Natasha & Thalia

Körlevél... Körlevelet kell írnom. Azt se tudom hol áll a fejem, az egész életem egy nagy káosz, de nem olyan negatív értelemben mint a többi ember életében. Én élvezem hogy száguldok, hogy nincs két perc szusszanásnyi időm, mert már az is késő ha időben elindulok. Élvezem a pörgést, hogy castingról ki és be járkálok, hogy csak két előadás között a folyosón egyik teremből a másikba andalogva van időm ebédelni, vagy éppen most, amikor a színjátszó-kör dolgait kell intéznem. Nem tudom mit csinál ilyenkor a tanár, hiszen ez az ő dolga lenne, de nem bánom az újabb kihívást. Össze kell trombitálnom a csapatot, nem engedhetem hogy a vizsga időszak miatt szétessen a társulat. Aztán lehet mindenki elküld a fenébe azzal, hogy nem mindenki szívott magába Redbullt az anyatejjel... Hát... Van ilyen, de még azt is eltudom képzelni hogy az energiaitalos anyatej mellett apám a Duracell-nyuszi és akkor már érthető ez a sok energia...
A csokis croissant ínycsiklandóan feküdt a szalvétán előttem, mellette egy pohár gőzölgő kávé a büféből. Gyorsan behívtam a színjátszókör iskolai webes felületét, aztán beírtam a felhasználó nevemet és jelszavamat. Amíg bejelentkezik eltart egy ideig, mondjuk úgy egy percig, szóval van időm két falat péksütire és három korty kávéra. Persze, mindenki azt mondja most, hogy teljesen hülye vagyok, hiszen van még lenne időm, de tévednek. Pontosan húsz perc áll a rendelkezésemre, ahhoz hogy megebédeljek, megfogalmazzak és elküldjek egy körlevelet, megkeressem az egyik tanáromat hogy leadjak neki egy picit megkésett beadandót (hozzáteszem, olyan mázlim van hogy megengedték hogy egy nap csúszással adjam be). Ez mind nem tűnik soknak, de a tanár nem éppen a tanáriban ücsörgős fajta. Bárhol lehet az iskolában és ha mázlim van jó ha csak a fél egyetemet kell bejárnom utána, ha peches akkor akár kétszer is körbe járhatom a komplexumot és akkor sem biztos hogy megtalálom. De nekem ezzel nincs bajom... Johnson vagyok, ráadásul nem is akármelyik, szeretem a kihívásokat!
És ahogy mondtam, pontosan két falat és három korty után betöltött az oldal. Eléggé hiányos volt, a képek szét csúszva, de most nem volt túl sok időm ezzel foglalkozni. Megkerestem az Üzenet panelt és rákattintottam és ekkor jött a baj...
A képernyő teljesen elsötétült, majd egy női ruhába öltöztetett masnis majom kezdett rajta táncolni. Meglepetésemben félrenyeltem a kávét, fulladozva nevettem fel. Ki volt ez az idióta aki ezt csinálta?! Hihetetlen milyen elképzelése van egyeseknek a szórakozásról. Mielőtt segítségért mentem volna én is megpróbálkoztam pár billentyű kombinációval, de reménytelenül riszálta magát az a nyavalyás majom a képernyőn. Kuncogva megforgattam a szememet, miközben fölnyaláboltam a dolgaimat és a tanügy felé vettem az irányt. Egyetlen ember van aki segíthet és ez nem más mint az iskola rendszergazdája.
Szerencsés véletlen hogy a tanügyhöz legközelebbi számítógépteremben voltam, szóval csak pár méterbe került elérni az irodát. Megálltam, bekopogtam, majd egy határozott "Szabad" után benyitottam. A nő aki az íróasztalnál ült kíváncsian nézett fel rám.
- Natasha Crew-hoz jöttem, akadt némi problémám egy iskolai webes felülettel!
- Első ajtó balra - bökött unottan a nő az említett irányba, majd újra a papírjai felé fordult. Udvarias mosoly kíséretében megköszöntem, majd az ajtóhoz lépve újra bekopogtam. Ha jelezték hogy szabad, mosolyogva nyitottam be és megálltam az ajtóban.
- Szia Natasha, lenne rám egy perced?

______________________
to: Natasha ;; words: 523  
With love from Hell