Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Jún. 11 2014, 00:09



//*lubickol az együttérzésben*//
- És gyanítom nem is a megfelelő boldoggá-tevő eredménnyel járna, úgyhogy ne kérdezz tőlem ilyeneket - szelíd, ahogy elmosolyodik, az is valahogy kétszínűen szelíd, szinte gyöngéden kérő lesz. Mintha feladná és arra vetemedne, hogy vitatkozás helyett szép pislantással próbáljon valami engedményt kicsalogatni a doktortól. Taktikus csörgőkígyó simulékonysága.
- Tételesen fel tudom sorolni mit szeretnek bennem. Ezt eljátszottam a korábbi orvosaimmal is, még emlékszem rá - henceg, mert lelkiismeretesen megcsinálta a házi feladatot, random ismerőseit kérdezte végig és fel is jegyezte a válaszokat. Valahol még mindig megvannak a táblázatok, rend a lelke mindennek.
- Keresd te - reagál csak úgy csípőből, félredobva a szendeségét, a folytatás nincs a kedvére. Fanyar fintorra rándul a szája. Nem bírja, ha a korát emlegetik, ha ő viccel vele, akkor nem sok, de más szájából hallva a tarkóján felállnak tőle a pihék.
- Ne legyenek kétségeid, nem voltak olyan gátlásaim, hogy ne valljam be a bevallanivalóm. Nem mindig megoldás - húzza a szája szélét egy kis, kellemetlen mosolyra. Se meg nem kapta, se el nem engedheti, mit mondhatna erre akármelyik másik ember?
- Részben mindig egyetértek, doktor, de csak részben, mert a körülmények sokat számítanak - ő maga is szokott a körülmény lenni, ami hiábavalóvá teszi egyes szerencsétleneknek a szerencsekovácsolást.
- Azt hiszem meghátrálok ettől a kihívástól. Túlbecsülöm a fantáziád - somolyít, laposkúszásban kerüli meg azt a bizonyos forró kását, óvakodva, és éberen, enged némi érdeklődést magának, de nem kanyarodik el a téma felé, amit talán menekülésnek kínáltak.
Főleg nem, hiszen a korához fogható csapásként rándul végig a hátán a kérdés.
Nagyra nyitja a szemét, komoly felháborodás ütközik ki a vonásain, mint egy csúfító kórság, szürke szemében harag pattog, a szája elkeskenyedik, ahogy összeszorítja. Aztán elfújja az érzést egy másik gondolat, és odabent megkérdezi magától, hogy "miért, talán szégyenled kimondani?". És máris minden más, mosolyt biggyeszt a szája sarkába, kissé ironikusat, kissé gúnyosat.
- Nem elégszer - végszó erre a témára, félrekoppintja a poharat, ha hasznos, hát legyen, még ha kifogásokat hozhatna is.
A szemét lehunyja, ahogy a kendő piszkálja a szempilláit, egy kissé előrehajtja a fejét, lopva mély lélegzetet véve belélegzi újra azt az illatkeveréket, amivel Eros várta, már az üdvözlő kézfogás előtt mutatva egy kifinomult francia-ízlésűnek, hogy milyen szándékai is vannak. A kedvére való az illat, noha tudja, mit jelez, mit mozdít benne, az önuralma csak ritkán hagyja cserben. A cirógatást sem bánja, magától értetődő természetességgel hagyja, hogy a tarkó bizalmas közelségében motozzanak. A haja puha, a felső réteg ugyan egy kissé merevebb tapintású a habtól, amivel végigtúrta, mielőtt útnak indult, könnyen lemorzsolható, és a haja alatta érintetlen, sűrű.
- Akkor minek jönnek ide? Ha nem mennek bele? - kérdezi, és szándékosan nem a félelemre kérdez rá. Miért jön ide, aki fél? Teljesen egyértelmű, hogy leküzdje. Amúgy is, ki más lenne hatással az emberi lélekre, ha nem a pszichiáter? Még ha az ösztönös hatás a félelem és a vonzalam közötti kanyargós mezsgyén található is meg.
- Nocsak, még a végén olyat is mondasz, amit szívesen hallok? - nevet halkan, a fogásnak engedve felkel. Egy pár korty szesztől még nem lesz baja, legfeljebb a hangulata válik engedékenyebbé. Vagy kötekedővé. Magabiztosan Eros mellé, elé lép, a sötétben tévedhetetlenül az emberi test közelségébe, hiszen ott biztos nincs semmi akadályozó tényező.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Jún. 11 2014, 12:12

Tetszik ez az új, tegezős, követelőző hangnem, nyers és még izgatóbb mintha kimérten magáznánk egymást.
- Nem is szívesen, értékesebbnek tartom ennél az elmédet és a töredezett éned.
Már mondtam, de az ismétlés nem árt, Phoenix azzal a boldog tudattal távozhat, hogy minden rossz ellenére, legalább megmaradt különlegesnek. Selymes, mint egy kígyó, akinek szívesen elkapnám a farkát, hogy nyersen dugjam le a torkomon. Szeretem az ínyenc falatokat. Sejtettem, hogy elődeim is kérték tőle, hogy sorolja fel azokat, amikben jó, amiket szeret magában és azokra koncentráljon.
- De ezek csak üres szavak, igaz? Az érzéseid attól még változatlanok.
Ha tételesen tudja nem más az mint bemagolt tananyag, nincs semmi értelme.
Ismét megsértem, élvezettel lékelem egoja falát, először csak egy kis rés, utána talán egy egész árok keletkezik rajta.
- Keresem, de kemény önsorsrontó vagy és nagyon ambivalens. Elengeded talán újra és újra, de aztán megint visszahúzod, magadhoz szorítod mint egy fuldokló, aki nem tud nélküle élni.
Egyértelmű, hogy ez nyomorának legfőbb mozgató rúgója.
- Ezért lenne hasznos egy hipnotikus állapotban szembenézni ezekkel az érzésekkel. Persze nem biztos, hogy segít, csak egy módszer.
Biccentek, a körülmények valóban sokat számítanak, viszont sikernek könyvelem el, hogy legalább részben egyetért.
Ezen a túlbecsült fantáziámon szárazon felnevetek. Van benne valami.
A nyers, egyszerű és egyik legfontosabb kérdésemre brilliáns rakciói vannak, szinte árad belém kellemes meghökkenése és izzó haragja. Aztán legyőzi önmagát, gondolatban gtratulálok neki, viszonzom a mosolyt, tévedhetetlenül kéjsóváran. Az is érdekelne Griffin mitől olyan felejthetetlen és benne mik mentek végbe, miközben a testvérével hempergett, vajon melyikük szemvedhet jobban?
A haját élvezettel túrom, olyan mint amilyennek elképzeltem, de elszakadok tőle, bármennyire is sóvárgom az izgalmasabb mozdulatok után.
- Meghátrálnak a cél előtt, sokakkal előfordul.
Egyenesedek fel mellette lassan és hívom őt is magammal. Még az egoján is simítok egyet, buta kisfiú, azonnal megenyhül, ha dicsérik.
- Előfordul, közös bennünk az a remek tulajdonság, hogy mindig az igazat mondjuk, csak a teljes igazságot hallgatjuk el.
Érzem a vibráló közelségét, ahogy ő is érezheti gyengéd leheletem az arcán, miközben beszélek. Lassan végigsúrolom az ujjaim hegyével a karját, majd megállapodok a kezénél. Bőrének tapintása valószínűleg selymes, puha, így nyúlok hozzá, ingerlőn alig-alig, ellépek előle kettőt, hogy mögé kerüljek.
- Kövesd a hangom
Nem vagyok messze, de adok neki egy pár másodperc bizonytalanságot.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Jún. 11 2014, 13:34



- Azért ebben van valami beteges. A te orvosod mit mond erre? - enged a tudatában csilingelő vészjelző csengőcskék dallamos szólamának, és felteszi a kérdést, hátha valami olyan választ kap, amiből a lényeget kihüvelyezve rájön, hogy hanyatt-homlok menekülnie kell, amíg még nem késő.
Bár ahhoz túl erős az önkínzó hajlamú felettes énje, hogy a józan ösztönöknek engedelmeskedjen, úgyhogy ez soha nem fog megtörténni.
- Igen és nem is. Igen, tényleg nem változtat az érzéseimen, de tudom, és elfogadom, hogy vannak szerethető és hasznos tulajdonságaim, de ebből csak azok profitálnak, akik szeretik ezeket a tulajdonságaim, én magam nem. Hiába tudom, hogy vegyem meg az embereket olyan jellemvonások felmutatásával, amik a sajátjaim, és amikre vevő. Eszközök - haszontalan, hasznos kis eszközök, amivel csak a legfőbb célt nem tudta elérni, így mind degradálódtak.
- Nem vagyok önsorsrontó, sikeres ember vagyok - biggyeszti le az alsó ajkát egészen, fontolgatja, hogy kikérje magának. Nem szereti a fuldokló gondolatot. Nincs benne semmi tetsző, kényelmes, okos, olyasmi, ami tetszene.
- Szemben vagyok az érzéseimmel, de majd, ha esetleg sor kerül rá, te is meglátod. Ha egyáltalán képes leszel állapotba hozni - csempész némi kihívó élt a mosolyába a tudat, hogy megállapították már róla, szinte lehetetlen hipnotizálni, ha nem engedi át magát a másiknak. Nem mintha képtelen volna erre, csak a legtöbb orvosa csekélyt volt ahhoz, hogy engedni akarjon, Eros pedig túl sok. Túl veszélyes. Túlságosan egyenrangú partner, ez pedig nem olyasmi, amihez Pheonixnek hozzá kellett volna szoknia eddig.
De nem veti el a lehetőséget, ott a hangjában egy fél ígéret, és öntudatlanul is azt figyeli, mit reagál erre az orvos maga.
Griffinnek felesége, gyermekei, nevelt húga ÉS egy olyan öccse van, mint Phoenix. Ezek elég súlyos hátráltató tényezők, de hogy mennyire szenvedhet, az nehezen meghatározható.
- Valahogy mégis meggyógyítod a meghátráltakat is. Hogyan? Vagy ha meghátrálnak az már egyenértékű azzal, hogy egy egyszerűbb kúrával is orvosolható a bajuk? - kérdezi, a hangjának éle és komolysága töretlen, még vakon is.
- Mert a teljes igazságban nincs semmi szép - biccent engedékenyen, a bőrére figyel, a másik közelségére, világtalan világában csak a test közeli melegsége létezik, a kezét kissé felemeli, ha esetleg meg akarná fogni Eros, de mást tervez, a levegőben lebbenő ujjai támasz nélkül maradnak.
Rosszallón szusszan a gyerekes csínytől, óvatosan fordul, valahol a közelben tudja a kandallószerű közepet, a kanapé körkaréjához igazítva a lépést lép a hang után, megnyugvó mosollyal érzi a lába mellett súrlódni a huzatot, így már magabiztos két lépéssel utoléri az enyhén gonosz orvost, végig a szamárvezető kanapé mellett maradva.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Jún. 11 2014, 21:40

Felnevetek, nem zavarna, ha őrültnek tartana, hisz ki cáfolná? Megtévesztő, ezzel nem bizonyítom, hogy ártatlan vagyok.
- Az én orvosom már meghalt
Felelem könnyeden, Skoris talán az én nevelésemben pusztult meg,sajnálnám, ha bűntelennek kellene éreznem magam miatta. Ez elgondolkodtat, hogy miféleképp lehetne belekötni, eszközök mint jó tulajdonságok.
- Megmarad a boldog érzés, hogy bármit megszerezhetsz a világon.Ez azért nem semmi.
Ennyi telik, hiába jönnék az afrikai éhezők gyatra példájával, hogy lám mennyivel rosszabb nekik Phoenixet nem hatná meg. Ajkaimon keringőzik egy gúnyos mosoly, ahogy elevenen megtagadja önsorsrontását.
- Akkor kár csüggedned, de azért az igazságot fogadd el
Teszem hozzá még egy apró tőrt döfve a lelkébe. Kiderült, hogy Phoenixnek is van olyanja, még ha ennek kilencvenkilenc százaléka Griffinre is korlátozódik. Tudom, hogy szemben van az érzéseivel, de azokat intenzíven átélni nem csak neki volna öröm. Fejest ugrok a kihívásba. Biztos vagyok benne, hogy tudnám hipnotizálni, nem mert jó lélekbúvár vagyok, mert jó kémikus.
- Ki tudja, talán én vagyok a csodadoktorod
Ha már az előzőekkel nem jutott közös nevezőre. Ennél a résznél merőbben nézek rá, noha még nem egészen kezdem vetkőztetni a pillantásommal, magamhoz képest enyhe érdeklődésnek nevezném, ahogy a tekintetébe hatolok, mint egy követelőző isten halhatatlan férfiassága.
- Egy bűvész sosem fedi fel a titkait, Phoenix
Ejtem ki a nevét, lassan, ízesen, mintha közben őt magát kóstolnám. Nos ez az illúzió nem pótolja a valóságot, de hergelő lehet.
- Igazad van, bár néha a dolgok éppen attól szépek, hogy mocskosak.
Nagyon mulattat a reakciója, ahogy rosszallóan szusszan, de taktikusan és okosan mozog, én pedig nem hajolok el, csak a lélegzetem tartom vissza, hogy éppen nekem ütközzön. Ez lesz az első olyan találkozásunk, ahol testfelületünk nagyobb arányban összeér és számításaim szerint összekoccan. Azt sem bánnám, ha hanyatt esne, sok mindent tudnék kezdeni vele mindenféle helyzetben és pozícióban.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Jún. 11 2014, 22:10



- Olyankor újat szokás választani. Legalábbis, ha hirtelen elhunynál kénytelen volnék mást keresni - bár talán illett volna azt mondani, hogy sajnálna, de nehezen tudja elképzelni Eros nevető arcát látva, hogy ő sajnálta a saját terapeutáját.
Azok a kis vészcsengők még mindig csilingelnek. Egyre inkább szélcsengőre emlékeztetnek, a légmozgást pedig valami nagyobb erő gerjeszti. Ami elől a legokosabb kitérni és elrejtőzni. Bár egyesek szeretnek szárnyat bontani és felfeküdni a szélre.
- Csekély boldogság, kavics a boldogtalanság állóvizében, de tagadhatatlanul jelen lévő kavics, még ha nem is "bármit" tudok megszerezni. Csak sok mindent. Sokkal többet, mint amire amúgy egy átlagos embernek szüksége volna, és nekem mégsem elég. Ez már önsorsrongásnak számít? - gunyorkodik, jó bevezetés ahhoz, hogy aztán rámered Erosra.
Mégse vágja szájon. Pedig nagyon kijárna neki ezért a nagyvonalúan hanyag és nemtörődöm élű kis mondatért, ami olyan, mintha udvariasan gúnyolódna rajta. Igazából szívesen emlékeztetné, hogy ő akar szórakozni az orvosán, és nem azt szórakoztatni. De ha nem bír vele, akkor igazából meg sem érdemli ezt a szórakoztatást.
Haragosan pattognak a szikrák a szemében, amíg el nem takarják azt.
- Talán, de nem túl valószínű - apró, gonoszság, csak hogy a saját önbizalmát kiegyensúlyozza, ezzel még biztos nem sérti meg Eros egoját. Ahhoz sokkal nagyobb lendületet kéne vennie.
//ah, ez a halhatatlan istenes mondat!//
- Egy bűvész nem, de te orvos vagy - a neve hallatán ha látható volna a szeme, annak tükrében tetszés lobbanna, kellemkedő érzés így hallani, igazán kiejtve és átélve, nem is névként, címkeként, de eleven lényként kezelve! Belesóhajt.
- Egy vérbeli hedonista szól a szádból - ért egyet már lépkedés közben, a saját ügyessége kissé önfeledtté és magabiztossá teszi, ha nem kell szemmel tartania Erost, akkor...
Szusszanva megtorpan, ahogy nekiütközik, hanyatt nem esik, ahhoz nagyon lassan ment, de kockás ingében, feszes farmerjében elemi közelségbe kerül egy testhez, és annak saját vonzása lévén hozzásimítja a lendület.
- Elnézést - de annyira azért nem bántja, csak volt gyerekszobája, és bár illene hátralépnie, inkább felemeli a kezeit, egy mozdulat, egy másik, amivel tévedhetetlenül és vakon is megtalálja Eros derekát, és a leghatározottabban hátratolja a kanapészárak közötti kijárat felé. Egyrészt, úgyis arra mennek, másrészt, még az elve sem merül fel annak, hogy ő hátralépne, ha már elindult.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Jún. 11 2014, 23:12

- A szokások elavult és sokszor felesleges berögződések. Én magam léptem az orvos helyébe.
Közlöm erős nyomatékkal, de viszonylag élettelen hangon. Nos, nem szoktam magamról beszélni, a végén Phoenix emiatt is egyedülálló lesz. Hatásos, ez az ember rendkívül hatásos, tetszik a pillantása.
- Ironikus, hogy éppen azt nem tudod, amire a legjobban vágysz.
Egy percre sem szabad megfeledkeznem arról a szellemről.
- Igen, kerüld ki azt az egyet és koncentrálj másra.
Hát hogyne, hisz így sosem lesz elégedett, vagyis boldog, örökké követelőző kisfiú marad, amiben tagadhatatlanul van egy jó adag báj, talán ez tartja fiatalon, ez is.
Nem tudok nem beindulni arra a tömény utálatra, ami árad most belőle felém, lehunyom a szemem egy pillanatra, most túl árulkodó lenne a teikintetem. Komoly erőfeszítésembe telik, hogy ne mosolyogjak. Mikor kinyitom a szemem megpróbál arcon vágni hangokkal.A szavai úgy pattannak le rólam mint kavicsok egy földomláskor, apró, értetlenkedő fejmozdulat a válaszom.
- Pedig én nagy reményeket fűzök hozzád, nézz keresztül a dacodon.
Sejtetem, hogy ez csupán gyerekes ellenállás irányomba. Ugyan, minek? Úgyis meg fogja magát nekem adni, ha már egyszer besétált a sárkány barlangjába, meg fogja ismerni annak fogait.
- Árnyalatnyi különbség csupán, hisz az előbb is használtam az illúzó mágiáját.
De azért aranyos, hogy én orvos vagyok és ezzel is ellentmondhat nekem. A sóhajt kedvem lenne lassan körbenyalni, legalább olyan testes mint az én suttogásom volt, Phoenix...
- Ritkán kérdezik meg a betegek az én véleményem, pedig ebben is hasonlítunk, én sem vetem meg az élvezeteket.
A nevem eleve kötelez, sőt a fajom is, de számításaim szerint Phoenix nem tudja, hogy Erosnak hívnak. Habár... d' Aboról van szó...Még azt is el tudom képzelni, hogy utánajárt.
Nekiütődöm, a lendület hozzásimít egy pillanatra, a vállára fogok, erős karjai vannak, megsimítom. A derekamnál jár, de nem kulcsolja magához, kissé ügyetlen kacsalépésekben oldalazok, de nagyon lassan, akadályozva őt. A sok bútor, nyilván. A hasfalam és a derekam egésze az övéhez súrlódik így, szinte csiklandozza, szándékosan vontatottan lépek el tőle, mintha ügyetlenkednék.
- Semmi baj.
Hűvös ujjaim lúdbőrös karjaim végén lassan ráfogom a kezére, hosszúak, jól körbeérem valószínűleg.
- Induljunk jobbra
Elindulok előbb, várom, hogy kövessem, egy tágabb rész lesz a kanapé mögött, remélem megijeszti a nagyobb tér bizonytalanságának furcsa érzése. Ijesztő, ha nincsenek határok.
Jobbra még egy jó darabig menni kell, hogy elérjünk a legközelebbi szobáig, ahová be akarom vezetni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Csüt. Jún. 12 2014, 00:26



- Önmagad orvosa lennél - nem kérdez, megállapít, kétkedő szájízzel, jelezve, azért vannak kétségei az eredményesség felől. Nem mintha szándékosan kritizálná Erost, teljesen öntudatlan mélységből jön a reakcióm, hogy ellenkezzen, és megpróbálja a férfit minél kisebbre összenyomni, minél kevesebbre tartani, valahogy, valahogy lebillenteni egy székről, lehetőleg kötéllel a nyakán.
- Az. Ironikus és szánalmas - de nem akar erről többet beszélni, így is ott van az ordító tudat benne, hogy nem kaphatja meg, és nem azért, mert nem volna elég jó hozzá, hiszen tudja, hogy jó, de...
De mégsem. És a mégse mindig susog.
- Egész életemben megkerülöm és mással foglalkozom. MI értelme van? Ugyanúgy itt vagyok. De nem számít, igazából - emeli meg a vállát, és lerázza magáról a nyomasztó gondolatot. Elfáradt a gondolatban, hogy mi az, amit nem nyer meg soha, semmiképpen, és másra koncentrál.
Ahogy Eros is mondja. Megteszi, megteszi nap mint nap. De attól még ott marad benne az az egy tüske, annyit nem tud élni két élet alatt se, hogy ezt elfedje más, jelentéktelen diadalokkal, győzelmekkel és boldogsággal.
- Aki nem remél, nem csalódik- most nem hajlandó keresztülnézni a dacon, inkább megnyugszik, és másra figyel, a vak játékra, nem érdeklik az elhangzottak. Elvégre a bizalmát kell építeni. Ráadásul Eros vert helyzetből indul, kivágta önmaga alatt a fát. Mondjuk ezek után nem csoda, ha rá alapoz, Phoenixre, az ő öngyilkos kalandvágyára, ami ott lüktet benne máris a sötétben.
Vicsorogna még arra az illúziómágiára, de a neve egyelőre lekenyerezi.
- Mert félnek attól, hogy olyat mondhatsz nekik te, akinek hatalma van az emberi lelkek felett, ami őket is elvinné valamilyen irányba - mert a sötétség költőivé tesz, még ha az összekoccanásuk meglehetősen prózai is. Bosszúsan rándul a szája, jobban kellett volna figyelni, megtörte a kecsességét ez a momentum, bár kész arra, hogy helyrepakolja a dolgokat.
Eros visszafogásá a vállán kellemes, a léptei kellemetlenül esetlenek, végül megtorpan, csak eltolja magától egy modell igazán nem ügyetlenkedhet így, mert a nagyobb test hatalma az ő mozgását is befolyásolja. Közelségének melege pedig a hedonista alhanggal és borzongó illataival kifejezetten másféle vágyakkal tölti el. Sóhajtva adja a kezét az iránymutatásnak, majd indul óvatosan jobbra, emlékszik a kis lépcsőre, amin lementek a kanapéhoz fellépked.
Itt már nincs mihez viszonyítani, csak Eroshoz. Egyedül a férfi mozdulataitól függ, hogy mennyire tűnik ő bizonytalannak, hozzá igazítja magát, a sötétben nem veszik el, a térben nem, ó ismeri régről a szemkötés varázshatalmát, még ha némiképpen más körülmények között gyakorolta is a bizalomjátékot. Hunyt szemei kedveznek az emlékezet kibuggyanásának, buja mosolyt nosztalgiáz a szája szélére.
- Egyébiránt, mit akarsz így mutatni? - kérdezi, hogy a gondolatokat száműzze.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Csüt. Jún. 12 2014, 21:24

Bosszantana, hogy ezt kijelenti? Mintha megmozdulna valami, talán az örökös ellenállás: nem, a páciensnek nincs köze hozzám. Teszek egy vállrándítást, amolyan: valahogy úgy, beleegyező kifejezést sugall, mégsem túl konkrét. Sosem éreztem, hogy szükségem lenne mankókra, az én elveim megingathatatlanok, legalábbis számomra, s olyan ember még nem született, akinek a véleménye túlzottan számítana.
- Nem érzem, hogy lenne más véleményére szükségem a saját lelkem illetően és nincsenek testi, vagy elmebéli devianciáim.
A sajátjaimat mind kuriózumoknak nevezem. Nocsak, Poenix lassan megtanulja önmagát kezelni! Biccentek, úgy van, ironikus és szánalmas. Ez a könnyű mondani egyik példája lehet, a helyzettel nem lehet mit kezdeni, amint Phoenix szétrombolja az érzéseit hamvaiból új életre kelnek azok, talán ezért hívják Phoenixnek. Igen, a név kötelez.
- Ne is számítson, talán ez a sorsod. Nem mindig kell, vagy lehet kezdeni a dolgokkal valamit.
Nem hajlandó folytatni és nem is kell, a játék érdekesebb és az én figyelmem is más folyam medrébe tereli. Maga a tudat, hogy hozzáérek és akaratlagosan magamévá teszem beszédes nevét. Főleg, hogy ilyen inspirálóan költői
- Mintha csak regényben fogalmazták volna meg, pontosan.
Az emberek félnek az ismeretlentől
Más irányok, idegen vizek, partok, emberek, ezért irtják a más fajúakat is, ösztönlények vagyunk még mindig, elsődlegesen legalábbis.
Nem szívesen engedem, húzom a hamarosan múltá rothadó pillanatot, amikor hozzámér, hogy eltegyen. Szinte bűn, hogy nem öleli körbe heves ágyékom. Ügyesen mozog, szokatlanul fürgén, magabiztosan, a nyílt tértől sem ijed meg, vagy vágódik hanyatt, ujjaim kellemesen bizseregnek az övében, nagyon lágy az érintésem, és furcsán pihepuhák az ujjaim, ahogy felteszem neki is, hisz egy modell is ad a külsejére és gyakran krémezi.
- Nem megyünk messzire, ha látnivaló lesz megszabadítalak a béklyódtól
Ígérem selymes hangon, nyíló szoba ajtajának csikorgását hallhatja, érezheti a lábánál küszöbök határszerű keménységét, vagy megtapogathatja az ajtófélfát. Becsukom magunk mögött, ha betereltem, majd szembefordulok a beteggel.
- Csak akkor vegyük le a kendőt, ha engedélyt adok, bízz bennem
Lehelem az ajkaira, amin szavaim a hangjai leheletként perdülnek végig. Phoenix d' Abo halála azért volna olyan súlyos csapás erre a világra, mert eltűnnének a világ legszebb ajkai. Óvatosan, mégis határozottan lököm meg a mellkasánál, erősen, mert taszítom, hisz az a célom, ami valószínűleg be fog teljesedni, hogy ellökjem és hanyatt zuhanjon. Hanyatt, egyenesen egy karmazsinvörös selyemtakaróval lefedett ágyba. Valahol mélyen az antikvitás is éppen annyira vonz mint a modernség.

http://m.cdn.blog.hu/ot/otthondekor/5.JPG

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Jún. 13 2014, 00:13



- Ez pedig egy nyilvánvaló hazugság - közli könnyedén és gránitkeményen egyszerre. Nincs olyan érvrendszer, ami meggyőzhetné arról, hogy Erosnak nincs semmi devianciája. Sok mindent képes lenyelni és elfogadtatni magával, de erre még elméletben sem hajlandó.
Persze, nem is kell bizonygatni neki, csak ne ámítsák, azt igazából nem nagyon szereti.
Fanyar, élettelen mosolyra húzza a száját, dús ajkait. Ő ezt már rég tudta, de remélte, hogy esetleg egy orvos, egy lélekorvos mondhat majd valami olyasmit is, ami ezt az igazságot hamissá teszi. Hiú remény volt. Tisztán lát, ahogy a pszichiáter is tisztán lát, bár igaz, ő a gyógyszerekhez ért, és nem csak a lélekhez. Tisztábban kell látni a varázsszereket.
- Köszönöm, legalább nem volt teljesen hiábavaló megszerezni az általános műveltséget - neveti halkan és szkeptikusan, vakon, de nem bizonytalanabbul, mint amikor Phoenixnek sikerült kihoznia a sodrából.
Még szórakoztatja is ez a helyzet, minden lépés lassú és óvatos, a testmeleget követni, a kezére fonódó ujjak kemény munkát soha nem tapasztalt puhaságának irreális révületébe feledkezni pár lépés erejéig olyasmi, ami lenyugtatja az elméjét is. Csak okosan és megfontoltan, ahogy hozzá illik, ahogy a korához illik, ahogy a felépített önképéhez illik, reklámélet, kirakat nyugalom.
Hiszen igazából nincs semmi kézzelfogható oka a békességnek. Az ember is csak egy állat, ha eltakarják a szemét, akkor automatikusan megnyugszik, mert ő nem lát, őt sem látják. Micsoda ostobaság.
- Ne aggódj, nem sietek levenni, hogy elrontsam a játékot, hacsak nem adsz okot rá - mert azért mindennek van határa, óvatosan rálép a küszöbre. Nem nyúl ki oldalra, Eros árnyékéba, mögé húzódva pozicionálja be magát az ajtón keresztül. Csak lassan és óvatosan.
A hang felé fordul, az ajtócsukódás elsőre, aztán Eros hangja másodszorra, ami látszik az arcából az figyelmet tükröz, az ajkai a megszokottnál keskenyebbek, bár még így is bőven látszik a pirosló hús.
Meglepetten szusszan, ahogy eleven közelségébe hajol a férfi, aprót nyalint a száján önkéntelenül, az ilyen közelségnek csak egyetlen logikus folytatása létezhet, ami némi nedvességet megkíván.
A lökés mellkasi formában határozottan nem tartozik ehhez a dologhoz.
- Hé! - meglepett kiáltás szakad fel belőle, ahogy elveszíti az egyensúlyát. Nem akarja megütni magát, nem tudja hova zuhanna, mibe zuhanna, a sötétben rémségeket teremt magának oda le, a fogódzkodó után kap, tévedhetetlen acélossággal kapja el a lökő kezet, szinte kígyóreflexekkel, magához rántja Eros kezét, és önmagát pedig hozzá, de hacsak Eros nem nagyon stabil, akkorát esnek mindketten, hogy csak úgy nyekken az ágy. Hiszen Phoenix önsúlya több, mint nyolcvan kiló, ijedten és lendülettel sokkal többnek látszik.
Persze, ha rá is esik az ágyra, semmi veszedelmes nem történik, leszámítva, hogy a kendőt letépve pattan fel ölésbe.
- Ez nem erősíti a bizalmat!- acsarog, szinte vicsorog, felháborodott szikrázással a szemében, aztán felfogja a környezetének tükörrészeiből visszatükröződő alakmását. Pislant.
- Forgatni is szoktál itt? -nyögi első megdöbbenésében. Bár nem szokott sok pornót nézni, azért itt el tudna képzelni egyet.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Jún. 13 2014, 15:12

- Valóban? Úgy érzed őrült vagyok?
Villan tekintetem tetetett szkepticizmussal az övébe. Igen, természetesen, de arról még fogalma sincs D'Abonak mennyire. Viszont nincs olyan devianciám amivel ne lennék elégedett, ami nehézséget okozna, sokkal inkább érzem magam kellemesen ezektől mint kellemetlenül, mintsem bárkire is szívesen hallgatnék a magánvéleményemen kívül.
- Ha ilyen biztos vagy benne kár cáfolnom, de én veled ellentétben tökéletesen boldog és elégedett vagyok.
Teszem hozzá lerázóan, még a kezemmel is legyintek hozzá, egyébként próbaszerűen elmehetnék pszichiáterekhez, hogy jól a képükbe röhögjek. Kicsit megemelem a fejem, szememben lekicsinylés szikrái pattognak
- Egyébiránt én vagyok a legjobb, miért érném be kevesebbel?
Nem tetszik, hogy megpiszkált ezzel, de hamarosan már nem látja az arckifejezésemet, hűvös és semmis hangomból pedig semmit sem fog tudni megállapítani. A talaj ismét megszilárdul Phoenix alatt, kezd ismét ironikusan arrogáns, szélsőségesen merész és magabiztos lenni, izgatott várakozás hulláma söpör végig belelibabőröző karomon. Égnek állnak rajta a gyérnek titulálható szőrszálak. Szeretem a nyugalmat bármily ostoba, felvett, titkolt, vagy igaztalan legyen és szeretem a vihart bármily erősen tombol is.
- Én? Ugyan, teljesen ártalmatlan vagyok
Nevetek fel hűvös nyugalommal, megszáll az ő biztossága, az ember automatikusan ráragad az olyan dolgokra, amik imponálnak neki, ennek is két véglete van, a szenvedés és harag is imponál csak másféleképp.
Belépünk az ajtón, mintha feszültebb lenne, kedvem volna végighúzni az ujjaim a mellkasán, apróra vetkőztetni, szertelenné túrni fürtjeit, felsérteni a bosszantóan vonzó ajkakat. Kibontogatni mint egy virágszirmot, most hogy összehúzza, hagy ékeskedjen teljes pompájában. Közel is megyek hozzá, tekintetem éhesen szívja fel a nyál útját, amit rápermetez nyíló virágjára. Hoppá, ahelyett, hogy megcsókolnám, előbb vízszintes helyzetbe kívánom helyezni, s ennek nem csak testi okai vannak, szigorúan pszichológiai is, megbízik-e bennem annyira, hogy hagyja magát az ismeretlenbe lökni. Lehet az bármi. Tüzes szakadék, éles ormok halála, vagy puha ágy. Nem, nem bízik. Hirtelen megragad én pedig bár gyors vagyok nem ellenkezem az érintése ellen és hagyom, hogy mindenestől magára rántson. Akkor is, ha esetleg ki tudnék térni, nem akarok, ez így jó lesz, éppen rá esem és akkor most fog testfelületünk igazán összeérni, rendesen, egy ágyban. Megkapaszkodom Phoenix vállában, illetve ölében, mert hirtelen felül, kezem a nyaka köré kulcsolom, ujjam a hajánál tapasztva össze, bosszankodva meredve a képébe. Hát levette azt a vackot!
- De, egy ágyba löktelek, ha nem vetted volna észre, éppen ez erősíti.
A szikrázást visszatolom, az én szemeim is elölti a vízözön, metszővé, megtépázóvá válik, ahogy vadul fúrom az övébe. Nincs ínyemre, ha összezúzzák a terveim.
Forgatni? Szemeim megrebbennek, de nem engedik el az övét. Másokat már filmeztem itt, az őrültekházából való két fazont, nagyon kelendő a fogyatékosok szexuális aktusa a feketepiacon. Az egyik véresebb eset után egy időre le kellett állnom ezzel és a tükröt is újrafényesíttetnem, a testnedveik mindenütt ott voltak, viszont a felvételt vitték mint a cukrot, azt természetesen megcsináltam.
- Túl pajzán lenne az ízlésem?
Pislantok közvetlen közelről rá, hosszú pilláim talán súrolják az arcát. Megmozdulok rajta, mintha igyekeznék leszállni, de semmi ilyesmi nem szerepel a terveim között. A mocorgás majd jót tesz neki.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szomb. Jún. 14 2014, 23:08



- Ha szerinted mindenki őrült, akinek devianciái vannak, akkor igen - nem használt volna ilyen erős kifejezéseket, de ha ez van, akkor ebből kell és lehet gazdálkodni, beéri ennyivel. Biztos abban, hogy Eros nem egy egyszerű és átlagos, minden tekintetben tünetmentes állampolgár. Minden érzéke ezt ordítja a biztonságos magánnyomozós kutatás helyett.
Miért nem nyomoztatott Eros után? Mert ez volt az izgalma ennek a dolognak. Valahol el is beteges.
Elhúzza a száját csak. Tökéletesen boldog. Nagyon csúnya touché, már-már orvoshoz méltatlan, amit más körülmények között a szemére is hányna és teljes erkölcsi győzelmet aratna.
- Nem biztos, hogy te vagy a legjobb- gyenge riposzt, de azért riposzt, mert őszintén mondja, és úgy is gondolja. Fel kéne kutatni az Erosnál jobbat, de ez a gondolat csak egy tétova tapogatózás a sötétben, nem kap igazi teret és testet.
Felborul a test és a tér, ijedt kiáltással végül is elzuhan az ágyban, de legalább magával rántotta kínjainak, zavarának alanyi tárgyát, elakad a lélegzete a testi közelség fokozódásától, a rácsapódó súly terhe kellemetlenül kellemes, a fogása viszont legalábbis arra utal, hogy Erost annyira nem lepi meg a helyzet, és ez a dühítő céltudatosság arra késztet, hogy legalább a szemébe nézhessen letépve a kendőt.
Életlen közelségből, a tarkóját befeszíti az összefogott kezekbe mint egy makrancos paripa hátravetve a fejét, mézszín szempillái között kék harag görögtüze lobog a szemében.
- Ne lökj fel! Ágyba se! Mire jó ez? - kérdezi hévvel és dühvel.
Úgy néznek farkasszemet, mintha mostanában nem lenne ez kifejezetten kínos és kerülendő viselkedés, tudván, hogy aki a másik szemébe néz, az provokál.
Kissé ellazítja a testét, egészen beledől a tarkófogásba, ráhagyja a súlyát, ha már megfogta, tartsa meg, vagy engedje el, körbepillant a sötét haj felett, a forró bőrt eléri a sóhaja, a moccanásra a másik testére mozdulnak szabad kezei, alig érintve az oldalát.
- Nincs olyan, hogy túl pajzán - mintha elbékélne a helyzetével egy pillanatra, amíg meg nem markolja Eros bordáin az inget és egészen hanyatt nem fordítaná a testével átdobva magán a férfit.
A combja az ágyékának feszül, a tenyereivel a felkarjára támaszkodik, hogy lefogja valamelyest.
- Gyanítom egy másik játékot játszol, mint én, avass be a szabályokba - a parancsolóbbik hangját használja, bár a mellékzönge vitathatatlanul kedvtelő.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Kedd. Jún. 17 2014, 14:27

+ 16

- Hm...nos az őrültségem csakis hasznomra válik. Ha az ember elég ügyes mindent a maga oldalára tud fordítani
Közlöm elégedett félmosollyal, kissé horrorisztikus élccel hangomban, lassan jártatva tekintetem Phoenix eszményi vonásain. Tekintetem kissé keményebbé válik, nem szeretem, ha nem ismerik el érdemeimet, valahogy úgy érzem Mr Phoenixtől ezt megérdemlem.
- Úgy gondolod? Akkor miért vagy még az én betegem? Nyugodtan kereshetsz mást is.
Közlöm őszintén, könnyeden, jól meg voltam d'Abo előtt, utána sem ejtenék könnyeket.
A teste után igen, de az más kérdés, így is úgyis a magamévá tenném és noha sajnálnám, hogy nem keseríteném az életét tovább, vannak még finomságok, a világ elég nagy hozzá.
Közelebb dörgölőzöm, elnyílt ajkakkal, forró tekintettel "próbálok a mellkasában megtámaszkodni" húzom végig tenyerem rajta, kiemelve és megmarkolva domború mellizmait, végigsimítva hasfalán. Hűsen, érzékien, tétován mégis biztosan.
- Azt hitted az ismeretlenbe zuhantál, de valójában puhára estél, ez olyasmi, minthogy löknek, de én elkaplak, biztonságba löktelek, feleslegesen ezen így felháborodnod. Ez a te ágyad, itt fogsz aludni.
Bár azt még meglátjuk. Kissé bosszankodó a tekintetem, mert a bolhából csinál elefántot, vagy korlátolt lenne? Nem olyannak ismertem, vagy akartam megismerni. Persze lehet csak gyáva, nem mer ágyba esni velem. Mégsem... Vadul túrok a hajába hátul, hűtik forró tenyerem, tikkadt ujjain.
- Nos akkor meg mi a?
Elakad a szavam, ahogy áthajít magán, leszorít az ágyhoz, mintha uralkodni akarna. Férfiasságom erősen hozzádörzsölöm a combjához, de a kezem nem mozdul, nem akarok kiszabadulni.
- Ugyan, tudom, hogy a lelked mélyén szereted a meglepetéseket, miért is akarnám én ezt elrontani
Suttogom lassan, forrón az ajkaira, közben egészen keményedek odalenn, hirtelen, ha erőm engedi, de arra sosem panaszkodtam, akkor kiszabadítom két kezem alóla, erősen odaszorítom keménységem az övének, megmarkolom a hátát, hogy irányítani tudjam és még inkább hozzányomom a magamét

// igényeltem egy szekciót magunknak a piros lámpásban//

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Today at 00:54

Vissza az elejére Go down
 

Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-