Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
James McAdam
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Énekes, zenész, zenei producer
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie    Csüt. Jan. 23 2014, 07:41

[Előzmény]

- Visszaérünk, mire végeznek az ebédjükkel, nyugi! - Szélesedik ki képemen a mosoly, ahogy karjánál fogva vezetem felfelé a tető felé barátnőmet.
Tisztában vagyok vele, hogy most éppen dolgozik és hogy hetekkel ez előtt pont én kértem tőle, hogy ne zavarjon otthoni dolgokkal a munkahelyen... de egyszerűen annyira bűntudatom volt, hogy újév óta folyamatosan utazgatok tárgyalások, egyeztetések kapcsán szerte az államokba, hogy képtelen voltam megvárni, míg végez és hazaér!
A reptérről jöttem egyenesen ide - mákomra épp ebédszünetkor estem be, így nem kellett várnom egy percet se, csak kézen fognom a kedvest és a csendesnek megítélt tetőfeljáró felé vezetnem. Persze, a tetőre a világért se kényszerítettem volna ki őt ebben a téli hidegben, falatnyi ruhában, melynek a puszta látványa is kettős gondolatokat keltett bennem. Egyrészt beindító volt, főleg, hogy hetek óta nem láttam - el tudtam volna viselni, hogy így (vagy még ennyiben sem) fogadjon otthon - ugyanakkor ott motoszkált a fejemben a férfiúi hiúság is, hogy ezt bizony minden pasi látni fogja, aki csak az újságos-stand felé pillant. Még így is, mai napig mardos a féltékenység, pedig nem először kerül címlapra életem nője.
A lépcsőfeljáró a végéhez ér, én pedig - mint írtam - nem megyek tovább, egészen egyszerűen a falhoz kényszerítem a kedvest, egyik kezemmel finoman támaszkodva meg válla mellett, míg a másik fojtott birtoklással simít végig üdvözlően ráérős csókunk közepette oldalán, így köszöntve az ismerős vonalakat.
- Hiányoztam? - Szúrom be két csók között pimasz vigyorral. Nem, még véletlenül sem ő hiányzott, hát hogy nézne az már ki kimondva! Főleg, hogy erről a fiús hevességem eléggé árulkodik.

_________________

I could have another but I probably should not
It’s been a long night here, and a long night there and these long long legs and damn they’re everywhere. You look good, I will not lie... But if you ask where I’m staying tonight - I gotta be like oh baby, no baby, you got me all wrong baby. My baby’s already got all of my love... ------------------------------------------------------------------------
Vissza az elejére Go down
Rena Lilian Fay
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Színész-, énekesnő
Hozzászólások száma : 118

TémanyitásTéma: Re: It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie    Szomb. Márc. 22 2014, 15:51


-Valaki nagyon türelmetlen...-
Válaszolom a szavaira, miközben hagyom, hogy vezessen bárhová, ahová csak akar, még akkor is, ha én itt épp dolgozom.
Hetekkel ezelőtt ő volt az, aki megkért, ne zaklassam, és én persze jó barátnőként nem tettem, és jó barátnőként úgy tettem, mintha szándékomban állt volna, holott nem, egyáltalán nem. Hogy őszinte legyek, még jól is jött ez, hogy ennyit volt távol (persze őrülten hiányzott) mert így volt időm magamra... nagyon sok mindent kellett feldolgoznom, átértékelnem. Olyat is, ami nem történt meg, és ezt a hiányt volt a legnehezebb kezelni, de csak addig, amíg nem találtam megoldást, amíg nem döntöttem el, hogy mit szeretnék, hogy hogyan tovább. Így elsőként próbáltam átgondolni, mi az, amit szeretek magamban, és mi az, amit nem, majd ezt összevetettem azzal, amit a számomra legfontosabb ember szeret és nem szeret bennem. Nehéz volt nélküle, de azért elég jó empatikus képességgel rendelkezem azt hiszem, hogy visszagondolva meg tudjam állapítani bizonyos kérdéses esetekben, tetszett-e neki, vagy sem. Nehéz vele, mert nem nagyon mutatja ki az érzéseit, mármint persze, imád, de olyan angolosan. Én legalábbis erre fogom, bár lehet szimplán a személyisége ilyen és nem a neveltetése. Nem szokott különösebben becézgetni, nem hív minden nap tízszer, ha elutazik, és nem halmoz el bókokkal, ajándékokkal, azt se mondja állandóan, hogy szeret. Tudom, hogy az ismerőseim többségének ez zavaró lenne, de én ezeket tudom róla, mármint, hogy szeret, nem kell állandóan hajtogatnia. Viszont figyel arra, hogy mit és mennyit eszem, még akkor is, amikor távol van, szabaddá tette a kedvemért a szombatjait, amikor LA-ben van, sokszor megölel, és mindig magához húz, hogy összebújjunk alvás előtt. Apróságok, amivel a saját nyelvén fejezi ki az érzéseit, és így ez számomra sokkal értékesebb.
Sokat dolgoztam magamon, és a szokásaimon, és próbálok egyre inkább egészséges életet élni, de azt hiszem, szükségem lesz az orvosom tanácsaira is az anorexia miatt, és ez még várat magára.
Rengeteg pszichológiai témájú cikket olvastam a személyiségfejlesztésről, mármint, ahhoz képest, amennyi időm van. Azt hiszem, abban bízok, hogy jó úton haladok - és ez mind mind egyszerűbb volt így, hogy nem volt itt, a gyermekvállalással kapcsolatos könyvekről nem is beszélve, amiket így nem kellett elrejtenem előle. Ettől függetlenül rajongva ugrottam a karjaiba, amikor megláttam, mert piszkosul hiányzott, és ahogy elnézem, nem vagyok ezzel egyedül.
Kapkodom a levegőt, és nem a lépcsőfokoktól, egyszerűen még mindig képes belőlem kiváltani ezt a reakciót, ahogy mindig is képes volt. Ajkai után kapok én is, ahogy csókolni kezd, nem kapkodom el, jó minden lélegzetvételét élvezni, még ha most épp nehezebben is tudja ezt tenni. Felé mozdulok, mert a testem is kéri a simogató érintését, nem csak ő akar cirógatni. Kezeimmel átkarolom a vállait, és a hajával játszom a tarkójánál, mosolyogva engedem el rövidebb időkre ajkaimmal.

-Igen.-
Nézem a díjnyertes vigyorát, amivel már megismerkedésünkkor levett a lábamról, majd odahajolok egy csókra, de hogy ne okozzak túl nagy meglepetést, még hozzáteszem a következő mondatot is.
-Bár a szeretőm nagyon igyekezett, de nem tud téged pótolni.-
Elvigyorodom, majd előre hajolok az ajkaiért, de csak azért, hogy annál fogva csábítsam magamhoz közelebb, igyekszem minél nagyobb testfelülettel hozzásimulni, egyik kezemmel elengedve a nyakát simítok le a mellkasára, majd oldalra a derekára, és vissza fel a hátára. Túl könnyen tudná most elérni, hogy ne érdekeljen, hogy vissza kell mennem dolgozni, és az se, hogy nem vagyunk egy kulcsra zárt szobában, vagy a lakásunkban. Túl könnyen tudna rávenni, hogy itt és most kiélvezzem az édes viszontlátás pőre gyönyöreit.

_________________
You know you're in love when you can't fall asleep
because reality is finally better than your dreams.
Vissza az elejére Go down
James McAdam
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Énekes, zenész, zenei producer
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie    Hétf. Jún. 16 2014, 10:27

Ölelem, csókolom a rég látott kedvest, a ahogy ujjai tarkómon szánkáznak fel, tincseim közé túrva, egy pillanatra talán bele is szédülök közelségének, illatának örvénylő egyvelegébe. Kedvem lenne itt és most... na jó, ha nagyon ágálna, a mosdóig csak kibírnám valahogy.
Válasza mosolyt csal arcomra, győztes félét, mely szótlanul is hirdetni, hogy pontosan ezt szerettem volna hallani. A kiegészítésre orvul nyakába csókolok, borostámmal csiklandozva finom bőrét. Azt hiszem, mindenki jobban jár, ha erre most nem válaszolok, legalábbis nem azt, ami elsőre beugrott. Na meg, pont a minap hallottam, hogy az a gyökér Sparks bekötné a nője fejét... Ettől mondjuk nem lesz kevéssé fájó pontja az életemnek, hogy Rena hozzá futott a félreértések és családi kavarások közepette.
Szóval inkább csókolom, ízlelgetem ajkait, fürdök illatában... ezek legalább őszinték, miként mozdulatai is csak értem, nekem szólnak.
Ruhaanyag gyűrődik ujjaim alatt, combja villan a kedvesnek,ahogy felrántom csípőmre egy határozott, heves mozdulattal. Pólóm alá szaladnak be vékony kis ujjai, s farmerom kezd szűkké válni, mikor odalentről felhallatszik a "Renázás". Épp, hogy nem szűkölök a megadó sóhaj közepette, ahogy elszakadnak ajkaim az övétől, s mellkasom fel-le, fel-le jár.
- Meddig kell még itt lenned? - Nyögöm megadóan, mikor lentről a keresés nótája továbbra is zavarja köreinket. Fejben meg igyekszem lehiggasztani magam, elkönyvelve, hogy ezzel estig bizony várnom kell...
Vissza az elejére Go down
Rena Lilian Fay
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Színész-, énekesnő
Hozzászólások száma : 118

TémanyitásTéma: Re: It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie    Szomb. Jún. 28 2014, 21:27

Azt hiszem az egyik titka a kapcsolatunknak, hogy a magunk módján rajongunk a másikért. Ahogy hozzám ér, keze a combomat simítja, a nyakamat szurkálja a borostája képes lennék érte bármilyen őrültségre. A rózsaszín köd nem tágít, évek óta nem tágít, sőt, ha lehet, csak jobban, és jobban belebolondulok, például most is ezt érzem a nyilvánvaló testi reakciók mellett, amit kivált belőlem egyetlen lélegzetvételével ami a bőrömet csiklandozza. Kuncogva húzom össze a nyakamat, aztán kapom el az ajkait, mert irtóra hiányoztak. No meg, be kell vallanom, az sem utolsó, hogy legalább egy fél világ szerint ő a legjobb pasi a világon... és ennyi ember nem tévedhet, de még ha igen is, a lényeg, hogy szerintem az.
Magára kap, mire a tüdőmbe szorul a levegő, ahogy hátradöntött fejem a falnak koppan. Erről beszéltem én... csak tépjen le mindent rólam. Meg tudjuk fizetni a károkat, és ahogy nekem lát, úgy tűnik, határozottan egy rugóra jár az agyunk, de aztán elhúzódik, amit abszolút nem értek, vissza is húzom magamhoz, kellenek az ajkai, az ujjai, a nekem feszülő csípője, a...
-Ahh...-
Nyögöm egyszerre az áldásos tevékenysége, és egyszerre a nevem hallatán. Nem ő szólongat, és ahogy a tudatomba erőszakolja magát a valóság, ez eléggé letaglóz. Durcásan simítom ziháló mellkasát, az ajkaim is maguktól biggyednek le, ahogy ezekre a hülye, hülye emberekre gondolok. A szavai azonban jó ötletet adnak, amitől fel is derül az arcom, és a füléhez hajolok, hogy belecsókoljak, kezem lesiklik a testén a csípőjére, a fenekébe markolok, majd némileg eltolom magamtól.
-Ha benne vagy egy kis műsorban, rövidebb ideig.-
Kacsintok rá, és sejtem, hogy nem érti, szóval a magam részéről csak visszahelyezem a formás lábaimat a földre, és próbálom nyugtatóan megsimítani az arcát, bár nem tudom ez mennyire sikerülhet, amikor az én vérem is legalább annyira forr, mint az övé.
-Itt vagyok!-
Kiáltom hangosan, majd megfogom a két karját, és két oldalt magam mellé helyezem, hogy azzal tartsa magát a falnak támaszkodva, én pedig a falhoz húzódok közelebb, és a szemeit nézem igézően-szexin, majd megnyalom az ajkamat, és ekkor ér oda a fotós (aki elég kétségbeesett lehetett, hová lettem, ha már maga indult utánam) és azonnal el is lő egy képet.

_________________
You know you're in love when you can't fall asleep
because reality is finally better than your dreams.
Vissza az elejére Go down
James McAdam
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Énekes, zenész, zenei producer
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie    Vas. Júl. 06 2014, 10:02

Ölelem, csókolom mohón, nem eresztve, csak amikor már „muszáj”, s akkor is nehézkesen. Gondolatban meg azon vagyok, hogy leállítsam a vérem délre való áramlását, noha ebben nem segítség a kedvesem közelsége, az, hogy illata agyamig hatol, elbódít.
Fülembe csókol, mire elégedett, hangosabb szusszanás hagyja el tüdőmet, hanem amikor tenyere lefelé veszi az irányt, csuklója után kapok, mielőtt olyan útra terel, ami ellen eszemben se lesz akkor már küzdeni, ugyanakkor neki nem biztos, hogy tetszene. A karrierünknek tutira nem.
Nem kell tolnia, lépek én magamtól is, felciccenve s a fejemet csóválva.
- Nem bírsz a véreddel, te nő. – Bujkál csibészes mosoly szám szegletében, hiszen pontosan ismeri a véleményemet a fotózásokról. Eddig talán, ha kettő közös sorozatunk készült, az egyik, mert a kapcsolatunkról szóló cikknél ragaszkodtak hozzá és egy másik, mert közöltem, hogy esélytelen, hogy én más pasast a közelébe engedjek, mikor azokat a falatnyi fehérneműket viseli. Egyébként meg több a közös paparazzi fotónk, mint ahány gyerekkori kép van összesen a fotóalbumainkban. Minek akkor erőltetni a pózolást?
De ő már kiált is, elárulva rejtőzködésünk pontját, én pedig megadóan emelem égnek (plafonnak) tekintetemet nevetős mosollyal képemen, hogy engedékenyen hagyjam, oda rakosgassa a karjaimat, ahová szeretné. – Noha kétségtelenül kellemesebb helyet is el tudnék képzelni, mint a falnak támasztva…
Érzékelem, hogy befut a fotós, de évtizedes profizmussal ignorálom, miként a vaku villogását is. Tekintetemmel a szeretett nőnek adózok, s „hívására” szinte őrjítő lassúsággal engedem közelebb magamat támaszkodó karjaimmal. Az egyiket le is ejtem teste mellé, combján simítva végig mohón, mégis úgy, mintha porcelándíszt adtak volna a kezeim közé.
Valahol derekánál járhat kezem, mikor nyakába csókolok.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie    Today at 22:19

Vissza az elejére Go down
 

It's a parent-thing 2. - Rena & Jamie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-