Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Let's continue our love story - Josh&Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Let's continue our love story - Josh&Hell   Szomb. Márc. 22 2014, 22:37

Joshua & Heily


Tanulni? Hát fogalmazzunk úgy, hogy miután Josh hazakísért megpróbáltan a tananyagra koncentrálni... De tényleg! Szépen kiterítgettem a papírkáimat és egy bögre kávéval leültem föléjük azzal az elhatározással, hogy tanulok... Csak hát, az eszem teljesen máshol járt. A nap hátra lévő részében az a sokatomondó bamba vigyor ült az arcomon és bármivel próbálkoztam nem tudtam levakarni onnan. Azt meg hogy Josht még ha csak délutánra is kiverjem a fejemből lehetetlen volt. Alig vártam a mai napot, türelmetlenül írtam meg a vizsgát, meg is látszott... Az első kettesem a szemeszterben, de nem érdekel. Átcsúsztam és amilyen maximalista vagyok később úgy is megtanulom tökéletesen majd önszorgalomból. Most viszont volt fontosabb dolgom is mint a tanulás.
Miután végre megtudtam a vizsga eredményét, se szó se beszéd irohantam az előadóból, egyenesen az egyetem melletti parkba. Nem sokat teketóriáztam, kevés cuccom volt, csak egy pici kis vászon táska amiben elfért egy füzet, a naplóm és a pénztárcám. Egy kényelmes kék blúz és egy pirosas rövidnadrág volt rajtam, a hajam szabadon természetes hullámokban lobogott mögöttem, ahogy vágtattam a kedvenc fám felé. Szinte nevetve másztam fel az alacsony törzsön, hogy elfoglaljam a helyemet két ág között egy természetes ülőkében. Képzeletben és álmomban már magam előtt láttam, ahogy Josh felkapaszkodik, majd se szó se beszéd mögém ülve kap a karjaiba... és csak beszélgetünk, csókolózunk, még jobban megismerjük egymást és nem kell hazarohannom tanulni, addig vagyunk itt ebben a kis eldugodt földi mennyországban ameddig csak karunk.
Ábrándos mosollyal az arcomon haraptam az ajkamba, miközben merengve előhalásztam a naplómat és firkálgatni kezdtem bele. Josh gyönyörű szemei megelevenedtek a papíron, miközben szinte oda sem figyelve rajzolgattam és vártam....




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 11:59

Reggel a szokásos rutinban végeztem a munkám. Aztán hazatekertem, és kidőltem, mint valami rongybábu, mert az éjjel nem igazán aludtam valami jól. Beállítottam az ébresztőmet 11-re, és amikor felébredtem, letusoltam, hajat mostam, megborotválkoztam, fogat mostam... Belenéztem a tükörbe, kicsit elbohóckodtam magammal, hülye grimaszokat vágva, aztán nevettem egy jót, és felöltöztem.
Sötétkék bermudát vettem fel és fehér pólót, és belebújtam egy rövid ujjú ingbe is, bár mára jó időt mondtak, nem fáznék, ha ezt nem venném fel. Csak így ... dögösebben nézek ki. És hát, randira megyek, vagy mi a szösz!
Negyed egy körül érek a parkba, és le fel sétálgatok, egyenlőre még nem is nagyon figyelve az emberekre. Inkább a környezetet mérem fel. Hogy nem tűnt még fel, hogy ez a park ilyen szép? Hatalmas és kisebb füves területek, itt aztán lehet dobó-korongozni, focizni, de lehetőség van arra is, hogy csendesen elvonuljon valaki, leülve egy fa tövébe, vagy valamelyik padra.
Ahogy telik az idő, egyre inkább lesz úrrá rajtam az izgalom. Kíváncsi vagyok, az a varázslat, amit tegnap érezni véltem, valóságos-e, létezik-e? Heily ugyanolyan hatással lesz-e rám, és ő ugyanúgy vágyja-e majd a társaságomat, a közelségemet? Elmosolyodom az emlékek hatása alatt, és közben a suli közelébe sétálok, a kijáratot bámulom...
Hol lehet? A percek hirtelen kezdenek száguldani, de ő még mindig nincs sehol. "Találj meg!", mondta tegnap. Valószínűsíthetem, hogy nem egyszerűen csak idesétál hozzám (vagy nem rohan a karjaim közé), ha meglát... Lehet, hogy már itt van? De hol? Nem nagyon lehet elbújni, elrejtőzni, bár sok a fa... Forgolódva járok körbe-körbe, és egyre inkább úgy érzem, felültettek. De az nem lehet! Akkor nem akart volna olyan nagyon megcsókolni a kapuban....
Vagy a papája bántotta? Eltiltotta tőlem? Már rémképek kezdenek gyötörni... Miért is nem kértem el a számát? Most felhívhatnám...
Vissza az elejére Go down
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 13:05

Joshua & Heily


Tollam könnyedén suhan a papíron, oda sem figyelek ré mit csinálok. Nézem az előttem gyülekező vonalak sokaságát, de látni teljesen mást látok, gondolataimban újra élem az elcsattant csókokat amitől a mosoly mellett az a bizonyos pír is ellepi az arcomat. Így telik az idő, szinte megszűnik a külvilég, miközben várom Josht, hogy befusson.
Hirtelen félve rágycsálom az ajkaim, talán nem fog eljönni, vagy megint túlságosan ostova és gyerekes voltam amikor felvetettem ezt a "Találj meg" baromságot. Pedig száz százalékig jól látható helyen vagyok, közel az egyetem bejáratéhoz. A lombok nem takarnak, hiszen nem vagyok olyan magasan. Fel se tudnék a lombkoronáig mászni egyedül, amilyen kétballábas rakás szerencsétlenség vagyok. IGazából elég feltűnő hozzám képest a kép, ahogy a fán ücsörögve festhetek. Egyik lábam lelóg a semmibe és szórakozott harangkátékot játszik ahogy előre hátra lóbálom. Hajamat lágy szell borzolja, igen idilli a kép. Csak a szemembe rohamosan beszivárgó aggodalmas fény teszi tönkre az összhatást.
Lehet le kéne másznom és elindulni megkeresni, de akkor nagyobb az esély hogy elkerüljük egymést. Mi van ha el sem jött?! Ijedtemben olyan hirtelen lendülettel vetem át a lábamat a fa törzsén a másik oldalra hogy kilibbenek az egyensúlyomból. Lelassul a pillanat, ahogy hátraesve pottyanok le a puha smaragzöld fűbe. Meglepett sikkantás hagyja el az ajkaimat ahogy földet érek.
Egyáltalán nem fáj, csak a megaláztatás színezi vörösre az arcomat, amit gyorsan a kezeimbe temetek. Nem bírom elviselni magamon a bámészkodók figyelét, ahogy a tényt sem hogy Josh talán el sem jön és soha nem fog megtalálni...
Fantasztikus délután...




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 13:43

Fél egy... Heily sehol... Körözök, már harmadszor járom végig a parkot, mikor eszembe jut, talán bemehetnék az egyetemre... Hinni akarok abban, hogy képes vagyok megtalálni a helyet, ahova elbújt. Ha onnan indulok el, talán könnyebben szúrom ki a helyet, találom el, és beállok a suli kapujába... Úgy nézek körül, mintha Heily lennék, az a romantikus leányzó, akit tegnap megismertem, és ahogy nézelődök...
Elnevetem magam. Miért is nem gondoltam erre hamarabb? Futva teszem meg a távot, mégis arra érek oda, hogy a földön ücsörög.
- Leesett egy angyalka az égből?- nyújtom oda neki a kezem, de megkönnyebbülésemben nem az aggodalom látszik rajtam, hanem a boldogságom.
Ha nem ütötte meg magát, ha képes felállni, a karjaimba zárom, és azonnal, hosszan megcsókolom, mintegy köszönés helyett.
- Arról nem volt szó, hogy fára mászol...- súgom neki, és kisimítom a haját a nyakából, hogy oda is adhassak neki egy puszit.
Nem panaszkodom, mennyit kerestem. Nem teszem szóvá, hogy ő nem hiányolt... Annyira örülök neki, hogy végre megvan, hogy eszembe sem jutnak ezek a dolgok.
- Megmutatod a rejtekhelyed?- nézek rá vidáman, és remélem, nem utasít el vagy nem ment el a kedve attól, hogy ismét felmásszon.
Hangyák szaladgálnak a mellkasomon; nem szó szerint, de olyan érzés, és állandóan mosolyognék. Nem tűnök vajon komplett idiótának?
Vissza az elejére Go down
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 16:47

Joshua & Heily


Hihetetlen, hogy én mindig ilyen helyzetekben kötök ki. Letarol egy élő buldózer, aztán meg leesek a fáról. Oké, nem fájt de akkr sem hiszem el hogy lehetek ennyire szerencsétlen. És persze, hogy a helyzet még kínosabb legyen Josh is most toppan be. Egyáltalán nem így képzeletem amiért érzek némi elkeseredettséget az örömön kívül.
- Most már mindig ez lesz? - kérdezem lassan szélesedő mosollyal az arcomon - Mindig te fogsz felkanalazni a földről?! És az angyalok nem ilyen szerencsétlenek!
Gondolkodás nélkül fogadom el a kezét, miközben még mindig ki vagyok pirulva és egy picit remegnek a térdeim még az esés miatti sokktól. Nem épp állok biztos lábakon, de ezen nem kell sokat aggódnom mert amint talpon vagyok a karjaiba kap és megcsókol. És végre, nincs várakozás nincs csend hanem csak teszi amit kell. Nem tudom megállni mosolygás nélkül, miközben lelkesen csókolok vissza és élvezem hogy gyakorlatilag beleolvadok az ölelésbe. Térdeim még mindig remegnek, de már olyan jó módon, kezeim a mellkasára simulnak.
- Nem is másztam magasra! - méltatlankodom, majd csikisen felnevetek amikor a nyakamra ad puszit - Arról nem tehetek hogy vaksi vagy!
Az ajkamba harapva vigyorgok, és újra elevenen él bennem a tegnapi délután és egyszerűen nem tudom megállni hogy fülig érjen a szám.
- Persze, de ez nem rejtekhely! -mondom, miközben kicsit kelletlenül de kibontakozom az ölelésből - Ebben a parkban ez a kedvenc helyem... Nem eldugodt, de megvan a varázsa... Azt hiszem...
Fecsegek, miközben felkapaszkodom a fára. Utólag mélyen elpirulok amikor belegondolok hogy rövid nadrág van rajtam, de hamar túl teszem magam a sokkon. Felállok a kis "ülés szélére, és erősen kapaszkodva várom hogy ő is felmásszon.




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 17:13

Mulatságos is lehetne a helyzet, hogy megint a földről szedem fel, különös deja vu, de így van jól. Hogy látom, hogy foghatom a  kezét, hogy most magamhoz húzhatom és megismételhetem azt a csókot, amiről egész éjjel álmodtam (volna, ha alszom).
- Szerencsétlennek érzed magad? Mert én nagyon szerencsésnek... Ha tegnap nem löknek fel, nem ismerlek meg soha...- mindent több oldalról lehet megközelíteni. Ha 5 perccel korábban indulok, ha ő jön 5 perccel később, ha nem megy arra az a nagydarab ipse és nem löki fel...
Nem érdekel. Nem érdekel semmi, csak hogy itt van, mosolygósan, kedvesen, kipirulva, a csillogós szemeivel... Kusza a haja, kihúzom a nyakából, ami szinte kiabál azért, hogy megcsókoljam. Puszit adok... Mégiscsak köztéren vagyunk!
Nevetgélve kérem számon... hiszen, amikor azt mondta a parkban lesz, azzal nem számoltam, hogy az egyik fán. De ő sem veszi túl komolyan, azt mondja, vaksi vagyok.
- Szerencséd, hogy nem vagyok az, különben még mindig a betonon szedegetnéd a papírjaidat!- csipkedem meg én is. Méghogy vaksi!
De összenevetünk, és ez jó kezdet (vagy folytatás), már nem tudom. Arra kérem, mutassa meg a rejtekhelyét; bár abban igaza van, hogy kiszúrhattam volna, nincs túl magasan (ennek köszönhető, hogy nem ütötte meg komolyabban meg magát, amikor leesett.)
Rájövök, el kell engedjem, hogy fel tudjon mászni, és kelletlenül engedem el, aztán megakad a szemem a formás fenekén, de igyekszem nem erre koncentrálni, ahogy felhúzza magát, és ahogy lenéz rám, tudom, hogy azt várja, én is utána menjek. Megyek. Az ágak igazi kis odut rejtenek, úgy tűnik, kényelmes ülőhelyet biztosítva. Kérdőn nézek Heilyre, aki az egyik vastagabb ágba kapaszkodva áll a közvetlen közelemben.
- Oda üljek? - tulajdonképpen nincs más választás, de nem szeretném én elfoglalni a helyét. Ha viszont oda ülök... Leülök, nekivetem a hátam a fa törzsének, felhúzom és széttárom a térdeim, és a kezem nyújtom neki, mosolyogva kérem tőle- Gyere...
Hirtelen nagyon melegem lesz, szomjúságérzet tör rám, de semmi mást nem akarok, csak Heilyt ölelni. Csókolózni vele. Elveszni benne...
Vissza az elejére Go down
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 17:35

Joshua & Heily


-Már megint kekeckedsz! - forgatom meg a szememet - Pontosan tudod hogy értettem, nem az a baj hogy felkanalazol, hanem hogy elesek...
Picit vállba bököm miközben magyarázok, hiszen pontosan láthantá rajtam hogy szinte a fellegekben járok. Csak hát na, nekem ne mondja senki hogy olyan sok élvezet van abban, ha mindig felbukik, elesik, kiönt vagy szét szór valamit. Mert nekem elhihetik, semmi jó nincsen benne... Legalábbis eddig nem volt.
- A parkról volt szó, amiben benne vannak a fák is, amihez hozzá tartoznak az ágai... tehát ha a vaksiság kizárva, akkor figyelmetlen vagy!- vonogatom meg a szemöldökömet, miközben iszonyatosan elégedett vagyok magammal és a magyarázatommal. Mosolyom csak tovább szélesedett és egyszerűen csak élvezem a pillanatot. Átmentem a vizsgán, Josh is megérkezett és már mászok is fel a fára. Kicsit görnyedten állok és várom hogy ő is felkapaszkodjon mellém. Csillogó szemekkel figyelem hogy egy percet sem hezitál és ez nagyon imponál nekem. Bár, tény hogy fiú itt nekem lehetett volna jogom nyafogni hogy "de a fára mászás közben elszakadhat a ruhám". Még jó hogy én nem vagyok ilyen. Amikor rákérdez a nyilvánvalóra, pillantásommal picit éreztetem hogy ugye ez csak költői kérdés volt, és bólintok egyet. Nocsak, talán mégiscsak úgy alakulnak a dolgok ahogy este megálmodtam. Nem tudom, de érzem hogy egy remek délutánnak nézünk megint elébe.
Figyelem ahogy elhelyezkedik, majd a felém nyújtott kezét gondolkodás nélkül fogadom el. Talán túlságosan is hevesen, mert hirtelen kilibbenek az egyensúlyomból és talán a kelleténél jobban szorítom a kezét, miközben erősen koncentrálva nyerem vissza az egyensúlyom. Hirtelen nem is tudom hogyan helyezkedjek, csak lassan raszolok felé és várom hogy ő mondja meg hogyan üljek le. Kicsit megzavart ez a kis kilibbenés.
-Segíts egy kicsit, kérlek! - nézek rá elpirulva.
.




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 18:06

- Már megint nem a lényegre figyeltél, kisasszony...- csipkedem meg az arcát. Aztán ismét elnevetem magam- Úgy látszik, ezután egy pillanatodra sem hagyhatlak magadra....
Tudom, hogy ő is csak csipkelődik, de most túl jó kedvem van ahhoz, hogy másként is értelmezhetném a dolgot, mint hogy amit játszunk, az kedvére való. Megbökdösi a vállam, de közben az arca elégedettséget sugároz. Jókedvűnek tűnik. Nekem köszönhetően vagy a sikeres vizsgának? Még nem tudom, de szándékomban áll kideríteni.
- Jól van, jól van! Vaksi vagyok! És figyelmetlen... és teljesen idióta... - vágok valami hülye grimaszt, bekancsalítok, és kidugom a felső fogsorom, rohadt unszexi, állítom, de legalább ismét nevethetünk, és túl lehetünk azon is, milyen fogyatékosságaim vannak nekem. Nem lenne jó, ha mindre rájönne idejekorán, szóval... Csak nevetgéljünk és élvezzük a mai napot! Olyan szép!
Nem kell sokat noszogatni, már mászik is a fára, én meg utána, és ahogy felmérem a helyzetet, nem sok választásom marad, hogy helyezkedjek el. De mégiscsak nála vagyok "vendégségben"! Igaz, csak szemmel kínál hellyel, de leülök, feltehetően arra a helyre, ahol ő szokott ücsörögni. Kényelembe helyezem magam, és már csak arra várok, ő is elhelyezkedjen, remélhetően a lehető legközelebb...
A kezem nyújtom felé, és ahogy elindul felém, kicsit megbillen, rám hozva a frászt, hogy majd leesik, annak ellenére, hogy szorosan fogjuk egymás kezét. Megfeszülnek az izmaim, ahogy koncentrálok, míg egyensúlyba nem kerül, mert félek, ha hirtelen mozdulok, én magam sodrom le.
- Na gyere, csak bújj ide...- nyújtom felé a másik kezem is, és ahogy közelebb ér; átnyúlok a feje felett kezét a kezemben tartva, így a hátát húzom magamhoz, hogy nekem tudjon dőlni, a combjaim közé tudjon ülni, szorosan.
És el sem engedem. A kezem keresztben pihen rajta, a térdeim a teste mellett, felhúzva, akár bele is kapaszkodhatna a térdembe, a lábszáramba, ha elengedné a kezem. De azt kívánom, bár ne engedné el... A feje a vállam magasságában, könnyen elérem az arcát, megpuszilom, hozzá dörgölöm az orrom, beszívom az illatát...
- Szia, kicsi Jane. Milyen napod volt? Hogy sikerült a vizsgád? - súgom a fülébe, minden kérdés után apró puszit adva az arcára. Madarat lehetne velem fogatni. Kirobbanóan jó kedvem kerekedett.


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 23 2014, 18:54-kor.
Vissza az elejére Go down
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 18:44

Joshua & Heily


Miközben megcsipkedi az arcomat felhúzom az orromat és összehúzom a szememet és csak a fejemet ingatom ilyen kis bájosan. Megcsipkedi az arcomat, mire újra felnevetek és alig merem elhinni hogy mindez velem történik. Mintha egy álomba csöppentem volna, meg is fordul a fejemben hogy megkérem csípjen erősen a karomba, de ellenállok a késztetésnek, mert érzem hogy ébren vagyok és bíznom kell a sorsban hogy végre valami jót is tartogatott nekem.
- Ennyire szeretsz hősködni? - kérdezem nevetve - Vagy vonz hogy a nadrágon kívül hord az alsónadrágot hogy egy ilyen kétlábon járó katasztrófa mellett szerenél lenni?
Persze csak viccelek, részben. Azzal nem viccelek hogy kataszrofálisnak tartom magam és a balszerencse szériámat ami körülbelül születésem óta üldöz.
- Azért én ezt nem... - kezdtem bele, aztán grimaszol, belőlem meg kirobban a nevetés. Szinte a könnyem is kicsordul, annyira ráz a kacagás. Istenem, majdnem elfelejtettem hogy kivel állok szemben, hiszen tudtam hogy a színészkedés nem áll tőle messze. Istenem, imádom a mai napot, egyszerűen imádom.
Aztán már fent a fán kishíjján kitöröm a nyakam, és kishíjján őt is magammal rántom. Érzem hogyan feszül meg a keze és a karja hogy megtartson, karjában kidomborodnak az izmok amitől egy pillanatra eláll a lélegzetem. Aztán nagynehezen visszanyerem az egyensúlyom és megkérem hogy segítsen. Inkább ő helyezzen el hogy hogyan kényelmes neki, hiszen Ő már ül és biztosabban tud helyezkedni mint én a két bal lábammal.
Szó nélkül szélesen mosolyogva fogadom el a másik kezét is és engedem hogy közelebb segítsen. Megfordít, hogy a hátammal támaszkodjam neki, miközben kezei ölelőn fognak körbe. Miután a fenekem sikeresen talajt ér, elégedetten sóhajtva ficergek hogy kényelmesen elhelyezkedjek. Kinyújtom a lábam és keresztezem a bokáimat, fejemet a vállára hajtom és picit felé fordítom és magamba szívom az illatát. Ahogy hallom ő is ezt tesz miközben puszit nyom az arcomra és az orrát dörgöli hozzám. Elpirulva kuncogok, és elengedem a kezeit, de csak azért hogy egy finom mozdulattal a karjaira simítsam a kezemet hogy még szorosabban tartsanak.
A becenévre nevetek, talán sosem nevettem még ennyit. Nem bánom hogy így hív, sőt még tetszik is. Kár hogy mások is hívnak így, úgy érzem jó lenne egy név amit csak ő használhatna.
- Megszereztem életem első kettesét! - vigyorogtam - Nem igazán tudtam tegnap már koncentrálni - vallom be elpirulva - De átmentem, és később majd bepótlom amit elmúlasztottam...
.




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 19:24

Kedvesen évődünk egymással. Látom, hogy örül és örülök én is... Még akkor is, ha szándékosan vagy véletlenül szavaimból nem azt szűri le, amit szántam. Úgy látszik, nála ez is a játék része, szándékosan félreérteni, vagy kicsit bosszantani, legalábbis megpróbálni; mert túl jó napom van ahhoz, hogy ez sikerüljön. Nem, ma senkinek. Amúgy is nyugodt természetű vagyok.
- Bárkiért nem hősködnék- mondom neki, nehogy azt higgye, én valami Superman vagyok inkognitóban. De mellé elszegődnék... Nem érdekel, hányszor kell megmentenem naponta.
Éppen csak megemlítem neki, hogy nem számítottam rá, hogy fára fog mászni, máris engem hoz ki vaksinak... figyelmetlennek... Öniróniával és cinizmussal hozzá toldom azt is, idióta vagyok, és bemutatót is tartok, játszottam már őrültet, meglehetősen élethűen, azt mondták. (Mintha magamat adnám.) A grimaszkodásomra legalább jót nevet, nem szalad el rémüldözve, ezzel is tovább fokozva a jó kedvemet, mert néha rám jön az 5 perc, és nem lehet lelőni... Vajon hosszú távon is képes lesz elviselni, hogy bohóc vagyok?
Aztán felmászunk a fára, és egy rövid pillanatot kivéve, amikor rám hozz a frászt, hogy lebillen a fa ágáról, kényelmesen elhelyezkedünk, és szinte azonnal megszűnik minden problémám; nem mintha nem tűnt volna minden kevésbé fontosnak, mióta tegnap őt megismertem. Mert most nem érdekel a munka, nem érdekel, hogy mennyi pénz van a takarékban, vagy meddig lesz elég... Csak az számít, hogy itt vagyok vele, szó szerint a karjaimban tartom, szívhatom az illatát és szeretném a nyelvét is a számba szívni... de ez még odébb van.
Elengedi a kezem, de csak azért, hogy a karomat szorosabban fűzhesse maga köré, én pedig örömmel engedek a kívánságnak, ölelem szorosabban, mégis nagyon finoman, mégsem célom, hogy kinyomjam belőle a szuszt. Nem tudom nem érinteni, a kérdéseim között gyengéden érek hozzá, a számmal, az orommal bökdösöm... Jane-nek hívom, mert tegnapról megjegyeztem, hogy a barátnője is így szólította, és imponálni akarok neki. Különben is, ez most illik a helyzethez, hiszen egy fán vagyunk. Ha ő Jane, én Tarzan... Auauauauauauauaaaa! Már csak az indák hiányoznak, amibe belekapaszkodva átlendülhetnénk egyik fáról a másikra.
Gondolatvilágomból kijózanító válasza térít észhez.
- Micsoda? Kettes?- Tettetett rettegéssel emelem ujjaim a számhoz, majd elvékonyított hangon nézek rá- A papád ezután biztos leszedi a .... fejem. - Mindketten tudjuk, hogy nem ezt akartam mondani, és már döntöm is neki a fejem a fejének, hogy együtt nevetgélhessünk. Lehet, hogy először neki kell majd engem megvédenie. A kedves papától. Hisz én vettem el a lánya eszét. Ahogy ő az enyémet.
Nem tudom, mikor nevettem ennyit egyhuzamban. Mintha visszarepültem volna egy olyan korszakba, amikor még nem volt beteg a mama (sem a papa), és még volt időm játszani, magammal foglalkozni. Kicsit elfásultam, döbbenek rá. Hálás vagyok Istennek, amiért Heilyt az utamba sodorta. Hogy valahogy ki tudjam ezt neki fejezni, megsimogatom az arcát, és ismét megcsókolom. Nem akarom abbahagyni, olyan jó ez.
Vissza az elejére Go down
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 21:26

Joshua & Heily


- Igen, kettes... Én se tudok mindig stréberkedni, bármily hihetetlen .- forgatom a szemeimet. Most így felemlegetve kicsit felzaklat a téma. Amikor megint apával jön csúnyán nézek rá, majd megforgatom a szemeimet.
- Apa nem vadállat, már mondtam. - figyelmeztetem kicsit élesebben mint szerettem volna, bár mosoly még mindig játszik az ajkaimon - Nem fog bántani, nem tudom miért mondtam neked tegnap, de látom nem lett volna szabad... Totálisan félre érted az egészet!.
Komolyan nézek a szemébe. Tudom hogy csak viccel és ezért játszik mosoly az arcomon, de szeretném ha megértené hogy apa nem egy vérengző dög. Nem szeretném ha ez vicc tárgya lenne, vagy esetleg másképp viselkedne azért mert tart attól milyen következményekkel járhat az rá vagy rám nézve. Apa nem szól bele, egészen addig amíg boldog vagyok és tegnap külön megjegyezte hogy sosem látott még ennyire kivirulva ha pasi volt a dologban. És nem hülye pontosan tudja hogy pasi van a dologban annak ellenére hogy volt jobb dolga mint hogy az ablakból leskelődjön ránk. Egyszerűen csak tisztában van a lánya adottságaival és hogy már nem egy négy éves kislányt kell nevelnie. Felnőttem és ezzel együtt jár a fiúzás is.
- Nem szeretném ha bármit is másképp csinálnál vagy máshogyan viselkednél mert attól tartasz hogy apám mit szól .- fűzöm még hozzá - Felnőtt vagyok, és tudom mit csinálok és tisztában vagyok a tetteim következményével és ez rólad is elmondható. Szóval ha tenni akarsz valamit tedd és eszedbe se jusson hogy a szüleim véleményén rágódsz... És cserébe ezt én is megígérem... Jó?.
Reménykedve pislogok fel rá. Nem akartam elkomorítani a dolgokat, egyszerűen csak úgy érzem ezt meg kell beszélnünk. Ha meg akar csókolni, ne jusson eszébe apa és esetleg hezitáljon, csak tegye meg. Szorítson sarokba ha akar, mert meg tudom magam védeni és van szám hogy szóljak ha valami nem tetszik. Nem vagyok már pelenkás és szeretném ha felnőttként kezelne.
Aztán valami megváltozik Josh tekintetében. Jó féle módon. Mintha még jobban ellágyult volna, ahogy végig simít az arcomon, majd megcsókol. Kíváncsiság ébred bennem, szívesen megkérdezném mi jár a fejében, de a csók megint kisöpör mindent a fejemből. Bár be kell valjam kicsit kényelmetlen így kicsavarodva, ezért kelletlenül ugyan, de megszakítom a csókot.
Látszik a mosolyomon hogy készülök valamire, miközben finoman lefejtem magamról a kezeit.
- Segíts felállni kérlek!. - kérem, majd megfogom a kezeit és ha segít felállok. A nagy koncentrációban a nyelvem kicsit kidugom, ahogy szembe fordulok vele, majd kezeit a derekamra teszem és csillogó szemmel nézek a szemébe -. Na most tarts erősen, és segíts leülni! Nem kényelmes így kicsavarodva - magyarázom, miközben kezeimet a derekamra csúsztatott kezein tartom és lágyan megcirógatom - Szemben szeretnék ülni, úgy, hogy a lábaimat átvetem a combjaidon, de segítened kell leülni, mert félek ha egyedül próbálom leesek. - és jó érzés ahogy a nagy tenyered beteríti a csípőmet, teszem hozzá gondolatban, miközben várom a válaszát és hogy segít-e.
.




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 22:35

Azt hiszem, kicsit megint túllövök a célon, mert a hülyéskedésemre komolyabban reagál, mint szeretném. Mama is mindig figyelmeztetett, hogy nem tudom felmérni a határokat, ha a hülyéskedésről van szó, de azt hittem, közöttünk azért van a félreértés, mert hát... mégsem korosztálybelim. Bár mindig megnevetettem, néha kaptam tőle fülest, mert eltúloztam a baromságoskodást.
- Oké, jól van... Értem, ne haragudj... csak hülyültem!- próbálom a lehető legtöbbféleképpen elmondani, hogy leszállok a témáról. Engem nem zavar, hogy nem minden jegye ötös, ha neki az megfelel, vagy úgy érzi, ki tudja javítani. És azt mondta, ki tudja javítani. Miért is lennék kétségbeesve? És az apja is... Tegnap is viccelődtünk a témán, azt gondolom, vagyunk már annyira felnőttek, hogy beszélgetéssel oldjuk meg, ha valami problémája vagy kifogása lenne ellenem, nem esik mindjárt neki a "családi ékszernek". De tegnap ezen a kifejezésen úgy fennakadtam, és komolyan, azóta meg is tetszett, a világért sem hagytam volna ki ezt a poént! Vagy úgy tűnt, komolyan becsináltam az öregétől? Ennyire hiteles lettem volna?
Igazából most semmi sem akaszt ki. Ha hitelesnek tűntem, direkt jó, csak megerősít, hogy helyem van a színjátszók között. Ha pedig a hülyülést vittem túlzásba, igyekszem majd kissé visszafogni magam. Legalábbis megjegyezni, hogy vannak témák, amiben nem lehet, és idő, amikor nem lehet. Tudok én alkalmazkodni...
Heily szája körül is játszik a mosoly. Tudja a szentem, hogy viccelek, mégis elmondja a szabályait, amivel egyet is értek; jobb az elején tisztázni a dolgokat. Azt hiszem, én is jó kisdiák leszek, mert fontos nekem, hogy ne veszekedésekkel teljen a közösen töltött idő, hanem mondjuk, olyan finomságokkal, mint a csókolózás... Azzal meg vitában sem szállnék, hogy csináljak mindent a magam kedve szerint. Hát, nem is a kedves papa miatt fogom megcsókolni most a lánya száját, hanem a saját kívánságomra.
Töretlenül jó a kedvem, gondolatban Tarzan vagyok, és ő Jane, a dzsungel királynője. Arra gondolok, milyen felszabadulttá tudott tenni mindössze egy nap leforgása alatt, és ezért különösen hálás vagyok neki. Szeretném megcsókolni, újra és újra, mindegy, mit érek: homlokát, arcát, száját... De mint mindig, ő most is határozottabb, mint én. Arra kér, segítsek neki, és feláll, én pedig megtartom, ahogy kéri, és szembe ül le velem... (Figyelem és óvom minden mozdulatát).
Határozottabban jobb így. A lábaim között ül, a combjaimon átvetett lábbal. A kezemet a derekára vezette, de én azt most tovább csúsztatom; én is kiegyenesedem egy kicsit, hogy a lapockái között egyik kézzel megtámasztva közelebb lehessek hozzá... Szabad kezem belecsúszik a hajába, megcsodálom a haját, ahogy áttör rajta a fény, és tüzesebb színt kölcsönöz így neki... Aztán cinkos mosollyal kérdezem:
- És mihez kellett ez a királynői kényelem?
Nem mintha nem tudnám. Megőrülök a vágytól, hogy újra megcsókoljam, de azt szeretném, ha most ő kezdeményezne. Sokat jelentene nekem. Bár nekem nincsenek már "szüleim", akik előtt bizonyíthatná, hogy nem lennének képesek befolyásolni őket, nekem bizonyíthat. Hogy akar. Hogy engem akar. Itt és most. Én nem fogom elutasítani.
Vissza az elejére Go down
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 23:03

Joshua & Heily


- Semmi baj, nem úgy mondtam - mosolygok rá, miközben felemelem az egyik kezemet hogy bíztatón az arcára simítsam. A mozdulat közben lehunyom a szemem és az érintésem nyomán képzelem újra magam elé az arcot. Szoktam ilyet csinálni ha később le akarok rajzolni valamit... vagyis most valakit. Bár ezt a tényt nem szerettem volna az orrára kötni soha. Nem szeretném ha tudná hogy le fogom rajzolni, ahogy talán soha nem fogom neki megmutatni. Legalábbis nagyon hosszú ideig nem látja majd a munkáimat semmilyen téren az fix... Túl kockázatos én meg túl szégyellős vagyok.
Vagyis, egyre jobban kezdem levetkőzni vele szemben ezt a tulajdonságomat, hiszen nézzük csak mit csinálok. Kezét a derekamra vezetem, miközben alig leplezve élvezem a helyzetet. Végre valamit azért csinálok mert nekem is jó. Segít újra elhelyezkedni, tőlem szokatlanul kecsesen foglalok végül helyet, lábamat óvatosan vetem át a combjain, nem szeretném a cipőmmel összekoszolni a nadrágját vagy ne adj isten belerúgni. Miután a fenekem szerencsésen talajt ér, közelebb húzódok hozzá. Josh karjai védelmezőn óvnak és zárulnak mögém megint. Egyik keze a lapockáim között tart, bár nem nehezedek rá rendesen, mert közel akarok lenni hozzá. Érzem ahogy szabad keze a hajamban matat, miközben ő a napfényben tanulmányozza a tincseket én végig az arcát figyelem ragyogó szemekkel. Joshnak így verőfényes napsütésben még szebb szemei vannak és még jobban látszanak azok a vonások amiket eddig nem is láttam. Nagyon helyes, jóképű srác, nem értem miért éppen bennem gyönyörködik és velem szemben ül. Fel nem foghatom ép ésszel, és pont ezért akarom kiélvezni minden egyes percét. Nem akarok elveszetegetni egyetlen pillanatot sem, mert olyan hamar vége lehet, amitől a szívem is összefacsarodik.
-Királynői kényelem? - vonom fel mosolyogva a szemöldökömet, majd választ sem várva az izgalomtól picit remegő kézzel nyúlok fel az arcához. Nagyon lágyan simítok végig a vonásain, ajkaim enyhén elnyilnak, tekintetem követi az ujjam és a kezem útvonalát. Minden apró részletet az agyamba vések, miközben még közelebb csúsztam hozzá. Mellkasainkat szinte semmi nem választotta el, miközben kezem megállapodott a nyakán. Ajkaimat nagyon finoman simítottam az övéhez és lágyan csókoltam. Teljes odaadással túrt a kezem a hajába, így húzva finoman magamhoz még közelebb. Először csak az ajkaimmal, később a nyelvemmel vinoman simítottam végig az alsó ajka ívén, majd édes felfedezőútra indult. Hosszú, mély és végtelenül gyengéden csókoltam, ahogy talán még soha...
.




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Vas. Márc. 23 2014, 23:38

Ahogy az arcomhoz ér, megfogom a kezét, és az ujjaira adok puszit. Nagyon kedves, hogy megpróbál vigasztalni, de erre nincs szükség. Tökéletesen jól vagyok, és pontosan megértettem, mit vár el tőlem (azt hiszem). Én szeretek mindenből viccet csinálni, a tegnapi téma is a fejemben kattogott, de nem hozom fel többet, ha nem szeretné.
Bele tudnék veszni ebbe a lányba. Jól esik ölelni, szívni a haja illatát, megcsókolni a bőrét, a fülébe sugdosni. Bolond vagyok, az ő bolondja, de nekem ez most nagyon jó. Mintha mázsás terheket vett volna le egycsapásra a vállamról. Nem élvezhetem azonban sokáig így az ölelését, mert mocorog, és helyzetet vált, immár szemben ülve velem...
Azt mondja, kényelmetlen neki a testhelyzet, ha ki van tekerve a nyak, és ebből sejtem, mit szeretne, mégis játszom az ártatlant, a naivat, mert jól esik, hogy ő is kezdeményez, hogy ő is kimutatja, mit akar. Így is tudom ölelni, bár nem simul nekem teljességgel. Ennek a pozíciónak viszont az az előnye, hogy az arcunk néz egymás felé.
Magamba szívom a látványt.. A haján átszűrődő fényt, a csillogást a szemében, a gödröcskéket a szája szögletében, a szép ívű orrát, az enyhén szétnyíló ajkait... Szinte beleszédülök az érzéshullámokba, amik végigsöpörnek rajtam. Akarom, hogy megtegye... , hogy csókot kezdeményezzen. Mindennél többet jelentene nekem, hogy ő teszi meg, és nem kell sokat várnom, a keze az arcomra csúszik, ő közelebb hozzám, aztán a puha ajkait az enyéimhez igazítja, és egészen szelíd csókba kezd.
Megőrjít. Nagyon finom a csók, szinte beleremegek, és amikor a nyelvével az alsó ajkamhoz ér, levegőért kapok, a kezem a hajáról a tarkójára szalad, és bármennyire is próbálom visszafogni magam, már nem megy, szenvedélyesebben kezdem csókolni, mint eddig bárkit is valaha.
Reszketek... Minden sejtem lázong, fickándozik, nyughatatlan, a vérem dübörög a fülemben, a szívem a torkomban dobog. Isteni íze van a szájának, a nyelvének, mámorító az illata, puha a haja, törékenyen puha a teste... és itt van a karjaimban. Mi egyebet kívánhat egy férfi, ha boldognak érzi magát?
Vissza az elejére Go down
Heily Austen
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : hallgató
Hozzászólások száma : 115

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Kedd. Márc. 25 2014, 00:55

Joshua & Heily


Nem tehetek róla, nekem nem kényelmes ha úgy csókolózunk hogy háttal vagyok neki. Nem túrhatnék a hajába, nem ölelhetném a nyakát és nem mellesleg nekem fájna utána a nyakam, bár ezt a kellemetlenséget éppenséggel szívesen bevállalnám. De van más választásom és én kihasználom, ahogy szemérmetlenül a segítségére hagyatkozom. Lehetek bármennyire szégyellős és bármennyire kis szende, én is nőből vagyok bennem is felélednek az ösztönök és tagadhatatlanul felpezsdül a vérem amikor hozzám ér. Talán még sosem pezsegtem ennyire, egy-két pillanatra egy nagy badalchinos ágy is bevillan a fejembe de gyorsan el is hessegetem. Nem engedhetem hogy ennyire eluralkodjon rajtam a hév, hiszen még jócskán meg kell ismernünk egymást. És ha minden kötél szakad azért egy-két hét teljen már el, lássuk már hogy milyen az ha elmúlik az újdonság lángja, ha ez a hevesség tényleg annak tudható e be.
Szelíden kezdek, mert bár vágyom a hevességre nem érzem magaménak a helyzetet hogy én kezdjek heves csókba. Én sokkal szelídebb és finomabb vagyok annál, ami lehet zavaró de én nem ismerek másik utat. Én tipikusan az a lány vagyok aki vágyik az erős pasira és ábrándozik azokról a túlfűtött pillanatokról amikor a falnak préselik őket. Legalábbis én nagyon vágyok azokra a pillanatokra, amikor tényleg kibújik a srácból az igazi férfi és átveszi az irányítást. Lehet gyenge jellem vagyok, de amilyen kis gyámoltalannak érzem magam én így érzem magam jól. Lehet picit perverz is vagyok ezzel a sok sarokba szorítással, falnak préseléssel és egyéb szenvedélyes dologgal, de magam előtt vállalom a vágyaimat. Ha ki kéne mondanom egy mélyvörös pír és heves makogásba torkollana a dolog, nem tudnám elmondani. Ez az ösztön vagy megvan a pasiban, vagy nincs, túlságosan szemérmes és szégyellős vagyok hogy erről valaha beszéljek.
Úgy érzem Joshban megvan ez a "vadállat", csak nagyon próbál vigyázni rám. Amit rettenetesen értékelek, érzem hogy próbálja magát visszafogni, hogy a kezeim alatt meg-meg remeg a nagy erőlködésben és a gyönyörben amit én is érzem. Úristen, én sose gondoltam volna hogy ilyen jól csókolok. Joshnál elszakad a cérna, szenvedélyesebb vizekre evez és átveszi a csók felett az irányítást amit kész örömmel adok át. Talán jobb is így, sőt biztos vagyok benne. Testem lelkem a szó szoros értelmében beleremeg a csókba. Josh kezei alatt finoman remeg a testem, miközben próbálok minél közelebb férkőzni hozzá. Levegővételről szó sincs, miközben érzem hogy lángra gyullad a testem. Akarom őt, kívűnom nagyon és pont ezért, na meg a légszomj miatt is, finoman elválasztom az ajkainkat. Szemeim még mindig csukva, enyhén elnyitott ajkaim között sűrűn szedem a levegőt. Fejemet Josh mellkasába fúrom és próbálom visszanyerni az önuralmamat. Elvégre, csak tegnap találkoztunk, mégis többre és többre vágyom minden eltelt másodperccel.
- Hűha... - motyogom elfúló hangon pipacs vörösre pirulva.
.




Hell

_________________
Don't you dream impossible things?
Don't you
see the
starlight?
Vissza az elejére Go down
http://hayley-hell.tumblr.com/
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Szer. Márc. 26 2014, 02:52

Mintha semmi sem tudna kizökkenteni a jókedvemből. Amin tegnap talán még felhúztam volna magam, ma semmiségnek tűnik, szívesebben nevetem el a dolgot, mint veszem komolyan. Ráérek majd rágódni, ha egyedül leszek és egyáltalán eszembe jut. De valószínűbb, hogy ezek az apróságok eszembe sem fognak jutni, hiszen annyi minden más (és jó!) dolog történik, amin gondolkodhatok, amire emlékezhetek!
Fent ülünk egy fán, elrejtőzve egy kicsit az olyanok szeme elől, akik olyan vaksik, mint amilyen én vagyok, tehát, ha engem veszünk alapul, tulajdonképpen kettesben vagyunk az egész földkerekségen. Annyira nem érdekel jelenleg senki más. Az apja sem, legyen a legszelídebb ember, akit a hátán hordott a hátán a föld, vagy a "családi ékszerek begyűjtője", ahogy tegnap Heily lefestette (humorból vagy komolyan, már ez sem érdekel).
Szóval ülünk, és egymásba simulunk, kezünk, lábunk, ajkunk... Mintha félnénk, hogy az idő túl gyorsan szalad el felettünk, megállíthatatlanul, mint pörgő homokszemek az erre kialakított órában... Nem teljesen értem, honnan Heilyben ez a hirtelen jött bizalom és odaadás, tegnap, legalábbis elsőre sokkal zárkózottabbnak tűnt, de én ugyanilyen akarok lenni vele. Mindenem odaadom, igazából még kérnie sem kell.
Szorosan ölelem magamhoz, ahogy hozzám bújik, és elnevetem magam, amikor azt mondja.... "Hűha", mert azt hiszem, ez felér valamiféle elismeréssel, bókkal, vagy nevezze, ki minek akarja.
- Ez jobb egy kettesnél? - csipkedem meg kicsit. Még most sem tudom megemészteni, hogy tegnap lerázott azzal az indokkal, hogy tanulnia kell, és csak ennyit tudott összehozni. De mint mondtam, ma semmi sem tud kiakasztani, a kettese sem, és a tegnapot más úgysem játszhatjuk újra. Már nem is szeretném. Az úgy volt jó, ahogy lett, akkor is, ha újrajátszás volt. Csapó, vége...
Heily nekem döntött fejét simogatom, ölelve őt a másik karommal, hallgatva, hogyan szedi a levegőt, és próbálom meghallani a szíve dobbanásait, de az enyém is elég hangos, nincs könnyű dolgom. És hogy ő sem maradjon bók nélkül, és mert amúgy is a nyelvemen van, eképpen szólok hozzá:
- Egész éjjel a csókodra gondoltam...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Let's continue our love story - Josh&Hell   Today at 15:27

Vissza az elejére Go down
 

Let's continue our love story - Josh&Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-