the party you'll never forget - Kili & Darius / HeavenlyHell

A buli jó. Mit jó? Kurva jó! - De azon lennék leginkább meglepve, ha nem így lenne. A zene dübörög, a fények kiverik az epilepsziára hajlamosak biztosítékait, a tömeg táncol és próbál beszélgetni és össze-összegabalyodnak a testek, a nyelvek. Enyhülést még a mosdó sem hoz az örvény alól, hisz oda is beszűrődik az egész.
Dolga végeztével kissé lerázom, majd elrakom a kishavert, aztán cipzár fel, gyors kézmosás és már vethetem is bele magamat a forgatagba megint.
Azaz csak vetném, ha a boxban, ahova helyet foglaltunk magunknak, nem árválkodna szőke "hódításom" egymaga.
Gondolom, a többiek mentek volna táncolni, ő meg inkább maradt. Ehh... Felé indulok hát meg, út közben kikérve egy kis whiskey-t, mielőtt teljesen kiszáradna a torkom.
Ujjatlan felsőt viselek - feketét - egyszerű, laza farmerral. Csuklómon széles bőr karkötő az összes flanc, talán még a hajam az, amit belőttem, de hol van már a készülődés időszaka?
Lehuppanok a töki mellé, az asztalra téve halk koccanással - mintha hallanánk bármit ebben a zajban - a poharamat, benne az itallal, majd felé fordulok félig-meddig.
- Te hogyhogy itt? A csajok biztos nagyon fűztek, hogy menj velük. - Utalok itt Valerie-re és a barátnőjére, akit hirtelen nem is tudom, hogy hívnak, de őszintén szólva nem is érdekel jelen helyzetben.

Darius elhívott bulizni én pedig nem hívtam fel anyukámat, hogy elmehetek-e, hanem csak eljöttem és még Zinnek se szóltam. Nagyon sokáig készülődtem, azt hiszem minden magas koreai megharagudott rám, amiért fél napra elfoglaltam a fürdőszobát, de ki tudja miért nagyon jó illatot szerettem volna magamnak, a hajamra is több fixálót kentem a normálisnál. Nagyon féltem, sosem hívtak még sehová és nagyon normálisnak akartam látszani, ezért mindenféle lány ismerőshöz odamentem. Nem nagyon beszélgettem, pedig egyszer előkerült a film téma is. Mindent máshogy csinálok, mint ahogy Daryl mondta, de ő nem tudja, hogy tényleg nem adhatom önmagam mert mindenki utálna. És Darius... Nagy levegőt veszek, igyekszem nem szédülni, fekete pólót vettem fel, mindig kisimítom, ha összegyűrődik. A lányok elmennek tácolni, én meglátom ŐT. Nyelnem kell és megszomjazom, kiszáradt a torkom. Van egy orkos válltáskám, fantasys, abban van kimosva, vasalva és fóliába téve a felsője, nagyon finom öblítőt hassználtam, de az övé még mindig jobb. Ide jön! Amikor leül mellém összerezzenek, egyenesen előremeredek. Lehet, hogy már nem emlékszik rá, hogy ő hívott meg? Össze vagyok görnyedve, próbálom kihúzni magam, nagyon hangos itt, közelebb kell hajolnom, mert különben halkan beszélek. Tudok hangosan is, de nem szeretek és most még a hangom is remeg egy kicsit.
- Azért jöttem el, mert te hívtál meg...a csajok? Hát...nem tudok tácolni.
Érzem kicsit elpirulok, nem tudom azért-e mert a zene miatt muszáj volt közelebb mennem valakihez, vagy mert, hogy nem tudok táncolni az ciki. Dariusnak megint nagyon jó illata van. Levegőt veszek, kicsit kapkodom megint.
- Vissza hoztam a felsődet és...szomjas vagy?
Nem akarok megint inni, de azt hiszem muszáj lesz, vagy el fogok ájulni.

A kérdést úgy értettem, mit keres még itt egy szál magában, ahelyett, hogy táncolna a többiekkel. Nyilván félre érti, hisz mi másért említené meg, hogy én hívtam meg.
- Édes, hogy megvártál. - Míg visszajövök a sloziról. A poént, ami annyira nem is vicc valahol, sanda mosoly keretében sütöm el, miközben én magam is közelebb hajolok hozzá, kezemet átvetve a box ülésének támláján Kili háta mögött.
- Kamu duma. Valami azt súgja, hogy igenis tudsz te táncolni. Csak nem mersz ennyi ember előtt. - Szélesedik ki a mosolyom, ahogyan egészen közelről tekintek rá, s szemeim akaratlanul is leszaladnak tekintetéről ajkai felé, melyek talán még sosem voltak ily közel hozzám, mint ebben a pillanatban, melyet megtör a felsőm emlegetésével.
Nevetve dőlök hátra, miközben a tenyerem leszalad a vállára és barátian meglapogatom azt, hogy nem engedve hajoljak kicsit előre, megemelve a whiskey-s poharamat.
- Már van, kösz. De neked kérjek valamit? - mutatok a közeledő pincérlány felé, aztán félig-meddig ültemben Kilian felé fordulok kérdőn és most engedem csak le kezemet a válláról.

Biztosan azért van mert orvos és tudja, hogy lélekben szükségem van rá, azért van, hogy elhívott a buliba. Levegőt veszek, azt mondja édes, először komolyan gondolom, de aztán felnevet, biztos csak viccelt. Én nem vagyok édes. Mosolygom, de tudom, hogy nem vagyok, nem tudom mit kellene mondanom erre, leül mellém, felé fordulok mert tudom, hogy majd valami nagyon fontosat fog mondani. Nem veszem észre hol a keze, izgulok mi lesz az.
- Nem nagyon merek, de nem is tudok, próbabálon sem voltam.
Szerintem egy lány se örülne neki és nem is értem hol kéne őket megfogni.
- Te tudsz? Mennyire fontos ez a tánc dolog?
Lehet, hogy mindenkinek muszáj megtanulnia és kész és...Belefeledkezem a tekintetébe, olyan mintha a szám nézné, de vajon miért? Meg akarja szagolni mit ettem utoljára? Nem tudok ezen sokáig gondolkodni, mert én is a száját kezdem el nézni, de teljesen másra gondolok és a szívem is elkezd hevesen verni. Nagyon megijedek ettől, gyorsan visszaadom a felsőjét.
Ő megtapogatja a vállam, csodálkozom, hogy hozzám ért, ugyanakkor azt akarom, hogy ismételje meg csak lassabban. Sápadtan nézek körbe, azt hiszem muszáj lesz innom valamit.
- Akkor egy sört, de legyen hűtött, én melegen szeretem.

- Csak amennyire muszáj. - vonok vállat flegmán, ezzel együtt fejcsóválva pillantok el a társaság felé, akikkel jöttünk. Láthatóan jól érzik magukat ott, ahol vannak, Kili nem vágyik oda, én meg sok mindenre vágyok jelen pillanatban és ami a legijesztőbb, hogy olyan elérhető közelségben van a pia, meg a kölyök is, hogy iszok még egy kicsit az elsőből, aztán nekiesek a másiknak és meg... na de ne rohanjunk ennyire előre.
- Őszintén? Kurvára nem fontos! - szélesedik ki vigyorom, ahogy a srácra pillantok vissza. - A parketten amúgy is főleg csak csajokat lehet felszedni, azok meg gondolom, nem az eseteid. - Hogy túlságosan nyers és őszinte lennék? Megeshet, de hát én nyíltan vállalom, hogy néha a srácok a srácokkal mennek el, akinek meg nem tetszik, az szüljön sünt. Farháttal.
Továbbra is jól pihen a vállai mögött a karom, ahogy intek a pincércsajnak, hogy egy sör lesz. Nem, ne hűtött legyen. Hát nem azt mondtam? Akkor meg miért kérdez vissza!
Szusszanva elnyúlok az italomért, s közben karom Kilian vállához ér akaratlanul is - de mindez addig tart csak, míg vissza nem dőlök a poharammal, melyben az italt és a jégkockákat lötyögtetve, mintha szórakozottan dúdolnék is valamit. Hja, ki is veheti a srác, ahogy mellette elnyúlok, ahogy dörmögöm a nem létező bajuszom alatt:
- ... ecca ecca ecca-vú imáádom...megsimogatnám, ha igazii lenne... - A rajtakapottak sebezhető (és éppen ezért számomra oly utált) pillantásával tekintek a srácra. Kenterbe verném Csizmást, a Kandúrt is két pillanatig, ahogy el is vigyorodom mellé. Huha, lehet, nem kellene mégsem innom többet? Fenéket! Belekortyolok az italba.
- Mesélj magadról! - kérem, mert addig sem azon jár az eszem, hogy melyik sötét zug lehet még szabad...

Megnézném hogy táncol Darius. De a fiúk nem szoktak együtt. Óvatosan lesek rá, nem merem megkérdezni táncolna-e velem. Annak fog tartani...azt fogja gondolni! Levegőt veszek és elnyomom a kérdést, aztán ő folytatja. Milyen aranyos, ahogy csúnyán beszél mint egy ork! El akarok mosolyodni, de megijeszt, hogy én...hogy a csajok. Lesütöm a szemem, nem tudom milyen színben játszik a fejem, de a szederszínűre tippelek.
- Dehát...de...
Nézem a cipőm orrát.
- Honnan tudod?
Az agyamba lát.
- Én csak nem nagyon értem a lányokat...
Tudom, hogy kellene, de nem tudom hogy csináljam és...tényleg nem érdekelnek, valahogy nem izgatnak, úgy értem... Összerezzenek, mintha hozzám érne, ránézek, csinálhatná megint, de előredől, úgyhogy biztos csak képzeltem. Rendel egy meleg sört nekem, azt hiszem a lány nagyon csodálkozott. Ránézek, de valami nagyon abszurd történik, eltátom a szám. Szeretem a meséket, mindegyiket ismerem ez a... Nagyon nem illik hozzá. Biztos vagyok benne, rohama van, vagy még rosszabb!
- Rosszul vagy?
A homlokára teszem a kezem és közel hajolok, most mit csináljak? Tudok mesterségesen lélegeztetni.
- Szeretnél kimenni a friss levegőre?
Legyezni kezdem a kezemmel, közben az arcát tapogatom, érzem, hogy én nagyon forró leszek ettől, nem tudom az ő melegét érzem, vagy a sajátomat.
- Hát...én sok gyógyszert szedek, mert szerintem fontosak és filmrendező szeretnék lenni, olyan mint Spilberg.
Mesélek, de szerintem rosszul van. Eccarvú?

A sötétben nem látszik a képének változó árnyalata és engem nem is érdekel igazán, épp eléggé leköt a lányos - haha - zavara és csillogó tekintete, mely most épp kerüli az én pillantásomat.
- Ugyan már, kölyök. Elég csak rád nézni! - pofátlanul hajolok közelebb, kissé féloldalasan szemközt fordulva vele és ez által arra kényszerítve, hogy a bőr ülő háttámlájának dőljön. Ha ez megtörténik, a közöttünk keletkező teret is megszüntetem azzal, hogy két oldalt támaszkodom meg mellette és úgy hajolok fölé.
- Az ilyet az ember megérzi, nincs rá jó tippem, hogy honnét lehet tudni, egyszerűen csak tudod. Főleg, ha magad is hasonló cipőben jársz. - Suttogom szinte, hogy a végére jellegzetesen fanyarkás, de őszinte mosolyom jelenjen meg a képemen. Az ilyen félsódéros vigyorra mondják azt hiszem, hogy rosszfiús.
- A csajokat meg ne akard megérteni, külön bolygó mindegyik! - hangom nevetős és csak akkor forr a torkomra a dolog, mikor a homlokomhoz ér.
- Nem vagyok, bár tény, lehetnék jobban is. - Tudnám hova fokozni a helyzetet és pofátlanul az egyik támaszkodó kezem székhelyét át is helyezem finoman a srác combjára, ahogy suttogva felelek a kérdésére.
- Gondolod, hogy az jót tenne? - sandítok fel rá átható pillantással. Hangszínem, kérdésem olybá hangzik el, mintha igenis érdekelne a véleménye, számítana, hogy ő mit javasol. Az mellékes, hogy lehet, inkább neki kell majd levegő jelen helyzetben - bár a kisnyúl ugrik legmesszebbre - még meglephet.

Ezzel azt akarja mondani meleg vagyok? Nagyon elvörösödöm és rázni kezdem a fejem.
- Én nem... Nem vagyok meleg!
Kapkodok levegő után, de aztán becsukom a szám és félig kinyitom, mert közelebb jön. Megbabonázva meredek rá, a szívem hevesen lüktet, nagyon izgatott leszek. Az ajkam elnyílik, rámeredek, de aztán ellazulnak a pilláim.
- Hogy? Hogyan? De hát Te az vagy?
Nyöszörgöm, biztos most minden amellett szól, hogy én is, éget minden lélegzetvételem, ahogy közelebb jön reszketni kezdek. Beszélnem kellene.
- Gondoltam rá mert...miattad. És a fürdőszobában is gyakran eszembe jut, miközben mosom magam. Erről ne beszélgessünk?
Ő a pszichológusom.
- Te is eszembe jutottál, tudsz rá gyógyszert?
Nézek rá könyörögve, én nem akarok meleg lenni, biztos gyógyítható! A lányok nem érdekelnek, csak megcsóválom a fejem. Amikor énekli az eccarvúdalt aggódva nézem a lázát, de aztán ő. Felnyögök. Nem olyan ijedten, úgy mintha kívánnám, nagyon erős borzongás fut végig rajtam. Elnyílt ajakkal bámulok rá. Ő most tényleg? És én is? Alig bírok megszólalni, rázkódik a combom a tenyere alatt. Én vagyok az, aki nem kap levegőt.
- Ah...a
Nyögöm, de utálom, hogy el fogja venni onnan a kezét. Ha elenged lehet, hogy neki kell felkaparnia. Lesfel emelkedik a mellkasom, mintha valami nagyon ijesztőt láttam volna: a saját buziságom látomását.

- Hát persze… - Ingatom meg a fejemet széles, cinikus mosollyal azon szavaira, hogy nem meleg. A tagadás mindennek az első fázisa. Aztán jön a foggal-körömmel érvelés az ellenkezője mellett. Talán még csajt is megpróbál felszedni, majd a következő fázisban dühös lesz magára és a világra, mígnem negyedik fázisként elfogadja – jó esetben a környezete is - a dolgot.
Vállat vonok arra, hogy én az lennék-e. És ha igen? Minek tagadjam?
- Csak egyet: ha elfogadod a tényt. – Adom meg a titkos receptet, nem téve hozzá, hogy az sem elhanyagolandó, hogy leszarja, mit gondol a környezete, hiszen ez a srác Ég és Föld hozzám képest. Valószínűleg pont ez lesz a nyomora… Hogy túlságosan lelkiismeretes és a környezete határozza meg. Poor Kilian. Minden esetre ez már nem az én gondom lesz. A kezdő lökést megkapta, ingyen és bérmentve. Pardon… a jussomat azért elveszem, az engedélyét nem kérve hozzá.
Míg egyik tenyerem finoman támaszkodik a combján, addig a másikkal arcára simítok, közelebb vonom és puha ajkaira csókolok. A whiskey ízű csókban nincs semmi finomkodó – magabiztos, kissé talán erőszakos, birtokló is, ahogy Kilian háta a kanapé háttámlájának feszül közben. Kiélvezem, míg az enyém, nem sietem el, de így sem tart sokáig – épp csak addig, hogy pihegve kapkodjon levegő után, mikor elhajolok.

Azt hiszem nem hiszi el nekem és semmi nem jut eszembe, ami amellett szólna, hogy a lányokat szeretem. Mert nem szeretem a lányokat. Hangosan nyelek, érzem, hogy nagyon vörös vagyok egy kicsit nyöszörgöm, ahogy megigazítom a fenekem az ülésen. Meleg, dehát... Anyukám nagyon haragudna! Ők betegek és meghalnak és csúnyán szexelnek. Bár szerintem a szex mindenhogy csúnya és nagyon... Meredek Dariusra
Érdekes...
Azt hiszem ő is meleg.
- És mi tetszik neked a férfiakban?
Kérdezem, kíváncsi vagyok mitől lesz olyan valaki. Aztán ő azt mondja, hogy fogadjam el, de csak vörösebb leszek ettől, sokkal zavartabb és zaklatottabb. Nyelnem kell megint, hirtelen nagyon meglepődöm, mert hozzám ér, sőt az arcomon simít végig, csillogó szemekkel és döbbenten nézek rá. Nem fájt neki, túlélte, megsimogatott! Vágyakozva fészkelem magam közelebb hozzá, csinálja mégegyszer és akkor csókol meg. Ez először meglep, hagyom, hogy csináljon velem, amit akar, de aztán azon kapom magam, hogy mohón viszonozom, hogy ujjaim végigsiklanak durva borostáján. Levegőt vennék, szinte nem is akarok, ő elhajol én pedig vontatottan lihegni kezdek. Ez túlságosan ízlett... Alig bírok megszólalni, el-elakad a hangom és látom, hogy a térdeim vadul reszketnek.
- Én...tényleg buzi vagyok
Zihálom magam elé, egy kicsit könnybe lábad a szemem a felismeréstől, ettől a hirtelen csóktól, mennyire vágyom egy fiú érintésére, mennyit jelent nekem, ha hím valaki, valahogy minden összeáll, bár még mindig iszonyat nagy zuhanás ez nekem és legszívesebben elszaladnék sírni. Ez volt az első csókom! Milyen hamar véget ért én csak annyit fogtam fel belőle, hogy nagyon jó és hozzá akarok érni. Bénultam érintem meg még forró ajkaim, Isten meg fog verni, a pokolra kerülök, mindig az osztálytársaimnak volt igazuk!

karakterinformáció