok a féltékenység ködébe kétségbeesetten  kavarogni, mert én nem vagyok ilyen. Volt már, hogy egyszer képes lettem volna valakiért verekedni, de, hogy már a lehetőség ténye, miszerint lehetne mással is, még sosem zavart ennyire.  
Aztán még David is szóba kerül, akit már többször képen töröltem volna, mert nem tartom egy kicsit sem egyenes embernek. Elég életidegen lenne, ha én tartanék beszámolót az erkölcsös életről, de nem elfelejtendő, hogy nekem nem szokásom fűvel-fával megcsalni a barátnőmet, lévén, hogy nincs, de, amikor volt akkor is előbb közöltem vele, hogy vége és csak utána vetettem bele magam a laza nyár esték mámorító világába. Most már az is dob a háborgó szívverésemen, hogy nem lehetek biztos abban, hogy Mr. Mindenkitmegdugok nem hálózta-e be Halet. Ennek köszönhetően ismételten elfelejtek normális mondatokban beszélni, még jó, hogy újságírónak készülök, ahol azért nem ártana jól forgatni a szavakat.

- Inkább hagyjuk! – túlságosan félek a választól, mert nincs rá semmi garancia, hogy tetszene. Amit meg nem tudok, nem fáj, így legalább megmarad a lehetőség arra, hogy semmi nem volt közöttük.
A „csajok nagyon csípik”. Szóval Ők csípik, T/3, nem E/1…nem azt mondta, hogy Én nagyon csípem, én vagyok oda érte. Beteges, hogy ilyen félmondatokban keresem a menekvést., miközben én is rendesen elérem a célom a boxer feldobásával. Látványosan lesápadt, és zavart lett, pont, mint én, David nevének hallatán.
- Ez esetben megnyugodtam, mert ez a „hülye buksza” vagy három éve volt és a nevére sem emlékszem, azóta pedig egy valaki birtokolja a cuccaimat. - magamhoz húzom, megcsókolom közben kérlelve az eget, hogy tényleg ne legyen semmi köze Mr. Casanovához. A válasza hallatán egy tíz tonnás kő esik le a szívemről majd boldogan és megkönnyebbültem zakatol fel.
- Akkor jó, mert nekem sem kell egyik kolleganőm pátyolgatása se, nekem egész egyszerűen....bassza meg kit akarok hülyíteni? –zavartan felnevetek. -   -Nekem te kellesz.  – súgom a szemébe nézve. Kimondtam, tessék kimondtam. Magamhoz húzom, hogy megcsókoljam, erősen, birtoklóan.  Már azt sem tudom, mit kell ilyenkor csinálni, utoljára valamikor a gimiben éreztem hasonlót.
- És ez a három nap volt életem legelviselhetetlenebb, legvégeláthatatlanabb három napja. – minden védelmi gátam megtörik, ennyi, kész, megadtam magam. Már tudok nem tovább titkolózni saját magam előtt sem.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Május 06 2014, 23:31

Felnevetek a próbálkozáson, nem javítom ki és még csak bele sem segítek, ez így tökéletes. Biztos vágja, hogy akkor széjjel tépik, mint egy darab papírt? Mondjuk, én gyilkolnék az illatáért.
- Lehetek a tömeg? - egyedül is képes vagyok szétkapni, ennek jelei virítanak szerte a testén. Jó kis kétszemélyes mozijaink lesznek. A rajongóknak majd nem kell sokfelé figyelni. Tiszta nyereséges adoptációk.
Igen, komoly Oscar lesz ebből.....
- Akkor, sajnos, veled kell töltenem az estét. - szembe pördülök vele, elkapom vékonyka nyakkendőjét és egy kacér mosollyal magam felé húzom.
- Benne vagyok, de előre jelzem lónak máris tökéletes vagy! - kezem leszalad a mellkasára. Atyaég de milyen jó kis edzés volt.... A gondolattól is fülig pirosodok. Pedig minden egyes másodpercét levetítettem magamban az elmúlt napokban, nem is egyszer. Oda vissza, megállítva, kinagyítva képben vagyok a filmet illetően. Annál többször csak a Stallonés Oscart láttam többször, mint nagy kedvencemet, nem tagadom mert közel áll a szívemhez, noha én nem vagyok, olyan, mint Lisa, de a film maga fergeteges. Ha annyit csuklott, mint amennyit gondoltam rá, már új szíve van, valahol azt olvastam a sok csuklás kicsinálja a szívet.
Minden csókja hangyabolyokat kelt életre a testemben, akkor mondhatjuk, hogy hangyás vagyok?
- Óóó, ne aggódj, lesz benne izgalom, tündérbecsszó nem bánod meg. - meg amúgy is győznék, ez sem lehet kérdés és nem is az. De mondjuk... az sem rossz ha maga alá gyűr, sőt kifejezetten tetszetős a kép, ami felvillan a fejem vetítő termében. Igen, csináljuk azt is. Mindent, együtt, egymással, egymásnak, neki és nekem, nah jó elég lesz. Be kéne rántani a kéziféket, drifttelve elhúzni a francba, mert büdös nagy problémák elé nézek.
Marha sokáig hittem, hogy kibírom nélküle, hogy nem fog hiányozni, azt hiszem a sörözőig, nem, a kocsiig, áh nem.. az első csókig. Szánalmas de komolyan addig. A hangja is megbabonázott, azt hiszem, ő lesz a vesztem. Vagy én az övé, majd a sors eldönti.
Az számít, hogy Ő is nagyon féltékeny, meg én is így ez az egymás szívatása nem könnyű dolog. Majd beleveszek, hogy csajozhat. Meg kéne neki tiltani, de hogyan is tegyem? Sehogy. Meg amúgy sem tenném, csak olyan jó lenne. Minden sejtemben érzem, hogy szükségem van rá, és ez messzemenőkig bosszant is. Komolytalan ez az egész.
- Ne már! - nógatom, mert igenis hallani, akarom, hogy tudni akarja. Szép összetétel, de így van. Érezni akarom, hogy zavarja, mert ez nekem fontos. Főleg, mert emiatt kamuzok.
Hiába tudom, hogy például nincs sok csaja, még egy lehet, egy kialakulóban. Valaki, aki miatt elfelejtett három kurva hosszú napra. Van fogalma róla, milyen hosszú az ha várakozással telik? Biztos nincs. Olyan hosszú, mint három év, a percek nem telnek, azt hiszed minden óra megállat, nincs energia, nincs jó elem, a tiktakkolás is elhal. Hirtelen minden másodperc három lesz, toporognak az izmaid. A lassú nem kifejezés, bűűn lassú, gyilkosan, veszedelmesen.
Szívesen vallok, nem akarom, hogy azt higgye bárki jobban érdekel, de a szavak nem férnek ki a számon, mert gyáva vagyok hozzá, félek, hogy kinevet, elküld, elutasít. Közli, hogy csak dugni kellek, Whiteozzak csak kedvemre....
Bosszúsan a szájára harapok az ajkammal, sem nyoma nem marad sem nem fáj, csak jelzem, hogy csúnya poén volt, mint az enyém. Böh.
- Ajánlom is, tényleg. Nem szép egy halott bukszus. - fenyegetőzünk ezzel a szép gyilkos szándékkal, pedig csak azt jelzi, hogy mennyire nagyon akarom. De szívesen megfojtom az ominózus alsóval.
Elveszek a csókban, simogatom, ölelem, érintem. Úgy hiányzott mindene, hogy rettegtem újra találkozni vele. Remélten, hogy kiradírozódik a lelkemből de persze nem tette.
Szavaira nagyokat pislogok, nem mert hülye vagyok, hanem mert meg kell értenem a jelentésüket. Ahogy értelmet nyernek az elhangzó kifejezések, mohón a szájára tapaszod. Fura, hogy merőben más jellegű érzést kelt bennem a csókja, talán mert máshogy akarom érezni, de..... Kikészülök, hangosan belesóhajtok az érzelem búja ízlelgetésbe.
Jó, szóval, akkor verhet a szívem sokkal sebesebben is, mint hittem. Még mindig magamhoz ölelve hallgatom további szavait, csak ne pattogna a fülem, mint az a régen kóstolt pattogós cukorka. Amit jobb esetben nyalókába mártottunk. Nem tudok magammal mit kezdeni. Olyan izgatottság költözött a testembe, hogy legszívesebben futásnak erednék fene nagy jókedvemben.
- Mert egy hülye vagy. - közlöm kedvesen. Sikoltani szeretnék, de ehelyett csak közlöm a világgal, hogy iiii és átölelem a nyakát, hogy szorosan hozzábújjak.
- Ajánlom is, mert azt hittem elföldelnek, úgy hiányoztál. Minden egyes órával kicsit jobban kikészültem. Az első 10 percben még lefoglaltak, onnantól csak 5 percenkét csekkoltam a telefon, aztán elnyúlt 20 percre is, végül már egy órát is kibírtam. Ja és a fészbukodat is látogasd többet, mert kicsinált, hogy semmi nem történt rajta. Mert amúgy ott nem ellenőrizgettem, hogy mivel telnek a napjaid. - nem baj, hogy elmondtam, amúgy is tuti tudja, hiszen minden idegszálam azt sugallja felé, hogy minden szava szíven simogat. Mindeközben vidáman mosolygok, néha a szájára puszilok, csak úgy random.
Nem tudom elmondani, amit érzek és nagyon remélem, hogy érti. Szétvet valami belülről.. Ki tudja milyen testrészem készül felrobbanni.
- Soha, de soha többet ne várass három napig! - fenyegetem meg, de közben már csak mosolyogni tudok, meg boldogan csacsogni.
- Szóval a te hibád, hogy majdnem lefeküdtem Daviddal! Elé löktél prédának - hogyne lenne az ő hibája? Amúgy meg nem történt meg, csak muszáj oldanom a helyzetet, mert sikoltozós rémálmot élek. A kezeim zsibbadnak, az ujjhelyeim szinte égnek.
Azt hiszem akaratlanul adja nekem életem egyik legszebb ajándékát, de majd meghálálom.
- Gyere, elviszlek valahova! - azért megint megcsókolom, mintha ez bizony veszendő lenne, vagy véges, már az idő, amíg kaphatok.
Végül mégis ellépek, a keze után nyúlok, ez már természetes.
- Csókolom. - olyan hirtelen fordulok sarkon, hogy majdnem elcsapok egy bácsit, kicsit neki is ütközöm. De minek áll a sarkunkba? Látszik, hogy mondana valamit, de inkább legyint és közli, hogy mi fiatalok mind hülyék vagyunk és olymindegy, meg bezzeg amikor, ő még..... Sajnos kipukkad belőlem a nevetés, nem neki szól, inkább csak a boldogságomnak, de ez egy indok, hogy végre kiszabaduljon.
- Jól van, jól van, bocsánat! - Nickre sandítok, mert eddigre a bácsi neki mesél, hogy milyen szertelen az ifjúság, gondolom ez Ő.
Megpróbálom kikerülni a felbőszült bennszülöttet és tovább nevetgélve húzom magammal a srácot is, ha nem jönne magától.
- Kocsival vagy? - ha nem ő akkor én igen, de nagyon nem szeretnék én vezetni, egyrészt vezessen a férfi, hogy molesztálhassam, másrészt iszonyat kezdő vagyok, fosok rendesen. Idefele csak kétszer kaptam sikítófrászt, mert jöttek gyorsan szemből.
- Mellesleg, elárulok egy titkot. David a kisujjadig sem ér fel, még a tested is sokkal jobb és..... az illatod is. - hah, ezt meg honnan tudom, mi? Amúgy meg minden helyzetfüggő, ha David hatott volna így rám, akkor róla ábrándoznék, de nem így esett. Nekem Nick a 15 pontos pasi, szigorúan egy tízes skálán.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptySzer. Május 07 2014, 14:41

Ahogy sejtettem, francia akcentusom továbbra is finoman fogalmazva kritikán aluli. Nem baj, nem tervezek arra felé költözni és különben is az angolt mindenhol megértik.
- Épp kérni akartalak rá. – csókolok mosolyogva az ajkára. Kétségem sincs afelől, hogy ne lenne képes a pillanat tört része alatt ízekre szedne.
- Lehet kivételt kéne tennem és gyorsan lerendezni a kávé dolgot, hogy reggel ne kelljen mellettem ébredned. – természetesen egy szót sem gondolok komolyan abból, amit mondok, és ezt erősen érzékeltetem sejtelmes vigyorommal miközben maga felé húz.  
Felnevetek azon, hogy jó vagyok lónak. Igen, észrevettem, hogy tetszett neki, na nem mintha nekem nem.  Kezem végigsiklik a hátán és hagyom, hogy kényelmesen megpihenjen a fenekén csókolózás közben. Mennyire hiányzott is ez! Hiába próbáltam volna mással, szinte biztos, hogy igaza lett volna és egy óvatlan pillanatban az ő nevét súgtam volna egy alkalmi Hale pótlék fülébe.
Talán ő is Nicket mondott David helyet, ha…? De nem erre még gondolni sem akarok, mert akkor olyan gyomoridegem lesz, mint annak idején matek érettségi előtt volt, pedig nem vagyok egy parázós fajta, de ez megőrjít. Ha kiderül, hogy tényleg volt köztük valami, holnapra szétverem azt a szerencsétlent. Habár alapjáraton semmi jogom nincs hozzá, de ez nem fog megállítani, lévén, hogy, mint mondtam a józan eszem beállt a passzív ellenállás elkötelezett hívei közé.

- De…- kezdek bele valami értelmes megnyilvánulás félébe, amikor noszogatni próbál. Azt se tudom, hogyan tudnám befejezni, mert mindenhogy hülyén jövök ki belőle. Már nem is a büszkeségemet vagy az önérzetemet féltem, azok már réges rég feladták a velem folytatott harcot és sértődötten összecsomagoltak, hogy elhúzzanak tőlem valamerre messze.
- Amit nem tudok, nem fáj. – valahogy be kell lőni az arany középutat. Rákérdezni úgysem fogok, ebből meg leeshet neki, hogy igenis padlóra küldene ha kiderülne, hogy nem alaptalan a paranoiám.
- Megint kezded? – szökik fel kihívóan a szemöldököm. Hiába nem a sajátját, hanem az én ajkamat harapdálja, a lényegen nem változtat. Továbbra is elképesztően felhúz vele.
Amint kiderül, hogy nem történt köztük semmi mérhetetlenül megkönnyebbülök és boldogságtól bódult állapotomban buknak ki belőlem a szavak, amik mindezek ellenére könyörtelenül igazak. Nekem tényleg kell ez a csaj, a harapdálásaival, a féktelen fantáziájával és a csókjaival együtt, amikbe beleszédülök, de a mostaniba csinál ki leginkább. Ugyanolyan jó, mint az összes többi mégis sokkal újabb. Még az is tetszik, hogy folyamatosan lehülyéz, már komolyan kezdem ezt is megszokni.  

- Lehetséges. Kész szerencse, hogy buksz a hülyékre. – a mosolyomat attól tartok véglegesen rám tetoválták, ma este legalábbis esélytelen lehervasztani rólam.
- Ha tudnád hányszor kezdtem SMS-t írni. Tegnap Amy már konkrétan fejbevágott a mobilommal. – általános szemforgatást vált ki belőlem a húgom említése. Őszintén remélem nem állította vissza azt az idióta háttérképet, mert nagy vitáim lesznek vele. Néha elképedek azon, ahogy más ikerpárok mennyire egy hullámhosszon vannak, mi meg öljük egymást naphosszat.
- Akkor ezentúl mindig osszam meg a nagyvilággal, kivel és mit csinálok? Egyébként a te idővonalad se pörgött annyira…- lehet jobb is. Ha kiírja, hogy Daviddel van engem ott visz el a mentő fél órán belül. Mert nagyjából ennyi időt hagytam két lecsekkolás között. Bíztam benne, hogy bejelentkezik valamelyik kávézóból én meg pont arra járok majd, merő véletlenségből.
Hosszan megcsókolom, jelezvén, hogy nem, eszem ágába sincs még egyszer ennyi ideig békén hagyni.

- Jó, ezt beismerem, ez tényleg az én saram lett volna. – a többi az ő hibája, de ez tényleg az enyém. Evett a fene miatta rendesen.
- Hova? – kíváncsian felcsillan a szemem, mint valami ovisnak. Ha nem ő puszil meg, akkor én hajolok az ajka felé. Lassan érünk oda, akárhova is tervez elvinni.
A zsörtölődő öreg bácsit egyszerre röhögjük ki, aki sértődötten felém fordul. Én közben hátulról átölelem Halet, részben, hogy nehogy itt hagyjon illetve, hogy a vénember is lássa, nem vagyok kíváncsi világmegváltó nézeteire, mert sokkal jobb programom van.

- Igen, a Demokraták miatt van minden. – bólogatok bőszen miközben már a politikára húzza rá a megbolydult hormonú fiatalok polgárpukkasztó viselkedését.
– Nézze az ott nem Romney? - helyeslően hümmögök egy ideig, de úgy tűnik belelkesült a politizálásba is, így kénytelen voltam átverni, hogy mialatt ő lelkesen kutatja, a Republikánus vezetőt gyorsan meglépjünk, közben már lelkiismeret-furdalás nélkül nevetve rajta.
- Aha, ott parkolok. – szabad kezemmel az utca végére bökök. A bókra szélesen elmosolyodom, elé fordulok és egy jó hosszúra nyújtott csókra magamhoz húzom.
- Te pedig a legszebb – gyors csók – legjobb – még egy- legelképesztőbb csaj vagy egész Los Angelesben, de megkockázatom, hogy egész Amerikában. – és ezt komolyan így is gondolom. Nagy nehezen eljutván a kocsiig kinyitom neki az ajtót és én is beülök mellé. Ha megint úgy kell vezetnem, mint múltkor…a gondolatra nyelek egyet. Hős leszek. Átnyúlok a kesztyűtartó felé és egy mappát kotrok ki belőle.
- Trónok harcásat akartam, aztán mivel sehol nem találtam elkezdtem Ponyvaregényeset keresni, de olyat már nem is árulnak. Avicciset meg még nem adnak el szóval maradt ez. – nyújtom át neki a fehér mindenféle giccses kismacskákkal díszített papírtárolót.
- De vigasztaljon, a tudat, hogy az eladó csaj melegnek nézett. Mondtam neki, mit akarok, kezembe nyomott egy fekete halálfejeset, mire közöltem, hogy nem én azt a lányosabbat szeretném. – utána felsóhajtott, hogy milyen kár értem, de ezt inkább nem közlöm neki, elég volt egyszer égnem emiatt.
- Szóval hova? Vagy szeretnél te vezetni? – a kérdés költői, úgysem engedném neki, fiatal vagyok még a halálhoz. Beindítom a motort és elindulok arra amerre navigál, remélem nem a világ végéig kell nyugton ülnöm mellette, mert még tényleg közúti balesetben ér utol bennünket a végzet.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptySzer. Május 07 2014, 22:23

Csúnyán nézek rá, hogy áttenné a kávézást estére, hogy lerázhasson. De olyan koffein adaggal? Örülne ha lelőne, hogy nyugton maradjak. Ha ugyan.... Igazából nem kell ahhoz koffein, a csókjai kellenek, a hangja, az illata az íze.
Úgy hiányzott, ahogy nem lett volna szabad, majd megbüntetem érte. Biztos menni fog....remegek egy érintéséért. Jó kezdet.
Imádom, ahogy ölel, simogat, a fenekemre markol, neki feszülök, a szájába sóhajtok. Átsiklom egy könnyed halál közeli élményen, de élünk, együtt.
Szegény David. Annyi bűne volt, hogy lecsapott rám az udvaron és elkergette a cilám én meg lehet agyoncsapatom. Jó kis móka, még sosem verekedtem értem, pedig nagyon hősies lenne. Egyszer tuti nagyon élvezném.
Közelsége úgy hat rám, mint hajóra egy gyenge hullám, fellazítja az érzékeim, elbódít. Sétálok mellette, fogom a kezét, érzem, ahogy kikészül, meg én is teszem, jó páros vagyunk.
- Nem igaz! Amit nem tudsz, de sejtesz az sokkal jobban fáj, mert nem tudod, hogy jogos-e? Őrülten tud rágni, így, hogy van célzás. Tehát a teljes sztorit nem tudod, de valamit mégis tudsz. - azt az okfejtést. Kiröhögöm saját magam. Jó, ez szar volt, nem is kicsit, de igaz is valahol, csak tudnám hol.
- Én? - ártatlanul pislogok, nem én harapdálom a száját az valami huncut lény a lelkemből, akit neki szánok ajándékul, mert Ő hozza ki belőlem. Mi lehet még, ami egy olyan pasi mellet, mint Ő, felszabadulhat?
- Á-á! Tévedés! Csak rád bukom, így te lehetsz hülye. - nem sértőnek szánom, a hajába túrok, ahogy magamhoz húzom egy csókra. Mázli, hogy ő meg rám bukik. Mi már csak ilyen szerencsések vagyunk.
- Hallgatnod kellett volna a tesódra - homlokomat az övének koccintom, hogy közel legyek hozzá. Olyan boldog vagyok, szárnyalok, repülök, létezem, élek, lélegzem, vagyok, vagyunk. Nem lehet elmondani, hogy mennyire jól érzem magam. Gondolt rám, hiányoztam neki, és akar engem. El sem tudom hinni. A világ is az enyém lehet, ha Ő is.
- Bárcsak egyet elküldtél volna. Nagyon vártam. - tök dedók vagyunk, hogy így vallogatunk, minden titkunk kiteregetjük a másiknak, lelki csupaszság. Azt sem tudom meg lehet-e ennyire bízni benne? Nagyon szeretnék. Mindent ki lehet neki mondani, mert teszi Ő is. Beismerni, hogy megbolondultam nélküle, eddig senkinek sem mertem, mondjuk még nem is éreztem, de... így feltárulkozni nagyon nagy dolog. Tőle meg szerintem sokkal jobban, hiszen férfi, de milyen férfi. A legjobb. A tökély. Egyszer bevallom neki, szexközben, csakis. Atyaég, oda is el kell jutni ma, mert a vágyaim tombolva ülnek tort az önuralmam felett.
- Simán. Twittelj inkább, az izgalmasabb. Ilyesmit: Wc-n vagyok, hasmenésem van; dugóban ülök, nincs egérút; hokizok... - lenne még halom ötletem biztos vagyok benne, hogy vevő néhányra. Nyerők, lenne sikere, meg hatmillió követője. Az jó nekem? Az attól függ, ha mellettem feszít pár képen... akkor jó lesz.
- Pedig akartam feltenni képeket, amin a kádban ülök és éppen az ereimet metszem fel, vagy kötéllel a nyakam körül lógók a csillárról, vagy állok a vízben kezemben egy ádáz hajszárító....- mivel közben erősen nevetgélek foghatja, hogy ez csak poén, mondjuk csak félig, mert igazából meg csak olyat tudtam volna felselfizni, hogy ülök az ablakban szomorúan bámulom a tájat, vagy éppen Igort győzködöm, hogy nyomozza le merre jár Nick, a nyomába szegődnék, tiszta őrült benyomását kelthettem. A végére már apám sem volt fullvérengző, mert azt hitte a fene nagy bűntudatom dolgozik. Hahhah, milyen kis naiv. Puszi apu.
- Ááá. Az első, amit elismersz. Képzeld, hogy szenvedtem volna, miközben belém hatol a neved súgom.... - milyen idilli kép. Jó, hogy vicc, már a belém hatok rész,a többi sajnos lehet nem....
- Titok. - lecuppanok a szájáról. Nem fogom elmondani hova megyünk. Akarom látni az arcát, amikor beállítunk.
Izgatottan indulok meg, amikor belefutunk a bácsiba. hallgatunk, nevetünk, beszélünk vele, közben folyton egymáshoz érünk, összesimulunk, érezzük egymást, nekem semmi sem számít csak a jelenléte.
- Hol? - oh én beszívooom, naná, hogy odanézek. Baszcsi. Ezen is vihogok egy kört. Azta tényleg szőke vagyok, de azt hiszem jól áll, egy ideig biztosan. Sietősen lépkedünk a kocsi felé, majd elhangzanak a bókok, amiket szinte a számra dorombol. A szívem meg megint kiüti a skálát, zubog a lelkem, vagy valami belül. A gyomromban bombák robbannak. Csókjaiba belemosolygok, a legek olyan édesek, hogy egy csókot el is nyújtok, hogy ne áradozzak, mennyire.... imádom, amiket mond.
A kocsinál is meg megcsókolom, mielőtt beülnék, mert kell. Igyekszem nem túl kihívón libbenni be a fehér bőrülésere rövidke szoknyába, hajaj, csak félig megy....
Átveszem a mappát, felnevetek a levezetésen, hogy milyeneket akart. Mi tagadás mostantól ez a kedvencem.
- Nézzen csak hominak, addig sem hajt rád. - mesterkélt műmosollyal felé pillantok, majd szemrevételezem a nyertes darabot és felujjongok. Mert valahol mélyen lakik bennem egy elkényeztetett kislány.
- Oh de cuki. Köszönöm! - mellé azt is nagyon díjazom, hogy csokorba fűzte a lapokat és betette a tartóba, milyen édes. Imádom. A mappát visszalököm a kesztyűtartóba és mielőtt indítana átmászok az ülésére, vagyis inkább az ölébe, ehhez ugyan helyezkednem kell, meg a kormány is hátba vág, a combjába is beletámaszkodok, de végül csak kikínlódom magam és hátam az ajtónak vetve elérem a célom. Átölelem a nyakát a mellkasának dőlök, orommal a nyakának ívét simítom végig. Vékony szoknyám kissé felcsúszott így a combom a nadrágjához ér, szinte érzem bőre forróságát. Másik kezemmel a nyakát simogatom a hajába túrok. Az arccsontját végig csókolva kikötök az ajkánál. Olyan mohón veszem birtokba, hogy biztos meglepődik, de már alig bírom ki, hogy nem ér hozzám, a bőrömhöz, a hasamhoz, a mellemhez. Atyaszentég, kihalok, mint a dinók, ha nem érezhetem magamon. Nem vagyok észnél, hogy így felpörget.
- Nick....- súgom a szájára, félig lehunyt szemmel. Olyat szeretnék mondani, ami talán nem is igaz, így lenyelem, de annyira szeretném, hogy tudja, hogy érezze. A boldogság hullámokban önt el, nem tudom, hogy adjam át?! Újra és újra a szájára csókolok, megfogom a fogammal, meghúzom.
- Így nem tudsz vezetni? - szeretnék mosolyogni, de inkább csak lehelem a szavakat, mert nem tudok fél centire sem eltávolodni. Kikészül a szívem, sistereg a vérem, olyan mértékben kívánom. Illata különleges, egyedi... tényleg kopik a pólójából, ez tény. Kell másik.... vagy ő kell az ágyamba.
Végül visszamászok a helyemre, persze megvillantom a fenekem, hogy lássa milyen formás, legalábbis eddig tetszett neki. Amint elindulunk nekilátok navigálni. A városból kifelé tartunk, ki a nyüzsgő életből. Halkan irányítgatom egy elhagyatott gyárépület felé ahol nemrég jártam egy ismerőssel. Tudom, hogy ami odabent van, tetszeni fog neki.
Minden pirosnál csókot csenek, a combját simogatom, nem vagyok rest feljebb sem csúszni néha, tök véletlen, a tarkóját masszírozom, összevissza simogatom. Icegekficegek, szenvedek, nyögdécselek, sóhajtozok, igyekszem felhúzni. Egyszer még azt is megkérdezem, hogy nem húzódik le az egyik eldugott utcába, hogy átpattanjak az ölébe? Mégis tovább megyünk, majd leparkoltatom, egy elhagyott épület előtt és kiszállok, hogy amit kiszáll ő is a nyakába vessem magam, vadul csókolom meg, már vagy 10 perce nem tettem... Halálos 10 perc.
- Belógunk! - jó ha tudja. Kézen fogom és elindulok vele arra ahol be fogunk tudni bújni az egyik fa mellett.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyPént. Május 09 2014, 20:09

Megvető pillantását próbálom egy elnyújtott csókkal enyhíteni. Biztos képes lennék hazaküldeni, aha, valószínű.
A levezetése után pislogok párat, amíg fel fogom mit is akart ezzel mondani, de szépen lassan leesik a lényege.

- De így legalább megmarad a remény. másba most nem is kapaszkodhatok és attól tartok már ebbe se sokáig. Minden esetre Davidet egyszer még megverem efelől nincs sok kétségem.
- Ez egy meggondolatlan kijelentés volt. – mosolygok, sejtelmesen miután engedélyezi, hogy hülye legyek. Ezt még megfogja bánni…vagy talán annyira mégsem.
- Amyre? Soha. – éljen a jó testvéri (v)iszony. Szeretem én az egyetlen drága húgomat, de az, hogy ráhallgassak …jó elég sokszor szoktam adni a szavára, de ezt úgysem vallom be. Viszont tény, hogy most bekell látnom igaza volt. Nem kellett volna ennyit várnom azzal az SMS-el.  A twittelési ötleteken felnevetek, bár leginkább csak olyat tudtam volna kicsiripelni a nagyvilágnak, hogy már megint eszembe jutott, és ismét és újra és bekattanok. Az ő képjavaslati után, most én nézek csúnyán, még ha vágom is, hogy poén.
- Ez még viccnek is rossz. Bár mondjuk akkor félpercen belül ott teremtem volna, hogy megmentselek saját magadtól… de ezentúl inkább hívj fel, ha hasonló terveid lennének. – mondjuk ezt eddig is megtehette volna, csak én hülye nem adtam meg a számom neki. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszem a mobilomat a zsebemből.
- Na gyere, elkezdem felpörgetni a facebookomat, but first let me take a selfie. – idézem meg annak az idióta zenének a mély mondani valójú szövegét. Kétszer hallgattam meg, akkor se önszántamból, de azóta nem megy ki a fejemből. Mondjuk Avicci segített a helyzeten, nem is keveset.
- Előre szólok, hogy nagyon nincs fotogén fejem. – emiatt általában direkt vágok mindenféle grimaszokat, így rátudom fogni, hogy szándékosan nézek ki úgy, mint egy hörcsög. Benyomom az elülső kamerát és megvárom, amíg Hale is beigazítja magát mellém.
- Hát ez csodálatos lett…- nevetek fel a végeredményen. Továbbra is gázul nézek ki a fotókon, de ő meg rohadt jól szóval kiegészítjük egymást. Ha nincs különösebb ellenvetése küldöm is fel a remekművet a net kibogozhatatlan hálójára, hadd tudja az egész világ, milyen mázlista vagyok is én.
- Coelho idézet? – vetem fel komolytalanul a javaslatot. Persze, eszembe se jutna olyasmit írni alá, de manapság ez elmaradhatatlan kellék lett. Komolyan nem bírom megérteni, hogy minek kell mindig csöpögős, fáj az élet közhelyekkel teleszemetelni mindent.
- Élvezd ki, mert ebből nem csinálunk rendszert. – reagálom le kacsintva első mondatát, mert a második azért megint rendesen mellbe vág.
- Ne máár. Én ilyet el se akarok képzelni. – nyavalygok, mint valami ovis. De most tényleg, még a gondolattól is rám tör a mardosó féltékenység.
- Dee én kíváncsi vagyok! – sosem voltam türelmes természet és tudni akarom hová akar elvinni. Mielőtt tovább nyaggathatnám belénk botlik a zsörtölődős bácsi, aki hiába hivatkozik égre, földre, politikára, megromlott fiatalságra akkor sem tudja elterelni a figyelmemet Haleről.
- Nem mondod, hogy bevetted?! – tör ki belőlem a röhögés, de aztán inkább átölelem tanúsítva toleranciámról. Eddig egy szőkenős poén sem jutott eszembe, pedig eléggé belém lett nevelve ez a sztereotípia, sőt az esetek kilencvenkilenc százalékában már a bemutatkozás előtt elkönyvelem magamban őket pusztán a hajszínről. Ugyan nálunk enyhén szólva, kissé felborult a sorrend, így kerülhetett bele a maradék egy százalékba. Nem baj, azért én így is…nagyon kedvelem.
Az elnyújtott csókba beleszédülök, a végsőik próbálom húzni, majdhogynem fulladásig és a kocsinál szintén. Esküszöm direkt provokál még a beüléssel is, előre látom, élmény lesz így vezetni megint.

- Menthetetlen vagy…- nevetek fel fejcsóválva azon, hogy mennyire elégett amiatt, hogy buzinak hittek. Én annyira nem értékeltem a dolgot, sőt ha pár nappal előtte történt volna meg  kíméletlenül bebizonyítottam volna az eladó csajnak, hogy téved. Mondjuk akkor nem vásárolgattam volna unalmas óráimban macskás mappákat, de legalább elértem a célom, mert tetszik neki.
Kissé hátradöntöm az ülést, amikor váratlanul átmászik hozzám. Átkarolom, közben szoknyáját feljebb gyűrve simítok végig a combján. Csókjai felperzselnek és egyre erősebb bizsergést váltanak ki belőlem, főleg odalent. Attól, ahogy az ajkamra veti magát csak még jobban megőrülök. Mintha évek óta nem érhettünk volna egymáshoz. Megveszek. Magamhoz szorítom, aztán az ajtónak préselem, kezem bekúszik a szoknyája alá, francnak kellett ennyi ruhát felvennie. A szívem olyan tempóban kalimpál, ami már biztos, hogy természetellenes, az ajkam remeg a következő csókért.

- Hale, én…- nem tudom hogyan is akarnám befejezni a mondatot vagy mire akarok kilyukadni vele szóval inkább hagyom lezáratlanul.
- Nagyon elakarunk menni arra a helyre? – nyögök fel halkan, fájdalmasan. Bárhová is akar vinni, tudom, hogy messze lesz, még ha két percre is, de messze. Kérdésén elmosolyodom.
- Megfogok tanulni. – előbb utóbb kénytelen leszek, mert másként nem fogok tudni vezetni mellette. Elégedetlenkedve morranok fel, amikor visszamászik, tekintetem közben megpihentetve a fenekén.
- Még mindig nem tudhatom meg hova megyünk? – kíváncsiskodom tovább miközben lassan eltűnik mögöttünk a belváros. Az út élmény, kétszer majdnem nekimegyek valakinek, de hogy a fenébe koncentráljak így? Az lámpánál váltott csókok sem segítenek sokat rajtam, csak még jobban felizgatnak épp ezért erős a kísértés, hogy lekanyarodjak, de nem, hős vagyok és tudom, hogy ha most megállunk valahol ma már onnan vissza nem jövünk.
A környék egyre ismeretlenebb, bizalmatlanul méregetem a helyet, ahol a BMW-t hagyom, de tetszik is ez a néptelen terep.
Hevesen viszonzom csókjait már minimum vagy egy órája mentük, legalábbis nekem még annál is többnek tűnt, hiába mutat az óra 10 percet. Kíváncsian felszökik a szemöldököm, arra, hogy belógunk. Helyes, mindig imádtam illegális helyen lenni, suliba is csak akkor szerettem menni ha már bezárt és csak páran randalíroztunk a folyosón az ablakon bemászva.

- Hol vagyunk pontosan? – mert azért már érdekelne. A fához érve nekidöntöm, úgy csókolom meg jó hosszan. Már most élvezem ezt az estét bárhová is hozott.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyPént. Május 09 2014, 23:50

- De amikor megölik a reményt, az kegyetlen. - összegzem és nem is nagyon hiszem, hogy kell erről beszélni még. Hozzá akarok bújni, beszívni az illatát. Elveszni a karjai között. Annyira nagyon szeretek vele lenni, félek is tőle rendesen, mert alapjáraton én egy gyáva lány vagyok. Féltem nagyon a lelkem, de most mégis úgy nyílok meg, mint egy virág a nap felé és azt hiszem ő sugározza a hőt nekem. Jó érzés valakiben bízni és én valamiért teszem benne. Ha megbánt, majd nagyon megbánom.
Nem és nem tudok úgy hozzá érni, hogy elég legyen. A bőröm folyamatosan bizsereg, ég, viszket, lángol. Ha ez így marad el kell raboltatnom és kisajátítanom, hogy soha el ne vesszen mellőlem. Kár, hogy tuti csak addig érzem, amíg magától adja.
Azon felnevetek, hogy nem hallgat a tesójára, pedig mennyi kíntól megkímélt volna minket? Most meg mennyi bepótolandó csókunk van? Milliónyi érintés, hatszáz millió szó, kedvességek, simogatások, hogy oldjuk meg? Azt hiszem simán.
- Vicc is ne aggódj, de ha tudtam volna, hogy jössz..... Biz isten a poén kedvéért megtettem volna, aztán fekszem az ágyamban, mint Csipkerózsika a csókra várva. Te jössz, megcsókolsz én meg szívinfarktusban elhalálozok. Hát ne szép mese? - bőven lehet, hogy nem éltem volna túl egy ilyen intenzív csókot...
- Jól van, csak add meg a számod vagy valami, anélkül nem tudlak hívni, ha éppen készülök leugrani a ház tetejéről. - nem könnyű, a varázslók üzengetnek mindenféle módon, de nekünk varázstalanoknak marad a mobil, vagy a füstjelek, az nappal nem könnyű, fekete füst... jó büdös, és elájulok... Ajaj.
Elnevetem magam és azonnal benne vagyok, hogy fényképezkedjünk, vérbeli modell alkat vagyok, ha villan a vaku, tuti, hogy éppen ásítok vagy becsukom a szemem, esetleg mindkettő.
Természetesen, szépen pislogósan, enyhén csücsörítősen hajolok oda, hogy cuppanós puszit nyomjak az arcára, még ölelem is oldalról magamhoz. Ilyen egy igazi dupla selfi, nemde?
- Az én lelki fotógépem jól működik, ott isteni az ábrázatod és minden másod, az a kis anyajegyed, aaaa, köhöm. - nem fejtem ki, hogy hol tuti tudja mire is gondolok. Cuppanós puszit nyomok a szája sarkába a fotó erejéig. Sok okból teszem ezt és nem csak mellé bújok. Így kicsit jelzem az összetartozásunkat.
Megnézem a képet és elnevetem magam.
- Király, tök helyes vagy rajta. Tedd fel gyorsan, lájkolni akarom, az idézetet én írom, a kép a tied. Olyan idézet kell, ami nem illik ide és nagyon gagyi kiragadva a környezetéből, meg is van. Na feltetted már? - türelmetlen vagyok, mert világgá akarom kürtölni, hogy most is vele vagyok, hogy boldog vagyok, hogy megcsókolhatom, hogy beégünk a képpel, mert én nagyon nem szeretem az ilyesmit, az én oldalamon nem is lel selfi kollekciót a seggemről sem. Visszafogott lány vagyok, ez van.
- Iii, várj, alá kell írnom valamit. Mit szólsz ahhoz, hogy: szexi vagy, mackókám? Szívecske. - ellépek tőle, hogy ne akadályozhasson meg a művemben, de persze Coleho idézetet írok, melyszerint: Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására. A szöveggel együtt jó volt, így sekélyes, szegényes, éheztető. Még azért nyomok egy szívet, mert úgy dukál és elrakom a mobilt. Szegény még nem tudja, de tele lesz lájkolva, szövegezve a fala, mert a barátnőim rá fognak cuppanni. Jönni fognak ezerrel az értesítők.
- Miiit? Hogy mélyen belém hatol? - nyögöm a fülébe, már újra a nyakát ölelve, noha Ő jár a fejemben és nem más. A gondolattól, ahogy a múltkor tette és járt bennem, miközben a fenekét markoltam, összeugrik a gyomom, kiújulnak szívbajaim, a vérnyomás mérőm is kiakadna, ha lenne. Muszáj megint megcsókolnom, mert megveszek.
Arra, hogy kíváncsi csak nevetgélek, majd meglátja, nah. Lelépünk a fatertől.
- Dehogy vettem. - hangom sértette, de igazából nem vagyok az, vele együtt röhögcsélek. De ha olyan hitelesen adta elő. Ki tudja, itt kibe botlik az ember.
A kocsiban csókolózva azonnal érzem, hogy nagyon végem, mert az ölében ülve, ujjaival a combomon, már nem tudok lélegezni, kicsit meghintáztatom magam, hogy az öléhez simuljak. Legszívesebben megtennék mindent, hogy hozzám férjen bárhol, érintsen, simogasson, mert rettentően felhúz mindennel. Azzal is, hogy van.
- Nem is, csak örülök, ha.... nem tudom minek. Tuti sok csajnak bejössz, szóval mindig nagyon fogok....~féltékenykedni~ örülni, ha nem másznak rád. - vadul csókolom, simulok a kezébe, én is simogatom, ujjam bedugom egy kis résen az inge gombjai között, hogy a bőréhez érjek. A mámortól feldorombolok. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek, csak, hogy annyira jó, sose legyen vége. A szívem őrülten dobol. Érzem, hogy kissé hatással vagyok rá és ettől csak jobban szeretném, úristen bár belém hatolna, akkor... áh nem hiszem, hogy sokat bírnék, max két apróka mozdulatot, vagy annyit sem. Még két csók, még egyszer végig simít a combomon és nekem máris jó lesz. De szánalmas, atyaég.
- Igen? - reszket a hangom, ahogy visszakérdezek, akármit akar mondani tegye. Bármi az, olyan lesz, amitől még boldogabb leszek, mint valaha, ezt érzem, tudom.
- Nem, de, nem! Menjünk, jó lesz. Nem, menjünk hozzád, nem is. Maradjunk. Jaj ne már, menjünk, nem. Csókolj még, maradjunk, nem tudom, csak még egy csók, légyszi. - mindegy mi lesz, ha megint megcsókol, mehetünk, maradhatunk. Végül visszamászok a helyemre, biccentve jelzem, hogy jó lesz ha megtanul, mert rohadt messze van az ülés az enyémtől.
- Majd megtudod. - naná, mer elnavigálom. Nyűglődöm mellette, mert folyton rámásznék, át hozzá. Csókolnám, mindent, bármit. Hosszú és rövid az út. Közben pittyeg a mobilom, jönnek az értesítők, de nem hat meg. Ahogy megérkezünk a szájának esek, csókolom, szívom. Benyúlok a felsője alá, ingen keresztül markolom a bőrét, érzem, hogy tűzforró. Azt sem tudom,hogy jutunk el a fáig, lehet álmodtam közben?
A fának döntve élvezem az ezredik, de kevéske csókot, kell belőle milliónyi, vagy még több. Amint elhajol tragikusan felnyögök.
- Van egy kis problémám....- kezdem a sztorit nagyon sejtelmesen, mintha baj lenne, nagy baj. Hátam a fának vetem jobban, a fejem is neki döntöm, drámaian felsóhajtok, majd újra a szájára csókolok és megint mosolyog. Nem lennék jó színész nála.
- Nahszóval. Az van, hogy nektek pasiknak kötelességetek állandóan felhúzva lenni, ha egy jó csajjal vagytok, hozzá simultok, megcsókoljátok, itt-ott, a melleire néztek a seggébe markoltok, de.....- hallhatóan nagy monológ lesz, pedig nem, ezek csak a saját problémáim, de ki mással osszam meg, mint vele?
- Hát, hogy van az, hogy a veled eltöltött első 15 másodpercben felhúztál és azóta csak ki vagyok készülve? - a füléhez hajolva kifejetem, hogy ennek milyen altesti jelei vannak. Nem mert félek, hogy bárki meghallja, hanem mert így esik jól és mert a fülére csókolhatok. Elhajolva tőle, két kezem közé fogom az arcát, szemlélgetem, tekintetem elakad az ajkán, az orrán, a szemein.
- Hogy leszek kanos kiskutya? - na meg ilyen van? Eddig miért nem tapasztaltam? Ha van ilyen, márpedig van, akkor miért nem talált eddig rám? Hiszen kezdem érteni, hogy mi miatt vesznek meg az emberek. A zsigert tépő belső tombolás miatt. Hosszan a szájára csókolok, majd kicsúszom az ölelésből, beslisszolok a kerítés mellett, megvárom míg követ és kezet nyújtok neki.
Nagyon mosolyogva vezetem egyre beljebb a magas raktárépület felé. Folyton megállok, hogy megcsókoljam, magamhoz húzzam, érezzem szapora szívverésest. Mellette repül a lelkem, és ha azt hittem ez eddig vicc, már látom, hogy van ilyen. Minden van, a mesék lehetnek igazak?
A vastag vasajtóhoz érve a táskámba túrok, előhalászok egy kulcssomot és a zárba tolom az első kulcsot, bingo.
- Gyere, Dilis! Remélem, hogy nagyon fog tetszeni, különben kénytelen leszel beérni velem. - beljebb húzom az ajtóból és becsukom, majd vakon a falon tapogatok, hogy lámpát kapcsoljak.
Egyetlen kattintással lesz világosság. A kiszuperált raktár épületben egy mini vidámpark árválkodik. Nem azért mini, mert gyerekeknek szánták, hanem mert nem nagyközönségnek.
- Apám egyik kollégájának a lánya kapta a sokadik szülinapjára ezeket a cuccokat, még vagy két éve, de igazából sosem élvezte. Most árulják, egyben, részekben. Sokkal szebb, ha nincs bezárva egy raktárba, de most ez jutott. - részemről nagyon izgatott vagyok, mert annyi minden van és mindent ki lehet próbálni. Maximálisan jól elhelyezett körhinták állnak menetre készen, céllövölde, tükör terem, horror alagút, szerelmesek tava, dúló-fúló műbika, és a jó isten tudja még mi.
Idegesen vibrál a testem, mert nem tudom, hogy mit szól hozzá. Nekem nagyon tetszett, de én mindig akartam királylány lenni, akinek mindene megvan és szerettem volna kihalásig körhintázni, vagy szédülésig hajózni, igaz a szédülés állandó mióta Ő velem van.
- Tetszik? - olyan ideges vagyok, hogy a hányinger kerülget, lehet nem ide kellett volna hozni, hülyének fog nézni, kislánynak, pedig isten bizony nagyon szeretnék neki Nő lenni, A Nő.
- Ééés a kulcsom, mindent elindít, szóval..... - szembe fordulok vele, a nyakába csúsztatom két karom, ezredszer az ajkára csókolok, de nagyon félek, hogy nem tart elég érettnek.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyVas. Május 11 2014, 03:40

​Remény ide vagy oda, a lényeg, hogy leírhatatlanul megkönnyebbülök a ténytől, hogy nem feküdt le Daviddel, pedig ennyire nem kellene hogy érzékenyen érintsen, elvégre most találkozom vele másodszorra mégis olyan, mintha ezer éve ismerém. 
- És még én vagyok a hülye…- fejcsóválva magamhoz húzom,  és habár nem kell tornyot mászva felébresztem, mint Csipkerózsikát, de a csókot azért megkapja, talánt még jobbat, mint az imént említett Disney hercegnő kapott Kentől. Ja nem, az már másik mese. Mindegy.
- Mentsd el az SMS-ről de szívesen bepötyögöm nekem – vetem fel az ötletet és közben eszembe jut, hogy alá sem írtam azt az üzenetet. Nem baj leesett neki, hogy én küldtem és nyugodt lehetek, hogy nem asszociált másra abból a pár szóból, legalábbis bízom benne.
- Szerintem még bővíteni kell a galériát. – lehetőleg minél előbb. Szabad kezemmel átölelem, másikkal a telefont próbálom messzebb tartani. Az, hogy olyan fejem van a képen, mint egy boldog kisfiúnak, aki most kapta meg élete legeslegjobb ajándékát, meg sem lepődök.
- Várj, lassan tölti fel...na még 2% – próbálom türelemre bírni, mert a végén kikapjaa kezemből a mobilt. Előre félek, milyen idézetet fog odabiggyeszteni na meg, hogy a emiatt hány embernek kell magyarázatot adnom. Nem baj, majd ők is megszokják a dolgot, ahogy Mr. Salisburynak is megkell majd.
- Mackókám? – pislogok párat aztán elröhögöm magam. Mire visszakapom az IPhonet a mélyenszántó Coelho gondolattal, amin ismételten felnevetek, már 23 lájkot kaptunk, pedig nincs két perce, hogy felkerült. Éljen a népszerűség.
- Majd, amikor az én könyveimből idézgetnek a népek! – szép tervek, de egyszer igenis piacra dobok valami botrány szagú ponyvát esetleg krimit és olyan leszek, mint Castle. Lesz olyan Ferrarim is, mint neki, csak nekem fekete, nem pedig piros. Az túl közhelyes.  Időközben a mobilom megkattant és megállás nélkül rezeg, bele se merek gondolni hányan merednek döbbenten a monitorra, dörzsölik meg a szemüket és hitetlenkednek újra. Biztos vagyok benne, hogy többen törnek ki: „Nem, ez nem lehet Nick” felkiáltásokban.
- Látom szeretsz kínozni. – mormolom halkan bele a csókba. Hagyjuk már azt a szerencsétlent, nem akarok rágondolni, semmilyen formában sem.
A kocsiban jóvátesz mindent, a hajdani féltékenykedésem is a semmibe veszik. Arra, hogy szerinte sok csajnak bejövök sejtelmesen rákacsintok. Nem jár messze az igazságtól, kár, hogy mióta megismertem egyik rajongóm se mozgatja meg a fantáziámat, még egy futó menetre sem.

- Én, én csak...nagyon, de nagyon örülök, hogy megismertelek meg, hogy eljöttél ma.- jó én béna vagyok ehhez, olyan, mint valami első szerelmes kamasz. Helyette inkább magamhoz ölelem, harapdálom az ajkát, gyűröm a ruháját, próbálom lehámozni róla azt a kis kabátját, hogy a hátsó ülésre hajítsam, de közben ráeszmélek, hogy még azért nagy a forgalom a parkolóban, mi pedig nem épp legelrejtetebben zugában igyekszünk egymásnak esni, ráadásul a lámpa is itt pislákol felettünk. Az élet kegyetlen és} igazságtalan. Azon, hogy pont annyira, nem} tudja eldönteni, hogy menjünk vagy maradjunk, mint én halkan felnevetek. Akkor nem csak én vagyok teljesen kikészülve, megnyugtató.
Végülis gázt adok, hosszú és édes szenvedéses az út, közben konkrétan kicsinál, én meg lassan Superman jelmezt húzok, hogy megint megúsztuk èlve.

- Legközelebb te vezetsz! - természetesen úgysem engedném, de legalább átérezné milyen pokolian nehéz a közlekedésre koncentrálni ha ott ül tőlem pár centire. Imádom, ahogy rám veti magát, amint kiszállunk, részemről ennyi elég is volt a meglepi helyből menjünk vissza az autóba vagy a motorháztetőre vagy ebben a sorrendben...ugyanakkor meg veszettül kíváncsi hová fuvaroztam magunkat, mert a környék egyáltalán nem ismerős.
A fánál most én támadom le olyan hévvel, ahogy Ő tette az imént.

- Azért tisztázzuk, hogy mégha szerinted kötelességünk is, ahogy mondtad, felhúzva lenni, nem azt jelenti, hogy ennek hosszútávú szívritmuszavart kellene okoznia, már pedig félő, hogy én hamarosan abban halálozok el. - homlokomat az övének koccantom, lehunyt szemmel, elégedett mosollyal hallgatom, amit a fülembe súg.
- Ezen megpróbálhatok segíteni...ha már úgyis az én hibám. - súgom én is neki, majd újból nekidöntöm a vastag törzsnek és szinte leteperem.  Fenekébe markolok, ha már úgyis emlegette, apró csókokkal végighintem a nyakát majd az ajkát veszem birtokba lankadhatatlan lendülettel
- De már nagyon érdekel mi van abban az épületben. - lépek hátra egy kicsit, még mielőtt végleg elveszíteném a fejem.
- Akkor sem hiszem, hogy panaszkodnék! - elég nő, nem is kéne egyéb grátisz jutattás.
Átverekedve magam az akadályokon megfogom felém nyújtott kezét, kiélvezem, hogy ezalatt a pár méteres út alatt is többször megállunk. Az ajtóhoz érve kényelmesen a falnak támaszkodom félvállal, egyik kezemet zsebre rakva. Van egy húgom és tudom, hogy Schliemannak könnyebb volt megtalálni Tróját, mint nekem egy csomag zsepit bármelyik női táskában, így még ha jóval rutinosabb is, de Halenek is elfog tartani egy darabig, amíg megtalálja, amit keres.

- Nem hittem volna, hogy Roxfort kulcsait is magadnál hordod - utalok arra gyöngyszemre amivel a vaskaput nyitja ki.
Belépve töksötét fogad, lövésem sincs mi ez, de bízom Haleben, szóval nem félek attól, hogy rossz helyre hozott. Ahogy kigyúlnak a fények leesik az állam. Szó bennszakad, hang fennakad...Félig-meddig hallom, ahogy a vidámpark sztoriját meséli de közben hitetlenkedve pislogok jobbra-balra.  Megszólalni se bírok, csak amikor a nyakamat átkarolja, emberelem meg magam valamennyire.

- Tetszik? Hogy tetszik-e? - felnevetek. Ilyen hülye kérdést. Jó hosszan megcsókolom,
előlegzett hálám jeléül.

- Várj bemutatkozom még egyszer, részletesebben, mint ahogy azokon az egyperces rapid-randikon szoktak. - rànézek az órámra, megvárom, amíg az kismutató az 12höz ér és nagylevegő
- Nick vagyok, 22 éves, újságíró. New Yorkban születtem és van egy ikerhúgom. Szombat reggel a Kacsamesékre kelek meg Hupikék törpikékre. Mellesleg az abből készült film hiteltelen, Barney maradjon Barney ne próbáljon felelősségteljes férjet játszani. A Madagaszkár pingvinjeiről sose kapcsolok el és nem tudsz olyan Disney mesét mondani, a hercegnősökön kívül, amit ne láttam volna, kivétel a Frozen, azt megnéztem hiába királykisasszonyos. A Pixar rajzfilmeknél hasonló a helyzet és köszönöm, annyira köszönöm, hogy ide hoztál!  - és ledaráltam az időlimitet nem lépve át lelkendezem még egy sort. Magamhoz ölelem újra és újra megcsókolom.
- Ja és egyébként érett utolsóéves egyetemista vagyok. Ezt kihagytam. A hangsúlyt az érett kapja. - vigyorgok, mint valami dedós. Valahol attól tartok örök gyerek maradok. Tudok én komoly meg ambiciózos férfi lenni, de most hadd legyek kisfiú, csak egy kicsit.
- És komolyan azt mondtad mindegyiket eltudod indítani? - bámulok még egyszer körbe, jó tényleg olyan vagyok, mint egy kiscsoportos.
- Te vagy a legjobb, ami itt Los Angelesben történt velem - ezt azonban már halálosan komolyan mondom, miközben átölelem. Miatta megérte túlélni LA-t
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyVas. Május 11 2014, 20:28

Igaza van, tényleg én vagyok a hülye, a szívatást is bevettem, és az smsmből is elmenthettem volna a számát. Tényleg szőke leszek agyban is. Torkot köszörülök, minden az Ő hibája, mert nem tudok gondolkodni a közelében, és csak azon agyalok, hogy legyek vele. Tiszta cinkes vagyok, remélem, hogy komolyan nem fog hülyének nézni. Pedig alapjáraton nem vagyok fogyatékos, csak vele.... Olyan fura minden, csak Ő számít és semmi más. Hiszen mérhetetlenül vágyom rá minden egyes kósza pillanatban. Az sem zavar, hogy engem is simán lehülyéz, mert cserébe nekem ad magából szinte mindent. Nem lázadok, a közelében tényleg hülye vagyok. Ez van.
- Okés, ma még tegyünk fel, a következő poszt az enyém. - azt hiszem nem csak selfiket kéne tolni, különböző nagyon égő, pózolós képeket, amilyenek nekem nincsenek. Így jobban megnézve van fent vagy 10 képem ,és azok is mind tök normálisak. Nem vagyok nagy fész rajongó, meg nem is itt élem az életem. De most mégis jól esik, mert ez valahol.... nem is tudom, jelzi, hogy az enyém. Akarom ezt én? Akarom magamnak? Minden kétséget kizárólag igen. Nagyon. Hozzá szeretnék tartozni. De mire jó ez nekem? Hiszen, mi csak jól érezzük magunkat, jókat szexelünk és.... ó basszus, én akarok belőle mindent. Akarom, hogy összetartozzunk.
- Nem tetszik? Lennél a Cukikám? Édeském? Szívikém? Nyuszikám? Mókuskám? Csillámpóni? Husibogyó? Szívecském? - ártatlanul pislogok rá, hogy melyik tetszik neki, válassza ki. Azt szívesen alá is biggyesztem egy gigantikus szív mellé. A vicc az, hogy kurva giccses, de mégis nagyon sokat kifejez abból, amit érzek, vagy gondolok. Mert érzek is ez nem kétség.
A kedves barátnőimtől pedig érkeznek a köcsögebbnél,köcsgebb posztok:
Ki a cukimuki? WTF? Ha meguntad, lepasszolod? Bemutatod? Hol szedted össze? Ő a Professzorod? Itt bukok meg, mert na jó, nekem is kellett valakinek mesélni róla, de én is csak átfutom a kommenteket a saját falamon, remélem neki nem szúr szemet. Feltűnés mentesen fütyörészek, miközben elrakom a telot, jó, hogy vörös lettem, mint a rák.
- Lesz szerepem a könyvedben? - nagyon lennék valami nevezetes. remélem, hogy kitalálja milyen szerepem is lehetne, neki lesz helye az életem pornójában, mint a legjobb szex, vagy az első olyan, akivel igazán élveztem.
Az emléktől felizzik a vérem és elhomályosul a látásom. Másról nem ismerek beszélni.
A csókok kicsinálnak, a simítása, érintése felhúz, arra késztet, hogy sóhajtva az ölébe üljek és addig szenvedjek, míg magamba nem érezhetem. A vágy elemi erővel tör rám. Szenvedve vágyom rá.
- Mást szeretek, nem kínozni.  - ez máris egy vallomás. Felhúzni szeretem, kicsinálni, csókolni, ölelni, érezni. Ujjai alatt felég a bőröm, már emlékszem, hogy miért is nem vettem harisnyát. Érezni akartam perzselő ujjait. Nyögve válok el tőle, megveszek.
- Úúú, sok csajnak? Komolyan? Mindent megverem. Jaj, tényleg? Mondjuk nem csoda. Amilyen jó az illatod, meg finom a bőröd és...
.- hosszan felnyögve fejtem ki, hogy mire is gondolom még. A helyzet az, hogy nekem is akadna pasi, de minek? Könyörgöm, hát ki érhet a nyomába? Ezt persze nem mondom el neki.
- Jó, én már rééégen lehúzódtam volna, hogy .... megnézzem milyen a táj, feléd. Mellkasrészen, hastájékon és ölmagasságban. Összetehetnénk, amink van... - jaj nekem, megint kész vagyok és nem is kicsit. Annyira nagyon kivánom, hogy el sem lehet ez mondani.
Az út nagyon hosszú, több olyan helyet is látok, ahova  le lehetne húzkodni és egymásnak eshetnénk, ajkát akarom érezni a nyakamon, a vállamon, a mellemen. Szóval ok, legközelebb majd vezetek én. Akkor már többször is élveztük volna egymást.
A fának döntve felvázolom a hatalmas problémám, ami nem is kicsi, hiába nem veszi komolyan. Szeretnék észnél lenni a közelében, okosakat szólni, nem enyelegni, nem ömlengeni, Nő lenni, titokzatos, kívánatos, sejtelmes nem nyitott könyv. Ezek szerint azonban az vagyok, de lehet ez sem baj.
Szavai olyan jól esnek, hogy elnevetem magam.
- Akkor közös szobánk lesz a kórházban, mert én is ott leszek, szívdonorra várva, mert ezt megölöd, de azt hiszem megéri. - biztos vagyok benne, hogy megéri, mert soha nem voltam még ilyen boldog, ennyire biztos benne, hogy jó után járok, és ebben az a veszélyes, hogy nem is érdekel senki, aki esetleg mást mondana nekem. Ha holnap elém állna, hogy szökjünk meg, isten bizony megtenném, ha kéne. De nem kell, egyelőre.
- Jól teszed, mert a vágyakozásba is bele lehet halni. Örülök, hogy belátod, it bizony minden a te hibád. Megbolondítasz egy ártatlan szüzet. - lehet viccesen hangzik, de én vagyok az ártatlan szűz jelzővel megáldott személy. Mindkét jelző igaz rám... ahha. Szorosan ölelem magamhoz, a csípőm neki tolom, sóhajtok, nyögök a csókba, fél lábammal szinte magamhoz ölelem, akkor legyen itt., tegyük meg, a fának döntve, csak legyen meg. Elengedem fél kézzel az övére markolok, magamhoz húzom jobban és ha nem mozdul ki, neki kezdek, hogy levetkőztessem. Na jófej leszek, elég ha kigombolja az ingét, hogy csókolhassam és lehúzza a sliccét, azzal majd elbabrálok. Helyette tovább indulunk. Úgy sóhajoztok mint egy kótyagos bolond. Az is vagyok.
- Akkor én vagyok a meglepi. Tádááám. - felé pördülök, mohón megcsókolom, de azért tovább baktatok. A kulcs elbújik, mint hat másik. Miközben keresgélem sorolom mibe botlok.
- Rúzs, tükör, zsepi, bankkártya, telefon, tok, napszemüveg, még egy rúzs, ecset, hajgumi, óvszer, hoppá bocsánat...-itt fejezem be a felsorolást, mert fülig vörösödve kutatok tovább, előrántom a cabrio kulcsát, majd vissza is ejtem, hogy aztán győzedelmeskedjek.
- Azt könnyebb lett volna megtalálni. - morgom, mert tényleg az lett volna. Ideges vagyok, ha nem tetszik neki, amit mutatni akarok az nagyon ciki, majd gyereknek tart. Zavartan túrom hátra a hajam és mégis mosolyogva lépek be. De cink lesz, ha lenéz miatta.. Csak nem... ha van isten akkor nem. Jaaaaj.
Felkattintom a lámpát és figyelem az arcát, már látom, hogy BINGO! ez bejött.
- Úristen, de örülök! - nevetve megölelem és nagyon sok mindenre bólogatok a bemutatkozás alatt. Miért érzem azt, hogy a távkapcsolón sem vesznénk össze? De még egy mozi sem hozna zavarba minket, tuti ugyanarra vennénk jegyet.
Hangosan elnevetem magam. Isteni hírek, komolyan. Hatalmas kő esik le a szívemről, könnyebb is leszek egyből, tudtam, hogy vele kell jönnöm, hogy értékelni fogja, valahol mélyen belül. A boldogság fokozódik a szívemben, ha ezt lehet.
- És az Aranyhaj? Azt nem is láttad? - hercegős és vicces, nekem kicsit jobban bejött, mint a Fronzen, bár annak az egyik betétdala nagyon tetszik, a legyen hó, jellegű.
- Nagyon szívesen Sir Nick, majd hálád meg! - de máris hála nekem, hogy ennyire boldog, jesszus, milyen helyes. A mosolya, a boldog arca megrezegteti megint a bensőm, boldog cunami támad benne, forog minden.
- Annyira de annyira.. - passzolsz hozzám. Tenném hozzá, de nem teszem inkább megint megcsókolom. Ez már csak így lesz, minden mondatot csókba folytunk, amit nem tudunk kifejezni, mert a vallomásoktól félünk, vagyis én. Koraiak vagy nem tudom mennyire igazak.
- Tudom, hogy érett vagy... bizonyos szinten. Más szinten meg sokkal érettebb. - kacér mozdulattal végig simítom a nadrágja elejét, hogy vágja miről beszélek, de most nem ezzel tervezem felhúzni, hanem a játszótérrel. Hah.
- Ahhha. Mindent, ezzel a kulccsal nézd. - felmutatom és a markomba zárom, hogy nem adom neki, tudja is jól. Azért egy kulcs mert a csaj, aki kapta fullhülye. Sok pénz volt mindent egyformára alkotni.
- Csak L.A.-ben? - láthatóan azonban jól esett a bók és ha nem félnék, hogy olyat mondok, amin még nekem is sokat kell agyalni, bele sem kötnék. De így kénytelen vagyok. Hosszan a szájára csókolok, nekitolom a falnak, belesimulok az ölelésbe és nehezen engedem el, hogy bármerre meginduljunk és ne essünk egymásnak a falnak dőlve, döntve, lapulva, simulva. Igazából ezeket én szeretném vele.
Végül mégis jófej leszek.
- Átadom a vezénylést. - ellépek előle, a kezébe nyomom a kulcsot, táncoljunk és abban vezessen a férfi. Hagyom, hogy sodorjon, de részemről egyből egy céllövölde felé veszem az irányt, le szeretném nyűgözni, ebben nagyon jó vagyok. Nem mert jó a látásom, hanem mert apám szerint egy nő tudjon bánni a fegyverrel. Tuti azért, ha elkapnak egyszer, lazán lelőjek valakit és el is találjam. Tanított célba lőni, itt nagyon nem éghetek le.
- Gyere, te lőjél nekem.... ööö.... nyulat én meg lövök neked mackót, ha már a Mackókám vagy. - utalok az már említett, és leszavazott, becenévre.
Kezembe fogom a puskát, ellenőrzőm, hogy meg van töltve valami gumilövedékkel és egyből háromszor úgy mellé lövök, hogy jó, hogy még élünk.
- Ez félre hord, tuti a nagy szél miatt. - derülök a dolgon és nézem ő, hogy boldogul, persze aztán lövök neki Mackót, ha más nem ellopom, ki fog itt rám szólni? Naügye? Ám nem lövök rosszul, látható, hogy nem idegen a fegyver a kezemben, mondjuk pisztolyhoz vagyok szokva, nem kiszuperált bazári puskához.
- Niiiick. Bejössz velem a horror alagútba? - valami tükör szoba, meg mindenféle rettegős dolgok, mindig is be akartam menni, de sosem mertem.
- Nem, inkább nem, akkor a következő 4 éjszaka nem merek egyedül lenni. - tanácstalanul pislogok az említett alagút felé, a számat rágcsálom. Mi legyen? Merjem, nem merjem?
- Menjünk inkább....- hagyom, hogy döntsön, mit szeretne, mert én benne vagyok minden jóban, ha velem van. Neki simulok, a mackóját és nyulamat egyelőre hagyom, nekem ő kell. Befurakszom a zakója alá, az ing nem túl vastag érzem a bőrének hőjét, még az illatát is. Felnézek az arcába, szeretnék valamit mondani, de nem nagyon találom a szavakat, így inkább megcsókolom.
Ellépve tőle előrántom a mobilom, mellé lépek és a galéria teljesítése végett nyomok egy képet magunkról. Most én nézek a kamerába, ő vegyen fel valami jó kis pózt. Cuppantósan előre csücsöritek.
- Banzáááj. - kiabálom és menekülőre fogva futásnak eredek egy nagyon régi körhinta felé és felpattanok egy barna ló hátára.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyHétf. Május 12 2014, 21:01

Egyetértően bólintok, övé a következő csodálatos képünk. A végén kész portfólióm lesz vele, de nem baj, legyen is. A becenevek rosszabbnál rosszabbak, alapjáraton nem bírom az ilyeneket, de tőle talán még ezt is megtudnám szokni, bár tény, hogy nem lenne egyszerű. Összeráncolom a szemöldököm, jelezvén, hogy egyik se nyeri el igazán a tetszésemet, de a mosoly továbbra is kényelmesen terül el az arcomon.
- Csillámpóni? – erre azért döbbenten, nevetve felkapom a fejem. Csak képzeld el a párbeszédet, amikor valaki rólam kérdez, hogy ki vagyok és te pedig annyit mondanál, hogy ő a csillámpónim? egyből mindenki valami meleg swag-yolo lénynek hinne, mint a csaj, akinél a mappát vettem. Meglehetősen kihívóan méregetett egészen addig, amíg meg nem tudta mit akarok. Azt mondjuk nem értem, miért jutott eszébe előbb az, hogy buzi vagyok, mint hogy egy lány helyett vásárolok, rejtély.
A posztokat még nem látom, csak hallom, hogy rendületlenül rezeg meg pittyeg, de most nem hatnak meg. Reggel szépen reagálok mindegyikre, meg arra a félmillió értetlenkedő üzenetre is, amit kapni fogok, addig még saját magam előtt is tisztáznom kell a választ.
- Te leszel a nő, aki elcsavarja a Brooklynból szakadt naiv és ártatlan író reménység fejét, aki behálózza és bűnbe viszi a mit sem sejtő szerencsétlen firkászt. A sztori többi része titok. – magamhoz húzva, szinte az ajkára súgva vázolom fel a történet e részét a többi epizódja nagyjából még saját magam számára is üresen tátongó kérdőjel, bár ha krimit írok, annak megvan a vázlata az egyik fiókom mélyére száműzve.
- Sanda gyanúm, hogy ugyanazt szeretjük. – mint erről már két felejthetetlen alkalommal tanúbizonyságot is tettünk. Visszagondolva rá is esélyes egy merevedés.
- Na mert ne mondd, hogy nekem csak Davidet kéne péppé vernem…- múltkor a pincér is rányomult és én se véletlenül irányítottam be abba a terembe és nem vagyok hülye, tudom, hogy minden egészséges férfi örömmel részesítette volna abban a különórában.
A józan eszem még hattyúdalában büszke rám, amiért kibírtam az utat anélkül, hogy lehúzódjak a szám szerint öt lehetőség egyikénél, mert igen, számoltam. Nem önszántamból, de mindegyiknél hosszan elgondolkoztam rajta, hogy megadom magam, de győzött a kíváncsiság, mert érdekel hova visz.
Mindkettőnk szíve felmondja a szolgálatot, akkor nem csak az enyém akasztja ki képzeletbeli EKG-m spektrumának szélső értékeit, mondjuk éreztem eddig is, Ő is hasonlóan kész ettől az egésztől, mint én, bár annyira tuti nem. Az fizikailag, biológiailag meg mindenhogyan lehetetlen.

- De remélem azért téged is…- mosolygok gonoszkodva, sejtelmesen, lévén, hogy ártatlan szüzet pillanatnyilag nem látok, hiába értem, hogy magára célzott ezzel.
A fánál végem van, elveszek. Vágytól fűtve próbálnám megfosztani a felsőtől, meg a szoknyától is vagy legalább feljebb gyűrni, de még az utolsó utáni pillanatban hátralépek. Na, nem azért, mert nem akarom, mert épp ez a baj, hogy túlságosan is. Elvégre három napig máson se járt az agyam, csak azon, hogy milyen volt vele, benne…
A felsorolást türelmesen hallgatom, mint a jó gyerek, kotorásztam én már női táskába, tudom, ott minden van, még az is, ami abszolút valószerűtlen. Ilyen volt Amynél egyszer a távkapcsoló, amit elvileg a telefon helyett rakott el nagy sietségében. Persze. Az óvszer hallatán felszökik a szemöldököm.

- Azt annyira ne is ásd el… - utalok az utolsóként említett darabra, amire ma még biztos, hogy szükség lesz, de legalábbis őszintén remélem. Aranyos, ahogy morgolódik meg szenved kutakodás közben. Amíg matat én az arcát figyelem, sokadszorra is megkell állapítanom, hogy lélegzetelállítóan szép, amit egy őszinte mosollyal nyugtázok.  
Bejutunk, felkapcsolódik villany, belőlem feltör a rejtett kisgyerek.

- Nem, azt még nem láttam. Megnézed velem? – meg a Ponyvaregényt se ártana közösen végigülni, ha már azzal szívatott fél estén keresztül.
- Mindenképpen megfogom Ms Salisbury! - boldogan magamhoz ölelem, csókolom, simogatom, megint megcsókolom.
Vele együtt kezdeném mondani, hogy annyira, de annyira, amin felnevetek. Befejezni persze én se tudnám a mondatot szóval a csók ideális zárásnak tűnik.
-  Kééjem! Akajom! – nyúlok a kulcsok után közben gyerekesen selypítve, aztán kezdeti taktikai célzattal, hogy ellopom, megint átkarolom, de, amikor alig egy centi választ el minket, elfelejtem a hátsószándékot.
- Milyen kis mohó lettél– mormolom az ajkára, amikor többet akar L.A.-nél is. Hagyom, hogy nekinyomjon a falnak hosszúra nyújtott csókok közepette.
Győzelemittasan veszem el tőle a kulcsokat, előbb utóbb úgyis megszereztem volna, de így még jobb.
Bizalmatlanul méregetem kezébe a puskát, ugyan meglepően biztosan tartja, ami csak megtévesztés, mert egy Mátrixba illó mozdulattal hajolok ki a gyilkos lövedékék elől. A második a fülem mellett zúg el, a harmadik pedig nem engem akar kinyírni.

- Jézusom Hale! Megakarsz ölni? – nevetek fel közelebb merészkedve immár hozzá.
- Na, figyeld a mestert. – már most tudom, hogy égni fogok, ebben mindig nagyon béna voltam, de azért őrizni kell a látszatot. Majd én, erős férfi megmutatom, hogy kell nyulat lőni. Erősen koncentrálok, célzok, lövök és a még a kiszemelt áldozat közelében sem lévő plüss akármi hasába mélyesztem a golyót, ami még csak le sem esik.
- Oké, szar ez a puska. Nem működik. morgok aztán újra próbálom sikertelenül.
- Meg ezt úgy kell játszani, hogy lelövöd az eladót és, amíg ő a vérző vállát siratja addig elfutsz annyi kacattal amennyivel tudsz. – vázolom fel saját szabályaimat magyarázkodva, miközben nagy nehezen sikerül leterítenem a nagy vadat. Igen, a  plüss nyúl jelképezi a nagyvadat.
- Menjünk, menjünk a horror alagútba! Gyere! – kézen fogva húzom arra, amikor megtorpan.
- Miért azt tervezted, hogy egyedül leszel? – tettetett csalódottsággal húzom magamhoz. – Csak mert nekem egészen más ötleteim voltak….- előlegezve ezeket megcsókolom, átfogom a zakómmal, elveszek a hosszú csókolózásban. A képnél mellé bújok, olyanok vagyunk, mint valami rettentő nyálas tini pár vagy mint, akik valamelyik Gossip girl szerű sorozat díszletéből léptek elé. A húgom egy időbe folyton azt nézte, nekem meg hányingerem volt tőle.
-  Nee, nee oda menj! Menjünk már a horrorba! Megvédelek! – futok utána közben szorgalmasan noszogatva Őt.
- Gyere már, Hale. Majd lecsapom a csontvázat, ha rád támad. – tüntetőleg megállok a bejárata előtt. Igenis menjünk be ide, hallani akarom, ahogy beparázik az előugró szir-szaroktól, amik az esetek többségében gagyi műanyagok, de eddig az összes csaj összecsinálta magát tőlük, akikkel hasonló helyen voltam.

Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Május 13 2014, 13:28

Csak elnevetem magam, tudtam, hogy a Csillámpóni nem nyeri el a tetszést, de az sem volt nagy rejtély, hogy a többi sem. Majd találok megfelelő becenevet neki, amint megtudom, hogy milyen is a kapcsolatunk. Mert nekem erről már lila gőzöm sincs. Azt beszéltük, hogy végig dugjuk az összes termet, meg náluk a lépcsőket, a liftet is meglátogatnám, de akkor még nem libikókáztatta meg a vérem. Akkor abban bíztam, hogy a következő találkáig eszembe sem jut, nemhogy nem megy ki a fejemből.
Igazi is a barátnőim sírnának, ha csillámom lenne póniból, de érdekelne ez engem?
A könyv ötlet tetszik. Akkor ezek szerint elcsavartam a fejét?! Az jó, mert rohadtul igyekszem. Kell nekem ez a pasi minden szempontból és nem nagyon tervezem, hogy feladom. Akarom mindenre.
Mélyről jövő sóhajjal felelek, hogy ugyanazt akarjuk, ez tiszta tényközlés. Biztos vagyok benne, hogy az a típusú férfi, akit simán ráveszek a kis perverzióimra, melyeket még fel sem vázoltam neki, de egy ideig még nem is fogok. Ahhoz nagy biztonság kell nekem is. Ahjjaj, ha sejtené, hogy mit akarok és mennyire. Ujjaim a combjára markolnak, hátravetem a fejem, kicsit lefolyok a bőrülésen és újból hangosan felsóhajtok. Oh igen, ilyesmit szeretnék.
Művészien pislogok felé a Davides megjegyzésre. Miről beszél? Ártatlan vagyok. A pincérről sem tehettem, na jó, cseppet, de csak azt akartam, hogy érezze, verseny zajlik. Nem kötöm az orrára, hogy azóta az környékez meg, aki nem szégyell, észre sem veszem. Olyan szinten nem, hogy nem állok meg, ha megszólítanak, mert bamba vagyok, mint a bányaló. Valljuk be azért nem véletlen lettem modell és nem is véletlen a reklámfilmes szereplésem. Lenne mivel kérkednem, ha érdekelne Máskor szívesen hülyítek meg minden egyes pasit, ez sajna alap jellem, a flört, mint olyan, részese kell, hogy legyen az életemnek, még akkor is, ha a tuti 15 pontos pasi, 10-ből persze, pengeti az idegszálaimat és minden egyes pillanatban egyre jobban magához láncol. Biztos vagyok benne, hogy olyan feszülten jelen vagyok, minden megjegyzésre, sóhajra, érintésre, egész hangversenyt lehetne játszani a testemen. Üüüm, miért is nem próbáljuk ki? Én szívesen lennék a zenekar fúvós részlege. Ketten máris alkothatnánk. A gondolat elemi erővel vág gyomron. Ajaj, lesz ma még bugyi problémám.
- Bunkó! – igenis ártatlan vagyok, jó már horoszkópilag se szűz, de… bunkó. Szavaim érvényesítésre lesózók neki egy zsibbasztót válltájékon.
- Igenis megrontottál. – jó, tényleg nem! Akkor lehet én is őt? Mondjuk abból, ahogy hozzám ér, amennyire tudja mit akar, az arról csacsog, hogy egész tapasztalt és ettől olyan féltékeny leszek, hogy elfut a pulykaméreg. A picsába is már. Jó, hogy nem a volt barátnői zavarnak, csak… ne már. Felül kell múlnom mindenkit, mert meghalok, ha nem én járok folyton a fejében. Mégis elnevetem magam, őszintén megnézve azért egyikünk sem fél a másiktól. Egyszer volta egy szűz fiúval…. Azóta hányom, vetem a kereszteket imáim közbe, hogy soha többet egyet se sodorjon az utamba a sors. Szeretném tudni hány csaja volt, és szeretném, ha azt mondaná max kettő, de mivel a szám tuti nem lesz egyszámjegyű, nem kérdezem meg.
Közben azért egymásnak esünk, tűri ruhám, engedelmesen ölelem a lábammal, hogy nekem simuljon, csókolom, harapom a száját, hörögve lélegzem, mert levegő nem jut le a tüdőmbe. Még! – súgom vagy csak akarom, mert ne menjünk sehova, itt a fának dőlve döngessen meg és máris jobban leszek, nem bizsergek folyton öl tájékon, majd tudok gondolkodni, nem szárad ki folyton folyvást a szám… Aj már!
Zavartan túrom el mégis az óvszert. Milyen ciki már, nem is kéne magammal hordani, neki kéne, vagy senkinek és akkor… nem szexelnénk, mi? Ahha, jah, sejtem. Akkor is akarnám, azt kamuznám, hogy bogyót szedek. Valóban miért is nem teszem, már nem kamuzok, hanem szedek.
- Mi az? – zavartan babrálok a hajammal, nem tudom, hogy miért néz így. Kinevet magában? Kiszáradt ajkamra nyalok, király, hogy eléri egy kellemes mosolyával. Atyaég. Ne nézz magadba Hale, nem akarod tudni mi ez!!! Sokadszor rendszabályozom magam. Rettegek attól, amit találhatnék.
Odabent elfog a mérhetetlen öröm. Nem hiszem el, hogy így betaláltam. És azt is nehezen, hogy sikoltva ugrálni támad ettől kedvem. 19 vagyok basszus, nem 13.
- Simán. A kedvencem. – tényleg az, még a lovat is imádom benne, meg az egész humorát. Ettől lesz az egész tökély. Nem, azt hiszem az Ő.
Csókjai folyton elfelejtetik velem hol vagyok, ki vagyok és mit akarok, illetve azt pont nem. Vágyakozva viszonzom, ölelem magamhoz, bújok hozzá a nevét sóhajtom. Úgy kívánom, majd belepusztulok.
Elhúzom a kulcsot és gyorsan a szájára puszilok.
- E-e! Drága buli lesz. – vigyorgom, de persze mégis odaadom később. Sok csókkal arrébb, milliónyi érintéssel lejjebb. A szívem édes dallamokat játszik, méhek zümmögnek a hasamban és éppen nyári táncot járnak. Ha figyelnék, érteném mit mesélnek lépteikkel, de akkor nagyon megijednék.
- Azt mondod? Igaz, ilyen mohó vagyok. Mondjuk L.A.-ben nekem is te vagy a legjobb élményem, eddig. – vágok vissza. Tuti nem elég neki, hogy csak itt a legjobb. Én azt akarom, hogy egész életében a legjobb legyek, örökre. Szép szavak, de ha ezt érzem, na.
Elbabrálok a fegyverrel, felkacagok ahogy kihajolgat, pedig akkor sem lesz baja, ha meglövöm. Jaj már. Nem is felé célzok, mi ez a fos?
- Kifektetlek és azt teszek veled, amit csak akarok. – morgom, amikor már kezd biztonságban lenni az élete, de lenne ötletem, hogy mit tennék vele, ha hanyatt vágódna…. Üüüüm. Ennek hála kilövöm a mackót.
- Gyere Maestro. Taníts! – szétröhögöm az agyam. Azt hiszem ebben nem leszünk jók. Pont olyan béna, mint én. Erősen bólogatok. Szerintem is rosszak a szabályok. Itt lopni kell és kész.
Neki simulok, zakója alatt érzem bőre forróságát, fellüktet a vérem, lezsibbad az agyam. Mi van velem? Miért ez? És mi ez? Lemerevedek. Nem megyek oda be. Tényleg.
- Á-á. De én nem egy éjszakáról beszélek, egymást követő néééégyről. – még meg is mutatom az ujjaimmal, hogy melyik az a négy.
- Az azt jelenti, hogy be kell szöknöd a szobámba. – mert annyi éjszakét nem maradhatok ki és ő meg nem jöhet be. Lopódznia kell. Ennyi.
- Ne Édi, légyszi. Körhintázzunk, néz meg milyen cunki az a ló. – el is iramodok, engem oda be nem visz. Vonakodva hagyom,  hogy elkapjon és eltérítsen a céljaimtól, de csak mert imádom, ahogy a nevem mondja, még ezzel is felizgat. Ajajjaj, de nagyon végem van.
- Oh baszki Nick. Tényleg nagyon nem bírom a horrort. – sóhajtva mellé lépek, ujjaimat az ujjai közé fűzöm. Máris érzem a félelem intenzív hullámát a testemben. A kis naiv. Csontváz mi? Nem járt még igazi horror parkban, ott kurvára nem csontvázak vannak. Száz D-s félelmetes cuccok, amiktől remélem nem csorgatok magam alá. Izzadni kezd a tenyerem.
- Csak… légyszi ne engedj el. – az a baj, hogy nem veszi komolyan a félelmem, pedig van. Sóhajtva lépek be a feltárt ajtón, amit ő nyit a kulccsal és ahogy belépek érzem, hogy megcsap a hideg levegő. Az ajtó egyből ránk csukódik, hírtelen azt sem tudom hol van, olyan intenzív a sötét. Máris zihálva lélegzek. Még semmi sem történt de szorongatom az ujjait. Valahol jobbra nyikordul a padló, ami nem lehetséges, mert nincs padló, szóval, csak logikusan. Ezek csak hangok, engem itt senki sem bánthat. A hidegnél is hűsebb szellő csapódik az arcomnak. A tök sötétben klasszikusan bekapcsol egy tévé az egyik sarokban. Jaj ne! Valaki a félelmeimre alapoz. Azonnal lefagyok, én innen el nem mozdulok, akkor nem vesznek észre. Persze azt sem tudom, merre kell haladni, semmi mást nem látok csak a szürkén hangyázó tévét, és benne a növekvő pontot. Halk mamizás közepette közeledik a körbeli kiscsaj. Balta kéne, vagy futni, nem nyüszítve bámulni. Tétován kilépek valamerre és beleütközök Nickbe, ettől frászt kapva felsikkantok. Kezemet a szám elé kapom, csak nem hall meg senki. A kislány közben eléri a tévét és a filmben látott mód elkezd kimászni. Hevesen felver a szívem, hiába tudom, hogy ez csak illúzió, hiszen This is Hollywood alapon kurva élethű. Sípoló légzésem mellett, hallom, ahogy a keze a földre toccsan, haja előre hullik, átemeli a lábát a kereten és felegyenesedve felénk indul. A víz csepeg róla, ezt is hallom, a mögüle szűrődő kék fehér fényben látom is a szagát is érzem, enyhe rothadás szag. Teljesen lefagyok, ez is egy szívinfarktus csak másképp. Mögöttünk nyikorogva kinyílik egy ajtó, alig fogom fel, valami a vállamra lebben, újra felsikítok, hátra sem merek fordulni, akkor elkap a kiscsaj, mert így nem, mi?
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyKedd Május 13 2014, 21:32

Ki kell találnom valami választ, arra a kismillió értetlenkedő és kíváncsiskodó üzenetre, amikkel tele lesz a postafiókom reggelre. Mert addigra még többet fogok kapni, én pedig a beérkezők mennyiségével egyenes arányban zavarodok egyre inkább össze. Én az a pasi vagyok, aki tudja, mit akar. Általában egy éjszakát, szexszel, aztán érzékeny búcsú és a soha viszont nem látás. Nem mondom, hogy a kezdeti elképzelésem nem ez volt, a franc se tudta, hogy utána a minden második csajba őt képzelem bele és megszállottan próbálom észrevenni az utcán. Mondjuk szerintem megéreztem volna ha a közelben van, de nem volt és ez idegesített. Hiányzott a hangja, mosolya, nevetése…Jézusom, mikor lettem én ennyire nyálas? Mondtam, hogy nem vagyok önmagam.
- Áu! kiálltok fel, amibe nevetésbe fulladt, habár tényleg fáj a vállam.
- Hát ezt érdemlem? Máris versz? – méltatlankodok, ép kezemmel a fájó pontot nyomkodva. Úgy tűnik, egy vele töltött alkalmat sem úszok meg sérülések nélkül. Cinikus pillantásokat lövellek felé. Nem úgy tűnt, mint akit még nagyon rontani kell, éppen ez izgatott benne annyira. Illetve ez is, meg hogy Ő végre nem az a beszürkült, egyetemista prűd liba, aki addig próbálja magát hűvösnek és távolságtartónak mutatni, hogy még a képzett katona is beleun az ostromba, főként, hogy az esetek nagy részében meg sem éri a várakozást, lévén az eredmény egy középszerű dugás.  Témánál vagyunk megint, na, vele egyáltalán nem középkategóriás volt, amit mondjuk nem is lehet csodálni, ha már egyetlen csókjával ilyen érzéseket vált ki belőlem. Hogy milyen érzéseket? Azt inkább hagyjuk.
- Semmi…- továbbra is kedvesen mosolygok, mert valahol már kezdek beletörődni abba, amit nem akarok tudni. Arcából kitűröm a haját, hogy a szemébe nézzek, aztán jó hosszan megcsókoljam, még mielőtt bejutnánk az épületbe. Megint azt a robbanást váltja ki bennem, amint még nem akarok beazonosítani.
Egy helyeslő bólintással nyugtázom, hogy filmezni is fogunk miközben csodálkozok a vidámpark minden apró részletén. Imádom. Ha tudtam volna, hogy ez lesz itt gyorsabban vezetek…ugyan így is hihetetlen, hogy élve ideértünk. A kulcsok után még kapok párat, hátha kitudom szedni a kezéből, de egyelőre Ő nyerte meg őket.

- Eddig? L.A.-ben? – jó ezt  tényleg kurva idegesítő így hallani, olyan nesze semmi fogd meg jól.
- De garantáltan sokkal jobban élveznéd a dolgot ha életben lennék közben. – mormolom az ajkaira egy gyors csók közben, miközben elszedem tőle a puskát, hogy én is becsületesen beégessem magam. Csak azért bénázok, hogy ne érezze rosszul magát, ez egyértelmű, nem is kérdéses. Persze.
- Tudom, hogy négyről. Utána pedig megint visszajövünk, hogy újból kelljek még másik négyre aztán így tovább. – közlöm vele  jövőbeli terveimet, hogy azért tudjon róluk. Ezek szilárd tények. Ha az kell, hogy megtűrjön az ágyában akár naponta visszafurikázom ide.
- Van valami fa az ablakod alatt vagy modern Rómeóként vigyek létrát? – kicsit sem lennék feltűnő jelenség egy létrával a belvárosban, de ha ez szükséges az erkélye, már ha van erkélye, eléréséhez kettőt is viszek, egyet a nyakamba akasztva.
Győzelemittas fejjel ölelem át, amikor visszaindul a körhintától felém, bár nem hittem volna, hogy ennyire fél. Valahogy lelket kell öntenem belé, hiába csókolom meg bíztatóan, tuti még mindig be van tojva.
- Oké, elmondok egy titkot. – súgom a fülébe sejtelmesen. – Te vagy az egyetlen nő, aki járt a szobámban. – meg persze a húgom és anya, de remélhetőleg érti mire célzok. Ettől nyílván nem fog kevésbé rettegni, de talán megbátorodik vagy kevésbé érdeklik majd azok, amik bent várnak. Nem terveztem ebbe a részletbe beavatni, de kellett valami, ami kicsit helyrebillenti lelki békéjének mérlegét. Még egyszer átölelem, közben már a kezét fogva.
- Ne aggódj, bízhatsz bennem. – ezzel a végszóval lépek be vele a sötét és meglepően hideg helységbe. Már ennyiből levágom, hogy ez parább lesz, mint gondoltam, ez nem a kísértetvasút a Disneylandben. Samara megjelenése engem is meglep és kicsit azért bennem is tobzódik az adrenalin.
- Nyugi, ez csak Hollywood. – vonom magamhoz közelebb. Egyre többször kell mondogatnom, hogy ez csak üres fikció, mert ezt kibaszott jól megcsinálták, de mindenáron határozottnak és nyugodtnak kell tűnöm, ami egyelőre megy is. Ahogy nyílik az ajtó, bentről mindenféle villódzó fények szűrődnek ki. Mögöttünk szorgalmasan cuppog felénk a Körös csaj, így kénytelenek vagyunk, mint egy menekülőre fogva elindulni, átlépni a közel sem bizalomgerjesztő terem küszöbét. Az ajtó, megint hangosan csattanva csapódik be, erőszakosan lenyomom a kilincset, de nem enged a zár. A vibráló neontól, a sötét után kiég a retinám, kell néhány másodperc, amíg megszokja a hirtelen jött fényözönt. Lenne itt egy kis játék… - harsan fel a túlságosan ismerős mondat a Fűrészből.
- Ó bassza meg. – fakad ki belőlem az őszinte vallomás, aztán kínomban felnevetek, miközben visszanyerem a látásom. Automatikusan a bohócfejű robotot kezdem keresni, de csak egy alagsori, mindenféle vízvezeték csövekkel körbefutatott, omladozó vakolatú, dohos és nyirkos pinceszerűséget látok velünk szemben  pedig egy újabb ajtót.
-A fejetek felett lévő szerkezet három perc alatt ereszkedik le. Ha megtaláljátok a kulcsot, még időben kijuttok innen.  – visszhangzik újra a hang. Mély levegőt véve felnézek, ahol egy szegecses vasráccsal játszhatok farkasszemet. Nagyot nyelek.

- Nyugi Cica, ez még mindig csak játék, semmi bajunk nem lehet. -  szorosabban ölelem magamhoz, amikor hangos reccsenéssel elindul a gépezet a föld felé.
- De azért találjuk meg azt a kulcsot… - mielőtt belekezdenénk a kutatásba váltok vele egy gyors csókot, hátha mégis itt ér minket a halál. Ötletem sincs merre induljunk, mert semmi potenciális rejtekhelyet nem látok, csak a csöveket, meg egy darab csavarhúzót. És ismétlem önmagam: bassza meg.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptySzer. Május 14 2014, 11:28

A kis baráti zsibim után, máris elnevetem magam. Nem vagyok verekedős alkat, de 3 bátyám van. Mutassatok egy csajt, aki három fiúval nőt fel, és azt néha nem agyabugyálták el a srácok. Kénytelen voltam megvédeni magam. Arról nem is beszélve, hogy tudok egy halom önvédelmi fogást, tudom, hova kell rúgni, nem, nem kifejezetten here, hogy a csákó összeessen. Tudom használni a saját lendületét, mivel hova üssek, rúgjak, robbanjak, hogy időt nyerjek. De hát ki is vagyok én? Nemde? Ettől független gyűlölöm a testharcot, mert nem nagyon szeretem, ha illetéktelenek hozzám érnek.
Erre beröppen az életembe Nicholas Hill. Akinek a közelségétől jóleső forróság jár át. Mosolyától kileng a szívritmus szabályozóm és a vérem bugyogni kezd, mint egy adag forró láva. Egyelőre nem akarok azon gondolkodni, hogy mit érzek iránta, mert határozottan kezdenek a dolgok körvonalazódni. Ha mélyen megvizsgálnám, és sajnos fogom, akkor hamar teret nyernek majd a félelmeim.
Ahhoz képest, hogy semmit nem néz rajtam, nekem mégis elakad a lélegzetem és el is felejtek venni, főleg, hogy megcsókol. Tessék, egy újabb csók, amitől kézigránát robban bennem, széthullnak a csontjaim, gondolkodni is simán elfelejtek. A közelében hülye leszek, ez van. Pedig nem vagyok egy buta picsa. Nem voltam, eddig. A csók után tenyerem az arcára simítom, hüvelykujjam végig szalad az alsó ajkán, majdnem kimondom, ami a fejembe jár, de akkor hazáig futnánk, mindketten.
Odabent kicsit bátrabb leszek, hiszen, nyerő az ötletem és minden jónak tűnik, eddig.
- Most mi a baj ezzel? – hiszen ő mondta, hogy L.A.-ben vagyok a kedvence, én meg csak most költöztem, alig ismerek valakit, szóval hozzá kell tennem, hogy eddig.
Elnevetem magam a bénázásunkon és még el is agyalok rajta, hogy élve vagy halva lenne jobb. Élve, ez egyértelmű.
- Mondjuk… Láttad a Shop- Stopot? - abban van egy rész, amikor a muki meghal a klotyón és amikor tolják kifelé, még erősen áll a dákó. Hüüüm.
- Nem. Átgondoltam, élve többet tudsz adni. – holtan, hogy csókolna, simogatna, érintene, harapná, szívná a bőröm?
- Ajja Nick! – nyüszítek fel. Hát mit tegyek, hogy érezze meghalok érte? Annyira akarom, nem tudom, mit tegyek érte. Neki simulok, megölelem, szorosan kicsit meg is ringatom magam az ölelésben, hogy kapjak belőle, főleg, hogy ő is bénán lőtt. Jóóók vagyunk.
- Komolyan? – kerekedik el a szemem, csak félig meddig az őszinte meglepetéstől.
- Hozzám költözöl? – esküszöm, ha minden éjszaka a karjai közé bújva alhatok el megéri horrort néznem, bár valamiért azt hiszem, nem sok alvás lenne, hanem rengeteg túlfűtött szex. A gondolattól bukfencet vet a gyomrom, édes lángolás szalad végig a hasam alján. Oh csak tartanánk ott, hogy végre bennem jár.
- Van kötélhágcsóm, meg majd összekötöm neked a lepedőimet. Amúgy simán felmászol a rózsalugason, még a rózsák sem ölnek meg, és gigantikus erkélyem van, hatalmas függőággyal és hintával, szóóóóval. Üüüüm. – ujjaim végig szaladnak a mellkasán, le a hasára, combjára, a nyakába csókolok. Úristen de jó lenne vele éjszakázni, sokszor. „Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
„ A pár szó úgy ugrik fel a lelkemből, mint egy forró bugyborék. Nem hagyom, hogy elgondolkodtasson. Nem szabad neki.
Mellé sodródva elmosolyodok a titokra. Imádom a titkokat. Hangja a fülemben szinte cirógat, a lehelete tűzforró, bennem lángokat gyújt. Felmorranok, még jószerivel semmit sem mondott, csak van
- Ó. Ez…- annyira jó, hogy nem tudom elmondani. Tééényleg? Mohón az ajkára vetem magam, úgy csókolom, mintha az utol lenne. És lőn, itt vannak a jó kis vágyak, amik szexre sarkallnának.
- Kívánlak! – súgom, hogy tudja, miközben belépünk a játszószobákba. Ami kicsit más mint Mr. Grey szobácskája, most, hogy elkezdem olvasni a könyvet. A múltkor nem mertem bevallani, hogy csak hallottam róla. Kultúra barbár meg nem szeretek lenni, szóval már elég jól haladok. Abban Ana éppen a szerződésről tárgyal mailban. És ő is száját harapdálja, mint én, ha tudtam volna, hogy ez ilyen izgató pasiknak, előbb kezdem csinálni. Ennek hatására rá is harapok, noha csak a reszketésem szeretném csillapítani.
Odabent minden bátorságom tova illan…..
Még fel sem fogom, hogy nem haltunk meg a kislány jóvoltából. Nagyokat pislogok, amikor befogadom az újabb látványt. Mélyet lélegzek az ótvaros levegőből, dohszag árad le a tüdőmbe. A hangtól felnyögök, a mondatot is ismerem. Reszketnek az ujjaim, hideg verejték lepi el a hátam. Az a baj, hogy rettegek. Apám folyton ilyesmivel idegesít, hogy ha elrabolnak, megkínoznak, az ügyei miatt, akkor ő nem tudja mi lesz, szóval ne álljak szóba idegennel, ne menjek senkivel sehova. De Nicket én hoztam ide és ez csak egy játék.
- Csak egy terem, csak egy játék, csak egy terem, ez csak egy terem, ez egy játék, itt semmi sem igaz. – hangoztatom, rekedten. Bátran kihízom magam. Ez csak egy játék. Jó ég!! Jó isten!
- ó, ne! – sírok fel félig meddig, mert ez nekem nem megy. Istenem, meghalunk. Zsigerből elő rántom a mobilom és vissza is ejtem a helyére.
- Nincs térerő. Mi van ha…..? – ki sem fejtem, mi van akkor, ha ez nem csak egy vicc? Ha tényleg így ölnek meg? Ha most ez nem vicc? Ideglelősen felnevetek. A szememhez kapok, a filmben ott a kulcs, a csajnak, vagy pasinak, fasztudja. Aztán egyből Nickhez lépek, neki is letapizom a szemeit, nem baj, ha belenyúlok, úgy reszketek, tuti érzi, hogy a végem járom és ez csak a második szoba. Tapogatom a szemét, keresem, hogy honnan kell kimetszeni a kulcsot, de persze ez nem az a film.
- Oké, ez csak egy játék. – mert ezt mondja ő is, a rács közben ereszkedéshez lát, mint egy hatalmas pók, ami be fog falni. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a földre esünk és ez a sok szar átszúrja a testünket. Nem tudok elvonatkoztatni, nem vagyok Elfajzott, én nem vagyok Tris, én nem fogom, hogy ez egy illúzió, nem vagyok Bátor. Rettegek. Klausztrofóbiám is erősen van. Nem mondom, hogy egy lift zavar, de egy szűkülő szoba, az nagyon tud fájni. Elengedem Nicket, az ajkára csókolok, majd újra. Ha meghalok, vele teszem, szép világkép. Még el sem mondtam neki, amit nem is kéne, szóval nincs baj. Ellépek mellőle, nekem nem tűnik fel a csavarhúzó, különben leszúrnám maga vele. Az homokszemek peregnek a képzeletbeli homokórámban, a vasrács lelkesen nyikorog felénk. Az ajtóhoz lépek, lenyomom a kilincset semmi, nekifeszülök a vállammal, semmi. Kapkodva lélegzek. Lehet, hogy nyüszítem Nick nevét, lehet, hogy nem. Reszkető ujjaim a kilincsen babrálnak. Már kicsit le kell hajolnom, hogy a vasrács ne érjen el. Lábbal is megtámogatom az ajtót, röhögve ellenáll. Én bezzeg nem röhögcsélek. Rángnak a vállaim a visszafojtott sírástól. Lejjebb hajolok, mert elér egy tüske, a hajam égtek mered, legalábbis ezt érzem. A kulcslyukhoz érek és valamibe beleütközik a kezem.
- Benne van a kulcs. – nyígom, eskü nem láttam, lehet nem is lehetett, hiszen itt minden lehetséges, elforgatom a kulcsot, eddigre már csak guggolni tudok, hogy a hajamhoz se érjen ez a szarság. Nyikorogva kitárul az ajtó, és nagyon de nagyon nem örülök, az újabb sötét teremnek.
- Nick könyörgöm, vigyél ki, én ezt…..- kicsápolom magam a fűrész utánzatból, és felegyenesedve megállok az ajtóban, hogy kijusson a srác is, a keze után kutatok, rámarkolok az ujjaira Jéghideg levegőt préselek ki a tüdőmből. Valaki vágja, hogy rühellem a sötétet. A háttérben pislákol egy lámpa, csak akkor tűnik fel, amikor becsapódik mögöttünk az ajtó. Felhangzik egy kiáltás, ettől úgy megszorítom az ujjait, hogy idáig hallom, ahogy reccsen.
Szemben kirajzolódnak egy szék körvonalai, olyan lassan, mintha a szemem szokna a sötéthez, pedig a fénnyel játszanak így. A székhez egy srác van kötözve, merő vér mindenfelé, körülötte egy nagydarab férfi tevékenykedik, szikéket, késeket rakosgat. Felénk pillant.
- Üljetek le, mindjárt ti jöttök! – hangja simogat, pedig valószínű nem kéjpercekre vár. Oldalra pillantok, hogy hol az ajtó, a reszketésem állandósul. Igazából ez nem is horror ez pszichóterem. Kész vagyok. Halkan nyüszítek, mint egy kiskutya, Nicknek sodródom, kapaszkodik a zakójába. Jeget lehelek.
- Vigyélkivigyélkivigyélki! – súgom, így hátha nem kerülünk sorra. A srác közben a eloldja a kezeit valahogy feláll és zokogva felénk lép egyet, de nagyon gyenge, a férfi felé lép, oldalról megvágja a nyakát, vér fröccsen az arcomra, ruhámra, szemembe. Felsikoltok! Merevedve figyelek, menekülni sem tudnék, nekem gyökeret vertek a lábaim, az árulók. A férfi a srác után lép, aki már megtett két lépést is, lehajol egy határozott mozdulattal elmetszi az Achilles inát, ez az a pillanat, amikor jéghideg fájdalom hasít a lábamban, ugyanazon a helyen, ahol a srácét vágták, mivel ő térdre zuhan az én lábam is megroggyan. Sejtem, hogy ez valami játékféle, csak nem vagdosnak?! De szinte ziher, hogy ez jól kiszámított dolog, mert tuti, hogy Nick is kap belőle. Az élmény felülmúlhatatlan. Érzem, ahogy elszakadnak az inaim, kifut az erő a lábamból, kis híján elájulok. Arról gőzöm nincs, hogy amit én érzek az egyszerű hideg víz sugár, ami jól irányozva fut a sarkam feletti részre, a vér sem vér, mire kiérünk nyoma sem lesz, de az arcomba sem, a lelkembe sem, a szívembe sem. Azt hiszem, korrekt szívrohamot produkálok és újra megállapítom, hogy én nem vagyok Bátor.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptySzer. Május 14 2014, 19:12

Azért abban van némi irónia, hogy mielőtt találkoztam volna vele, de konkrétan még azon a napon, átszellemültem szidtam ezt az egész várost, mert, hogy itt velem semmi nem történik és különben is, egy tősgyökeres new yorki, New Jersey után L.A.-t rühelli a legjobban. Lásd Woody Allen. Még abba az ominózus előadásomba is beleszőttem, hogy csak azért tanuljanak, hogy elmehessenek innen valami normálisabb és izgalmasabb helyre. Itt mindenki punnyad, még igazi bűnügyek sincsenek, amiket lehozhatna a média. Amikben lenne némi izgalom, azokat a jótékony cenzúra eltusolja. Mondjuk ez érhető, senki nem akar golyóval a fejében ébredni illetve épp, hogy már nem ébredni.
Erre tessék,  félnap alatt elérte azt, hogy erősen eltöprengjek azon, akarok-e én egyáltalán a Timesnak dolgozni?  

- Kevés. – úgy, ahogy neki is az volt, bár engem szerintem jobban piszkál, főleg mert meg sem merem kérdezni, hogy akkor ezek szerint Chicagóban volt jobb? Nem ezt még elképzelni is borzasztó és a viselkedése sem arról árulkodik, hogy hirtelen múló hóbort lennék neki, legalábbis őszintén remélem, hogy nem. Még a gondolat is gyomorszájon vág.  
- Igen, Kevin Smith akkor még tudott rendezni. – aztán jött az Apja lánya, ami egy jól irányzott arcul csapása lett minden addigi munkásságának, haragudtam is rá rendesen miatta. Először le sem esik, miért hozza fel a Shop-stopot, aztán beugrik a jelenet, amit egy megjátszott rosszalló tekintettel díjazok.
- Tudtam, hogy csak arra kellek. – fejcsóválva, világfájdalmas arcot próbálok vágni, ami a letörölhetetlen mosolyommal pont annyira sikeres, mint a célba lövésünk. Miután eldönti, hogy mégsem akar kinyiffantani, támogatásomat és egyetértésemet kifejezve megcsókolom. Többek között ezért is jobb ha életben hagy.
- A legkomolyabban. – hangomban nyoma sincs a hülyítésnek. Tényleg nem holmi megkopott csajozós dumaként mondom, hanem így gondolom. Ha kell én visszahozom ide óránként vagy keresek neki másik horror házat.
- Jó pár éjszakára…csak csinálj helyet nekem a szekrényben vagy az ágy alatt, hogy eltudjak bújni, ha szükség lenne rá. – mert azért a szülei kétlem, hogy nagyra értékelnék ha óvatlanul benyitnak egyetlen, kicsi lányuk szobájába és ott találnának engem.
Elképzelem jelenetet, ahogy hősiesen küzdök a rózsatövisekkel vagy a kötélen próbálom felimádkozni magam. Nem tűnik nehéz feladatnak, főleg akkora motivációval, ami nekem van, akár helyből feltudnék ugrani, bele a hintába.
A személyes kis titkommal hevesebb reakciót váltok ki belőle, mint gondoltam. Ha egy fel perccel mondja, amit mondd, kíméletlenül letereptem volna, de a szoba annyira baljóslatú, hogy jobban tűnik várni még egy kicsit és nem Samara előtt egymásnak esni, kitudja mire képes az a kiscsaj még ha ugyan csak valami nagyon nagyon élethetű effekt is.

- Ne aggódj, mondtam, hogy megvédelek mindentől! – próbálom nyugtatni miközben pánikba esve mantrázza magának, hogy ez csak egy játék. Továbbra is őrzöm a könnyed, kicsit sem beparázott látszatott, pedig már közel sem annyira természetes a békém, mint pár perce.
- De ha kinyomod szemem nem lesz egyszerű – elkapom a kezét, mielőtt még megvakítana. Talán feltűnt volna mindkettőnknek ha egy kulcsot operálnak belénk, bár ilyen hatások mellett már a franc se tudja.
- Hale, Kicsim, ez olyan, mint a Scooby-Doo. Ott is mindig kiderül, hogy kamu az egész. – csak ez kicsit nagyobb költségvetésű, mint a rajzfilm. Valószínűleg az összes részt újra tudnák gyártani háromszor ennek a kócerájnak az árából. Átölelem, még mielőtt pánikszerűen keresném a kulcsot, próbálom megnyugtatni egy kicsit, hogy legalább ne remegjen ennyire, elvégre ez tényleg csak egy játék. Jobban aggaszt, hogy mennyire ki van készülve, mint az, hogy hamarosan szitává lyukaszt minket a rács. Tekintetem végigfutatom a csöveken, melyikbe rejthették a kulcsot? Esélytelen, hogy az összest leszereljem és végigellenőrizzem, hogy az jobb esetben az utolsó előttiben ráakadjak kijutásunk zálogára, ezért inkább majd a zárat fogom feltörni vele, ha szükség lesz rá. El is indulok érte, de hála a 186 centimnek elég hamar összekell húznom magam, amikor aztán meghallom, hogy a zárban van a kulcs, felröhögök. Tipikus.  Lassan már hason kell kúsznom, hogy ne akadjak bele a fémbe, de nagy nehezen kiküzdöm magam én is, bár erősen eltöprengek azon, hogy inkább visszamegyek, amint meglátom a vért.
- Mindjárt vége, utána meg megyünk a szerelmesek tavára vagy valami kevésbe horrorisztikus helyre. – csitítgatom nehogy a végén sírásba törjön ki. A hangtól kiráz a hideg, az Anthony Hopkinsos Hannibal Lectert  tenyérbe mászó udvariasságát jutatja eszembe, amitől már a Bárányok hallgatnakban is frászt kaptam.  A pengék fémes csikorgása olyan emlékeket ébreszt bennem, amiknek az elfelejtésén évekig dolgoztam. Másrészt meg sosem fogom megérteni, miért nem bírom a vért élőben látni, amikor a Dexterre konkrétan ráfüggtem és két hét alatt gyűrtem le a nyolc évadot, a trancsírozós filmeket pedig unott fapofával ülöm végig. De ha orvoshoz kell mennem, ahol tű van, meg szike és vér, halálsápadtan várom a kivégzést. Egyszer el is ájultam, még fiatalabb koromban. Megremeg az ajkam, de mivel sötét van és Hale még háttal is áll nekem nem látja. Felszisszenek, amikor összeroppantja az ujjaim. Fáááááj, de a rám fröccsenő piros cucc jobban zavar. Ez nem vér ez nem lehet vér.
Fél kézzel átölelem, elbújtatva a zakómba, ami felfogja előle az újabb adag vörös löttyöt. Érzem, ahogy gyorsulni kezd a szívverésem, próbálom elterelni a figyelmem és nézem a doki meg az áldozat párharcát, aztán a következő kép, hogy Hale mellé zuhanok a földre, éles fájdalmak közepette. A döbbenettől megszólalni sem tudok, zúg a fülem csak a folyamatos ördögi nevetést hallom. A keze után kutatok, hogy bátorítóan megszorítsam, kijutunk innen méghozzá élve. Pár perc múlva visszatér az erő a lábamba, gyorsan felpattanok és az eszelősen vigyorgó gyilkossal találom szembe magam. A válla fölött meglátom a következő ajtót, elmormolok egy imát, hogy a kijárat legyen és végső kétségbeesésemben egy határozottat lökök a fickón az pedig  hátra esik. Ha Hale még nem tápászkodott fel, akkor felkanalazom a padlóról és a karjaimban kiviszem. Mennyivel jobb volt a szobám felé cipelni múltkor. Gyors léptekkel iramodok meg az ajtó felé, könyökömmel nyomva le a kilincset és mérhetetlen megkönnyebbülés fog el, amikor egy újabb lidércnyomásos barlang helyett a színes vidámpark berendezése fogad.
- Jól vagy? – leteszem miután kiértünk, de rögtön át is karolom közben a szeméből próbálom kiolvasni mennyire viselte meg ez a pszicho-kaland. Részemről, engem levert a víz, kiszáradt a szám és erősen hunyorgok még a fény miatt, pedig semmi bajom nem lett volna, ha nincs a vér, amit nem is látok már a zakómon se. Bármi volt is ez a hely, hihetetlen részletgazdagsággal dolgozták ki…talán egy kicsit túlságosan is.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Hale SalisburyFilmművészet
Életkor : 29
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyCsüt. Május 15 2014, 15:28

Kár, hogy erről nem beszélgetünk, mert én még Ő előtte 15 perccel is puffogtam a csókolózó gerlék miatt, egy srácnak neki is mentem, annyira a csaját ölelte. Agyfaszt kaptam tőlük. Még Zinnel ülve a starbucksban is szidtuk őket. Szóval, jah. Az élet kegyetlen, azt adja, amitől irtózunk és nem kell semennyire sem. Most pedig ott tartok, hogy minden kell, ami egy kicsit is Ő. Vágyom a közelségére, és nem számít, hogy most mások méregetnek engem, minket fura szemekkel, mintha valami külön állatfaj lennénk, mint a múltkor az utcán, az az ürge. Jah nem az ma volt. Oly régen.
- Látod? – neki simulok, az állára csókolok. Azonnal felzúg a vérem, ajkam fellángol a bőrétől és kínzó vágy költözik az alhasamba. Hozzá szeretnék bújni és meg is teszem, orrommal végig simítom a nyakát.
- Én sajnos mindenhol a legjobb akarok lenni, mit kell tennem érte? – orrommal megpiszkálom a fülcimpáját, halkan a fülébe nyögdécselek. Nem lehet, hogy valakit jobban akarjon, mint engem, az nem lehet, nem fogadhatom el, nagyon de nagyon akarom. Soha, senki nem hatott még úgy rám, mint Ő és ha már Ő nekem az egyetlen én is az akarok lenni neki. Aj már! Mi van velem? Mi történik? Mitől állok fejen a közelében? Meg mellé miért? Szeretném elengedni a dolgot, nem kutakodni a fejemben, a lelkemben és a szívemben meg végkép nem.
Egyszer elmondom majd neki, hogy életem legjobb élménye, a lehető legizgalmasabb ajándékom és kimondhatatlanul hálás vagyok, azért amilyen, aki és ahogy megőrjít. Ha holnaptól nem láthatom…. Grrrr. A gondolattól is összeroppan valami bennem, akkor is lesz mit írnom róla az emlékkönyvembe. Naplót ugyan nem vezetek, de azt hiszem, tele lenne a nevével. Mint egy kisiskolás. De, ha egyszer….
- Hát azért még a Dogmáért még adjunk neki egy nagy piros pontot, mert az fergetegesen jó volt. Legalább három olyan részt tudok felsorolni belőle, ami nagy kedvencem. - Például, amikor Loki lelövöldöz mindenkit az irodában, hiszen bűnös lelkek, meg azért annak a filmnek van mondani valója a kereszténység hazugságairól. Hiszen a filmben, maga Isten bukik meg….
- Lebuktam. – sóhajtok fel tragikusan, majd huncut mosollyal neki nyomom a csípőmet.
- Na mert te nem egy kósza menet miatt szedtél fel…. – úgy vigyorgok, mint akinek éppen a kezét kérte meg élete szerelme. Arról meg nyitnék egy vitakört, hogy ki szedett fel kit tulajdonképpen. Én pont annyira őt, mint Ő engem és ez ettől gyönyörű.
Nyúl-mackó lövés közben szemlélgetem a karját, arcélét, alig bírom megállni, hogy neki ugorjak és szétcsókoljam.
- Akkor bemegyek veled, mert ezért megéri. A gondolattól, hogy az ágyamba bújsz…. Úúúú nézd! – odamutatom a karomat, aminek égnek merednek az apró szőrszálak, izgatottan felgyullad a gyomromban a tűz, ami igazából csak pillanatokra parázslik le, és aztán újra az égig ér.
- Én még soha… nem aludtam férfival. – vallom be az ajkamba harapva. Ő volt az első, akivel együtt töltöttem egy egész éjszakát és ez a gondolat megint gyomron vág. Főleg, mert nagyon szeretném megismételni is. Sokszor.
- Meglesz. Csinálok neked búvóhelyet, mert nem akarom, hogy kasztráljanak, nem vagyok én a magam ellensége. – elnevetem magam. Amúgy meg előbb vagy utóbb de meg kell ismernie a fateromnak, különben ellenséges lesz vele, de ezt ódáznám. Lévén, hogy nem jó ómen a fatus. Mindig tök inkvizítor.
Nem tudom kellően értékelni a hírt, hogy nem vitt még fel más csajt, mert ha ezt tenném, a földre dönteném és kegyetlenül meglovagolnám. Így tudnám kifejezni, amit gondolok.
De közben nekünk esik a rémségek, kicsinynek nem mondható, cirkusza és én majdnem a bokámra csinálok.
Vágom, hogy megvéd, hogy ez egy játszóház, hogy nem eshet bajom, de nem veszi komolyan mennyire nagyon félek. A rettegés hullámai elérik a tűrőképességem határát. Akármit mond, az utolsó szobában, már potyognak a könnyeim.
Trancsírozás. A legnagyobb félelmem. Rettegek a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól. Attól, hogy nem tudom megvédeni magam, megölni sem. Végig ülni, ahogy lemetszenek ezt - azt…. Lever a víz. Kedvem lenne sikoltozni. Már bánom, hogy bejöttünk, én ezt nem bírom.
Édesbogár. A zakója alá von, tényleg megvéd és aggódik. Istenem, de imádom. Ez azért erőt ad, amíg össze nem csuklok. Igyekszem nem zokogni, de levegőt alig kapok, és nagyjából azt sem tudom, hogy hol vagyok. Érzem, ahogy a kezemre szorít, azt is, hogy lassan visszatér az erő a lábamba, térdre ereszkedek, a következő pillanatban Nick idegesen kapkod utánam. Érzem a félelem szagát rajta, a rettegés közös, nem tudom ő mitől fél, de én mindentől, ha nem lenne itt, feküdnék a sorsomra várva. A ficek mellett elhaladva feltűnik, hogy kurva élethű, de a hátán fekve a lábaival kalimpál, szóval tuti valami viasz genya, akinek programja van. Mégsem számít semmi, csak, hogy kint vagyunk. Lecsúszom az öléből és megállok előtte, amennyire tudok, a lábaim remegek, arcomon patakzanak végig a könnyek, mégsem sírok, vagy de. Hozzá bújok. Megrázom a fejem.
Nem, nem vagyok jól. Mindenem reszket, a kezem annyira, hogy alig bírok az ingébe kapaszkodni, nem engedelmeskednek az ujjaim.
- Könyörgöm, soha többet! – nyögöm rekedten. Kifaggatom majd, őt mi borított aki, engem minden. A mellkasának dőlök, reszketve kiengedem a levegőt, a szemem szokik a fényhez, ha majd kinyitom. Lenyelem forró könnyeimet és igyekszem nem sírni, de nem megy könnyen.
Beszívom az illatát, engedem, hogy elragadjanak a gondolataim felé. Érintése a hátamon életre kelt, hangja, sóhajai, testének melege elhiteteti velem, hogy túléljük. Végül halkan felnevetek, ez már agybaj.
- Nincs egy szál cigid? – nyögöm még reszkető ajkakkal. Ellépek tőle, a táskámba túrok.
- Sosem dohányzom, csak ha… nagyon félek, vagy ideges vagyok, és ha részeg, ha nagyon részeg. – magyarázom, a táskámba kutatva, de még mindig reszketek, állásom imbolygós. Kedvem hányós. Végre a kezembe akad egy szakadt cigis doboz. Mentolos Dunhiil. A nevén felnevetek, felé mutatom a dobozt, a kezem citerázik. Látszik, hogy full szakadékos, még több, mint a fele benne van.
- Azt hiszem egy éve vettem. – muszáj megmagyaráznom, mert nem vagyok bagós és ez fontos nekem, de most muszáj. Megvárom, hogy vesz-e a dobozból? Bármit dönt elevickélek az egyik körhintáig, felülök egy kocsi elejére és tovább kutatok gyújtóért, persze macskás, amint megvan, rágyújtok és mélyet sóhajtva, lehunyt szemmel, élvezem a mentol ízét. Semmi másra nem jó.
- Szóval, Drága! Jössz nekem 4, azaz 4 darab – és felmutatom mind az öt ujjam, hogy érezze mennyire négy.
- együtt töltött éjszakával. Sok-sok szexel. – az ajkamba harapva figyelem alakját, egyből jobban vagyok. Basszus, milyen jó pasi, és mázlim van, mert engem akar. Újabb szippantás után lassan higgadok. Már nem potyognak a könnyeim sem rendezetlenül.
Ja és imádtam, hogy becézgettél, a Cica is meg a Kicsim is mind, mind fájón jól esett, de ezt sem mondom el neki, pedig annyira szeretném. Megfürdetem tekintetem forróságában, rányalok kicserepesedett számra, félek, hogy oda ragad a füstszűrő.
Felé nyúlok, magamhoz húzom a nyakkendőjénél fogva, fejem a mellkasának döntöm, bámulom a cipőjét, csak töltődöm vele.
- Egy halom dolog nem változott… - például, hiába kaptam sikító frászt, eszméletlenül kívánom.

Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Nicholas HillVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick EmptyCsüt. Május 15 2014, 20:48

Kérdésein muszáj elmosolyodom, főleg a másodikon. Mit kéne tennie? A probléma, hogy már nem sok mindent, ha egyáltalán kell még valamit. Megint olyan gondolatokhoz jutok, amik elől jelenleg inkább menekülök. Ki tudja, meddig tudok gyorsabban futni előlük?
- Nálam attól tartok, már szinte semmit. – egészen mást akartam volna mondani, de a szépen felépített csattanós válaszom valahol akkor foszlik semmivé, amikor a fülembe nyög. Nem jó ez így, hogy képtelen vagyok normálisan viselkedni, ahogy az sem, hogy nem tudok betelni vele. Borzasztó kiszolgáltatott helyzet, aminek én sosem voltam nagy támogatója, főleg hogy tudom, egy fél mondattal is képes lenne a padlóra küldeni.
- Azokkal még semmi baj, a 2000-es filmjei a nézhetetlenek. Kezet foghatna Danny Boylelal. -  ő a másik rendező, akit meggyászoltam, mint elfecsérelt tehetséget. Beszippantotta Hollywood és Oscarra ment nem minőségre, jó kapott is a Gettó Milliomosért, ami Trainspotting után mindenhonnan nézve meredek mélyrepülés.
- Jó, akkor még nem tudtam, hogy… - azt, hogy mit nem tudtam arról fogalmam sincs, de legalábbis nem akarom, hogy legyen. Különben sem kellett sok mindent szedegetni rajta, épp ez indított be annyira, hogy valami újdonság valami váratlan. Mert lássuk be, én csak a kulcsaimért zarándokoltam vissza és utána azt terveztem, hogy egy romkocsmában iszogatok pár idióta haverral, akik mellesleg azóta basztatnak azzal, hogy mit is csináltam én a kultúrát lerészegedés helyett? Ha tudnák…
Felnevetek azon, ahogy a szőrszálai felállnak már a gondolatra, az más kérdés, hogy nekem kis híján hol jelentkezik ez a fajta reakció.
Olyan ez, mint az az ivós játék, „Soha nem…” Csúnyán le szoktam ott itatni embereket, én meg gazdag tapasztalataim tárházának hála alig pár kortyot kapok az aktuális alkoholból. A hír, azonban, hogy nem éjszakázott még ott senkivel felvillanyoz és mérhetetlen megkönnyebbüléssel vegyített boldogsággal áraszt el, amit egy csókba sűríteni. Esküszöm olyan érzések kavarognak bennem a jelenlétében, amiknek eddig a létezésében sem lehettem biztos. Volt barátnőm már, ugyan komoly kapcsolatom meglepően kevés, mert senki nem tudott hosszabb időre magához láncolni így pár hónap után inkább kiszálltam, nem akartam senki hülyíteni. Én Szent Nicholas, glóriát a fejem fölé, kapásból kettőt.

Az horror ház első szobájában még próbálom poénra venni Hale rettegését. A fűrészes résznél viszont már kezd tudatosulni bennem, hogy itt tényleg kemény félelmek és fóbiák működnek, erősebbek, mint képzeltem. Az is igaz, hogy azt hittem, lesz pár gagyi csontváz, meg előugró Frankeinsten és the end. Eddig a legijesztőbbnek kikiáltott kísértet kastélyban is ásítva csoszogtam végig, mert még a vak is látta, hogy az fej nélküli bábu kétszáz százalék műanyagból lett kifröccsentve, hogy a recsegő hang effektusukról szót se ejtsek. Erre tessék, itt még levegőt venni sincs időm, mert máris kapom az újabb adag idegölő parát, megfűszerezve egy halál sápadtra vált csajjal, akinek végső kétségbeesésemben próbálom törölgetni a könnyeit. Az utolsó hely nekem is megadja a kegyelemdöfést, nálam is telibe talál, a vértől alapvetően leszel rosszul, bár most próbálom tartani magam, de a pengék hideg hangja nem segít sokat. Megremeg a kezem, lehunyom a szemem, de a feltörő képek miatt gyorsan, kissé zihálva ki is nyitom. Megrázom a fejem, mintha ezzel ki tudnám üríteni az imént látott víziókat, de ez még akkor sem sikerül teljesen, amikor kijutunk ebből a lidércnyomásból. Igyekszem gyorsan rendbe szedni magam,
- Soha, soha, soha, soha, megígérem! – ölelem szorosan magamhoz, amíg visszanyeri a lelki jelenlétét. Közben forrón az ajkára csókolok, arcát a kezembe fogom, hüvelykujjammal törlöm patakzó könnyed.
- Édesem, te tényleg nagyon kikészültél. – állapítom meg kedvesen mosolyogva. Semmi szekálódási vagy lenézési szándék nincs benne. Nem kellett volna ennyire erősködnöm, hogy jöjjön be velem. Idióta barom voltam, megint.
Amint cigit kér a zakóm zsebét paskolom meg, múltkor még kallódott benne egy kósza szál, vészesetre, de aztán eszembe jut, mikor szívtam el. Felnevetek.

- Ha két napja kéred, még tudtam volna adni, de, amikor már két teljes napja írjak ne írjak dilemmában szenvedtem… - be se fejezem a mondatot. Akkor jutottam el arra a pontra, hogy kell valami nyugtató.
- Pedig én se szoktam. Koffeinfüggő vagyok, nem nikotin. A dokim így is pattog, hogy kicsinálom a szervezetemet a napi 7-8 kávémmal, szóval marad az alkalmi dohányzás. – ami, oly annyira alkalmi, hogy kéthavonta egyszer-kétszer esedékes vagy még akkor sem. Most azonban veszek egy szálat, a márkán én is nevetek.
- Nincsenek véletlenek. – kacsintok felé egyet, miközben ujjaim között pörgetem a fehér kis rudacskát. Annak meg kifejezetten örülök, hogy nem láncdohányos, sosem bírtam a bagós lányokat, van bennük valami visszataszító.
- Szóval négy? – rákontrázva hat ujjat mutatok fel. Ha komolyan gondolta ezt a négy vagy öt vagy sok napot életem egyik legjobb hetének nézek elébe. A program ismertetése után vadul megcsókolom, izgatott türelmetlenséggel. Magamhoz szorítom, a fenekére markolok és hosszúra nyújtott pillanatok után elcsaklizom tőle az öngyújtót.
- Egyszer komolyan veszek neked egy macskát. – röhögök fejcsóválva meglátván a mintázatot. Még egyszer azért nyugtázom, hogy a cicás mappával nem tévedtem sokat. Fél kézzel hátulról átkarolom, kicsit hátra is dőlök a játékautón, őt is magammal húzva. Arra, hogy sok minden nem változott halkan felnevetek.
- Tudod mi a vicces? Hogy én szentül hittem, hogy reggelre elmúlik minden. utalok a találkozásunk éjszakájára. Még dolgozik bennem az adrenalin, a nyugalom lassú hullámokban önt el, aminek hatására össze-vissza beszélek olyanokat, amiket nem is kéne. Karikákban fújom ki a füstöt, legalábbis próbálom, de jó párszor csak valami absztrakció jön össze, bele is unok a dologba és már csak lustán pöfékelek.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

To be continued-Hale&Nick Empty
TémanyitásTárgy: Re: To be continued-Hale&Nick   To be continued-Hale&Nick Empty

Vissza az elejére Go down
 

To be continued-Hale&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Where am I? ~ Hale&Nick
» Hale&Nick
» Will you....? - Hale&Nick
» Hale&Nick
» Hale&Nick

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-