Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Folyosók -- Nicholas & Hale

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Folyosók -- Nicholas & Hale   Csüt. Márc. 27 2014, 16:54

Kezd tombolni a jó idő, nekem meg a vérem pezseg. Magamban dalolászva lépkedek az üres folyosón. Hálleluja, hogy ilyen későn, ami este 8 órát takar, senki sem lófrál erre. Kezemben halom papír, melyek folyton szétcsúsznak, össze kellett volna kapcsozni őket. A hülye színes képektől mind csúszik, mint a nyavaja. Sebaj, hónom alá vágom, majd jól összefogja fehér blúzom és lesz benne egy kis extrém színfedés. Sebaj, majd Ry vesz nekem másikat, ez mellben úgysem a kedvencem. Mindegy is, ma semmi sem ronthatja el jó kedvem.
Sállálé, szép este, az idő is jó, már mondjuk nincs 18 fok, de van vagy 8, mit nekem az a 10 mínuszba? A tavasztól kész vagyok. Úgy forr a férem, mintha tűz nyaldosna belülről. Szép hasonlat. Jól vagyok, tééényleg. Még mindig az Avicii szám jár a fejemben, pedig már eltelt egy óra, amióta nem hallottam. Kész elvonásom van. Ha nem csúszkálnának az idióta papírok, akkor előkapnám az almás telomat és meghallgathatnám, de az eszeveszett paksaméta úgy csúszik, mintha kötelező lenne.
- Bassza meg! – helyezgetem, teszem, veszem. Cipőm sarka bizonytalanul kopog a kövön, ahogy meg megállok rendezgetni. Hol egy reklámszatyor? Úgy belevágom az egészet, hogy nyekken. Körbe pördülök, úgy éreztem valami kicsúszott a sorból. Király, hogy így már messze nem lesz sorban. Csüggedten lebiggyed az ajkam is, ahogy az egész kicsúszik a hónom alól és az első és utolsó papírt kivéve, mind a földre hullik. Szép kis tócsában szanaszét röppenek, pedig semmi szél, tornádó, vagy tájfun. Mégis szanaszéjjel fújja őket valami. Agyfasz.
- Jaj ne már! – ilyen rövidke szoknyába jó lesz hajlongani. Körbe tekintek gyorsan, mivel senki sem jön, nekilátok papírokat szedegetni. Azt is agyonverem, aki az egészet kitalálta, Nemhogy zenét hallgatnék, lazulnék a szobámban és innék egy citromos sört, vagy narancsota, almásat, juuuj almásat igen.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Csüt. Márc. 27 2014, 19:49

Hihetetlen, hogy nem sokára magam mögött hagyom ezt az egész kócerájt. Az előadókat, a büfét, a könyvtárat, mindent. A szakdogámat nézve már csak néhány nap...hét...hónap...év...élet...oké, rettentően elmaradtam vele.Rosszkor jött a tavasz, ilyen időben nem lehet dolgozni, elég az újságírásra koncentrálni és agysejtgyilkoló interjúkat készíteni, amit a bűbájosra retusált sztárpalánták képe mellé biggyesztenek. De, amint kezemben a diploma örökre elfelejtem a bulvárt és, mint egy titkolni kívánt aktát zárom ki az pályafutásomból. Persze, ha egyáltalán meg lesz a diploma...Ma úgy tervezetem legépelek még pár oldalt ezzel is közelebb jutva ahhoz a nagybecsű papírhoz, de berángattak az egyetemre, hogy tartsak élménybeszámolót, a jövő zsurnalisztáinak, mivel nekem bőven van szakmai gyakorlatom. A dolgok szépséghibája az volt csupán, hogy a csoportnak több, mint a felét ismertem egy-két lányt pedig kimondottan közelről. Azok a nyári bulimaratonok...Minden esetre remélem sikerült ösztönöznöm őket arra, hogy tanuljanak, még ha kellően ellentmondásosnak is tűntek tőlem azok a nevelő jó tanácsok. Annál is inkább bízom benne, hogy sikeres volt a küldetés, mert bent hagytam miattuk a kulcsaimat, amire csak órákkal később a lakásom előtt jöttem rá.
Határozott léptekkel török ki a teremből kicipzározott bőrkabátom zsebében immár az elhagyott tárggyal. Farmeromba betűrt, fekete ingemre akasztom a pilóta-napszemüvegem, azt hiszem erre ma már nem lesz szükség, nem úgy a koffeinfüggőségemet csillapítandó papír pohárba lötyögtetett kávémra. A normális ember ilyenkor valamelyik kocsmában kéri ki az első,második,sokadik sörét én pedig az egyetemen kávézok. Mindezek ellenére, meglepően jó kedvem van, persze hiszen itt a tavasz. Zsebre vágott kézzel indulok a kijárat felé, mielőtt rám zárnák a kaput, amikor valahonnét a másik folyosóról egy őszinte 'Jaj ne márt hallok!' Ösztönösen elvigyorodom és halkabban, de gyorsabban kezdek a hang irányába menni. Amikor meglátom a nekem háttal hajolgató szépséget, mellesleg a miniszoknya feltalálóit haló poraikban is áldják meg az istenek, egy pillanatra a falnak támaszkodva, espressot kortyolgatva élvezem a kilátást, de hamar közelebb megyek hozzá.  

- Jaj de már! Utánozom az iménti felkiáltását majd a szent koffeint az ablakpárkányra téve segítek neki felszedni a lapokat.
- Fagyilkos. Az egész könyvtárat kifénymásoltad magadnak, ugye? Hülyéskedek miközben próbálom behalászni a papírokat. Talán mégis megérte visszajönni a kulcsokért?
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Csüt. Márc. 27 2014, 21:33

Az agyam elszáll, komolytalan. Miért nem vagyok valami jó kis varázsló? Huss és pöcc és a kezemben az összes papír. Ja nem az nem az. Már nagyon vagyok igazi Harry Potter fan. A gondolattól felnevetek. Pedig régebben, míg fiatal voltam. Tehát most! Azt sem tudom min agyaltam, csak szedegetem a lapokat, némelyik direkt messze esett. Papíreső, mindjárt csinálok belőle papírembert és felnyiszálom mindent. Hol egy olló?
Meg sem hallom, hogy valaki közeledik, amúgy is tele a fejem vérrel a sok hajlongástól, a fülemen is csak kevéssé van eldugulva. Félig hajlongó állapotban pördülök felé, cipőm sarka csikorogva fordul utánam.
- Pf! - oh baszki. Azonnal felegyenesedem, megigazítom a szoknyám, amin nincs mit húzogatni, mégis megteszem.
Sebesen elmosolyodom, akkor hátha nememlékszik a bugyim színére, amit tuti nem láthatott. Ahhoz hosszú a szoknyám? Ugye?
Ahhh, a tükrömbe meg kell néznem majd. Király lesz, ahogy pucsítok majd magamnak, remélem Ry rámnyit közben.
- Hahha. - milyen szép szófordulatok jutnak ma az eszembe, csodás. Azt hiszem szövegíró nem leszek, maradok a színészetél, oda csak betanulni kell a szöveget.
- Azaz, ne mondd el senkinek, de miattam holnaptól nem lesz wcpapír a mosdóban. - az is fából van nem? A papír, az meg fa. Oh anyám. Közben még mindig azon agyalok, hogy mennyit látott belőlem.
Az infot bizalmasan súgom meg, hogy tudja hoznia kell egy tekercs papírost, ha rájön a szapora.
Féloldat guggolva kapkodok a lapok után. Az összeset felgyújtom. mindjárt meg is kérdezem eljön-e velem pírozni.
Már nem sietek annyira a szedegetéssel, lévén pasi... segítsen, cserébe majd nagyon szépen mosolygok.
- Köszi. - átveszem a lapokat, összerendezgetem, felállok és elmosolyodok. Most veszem csak szemügyre, és az az a kínos pillanat, amikor a szemébe nézek, hogy az össze lap újból kihullik a kezemből.
Jó isten, most majd azt hiszi, azért mert olyan jó pasi, pedig nem is, na jó az, de nem azért esett le minden, mert jaj ránézhettem. Hanem mert béna vagyok.
Hangos Ó-t formázva ösztönösen a lapok után kapok, ha ő is ezt teszi akkor összekoccan a koponyánk.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Pént. Márc. 28 2014, 23:04

Szebb ki ( vagy inkább be?) látásom nem is lehetne, így becsületesen kiélvezve a helyzetet egy kicsit elidőzök széles mosollyal az arcomon, de azért a jól neveltségi időlimit lejárta után büszkén csapódok mellé segíteni. Aranyos, ahogy próbál minél többet eltakarni magából, bár ezzel enyhén szólva elkésett. Vidd hírül a spártaiknak, láttam, amit megkövetelt a haza. Most úriember leszek és hálám jeléül nem tetszek egy dicsérő megjegyzést az iménti szerencsémre, helyette inkább készségesen hajoldozók ezekért a rohadt lapokért, amikkel valami különleges fizikai összeköttetésben lehet, mert minél többet szedek fel belőlük, ő annál ritkábban mozdul értük. Mellesleg direkt szórta szét, minden lehetséges irányba? Alapos munkát végzet.
- Kész szerencse, hogy már nem kell bejárnom, de azért kösz. Súgom vissza példáját követve majd hősiesen behalászom a maradék papírt.
- Mennyit hajót lehetne ezekből hajtogatni. Aztán elsüllyeszteni őket bosszúból. Egyébként mik ezek? Készségesen átnyújtom neki a köteget és végre előröl is megnézem magamnak. Az Univerzum igazságtalan, hogy, amikor én elmegyek innen akkor kezdenek a jó csajok ideszállingózni. Ez az én szerencsém. Összenézünk és most valami nagy hollywoodi jelenetnek kellene lennie, hosszú, ábrándos egymásra mosolygásnak vagy mit tudom én. Ha már egyszer ebben az Isten verte városban vagyunk. Bár, azt elröhögném. Főleg most, hogy nem a szemét láttam először.  
- Most komolyan? Szökik ki belőlem fájdalmasan, amikor újra kicsúszik minden a kezéből. Ösztönösen nyúlok a hulló papírzuhé után, de még mielőtt feltudnék kaparni egyet is, rendesen összefejelünk.
-Baszki. Hirtelen felegyenesedem.
- Nagyon megy ez nekünk. Jól vagy? Nevetek hihetetlen mértékű bénaságunkon, fél kézzel elkapva a karját, nehogy hátra vagy hasra essen. Már csak az hiányozni Azt sem tudom, hogy hívják, de már kis híján közös koponyasérülést szenvednünk.
- Nick vagyok. Normál esetben kezet nyújtanék, mert belém lett nevelve, de most túlságosan leköt, hogy miután, már feltételezhetően stabil helyzetben tudhatom őt, a fejemen élesen hasogató pontot dörzsöljem a jobbommal. Előbb elmúlik így a fájdalom? Aligha.

Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Hétf. Márc. 31 2014, 11:28

Mit lehet tenni? Ez legyen a napja egyik legjobb része. Ha már látta, amit a szeme elé tártam, már visszavonni nem tudom. Azonban remélem vágja, hogy ez csak némi ízelítő, lehet ez még jobb is, ha elég kegyes hozzá a sors. Vagyis én, mint sors. Na jó, kezd kicsit elszállni az agyam. Lángoló hormonkészlettel rendelkezem jelenleg, izzik tőle a vérem. Csak az lehet az oka, amúgy tök normális is tudok lenni, csak ne lenne annyi jó pasi errefelé. Mindig is tudtam, hogy jó döntés ide járni, de eddig csak a suli milyensége miatt, most meg… földi Kánaán egy magamfajta halandónak.
Halkan felnevetek a visszasúgáson, bírom, amikor valaki veszi a poént, ritka madár az ilyesmi. Főleg, ha még jóképű is.
- Hát jó, én szóltam, nem vennem a szívemre, ha beszorulnál a budira. - ezzel a végszóval el is engedem a témát. Nem jó hír, hogy nem jár be. Miért? Hogy van ehhez mersze? Igenis járjon be, akkor holnap is elé dobálhatok valamit. Ha nem lenne ezerrel tavasz, tuti máson is járna az eszem, mint a bujálkodáson. Hulla ciki, kajak kezdek megörülni.
- Hajógyilkos. – vágok vissza, ha már én fagyilkos vagyok, akkor ő meg hajóölő.
- Csinálnál belőle tengeralattjárót? – néha kezdem elhinni, hogy nem véletlen vagyok szőke. Még jó, hogy nem vagyok sűlthülye, csak este 8-kor már ágyban lenne a helyem, de egyedül olyan mérhetetlenül unalmas.
- Ez kérlek szépen a Kámaszútra tovább fejlesztett és színesített változata. - hangom olyan higgad, hogy már attól nevethetnékem van. Biztos látja, hogy köze nincs hozzá a lapoknak, bár valljuk be, hasalni tudnak a folyosón, meg egymáson csúszkálni, lehet mégis az? Akkor nagyon mellé nyúltam, mert enélkül is tisztában vagyok, az összes pózzal, le lehet tölteni okosra. Igaz egy hétig vihogtam rajta. Ezért megérte, meg aki amúgy is olvasta a Szútrát az pontosan tudja, hogy pont olyan unalmas, mint a Zabhegyező, abban még romantika sincs. Pfúj.
Klasszikus jelenet következik. Belepillantok szép szemébe, az ujjaim között enged a szorítás, a többi meg ismeretes.
- Miattad van, kiverted a kezemből. - fogom rá csípőből, az nem baj, hogy közel sem volt a tettekhez. Egyből hajolok is a papírokért, ennek köszönhetően olyat kong a fejem, mint az érett görögdinnye, tuti az agyam is kifolyik az orromon. Egyszerre közöljük a világgal, miszerint Baszki. Részemről azonnal a fejemhez kapok, érzem is, ahogy nőni kezd egy pukli a homlokom jobbik oldalán. Felszarvaztak. Hah. Jesszus le velem.
Begyűjtöm a lapokat, szorosan rájuk fogok, ezeket ma már el sem veszik tőlem, gyilkolok érte.
- Igen, profik vagyunk. – játékosan felnevetek, másban is lehetnénk jók. Nah tényleg. Haza kell mennem, venni egy hideg fürdőt, egy lazító lábmasszázst a jó kis spéci gépemtől, mert kész vagyok… Még hogy a nők nem szoktak búgni, mint az a bizonyos csiga. Lehet valaki kevert valamit az üdítőmbe pár órája. Ray agyoncsap.
- Azt hiszem túlélem. – elnevetem magam, még nem vagyok benne teljesen biztos, lehet belehalok. El kéne ájulni, akkor kénytelen lenne felnyalábolni. Mázli, hogy nem lát a fejembe, már messzire futna, nekem is azt kéne.
- Úristen Nick vérzik a szemöldököd! - olyan rémülten adom elő, hogy akár el is hiheti. Persze nem igaz, de bármibe lefogadom, hogy eltereli a figyelmét a sajgó koponyájáról, ha meg rájön, hogy nem, ráfogom a fényekre. Áh, de okos vagyok. Bemutatkozni meg teljesen elfelejtek, ma rövid az agyam, meg mindenem, mert máshol járok fejben, nem is olyan messze. Felé nyúlok, hogy vérző testrészét megérintsem, persze nem teszem, inkább közelebb hajolok, jobban megnézni. Határozottan nem szakadt fel, meg nem is pont ott tapogatja. Ej.

Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Kedd. Ápr. 01 2014, 11:08

Igaz, hogy ebben az időszakban irritálóan megugrik a parki padokon turbékoló párok létszáma, de tény az is, hogy mindenki ilyen szerelmesen andalgó gerlepár akar lenni és ezt nem átallja a külvilággal közölni. Többek között előkerül a miniszoknya és a hasonló gyönyörködtető darabok. Még is csak szeretem a tavaszt.  
- Simán, sőt csak azt csinálnék belőle.Végre az egyetem prűd, jó kislánya közé kezdenek beszivárogni a valamire való csajok. Pont, amikor én a diplomamunkám leadására készülök. Nem, baj majd gyakrabban járok vissza látogatni, hátha ledob még ezt-azt és nem feltétlenül papírt...
- Szóval Kámaszútra...nos, ha meguntad a tanulmányozását és át akarod ültetni az elméletet gyakorlatba csak szólj!   Próbálok olyan higgadtan és egyben kihívóan válaszolni, mint. Nem túl nehéz elvégre én komolyan is gondolom.
- Remélem legközelebb nem a Szürke ötven árnyalatát fénymásolod ki, akkor nem tudom mennyire mernék felajánlkozni...báááár...   Fűzöm hozzá játékosan elmélázva, erősen összpontosítva, hogy ne nevessem el magam, mielőtt ismét a szélrózsa minden irányába szórná a papírhalmot. Jó, ha nálam lett volna a kávém, lehet én is elejtettem volna. Bakker a kávém! Már tuti kihűlt, nem baj, megiszom úgy.  
- Természetes az én hibám és igéző tekintetemé. Komolyan veszek neked egy mappát, feltéve ha elmondod tényleg mik ezek, mert már őszintén érdekel. Irónia, sok sok irónia. Kell több? Nem. Hajolok a lapokért és bamm.
- Még szerencse, kár lenne érted. Fáj a fejem és még egy darabig fájni is fog. Megbizonyosodva arról, hogy már talán nem fog hátra esni, elengedem, hogy helyette a sajgó pontot keressem.
- Mii?! Hol?! Pánikszerűen a szemöldökömhöz kapok. Ha ő ennyire megijedt nyilván nagyon durván nézhet ki...de hiába tapogatom sehol nem érzem véresnek.  
- Nem is vérzik! Háborodok fel, karomat leengedve. Nem érdekel már az egyre tompuló hasogatás se.
- Most megint leejtesz mindent?Nézek újból vigyorogva a szemébe, amikor közelebb hajol. Többet már nem leszek hajlandó hájóldózni, a lapokat legalábbis biztosan nem.
- Sör? Pont olyan hülyének tűnik, mint én, így valószínű annak ellenére, hogy nincs fél órája, hogy találkoztunk ebből a félszóból lefog esni neki, hogy el akarom vinni valahová inni, a többit meg a fantáziájára hagyom, bár a nevét továbbra sem tudom. Részletkérdés, majd az este kiderül.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Kedd. Ápr. 01 2014, 17:03

Lesz ez rosszabb is, amikor a csajok elkezdenek monokinizni a tengerparton. A pasik meg csorgatják a nyálukat és persze a kiszemelt őzgidák felébe se tudnak nyilat ereszteni. A szépséges nyár felkarolja a tavaszt, elröppenti a vágyakat, tunyává tesz minket. Én bikinibe bújok és élvezem a napsütést egy törölközőn… Remélem a nagyfiú arra jár és már nagyon pucsítanom sem kell, hogy felszedegessen, engem. Naná.
- Jó, de bennem felmerül a kérdés, hogy miből lesz a torpedója? Mert minden jóravaló tenger alatt kuszónak szüksége van rá. – és persze egyértelműn én magam is pont erre gondolok. Igen-igen, nagyon jellemző. Ám a kérdés olyan költői, választ sem érdemel és nem is nagyon várok rá, majd ha jó fiú lesz, beszélgethetünk a megtorpedózásról. A hajóimat persze, csakis. Cöh.
A következő remekmű megemlítésére, felszalad a szemöldököm, kutató tekintettel végig mérem. Elakadok az ajkainál, teljesen tudatosan, majd onnan lefelé szaladok a nyakára, a mellkasára, és mivel nőből vagyok, megint megakasztom a kutató körutat, ezúttal a nadrágja domborodó részénél. Úgy kapom el a pillantásom, mint, aki attól fél, hogy rajtakapják. De akkor minek csinálnám ilyen látványosan, nemigaz?
- Na, miért? Nem bírod a kikötözős szexet? Pedig ha bele gondolsz… milyen jól mutatna rajtam egy fekete bőrszoknya, kis fűző…. Ümmm, Szólja, ha érdekel, ez a része még engem is izgatna. – lelki szemeim előtt simán megjelenik, kikötözve az ágyamba, na nem meztelen, az túl szép lenne, hogy igaz legyen, meg…. lehet hamar erőszakolnám meg. Annál én sokkal izgalmasabban tudnám elképzelni. Tényleg le kell állnom, már olyan vagyok, mint anyám kanos kiskutyája. Ő is lány és minden este megmássza a mackóját, kis identitás zavar, de nem baj, ettől lesz családtag, és kiegyensúlyozott a szexuális élete. Jó, hogy ennyire még én sem vagyok perverz, nem gyűjtök mackókat.
Közben összefejelünk, amitől majdnem felnevetek. Tiszta égő, jó, hogy nem mutatkoztam be, holnapra letagadok mindent.
- A-a. Nem mondhatom el, hogy mik ezek, kénytelen leszel egy másik titkom felől érdeklődni. – fájdalmasan felsóhajtok. Nem tudom, mi lesz most? Így nem vesz mappát nekem, és el sem mondhatom neki, hogy a régmúlt idők fotózási technikáját tanulmányozom, arról szólnak a jegyzetek. De mivel irronizál, nem is nagyon érdekli, igaz már engem sem. Van, ami jobban izgat. Tényleg nehezen bírok magammal. Le kell hűteni az agyam, meg a testem.
- Örülök, hogy magadra vállaltad, most nem kell, hogy meggyőzzelek! – küldök felé egy megrendezett százvattos mosolyt.
- Tudtam, hogy a tekinteteddel csináltad. Mostantól minden a te hibád. – nekem tökéletes lesz így, mindent rákenek és majd fizetheti meg az árát. Azt sem fejtem ki, hogy milyen jó is lett volna, ha kiterülök, mennyit röhögtem volna miután rendelek egy elnyelő földdarabkát és mélyen elsüllyedek.
A karom szinte fázni kezd, ahogy elengedi, de sebaj, ma még bármi lehetséges. Az is, hogy visszajön a tél és megfagyunk, vagy felrobban egy atombomba.
Felnevetek a pánikon, bejött. Elterelte kicsit a figyelmét, már nem vág olyan arcot, mint akinek levágták a fél kisujját, bár nem tudom, azok milyen arcot vágnak, de így tudom elképzelni.
- Ez a jó hír. Nem is vérzel! – nyerő vagyok, még meg is szépítem a puklija emlékét. Nem az lesz benne, hogy lefejelt a csaj, hanem, hogy legalább nem vérzett. Zseni vagyok.
- Nem is tudom. – kicsit elgondolkodok, tekintetem, megint az ajkára siklik, csakis direkt, ezzel nyugatom magam.
- Harmadszor is felszednéd? – talányosan megbiccentem kissé a fejem. Biztos vagyok benne, hogy újra felszedné, de lehet hozzám is vágná.
- Lehet direkt dobtam le. – kétszer. Tuti elhiszi, esélyes.
- Csak, ha te fizetsz! – csapok le a kínálkozó alkalomra, egy jó sörért megéri. Vagy az „igazi” csajok nem isznak sört? Majd valami gyümölcsöset kell kérnem? Csak nem.
A lapokat meg nem ejtem le többször, vagy ki tudja… még hozhat olyan szitut az este, hogy direkt hagyom kihullani az ujjaim közül. Ő meg öngyilkos lesz, előbb mondjuk engem mészárol, a furkós botjával. Öööö. Hol az a sör?

Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Csüt. Ápr. 03 2014, 22:34

//A piroslámpásban keresd Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Folyosók -- Nicholas & Hale   Today at 23:18

Vissza az elejére Go down
 

Folyosók -- Nicholas & Hale

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» My sister, my brother - Hale & Ry

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-